Az ENSZ Közgyűlésének 81. ülésszakát „A bizalom helyreállítása, az átalakulás kezelése: egy mindenki számára eredményeket hozó ENSZ” jelszó alatt tartották 2026. szeptember 18–28. között. Az idei év meghatározó témái a közel-keleti és az európai konfliktusok, a multilateralizmus reformja, a mesterséges intelligencia szabályozása, valamint az energetikai infrastruktúra ellenállóképessége voltak.
A Közgyűlést aligha nevezhetjük döntéshozó testületnek. Inkább a globális politika bemutatóterme, és a világ vezetői számára évente egyszer kötelező látogatási hely. Ukrajna számára azonban továbbra is fontos fórum marad, ahol előmozdíthatja a háború igazságos befejezésére irányuló programját, és biztosíthatja a szükséges támogatást ahhoz, hogy tartsa a frontot, és erőpozícióból tárgyalhasson. Az ukrán delegáció azért utazott New Yorkba, hogy választ kapjon egy nagyon gyakorlati kérdésre: mit visz haza valójában Ukrajna?
További légvédelem a télre. Pénz a védelemre. A szankciók fenntartása. Egy működőképes mechanizmus legalább egy részleges energetikai fegyverszünetre. A drónmegállapodás kiterjesztése. A kikötők felszabadítása és a gabonaexport helyreállítása. És ami a legfontosabb: egy világos kép arról, hogy valójában mik lesznek a jövőbeli tárgyalások szabályai, ha egyáltalán megkezdődnek.
A tárgyalási folyamat: Trump és a Moszkvának küldött jelzések
Az ukrán–amerikai napirend háttérbe szorította Ukrajna többi ENSZ-programját. A két elnök találkozója a konferencia szélén egyértelművé tette, milyen irányba halad a fő tárgyalási folyamat – és hogy a béke iránti törekvés inkább Oroszország vagy Ukrajna feltételei felé hajlik-e. Három dolog derült ki. Először is, egy egyértelmű ukrán álláspont: Zelenszkij kijelentette, hogy Ukrajna készen áll a háború befejezésére és bármilyen formájú tárgyalások megkezdésére, beleértve az energetikai fegyverszünetet is, azaz az energetikai infrastruktúra elleni nagy hatótávolságú támadások közös moratóriumát. Másodszor, Trump újabb ígérete, miszerint a háború hamarosan véget ér – talán hamarabb, mint az emberek várják. Harmadszor, Washington a gazdasági nyomást szándékozik fő eszközként alkalmazni.
Marco Rubio külügyminiszter a találkozó szünetében átadta Ukrajna energiafegyverszüneti javaslatait Lavrov orosz külügyminiszternek. Rubio szerint mindkét fél érdeklődést mutatott egy, a gabonára és az energiára kiterjedő korlátozott fegyverszünet iránt. Lavrov viszont kijelentette, hogy Oroszországnak nincs szándéka a tárgyalások ideje alatt felfüggeszteni a harci cselekményeket.
Miért olyan fontos Washington számára az energetikai fegyverszünet? Egyre inkább aggódik amiatt, hogy a háborúk hogyan befolyásolják a globális energiaárakat. Amerikai szemszögből nézve ez nem annyira Iránról szól, mint inkább az Európában zajló háborúról. Trump már korábban is sürgette Ukrajnát, hogy ne támadja meg az orosz olajfinomítókat, figyelmeztetve, hogy ez felhajtja a globális dízelárakat.
Mégis túl korai lenne Oroszország kezdeti reakcióját véglegesnek tekinteni. Ezzel párhuzamosan egy csendesebb orosz–amerikai tárgyalási szál is futott: Kirill Dmitriev, a Kreml küldötte New Yorkba érkezett, hogy nem hivatalos, háttércsatornás keretek között Lavrov „konstruktív” partnereként lépjen fel, és zárt ajtók mögötti tárgyalásokat folytasson Trump legszűkebb körével. Hogy valójában mi lett ezeknek a beszélgetéseknek az eredménye, azt csak abból tudjuk majd kitalálni, hogy a felek hogyan lépnek tovább.
Tél, légvédelem és az európai hátvéd
Az ukrán delegáció maratoni tárgyalásokat folytatott a legfontosabb európai partnerekkel és Mark Rutte NATO-főtitkárral egy téli légvédelmi pajzs kiépítése érdekében. Zelenszkij egyértelmű igényt fogalmazott meg: 300 elfogórakéta a téli időszakra – ez a kérés magától értetődő volt, tekintve, hogy a találkozókra Kijevre mért folyamatos orosz drón- és ballisztikus támadások közepette került sor.
Az eredmény csak részben volt sikeres. Amerika beleegyezett a Raytheon bevonásával történő Patriot rakétagyártás engedélyezésébe, de további elfogó rakétákra vonatkozóan nem tett konkrét ígéretet. Európa azonban kiegyensúlyozta a képet: Franciaország SAMP/T rendszereket és rakétákat ajánlott fel, valamint közös munkát a FREYJA ballisztikus rakétavédelmi programban; Németország megerősítette az további IRIS-T rakéták szállítását, valamint egy 600 darabos Patriot elfogó rakéta-megállapodást 2027–2028-ig; Finnország bejelentett egy új, 290 millió eurós védelmi csomagot és egy „Drone Deal” megállapodást; Norvégia finanszírozta Ukrajna energiahálózatának védelmét; még a távoli Ausztrália is aláírt egy 60 millió dolláros biztonsági megállapodást.
Szintén pozitívum, hogy Trump ezúttal nem bírálta Európát. A NATO-t minden korábbinál erősebbnek nevezte, és dicsérte az Egyesült Államok, Dánia és Grönland közötti megállapodást, amely kiterjeszti Amerika sarkvidéki katonai jelenlétét – ezt úgy értelmezik, hogy Washington a Kínával folytatandó tárgyalások előtt biztosítja magának a sarkvidéket. Ukrajna számára a reménysugár: kevesebb feszültség a NATO-val, nagyobb nyomás Oroszországra északon.
Pénzügyi ellenálló képesség: Európa továbbra is kulcsfontosságú
A New York-i találkozó ismét megerősítette: Európa Ukrajna fő pénzügyi támogatója, és ez a támogatás gyakorlatilag része az ország védelmi képességeinek – pontosan erről tárgyalt Zelenszkij az Európai Bizottság elnökével, Ursula von der Leyen-nel.
Ukrajna védelmi célú költségvetési hiánya körülbelül 27 milliárd dollárra rúg, és Kijev az EU támogatására számít annak fedezésére. A pénz Brüsszelben rendelkezésre áll, de feltételekhez kötve: von der Leyen megismételte, hogy a további támogatás – amelyből idén 37 milliárd euró áll rendelkezésre – az ukrajnai parlamentben zajló reformok előrehaladásától függ. Zelenszkij köszönetet mondott az EU-nak a 90 milliárd eurós hitelről szóló döntéséért, és hangsúlyozta, hogy Ukrajna teljesíteni fogja a hozzá kapcsolódó kötelezettségeket.
Voltak azonban feszültségek is. Zelenszkij öncélúnak nevezte az orosz oligarchák, Usmanov és Fridman elleni szankciók feloldására utaló jelzéseket: amikor minden alkupozícióvá válik a lehetséges tárgyalások előtt, Moszkva ezt gyengeségként értelmezi. Brüsszel azonban úgy tűnik, rájött a hibájára. A diplomaták magánbeszélgetésekben elismerik, hogy a kompromisszum veszélyes precedenst teremtett, és az EU most a kármentésen dolgozik: felülvizsgálja a szavazási szabályokat, és a feketelista jelentős kiterjesztésére készül.
Tengeri blokád és globális élelmezésbiztonság
Egy másik kulcsfontosságú téma az ukrán fekete-tengeri kikötők blokádjának feloldása volt. Az orosz támadások a polgári hajók ellen 93%-kal csökkentették a kikötői kapacitást, ami azzal fenyeget, hogy akár 24 millió tonna gabona sem jut el a világpiacokra. A mezőgazdasági export megbénítása és a több milliárdnyi devizabevétel kiesésének veszélye tovább mélyíti Ukrajna függőségét a nemzetközi segélyektől. Az Európán átvezető vasúti és folyami útvonalak nem tudják ezt kompenzálni. A romániai Konstanca kikötő, amely rekordmennyiségű, 60 millió tonnát bonyolított le, elérte logisztikai határait.
Kaja Kallas kezdeményezésére 51 ENSZ-tagállam írt alá egy nyilatkozatot, amely elítéli az orosz támadásokat a Fekete-tengeren, és a kérdést nem kétoldalú vitaként, hanem a hajózási szabadságra jelentett globális fenyegetésként fogalmazza meg. Ezen a háttéren Zelenszkij és Erdoğan találkozója pragmatikus volt: Törökország továbbra is azon kevés szereplők egyike, amelyek még mindig tárgyalnak mind Moszkvával, mind Kijevvel. Kijev jelezte, hogy kész a tengeri fegyverszünetre: Oroszország abbahagyja a kikötők terrorizálását, Ukrajna cserébe leállítja a hasonló, nagy hatótávolságú támadásokat.
Összességében ez a közgyűlés Ukrajna számára nem ünnepélyes esemény volt – hanem a legkeményebb tél előtt szükséges igényeinek kemény felmérése. Kijev sem üres kézzel, sem illúziókban nem tért haza. Noha nem kapott egyértelmű választ a ballisztikus védelemről, nem sikerült megállapodnia egy szilárd tárgyalási ütemtervről, és nem szerzett valódi befolyást Moszkva felett, előrelépés történt a rakétagyártási engedélyek, a téli légvédelemre vonatkozó érdemi kötelezettségvállalások és az uniós finanszírozási ígéretek terén, és az energetikai fegyverszünet ötlete a beszélgetési témák sorából a valódi tárgyalások közé került. Ez volt a minimum, amit sikerült elérnie.
Iryna Borovets az Kijevi Európai Politikai Intézet (EPIK) igazgatóhelyettese, amelyet nemrégiben alapított Ukrajnában a Svéd Nemzetközi Ügyek Intézete (UI) a Stockholmi Kelet-Európai Tanulmányok Központja (SCEEUS) révén. Az EPIK-et az Európai Unió és a Svéd Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Ügynökség (SIDA) társfinanszírozza. Ez a cikk egy nemrég megjelent EPIK-kommentár alapján készült.
