Hát az van. Minden szinten és minden vonalon. A tudósok, influenszerek meg egyéb jövendőmondók (utóbbiak bárkik lehetnek, előbbihez pecsétes papír szükségeltetik) mostanában leginkább a mesterséges intelligenciáról sugározzák apokaliptikus vízióikat a népnek, de válságban van itt minden, ami csak elképzelhető. Ezeket a válságokat mindig a mások okozzák, azaz nem a mik, hanem az ők.
Itt van például az olajválság. A világ eddig azt hitte, hogy az olajválság 96 százalékban Trump műve Irán megtámadásával, emiatt van most zárva a Hormuzi meg a Bab al Mandab szoros, ellehetetlenítve a szálllítást, ráadásul néhány közel-keleti olajlétesítmény Irán meg az általa támogatott húszik általi lebombázása se tett jót az ügynek, de Trump szerint az nem úgy van ám! Az olajválságért a gátlástalan Ukrajna a felelős! Az a szemét Zelenszkij támadja szegény, semmiről sem tehető oroszok finomítóit, akik ugyan néhány apróbb következménnyel (az ukránok halomra gyilkolása, megfagyasztása és éhen veszejtése, valamint Ukrajna rommá bombázása, nem kímélve közben a tömegesen hulló orosz katonákat, meg a tántorgó orosz gazdaságot), de csak finanszírozni szerették volna az olajeladásból az Ukrajnában bevetendő bombák gyártását. Valamely rejtélyes módon gyilkos háborúba sodródtak szegény Putyinék, így aztán nem könnyű a helyzetük, pláne, hogy a nyomorult ukránok még ezt kis olajpénzt is sajnálják tőlük!
A jóságos Trump persze mindig az Emberiség szempontjait tartja szem előtt, ezért fogalmazott úgy, hogy az ilyen ukrán bombázás „kárt okoz a világnak”, ugyanis a támadások nehezítik az orosz dízelszállításokat. Aranyszívű ember. Őt nem az érdekli, hogy Amerikában drága lett az üzemanyag, és közeleg az elnök félidei megmérettetése, ami drága üzemanyag esetén nem szerencsés a regnálóra nézvést, hanem mindig a világ, az Emberiség sorsát tartja szem előtt, és ahol tud, segít. Ezért szólt Zelenszkijnek, hogy azonnal hagyja abba, ami nem kérés ám, hanem kábé egy kemény parancs, ha az amerikai elnök mondja! Biztosan hallott már az úttörőkről, másképp ez a teljesen önzetlen világmegsegítés nem lenne sehol. Az, hogy egyesek szerint úgy hazudik, mint a vízfolyás (az olajválságban játszott főszerepét, meg hogy főleg neki kell otthon az olcsó benzin az időközi választások miatt, sajnos kifelejtette a szövegéből), nem fontos. A jószándék a lényeg, ugyebár, és abból akad a Fehér Házban bőven… ott van például a vadiúj, aranyozott bálterem… ja, bocs, az nem annyira a jószándék jele, mint inkább a kivagyiskodásé, de biztosra vehetjük, van a másikból is. Na!
A válságok között megemlíthető még a vízválság, ami azt jelenti, válság van, víz nincs. Ahogy most kinéz, csónakunk már nem sokáig fog ringani a Dunán, a Tiszán meg pláne nem, hogy a Balatonról ne is beszéljünk, az esernyőgyártók meg az ereszcsatorna szerelők mind tönkremennek, kivéve a norvég, finn és kanadai esernyőgyártókat. A forró levegőből a víz nem fog kicsapódni, hogy esőfelhő legyen belőle, csak a sarkokon hűl le annyira, de ott majd kell is az esővíz a pálmafáknak! Főleg a délin, mert tengeri pálma nincs. Az Emberiség összefogásával még megmenthető lenne a Föld az emberek számára, de ilyen összefogásra szemernyi hajlandóság sem mutatkozik. Mondhatni, ellenkezőleg.
Kisebb válságok is vannak. Nem világméretű, csak kontinensnyi. Friedrich Merz német kancellár és további öt másik tagállam vezetője – Ausztria, Dánia, Finnország, Hollandia és Svédország, azaz a leginkább befizetők – közös levélben fordult a többi uniós tagállamhoz, amiben bejelentették, amennyiben nem csökkentik több százmilliárd euróval a következő uniós költségvetés nagyságát, akkor megvétózzák. Szerintük az MFF-et alapvetően át kell alakítani. A korábbi, hagyományos prioritások, mint az uniós átlagtól lemaradó régiók fejlesztését célzó kohéziós alap, valamint az agrártámogatások helyett leginkább a védelemre, valamint a versenyképesség növelését célzó iparra és innovatív cégek támogatására költsenek többet.
Ez a módosítás egyrészt segítené Európát a technológiai lemaradás behozásában, másrészt részben ugyan, de kifogná a szelet néhány szélsőjobb párt vitorlájából, amelyek közül az egyik például Németországban arra hivatkozik, hogy miért adják másnak azt a pénzt, amit a németek termelnek meg. Ők bezzeg, ha mint patrióták hatalomra jutnának, úgy megtartanák az országnak, hogy csak na. A módosításnak persze hátrányai is lennének, főleg a kevésbé fejlett, fölzárkóztatandó országokat illetően, amennyiben ők kevesebb kohéziós pénzt kapnának. Egyelőre még csak kerekedik a válság, de ha nem talál az EU ésszerű kompromisszumot, akkor, mind Európa Kínához és az USÁ-hoz való fölzárkózásának, mind a kevésbé fejlett európai országok EU-hoz való fölzárkózásának annyi. Marad a harc, a küzdelem, a vétó, meg az összes többi, a helyzeten csak rontó, ellenségkereső politikai technológia. Jelenleg racionálisan tilos lenne a hosszú távú megállapodás, mivel a helyzet évről évre módosul, az EU érdekes módon mégis ezt erőlteti. A mai korban, az AI korában egy rugalmas rendszer gyors változtatásokkal, ha kell, sokkal hasznosabb.
Vannak aztán a még kisebb válságok, azaz az országokon belüliek. Ilyen válság például Magyarország pénzügyi válsága (lásd itt), amelyben a regnálóknak úgy kell sokkal több pénzt beszedni és/vagy sokkal kevesebbet kiadni, hogy azt az ellenzék csak kismértékben tudja kihasználni a maga számára. Az ugyanis biztosra vehető, hogy minden, ez irányban tett lépés hatalmas fölhördülést eredményez majd a másik oldalon, mégpedig a szokott lózungokkal, melyek szerint „Ne az emberekkel fizettessék meg!”, „Megint a magyar családoktól vonják el a pénzt!”, „EU parancsra szipolyozzák a népet!”, hogy a többi emeletes ostobaságról már ne is beszéljünk. Ezért kell olyan pénzelvonási technikákat alkalmazniuk a regnálóknak, amelyekbe nehéz népszerű módon belekötni.
Ilyen például a vagyonadó, amely tulajdonképpen egy visszamenőleges hatályú (jogállamokban nagyon is ellenjavallt) sarc, és amely a múltbéli vagyonszerzést bünteti, ugyanakkor az emberek nagyra nőtt irigységfaktorával jól harmonizál, azaz nehéz lesz az ellenzéknek belekötnie. Hiába a legrosszabb irány, más nem nagyon áll rendelkezésre. Az természetes, hogy a jogtalanul, bűncselekmény által szerzett vagyont lehetőleg vissza kell szerezni, de ezt a vagyonadót nem szabadna bevezetni. Ha lenne más. De nincs.
A következő lépcső az önkormányzatok válsága. Magyarországon az önkormányzatok jó része a fideszes kormányzat miatt anyagilag botrányos helyzetbe került. Elsősorban persze a liberális sátánok földje, azaz Budapest. Mint Vitézy miniszter mondja:
„A főváros gyakorlatilag csődbe ment”.
A szörnyű helyzetről több itt olvasható.
A megoldás egyszerű. Mivel a kormánynak sincs egy vasa se, ha mégis megmentené a fővárost, kénytelen máshonnan elvenni. Ilyen létező pénz a kerületek parkolási pénze, amelyet át lehet irányítani a fővároshoz. Hogy mit szólnak ehhez a kerületek, az például itt megtalálható. Ha figyelembe vesszük a Fővárosi Közgyűlésben a Fidesz–KDNP 10 mandátumát, a Tisza Párt 10 mandátumát, a DK–MSZP–Párbeszéd 7 mandátumát, az LMP–Vitézy Dávidért Egyesület 3 mandátumát, az MKKP 3 mandátumát, valamint azt, hogy ki nem köt kivel soha szövetséget (A FIDESZ a DK-MSZP-Párbeszéddel és vicaverza), csak két olyan szövetség létezik, amelyik eléri a többséghez szükséges 17 mandátumot:
- Fidesz–KDNP (10) + Tisza Párt (10) = 20
- DK–MSZP–Párbeszéd (7) + Tisza Párt (10) = 17
Több ilyen nincs. Ebből következően a válság egyértelműen borítékolható.
Mivel minket itt Magyarországon az összes fentebb taglalt válság érint, nagy mázlistának mondhatja magát az, akinek az utcájában, a házában és a lakásában sincs válsághelyzet. Legalább ez, mondhatja örvendezve.
Mi többiek, akiknél ilyen válság(ok) is van(nak) jócskán, irigyelhetjük is őket piszkosul.
