A Fehér Ház várhatóan hamarosan kibocsát egy hivatalos nyilatkozatot is arról, hogy a világméretű hacker kampány mögött nem más, mint Észak Korea diktátora áll. Tom Bossert, az elnök belbiztonsági tanácsadója a Wall Street Journalnak nyilatkozott.
Tom Bossert, az elnök belbiztonsági tanácsadója.
Az amerikai hírszerzés szerint Észak-Koreában a titkosszolgálat megkapta a feladatot Kim Dzsong Un-tól, hogy zavarja meg a nagy rendszereket Amerikában és másutt a nyugati világban. A zsaroló vírusok kórházak, bankok és más intézmények rendszerét blokkolta. A cél nemcsak az volt, hogy Észak Korea megmutassa: immár képes az informatikai hadviselésre is hanem pénzt is akartak szerezni.
A világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszert számtalan szankció sújtja nukleáris és rakétafejlesztési programja miatt. Ez a fegyverkezési program méregdrága.
A titkosszolgálat egyik fő feladata az, hogy bármi áron pénzt szerezzen a diktátor kedvenc programjának a folytatásához.
Az észak-koreai hackerek már megmutatták a tudásukat, amikor 2013-ban blokkolták a Sony kaliforniai informatikai rendszerét. A Sony ugyanis filmet készített Kim Dzsong Un diktátor meggyilkolásáról. A japán cég kénytelen volt egyezkedni sz észak-koreaiakkal, hogy újrainduljon az informatikai rendszer. Azóta az Egyesült Államokban, Japánban vagy Dél Koreában nagyon is komolyan veszik Észak Korea informatikai felkészültségét.
Korábban lesajnálták a világtól elzárkózó rendszert, ahol még az internet is csak kevesek kiváltsága, de aztán kiderült:
Észak-Korea informatikusai képesek arra, hogy megbénítsanak nagy rendszereket a nyugati világban.
Legutóbb a bitcoin-biznisz kapcsán derült ki: Észak Korea titkosszolgálata többmillió dollárt szerzett úgy, hogy megcsapolta a rendszert, mely pedig az informatika élvonalában halad…
Rex Tillerson amerikai külügyminiszter közölte: az Egyesült Államok kész feltétel nélkül párbeszédet kezdeni a kommunista diktatúrával. Észak-Korea visszautasította az ajánlatot
Tillerson a múlt héten jelentette ki, hogy Washington kész „előfeltételek nélkül” tárgyalásokat kezdeni, de később úgy fogalmazott, hogy Phenjannak előbb fel kellene hagynia „fenyegető viselkedésével”.
Az észak-koreai állampárt, a Koreai Munkapárt lapja, a Rodong Szinmun kedden azt írta: semmi nem változott,
Észak-Korea továbbra is fejleszti nukleáris fegyvereit.
A pártlap szerint Washington „párbeszéd-offenzívájával” Phenjanra akarja hárítani a felelősséget a Koreai-félszigeten kialakult feszültségért.
„Úgy tűnik, az Egyesült Államok ezzel akarja befolyásolni az ENSZ Biztonsági Tanácsának újabb határozatait, ha nem fogadjuk el a párbeszédet atomfegyvereink leszereléséről, s még tengeri blokád is szóba jöhet” – írja a Rodong Szinmun.
Észak-Korea legutóbb szeptemberben hajtott végre kísérleti atomrobbantást, majd több ballisztikusrakéta-kísérletet is végrehajtott. Phenjan állítása szerint képes elérni rakétáival az Egyesült Államokat, s azt is bejelentették, hogy ezzel beteljesült az észak-koreai nukleáris fegyverkezési program.
Martin Schulz szerint az Egyesült Európa a legjobb védelem a háborúval, a fasizmussal és a demokrácia ellenfeleivel szemben.
A német szociáldemokraták vezetője a közszolgálati Deutsche Welle médiának nyilatkozott azt követően, hogy tervét az Európai Egyesült Államokkal kapcsolatban többnyire gúnyos kacaj fogadta Németországban. Egyáltalán milyen egyesült Európát képzel el Martin Schulz, aki nemrég még az Európai parlament elnöke volt, és valószínűleg Németország új külügyminisztere lesz?
„Az Európai Egyesült Államok semmiképp sem lesz olyan mint az USA. Fokozatosan kell közelíteni a tagállamok gazdaságát, kultúráját, társadalmát és végül politikáját.”- mondta a német szociáldemokraták vezetője. A sorrend nyilvánvalóan fontos, hiszen a politika színterén a legnagyobb az ellenállás az Európai Egyesült Államokkal szemben.
Martin Schulz 2025-re szeretné létrehozni az Európai Egyesült Államokat.
„Akinek ez nem tetszik, az lépjen ki az Európai Unióból!”- hangsúlyozta Schulz, akinek európai terveit nagy többséggel fogadta el a szociáldemokraták konferenciája. Sokkal nagyobb többséggel, mint azt, hogy újra nagykoalíció alakuljon Németországban.
S hogy ki lenne Schulz szövetségese az egységes Európa programban? Emmanuel Macron francia elnök! „Ő az egyetlen európai vezető, aki komoly reformokat javasol! Rendszeresen egyeztet Martin Schulz-cal. Ő kérte meg, hogy tárgyaljon Angela Merkellel a nagykoalícióról. Macron ugyanis tisztában van vele, hogy
csakis Németország és Franciaország együttműködése révén valósulhat meg az Európai Egyesült Államok
– nyilatkozta a Deutsche Wellenek a szociáldemokraták európai ügyekben illetékes főnöke, Jens Geier, aki európai parlamenti képviselő Brüsszelben.
A nagykoalícióról szólva Martin Schulz elmondta a Deutsche Wellenek: nekik nem olyan nagyon sürgős a nagykoalíció! Ragaszkodnak az elveikhez, vagyis Angela Merkelnek nehéz és hosszas tárgyalásokra kell számítania. Németországnak egyelőre nincs új kormánya, pedig a választásokat szeptemberben tartották meg. Amíg nincs kormány addig áll az európai reform folyamat is, hiszen Németország vezetőszerepe nélkül elképzelhetetlen az Európai Egyesült Államok, mely megvédelmezné Európát a háborútól, a fasizmustól és a demokrácia ellenfeleitől.
A legújabb észak-koreai rakéta kísérlet után az USA elnöke újra felhívta Hszi Csinping kínai elnököt. Arra akarta rávenni, hogy gazdasági embargóval kényszerítse Kim Dzsong Unt: hagyjon fel nukleáris és rakéta kísérleteivel.
A kínaiak egyáltalán nem lelkesednek azért, hogy gazdasági embargót alkalmazzanak Észak Koreával szemben. Trump ezért a kereskedelmi kártyát is elővette Peking figyelmeztetésére.
Washingtonban a kereskedelmi minisztérium dömpingváddal illette a kínai alumínium ötvözeteket, melyek tavaly 604 millió dollárral szerepeltek az Egyesült Államok behozatalában. Az összeg jelentéktelen, de a figyelmeztetés nem az – hívja fel a figyelmet Reuters hírügynökség.
Különösen azért nem, mert ezúttal nem egy cég, hanem a kormány lépett. Az amerikai cégek persze nem véletlenül óvatosak: félnek a visszacsapástól. Kína ugyanis a világ elsőszámú kereskedelmi hatalma, óriási belső piaccal.
Amikor ezt az amerikaiak valamilyen okból „elfelejtik”, akkor Pekingben a külügy siet erre felhívni a figyelmüket.
Trump elnök emiatt nem is nagyon sietett valóra váltani választási ígéretét, vagyis azt, hogy 45 százalékos külön vámmal sújtanák a kínai áruk importját. Ehhez tudni kell, hogy
2016-ban az USA kereskedelmi deficitje meghaladta a 350 milliárd dollárt Kínával szemben,
szeptemberben pedig minden havi rekordot megdöntött a különbség a behozatal és a kivitel között.
Trump nemrég Pekingben még minden szépet és jót elmondott a két óriás viszonyáról. Magával vitt egy videót, melyen unokája kínai nyelven köszöntötte Hszi bácsit és nejét. (Hszi Csinping Kína első embere, aki a legutóbbi pártkongresszuson megerősítette pozícióját. Kína elnöke az utóbbi időben a szabadkereskedelem bajnokaként viselkedik, szemben Trump elzárkózó politikájával).
A Kína elleni kampány mögött a kereskedelmi főképviselő, Robert Lighthizer áll, aki már a nyáron nekiment a kínaiaknak a szerzői jogok ügyében. A,úgy egyáltalán nem alaptalanul: Kína ebben a tekintetben ugyanis maximálisan negligálja a nyugati normákat. Vagyis, igyekszik mindent lekoppintani anélkül, hogy ezért akár egy centet is fizetne. A buzgó kereskedelmi főképviselőt aztán mégis leállították. Trump ugyanis Pekingbe készült, ahol díszebédet adtak a tiszteietére a Tiltott városban, a császárok és a kommunista csúcs vezetők lakhelyén – ez ritka diplomáciai kegynek számít. Sok mindent meg is ígértek Trumpnak, aki valójában egy valamire nagyon számított: Észak Korea megrendszabályozására!
Egy darabig úgy látszott, hogy megy is a dolog: Kim Dzsong Un rezsimje szeptember 15 óta nem hajtott végre új rakéta vagy nukleáris kísérletet. Aztán Észak Korea fellőtte új interkontinentális rakétáját, amely állítólag az USA-t is elérheti. Vagyis a megrendszabályozás nem mondható sikeresnek.
Washington azt várja Pekingtől, hogy alkalmazzon olajembargót Észak Korea ellen, vagyis kényszerítse térdre Phenjant.
Kína erre szemlátomást nem hajlandó. Ha ugyanis összedőlne a kommunista diktatúra Észak Koreában, annak beláthatatlan következményei lennének az egész térségben. Kína határainál pedig megjelennének az amerikai járőrök. Ehhez végképp nem ragaszkodnak Pekingben. Trump most újra kereskedelmi háborúval fenyeget, igaz, nagyon óvatosan. Az alumínium ötvözet ügy a maga 604 millió dollárjával egy próba-léggömb. Sok függ Peking válaszától hiszen a kínaiak jók tudják: csakis úgy előzhetik meg Amerikát, ha nyitva tartják a globális piacot, és ott nyomják le az Egyesült Államokat.
16+1 avagy miért szól a vészcsengő Brüsszelben, ha a kínai miniszterelnök közép és kelet-európai vezetőkkel találkozik Budapesten? Politikai és gazdasági okai is vannak.
A kínaiak a Nagy Selyemút program keretében terjeszkednek Nyugat felé, és ebben a programban Közép- és Kelet-Európa 16+1 jelzéssel szerepel. Ezt a 120 milliós országcsoportot egységesnek tekintik Kínában, ahol az államok jórészét jól ismerik még azokból az időkből, amikor a szocializmus építése folyt a régióban. A kínaiak beruházásainak összege egyelőre még szerény ebben a térségben: valamivel több mint 8 milliárd dollár. „Van olyan ország a térségben, mely egy centet sem kapott Kínától” –mondta Matura Tamás, a Corvinus egyetem oktatója, aki a Politico című brüsszeli lapnak nyilatkozott. De akkor miért szólal meg mégiscsak a vészcsengő Brüsszelben, ha a kínaiak nyomulnak Közép és Kelet Európában?
Az első ok gazdasági, a második politikai.
„Helyeseljük a kínaiak beruházását, ha az megfelel az EU előírásainak” – jelentette ki az EU pekingi képviselete, amikor szóba került a Budapest-Belgrád vasútvonal korszerűsítése kínai pénzből. Ennek eredményeképp a két főváros közti távolság nyolc óráról háromra csökkenne. Lehetővé válna a kínai tehervonatok gyorsabb bejutása az Európai Unió területére.
De akkor mégis miért idegesek mégiscsak Brüsszelben?
Azért, mert a kínaiak pénzügyi befektetési politikája teljesen átláthatatlan a külső megfigyelő számára. Görögországban a pireuszi kikötő mutatta meg, hogy a kínaiak csakis a saját rendszerük alapján működnek, és nemigen ügyelnek arra, hogy milyenek az EU előírásai. Persze figyelnek rájuk, de sokkal inkább azért, hogy megkerüljék, semmint azért, hogy betartsák őket. Azonkívül a kínaiak szívesen ígérnek, de a valóságban csak nagyon lassan adnak pénzt, és azt sem ingyen.
Peking nem is titkolja, hogy a Nagy Selyemút nemcsak gazdasági, de diplomáciai és politikai program is.
Kína ma a világ legnagyobb kereskedője és arra készül, hogy utolérje az Egyesült Államokat. Céljai elérése érdekében felhasználja az európaiakat is – szépen csendben megosztva őket. A kínaiak figyelmét egyáltalán nem kerülte el, hogy a magyar miniszterelnök – néhány más közép- és kelet-európai állam vezetőjéhez hasonlóan – szembekerült Brüsszellel. Ezért is rendezik Budapesten ezt a 16+1 konferenciát.
Trump amerikai elnök amikor a közép- és kelet-európai vezetőkkel akart találkozni, akkor Varsót választotta. A lengyelek, éppúgy mint a magyarok, sok kérdésben szembeállnak Brüsszellel. Az EU központjában attól tartanak, hogy a kínaiak éppúgy mint az Egyesült Államok meg akarja osztani az európai államokat, gyengítve ezzel az uniós integrációt. Ez már csak azért is érthető, hiszen Washingtonhoz vagy Pekinghez képest a közép-európai és kelet-európai államok törpék. Ám Brüsszellel szemben más a helyzet. Ezért szól a vészcsengő Brüsszelben akkor amikor a kínai miniszterelnök a közép- és kelet-európai vezetőkkel tárgyal, akik sok kérdésben szembeállnak Brüsszellel és gazdasági és politikai támogatást remélnek Pekingtől.
Az már csak hab a tortán, hogy a közép és kelet-európai vezetők többsége markánsan antikommunista miközben az 1,4 milliárd lakosú Kínát 68 esztendeje a kommunista párt vaskézzel irányítja.
Az egyik legnagyobb nemzetközi bűnbanda több mint 200 tagját tartóztatták le csütörtökön az USA több államában. A legtöbben közülök illegálisan tartózkodtak az országban.
A Mara Salvatrucha, vagy közismertebb nevén az MS-13 bűnbanda az 1980-as években Los Angelesben alakult, közép-amerikai, elsősorban El Salvadorból származó bűnözők hozták létre. A bűnszervezet az 1990-es évekre már behálózta az Egyesült Államokat, Kanadát, Mexikót és Közép-Amerikát is, és becslések szerint mostanra akár 70 ezer tagja is lehet.
A Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) és a Bevándorlási és Vámhatóság (ICE) csütörtök esti bejelentése szerint október 8-tól november 13-ig több amerikai városban tartottak razziát, és ezek során 214 ember tartóztattak le: 16 amerikai és 198 külföldi állampolgárt. A külföldiek közül mindössze öten tartózkodtak jogszerűen az Egyesült Államokban, több mint 60 bűnöző pedig kíséret nélküli kiskorúként érkezett az országba.
A bandatagok jellemző tetoválásukról ismerhetők fel. Forrás: Wikipédia
Tom Homan, az ICE helyettes igazgatója újságíróknak, hogy még nem fejezték be teljesen a szervezet felszámolását. Hozzátette, hogy Donald Trump amerikai elnök elsődleges fontosságúnak nevezte az MS-13 felszámolását. A mostani razzia néhány hónap leforgása alatt a második volt.
Jeff Sessions igazságügyi miniszter közleményt adott ki, amelyben hangsúlyozta, hogy az MS-13-nak 40 szövetségi államban mintegy 10 ezer tagja van, és ma az Egyesült Államokban ez az egyik legveszélyesebb bűnszövetkezet. Kábítószer-, fegyver- és emberkereskedelemmel, rablásokkal, zsarolásokkal és gyilkosságokkal is gyanúsítják őket.
Vannak azonban olyanok is, akik kritizálják a MS-13 elleni harcot, ugyanis egy banda tagjának lenni önmagában nem bűn, az elfogottakat pedig sokszor nem konkrét bűncselekményekért, hanem azért tartóztatják le, mert illegálisan tartózkodnak az országban. A bevándorlókat védő szervezetek szerint ezek az akciók valójában egy „hátsó ajtót” jelentenek egy nagyon kemény kezű bevándorlási politika megvalósításában, és etnikai alapon zajlanak a letartóztatások – írja a CBS News.
Maga Homan is arról beszélt, hogy Donald Trump megválasztása előtt sokszor meg volt kötve a kezük, most viszont több lehetőségük van fellépni az MS-13 ellen.
2007. november 16-án a Független Hírügynökség beszámolt arról, hogy Tom Lantos, az amerikai képviselőház külügyi bizottságának elnöke mintegy negyven perces megbeszélést folytatott Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével.
Tom Lantos ezt követően a Független Hírügynökségnek elmondta: külpolitkai témával kezdték a tárgyalást, majd a magyarországi szélsőjobboldali jelenségekről fogalmazta meg aggályait Orbán Viktornak. Tom Lantos törvényt készít elő az Egyesült Államokban, amely megtiltaná a Magyar Gárda tagjainak, hogy Amerika földjére lépjenek.
„Először is megbotránkozásomat fejeztem ki a Magyar Gárda megalakulása miatt – mondta Tom Lantos. – Elmondtam, hogy az általam felterjesztendő törvény szerint a Magyar Gárda tagjai nem léphetnek be országunkba, mert demokratikus és civilizált államnak csak hadserege lehet, félkatonai és szélsőjobboldali milíciája nem. Csurka neve is szóba került, ha jól emlékszem” – mondta Lantos, hangsúlyozva, hogy
demokratikus országokban sem a kormány, sem az ellenzék nem engedheti meg magának az ilyen szervezetekkel való kapcsolattartást.
Orbán Viktor reakciójával kapcsolatban a kongresszus külügyi bizottságának magyar származású demokrata vezetője kímérten azt mondta: „álláspontommal szemben nem fogalmazódott meg ellenkező vélemény.” Úgy fogalmazott: noha csodálja Magyarországot és érzékeny szálak fűzik szülőföldjéhez, tisztában van azzal, hogy mindig is volt egy vékony szélsőjobboldali, ultranacionalista, fasiszta réteg. Ám bízik abban, hogy amilyen mértékben erősödik a demokrácia, úgy jelentéktelenednek el ezek. „Ezzel teljesen egyetértett vendégem is” – tette hozzá Tom Lantos.
2007. november 11-én arról írt a Független Hírügynökség, hogy Washingtonba utazott Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. Az utazás első számú célja, hogy részt vegyen csütörtökön azon kitüntetésátadáson, ahol Horváth János fideszes képviselőt (az Országgyűlés korelnökét) a Truman-Reagan Szabadság Emlékéremmel tüntetik ki.
Az ünnepi rendezvényen részt vesz George H. Walker, az Egyesült Államok előző budapesti nagykövete is, aki a Fidesz elnökével együtt méltatja Horváth életútját. (Horváth János 1945 után kisgazda színekben nemzetgyűlési képviselő volt, 1956 után évtizedeken át az Egyesült Államokban élt emigrációban.)
A Fidesz elnöke már a napokban elutazott a tengeren túlra, és várhatóan egész héten ott tartózkodik majd.
Ez idő alatt találkozik Tom Lantossal, a Képviselőház külügyi bizottságának demokrata párti elnökével, a Külügyminisztérium és a Nemzetbiztonsági Tanács magas rangú tisztviselőivel, és részt vesz a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjában tartandó kerekasztal-beszélgetésen.
Az előrejelzéseknek megfelelően újraválasztották New York demokrata párti polgármesterét is. Ráadásul történelmi jelentőségű eseményre is sor került: most először választottak be transznemű képviselőt egy amerikai állam törvényhozásába.
Virginiában 53:45 arányban Ralph Northam eddigi kormányzóhelyettest választották meg a republikánus volt pártelnök és George W. Bush kormányának volt tanácsadója, Ed Gillespie ellenében. New Jerseyben a 60 éves milliomos bankár és volt németországi nagykövet, Phil Murphy lesz a kormányzó, aki az eddigi kormányzóhelyettest, a republikánus Kim Guadagnót győzte le. A demokrata párti jelölt a választók 53, 7 százalékának bizalmát szerezte meg, míg republikánus vetélytársa a voksok 45,1 százalékával maradt alul.
Mindkét kormányzóválasztást óriási figyelem övezte,
elemzők ugyanis az eredményt a Trump-kormány eddigi tevékenysége megítéléseként értékelik.
A kampány fő témája Virginiában az egészségbiztosítás helyzetének gondjai, az illegális bevándorlás, a bűnözés és a konföderációs szobrok körüli viták voltak, míg New Jerseyben elsősorban a helyi kormányzat korrupciós ügyei és a magas helyi adók kerültek előtérbe.
Donald Trump elnök mindkét államban támogatásáról biztosította a republikánus jelöltet, ám nem kampányolt mellettük. Az eredmények láttán pedig a Dél-Koreában tartózkodó elnök Twitter-bejegyzésben közölte: a virginiai jelölt, Ed Gillespie keményen dolgozott, de nem tette teljesen magáévá az ő politikáját. „A gazdaság rekordnagyságú számaival mi továbbra is győzni fogunk, még nagyobb arányban, mint eddig” – írta a republikánus jelöltek veresége után Trump.
A Demokrata Párt számára a tavaly novemberi elnökválasztás óta ez volt az első sikeres politikai megméretés,
ugyanis az idén megtartott négy kongresszusi pótválasztás mindegyikét elvesztették.
New Yorkban újraválasztották Bill de Blasio demokrata párti polgármestert, és a bostoni demokrata párti polgármester, Marty Walsh is elnyerte a választók bizalmát egy második ciklusra. Polgármestert választottak még Detroitban, Seattle-ben, az észak-karolinai Charlotte városában, valamint a georgiai Atlantában.
A virginiai képviselőházi választás egyik érdekessége, hogy most először került be transznemű amerikai képviselő egy állami törvényhozásban. A korábban újságíróként tevékenykedő Danica Roem szavazatok 55 százalékát gyűjtötte, ezzel legyőzve a republikánus ellenfelét. A 73 éves Bob Marshallal nemcsak Roemnek, hanem a helyi LMBT közösségnek is sok vitája volt. Marshal az elmúlt években olyan törvényeket akart bevezetni, amellyel csökkentették volna a transzneműek számára kialakított illemhelyiségek számát Virginiában vagy megtiltotta volna azt, hogy homoszexuálisok szolgáljanak a Virginiai Nemzeti Gárdában.
Egyelőre még sok a kérdőjel azzal kapcsolatban, hogy Ukhná Kürelszükh mongol miniszterelnök milyen külpolitikát fog folytatni, de egy dolog biztosra vehető: folytatódik az a fajta geopolitikai verseny, amelynek nemcsak a Mongóliával határos Kína és Oroszország a főszereplője, hanem Japán, India az Egyesült Államok, de még az Európai Unió is a játékosok között van.
„Átalakítás és nyitás”
Mielőtt részletesen ismertetnénk a mongol külpolitikát és az országért folytatott geopolitikai versenyt, szükséges röviden kitérni a történelmi előzményekre is. Ugyanis csak ennek tükrében érthető meg Mongólia és a mongol demokrácia különleges helyzete, illetve jelentősége. (A gazdasági és politikai történésekről lásd előző cikkünket.)
Mongóliában, akárcsak a kelet-közép-európai térségben a hidegháború idején kommunista vezetés volt hatalmon. Sőt, 1921 nyarán a mongolok az orosz bolsevikok segítségével űzték el a kínaiakat, és „hálából” kikiáltották a Mongol Népköztársaságot. Így létrejött a világ második szocialista állama, amely évtizedekig hozzá volt láncolva a Szovjetunióhoz.
Amikor a hatvanas évektől érezhetővé vált a kínai-szovjet ellentét, akkor Ulánbátor Moszkvát választotta, de ennek megvolt a súlyos ára. 80 000 szovjet katona állomásozott az országban, velük együtt biológiai, vegyi és nukleáris töltetekkel felszerelt rakétákat is telepítettek, amelyek a kínai célpontokra voltak irányozva. Természetesen Mao Ce-tung sem hagyta annyiban a dolgot, aki a mongol kommunisták Peking-barát szárnyát támogatta: felsorakoztatta a kínai hadsereg jelentős részét a határ mellett, és nem hagyott kétséget afelől, hogy Mongólia lett volna egy kínai-szovjet határháború első áldozata.
A beszorított Mongólia. A kép forrása: Wikimedia Commons
Ulánbátor az ellentét miatt nem tudta elmélyíteni a gazdasági kapcsolatait sem Kínával, sem pedig más nyugati szövetséges kelet-ázsiai (Japán, Dél-Korea) országokkal. Egyedül csak a kelet-európai államokra hagyatkozhatott:
külkereskedelmének 92 százalékát a KGST, és ennek 80 százalékát a Szovjetunió felé bonyolította le.
Ez azonban a nyolcvanas évek végére, amikor a keleti tömb már recsegett-ropogott, önmagában már nem volt elegendő.
A rendkívül szoros összefonódások miatt a változás szele a kelet-ázsiai országot is hamar elérte. A rendszerváltásban nagy szerepük volt a Csehszlovákiában vagy Magyarországon tanult mongol értelmiségieknek, akik otthon ugyanazt akarták megismételni, amit a kelet-közép-európai országokban. Ez pedig sikerült nekik: kisebb incidenseket és összetűzéseket leszámítva a szovjet típusú rendszer egy puskalövés nélkül összeomlott, és 1990-ben már megtartották az első szabad választásokat. Ezt ugyan a marxizmust szociáldemokráciára lecserélő Mongol Népi Forradalmi Párt (MNFP) nyerte meg a rá adott szavaztok 60 százalékával, de az ellenzéki pártok – például a Demokrata Párt – szintén bejutottak a Nagy Állami Hurálba.
Tüntetés a demokráciáért Ulánbátorban 1989-ben. A kép forrása: Link
Ez azonban nem hátráltatta a demokratizálódási folyamatokat: az 1992-ben elfogadott új alkotmányt követően 255 törvénymódosítást hajtottak végre, és 71 nemzetközi egyezményt írtak alá, hogy Mongólia megfeleljen egy – nyugati típusú – demokratikus jogállam követelményeinek.
A mongol politikai rendszerben a parlamenti választásokon többséget szerzett párt vagy koalíció adja a miniszterelnököt, aki a kormány vezetőjeként irányítja az országot. Ugyanakkor a közvetlen elnökválasztás során hivatalba került államelnöknek szintén nagy szerepe volt az ország bel- és külpolitikájában.
A demokratizálódás folyamatának egyik leglátványosabb mérője a mongol médiapiac átalakulása volt, hiszen a rendszerváltás óta
300 új nyomtatott napilap, hetilap, magazin, televízió majd pedig internetes híroldal jelent meg az országban.
Jószomszédsági iszony
A Szovjetunió összeomlásával és a KGST megszűnésével Ulánbátor nagyon nehéz helyzetben találta magát. Mivel akkoriban nem volt más lehetősége, ezért kénytelen volt Kína felé orientálódni, amivel kapcsolatban a mongolok nagyon sok ellenérzést tápláltak (a kínaiak ugyanis 300 évig megszállás alatt tartották az országot). Ezért 1994-ben egy olyan szerződést kötöttek a „déli szomszéddal”, amely értelmében Peking elismerte Ulánbátor atomfegyvermentes státuszát, illetve Mongólia függetlenségét, önállóságát, területi integritását. Ugyanúgy rendezték a 4000 kilométer hosszú vitatott kínai-mongol határt, és a kínai vezetés gazdasági autonómiát biztosított a Belső-Mongólia nevű, 1,2 millió négyzetkilométer nagyságú területnek, ahol több mint 4 millió mongol él.
A mongolok az egyik legnépszerűbb kisebbségnek számítanak ma Kínában. A két nép között kevés a feszültség, sőt, nagyon sok olyan kínai sztár van, aki a mongol felmenőivel büszkélkedik.
A 21. század elejére Kína lett Mongólia legnagyobb kereskedelmi partnere: a mongol export 90 százaléka Kínába irányult, a kínai import pedig 40 százalékot tett ki, miközben a külföldi beruházások 40 százaléka is kínai eredetű volt. A folyamatosan nyersanyaghiányban szenvedő Kína számára a mongol ipari nyersanyagok, ércek és energiahordozók nagyon jól jöttek.
Sőt, miután Vlagyimir Putyin alatt Oroszország stabilizálódott, és egyre inkább nagyhatalomként kezdett el viselkedni, a mongol vezetés ismét szorosabbra fűzte a kapcsolatait az északi szomszédjával. Elsősorban fegyvereket vásárolnak Oroszországtól, valamint közös hadgyakorlatokat tartanak, mint például legutóbb 2016-ban, amelyen 1000 katona, 200 jármű és a légierő vett részt.
Kaltma Battulga. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Csakhogy idővel a mongol vezetés úgy vélte, hogy akárcsak a szocializmus időszakában, a kelet-ázsiai ország ismét túlságosan függővé válik egy külső nagyhatalomtól. A Pekingtől – és kis mértékben Moszkvától – való távolodás Kaltma Battulga mongol köztársasági elnök tavaly nyári megválasztása óta gyorsult fel igazán, ugyanis az ellenzéki politikus a győzelmét a Kína-ellenes retorikának köszönhette. Ráadásul ő volt a legnagyobb támogatója a Dalai Láma fogadásának 2016-ban, ami kivívta a kínai média és kormányzat haragját, illetve közvetve hozzájárult a mongol gazdasági válsághoz is.
A mongol államfő állandóan a „keleti veszedelemről” beszél, a riválisait azzal vádolja, hogy nem „eredeti mongolok”, hanem félig kínai származásúak, valamint azt vizionálja, hogy
a két ország között súlyos összecsapások robbannak ki majd negyven-ötven év múlva, amikor Mongólia kifogy a nyersanyagokból.
Battulga azonban nem az első mongol államfő, aki fontos céljának tekintik a „kínai szálak” gyengítését. Ulánbátor már évekkel korábban meghirdette az ún. „harmadik szomszéd” külpolitikáját, amely lényege, hogy Mongólia más országokkal és térségekkel is elmélyítené a viszonyát. Ezeket az erőfeszítéseket pedig siker koronázta: a kelet-ázsiai ország igencsak aktív és szoros kapcsolatokat épített ki az Egyesült Államokkal, az Európai Unióval, Indiával és Japánnal. Lényegében azokkal az országokkal, amelyekkel Kínának valamilyen területi vagy gazdasági vitája van, ami természetesen egyáltalán nincs a kínai vezetés ínyére.
Hintapolitika
Az elmúlt években a régió országai közül a japán-mongol kapcsolatokban történtek a leglátványosabb előrelépések. Abe Sinzó japán miniszterelnök 2013-as útja során arról állapodtak meg a felek, hogy nemcsak hosszútávú stratégiai partnerek lesznek, hanem gazdasági téren is szorosabbá fűzik a kapcsolataikat, ezzel ellensúlyozva Kína szerepét, és az együttműködésbe az USA-t is bevonják.
Mongóliában japán fejlesztési pénzből építették meg az ország második legnagyobb nemzetközi repülőterét, majd vasutakat, hidakat, sőt, a japán bányászati cégek fokozatosan kiszorították a kínaiakat. Idén pedig a japánok 850 millió dollárral segítették meg a mongol gazdaságot, szabadkereskedelmi egyezményt kötöttek, és Kaltma Battulga szeptemberben a japán kormányfővel való találkozóján elfogadta a – Mongóliával korábban baráti kapcsolatokat ápoló – Észak-Korea ellen megszavazott újabb nemzetközi szankciókat.
Augusztusban ünnepelték a japán-mongol kapcsolatok 45-ik évfordulóját. A kép forrása: link
Hasonló a helyzet Indiával is, amely az elmúlt években szintén szorosabbra fűzte a viszonyát Mongóliával. Új Delhi mára az egyik legnagyobb hitelezője a mongol gazdaságnak, csak 2015-ben 1 milliárd dollárt fektetett be a kelet-ázsiai országba. Ennél azonban jóval több fejfájást okoz a kínai vezetésnek az, hogy a két ország közös katonai kiképzéséket és hadgyakorlatokat tart, mint például a „Nomád Elefánt” nevű hadgyakorlat 2017 áprilisában. India „Kína hátsó udvarában” próbálja lefoglalni Pekinget, hogy Kína ne Új Delhi rovására növelje a befolyását az Indiai-óceánon vagy Dél-Ázsiában.
Csakhogy Kínát és Oroszországot egyszerre nyugtalanítja a mongol elit Nyugat-barátsága. Az Európai Unióval (az unió tagállamaival, köztük Magyarországgal, fenntartott kapcsolatokról lásd ezt a cikkünket) és az Egyesült Államokkal. A kétezres évek elején Mongólia sietett csatlakozni az USA által szervezett terrorellenes hadjárathoz, amiért cserébe Washington 2004-től megengedte, hogy Ulánbátor részesüljön az amerikai szövetségeseknek nyújtott felzárkóztatási programból.
2011-ben Jonathan Addleton, az Egyesült Államok mongóliai nagykövete NATO medállal tünteti ki az Afganisztánban szolgáló mongóliai katonákat. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Barack Obama amerikai elnök hivatali ideje alatt váltak az amerikai-mongol kapcsolatok igazán erőssé, ugyanis Mongólia látványos sikereket ért el a demokráciaépítés és az emberjogi helyzet javulása terén, ami különösen vonzóvá tette őt az amerikai külpolitika számára. Például a kelet-ázsiai ország a 2016-ban kiadott Freedom House jelentés szerint 86 százalékot ért el a demokrácia, az emberi jogok és civil társadalom erőssége terén, mindössze négy ponttal lemaradva az USA-tól. Emiatt aztán
az Obama-adminisztráció minden anyagi támogatást megadott Ulánbátornak:
az USA évenként 300-400 millió dolláros segélyt utal a kelet-ázsiai országnak, a kereskedelmi mérlegük tavaly 170 millió dollárt tett ki. Az Egyesült Államok elkezdte felváltani Kínát az a mongol importoldalon is, főleg a használati, elektronikai és gépipari cikkek terén.
Eddig úgy tűnik, hogy Trump alatt nem lesznek nagy változások az amerikai-mongol kapcsolatokban, továbbra is fenntartják a jó viszont. Igaz, teljesen más okból: Washington számára most nem a mongol demokrácia állapota, hanem a stratégiai helyzete miatt fontos Ulánbátor, hiszen a Kína és Oroszország közé beékelődött állammal igencsak meg lehetne osztani az amúgy évek óta nagyon szorosan együttműködő Peking és Moszkva figyelmét.
Tehát Mongóliát
komoly példaként lehetne állítani a kelet-közép-európai országok, köztük Magyarország elé is.
Nemcsak azon a téren, hogy milyen látványos eredményeket tud elérni egy volt szocialista ország a demokráciaépítés terén, amely képes átvészelni a belső politikai-gazdasági válságokat, hanem a külpolitikai egyensúlyozással kapcsolatban is van mit tanítania Ulánbátornak. Hiszen egy olyan országról van szó, amely földrajzilag ugyan Keleten helyezkedik el, mégis mindent megtesz azért, hogy Nyugatra tartson.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
