Kezdőlap Címkék Ungár Péter

Címke: Ungár Péter

Gulyás, Keresztes, Ungár hazaárulóz

Gulyás Gergely miniszter szokásos csütörtöki sajtótájékoztatóján egy kormánypárti újságírói kérdésre mondta a következőket:

„Ez annak bizonyítéka, hogy a magyar baloldal úgy gondolja, hogy a magyarokkal szemben románokat érdemes támogatni, vagy pedig úgy gondolja, ami talán még aggasztóbb, hogy a magyar nemzetiségi érdekek védelmére a román pártok az alkalmasabbak, vagy pedig számukra ez semmit nem számít.

Úgy gondolom, hogy ha nem koptatták volna el az elmúlt években a magyar politika mindkét térfelén a hazaárulás fogalmát, akkor itt indokolt lenne használni, de miután elkoptatták, ezért maradjunk abban, hogy a Momentum számára a magyar és román közötti választás esetén egyértelműen a román a választandó.”

Miről van szó, mire kérdezett rá az újságíró?

Fekete Győr András, a Momentum elnöke a romániai önkormányzati választás előtt egy rövid, egy mondatos videofelvételen arra kérte a magyar nemzetiségű választókat, hogy szavazzanak az USR, a romániai liberális párt jelöltjeire.

Ugyanúgy, ahogyan korábban, a romániai államfő-választás előtt Dan Barnának, az USR elnökének kampánygyűlésén beszélt, vagy ahogyan Donáth Anna Szlovákiában vett részt a Progresszív Szlovákia párt kampányában.

Vajon elfogadható-e, hogy a Momentum a szomszéd országok választási kampányaiban ottani liberális pártok jelöltjeit támogatja a magyar párt(ok) jelöltjeivel szemben?

A magyar nyilvánosságban a szomszéd országok belpolitikájának szinte egyetlen kérdéséről esik szó, a magyar kisebbségek helyzetéről. Ha eltekintünk attól, hogy a románok, szlovákok, szerbek, ukránok között is vannak demokraták és a demokrácia ellenfelei, vannak a kormányzati korrupció építői és vannak, akik harcot folytatnak ez ellen, vannak jobboldaliak és baloldaliak, akkor ez akár jogos is lehet. De ettől nem lehet eltekinteni. A román, szlovák, szerb vagy ukrán politika sem csupán arról szól, hogy mi történik a magyar kisebbséggel, hanem arról is, hogy európai demokrácia van vagy keleties önkényuralom, hogy felelős gazdaságpolitika folyik vagy felelőtlen kalandorpolitika, hogy a társadalmi különbségek nevelését vagy mérséklését szolgálja-e a kormányzás, hogy integrációbarát vagy protekcionista-e a politika.

Erősít egy magyar politikai pártot, ha a közeli országokban a hozzá hasonló politikai erők nyernek teret.

Ha a rendszerváltás óta a magyar pártok a Fidesztől a szocialistákig meghívták választási kampányaikba európai testvérpártjaik politikusait, miért ne támogathatnák a magyar pártok is a hozzájuk hasonló felfogású pártokat a szomszédos országokban?

A szomszéd országokban kisebbségekben élő magyarok jóléte, szabadsága is függ attól, hogy a többségi népesség politikai pártjai közül melyek erősödnek.

Mindamellett adottság, hogy a kisebbségben élő magyarok számára a rendszerváltást követő szabad helyzetben annyira fontos volt kisebbségi jogaik biztosítása, hogy önálló pártot, pártokat szerveztek, és többségük e kisebbségi pártokban politizál, illetve rájuk adja szavazatát. Noha az induláskor Szlovákiában még a politikai megosztottság szerint több magyar párt szerveződött, a választási törvény kikényszerítette ezek egyesülését, Romániában pedig eleve a magyar kisebbség egységpártjaként jött létre az RMDSZ. A további években a többségi politikához való viszony eltérő megítélése mentén jöttek létre egymással versengő magyar pártok Romániában is, Szlovákiában is, Szerbiában is.

Míg az RMDSZ Domokos Géza és Markó Béla elnöksége idején igyekezett minden politikai irányt befogadni a baloldaltól a kereszténydemokratákig és a liberálisokig, magyarországi pártkapcsolataiban pedig

Markó kifejezésével az „egyenlő közelség” elvét követte, Kelemen Hunor elnökségével a Fideszhez kötődik,

s a 2018-as magyarországi választási kampány idején látványosan utasította el az MSZP–Párbeszéd kapcsolatkeresését.

Ebben a helyzetben kell a demokrácia mellett elkötelezett magyarországi pártoknak mérlegelni, hogy miképpen egyeztetik a hasonló politikát képviselő többségi pártokkal való együttműködés, illetve a magyar kisebbségi pártok támogatásának szempontjait.

A kisebbségben élő magyarság szempontjából is fontos az együttműködés azokkal a többségi pártokkal – miként a Progresszív Szlovákia vagy az USR – amelyek nyitottak a magyar kisebbség jogérvényesítésére.

Ezért helyeselhető a Momentum politikusainak fellépése a szomszéd országok választási kampányaiban.

Gulyás miniszter hazaárulási vádja pedig szégyenletes.

Az igazat megvallva engem nem lep meg, hogy az LMP két vezető politikusa, Keresztes László Lóránt frakcióvezető és Ungár Péter, az elnökség titkára közleményben támadta meg a Momentum elnökét, s ha más szavakkal is, de ugyanazzal vádolja, mint az Orbán-kormány minisztere:

Elítéljük, hogy a Momentum továbbra is román párt mellett kampányol Erdélyben. A Momentum rendszeresen elfelejti, hogy Romániában nagy számban élnek magyarok és miután a romániai elnökválasztáson a magyar jelölttel, Kelemen Hunorral szemben román elnökjelöltet támogatott, most újra a magyarok elleni szavazásra buzdít.

A romániai belpolitika elmúlt 30 évének tapasztalata azt bizonyítja, ahol nincs magyar érdekképviselet önkormányzati, megyei szinteken, ott még kevésbé érvényesülnek a kisebbségi jogok. Ezeket a jogokat román pártok sosem fogják magukénak érezni és tenni érte. Ezért különösen elítélendő a Momentum elnökének újbóli magyar nemzet elleni cselekedete.”

Nem lep meg ez a közlemény, mert a nemzeti kérdés az egyik olyan politikai ügy (nem az egyetlen), amelyben az LMP parlamentbe jutása óta ugyanazt képviseli, mint a Fidesz, és mellesleg a Jobbik is. Ezért sem tudom elképzelni, hogy hogyan állapodhatnak meg önfeladás nélkül közös programban a jelenlegi ellenzéki pártok, és hogyan kormányozhatnának együtt.

Rendkívüli

Rendkívüli ülést tartott tegnap az Országgyűlés. Azaz nem tartott. Nem tartott, mert a fideszes képviselők szokás szerint nem jöttek el. Ahogy 2010 óta soha nem jönnek el az ellenzék által kezdeményezett rendkívüli ülésre. Magát a rendkívüli ülést Kövér László a házszabály előírásai szerint összehívja, és ezzel látszólag eleget tesz az alkotmányos előírásnak.

A fideszes (ezen természetesen a KDNP-snek tekintett fideszes képviselők is értendők) képviselők nem jelennek meg, ezért a napirend előtti felszólalások után nem tudják megszavazni a napirendet, és ezért az ülést napirend híján nem lehet megtartani. Ezzel kapcsolatban három dolgot kell leszögezni.
Az első: a fideszes képviselőknek ez az eljárása alkotmányellenes. Igaz, ennek a szónak ma igazából nincs értelme, hiszen Magyarországnak 2012. január elseje óta nincs alkotmánya.

Alkotmánynak azt nevezzük, ami egyrészt megköti a hatalmat gyakorlók kezét, másrészt a különféle politikai erők valamiféle, hosszú távra szóló konszenzusát fejezi ki a társadalmi berendezkedés alapvető kérdéseiben.

Orbán Viktor egy párti alaptörvénye semmiféle konszenzust nem fejez ki, és semmiben nem köti meg a hatalmat gyakorlók kezét.
Mégis: miközben a parlament működését, az ott tárgyalt javaslatok körét és a döntéseket, alapvetően a többség szabja meg (és ez rendben is van, a parlamentarizmushoz hozzá tartozik), a köztársasági alkotmány számos rendelkezését átvevő alaptörvény és házszabály egyfajta rekvizitumként tartalmazza a parlamenti kisebbségnek azt az előjogát, hogy hogy – a többség egyetértése nélkül is – vizsgálóbizottságokat, parlamenti vitanapokat és rendkívüli üléseket kezdeményezzen általa fontosnak tartott ügyekben akkor is, ha a többség azokat nem tartja fontosnak, napirendre veendőknek. A parlamenti vitanapokat a Fidesz nem szokta megakadályozni, azokat megtartják, viszont a kisebbség által kezdeményezett vizsgálóbizottságok megalakítását és a rendkívüli ülések magtartását a Fidesz távolmaradásával megakadályozza.

Sem az ellenzéki pártok, sem a független média nem kezeli ezt az alkotmányellenes viselkedést súlyának megfelelően. Most sem tette.

A második: az ellenzéki pártok megint elrontották a dolgot. Az ügy, amiben a DK, megkapva a kezdeményezéshez a többi ellenzéki párt támogatását is, a rendkívüli ülést kezdeményezte, korántsem egyszerű, a kezdeményezés korántsem volt magától értetődő, még ha tulajdonképpen helyes is. Azt akarták az ülésen megbeszélni, hogy Orbán miniszterelnök miért fogadta el Brüsszelben az Európai Tanács határozatait a költségvetésről és az „Új Generáció” helyreállítási programról, miközben az Országgyűlés többsége határozatban kötötte ki, hogy milyen feltételek teljesülése esetén teheti ezt meg, és ezek a feltételek vitathatatlanul nem teljesültek.

Csakhogy a DK és néhány további ellenzéki párt (nem mind) az elfogadott határozatokat alapjában véve helyesli, az Országgyűlés fideszes többsége által kikötött feltételeket viszont nem helyeselte.

A DK és vele az ellenzéki pártok többsége tehát nyilvánvalóan helyesli, hogy Orbán miniszterelnök nem élt a kilátásba helyezett vétóval. Akkor mit is akarnak számon kérni? Tudom, azt, hogy Orbán miniszterelnök nem azt tette, amit saját parlamenti képviselői az ő kívánságára tőle elvártak.
Mármost ha a DK és a hozzá csatlakozott ellenzékiek ennyire bonyolult politikai kezdeményezést tesznek, akkor a napirend előtti felszólalásokban rendelkezésükre álló öt-öt percben arról kell meggyőzniük a rájuk figyelő közönséget, hogy e kezdeményezésük helyes, a miniszterelnök eljárása pedig – szemben végső döntésével, a brüsszeli határozatok elfogadásával – helytelen, tisztességtelen, továbbá az őt támogató fideszes képviselők viselkedése – nevezetesen az, hogy előbb megszavazzák neki a feltételeket, majd szemet hunynak afölött, hogy azok teljesülése nélkül is elfogadta a határozatokat – elvtelen, tisztességtelen, gyáva.

De nem ezt tették, hanem másról beszéltek.

Mindjárt az elején a Párbeszéd képviselője csak a Balatonról, maga Gyurcsány Ferenc három más dologról: a tragikusan elhunyt Bogdán Lászlóról, a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításáról és az Index ügyéről. Mindhárom állítása helytálló volt, szokás szerint kitűnően, meggyőzően adta elő azokat, jó volt a „züllött kormány” mint keret – csak éppen azt nem tette világosabbá, hogy miért is kezdeményezett rendkívüli ülést a DK, és mit gondol a Fidesz viselkedéséről.
Hasonlóképpen eklektikus volt az MSZP elnökének és a Jobbik nevében felszólaló képviselőnek öt perces beszéde is. Így együttesen csak még jobban megnehezítették, hogy a rájuk figyelők megértsék, hogy miért züllött ebben a dologban a Fidesz, s miért van vele szemben nekik igazuk.
A harmadik dolog, amiről az elszabotált rendkívüli ülés kapcsán beszélni érdemes, az eddig nem említett ötödik ellenzéki felszólalás.

Ungár Péter az LMP nevében nem másról, mint a tárgyról beszélt, a brüsszeli EU-csúcsról, az ott elfogadott határozatokról, és ez önmagában dicséretes.

Világosan, érthetően adta elő a maga álláspontját mint pártjának álláspontját. Ez azonban gyökeresen ellentétes volt azzal, amit a brüsszeli EU-csúcs ügyében legalábbis a DK, az MSZP, az Országgyűlésben nem jelenlevő Momentum és az egyetlen képviselővel jelenlevő Liberális Párt képvisel.
Ungár szerint a brüsszeli határozatok s az azokkal kapcsolatos magyar álláspont Merkel kancellár és Orbán miniszterelnök szövetségét, az ő közös álláspontjukat jelenítik meg, merthogy a mai EU, a mai Németország és az orbáni magyar állam érdekei közösek, megjelenítik a német autóipar, a magyar kormány (és a lengyel szénipar) közös érdekeit, szemben a népek, köztük a magyar nép érdekeivel.
Ez az EU a tőke Európáját jelenti, szemben az emberek Európájával, hirdette Ungár.
(Ugyanezt mondta el az előző rendkívüli ülésen is, amikor a fideszes többség a feltételeket szavazta meg Orbánnak, s azt megelőzően napirend előtt is.) Ungár felfogásában az Európai Unió a maga jelenlegi képében nem szövetséges, hanem ellenfél. Ungár számára Merkel nem a demokratikus Európa vezető politikusa, akinek támogatására a magyar demokraták számíthatnak, hanem a tőke Európájának vezetője, akivel ő és pártja szemben áll, aki ellen harcolni kell. Az Orbán-rendszernek és a német tőkének ez a szövetsége megjelent a jobbikos szónok szövegében is, s bizony megjelenik időnként a Párbeszéd és az MSZP egyes politikusainak egyes megszólalásaiban is. Nos,

ha az ellenzéki pártok ennyire különbözőképpen, egymással ellentétesen értelmezik Magyarországnak az európai politikában elfoglalt helyét, ami kétségkívül a magyar politika egyik alapkérdése az előttünk álló évtizedekben, akkor nem tudom, hogyan képzelik azt, hogy valamikor majd együtt kormányoznak.

A DK, a Momentum és – azt hiszem – az MSZP is a szorosabb európai integráció híve, határozottan az euró bevezetése mellett áll. Az LMP és a Jobbik szemben áll ezzel. Ezekben a kérdésekben – és persze nemcsak ezekben – ugyanazt képviselik, mint a Fidesz.

Én a magam részéről nem tudok elképzelni olyan közös kormányprogramot, amelyet a jelenlegi ellenzék egésze őszintén el tud fogadni.

Zöldek legyenek a beruházások

A klímavészhelyzettel kapcsolatos az LMP társelnöke által a napokban kezdeményezett zöld népszavazás első kérdése – jelentette be vasárnap Ungár Péter országgyűlési képviselő. Ez a a kérdés a beruházásokra vonatkozik.

Ungár szerint a cél az, hogy minden beruházásnál figyelembe kelljen venni, az milyen konkrét hatással lesz a klímaváltozásra, az üvegházhatású gázok kibocsátására. Hangsúlyozta:

a ma élők alkotják az utolsó generációt, amely aktívan és érdemben tehet

a klímaváltozás „legszörnyűbb hatásainak” elkerüléséért, ezért minden semmittevéssel töltött hónappal, évvel még drasztikusabbak lesznek a jelenség hatásai.

A kormány magatartását Ungár szerint egyszerre jellemzi

„a semmittevés, a sunnyogás és az össze-vissza beszélés”,

ez pedig azt jelenti, hogy nem végzik el a szükséges munkát a klímaváltozás mérséklésére és azért, hogy felkészüljenek hatásaira.

Formális egyeztetések nem, informálisak azonban voltak más pártokkal a népszavazási kezdeményezés támogatásáról. De – mint mondta – véget ért az az ellenzéki időszak, hogy én informális egyeztetésekről a sajtót fogom tájékoztatni. Lényeges pontnak azt nevezte, hogy minél többen nyilváníthassanak véleményt, pártkötődéstől függetlenül, azok, akiknek fontos a klímaváltozás elleni harc.

Kendernay János, az LMP társelnöke öt népszavazási kérdést nyújtott be pénteken a Nemzeti Választási Bizottságnak hitelesítésre. A párt már akkor jelezte közleményében: ezeket további pontok követik, de közös gondolkodásra is hívják az embereket arról, milyen további kérdésekkel lehetne egy új, zöld irányba állítani Magyarországot.

Az öt kérdés a Zöld népszavazás 2020 Facebook-oldalon olvasható.

A kérdések:

  1. Minden beruházásnál vegyék figyelembe, hogy klímavészhelyzet van Magyarországon!
  2. 2️022-től csak megújuló energiaforrásra alapuló erőművet létesítsenek!
  3. 2030-tól csak megújuló energiaforrásra alapuló erőművek működhessenek!
  4. 2025-től ne használjunk egyszer használatos műanyagot!
  5. Fokozatosan cseréljük le a környezetszennyező, dízel meghajtású tömegközlekedési eszközöket elektromosra!

Borkai Zsolt kisajátította a város vagyonát

Glázer Tímea, az ellenzék közös győri polgármesterjelöltje és Ungár Péter, országgyűlési képviselő közleményben tiltakozott amiatt, hogy a győri polgármester, Borkai Zsolt 15 millió forintig egyeztetés nélkül dönthessen kifizetésekről.

 

“Elfogadhatatlan, hogy a győri Fidesz minden előzetes tájékoztatás nélkül egy olyan előterjesztést erőltetett át a közgyűlésen, amely alapján Borkai Zsolt mostantól minden egyeztetés nélkül, saját jogon dönthet a 15 millió forintot el nem érő költésekről.”

Ez jelentősen növeli a korrupciós kockázatot, hiszen teljesen egyértelmű, hogy ha a polgármester a győri emberek érdekeit szolgáló beruházásokra akarná költeni a pénzt, azt boldogan hozná be a közgyűlés elé.

“A polgármester maga is szégyellte az előterjesztést, hiszen csak az elfogadás előtt merte közvetlenül kiosztani. Az egész döntés kínos a városvezetésnek is, de nekik már régóta fontosabb az adófizetői pénzek minél hatékonyabb lenyúlása, mint az, hogy legalább a látszatra adjanak.”

A döntés az önkormányzati választás utolsó heteiben lehetővé teszi Borkai számára a pénzek szavazatszerzésre felhasználható osztogatását.

“Az, hogy ezt még a kampányban áterőltette Borkai Zsolt, pontosan mutatja, hogy retteg az önkormányzati választástól, és maga is pontosan tudja, hogy a győri emberek többségének elege van az egyre elhatalmasodó korrupcióból és a fölényességből.” – zárja közleményét az LMP-s országgyűlési képviselője, és az ellenzék közös polgármester-jelöltje.

LMP: Gondoskodási válság van

Az LMP a fogyatékkal élő emberek politikai jogokhoz, lakhatáshoz és munkához való hozzáférését segítené hazai és európai uniós szinten is – mondta Vágó Gábor, az LMP európai parlamenti listavezetője keddi sajtótájékoztatóján.

Vágó Gábor szerint “gondoskodási válság” van Magyarországon és az egész Európai Unióban, a fogyatékkal élőket és az őket ápolókat nem becsüli meg eléggé a kormány.

Hangsúlyozta:

  • az LMP elkötelezett abban, hogy egyenjogú állampolgárokként kezeljék a fogyatékkal élő embereket
  • meg kell könnyíteni a mozgóurna igénylését, hogy a május 26-i EP-választáson mindenki hozzáférhessen a választás jogához.
  • uniós támogatásokkal kell segíteni a fogyatékkal élők biztos lakhatását
  • európai uniós kell támogatni a fogyatékkal élők munkába állását

Ungár Péter, az LMP országgyűlési képviselője szorgalmazta:

  • rendezzék a szociális bértáblát, mert nem elfogadható, hogy egy szociális intézményben dolgozó gyógypedagógus vagy konduktor jelenleg nettó 120 ezer forintot keres
  • a jelenlegi 38-58 ezer forintról emelkedjen 100 ezerre, majd a minimálbér szintjére az otthonápolási támogatás azoknál is, akik nem gyermeküket, hanem idősebb rokonukat vagy más hozzátartozójukat ápolják
  • mindenhol legyen elérhető az emberhez méltó éltet biztosító szolgáltatás, hogy ne kelljen több száz kilométert utazni, ha a család látogatni akarja fogyatékkal élő hozzátartozóját

Azt, hogy Karácsony Gergely (Párbeszéd) egy televíziós műsorban a budapesti ellenzéki polgármester-jelöltek újragondolásával kapcsolatban nyitottságát fejezte ki, Ungár Péter kérdésre válaszolva úgy kommentálta: az LMP célja, hogy a Budapesten mindenhol egy jelölt álljon a fideszes jelölttel szemben, de ennek a jelöltnek nem csupán a balliberális tömbből kell kikerülnie. “Amennyiben ebben Karácsony Gergely nyitott, annak nagyon örülünk, és akkor folytassuk a tárgyalásokat” – mondta.
Ungár Péter szintén kérdésre válaszolva megfelelő jelöltnek nevezte a DK-s László Imrét, akit pártja Újbudán indítana. Hozzátette: László Imre támogatásáról az LMP helyi szervezete hozza meg a döntést.

Valamiért valamit

Elmélyültem az Azonnali Schifferrel készített interjújában. Minden kérdés, minden válasz egyetlen irányba tolta gondolataimat:

Milyen alapon nevezte magát valaha is ez az ember ellenzékinek?  Most is egyszerűen csak egy szél… bocsánat, szekértoló.

Az  a lényeg, hogy a zöld hablaty mögött egyetlen szándék érződik: minél többet ártani az ellenzéknek, mélyíteni az árkot.

Ő persze minden korábbi vitáik ellenére, minden korábbi “bűnt” megbocsátva az ismét LMP-s színekben hadba állított Vágó Gáborra fog szavazni, aki nem mellékesen az Azonnali  szerkesztőségét elhagyva indul az EU-s választásokon.

Cui prodest? Azt már megszoktuk, hogy – az összefogást megakadályozandó – egy felvállalt szereptől reméli megkapni az LMP a bejutáshoz szükséges szavazati segítséget. Na, de kitől?

– Te Béla, az Azonnaliból hány százalékot tulajdonol az Ungár gyerek?
– Vagy hetvenet, ha jól tudom.

– Ja, akkor már értem.

Túlélhető-e az Orbán-rendszer? – 2018 (szubjektív) legjobbjai

Ha nem figyelünk oda, akkor hamarosan arról olvashatunk, hogy egypárti parlament lesz Magyarországon. A legfrissebb felmérések a tendencia erősödését mutatják; most már nem csak az ország Budapesten kívüli területe, de maga Budapest is behódol a kormánypártnak. A kutatást, tudom, illik óvatosan fogadni, hiszen a Fidesz-barát Nézőpont készítette, de sajnos az időközi választások eredményei nem tehetik optimistává azokat, akik áprilisban még váltásban reménykedtek.

Ma már vannak olyan települések, ahol ellenfél nélkül indul a Fidesz, de legutóbb vasárnap, Pakson is csak egy párt vállalkozott arra, hogy megméresse magát, azt se nagyon lehet nevezni ellenzékinek (Munkáspárt). Ennek megfelelően a Fidesz jelöltje majd’ 95 százalékkal hozta el a helyi képviselői helyet.

A fővárosban, a Nézőpont szerint, szintén megfordult a helyzet; az emberek ma már jobban bíznak Orbán pártjában, mint az ellenzéki erőkben. Nem kellett volna ennek feltétlenül így alakulnia, mondanám, de a mondásnak semmi értelme: valamiért szükségszerű volt, hogy a pártok azt az utat kövessék április 8-a után, amely biztosan a szétesés felé vezet.

De erről később.

Most koncentráljunk arra, hogy vajon merre viszi az országot az egyre erősödő Fidesz. Persze ezzel az erősödéssel is illik óvatosan bánni; az emberek politikai érdeklődése jelentősen csökkent, választási hajlandósága kifejezetten gyenge, ezért aztán ezek az időközi megmérettetések mutathatnának torz képet is. Vigasztalhatnánk magunkat azzal – már azok, akik nem kedvelik ezt a kurzust -, hogy a többség továbbra is a Fidesz ellen van, ami lehet – bizonyos szempontból – igaz, valóban a lakosság többsége nem nevezhető Fidesz-pártinak, csakhogy ez a többség egyelőre senki mellett nem áll, kiváltképp az ellenzéki pártok mellett nem.

Szomorúan mondom: Orbánnak igaza volt, amikor ellenzék-leváltó hangulatról beszélt; ez az érdektelenség pontosan azt mutatja, hogy a felnőtt lakosság senkit nem akar maga fölött látni. Korábban azt írtuk, mondtuk: apátia van, politikai csömör jellemzi az embereket, nem látnak alternatívát, ezért nem is adják oda szavazatukat az ellenoldalnak, ma ennél többet kell mondanunk. Azt, hogy a választók nem azért nem mennek el szavazni, mert nem látnak esélyes ellenjelöltet, hanem mert nem akarnak szavazni. A Fideszt nem szeretik, viszont senki mástól nem kapnak garanciát a biztonságukra. És itt nem pusztán a migránsokkal szembeni védelemre gondolok, nyilván arra is, hanem arra, hogy nincs más formáció, amelyben bízhatnak, hogy megőrzi a státus quo-t. Már ugyanis a Fidesz szinte teljes mértékben leosztotta a lapokat, ki-ki megtalálta a maga túlélési pozícióját, stratégiáját, egész egyszerűen félnek attól, hogy egy új vezetés erre képtelen lenne. Képtelen lenne, mert a Fidesz veresége békétlenséget hozna, olyan békétlenséget, amellyel szemben a többi politikai erő képtelen eredményesen fellépni, másrészt az elmúlt nyolc évben kivívott viszonylagos biztonság – munkahely, pici üzleti lehetőségek – is megtarthatatlanná válnának. És ez a helyzet rosszabb, mint az apátia, még a beletörődésnél is rosszabb; a passzivitás mögött tudatos cselekvés, fogalmazzunk inkább így: tudatos nem cselekvés rejlik. Maradjon minden így; nem támogatom őket – értsd: a Fideszt – a szavazatommal, de nem is megyek velük szemben.

Látja ezt a helyzetet, hogyne látná Orbán Viktor is, és ne legyen kétségünk: ki is fogja használni. Idejekorán meghirdette, hogy szeptembertől jelentős változások lesznek, és ugyan nem árulta el, hogy mikre gondol, de szinte mindenki elhelyezte ezeket a negatív oldalra. Vagyis: olyan lépéseket tervez a miniszterelnök, amelyek még tovább fogják szűkíteni a vele szemben állók mozgásterét, és még erőteljesebb hatalomkoncentrációt hoznak majd magukkal. A miniszterelnök, ha lehet fokozni hatáskörét, még erőteljesebben veszi kézbe az élet összes területét; a politikai, gazdasági és kulturális élet valamennyi szegmensét. Kövér László már szólt róla: újabb törvények szükségesek, olyanok, amelyek ezt a többpártinak látszó demokráciát simán lebontják, és teszik az eddiginél is egypártibbá; a pluralitás fenntartásának látszatával. Az Orbán által kiválasztott gazdasági szereplők hatalma is tovább erősödik és koncentrálódik, miközben az embernek az az érzése, hogy valójában minden a miniszterelnök kezében van. A Tiborcz-Mészáros Lőrinc páros közös piaci szerepvállalása és tőzsdei jelenléte azt mutatja: a korábban felhalmozott, állam által kistafírozott üzletek immár a szabad tőzsdei kereskedés részévé, ezért aztán átláthatóvá váltak; törvényesen gazdagodik, itt a szemünk láttára, az Orbán-család, és Mészáros is korrektül teljesítette azt, amit feladatul kapott. A politikai stabilitás után a miniszterelnök bízhat a gazdaságiban is; az ország elég jó állapotban van ahhoz, hogy a középrétegek féltve őrizzék, a fentebb felvázolt pozíciójukat, az itt-ott felbukkanó elégedetlenséget meg viszonylag könnyen tartja kézben a kormányfő. Nyugodtan tekintgethet egyrészt külföldre, hogy megteremtse ott is a tekintélyét, másrészt az itthoni kulturális életre, hogy a művészetek terén is megszerezze azt az elismerést, amelyre feltétlenül vágyik.

Ami a külföldet illeti: Orbán számára komoly hinterlandot jelent harmadszori kétharmados győzelme, no és persze az a tény, hogy hamarosan Európa-parlamenti választások lesznek; szükség lesz a Fidesz által biztosan szállított képviselői helyekre. Természetesen a kontinens józanabbik fele tart az orbáni populizmus erősödésétől, ugyanakkor a magyar politikus erejét és bátorságát mutatja, hogy ma már szembe mer szállni Európa erős embereivel, Merkellel és Macronnal is. Megteszi, mert támogatói is vannak; a szélsőségesen migránsellenes szereplők, éppen a magyarországi sikerei okán, erős partnert látnak Orbánban. És lássuk be: míg korábban kalandornak, az ország elveszejtőjét láttuk Orbánban, ma már nem mernénk ilyen magabiztossággal kijelenteni, hogy vereségre van ítélve. Nem pusztán azért, mert olasz, osztrák, német, cseh, lengyel partnerei vannak, hanem mert Európa továbbra sem találta meg a menekültválság megoldásának kulcsát. márpedig, mindaddig, amíg ez így van, a félelemkeltés módszere hatékony eszköznek bizonyul. Láthatjuk itthon is: az emberek akkor is félnek, ha egy darab migránst nem látnak az országban. Éppen ezért ezt a kártyát Orbán sosem fogja elengedni, sőt amennyire tudja, szétteríti. Mindezt a nemzeti létünk biztonságának leplébe csomagolva, ami persze teljesen hamis retorika, de működik. Orbánnak sokan elhiszik, hogy Magyarország ma a saját lábán áll, és noha a nemzetközi liberális körök önállótlanná akarják tenni, ő ezt megakadályozza. Feltételezem: ehhez a folyamatos manőverezéshez van szüksége egy erőteljesebb nemzetinek nevezett kultúrára; olyan művészekre, akik alkotásaikkal a magyar modell tükrözésével, megéneklésével, felrajzolásával bizonyítják a rendszer erejét. A kulturális önrendelkezés megteremtése, önmagában teljesen értelmetlen és értelmezhetetlen kifejezés, de arra jó, hogy mögé bújva olyan rendszert teremtsenek, amely a kiválasztott embereket hozza helyzetbe, épp úgy, mint a gazdaság terén. Ebbe azonban, mondják az optimisták, bele fog törni Orbán bicskája; a művészvilágot, az alkotókat nem lehet a totális behódolásra kényszeríteni.

Meglátjuk.

Mint ahogy meglátjuk azt is, hogy az ellenzék meddig zsugorodik még tovább. Ungár Péter új szlogent hirdetett: eddig az összefogás mantrája körül mozgott az összes ellenzékinek nevezett párt;  Ungár hirtelen szakított a korábbi úttal, és az egyéni boldogulás politikáját hirdette meg. Vagyis: innen kezdve, szerinte, csak abban lehet bízni, ha az ellenzéki oldalon is felnő egy erős párt, amit úgy is megfogalmazhatunk: az a párt lesz a Fidesz kihívója, amely képes felfalni a többieket. A módszer ugye ki van próbálva: a Fidesz, Orbán Viktor, éppen ezt az utat járta, szép módszeresen számolta fel a jobboldali pártokat, meghagyva egyet, egy tökéletesen Fideszbe simuló pártot, a KDNP-t, amelynek látszólagos önálló léte az egyház miatt volt lényeges számára. Ungár gondolata, tehát nem lenne rossz, talán a pénze is megvan hozzá, legfeljebb az a karizma hiányzik, amely Orbánban megvolt, megvan. Ráadásul, noha – mint említettük – az ellenzéki pártok „nanosodása” folyamatos, felszámolásuk, még sem megy olyan egyszerűen, mint ahogy a jobboldali formációké ment. (A jelen állapot alapján üzenném Ungárnak: bízza ezt csak rá magukra a pártokra, elvégzik a feladatot, élükön saját csapatával, az LMP-vel.)

Nem kellett volna ennek feltétlenül így alakulnia, térek most vissza egy korábbi állításomhoz. Budapesten az április 8-i választások lényegében ellenzéki sikert hoztak, olyan eredményt, amelyre alapozva el lehetett volna kezdeni az építkezést. Nem ezt tették, és ez az esély – úgy látszik – elúszott. Nem látjuk, hogy mi adódik helyette. Mi, ki lesz az, ami megakadályozza, hogy a totális  Orbán-hatalom épüljön ki, és rögzüljön hosszú évekre. Nem látszik ötlet sem az ellenzéki pártok, de a lényegében térdre kényszerített civil világ részéről sem. Mintha ők is csak a túlélésben bíznának, miközben a Fidesz-világban nekik legfeljebb akkor van helyük, ha behódolnak, az Orbán által rájuk osztott szerepet játsszák el. Ha ezt vállalják – élhetnek, ha nem, az enyészet vár rájuk. Ha vállalják – léteznek. De ha léteznek, akkor meg minek.

Öt hónappal ezelőtt, a kétharmados vereség dacára, optimistábbak voltunk.

Fel nem te(hete)tt kérdés

0

Kedves Ungár Péter! Külön örömünkre szolgál, hogy végre méltóztatik válaszolni kérdésekre, ha nem is a FüHü-nek, hanem a HVG munkatársának. Nemrégiben kollégámtól fél óra türelmet kért, hogy válaszoljon a Független Hírügynökség telefonon keresztül feltenni szándékozott kérdéseire. Gondolom, a félóra haladék arra kellett, hogy ugyanoda forduljon engedélyért, ahová fideszes kollégái szoktak, mielőtt „saját kútfejükből” eldöntik, akarnak e interjút adni nekünk, avagy sem. Ez esetben az „avagy sem” lehetett a „felsőbb hatóság” döntése, így „saját kútfejéből” nemhogy vissza nem hívta türelmesen várakozó kollégámat, de későbbi hívását azonnal „kinyomással”  jutalmazta.

Visszatérve a HVG-interjúra, osztom aggodalmát, mely szerint ha így folytatják, ismét elveri Önöket (is) a Fidesz. Nem azért – mint ön aggodalmasan kijelenti -, mert a választókat a sok ellenzéki párt frusztrálja, hanem mert a sok ellenzéki párt képtelen az ellenfél legyőzésére összpontosítani, kompromisszumokat kötni, azaz bölcs belátással lenni, hogy csak egy homogén ellenzék képes a győzelemre.

Ez a véleménykülönbség még nem lenne ok e röpke jegyzet megírására, ám a HVG újságírója megjegyezte Önnek: „Budapestet azért meg lehetett volna nyerni áprilisban, ha az LMP visszalép, akár ön is.”

Nem először adott elképesztően bárgyú, politikushoz méltatlan választ:
„Az LMP épp a konzervatív budai kerületekben tud megszólítani olyan szavazókat, akiket a szocialisták és a DK nem. Ezért a DK-s jelöltnek kellett volna visszalépnie az én javamra áprilisban.”

A világért sem szeretném meghazudtolni önt. Ettől még anyám visszatérően hangoztatott mondata jut eszembe: tudod, fiam, magyarázhatsz te nekem bármit, a tények makacs dolgok.

Anyám tanácsát megfogadva szembesíteném önt az április 8-i tényszámokkal.

2018 – Budapest 4. számú egyéni választókerület (székhely: Budapest II. kerület) eredménye:

1./  Varga Mihály                                   Fidesz/KDNP                       24208 szavazat

2./  Niedermüller Péter                      DK                                     21496 szavazat

3./  UNGÁR PÉTER                             LMP                                      5848 szavazat        

Ebben a választókerületben valamiért nem tudtak arról, hogy – idézem önt –Az LMP épp a konzervatív budai kerületekben tud megszólítani olyan szavazókat, akiket a szocialisták és a DK nem.”

Segítek Önnek, hátha ugyanolyan gyenge matematikából, mint én. Számológéppel nagy nehezen kiszámoltam: ön a DK-s szavazatok 27,21 %-át érte el. Szerencséje van, megkímélték attól, hogy szembesítsék a tényekkel.

Szóval kinek is kellett volna visszalépni annak érdekében, hogy ne a Fidesz/KDNP indulója nyerjen?

Mondom: a tények makacs dolgok!

Mértékletes ellenzékre van szükség? Szavazzon!

0

Ungár Péter LMP-s politikus szerint megbukott az eddigi ellenzéki politika, váratlant kell húzni, és ez a mértékletesség. Szerinte a diktátorozás nem vezet sehova, a „hangos kiabálással” az ellenzék a Fidesz szavazóit is minősíti, és inkább ki kell nevetni a hiszterizálást.

Ön mit gondol erről? Szavazzon!

Ön szerint is mértékletesebb ellenzékre van szükség?

Mértékletes, nem diktátorozó ellenzéket szeretne Ungár Péter

0

Megbukott az eddigi ellenzéki politika, váratlant kell húzni, és ez a mértékletesség, írja az LMP-s politikus. Szerinte a migráció ügyében nem szégyen egyetérteni a Fidesszel, a diktátorozás nem vezet sehova, a „hangos kiabálással” az ellenzék a Fidesz szavazóit is minősíti, és inkább ki kell nevetni a hiszterizálást. Bírálta a baloldali, liberális értelmiséget is. Ungár Péter később már arról is beszélt: a békülékeny hang ellenére markáns különbségek vannak a Fidesz és az LMP között, Orbán Viktor pedig árulást követett el. A Jobbikkal való szövetségkötést megfontolná.

A saját tulajdonában lévő azonnali.hu-n megjelent hosszú cikkében Ungár Péter azt írja,

„az ellenzéki politika Magyarországon megbukott”,

be kell fejezni a kudarc magyarázását, „valami váratlant” kell húzni, ugyanakkor mértékletesnek kell lenni.

Mint írja, minden bírálat és düh jogos, ami az ellenzéket (beleértve őket magukat is) éri, hiszen nem találták meg a Fidesz politikájának az ellenszerét. szerinte az igazi probléma az, hogy

„az ellenzék még mindig nem a kudarc okait keresi, hanem a kudarcot magyarázza,”

és vagy a másikat hibáztatják, vagy azon keseregnek, hogy nem beszéltek eleget Mészáros Lőrinc „közpénzátalakításáról”.

Ungár Péter szerint „Magyarországon nagyjából mindenki tudja, hogy Mészáros Lőrinc kicsoda, és kinek mit csinál. Hogy milyen az egészségügy. Hogy rossz az oktatás.” Ennek ellenére a Fideszre szavaznak, mert jobb választásnak tartják:

„A kormány rendet és határozottságot, az ellenzék káoszt mutatott.”

Szerinte az ellenzék szembeállítása, miszerint Orbán és Európa között kell választani, csak az egyre nagyobb arányú vereségre alkalmas. Azt írja: nem működik az ellenzéki pártstruktúra, és „újat kell mondani, akár úgy is, hogy szembemegyünk saját média-értelmiségünk, a duruzsoló osztály elvárásaival”.

Ahogy írja: ennél rosszabb ugyanis már nehezen lesz.

Arról is ír, hogy a Fidesz a migrációs válságnak köszönheti leginkább az újabb kétharmadot, amely az egész euroatlanti világban meghatározó kérdés. Ungár szerint „az, hogy a korlátlan bevándorlás nem jó dolog, az, hogy a menekültválság egyben bevándorlási válság is, ma már ténykérdés.” Ebben szerinte az LMP és a Jobbik egyetért.

Szerinte kudarcot vallottak akkor, amikor a migráció lett a kampány központi témája, hibáztak, amikor ebben partnerek voltak. Úgy fogalmaz: „egyszerre kell megnézni, hogy miért engedtük, hogy a Fidesz narratívája uralja az egész magyar politikát, de meg kell nézni azt is, hogy mit rontottunk el a Fidesz által szabott kereteken belül. Mert egy ilyen kormányzás utáni újabb kétharmados vereség csak úgy történhetett meg, hogy mind a két hibát elkövettük.”

Szerinte

„ez a vita nem elsősorban a migrációról, hanem a fejlett demokráciák általános válságáról szólt:”

sokan úgy érzik, hogy nincs demokratikus kontroll olyan folyamatok felett, amelyek következményeivel együtt kell élni. Ez szerinte a globalizációhoz kapcsolódik, azt írja: „az a kontrollvesztettség lényege, hogy nem mindenki és minden globalizálódik egyformán és egyszerre.”

Szerinte ennek volt a következménye a brexit. Úgy fogalmaz: „Ma az etnikai-kulturális homogenitás azért válhat értékké, mert sokak számára ez a garanciája annak, hogy a globalizáció nem ér el mindent.”

Ki kell szerinte mondani,

„az EU néppárti vezetése nem kezelte a migrációs válságot.”

Ungár Péter szerint az ellenzék másik problémája sokkal súlyosabb: lassan húsz éve Orbán Viktor határozza meg a magyar politika kereteit, a többiek lassan reagálnak, és nem tudnak mást mondani, mint azt, hogy le kell győzni Orbánt – arról viszont nem érvelnek, hogy miért.

Azt írja: a Fidesz politizál, az ellenzék moralizál, ezzel pedig a Fidesz-szavazókat is minősítik:

„senki nem tesz többet az ellenzéknél a Fidesz most már szinte hárommilliós táborának egyben tartása érdekében.”

Ungár Péter egyetért Vona Gáborral abban, hogy Orbán jól ismeri a magyar társadalmat. De szerinte az sem megoldás, ha a „balliberális konszenzus dinoszauruszain” nevetgélnek. Úgy fogalmaz, hogy sokan „nem a demokráciát védik, hanem az életrajzukat”, és sok kinyilatkoztatás csak a hatalomról szól: hogy ez a kör legalább az ellenzéket irányítani tudja.

Azok, akik a pártoktól a véleményformálókon át a médiáig meghatározták az ellenzéki politikát, szerinte nem akarnak változtatni, pedig

„ha le akarjuk győzni a Fideszt, új ellenzékre van szükség.

Nem feltétlenül új pártokra, mert abból már van bőven elég, de új politikára” – írja. Úgy véli, hogy az ellenzék csak akkor lehet sikeres, ha kilép az orbáni narratívából, mert a diktatúra kiabálásával csak erősebbnek látszik a Fidesz, nem használ az sem, ha arról beszélnek, mennyit lopnak, és az sem, ha mindenben az ellenkezőjét mondják, mert akkor is arról vitáznak, amiről a Fidesz. Ezért szerinte váratlant kell húzni.

Ezt Ungár Péter szerint mértékletességgel lehet megtenni, vagyis nem szabad a szavazóit butának, megtévesztettnek nevezni,

nem érdemes diktátorozni.

A mértékletesség szerinte már 2002-ben is nyerő volt, ez ugyanis olyasvalami, amire a Fidesz nem képes. Az is probléma, hogy az ellenzék nem tudja már fokozni a jelzőit, és „magából csinál bohócot”, amikor havonta temeti a demokráciát.

El kellene szerinte magyarázni, miért fontos a sajtószabadság, nem csak kiabálni, hogy veszélyben van. A kormány szent háborúnak tekinti a politikát, ahol nem megengedett a kompromisszum. Ungár azt írja:

nem partnernek kell lenni a hiszterizálásban, hanem ki kell nevetni.

Ír az esetleges ellenzéki együttműködésről is, de szerinte „aki továbbra is morális alapon összefogást követel és kinyilatkoztat, az semmit nem tanult az elmúlt évek hibáiból”.

Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában aztán Ungár Péter azt mondta: tarthatatlan, hogy az ellenzéki politizálás úgy megy tovább, mint a választások előtt, és nem foglalkoznak a kudarc okaival. Megismételte, hogy harsányságban nem tudják túlszárnyalni a kormányoldalt, a szellemi polgárháborút, amelyben „mindkét oldal részt vett”, csitítani kell.

Beszélt arról, hogy Medgyessy Péter 2002-es győzelmében benne volt az is, hogy elismerte: a Fidesz nem csinált mindent rosszul. Szerinte ha az ellenzék mindig mindenben támad, akkor nem tudja felhívni a figyelmet az általa fontosnak tartott dolgokra.

A migrációval kapcsolatban azt mondta:

„kicsit kezd abból elegem lenne, hogy mindig mindent Orbán Viktorhoz kell viszonyítani.”

Úgy fogalmazott: őt nem érdekli, Orbán mit mondott a migrációról. Az embertelenségekkel nem ért egyet. Ő egyébként Orbánt úgy írná le, mint valakit, „akinek megvolt a lehetősége, hogy önmértékletes államférfi legyen, és nem az lett.”

Szerinte demokrácia van, választáson legyőzhető a kormány, bár „az alkotmányos keretek jelentős részét a kormány szétfeszítette”. Diktatúrázni akkor kell, amikor van jelentősége, ha állandóan ez történik, az jelentékteleníti a szó értékét.

Szerinte az már eldőlt, hogy a migráció lesz az EP-kampány központi témája, és mint mondta, lesz olyan, amivel egyet fognak érteni a Fidesszel.

Azt mondta: a békülékeny hang ellenére markáns különbségek vannak a Fidesz és az LMP politikájában. Beszélt arról, hogy az EU jobboldali vezetése és Orbán Viktor azt ígérték, hogy az emberek úgy fognak élni, mint nyugaton, és ez nem valósult meg. Szerinte

ezzel árulást követtek el,

mint ahogy például szerinte a felvidéki magyarokat is elárulta a kormány.

Azt is mondta, hogy a miniszterelnök hiába hirdetett szabadságharcot az Unióval szemben, nem küzdött például az uniós agrárpolitika megreformálása és a génmódosítás ellen. Szerinte az is probléma, hogy a „dinoszauruszok” (az ő szavaival a 28 éve ugyanazt mondó értelmiségiek) tőlünk függetlenként kezelik az Európai Uniót.

Szerinte

fel kell tárni a Fidesznek azt a hazugságát, hogy „ők az Európai Unió ellenzékei”,

pedig részt vesznek a vezetésében. Például ugyan Orbán Viktor nemet mondott Junckerre, de aztán megszavazta az Európai Bizottságot, a Fidesz ráadásul a legnagyobb európai pártcsalád tagja.

A Jobbikkal kapcsolatos esetleges szövetségről azt mondta: ő hisz abban, hogy emberek meg tudják változtatni a véleményüket. Mint mondta, a Jobbik finomított az EU-val kapcsolatos álláspontján, és bár még nem tudja megmondani, hogy pontosan mi is most az, de közelített az LMP-éhez. Szerinte

„megfontolandó javaslat a Jobbikkal való szövetségkötés,”

de erről még tárgyalni fognak a pártban. Némi iróniával azt is mondta: idén még lesz legalább egy, de inkább két kongresszusa az LMP-nek. Mint mondta: szavazókat a Fidesztől kell átcsábítani.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK