Kezdőlap Címkék Törökország

Címke: törökország

Keleti befolyás: nálunk lubickolnak

Aktív a manipulációs befolyás a térségben orosz, kínai és török részről. Részben eltérő módszerekkel, de egy közös vonással mindenképpen: nálunk a legkönnyebb a dolguk az autoriter befolyással.

A kelet- és közép-európai régió kifejezetten sérülékeny az orosz, kínai és török autoriter befolyással szemben, mert demokratikus intézményei kevésbé beágyazottak, kormányai pedig maguk is populista módszerekkel igyekeznek hatalomban maradni. A Keletről érkező autoriter befolyásnak azonban Magyarországon van a legkönnyebb dolga – áll a Political Capital friss nemzetközi tanulmányában.

A Political Capital (PC) Grigorij Meseznikov szlovák politikai elemzővel, a cseh Prague Security Studies Institute-tal és és még egy neves alapítvánnyal együttműködve vizsgálta az orosz, a kínai és a török tekintélyelvű befolyás jellemzőit, módszereit Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban. Arra keresték a választ, hogyan jelenik meg az autoriter befolyás ebben a három visegrádi államban. Azt is megvizsgálták, hogyan hat az autoriter befolyás az egyes országok szövetségi rendszerére, illetve miként jelennek meg a tekintélyelvű hatalmak a cseh, a magyar, illetve a szlovák médiatérben.

Megállapítják, hogy a régió országai két okból is fontos célpontok lehetnek Oroszország, Kína és Törökország számára. Mindenek előtt

rajtuk mint baráti politikai szereplőkön keresztül gyengíthetik a nyugati közösséget,

befolyásolhatnak bizonyos szakpolitikai döntéseket. Másrészt pedig örömükre szolgál az illiberális hatalomgyakorlás terjedése, ezzel is relativizálva saját politikai berendezkedésüket.

Három ország, három szerep

A V3 (Magyarország, Szlovákia, Csehország) országaiban az autoriter befolyás ereje és elterjedtsége számos körülménytől függ, beleértve a helyi kormányok nyitottságát az ilyen hatásokra. A három autoriter rendszer közül

Oroszország az egyetlen, amelynek kifejezetten érdekében áll az uniós integráció gyengítése.

Oroszország az úgynevezett „sharp power” eszköztárát, beleértve az orosz hírszerzés aktív intézkedéseit veti be a térségben, hogy helyi oroszbarát erőkön keresztül támogassa saját NATO- és EU-ellenes külpolitikai céljait. (A sharp power az, amikor egy ország manipulációs diplomáciai politikákat alkalmaz a célország politikai rendszerének befolyásolására és aláásására.)

Kína kapcsolata az unióval gyakran konfliktusos, Európára azonban multipoláris világrend egyik lehetséges pólusaként tekint, legfőbb érdeke pedig, hogy virágzó uniós gazdaságot tudhasson kereskedelmi partnerének.

Kína a puha hatalmi módszerekre koncentrál,

leginkább kulturális és oktatási területeken, de időről időre más befolyásolási eszközöket is bevet, hogy eltérítsen egyes helyi politikai szereplőket a Pekinggel ellentétes álláspontok képviseletétől. Ilyen eszköz az „ösztönzés és visszatartás” elve, vagyis hogy Kína szívesebben fektet olyan államokba, amelyek nem foglalnak állást Peking érdekeivel szemben, legalábbis sikerrel igyekszik eladni ennek a látszatát.

Elsősorban NATO-tagsága okán Törökország esik intézményesen legközelebb a Nyugathoz. Ennek következtében

Ankara szlovákiai és csehországi aktivitása szinte kizárólag a kultúrára korlátozódik, de Magyarországon politikai és gazdasági hatalmát is kiterjeszti.

Magyarország: mint kés vajban

A tanulmányban azt állapítják meg, hogy a keleti autoriter befolyás más-más módon jelenik meg a három V3-országban. Ránk nézve nem túl hízelgő következtetés, hogy

az autoriter rezsimeknek Magyarország esetében van a legkönnyebb dolguk.

A magyar kormány nyíltan keleti orientációjú külpolitikája – amelynek keretében úgymond „hídszerepet” vállal Kelet és Nyugat között – szélesre tárja a kapukat az autoriter befolyás terjedése előtt. Budapest gyakran az uniós szintű döntéshozatal hátráltatásával igyekszik magyarországi befektetésekre váltható jó pontokat szerezni az autoriter nagyhatalmaknál, amelyek alternatív finanszírozási lehetőséget nyújthatnak kormányközeli üzletembereknek.

Magyarország és szövetségesei számára konkrét fenyegetés a Nemzetközi Beruházási Bank (IIB) budapesti irodája, ami a Nyugat-Balkán uniós és NATO-integrációs erőfeszítéseinek akadályozásán dolgozó orosz hírszerzési csomóponttá válhat. Az első európai Türk Tanács iroda budapesti megnyitása következtében pedig felerősödhet a türk nyelvű országok lobbitevékenysége, hogy Budapesten keresztül befolyásolják a nyugati intézményrendszer döntéseit.

Szlovákiában és Csehországban is megvannak az autoriter rezsimek saját szurkolói a politikai és a gazdasági életben, beleértve Milos Zeman cseh elnököt és Andrej Danko szlovák házelnököt, de ők

korlátozott hatással bírnak országuk külpolitikájára.

Ezekben az országokban ezért az autoriter rezsimek, leginkább Oroszország és Kína, a pártpolitikai (például Nyugat-ellenes politikai erők támogatása), gazdasági (befektetések), hírszerzési (a kínai és orosz nagykövetségek aktivitása) és kulturális (oktatási együttműködések) területeken aktívak.

Közös és egyedi vonások a fenyegetettségben

A V3 országainak autoriter befolyással szembeni kitettségében közös és országspecifikus elemek is találhatók. Oroszország esetében

mindhárom vizsgált közép- és kelet-európai országban sérülékeny tényező az energiafüggőség,

a külső szereplők által kihasználható társadalmi problémák megoldatlansága, a helyi tisztviselők és a Kreml közötti esetleges információcsere és a helyi lakosság egyes rétegeinek oroszbarát nézetei.

Budapest döntése, hogy megnyitja a kapukat az orosz befolyás előtt és a prágai Orosz Nagykövetség folyamatos orosz hírszerzőcsomópontként való működése kockázat a nyugati intézményrendszer egészére. Szlovákiában a paramilitáris szervezetek lehetnek Oroszország eszközei, hogy beszivárogjanak egy NATO-tagországba.

Kína esetében az információhiány és a helyi kormányok

Pekinghez kötődő irreálisan magas gazdaságpolitikai reményei a legfontosabb közös probléma.

Magyarországon jó példa erre a Budapest-Belgrád vasútvonal, ami a magyar gazdaság számára nem, legfeljebb néhány kormányközeli vállalkozó számára lesz profitábilis. A beígért kínai befektetések többször nem valósultak meg Szlovákiában, 2018-ban pedig Csehországban a CEFC energiavállalat ütközött anyagi problémákba, hogy aztán csődöt jelentsen. A Petr Kellner cseh üzletember és a kínai kormány között kialakult szoros kapcsolat is kockázatot jelenthet.

Korlátozott pénzügyi kapacitásai, NATO-tagsága és uniós tagjelölti státusza miatt Törökország kevésbé számít veszélyesnek a régióban. Itt is mi vagyunk azonban a rossz kivétel.

Egyedül Magyarországon alakult ki rendszerszintű sérülékenység Törökországgal szemben,

ami főképp a szoros személyes és nepotikus kapcsolatokat takarja a magyar miniszterelnök és török kormányzati és kormánypárti szereplőkkel. Ez a kapcsolat segíthette Ankarát abban, hogy uniós döntéseket befolyásolhasson, például észak-szíriai offenzívája esetében.

Dezinformáció helyi segítséggel, főleg nálunk

A helyi Kreml-barát portálok aktívan terjesztenek az orosz érdekekkel megegyező magyarázatokat, sok közülük Kína esetében is támogató álláspontot vesz fel. Magyarország a dezinformáció tekintetében is különleges eset:

a legtöbb oroszbarát dezinformáció és a Kína nemzetközi szerepét döntően pozitívan megítélő álláspontot a magyar kormányzati irányítású médiabirodalom terjeszti.

Ez szinte feleslegessé teszi az Oroszország és Kína által támogatott manipulatív kampányok finanszírozását az országban.

Nem veszik elég komolyan a problémákat

A PC következtetése az, hogy ha Kelet-barát kormány kerül hatalomra a nyugati intézményrendszerbe integrálódott valamely országban,

a keleti autoriter rezsimek viszonylag zökkenőmentesen tudják befolyásolni a nyugati intézményrendszer döntéseit.

Ezt jelzi a magyar kormány tevékenysége, amelyben politikai előnyöket ígér Oroszországnak (retorikában akadályozza a további szankciók bevezetését Moszkva ellen), Kínának (a Peking álláspontját elítélő kezdeményezéseket vétózza) és Törökországnak (az észak-szíriai offenzívát elítélő nyilatkozat elfogadását késlelteti).

A Kelet felé kacsingató nyugati kabinetek bizonyították, hogy hajlandók lehetnek feláldozni nyugati kapcsolataikat az autoriter országoktól remélt előnyökért cserébe. Ez a felfedezés bátoríthatja Oroszországot, és esetlegesen más autoriter rezsimeket is, hogy fenntartsák vagy akár erősítsék az európai és észak-amerikai Kelet-barát szereplők támogatását célzó erőfeszítéseiket.

A kutatók javaslatokat is megfogalmaztak a nyugati szövetségesek számára. Ebben az első helyen áll az, hogy az EU külpolitikájára vonatkozóan az uniós intézményeknek és Nyugat-barát szereplőknek továbbra is a minősített többségi döntéshozatal bevezetése mellett kell érvelniük; ezzel volna csökkenthető az autoriter hatalmak EU-tagországokon keresztül kifejtett befolyása. (Vagyis az egyhangú helyett a minősített többség legyen elegendő a döntésekhez, megakadályozva egy-két ország ellenkezésének vétókénti lehetőségét.) Általában is komolyabban kellene venniük a keleti fenyegetést, olvasható ki a javaslatok sorából.

Putyin Erdogannak: eddig és ne tovább!

Törökország új offenzívát akar indítani Szíria északi részén – jelentette be az ország külügyminisztere. Mevlüt Cavusoglu szerint sem Oroszország sem az Egyesült Államok nem teljesítette a korábbi ígéreteit vagyis nem adta át az egész kurd zónát a törököknek.

A kurd milícia ugyanis lepaktált Asszad elnökkel, és így közösen ellenőrzi a kérdéses területet. Jellemző, hogy a törökök bírálatukat Oroszországnak és az Egyesült Államoknak címezik nem pedig Szíriának, melynek a területéről szó van.

Moszkva üzenetét egy tábornok tolmácsolta

Csakis a helyzet kiéleződéséhez és nem annak rendeződéséhez vezethet egy új török offenzíva – jelentette ki a hadügyminisztérium szóvivője Moszkvában. Igor Konasenkov vezérőrnagy szerint az oroszok mindent pontosan betartottak abból, amit Putyin ígért Erdogannak Szocsiban.

A törököknek el kellett ismerniük az oroszok elsőbbségét Szíriában

Erdogant ugyanis az oroszok hozták helyzetbe Szíriában. Megszerezték annak a beszélgetésnek a hang anyagát, mely Jared Kushner és Mohamed bin Szalman herceg beszél a Kashoggi gyilkosságról. Ebben Trump elnök veje engedélyezi a szaúdi trónörökösnek, hogy végezzen régi ellenfelével, az Amerikában élő ellenzéki újságíróval Isztambulban. Erdogan ezzel zsarolta Trumpot. Aki nem tehetett mást  minthogy elismerte: veje és közel-keleti tanácsadója nemcsak tudott a tervezett gyilkosságról, de jóvá is hagyta azt! Ezért döntött úgy Trump, hogy saját tábornokai ellenkezése ellenére kivonja csapatait Szíriából – cserbenhagyva addigi szövetségeseit, a kurdokat. Az oroszok cserében azt kérték Erdogantól, hogy ők vezényelhessék a parádét a háttérből. Ezért a kurd övezet kettéosztották: az egyikbe megmaradtak a kurd milicisták akikhez csatlakoztak Asszad katonái. A másik rész lett a törököké. Akik ezt keveslik hiszen egymillió szír menekültet akarnak itt elhelyezni. Akik számára tábor város épül – sok milliárd euróért, melyet az EU fizet. És ki építi a menekült tábor várost? Orbán Viktor miniszterelnök reményei szerint ő is részesülhet az üzletből. Ezért is fogadta oly nagy pompával Erdogan elnököt, aki miatt egy napra leállt szinte egész Budapest.

Erdogan 50 ezer migránst üldözött el Isztambulból

Amióta végképp elveszítette a politikai ellenőrzést a legnépesebb török város fölött, Erdogan elnök ráuszította a rendőrséget a migránsokra, akik szép számban élnek a 15 milliós világvárosban – sokan közülük engedély nélkül.

Törökországban minden migráns csakis ott élhet, ahol be van jelentve! Ezért aztán a rendőrök szinte folyamatosan razziáznak azokban a városrészekben, ahol sok migráns él – többnyire alkalmi munkákból. A belügyminiszter közlése szerint az Isztambul városából kiutasított migránsok döntő többsége afgán és pakisztáni állampolgár. Van közöttük 6400 szír is.

A szír menekültek különleges státuszt élveznek Törökországban, mert Erdogan elnök sokáig abban reménykedett, hogy ellenfele, Asszad elnök megbukik Szíriában. Nem így történt: Asszad az oroszok és Irán támogatásával felülkerekedett a nyolc éve tartó polgárháborúban. Erdogan ezért lepaktált az oroszokkal és Iránnal, majd megindította csapatait a kurdok ellen. Szét akarta foszlatni a kurdok ősi álmát egy önálló államra. Másrészt pedig az elfoglalt területen zónát hoznak létre, ahova egymillió szír menekültet akarnak visszatelepíteni. Bár Erdogan elnök azt állítja, hogy ez önkéntes folyamat, de a valóságban brutális erőszakról van szó.

Törökországban több mint 5 millió menekült él, közülük több mint négymillió szír. Mindez megterheli a törökök költségvetését, ezért Erdogan folyamatosan pénzt követel a külvilágtól, főként az EU -tól. Angela Merkel szerződést kötött erről Erdogan elnökkel. Az összeg 6 milliárd euró. A törökök azt állítják, hogy ebből még nem kaptak meg három milliárdot! Ebből a hatalmas összegből akarják felépíteni az óriási menekült tábor rendszert Szíriában. Orbán Viktor miniszterelnök azért is fogadta nagy pompával Budapesten Erdogant, mert ebből a nagy építkezésből szeretne részesülni Szíriában.

Orosz katonai helikopterek Szíriában a török zóna felett

“50-60 méter magasan repülünk, hogy ellenőrizzük az övezetet” – mondta egy helikopter pilóta az interfax orosz hírügynökségnek. A két államfő megállapodása szerint  közösen ellenőrzik a törökök által elfoglalt övezetet a két ország határa mentén.

Putyin és Erdogan korábban megállapodott arról, hogy a két állam katonái közösen járőröznek annak az övezetnek a határán, melyet a törökök a kurdoktól foglaltak el.

Erdogan török elnök Budapesten azzal vádolta Oroszországot, hogy nem tartotta be a megállapodást, mert nem kényszerítette visszavonulásra mindenütt a kurd milíciákat! A törökök egymillió szír menekültet akarnak letelepíteni ebben az övezetben.

Ebből a célból egész kis tábor város épülne ki- külföldi pénzekből. Erdogan elsősorban az Európai Uniótól várja a pénzeket. Budapesten arról panaszkodott, hogy az Európai Unió hatmilliárd eurót ígért, de csak hármat fizetett ki azért, hogy a törökök magukra vállalják a szír menekülteket. Nemrég Erdogan elnökkel tárgyalt Ursula von der Leyen valamint Németország és Franciaország belügyminisztere. Seehofer német belügyminiszter a tárgyalások után úgy nyilatkozott, hogy Törökországnak több pénzt kell kapnia a menekültek ellátására.

Orbán Viktor miniszterelnök abban reménykedik, hogy Magyarország is részt kaphat ebből az üzletből. Ezért is állt ki Erdogan mellett ebben az ügyben, melyet az Európai Unió elítélt.

Törökország azzal fenyegetőzik , hogy visszaküldi az európai dzsihád harcosokat a hazájukba

Nem őrizhetjük a végtelenségig az Iszlám állam harcosait és családtagjaikat – hangsúlyozta Törökország belügyminisztere. Sajtóértekezletén Szulejman Szojlu belügyminiszter felelőtlennek nevezte az európai államok magatartását, mert azok nem akarják visszafogadni azokat a dzsihád harcosokat, akik európai államok polgárai.

Az Iszlám állam fénykorában ezer számra vándoroltak ki iszlamista fiatalok Európából a Közel Keletre, hogy ott részt vegyenek a vallás háborúban. Jelentős részük elesett a harcokban, de sokan fogságba kerültek. A kurd milícia sok dzsihád harcost és családtagot őrzött Szíria északi részén. Minthogy a törökök kivonulására késztették a kurdokat, ezért a dzsihád harcos probléma is Törökországra maradt. Menetközben mintegy ötszáz dzsihád harcos megszökött, az ő sorsukról senki nem tud semmit. Az európai államok nem akarják visszafogadni a dzsihád harcosokat, mert attól tartanak, hogy Európában merényleteket követnének el. Brüsszelben a Zsidó múzeum ellen egy olyan dzsihád harcos követett el merényletet, aki a Közel Keletről tért vissza hazájába. Négy embert megölt és többet megsebesített. Elfogták és életfogytiglani börtönre ítélték.

Sok európai állam úgy akarja ezt megakadályozni, hogy megfosztja állampolgárságuktól a dzsihád harcosokat. Így tett Nagy Britannia, Hollandia, Franciaország és Dánia. A török külügyminiszter képmutatónak nevezte ezt a viselkedést mondván: az európai államok rábízzák a törökökre, hogy foglalkozzanak ők a dzsihád harcosokkal! Törökországban nagyszámú antiterrorista akciókat hajtottak végre az elmúlt napokban, hogy megelőzzék a dzsihád harcosok esetleges merényleteit.

Erdogan elnök magatartása meglehetősen kétértelmű az Iszlám állammal szemben.

Amíg fennállt a fanatikus rendszer Szíriában és Irakban, a törökök jó kapcsolatot építettek ki vele. Erdogan elnök fia intézte az Iszlám állam olajkészletének értékesítését a világpiacon. A törökök fegyvereket adtak el az Iszlám államnak.

A francia terrorelhárítás szerint a török titkosszolgálat segíthet az Iszlám államnak megszervezni a nagy franciaországi merénylet sorozatot. Mindeközben a kurd milícia hősiesen harcolt az Iszlám állam ellen. A törökök azonban őket vádolják terrorizmussal, és kényszerítették a kurd milíciát arra, hogy feladja a helyi autonómiát.

A törökök akcióját elítélte az Európai Unió, de Magyarország nem. Erdogan elnök köszönetet mondott ezért Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek.

Törökország mindenkivel szemben

Amikor a török ​​csapatok 2019. október 6-án benyomultak Szíriába, Európa rémülettel fogadta. Ezt „törvénytelen agresszió”-nak nevezték, a médiák „Erdogan kurdok elleni háborújáról” írtak – legalább a főcímekben nem tettek különbséget az olyan szervezetek között, mint az YPG és a kurdok nép között. Sőt, válaszul több európai ország fegyverembargót vezetett be Törökországgal szemben.

A török ​​társadalom viszont félretette megosztottságát, és dacosan összezárt: a labdarúgók tisztelegnek a nemzetközi meccseken, a popsztárok pedig szolidaritásukat deklarálják. Még a keresztény és a zsidó közösség képviselői együtt imádkoztak a szíriai török ​​katonákért: „Imádkozunk és támogatjuk katonáinkat, miközben nemzetünket ügyét viszik előre” – mondta  Yusuf Cetin, az isztambuli szír ortodox egyház pátriárkája. A szunnita mecsetek támogatására már eleve számíthatott Erdogan. Az utóbbi években nemigen volt olyan ügy amellyel lakosságának jelentős többsége egyetértett Törökországban. A Szíria elleni támadás ilyen ügy..

Túl könnyű azt mondani, hogy ez a kormányzó AKP propagandájának tulajdonítható csupán. Nem. Valójában ez a gondolkodásmód nagy múltra tekint vissza Törökországban. Erdogan csak megérinti és felhasználja saját politikai céljaira.

A „mi mindenki ellen” értelme a Török Köztársaság alapító mítoszához vezet. Az első világháború vereségét követően az Oszmán Birodalom maradványait faragni kellett. Kis-Ázsia partjainak hatalmas részét Görögországnak és Olaszországnak kellett átadni, míg Franciaországot délkeletre kapott részt. Az összes török ​​tanulónak azt tanították, hogy Kemal Atatürk megtámadta a megszállókat és négyéves háborúskodás után végül 1923-ban létrehozott egy modern, világi államot. Ezt követően a szigorú központosítás célja a szecessziós mozgalmak megakadályozása volt.

A Nyugat és a PKK

A régiót formáló idegen hatalmak mélyen gyökerező bizalmatlansága szintén ebből a korszakból származik. Különösen az amerika-ellenesség mélyen gyökerezik a török ​​társadalomban, és bármikor mozgósítható. A tavaly februárjában az Isztambulban levő Kadir Has Egyetem felmérése szerint a törökök 81 százaléka az Egyesült Államokat fenyegetésnek tekinti, és a török ​​lakosságnak csak fele gondolja úgy, hogy az ország NATO-tagsága hasznos az ország számára.

Évtizedek óta elsősorban Törökország világi uralkodói támogatták a szigorú kurdellenes politikát, és brutálisan elnyomták a kurd önrendelkezési kísérleteket.

Sokan úgy látják, hogy Trump elnök, aki 2018 nyarán néhány tweettel okozta a pénzügyi válságot Törökországban, további bizonyítékul szolgál arra, hogy valamiféle titkos erők célja Törökország gyengítése.

Ezenkívül sok török ​​úgy érzi, hogy félreértik a „Kurdisztáni Munkáspárt” (PKK) elleni hosszú távú küzdelmet. Míg az Európában baloldalon néhányan együttéreznek a PKK-val, amelyet a törökök hivatalosan terrorista szervezetnek minősítenek, a ​​társadalom szinte minden része egyetért azzal, hogy a PKK-t le kell győzni – szükség esetén akár katonai eszközökkel is.

Sok török ​​úgy érzi, hogy a Nyugat nem határolódott el a PKK-tól. A nyugati média általánosan empatikus hangnemben számol be a kurdok önrendelkezésért vívott küzdelméről, a politikusok szimpátiája is egyértelműen az önálló államért küzdő kurdoké.

Pártok közötti konszenzus

Törökország legnagyobb ellenzéki pártja, a Republikánus Népi Párt (CHP) nem vitatja ezt az megközelítést. Bár vezetője, Kemal Kilicdaroglu kritikussá teszi Erdogan Szíria politikáját, és régóta szorgalmazza Asszad elnök megközelítésének nagyobb megértését ezzel a katonai műveleteket a terroristák elleni szükséges fellépésnek tekinti.

Évtizedek óta elsősorban Törökország világi uralkodói támogatták a szigorú kurdellenes politikát, és brutálisan elnyomták a kurd önrendelkezési kísérleteket. Ironikus módon az Erdogan uralkodó elnök korai éveiben igyekezett javítani a kapcsolatokat a kurdokkal.

Törökországnak nyilvános vitára van szüksége, amely magában foglalja a Köztársaság alapító éveinek kritikai újraértékelését és az alkotmányos állam közelmúltbeli lebontását is.

Ezzel szemben az ultranacionalista Nacionalista Mozgalom Pártja (MHP) és annak székhelye, az Iyi párt minden erőfeszítést megtett Erdogan jobboldalon történő kiszorításáért. Például Meral Aksener, az Iyi Párt vezetője Trumpnak írott levelében Erdogant „egyenesen a szemétbe valónak nevezte”.

A gazdasági szankcióknak vagy a Volkswagen Csoport bejelentésének, miszerint felülvizsgálja Izmir közelében lévő új gyár építésének terveit, általában nincs hatása. Éppen ellenkezőleg, megerősítik azt az elképzelést, hogy Törökországot ellenségek veszik körül.

A civil társadalom megerősítése

Az ilyen narratívák megváltoztatásának egyetlen reménye a török ​​társadalomban rejlik. Ennek ellenére a kurdpárti Népi Demokrata Párt (HDP) az egyetlen létrehozott párt, amely ellenzi a katonai akciót Szíriában. De Erdogan AKP-ja állandóan vádolja a HDP-t a PKK-vel fennálló kapcsolatok fenntartásában.

Canan Kaftancıoğlu, aki szintén Isztambul új polgármesterének, Ekrem Imamoglunak a választási kampányát vezette, az önmagában kihirdetett szociáldemokrata CHP egyetlen hangja panaszkodik a támadók kritikájának kezelésében. „Hogyan lehet, hogy azokat, akik a békét védelmezik, árulónak nevezik ?” – kérdezte a pártját támogató Cumhurriyet újságban. Körülbelül 190 embert tartóztattak le rövid időre az utóbbi napokban – részben azért, mert a támadást a populista média „háborújának” írták le.

Törökországnak nyilvános vitára van szüksége, amely magában foglalja a Köztársaság alapító éveinek kritikai újraértékelését és az alkotmányos állam közelmúltbeli lebontását is.

A törökországi háborús lelkesedés valószínűleg legtragikusabb aspektusa az, hogy ez a diskurzus már nem lehetséges, mivel a sajtó szinte teljes egészében a kormány vonalát uralja.

Az elmúlt években a kormány olyan környezetet alakított ki, amelyben az összeesküvés-elméletek és a bináris gondolkodásmód virágzik.

Tehát mit tehet az EU e folyamat támogatása érdekében? Legalább annak tudatában kellene lennie, hogy a szankciók általában nem eredményesek. Ahogy a külső nyomás erősödik a – részben az egyoldalú média hatására – a törökök meggyőződése is nő abban a hitben, hogy országukat ellenségek veszik körül.

Sokkal inkább a török ​​civil társadalom támogatása és a különféle társadalmi csoportok közötti párbeszéd előmozdítása vezetne hosszú távon hatékonyabb megközelítés lesz.

Philipp Mattheis írása alapján

Kevesebb uniós pénzt a szír menekültekért Törökországnak!

A Welt am Sonntag című német lapnak nyilatkozott Günther Oettinger szerint a jövőben Törökország szír zónába telepíti át a menekültek jelentős részét, tehát kevesebb ember marad a táborokban.

A törökök épp elég pénzt kaptak az elmúlt időben – hangsúlyozta a német biztos. Az Európai Unió 6 milliárd eurót fizetett ki Törökországnak a szír menekültekért 2016 óta. Akkor kötött egyezményt Angela Merkel kancellár az EU nevében Erdogan török elnökkel a szír menekültek ellátásáról. Az Európai Unió mindenképp el akarja kerülni, hogy még egyszer olyan menekült hullám érkezzen mint 2015-ben.

Azt a pénzt, amit az EU megspórol a törökökön át kellene irányítani Jordániába illetve Libanonba – javasolja Oettinger. Ebben a két államban is sok a szír menekült, és mindkettő jóval barátságosabb kapcsolatokat ápol az Európai Unióval mint Erdogan elnök. A török államfő folyamatosan azzal fenyegetőzik, hogy újabb menekült hullámot indít el Európa felé, ha nem nem kap több pénzt illetve az Európai Unió nem támogatja katonai akcióját Szíriában.

Günther Oettinger szerint meg kellene fontolni a német hadügyminiszter javaslatát, aki nemzetközi zónát szeretne kialakítani azon a területen, ahol jelenleg török és szír csapatok néznek egymással farkasszemet miközben a kurd milícia lassan elhagyja a régiót Szíriában.

A támogatott gyilkolás

Egy hete folyik Törökország inváziója Szíria területén, a kurd fegyveres erő megsemmisítésére. Mielőtt elindultak volna Erdoğan katonái, az Európai Unióban ki akartak adni egy nyilatkozatot a török akció megállítására. Magyarország ezt megvétózta.

Amikor a múlt csütörtöki kormányzati sajtótájékoztatón derék újságírók rákérdeztek erre, Gulyás Gergely miniszter a következő indoklást adta:

A magyar diplomáciának nagyon határozott véleménye, hogy ha Törökország annak érdekében tesz lépéseket, hogy a ma a török állam területén tartózkodó mintegy négymillió menekült visszajuthasson mielőbb a saját hazájába, akkor ezt támogatni kell.

Idéztem már ehelyütt ezt a mondatot, mint a legszörnyűbbek egyikét, ami vezető fideszes politikustól elhangzott. (Egyébként nagy a verseny.) A fegyveres inváziót a szomszéd ország területén, a nemzetközi jog nyilvánvaló megsértésével, Gulyás azokkal a szavakkal írja le, hogy „lépéseket tesz”. A szándékolt deportálást meg azzal, hogy „visszajuthasson”. Ezt pedig szerinte „támogatni kell”. Amit erről mondani kell, leírtam a múlt héten, és elmondta a nemzetközi sajtó, Magyarországon civil szervezetek és jeles újságírók.
Most Orbán Viktor éppen a türk országok bakui összejövetelén biztosítja támogatásáról Erdoğant, Szijjártó külügyminiszter pedig magyar nemzeti érdeknek minősíti a török agressziót Szíriában. Engem az igazat megvallva ez a rezsim gonoszságával már nem tud meglepni.
Egy valami azonban meglep, sőt megdöbbent.
Magyarországon működnek ellenzéki pártok, amelyek képviselve vannak a Magyar Országgyűlésben és az Európai Parlamentben. Ezeknek a pártoknak kedvenc időtöltései közé tartozik, hogy sajtótájékoztatókat tartanak illetve közleményeket adnak ki, amelyekben bírálják a kormány tevékenységét. Gondosan figyelek, de több mint egy hét elteltével nem értesültem semmiféle ellenzéki megnyilvánulásról a korábbi kormányzati vétó, annak fenti indoklása miatt. Csak nem ők is támogatandónak tartják a gyilkolást?
Tudom én, hogy vasárnapig önkormányzati választási kampány volt. De, ha nem tévedek, a választási kampányt az összefogó ellenzéki pártok a Fidesz jelöltjeivel szemben, sőt magával a Fidesszel szemben folytatják. Minden fideszes jelölttel szemben az volt (helyesen) a fő vád, hogy fideszes. Ha ez így van, akkor a kampánynak is része lehetne, ha megtámadnák ezt a végtelenül gonosz lépést.

Hogyhogy nem teszik?

Tudom, a politikai stábok azt gondolják, hogy a távoli szír–török határon történtek a magyar választókat nem érdeklik annyira, mint hogy alacsony a nyugdíj, nem lehet időben bejutni a szakrendelésre vagy szemetes az utca a kerületben. De hát az, hogy mi érdekli az embereket, attól is függ, hogy mivel kapcsolatban bírálja a kormányt a párt, amellyel rokonszenveznek, amelyben bíznak. Végül is az az alapvető feladatuk, hogy ha ilyen gonoszságot követ el a rezsim, világossá tegyék a bennük bízó emberek számára, hogy ez elfogadhatatlan, hogy ez gonoszság.

Hogyhogy nem teszik? Akkor meg minek vannak?

Győzedelmes török harcos a XXI. századból

Egy görög blogbejegyzés szerint így teremtenek békét a szír határ mentén az előrenyomuló török csapatok.

Azért nekünk nagy szerencsénk van, hogy Szijjártó külgazdasági és külügyminiszter úr megnyugtatta szent hazánkért aggódókat: török barátaink megvédenek minket az embertelen terrorizmustól.

„Lépéseket tesz”

A török hadsereg átlépte Szíria határát, a jelenleg kurdok által ellenőrzött területeken, elűzve onnan a kurd fegyveres erőket, létre kíván hozni egy általa ellenőrzött zónát, és oda a kívánja áttelepíteni a területén levő szíriai menekültek egy részét. Nincs olyan hír, hogy a török hadsereget bármilyen szíriai politikai intézmény „hívta” volna Szíriába.

Ez a nemzetközi jog szempontjából nem nevezhető másnak, mint inváziónak, agressziónak, háborúnak.

Miért fontos ezt leszögezni? Azért, mert az Orbán-kormány az Európai Unióban vétójával megakadályozta, hogy az Unió a határ átlépése előtt nyilatkozatban figyelmeztesse Törökországot ennek jogellenes voltára. Már a határátlépést követően a magyar kormány végül hozzájárult egy módosult szövegű nyilatkozat kiadásához, de fenntartotta, hogy nem kifogásolja a török lépést.
Gulyás Gergely miniszter a kormány szokásos csütörtöki sajtótájékoztatóján kijelentette:
A magyar diplomáciának nagyon határozott véleménye, hogy ha Törökország annak érdekében tesz lépéseket, hogy a ma a török állam területén tartózkodó mintegy négymillió menekült visszajuthasson mielőbb a saját hazájába, akkor ezt támogatni kell.
Ez tehát azt jelenti, hogy az Orbán-kormány az általa kívánatosnak tartott politikai cél, a mostani esetben a menekültek visszatelepítése érdekében elfogadhatónak tartja a fegyveres behatolást egy másik állam területére. A fegyveres behatolást Gulyás a „lépéseket tesz” szavakkal írja le. Gulyás persze érzékelte a dolog visszásságát, mert sietett hozzátenni:

Természetesen a magyar alkotmány világos abban a tekintetben, hogy a háborút mint az államok közötti konfliktusok rendezésének módját Magyarország és a magyar kormány elutasítja. De ezt a két szempontot egyszerre kell érvényesíteni.”

Ez esetben is azzal állunk szemben, hogy az alaptörvény szövegezésekor átvették az 1989-es köztársasági alkotmány számos rendelkezését, amelyekről akkor, 2011-ben nem gondolták, hogy zavarni fogja őket (ilyen volt például a menedékjogra vonatkozó rendelkezés is), és azután később gond nélkül túlléptek rajtuk, vagy a normaszöveg módosításával, vagy anélkül. A két szempontot – hogy elutasítsa az állam a háborút, illetve hogy megértéssel fogadja a háború eszközének alkalmazását valamilyen politikai cél érdekében – nyilván nem lehet egyszerre érvényesíteni.
Az ilyesfajta fegyveres behatolást az adott országban állami főhatalmat gyakorlók egyetértése (kérése) nélkül, ami ellenállás esetén már kimeríti a háború kritériumait, leginkább néhány nagyhatalom alkalmazta az elmúlt évtizedekben: Franciaország és Nagy-Britannia Egyiptomban vagy Líbiában, az Egyesült Államok Libanonban, Irakban és másutt, de ide sorolható Vietnám beavatkozása is Kambodzsában, jelenleg Szaúd-Arábiáé Jemenben.
Törökország valami hasonlót csinál most, a menekültek visszatelepítésére hivatkozva, igazából alighanem az Iszlám Állam elleni harcban megerősödött kurdok megtörésére. Az Európai Unió ezt hivatalosan helytelenítette, amit az Orbán-kormány először megvétózott, másodszorra viszont elfogadott. Gulyás Gergely a sajtótájékoztatón erre hivatkozva nem tartotta indokoltnak, hogy az újságírók rákérdeznek az első menetben alkalmazott vétóra. Az újságíróknak azért volt igazuk, mert Gulyás a kormány nevében az imént idézett indoklást adta az első menetben alkalmazott vétóra.

A menekültek kényszerű visszatelepítésének szándékát tekintik elégséges indoknak a szomszéd állam területére történő fegyveres behatoláshoz, szemben az EU többi országával.

Fő kérdésünk: vajon mi minden lehet még elégséges ok az Orbán-kormány számára, hogy azt mondja, hogy a fegyveres behatolást mint „lépést” „támogatni kell”. (Merthogy Gulyás így fogalmazott.)
És vajon mi lehet elégséges ok ahhoz, hogy az Orbán-kormány alkalomadtán elvárja, hogy mások „támogassák” az ő „lépését”? Ma persze ilyen „lépésekre” a magyar államnak nincs alkalmas fegyveres ereje, de Lázár János óta mások is elmondták már, hogy a régió legütőképesebb hadseregét kívánják létrehozni.

FRISS HÍREK

A bírák elné...

Szabadságjog...

Brit választ...

Kérdezni tud...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK