Kezdőlap Címkék Törökország

Címke: törökország

Törökország azzal fenyegetőzik , hogy visszaküldi az európai dzsihád harcosokat a hazájukba

Nem őrizhetjük a végtelenségig az Iszlám állam harcosait és családtagjaikat – hangsúlyozta Törökország belügyminisztere. Sajtóértekezletén Szulejman Szojlu belügyminiszter felelőtlennek nevezte az európai államok magatartását, mert azok nem akarják visszafogadni azokat a dzsihád harcosokat, akik európai államok polgárai.

Az Iszlám állam fénykorában ezer számra vándoroltak ki iszlamista fiatalok Európából a Közel Keletre, hogy ott részt vegyenek a vallás háborúban. Jelentős részük elesett a harcokban, de sokan fogságba kerültek. A kurd milícia sok dzsihád harcost és családtagot őrzött Szíria északi részén. Minthogy a törökök kivonulására késztették a kurdokat, ezért a dzsihád harcos probléma is Törökországra maradt. Menetközben mintegy ötszáz dzsihád harcos megszökött, az ő sorsukról senki nem tud semmit. Az európai államok nem akarják visszafogadni a dzsihád harcosokat, mert attól tartanak, hogy Európában merényleteket követnének el. Brüsszelben a Zsidó múzeum ellen egy olyan dzsihád harcos követett el merényletet, aki a Közel Keletről tért vissza hazájába. Négy embert megölt és többet megsebesített. Elfogták és életfogytiglani börtönre ítélték.

Sok európai állam úgy akarja ezt megakadályozni, hogy megfosztja állampolgárságuktól a dzsihád harcosokat. Így tett Nagy Britannia, Hollandia, Franciaország és Dánia. A török külügyminiszter képmutatónak nevezte ezt a viselkedést mondván: az európai államok rábízzák a törökökre, hogy foglalkozzanak ők a dzsihád harcosokkal! Törökországban nagyszámú antiterrorista akciókat hajtottak végre az elmúlt napokban, hogy megelőzzék a dzsihád harcosok esetleges merényleteit.

Erdogan elnök magatartása meglehetősen kétértelmű az Iszlám állammal szemben.

Amíg fennállt a fanatikus rendszer Szíriában és Irakban, a törökök jó kapcsolatot építettek ki vele. Erdogan elnök fia intézte az Iszlám állam olajkészletének értékesítését a világpiacon. A törökök fegyvereket adtak el az Iszlám államnak.

A francia terrorelhárítás szerint a török titkosszolgálat segíthet az Iszlám államnak megszervezni a nagy franciaországi merénylet sorozatot. Mindeközben a kurd milícia hősiesen harcolt az Iszlám állam ellen. A törökök azonban őket vádolják terrorizmussal, és kényszerítették a kurd milíciát arra, hogy feladja a helyi autonómiát.

A törökök akcióját elítélte az Európai Unió, de Magyarország nem. Erdogan elnök köszönetet mondott ezért Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek.

Törökország mindenkivel szemben

Amikor a török ​​csapatok 2019. október 6-án benyomultak Szíriába, Európa rémülettel fogadta. Ezt „törvénytelen agresszió”-nak nevezték, a médiák „Erdogan kurdok elleni háborújáról” írtak – legalább a főcímekben nem tettek különbséget az olyan szervezetek között, mint az YPG és a kurdok nép között. Sőt, válaszul több európai ország fegyverembargót vezetett be Törökországgal szemben.

A török ​​társadalom viszont félretette megosztottságát, és dacosan összezárt: a labdarúgók tisztelegnek a nemzetközi meccseken, a popsztárok pedig szolidaritásukat deklarálják. Még a keresztény és a zsidó közösség képviselői együtt imádkoztak a szíriai török ​​katonákért: „Imádkozunk és támogatjuk katonáinkat, miközben nemzetünket ügyét viszik előre” – mondta  Yusuf Cetin, az isztambuli szír ortodox egyház pátriárkája. A szunnita mecsetek támogatására már eleve számíthatott Erdogan. Az utóbbi években nemigen volt olyan ügy amellyel lakosságának jelentős többsége egyetértett Törökországban. A Szíria elleni támadás ilyen ügy..

Túl könnyű azt mondani, hogy ez a kormányzó AKP propagandájának tulajdonítható csupán. Nem. Valójában ez a gondolkodásmód nagy múltra tekint vissza Törökországban. Erdogan csak megérinti és felhasználja saját politikai céljaira.

A „mi mindenki ellen” értelme a Török Köztársaság alapító mítoszához vezet. Az első világháború vereségét követően az Oszmán Birodalom maradványait faragni kellett. Kis-Ázsia partjainak hatalmas részét Görögországnak és Olaszországnak kellett átadni, míg Franciaországot délkeletre kapott részt. Az összes török ​​tanulónak azt tanították, hogy Kemal Atatürk megtámadta a megszállókat és négyéves háborúskodás után végül 1923-ban létrehozott egy modern, világi államot. Ezt követően a szigorú központosítás célja a szecessziós mozgalmak megakadályozása volt.

A Nyugat és a PKK

A régiót formáló idegen hatalmak mélyen gyökerező bizalmatlansága szintén ebből a korszakból származik. Különösen az amerika-ellenesség mélyen gyökerezik a török ​​társadalomban, és bármikor mozgósítható. A tavaly februárjában az Isztambulban levő Kadir Has Egyetem felmérése szerint a törökök 81 százaléka az Egyesült Államokat fenyegetésnek tekinti, és a török ​​lakosságnak csak fele gondolja úgy, hogy az ország NATO-tagsága hasznos az ország számára.

Évtizedek óta elsősorban Törökország világi uralkodói támogatták a szigorú kurdellenes politikát, és brutálisan elnyomták a kurd önrendelkezési kísérleteket.

Sokan úgy látják, hogy Trump elnök, aki 2018 nyarán néhány tweettel okozta a pénzügyi válságot Törökországban, további bizonyítékul szolgál arra, hogy valamiféle titkos erők célja Törökország gyengítése.

Ezenkívül sok török ​​úgy érzi, hogy félreértik a „Kurdisztáni Munkáspárt” (PKK) elleni hosszú távú küzdelmet. Míg az Európában baloldalon néhányan együttéreznek a PKK-val, amelyet a törökök hivatalosan terrorista szervezetnek minősítenek, a ​​társadalom szinte minden része egyetért azzal, hogy a PKK-t le kell győzni – szükség esetén akár katonai eszközökkel is.

Sok török ​​úgy érzi, hogy a Nyugat nem határolódott el a PKK-tól. A nyugati média általánosan empatikus hangnemben számol be a kurdok önrendelkezésért vívott küzdelméről, a politikusok szimpátiája is egyértelműen az önálló államért küzdő kurdoké.

Pártok közötti konszenzus

Törökország legnagyobb ellenzéki pártja, a Republikánus Népi Párt (CHP) nem vitatja ezt az megközelítést. Bár vezetője, Kemal Kilicdaroglu kritikussá teszi Erdogan Szíria politikáját, és régóta szorgalmazza Asszad elnök megközelítésének nagyobb megértését ezzel a katonai műveleteket a terroristák elleni szükséges fellépésnek tekinti.

Évtizedek óta elsősorban Törökország világi uralkodói támogatták a szigorú kurdellenes politikát, és brutálisan elnyomták a kurd önrendelkezési kísérleteket. Ironikus módon az Erdogan uralkodó elnök korai éveiben igyekezett javítani a kapcsolatokat a kurdokkal.

Törökországnak nyilvános vitára van szüksége, amely magában foglalja a Köztársaság alapító éveinek kritikai újraértékelését és az alkotmányos állam közelmúltbeli lebontását is.

Ezzel szemben az ultranacionalista Nacionalista Mozgalom Pártja (MHP) és annak székhelye, az Iyi párt minden erőfeszítést megtett Erdogan jobboldalon történő kiszorításáért. Például Meral Aksener, az Iyi Párt vezetője Trumpnak írott levelében Erdogant „egyenesen a szemétbe valónak nevezte”.

A gazdasági szankcióknak vagy a Volkswagen Csoport bejelentésének, miszerint felülvizsgálja Izmir közelében lévő új gyár építésének terveit, általában nincs hatása. Éppen ellenkezőleg, megerősítik azt az elképzelést, hogy Törökországot ellenségek veszik körül.

A civil társadalom megerősítése

Az ilyen narratívák megváltoztatásának egyetlen reménye a török ​​társadalomban rejlik. Ennek ellenére a kurdpárti Népi Demokrata Párt (HDP) az egyetlen létrehozott párt, amely ellenzi a katonai akciót Szíriában. De Erdogan AKP-ja állandóan vádolja a HDP-t a PKK-vel fennálló kapcsolatok fenntartásában.

Canan Kaftancıoğlu, aki szintén Isztambul új polgármesterének, Ekrem Imamoglunak a választási kampányát vezette, az önmagában kihirdetett szociáldemokrata CHP egyetlen hangja panaszkodik a támadók kritikájának kezelésében. „Hogyan lehet, hogy azokat, akik a békét védelmezik, árulónak nevezik ?” – kérdezte a pártját támogató Cumhurriyet újságban. Körülbelül 190 embert tartóztattak le rövid időre az utóbbi napokban – részben azért, mert a támadást a populista média „háborújának” írták le.

Törökországnak nyilvános vitára van szüksége, amely magában foglalja a Köztársaság alapító éveinek kritikai újraértékelését és az alkotmányos állam közelmúltbeli lebontását is.

A törökországi háborús lelkesedés valószínűleg legtragikusabb aspektusa az, hogy ez a diskurzus már nem lehetséges, mivel a sajtó szinte teljes egészében a kormány vonalát uralja.

Az elmúlt években a kormány olyan környezetet alakított ki, amelyben az összeesküvés-elméletek és a bináris gondolkodásmód virágzik.

Tehát mit tehet az EU e folyamat támogatása érdekében? Legalább annak tudatában kellene lennie, hogy a szankciók általában nem eredményesek. Ahogy a külső nyomás erősödik a – részben az egyoldalú média hatására – a törökök meggyőződése is nő abban a hitben, hogy országukat ellenségek veszik körül.

Sokkal inkább a török ​​civil társadalom támogatása és a különféle társadalmi csoportok közötti párbeszéd előmozdítása vezetne hosszú távon hatékonyabb megközelítés lesz.

Philipp Mattheis írása alapján

Kevesebb uniós pénzt a szír menekültekért Törökországnak!

A Welt am Sonntag című német lapnak nyilatkozott Günther Oettinger szerint a jövőben Törökország szír zónába telepíti át a menekültek jelentős részét, tehát kevesebb ember marad a táborokban.

A törökök épp elég pénzt kaptak az elmúlt időben – hangsúlyozta a német biztos. Az Európai Unió 6 milliárd eurót fizetett ki Törökországnak a szír menekültekért 2016 óta. Akkor kötött egyezményt Angela Merkel kancellár az EU nevében Erdogan török elnökkel a szír menekültek ellátásáról. Az Európai Unió mindenképp el akarja kerülni, hogy még egyszer olyan menekült hullám érkezzen mint 2015-ben.

Azt a pénzt, amit az EU megspórol a törökökön át kellene irányítani Jordániába illetve Libanonba – javasolja Oettinger. Ebben a két államban is sok a szír menekült, és mindkettő jóval barátságosabb kapcsolatokat ápol az Európai Unióval mint Erdogan elnök. A török államfő folyamatosan azzal fenyegetőzik, hogy újabb menekült hullámot indít el Európa felé, ha nem nem kap több pénzt illetve az Európai Unió nem támogatja katonai akcióját Szíriában.

Günther Oettinger szerint meg kellene fontolni a német hadügyminiszter javaslatát, aki nemzetközi zónát szeretne kialakítani azon a területen, ahol jelenleg török és szír csapatok néznek egymással farkasszemet miközben a kurd milícia lassan elhagyja a régiót Szíriában.

A támogatott gyilkolás

Egy hete folyik Törökország inváziója Szíria területén, a kurd fegyveres erő megsemmisítésére. Mielőtt elindultak volna Erdoğan katonái, az Európai Unióban ki akartak adni egy nyilatkozatot a török akció megállítására. Magyarország ezt megvétózta.

Amikor a múlt csütörtöki kormányzati sajtótájékoztatón derék újságírók rákérdeztek erre, Gulyás Gergely miniszter a következő indoklást adta:

A magyar diplomáciának nagyon határozott véleménye, hogy ha Törökország annak érdekében tesz lépéseket, hogy a ma a török állam területén tartózkodó mintegy négymillió menekült visszajuthasson mielőbb a saját hazájába, akkor ezt támogatni kell.

Idéztem már ehelyütt ezt a mondatot, mint a legszörnyűbbek egyikét, ami vezető fideszes politikustól elhangzott. (Egyébként nagy a verseny.) A fegyveres inváziót a szomszéd ország területén, a nemzetközi jog nyilvánvaló megsértésével, Gulyás azokkal a szavakkal írja le, hogy „lépéseket tesz”. A szándékolt deportálást meg azzal, hogy „visszajuthasson”. Ezt pedig szerinte „támogatni kell”. Amit erről mondani kell, leírtam a múlt héten, és elmondta a nemzetközi sajtó, Magyarországon civil szervezetek és jeles újságírók.
Most Orbán Viktor éppen a türk országok bakui összejövetelén biztosítja támogatásáról Erdoğant, Szijjártó külügyminiszter pedig magyar nemzeti érdeknek minősíti a török agressziót Szíriában. Engem az igazat megvallva ez a rezsim gonoszságával már nem tud meglepni.
Egy valami azonban meglep, sőt megdöbbent.
Magyarországon működnek ellenzéki pártok, amelyek képviselve vannak a Magyar Országgyűlésben és az Európai Parlamentben. Ezeknek a pártoknak kedvenc időtöltései közé tartozik, hogy sajtótájékoztatókat tartanak illetve közleményeket adnak ki, amelyekben bírálják a kormány tevékenységét. Gondosan figyelek, de több mint egy hét elteltével nem értesültem semmiféle ellenzéki megnyilvánulásról a korábbi kormányzati vétó, annak fenti indoklása miatt. Csak nem ők is támogatandónak tartják a gyilkolást?
Tudom én, hogy vasárnapig önkormányzati választási kampány volt. De, ha nem tévedek, a választási kampányt az összefogó ellenzéki pártok a Fidesz jelöltjeivel szemben, sőt magával a Fidesszel szemben folytatják. Minden fideszes jelölttel szemben az volt (helyesen) a fő vád, hogy fideszes. Ha ez így van, akkor a kampánynak is része lehetne, ha megtámadnák ezt a végtelenül gonosz lépést.

Hogyhogy nem teszik?

Tudom, a politikai stábok azt gondolják, hogy a távoli szír–török határon történtek a magyar választókat nem érdeklik annyira, mint hogy alacsony a nyugdíj, nem lehet időben bejutni a szakrendelésre vagy szemetes az utca a kerületben. De hát az, hogy mi érdekli az embereket, attól is függ, hogy mivel kapcsolatban bírálja a kormányt a párt, amellyel rokonszenveznek, amelyben bíznak. Végül is az az alapvető feladatuk, hogy ha ilyen gonoszságot követ el a rezsim, világossá tegyék a bennük bízó emberek számára, hogy ez elfogadhatatlan, hogy ez gonoszság.

Hogyhogy nem teszik? Akkor meg minek vannak?

Győzedelmes török harcos a XXI. századból

Egy görög blogbejegyzés szerint így teremtenek békét a szír határ mentén az előrenyomuló török csapatok.

Azért nekünk nagy szerencsénk van, hogy Szijjártó külgazdasági és külügyminiszter úr megnyugtatta szent hazánkért aggódókat: török barátaink megvédenek minket az embertelen terrorizmustól.

„Lépéseket tesz”

A török hadsereg átlépte Szíria határát, a jelenleg kurdok által ellenőrzött területeken, elűzve onnan a kurd fegyveres erőket, létre kíván hozni egy általa ellenőrzött zónát, és oda a kívánja áttelepíteni a területén levő szíriai menekültek egy részét. Nincs olyan hír, hogy a török hadsereget bármilyen szíriai politikai intézmény „hívta” volna Szíriába.

Ez a nemzetközi jog szempontjából nem nevezhető másnak, mint inváziónak, agressziónak, háborúnak.

Miért fontos ezt leszögezni? Azért, mert az Orbán-kormány az Európai Unióban vétójával megakadályozta, hogy az Unió a határ átlépése előtt nyilatkozatban figyelmeztesse Törökországot ennek jogellenes voltára. Már a határátlépést követően a magyar kormány végül hozzájárult egy módosult szövegű nyilatkozat kiadásához, de fenntartotta, hogy nem kifogásolja a török lépést.
Gulyás Gergely miniszter a kormány szokásos csütörtöki sajtótájékoztatóján kijelentette:
A magyar diplomáciának nagyon határozott véleménye, hogy ha Törökország annak érdekében tesz lépéseket, hogy a ma a török állam területén tartózkodó mintegy négymillió menekült visszajuthasson mielőbb a saját hazájába, akkor ezt támogatni kell.
Ez tehát azt jelenti, hogy az Orbán-kormány az általa kívánatosnak tartott politikai cél, a mostani esetben a menekültek visszatelepítése érdekében elfogadhatónak tartja a fegyveres behatolást egy másik állam területére. A fegyveres behatolást Gulyás a „lépéseket tesz” szavakkal írja le. Gulyás persze érzékelte a dolog visszásságát, mert sietett hozzátenni:

Természetesen a magyar alkotmány világos abban a tekintetben, hogy a háborút mint az államok közötti konfliktusok rendezésének módját Magyarország és a magyar kormány elutasítja. De ezt a két szempontot egyszerre kell érvényesíteni.”

Ez esetben is azzal állunk szemben, hogy az alaptörvény szövegezésekor átvették az 1989-es köztársasági alkotmány számos rendelkezését, amelyekről akkor, 2011-ben nem gondolták, hogy zavarni fogja őket (ilyen volt például a menedékjogra vonatkozó rendelkezés is), és azután később gond nélkül túlléptek rajtuk, vagy a normaszöveg módosításával, vagy anélkül. A két szempontot – hogy elutasítsa az állam a háborút, illetve hogy megértéssel fogadja a háború eszközének alkalmazását valamilyen politikai cél érdekében – nyilván nem lehet egyszerre érvényesíteni.
Az ilyesfajta fegyveres behatolást az adott országban állami főhatalmat gyakorlók egyetértése (kérése) nélkül, ami ellenállás esetén már kimeríti a háború kritériumait, leginkább néhány nagyhatalom alkalmazta az elmúlt évtizedekben: Franciaország és Nagy-Britannia Egyiptomban vagy Líbiában, az Egyesült Államok Libanonban, Irakban és másutt, de ide sorolható Vietnám beavatkozása is Kambodzsában, jelenleg Szaúd-Arábiáé Jemenben.
Törökország valami hasonlót csinál most, a menekültek visszatelepítésére hivatkozva, igazából alighanem az Iszlám Állam elleni harcban megerősödött kurdok megtörésére. Az Európai Unió ezt hivatalosan helytelenítette, amit az Orbán-kormány először megvétózott, másodszorra viszont elfogadott. Gulyás Gergely a sajtótájékoztatón erre hivatkozva nem tartotta indokoltnak, hogy az újságírók rákérdeznek az első menetben alkalmazott vétóra. Az újságíróknak azért volt igazuk, mert Gulyás a kormány nevében az imént idézett indoklást adta az első menetben alkalmazott vétóra.

A menekültek kényszerű visszatelepítésének szándékát tekintik elégséges indoknak a szomszéd állam területére történő fegyveres behatoláshoz, szemben az EU többi országával.

Fő kérdésünk: vajon mi minden lehet még elégséges ok az Orbán-kormány számára, hogy azt mondja, hogy a fegyveres behatolást mint „lépést” „támogatni kell”. (Merthogy Gulyás így fogalmazott.)
És vajon mi lehet elégséges ok ahhoz, hogy az Orbán-kormány alkalomadtán elvárja, hogy mások „támogassák” az ő „lépését”? Ma persze ilyen „lépésekre” a magyar államnak nincs alkalmas fegyveres ereje, de Lázár János óta mások is elmondták már, hogy a régió legütőképesebb hadseregét kívánják létrehozni.

“Az USA kivonulása Szíriából katasztrófa lenne Izrael számára”

A republikánus szenátor abból az alkalomból nyilatkozott az ynetnews izraeli portálnak, hogy Trump elnök jelezte: az Egyesült Államok fokozatosan kivonja a csapatait Szíriából és szabad utat enged Törökországnak. Erdogan elnök le akar sújtani a kurdokra, akik az Egyesült Államok szövetségesei voltak eddig.

Trump új közel-keleti politikája: cserbenhagyja a kurdokat és támogatja Erdogan török elnököt

Az USA sem nem támogatja sem nem akadályozza a törökök offenzíváját Szíriában – ezzel a lakonikus közleménnyel tudatták a külvilággal: Trump immár fontosabbnak tartja Törökországot mint a kurdokat, akiket eddig az amerikaiak első számú szövetségesnek tekintettek az egész térségben. Korábban Trump elnök azzal fenyegette meg Törökországot, hogy gazdaságilag tönkreteszi Erdogan rendszerét, ha megtámadják az USA kurd szövetségeseit Szíriában. Vasárnap hosszas telefonbeszélgetést folytatott Trump Erdogan elnökkel. Előtte egyeztetett Izraellel sőt Oroszországgal is. Az eredmény:

a törökök szabad kezet kapnak az amerikaiak által felfegyverzett kurd milícia szétverésére

Erdogan elnök már régóta célba vette a kurd milíciát Szíriában, mert azt gyanítja, hogy az szorosan együttműködik a Törökországban küzdő kurd erőkkel. Azokat Erdogan terroristának tekinti, és most elérte, hogy Trump elnök is elfogadja az álláspontját. A BBC katonai szakértője a döntés kapcsán megjegyzi, hogy a Pentagonban sokan nem értenek egyet Trump döntésével, de az amerikai elnök elkötelezte magát Erdogan mellett. Miért ?

Korábban Törökország nyíltan kihívta az USA haragját amikor orosz rakétavédelmi rendszert vásárolt annak ellenére, hogy a NATO tagja vagyis az orosz berendezések egyáltalán nem kompatibilisek. A Pentagon akkor szankciókat javasolt Erdogan elnök ellen, de Trump ellenállt. Az USA nem vezetett be szankciókat Törökország ellen. Pedig a törökök nemcsak, hogy orosz fegyvereket vásároltak, de a vezérkari főnök rendszeresen egyezteti elképzeléseit az orosz és az iráni vezérkari főnökkel.

Fontos tanácskozás Izraelben

Benjamin Netanjahu miniszterelnök biztonságpolitikai szakértője meghívta amerikai és orosz kollégáját: hangolják össze terveiket a Közel Keleten. Putyin tanácsadóját fogadta Netanjahu és mindketten hangsúlyozták: ez még csak a kezdet, mert a háromoldalú tanácskozások a jövőben folytatódni fognak. Trump számára Izrael a stratégiai kiindulópont a térségben, az ő megkérdezésük nélkül nem hagyta volna jóvá a törökök terveit.

Mi lesz ezután ?

A kurdok kétségbeesetten tiltakoznak. Úgy érzik – egyáltalán nem alaptalanul – hogy az USA cserbenhagyta őket! Dehát valamit tenniük kell! Moszkva régóta azt javasolja nekik, hogy közeledjenek Asszad szír elnökhöz, aki képes megvédeni őket a törökökkel szemben. A BBC katonai szakértője ugyanezt jósolja: kétségbeejtő helyzetükben a kurd milícia vezetői nemigen tehetnek mást minthogy Asszad elnök kétes kegyelmére bízzák magukat – ismét elfelejtve autonómia törekvéseiket.

Erdogan elnök pedig a markába nevethet: az USA nemhogy nem alkalmaz vele szemben szankciókat hanem sorsára hagyja kurd szövetségeseit, akiknek semmilyen esélyük sincs a török hadsereg ellen. Igaz, hogy Trump újra megfenyegette Törökországot gazdasági szankciókkal, de Ankarában tudják: ez üres blöff! A belső válsággal küszködő Erdogan elnök számára egy harci siker Szíriában óriási politikai előnyökkel jár, mert a nacionalizmus felszítása megerősítheti az iszlámra és a nemzeti érzésre alapozó mozgalmának népszerűségét Törökországban, ahol a csökkenő életszínvonal miatt Erdogan elveszítette a választásokat a három legnagyobb városban: Isztanbulban, Ankarában és Izmirben.

És mi lesz Izraellel? – tudakolta az ynetnews Graham szenátortól, aki republikánusként Trump támogatója kellene, hogy legyen, de az elnöknek ezt a döntését elveti. Mégpedig azért, mert a véleménye szerint a végeredmény az lenne, hogy Irán tovább erősödne a térségben. Márpedig Irán Izrael esküdt ellensége. Nemrég a forradalmi gárda parancsnoka Teheránban kijelentette: immár megvannak az eszközeink arra, hogy eltöröljük a föld felszínéről “a cionista képződményt”!

Uniós tárgyalások Ankarában és Athénban a migráns válságról

  • Seehofer nem akar újabb egymillió migránst délkelet felől
  • Erdogan millós migráns hullámmal fenyegetőzik
  • A görög szigetek megteltek, de a migránsokat Törökország nem veszi vissza

Sohasem ismétlődhet meg a 2015-ös helyzet! Ezt hangsúlyozta Horst Seehofer német belügyminiszter, aki egy uniós küldöttség tagjaként csütörtökön és pénteken Törökországban és Görögországban tárgyal a migráns válság megoldásáról. 2015-ben több mint egymillió migráns érkezett délkeleti irányból az Európai Unióba. A döntő többségük jelenleg is Németországban és Svédországban él.

Erdogan török elnök azzal fenyegetőzik , hogy újabb milliós migráns hullámot indít Európába , ha nem kap támogatást az Európai Uniótól. Merkel kancellár 6 milliárd eurót ígért a török elnöknek a 2016 és 2019 közötti időszakra azért , hogy saját területén lássa el a menekülteket illetve visszavegye azok egy részét Törökországtól. Erdogan azt állítja , hogy Törökországnak 40 milliárd eurójába kerültek eddig a menekültek , és ezért növekvő támogatást vár el. Erről lesz szó azon a tárgyaláson , melyen az Európai Uniót Dimitrisz Avramopulosz menekültügyi biztos képviseli. Vele van Horst Seehofer német és Christophe Castaner francia belügyminiszter is, hogy fokozzák a delegáció tekintélyét.

Görögországban a szigetek egy részén óriási zsúfoltság alakult ki, mert a migráns táborok népessége megnövekedett és Törökország nem veszi vissza azokat, akikről korábban megállapodott. A migráns probléma továbbra is élesen megosztja az Európai Unió tagállamait. A két nagyhatalom, Németország és Franciaország kidolgozott egy koncepciót a migráns probléma megoldására, és azt több más tagállam is támogatja. Ellenzik viszont a visegrádi államok , mert a francia-német elképzelések szerint a beérkező migránsokat bizonyos kvóta szerint szétosztanák a tagállamok között. Amelyik tagállam nem vállalja a migránsok befogadását , az eleshet uniós pénzektől.

Törökország közösen akar fegyvereket gyártani Oroszországgal

Jövő áprilisra megérkezhet az egész orosz rakétavédelmi rendszer, insallah! – büszkélkedett Erdogan elnök, aki a sikertelen puccskísérlet harmadik évfordulóján beszélt Ankarában.

Trump elnök hiába figyelmeztette Erdogan államfőt: rossz vége lehet annak, ha egy NATO tagállam Oroszországtól vásárol korszerű rakéta rendszert. Az Sz 400-as rendszert pedig Nyugaton is annak tartják. Ezért kérték meg Putyin elnököt: ne szállítsa le azt Iránnak. Az orosz elnök teljesítette az amerikai kérést nehogy az Sz 400 rakétavédelmi rendszer szedje le az amerikai vadászgépeket az iráni légtérben.

Törökországban nincsen háborús veszély, de az amerikaiak azt semmiképp sem akarják, hogy az F 35-ös vadászgépek egy támaszponton állomásozzanak az orosz rakétavédelmi rendszerrel. Akkor ugyanis az orosz kiképző tisztek szemrevételezhetnék az amerikai vadászgépeket és megtalálhatnák azoknak a gyenge pontjait. Ezért Amerika közölte: Törökország semmiképp sem kapja meg azt a 100 F 35-ös vadászgépet, melyet megrendelt. Ezenkívül kizárják Törökországot az egész F 35-ös programból. Korábban ugyanis az volt az elképzelés, hogy Törökországban javítják a régióban repkedő amerikai vadászgépeket.

Ehelyett Erdogan elnök az oroszokkal akar közösen fegyvert gyártani miközben a NATO stratégiai ellenfélnek tekinti Moszkvát. Ezért az Egyesült Államok gazdasági szankciókkal  is sújthatja Törökországot – figyelmeztette Trump elnök Erdogant Oszakában a G20 csúcsértekezleten. Emiatt véli úgy a brit Ashmore tanácsadó cég, hogy

a baloldali populista Venezuela sorsára juthat  a jobboldali populista Erdogan Törökországban.

Ezt a lesújtó véleményt fogalmazza meg a fejlődő országok befektetéseivel foglalkozó brit Ashmore tanácsadó cég, melynek szakmai elemzését a New Yorki Bloomberg gazdasági portál ismerteti. A több mint 85 milliárd dolláros befektetést menedzselő cég jó hírnévnek örvend a nemzetközi piacon különösen azóta, hogy Oroszország gazdasági helyzetét a vetélytársaknál pontosabban elemezte, és így két évvel korábban szerzett szép pénzt azzal, hogy az olajválságra adott orosz reakciót jól értelmezte. Venezuela is az olajár esésének következtében indult el igazán a mélybe vezető úton, melyen már odáig jutott, hogy rendszeresek a nagy áramszünetek, a kórházakban nincs gyógyszer és az emberek tömegesen menekülnek abból az országból, mely nem is oly rég még Latin Amerika legvirágzóbb országa volt. Közben Trump elnök mindent elkövet Venezuela megfojtása érdekében: a szankciók az utolsó koporsó szeget jelenthetik a baloldali populista rendszer számára. Pedig Venezuela kezdetben sokakban illúziót kelthetett hiszen a világ legjelentősebb olajkincsét akarta igazságosan elosztani a nép között. Ezért is került szembe az Egyesült Államokkal, mely az olaj óriások érdekeit védelmezte többé-kevésbé nyíltan. Az olaj áresés bizonyította mindenki számára, hogy erre nem lehet gazdasági rendszert alapozni csak ott, ahol a helyi lakosság nagyon kicsi mint például az Emirátusokban. Még az olyan óriások is megérezték a válságot mint Szaúd Arábia vagy Oroszország.

Törökország nem Venezuela

Ezzel természetesen az Ashmore szakértői is tökéletesen tisztában vannak hiszen tudják: a 85 milliós Törökország regionális nagyhatalom, a G20 csoport tagja. Gazdasága diverzifikált és Isztambul a régió egyik pénzügyi központja. Csakhogy épp itt a baj – hangsúlyozzák az Ashmore elemzői, akik annak kapcsán tették közzé igen borúlátó előrejelzésüket, hogy Erdogan elnök leváltotta a nemzeti bank köztiszteletben álló elnökét. Murat Cetinhaya eltávolítása az elnöknek azt a szándékát tükrözi, hogy megszüntesse a nemzeti bank függetlenségét, és teljesen a saját kezébe vegye az ország gazdasági életének irányítását is.

A szultán sem csalhatatlan

Erdogan elnök elsősorban azt rótta fel a nemzeti bank elnökének, hogy nem volt hajlandó a kamatláb csökkentésre miközben a szultán leghűségesebb választói , a kisvállalkozók ezt várták el a hatalomtól. A politikai követelmények már nem először szembekerültek a globális gazdaság elvárásaival.

Erdogan veszített Isztambulban a megismételt polgármester választáson, és ez a vég kezdete lehet a vallásos-nacionalista rendszer számára. Minthogy korábban már Ankarát és Izmirt is elveszítette, az üzenet világos a magát mindenhatónak képzelő Erdogan elnök számára: a nagyvárosokban elveszítette a támogatását, mely pedig egy populista rendszer számára létfontosságú. Korábban ugyanis épp Isztambulban kísérletezte ki Erdogan azt a varázs formulát, mellyel szinte teljhatalmat szerzett Törökországban. A vallásos-nacionalista ideológiát kombinálta a nyitással a globális gazdaság felé.

Mohamed próféta és Keynes nevében

Az állam által erőteljesen támogatott kapitalizmus valóságos gazdasági csodát produkált Törökországban. Ebből elsősorban a vállalkozók profitáltak, de a városokba özönlő vidékiek is találtak munkát és megélhetést. Ők alkották a derékhadát Erdogan választóinak. A rendszer működött és az elnök kezdte komolyan venni azt, hogy a hívei szultánnak nevezték. A régi dicsőség helyreállítása, a regionális nagyhatalmi szerep megerősítése ideológiai célból diplomáciai elképzeléssé vált.

Törökország szembekerült Amerikával

Erdogan elnök feladta Törökország korábbi Izrael barát politikáját és a muzulmánok fő képviselőjének szerepét kívánta eljátszani a Közel Keleten. A szultán egykor kalifa is volt hiszen ő uralkodott az iszlám mindhárom szent városában: Mekkában, Medinában és Jeruzsálemben. Az USA viszont Izrael és Szaúd Arábia szövetségére alapozza közel-keleti terveit.

Következett az állítólagos puccskísérlet, melynek szervezésével Erdogan a CIA-t vádolta meg. Lefejezte a tisztikar Amerika barát részét. Szövetséget kötött az USA két ellenfelével: Oroszországgal és Iránnal. Diplomáciai szarvas hibát követett el Washington szerint Erdogan azzal, hogy fegyvereket vásárolt Oroszországtól.

A globális pénzpiacok jóindulata megszűnt: a török líra elveszítette az értékének csaknem a felét! Erdogan pedig kezdte elveszíteni a fejét. Gazdasági csúcsminiszternek nevezte ki a vejét, akinek szakértelmét Törökországban sem tartották sokra, külföldön pedig egyenesen nullának értékelték. Most pedig elbocsátotta a nemzeti bank elnökét. A lépést külföldön úgy értékelik mint a nemzeti bank függetlenségének teljes megszüntetését.

Hiába ígérik azt Ankarában, hogy továbbra is fenntartják a szabad piaci rendszert és nem vezetnek be korlátozásokat a tőke mozgására, mert ezeknek az ígéreteknek kevesen hisznek – állapítják meg a brit Ashmore szakértői. Akik szerint Erdogan elnök össze-vissza kapkod és ezzel súlyosbítja az amúgy is nehéz helyzetet. Az államfő a jelenségek ellen küzd ahelyett, hogy a problémák okát próbálná meg felszámolni. Erdogan ostorozza az inflációt, a gyenge lírát, a lassú növekedést és a gyér beruházásokat holott ezek mind az ő politikája miatt következnek be! A külföldi befektetők napról napra nyugtalanabbak: nemhogy nem érkezik friss tőke a beruházásokra Törökországba hanem ehelyett megindult a tőke menekülése!

A török vezetés eljátszotta a külföld bizalmát

Törökország egyre mélyebbre süllyed a válságba, mert hibás pénzügyi politikát folytat – hangsúlyozza a fejlődő országokra szakosodott Ashmore vagyoni tanácsadó cég jelentése. Az okot is jelzi: túl nagy lenne a politikai ára a szükséges fordulatnak! Erdogan elnöknek mindenképp fenn kellene tartania az életszínvonal növekedését hiszen ezzel alapozta meg a népszerűségét. Csakhogy a török gazdasági csodának régen vége. Következik a lejtmenet, melyet súlyosbít Erdogan diplomáciája. Azzal, hogy szembekerült az Egyesült Államokkal és kitart emellett a politika mellett, eljátszotta a befektetők bizalmát. Trump elnök szankciókkal fenyegeti Törökországot az orosz fegyvervásárlások miatt. Ez olyan üzenet a nemzetközi pénzpiacoknak, melyet nagyon komolyan vesznek.

Eljut-e ezek után Törökország ahhoz a csődközeli állapotig, melyben Venezuela vegetál hónapok óta? Ezt jósolja a brit tanácsadó cég, mely korábban befektetésre ajánlotta Törökországot. Ily módon a jóslat akár önbeteljesítő is lehet, mert a befolyásos New York-i Bloomberg portál is ismertette az Erdogan elnök jövőjére vonatkozó lesújtó jelentést. Meddig létezhet egy populista rendszer csődközeli állapotban? Putyin orosz elnök mindenesetre megértette a finom célzást: 55 milliárd dollárnak megfelelő rubelt vesz ki a nemzeti vagyon alapból, hogy megerősítse a gazdaságot, mely népszerűsége szempontjából meghatározó Oroszországban.

A titkosszolgálat főnöke cserbenhagyta az elnököt

0

Legyőztük a puccskísérletet! – hangsúlyozta Nicolas Maduro köztársasági elnök miután ellenfelének, Juan Guaidonak nem sikerült fellázítania a hadsereget. Ennek ellenére repedések mutatkoztak Maduro rendszerében, mert a titkosszolgálat eddigi vezetője búcsút mondott az elnöknek.

“Mindíg hű voltam Maduro elnökhöz, de most új politikára van szükség. Hozzá kell látni az ország újjáépítéséhez!”- írta levelében Manuel Ricardo Christopher Figuera. A levelet a CIA hitelesnek ismerte el. Trump elnök aktívan támogatja az ellenzéki puccs kísérletet. Megfenyegette Kubát, hogy embargót alkalmaz vele szemben, hogyha a szigetország nem hagy fel Nicolas Maduro támogatásával.

Kubán kivül Oroszország, Kína és Törökország támogatja Nicolas Maduro rendszerét Venezuelában. Nemrég egy orosz kommandós alakulat érkezett Caracasba. Emiatt Trump elnök tiltakozott, de az oroszok közölték: a két állam közötti egyezmény erre felhatalmazást ad. Erdogan török elnök pedig amiatt tiltakozott, hogy az ellenzék amerikai támogatással próbálja megbuktatni Nicolas Maduro elnököt.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK