Kezdőlap Címkék Szovjetunió

Címke: Szovjetunió

Macron : “nincs egyetértés abban, hogy a Nyugat küldjön-e csapatokat Ukrajnába”

“Mindent megteszünk annak érdekében, hogy Oroszország ne nyerhesse meg azt a háborút” – hangsúlyozta a francia elnök azután a párizsi csúcstalálkozó után, melyen Ukrajna támogatásáról tanácskoztak nyugati vezetők két évvel azután, hogy Putyin megindította csapatait a szomszédos állam ellen.

Ukrajna hősiesen ellenáll, de tovaszálltak azok az álmok, hogy az ukrán hadsereg kiszoríthatja az orosz csapatokat az ország területéről. Maga Zelenszkij elnök is elismerte, hogy “2024 az erőgyűjtés  éve lesz, és az ukrán hadsereg támadására csak 2025-ben lehet számítani.”

A katonai szakértők többsége szerint egyértelmű: Ukrajna csakis úgy nyerheti meg a háborút, ha a NATO csapatokat küld a frontra. Ezért mondta azt Emmanuel Macron elnök, hogy

“nem lehet kizárni nyugati erők küldését Ukrajnába.”

Ehhez rögtön hozzátette: “erről nincsen konszenzus Nyugaton.”

Moszkva kőkeményen reagált

Peszkov, Putyin szóvivője egyből közölte, hogy ez háborút jelentene a NATO és Oroszország között.

Akar ilyesmit bárki is Európában? Aligha. Akkor miért tett ilyen kijelentést a francia elnök, aki elég rendszeresen konzultál az oroszokkal? Az orosz csapatok áttörték az ukrán frontot Avgyijevkánál, és ezzel szimbolikus győzelmet arattak, melyet Putyin igyekszik is kihasználni hiszen elnökválasztás lesz Oroszországban, ahol a háború egyre kevésbé népszerű hiszen nagy ára van, és kis eredménye. Macron elnök – nagy valószínűség szerint – egyáltalán nem kíván csapatokat küldeni Ukrajnába  hiszen ezt a francia közvélemény sem fogadná örömmel. Macron javaslata minden bizonnyal a finn párhuzam hatására készülhetett: Finnország hősies ellenállás után 1940-ben megalázó békét kötött az agresszorral feláldozva területének egy részét. Karéliát kiürítették, a finn lakosság onnan áttelepült holott az öreg Vejnemöjnen és a Kalevala szülőföldje ez.

Miért állt rá a békére Sztálin?

Kezdetben a szovjet diktátor ugyanazt a célt tűzte ki mint Putyin Ukrajnában: a szomszédos ország megszállását. Finnországot a Hitler-Sztálin paktum titkos záradéka szovjet érdekszférának minősítette, ezért a szovjet diktátor felhatalmazva érezte magát a támadásra. A finnek hősiesen ellenálltak, de végülis a túlerő győzött. Leningrádban megalakult a finn kommunista kormány Otto Kuusinen veterán bolsevik irányításával. Ő lett volna a finn Rákosi. Aztán Sztálin mégiscsak lepaktált Mannerheim marsallal, a cári titkosszolgálat egykori tisztjével, aki remekül megszervezte a finn hadsereg ellenállását, és még inkább Finnország külföldi támogatását. Nagy Britannia és Franciaország jelezte Sztálinnak, hogy amennyiben elfoglalja egész Finnországot, akkor csapatokat küldenek a kis skandináv állam védelmére. Ez elgondolkodtatta Sztálint, aki tudta, hogy Adolf Hitler igencsak megbízhatatlan szövetséges. A náci diktátor ugyan lepaktált vele 1939-ben, de nemigen titkolta, hogy a végső célja a Szovjetunió lerohanása, csak épp előbb el akarta intézni Nyugat Európát. Sztálin úgy döntött, hogy egy kommunista Finnország nem éri meg a szembekerülést a brit és francia birodalommal. Ezért belement a kompromisszumos békébe Mannerheim marsallal miközben erről elfelejtette értesíteni Otto Kuusinen finn kommunista kormányát, mely Leningrádban várakozott a hatalom átvételére.

Macron francia elnök fejében most hasonló gondolat járhat: megfenyegetni Oroszországot nyugati csapat küldéssel Ukrajnába, hogy Putyin belemenjen egy kompromisszumos fegyverszünetbe vagy békébe, melynek eredményeképp Ukrajna elveszítené területének oroszok által megszállt részét, de ugyanakkor megmaradna az ország, mely lehetőséget kap a NATO és Európai Uniós tagságra.

Béke 2024

A béke amellett, hogy gyönyörűszép dolog, mindig a győztes diktátuma. A vesztes nem számíthat semmi jóra, vele szemben a „Vae victis” elv alkalmaztatik, nagyvonalúságnak, kegyelemnek nincs helye, tetszettek volna győzni, kis hülyék.

A szemléletnek a lelki mozgatórugója a szenvedés-gyász-bosszú trió, mert a győztes általában maga is rengeteg kárt szenvedett és sokakat feláldozott a harc során. Kissé érthetetlen, hogy akkor az agresszor miért robbantja ki mégis a háborút (akárminek is nevezi), hiszen neki is borzasztó rossz lesz, akár győz, akár veszít. Ez a csakazértis hozzáállás magyarázható azzal, hogy egy háború elindítása nem demokratikus parlamenti döntés, hanem egy teljhatalmú, pszichopata akarnok heppje, aki jól védett helyen tartózkodik, szerettei és barátai biztosan nem kerülnek még a harcok közelébe sem, és azt parancsol, amit akar, mert a teljhatalom miatt senki nem tudja megakadályozni semmiben. Még az általa száz százalékig uralt látszatparlamentje sem. Normál demokráciák nem is kezdeményeznek háborút. Csak őrült tömeggyilkosok.

A háború, mint az köztudott, a fizikai erőszak apoteózisa, akkor pedig az erkölcsi megfontolások, a racionalitás, a megértés, a sajnálat meg az egyéb jópofa dolgok a háttérbe szorulnak, és a győzelem után az

Azt csinálok, amit akarok

voluntarizmus veszi át az irányítást, mert feketén-fehéren bebizonyosodott, hogy én vagyok az erősebb. Értem?

A háború úgy ér véget, hogy az egyik fél elkezd békebeli módon viselkedni, nem lő, nem gyilkol, nem használ semmiféle fegyvert, sőt mutatja is, hogy letette, és nincs nála ilyesmi már, tán még a két kezét is felemeli, és az eddigi küzdés helyett le akar ülni egy asztalhoz, hogy a másikkal megbeszéljék a dolgokat. A másik persze nem fog leülni, hanem állva marad, és diktálni kezd, az előbbinek pedig azt le kell írnia, sőt alá is kell írnia. Na, így születik meg a béke.

A fentiek szerint tehát, aki békét kér, mindig az a vesztes. A béke utáni új helyzet a győztes erőszakos kreálmánya, ebből következően az új háború melegágya egyben, mivel a diadalmámorban elvész a racionalitás, és ha a győztes győzhet akár tizenhárom nullra, a tizenkettő null már nem elég neki. Legyen akkor tizennyolc. Esetleg harmincegy? Valahogy így gondolkodik.

Ennek az érzelmileg motivált viselkedésnek nagy hátránya, hogy minél kegyetlenebb a békediktátum, annál hamarabb vezet újabb konfliktushoz, és abból kifejlődő háborúhoz, de ilyesmire a győztes a győzelem mámorában egy pillanatig sem gondol, ezért a békediktátumok sajnos irracionálisak. Ha mi akarunk békét, azaz önként vesztesek leszünk, nem számíthatunk semmi jóra. Sok rosszra viszont halálbiztosan, amely a háború amúgy is nagy káraira rakódik rá súlyosan.

Ferenc pápa megmondta, hogy mi a baj. A fegyver. Ha ilyet nem gyártana az USA, akkor nem lenne haszna belőle, és akkor a fegyvergyárosok nem tüzelték volna fel az amerikai kormányzatot, hogy tüzelje már föl Ukrajnát, hogy az fenyegető ottlétével tüzelje föl az oroszokat, hogy azok támadják meg őket. Ez az összes feltüzelés elmarad, ha a feltételezésünk értelmében nem lennének haszonra hajtó fegyvergyárosok. Mármint amerikai fegyvergyárosok. És akkor ki sem tört volna a hadművelet, mert folyamatosan béke lenne, amíg világ a világ.

Ez persze nem jelenti azt, hogy orosz meg kínai fegyvergyárosok sem lennének, mert azok lennének, így aztán hamar visszaállna a hajdanvolt Szovjetunió, csak a határa nem Berlinben lenne, hanem Dublinban. Ha már, akkor már alapon Kína is bevonulna ősi földjére, Tajvanra (fegyver híján az sem tudna védekezni), és béke lenne végre, béke, béke, béke!

Akkor nem lennének szankciók sem, és mi békésen tüzelnénk az orosz földgázt szigeteletlen házainkban, mivel a gázt fillérekért kapnánk a cár/első titkár/elnökúrtól, ugyanis a gáz árát az újjászületett KGST legfelsőbb tanácsa állapítaná meg. Ahogy az új fehérvári gyárból Moszkvába exportált Ikarus buszok árát is, utóbbit természetesen a gázárral harmonizáló módon, amely gázár még a rezsicsökkentésben meghatározottnál is olcsóbb lenne! Hát még a busz!

Egy dollár 0,64 rubelt érne a dollárboltokban, ahol amerikai termékeket lehetne kapni, persze csak párttagoknak, és mi, európaiak korlátozás nélkül járhatnánk Nyugat-Európába, merthogy az is Kelet-Európa lenne, Putyin elnök fényképeivel és az eurót felváltó rubellel.

Ezt a szép víziót akadályozza meg az a hülye USA, mert csak gyárt, gyárt és gyárt. Egyik fegyvert a másik után. Szólni kéne már nekik, hogy az a rohadék haszon nem minden, vannak más szempontok is, például Putyin elnök „Kibővített Szovjetunió” nevű szép elképzelése. Putyin elnök békevágya határtalan, és ha megkapná azt a pár semmiséget, azt a néhány területecskét, amire szüksége van a „Nagy” jelző kiérdemléséhez (Nagy Putyin), rögtön beleegyezne a békébe, amely eltartana akár 7 – 8 évig is. Ezt onnan tudom, hogy a Krím megtámadása és a Nyugat által Putyinnak való könnyed átengedése után az orosz elnök pont ennyi ideg maradt nyugton. Lehet persze, hogy a teljes Ukrajna annektálása után 7 évnél hamarabb támadja meg Lengyelországot, mert már nincs sok ideje hátra, ezt ma nem tudhatjuk pontosan. Az orvosait kéne megkérdezni róla.

Megjegyzés: azért szükséges a teljes Ukrajna bekebelezése, mert ha marad belőle valami, az állandóan fenyegetni fogja a különleges hadműveletekkel operáló, a Szovjetunióra egyre jobban hasonlító Oroszországot. Ceterum censeo, mondaná Cato Ukrajnáról, ha élne, mert Putyin békés álmát nem zavarhatja semmi ott az ezerszobás Palotában, ahol 8K tévén nézi az annektálás után immár a munka frontján elért győzelmeket a KAT, azaz a Kijevi Alelnökségi Tartomány szépséges vidékein. Reméljük, hogy a Palotában szokott módon ízletes a kaviár, és a méltán híres szovjetszkoje sampanszkoje hőmérséklete is megfelelő. Ukrajna bekebelezése után Oroszország számára a fenyegetést immár Lengyelország jelenti, ezért Lengyelország a következő (Magyarország, a balti államok, meg a többi töpörtyű egyszerű einstandokkal letudható, csak az annektálással járó adminisztráció jár némi időigénnyel).

Lengyelország után pedig, ahogy az iskolában tanították hajdanán: i tak dalse Dublinig.

Na, valami ilyesmi lenne Putyin békéje. Illetve békediktátuma. Úgy látszik, Orbán ezt akarja, a többiek meg nem, mert hogy ők ezt a helyzetet nem szeretnék megélni, az halálbiztos. Von der Leyen különösen irtózik tőle. Kétfajta stratégia, lehet választani.

Érdekességképpen megemlítendő, hogy Ferenc pápával ellentétben a Pesti Srácoknak a Mandíner által lelkesen közölt írása nem a fegyverkezésben látja a fő okot, amely miatt a Nyugat háborúpárti, hanem abban, hogy ez a háború feltétlenül szükséges az ukrán férfiak közül minél többnek az elpusztításához, így jut majd bőven ukrán nő a befogadott migráns férfiaknak. Ezt olvasva be kell valljam, erősen irigykedem, mert annyira csavaros eszem sosem volt, mint egyrészt az EU-nak, amelyik ezt a nőjuttatást kitalálta, másrészt a fineszes srácoknak itt Pesten, akik rájöttek von der Leyenék szupertitkos tervére.

Azért csodálkoztam kicsit, hogy ezt a leleplező írást nem egy hatodrangú vicclap vette át a derék srácoktól, hanem a Mandiner. Igaz, a Mandiner szint ma már ennek is megfelel.

Ukrán nők meg migráns férfiak… hatalmas ötlet! Csak gratulálni tudok.

80 éve gyilkolták le Kijev zsidó lakosságát

A náci hadsereg, amely 1941 júniusában támadta meg a Szovjetuniót, szeptemberben foglalta el Kijevet. A város szinte teljes zsidó lakosságát szeptember utolsó napjaiban Babij Jarba vitték, ahol az SS legéppuskázta őket: jórészt nőket, gyerekeket és öregeket. Több mint 30 ezer ember vált a tömeggyilkosság áldozatává.

Ekkor még nem létezett az Endlösung terv, de Himmler úgy gondolta, hogy a keleti fronton példát kell statuálni: a zsidókat meg kell semmisíteni!

Himmler helyettese, Heydrich azután hirdette ki az Endlösung tervet, hogy 1941 őszén kiderült: a Szovjetunió lerohanása nem sikerült. A rendszer nem omlott össze, sőt Moszkva alól visszaverték a támadókat.

Babij Jar emlékezete

Sztálin életében nem fordítottak figyelmet a zsidók kiirtására a Szovjetunióban noha az amerikai propaganda utakon a szovjet zsidókból álló küldöttségek felhívták erre a figyelmet. Miután a Szovjetunió szakított a Nyugattal 1947-ben, a szovjet zsidók szervezetei gyanússá váltak: vezetőiket megölték vagy lágerbe csukták.

Sztálin maga Teheránban így mutatta be Lavrenytyij Beriját a megdöbbent Roosewelt amerikai elnöknek, hogy ő a mi Heinrich Himmlerünk.

Életének záró szakaszában Sztálin zsidó összesküvéstől tartott – minden alap nélkül. Cionista orvos pert készítettek elő, a diktátor orvosait is megkínozták. Csehszlovákiában Slanskyt és a kommunista párt több más vezetőjét cionista összeesküvéssel vádolták, és kivégezték.

Facebook

Történészek szerint csakis Sztálin halála miatt nem került sor antiszemita kampányra a Szovjetunióban és a „szövetséges” országokban.

Jevgenyij Jevtusenko írt először megrendítő költeményt Babij Jarról, amelyről a szovjet közvélemény hivatalosan addig egyáltalán nem értesült.

Ukrajnában már állami megemlékezést tartottak a 82-ik évfordulón. Az ukrán elnök ukrajnai rabbikkal együtt vett részt a Babij Jar-i megemlékezésen. Az ukrán elnök koszorúzott az áldozatok emlékművénél. Ukrajnában valaha több millió zsidó élt, de a náci megszállás százezreket pusztított el. A Szovjetunió bukása után a zsidók nagy számban hagyták el az országot, a döntő többségük Izraelbe és az Egyesült Államokba vándorolt ki.

20 milliárd dollárból mentette volna meg Gorbacsov a Szovjetuniót

Az ezt tartalmazó levelet Robert Maxwell, a több titkosszolgálattal is intenzív kapcsolatban álló brit médiamágnás juttatta el Thatcher asszonyhoz. A levél magántitkára, Charles Powell irattárából került elő.

Eszerint a találkozó időpontjában, 1990 márciusában a Szovjetunió a gazdasági összeomlás küszöbén állt. Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó vezetője azt kérte Thatcher asszonytól, hogy 20 milliárd dolláros gyorssegéllyel mentse meg a rendszert, mely különben szerinte a fasizmus irányába fordul. A pénzből az oroszok élelmiszert és gyógyszereket vásároltak volna, valamint létfontosságú egészségügyi berendezéseket. Cserébe ásványi kincseket ajánlottak illetve egy repülőgépet.

Thatcher asszony jó kapcsolatot ápolt Gorbacsovval, de nem volt 20 milliárd dollárja erre a célra. Különben is, pozíciója odahaza meggyengült és hamarosan lemondásra kényszerült. A Szovjetunió gazdasági csődjét mindenekelőtt az okozta, hogy a kőolaj ára mélyrepülésbe kezdett. Márpedig ez volt az oroszok fő exportcikke.

Robert Maxwell 1990 márciusában nyújtotta át a levelet Thatcher asszonynak. Másfél éven belül mindhárom szereplő helyzete radikálisan megváltozott: Thatcher asszony és Gorbacsov megbukott, a Szovjetunió felbomlott.

A postás, Robert Maxwell – titokzatos körülmények között -meghalt.

Ki volt ő, aki ebben a drámában a postás szerepét alakította? Zsidó családban született az egykori Csehszlovákiában. A második világháború idején életveszélyes küldetéseket vállalt a brit titkosszolgálat megbízásából. Amikor az oroszok elfoglalták Csehszlovákiát, akkor az orosz titkosszolgálattal is jó kapcsolatot épített ki. Izrael megalakulása után /1948/ a Moszad munkatársa lett.

A hidegháború idején nyomoztak utána, mert fennállt a gyanú, hogy az orosz titkosszolgálat érdekében tevékenykedik Londonban. Média birodalmat hozott létre, mely jelentős mértékben befolyásolta a közvéleményt Nagy Britanniában. 1990-ben a médiabirodalom már nagy bajban volt, hiszen pénzének egy részét az oroszoktól kapta korábban, de Moszkva immár képtelennek bizonyult a finanszírozásra. A médiabirodalom a Szovjetunió bukásával szinte  azonos időben összeomlott. Robert Maxwell kiesett jachtja fedélzetéről és meghalt. Sokan öngyilkosságra gyanakodtak. Özvegye szerint baleset történt. Robert Maxwell holttestét végakarata szerint Izraelbe szállították és ott temették el.

Budapesten fogták el a kubai rakétaválság egyik kulcsemberét

0

Hatvan éve jelentette be Kennedy elnök, hogy végetért a kubai rakéta válság, mert megegyezett Nyikita Szergejevics Hruscsovval. Az oroszok kivonják a rakétáikat Kubából, az amerikaiak pedig Törökországból. Elhárult az atomháború veszélye.

Budapesten tartóztatták le a kubai rakéta válság egyik kulcsemberét. Penkovszkij ezredes, a katonai hírszerzés ásza ugyanis átállt a Nyugat oldalára, és döntő fontosságú információkkal szolgált a szovjet atomarzenálról. A GRU ezredes összekötője egy brit kereskedő volt, aki a hírszerzésnek dolgozott. Greville Wynne továbbította a szovjet ezredes információit a brit illetve az amerikai hírszerzésnek.

Penykovszkij ezredest a szovjet kémelhárítás akkor tartóztatta le Moszkvában amikor Kennedy elnök közölte: az USA kész a nukleáris háborúra is!

Közben azonban Robert Kennedy igazságügyi miniszter lázasan tárgyalt Anatolij Dobrinyin szovjet nagykövettel, aki évtizedeken át képviselte hazáját Washingtonban.

Október végén az USA és a Szovjetunió megegyezett.

Penykovszkij ezredest a hadbíróság halálra ítélte és kivégezték. Meg nem erősített hírek szerint elevenen elégették bajtársai szeme láttára, hogy a saját szemükkel láthassák: mi vár az árulókra Moszkvában.

Letartóztatás Budapesten

Greville Wynne brit üzletember és kém Budapesten pihente ki fáradalmait. A magyar fővárosban üzleteket kötött. Itt nem foglalkozott hírszerzéssel hiszen akkoriban még nem voltak nukleáris fegyverek Magyarország területén.

Wynne Budapestről Moszkvába készült, hogy találkozzon Penykovszkij szovjet ezredessel. Nem tudta, hogy időközben a GRU főtisztjét letartóztatták Moszkvában.

A brit üzletember magyar külkereskedők társaságában vacsorázott amikor megjelent négy kigyúrt kommandós. Egyikük csak annyit kérdezett: Mr. Wynne? Az igenlő válaszra leütötték és betuszkolták egy autóba. Moszkvában tért magához, ahol kihallgatták Penykovszkij perében.

Míg a szovjet ezredest halálra ítélték Wynne csak nyolc évet kapott, de két évvel később kicserélték egy szovjet kémre.

Hruscsov bukása

1964-ben a Szovjetunió első emberét megbuktatták. Utóda, Leonyid Iljics Brezsnyev, akit még Sztálin választott be a Politikai Bizottságba 1952-ben, azzal vádolta Hruscsovot, hogy gyengének mutatkozott az USA-val szemben. Azt is felrótták neki, hogy nem költött eleget a szovjet fegyveres erőkre, melyek nem voltak egyenrangúak az Egyesült Államokkal. A Szovjetunió számára újra első számú prioritás lett a világ legelső hadseregének létrehozása akár azon az áron is, hogy feláldozzák az életszínvonalat ennek érdekében. Ekkoriban írta Jevgenyij Jevtusenko a Rakéták és szekerek című versét bemutatva a kontrasztot a katonai és a polgári szféra között.

Teng Hsziao-ping épp a szovjet kudarcot látva döntött amellett, hogy nem katonai hanem gazdasági téren kell versenyezni az Egyesült Államokkal.

Kínából újra világhatalom lett Teng Hsziao-ping reformjainak hála, Oroszország pedig regionális hatalommá süllyedt. Ebben a helyzetben kezdett bele Putyin a háborúba Ukrajnában. Hszi Csin-ping kínai elnök barátilag figyelmeztette Putyint Szamarkandban:

”Vologya, hagyd abba a háborút!”

„A Nyugat félreérti Oroszországot”

Nyina Hruscsovának, akinek legendás őse mint a Szovjetunió vezére több mint hatvan éve azt igérte az Egyesült Államoknak: eltemetünk titeket! A történelem picit másképp alakult.

A Szovjetunió bukása után harminc évvel az USA és Oroszország arról tárgyal, hogy mik is

„Moszkva jogos biztonsági érdekei”?

Sztálin erre hivatkozva foglalta el Európa keleti felét, melyet utódai megszállva tartottak szinte a Szovjetunió bukásáig. Oroszország ma is nagyhatalomnak tekinti magát, amelynek kivételes szerep jutott a világtörténelemben – állapítja meg Nyina Hruscsova a Project Syndicate portálon. Arra céloz ezzel, hogy Napóleont az oroszok állították meg világhódító tervei végrehajtása során éppúgy, mint Hitlert a huszadik században.

George Kennan, az USA egykori moszkvai nagykövete, aki a hidegháború stratégiáját kidolgozta 1945 után, előre látta, hogy milyen következményekkel jár a NATO keleti kiterjesztése. Nyina Hruscsova, aki tanítványa volt a legendás amerikai diplomatának felidézi, hogy Kennan már akkor jelezte, hogy az oroszok ellenségesen reagálnak majd amikor a NATO felveszi Magyarországot, Lengyelországot és Csehországot. Azóta a NATO összesen 11 volt kommunista államot vett fel, köztük a három balti köztársaságot, melyek egykor a Szovjetunió tagállamai voltak.

Mit követel most Putyin?

Azt, hogy a NATO zárja ki a három balti köztársaságot és csökkentse katonai jelenlétét Közép és Délkelet Európában. Ezt az USA értelemszerűen visszautasítja.

Valójában persze Ukrajnáról van szó – állapítja meg Nyina Hruscsova, arra utalva, hogy Putyin szerint a szomszédos állam NATO tagsága a vörös vonal átlépését jelentené.

Ez nem Putyin személyes véleménye hanem az orosz közvélemény is így látja a stratégiai helyzetet – hangsúlyozza Nyina Hruscsova, aki szerint jó lenne, ha Washington végiggondolná: megér-e neki egy katonai konfliktust Oroszországgal Ukrajna?

Befejezésül idézi mentorát George Kennant, aki felhívta a figyelmet arra, hogy két nagyhatalom konfliktusa beláthatatlan következményekkel járna az egész civilizációra nézve.

Ennyit Ukrajna nyilvánvalóan nem érne meg – sugallja Nyina Hruscsova, aki arra is utal, hogy

Putyin hanyatló népszerűségét egy konflikutus szituáció csak fokozza. Vagyis Oroszország ura nemigen léphet vissza.

Persze mindez lehet látszat is: Putyin máris kivonta csapatainak nagyrészét az ukrán határról. Számára a haza védelmezőjének szerepe a fontos. Egyáltalán nem akar háborút ahogy Bidennek sincs erre egyáltalán szüksége. Viszont egyikük sem engedheti meg, hogy gyengének mutatkozzon a saját közvéleménye előtt. Biden, akinek a népszerűsége a mélyponton, nem engedhet meg magának egy újabb diplomáciai kudarcot a látványos afganisztáni csőd után. Ezért a tárgyalásoknak komoly tétje van mindkettőjük számára, de nem valószínű , hogy az amerikai csapatokat kivonnák Magyarországról, ahogy azt Putyin követeli. Végső soron mindenki abban érdekelt, hogy fennmaradjon a kaotikus helyzet Ukrajna körül. Legfeljebb az Ukrajnában élőknek nem jó a status quo, de ők tudják, hogy a véleményük a kutyát sem érdekli, ezért tömegesen hagyják el a szülőföldjüket.

Németország és a Szovjetunió a felelős

Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök visszaemlékezve a második világháború kirobbanásának 81-ik évfordulójára Németországot és a Szovjetuniót tette egyedüli felelőssé a II. Világháború kirobbanásáért.

Hitler és Sztálin 1939-ben paktumot kötött, és ebben felosztották egymás között az egész köztük fekvő régiót, így Lengyelországot is, melyet Molotov külügyminiszter  az első világháborút lezáró békék „szörnyszülöttjének” nevezett. A náci Németország csapatai szeptember elsején, a Szovjetunió katonái 1939 szeptember 17-én támadták meg a kétségbeesetten védekező Lengyelországot. Mateusz Morawiecki miniszterelnök újra felrótta a nyugati hatalmaknak, hogy tétlenül nézték Lengyelország pusztulását. A lengyel kormányfő egy olyan kisvárosban mondott beszédet, amelyre a nácik légiereje, a Luftwaffe több száz bombát dobott le, és ezzel több ezer alvó polgár halálát okozta.

Megemlékezés a Westerplatten

Andrzej Duda elnök mondott beszédet azon a Gdansk környéki területen, ahol a náci Németország megindította a második világháborút. Elmondta, hogy Lengyelország náci megszállásának idején több mint hatmillió polgár veszítette életét. A Lengyel Emlékezet Bizottsága szerint a hatmillió áldozat körülbelül fele zsidó volt. A holokauszt ennél több áldozatot követelt Lengyelország területén, ahol a haláltáborok működtek. Ide szállították például Magyarországról is a zsidókat 1944 tavaszán amikor több mint félmillióan kerültek a haláltáborokba Lengyelország területén. Döntő többségüket meggyilkolták.

2020 – a 75. évforduló

2020, történelmünk legnagyobb világégésére, pontosabban annak befejezésének 75. évfordulójára való emlékezés éve. Az év első kilenc hónapjának szinte minden napjára jut olyan esemény, mely a végső fegyverletételhez visz közelebb. Habár már az eddig eltelt két hónap (január, február) is jelzi, hogy még napjainkra sincs egyértelműen és alaposan feldolgozva a második világháború vége, befejezése.

Néhány közhely: „a történelmet a győztesek írják”, „soha többé háborút”, „soha többé Holokauszt”, stb. Az elmúlt 75 év rácáfolt ezekre a frázisokra, különösen Európában, ahol állítólag 75 éve béke van. Emlékeztetőül: 1956-ban legalább annyi épület károsodott meg Budapesten, mint 1945-ben. A délszláv háború (1991 – 2001) idején az elfogottakkal, mint hadifoglyokkal való bánásmód semmiben sem különbözött bármely náci haláltáborban elkövetett rémtettől. Ráadásul a srebrenica-i vérengzés, mészárlás a holland „békefenntartók” közelében történt. A jugoszláv szövetségi állam erőszakos felbomlását, a délszláv háborút, képtelen volt megakadályozni az „európaiság szimbóluma”, az EU. Végül a NATO-t, pontosabban az Egyesült Államok légierejét, kellett felkérni a „rendcsinálásra” (ahogy ez a II. világháború idején is történt!)

Valaki is komolyan állíthatja, hogy az elmúlt 75 esztendő európai történelmét a győztesek írták?

Talán Putyin helyzete és szerepe a legnehezebb az idei megemlékezésekben, hiszen hiába győztek 75 évvel ezelőtt elődei, a soknemzetiségű Szovjetunió népei, mára ez a dicsőség elhalványult, elsősorban az egykori szovjet-zóna, a Moszkva befolyása alá került közép-kelet-európaiak körében. Különösen a győzelemért életüket adók családtagjai csalódottak és nehezen veszik tudomásul ezt a – nevezzük – pálfordulást. Putyin évek óta próbálkozik valamit visszaszerezni abból a dicsőségből és tiszteletből, amit országa 1945-ben élvezett az iszonyatos emberáldozattal kivívott győzelem alapján. Nem véletlen, hogy meghagyta azt a (szovjet) himnuszt, amit Sztálin választott ki több pályázat közül, és ami csak 1944-ben váltotta fel az 1922 óta hivatalos szovjet himnuszt, a nemzetközi munkásmozgalom legelterjedtebb mozgalmi dalát, az Internacionálét. Majd a Szovjetunió megszűnése (1991) után már csak szöveg nélkül játszották az 1944 óta hivatalos dallamot. Aztán jött a sydney-i olimpia és az orosz sportolóknak nem volt mit énekelniük, végül Putyin 2000. december 25-én aláírta a himnusz új (hivatalos) szövegét.

Hála az internetnek (youtube) rengeteg visszaemlékezés látható „ferdeszemű” egykori harcosoktól, veteránoktól, akik az 1941-es náci orvtámadást követően, a Nagy Honvédő Háború idején, önként jelentkeztek a szovjet haza védelmére. Ez

némi magyarázat lehet, hogy miért volt oly sok ázsiai a Vörös Hadsereg Közép-Kelet-Európát elözönlő katonái között. Ugyanakkor a katonai vezetők között szinte csak európai kinézetűek voltak.

Hogy az idei, 75. évforduló-sorozat Európa keleti felén nem lesz valami felhőtlen, azt már az eddigi történések is mutatják, például Auschwitz felszabadítása. Putyin Jeruzsálembe ment a Yad Vashem-ben tartott Holokauszt megemlékezésre, amitől viszont távol maradt a lengyel államelnök, mivel állítólag a rendezők, szervezők nem engedték, hogy Putyin után beszédet mondjon. Ugyanakkor az Auschwitzban rendezett megemlékezésen Oroszországot csak a varsói nagykövet képviselte, pedig vagy 40 ország állam- és kormányfője jelent meg a világ legnagyobb zsidó temetőjében tartott megemlékezésen.

Közben Lengyelországban törvénybe iktatták, hogy börtönbüntetéssel sújtható az, aki a haláltáborral kapcsolatban Auschwitz lengyel nevét (Oświęcim) használja, vagy földrajzi helymeghatározóként mellé teszi a „lengyelországi” jelzőt.

Ebből is látszik, hogy a II. világháborúra emlékezés Kelet-Európában máig ki nem beszélt, történelmileg helyre nem tett eseményeket hozhat a felszínre. Ha a nácizmust tekintjük a világuralomra törő, minden mást elpusztító ideológia alapjának, akkor egyértelmű, hogy ennek az eszmének a legyőzése, mi több megsemmisítése volt a legfőbb cél. Egy eszme, mely nacionalista, nemzeti, származási, „faji” alapra helyezte a kontinens népeinek gondolkozását. Ez a szemlélet sokkal veszélyesebb a Föld lakosságára, nemzeteire nézve, mint maga a diktatórikus államforma, az egypártrendszer. Hiszen Hitler minden baj okozójának egyetlen népcsoportot, a zsidókat, nevezte meg, és jelölte ki elpusztításukat hetedíziglen. Ez a 20-30-as években nagyon sok európainak tetszett, mert úgy érezték, ha ez a népcsoport eltűnik Európából, de legalábbis országukból, akkor minden probléma, elsősorban a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenség, egyik pillanatról a másikra megszűnik. Ez az antikapitalista felfogás hozta közös nevezőre a hitlerizmust és a leninizmust.

Mégis, az igazi nagy különbség, hogy amíg a nemzeti-szocialisták (nemzeti = nazional = náci) egy népcsoport (a zsidók) kiirtásától remélték a világ sorsának jobbra fordulását, addig a nemzetközi-szocialisták, azaz a kommunisták, a népektől, nemzetektől függetlenül a magántulajdon teljes felszámolásától, köztulajdonba vételétől várták az egyén életkörülményének látványos javulását. 

Talán érdemes megemlíteni, hogy a kontinentális európai birodalmak (orosz, német, osztrák-magyar, török) az I. világháború végén felbomlottak és „szocialista” (szociáldemokrata) köztársaságokká alakultak, melyek közül néhányból rövid időre szovjet-tanácsrendszer is lett. Moszkva hamar felismerte, hogy a két egypártrendszer, a sztálini (kommunista) szocializmus és a hitleri nemzeti szocializmus, könnyen összetéveszthető, ezért a Komintern-en keresztül a Szovjetunióval szimpatizáló nyugati baloldali körök elkezdték használni és terjeszteni a nemzetiszocializmus helyett az olasz fasizmus, fasiszta szót, fogalmat, jelzőt, majd ennek ellenzőikre az antifasiszta kifejezést, jelzőt.

A magyar nyelv és gondolkodás („mi mindig jók voltunk, mégis, mindenki minket bánt”) sajátossága, hogy ameddig a rasszista szó minden nyelven fajgyűlölőt jelent, addig a radikális magyar nacionalisták a fajvédő szót, fogalmat alkalmazták, és ezzel a többi nemzetiséget tették ellenséggé. Majd

az ősi, egyistenhitű felekezet tagjait törvényi úton átminősítették népcsoporttá, így lett a Kiegyezés óta (1867) törvénybe foglalt izraelitából „zsidó”. A deportálás, „külföldiül” kiutasítást jelent, és az állampolgárságtól való (tömeges) megfosztást.

Erre jó példa a napjainkban bátor hősként tisztelt felvidéki Eszterházy János, aki a szlovák parlamentben egyedüliként nem szavazta meg (tartózkodott) a deportálást. A szlovákiai magyar politikus ugyanis attól tartott, ha a deportálást, mint olyant, elfogadja a pozsonyi parlament, akkor – esetleg később – a magyar lakosság is szülőföldje elhagyására kényszeríthető.

Arról is szeretnek megfeledkezni a II. világháború ismertetői, hogy 1939-ben Lengyelország szovjet-náci felosztásával, Hitler szabadkezet kapott (Nyugat-)Európa lerohanására. Egyedül Nagy-Britannia állta a sarat a náci légitámadásokkal szemben. A demokrata párti és pacifista USA távol tartotta magát a harcoktól. Roosevelt elnök még 1940 októberében Bostonban is azt mondta:

„Fiaitok nem lesznek idegen háborúkba küldve”
(Your boys are not going to be sent into any foreign wars)

Végül, brit könyörgésre, Washington a szigetország részére és védelmére pénzért (lend and lease = kölcsönbérleti szerződés) volt hajlandó hadianyagot szállítani (1939-41). Az európai hadi és politikai helyzet tragikussá vált, amikor a szárazföldi Európa meghódítása (Blitzkrieg) után Hitler az Ural-ig akarta (Harmadik) Birodalmát kiterjeszteni, és ezért (1941. július) a harmat gyenge Szovjetunió ellen fordult.

Ellentétben Lenin paranoid kapitalista ellenességével (vagy félelmével?), Sztálin szó nélkül elfogadta a nyugati, angolszász szövetségesi (anyagi, hadiipari) segítséget, és a kínálkozó történelmi pillanatot, hogy kitörjön a világszerte megvetett proletárdiktatúra okozta elszigeteltségből.

Az európai kapituláció 75. évfordulójáig (1945. május 8-9) hátra lévő néhány hónap még tartogathat egy-két meglepetést a megemlékezéseken. Beleértve

a magyarországi harcok befejezését is. 1945. április 4. volt a szovjet hadijelentések szerint az a nap, amikor „a Vörös Hadsereg kiűzte Magyarországról az utolsó német-náci egységeket, és hazánk területén befejeződtek a második világháborús harci cselekmények.” Erre a mai kormánypolitika képviselői nem akarnak emlékezni, vagy emlékeztetni.

Annak ellenére, hogy minden politikai felhang nélkül 1945. április 4. a magyarországi harcok beszüntetését, azaz a második világháború magyarországi bejezését jelenti. 

Emlékeztetőül: 1944. október 16-án puccs révén, náci segítséggel került hatalomra a Szálasi-kormány (önelnevezése szerint a Nemzeti Összefogás Kormánya) Budapesten, ám a szovjet front közeledtével 1944 decemberében a Dunántúlra helyezte át székhelyét. Miközben Debrecenben megalakult a szovjet támogatta ideiglenes kormány. Szálasiék 1945. március 28-án oszlatták fel hivatalosan a parlamentet, tagjai, pedig másnap, március 29-én hagyták el Magyarország területét.

A budai Vár 1945. februári védelmében részt vevőkkel ellentétben, az országot március végén elhagyó magyar alakulatok (és velük tartó politikusok) valójában megszegték a haza védelmére tett esküjüket. Vajon miért, és ezt azóta sem rótta fel senki, pl. a jelenlegi nacionalista politikai vezetés?

Arra sincs válasz, hogy a területileg Ukrajnához tartozó Jaltában (1945. február 4-11.) miért csak három szövetséges ország (USA, Nagy-Britannia, Szovjetunió) vezetője van jelen, majd öt hónappal később, a náci kapituláció után (május 8.), Potsdamban (júl. 17- aug. 02) már (Franciaországgal kiegészülve) négy győztes nagyhatalom dönt Európa további sorsáról, az egykori náci birodalom (és szövetségesei) területeinek megszállásáról?

A 75. évforduló megemlékezéseiből kitűnik, hogy mennyire nem ismeri a hidegháború 40 éve alatt ideológiailag befolyásolt magyar közvélemény a nácizmus feletti győzelem valódi okát, a kapitalizmus győzelmét.

Azt, hogy az USA a kapitalista szabadszellemnek megfelelően nagyon rövid idő alatt (szűk négy év = 1941-45) átállt a teljes hadiiparra, miközben (ellentétben a szovjettel), mindvégig azon volt, hogy megkíméljék az „emberanyagot”, és emberközéppontúvá tegyék a hadsereget, melynek érdekében olyan logisztikai újításokat, változásokat alkalmaztak, ami addig Európában ismeretlen volt.

Az egyik ilyen, a „hazai ízek” elérhetősége a világ bármely pontján, hogy harcoló katonáik érezzék az otthon közelségét. Ilyen volt megtalálni azt az alkoholmentes italt, mely csak Amerikában volt kapható. Nem véletlen kötöttek szerződést a Coca Colával, mely minden hadszíntéren jelen volt. 1964-ben az első budapesti önkiszolgáló étterem megnyitásakor egy ismerősöm odasúgta: „Ezt én már ’45-ben láttam az amerikaiaknál, sőt olyan tálcára kapták a kaját, melyen mélyedések voltak és mindennek megvolt a helye. A szakács úgy osztotta ki az ételt, hogy az egyikbe kimérte a levest, a másikba a krumplipürét, a harmadikba a húst, és még a salátának és a desszertnek is volt külön helye.” Ezzel szemben, ’65-ben a Néphadseregben csajka volt, meg zsíros, ritkán elmosott alumínium mélytányér.

Az európai hadszíntereken (legyen az Sztálingrád, Don-kanyar, Budapest ostroma, stb.) készült haditudósításokban, filmeken, fényképeken mindenhol hiányzik a sebesült amerikaiakra jellemző elsősegély nyújtás, az infúziós palackok.

Az amerikaiaknak sokkal fontosabb volt a csendes-óceáni hadszíntér, elvégre a japánok támadták meg őket. Az ottani csaták ismertetésekor feltétlen meg kell említeni az igazi nagy nevet és elmét, az abszolút konzervatív, antikommunista Douglas MacArthur tábornokot. Katonái rajongásig szerették, tisztelték, mivel nem a tiszti étkezdében, hanem katonái között fogyasztotta el ételét. Roosevelt elnököt komcsinak tartotta, olyannyira, hogy elnökké választása után le is szerelt a hadseregtől. MacArthur katonai ismereteit kamatoztatni elment a spanyol-amerikai háborút követően az USA gyámság alá került Fülöp-szigetekre tanácsadónak, ami 1945-ben (50 év elteltével = 1895-1945) kapta volna vissza függetlenségét. MacArthur a Csendes-óceán Svájcát akarta a spanyol nyelvű szigetcsoportból csinálni. Ezt a tervét hiúsította meg Japán 1941 végén, amikor támadást intézett Pearl Harbor és a térség amerikai támaszpontjai ellen. A kiváló katonát Roosevelt elnök azonnal visszahívta az USA hadseregébe, mivel az amerikai demokrácia nem ismer politikai ellentétet a haza védelmében, és a tábornok rögtön szolgálatba lépett. Mint a szárazföldi erők, azaz a hadsereg parancsnoka, végig harcolta a csendes-óceáni háborút, majd kijárta az elnöknél, hogy ő és csapatai (szárazföldi! = Army) előtt tegyék le a japánok a fegyvert, méghozzá a Navy (a haditengerészet) és a Marine (tengerészgyalogság) jelenlétében. Ráadásul azt is elérte Roosevelt utódjánál, Truman elnöknél, hogy Japánt csak a yankee-k szállják meg, ne pedig a négy győztes hatalom, mint Európában. Elvégre

a csendes-óceáni harcokban az USA mellett csak britek és kanadaiak vettek részt. A Sztálin-féle Szovjetunió is csak azután üzent hadat Japánnak, mikor már az USA ledobta a két atombombát (Hirosima, Nagasaki).

Ugyancsak megjegyzendő: a sztálini Szovjetunió 1939-ben, tehát Lengyelország kétoldalú megtámadásának évében, nemcsak a nácikkal, de a japánokkal is meg-nem-támadási szerződést kötött, hogy ne kelljen esetleg két fronton harcolnia. Az öt éves szerződés (1939-44), – ha előzőleg nem mondják fel – automatikusan még egy évig (1945) érvényben marad. A japánok 1941-ben a Szovjetunió elleni náci orvtámadás idején korrektül továbbra is tiszteletben tartották a ’39-es megállapodást. Erről sem tud igazán a magyar közvélemény.

A napokban emlékeztek meg a szövetségesek Drezda elleni légitámadásáról, és az egyik Facebook-os ismerősöm megemlékezését ezzel indította:

„…. Katonai szempontból is értelmetlen, zömében polgári lakosságot sújtó bombázás volt. 1969-ben láttam a cikkben említett romokat.

Nagyon sokan bevették ezt az endékás kommunista propagandát, mármint 25 évvel a háború után épülettörmelék halmazt mutogatni, mint az amerikaiak (és britek) „gaztette”. Arról persze nem emlékeztek meg (elmarasztalóan), amit a nácik tettek, pl. Conventry vagy Rotterdam ártatlan lakóinak szőnyeg-, gyújtó- és napalm bombázásával.

Különben Németország szerte a neonácik emlékeznek meg ezekről a szövetségesek által végrehajtott bombázásokról napjainkban is. Münchenben több ilyen „domb” is található, ahol emléktábla hirdeti a szomorú eseményt, és amit minden évben a neonácik átragasztanak az USA-t és Nagy-Britanniát gyilkosnak nevező felirattal.

A múlt-kor.hu azon állítása sem igaz, hogy a második világháború legpusztítóbb légitámadása a szászországi Drezda elleni volt. Tokió sokkal többet kapott és szenvedett el 1945 januárjában. Éppen ezért nem érezte át a japán hadvezetés augusztusban a Hirosima elleni atomtámadás emberveszteségét, mivel a sugárzás következtében a halálestek többsége csak később jelentkezett.

Hirosima (és Nagasaki) jól átgondolt és kivitelezett stratégiai célpontok voltak. Mindkettő kikötőváros Japán nyugati oldalán, azaz a kínai partok felé. Ezek voltak a hadtáp és utánpótlás szállító tengeri hajóösszekötések a japánok által megszállt Mandzsúriával, ahol az egész japán szárazföldi hadsereg érintetlenül állt és várt a szigetország védelmére való bevetésre a tengeren és óceánon közeledő amerikaiakkal szemben.

Ezekkel a példákkal talán közelebb került a világháború megértése, és a Győzelem Napjára való emlékezés 75. évfordulója.

Egyéni észrevétel, megfigyelés

A 80 év alattiak, különösen a ’45 után születettek közül sokan úgy gondolják, hogy Magyarországnak mindig volt közös határa az 1917-18 óta fennállt Szovjetunióval. Nos, ez tévedés. Még a Tanácsköztársaság idején sem volt! Annak ellenére, hogy a pártállam propagandája, különösen 1957 után, előszeretettel mutatta azt a képet, amelyen Szamuely repülővel ment Moszkvába, hogy találkozzék Leninnel.

A wikipédia szerint:

„….1918. november 9-én Ungváron megalakult a Magyarországi Rutén Néptanács, majd a Károlyi Mihály-kormány megalapította itt a Ruszka Krajna autonóm területet….”

Nem tudom, mennyire ismert a Hucul Köztársaság, amiről ITT lehet olvasni, és aminek bukását követő évtizedek után Kárpátalja a Szovjetunióhoz, azon belül az Ukrán SzSzK-hoz került.

Ugyancsak kevésbé ismert, hogy Ruténia (azaz a ruténok) és Ruszinföld (azaz a ruszinok) a csehszlovákoktól kapták a Podkarpatská Rus azaz a Kárpátalja elnevezést. A versailles-i béketárgyalások idején Kárpátalja fontosságát mindenekelőtt az alapozta meg, hogy területén haladt keresztül az a vasútvonal, amely biztosította a közvetlen összeköttetést Csehszlovákia és Románia között. A párizsi békekonferencia már 1919. szeptember 10-én, az „osztrákok Trianonjakor”, a saint-german-en-lay-i békediktátumban az Ausztriától levált Cseh-szlovákiához csatolta ezt a területet.

A szovjet-magyar határ csak 1945. június 29. óta létezett, tehát erről is meg kellene emlékezni ez év folyamán.

Az előzményekről röviden: Az 1938. november 2-ai első bécsi döntés értelmében Kárpátalja déli része (Ungvár, Munkács, Beregszász) Magyarországhoz került. Majd 1939. március 15-én, a magyar hadsereg megszállta az egész területet, azaz Kárpátalja egészét Magyarország annektálta. 1944 októberében a szovjet hadsereg foglalta el Kárpátalját, majd 1945. június 29-én a Szovjetunióhoz csatolták a területet.

Meghalt Jazov marsall, a Szovjetunió utolsó hadügyminisztere

Meg akarta menteni a Szovjetuniót, ezért vett részt a puccsban Gorbacsov ellen, de ezzel siettette a rendszer bukását és a birodalom szétesését. Ahromejev vezérkari főnök öngyilkos lett, mert nem tudta elviselni a Szovjetunió bukását.

Dmitrij Jazov 17 éves korában jelentkezett a szovjet hadseregbe, hogy harcolhasson a nácik ellen. Ettől fogva folyamatosan ívelt felfelé a katonai karrierje. A távol-keleti katonai körzet parancsnoka volt amikor Mihail Gorbacsov pártfőtitkár kiválasztotta őt hadügyminiszternek. Kivételesen lojális tiszt volt vagyis semmiféle politikai ambícióval nem rendelkezett. A Szovjetunió híres marsalljait mint Zsukov vagy Konyev korábban azon a címen állították félre Moszkvában, hogy katonai hatalomátvételre készülnek.

A bukás

1991-ben a birodalmi titkosszolgálat vezetője, Krjucskov tábornok puccsot szervezett Gorbacsov ellen, mert attól tartott , hogy szétesik a Szovjetunió. Ehhez a puccshoz csatlakozott Jazov tábornok is, aki korábban mindent megtett a Szovjetunió fennmaradásáért. Parancsára a szovjet hadsereg véresen leverte a lázongó polgárok tüntetéseit Azerbajdzsánban és Litvániában. Emiatt 2019-ben egy bíróság tízéves börtönbüntetésre ítélte – távollétében – Jazov marsallt. A puccs megbukott. Jelcin hatalomra, Jazov börtönbe került. A Szovjetunió utolsó hadügyminisztere nem sok időt töltött börtönben. Hamarosan kiszabadult és katonai tanácsadó lett. Vlagyimir Putyin kilencvenedik születésnapján kitüntette Jazov marsallt. A Szovjetunió utolsó hadügyminisztere 95 éves korában halt meg mint köztiszteletben álló veterán, aki olyan rendszert védelmezett  melynek a napja már letűnt …

Soros: Európa, kérlek, ébredj fel! – 2019. február

Európa alszik, alvajáróként a semmi felé halad. Az európai népeknek fel kell ébredniük, mielőtt túl késő lenne – írja Soros György. Ha nem, az Európai Unió úgy jár, mint a Szovjetunió 1991-ben. Sem a vezetők, sem a polgárok nem ismerték fel, hogy a lehetőségek köre igen széles, és a különböző utak eredményessége bizonytalan.

Európa, kérlek, ébredj fel! címmel írt cikket a Project Syndicate-en Soros György. Az írást a hazai olvasók számára apróbb rövidítésekkel közöljük.

Legtöbben azt feltételezik, hogy a jövő többé-kevésbé hasonlít a jelenre, de ez nem feltétlenül így van. Hosszú és változatos életemben sok olyan időszak tanúja voltam, amit radikális egyensúlynak nevezek. Ma ilyen időszakban élünk.

A következő értékvesztő pont az Európai Parlament 2019. májusi választása lesz. Sajnos az európai ellenséges erők versenyelőnyt élveznek a szavazás során. Ennek számos oka van, köztük a legtöbb európai országban fennálló elavult tagállami pártrendszer, ami akadályozza a megújulás, alkalmazkodás lehetőségét, valamint

az Európai Unió alapját képező elveket megsértő tagállamok fegyelmezésére szolgáló jogi eszközök teljes hiánya.

Az EU a közösségi vívmányokat (az uniós jog testület) alkalmazhatja a tagjelölt országokra, de nem rendelkezik elegendő kapacitással a tagállamok megfelelésének érvényesítéséhez.

Az elavult pártrendszer akadályozza azokat, akik meg akarják őrizni azokat az értékeket, amelyekre az EU-t alapították, de segít azoknak, akik szeretnék helyettesíteni ezeket az értékeket valamilyen radikálisan eltérő módon. Ez igaz az egyes országokra és még inkább a transzeurópai szövetségekre.

Az egyes államok pártrendszere tükrözi a tizenkilencedik és a huszadik században fennálló felosztásokat, mint például a tőke és a munkaerő közötti konfliktus. De a leginkább lényeges törés a pro- és anti-európai erők között van.

Az EU domináns országa Németország, de a németországi domináns politikai szövetség – a kereszténydemokrata unió (CDU) és a bajor keresztény szociális unió (CSU) között – fenntarthatatlanná vált. A szövetség addig működött, amíg Bajorországban nem volt jelentős párt a CSU jobb oldalán. Ez megváltozott a szélsőséges Alternativ für Deutschland (AfD) felemelkedésével. A tavalyi szeptemberi tartományi választásokon a CSU a legrosszabb eredményt hozta hat évtized alatt, és az AfD először jutott be a bajor parlamentbe.

Az AfD felemelkedése megszüntette a CDU-CSU-szövetség létjogosultságát.

De ez a szövetség nem bontható fel anélkül, hogy új választásokhoz vezessen, amit azonban sem Németország, sem Európa nem engedheti meg magának. A jelenlegi kormányzó koalíció nem lehet olyan erősen Európa-párti, mintha az AfD nem fenyegetné a jobb oldalát.

A helyzet azért messze nem reménytelen.

A német zöldek az országban az egyetlen következetesen Európa-barát pártnak számítanak, és a közvélemény-kutatások során továbbra is emelkednek, míg az AfD, úgy tűnik, elérte csúcspontját (kivéve a volt Kelet-Németországot). Most azonban a CDU/CSU-szavazókat olyan pártszövetség képviseli, amelynek elkötelezettsége az európai értékek iránt ambivalens.

Az Egyesült Királyságban is elavult pártstruktúra akadályozza a népakarat kifejeződését. Mind a Munkáspárt, mind a konzervatívok belsőleg megosztottak, de vezetőik,

Jeremy Corbyn és Theresa May annyira elszántak, hogy a Brexitet végigviszik,

és együttműködnek ennek elérése érdekében. A helyzet annyira bonyolult, hogy – bár a legtöbb brit nem látja át – ez lesz az ország számára meghatározó esemény az elkövetkező évtizedekben.

A Corbyn és May közötti egyezség azonban mindkét pártban ellenkezést váltott ki, ami a Munkáspárt esetében a lázadással határos. A nyilvánosság is tudatában van a Brexit szörnyű voltának. Annak esélye, hogy May tervezetét február 14-én elutasítják, napról napra növekszik. Ez az ismételt népszavazást vagy még inkább a brit 50. cikk szerinti döntés (a kilépésről – a szerk.) visszavonását hozhatja.

Olaszország hasonló helyzetben van. Az EU 2017-ben végzetes hibát követett el a dublini megállapodás szigorú betartatásával (a menekültügyben – a szerk.), amely tisztességtelen terheket ró az olyan országokra, mint Olaszország, ahol a bevándorlók először belépnek az EU-ba.

Ez lökte Olaszország túlnyomórészt Európát támogató és bevándorló választóit az anti-európai Liga és Öt Csillag Mozgalom karjába 2018-ban.

A korábban domináns Demokrata Párt szétesett. Ennek eredményeképpen a választópolgárok jelentős részének, akik továbbra is Európa-pártiak, nincs kire szavazniuk.

Van kísérlet arra, hogy egységes európai kezdeményezést szervezzünk. Néhány országban megtörténik a pártrendszerek átalakítása, például Franciaországban, Lengyelországban, Svédországban és valószínűleg máshol is.

A transzeurópai szövetségek esetében a helyzet még rosszabb.

A nemzeti pártoknak legalább a gyökerei megvannak a múltban, de a transzeurópai szövetségeket a pártvezetők saját érdeke határozza meg. Az Európai Néppárt (EPP) a legrosszabb elkövető. Az EPP szinte teljesen elvesztette alapelveit, amint azt a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor vezette Fidesz tagságának folyamatos fenntartása is bizonyítja, annak érdekében, hogy megőrizze többségét és ellenőrizze a munkahelyek legjobb elosztását az EU-ban.

Az Európa-ellenes erők jónak tűnhetnek az összehasonlításban: legalábbis vannak bizonyos elveik, még akkor is, ha szörnyűek.

Nehéz elhinni, hogy a májusban megtartandó európai parlamenti választásokon az Európa-párti pártok győzedelmeskedjenek, kivéve, ha képesek Európa érdekeit saját érdekeik elé helyezni.

Az EU megőrzését még mindig el lehet érni,

ha ennek érdekében radikálisan meg tud újulni. Ezt a rendszer szívénél kell kezdenie a jelenlegi vezetésnek és emlékezni kell arra, hogy olyan helyzetbe lavírozta magát, mint amikor a Szovjetunió összeomlott.

Az első lépés, hogy megvédjük Európát ellenségeitől, mind a belső, mind a külső ellenfelektől, az, hogy felismerje a fenyegetés mértékét. A második az, hogy felébressze az alvó pro-európai többséget, és mozgósítsa azt az értékek védelme érdekében, amelyeken az EU-t alapították. Ellenkező esetben az egyesült Európa álma válhat a 21. század rémálmává.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK