Kezdőlap Címkék SPD

Címke: SPD

A német szociáldemokraták öngyilkossága?

A német közszolgálati televízió, a ZDF műsorvezetője a Brexit-népszavazáshoz hasonlította a német szociáldemokraták pártszavazását, amelynek eredményét szombat délután tették közzé.

Cameron miniszterelnök abban a hiszemben írt ki népszavazást a Brexitről, hogy a brit választók józanok lesznek, többségük a maradás mellett dönt, és a dolog lekerül a napirendről. Azután most Nagy-Britannia minden bizonnyal kiesik az EU-ból, mert a választók kis többségével felelőtlen demagógok elhitették, hogy A Brexit nyomán minden jobb lehet.
A német szociáldemokraták pártja 2002-2005, Gerhard Schröder kancellár reformjai óta folyamatosan gyengül a tartományi és országos választásokon. 2005-ben nagykoalíció alakult a CDU-CSU és az SPD részvételével, amitől gyengült az SPD. 2009-ben ellenzékbe vonult, és továbbgyengült. 2013-ban olyan választási eredmény született, hogy az SPD újra belekényszerült a nagykoalícióba, 2017-ben viszont elhatározta, hogy ellenzékbe vonul, de nélküle nem sikerült kormányt alakítani, és ismét kisebb partner a CDU-CSU mellett. Az eheti közvélemény-kutatás szerint már csak 13 százalékon áll, a CDUI-CSU, a zöldek és az szélsőjobboldali AfD is megelőzi.
Félévvel ezelőtt, amikor az akkori pártelnök minden tisztségéről lemondott és visszavonult a politikától, a pártelnökség úgy döntött, hogy pártszavazással választanak új elnököt vagy társelnököket. (A zöldeknek bevált a két társelnökös pártvezetés, ezért most a szociáldemokraták is lehetővé tették, hogy párok is induljanak, és így is történt.) Az induló párok politikai elképzeléseikben főleg aszerint különböztették meg magukat, hogy hívei-e a nagykoalíciós kormányzás folytatásának a CDU-CSU-val, vagy inkább ellenzékbe vonuljanak a ciklus közepén. Sokan hiszik ugyanis a pártban, hogy a párt visszaesésének fő oka a részvétel a koalíciós kormányban.
Erről persze az SZDSZ jut eszembe, amikor 1996-ban sokan kiakartak lépni a koalícióból, a küldöttgyűlés megbízásából hárman áttekintették a koalíciós megállapodás teljesülését, az derült ki, hogy az SZDSZ számára fontos célok jól teljesültek. Csak éppen a szabad demokraták közül sokan rosszul érezték magukat a szocialistákkal kötött koalícióban.

Az SPD-nek is egy sor fontos kérdésben sikerült elfogadtatnia céljait a CDU-CSU-val: bevezették a minimálbért, enyhítettek a 67 évre emelt nyugdíjkorhatáron, bevezették a kisnyugdíjasok nyugdíjának alapellátással való kiegészítését, elfogadták az SPD-nek is megfelelő klímaprogramot.

Mégis, az SPD-ben is sokan a koalíciót okolják a párt gyengeségéért.
A párttagok általi közvetlen választás első fordulójában a sok jelölt közül kiválasztódott a két legerősebb pár: az egyikben a jelenlegi pénzügyminiszter, alkancellár volt a férfi tag, és ez a pár természetesen a koalíciós kormányzás folytatása mellett volt, míg a másik pár baloldali fordulatot szorgalmazott, akár a kormánykoalíció elhagyásával. Az utóbbi, két kevéssé ismert politikusból álló pár győzött a második fordulóban.
Pénteken kongresszust tart a párt, ott választják meg őket formálisan, s a kongresszusi vitában döntenek majd arról, hogy mi legyen az új elnökség politikája.

A kormánypolitika alapjául szolgáló koalíciós megállapodás módosításától a CDU vezetői elzárkóznak – vajon rászánja-e magát az új vezetés a koalíció elhagyására?

Amikor 1998-ban ellenzékbe került az SZDSZ, nem megerősödött, hanem tovább gyengült. Nem törvényszerű, hogy ellenzékben megerősödik az, aki a kormánykoalícióban gyengült. 2008-ban az SZDSZ elhagyta az MSZP-vel közös kormányt, Gyurcsány kisebbségben kormányzott tovább, 2009-ben az SZDSZ nem tudott bejutni az Európai Parlamentbe, 2010-ben pedig már el sem tudott indulni az országgyűlési választáson. Az SPD-nek sem látszik esélye az erősödésre, ha elhagyja most a koalíciót, egy előrehozott választáson az ellenzék kis pártjainak egyike lesz.

A politikai pártok általában kormányozni szeretnének – és azután a kormányzás terhe alatt sokszor összeroppannak. Ez történt nálunk az MDF-fel, az MSZP-vel és az SZDSZ-szel is. Németországban pedig az SPD-vel történik valami hasonló:

a Schröder-kormány reformpolitikáját nem viselte el a párt, tagságának és szavazóinak egy része elment akkor a Balpártba, azóta pedig a koalíciós kompromisszumokat nem viselik jól a választók, egyesek a zöldeknél, mások a szélsőjobboldali AfD-nél kötnek ki.
A kormányzás terhe most némiképp a CDU-CSU-t is sújtja, választóik egy része a menekültügy miatt a szélsőjobb irányába, másik része pedig a zöldekhez ment el. A kormányzás ugyanis teher, hiszen a választók várakozásainak ritkán sikerül megfelelni. Ha vannak egy pártnak karizmatikus vezetői, akikben a hívek megbíznak, jó ideig elviselik a terheket, mint azt Angela Merkel példáján láthattuk, az SPD azonban Schröder óta nem talál erre alkalmas vezetőt.
Most egy fölöttébb szerencsétlen eljárásban nem is a második, de a harmadik vonalból választottak maguknak új társelnököket, akik aligha lesznek képesek a hanyatlás megállítására.

Előretört a szélsőjobbos AfD Kelet-Németországban

Két keleti tartományban, Brandenburgban és Szászországban is az AfD lett a második a választáson. Előbbiben az SPD, utóbbiban a CDU maradt a nyertes. A szocdemek a szász tartományban lényegében megsemmisültek, az AfD csaknem megháromszorozta eredményét 2014 óta.

Az ország újraegyesítése óta kormányzó néppártok, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) és a Kereszténydemokrata Unió (CDU) gyengülését és az Alternatíva Németországnak (AfD) bevándorlásellenes (mostanára mindinkább a neonácik gyűjtőhelyévé vált) ellenzéki párt előretörését mutatják a németországi Brandenburgban és Szászországban vasárnap tartott tartományi törvényhozási (Landtag-) választás késő este megjelent részeredményei.

Maradt az élen a fősodor, de jelentősen meggyengült

Brandenburgban ugyan ismét az SPD gyűjtötte össze a legtöbb szavazatot, de a koalíció – a szociáldemokraták és az egykori keletnémet állampárt utódszervezetéből kialakult Die Linke (Balpárt) – elveszítette többségét a potsdami Landtagban, mert mindkét párt támogatottsága jelentősen visszaesett. Szászországban hasonló a helyzet, ismét a CDU végzett az első helyen, de eddigi koalíciós partnerével, az SPD-vel együtt nagymértékben gyengült, így a két pártnak nincs többsége a drezdai Landtagban.

Karanténba kerül az AfD

Az AfD mindkét tartományban előlépett a második számú politikai erővé, de várhatóan ellenzékben marad, mert

a Landtag egyik pártja sem hajlandó az együttműködésre.

Erősödtek a Zöldek is, de nem nem érték el a választás előtti utolsó felmérések alapján valószínűnek tartott szintet.

Az eddigi részeredmények alapján Brandenburgban az SPD a szavazatok 26 százalékát szerezte meg (2014-ben 31,9-et), második az AfD 23,5-del (12,2), harmadik a CDU 15,7 százalékkal (23). Negyedik a Balpárt 10,8 százalékkal (18,6). A Zöldek 10,7 százalékot értek el (6,2). Új szereplő a potsdami Landtagban a Szabad Választók (FW) pártja 5,1 százalékkal, éppen átlépve a bejutási küszöböt.

Szászországban a CDU 32,5 százalékkal végzett az első helyen (2014: 39,4), itt is második az AfD 27,8 százalékkal (2014-ben még csak 9,7 százalék), harmadik a Balpárt 10,3 százalékkal (öt éve még 19 százalék). A Zöldek 8,2 százalékot szereztek (2014: 5,7). Az SPD alig 7,8 százalékot kapott, ami a 2014-es 12,4 százalékhoz képest is súlyos vereség, a párt történetének leggyengébb tartományi választási eredménye.

Vagyis Szászországban az AfD 2,8-szorosára növelte táborát, az SPD pedig politikai értelemben megsemmisült. A szélsőjobb a szélsőbaltól is elvihetett egy csomó szavazót.

A választási részvétel szerint mindkét tartományban emelkedett, Brandenburgban a 2014-es 47,9 százalékról 60,5 százalékra, Szászországban 49,2 százalékról 65 százalékra.

Rámehet az országos nagykoalíció

A hivatalban lévő brandenburgi SPD-s és a szászországi CDU-s miniszterelnök, Dietmar Woidke és Michael Kretschmer egyaránt hangsúlyozta, hogy pártjuk egyértelmű felhatalmazást kapott a választóktól a kormányzás folytatására. Kiemelték, hogy a lehető leghamarabb megkezdik a kormányalakítás lehetőségeinek feltárását célzó tárgyalásokat.
Brandenburgban az SPD a Balpárttal és a Zöldekkel, vagy a CDU-val és a Zöldekkel alakíthat kormányt. Szászországban egy CDU-SPD-Zöldek összetételű koalíció tűnik lehetségesnek.

Vagyis Németország kettészakadt. Az egykori NDK-ban megállíthatatlannak tűnik a nyugaton jelentősen lemaradó AfD. Az SPD-ben valószínűleg felerősödnek azok a hangok, hogy általános térvesztésüket azzal állítsák meg, hogy kilépnek a CDU-CSU-val fennálló országos koalícióból. Erre novemberben kerülhet sor.

Menekültválság 2015

Ezt az írásomat 2015. szeptemberében követtem el, a Bécsi Napló felkérésére. A lap (jogosan) túl hosszúnak találta, ezért a megjelenésre szánt cikket rendesen meg kellett rövidítenem. Most (2019. március) találtam rá az eredeti (tényleg hosszú) írásomra, ami ma is megállja a helyét, aktualitásából alig vesztett. Sőt, remek háttérnek tűnik a mai európai folyamatok jobb megértéséhez.

Menekültválság. Nem. Ez Európa, pontosabban az EU válsága. Most jöttek elő működési rendszerének hiányosságai. A gazdag nyugati és a szegény keleti tagállamok közti különbség, valamint a szervezeti egység hiányai. Az EU nem egy államszövetség, mint például az USA, Kanada, India, Ausztrália, Brazília, vagy Európában az NSZK és Ausztria. A szövetségi államrendszerben központi feladat a honvédelem, a határőrizet, a bűnüldözés, stb. Az országhatár védelméért a központi (szövetségi) kormány felel, nem pedig a határmenti tartomány, vagy tagállam.

Be kell látni, az EU ma is az a gazdasági közösség, amelynek alapját Nyugat-Európa a hidegháború idején tette le a győztes (nyugati) szövetségesek oltalma alatt. Ennek történelmi háttere a múlt század 20-as éveire, a Versailles-i békediktátum utáni időkre vezethető vissza, amikor Köln polgármestere (dr. Adenauer) elképzelte, ha kontinentális Európa két legnagyobb lélekszámú (német és francia) lakossága hasonló gazdasági szinten él, akkor eltűnik az irigység, egymás gyűlölete, és nem lesz többé háború (Nyugat-) Európában.

Az atomtöltetű rakéták árnyékában reményteljes gazdasági fejlődésnek indult Nyugat-Európa. Az EGK (Európai Gazdasági Közösség) szigorú feltételek alapján vette fel tagjait, azok csak bizonyos gazdasági szint elérése után csatlakozhattak. A nemzetközi és politikai helyzet 1989-re gyökeresen megváltozott. A „falak”, a határzárak felszámolása új helyzetet teremtett. Félő volt, hogy a szovjet által (legalább) 40 éve elnyomott, a nyugatinál lényegesen rosszabb körülmények között élők egyszer csak tömegesen elindulnak a jobb élet reményében. Ezért gyorsan kellett cselekedni.

A legjobb megoldásnak a „kétsebességű” Európa tűnt. Ezt kimondatlanul is az euró bevezetése (2002) jelezte. Az 1993-ban (Maastrich-i szerződés) EU-nak átkeresztelt laza politikai szövetség hosszú tárgyalások után 2004-ben (látszólag) keblére ölelte a volt szoc. országokat, miközben a „teljesjogú tagsághoz” bizonyos gazdasági szint elérését tűzte ki.

Merkel visszavonul?

A német közszolgálati portál, a Deutsche Welle úgy értesült, hogy Angela Merkel felajánlott: nem indul a CDU elnökválasztáson decemberben. Angela Merkel 2000 óta a kereszténydemokrata párt elnöke és mindig azt hangoztatja: egyetlen személynek kell betöltenie a pártelnöki és a kancellári tisztet, ha kormányon vannak.

Angela Merkel döntésének az előzménye az, hogy két tartományi választáson is súlyos vereséget szenvedtek. Előbb Bajorországban, ahol a CDU testvérpártja, a CSU veszítette el hagyományos többségét, majd pedig most a hétvégén Hessen tartományban. A CDU már tavaly ősszel történetének legrosszabb eredményét érte el az országos választásokon. Ezt követően Angela Merkel kancellárnak hosszú hónapokba telt amíg kormányt tudott alakítani Berlinben. A CDU vezérkarában attól tartanak, hogy Angela Merkellel a jövő évi európai választásokon is leszerepelnek majd.

Csakhogy egyelőre a 64 éves kancellárasszonynak nincs igazán alkalmas utóda. Lehet, hogy Angela Merkel csak azért ajánlotta fel a távozását, hogy a CDU vezérkara maradásra bírja. Az egykori NDK-ból érkezett Angela Merkel nagy túlélőnek számít a német politikában, ahol a kompromisszum kötés az egyik legfontosabb tulajdonságnak számít. Ennek pedig utolérhetetlen mestere Angela Merkel, aki két látványos tartományi választási vereség után – a hírek szerint – felajánlotta visszavonulását pártja vezérkarának Berlinben.

A GroKo vége(?)

Németországban GroKo-nak hívják a nagykoalíciót (Große Koalition). Ennek a végét jelentheti ha a most vasárnapi tartományi választáson Hessen-ben, a hatalmon lévő kereszténydemokraták (CDU) nem kapják meg a kormányzáshoz szükséges támogatást. Ez a gondolat már a október 14-i bajor helyhatósági választáskor is felmerült, előrevetítve, hogy Merkel kancellárnak és kormányának valószínűleg új (országos) választást kell tartania. Ez nem a merkeli politika kudarcát jelenti, hanem a politikai paletta átrendeződését. Mindenekelőtt a szociáldemokraták súlyos szavazatvesztését országosan és tartományi szinten egyaránt. Igen, a baloldal, és annak vezető ereje a szociáldemokraták, csúfos vereséget szenvedtek országszerte. Bajorországban például egyszámjegyű (9,7 %) lett a végeredmény, mely (Nyugat-)Németország fennállása óta ilyen alacsony még nem volt! Ez pedig a berlini, központi, szövetségi kormány működését is veszélybe sodorhatja.

Hogy érhető legyen. Németül „Volkspartei”-nek (magyarul, szabadon kb. tömegpártnak) nevezik azokat a stabil és erős pártokat, amelyek a választásokon rendszeresen(!) 30 százalék feletti eredményt érnek el. Két ilyen néppárt (Volkspartei) volt eddig Németországban: a baloldali (SPD = szociáldemokraták) és a jobboldali („uniós pártok” = CDU/CSU). Ez a két formátum uralta a nyugatnémet politikai életet a Szövetségi Köztársaság megalakulása óta. Az első tíz évben (1949-59) az Adenauer vezette „konzervatívok” irányították az országot, és teremtették meg azt a szociális jólétet, ami a „gazdasági csodához” vezetett, és, amelynek értelmi szerzője az ugyancsak jobboldali, szociálisan érzékeny Ludwig Erhard (CDU) közgazdász volt. Ő vezette be, hogy a legmagasabb állami fizetés nem lehet több a legalacsonyabb állami fizetés 10-szerésénél. Mint gazdasági miniszter 1949-63 között ő alapozta meg a szociális piacgazdaságot, mely napjainkban is a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági rendszere.

A szociáldemokratákat fenntartással fogadták a hidegháború idején, különösen az amerikai megszállási hatóság. Történelmi tény, hogy a szociáldemokraták hajlamosak kiegyezni a Lenin-féle kommunistákkal, annak ellenére, hogy a zimmerwaldi konferencia (1915) óta a Lenin, majd Sztálin vezette kommunisták (Komintern) „ősellenségnek” tekintették a marxista alapok követőik. Lásd az eszerek (SZR = szociálforradalmárok) szó szerinti likvidálása (1918 január), majd 1945-től Kelet-Európa szerte a szovjet fegyverek árnyékában egyesített két párt (szociáldemokraták és kommunisták) tagjai közül a szociáldemokraták ellehetetlenítését, részben fizikai megsemmisítését. Ennek ellenére, a (nyugatnémet) szociáldemokraták a „keleti nyitás” (Ostpolitik) hívei lettek, mondván, ha a (szélsőbaloldali) moszkoviták keményvonalasak, akkor (a jobboldali) szociáldemokratáknak kell engedniük, az elnyomott népek helyzetének javítása érdekében.

Ez a politikai elgondolás szimpatikus lett Nyugat-Németországban, és részben a KGST országaiban (ha még van, aki ismeri ezt a rövidítést). Tehát, két „néppárt” (tömegpárt) uralta a nyugatnémet politikát. Harmadikként ott voltak a szabaddemokraták (FDP), akik sohasem érték el a 30 százalékot, viszont időnként a mérleg nyelve szerepét töltötték be. Azaz mindkét nagy párttal (SPD, CDU/CSU) hajlandóak voltak koalícióra lépni a stabil, folyamatos kormányzás érdekében.

A 1968-as diáklázadások megmutatták, hogy a fiatal értelmiség kételkedik a fennálló demokráciában. A hidegháború idején új mozgalom indult a környezetvédelem, a béke, és a női egyenjogúság érdekében, ami 1980-ban szövetségi szinten új párt, a Zöldpárt, megalakulásához vezetett. Ez volt a világ (akkor még) egyetlen olyan pártja, melynek fő célja a környezet védelme lett. Az USA-ban ma sincs ilyen párt, igaz, ott a környezetvédelem (különösen Kaliforniában) a helyi hatóságok, minisztériumok feladata, nem pedig egy politikai tömörülésé. A nyugatnémet Zöldek a 80-es évekre lettek helyi, tartományi és országos szinten parlamenti tényezők, új színt hozva az addigi politikai életbe. A tornacipős (környezetvédelmi) miniszter, Joschka Fischer, a parlamentbe pulloverben megjelenő képviselők, a tanácskozás alatt horgoló, kötő képviselő asszonyok, akik az otthonosság kedvéért cserepes virágot is hoztak magukkal. Mind-mind egy új kor jellegzetes figurái. Politikailag a szociáldemokratákhoz álltak közelebb, atomellenesek voltak. Érdekes, a Zöldek az NDK-át nem bírálták, szinte nem is akartak róla tudomást venni. A (berlini) Fal lebontása után jelent meg az NDK kommunista utódpártja (a Baloldal = die Linke) a politikai színtéren, majd napjainkra az ugyancsak volt NDK területén népszerű szélsőjobboldali formáció, a migráns-ellenes Alternatíva Németországért (AfD).

A tavalyi országos választáson sok szavazatot vesztett a két „történelmi” néppárt, és szétaprózódva, de megerősödtek az önálló kormányalakításra alkalmatlan pártok. No, meg amelyekkel a parlamentáris pártok eleve nem voltak hajlandók koalícióra lépni (die Linke, AfD). A kormányalakításra felhatalmazást kapott addigi kancellár asszony, Angela Merkel, úgy látta, hogy az addigi jól működött nagykoalíció mentheti meg az országot egy újabb általános választástól, ami milliókba kerülne, és megnehezítené a gazdasági életet. Hiszen, amíg nincs elfogadott költségvetés, addig a vállalkozások nem tudnak tervezni, nem tudják, mekkorák lesznek az egyes adóterhek, és az esetleges adókedvezmények. Merkel úgy látta, hogy ismét a nagykoalíció lehetne a legelfogadhatóbb megoldás. Fél év kellett, hogy fedél alá hozza a két néppárt (SPD, CDU/CSU) közös kormányzását, a nagykoalíciót. Ez a hagyományos felállás, azonban lassan korrodál, egyre kevesebb szavazati bázisa van mindkét oldalnak. Berlinnek a vészjelzést a bajor választás adta. Ahol, az addig 50 % feletti eredményt produkáló jobboldal (CSU) mindössze 37 százalékot ért el. Önámító sovány vigasz, hogy továbbra is a CSU a jobboldal legerősebb pártja Bajorországban, hiszen egyedüli kormányzásra képtelen! Ugyanakkor a berlini, szövetségi koalíciós partner, az SPD, még a 10 százalékot sem érte el – (bajor) tartományi szinten. Merkel, és a központi (szövetségi) kormány, Berlin, utolsó reménye Hessen, ahol most vasárnap tartanak helyhatósági választást, és ahol az előrejelzések szerint a CDU 28%, az SPD és Zöldek 20-20 %, az AfD 12%, a die Linke és az FDP (szabaddemokraták) 8-8 százalék várományosa. Tehát, a hagyományos „néppárti” 30 százalékot egyik párt sem éri el. Ezt Berlinben is látják, és már az új országos választások kiírását latolgatják, ahol kérdéses Merkel indulása.

A számok és a tények fényében a szociáldemokraták (SPD) borzasztó gyenge szereplése minden bajok okozója. Ugyanakkor a bajor példa mutatja, hogy feltörekvőben vannak a Zöldek, akik újabban (két héttel ezelőtt Münchenben) a polgári, keresztény és liberális értékek követőinek tüntetik fel magukat. Mintha a Zöldek felismerték volna a globális változást, a „jobbratolódást”, és ezért a természetszeretetet, a környezetvédelmet (alternatív energiaforrások), valamint az elesettek, rászorulók megsegítését valódi alternatívának tekintik a baloldaltól elforduló tömegek számára.

Stephen Elekes

„Tevehajcsárok” és az új német külügyminiszter

0

A 42 éves André Poggenburg az Alternative für Deutschland párt elnöke a volt NDK területén található Szászország-Anhalt tartományban. Nemrég tevehajcsároknak nevezte azokat a német polgárokat, akik török származásúak. Az országos felháborodás hatására André Poggenburg közölte: lemond!

2016-ban az ő irányításával ért el történelmi sikert az Alternative für Deutschland Szászország-Anhalt tartományban. Megszerezték a szavazatok több mint 24%-át, és bejutottak a tartományi parlamentben. Csak a CDU szerzett náluk több szavazatot: Merkel kancellár pártja 30%-ot ért el.

2017-ben az országos választáson az Alternative für Deutschland a harmadik helyet szerezte meg, és bekerült a Bundestagba. Azóta a közvélemény-kutatások szerint megelőzte a szociáldemokrata pártot is, így jelenleg a második legjelentősebb politikai erő Németországban. A szélsőjobboldali párt népszerűségét elsősorban migráns ellenes programja hozta meg. Az Alternative für Deutschland különösen erős a volt NDK-ban, ahol az életszínvonal még jócskán elmarad a nyugati tartományoktól. A 2017-es választások eredménye mélyreható politikai krízist okozott Németországban. Merkel kancellárnak csak mostanában sikerül kormányt alakítania holott a választásokat szeptemberben tartották. Ráadásul a koalíciós partner, a szociáldemokraták pártja mélységesen megosztott. Most közölték: legnépszerűbb politikusukat Sigmar Gabrielt nem jelölik külügyminiszternek az új kormányba! Korábban Martin Schulz pártelnök akart külügyminiszter lenni, és emiatt Sigmar Gabriel hevesen bírálta őt. Schulz időközben megbukott: minden tisztségéről lemondani kényszerült. A szociáldemokraták pénteken jelentik be, hogy kit jelölnek a külügyminiszteri posztra Németországban.

Március 14-én alakul meg a negyedik Merkel-kormány

Ennek az utolsó akadálya is elhárult: a nagykoalíciós régi/új partner, a szociáldemokraták tagsága kétharmados többséggel igent mondott a közös kormányzásra. Az új szövetségi kormány várhatóan március 14-én, a tavaly szeptemberi szövetségi parlamenti választás utáni 170. napon alakul meg. Ez az eddigi leghosszabb kormányalakítási folyamat Németországban.

A szociáldemokraták vezetősége a tagság szavazásának eredményét ma reggel közölte a nyilvánossággal. Ezzel lezárult a hosszantartó egyeztetés, amelyet Angela Merkel kereszténydemokrata vezető, a CDU testvérpártjának, a bajor CSU-nak az elnöke Horst Seehofer és Martin Schulz, az SPD akkori elnöke vezetett. A nagykoalíció ötlete kényszerből csak azután merült fel, hogy Merkeléknek (CDU/CSU) nem sikerült nyélbe ütni az úgynevezett Jamaica-koalíciót a zöldekkel és a szabaddemokratákkal.

Közjáték Schulzcal

Egy hónappal ezelőtt a saját pártja felől érkező nyomás miatt Martin Schulz, az előzetes bejelentés ellenére mégsem vállalta a külügyminiszteri tisztséget Angela Merkel új kormányában. Schulz akkor azt mondta: lemond a pozícióról, és reméli, hogy ezzel lezárulnak a személyi viták az SPD-ben.

A Bild szerint a szociáldemokraták vezetése ultimátumot adott neki, mivel a párt tagsága elégedetlen volt amiatt, hogy Schulz korábban még azt ígérte, nem vállal szerepet Angela Merkel kormányában. Attól tartottak, hogy a vitatott személyi kérdések miatt a párttagság az egész koalíciós szerződést megvétózná.

A Spiegel viszont azt latolgatta, hogy Schulz megpuccsolásában az eddigi külügyminiszter, Sigmar Gabriel keze lehetett benne.

Kereszténydemokrata miniszter-jelöltek

Gazdasági miniszternek az eddigi kancelláriaminisztert, Peter Altmaiert jelölik. Az ugyan “fájdalmas”, hogy a CDU nem tarthatja meg a pénzügyminisztériumot (ezt még Schulz kivakarta a szocdemeknek), viszont megkapja a gazdasági tárcát, “Ludwig Erhard minisztériumát” – utalt egy héttel ezelőtt Angela Merkel a második világháború utáni nyugatnémet gazdasági fellendülés megalapozójaként tisztelt néhai CDU-s gazdasági miniszterre és kancellárra.

Kancelláriaminiszternek Helge Braunt jelölik, aki eddig a bürokráciacsökkentésért és a szövetségi állam és a tartományok kapcsolataiért felelős államminiszter volt a kancellárián.

A védelmi minisztériumot továbbra is Ursula von der Leyen vezetheti, aki a pártelnök-kancellár szavai szerint az előző ciklusban egy sor fontos reformot elindított a fegyveres erőknél.

Új arc a kormányban Julia Klöckner, a CDU egyik legnépszerűbb politikusa, aki a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumot vezetheti.

Szintén új arc az országos politikában eddig szinte ismeretlen Anja Karliczek, akit az oktatási és kutatási minisztériumot vezetésére jelöl a CDU.

Nem mellékes, hogy Annegret Kramp-Karrenbauer saar-vidéki miniszterelnök lett a kereszténydemokrata párt főtitkára. Sokak szerint ezzel Merkel kijelölte utódját is a kancellári posztra.

Orbán támogtója

A belügyminisztériumot az a Horst Seehofer kapja meg, aki a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnökeként a menekültválság kezdete óta élesen támadta Angela Merkel menekültpolitikáját, és a határok lezárását, az illegális bevándorlók kitoloncolását, az országba befogadható emberek számának korlátozását követelte. Seehofer többször méltatta Orbán Viktor menekültpolitikáját.

A Német Szociáldemokrata Párt (SPD) megkapja a külügyminisztérium és a munkaügyi tárca mellett a pénzügyminisztériumot is, amelyet 2009-től 2017-ig a CDU-s Wolfgang Schäuble vezetett. A pénzügyminiszter Olaf Scholz hamburgi főpolgármester lesz.

Egy ember máris távozott a vesztesek kormányából

0

Kérdés, hogy mi lesz a nehezen tető alá hozott német nagykoalícióval, miután a szociáldemokraták vezetője, Martin Schulz pártja nyomására úgy döntött, mégsem vállalja a külügyminiszterséget az új német kormányban.

Schulz azután döntött így, hogy a pártvezetésben elődje, illetve a posztról leköszönő pénzügyminiszter, Sigmar Gabriel élesen bírálta a pozíció elfogadását. A szociáldemokraták most kénytelenek új jelölt után nézni a szerdán elfogadott koalíciós egyezség értelmében. Schulzot egyébként  csak Sigmar Gabriel támadta, hanem az egész párt részéről nagy nyomás nehezedett rá, hogy ne fogadja el a posztot – korábban ugyanis azt mondta, nem fog szolgálni Merkel alatt egy újabb nagykoalícióban.

Az a helyes, ha a személyes ambícióim háttérbe kerülnek a párt érdekei mögött

– indokolta Schulz a visszakozását. Egyébként Angela Merkel kancellárt is kritizálták az egyezség miatt, mert pártja szerint is túl sok kulcspozíciót engedett át az SPD-nek. A Bild is azzal a címmel írt a megállapodásról, hogy Merkel átengedte a kormányzást a szociáldemokratáknak. Úgy tűnik, a kancellár mindent megtenne, hogy a pozíciójában maradjon, miközben a sajtó már a vesztesek kormányaként emlegeti a koalíciót, hiszen a szeptemberi (!) választáson mind Merkel, mind Schulz pártja jelentősen rosszabbul szerepelt, mint legutóbb.

Martin Schulz öt évig volt az Európai Parlament elnöke. Miután lejárt a megbízása, tavaly márciusban került a válságban lévő SPD élére. A párt viszont a szeptemberi választáson története legrosszabb szereplését könyvelhette el, és Schulz bejelentette, nem folytatják a kormányzást Merkellel, az ellenzéki politizálást választják. Ehhez képest a párt vezetése mégis a nagykoalíció mellett döntött később, miután Merkel másirányú kormányalakítási tárgyalásai kútba estek. Schulz népszerűségének azonban nem tett jót a sok véleményváltoztatás, sokak szerint távoznia kellene a párt éléről.

Kérdés, hogy mit hoznak a jövő héten megrendezésre kerülő, hagyományos hamvazószerdai politikai nagygyűlések, amikor a német pártok a programjaikat szokták ismertetni.

Két héten belül megállapodhatnak Merkelék a nagykoalícióról

0

Vasárnap döntött a német szociáldemokraták (SPD) pártkongresszusa a hivatalos koalíciós tárgyalások megkezdéséről Angela Merkel kereszténydemokratáival (CDU) és a Bajor Keresztényszocialista Unióval (CSU). Ugyan a Martin Schulz vezette szocdemek nem éppen nagy szavazattöbbséggel bólintottak rá a tárgyalásokra, illetve még az egyeztetések után is lesz egy szavazás az SPD majd’ félmilliós párttagságán belül, a nagykoalíció végre szemmel látható közelségbe került. A körülményes koalícióról Horváth Istvánt, volt bonni nagykövetet és számos, a magyar-német kapcsolatokról szóló könyv szerzőjét kérdeztük.

Tíz nappal ezelőtt ért véget a CDU-CSU és az SPD maratoni tárgyalása, ahol elkészítették a hivatalos koalíciós tárgyalás tervezetét. A kishíján huszonnégy órás megbeszélésen a bevándorláspolitika és a szociális kohézió volt a központi téma, de a kidolgozott tervre még a szociáldemokrata pártkongresszusnak is áldását kellett adnia.

Ez meg is történt tegnap, amikor 56 százaléknyi igennel engedélyezték Schulzéknak a hivatalos egyeztetések megkezdését. A külső szemlélőnek meglehetősen körülményesnek tűnő folyamat azonban még a hivatalos tárgyalások befejeztével sem fog véget érni, így úgy tűnhet, hogy a tegnapi szavazás még egyáltalán nem jelenti azt, hogy megvalósul a nagykoalíció.

Erre a vélekedésre cáfolt rá Horváth István, volt német nagykövet, akit a nagykoalíciós huzavonáról kérdeztünk.

Horváth szerint a szociáldemokrata párton belül olyan kemény viták voltak, amelyek csak egy demokratikus párton belül lehetségesek. A választásokon súlyos vereséget szenvedtek, lényegesen meggyengültek az előző választásokhoz képest. Schulzék úgy látták helyesnek, hogy ebben a helyzetben

csak akkor tudnak megerősödni, ha visszavonulva, ellenzéki pozícióból politizálnak és megerősödnek a következő választásokra.

Ezt akkor jóvá is hagyta a kongresszus. Utána Merkelék elkezdtek tárgyalni a Jamaica-koalícióról, de nem tudtak megállapodni. A fő kérdésekben nem volt egység, a szabaddemokraták (FDP) pedig még jóval karácsony előtt felrúgták a koalíciós tárgyalásokat, így kialakult egy viszonylagos krízishelyzet.

Nem sikerült többségi kormányt alakítani, így három lehetősége maradt Merkeléknek: meggyőzni az SPD-t a nagykoalícióról, kisebbségi kormányt alakítani vagy új választásokat kiírni. Európa vezető országa viszont súlyos felelősséggel bír,

egy kisebbségi kormány pedig nem erősíti a németek pozícióját,

mert akkor tűrni kellene az ellenzéki pártok támadásait és úgy nehézkés kormányozni.

Martin Schulzék a nagykoalíció mellett döntöttek, de a feltételeket keményen megfogalmazták. A párton belül viszont nagy ellentét feszült, 74 százalék ellenezte a koalíció folytatását, továbbá a párt ifjúsági szervezete is mindenképpen az oppozíciós politizálás mellett állt. Persze volt olyan is, amiben egyetértettek, például abban, hogy az Európai Unió élén a németek és franciák kell hogy álljanak, de

a vita az utolsó pillanatig nyitva volt.

Végül a 646 delegált 56 százaléka szavazott a nagykoalíció mellett. Horváth István szerint a szociáldemokraták most totális felhatalmazással mennek a hivatalos tárgyalásokra, ugyanis az 56 százalék nem is olyan kevés. A volt nagykövet felidézte, hogy

1982-ben, amikor felbomlott a Helmut Schmidt vezette szociálliberális unió, mindössze 1 százalék döntött arról, hogy a szociáldemokraták együttműködésre léptek a CDU-val.

Horváth István a nagykoalíció jövőjéről azt jósolta, hogy a kedden kezdődő hivatalos tárgyalás már nem lesz annyira nehézkes, valószínűleg két héten belül megállapodnak a felek. A tárgyalásokat lezáró párttagsági szavazás már csak formalitás, van olyan fegyelmezett a párttagság, hogy

ha már egyszer jóváhagyták a nagykoalíciót, akkor nem fogják azt később leszavazni.

Bréking nyúz, január 21. – Tudósítás a másik valóságból

0

Az indexesek az igazi propagandisták, a jobboldali sajtó történelmet ír

Az ellenzék most rosszabb állapotban van, mint 2014-ben volt, de ez nem is lényeges, mert a kormánypártoknak az áprilisi választásokon nem az ellenzék lesz az igazi ellenfele, hanem Soros György és Brüsszel – jelentette ki a PestiSrácok Polbeat című élő műsorában G. Fodor Gábor, a Századvég elnökhelyettese, a 888.hu főszerkesztője. G. Fodor a magyar médiahelyzetről és az ellenzéki újságírók által mantrázott propagandistázásról is beszélt. Szerinte az Index és a 444.hu újságírói az igazi propagandisták. Stefka István és Szarvas Szilveszter a Polbeatben Habony Árpádról, a politikai termékekről, a polgári Magyarországról és az illiberális demokráciáról is kérdezte G. Fodor Gábort.

Nincs felső határ a migránsoknak, ha az SPD kormányra lép

A migránssimogató bukott EP-elnököt nem érdekli Németország és Európa biztonsága – olvasható az Origo cikkének a kiajánlójában, amelyben Martin Schulznak, az SPD elnökének Bonnban, a párt rendkívüli kongresszusán elhangzott beszédéről számol be. Ezen döntik el, hogy elkezdjék-e a hivatalos koalíciós tárgyalást a CDU/CSU-val.  A közös kormányzásról folytatott előzetes egyeztetés eredményét összefoglaló megállapodásról “legendák” kezdtek terjedni, amelyekkel szemben az igazság az, hogy a szociáldemokrata párttal semmi esetre sincs felső határ a menekültek számára –emelte ki Schulz szavaiból a portál,  amely megjegyzi: „ilyen kijelentések után kicsit sem lehet azon csodálkozni, hogy a nagy múltú SPD jelenleg 18%-on áll a közvélemény-kutatások szerint. Az Európai Parlament (EP) bukott elnöke ennek ellenére kormányozni szeretne, és megmaradt szimpatizánsait migránssimogatással próbálja megtartani”.

Szél Bernadett válasz helyett rasszizmust emleget

Szél Bernadett, az LMP miniszterelnök-jelöltje szerint az Országgyűlés vezetőinek nem lenne szabad engedniük, hogy a Fidesz-KDNP ellehetetlenítse az egyik legfontosabb bizottság, a nemzetbiztonsági működését. Az ellenzéki politikus budapesti sajtótájékoztatóján nem válaszolt arra a kérdésre, hogy miért vett maga mellé egy nemzetbiztonsági kockázatot jelentő szakértőt. Szél Bernadett annyit mondott: őt átvilágították és nála nem találtak problémát. Az LMP politikusát részben azért tartaná távol a fideszes Németh Szilárd a bizottságtól, mert korábban az egyik Soros-szervezet, a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesületben dolgozott és a programvezetője is volt. Pénteken pedig az is kiderült, hogy Szél Bernadett a migrációs válság közepén egy afgán származású külsős szakértőt jelölt a nemzetbiztonsági bizottságba, aki Soros György egyik leginkább bevándorláspárti szervezetében, a MigSzolban dolgozott korábban. Ez az a szervezet, amely tüntetést szervezett a Röszkén rendőrökre támadó Ahmed H. szabadon bocsátásáért.  Az LMP társelnöke szombati sajtótájékoztatóján arra a kérdésre nem válaszolt, hogy miért vett maga mellé egy nemzetbiztonsági kockázatot jelentő szakértőt, csak azt hajtogatta, hogy őt átvilágították és nála nem találtak problémát.

 

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK