Kezdőlap Címkék PiS

Címke: PiS

Lengyelország nem akar Európa összeszerelő üzeme maradni

A PiS elsősorban gazdasági teljesítményének és főként ígéreteinek köszönhette választási sikerét – állítja a lengyel szakértő, aki a Le Monde-ban fejtette ki a véleményét.

Jakub Iwaniuk szerint Jaroslaw Kaczynski valóságos forradalmat indított el Lengyelország életében azzal, hogy bevezette a kötelező minimálbért. Ez 13 zloty (3 eurós) órabért jelentett egy olyan országban, ahol sok helyen még egy eurót sem kaptak az emberek.

Ezt a minimális órabért január elsején 17 zlotyra emelik. A választási kampányban további ígéretek hangzottak el: csaknem megduplázzák a minimálbért 2022-re! Jelenleg ez havi 2750,  zlotyt jelent, de felemelkedik 4000 zlotyra! – ígérte a Kaczynski rendszer, amely meg is szerezte a választópolgárok többségének a támogatását Lengyelországban. Mind emögött egy jól átgondolt stratégia van, melyet a technológiai ügyek miniszterasszonya el is mondott Poznanban a választási kampány során:

Nem maradhatunk Európa összeszerelő üzeme

“Lengyelország dinamikus növekedést ért el azzal, hogy a külföldi tőke bevonásával összeszerelő üzemeket hozott létre. Csakhogy ennek a növekedési modellnek vége van. Jelenleg kimaradunk abból a növekedési tendenciából, amely a szellemi tulajdonra, az informatika fejlesztésére alapozza egy ország fejlődését. Erre a magasabb szintre kell feljutnunk, hogy csatlakozhassunk a fejlett országokhoz!” – érvelt Jadwiga Emilewicz technológiai miniszter. Aki azt is elmondta, hogy a bérpolitika is épp ezt célozza: a reálbér folyamatos emelésével a külföldi és a hazai befektetőket arra ösztönzik, hogy ne csak összeszerelő üzemeket hozzanak létre Lengyelországban. Egyúttal pedig a magasabb bérek a jól képzett munkaerő otthon tartásában is fontos szerepet játszhatnak. Nem beszélve mindennek a politikai hasznáról, melyet a PiS zsebel be.

Jézus és Keynes nevében

A keresztény és nemzeti ideológia egy racionális gazdasági modellel párosul, melynek célja: eljuttatni Lengyelországot a fejlett államok közé. Varsóban ugyanis azt érzik: elérték az üveg plafont a jelenlegi fejlődési modellel. Váltani kell, ha azt akarják, hogy csakugyan megérkezzenek a huszonegyedik századba …

Az illiberalizmus határai

Ezzel a címmel írt vezércikket a párizsi Le Monde a magyarországi és a lengyelországi választások kapcsán. Lengyelországban a PiS minden eddiginél nagyobb győzelmet aratott, de az ellenzék így is megszerezte a szavazatok 55%-át vagyis, ha összefogott volna, akkor más lett volna a végeredmény.

A szenátusban így is többsége van az ellenzéknek, mely így fékezheti a Kaczynski rendszer nyomulását. Lengyelországban a nagyvárosok többsége eddig is ellenzéki kézben volt, Magyarországon most következett be a változás: Budapesten és néhány fontos városban az ellenzék győzött. Mindez azt mutatja, hogy az illiberális rendszerek eljutottak a felső határig, de a leolvadásuk még nem kezdődött meg. Miért nem ?

A vidéket nem tudja megszólítani az ellenzék

Ez egyaránt probléma Lengyelországban és Magyarországon. Az ellenzék nem képes egy olyan hiteles gazdasági alternatíva felmutatására, melyet vidéken is szívesen fogadnának. Ráadásul az ellenzék megosztott: ezért is veszített Lengyelországban. Magyarországon épp azért győzött, mert összefogott – hangsúlyozza a Le Monde, mely rámutat arra: nagyon heterogén ez az ellenzéki koalíció , amelyikben a korábban antiszemita Jobbik is benne van.

Mind Lengyelországban mind Magyarországon sokan mentek el szavazni. Ez is mutatja, hogy a demokrácia eleven ezekben az országokban – hangsúlyozza a Le Monde vezércikke a lengyel és a magyar választások kapcsán.

A devizahitelesek győztek az Európai Bíróságon

Több mint 700 ezer devizahiteles ünnepelhetett Lengyelországban miután Luxemburgban az Európai Bíróság kimondta: nem ellentétes az európai joggal az, ha érvénytelennek mondják ki a korábbi svájci frankos jelzálog kölcsönöket!

Míg a devizahitelesek fellélegezhetnek, a bankok kezdhetik kiszámolni: mennyibe kerülhet nekik a luxemburgi döntés? Nem kis összegről mintegy 20-60 milliárd zlotyról (kb. 14 milliárd euró a felső határ!) van szó. Mi lesz a bank rendszerrel? A kormány is nyugtalan hiszen az egész pénzügyi rendszer meginoghat. Ráadásul a luxemburgi döntés épp a választások előtt következett be Lengyelországban.

“Nem hiába harcoltam három éven keresztül a bankokkal. Kiderült, hogy nem kell félni tőlük. A gyermekeim adtak elég erőt ehhez a harchoz!”

– nyilatkozta a sajtónak Justyna Dziubak. Az a devizahiteles, aki Varsóból Luxemburgba vitte a pert. Kamil és Justyna Dziubak amiatt perelte a bankot, mert az a svájci frank árfolyamának növekedését teljes mértékben ráterhelte az ügyfelekre, akiknek a többsége így a fizetésképtelenség határára került.

Kinek volt előnyös a svájci frank hitel?

Kezdetben úgy látszott, hogy mindenkinek. Lengyelországban – sok más közép és kelet-európai országhoz hasonlóan – igen előnyösnek tűnt az, hogy svájci frank esetében nagyon alacsonyak voltak a kamatok. Az árfolyam kockázattal szinte senki sem számolt. Ám a nagy pénzügyi válság felborította az egyensúlyt 2008-ban: a svájci frank fel, a többi deviza leértékelődött méghozzá viharos gyorsasággal. Míg 2008-ban egy svájci frank két zlotyt ért addig 2015-ben már ötöt! Ekkor ugyanis eltörölték a svájci frank-euro átváltás felső határát. Most a svájci frank már “csak” négy zlotyt ér hiszen a lengyel gazdaság jól teljesít. Pontosan ez az, amit nem értett a lengyel közvélemény: ha Lengyelország az egyetlen olyan uniós állam, ahol nem volt gazdasági visszaesés a nagy pénzügyi válság idején sem, akkor miért gyengült meg ennyire a zloty? A jelentős társadalmi elégedetlenség hozzájárult ahhoz, hogy hatalomra került a nemzeti radikális PiS. Amely erőteljesen bírálta ugyan a korábbi kormányokat azért, mert nem tettek semmit a devizahitelesek érdekében, de hatalomra kerülve maga sem tudott megoldást találni. A devizahiteleseknek azt ajánlotta: forduljanak a bíróságokhoz. Amelyek hol így hol úgy döntöttek Lengyelországban. Ezért mentek el a legelszántabbak Luxemburgba. Ahol nekik kedvező döntés született. Bár a jogi szakértők szerint a döntés nem teljesen egyértelmű, de ennek alapján kérhetik a devizahitelesek Lengyelországban, hogy a bankok váltsák át zlotyra a svájci frankos jelzálog kölcsönöket.

A kormány egyik szeme sír, a másik nevet

Jó hír a devizahiteleseknek – kommentálta a fejleményeket Jerzy Kwiecinski pénzügyminiszter, aki ugyanakkor rámutatott arra, hogy a bankoknak ez nagy megrázkódtatást jelenthet. A kormány igyekszik kimaradni az egészből, többször figyelmeztették a devizahiteleseket , hogy rájuk ne számítsanak. Csakhogy a kormánypárt a PiS választások előtt áll, ahol jó esélyei vannak a sikerre a megosztott ellenzékkel szemben.

Jézus és Keynes nevében

A keresztény és nemzeti PiS politikai sikereinek alapját a gazdasági eredmények adják. Ehhez profitot hozó  bank szektor is kell, de a devizahitelesek sikere elviheti ennek nyereségét a következő években. A legnagyobb érintett lengyel bank, a PKB Bank Polski részvényeinek az értéke a luxemburgi döntés után azonnal több mint 2%-ot esett. A bankok azt állítják: fel vannak készülve a devizahitelesek rohamára. Amely időben nagyon elhúzódhat hiszen a luxemburgi döntés után a hazai bíróságoknak is ki kell mondaniuk, hogy a devizahitelesek joggal várják: ne rájuk terheljék a zloty értékvesztését a svájci frankhoz képest.

LEWICA: az egyesült baloldal

Idén ősszel Lengyelországban parlamenti választásokat tartanak. Az ország politikai éghajlatát a konzervatív Jog és Igazságosság Párt (PiS) növekvő hegemóniája, valamint az ellenzéki tábor kaotikus helyzete uralja. Az „Európai Koalíció”, amelyet a legnagyobb ellenzéki pártok alapítottak néhány héttel az európai választások előtt, a választások után váratlanul szétesett. Nemrégiben spontán reakcióként egy új, balra hajló párt-szövetség jött létre: Lewica (a baloldal).

A lengyel baloldali pártok már hosszú ideje beleragadtak a válságba. A liberalizmus és a konzervativizmus közötti szakadék az elmúlt évtized közepe óta jellemzi a lengyel politikát. A csatatér közepén alig van hely a baloldal számára.

Liberális oldalon elsősorban a városi középosztály áll. Tagjai elfogadják a baloldali álláspontokhoz közeli igényeket, például kulturális kérdésekben vagy az európai integráció előmozdítása terén. Nagyon sajátos, hogy Lengyelországban a liberális oldalon uralkodó pártok a konzervatív Európai Néppárt (EPP) családjába tartoznak. Ezzel szemben a lengyel konzervativizmus határozottan a szociálpolitika felé fordult. Inkább a társadalom kevésbé jól teljesítő rétegét, valamint Lengyelország peremterületeit képviseli a városi központokkal való konfliktusuk során.

A régi bal

Lengyelország legnagyobb baloldali pártja – a Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) – képes volt megfékezni az utóbbi évek válságának következményeit. A parlamenti képviselet hiánya ellenére sikerült megőriznie regionális szervezeteit az ország egész területén. A önkormányzati választásokon tavaly, a párt majdnem annyi szavazatot kapott, mint a legutóbbi választásokon a Szejmben (a parlament alsó háza) 2015-ben. Ennek a jó választási eredménynek köszönhetően a Demokrata Baloldali Szövetséget felkérték, hogy csatlakozzon a nagyszabású „Európai Koalíció”-hoz az Európai Parlament választáson remélt sikerkoalícióhoz, amelynek az összes ideológiai megosztottságot kellett egyesítenie. Ez a koalíció, amelyet a liberális Polgári Platform vezet, magas szintű támogatást nyert a szavazatok 38 százalékával. A Demokrata Baloldali Szövetség tagjai öt helyet szereztek. Rekordot jelentő részvételi arány viszont a jobboldal javára billentette a mérleg nyelvét, így Jarosław Kaczyński PiS pártja elérte a mindenkori legjobb eredményt: 45 százalékot.

A közvélemény-kutatások során a Lewica koalíció eléri a 10% körüli támogatási szintet.

Az PiS győzelméhez hozzájárult az újonnan alapított Wiosna párt, amelyet a korábbi Demokrata Baloldali Szövetség aktivista, Robert Biedroń vezet. A Wiosna néhány szavazót elvett az Európai Koalíciótól, mindenekelőtt annak legnagyobb pártjától, a PO-tól. Wiosna elkerülte a baloldallal való közösségvállalást a választási kampányban.

A választások után számos belső konfliktus volt az Európai Koalíción belül. A Lengyel Parasztpárt (PSL) például elfogadhatatlannak találta, hogy a választási kampány során felmerültek az LMBT-kérdések, ezért megtagadta a baloldali pártokkal való koalícióban maradását. A szövetség szétesett. És létrejött egy új bal koalíció.

Új bal született

Az új tömörülés a  Lewica” három párt koalíciója. A legnagyobb az SLD: hagyományos szociáldemokrata programot képvisel, és körülbelül egymillió szavazóval rendelkezik, akik azonosítják magukat a „baloldal” fogalmával. Az alapvető SLD választók elsősorban a közepes és kis városokban találhatók, mindenekelőtt az ország nyugati és északi részén. A Demokratikus Baloldali Szövetség különös szerepet játszik az új koalícióban, mivel Lewica de jure a Demokrata Baloldali Szövetség  a koalíció választási bizottsága.

A koalícióban részt vevő második fél a Biedroń Wiosna. Választási potenciálját nehéz megbecsülni, és teljesen függ a párt elnökének népszerűségétől. A Wiosna programja leginkább egy balliberális párt programjának tekinthető. Választói elsősorban a nagyvárosok polgárságából eredeztethető.

A koalíció harmadik fele a Razem („Együtt”). 2015-ben alapították, és a görög Syriza vagy a spanyol Podemos lengyel megfelelőjének tekinthető. A baloldali kilátások Lengyelországban, valamint a régió többi országában a legfiatalabb generáció körében gyakorlatilag nulla. Razem mindegyik önkormányzati és európai választáson megszerezte a szavazatok 1% -át. A csoport antikommunistának mutatta be az SLD-t. Ezért a Lewica pártlistáinak terjesztése, amely egyben a Razem javát is szolgálta, az SLD engedményét jelenti a kisebb koalíciós partnerek számára.

A közvélemény-kutatások során a Lewica koalíció eléri a 10% körüli támogatási szintet. Az a tapasztalat, hogy a lengyel választók gyakran hajlamosak az új formációk rövid távú támogatására. Ha egy párt megkapja a választási bizottság jogi elismerését, ez csökkenti annak kockázatát is, hogy nem képviseltetik magukat a Szejmben. Lengyelországban a pártkoalícióknak 8%-os, az egyes pártoknak 5%-os eredményt kell elérniük, hogy részt vehessenek a Szejmben, képviselői helyet kaphassanak.

Az a széles körben elterjedt nézet, hogy a választásokon mindenképp lehetetlen lenne felülmúlni az uralkodó PiS- t, a liberális szavazók egy részét ráveheti a kisebb választási szövetség, például Lewica, és nem a Polgári Platformmal való együtt szavazásra.

Lewica stratégiai problémái

A baloldali koalíció kialakulása azonban nem oldja meg a baloldali stratégiai problémákat. A 2007-es és a 2015-ös választásokon az SLD és a liberális baloldali körök együttműködtek, és az együttműködés mindkét alkalommal kudarcot vallott. Az európai baloldal problémája – a hagyományos választópolgárok többségének fiatalabb választójával való összehozása a nagyvárosokban – Lengyelországban is megfigyelhető.

A tipikus baloldali szavazók elsősorban nem a munkásosztályból származnak, hanem a bürokráciából, különösen a rendőrségből és a katonaságból. Az LGTB-ügyletek iránti igény nem érdekli őket. Kritikusan tekintik a katolikus egyház politikai tevékenységét, de nem akarnak kulturális konfliktusokat.

Kelet-Lengyelországban az ortodox kisebbség nagy része baloldalra szavaz. Tagjai hevesen visszautasítják a katolikus egyházzal járó kiváltságokat, de maguk sem támogatják a liberális kulturális igényeket. A legtöbb lengyel szavazó, különösen a baloldali pártok tagjai elutasítják a politikai szélsőségeket.

Az októberi országgyűlési választások és a jövő évi elnökválasztás a lengyel baloldal történetében a túlélés lehetőségének esetleges kitörésének útját is jelenti.

Ezzel szemben a nagyobb városokban a fiatalabb szavazók elutasítják a baloldali szimbólumokat. A hagyományos baloldali szavazókkal ellentétben a kommunista korszak Lengyelországát kritikusan szemlélik, és nem a szociáldemokrata menetrendet támogatják a gazdasági és szoció-kulturális politikában, hanem inkább a piacgazdaság-orientált modellt részesítik előnyben.

2015-ben az „Egyesült Baloldal” szövetség valóban megnyert magának néhány liberális szavazót a nagyvárosi területeken. De ez nem tudta ellensúlyozni számos hagyományos SLD-szavazó veszteségét. A baloldal különösen sok szavazatot veszített kisebb településeken és a szegényebb régiókban.

A baloldal jövője

További probléma az SLD belső párthelyzetét érinti. Néhány népszerű, az SLD-vel társult helyi politikusnak nem engedték, hogy a kisebb pártok antikommunista gondolkodása miatt képviseljék magukat Lewicában. Ezek között volt például Monika Jaruzelska, a Népi Köztársaság utolsó pártelnökének és az átmeneti időszak első elnökének lánya. Néhány ismert SLD-politikus most jelöltként lép fel a PO listáin. Az SLD-vel való közös megjelenés jónéhány Razem-aktivista tiltakozását váltotta ki.

Robert Biedroń Wiosna helyzete még legbonyolultabb. Wiosna csak egy személyre támaszkodik, és gyenge eredményt ért el az európai parlamenti választásokon. Most a vita van azon, hogy Biedroń eredetileg bejelentette az Európai Parlamentben elnyert mandászumának lemondását, de aztán bejelentését soha nem hajtotta végre. A helyi aktivisták távoznak a pártból, és a közvélemény-kutatások alapján támogatottsága szinte megszűnt. Néhány megfigyelő szerint Wiosna a választási kampányban az LGBT-jogokra való összpontosítása volt az egyik legfontosabb tényező a kulturális forradalmat elutasító mérsékelt konzervatív választók jobboldalra távozása szempontjából.

Az ellenzéken belüli helyzet csak az uralkodó PiS javát szolgálja.

A lengyel koalíciós szakadások paradoxonja abban rejlik, hogy néhány választói csoport észrevétlenül ingázik a konzervatívok és a szociáldemokraták között, és hogy sem a Polgári Platform, sem a Demokrata Bal Szövetség nem harcol ezen választókért.

A baloldali koalíció programja a baloldalra jellemző társadalmi-gazdasági és kulturális fogalmakat tartalmazza. Kulturális kérdések dominálnak a Lewica koalíció választási kampányában. Ezzel a taktikával a liberális középosztályú Polgári Platform választópolgárait is rá szeretnék venni a váltásra.

A helyek eloszlása ​​a Szejmben a D’Hondt-folyamat* szerint a legnagyobb választási szövetségek, például a PiS vagy a Civic Platform előnyére működik. Az ebből fakadó arány biztosítja, hogy az ellenzéki pártok kevesebb mandátumot szerezzenek, mint Kaczyński pártjai, még akkor is, ha együtt ugyanannyi szavazatot szerezzenek, mint amennyi a PiS-nek van.

Mivel hiányzik a megfelelő pénzügyi támogatottság, és mivel szintén nem, vagy alig képviseltetik magukat az önkormányzatokban, problémás lehet, hogy Wiosna és Razem továbbra is önmagában létezzen a választások után.

*A D’Hondt-módszer a pártlistás választási rendszerekben a mandátumok kiosztásának egyik módja. A legmagasabb átlagok módszerei közé sorolható. Nevét Victor d’Hondt belga matematikusról kapta. Valamivel kevésbé arányos, mint a Sainte-Laguë-módszer, mert kis mértékben a nagy pártoknak kedvez a széttagolt kis pártokkal szemben.
Ezt a módszert használja a magyar választási rendszer az országgyűlési választásokon az országos (kompenzációs) listás mandátumok kiosztásakor, és az Európai parlamenti választásokon is ezen módszer alapján osztják el a képviselő helyeket.

A választások eredménye dönti el az SLD jövőbeli kapcsolatát a koalícióval és azt, hogy közös pártot képeznek-e. Ha az eredmények sikeresek lesznek, ez előkészíti az utat a szorosabb együttműködéshez. De ha rosszabbnak bizonyulnak, mint a jelenlegi közvélemény-kutatások eredményei, akkor a koalíció kritikájának tendenciája erősödhet.

Az októberi országgyűlési választások és a jövő évi elnökválasztások sikere a túlélést jelentik a lengyel baloldal történetében. Az a tény, hogy a harc eddig sikeres volt, a hagyományos Demokrata Baloldal Szövetség szavazóinak akaratának köszönhető – azonban ezekből a körökből álló választók már nem lesznek elegendők a baloldaliak számára a jövőben. Eddig a baloldali liberalizáció és a fiatal, nagyvárosi választók megkeresése, amelyek a kulturális emancipációt támogatják, mindig választási katasztrófához vezettek. és úgy néz ki a Lewica koalíció sem oldja meg a baloldali stratégiai problémáit.

Rafał Chwedoruk
politológus, a Varsói Egyetem oktatója
és politikai kommentátor írása alapján

Trump most nem ment Varsóba

0

A lengyel kormánypárt úgy várta Donald Trumpot mint a messiást: a választások előtt óriási erkölcsi támogatást nyújtott volna a PiS – nek az Egyesült Államok elnökének látogatása.

kapóra jött volna, hogy szeptember elsején nyolcvan évvel ezelőtt a náci Németország megtámadta Lengyelországot. Ezzel kezdődött meg a második világháború. Lengyelországot felosztották a németek és az oroszok. Varsóban azóta is csakis az angolszász szövetségben bíznak.

Trump maga helyett Mike Pence alelnököt küldte, akinek a PR értéke százszor kisebb mint Donald Trumpé. Az elnök arra hivatkozott, hogy hurrikán fenyegeti az Egyesült Államokat, ezért nem utazhat Európába.

Mindettől függetlenül az USA továbbra is fontos szövetségesnek tartja Lengyelországot a térségben. Annál is inkább, mert Varsó többmilliárd dollárért vesz amerikai fegyvereket. A lengyelek azt is szeretnék, ha amerikai csapatok tartósan az ország területén állomásoznának. Trump ezt meg is ígérte. Cserébe a lengyelek felajánlották: az amerikai támaszpontot Donald Trump erődnek nevezik el majd… legutóbb azonban ezt is visszavonta.

Trumptól és az uniós bíróságtól függhet a PiS választási eredménye Lengyelországban

“Trump fajgyűlölő és beteges hazudozó!”- írta egy neves újságíró az amerikai elnök látogatása kapcsán. Ezért akár börtönbe is kerülhet, mert Lengyelországban hároméves szabadságvesztésre is ítélhetnek valakit nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazásért.

Donald Trump Varsóba látogat abból az alkalomból, hogy szeptember elsején lesz 80 éve annak, hogy a nácik lerohanták Lengyelországot, és ezzel megkezdődött a második világháború. Trump imádja Lengyelországot: elnökként első európai útja itt kezdődött. Washingtonban ugyanis kiadta a jelszót: találjatok egy olyan európai államot, ahol nem fütyülnek ki! Lengyelországban remekül fogadták, és azóta is bálványozza Trumpot a szélsőjobboldali kormánypárt. Amely nemcsak fegyvereket vásárol dollár milliárdokért, de az amerikai katonák állomásoztatásáért cserébe azt is megígérte: Trump erődnek nevezik el a támaszpontot!

És ekkor jön a neves ellenzéki újságíró, aki a Twitteren – Trump kedvenc játékszerén- beteges hazudozónak titulálja Lengyelország nagy barátját. Egy ügybuzgó kormánypárti képviselő sietve az ügyészséghez fordult: indítsanak eljárást Tomasz Lis újságíró ellen! Dominik Tarczynski képviselő fenyegető lépése nagyon is konkrét következményekkel járhat, mert Lengyelországban börtönbe is lehet kerülni ilyesmiért.

Különösen pedig, mert a PiS ünnepelni akar: bemutatni Lengyelország nagy barátját nem sokkal az októberi választások előtt. Trump pedig a PR mestereként bizonyára bombasztikus ígéretekkel szolgál majd, melyek nemcsak a kormánypárti szavazópolgárok szívét hevítik fel, de az egész lengyel közvéleményét, mely hagyományos orosz ellenes alapállása miatt az Egyesült Államokban látja függetlenségének zálogát.

Európai döntés a deviza hitelesekről

Félmillió lengyel választópolgárt érint közvetlenül az EU bíróságnak szeptemberre várható határozata azokról a szerencsétlen adósokról, akik svájci frankban vettek fel ingatlan hitelt még a 2008-as nagy pénzügyi válság előtt. Ha a luxemburgi bíróság az adósok javára dönt, akkor abba beleremeghet az egész bank szektor Lengyelországban! – állapítja meg a brüsszeli Politico. Hatalmas összegről van szó: 60 milliárd zlotyról vagyis körülbelül 14 milliárd euróról! Ez a négyszerese a lengyel bankok éves profitjának! Mindez alapjaiban megrázhatja a lengyel gazdasági csodát, mely a PiS tartós uralmának alapja.

A deviza adósok éppúgy csapdába kerültek mint nálunk. A bankok elmagyarázták nekik, hogy miután Lengyelország immár az Európai Unió tagja és a svájci frank a világ legstabilabb valutája, ezért érdemes abban eladósodni. Csakhogy azt elfelejtették tudatni, hogy a svájci frankhoz képest minden más valuta leértékelődhet. Így történt a zloty esetében is: 2007-ben a pénzügyi válság miatt 2,2 volt az árfolyam, de 2012-ben amikor a deviza hitelezést a legtöbb bank beszüntette Lengyelországban, már 3,3 zlotyba került egy svájci frank! Ma pedig 4,2 az árfolyam. A deviza adósok nem akartak hinni a szemüknek: sokkal többel tartoztak zlotyban mint amekkora hitelt felvettek. A PiS amikor hatalomra került, akkor azt javasolta a deviza hiteleseknek, hogy forduljanak a bírósághoz. Csakhogy Lengyelországban a bíróságok hol így döntöttek hol pedig úgy. Ezért aztán nagyon sokan elmentek az uniós bíróságig. Amely szeptemberben hoz döntést. Akármit is határoznak a bírák Luxemburgban annak súlyos következményei lehetnek Lengyelországban – nem sokkal a választások előtt.

Ezért is nagyon fontos a kormánynak a Trump látogatás meg persze Európa

A kínos gazdasági problémákról remekül elterelheti a figyelmet az amerikai elnök látogatása. Emlékezés a második világ háborúra: amikor a náci Németország és a Szovjetunió felosztotta Lengyelországot. A nemzeti érzelmek sokat segítettek eddig is a PiS hatalmon maradásában. Jaroslaw Kaczynski most kiadta a jelszót: legyen Varsóból is Budapest! A politikai sikerhez azonban nagyon kell a gazdasági eredmény. A pénz amiből osztani lehet. Ez pedig jórészt Európából jön: ezért a varsói kormányzat érezhetően visszafogja Brüsszel bírálatát. Sőt azt hangsúlyozza: a PiS nélkül nem lenne Ursula von der Leyen a brüsszeli bizottság új elnöke.

Volt egyszer egy Európai Koalíció

Mintha csak a magyar ellenzék korábbi pályáját futná, a lengyel centrista demokraták koalíciója épp most látszik széthullani. Azelőtt, hogy együtt legyőzhetnék a nacionalista jobboldali PiS-t az őszi választáson.

Pénteken egy álom vált köddé Lengyelországban. Az idei májusi EP-választásra – Európai Koalíció néven – szinte teljes körű ellenzéki koalíció jött létre a Visztula mentén. Nos, most ennek lett vége, a lengyel ellenzék három részre szakadt, s mindez sok jóval nem kecsegtet az őszi lengyel parlamenti választásokon.

Itt is kétharmad-egyharmad, de azonos oldalon

Hogy megértsük a lengyel belpolitikát, annyit feltétlenül el kell mondani, nem csupán a kormánypárt, a (Jaroslaw Kaczynski vezette) PiS (Jog és Igazságosság Pártja) jobboldali, hanem az ellenzék legerősebb oszlopa, a PO (Polgári Platform) is az. Míg azonban a PiS nemzeti, bevándorlás-ellenes és a legkevésbé sem EU-kompatibilis, addig a PO egyértelműen liberális párt (ennek korábbi vezetőjeként volt miniszterelnök Donald Tusk, jelenleg az Európai Tanács, az EU kormányfői testületének vezetője – a szerk.).

Ez a két párt lényegében a lengyel választók 70  százalékát fedi le,

jelenleg megközelítően a PiS kétharmad, a PO egyharmad részben.

Egymás torkának ugrottak

A két nagy alakulaton kívül

egyetlen párt van, ami ma átlépné az öt százalékos parlamenti küszöböt, az idén februárban alakult és magát baloldali liberálisként meghatározó Wiosna (Tavasz).

Most más párt nem rúg labdába a lengyel belpolitikában, mert a Wiosna előtti időkben a baloldal meghatározó pártja, az SLD (Baloldali Demokratikus Szövetség) számára magas volt az a bizonyos küszöb.

De mi az, ami most megrengette a lengyel közéletet? Először a PO elnöke közölte, hogy az őszi parlamenti választásokra az SLD, a PSL (Lengyel Néppárt) és a Wiosna nélkül készülnek. Erre azonnal válaszolt a Wiosna és az SLD elnöke, hogy ők sem gondolják másképpen, és rögvest létrehozták az Egyesült Baloldalt (vagy Baloldali Blokkot, még nincs hivatalos név), amelybe bevették a szintén baloldali Együtt nevű pártot. A PSL, amely már az EP-választás után felfüggesztette együttműködését az Európai Koalícióval, végleg elhagyta az ellenzéki koalíciót.

Így ért véget a mindössze öt hónapot megért egyértelműen sikeres ellenzéki összefogás.

Amely pedig – egyes közvélemény-kutatók szerint – az utolsó percig esélyes volt az EP-választáson, de végül hét százalékpont vereséget szenvedett.

Az önfelszalámizás ára

Jelenlegi ismereteink szerint legközelebb október 13-án választ Lengyelország, vagyis nem egészen három hónap múlva. A „tegnap” még lényegében egységes ellenzék – önmagát felszalámizva – a következőképpen jelenik meg a startvonalon. A legnagyobb ellenzéki csapat,

a PO apróbb szatellit pártocskákkal megspékelve sem számíthat 25-30 százaléknál többre.

A Baloldali Blokk számára a 10 százalék már nagy siker lenne. Az viszont biztosra vehető, hogy – hosszabb szünetet követően, abszolút sikerként elkönyvelve – a baloldal is bekerül a parlamentbe. (Ami azért lenne figyelemre méltó, mert az SLD korábbi parlamentbőli kihullásával a baloldal a teljes megsemmisülés látszatát keltette – a szerk megj.)

A Lengyel Néppárt, amely régóta belső ellentmondásokkal küszködik, valószínűleg nem lépi át a parlamenti küszöböt, hacsak… Hacsak egyik csúcsvezetőjük nem erőszakolja ki, hogy vagy a PiS-hez, vagy a PO-hoz csatlakozzon a maximum 3-4 százalékot garantáló közösség.

S itt vannak még a Zöldek is, akik örülnek, ha 1 százalékot elérnek, de még nem tudható, melyik oldalt boldogítják.

Ezek a tények (apró előrejelzésekkel dúsítva), amelyek egyik-napról a másikra októberig akár még változhatnak is. Ne feledjük, rövidesen elkészül a Siekelski-fivérek által a papi pedofíliát megrázóan feldolgozó – világszerte óriási vihart kavaró – kétórás dokumentumfilm második része.

Gordon István
a szerző Lengyelország-szakértő, egykori diplomata

Renew Europe: Fidesz, PiS nem

A Renew Europe mai ülésén a frakció tagjai egyhangúlag elfogadták azt a javaslatot, miszerint a Fidesz és a PiS jelöltjei ellen fognak szavazni a bizottságok elnöki és alelnöki pozícióinak megválasztásakor. Az előző parlamenti ciklusban elindult a 7-es cikkely eljárása mind a két ország kormányzó pártjai ellen, mivel mind a Fidesz, mind a PiS egyértelműen megsértik az alapvető európai értékeket.

Dacian Cioloş, a Renew Europe frakcióvezetője a döntést az alábbiakkal indokolta:

“A Renew Europe az európai értékek mentén alakult, elkötelezetten támogatjuk a demokráciát és a jogállamiságot. Ezért holnap, a parlamenti bizottságok elnökeinek és alelnökeinek megválasztásakor, nem fogunk a 7-es cikkely szerinti eljárás alá tartozó országok kormányzó pártjainak jelöltjeire szavazni. A Renew Europe azt javasolja, hogy az EPP és az ECR állítson olyan jelölteket, akik valóban tiszteletben tartják a közös európai értékeket.”

Donáth Anna, a Momentum EP-képviselője elmondta:

“Örülünk, hogy egy olyan frakcióhoz tartozunk, amely értékalapon politizál – nem adhatjuk ugyanis ahhoz a nevünket, hogy Európa-ellenes képviselők fontos uniós bizottságokat elnököljenek. 

Ez nem csak magyar kérdés, ez egy európai kérdés. Nem vagyunk hajlandóak megszavazni fontos pozícióba olyan pártoknak a képviselőit, akik épp olyan rendszereket működtetnek Magyarországon és Lengyelországon, amilyen rendszerek ellen a Momentum létrejött. Ez nem jelenti azt, hogy ne szavaznánk meg más, a Néppárt által jelölt tisztességes konzervatív politikusokat – nem a konzervatívok, hanem az Európa-ellenesek azok, akik elfogadhatatlanok számunkra.

A Momentum az olyan rendszerek ellen jött létre, mint amilyet Magyarországon a Fidesz, vagy Lengyelországban a PiS működtet. Elárulnánk minden választónkat, ha bármilyen szokásjog alapján fontos pozícióhoz juttatnánk a képviselőiket.

Mindent meg kell tennünk Európa ellenségei ellen. Ezért küldtek minket a választók az Európai Parlamentbe.”

A pávatánc végórái

„Az elmúlt hónapok a néppárti vezetést megtanították rá, hogy Orbánnak egyetlen esélye van, hogy fenn maradjon Európa politikai térképén: ha őket támadja. Nyilvánvalóan ez a magyar politikus számára is egy kényszerpálya, de más esélye nincs, hogy e pályán mozogva fenntarthassa a nemzetközi látszatot és szolgálja pártja belpolitikai esélyeit” – így kezdi Diplomáciai jegyzetét Ara-Kovács Attila.

Orbán Viktor annyiszor emlegette azt, hogy lázadásának oka az Európai Néppárt „balratolódása” és javíthatatlan liberálissá válása, hogy ezzel tényleg megváltoztatta az előttünk álló európai választás belső tartalmát. Már most jól kivehető, hogy a kampánystratégiákat nem a jobb, bal, illetve a liberális oldal közötti ideológiai különbségek határozzák meg, hanem az integrációpárti, illetve a nemzetállami elsőbbséget hirdető szándékok összecsapása.

Ám annak dacára, hogy a március 20-ai „kiegyezés” az EPP és a Fidesz között arra a deklarált „fogadkozásra” épült, hogy az EPP nem kritizálja tovább Orbánt, Orbán pedig felhagy a pártcsalád politikai minősítésével és erkölcsi blamálásával, amint a miniszterelnök hazajött az EPP politikai gyűléséről, ott folytatta néppárti kollégái gyalázását, ahol pár nappal azt megelőzően abbahagyta.

A Fidesz és az EPP viszonyát illetően két merőben különböző, mégis egymást feltételező felvonás maradt még hátra: a március 20.-tól május 26-ig tartó szakasz, majd a május 26-ot követő körül-belül egy hónap, amikor is megtörténik a bizottsági elnök megválasztása. Véleményem szerint a most meginduló EPP-ellenes kampány megalapozza, kialakítja majd azt a helyzetet, hogy a Fidesz új európai parlamenti képviselői már ne szavazhassák be Manfred Webert az elnöki pozícióba. Az innen és onnan felhangzó Stürmer-jellegű átkozódások – legjobb példa erre Schmidt Mária legújabb tébolya – már ennek a pszichológiai előkészítését jelentik. Csakis egy ilyen újabb árulás adhat felhajtóerőt a Fidesz első emberének, hogy újrapozícionálja magát az uniós politikai térben.

Persze az EPP-ben nem kell tudni magyarul, hogy a fejleleményekkel mindenki tisztában legyen. Elég, ha elolvassa saját német, belga, francia, holland, osztrák stb. sajtóját – valamennyi az újabb EPP-ellenes magyar kampányról szól s emiatt tombol, vagy épp ironizál a néppártiak rovására. Az orbáni háborgó világképben tehát van egyrészt az EPP, a szocialisták S&D-je, a liberálisok ALDE-ja, valamint Macron mozgalma, másrészt meg ő maga. És ki még más?

„Mi egységesen Weber mögött állunk” – nyilatkozta Orbán. Majd meglátjuk…

Mostanában sokat írnak egy Róma-Budapest-Varsó tengelyről; ez végül is a V4 „tengelyből” nőtt szükségképpen ki, melynek ötlete gyorsabban kimúlt, mint amire bárki számíthatott volna. Milyen esélyei lehetnek egy újabb szerveződésnek?

Közelednek az őszi lengyel parlamenti választások és Orbán partnerének, Jarosław Kaczyńskinek az nem jók a lapjai. Minden jel arra mutat, hogy elveszíti a választást, de még ha talpon is marad, rendkívül meggyengül mai befolyása. Jól mutatták ezt a legutóbbi önkormányzati választások, melyek igencsak megtépázták Kaczyński pártját, a PiS-t.

Matteo Salvini ugyan – köszöni szépen – jól van, de a legutóbbi, március elején közzétett felmérések szerint pártja, az olasz Liga legfeljebb egy mandátummal gyarapíthatja jelenlétét az Európai Parlamentbe. Igaz, pártcsaládja, a Nemzetek és Szabadság Európája a jelenlegi 37 helyről 59 összmandátumot remélhet, ami jelentős, de nem végzetes növekedés. Még akkor sem, ha a Fidesz jelenleg 13-ra saccolt mandátumnövekedését is hozzáadjuk.

Miért nem? Azért mert ezzel nem válnak királycsinálókká. Még igazán blokkolni sem lesznek képesek a parlamenti munkát. Épp ellenkezőleg, inkább elsőszámú ellenfelévé és így célpontjaivá válnak a három nagy pártcsaládnak, melyeknek közös ereje – Macron pártját még nem is számítva – mintegy négyszáz lesz.

Túl pesszimista, merthogy inkább a rettegés szülte azt a feltételezést, hogy az Európa-szkeptikusok akár 233 helyet is elfoglalhatnak az Európai Parlamentben. Mert, ha ez be is következnék, ezek a közös hangot a legnagyobb igyekezettel sem tudnák megtalálni. Eszement törpék, akik együtt próbálnak óriásnak látszani, miközben csak bábeli zűrzavaruk nagy, s gyanakodva figyelik egymást – úgy, mint a Fidesz és a lengyel PiS, vagy a Fidesz és Salvini Ligája.

Orbánnal szöges ellentétben, például Salvini összes nyilatkozata azt türközi, hogy mozgalmát el sem tudja képzelni az Európai Unió eddig kialakult struktúráin kívül, vagy nélkül. Ezt nem is tehetné büntetlenül, hisz a Liga mögött Olaszország meghatározó ipari potenciálja is ott van, s pillanatok alatt hátat fordítanának neki – miként tették azt Berlusconival –, ha merő politikai ambícióból túl messzire menne.

Ám Orbán túl messzire ment, ezért útja vissza az EPP-be épp oly lehetetlen, mint az a helyzet, amibe manőverezte magát, s amit egyre kilátástalanabbá tesz, hogy most tovább folytatja a maga külön háborúját a néppárttal. Arra már aligha számíthat, hogy Manfred Weber elnézőbb lesz vele, ha megszavazza őt bizottsági elnöknek, mert az elmúlt hónapok a néppárti vezetést megtanították rá, hogy Orbánnak egyetlen esélye van, hogy fenn maradjon Európa politikai térképén: ha őket támadja. Nyilvánvalóan ez a magyar politikus számára is egy kényszerpálya, de más esélye nincs, hogy e pályán mozogva fenntarthassa a nemzetközi látszatot és szolgálja pártja belpolitikai esélyeit.

Hogy meddig, az ma már nem a magyar realitások függvénye. Egészen más a világ, mint volt 2016-ban, amikor az orbáni „illiberális demokrácia” szárnyalni kezdett.

Ekkor még sokan – főként persze a mellette kardoskodók – nagy fantáziát láttak a Brexitben. Ma viszont azt kell konstatálniuk, hogy a brit elit csak a rossz és a még rosszabb között választva, teljesen felszámolja önnön politikai valóságát.

Bár a Trump viselt dolgaival foglalkozó különleges ügyész, Robert Mueller nem tudott érdemi bizonyítékokat szerezni az elnök orosz kapcsolatit illetően, de közben oly mértékben megromlott az amerikai-orosz viszony, hogy Orbán különleges és mindenáron titkolni próbált kapcsolatai a putyini maffia-világgal ma sokkal inkább a figyelem középpontjában áll, mint eddig bármikor.

Csatlakozzon a választások után a Fidesz bármelyik európai pártcsaládhoz, „védő kart” nem, hogy nem fog a néppárt többé feléje nyújtani, sokkal inkább segíti majd azokat az erőket, amelyekkel ujjat húzni sohasem volt tanácsos.

Lengyel-magyar két jó barát: beérte Orbánt a „puritán” Kaczyński

Magyarországra menekül Jaroslaw Kaczyński – viccelődnek lengyelek azon, hogy a puritán imázsát évekig építő politikusról kiderült: pártjával könyékig nyúlt egy ingatlan-ügybe. A lengyelek megtalálták a magyar párhuzamot.

„Ha nem nyerjük meg a választást, nem építünk Varsóban felhőkarcolót” – szól az idézet Jaroslaw Kaczyńskitől, a kormányzó Jog és Igazságosság Párt (PiS) elnökétől (aki mindenféle kormányzati tisztség nélkül a hatalom de facto feje) azon a hangfelvételen, amelyet január végén hozott nyilvánosságra a Gazeta Wyborcza. A PiS a tavaly őszi helyhatósági választást Varsóban és sok más városban csúfosan elbukta, emiatt a fővárosba tervezett ikertoronypár-beruházásból nem lett semmi.

A lengyel politikai életet bő tíz napja megrázó botrány lényege, hogy Kaczyński egy osztrák üzletemberrel beszélget két varsói felhőkarcoló megépítéséről. Az ügylet egyik központi szereplője a PiS-közeli Srebrna nevű vállalat, amely megépítette volna Varsó központjában a két felhőkarcolót, s amely

ezzel újabb bevételi forrás lett volna a PiS számára.

A lengyel lap szerint 2017 májusa és 2018 augusztusa között 19 alkalommal került sor találkozóra.

„Nem a pénz miatt akarunk kormányozni”

– mondta 2015-ben Kaczyński. Aki hosszú évek óta építi magáról a puritán, sőt, egyenesen aszkéta politikus imázsát, hogy politikai tevékenysége nem fonódik össze a pénzzel és az üzleti világgal. A történetet bővebben ismertette a Népszava és az Átlátszó.

„Sosem voltam vagyonos ember, nem is vagyok, nem is leszek”

– mondta Orbán Viktor 2016. áprilisában a parlamentben Vona Gábor akkori Jobbik-elnöknek. „A rendszerváltáskor dönteni kellett, hogy valaki politikus lesz vagy üzletember, én döntöttem, és ennek a következményeit vállalom” – mondta még. Azóta is rendre hangsúlyozza, hogy a politika és az üzlet két külön világ.

A Kaczyński-botrányban a lengyelek azonnal megtalálták a párhuzamot. A Nikola Gruevszki macedón exminiszterelnök Magyarországra szökésére utalva a leleplezés előtti este a hivatalukat elhagyó politikusokra utalva olyan kommentek jelentek meg a Twitteren, hogy „Mert ezek a ’vendégek’, akik ebben az időben elfüstölnek a fedélzetről … és azt a benyomást kelti, hogy Jaroslaw kapitány, aki elhagyja Magyarországot”. „Magyarországra? Orbán azonnal eladja azt.”

FRISS HÍREK

Soros nyitot...

Vereséggel a...

tévhitek fogságában

Utat keres a...

Orosz támasz...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK