Pakisztán bejelentette, hogy előtt két indiai katonai repülőt a saját légterében, Kasmirban és foglyul ejtett egy pilótát a földön.
A hadsereg szóvivője, Gen Asif Ghafoor őrnagy szerint az egyik gép pakisztáni területre zuhant, a másik Indiában ért földet.
India tegnap elkezdte támadni a Pakisztánban táborozó szélsőségeseket, válaszul arra, hogy ezek a szélsőségesek korábban indiai katonákra támadta Kasmir indiai részén.
Az aggasztó, ha két – korábban már háborúzó – atomhatalom között ismét nő a feszültség. (BBC)
A Reuters hírügynökség szerint ebben állapodott meg Zalmay Khalilzad, Trump elnök külön megbízottja a tálibok képviselőivel Katarban. Ha ez a kivonulási terv valóra válik, akkor véget érhet az Egyesült Államok leghosszabb háborúja.
Az amerikaiak 2001 szeptember 11-e után rohanták le Afganisztánt, ahol Oszama bin Laden és terrorista társai megtervezték a nagyszabású terrorakció sorozatot, melyet az Egyesült Államokban hajtottak végre. 2011-ben amerikai kommandósoknak sikerült levadászniuk Oszama bin Ladent Pakisztánban. Afganisztánban azonban nem sikerült békét teremteniük. A tálibok, akik annak idején az USA és Pakisztán támogatásával szerveztek gerilla háborút a Szovjetunió ellen Afganisztánban, iszlám államot hoztak létre az országban. Ezt sikerült szétvernie az amerikai hadseregnek, de a polgári rendszer megszilárdítása mind a mai napig nem következett be. A demokratikusan megválasztott kormány hatásköre lényegében csak Kabulra terjed ki, és még a fővárosban is gyakoriak az iszlamista merényletek.
Választási kampánya során Trump megígérte az amerikaiak kivonulását Afganisztánból. Hosszan tartó tárgyalások kezdődtek, melyeket amerikai részről Zalmay Khalilzad, az USA egykori kabuli nagykövete vezetett. Az amerikaiak mindenképp garanciát akarnak arra kapni, hogy Afganisztán nem lesz újra a nemzetközi iszlamista terrorizmus központja. Bonyolítja a helyzetet, hogy időközben a szomszédos Pakisztánban olyan miniszterelnök került hatalomra, aki jó kapcsolatokat ápol az iszlamista erőkkel az egész térségben. Az Egyesült Államok a háborút megnyerte, de a békét nem. Ezért kivonulása kockázatos művelet az egész térség szempontjából, de Donald Trump többször is úgy nyilatkozott : az USA immár nem akar a világ csendőre lenni!
Az amerikai hírszerzés legújabb értesülései szerint az oroszok fegyverszállítmányokkal is támogatják a tálibokat, akikkel a szovjet időkben harcoltak – legalábbis ez derül ki abból az exkluzív interjúból, amelyet az Afganisztánban állomásozó amerikai erők főparancsnoka, John Nicholson tábornok adott a BBC-nek.
A tálibokat a nyolcvanas években az Egyesült Államok fegyverezte fel Pakisztánban, ahonnan Afganisztánba beszivárogva fontos szerepet játszottak az orosz barát rendszer megdöntésében. Hatalomra kerülve viszont szembe fordultak az Egyesült Államokkal is. Oszama bin Laden és az Al Kaida vezérkara Afganisztánban dolgozta ki a szeptember 11-i terrortámadás tervét. Maga John Nicholson tábornok is majdnem az áldozatok közé került: az egyik eltérített repülőgép a Pentagont vette célba Washingtonban, s John Nicholson akkor az amerikai hadügyminisztériumban dolgozott.
Ma Nicholson tábornok az Afganisztánban harcoló amerikai csapatok főparancsnoka. Barack Obama elnök kivonta az amerikai erők jelentős részét Afganisztánból, amelyet a 2001-es terrortámadás után lerohantak az amerikai erők. A tálibok azóta állnak harcban Amerikával és szövetségeseivel. Kezdetben Oroszország együttműködött az Egyesült Államokkal a tálibok és más iszlamista szélsőségesek elleni harcban. Mára a helyzet megváltozott – mondja John Nicholson tábornok.
Az amerikai hírszerzésnek adatai vannak arról, hogy az oroszok Tádzsikisztánon keresztül fegyvereket szállítanak a táliboknak, akik ismét egyre erősebbek Afganisztánban.
A demokratikus rendszer csakis az amerikaiak fegyveres támogatásával képes fenntartani magát, és a hatalma jórészt a fővárosra, Kabulra korlátozódik. Az amerikai hadügyminiszter nemrég megállapította Kabulban, hogy az erőviszonyok a tálibok javára változtak meg kedvezően. Ebben része van az orosz fegyver szállítmányoknak is – hangsúlyozta.
A Felcsút a támogatási rekorder. MTI Fotó: Kovács Tamás
Napokon belül megkaphatják a kötelezett szervezetek is a jogerős határozatot, amelynek alapján ki kell adniuk a sportcélú tao-befizetésekkel kapcsolatos adatokat. A Kúria a határozat írásba foglalását követően a dokumentumokat az előírásoknak megfelelően még tavaly elküldte az ügyben eljárt elsőfokú bíróságnak – válaszolták a Független Hírügynökségnek írásban.
Ligeti Miklós, a pernyertes Transparency International (TI) jogi igazgatója a FüHü-től tudta meg a hírt. Mint mondta, amikor december közepe előtt érdeklődtek, azt a választ kapták, hogy még nincs írásba foglalva a határozat. (A Kúria ezzel jócskán túllépte a törvényben előírt 15 plusz 8 nap postázási határidőt.) Az első fokon eljáró bíróság az iratokat ezután elküldi a peres feleknek, így a TI-nek.
A TI arra volt kíváncsi, hogy mely kedvezményezettek (egyesületek, szövetségek) kaptak pénzt a társasági adóból (tao), mely támogatóktól mekkora összeget és melyik évadban.
Mivel a szervezetek nem adták ki önként az adatokat, a jogvédő három pert indított minisztériumokkal (EMMI és NGM), valamint az öt szakági sportszövetséggel szemben.
Kiderülhet, mikor lesz a választás
MTI Fotó: Vajda János
A törvény miatt április elseje kiesik, hiszen idén akkor lesz húsvét. A határidők betartását figyelembe véve, Áder János legkorábban hétfőn jelentheti be a választás időpontját, hiszen onnantól számítva 90 nap múlva lesz április 8-a, a legkorábbi lehetséges időpont.
Korábban április 8-ai dátum merült fel.
A törvény szövege szerint
„A VÁLASZTÁST ÚGY KELL KITŰZNI, HOGY A MAGYARORSZÁGI SZAVAZÁS NAPJA A KITŰZÉS NAPJÁT KÖVETŐ HETVENEDIK ÉS KILENCVENEDIK NAP KÖZÉ ESSEN”.
Emellett a választást vasárnap kell megtartani, és nem eshet húsvét vagy pünkösd vasárnapjára.
Az előző országgyűlési választás április 6-án volt.
Simicskát is harcba hívta Orbán Soros ellen
A valóságnak gyakran élénkebb a fantáziája, mint a legjobb forgatókönyvíróé. Simicska Ádám, Simicska Lajos fia osztotta meg az itt látható a levelet a Facebookon, amelyből kiderül, hogy Orbán Viktor Simicska Lajostól is kért pénzt a Soros György elleni harcához.
Attól a Simicskától, aki valamikor a barátja volt, kollégiumi szobatárasa, üzlet- és harcostársa. És aki mostanság Orbán elsőszámú közellenségének számít.
Ilyen levelet egyébként a hivatalos közlések szerint azok a magyar állampolgárok kaptak, akik felhatalmazták a kormányt, hogy kapcsolatban maradhassanak vele.
Nem tudni, hogy Simicska viccelt-e Orbánnal és jelezte, hogy kapcsolatban akart maradni vele. Gyanítható, hogy nem.
Ebben az esetben azt kell mondanunk, hogy a Fidesz sokszor emlegetett mozgósító csodafegyvere, a Kubatov-lista megérett a frissítésre.
Lengyel kételyek Orbán szavahihetőségét illetően
A karikatúra forrása: Financial Times
Habár a szerdai lengyel-magyar kormányfői találkozón szép szavak és nagy ígéretek hangzottak el, mégsem volt felhőtlen a boldogság a lengyel fél részéről. Ugyanis Orbán Viktor pont azt a témát nem vetette fel, amely miatt Mateusz Morawiecki eredetileg Budapestre jött: a Varsó melletti kiállást Brüsszel ellenében.
Kétségtelen, hogy mind a magyar, mind a lengyel kormánypropaganda nagy sikerként könyvelte el a szerdai Morawiecki-Orbán-találkozót. A központi témát egyértelműen a migrációs válság és a kvóták elutasítása uralta, amelyet sem Budapest, sem Varsó nem fogad el. Mateusz Morawiecki egyenesen odáig ment, hogy visszaidézte Orbán Viktor korábbi szavait: a közép-európai országoknak joguk van megválasztani, hogy kikkel szeretnének együtt élni. Ugyanúgy hangoztatta, hogy hasonlóan látják a világot és mindketten
„hiszünk az Európai Unió értékeiben, közösen szeretnénk azokat építeni”
Martin Schulz üzent Orbánnak: az EU nem szupermarket
A magyar miniszterelnök részt vett a bajor CSU konferenciáján, amelyet két nappal
Orbán és Schulz MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Botár Gergely
azelőtt tartottak, hogy újra kezdődnének a koalíciós tárgyalások Berlinben a CSU testvérpártja, a CDU és a szociáldemokraták között.
A Bild Zeitung arról kérdezte a szociáldemokraták vezetőjét, hogy mit gondol Orbán meghívásáról a CSU-konferenciára? Szerinte Horst Seehofernek, a CSU vezetőjének emlékeztetnie kellene Orbán Viktort arra, hogy az Európai Uniónak vannak törvényei, amiket be kell tartani. Schulz szerint a menekültkvóta ügyében Orbán szembe megy az Unióval, pedig csak 1920 menekültet kellene Magyarországnak befogadnia. Azt mondta: Orbán Viktor veszélyes logikát követ.
A CSU persze nem véletlenül hívta meg Orbán Viktort a csúcstalálkozóra, mert jelezni kívánta mind a szociáldemokratáknak, mind pedig Angela Merkelnek, hogy a menedékkérők ügyében a nézetei radikálisan különböznek a másik két párt elképzeléseitől.
Irán a CIA-t és a Moszadot vádolja a tüntetések szervezésével
MTI/AP/Ebrahim Norúz
Több mint húsz halottja és számtalan sebesültje volt a tüntetéssorozatnak Iránban. Ali Hamenei ajatollah, az ország valódi vezetője korábban is külföldi szálakat vélt felfedezni a megmozdulások mögött, az iráni főügyész most sokkal konkrétabb volt.
Mohammad Dzsafar Montazeri szerint egy Michael Andrea nevű CIA-ügynök szervezte a tüntetéseket, egy másik, meg nem nevezett férfi társaságában, aki szerinte az izraeli Moszad embere. A főügyész szerint egy kis csoportot hoztak létre ők ketten, és azután ez a csoport szervezte meg a tüntetéseket Irán nagyvárosaiban. A főügyész le is vonta a következtetést: az USA, Izrael és Szaúd Arábia áll emögött.
Amerikai szégyenlista a vallás üldözéséről a világban
Az amerikai külügyminisztérium Forrás: Wikimedia Commons
Tíz állam szerepel a listán, de Pakisztán különleges megfigyelés alatt áll – közölte a külügy szóvivője Washingtonban. Donald Trump épp most döntött úgy, hogy megvonja annak a segélynek a nagy részét, amelyet eddig Pakisztán a terrorizmus elleni harcra kapott Amerikától. Pakisztánon kívül Kína, Eritrea, Irán, Mianmar, Észak-Korea, Szaúd-Arábia, Szudán, Tadzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán szerepel a listán.
A vallási tolerancia ügye a világban rosszul áll, hiszen Afrikában, a Közel-Keleten vagy Ázsia nagy részén egyre kevésbé tolerálja a többség a kisebbség jogát arra, hogy más vallást kövessen. Ferenc pápa, aki nemrég a listán szereplő Mianmarban járt, is felemelte már a szavát mindenfajta vallásüldözéssel szemben.
Tíz állam szerepel a listán, de Pakisztán különleges megfigyelés alatt áll – közölte a külügy szóvivője Washingtonban. Donald Trump épp most döntött úgy, hogy megvonja annak a segélynek a nagy részét, amelyet eddig Pakisztán a terrorizmus elleni harcra kapott Amerikától.
Pakisztánban a vallási fanatizmus elsősorban a keresztény kisebbséget sújtja, de nincsenek biztonságban a síiták sem, akik a szunnita muszlim többség szemében eretneknek számítanak. Pakisztánon kívül Kína, Eritrea, Irán, Mianmar, Észak-Korea, Szaúd-Arábia, Szudán, Tadzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán szerepel a listán.
A vallásüldözés megítélése nem egyértelmű Washingtonban, hiszen Szaúd-Arábia az USA egyik fő szövetségese a Közel-Keleten. Ugyanakkor
a vallásszabadságot az Egyesült Államokban komolyan veszik,
mert nem feledkeznek meg arról, hogy az alapító atyák ősei elsősorban azért vándoroltak ki Európából, mert ott üldözték őket a vallásuk miatt.
A vallási tolerancia ügye egyébként a világban rosszul áll, hiszen Afrikában, a Közel-Keleten vagy Ázsia nagy részén egyre kevésbé tolerálja a többség a kisebbség jogát arra, hogy más vallást kövessen. Ferenc pápa, aki nemrég a listán szereplő Mianmarban járt, is felemelte már a szavát mindenfajta vallásüldözéssel szemben.
Nem a világ nagyhatalmai az egyetlenek, amelyek a saját geopolitikai és gazdasági játékaikat játsszák Afganisztánban, mivel a regionális középhatalmak szintén állandóan versenyeznek egymással a közép-ázsiai feletti befolyásért. A Trump-beszédet követően pedig még intenzívebbé válhat a rivalizálás az olyan „természetes ellenfelek” között, mint India és Pakisztán, vagy Irán és Szaúd-Arábia, amely nem éppen előnyös következményekkel járna Kabulra nézve.
Trump augusztus 21-én elmondott Afganisztán-stratégia egy újabb érdekes és kevésbé vizsgált részlete az volt, amikor az amerikai elnök többször tett említést Indiáról és Pakisztánról. Miközben az amerikai elnök Új-Delhi szerepéről pozitívan nyilatkozott, addig Iszlámábádot nagyon kemény szavakkal illette.
A Jó…
Az amerikai elnök augusztus 21-én lényegében „meghívta” Új-Delhit Afganisztánba, hogy vállaljon nagyobb szerepet az ország stabilizálódásában és gazdasági fellendítésében. Habár szó szerint nem tett róla említést, a sorok között kiolvasható, hogy Washington úgy tekint Indiára, mint akivel tökéletesen ellensúlyozhatja a kínai-orosz-pakisztáni együttműködést. Ugyanakkor India egyáltalán nem számít új jelenségnek Afganisztánban: igazából a háttérben eddig is komolyan hozzájárult az ország biztonságpolitikai és gazdasági megerősödésében.
Az indiaiak építették meg az afganisztáni parlament épületét, amely mintegy 90 millió dollárba került. Ma már az afgán exportoldalon India a második legfontosabb ország, és a két állam kereskedelmi volumene elérte a 700 millió dollárt. Kabul és Új-Delhi között pedig már biztonságpolitikai téren is jó együttműködés alakult ki: indiai kiképzők oktatnak afganisztáni katonákat és rendőröket, és orosz gyártmányú Mi-25 helikopterekkel látják el a helyi haderőt.
A két ország közötti jó kapcsolatokat szimbolizálja, amikor 2016 -ban Narendra Modi indiai elnök és afgán kollégája, Asraf Gáni együtt „megnyomták a piros gombot”, vagyis üzembe helyezték az Afganisztán-India Barátság Gátat. A kép forrása: wikimedia.
India számára ugyanis korántsem számít lényegtelennek, ami Afganisztánban történik: már négy konzulátusuk működik az országban, egyre több indiai üzletember és állampolgár van jelen, akik könnyen áldozatul eshetnek egy terrorista merényletnek. A másik ok, hogy Afganisztánon keresztül vezetne a TAPI (Türkmenisztán-Afganisztán-Pakisztán-India) gázvezeték, amely az indiai gazdaság energiahordozók iránti éhségét csökkentené, mert amennyiben elkészülne, akkor 33 millió köbméternyi földgázzal látná el a dél-ázsiai országot.
Tehát India számára egy amerikai meghívás és hátszél nagy előnyökkel járhat. Ezzel nemcsak borsot törhetne az örök riválisnak számító Pakisztán orra alá, mivel így annak „hátába kerülne”, hanem ellensúlyozhatja az egyre nagyobbá váló kínai jelenlétet is. Idén már egyszer Új-Delhinek sikerült Pekinggel összerúgnia a port: nyáron ismét fellángolt az ellentét a két ország között a Doklam fennsík hovatartozása miatt, ami eredetileg Kína és Bhután között zajlott, de India, mint a himalájai ország egyetlen komolyabb szövetségese, szintén belefolyt a vitába. Bár úgy tűnik, hogy augusztus végére már véget ért a viszály, de a feszültség izzó parazsa korántsem hunyt még ki, ami bármikor kiújulhat a jövőben India és Kína között. Végül pedig India számára az amerikai elnök kijelentései lehetőséget kínálnak az Egyesült Államokkal való viszony javítására is, hiszen már júniusban tartott Modi-Trump találkozón megállapodtak arról, hogy közösen szállnának szembe a dél-ázsiai és közép-ázsiai térségben észlelt erőteljes kínai expanzióval szemben. Ha ezt az indiai Modi-kormány elfogadja, akkor Új-Delhi szakít a korábbi külpolitikai gyakorlatokkal:
már elsősorban nem Moszkva fele orientálódni az ország, hanem a világ legnagyobb demokráciája aktívabban fog együttműködni a világ legerősebb demokráciájával.
…a Rossz…
Miközben egy júniusi kongresszusi jelentés úgy emlegette Indiát, mint „Afganisztán legmegbízhatóbb és legkifizetődőbb partnerét”, addig Pakisztánt egy olyan államnak nevezte, amely megfolytja és kihasználja szomszédját, jelentősen hozzájárulva az országban évtizedek óta tomboló kaotikus állapotokhoz. Pakisztán már a (fiatalabb) Bush-adminisztráció óta az amerikai bírálatok kereszttüzében van, mivel Washington szerint a pakisztáni kormány folyamatosan beleszól a szomszédos ország politikájába, a titkosszolgálatán (ISI) keresztül aktív kapcsolatokat tart fenn az afgán militánsokkal és folyamatosan fegyverrel látja el őket. Ugyanúgy ezek a vádak gyakran kitérnek arra a kellemetlen tényre is, hogy
az ország gyakran szolgált menedékhelyül nemzetközileg körözött terroristák számára, mint az ahogyan az egykor Oszama Bin Láden esetében történt.
Ezért az Obama-adminisztráció alatt is a Pentagon számtalan dróntámadást (pilóta nélküli gépek) hajtott végre a közép-ázsiai ország területén, amelynek pakisztáni civilek is áldozatul estek. Ez pedig csak tovább szította a feszültséget az országon belül, számtalan Amerika-ellenes tüntetést robbantva ki az országban, amely miatt Iszlámábád is Washington között is hűvösebbé vált a viszony. Ezután pedig csak hab volt a tortán, hogy a pakisztáni kormány – mintegy válaszlépésként – mindig szorosabbra fűzte a kapcsolatait Kínával: nemcsak szignifikánsan megnövekedett a Pekingből érkező segélyek és üzletemberek száma, hanem egyre intenzívebb volt a katonai és titkosszolgálati együttműködés a két ország között.
A Gvadar-kikötő Pakisztánban: Kína 2013-ban átvette a kikötő üzelmetetését, amely azóta az Új Selyemút elképzelés legfontosabb egyik legfontosabb csomópontjává vált. A kép forrása: wikimedia.
Miközben az előző amerikai elnökök még azért viszonylag óvatosak voltak a Pakisztánnal kapcsolatos kritikák terén, és vigyáztak arra nehogy túlságosan megromoljon a viszonyuk egy nukleáris hatalommal, addig úgy tűnik, hogy Trump esetében ez már a múlté. Az amerikai elnök nem rejtette el véka alá a véleményét, amikor kijelentette: „az Egyesült Államok többé nem hallgathat arról, hogy Pakisztán teret enged és menedéket biztosít a káosz, az erőszak és a terror erői számára”. Kifogásolta, hogy Pakisztán túlságosan beleszól a szomszédos országb működésébe és sok olyan tálibot és militáns csoportot támogat, amellyel az amerikai és más nemzetközi erők harcolnak. Ugyanúgy felvetette, hogy nemcsak Afganisztán, hanem Pakisztán esetében is alaposan megvágja majd a pénzügyi forrásokat.
Pár nappal később Rex Tillerson amerikai külügyminiszter megismételte Trump állításait. Sőt, azt is elismerte, hogy
„az új amerikai külpolitika Pakisztán destabilizációjával járhat, de ezt az árat Washington hajlandó megfizetni az afganisztáni ügy rendezéséért”
Természetesen emellett a pakisztáni vezetés nem ment el szó nélkül, és tiltakoztak a Fehér Házból érkező bírálatok ellen. Kiemelték, hogy ők is harcolnak a terrorizmus ellen, amelytől az országuk szintén szenved. Azonban a pakisztáni kormányt még nagyobb nyugtalansággal tölti el Trump indiai kormánynak intézett szavai. India már az 1947-es függetlensége óta „természetes ellenfele” Pakisztánnak, amellyel három háborút vívott egymással a Kasmír nevű tartományért. Iszlámábád és Peking aktívan együttműködött azért, hogy „bezárják” Dél-Ázsiába az országot és csökkentsék Új-Delhi világban betöltött szerepét. Ám egy intenzívebb Afganisztán-politikával India kitörhet ebből az izolációs törekvésekből, ráadásul megnyílhat az út Közép-Ázsia és a Közel-Keleti országok felé, ami még nagyobb aggodalommal töltheti a kínai és pakisztáni döntéshozókat.
…és a Csúf(ak)
Ha még ez nem lenne elég, még két olyan rivális állam is versenyzik Afganisztánért, amelyeket ugyan Trump nem említett, de befolyásuk a közép-ázsiai országra megkérdőjelezhetetlen és nem éppen pozitív értelemben. Ez a két ország pedig Irán és Szaúd-Arábia. Tudvalevő, hogy a két közel-keleti ország már évek óta vívja a maga kis hidegháborúját a térségben, amelynek geopolitikai, gazdasági és vallási (szunnita-síta ellentét) okai vannak. Akárcsak egykoron az Egyesült Államok és a Szovjetunió, Rijád és Teherán nem közvetlenül háborúzik egymással, hanem úgynevezett proxykon (helyetteseken) keresztül harcolnak Irakban, Jemenben és Szíriában. Afganisztán sem volt kivétel, igaz, itt kevésbé volt „látványos” az iráni-szaúdi párharc, mint az előbb említett országok esetében.
Az ma már közismert tény, hogy Szaúd-Arábia pénzelte azokat a mudzsahedín (szent harcosokat), akik a Szovjetunió ellen harcoltak még a hidegháború utolsó évtizedében. A szoros anyagi és személyes kapcsolatok azóta is fennálltak egyes szaúdi üzletemberek és a tálibok között, elég csak Oszama Bin Láden szaúdi származására gondolni. Rijád ma is dollármilliárdokkal szponzorálja az afganisztáni (szunnita) mecsetek, kulturális központok és szervezeteket, de néha a szélsőséges nézeteikről ismert prédikátorokat és tálibokat is. A szaúdi vezetés a diplomáciai téren mindig maga mellé akarja állítani a kabuli kormányt, mint ahogyan a 2015-ös Jemen elleni intervenció során tette. Ugyanúgy mivel Pakisztán szoros szövetségese Szaúd-Arábiának, ezért a két ország Afganisztán esetében is együttműködik egymással. Csakhogy mindketten olyan tálibokat és militáns csoportokat (is) szponzorálnak, amely ellen az amerikaiak ellen harcolnak. Az „afgán szálak” pedig eddig is nehéz árnyékot vetettek az amerikai-szaúdi kapcsolatokra. Valószínűleg Trump – vagy inkább annak külpolitikai tanácsadói – is úgy ítélték meg, hogy India preferálása sokkal kevésbé lenne kockázatos vagy „ütne vissza”, mintha engednék azt, hogy Szaúd-Arábia nagyobb szeletet hasítson ki magának Afganisztánból.
Ezzel párhuzamosan Irán is jelen van a közép-ázsiai országban, igaz, az eddigiektől eltérően sokkal kisebb mértékben. Habár a becslések szerint Afganisztánban mindössze 15 százalék körüli a síiták aránya, mégis Teherán kiemelten figyelemmel követi a sorsukat. Mivel a közép-ázsiai országban nemcsak a kormányerők és a külföldi állampolgárok ellen követnek el merényleteket, hanem más vallási kisebbségek ellen is, ezért Irán igyekszik a védőszárnyai alá helyezni őket. Amióta pedig az ISIS is felbukkant, az emberrablások, a síita mecsetek elleni támadások és gyilkosság száma jelentősen megugrott.
A zaranji afgán-iráni határátkelő. A két ország közötti határ csak egyes szakaszokon ellenőrzött, így rendszeresen szivárognak át afgán militánsok Iránba vagy törnek súlyos ki harcok a hátőrök és a fegyveres csoportok között.A kép forrása: wikimedia.
Az iráni vezetésnek azonban nemcsak emiatt lényeges Afganisztán, hanem azért is, mert 900 kilométer hosszú közös határon osztozkodnak. Ennél sokkal égetőbb az afgán menekültek száma:Iránban még a legszerényebb becslések szerint is 2,5 millió afgán menekült lakik, ebből 1 millió menekült-táborokban, és vannak olyanok, akik az 1979-es szovjet invázió óta a perzsa országban élnek. Habár az iráni kormány többször próbálta megoldani a helyzetüket, továbbra is attól tartanak, hogy az afgán állam totális összeomlása vagy a polgárháborúk eszkalálódása esetén a harcok átterjednek egész Nyugat-Iránra. Éppen ezért Teherán szintén igyekszik beleszólni a kabuli kül- és belpolitikába, de ezt sokkal kevesebb eredménnyel és sikerrel járt, mint Szaúd-Arábia esetében, nem is beszélve arról, hogy a helyi afgán síiták sem feltétlenül örültek mindig az iráni védernyőnek.
Tehát a közép-ázsiai államért egy olyan intenzív verseny folyik, amely a háttérben évek óta zajlott, de Trump-beszéd után ez sokkal intenzívebbé és látványosabbá válhat. Az országgal kapcsolatban gyakran megjegyzik, hogy „Afganisztán a birodalmak temetője”, de a kétrészes elemzés szerző véleménye szerint ezzel együtt a „nagyhatalmak geopolitikai játszmáinak a bölcsője is”.
„Nagyon boldog vagyok –nyilatkozta a 20 éves Malala Yousafzai, Nobel díjas pakisztáni diáklány Oxfordban, ahol politikatudományi, filozófiai és közgazdaságtani tanulmányokat kezd.
Oxfordi tanulmányainak a megkezdésével Malala egyik eszményképe, Benazir Bhutto pakisztáni miniszterelnök nyomdokaiba lép. Benazir Bhutto, akinek édesapja is miniszterelnök volt, kétes körülmények között veszítette életét Pakisztánban, ahol az iszlamista fanatizmus olykor a szinte mindenható katonai titkosszolgálat támogatását is élvezi. Mint például a nyolcvanas években, a később Afganisztánban a hatalmat is megszerző tálib mozgalom megszervezésekor. Mint emlékezetes, Oszama bin Laden ott szervezte a szeptember 11-i terrorakciót, majd Pakisztánban élt egy katonai lakótelepen. Ott végeztek vele az amerikai kommandósok 2011-ben.
Malala Yousafzai fiatal lány létére bátran szembeszállt a tálibokkal, akik különösen nagy befolyással rendelkeznek Pakisztán északnyugati részén, ahol iskolába járt. Ezzel kihívta maga ellen a nőket alsóbbrendűnek tartó, őket a konyhába visszaűző tálibok gyűlöletét. Az ő felfogásuk szerint a nők maradjanak csak analfabéták – ám Malala Yousafzai kiállt a nők tanulási jogai mellett.
2012-ben tálibok egállítottak egy iskolabuszt Pakisztán északnyugati részén, s azzal fenyegetőztek, hogy ha Malala Yousafzai nem jelentkezik önként, akkor elkezdik egyenként megölni a lányokat. Malala Yousafzai jelentkezett és főbe lőtték, ám ezt túlélte, majd sikerült eljutnia Angliába, ahol megműtötték.
Birminghamben járt középiskolába, mert hazájában a tálibok újra megfenyegették. 2014-ben megkapta a Nobel békedíjat, most pedig Oxfordban, a világ egyik leghíresebb egyetemén tanulhat tovább.
Deklaráltan továbbra is küzdeni akar a nők jogaiért. Malala Yousafzai csak reménykedhet abban, hogy mire befejezi tanulmányait Oxfordban és haza kíván térni, már nem kell kockára tenni az életét azért, ha azt hirdeti: a nőket is jogok illetik meg a muzulmán államvallású Pakisztánban is.
Legalább 15 ember meghalt, miután egy bomba robbant a délnyugat-pakisztáni Kvetta városában.
Egy katonai teherautóra támadtak terroristák, nyolc katonát és hét civilt öltek meg. 25-en megsebesültek, köztük 15 civil. Helyi tisztviselő szerint a halottak száma még emelkedhet.
A hadsereg szerint
a merénylő gyújtóbombát használt, amelytől kigyulladtak a robbanás körzetében lévő autók is.
A tűzszerészek szerint öngyilkos merénylet történt.
A katonák útban voltak a kaszárnyájukba, amikor a pokolgép működésbe lépett a város egyik buszmegállójában.
Egyelőre senki nem vállalta a merényletet. Kvetta mintegy száz kilométerre fekszik az afgán határtól. A tartományban, Beludzsisztánban nacionalista és szakadár szervezetek tevékenykednek, de a múltban elkövetett támadásokért gyakran a tálibokat, vagy más szélsőséges mozgalmakat tettek felelőssé a hatóságok.
Sok katonát és rendőrt vezényeltek ki az utcára Pakisztán fővárosában, ahol Navaz Sarif miniszterelnök tudomásul vette a a Legfelső Bíróság döntését és távozott tisztségéből. A Panama papírok leplezték le azt, amit a helyi sajtó már többször is megírt: a miniszterelnök és családja korrupciós pénzeken gazdagodott meg, melyeket offshore számlákon tartottak a gyerekek nevén. A kormányfő lányát és vejét emiatt külön is vádolják Pakisztánban, ahol eddig még egyetlen miniszterelnök sem tudta kitölteni a kormányfői periódust. Pakisztánnak a függetlenség kikiáltása óta 18 miniszterelnöke volt és mindegyik idő előtt távozott.
Navaz Sarif háromszor is volt miniszterelnök tehát valóságos veterán Pakisztán politikai életében. Először 1990 és 1993 között töltötte be a kormányfői tisztséget, majd pedig 1997 és 1999 között. Ekkor vértelen puccsal távolították el tisztéből. Most majdnem kitöltötte az idejét hiszen a mandátuma jövőre jár le. Utódát a kormánypárt választja meg, és a jövő évi választásokig lesz hatalmon. A kormánypárt egyik legtekintélyesebb vezére nem más mint a kormányfő testvére, aki a legnépesebb állam, Pendzsab főminisztere.
Pakisztán atomhatalom, mely stratégiai helyen fekszik: itt keresztezik egymást a nagyhatalmak érdekei. Jelenleg Pakisztán az USA és Kína szövetségese és ősellenségnek tekinti Indiát, mely Oroszország támogatására számíthat. A szomszédos Afganisztánban évtizedek óta polgárháború dúl, melyben fontos szerepet játszanak a tálibok. Őket annak idején a pakisztáni hadsereg hírszerző szolgálata képezte ki méghozzá az USA kérésére. Amikor Afganisztán szovjet megszállás alatt állt, akkor a tálibok az USA támogatásával jelentős szerepet játszottak a szovjet barát erők bukásában. Később viszont hatalomra kerülve szembefordultak az Egyesült Államokkal. Oszama bin Laden és az Al Kaida Afganisztánban tervelte ki a 2001 szeptember 11-i merényletsorozatot. Amikor Amerika visszavágott, akkor Oszama bin Laden Pakisztánba menekült. Ott éldegélt háborítatlanul mindaddig amíg amerikai kommandósok meg nem ölték 2011-ben. Minthogy az amerikaiak „elfelejtettek” erről szólni, ezért a két állam kapcsolata azóta kissé feszültebb. Az USA viszont javította a kapcsolatait Indiával és erre buzdította Pakisztánt is. Az olvadás meg is indult: Navaz Sarif tárgyalt Narendra Modi indiai miniszterelnökkel. Az utódának mindenképp megoldásokat kell találnia a nehéz helyzetben hiszen a csaknem 180 milliós Pakisztán stagnál miközben vetélytársa India gőzerővel tör előre és a világ harmadik nagyhatalma akar lenni Kína és az USA mögött. FüHü
2002 májusában felrobbant egy autóbusz Pakisztán legnagyobb városában. 15-en meghaltak, köztük 11 francia állampolgár.
Tizenöt éve vizsgálják különböző bíróságok az esetet Franciaországban, ahol most a célkeresztbe került az akkori hadügyminiszter, a ma 75 éves Francois Léotard. A gyanú szerint miatta történt a robbanás Karachiban. A francia sajtó csak Karachi gate-nek emlegeti az ügyet, hiszen szinte az egész jobboldali elit érintett benne.
Mi történt valójában? 1994-ben amikor Edouard Balladur volt Franciaország miniszterelnöke, Párizs tengeralattjárókat adott el Pakisztánnak és Szaúd Arábiának. Nagy üzletről volt szó, és ezért bőven jutott pénz a megvesztegetésre is. A döntéshozók elég sokat kaphattak mindkét országban, hiszen a franciáknak adták a megrendeléseket. A Canard Enchainé című szatirikus lap, mely az elsők között szokott leleplezni korrupciós ügyeket, már akkoriban megírta, hogy a megvesztegetési pénzből nemcsak a vásárlóknak jutott, de abból szépen visszaosztottak francia politikusoknak is.
Balladur akkori kormányfő elnök szeretett volna lenni 1995-ben, és erre kellett a pénz. Hadügyminisztere, Francois Léotard 2002-re készülődött. Ő erre tett félre a tengeralattjáró üzletből. Nicolas Sárközy volt akkoriban a költségvetési miniszter. Balladur ellen már megindult a vizsgálat. Most a célkeresztbe került Francois Léotard is, aki a francia politika nagy ígérete volt és az is maradt. Fiatalon visszavonult. Már akkoriban pedzegették, hogy talán a Karachi-gate miatt. Mások szerint egyáltalán nem erről volt szó:
az orosz titkosszolgálat valamivel megzsarolta, és ő cserébe NATO titkokkal fizetett.
Az amerikai kémelhárításnak feltűnt, hogy Moszkvában túl sokat tudnak arról, hogy mi folyik a NATO hadügyminiszteri értekezletein Brüsszelben. Jeleztek Párizsnak, és az ígéretes fiatal politikus eltűnt a közéletből.
Most viszont válaszolnia kell arra a kínos kérdésre: lehet, hogy miatta halt meg 11 francia állampolgár Karachiban? A busz ugyanis, melyben a franciák ültek, az Agosta tengeralattjárók karbantartására érkezett Pakisztánba. De miért robbantották fel? Azért, mert Balladurből nem lett elnök! Épp ellenkezőleg: ellenfele, Jacques Chirac költözött be az Elysee palotába. Aki ugyancsak csodálkozott azon, hogy miért fizet Franciaország még mindig megvesztegetési pénzeket Pakisztán néhány fontos emberének. Amikor rájött, hogy vesztes ellenfele részben ebből pénzelte a választási kampányát, azonnal leállította a kifizetéseket. A pakisztáni döntéshozók viszont úgy érezték: átverték őket, mert nem kapták meg a teljes összeget! Finom figyelmeztetésként felrobbantották az autóbuszt Karachiban.
Pontosabban a tálibokra bízták ezt a feladatot. A fanatikus iszlamista gárdát annak idején a pakisztáni katonai titkosszolgálat hozta létre – az USA kérésére. Így aztán nem volt nehéz őket rávenni egy merényletre Pakisztán legnépesebb városában. Csakhogy a francia titkosszolgálat is nyomozni kezdett és kiderült: a megvesztegetési pénzek elmaradása miatt a dühös kormányzati emberek hoztak döntést az autóbusz felrobbantásáról Karachiban. A 15 halottból 11 francia volt!
A vizsgálat azon nyomban megindult Párizsban, de lassan csordogált amíg a jobboldal volt hatalmon. Amint a szocialisták kormányra kerültek, az igazságszolgáltatás is magasabb fokozatba kapcsolt: vádat emeltek Edouard Balladur egykori miniszterelnök ellen. Most pedig a hadügyminiszter, Francois Léotard is a célkeresztbe került. Igaz, ők már nyugdíjasok. De mi lesz Nicolas Sárközy-vel, akinek mindenről tudnia kellett, hiszen Balladur bizalmi embere volt, mint költségvetési miniszter és kampányának egyik fő szervezője.
Tanúként már kihallgatták. Mivel politikai pályafutása már valószínűleg véget ért, hiszen idén elbukott a jobboldali előválasztáson, nem kizárt, hogy ő is célkeresztbe kerül. Ez pedig csúnya búcsú lenne a közélettől Nicolas Sárközy számára, aki alig múlt hatvan éves, és még valószínűleg a visszatérésről álmodik az Elysee palotába.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
A valóságnak gyakran élénkebb a fantáziája, mint a legjobb forgatókönyvíróé. Simicska Ádám, Simicska Lajos fia osztotta meg az itt látható a levelet a Facebookon, amelyből kiderül, hogy Orbán Viktor Simicska Lajostól is kért pénzt a Soros György elleni harcához.
