Kezdőlap Címkék Pakisztán

Címke: pakisztán

Meghalt Francois Léotard, a francia hadügyminiszter, aki az oroszoknak kémkedett

81 éves volt amikor meghalt, de a politikai halála már jóval előbb bekövetkezett amikor kiderült róla: tájékoztatja az orosz hírszerzést a NATO ülésekről és a francia hadsereg fontos ügyeiről.

2001-ben mondott búcsút a politikának az egykori nagy ígéret, aki Franciaország elnöke akart lenni. “Prostituálódott a francia politikai élet“ – ezzel indokolta meg visszavonulását, melyet akkor csak nagyon kevesen értettek meg. Lassacskán kiderült: Franciaország egykori hadügyminisztere kémkedett az oroszoknak! Erre nem a francia kémelhárítás jött rá hiszen senki sem feltételezte a liberális politikusról, hogy ilyesmire vállalkozna, de a CIA észrevette, hogy Moszkvában túlságosan is sokat tudnak a NATO tanácskozásokról. Vajon ki a vakond? A biztonság kedvéért minden résztvevőt ellenőriztek, és így bukkantak rá Francois Léotard francia hadügyminiszterre. Párizsban nem tudtak mit kezdeni az üggyel, ezért inkább elhallgatták. Máig nem tudja senki sem, hogy mivel vették rá az oroszok a kémkedésre.

Francois Léotard 1993-ban lett hadügyminiszter Edouard Balladur kormányában. Balladur elindult az elnökválasztáson 1995-ben miután Léotard lemondott erről cserébe azért az ígéretért, hogy ő lehet a miniszterelnök, ha Balladurt elnökké választják. Balladur nem nyert. A választási kampány körül viszont sok volt a pénzügyi szabálytalanság, és ezért Léotard volt a felelős. Így tíz hónapos felfüggesztett börtönre ítélték.

Karachi gate

Franciaország nagyszabású fegyver üzletet kötött Pakisztánnal, és ebben nagy szerepe volt a megvesztegetésnek. Csakhogy a pakisztáni tábornokok nem kapták meg a teljes kialkudott összeget, mert annak egy részét Balladur kormányfő választási kampányára fordították. A hoppon maradt pakisztáni generálisok furcsa módon álltak bosszút: “elnéztek” egy iszlamista merényletet, amely azt a szállodát célozta meg Karachiban, ahol a francia fegyvereket kísérő katonák laktak. A robbanás közülük is sokakat megölt. A dühös rokonok vizsgálatot követeltek, és kiderült az igazság: a francia korrupció büntetése volt a merénylet Karachiban.

Léotard ex hadügyminisztert újra elítélték: ezúttal kétéves felfüggesztett börtönbüntetést és 100 ezer eurós pénzbüntetést kapott. Emlékiratait nem adta ki, valószínűleg nem akart eldicsekedni a kínos részletekkel. Fiatalabb kortársát, Nicolas Sarkozyt, aki pedig elnök is volt Franciaországban, jogerősen börtönbüntetésre ítélték korrupcióért. Természetesen fellebbezett, de ő lehet az ötödik köztársaság első elnöke, aki börtönbe megy, mert a korrupciós ügyeit nem sikerült olyan jól eltitkolnia mint Francois Léotardnak, aki még kémügybe is belekeveredett. Mindenesetre tanulságos, hogy Franciaországban nagyot lehet bukni azért, ha valaki idegen nagyhatalommal túlságosan is jóban lesz, és belekeveredik korrupciós ügyekbe.

A magyar elit igyekszik úgy tenni, hogy mindez csakis a “nyugat alkonyát” jellemzi, de valójában Magyarországon sokkal nagyobb az esélye annak, hogy országos vezetők együttműködjenek nagyhatalmak irányítóival, és ezért még juttatást is kapjanak. Az oroszok ezt jól tudják: Putyin a Gazprombankon keresztül finanszírozta külföldi “barátait”. A brit hírszerzés hozzájutott egy ilyen Gazprombank listához, és ezt eljuttatta Washingtonba is.

Moszkvában a lista kiadásával gyanúsított Lukoil alelnök kiesett a kórház ablakán. Ez az orosz Windows program.

A magyar diplomácia idegesen érdeklődött Washingtonban: ki van rajta Putyin barátainak listáján? Az USA mosolyogva csak annyit közölt: magyar nevet egyelőre nem találtunk Putyin külföldi barátainak listáján.

Churchill: nem akarok orosz hadihajókat látni Karachiban!

Most ünneplik Pakisztánban az ország megszületésének hetvenötödik évfordulóját. Mindenki Muhammad Ali Dzsinnah alapító elnöknek tulajdonítja Pakisztán megalapítását – joggal hiszen ő volt a Muzulmán Liga elnöke. Ez harcolta ki, hogy brit Indiát két részre osszák vallási alapon: Nyugaton és Keleten létrejött Pakisztán- a tiszták országa , ahol az iszlám államvallás lett – míg India megmaradt laikus államnak, ahol jelenleg 200 millió muzulmán él. Muhammad Ali Dzsinnah Pakisztánja hamarosan kettévált és 1971-ben megalakult Banglades.

A szétválás Churchill gondolata volt

Nagy Britannia miniszterelnöke tisztában volt vele, hogy a brit birodalom ékköve, az indiai császárság függetlenné válik a második világháború után. Erre készülődött Gandhi a legendás vezér, jobbkeze, Nehru, aki a független India első miniszterelnöke lett és Muhammad Ali Dzsinnah is, aki a muzulmánok vezetője volt. Mindannyian az egységes Indiában gondolkodtak. Csakhogy Churchillt módfelett zavarta az, hogy a Kongresszus Pártban, amely a függetlenség felé vezette Indiát nagyon erős a szovjetbarát vonal. Nagy Britannia és a Szovjetunió szövetségesek voltak a második világháborúban: együtt küzdöttek a náci Németország ellen, és együtt osztották fel Kelet Európát.

A Szovjetunió és Nagy Britannia felosztotta Iránt is, ahol a vezetés szimpatizált a náci Németországgal. A megszállt Teheránban tartották meg az első csúcstalálkozót is. Churchillnek feltűnt, hogy Sztálin elvtárs kikötőt keres a térségben, és Karachi tűnik számára a legalkalmasabbnak. Ezt Churchill mindenáron meg akarta akadályozni. Ezért felbíztatta Muhammad Ali Dzsinnah muzulmán vezetőt, hogy ragaszkodjon ahhoz: osszák szét vallási alapon Indiát. Churchill úgy vélte: az iszlám Pakisztán semmiképp sem ad kikötőt a Szovjetuniónak, ahol üldözték a vallásokat.

Churchill számítása bevált: a térkép elkészült. A brit miniszterelnök ugyan megbukott 1945-ben, de a térkép megmaradt. Annak alapján Muhammad Ali Dzsinnah kiharcolta Pakisztánt. Legkevesebb egymillió embert gyilkoltak brit India felosztásakor hiszen a hindu és a muzulmán lakosság teljesen összekeveredett. A szétválás véresen ment végbe. Pakisztán mindvégig szembenállt  a Szovjetunióval. Az Afganisztánban harcoló tálibokat Pakisztánban képezték ki. Válaszul a szovjet titkosszolgálat felrobbantotta Ziaul Hak pakisztáni elnököt. Mindez már a múlt.

Kína a fő szövetséges

Bár Kínában is a kommunista párt van hatalmon éppúgy mint Moszkvában 1991-ig, de Peking nem kívánja terjeszteni a kommunizmus eszméit külföldön. Ezért Pakisztán számára elfogadható szövetséges hiszen szembenáll Indiával és az Egyesült Államokkal. Korábban az USA Pakisztán szövetségese volt, de Washingtonban időközben váltottak: Pakisztán ősellensége, India lett az új kedvenc. Pakisztán megindult a lejtőn lefelé: jelenleg a fizetésképtelenség határán táncolnak. Az USA ellenfelei immár Pakisztán kebelbarátai: Putyint épp akkor kereste fel a pakisztáni miniszterelnök amikor az orosz elnök elindította csapatait Ukrajna ellen. A 75-ik évfordulón nem sokmindent ünnepelhetnek Pakisztánban, ahol a hadsereg és a titkosszolgálat irányít a háttérből. Hatalmas erőfeszítéssel Pakisztán nukleáris hatalom lett, de gazdasága versenyképtelen, a jövője pedig tökéletesen bizonytalan. Pakisztán a világpolitikában már nem tényező amióta az amerikaiak a sorsára hagyták Afganisztánt és vele az egész térséget. Maradnak a kínai barátok, akik üzleti alapon terjeszkednek az Új Selyemúton. Számukra a 20 milliós Karachi kikötője elsősorban a kereskedelem számára fontos, nem pedig a hadi flottának – ahogy annak idején Winston Churchillnek, aki stratégiai okokból találta ki Pakisztánt.

A Moszad és az iszlám atom

Az izraeli Moszad német és svájci cégeket ellen követett el robbantásos merényleteket, hogy leállítsák a pakisztáni atomfegyverprogramot – jelentések szerint Pakisztán az 1980-as években Irán tiltott nukleáris programjának megsegítésén dolgozott.

A Moszadot azzal gyanúsítják, hogy az 1980-as években bombákat robbantott és fenyegetett német és svájci vállalatokat, amelyek közvetlenül részt vettek a Pakisztáni Iszlám Köztársaság megsegítésén, annak születőben lévő atomfegyver-programjában.
A Neue Zürcher Zeitung (NZZ) neves svájci napilap szombaton számolt be először az eredményekről. A lap szerint „felmerült a gyanú, hogy a Moszad állhat a támadások és fenyegetések mögött.

Izrael számára egzisztenciális fenyegetést jelentett az a kilátás, hogy Pakisztán az első iszlám állammá válhat amelyik atombombával rendelkezik.”

A lap arról számolt be, hogy Pakisztán és az Iráni Iszlám Köztársaság az 1980-as években szorosan együttműködött nukleáris fegyverek gyártásában. A lap szerint a német és svájci cégek intenzív munkája az iráni nukleáris program támogatásában „viszonylag jól kutatott”. Azonban “a berni és washingtoni archívumokból származó új, korábban ismeretlen dokumentumok élesítik ezt a képet.”

A lap idézte Adrian Hänni svájci történészt, aki szerint a Moszad valószínűleg részt vett svájci és német vállalatok elleni bombatámadásokban, hozzátéve azonban, hogy nem volt „füstölgő pisztoly”, amely bizonyítaná, hogy a Moszad hajtotta végre a támadásokat.

Egy dél-ázsiai nukleáris fegyverek elterjedését megakadályozó szervezet, egy korábban ismeretlen szervezet, a svájci és a németországi robbanásokért vállalta a felelősséget.
Az NZZ beszámol a néhai pakisztáni atomtudós, Abdul Qadeer Khan, Pakisztán atomfegyver-programjának atyjának szerepéről, aki az 1980-as években átszelte Európát, hogy technológiát és tervrajzokat szerezzen a nyugati intézményektől és cégektől egy nukleáris fegyverhez. A lap azt írta, hogy Khan egy zürichi szállodában találkozott az Iráni Atomenergia-szervezet küldöttségével 1987-ben. Az iráni delegációt Masud Naraghi mérnök, az iráni atomenergia-bizottság főnöke vezette.
Két német mérnök, Gotthard Lerch és Heinz Mebus, valamint Naraghi, aki az USA-ban szerzett PhD fokozatot, találkozott Khan csoportjával Svájcban. További találkozókra Dubajban, az Egyesült Arab Emírségekben került sor.

Pakisztán nukleáris fegyverprogramjának felgyorsítására tett gyors ütemű erőfeszítéseivel szemben az Egyesült Államok kormánya sikertelenül próbálta elérni, hogy országaikban a német és a svájci kormány lépjen fel a Pakisztánt segítő cégek ellen.

A feltételezett Moszad-ügynökök állítólag Svájcban és Németországban léptek fel a Pakisztánt segítő cégek és mérnökök ellen.
Az NZZ szerint „Néhány hónappal az amerikai külügyminisztérium Bonnban (az akkori Nyugat-Németország fővárosa) és Bernben történt sikertelen beavatkozása után ismeretlen tettesek veszélyes támadásokat hajtottak végre három ilyen cég ellen: 1981. február 20-án a a Cora Engineering Chur egyik vezető alkalmazottjának háza; 1981. május 18-án a Wälischmiller cég markdorfi gyárépületén; végül 1981. november 6-án Heinz Mebus erlangeni mérnöki irodájában. Mindhárom támadás csak anyagi kárt okozott, csak Mebus kutyája halt meg.”
A lap megjegyezte, hogy „A robbanóanyag-támadásokat több telefonhívás kísérte, amelyekben idegenek angolul vagy törött németül fenyegettek más szállítócégeket. Néha a hívó elrendelte a fenyegetés rögzítését.

„Önnel is megtörténhet az a támadás, amit a Wälischmiller cég ellen követtünk el”

– ezzel megfélemlítették a Leybold-Heraeus adminisztrációs irodát. Siegfried Schertlert, a cég akkori tulajdonosát és vezető üzletkötőjét, Tinnert többször is hívták magánvonalakon. Schertler a svájci szövetségi rendőrségnek is beszámolt arról, hogy az izraeli titkosszolgálat felvette vele a kapcsolatot. Ez derül ki a nyomozási aktákból, amelyeket az NZZ először láthatott.”
Schertler elmondta, hogy Izrael németországi nagykövetségének egyik alkalmazottja, akit Davidnek hívtak, felvette a kapcsolatot az cégvezetővel. A cég vezetője elmondta, hogy David sürgette, hogy hagyja abba „ezeket az atomfegyverekkel kapcsolatos üzleteket”, és térjen át a textilüzletre.

„E beszállítók közül sokan, főleg Németországból és Svájcból, hamarosan milliós értékű üzletet kötöttek Pakisztánnal:

a Leybold-Heraeus, a Wälischmiller, a Cora Engineering Chur, a Vakuum-Apparate-Technik
(a fő vevő Friedrich Tinnerrel) vagy a Buchs fémművek, hogy csak néhányat említsünk. Egy fontos körülmény hasznot húzott nekik: a német és a svájci hatóságok igen nagyvonalúan értelmezték a kettős felhasználásra vonatkozó rendelkezéseiket: az urándúsításhoz szükséges alkatrészek többségét, például a nagy pontosságú vákuumszelepeket elsősorban polgári célokra használják.”

Az NZZ arról számolt be, hogy a washingtoni Nemzetbiztonsági Archívum nemrégiben közzétette az Egyesült Államok külügyminisztériumának 1980-ban folytatott bonni és berni diplomáciai levelezését.

„Ez azt mutatja, hogy az Egyesült Államok komolyan nehezményezte a két ország laza kezelését a pakisztáni kényes szállításokkal kapcsolatban.

Egy alkalmazott feljegyzésében Bern viselkedését „elengedett megközelítésnek” minősítették – ennek megfelelően a helyi hatóságokat azzal vádolták, hogy szemet hunytak a kétes tevékenység folytatása fölött.

A most nyilvánosságra hozott, korábban titkosnak minősített küldeményeken először szerepelnek azok a cégek, amelyeket az Egyesült Államok azzal vádolt meg, hogy szállításaikkal támogatják a pakisztáni atomfegyver-programot. A listán körülbelül fél tucat cég szerepelt Németországból és Svájcból.

Felélénkül az iszlamista terrorizmus Afganisztánban?

Dusanbeban tartottak találkozót a sanghaji kezdeményezés vezetői, akik az afganisztáni válságot tárgyalták meg elsősorban. Irán is belépett a szervezetbe, így már a térség összes érintett állama egyeztetheti elképzeléseit Afganisztánnal kapcsolatban.

A két fő kérdés:

  • újra az iszlamista terrorizmus hátországa lesz-e Afganisztán?
  • Mi lesz a több millió menekülttel? Pekinget elsősorban azt izgatja: hova mentek az ujgur iszlamisták Afganisztánból?

A tálibok szóvivője exkluzív interjút adott a pekingi Global Timesnak, és ebben azt állította, hogy a Kelet Turkesztáni Iszlamista Mozgalom /ETIM/ embereinek megmondták: el kell hagyniuk Afganisztánt! De hol vannak most? Hányan élnek még mindig Afganisztánban?
– tudakolja a pekingi vezetés angol nyelvű portálja.

Az ujgur iszlamistákkal közöltük, hogy nem használhatják bázisként Afganisztánt külföldi hadműveletekhez – nyilatkozta a Global Timesnak Suhail Shaheen tálib szóvivő. Aki viszont nem közölte: hány ujgur iszlamista hagyta el Afganisztánt és hányan maradtak még ott? Ezt kifogásolta a pekingi külügy szóvivője.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa tavaly májusban egy jelentést tett közzé arról, hogy  az ETIM-nek körülbelül 500 harcosa él Badahsan, Kunduz és Taksan tartományban Afganisztán északi részén.

Pakisztáni források szerint 200-300 ujgur iszlamista harcos maradhatott Afganisztánban.

Az amerikai katonák csapást mértek egy táborra Badahsan tartományban 2018-ban, ahol a tálibok az ujgur fegyvereseket képeztek ki.

A sanghaji Fudan egyetem professzora szerint az ETIM emberei szétszóródtak: az iszlamista szervezet legfőbb erői Pakisztánban, Szíriában és Törökországban élnek. Csang Csiatong professzor szerint ma már az iszlamista szervezetnek több tagja él Szíriában mint Afganisztánban. A táliboknak még akkor is nehéz lenne teljesíteni az ígéretüket, melyet Vang Ji külügyminiszternek tettek Tiencsinben még a hatalomátvétel előtt, ha komolyan akarnák hiszen ők maguk is megosztottak és nem ellenőrzik Afganisztán egész területét.

A tálibok Kínától, az ujgur iszlamisták az USA-tól várnak segítséget

Erre az ellentmondásra mutat rá a Global Times, amely megerősíti, hogy a támogatás legfőbb feltétele az, hogy a Kínában terroristának tekintett szervezetet számolják fel Afganisztánban.

Az ETIM azonban élvezi az Egyesült Államok támogatását – hangsúlyozzák a kínai szakértők. Azzal, hogy az USA ilyen villámgyorsan vonult ki Afganisztánból, megnőtt a szomszédos államok terrorfenyegetettsége – hangsúlyozza a Global Times.

Kínai-orosz együttműködés

Tadzsikisztán fővárosában Afganisztánról tanácskoznak a sanghaji együttműködési szervezet tagállamainak vezetői. A kínai és az orosz külügyminiszter: Vang Ji és Szergej Lavrov megerősítették az együttműködési szándékot a terrorizmus ellen. Vang Ji ezenkívül sürgette az Egyesült Államokat és az Európai Uniót, hogy járuljanak hozzá ehhez – írta a Hszinhua hírügynökség.

A tanácskozáson Dusanbeban részt vett India, Pakisztán és Irán is, melyek mind érintettek az afganisztáni válságban.

Kínai-orosz-iráni-pakisztáni együttműködés Afganisztánban

Irán kész együttműködni Pekinggel”a béke érdekében Afganisztánban” – ezt közölte az ország nemrég beiktatott új kemény vonalas államfője Hszi Csinping kínai elnökkel, aki telefonon érdeklődött Teherán álláspontja iránt. Ebraham Raisi iráni elnök ugyanezt mondta Vlagyimir Putyinnak is.

“Az afgán társadalom különböző erőinek össze kell fogniuk, hogy kihasználják az USA kivonulását arra, hogy megteremtsék a békét és a stabilitást az országban” – közölte Irán elnöke. Ennek azért van nagy jelentősége, mert Afganisztán népességének jelentős része a perzsához közelálló nyelven beszél, és a lakosság egy része siita vallású, melyet a szunnita tálibok eddig nem nagyon toleráltak. Emiatt Iránnak kifejezetten rosszak voltak a kapcsolatai a tálib rendszerrel, melyet sohasem ismert el. Az utóbbi időben viszont az iráni diplomácia már azt hangsúlyozta, hogy “a tálibok a megoldás részét képezik Afganisztánban”. Iránban abban bíznak, hogy a közös Amerika ellenesség egyesíti őket a tálibokkal, akik most mérsékeltebb politikát folytatnak majd a nemzeti és vallási kisebbségekkel szemben. A tálibok ezt meg is ígérték, de sokan nem hisznek nekik, mert korábbi uralmuk idején a pastu szunnita többségre hivatkozva a tálibok teljhatalmat gyakoroltak. Csakhogy ez a többség minimális, ezért mostanában a tálibok új politikát ígérnek.

A Keresztapa mérsékletre int

A tálib szervezetet a pakisztáni titkosszolgálat hozta létre az USA kifejezett kérésére azokban az időkben amikor a szovjet hadsereg ellen az amerikaiak felfegyverezték az iszlamista erőket. Akkoriban még szoros volt az együttműködés Pakisztán és az USA között. Ám időközben Washington Pakisztán ősellenségével, Indiával kötött paktumot Kína ellen. Ezért Pakisztán Amerika ellen fordult, és még szorosabbá tette az együttműködést Kínával.

A tálib tisztikart a pakisztáni titkosszolgálat képezte ki vagyis az együttműködés személyi alapja garantált. Pakisztán titkosszolgálata tisztában van azzal, hogy a tálibok nem zárkózhatnak el a világtól mint első uralmuk idején tették. Akkor csak három állammal álltak kapcsolatban: Pakisztánnal, Szaúd Arábiával és az Egyesült Arab Emirátussal. Most mind Kína mind Oroszország jelezte: kész az együttműködésre a tálib rendszerrel. Sőt az oroszok közvetítő szerepet is vállaltak a tálibok és a nemzeti kisebbségek fegyveres csoportjai között.

Mi lesz az afgán diplomatákkal?

Döntő többségük nyugati egyetemeken nevelkedett, és rendszeresen bírálta a tálibokat. A moszkvai nagykövet, aki korábban Nagy Britanniában és az USA-ban képviselte a hazáját, Twitteren most is bírálja a tálibokat. A Moscow Times értesülése szerint Szaid Javid hamarosan menedékjogot kérhet valamilyen nyugati államban.

Tadzsikisztánban az ottani afgán nagykövet már nyíltan szakított az Afganisztánban uralomra jutott tálibokkal: “nem hiszem, hogy meg lehetne bízni bennük!” – nyilatkozta az Eurasianetnek.

A CIA Afganisztánban marad?

Arról nyilatkozott William Burns a CIA igazgatója, akit az egyik legfőbb felelősnek tartanak az USA kudarcáért, hogy a CIA Afganisztánban marad.

A hírszerző főnök most azt mondta, hogy “hibernálják” hálózatukat. ugyanakkor az amerikaiak kémei életveszélyben vannak a tálibok országában, és aligha valószínű, hogy sietnének életüket áldozni Washingtonért, amely ilyen csúnyán cserbenhagyta őket.

Egy magát megnevezni nem kívánó magyar titkosszolgálati szakértő  szerint Williams Burns szépíti a helyzetet, hogy így mentse a látszatot.

“A tálibok mögött felsejlik a pakisztáni titkosszolgálat, amely nagyon önjáró és kiszámíthatlan partnere az Egyesült Államoknak. Az biztos, hogy Pakisztán információval és kiképzéssel segítheti a tálibokat. Az iráni és a török titkosszolgálat is profitálhat a káoszból” – nyilatkozta egy magyar titkosszolgálati szakértő a HVG-nek.

Az USA a saját csapdájába esett bele

A pakisztáni titkosszolgálat az amerikaiak kérésére szervezte meg a tálib mozgalmat azt követően, hogy a szovjet hadsereg lerohanta Afganisztánt. Válaszul Moszkva felrobbantotta a pakisztáni elnök helikopterét.

A tálibok és az amerikaiak oldalán harcolt akkoriban Oszama bin Laden, aki azután Afganisztánban szervezte meg a szeptember 11-i terrorakciót az USA ellen. Az amerikaiak épp emiatt vonultak be Afganisztánba.

20 év alatt alaposan megváltozott a diplomácia képlet Ázsiában.

A feltörekvő Kínával szemben az USA szövetséget hozott létre, melynek egyik kulcs állama India. Az amerikai-indiai szövetség, amely Trump elnök idejében jött létre, óriási csapást mért Pakisztánra, amely esküdt ellensége Indiának. A tálibok emiatt terrorakciót hajtottak végre India kabuli nagykövetsége ellen.

A pakisztáni titkosszolgálat újra a tálibok támogatója lett, de míg ez a nyolcvanas években az USA támogatását jelentette, most épp ellenkezőleg: az USA ellen szövetkeztek.

Muzulmán blokk az USA ellen

Afganisztán, Pakisztán és Irán egyaránt USA ellenfelévé vált, és párhuzamosan egyre javult a három állam viszonya Kínához. Bár a tálibok és Pakisztán lakosságának többsége szunnita muzulmán míg Iránban a siita irányzat az államvallás, ez nem kell, hogy megzavarja az államok együttműködését.

A kínaiak évtizedek óta kiváló kapcsolatokat ápolnak Pakisztánnal. Amikor megérkezett a kínai védőoltás Pakisztánba, akkor azt a miniszterelnök fogadta a repülőtéren.

Irán Kína legnagyobb olajszállítójává vált noha az USA szankciókkal próbálja megfojtani az iszlamista rendszert.

A kínai külügyminiszter találkozott a tálib vezetőkkel Tiencsinben nem sokkal Kabul elfoglalása előtt.

A tálib vezérek ígéretet tettek, hogy nem indul meg az iszlám dzsihád Kelet felé, ahol a Hszincsiang-Ujgur tartományban többmillió muzulmán él – szigorú kínai ellenőrzés alatt.

Cserébe Kína gazdasági együttműködést ígért.

Peking persze több húron is játszik: megpendítette azt a gondolatot, hogy az ENSZ békefenntartó csapatokat küldhetne Afganisztánba. Ehhez viszont szükség lenne mind az USA mind pedig Kína szavazatára a Biztonsági Tanácsban, hogy Oroszországról már ne is beszéljünk.

Sorossal találkozott, távozását követelik

Imran Khan, Pakisztán kormányfője szeptemberben tárgyalt Soros Györggyel New Yorkban amikor ott részt vett az ENSZ közgyűlésén. Most az iszlamista pártok “a zsidóbérenc miniszterelnök” távozását követelik Iszlamabadban – számolt be erről az izraeli Haaretz portál.

Imran Khan elsősorban a Korán iskolák miatt nyugtalankodik , melyek futószalagon képezik ki a tálib terroristákat Pakisztánban.

Imran Khan, aki az iszlamista pártok támogatásával került hatalomra, volt az első olyan kormányfő, aki az egész világ előtt elismerte: a hadsereg képezte ki a tálib mozgalom dzsihád harcosait, akik azután örömmel üdvözölték Afganisztánban Oszama bin Ladent. Aki ott készítette elő a szeptember 11-i merényletet. Amerikai kommandósok levadászták Oszama bin Ladent Pakisztánban 2011-ben, de erről csak utólag értesítették “szövetségesüket”, mert tudták a hadsereg titkosszolgálata igen jó kapcsolatokat ápol a tálibokkal.

Pakisztán gazdasági válságban miközben az USA átállt India oldalára

Kasmírban válsághelyzet alakult ki miután India megszüntette a muzulmán többségű állam autonómiáját. Ilyen esetekben általában Pakisztán számíthatott az USA támogatására. Ezentúl azonban nem! Trump elnök Indiát ütőkártyaként kívánja kihasználni Kína ellen. Ezért Houstonban együtt kampányolt India miniszterelnökével, Narendra Modival. Pakisztánnal pedig közölték: hagyjon fel az iszlamista terrorizmus támogatásával! Ehhez szükséges lenne az egész oktatási rendszer átszervezésére Pakisztánban, ahol egyes Korán iskolákban nyíltan dzsihádra buzdítanak a tanárok.

Az oktatás átszervezése céljából találkozott Soros Györggyel New Yorkban Pakisztán miniszterelnöke.

Akinek ezt az iszlamista pártok nem bocsátják meg. Sőt a katonai titkosszolgálat is ellene fordulhat – írja a Haaretz. Imran Khan nyilván tudta, hogy mit vállal azzal, hogy találkozik Soros Györggyel, akit iszlamista körökben ördögi személyiségnek tartanak. Pakisztán miniszterelnöke mindenesetre felvállalta a kockázatot, mert az Egyesült Államokban a tudtára adták: míg korábban Amerika buzdította Pakisztánt a tálibok kiképzésére a Szovjetunió ellen, ez most már nem elfogadható. Ha nem szakít a dzsihád harcosokkal, akkor búcsút mondhat az IMF támogatásának, amely nélkül Pakisztán gazdasága elsüllyedhet a válságban.

125 millió halottja lenne egy atomháborúnak India és Pakisztán között

Egyetlen nukleáris csapás 700 ezer ember halálához vezetne a sűrűn lakott területen – állapította meg a Science Advances folyóirat tanulmánya. Összesen több mint 125 millió halottja és legalább ugyanennyi sebesültje lenne a nukleáris konfliktusnak India és Pakisztán között.

Ez jóval nagyobb áldozat mint a második világháborús ember veszteség. Ellentétben a világháborúval erre néhány napon belül kerülhetne sor. Egy ilyen hét beláthatatlan következményekkel járna az egész világ számára, mert a környezetet mindenütt súlyos katasztrófa érné még a távoli területeken is. A tanulmány azzal fejeződik be: reméljük, hogy India és Pakisztán vezetői is olvasnak bennünket …

A két atomhatalom között Kasmír miatt éleződött ki ismét a feszültség. A muzulmán többségű indiai állam eddig autonómiát élvezett, de ezt a választásokon győztes Narendra Modi hindu nacionalista pártja megszüntette. Emiatt zavargások törtek ki Kasmírban, ahova jelentős csapat erősítéseket vezényelt az indiai kormány. Imran Khan, Pakisztán miniszterelnöke úgy nyilatkozott, hogy őrültség lenne bevetni az atomfegyvert, de hogyha nem lenne más megoldás a megadás elkerülésére, akkor fontolóra venné a dolgot.

Az atomhatalmak közül Oroszország Indiát és Kína Pakisztánt támogatja. Az Egyesült Államok eddig Pakisztánt támogatta, de újabban Trump elnök Indiát szeretné felhasználni arra, hogy nyomást gyakoroljon Kínára. Legutóbb Houston városában Texasban Narendra Modi indiai miniszterelnök közös választási nagygyűlésen vett részt Donald Trumppal.

Atomháború törhet ki Kasmír miatt

Az ENSZ közgyűlésén Imran Khan pakisztáni elnök beszélt erről, aki korábban elutasította egy nukleáris konfliktus lehetőségét. Idén februárban már az indiai légierő bombázta azokat a kiképző központokat Pakisztánban, ahol iszlamista terroristákat képeznek ki.

Ezeket a dzsihád harcosokat Kasmírban vetik be, India egyetlen olyan államában, ahol a lakosság többsége muzulmán. Kasmír sokáig autonómiát élvezett, de idén augusztusban Narendra Modi hindu nacionalista kormánya megvonta ezt. Emiatt most fasisztának nevezte Modi elnököt Pakisztán kormányfője az ENSZ közgyűlésben.

Pakisztán hagyományosan az USA és Kína támogatására számíthatott Indiával szemben, amely viszont Oroszországgal ápolt jó viszonyt. Mostanában ez változóban van: Trump elnök barátkozni kezdett Narendra Modival. Indiát Kínával szemben akarja felhasználni. Nemrég Houston városában Texasban Trump elnök és Narendra Modi indiai miniszterelnök közös választási nagygyűlésen vett részt. Korábban az Egyesült Államok garantálta azt, hogy Pakisztán nem vet be atomfegyvert, de a diplomáciai erőviszonyok módosulása miatt ez ma már erősen kétséges. Ugyanakkor maga Imran Khan nemrég még úgy nyilatkozott az Rt.com orosz portálnak, hogy “csak egy őrült vetne be atomfegyvert az India elleni háborúban.”

Atomháború Pakisztán és India között?

Lehet e atomháború Pakisztán és India között? Erről kérdezte Pakisztán miniszterelnökét az Al Dzsazira televízió. Imran Khan először úgy válaszolt, hogy ő semmiképp sem kezdene háborút, mert békeszerető ember.

Az interjú során viszont elismerte: ha kitör egy konvencionális háború két atomhatalom között, akkor mindig megvan annak az esélye, hogy a konfliktus nukleárissá válik! India és Pakisztán között több hagyományos katonai konfliktus is volt, és most újra kiéleződött a helyzet Kasmír miatt.

A muzulmán többségű állam autonómiája megszűnt

A hindu nacionalista kormány vetet véget az autonómiának India egyetlen olyan államában, ahol a muzulmánok többségben vannak. Kasmírnak tulajdonképp Pakisztánhoz kellene tartoznia, de az osztozkodás során kiderült: Dzsavaharlal Nehru, India első miniszterelnöke ragaszkodik Kasmírhoz, családjának szűkebb pátriájához. E célból Dzsavaharlal Nehru szexuális kapcsolatot folytatott az utolsó brit alkirály nejével, aki elintézte, hogy a muzulmán többség ellenére Kasmír Indiához és ne Pakisztánhoz tartozzon. Pakisztán támogatja azokat az iszlamista szervezeteket, melyek akciókat indítanak az indiai uralom ellen Kasmírban. Ezért a két állam kapcsolata szinte állandóan ellenséges.

Mi lesz, ha bevetik az atomfegyvert?

Ez őrültség lenne – nyilatkozta Imran Khan miniszterelnök az Rt.com orosz portálnak. A sűrűn lakott területeken borzalmas lenne a pusztulás mértéke – elsősorban a civil lakosság körében. Ráadásul rengeteg muzulmán halott lenne Indiában, ahol Mohamed prófétának több követője él mint Pakisztánban! Az Egyesült Államok, Oroszország és Kína egyaránt arra beszéli rá Indiát és Pakisztánt, hogy semmiképp se vessenek be nukleáris fegyvereket egymással szemben. Csakhogy Imran Khan arra is utal interjúiban, hogy Pakisztán lakossága jóval kisebb mint az 1,3 milliárd lakosú Indiáé, ennek következtében a hadserege is alul maradna – konvencionális hadviselés esetében. Vagyis Pakisztán mint gyengébb fél bevethetné az atomfegyvert annak ellenére, hogy Imran Khan miniszterelnök úgy nyilatkozott az Al Dzsazira televíziónak, hogy “ő alapjában véve pacifista politikus”.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!