Kezdőlap Címkék Nyugdíjas

Címke: nyugdíjas

A rettegés foka

Igen, van egy ilyen című film is, nem is rossz, de most sajnos egy hétköznapi ” magyar filmről” lesz szó. Egyik többdiplomás nyugdíjas ismerősöm vitába keveredett szomszédjával lakása ügyében egy belvárosi társasházban. A külső fizikai jelek alapján a helyzet, az ok okozati összefüggések elég nyilvánvalóak, de a szomszéd nem hajlandó elismerni a felelősségét és a folyamatos fizikai károkozást ismerősöm lakásában.

Ilyenkor csak perelni lehet, nincs más lehetőség.

Ám az átlagnál valószínűleg jobb nyugdíjjal rendelkező ismerősöm nem mer pert indítani, mert annyira fél a várható költségektől, hogy napokig nem tud aludni ,ha arra gondol , hogy esetleg mégis elveszíti a pert és ezzel együtt akár 1-2 millió forintját is, amit talán már a temetésére tesz félre.

Az új , minden vonatkozásában megdrágult és kockázatosabbá vált polgári perrendtartás szerint csak úgymond jobban előkészített és emiatt egyben magasabb ügyvédi költségekkel is járó kereseteket lehet beadni és könnyebb, egyben szubjektívabb lett a bíróság részéről a keresetek azonnali elutasítása.

Nem részletezném tovább a dolgot, ismerős ez a többség számára, inkább röviden nevén nevezném: ez a helyzet valójában az amúgy is lecsúszó aktív és nyugdíjas rétegek tűrhetetlen jogfosztása.

Ma ugyanis egy átlag fölött élő számára is komoly stresszt és kockázatot jelent az, ha igaza érdekében a bírósághoz fordul és ez így nem marathat, mert nem az ember van a jogért hanem a jog van az emberért!

Mindez történik ráadásul akkor, amikor nap mint nap alaptalanul sok százmilliós vagy milliárdos ügyvédi díjakat fizetnek ki , sokszor közpénzekből is olyan munkákért is , ami szimplán egy menedzsment dolga volna.

Ismerősöm nincsen egyedül, magam is találkoztam az elmúlt 1-2 évben további hasonló helyzetbe került és őrlődő emberrel.
Nincs mese, létre kell hozni egy olyan szociális alapot (sokféle modell kidolgozható erre), amelyik megfelelő szűrés után részben vagy teljesen biztosítja a rászorultak elsősorban elemi egzisztenciális körülményeikkel kapcsolatos minőségi szintű jogi képviseletét.
Ha ez nem valósul meg akkor azzal, hogy nincsen anyagi lehetőségük jogaik gyakorlására, megvédésére 5 millió magyart lényegében kizárunk a jogrendszerből és ezzel a jogállamból is.

Idén karácsonyra nem kapnak Erzsébet-utalványt a nyugdíjasok

0

Gulyás Gergely kancelláriaminiszter bevezetőjével kezdődött a csütörtökről szerdára előrehozott kormányinfó. A miniszter először a migrációról beszélt, hogy az EU továbbra is erőlteti, ám a magyar kormány ellenáll a bevándorlásnak. Dicsérte a kormányt, amiért sikerült elérnie, hogy Magyarországon ma több mint 4 és félmillió ember dolgozik, ami azt is jelenti, hogy a foglalkoztatottsági rátát 2010-hez képest, amikor 50 százalék volt, sikerült 70 százalékra emelnie.

 

Kérdésekre válaszolva Gulyás elmondta, hogy a Magyarországon elfogott orosz fegyverkereskedők ügyében a törvények szerint jártak el, mert a lebukott fegyverkereskedők mind az orosz, mind az amerikaiaknak kiadhatók voltak. Az igazságügyi miniszter döntött arról, hogy Oroszországnak adják ki őket. Felemlegette ugyanakkor azt a sajtóban már megjelent információt, hogy az elmúlt években az amerikaiak 9-ből 8 esetben elutasították a magyarok kiadatási kérelmét.

A Magyar Hírlap munkatársa a Honvéd kórház koraszülött osztályának megszüntetéséről kérdezte a minisztert. A válasz kitérő volt, a miniszter szerint az az előírás, hogy minden településen magas színvonalon kell biztosítani az egészségügyi ellátást. Hogy ez hol és milyen formában valósul meg, az nem a kormány kompetenciája.

Az MSZP és Párbeszéd javaslatára, hogy december 24 legyen munkaszüneti nap,

a miniszter azt mondta, hogy a kormány más módon kívánja biztosítani, hogy a dolgozóknak több szabadidejük legyen, ezért ezt nem támogatják.

Arra a kérdésre, hogy igazak-e azok a sajtóértesülések, miszerint Gruevszki szökését már Macedóniából is magyarok segítették, Gulyás azt válaszolta, hogy a sajtóban ezzel kapcsolatban megjelent hírek 90 százaléka hazugság. A rabszolgatörvényként elhíresült túlóraemelést pedig úgy kommentálta, hogy jogszabályok biztosítják, hogy ne sérüljenek a munkavállalók érdekei.

A mai nap került nyilvánosságra egy felvétel, amelyen Szávay István jobbikos képviselő egy májusban rögzített beszélgetésben azzal dicsekedett, hiogy megütött egy zsidó nőt. Ezzel kapcsolatban is kérdezték a minisztert, aki válaszában elmondta: örül annak, hogy az izraeli miniszterelnök dicséri a magyar kormányt, a bevándorlást támogató  nyugat-európai országokban veszélybe kerültek a zsidó közösségek, miközben a kormány Magyarországon zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmus ellen. Gulyás szerint elvárás, hogy az érintett képviselő nyilatkozzon, hogy mi igaz a vele kapcsolatos hírekből. Ugyanakkor bírálta azokat a zsidó szervezeteket, amelyek az elmúlt lvekben nem támogatták a kormány elképzeléseit, szerinte ők is felelősek azért, hogy ilyen esetek előfordulhatnak. (Gulyás itt feltehetőleg a Szabadság téri megszállási emlékmű, valamint a Sorsok Háza körüli vitákra utalt.).

Egy kérdésre válaszolva kiderült, hogy az idén

a nyugdíjasok nem kapnak Erzsébet-utalványt karácsony előtt.

Húsvét előtt már kaptak ajándékot a kormánytól, mondta a miniszter, most még egyszer nem lesz hasonló ajándék.

Újabb kérdések hangzottak el Gruevszki volt macedón miniszterelnökkel kapcsolatban – hol van most, ki adott utasítást a magyar diplomáciának, hogy segítsék a szökését, stb – a válaszokért Gulyás a külügyminiszterhez küldte a kérdezőt.

A CEU-val kapcsolatban is kapott kérdést Gulyás, de nem lettünk okosabbak. Azzal kapcsolatban, hogy aláírja-e a kormány december elsejéig a megállapodást, a válasz hasonló volt, mint amit eddig is hallhattunk: a törvények mindenkire vonatkoznak.

Tizennyolcezer vakításra és ami mögötte van

Paja bácsi a kisboltban beíratta Jolánka kockás füzetébe az aznapi vásárlás összegét. Mennyi?- kérdezte a boltos lányt, csak, hogy tudja még a nyugdíjig. Nyolcezerhatszázötven, hangzott a válasz az addigi hitelről, igaz kamatmentesen, de ez is nagy segítség a szegénynek.

Kínálatok

Elnézem a netes hirdetéseket. A svábhegyi eladó luxus házak kínálata bőséges. Csak itt ezen a környéken ma több mint egy tucat fél milliárd körüli ingatlan vár újgazdagra. Persze a Kikelet utca, meg a Normafa út, és ezek környéke soha nem arról volt híres, hogy a szegényebbek laknak erre felé. De miből telt minderre az eladóknak és miből telik majd a vevőknek, hogy a vételárat kifizessék? Csak a NAV a megmondhatója!

Persze kapható még MERCEDES-BENZ S 350 L BlueTEC 4Matic (Automata) is potom 23 millió körül az autó kínálatból, de van BENTLEY CONTINENTAL GT 6.0 Automata MANSORY GT 63 LIMITED 650 LE ötven millióért is, ha esetleg a merci nem tetszik. A hatvan milliót kóstáló FERRARI 458 Italia Spider (Automata) se hiánycikk a drágább választékból. Csak a NAV tudná megmondani, ha akarná, hogy ki és miből. De még ő sem tudja, vagy nem is akarja.

Amennyiben használt hajókra is szükséged lenne, akkor kapható ám az is. Ajánlhatok neked egy BAVARIA SPORT 44 HT jachtot laza 260 ezer euró körüli áron, ami a mai érvényes árfolyamon ugyebár bőven hatvan millió forint fölött van. Szóval van itt luxus kínálat is meg vétel is rendesen. Hogy miből fussa vevőnek, meg eladónak minderre? Azt csak a NAV tudná megmondani, vagy még az sem. Műkincsekről, egyéb gyűjteményekről, no meg repülőkről és földbirtokokról akkor még nem is szóltam.

Dúsgazdagok

Maroknyi dúsgazdag heverészve heherészik az általuk kiterített nép tömegtakaróján, úgy, hogy a közteherviselésből nem veszi ki részét arányosan! Ideje lenne már megszorítani őket, vegyék ki az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben részüket kis hazánk fenntartásából! Talán nem járna óriási szavazatvesztéssel, ha a baloldal megkérdezné írásban a népet, hogy terheljék e külön adókkal az évi 25 millió feletti jövedelemmel rendelkezőket, meg azokat, akiknek kimutathatóan ötszáz millió feletti vagyona van.

A KSH  adatai rémisztő képet tárnak elénk. Magyarországon a szegénységi küszöb alatt élők száma több ezer fővel emelkedett, de nagyon súlyos anyagi helyzetben ennél sokkal többen, több mint két millióan élnek. Óriásiak a jövedelmi és még nagyobbak a tulajdoni különbségek és egyenlőtlenségek. Ferge Zsuzsa szerint a nyomor és a mélyszegénység nagyobb, mint amit az ország forrásai indokolnak.

Gazdagodtak a gazdagok és szegényedtek a szegények, derül ki a GKI térképéről –olvasható a HVG cikkében egykoron.

De mi az indíték

Mi más is lehetne, mint a szerzési vágy és rögeszme. Az anyagi javak élvezetének mindent uraló elsőbbsége. A Costa-Rica komplexus éden hoteles berkisége. A habonyizáló dörgölődzés a hatalom különböző szintjeihez. A vajnás kaszinózás bűvöletének szerencsejáték kábulatához való vonzódás és függőség. A pintérista pénzcsinálás kapcsolati tőkével való fűszerezettsége iránt érzett, irigységgel tűzdelt, olthatatlan kívánság.

Mi más is lehetne, mint a harácsolás, a kapzsiság celebritásának győzelme az, akinek semmije sincs az annyit is ér lúzersége felett. A haszonelvűség uralkodó szemléletének elsőbbsége a cselekvésmozgató rugókban, a nyereség minden áron való elérése érdekében. A nyereségvágy eluralkodása, a pénz és a hatalom összefonódásának, mint példakövetésnek dicsérete. A helikopteres mánia vadászatokkal, milliárdos trükközések közjegyzői igazolással, sorolhatnánk napestig.

Mi más is lehetne, mint a lázári, kiskorú gyermekekre való ingatlan íratás követése, a pasaparki luxus, háztartási személyzettel való kívánása, a lakáj kommunikátorokkal való körbevevés, a közismert személyekkel való együtt fotózkodás élménye utáni vágy. A javakban való felhőtlen dőzsölés, a trafikok, földek, vissza nem térítendő állami támogatások, közbeszerzési pályázatokon való nyerések iránti kapzsiság.

Paja bácsi fel sem foghatja mindezt. Ő csak szorgalmasan tűri a kis vidéki faluban, hogy a boltos Jolánka holnap is bevésse a kockás füzetbe nyugdíjig, az újabb fizetnivalót. Ne sajnáld hát a gazdagot, ha a föltámadott szegény megsarcolná őket rendesen, hidd el, kis hazánkban nagyon megérdemelnék. 18 ezer forintnyi alamizsna az öregeknek nem pótolja az őket sújtó inflációt. Az mfor.hu friss adatból kiszámolta, mennyivel drágult a nyugdíjasok élete. Erzsébet nap van ugyan, még e keresztnévvel jegyzett utalványokkal is megpróbálják az idősebbeket megtéveszteni. Már akiket lehet!

Birodalmi rettegtető

– Józsi bácsi, a tévétől jöttünk.

– Már épp ideje volt. Mondjátok be a kamerátokba, hogy nagyon drága a krumpli és a sárgarépa. Ja, meg a kenyér is.

– Maga ugye nyugdíjas?

– Az, hogy a fene enné meg. De ettől még nem lenne muszáj mindennek emelni az árát.

– Maga is retteg Sorostól?

– Mindennap kétszer. Reggel egy órát, este pedig másfelet. Mikor mennyi időm van…Ki az a Soros?

– Nem tudja?

– Most így nem ugrik be. Volt régen egy ilyen nevű iskolatársam, de őt nem így hívták.

– Józsi bácsi, a Soros fenyegeti a magyarokat.

– Majd adok én neki! Fenyegetni minket? Kerüljön csak a szemem elé!

– Milliószámra hozná be a migránsokat.

– Mi a kérdés?

– Figyeljen ide, Józsi bácsi! Mondja azt, bele a kamerába, hogy retteg a Sorostól és a migránsoktól. Annyira fél, hogy ki sem mer menni az utcára.

– Úgy fog rettegni az a Soros, hogy ki se teszi a lábát az utcára.

– Nem a Soros retteg Józsi bácsi, hanem maga…

– Ne kiabáljon velem, nem vagyok vak!

– Akkor összefoglalom. Ön és nyugdíjastársai rettegnek és félnek Sorostól és migránsoktól. Ezt kell elmondania. Indíthatom a felvételt?

– Csak nyugodtan.

– Hallgatom, Józsi bácsi.

– Szemét, szarrágók vagytok. Hülyének nézitek az embereket. Hazudtok, mint a vízfolyás. Az ilyet annak idején a szomszéd faluig pofoztuk. Az újságírás szégyene vagytok. Nem szégyellitek magatokat? Ezt tanította nektek az anyátok?

És ön mitől fél? – Gerjesztett és valós félelmeink

Miután a pletykák szerint 72 évre emelik a nyugdíjkorhatárt, s a ma munkába álló fiatalok már nem kapnak majd nyugdíjat, nem csoda, ha a magyar társadalom – benne az ifjúság – ma leginkább attól fél, hogy nyugdíjasként mindennapos megélhetési problémákkal kell majd megküzdenie. Az időskori kiszolgáltatottságtól ma jobban rettegnek a magyarok, mint a migránsoktól. A magyarok félelmeiről a Policy Agenda készített felmérést, a kutatóintézet vezetője Kiss Ambrus szerint mára sokan lemondanak a munkavállalói jogaikról is, s vállalják az önkizsákmányolást is azért, hogy megtartsák a munkahelyeiket.

 

Érzékelhető, hogy a migránshullámmal és a munkahelyek elvesztésével riogató választási kampány növelte az emberek félelmét Magyarországon?

Jelentősen megnövelte, még akkor is, ha a választást nem csak a migránsveszély okozta félelem, s a kormányzat által biztosított védelem döntötte el a Fidesz javára. Nagyon komoly érv volt Orbán Viktor hatalmon maradása mellett az is, hogy a társadalom jelentős része ma valóban jobban él, mint négy éve. Még a létminimum alatt élők aránya is csökkent az előző ciklusban, ami a minimálbér emelésével magyarázható. Az alacsony keresetűek jövedelmének növekedése nyilvánvalóan az egész bérskálát felfelé tolta, tehát a társadalom a saját bőrén érzékelte, hogy nőtt az életszínvonala. A migrációs félelem csak erősítette a kormányzat melletti elköteleződést. De ez azért is következhetett be, mert a választó az ellenzéktől nem kapott értékelhető ajánlatot.

A mesterségesen gerjesztett félelem a Fidesz újbóli hatalomra jutásával feloldódott, vagy még mindig jelen van a társadalomban?

Az ország persze még mindig szorong, hisz a félelem nem a választásig terjedő érzés. De mégsem ez döntötte el a választást, hanem a sok kistelepülésen élő választó. Ugyanis minél inkább kisebb egy település, annál inkább kormánypárti. Ha közmunkások is akadnak a faluban, akkor még inkább támogatják a Fideszt. Még akkor is, ha évek óta nincs a közösségnek háziorvosa, vagy megszűnőben az iskolája. Ugyanis a kormánypártnak sikerült zárójelbe tenni a vidék összes problémáját azzal a fenyegetéssel, hogy ha jönnek a migránsok, akkor elveszik a közmunkát, a segélyeket, meg a nyugdíjakat. Az ellenzék pedig erre sem tudott érdemben reagálni, s a kormány álláspontjával szemben képtelen volt a szociális problémákra, az elvándorlásra, vagy hiányzó háziorvosi praxis betöltetésére programot felmutatni. Markáns üzenetek híján viszont az átlagszavazók csak azt hallották, hogy a baloldali pártok azon vitatkozgattak, hogy ki lépjen vissza, kinek a javára. Ez meg senkit nem érdekelt.

Újságíróként azt tapasztalom, hogy egyre kevesebben merik kritikus véleményüket nyilvánosan elmondani, mintha félnének a következményektől. Tehát nem is az idegenektől, hanem a hatomtól félnek?

Legfeljebb a közszférában igaz, hogy az emberek nyíltan nem vállalják a véleményüket, a piaci szférában ez nem annyira jellemző. Tehát nem igazolható, hogy a kritikus álláspontot megtorolják. Inkább azt érzékeltük, hogy az újabb kétharmados győzelem után a hatalommal szemben állóknál érvényesül ez az önkorlátozó effektus. Talán meglepő, de a munkahelyeken a politikai véleményalkotással kapcsolatos negatív diszkriminációt megelőzi a gyermekneveléssel kapcsolatos hátrányos megkülönböztetés, amit a vizsgálatunkban szereplők negyede érzékelt. Tehát a kisgyermeket nevelők sokkal inkább kerülnek méltatlan helyzetekbe, mint azok, akik a politikai ellenvéleményükkel demonstrálnak.

Ezek szerint az emberek nem a hatalomtól félnek?

Dehogynem, félnek természetesen a hatalomtól is, de az anyagi kiszolgáltatottság érzésétől legalább ennyire tartanak. Ezt a félelmet az fokozza, ha a valós teljesítményt a társadalom, vagy az állam nem ismeri el sem anyagi, sem erkölcsi-érzelmi értelemben. A munkavállalók társadalmában két félelem-mag található, az egyik az elismerés hiányával, a másik az egzisztenciális kiszolgáltatottsággal magyarázható.

A kutatásuk alapvetően a munka világában tapasztalható félelmek okait kereste. A munkahely elvesztése, vagy inkább az alacsony bér okoz szorongást?

Érdekes, hogy a top öt félelem-forrás között nem szerepel a munkahely elvesztésétől való idegesség. Arra a kérdésünkre, hogy az elkövetkező fél évben a felmérésben részvevők köre fél-e az állásvesztéstől, csak egy nagyon szűk kisebbség válaszolt igennel. A megkérdezettek 51 százaléka pedig egyáltalán nem fél a kirúgástól.

Öt félelemforrást említett, melyek ezek?

A legerősebb a nyugdíjas élettől való félelem, ma az emberek 40 százaléka tart attól, hogy ha már nem lesz aktív munkavállaló, akkor mindennapos megélhetési gondjai lehetnek. Másodsorban amiatt szoronganak a leginkább, hogy az elkövetkező években megszerezhető pénz nem lesz elég a jelenlegi életszínvonala megtartására. Ez a csoport nem az éhenhalástól retteg, hanem az életnívóját félti, szorongva gondol arra, hogy ő, vagy a családja lemondjon a már megszerzett életminőségről. Ebbe a csoportba az emberek egyharmada sorolható.

Az emberek negyedrésze viszont attól fél, hogy a jelenlegi munkahelye veszélyezteti az egészségét. Elsősorban attól tartanak ma a munkavállalók, hogy az egzisztenciális bizonytalanság, tehát a mától, vagy a jövőtől való szorongás miatt betegek lesznek. Ma ugyanis már közismert, hogy a félelem, a stressz felőrli az idegeket, egyszerűen megeszi a lelket.

Sorrendben a félelem negyedik forrása a munka és a család konfliktusából ered, nyugaton ennek már hatalmas irodalma van, nálunk egyelőre ezt kevesen vizsgálják. Bármilyen meglepő, sokan attól tartanak, hogy ha sokat kell dolgozniuk, nem lesz idejük a családra, elhanyagolják a szeretteiket, s a pici közösség széteshet, stb. Ez komolyan befolyásolja a gyerekvállalási kedvet.

Végül az ötödik helyen – a már említett – negatív diszkrimináció miatti félelem szerepel. A dolgozók ötöde fél ettől, mert már megtapasztalta.

Az utóbbi években jelentősen megnyirbálták a munkavállalói jogokat. Ezzel magyarázható, hogy az emberek saját érdekvédő képességükben jobban bíznak, mint a szakszervezetben? Ez lenne a realitás?

Kétségtelen, a munkavállalók 72 százaléka szerint a legjobban ki-ki saját maga tudja a jogait megvédeni. Mindössze 25 százalék bízik a közösség erejében. Ez a helyzet elsősorban azokra a munkahelyekre érvényes, ahol nincs szakszervezet. Viszont ahol létezik kollektív érdekérvényesítés, ott már kevesebb a „Rambó-típusú” munkavállaló, legfeljebb 54 százalék számít csak saját magára, illetve a szakszervezet erejében is 42 százalék hisz. A radikális szemléletváltozásnak nem előfeltétele a szakszervezeti tagság sem. Elég, ha a munkahelyen létezik kollektív érdekvédelem, mert a közösség minden esetben hatékonyabban tud fellépni, mint az egyén.

Pedig a hatalom a sztrájkjogot is alaposan megnyirbálta, ez nem számít?

Ez fontos, de nem meghatározó. Ugyanis, ahol az elmúlt időszakban sztrájkfenyegetés volt, ott a dolgozók követeléseit általában teljesítették, függetlenül attól, hogy a verseny-, vagy közszféráról van szó. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a bérharc sokkal eredményesebb, ha az asztalt nem egyetlen ember üti, hanem egy szervezett közösség. Persze, a jelenlegi szakszervezetekkel szemben megfogalmazható jogos kritika is, de amióta érzékelhető munkaerőhiány van, azóta a kollektív érdekvédelem komoly eredményeket, erős megállapodásokat ért már el. Jó lenne, ha az országos megállapodások mellett az ágazatokban is egyezségek születhetnének. Ez ugyanis stabilitást ad az embereknek.

Tudják azt, hogy a társadalom hány százaléka fél?

A társadalom 15 százaléka semmitől nem fél, 38 százalékának enyhe, 41 százalékának pedig erősebb félelmei vannak, és 6 százalék pedig már súlyosan szorong. A szakszervezetekkel rendelkező munkahelyeken ezek az értékek sokkal alacsonyabbak, tehát ahol van szakszervezet, ott kevésbé félnek az emberek.

Az a véleménye, hogy a mai munkaerőhiányos helyzetet a szakszervezetek ki tudnák használni az érdekvédelem megerősítésére?

Igen, az a véleményem, hogy a dolgozói társadalom immunrendszerét éppen a szakszervezetek biztosítják. A jogok önmagukban semmit nem érnek, ha arról önként és dalolva lemond a munkavállaló. Hiába korlátozza a törvény a túlórát, ha a munkahelyének megtartásának érdekében a dolgozó vég nélkül túlórázik. A jog előírja azt is, hogy a szabadságot a gyakorlatban is ki kell venni, nem csak papíron. A magyar munkavállaló hajlik az önkizsákmányolásra, még jogainak feladásával is.

Tudható, hogy sokan nem mennek betegállományba, képesek betegen dolgozni, mert féltik a munkájukat.

Így van, s közben az emberek negyede azt érzi, hogy a munkája veszélyezteti az egészségét. Ennek ellenére a többség elfogadja a sok túlórázást, de nem a pénz miatt, hanem mert ezáltal biztosabbnak tartja a munkahelyét. Ugyanis a társdalom kétharmadának nincs annyi megtakarítása, hogy egy váratlan kiadást gond nélkül kifizessen. Az embereknek nincs tartalékuk, ezért ragaszkodnak a munkahelyeikhez, s ezért van az önkizsákmányolás is, ami pedig megbetegíti a lelket.

Ezek az emberek szolgálják ki fenntartás nélkül a politikát is?

Sok esetben nem is a hatalom követeli, hanem az egyén érzi azt, hogy ki kell szolgálnia valamiféle fensőbbséget.  Ez a kérés nélküli öncenzúra érvényesülhet a médián túl a szakértői fórumokon, a munkahelyeken is. Bizonyos emberek, vagy azok csoportjai az mondják, amit szerintük a hatalom hallani akar, ez az egzisztenciális szorongás következménye. Ezért aztán a szakszervezetnek nemcsak a munkavállalói jogokról, de az alaptörvényről, a hatalom természetéről, az oktatási- és egészségügyi rendszerről is véleményt kell alkotnia, hogy azok ellensúlyt képezzenek, irányadóak lehessenek a társadalomban.

Tehát a szakszervezeteknek önálló pólust kell képviselni, anélkül, hogy pártok szolgálatában állnának?

Így van, ez is a társadalom immunrendszerét lenne hivatott szolgálni.

Említette, hogy a magyar társadalom közel fele leginkább attól retteg, hogy nyugdíjasként mindennapos megélhetési gondjai lehetnek. Miért van ez?

Azért, mert naponta olvasható, hogy alaposan fel kéne emelni a nyugdíjkorhatárt, enélkül a társadalom nem lesz képes majd a nyugdíjakat kifizetni.

A fiatalok körében pedig azt a hit terjed, hogy ennek a korosztálynak már nem is lesz nyugdíja.

Látja, még csak ki sem kellett tapétázni az országot a félelemgerjesztő óriásplakáttal, mégis sikerült a fiatalok agyába beférkőzni a gondolattal, hogy ennek a korosztálynak már nem lesz nyugdíja. Ha valaki hitelért bemegy egy bankba, szinte azonnal elé raknak egy papírt, amelyen a grafikonok teszik világossá, hogy a mai ifjú korosztály hogyan fog majd nyugdíjasként éhenhalni. Persze ezzel az érintetteket előtakarékosságra próbálják buzdítani, de képtelenség az a szakértői állítás, miszerint 72 évre kéne emelni a nyugdíj- korhatárt, különben a jövő héten már nem tudják fizetni a nyugdíjasok járandóságát.

Ez a félelem hány éves kortól kezdi foglalkoztatni a fiatalokat?

A legfiatalabbakat érinti a leginkább, ugyanis a 18-39 év közötti korosztály kezd emiatt leginkább aggódni. Ennek a generációnak majdnem fele fél a mindennapi megélhetési problémáktól. Némileg meglepő módon a 40-59 év közötti nemzedéknél ez a szorongás már csökken, de a 60 év felettiek körében még mindig közel negyven százalék tart a gondoktól.

Pedig azt, hogy a ma húszéveseinek milyen lesz a nyugdíjrendszere, azt nem Orbán Viktor fogja eldönteni, de még csak nem is az utódja. Ezt a döntést ugyanis majd csak 30 év múlva kell meghoznia a magyar társadalomnak. Megváltoztathatnak olyan, most még fátumként kezelt szabályt, hogy nyugdíjat csak a befolyó nyugdíjjárulékból lehet kifizetni. Pedig ez nem így van, hisz azt sem tekintették végzetszerűnek, hogy a járulékból befolyó összeget csak nyugdíjra lehet kifizetni. Az Orbán kormány időszakában is előfordult, hogy a nyugdíjkassza szponzorálta a költségvetést, mert több pénz folyt be, mint amennyire szükség volt. A felesleget egyszerűen átutalták a büdzsébe!

Ki fogja kezdeményezni a jelenlegi nyugdíjrendszer átalakítását olyan módon, hogy a fiataloknak ne kelljen félni a nyugdíjas kortól?

Azt gondolom, hogy ez az ügy alkalmas lenne egy baloldali alternatíva képzésre. Kétségtelen, fontos az öngondoskodás elve, de egy szociálisan is érzékeny, és tudományosan is megalapozott programban kidolgozhatnák, hogy a robotizáció és digitalizáció milyen mértékben alakítja majd át a munka világát. Mi lesz majd a klasszikus munkavállalói jogokkal? Illetve képet kapva a nyugdíjas évekről, ki lehetne dolgozni az új nyugdíjrendszert, a mainál rugalmasabb nyugdíjkorhatárral, és az sem szentírás, hogy csak a járulékból lehet nyugdíjat fizetni. Tehát paradigmaváltásra lenne szükség ezen a területen, amelyet baloldali érzékenységgel lehetne előkészíteni.

Elképzelhető, hogy 15-20 éves távlatra elkészíthető egy ilyen program?

Természetesen. Látjuk, hiába erőltetik világszerte az öngondoskodást, a munkavállalók jelentős többsége– ennek tanúi vagyunk – képtelen erre. Ezért kéne egy olyan rendszert kidolgozni, amely az állami- és társadalmi felelősségvállalást érvényesíti, gondoskodni képes a leendő kisnyugdíjasokról, s persze azokról is, akik ma képtelenek fenntartani az életszínvonalukat. Úgy gondolom, hogy a baloldalnak feladata lenne megszüntetni az emberek kiszolgáltatottságát, s ezzel lényegesen kevesebb félelem és szorongás lenne a társadalomban.

Hajtóvadászat öregekre – jön az Erzsébet-utalvány

Az Idősek Tanácsa azt javasolja a kormánynak, hogy a közelgő ünnepek előtt ismét tízezer forintos Erzsébet-utalványt kapjanak a nyugdíjasok. Novák Katalin – aki a tanács alelnöke is – közölte, azért indítványozzák az újabb utalványok kiosztását, mert szeretnék, ha minden magyar, így a nyugdíjasok is részesülhetnének a növekvő gazdasági eredményekből.

Eddig a hír, és nekünk eszünkben sincs arra gondolni, amire normális viszonyok között gondolnánk. Hogy tudniillik a kormány, amelyik regnálásának minden eddigi percében a nyugdíjasokra gondolt, most, a választás közeledtével, még a korábbiaknál is gyakrabban, valamint nagyobb szeretettel gondol rájuk.

Nem erre gondolunk, és nem is arra, hogy ez mindössze egy olcsó trükk, mert ilyenkor a kormányoknak mindig eszükbe jutnak a nyugdíjasok.

Inkább azon tűnődünk, hogy miként történhetett mindez technikailag. Valahogy úgy, hogy az Idősek Tanácsa, amelynek ugyan a Fidesz egyik alelnöke az alelnöke, ám ennek ellenére a kormánytól és Orbán Viktor pártjától teljesen független szervezet, nagyon törte a fejét, hogy mit javasoljon a kormánynak. Megtehették volna azt is, hogy nem javasolnak semmit, mert már annyi mindent javasoltak az elmúlt évek során, hogy nem maradt már javasolni való.

Végül úgy döntöttek, hogy mégis előállnak egy javaslattal: kapjanak tízezer forintos Erzsébet-utalványt a nyugdíjasok. Ezt már úgyis megszokták, ezért aztán nem okoz számukra kiszámíthatatlan egészségügyi következményekkel járó megrázkódtatást.

Kérdés persze, hogy mi lesz a hódmezővásárhelyi nyugdíjasokkal, akik már a február 25-i, a Fidesz szempontjából balul sikerült választás előtt megkapták az Erzsébet-utalványokat. Vissza kell fizetniük a tízezer forint értékű ajándékot, hogy megkaphassák még egyszer?

Lapszem 2018. március 3.

0

Ma  Kornéliák ünneplik a névnapjukat, s előre szólunk, ne feledkezzenek meg a Kázmérokról sem – őket holnap kell majd felköszönteni. Március ide, március oda, ma még országszerte folytatódik a tél: kisebb havazás is előfordulhat, s helyenként erős szél is lesz. A csúcshőmérséklet -3 és +2 fok között alakul. Késő estére -1 és -8 fok közé hűl le a levegő. A napilapokat lapozgattuk.

 

Népszava – Jön a választási nyugdíj-kiegészítés

A lap nyugdíjas körökből származó információi szerint még húsvét előtt újabb ajándékot kaphatnak az idősek. Elterjedt, hogy az Orbán-kabinet a választás előtt még kioszt egy kör Erzsébet-utalványt – a találgatások szerint az elhúzódó tél kiadásaira hivatkozva. A Fidesz kampányfogásának hírét az erősítette fel, hogy jövő kedden délelőtt 11 órára összehívták az egyébként ritkán ülésező kormányközeli Idősek Tanácsát. Ezt a testület több tagja is megerősítette lapnak. A tanács nevében korábban is rendszeresen nyilatkozó Kusovszky Imréné ugyan azt mondta, meghívót és várható napirendet nem kaptak, őt is telefonon hívták meg a tanácskozásra, de azt a hírt nem cáfolta, hogy

az ülésen részt vesz Orbán Viktor kormányfő is. Márpedig az utóbbi években ez akkor fordult elő, amikor a miniszterelnök valamilyen nagy bejelentésre készült nyugdíj-ügyben.

Magyar Idők – Jelentős előrelépések az egészségügy terén

A béremeléstől kezdve a várólisták csökkentésén át az egynapos sebészet bevezetéséig nemigen maradt az egészségügyi ágazatnak olyan szegmense, amelyet ne fejlesztett volna a kormány az elmúlt nyolc évben – írja a Magyar Idők, amely az egészségügyi ellátórendszer működtetéséért felelős helyettes államtitkárral beszélgetett. Mészáros János a többi között állította, hogy az utolsó baloldali kormányzat által biztosított forráshoz képest a mostani kormány jelenleg 546 milliárd forinttal többet fordít az egészségügyi ágazatra. A 2010 óta elért egészségügyi eredmények kapcsán hangsúlyozta: az alapellátás finanszírozása 70 százalékkal nőtt az elmúlt években: 2015 óta minden évben 130 ezer forinttal több működési támogatást kaptak, 2018-tól pedig az alapellátó fogorvosok is részesülnek a pluszfinanszírozásból. Az egyik legjelentősebb előrelépés az ágazati bérekben történt, miután sikerült megállapodni az ágazat reprezentatív szakszervezeteivel és a kamarákkal.

Majd hosszan sorolta azokat a területeket, amelyek komoly fejlesztéseket, fejlődéseket sikerült elérnie az Orbán-kormányoknak. A rezidensprogram, a háziorvosok letelepedési és praxisvásárlási támogatása, a várólista-csökkentési program, az egynapos sebészet, amelyeket külön részletezett.

Magyar Nemzet – Nemzeti agyhalál

Hollik István KDNP-s képviselő lakossági fórumán járt a lap munkatársa, akinek a beszámolója szerint a beszélgetés háromnegyedét a migráció témája tette ki. Mindennapi életünk feszítő kérdéseiről, az egészségügyről, az oktatásról, a lakáshelyzetről, a fiatalok elvándorlásáról, jövőjéről, a népességfogyásról szó sem esett. De még a nyugdíjasokról sem, pedig jórészt nyugdíjaskorúak gyűltek össze.  Az este legszomorúbb pillanata az volt, amikor a moderátor sebesen félretette a mikrofont: „Kérdésekre nem lesz idő, képviselő úr siet, mennie kell. Hívták is már, ugye, képviselő úr?” – idézi a tapasztaltakat az újságíró, aki kiemeli:

Csend volt…csak egy kis fészkelődés, és a torokszorító érzés, amit Magyarországon oly sokszor lehet tapasztalni. Hogy nem szívesen látott vendég, aki önállóan kérdezésre vetemedik. Voltaképpen ellenség.

Hierarchiára, félelemre, függésre, kölcsönös szívességekre épülő országban élünk, és a politika is egy azon rendszerek közül, amelyeknek nincs feltétlenül szükségük önálló emberekre, sem ilyen közösségekre. Nem kell olyan, aki kérdez – olvasható az írásban amely arra jut, hogy „Néhányan talán csodálkoznak, milyen népszerűnek látszik az új önmeghatározás, a „csalódott fideszes”. Pedig nincs min meglepődni. Aki a Fiatal Demokraták Szövetségére fizetett be, az – migráció ide vagy oda – nem biztos, hogy nem kéri vissza a pénzét, ha észreveszi, hogy változott a program, és a jegye hirtelen már az Idősödő Autokraták Függőségi Rendszerére szól.”

 

Másképpen az „ukrán nyugdíjasokról”

0

Nem tudom, felfigyeltek-e rá, kik válnak az első számú közellenséggé egyes magyarországi politikai szerveződések számára a választások napjához közeledve? Bizony-bizony ezzel a pozícióval egyre inkább a kárpátaljai „ukrán nyugdíjasokat” ruházzák fel. Cikkek és riportok sorozata készül róluk, melyekben lerántják a leplet csalárdságukról, kiderül egyebek mellett, hogy ezek az „ukrán nyugdíjasok” forint milliárdokkal apasztják a magyarországi nyugdíjkasszát, s szavazataikkal pofátlanul beleszólnak a magyarországi belpolitikába is.

Szögezzük le azt, ami nyílt titok: sok kárpátaljai magyar nyugdíjas, miután élt a visszahonosítás lehetőségével, lemondott ukrajnai járandóságáról, s ezzel párhuzamosan pedig – ismételten csak a meglévő jogszabályokból kiindulva, tehát nem törvénysértően – magyarországi járandóságot igényelt. Számukat csak saccolni lehet, mert a megyei Nyugdíjalap hivatalos közlése szerint 2010 és 2017 között 4451-en kérték ukrajnai nyugdíjuk folyósításának a megszüntetését. Mivel nem Magyarország a kizárólagos célország, s mivel időközben el is haláloztak közülük, aligha vannak többen 4 ezernél. Nem vitás az sem, hogy akadnak közöttük olyanok is, akik jogtalanul jutottak hozzá a magyar állampolgársághoz. Ugyanakkor ezek száma alighanem elenyésző egyrészt, másrészt az átveréshez ebben az esetben két félre volt szükség: a csaló mellett egy szemet hunyó magyarországi köztisztviselőre is.

A fentebbiekről azonban nem szólnak a riportok, cikkek. És sok egyéb másról sem. Például arról, hogy az „ukrán nyugdíjasok” igen jelentős hányada 1938 és 1946 között látta meg a napvilágot, tehát eleve magyar állampolgárnak született. Arról sem beszélnek a tényfeltárók, hogy Magyarországon egyes becslések szerint 40 ezer olyan, többnyire kárpátaljai magyar dolgozik legálisan, akiknek a felnevelése, taníttatása a magyar államnak egy fillérjébe sem került. Ennek ellenére ők azok, akik pótolják a krónikusan hiányzó munkaerőt, fizetik a mindenféle járulékokat. Így a nyugdíjkasszát is tetemes összeggel gazdagítják. És ezzel nem csupán a kárpátaljai „ukrán nyugdíjasok” járulékait állják, akik között feltehetően ott vannak saját szüleik, nagyszüleik is. A hivatalos statisztika szerint Magyarországon jelenleg négy aktív dolgozó tart el három nyugdíjast, más szóval mintegy 26 ezer magyarországi nyugdíjas is nekik köszönheti a havi rendszeres borítékot.

Egyfajta vádként hangzik el az is ezekben a riportokban, hogy ezek az „ukrán nyugdíjasok” felvásárolják a magyarországi határ menti települések lepukkadt házait. Holott ezért csak köszönet jár nekik, hisz azokat nem csupán megvásárolják, hanem lakhatóvá is teszik. Hangsúlyos szerepet kap az az állítás is, mely szerint az „ukrán nyugdíjasok” kirabolják a nyugdíjkasszát. Míg a többi tény sima elhallgatás, ez a vád alighanem a legnagyobb hazugság, amit a riportokban, cikkekben előadnak. Az internet révén tudniillik seperc alatt kiderül, hogy Magyarországon jelenleg 2,1 millió (!) nyugdíjas él, aminek a feltételezett 4 ezer mindössze 0,19 százaléka. Tehát állításuk szerint ez a 0,19 százalék a felelős 99,81 százalék minden kínkeservéért!

Ezek a cikkek, riportok feltehetően kihatással vannak azokra, akik a hasukkal és/vagy a pénztárcájuk tartalmával szavaznak Magyarországon. De mivel az éremnek két oldala van, az „ukrán nyugdíjasokat” is mozgósíthatja. Olyanokat is, akik csak néhány napfényes évet akartak öreg napjaikra, s eszük ágában sem volt beleszólni a belpolitikába. Ezek után nem is tehetnek mást, mint kilépnek szépen rendbe rakott botpaládi, barabási, lónyai, surányi stb. házukból, és elbaktatnak az illetékes szavazóhelyiségbe, hogy ők 4 ezren (!) eldöntsék, merre tartson a majd tízmilliós (!) Magyarország az elkövetkezendő négy esztendőben…

Kőszeghy Elemér (Kárpáti Igaz Szó)

2018. január 18.

Ukránok magyar nyugdíjon

0

Évek óta beszélnek arról, hogy az ukrán határ menti településeken sokan csak azért jelentkeztek be, hogy magyarországi nyugdíjat kaphassanak. A hírek szerint meglehetősen magas nyugdíjhoz lehet hozzájutni, vannak olyan ukrán állampolgárok, akiknek havonta többszázezer forint üti a markukat.

Gyurcsány Ferenc, akinek pártja a napokban indított aláírásgyűjtést az Ukrajnából Magyarországra érkezőknek kifizetett nyugdíjakkal kapcsolatban,

elutazott egy stábbal a határhoz közeli településekre, és egy rövidfilmben mutatták be az ott tapasztaltakat.

A pártelnök szerint van olyan lakhatatlan ház a határ melletti falvakban, ahová több mint 200 ukrán állampolgár van bejelentve.

A felvételből egyébként az is kiderül, hogy az ukrán állampolgárok bizonyos feltételek mellett egy 50 éves államközi szerződés alapján itt, Magyarországon is nyugdíjat kaphatnak.

A DK elnöke szerint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nagyjából 26 ezer olyan ukrán állampolgár lehet, aki csak azért jelentkezett be Magyarországra, hogy az itteni szociális ellátást, gyermekvédelmi ellátást, csecsemővédelmi ellátást megkaphassa. Ezen állampolgárok egy része Gyurcsány elmondása alapján meglehetősen aktív a választáson.

A háromszázezres UKRÁN nyugdíjak nyomában

Kíváncsi vagy, hogy miért kapnak 300 ezer forintos nyugdíjat a magyarok zsebéből olyan ukránok, akik soha nem éltek, dolgoztak és adóztak itt? És arra, hogy hogyan lesz belőlük magyar állampolgár, majd Fidesz-szavazó? Én most utánajártam. Nézd végig a videót, meg fogsz döbbenni! Ma csak a DK képviseli, hogy ne a magyarok fizessék az ukránok nyugdíját! Csatlakozz Te is az aláírásgyűjtésünkhöz:bit.ly/3D63SMsÉs osszátok meg a videót, hogy minél többekhez eljusson!

Közzétette: Gyurcsány Ferenc – 2018. január 15.

Lapszem – 2018. január 12.

0

Pénteken az Ernők ünneplik névnapjukat. Borult időre lehet számítani, gyenge eső bárhol előfordulhat, és a lehűlés is elkezdődött, de a legmagasabb nappali hőmérséklet még 3 és 8 fok között várható. A lapszemle pedig már megérkezett:

Magyar Nemzet: Akadozik a választási rendszer elérése

Kevesebb mint három hónappal az országgyűlési választás előtt több hibát is észleltek a lebonyolításhoz szükséges informatikai rendszerben az önkormányzatoknál – tudta meg a Magyar Nemzet. A Nemzeti Választási Iroda (NVI) vezetője, Pálffy Ilona csütörtöki sajtótájékoztatóján jelentette be, felkészülten várják a választást, ugyanakkor igyekezett kisebbíteni az informatikai háttértámogatás fontosságát. A választáshoz szükséges alkalmazásokat az arra illetékes önkormányzati dolgozók immár csak egy közbeiktatott pluszfelületen, a választási kapun keresztül érhetik el. A választási kapu országos főpróbáját január 4-én tartották, az ebben érintett önkormányzati dolgozók országszerte problémákat jeleztek a lap szerint. Az NVI erre úgy reagált, hogy elég lesz a választásokig fennmaradó idő a hibák kiküszöbölésére.

Népszava: Kósa államtitkára, avagy a Bikácsi agrárcsoda

Újabb jelentős állami támogatást kapott Kósa Lajos államtitkára, Horváth István feleségének a cége – írja a Népszava. Horváth a megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszter és a Magyarországi Sertéstenyésztők és Sertéstartók Szövetségének elnökeke, aki kiállt Kósa mellett, mikor az anyjának juttatott sertéstelep miatt támadták. Horváth angoltanár felesége 2011-ben alapította a Bikácsi Agrár Kft.-t, amely a Népszava információi szerint október közepén újabb állami támogatást kapott: ezúttal 132 millió forinthoz jutott a döntően uniós finanszírozású Vidékfejlesztési Programból, szarvasmarhatartó telepek korszerűsítésére. Összesen már 390 millió forintra rúg a cég által elnyert pályázati támogatás. A lap szerint ez nemcsak azért feltűnő, mert egy viszonylag fiatal cégről van szó, hanem azért is, mert a kft.-nek alapítása után sokáig mindössze évi 4-10 milliós árbevétele volt.

Magyar Hírlap: Mindenki jól jár a nyugdíjasok továbbfoglalkoztatásával

Folyamatosan és országszerte bővül a nyugdíjasszövetkezetek taglétszáma – írja a Magyar Hírlap. Tavaly év végén már hetvenhat bejegyzett szervezet működött, a lap által megkérdezettek taglétszám-növekedésről és a foglalkoztatási forma népszerűsödéséről számoltak be. A nyugdíjas munkaerőre vonatkozó igények tükrözik a munkaerőpiacot, hiányszakmák szerint keresik a gyártás, a kereskedelem, a vendéglátás vagy éppen valamilyen speciális területre a munkavállalókat. A munkavállalók korosztályát tekintve leginkább a hatvanas éveikben járók szeretnének dolgozni.

Magyar Idők: Ügyeskednek a fizetésekkel

Trükköznek a vállalatok annak érdekében, hogy az idén is jelentősen megemelt bérminimumot ne kelljen kifizetniük – írja a Magyar Idők. Egyre jellemzőbb a munkakörök átalakítása úgy, hogy a dolgozó új munkaköréhez már ne kelljen szaktudás, így ne kelljen megfizetni a 181 ezer forintos szakmai bérminimumot. Továbbra is elterjedt a nem bejelentett jövedelem, de a bónuszok rendszerével is nehéz helyzetbe hozhatják a dolgozókat. A trükközések többsége nem törvényellenes, a legtöbb visszaélés a nagyvállalatok beszállítói láncolatának alján elhelyezkedő kis- és középvállalkozások munkavállalóit érinti – írja a lap.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK