Kezdőlap Címkék Nacionalista

Címke: nacionalista

A keresztény Magyarország mítosz, akárcsak a turul – 2018

Ha beválik a most meghirdetett program, akkor nacionalista báránykák várnak majd az új Csaba hercegre, hogy elvigye őket valamilyen alternatív valóságba.

A Hungarian Spectrum (Nationalism and Christian Values in Hungarian Kindergartens című bejegyzésében) úgy értékeli, hogy az Orbán-kormány immár a gyerekekre is kiterjeszti a nacionalista és vallási agymosást, a jelenlegi magyar iskolarendszer fő ismérvét, miután megjelent, hogy

az óvodákban is hazafias szellemben kell nevelni a kicsinyeket.

A szerző, S. Balogh Éva, a Yale Egyetem volt történésze azt mondja, hogy ebben a tekintetben már az előző törvény is épp elég rossz volt, de most az óvónők új feladatot kapnak: bele kell csepegtetniük a legkisebbekbe is az Orbán-rezsim normáit, ami hivatalosan a nemzeti identitást, a keresztény kulturális értékeket, a hazaszeretetet és a szülőföld, illetve a család iránti ragaszkodást jelenti. Ezen felül valamelyest bevezetést kell nyújtaniuk a történelembe a magyar mitológiából vett történetekkel. Bizonyos, hogy ezek közt lesz Hunor és Magor mitikus eredet sztorija, a fehér csodaszarvassal együtt.

Amúgy az jó, ha a hatalom hangsúlyozza a kereszténységet, csak éppen a felmérés szerint

a magyaroknak mindössze 54 %-a vallja magát kereszténynek.

Mi több, a katolikusoknak csak 37 százaléka tartozik ide, 10 százalékkal kevesebb, mint 10 évvel korábban. Vagyis a keresztény Magyarország mítosz, akárcsak a turul.

És mi van azokkal a szülőkkel, akik nem szeretnék, ha a gyerekük vallásos oktatásban részesülne? Természetesen a változtatásokról ezúttal sem kérdezték meg a szakmát, de hát a dolgok már csak így mennek az Orbán-kabinet alatt. Viszont arról nem esett egyetlen szó sem a hatalom részéről, hogy a siralmas bérek miatt nincs elég pedagógus az óvodákban, de kevés az óvoda is. Ám ha beválik a most meghirdetett program, akkor nacionalista báránykák várnak majd az új Csaba hercegre, hogy elvigye őket valamilyen alternatív valóságba.

LEHET-E PÁRTPOLITIKA A NEMZETI KÉRDÉSBEN?

A Fidesz 2010-es hatalomra jutásakor, a letelepedés nélküli kettős állampolgárság bevezetésével egyidejűleg nyilvánította június 4-ét, a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóját „a nemzeti összetartozás napjává”.

Politikájának egyik központi kérdésévé tette a békeszerződés megbélyegzését, magyarul a határok legitimitásának elutasítását, a kettős állampolgársággal, a határon túli magyar szervezeteknek a Fidesz kliensévé tételével egyfajta, a mai nemzetközi realitásokhoz igazított revíziós politikát folytat: ha a területi revízióra nincs lehetőség, arról legfeljebb ábrándozni lehet, politikai cselekvése a „lakossági revízióra”, a kisebbségben élő magyarságnak a magyar államhoz kötésére irányul. A június 4-i megemlékezések évről-évre ezt fejezik ki.

Molnár Zsolt, az MSZP pártigazgatója, „erős embere”, aki rendszeresen emlékeztet bennünket arra, hogy az MSZP 2010 óta magáévá teszi a Fidesz nacionalista politikáját. Ezért is vállalhatta el a „Nemzeti Összetartozás Bizottságának” alelnökségét.

Idén oly módon vett részt a „nemzeti összetartozás napjának” megünneplésében, hogy temetőben, 1848-49-es hősök sírjai között tartott sajtótájékoztatót, amivel a polgári forradalommal és szabadságharccal emelte egy szintre azt a revíziós politikát, amely a Horthy-korszak örökségeként van jelen az Orbán-rendszer politikájában.

Molnár – akárcsak Orbán – nem is tud elképzelni másfajta magyar politikát, és azért neheztel a Fideszre, amiért az önmagának vindikálja az autentikus nacionalizmust, és kizárja abból a baloldalt. Azt állítja:

„A leghatározottabban elutasítunk mindenkit, aki pártpolitikát csinál a nemzeti kérdésből.”

Rosszul teszi. A nemzeti kérdés kezelése bizony pártpolitikai kérdés a világ sok-sok országában. Vannak nacionalista pártok, és vannak olyanok, amelyek elutasítják a nacionalizmust. Mondjuk Szerbiában korábban Milošević, ma Vučić képviselte illetve képviseli a nacionalista politikát, míg korábban Đindić egy nyugatos irányt. Szlovákiában Mečiar illetve Fico áll a nacionalista oldalon, Dzurinda illetve ma Čaputová képviseli a nyugatos, européer irányt.

Orbán és pártja a legrosszabb magyar nacionalizmus hagyományait viszi tovább, és a mai parlamenti politikában a DK és a Momentum állnak szemben vele. Hogyne lenne pártpolitikai kérdés a nemzeti kérdés kezelése. Így van ez sok nyugati országban is: Trump újfajta amerikai nacionalizmust képvisel, Biden és számos elődje egy, a világra nyitott, együttműködő politikát.

Franciaországban a két utóbbi elnökválasztáson Macron a LePen által képviselt nacionalizmussal szemben hirdetett antinacionalista alternatívát, és többek között ezért állt mellé a jobbközép és balközép pártok számos híve a második fordulóban.

Izraelben is a nemzeti kérdés megközelítésében van az egyik legfontosabb különbség a különböző pártok között.

Ami pedig számunkra a legfontosabb példa: Németországban – akkor még a Német Szövetségi Köztársaságban – a Willy Brandt vezette szociáldemokrata-liberális kormánykoalíció hajtott végre fordulatot a nemzeti kérdésben, amikor új keleti politikájával megbékélést hirdetett Lengyelországgal, Csehszlovákiával és a Szovjetunióval, véglegesnek fogadva el az Odera-Neisse határt, szemben a CDU-CSU-val, amely később azután maga is elfogadta az új keleti politika következményeit.

Talán ennyi is elég annak belátásához, hogy a nemzeti kérdés megközelítésének mikéntje gyakran fontos pártpolitikai kérdés. Ne csodálkozzunk, hogy amióta van Magyarországon pártpolitika, ennek a nemzeti kérdés megközelítésének mikéntje az egyik fontos kérdése.

Magyarországon a rendszerváltást követően egy rövid ideig úgy tűnhetett, hogy nem lesznek konfliktusok a nemzeti kérdésben a parlamenti pártok között. Amikor Antall József kormánya létrehozta az alapszerződést Ukrajnával, azt támogatta az Antall-kormány ellenzéke: az SZDSZ, az MSZP és a Fidesz is. Mégsem így történt: az MDF Csurka István vezette belső ellenzéke az alapszerződés ratifikációja ellen szavazott. Amikor azután a Horn-kormány Szlovákiával és Romániával is megkötötte az alapszerződést, azt már a Fidesz vezette ellenzék elutasította.

Minthogy az alapszerződésekben Magyarország elérte a magyar kisebbségek jogainak elismerését a szomszédos országok által, s „cserébe” csak a határok elismerését ismételte meg, azok alapszerződések elutasítása a békeszerződések elismerésének megkérdőjelezését jelentette. Amikor a Fidesz 1998-ban kormányt alakított, a kisebbségben élő magyarok jogállásáról szóló státustörvénnyel elindította a „lakossági revíziót”, amely azután a letelepedés nélküli kettős állampolgárság népszavazási követelésével, majd 2010-es megvalósításával teljesedett ki. A népszavazás idején még világos volt a diametrális különbség az akkori kormánypártoknak illetve az akkori ellenzéki pártoknak a nemzeti kérdésben képviselt álláspontja között, ami teljesen normális jelenség.

Az MSZP 2010 után, mindenekelőtt az állampolgársági törvény megszavazásával (aminek előzménye 2001-ben a státusztörvény megszavazása volt) maga is átállt a Fidesz oldalára.

Amikor Molnár Zsolt úgy tesz, mintha nálunk nem lenne természetes dolog a pártok álláspontjának eltérése a nemzeti kérdésben, az MSZP átállását leplezi, vagyis azt, hogy ő és pártja elárulta a nemzetközi baloldal hagyományos szembenállását a nacionalizmussal.

Közben azzal, hogy pártját „patrióta szociáldemokrataként” különbözteti meg a rivális baloldali párttól, a DK-tól, maga is pártpolitikát csinál a nemzeti kérdésből.

“Amerikai fehérek, költözzetek Szibériába!”

Az Egyesült Államok frusztrált fehér családjait arra bíztatja  Zsirinovszkij, az egyik orosz nacionalista párt vezére, aki minden fontos ügyben Putyint támogatja, hogy ők költözzenek Szibériába.

Az USA önmagát gyilkolja és éppúgy a végzet felé közelít mint a soknemzetiségű Szovjetunió – állitja Zsirinovszkij, aki szerint a bukást az okozta, hogy a különböző nemzetiségek túlságosan nagy szerephez jutottak Moszkvában.

“Mi oroszok fizettük meg 70 éven át a multikulturalizmus árát” – hangoztatja az orosz nacionalista vezér. Aki így folytatta:

“amikor a nemzetiségi területek elváltak Oroszországtól, akkor az oroszok nem harcoltak értük, mert azokat nem tartották a saját területüknek.”

Zsirinovszkij szerint ugyanez fenyegeti az Egyesült Államokat: “ahol nincsenek nemzetiségek, de vannak viszont afro-amerikaiak, mexikóiak és általában a nem fehérek, akik rákényszerítik az akaratukat a fehérekre.  Ezért a fehérek már nem küzdhetnek a jogaikért, a kultúrájukért, a történelmükért.”

“Gyertek Szibériába!”

Zsirinovszkij úgy gondolja, hogy a fehérek tíz éven belül kisebbségbe kerülnek az Egyesült Államokban. Ezek után pedig megindulhat a tömeges kivándorlás Kanadába, Ausztráliába vagy Új Zélandra.

“Néhány millióan talán majd nálunk jelentkeznek, mert szeretnének Szibériában élni!”

Zsirinovszkij, aki a kormánypárton kívül a legnépszerűbb politikus Oroszországban, azt jósolja, hogy a hatalomra kerülő kisebbségek nem lesznek képesek megtartani az USA vezető szerepét a gazdaságban és a technológiában.

Miért épp Szibériába mennének az amerikai fehérek?

Mert Moszkva oda küldené őket! Ott van ugyanis szükség munkaerőre. Szibéria 10 millió négyzetkilométeres területén csak nagyon kevesen élnek. Az orosz nacionalisták állandóan azzal riogatnak, hogy “jönnek a kínaiak”.

Korábban Zsirinovszkij azt javasolta, hogy a kisebb bűnösöket ne börtönbe hanem Szibériába küldjék, és így népesítsék be a gyéren lakott területet. Sztálin is ezt gyakorolta a lágerekkel.

Zsirinovszkij arról nem tett említést, hogy Oroszország népessége folyamatosan csökken. A tehetséges fiatalok jórésze kivándorol, nem kevesen közülük az Egyesült Államokban folytatják.

A Szovjetunió népessége annak idején meghaladta az USA-ét, de ma már az Egyesült Államok 330 millió lakosával messze megelőzné a szétesett birodalmat. Oroszország népessége alig hallja meg a 140 milliót és állandóan csökken. Az USA népessége viszont folyamatosan növekszik, jelentős részben amiatt, hogy a bevándorlók továbbra is áradnak az országba miközben Oroszországban az emberek a lábukkal szavaznak, és inkább kivándorolnak.

AZ ELŐVÁLASZTÁS VISSZÁJA

Amikor ezt írom, szorgalmas önkéntesek számlálják a szavazatokat. Amit írok, az már senkit sem befolyásolhat a szavazásban, ha eljut hozzá, viszont az eredményt még nem tudjuk, legfeljebb feltételezhetjük.

Sose voltam híve az előválasztásnak, évekkel ezelőtt még a Népszabadságban nyilvánosan is megírtam ezt. Az első fordulóban úgy tűnhetett, hogy tévedtem, hiszen az előválasztás megmozgatta az ellenzéki választókat, és a ma az Orbán ellen szavazni készülőknek nagyjából egynegyede el is ment szavazni. Az első fordulóban még úgy tűnt, hogy ha számos egyéni jelölt veszített is, ugyanazoknak a pártoknak más jelöltjei nyertek, és így az első fordulónak legfeljebb egyének voltak vesztesei, de nem egész szavazótáborokl.

A második forduló után más a helyzet. Még ha nem is tudjuk még az eredményt, máris vesztesnek érzik magukat azok, akik Karácsonyt támogatták és benne látták az egyetlen olyan jelöltet, aki az egész ellenzéket egyesíteni tudja. Vesztesek persze valamennyire a Momentum és a Jobbik hívei, hiszen miniszterelnök-jelöltjük már az első fordulóban kiesett. A második forduló azonban vesztessé teszi vagy Dobrev támogatóit, a DK-sokat és más baloldaliakat, vagy azokat, akik nagyon nem akarták, hogy a DK adja a közös miniszterelnök-jelöltet, és ezért álltak vagy már az első fordulóban, vagy saját jelöltjük veresége vagy visszalépése után a másodikban Márki-Zay Péter mögé. Ez a vesztesség pedig súlyosnak ígérkezik, és nem ellensúlyozza a közel álló egyéni jelöltek sikere sem. A második fordulóban olyan két jelölt között kellett választani, akik sokaknak voltak elfogadhatatlanok. Dobrev Klára mint Gyurcsány Ferenc pártjának jelöltje sok ellenzéki választónak eleve elfogadhatatlan volt, Márki-Zay pedig, akit korábban – Karácsonnyal együtt – a legkevesebben utasítottak el, az első forduló utáni napokban vált elfogadhatatlanná. Ha „füstös szobákban” egyeztek volna meg a pártok arról, hogy ki legyen a közös miniszterelnök-jelölt, kiköthettek volna olyan jelöltnél, aki jobban tudja egyesíteni az ellenzéki tábort, mint akár Dobrev, akár – most már – Márki-Zay.

Ezen a ponton az előválasztás visszájára fordult.

Ami Márki-Zay Pétert illeti, ő az elmúlt két hétben szerintem bebizonyította, hogy nem alkalmas országos politikai vezetőnek.

Aki naponta kényszerül bocsánatkérésre előző napi állításai miatt, aki reménybeli szövetségeseit vádolja zsarolással, hazugságokkal, az nem alkalmas erre.

Nem tud együttműködni.

Hódmezővásárhely, ahol ő polgármester, de csak a saját híveivel kell a testületben együttműködnie, akiket mind ő vitt be az önkormányzatba, ennek megtanulására nem alkalmas. Márki-Zay viselkedését figyelve eszembe jut a szlovák Igor Matovič példája, aki ellenzékben a legsikeresebben bírálta Fico & Co. korrupt rendszerét, és ennek révén ő nyerte meg a legutóbbi parlamenti választást. Ő lett a miniszterelnök, de azután teljesen alkalmatlannak bizonyult a miniszterelnöki feladatra, és a koalíciós partnerek megvonták tőle a bizalmat. Ha ma lenne választás Szlovákiában, azt megint a Smer utolsó miniszterelnöke, Peter Pellegrini és maga Fico (akik ma két külön pártot vezetnek) nyerné meg. Pedig Matovič – Márki-Zaytól eltérően – még pártot is szervezett, amelynek igazi „civil” pártként „Egyszerű emberek és független személyiségek” a neve (ennek rövidítése az Ol’ano). Abban megtanulhatta volna az együttműködő politizálást, de szemlátomást nem tanulta meg. Márki-Zay még ezt az iskolát sem járta ki.

Fölöttébb kockázatosnak tartom, hogy Márki-Zay legyen az ellenzék közös listavezetője.

Ugyanakkor egy nagyon fontos dologban igazat kell adnom Márki-Zaynak. A hat szövetkezett párt az elmúlt hosszabb időszakban egyaránt jóléti populizmusban jeleskedik, nyilvánvalóan teljesíthetetlen ígéreteket tesz, amikor olyan béremelési, nyugdíjemelési, adócsökkentési ígéreteket tesz, amelyek szétvernék az államháztartást, és úgy ígéri az egészségügy teljesítménynek javítását, hogy ennek mikéntjéről az ágazati bérek emelésén és az ágazatra való költés növelésén kívül semmi érdemit nem mond. Az utolsó, két személyes tévévitában Dobrev a kórházak esetleges megszüntetésére vonatkozó műsorvezetői kérdésre még azt is mondta, hogy az egészségügyi ellátást a lehető legközelebb kell vinni az emberekhez, ami összhangban van ugyan azzal, hogy a DK politikusai az újpesti kórház újranyitását követelik a kampányban, de minden egészségügyi szakértő – köztük a DK orvospolitikusai – évtizedek óta képviselt álláspontjával is szembe megy.

Ez csak egy eleme annak a jóléti populizmusnak, ami – a szövetkező többi pártéhoz hasonlóan – Dobrev kampányán végigvonul.

(Ilyennek tekintem a nettó 200 ezer forintos minimálbért Karácsonynál, a négy napos munkahetet a Momentumnál, és általában azt a retorikát, amely a különféle jóléti intézkedéseket a gazdaság teljesítményétől függetlenül ígéri meg.

Márki-Zay a tévévitákban ezt bírálja, és ebben teljesen igaza van.

(A hvg.hu-n megjelent interjújában még azt is kilátásba helyezte, hogy miniszterelnökként blokkolná a költségvetés stabilitását veszélyeztető törekvéseket.) Ez azonban nem változtat azon, hogy a miniszterelnöki feladatra, egy kormánytöbbség vezetésére alkalmatlannak tűnik (amiben Dobrevnek van igaza), miközben vetélytársainak, köztük Dobrevnek ígéretei számomra vállalhatatlanok.

Dobrev Klárára azért sem tudtam szavazni,

mert egy 2019. októberi európai parlamenti szavazáson a DK másik három képviselőjével együtt, szembe menve a baloldaliak túlnyomó többségével, nemet mondott egy határozati javaslatra, amely a Földközi-tengerben hánykolódó menekültek kimentéséről szólt, és nem is kapott többséget. (Emlékezetem szerint a négy DK-szavazattal meglett volna a többség.)

Márki-Zay esetében is van tartalmi oka is annak, hogy nem tudtam rá szavazni.

Hosszú ideje az orbáni politika alapvető jellemzői között tartom számon a nacionalizmust (kettős állampolgárság, határokon átívelő nemzetegyesítés) és a szociális kirekesztést (munkaalapú gazdaság, családtámogatás). A menekültügyben folytatott orbáni politikát e két elem – etnikai alapú illetve szociális kirekesztés – „ideális” kombinációjaként írom le.

Márki-Zay ezekben az alapügyekben folytatná Orbán politikáját: az orbáni családtámogatás és adópolitika fenntartását szorgalmazza, a menekültkérdésben pedig – a Jobbikhoz hasonlóan – csak azért tesz szemrehányást a Fidesznek, hogy a letelepedési kötvényekkel hoz be az országba idegeneket.

Márki-Zaynak Orbánnal csak az a baja, hogy nem demokrata és korrupt. Ezek persze az Orbán-rendszer fontos elemei, de fontos az orbáni politika többi összetevője is, melyeket viszont elfogad és folytatni kíván.

Én azokat sem fogadom el. Mielőtt valaki azt vetné ellenem, hogy persze, hiszen Márki-Zay jobboldali, leszögezem, hogy a Márki-Zay számára megtartandó orbáni adórendszer, családtámogatás és menekültellenesség megtalálható a nyugati jobbközépen is, viszont Orbán nacionalizmusa szélsőjobboldali, az ilyesmivel a nyugati jobbközép szemben áll. Márki-Zay viszont nyilatkozatai szerint ezt is megtartaná.

Ezek az okai annak, hogy a második fordulóban, ahol Dobrev és Márki-Zay közül kellett választani, nem mentem el szavazni. Nem tudtam Márki-Zayjal szemben Dobrevre szavazni, miként Márki-Zayra sem Dobrevvel szemben.

Teszteld magad! Inkább konzervatív, nacionalista vagy liberális?

Egy választ jelölj meg! Keresd meg a nézeteidhez legközelebbi választ akkor is, ha nem osztod teljes mértékben! Alul a megoldó kulcsok (súlyozott értékek) és a kiértékelés. Ne gondolkozz túl sokat egy-egy válaszon!

1. Ki számodra az első, ha meg kellene védened (a többi lehetőséggel szemben is)?

A. a szűk családod B. a nemzet C. önmagad

2. Melyek jelentik (vagy hozzák létre) a legnagyobb értéket a szemedben?

A. a piac  B. az állam C. a hagyományok

3. Mi szerint kellene élniük elsősorban az embereknek?

A. a közösségeik érdeke szerint, hiszen közösség nélkül nincs értelmes élet  B. A saját érdekeik szerint  C. A saját értékeik szerint

4. Mi engedhető meg leginkább?

A. az emberi élet szabályozása a közérdek szerint  B. a keresztény hittételeknek és/vagy az uralkodó civilizációs hagyományoknak megfelelő élet erkölcsi kitüntetése C. a teljes szabadság a magánélet megélésében és megmutatásában

5. Meddig terjedjen az állam befolyása a személyes életekben?

A. Érvényesítse az személyes életekben a közösségi értékeket  B. Biztosítsa a tulajdon, az életek és a civilizációs alapvetések védelmét, de ezen felül minden jogosultságának nyilvános vitákban kell eldőlnie  C. Az előbbin túl biztosítsa az emberi méltóság és mindenki identitásának egyenlő védelmét!

6. Mi legyen a nemzetgazdaság működését mozgató fő elv?

A. Az egyéni értékteremtés és vállalkozás szabadsága  B. az ország gazdagsága és versenyképessége  C. a humánummal és az erkölcsi renddel kompatibilis alkotóerő támogatása

7. Melyik fajta egyenlőség áll a legközelebb hozzád?

A. Nincs ilyen  B. Esélyegyenlőség (avagy bemeneti egyenlőség: egyenlő színvonalú oktatás, kiterjedt egészségügyei alapellátás, jog- és erkölcsi rend)  C. Redisztributív igazságosság (avagy kimeneti egyenlőség: az öröklött és az élet során felhalmozott anyagi és szimbolikus hátrányok folyamatos méltányos kiegyenlítése)

8. Mennyire fontos a nemzet a szemedben?

A. A saját sorsomnál is előrébb való  B. Fontos, amíg nem kerül konfliktusba a családom igényeivel  C. Fontos, de az emberiség jövője jóval fontosabb

9. Mennyire fontos a személyes szabadság a szemedben?

A. Nem mindenkit szabadna egyformán megilletnie, mert nem mindenki tud egyformán hasznosan élni vele  B. Csak akkor van értelme, ha nem sújtja túl nagy anyagi különbség az embereket  C. Kevésbé fontos, mint a közösség haszna

10. Egyetértesz-e ezzel: vannak értékesebb és kevésbé értékes életek?

A. Egyetértek, de még a kevésbé értékes életeknek is több esélyük van az ember szülőföldjén. B. Minden élet értékét az döntse el, aki éli, pl. egy nő dönthesse el, hogy meg akar-e szülni egy magzatot  C. Ennek eldöntésére csak a konkrét életek összehasonlítása ad lehetőséget, általánosságban nem tesz értékessé valamit csak az, hogy emberi

11. Tartozunk-e egymásnak csak amiatt, hogy emberek vagyunk?

A. Nem, bármiféle tartozás vagy kötelezettség csak konkrét személyek között jöhet létre  B. Igen, a mindenkit megillető emberi méltóság erkölcsi kötelezettséget hoz létre mindannyiunk között  C. Az általános emberi kapcsolatoknál erősebb köteléket hoz létre a közös kultúra

12. Egyetértesz-e ezzel: az emberi alapmotivációk fő katalógusa örök és változatlan?

A. Igen. B. Nem, mert fejlődünk. C. Nem, hiszen ezek irányíthatók bizonyos magasabb érdekek szerint.

13. Ha választanod kellene, kinek az életét kímélnéd meg leginkább az alábbi összevetésekben?

A. Két középkorú férfiét egy gyerekkel szemben.  B. Egy heteró párét egy homoszexuális páréval szemben.  C. Egy fehér nőét egy fekete férfiéval szemben.

14. Jobb lehet-e a robotizált, mesterséges intelligencia uralta világ, mint a mai?

A. Talán. B. Igen, mert kevesebb háború lesz és hatékonyabban lehet majd eloszatni a Föld erőforrásait és megtermelt javait  C. Nem, az emberi választások háttérbe szorulása a mégoly hatékony algoritmusokkal szemben is veszteség

15. Mi fölött érzel/éreznél nagyobb bánatot?

A. a Notre-Dame pusztulása  B. a Székelyföld elrománosodása C. a Székelyföld elnéptelenedése

__________________

Add össze a pontokat a válaszaid szerint, a betűk mögött az adandó pontszám.

1. A1 B2 C3
2. A1 B3 C2
3. A3 B1 C2
4. A3 B2 C1
5. A3 B1 C2
6. A1 B3 C2
7. A3 B2 C1
8. A3 B2 C1
9. A2 B1 C3
10. A3 B1 C2
11. A2 B1 C3
12. A2 B1 C3
13. A1 B2 C3
14. A3 B1 C2
15. A2 B3 C1

45       ajaj
35 – 44 inkább nacionalista vagy, mint bármi más
25 – 34 inkább konzervatív vagy, mint bármi más
15 – 24  inkább liberális vagy, mint bármi más

Ez a tágabban értelmezett centrumra vetített teszt, szélsőségeket (bal- és jobboldali szocializmusokat) nem mér. De ne ess kétségbe, tölts ki egy másik tesztet is bárhol máshol. Ez az én tesztem volt.

Arthur mesék 5. – Arthur egyetért

Nem meséltem tegnap, tájfununk volt a napokban, felszaporodtak a dolgaink is, ilyenkor Arthurt betesszük a helyére, a házába, ami tulajdonképpen egy méretes műanyag doboz tetővel, aminek a legnagyobb része drótháló. Abban van egy díszes házikó, boltíves bejárattal és ablakokkal, oda jár aludni, no meg az extrák, mint a kilakoltatott mókuskerék, amit azóta sem hajlandó használni, a kék sün zseb, amit Olivértől kapott, és fenyőforgács, rajta fehér törölköző, meg a pihe-puha plüss plédek garmada. Nem szoktuk bezárni, mert naphosszat alszik, aztán eszik, mozog pár percet, körbe szaglász bennünket, hogy megvagyunk-e még, aztán alszik tovább. Időhiányban kimondottan jó háziállat, nem igényel megkülönböztetett figyelmet, és amúgy sem egy fitnesz sün, ha egy mód van rá, nem mozog. Mikor idő is van, és dolog sincs, olyankor az ágyamban melengetem, mint most is. Hozom az egyik plédjét, abba lazán beletekerem, arra a paplant, és mellé bújok. Azt nagyon szereti, mert nem fél, és mert igen jó meleg van a paplan és a pléd között. Az ilyen napok éjszakáján szokott roppant aktív lenni, mintha feltöltődne meleggel, legutóbb is reggel kilencig rakodott a házában egy, az ágyamban töltött nap után.

Mikor itt van mellettem, és nem alszik mélyen, akkor hálásan kattog, mintha egy macska dorombolna, ahhoz hasonló lehet. Mikor rámol, akkor olyan, mint anyám, nyög, és szuszog, mikor eszik, akkor finnyásan csámcsog, de mikor jóllakott nem kér többet, olyankor forog, és mutatja, hogy szomjas. Nagyjából már értjük, hogy mikor mit szeretne. A legegyértelműbb jelzése, amikor egy átjátszott éjszaka után megnézem a dobozában, hogy hol van, azaz lebontom róla a takarókat, zsebet, házikót. Olyankor aztán fújkálhatom, nem reagál, csak puffog, hogy hagyjam már aludni, és meregeti a tüskéit, szinte tökéletes gömböt formáz. Vissza szoktam csomagolni, és hagyom aludni, mikor megéhezik, már egész kedves, ahogy megérzi az ujjam nyílik ki, mint egy virág.

Vannak kivált jó napjai is, tegnap például azzal szórakoztunk, hogy a hátán fekve a tenyerünkbe tettük, és kinyílt, hiszen fújtuk, az pedig jelzés neki, hogy mi vagyunk, nem holmi ellenség. Amikor így félig van nyitva, és felülteti az ember, ő elveszíti az egyensúlyát, és roppant viccesen néz, miközben kitárja a két kezét, ami tulajdonképpen láb, és azzal próbálja visszaszerezni a balanszot, halálosan jól néz ki, sírtunk a röhögéstől, ő pedig lelkesen vett részt a játékban. Amúgy is remek fotómodell, mikor fényképezem, csak szólok neki, hogy Arthur, és azonnal a kamerába néz. A napokban megismerkedett WhatsApp-en a lányommal, de közben az orrával kikapcsolta a kamerát, annyira ment volna közelebb.

Persze azért Arthur fejlődésén és alvási szokásain kívül más is történik itt a Koreai-félszigeten, például jött, és ment egy tájfun, most meg Északra jött, és ment Pompeo, egészen pontosan ma, megbeszélni a második Trump/Kim találkozó részleteit. Ez alkalommal Kim Dzsong Un nem a krumpliföldet választotta helyette, találkoztak, beszéltek. Hogy mit, az jelenleg nem publikus, de ahogy Pompeo főnökét ismerem, úgyis eldicsekszik vele.

Nem tudom emlékeztek-e, de mindig, még a rakéta lövöldözős időkben is azt mondtam, írtam, hogy valójában nem Északtól kell félni, a térség tényleges veszélyét Japán jelenti. Állításom sajnos kezd bebizonyosodni, Csedzsu szigetén haditengerészeti parádé lesz, a koreaiak udvariasan meghívták rá a japánokat is. Japán visszautasította a részvételt arra hivatkozva, hogy nem hajlandók a náci lobogójukat levenni a hajóikról, úgy meg nem vonulhatnak, mert azt a zászlót az ENSZ betiltotta, tehát nem jönnek bulizni. Shinzo Abe, a miniszterelnök, ismét pártja vezére lett, és ezt követően nagyon érdekeseket mondott, például azt, hogy nem érdekli, ha szélsőjobboldalinak nevezik, tulajdonképpen ő az is. Dokto sziget ügyét ismét előszedték Japánban, az az övék, állítják, hiába rendezett a tulajdonviszonya a kicsiny szigetnek már rég. Nem kérnek bocsánatot a megszállás alatt elhurcolt nőkért, viszont Abe azzal kampányol, hogy Japán alkotmányából 2020-ban kiveteti azt a passzust, miszerint csak védekező haderővel rendelkezhetnek, lesz támadó is, és Japán ismét félelmetes, hatalmas országgá válik. Ezt nem én mondom, ezt idéztem Japán jelenlegi, és egyben várományos miniszterelnökétől.

Populista, nacionalista, soviniszta kormánya van Japánnak, ez eddig sem volt titok, ahogy a korrupció mindent felülmúló mértéke sem. De azért eddig mégsem akartak nyíltan fegyverkezni, és nem utasítottak volna vissza egy meghívást pont attól a Koreától, amelynek milliónyi lakosát ölték meg, arra hivatkozva, hogy az akkor használatos zászlójukat nem használhatják…Ennél jobban nehéz lett volna Koreát megsérteni.

Ezt most még megtehetik, Korea épp nem velük van elfoglalva, de Kína nagyobb falat, Kínában ennél kevesebbért is öltek már meg japán turistát, ott valahogy nem választják külön az országot, annak választott vezetőitől, és amúgy is, Kína látványosan áthelyezte az Amerikával folytatott kereskedelmi háborút globális helyszínre, ők szeretik a grandiózus dolgokat, Si Dzsin Ping önérzetét amúgy is sértette, hogy Trump megvádolta, hogy Észak-Koreával zsarolja őt. Észak-Korea épp akkora, mint Kína valamelyik vidéki megyéje, csak lényegesen szegényebb, ciki ez a vád Si-nek, igy most látványosan nem tesz a béke ellen semmit, van ideje figyelni Japánra.

A belpolitikailag eddig meglehetősen megosztott Dél, Japán viselkedése okán azonnal összezárt, rossz tapasztalataik vannak a szomszéddal kapcsolatban, mindenképp meg akarják akadályozni, hogy Japán fegyverkezhessen, ebben Kína épp úgy partner, mint Észak-Korea, ahol a Japánoknak még annyira sem bocsájtottak meg, mint délen. Kétségtelen, hogy a megbocsájtáshoz először szokás bocsánatot kérni, és bármily furcsán hangozzék ez, Ázsiában ez nem formális cselekedet, nem véletlen, hogy Japán nem teszi meg.

Jelenleg a kormánypárt népszerűsége itt 80%, az ellenzéké 20%, ez nagyjából egészséges arány a itteni viszonyok között, ezzel Arthur is egyetért, aki itt szuszog az ágyamban, hogy aztán majd eldöntse, mennyi ideig óhajt szórakoztatni bennünket éjszaka.

Trump rájött, hogy a rasszizmus csúnya dolog

0

Az Egyesült Államok elnöke kemény szavakkal ítélte el a neonáci merényletet, mely Virginia államban történt Charlottesville városában.

Egy neonáci fiatalembert letartóztattak, mert autójával belehajtott azokba a tüntetőkbe, akik a szélsőjobboldali és fajgyűlölő megmozdulás ellen tiltakoztak Virginia államban. Ez az állam a polgárháború idején a déliek egyik bástyája volt. Ezért Charlottesville-ben még mindig állt Lee tábornok szobra. Lee tábornok a déli haderő főparancsnoka volt, aki végül letette a fegyvert az északiak előtt. A szobrot diszkréten el akarták távolítani. Ez ellen tüntettek a Ku Klux Klan és más szélsőséges csoportok hívei.

Egy fiatal tanárnő meghalt miután a neonáci fiatalember belehajtott az ellentüntetőkbe.

Virginia demokrata kormányzója határozottan elítélte a neonáci fiatalember gyilkos tettét. Washingtonban többen terroristának nevezték a neonáci fiatalembert hiszen ugyanazt a módszert alkalmazta mint az Iszlám állam dzsihád harcosai. A bíróság nem engedélyezte, hogy óvadék ellenében szabadlábra helyezzék. Trump elnök kezdetben csak általában ítélte el az erőszakot. A negatív visszhangot megérezve most váltott, és határozottan elvetette a szélsőséges gyűlölködő szervezetek akcióit. “A rasszizmus maga a gonosz!”- hangsúlyozta az Egyesült Államok elnöke. Aki korábban nem sietett ilyen kemény szavakkal elítélni a fajgyűlöletet miután tudta: szavazóinak jórésze faji előítéletekkel van tele.

Steve Bannon, aki a kampányban főtanácsadó volt és jelenleg is a Fehér Házban üldögél, igen megértőnek mutatkozott korábban azok iránt a csoportok iránt, melyek a fehérek faji felsőbbrendűségét hirdetik. Csakhogy Trumpnak is figyelembe kell vennie: az Egyesült Államokban csakis az elit soraiban őrizte meg domináns szerepét a fehér, angolszász és protestáns közösség.

A népesség többsége már régóta valamilyen faji, nemzeti vagy vallási kisebbséghez tartozik.

És az elit is ebbe az irányba mozdul: Amerika legjobb egyeteme, a Harvard nemrég büszkén közölte, hogy elsőéves diákjainak többsége immár a kisebbségekhez tartozik. Ezek a fiatalok olyan társadalomban fognak fontos szerepet betölteni, amely rendkívül sokszínű, ezért jó, ha már az egyetemen megtapasztalják ezt a multikulturális jelleget- hangsúlyozta a Harvard egyetem szóvivője.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!