Kezdőlap Címkék Mateusz Morawiecki

Címke: Mateusz Morawiecki

Orbán győzött, vagyis nem

Merkel kancellár mint az EU soros elnöke megoldotta a problémát? A magyar, a lengyel és a német kormány megegyezett. Csütörtökön kezdődik az EU kétnapos csúcsértekezlete, mely várhatóan elfogadja az uniós költségvetést és a válságkezelő programot.

Varsói egyeztetés

Tegnap este Orbán és Morawiecki Kaczynski társaságában a német javaslatot vitatta meg.  Annak, hogy végül a vétó elmarad a sajtóban megjelent elemzésekkel ellentétben valódi oka nem valami német közvetítésű háttéralku, hanem a lengyel kormányzati válság. A már korábban is hangosan vétóellenes, kisebb lengyel kormánypárt ugyanis megüzente a miniszterelnöknek, ha estig marad a vétó, akkor kilépnek a koalícióból és jöhetnek az előrehozott választások. Ez az amit nem engedhet meg magának a lengyel miniszterelnök ugyanis a felmérések szerint egy előrehozott választáson komoly esélye lenne a mai ellenzék győzelmének. Vagyis a lengyelek belpolitikai okból döntöttek a vétó visszavonásáról, nem csak uniós, vagy német nyomásra. Így Orbán teljesen magára maradt.

Magyar és lengyel vétó nem várható, de a németek kompromisszumos javaslatát el kell még fogadtatni a maradék 24 tagállam vezetőivel. Ennek valószínűleg nem lesz akadálya, mert mindenki nagyon várja már az uniós pénzeket.

A jogállamiság marad
A kompromisszum szerint a jogállamiság követelményét akkor veszik elő ha közvetlenül kapcsolódik a költségvetéshez. Vagyis nem vonatkozik a migrációra és más nem a költségvetési pénzekkel kapcsolatos problémára. Rögzítik, hogy a most szóban forgó,  jogállamiságinak mondott, valójában az EU-s költségvetés védelmét szolgáló mechanizmus ténylegesen az EU pénzügyi érdekvédelmére koncentrál.

Az Európai Bírósághoz fordulhatnak, hogy döntsék el: egybevág e mindez az uniós joggal

Orbán reménye szerint ez igen időigényes folyamat, de nincsen oka örülni, mert ez nem egy most kivívott kompromisszum, az Unióban eddig is minden ügyet lehetett vinni az Európai Bíróság elé. Orbán Viktor a kiszivárgott információk szerint megpróbálta elérni, hogy a 2022-es magyarországi választásokig ne élesedjen a jogállami mechanizmus, ne kerülhessen sor semmiféle vizsgálatra. Téved, ha győzelmet ünnepel, mert hiába utalják előzetesen az Európai Bírósághoz az ügyet, azt gyorsított eljárásban fogják tárgyalni, így az esetleges felelősségre vonás nem kerülhető el és érdemben nem halasztható.
A miniszterelnök azt mondta, hogy ő csak jogi garanciákban hisz, “nem most jött le a falvédőről” – ehhez képest nem kapott jogi garanciát semmire, az általa kért tanácsi értelmező nyilatkozat nem jogszabály, csak egy deklaráció minden jogi hatály nélkül.

Az EU Tanácsa ugyanis önállóan nem alkothat szabályokat.

Közben a magyar és a lengyel kormány folytatja az unió ellenes támadásokat, hogy mentse az arcát. Sem Budapesten sem Varsóban nem tévesztheti szem elől a kormányzat, hogy a vétó népszerűtlen, és a Covid-19 járvánnyal együtt járó gazdasági válság miatt mind Magyarországnak mind pedig Lengyelországnak nagy szüksége van az uniós pénzekre.

Németország és a Szovjetunió a felelős

Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök visszaemlékezve a második világháború kirobbanásának 81-ik évfordulójára Németországot és a Szovjetuniót tette egyedüli felelőssé a II. Világháború kirobbanásáért.

Hitler és Sztálin 1939-ben paktumot kötött, és ebben felosztották egymás között az egész köztük fekvő régiót, így Lengyelországot is, melyet Molotov külügyminiszter  az első világháborút lezáró békék “szörnyszülöttjének” nevezett. A náci Németország csapatai szeptember elsején, a Szovjetunió katonái 1939 szeptember 17-én támadták meg a kétségbeesetten védekező Lengyelországot. Mateusz Morawiecki miniszterelnök újra felrótta a nyugati hatalmaknak, hogy tétlenül nézték Lengyelország pusztulását. A lengyel kormányfő egy olyan kisvárosban mondott beszédet, amelyre a nácik légiereje, a Luftwaffe több száz bombát dobott le, és ezzel több ezer alvó polgár halálát okozta.

Megemlékezés a Westerplatten

Andrzej Duda elnök mondott beszédet azon a Gdansk környéki területen, ahol a náci Németország megindította a második világháborút. Elmondta, hogy Lengyelország náci megszállásának idején több mint hatmillió polgár veszítette életét. A Lengyel Emlékezet Bizottsága szerint a hatmillió áldozat körülbelül fele zsidó volt. A holokauszt ennél több áldozatot követelt Lengyelország területén, ahol a haláltáborok működtek. Ide szállították például Magyarországról is a zsidókat 1944 tavaszán amikor több mint félmillióan kerültek a haláltáborokba Lengyelország területén. Döntő többségüket meggyilkolták.

Orbán ki- és átjelentkezett?

Brüsszelezés nem, migránsozás alig, birodalmazás bőven volt Orbán beszédében. Ellenben az „új kezdet” igénye, az „erős nemzetek új erős vezetőkkel”, akik szakítanak a további integrációval, mintha azt sejtetné: Orbán már a néppárton túli időre készül.

Ha nem fog brüsszelezni, visszavesz Junckerék ekézéséből, akkor miről fog szólni a beszéd? Talán arról, hogy „kinyílott a pitypang” – gondoltam az elmúlt napokban.

A szónoklat részben beteljesítette a várakozást, legalábbis ami a közhelyeket és a semmitmondást illeti.

Toposzok…

Ami nem volt: brüsszelezés. Ami volt helyette viszont, az az évekkel ezelőttről felmelegített birodalmazás. Migránsozás mindössze egyszer, amikor Orbán 1848-cal és 1956-tal egy szálra felfűzve dicsekedte el a „migránsinvázió megállítását”, persze megint csak egyes egyedül a glóbuszon.

Előjöttek még a térség feldicséréséről szóló toposzok, nyilván nem függetlenül attól, hogy Mateusz Morawiecki személyében lengyel miniszterelnöki vendég volt, az elmaradhatatlan több száz fős lengyel turistahallgatósággal együtt.

Tehát

„látványos közép-európai reneszánszra készülünk”,

és amikor Brüsszelből Lengyelországot támadják, akkor egész Közép-Európát és Magyarországot is támadják, és a birodalomépítőknek mindig számolni kell az erős lengyel-magyar kötelékkel.

Ebben a szerkezetben és megközelítésben a „birodalom” kellően elkent ahhoz, hogy senki se vegye magára konkrétan (meg ezt már amúgy is megszokták tőle). Vagyis „a birodalmak árnyékában a háborúkat megnyertük, voltunk, vagyunk és leszünk, ez a legnagyobb diadal, amit egy nemzet a birodalmak felett arathat”

nem több lózungnál, amit Orbántól már fel se vesznek az EU-ban.

…és iránykijelölés

Amit azonban ebből kiindulva le- és felvezetett, az kijelöl egy határozott irányvonalat és utat saját magának és (szándéka szerint) az országnak.

  • Azt kívánjuk Európa népeinek, hogy szabaduljanak meg a farkasvakságtól, vegyék észre, hogy egy liberális európai birodalomban mindannyian elveszítjük a szabadságunkat. Szabad ember csak az lehet, aki egy szabad nemzet fia, és nem egy birodalom alattvalója.

A közelgő európai parlamenti választás ürügyén:

  • erős Európát akarunk, erős nemzetállamokat és új, erős vezetőket Európa élén, akik nem a bajt hozzák ide, hanem a segítséget viszik oda,
  • és új kezdetet akarunk, hogy megállítsuk Európa hanyatlását, véget vethessünk az Európai Egyesült Államokról szóló lázálmoknak.

Megítélés kérdése, hogy ezt a szónoklatot erős visszafogottságnak tekintsük-e, annak, hogy kerülni akarta a további konfrontációt az Európai Néppárt fősodrával, benne a német uniópártokkal. S hogy ne szaporítsa a Fidesz eltávolítását követelők sorát.

De az erős nemzetállamok kontra liberális európai birodalom, az Európai Egyesült Államok lázálomkénti beállítása, s az ilyen Európa élén új (!) és erős vezetők éppenséggel arra mutat, hogy Orbán bejelentkezett az EPP-től jobbra álló konglomerátumba. Sőt, annak legalábbis egyik vezetőjének.

Látva az elmúlt napok folyamatait, s nem ismervén, amit Orbán már tudhat, de még nem került nyilvánosságra, ez már inkább program, semmint helyzetértékelés.

Kiskacsa fürdik…- Déli kávé Szele Tamással

Kérem, ha már így kávézgatunk, nem tudom elhallgatni: erről az egész mostani helyzetünkről egy gyermekdal jut eszembe. „Kiskacsa fürdik fekete tóban, anyjához készül Lengyelországba…” Orbán Viktor most egy elég koszos, elég fekete tóban fürdik, és ma reggel azt is megtudhattuk, hogy Lengyelországba készül, igaz, az majdnem bizonyos, hogy nem nőrokonát kívánja meglátogatni.

De akkor kihez megy a kiskacsa? Mateusz Morawiecki lengyel kormányfőhöz, aki egyébként a magyar miniszterelnök állítása szerint beszédet is mond majd március 15-én, Budapesten.

Ha beszélni fog, hát beszéljen – de hogy Orbán nem azért utazik hétfőn hozzá, hogy szónoklattani leckéket adjon neki a fellépés előtt, az is bizonyos. Fő, zubog valami a sűrű löttyben, a gonosz vészbanyák üstjében, olyan főzet, ami megmérgezheti Európát is, a Néppártot is: egyedül és csakis a mi felcsúti Macbethünknek nem árt. Mert lám, mit is mondott a szokásos pénteki „rádióinterjúban” a kormany.hu szerint? (Azért az idézőjel, mert egy interjúban kérdések és válaszok vannak, de ezekben csak kinyilatkoztatások).

„A bevándorláspártiak megtámadták a Fideszt az Európai Néppártban (EPP), arra törekednek, hogy az egész EPP-t átalakítsák egy bevándorláspárti nemzetközi szervezetté, a magyarok pedig ezt meg akarják akadályozni. A keresztény kultúra megvédése és a migráció ügyében semmilyen kompromisszum nem képzelhető el, minden másról lehet beszélgetni. A magyarok kijelölték a kormány és a Fidesz mandátumát: a keresztény kultúra érték (…), nem akarunk kevert országgá válni, migrációt nem akarunk, a biztonságot meg akarjuk őrizni, és a családpolitikánkon keresztül képesek leszünk migránsok nélkül is fenntartani Magyarország biológiai jövőjét.”

Hát, mondjuk ez a szokásos bevezető halandzsa, Don Quijote átkozza a szélmalmokat, hogy megtámadhassa őket – azok meg csak forognak és eszük ágában sincs megtámadni La Mancha lovagját. De foglalkozzunk égetőbb kérdésekkel, mert a homályos alapelvek nem sokat mondanak a várható eseményekről! Mi lesz a néppárti tagsággal?

Ezt nem csak mi kérdezzük, ahogy a miniszterelnök fogalmazott, „égnek a vonalak”, több tárgyalást is folytatott a napokban, például Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnökkel, Manfred Weberrel, a Néppárt európai parlamenti frakcióvezetőjével – vele később is fog még egyeztetni -, hivatalban lévő és volt miniszterelnökökkel, korábbi államfőkkel, vasárnap pedig Lengyelországba utazik, a NATO-tagságról tartott megemlékezésre.

Akkor legalább nem kizárólag a március 15-i szónoklat ügyében megy. De uram, mondjon már valamit a tagságról, megöl minket ez a bizonytalanság!

„Ha úgy alakul, hogy nekünk valami új dolgot kell indítanunk Európában, és lehet, hogy ennek a vitának ez lesz a vége, hogy a helyünk végül is nem a néppártban van, hanem azon kívül

– bár én inkább a néppárt átalakítását, megreformálását szeretném elérni, például, hogy helye legyen benne a bevándorlásellenes erőknek is, mint amilyen mi vagyunk -, (…) akkor nyilván az első hely, ahol tárgyalni fogunk, az Lengyelország.”

Kérem, ez már egyenes beszéd, okosabbak is lettünk tőle: a Fidesz a jövőjét vagy a Néppárton belül képzeli el, vagy azon kívül, lévén, hogy harmadik lehetőség nincs is, de ha marad a Néppártban, elvárja annak átalakítását (mint egy nagy, ordító egér, egy agresszív kismalac, mások véleménye nem számít, legyenek bár akárhányan is), azonban, ha nem marad, az új törekvések gründolását, az új frakciót mindenképpen a lengyel kormánypárttal, a PiS-szel együtt képzeli el.

Azért ez érdekes elgondolás, mert egyfelől még messze nem zárták ki a Fideszt a Néppártból, még csak szó volt róla, most huzakodnak egymással, másrészt a PiS vígan és háborítatlanul tagja az Európai Konzervatívok és Reformisták frakciójának az Európa Parlamentben. Ami viszont azt jelenti, hogy vagy ugyanebbe a frakcióba készülődik a Fidesz is – nagyon örülnének nekik, ugyanis a Brexittel a frakció elveszti tagságának nagy részét – vagy azt várja el a lengyel kormánypárttól, hogy lépjenek ki egy esetleges, új, alakuló populista frakció alapítása kedvéért.

Ez utóbbiba nem valószínű, hogy a PiS belemenne, ugyanis járt utat kellene elhagyjanak járatlanért: a magánvéleményem az, hogy Magyarország általában véve is jobban járna a Fidesz konzervatív frakcióbéli tagságával, az ugyanis legalább vállalható lenne, és nem torkollna óhatatlanul valamiféle politikai kalandorakcióba. De ebben a kérdésben Orbán dönt: és valahogy nem emlékszem olyan esetre, hogy olyan döntést hozott volna valaha és akármiben is, amivel én egyetértenék. No, mindegy: de lényegében véve ez tehát a lengyel út célja.

A beszélgetés további részében a családtámogatási rendszert fényezte, kissé faji alapon („Mi nem akarunk kevert, migránsokból és bennszülött magyarokból álló vegyes társadalmat létrehozni”), megígért mindent a világon, amit csak lehetett és némely egyebeket is, közölte, hogy az akcióterv négy intézkedése már július 1-től hatályos, a bölcsődei férőhelybővítés folyamatos munka, a négygyermekes édesanyák adómentessége és a nagyszülői gyed lehetősége pedig 2020. január 1-jétől lép életbe. Az akciótervet érintő kritikákat pedig „le kell magunkról rázni, mint kutya szokta a vizet”.

Rázd, ki tudja, meddig rázhatod.

Körülbelül ennyi értékelhető információ hangzott el ma reggel a Kossuth Rádióban, akkor most gondoljuk át: mit látunk?

Látunk egy politikust, aki azonban nem őrlődik nehéz gondok között, bár a helyzete elvileg kicsit sem irigylésre méltó, inkább elemében érzi magát, szervez, kavargatja az üstöt a vészbanyákkal, élvezi a harcot, a vitát, tán még a lovát is ugratja. Szóval, nincs a legkevésbé sem meglepve vagy elsújtva, nem aggódik tetteinek következményei miatt. Mintha csak pont ezt akarta volna elérni.

Látjuk, hogy ügyesen helyezkedik három lehetőség között, ha marad a Néppártban, még ő próbál feltételeket szabni (holott izé, neki szabnak), ha átül a konzervatívokhoz, lengyel barátai közé, elvárja a vörös szőnyeget és a katonazenekart a fogadtatásakor, de azért a legjobban mégis azt szeretné, ha sikerülne felrobbantania a Néppártot is, a konzervatívokat is, és a repeszeket, maradványokat beleseperhetné a sosemlesz populista frakcióba.

Mármost, ha ezt én itt, Budapest nyolcadik kerületében ilyen világosan látom, van egy olyan érzésem, hogy az érintett frakciók vezetői is legalább ugyanilyen jól látják, csak ők Brüsszelből.

A lengyel szövetség komoly dolog, csak egyvalamit ne felejtsünk el: a lengyel PiS mindent, vagyis inkább majdnem mindent képes megbocsátani Orbán Viktornak, ha kéri, kölcsönadják neki talán még a fogkeféjüket is, egy dolog van, amiben viszont ők nem ismernek tréfát és a szavazóikkal sem tudnák elfogadtatni: Budapest kiemelkedően jó viszonyát Moszkvával sehogyan sem lehet majd leerőltetni a torkukon. Azt soha. Ezen viszont kifordulhat medribül a fontos merény, s elveszti tett nevét, legyen szó akár a konzervatív frakció tagságáról, akár a populista megalapításáról.

Egyszóval, hiába adja most Orbán Viktor a hetyke legényt, büszke huszárt, az az igazság, hogy a sorsa nagyrészt a lengyel barátai kezében van. El is megy hozzájuk Varsóba, szépen, kedvesen, a kalapját is leveszi előttük.

Hát ezért fürdik ez a kiskacsa abban a fekete tóban.

De különben nem volt mindig ennyire magabiztos a magyar miniszterelnök. A héten jelent meg Philippe de Villiers francia politikus és esszéista új kötete, „Meghúztam a hazugság szálát, és minden jött vele” címmel, melyben található egy tavaly decemberi interjú Orbán Viktorral. Az akkori szavai azt sejtetik, készült ő már akkor a viharra, készülhetett is, hiszen ő maga kavarta, de valahogy még nem volt olyan magabiztos, mint most:

„A brüsszeli perektől nem félek, nagyanyám arra tanított, hogy a megpróbáltatásban legyek alázatos. Mindezt el kell viselnem. Nincs más, mint hogy a Jóisten kezébe kell tennem magamat.”

És ha a Fennvaló nem ér rá a háta mögé nézni, illetve nyúlni?

Akkor peche volt. Másik válaszából viszont napnál világosabban kitetszik, mi a végső célja:

„Ha békén hagynak bennünket, és nem kényszerítenek ránk iszlamizációt, akkor Európa tovább tudna élni, mint a szabad nemzetek klubja. De ha arra kényszerítenek, hogy elfogadjuk az ENSZ migrációs paktumát vagy az Európai Bizottság döntéseit, hogy így hozzáillesszenek bennünket a maguk nyugati megengedő politikájához, úgy a felbomlás nem kizárt.”

Európát senki sem akarja iszlamizálni, Orbán Viktor koponyáján kívül legalábbis, illetve előfordulhat egy-két elmebeteg Kabul valamelyik külvárosában, akiknek megfordult ez a szamárság is a fejében, csak épp annyi a realitása a dolognak, mintha Jónás akarná elnyelni a cethalat. Viszont ha az ENSZ és az Európai Bizottság, vagyis olyan nemzetközi szervezetek ellen harcolunk, melyeknek teljes jogú tagjai vagyunk, akkor valóban nem kizárt a felbomlás vagy Magyarország kikerülése az Unióból. Esetleg a civilizált világból is.

A mai interjú tanúsága szerint ezen dolgozik a magyar kormányfő.

És fürdik a fekete tóban, mint a kiskacsa.

Orbán Varsóban is a Stop Sorosról beszélt

0

A magyar miniszterelnök Varsóban tett hivatalos látogatása alkalmával kérdésre elmondta: a Stop Soros törvénycsomag volt a választás egyik legfontosabb kérdése, ennek megvalósítását vállalták, a magyar emberek erre szavaztak. „Amit mi vállaltunk, azt teljesíteni is fogjuk.”

A miniszterelnök közölte: már a múlt hét végén végeztek szakmai munkát a miniszterekkel, és összeállították az alkotmánymódosítás és a Stop Soros törvénycsomag tartalmi elemeit.

A lengyel-magyar miniszterelnöki tárgyalások után közös sajtótájékoztatót tartottak. Ezen Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő azt mondta:

„Az Európai Unió új költségvetési céljait nem valósíthatják meg a kohéziós és az agrárpolitika rovására”.

A lengyel politikus elmondta azt is, hogy Varsó és Budapest álláspontja azonos a migráció és a bevándorlás témájában is, ezt az eheti szófiai EU-Nyugat-Balkán csúcstalálkozón is képviselni fogják.

A múlt mellett a közös jövő is összeköti a magyar és a lengyel népet, nemcsak a kipróbált, ezeréves barátság köti össze őket, hanem a közös elgondolás is a jövőről – mondta a magyar miniszterelnök.

Kérdésre válaszolva Orbán Viktor elmondta: a legnagyobb politikai ügy ma Európában a bevándorlás és a migráció.

Azt a parlamentet, amely ma Brüsszelben ülésezik, az európai emberek még a migránskrízis előtt választottak

– mutatott rá.

Úgy vélte, egy év múlva választás lesz, és most már mindenki ismeri a kérdés súlyát, így felvetődik, hogy nem volna-e demokratikusabb megvárni a választást, hogy az újonnan megválasztott parlament zárja le a kérdést.

Elmarad a kitüntetés

0

Mégsem tüntetik ki a lengyel írónőt, aki szerint a zsidók vígan éltek a varsói gettóban. Ewa Kurowska-t egy befolyásos jobboldali emigráns szervezet Lengyelország New York- i főkonzulátusán tervezte kitüntetni.

Mateusz Morawiecki, lengyel miniszterelnök tanácsadója közölte: ugyan nem állami kitüntetésről volt szó, de a félreértések elkerülése érdekében nem engedélyezik a kitüntetési ceremónia megtartását a hivatalos lengyel külképviseleten.

Korábban sokan bírálták külföldön Lengyelország új holokauszt törvényét. Mateusz Morawiecki tavaly Münchenben éppen Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő jelenlétében próbálta meg védelmébe venni a törvényt, amely hároméves börtönnel bünteti azt, aki lengyel haláltáborokról beszél vagy ír. Azt állította, hogy nemcsak a németek, hanem mások – a lengyelek mellett a zsidók is – felelősök a holokausztért. Ez óriási felháborodást keltett Izraelben. Jelenleg egy izraeli-lengyel vegyesbizottság próbálja meg elsimítani az ellentéteket.

Tavaly Netanjahu budapesti látogatásán találkozott a visegrádi vezetőkkel, akik ígéretet tettek arra, hogy határozottan fellépnek az antiszemita megnyilvánulásokkal szemben. A varsói parlament ezt követően fogadta el a holokauszt törvényt.

„Helyes, hogy a józan ész győzött és Ewa Kurowska nem kap kitüntetést a New Yorki főkonzulátuson”

– hangsúlyozta  Matthew Tyrmond, egy másik kitüntetett. A szélsőjobboldali Breitbart rádió rendszeres szereplője közölte: sokan nem kívánnak egy teremben tartózkodni Ewa Kurowska-val. Hozzátette, hogy ő is ezek közé tartozik.

A varsói gettóban többszázezer zsidót zsúfoltak össze rémes körülmények között. Sokan közülük éhen haltak. Miután a nácik megkezdték a gettó lakóinak elszállítását Auschwitzba, kitört a felkelés, melyet az SS vérbefojtott. A varsói gettó lakóinak csak elenyésző kisebbsége élte túl a holokausztot.

Német-lengyel vita az orosz földgázról

0

Angela Merkel német kancellár és Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök alapvetően eltérően ítéli meg az Északi áramlat 2 orosz földgázvezeték jelentőségét, valamint a lengyel jgi reformokat. Ezzel együtt Morawiecki meghívta Merkelt, hogy vegyen részt a Lengyelország függetlenségének századik évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken.

 

A németek szerint az Északi áramlat 2  gazdasági vállalkozás, amelynek semmilyen politikai vagy diplomáciai jelentősége nincs, Morawiecki szerint viszont a Balti tenger alatt húzódó orosz földgázvezeték egyoldalú függést jelent Oroszországtól.

Korábban Jaroslaw Kaczynski, a kormányzó párt elnöke, Lengyelország tényleges vezetője a Molotov-Ribbentrop paktumhoz hasonlította az Északi áramlatot. Mint ismeretes, 1939-ben a náci Németország és a kommunista Szovjetunió paktumot kötött Lengyelország és általában Kelet Európa felosztásáról. Ennek eredményeképp Németország és a Szovjetunió megszállta Lengyelországot, mely akkor eltűnt a térképről.

Varsó pedig napjainkban orosz földgáz helyett cseppfolyósított amerikai földgázt vásárol. Morawiecki lengyel kormányfő sürgette is Németországot: növelje katonai költségvetését, hogy elérje a NATO által megkövetelt GDP-arányos 2%-ot. Lengyelország szerint erre az orosz fenyegetés miatt szükség van. Merkel szerint azonban távolról sem oly nagy az orosz fenyegetés mint ahogy azt az USA és Lengyelország állítja.

A német kancellár ugyanakkor bírálta Lengyelország jogi reformjait, melyek miatt az EU kötelességszegéssel vádolta meg Varsót.

Csökkentené az Unióval való feszültséget a lengyel kormányfő

0

Az EU-val folytatott párbeszéd remélhetőleg csökkenti a lengyel bírósági reform kapcsán felmerült félreértéseket – ezt mondta Varsóban külföldi tudósítóknak Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök.

A nemrég hivatalba lépett kormányfő, akinek egyik első útja Budapestre vezetett, azt mondta: a párbeszéd szempontjából pozitív volt a tegnap este Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével és Frans Timmermans bizottsági alelnökkel tartott megbeszélés. A lengyel kormány továbbra is arra törekszik, hogy részletesen megmagyarázza a folyamatban lévő bírósági reformmal kapcsolatos álláspontját.

Szerinte a bírósági reform a bírói függetlenség, a bíróságok hatékonysága, az eljárások objektivitása és átláthatósága miatt egyaránt fontos, ráadásul a lengyel bírósági rendszert az 1989-es rendszerváltás óta nem reformálták meg. Ennek következménye szerinte többek között az, hogy a bírák “egy zárt csoportot” alkotnak, és máig vannak köztük olyanok, akik még a kommunizmus idején kegyetlen ítéleteket hoztak.

Az EU szerint ugyanakkor az új törvény sérti a bírói függetlenség elvét

és az uniós alapszerződést. Ezért eljárás indult Lengyelország ellen. Az országban sem mindenkinek tetszik a törvény, tüntetéseket is tartottak ellene.

Morawiecki beszélt arról is, hogy Lengyelországban magas az Európai Unió támogatottsága. Szerinte a kormánya ragaszkodik a jogállamisághoz és a demokráciához.

Több elemző szerint egyébként Morawiecki azért került a kormány élére, mert a korábbi miniszterelnökkel, Beata Szydlóval szemben jobban szót tud érteni az uniós vezetőkkel. Az ország valódi vezetője azonban továbbra is Jaroslaw Kaczynski.

Kinek, mire kellene a V4-ek fejlesztési bankja?

0

„Öt-hat szakmai érvet is fel lehet hozni a projekt ellen, de ezekkel szemben ott áll egy politikai: a presztízs kérdése” – kommentálta Bod Péter Ákos a Független Hírügynökségnek Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök bejelentését, mely szerint közös regionális fejlesztési bank alapításáról tárgyal Lengyelország és Magyarország. A szakember – aki belülről ismeri a fejlesztési bankok működését, hiszen három évig volt az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank igazgatója – azt mondta, hogy „csóváltam a fejemet és csendben hümmögtem, nem fogott el a lelkesedés a hír hallatán”.

 

Egyelőre túlságosan sokat nem lehet tudni a lengyel kormányfő által bejelentett tervről, amelyet – derül ki Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszternek az MTI által ismertetett rádióinterjújából – Orbán Viktor is a támogatásáról biztosított. Waszczykowski szavai szerint: „Mindkét kormányfő úgy nyilatkozott, hogy előteremti az ehhez szükséges forrásokat”. A wpolityce.pl lengyel konzervatív hírportál szerint a befektetendő tőke „több milliárd zloty” lenne (egy zloty durván 75 forintot ér). Hírek szerint a projekthez Csehország és Szlovákia hozzájárulására is szükség lenne. A Reuters Morawieckit idézve azt írta, hogy „Orbán Viktor és jómagam erőtejesen kiálltunk a terv mellett. Ha a csehek és a szlovákok is pozitívan reagálnak, akkor gyorsan felállíthatjuk a bankot” – mondta, ám részleteket nem árult el.

Fotó: Wikipedia

„Rengeteg olyan pénzintézet működik, amely több évtized alatt alakította ki a saját működési modelljét, sok buktatón át, hosszú tanulási folyamaton keresztül, sok hibát vétve” – fejtette ki Bod Péter Ákos a FüHü-nek saját tapasztalatai alapján (is), hiszen amellett, hogy az Antall-kormány ipari minisztere, majd a független jegybank első elnöke volt, az EBRD igazgatójaként három éven át belülről és tevékenyen vett részt a fejlesztési bank működtetésében.

A jelenleg egyetemi professzorként dolgozó szakember egy további racionális gazdasági érvet is említett, a tőkeerő kérdését. Ez a négy ország – „udvariasan fogalmazva” – nem annyira tőkeerős, pedig egy ilyen jellegű regionális fejlesztési bank esetében a tőkeerő képes biztosítani annak a diverzitásnak a hátterét, amely a tovaterjedő hatás elérése érdekében szükséges sok-sok – eltérő iparági – ügyfél kiszolgálásához elengedhetetlen.

Ha viszonylag kicsi az ügyfélkör és a működési kör, akkor az már gazdaságossági kérdést vet fel – tette hozzá, figyelmeztetve: fejlesztési bankot kicsiben nem lehet gazdaságosan működtetni.

Amikor gesztust akarnak gyakorolni a politikusok, akkor bankot alapítanak – tette hozzá, mondván: viszonylag kis befektetett tőkével meg lehet akár tízszerezni a tőkeáttételt, ha a mögöttes államok súlya viszonylag nagy. De ehhez olcsó hitelfelvételi feltételek kellenek, amihez pedig elengedhetetlen a legkiválóbb hitelbesorolás. A komoly fejlesztési bankok – mint amilyen az IBRD vagy  az EBRD vagy az EIB – a legjobb, AAA besorolással rendelkeznek a hitelminősítőknél, ami olcsóbbá teszi számukra a forráshoz jutást.

A V4-ek között nincs AAA besorolású, s a négy ország közül a magyaré a leggyengébb (éppen hogy befektetési kategóriába esik).

„A forráshoz jutás, a stáb, a kockázatkoncentráció, a méretgazdaságosság” – sorolta Bod Péter Ákos az ellenérveket, hozzátéve azonban: mindezeket lesöpörheti az egyetlen politikai érv, a presztízs kérdése.

A FüHü kérdésére, hogy a cseheknek és a szlovákoknak miért érné meg beszállni a bankba, a szakember úgy vélekedett, hogy az előbbieknél abszurdnak tartaná, hiszen ők már az EBRD-ből is kinőttek anno. Racionális érvet a szlovákok esetében sem tudna említeni.

Anyagi érdek Magyarországot sem fűzné egy ilyen bank megalapításához,

hiszen a bejáratott pénzintézetektől – köztük az EU EIB-jétől – kedvező feltételekkel áll rendelkezésre a szükséges hitelek. „Közvetlen politikai feltételekhez sem kötik ezeket a kölcsönöket” – mondta Bod, hozzátéve: leszámítva azt, ha ne adj isten a helyzet eszkalálódna, de ez már a spekuláció kategóriájába tartozik – tette hozzá.

Finanszírozóként persze bárki beszállhat, presztízsokokból akár például a csehek, akár az euróövezethez tartozó szlovákok. Ahogy bárki előtt megnyílhat finanszírozóként a pálya, akár a kínai, az orosz, az ukrán tőke előtt.

Tegyük hozzá: Waszczykowski fent említett nyilatkozata mintha erősítené a kínai szál gyanúját –ugyanis közös V4 zászlósprojektekről beszélt, egyebek között

olyan infrastrukturális fejlesztésekről, mint a Via Carpatia közlekedési folyosó befejezése, illetve a nagysebességű vasútvonalak kiépítése nemcsak Budapest és Belgrád között, hanem a Krakkóig, Varsóig, talán Gdanskig is. És mint ismert, ez utóbbi kínai hitelből készülne.

Kérdésünkre, hogy nem arról lehet-e szó, hogy kínai (esetleg orosz) tőkét is bevonnának a regionális fejlesztési bankba, Bod Péter Ákos úgy válaszolt: „Nem szeretnék előrefutni a gondolkodásban…”.

Mit szólna mindehhez az Európai Unió? Bod Péter Ákos kérdésünkre emlékeztetett arra, hogy vannak regionális fejlesztési Bankok, például a korábban alapított Északi Fejlesztési Bank. Arról nem is szólva, hogy – habár ezt olyan sokszor nem hangsúlyozzák ma Magyarországon –,

nagyon széleskörű a szuverenitás az EU-ban: mindent lehet, ami nem ütközik az uniós jogba. Ez pedig nem ütközik bele.

Miniszterelnök-csere Lengyelországban

0

Mateusz Morawiecki eddigi kormányfő-helyettes, fejlesztési és pénzügyminiszter váltja Beata Szydlót.

A döntést a jobboldali-populista kormánypárt, Jog és Igazságosság (PiS) szóvivője jelentette be a párt vezetőségi ülése után. Azt mondta, Szydlo benyújtotta lemondását, és ezt el is fogadták, többek között

“a változó nemzetközi helyzettel összefüggő új kihívások”

miatt.

A PiS úgy döntött, hogy Szydlo a jövőben is “fontos, kiemelt posztot tölti be a lengyel kormányban”.

A miniszterelnök leváltásáról már hetek óta beszéltek, főleg azután, hogy Szydlo néhány napja gyakorlatilag búcsúüzenetet tett közzé a Twitteren. Lengyelország valódi vezetője azonban így is Jaroslaw Kaczynski, a PiS elnöke marad.

Morawiecki 49 éves, minisztersége előtt nemzetközi bankárként dolgozott. Felügyelete alatt megnőtt az állami befolyás a lengyel bankvilágban, például az egyik legnagyobb bank, a Pekao SA visszavásárlásával.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK