Kezdőlap Címkék Marton László

Címke: Marton László

Meghalt Marton László

Hosszan tartó, súlyos betegség után, életének 77. évében, csütörtökön elhunyt Marton László Kossuth-díjas rendező – közölte az MTI-vel a család pénteken.

Marton László 1943-ban született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező tanszakának elvégzése után 1968-ban kezdte a pályát a Vígszínházban. 1979-1985 között főrendező, 1987-től 2009-ig a Vígszínház igazgató-főrendezője, 2009-től 2017-ig főrendezője volt.

Tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán és külföldön: Finnországban, Kanadában, Londonban is. Vendégrendezőként többször dolgozott Helsinkiben, Louisville-ben (USA), Tel-Avivban, Kanadában, Németországban.

Színházvezetőként a régi vígszínházi hagyományok folytatására törekedett. A közönség számára vonzó műsorpolitikát alakított ki: klasszikusokat, zenés darabokat, musicalokat is műsorra tűzött. Sikeres rendezései közé tartozik a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, a Szentivánéji álom, a II. Richárd vagy A padlás.

1975-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1984-ben Érdemes, 1990-ben Kiváló művész címmel, 2000-ben Hevesi Sándor-díjjal, 2003-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. 2004-ben elnyerte az egyik legelőkelőbb ír színházi kitüntetést, az Irish Theatre Awards-ot.

1990-től a londoni Guildhall School of Music and Drama tiszteletbeli tagja. 1997 novemberében az amerikai Society of Stage Directors and Choreographers tagjai lett, elsőként a magyar színházrendezők közül. 2001 óta az ír nemzeti színház művészeti tanácsadója. 2009-ben a XIII. kerület díszpolgárává, 2015-ben a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagjává választották. 2016-ban Prima Primissima-díjat kapott.

2017 októberében szexuális zaklatási vádak hangzottak el vele szemben. Először Sárosdi Lilla, majd mások is ilyen ügyekkel álltak elő. Emiatt felfüggesztette oktatói tevékenységét a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, valamint lemondott főrendezői állásáról a Vígszínházban, amely végül elbocsátotta. (Azután egy kanadai színház jelentette be, hogy két évvel korábban ugyanilyen okból szakította meg vele kapcsolatát.)

Tavaly februárban derült ki, hogy a Rózsavölgyi Szalon után Marton László Veszprémben is rendezhet. Ott tért vissza a színpadra: idén februárban Moliere Tartuffe-jét vitte színre.

Ez volt ma – 2018. február 27.

0

Visszatérhet a szexuális zaklatási botrányba keveredett rendező, Marton László, tudta meg a Független Hírügynökség. Egyre több beszámoló érkezik, hogy milyen a világítás, miután az Elios felújította. Az olasz maffia után nyomozott a meggyilkolt szlovák újságíró. Összefoglaljuk a nap legfontosabb híreit.

Újra rendezhet Marton László

MTI Fotó: Beliczay László

A Független Hírügynökség értesülései szerint négy hónappal a szexuális zaklatási botrányának kirobbanása után újra rendezhet Marton László, méghozzá

két helyen is: Veszprémben és a Rózsavölgyi Színpadon.

Utóbbi vezetője, Zimányi Zsófia meg is erősítette, hogy tárgyalnak a rendezővel. Később Oberfrank Pál veszprémi igazgató is azt mondta: megkezdték a közös munkát.

Sötétségről számolnak be az Elios-felújítások után

Alig bevilágított járdák, zebrák, megszaporodott gyalogosgázolások. Ezekről írtak az Átlátszó olvasói vidéki településekről, amelyeken kicserélték a régebbi, jó, nátriumos lámpákat az Elios új LED-világítására.

„Lassan megértik itt, hogy miről is szól a NER”

S. Balogh Éva Amerikában élő történész, a Yale Egyetem volt professzora, a Hungarian Spectrum angol nyelvű blog szerzője a Független Hírügynökségnek elmondta, hogy

az amerikai külügy valószínűleg nagyon nincs megelégedve

a magyar-ukrán viszonyban mutatott ellenséges magyar hozzáállással. Szerinte a Fehér Háznak fogalma sincs sem a külpolitikáról, sem a külgazdaságról.

Az olasz maffia után nyomozott a meggyilkolt szlovák újságíró

A múlt héten a barátnőjével együtt Nagymácsédon meggyilkolt oknyomozó újságíró, Ján Kuciak az olasz maffia egy szlovákiai sejtje után nyomozott. Nyomozása szerint

a bűnözők az uniós alapokból sikkasztottak pénzeket kelet-szlovákiai cégeiken keresztül.

Az ügyben érintett lehet Robert Fico miniszterelnök asszisztense, a volt modell Mária Troškova is.

30 évre börtönbe kerülhet a volt dél-koreai elnök

Pak Gun Hje 2013 és 2017 között volt Dél-Korea elnöke, korrupciós botrány miatt kellett lemondania. Az ügyész most 30 év börtönt kér rá.

Brexit: bajban lehetnek a britek

Michel Barnier, az Európai Bizottság brexit-ügyi főtárgyalója azt mondta: nincsenek elég előrehaladott állapotban az Unió és a brit kormány közötti megbeszélések ahhoz, hogy garantálni lehessen az átmeneti egyezmény létrejöttét Nagy-Britannia kilépéséig.

Veszprémben is rendezni fog Marton László

A Veszprémi Petőfi Színház vezetője megerősítette, hogy a Rózsavölgyi Szalonhoz hasonlóan ők is szeretnének együtt dolgozni a zaklatási botrányba keveredett Marton Lászlóval a következő színházi évadban.

Miután délelőtti megkeresésünkre Oberfrank Pál még úgy reagált, hogy korai lenne arról beszélni, fog-e Marton László rendezni náluk, most közleményben erősítette meg, hogy megkezdték a közös munkát.

„Marton László osztályfőnököm és mesterem volt.

Évek óta tervezzük veszprémi bemutatkozását. Számtalan, mai is nagy sikerrel játszott rendezése után a jövő évadban átadja nagyszerű szakmai tudását a Veszprémi Petőfi Színház társulatának és közönségének.

Elkezdtük a közös munkát, a jövő évad előadásának tervezését. Örömmel várjuk a 2018/19-es évadunk bemutatójára a csodálatos, értő magyar színházi közönséget, melynek meghirdetése, a korábbi évekhez hasonlóan, áprilisban várható” – írta a színház igazgatója.

Ahogy korábban megírtuk, a Rózsavölgyi Szalon vezetője, Zimányi Zsófia is megerősítette értesülésünket, miszerint meghívták rendezni Marton Lászlót. Arról beszélt, hogy a közös munka attól függ, találnak-e megfelelő darabot Marton számára.

Már csak darabot kell találni Martonnak

Marton László nyitott arra, hogy újra rendezzen, és már egyeztetnek is vele erről – mondta a FüHü-nek Zimányi Zsófia, a Rózsavölgyi Szalon vezetője.

Nemrég írtuk meg, hogy információink szerint a zaklatási botrányba keveredett Marton László újra rendezni fog: a Veszprémi Petőfi Színház és a Rózsavölgyi Szalon is hívná. Veszprémből nem erősítették meg a hírt, Oberfrank Pál igazgató azt mondta, hogy még korai lenne erről beszélni. Zimányi Zsófia, a Rózsavölgyi Szalon vezetője viszont kérdésünkre azt válaszolta, hogy tárgyalnak a rendezővel, és

minden attól függ, hogy találnak-e megfelelő darabot Martonnak.

Arról is kérdeztük Zimányi Zsófiát, hogy nem tart-e attól, hogy milyen visszhangja lesz, ha felkérik a több nő által is szexuális zaklatással vádolt Martont. Zimányi szerint igazságtalan volt a hadjárat, amelyet a sajtó Marton ellen indított a vádak után, ezért valószínűleg őket is támadják majd, de a közönség reakciójától nem tart.

„A közönséget a művészi teljesítmény érdekli”

– mondta.

Nem cáfolta Marton visszatérését a veszprémi színházigazgató

Nem tudok nyilatkozni az ügyben – mondta Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója, amikor telefonon arról kérdeztük, igaz-e, hogy a zaklatással vádolt Marton Lászlót rendezni hívták a színházba.

Az igazgató nem erősítette meg, de nem is cáfolta a FüHü értesülését, hanem arról beszélt, hogy még most kezdte összerakni a következő évadot, ezért korai lenne erről beszélni, mert fogalma sincs, hogy mi lesz. Hozzátette, hogy azt sem tudja, milyen egészségi állapotban van Marton László. Azt is mondta, ha majd „odajutnak”, akkor tájékoztatják a sajtót az új évadról.

A Független Hírügynökség úgy tudja, hogy két helyre is hívták Martont, aki a botrány kirobbanása óta nem rendezett: Veszprémbe, illetve a Rózsavölgyi Szalonba. Ez utóbbi vezetőjét, Zimányi Zsófiát egyelőre nem sikerült elérnünk, hogy reagáljon a hírre.

Marton László visszatér

Négy hónap telt el azóta, hogy kirobbant a Marton-ügy. A hír most az, hogy Marton László, a hosszabb szilencium és önkéntes száműzetés után visszatér a színpadhoz, igaz nem a Vígszínházba. A Független Hírügynökség értesülései szerint két helyre hívták rendezni: Veszprémbe, ahol az egykori Marton-tanítvány, Oberfrank Pál az igazgató, valamint a Rózsavölgyi Színpadra, ahol Zimányi Zsófia irányítása mellett mutatnak be sikerrel darabokat.

Marton Lászlóról, aki nem mellesleg hosszú évek óta a Színművészeti Egyetem tanára is, először Sárosdi Lilla színésznő állította, hogy szexuálisan zaklatta őt. Előbb csak egy neves rendezőt említett, mégpedig az Amerikában kirobbant Weinstein-eset kapcsán – a producerről kiderült, hogy számos nőt inzultált -, utóbb azonban a nevét is elárulta, megnevezte a Vígszínház korábbi igazgatójának, főrendezőjének személyét.

Az egész világon végigsöprő, és lényegében ma is tartó mozgalom, a metoo, akció első magyarországi leágazása volt ez az eset, amelynek következtében a Vígszínház meg is vált Martontól. A rendező, aki, a főigazgatói megbízása után évi egy rendezést vállalt a Vígszínházban, szinte azonnal nemkívánatos személlyé vált az Egyetemen, A vadkacsát pedig, amelyet éppen próbált a Pesti Színházban, levették a színlapról és törölték az előadandó darabok sorából. Ezzel együtt a Vígben fut ma is olyan előadás, amelynek Marton László a rendezője, például A Pál utcai fiúk, amely folyamatosan telt házakat produkál, és jegyet alig lehet rá szerezni.

A visszatérés nyilván meg fogja osztani a közvéleményt, illetve a szakmát, hiszen ez történt az ügy kirobbanáskor, tavaly októberben is. Marton egyébként az első, kicsit sutábbra sikeredett megszólalása után, amikor még pert is kilátásba helyezett, közleményben kért bocsánatot, majd elhallgatott. Nem adott interjút, nem nyilatkozott, nem adott ki további közleményt. Ugyanakkor sokan bírálták őt nyíltan, annál kevesebben vették védelmükbe.

A Független Hírügynökség, az új információ birtokába jutva, igyekezett tájékozódni, miként vélekedik most a szakma a két színház gesztusáról, inkább olyan válaszokat kapott, amelyek megengedőek; egyetértőek. Többen is úgy vélekedtek, olyanok persze, akik belülről ismerik ezt a világot, hogy Marton soha nem kezdett ki sem a színészeivel, sem a tanítványaival, sőt kifejezetten úriember módjára viselkedett velük. Ezzel persze nem azt akarták állítani, hogy ne fordulhatott volna elő, hogy kezdőkkel olykor félreérthetően, vagy nagyon is érthetően viselkedett, de – mint mondták – ezek adódhattak azokból a helyzetekből, amelyek gyakran előfordulnak a művészvilágban, főként azokkal, akik a pályára törekvésük közepette találkoznak neves rendezőkkel.

A Független Hírügynökség ennek megemlítésével nem kíván állást foglalni az esettel kapcsolatban, így abban sem akarunk igazságot tenni, hogy helyes-e Marton Lászlót foglalkoztatni, de azzal sem értenénk egyet, ha újabb vad roham indulna a rendező ellen. A társadalom tagjai el fogják dönteni, hogy szabad-e, kell-e újabb lehetőséget biztosítani egy kiváló rendezőnek.

Üzenem a sorosozóknak: puszilják meg – páros interjú Sárosdi Lillával és Schilling Árpáddal

„Sok türelem és kitartás kell, hogy kikényszerítsük az intézményi szintű változásokat” – nyilatkozta Sárosdi Lilla színésznő a Független Hírügynökségnek, a férjével, Schilling Árpád rendezővel közösen adott párosinterjúban. Arra voltunk kíváncsiak, vajon az általuk itthon kirobbantott zaklatási botrány hoz-e eredményt, a jövőre nézve. Schilling szerint jelenleg semmi nem segíti elő, hogy megszabaduljunk a feudális berendezkedéstől; kizárólag alá- fölérendelt viszonyokban tudunk gondolkodni. A legfőbb tanulság most az, hogy merjük kibeszélni a problémákat, nyissuk ki a szánkat. „Amíg olyan emberek vannak vezető szerepben, akiknek erről is a migránsozás jut csak az eszükbe, addig nem lesz könnyű a megoldás” – véli a művésznő, aki szerint azok, akik az ő színházi előadásukból, amely éppen a kiszolgáltatott emberről szól pornográf jelenetet vágtak össze, szándékosan akartak zavart okozni, pedig egy negyvenéves színésznő színpadi fellépése és egy 18 éves lány zaklatása között nem lehet egyenlőséget tenni. Aki ezt teszi, az egyszerűen hülye.

 

Megtisztítja-e a világot és persze Magyarországot, ez a most végigvonuló vihar?

Sárosdi Lilla
Reménykedem benne. Sok türelem és kitartás kell, hogy kikényszerítsük az intézményi szintű változásokat. Egyelőre az áldozatokra hárul minden felelősség, jó volna, ha ezt a terhet idővel az intézmények vezetői és az állami törvénykezés venné át. Egyelőre nagy a sunnyogás, a hatalommal rendelkezők nem szívesen vállalják föl az ügyet, ezért marad még egy ideig az a kínkeserves helyzet, amelyben nekünk, az elszenvedőknek kell elvinni a balhét.

Ez nem egy egyszeri botrány, nem egy-két konkrét személy perverziója, hanem egy országos jelenség, éppen ezért nem mondhatjuk, hogy unjuk, hogy a csapból is ez folyik.

Akármennyi elkövető van, mind kerüljön elő, csak ez lehet a társadalom érdeke. Aki relativizálja az ügyet, aki az áldozatokat hibáztatja és az elkövetőket védi, az abban a világban érdekelt, amiben kedvükre alázhatják a férfiak a nőket, és általában mindenki mindenkit.

Schilling Árpád
Nem vagyok naiv. Jelenleg semmi sem segíti elő, hogy megszabaduljunk a feudális berendezkedésünktől. Még az értelmiség részéről is azt érezni, hogy ne bolygassuk a fennálló viszonyokat. Orbánt sokan utálják, de önmagukkal csak kevesen néznek szembe. Magyarországon az emberek számára kínszenvedést okoz a köszönet és a bocsánatkérés. Nem akarjuk belátni tévedéseinket, és ezzel fenntartjuk a kibeszéletlen problémák társadalmát. Mivel huszonnégy órában érezzük magunkat lúzernek, ezért úgy gondoljuk, jogunk van visszaélni bármekkora hatalmunkkal, jogunk van revansot venni a többieken. Ez egy primitív állapot, ahol elképzelhetetlen a pozícióval rendelkezők elmozdítása, de még a velük való értelmes és egyenrangú kommunikáció is.

Kizárólag alá-fölé rendelt viszonyokban tudunk gondolkodni, ettől leszünk frusztráltak, gyávák és rosszindulatúak, ezért hibáztatjuk az áldozatot is, mert mennyivel könnyebb lefelé rúgni, mint fölfelé számon kérni.

Megfogalmazható-e már most általános tanulságként, hogy ezek a zaklatások alapvetően a hatalom sáncai mögül érkeznek?

S.L.
Működik a hatalom önvédő mechanizmusa, ami a bevédésről, a korrupcióról, az ügyek eltusolásáról szól. Az áldozatok joggal félnek attól, hogy elveszítik a munkájukat, hogy kiközösítik őket. Feudális nagyurakkal vagyunk körbevéve, akiknek sok minden jár, akár az első éjszaka joga, akár a szereposztó dívány, és generációk sora tette magáévá ezt a rendet.

S.Á.
Én nem szeretnék semmiféle tanulságot megfogalmazni, mert ehhez sokunk közös tapasztalata és véleménye kell.

Nem gondolom, hogy hatalmával csak az él vissza, akinek pozíciója van.

Épp ez a jelenség lényege, hogy nem koncentrálódik egy fajta társadalmi csoportra. A pozícióval rendelkező, ráadásul közszereplő elkövetők felelőssége annyiban nagyobb, hogy sokak számára szolgáltatnak valamifajta mintául, és ebben az értelemben a jelenkori magyar politika, ami egyértelműen erőszakos és patriarchális, rengeteget árt a társadalomnak azzal, hogy normaként hivatkozik saját romlottságára.

Önök szerint mennyire osztotta meg az embereket a mostani sorozat, azaz hány százalék kezdte el az áldozatokat védeni?

S.L.
Nincsenek pontos adataim, csak a belső megérzéseimre hagyatkozhatok. Legalább 30-40%-ban éreztem az áldozathibáztatást, a reflektálatlanságot, a rosszindulatot, a primitívséget.

Általam is nagyra tisztelt emberekről derült ki, hogy semmi felelősséget nem éreznek a kialakult helyzet miatt, kizárólag abban látják a problémát, hogy kinyitottam a számat.

Ezek az emberek csak azt tudják hajtogatni, hogy ők soha nem csináltak és nem tapasztaltak ilyet, vagyis ebből következően a jelenség számukra nem létezik, nem az ő ügyük. Remélem, hogy lesznek majd olyanok is, akik nem az áldozatokban keresik a hibát, hanem egy rosszul működő, a hallgatásunkkal fenntartott rendszerben.

S.Á.
Ezt nem tudom megállapítani, hiszen leginkább a saját Facebook oldalamon keresztül követtem az eseményeket. A like-ok száma sem ad valódi képet arról, milyen lehet a társadalom reakciója. Az biztos, hogy jelentős azoknak a tábora, akik érzékelik a problémát, vagyis legalább elgondolkodnak. Normális ember nem gondolhatja, hogy 2017-ben tolerálható nevelési eszköz a vállfa. Ha ezt elfogadjuk, akkor a megszólaló áldozatoknak csak hálásak lehetünk.

Ad-e valamilyen receptet ez a mostani hullám a jövőre nézve?

S.L.
Ha az intézmények magukévá tesznek máshol már bevált protokollokat, és kinyitják a problémát, és nem tabuként kezelik. Reményem abban van, hogy a jövőbeli elkövetők megrettennek, hogy nem olyan könnyű megúszni, kidumálni, és hogy látják, a közösség kiközösíti őket. Nem az áldozatnak kell majd szégyellnie magát, hanem az elkövetőknek.

S.Á.
Amikor valaki megvallja, hogy mit tettek vele, akkor az esetek túlnyomó részében azt kapja jótanácsként, hogy hallgasson, mert úgy jobban jár. Hallottam az utóbbi hetekben nem egy olyan történetet, amelyben szülők javasolták a gyerekeiknek, hogy hallgassanak az őket ért megaláztatásokról. Ebben a környezetben nem lehet számonkérni, hogy egy áldozat hogyan szabadul meg a gyakran évtizedes fájdalmától.

Az intézmények nem állnak készen arra, hogy kezeljék ezeket az eseteket.

Ebben a környezetben kizárt dolog, hogy a botrány és a bulvár elkerülésével lehessen leleplezni nagyhatalmú embereket. Aki a kulturált megvalósulást hiányolja, az nem ebben a világban él. A recept az, hogy első az áldozat!

Nyilván lesznek mindig is ilyen aberráltak, vagy a hatalmukkal visszaélők, és ha lesznek, mit oldott meg ez a sok-sok fellépés a zaklatókkal szemben?

S.L.
Ki merjük ezt mondani, hogy ez van, itt van, velünk és általunk történik. A probléma megoldása idővel változhat. Jelenleg ott tartunk, hogy lefagyott a rendszer, mert nincsenek eszközeinek, kidolgozott védelem. Ebből a konkrét ügyből kiindulva nagyon sok tapasztalatot szereztünk. Kevesebb tabu, merjük kibeszélni a problémáinkat, ne tartsuk magunkban, ne magunkat gyilkoljuk azért, mert valakik semmibe vettek minket, mert megaláztak. Nyissuk ki a szánkat, szólaljunk meg! Ezt tanultuk meg most, és ebből következik minden más.

S.Á.
Hatalmukkal visszaélők mindig is lesznek, de most már olyanok is, akik le akarják őket leplezni.

Önök szerint mi lenne a követendő magatartás, pontosabban van-e valamiféle védelem az ilyen jelenségekkel szemben?

S.L.
Az ország vezetésének kellene kiállnia, mert mindent ránk hagynak. Amíg olyan emberek vannak vezető szerepben, akiknek erről is a migránsozás jut csak az eszükbe, addig nem lesz könnyű a megoldás. Aljas emberek, akik mindent a hatalmuk érdekében használnak. Feudális urak, akik nagy valószínűséggel a saját életükben is ilyen viszonyokat tartanak fent. Ezek a képviselőink nem a szabadságunkat segítik elő, hanem pont, hogy mélyítik a feudális viszonyokat.

Az ő érdekük, hogy legyengítsék a társadalom immunrendszerét, és élősködjenek, mint a rák. Szisztematikus szabadság-irtás, amit végeznek. A hatalom abúzálja a népet.

S.Á.
Minden a civilekre marad. Az ellenzéki pártok is kerülik a témát, ami megint pontosan mutatja, mennyire a Fidesz kódrendszerében élnek. Amiről a Fidesz nem beszél, arról az ellenzék sem. Maga az egyén és a sokaság, mi magunk kell, hogy felvértezzük magunkat. Keményebbnek kellene lenni a hatalmi visszaélésekkel szemben. Egymást kell felvilágosítunk, hogy nem, köszönöm, nekem ez nem fér bele. A valós prevenció, ha maguk a családok képesek volnának erről beszélgetni. Ez azonban a gyerekek nagy része számára nem adatik meg. Az iskolában is tabu a zaklatás, ahogy minden más is, ami igazán fontos volna a fiatalok számára. Tulajdonképpen az a helyzet, hogy aki szerint nem okés a zaklatás, annak most iszonyú erővel azon kell lennie, hogy ne üljön el az ügy, maradjon továbbra is téma a hatalommal való visszaélés.

Kellene-e szigorítani a törvényeinken?

S.L.
A saját tapasztalatomra tudok hivatkozni. Én azért nem tudtam perelni Marton Lászlót, mert a szexuális zaklatások öt év után elévülnek.

S.Á.
Marton László esetében is folytonosan elkövetett zaklatásról beszélhetünk. Egy rutinszerűen űzött tevékenységért csak azért nem lehet perelni, mert a pert szorgalmazó áldozatokkal több mint öt éve történt meg a zaklatás? Ezen érdemes elgondolkodni, azt hiszem. De

nem csak állami törvényekről van szó, hanem az intézmények, munkahelyek stb. belső szabályrendszeréről, a munkavállalók szerződéseiről és így tovább. A kiszolgáltatottságot minden szinten kezelni kellene.

Önök szerint a társadalom felismerte az ilyen ügyekben rejlő veszélyeket?

S.L.
Hálistennek nem csak ezt a veszélyt ismerte föl, hanem egy újszerű párbeszéd is beindult a hatalommal való visszaélés természetéről. Nem csak a zaklatásról, hanem a mindennapi életünket mérgező kisebb-nagyobb visszaélésekről. Az már az értelmiség, a média, az oktatás és az egyéb területek szakembereinek a felelőssége, hogy ez a friss felismerés, ez az új párbeszéd mennyire mélyül el, és mennyire komoly felismeréseket eredményez.

S.Á.
Aki számára elfogadhatatlan a zaklatás, aki el akarja kapni az elkövetőket, aki meg akarja védeni az áldozatokat, az nagy valószínűséggel nem ilyen országot akar magának, amilyenben élünk.

Hogyan lehet kivédeni azokat, akik most csak rákapaszkodnak az ilyen ügyekben rejlő lehetőségekre és egyfajta bosszúként használják ezt a „konjuktúrát”?

S.L.
Ez egy fontos kérdés, de fogalmam sincs. Ugyanakkor természetesnek is tartom, hogy minden ilyen megtisztító erejű folyamatban megjelennek a piócák. De ez semmit sem vesz el az eredeti probléma súlyából.

S.Á.
Én ezt marginális kérdésnek tartom. Aki azt hazudja, hogy áldozat, az nagyobb eséllyel bukik le, mint aki azt hazudja, hogy ő nem elkövető.

Mi lenne a kormány feladata?

S.L.
Normális esetben, ha látja egy kormány, hogy van egy ügy, ami felizgatja az embereket, akkor foglalkozik vele. Ehhez azonban intelligencia és felelősségérzet is kellene. A magyar politikai elit csak a saját politikai hatalmának megszilárdítására használ mindent. A hatalommal való visszaélést a magyar kormány újabb hatalommal való visszaélésre használja fel. Nem érdekük a szabad emberek közössége, csak a kihasználás.

S.Á.
Egy ilyen esetben felül lehetne vizsgálni az intézmények protokollját,

lehetne bátorítani a társadalmi diskurzust, indíthatnának plakátkampányt, beemelhetnék a kérdést a Nemzeti Alaptantervbe, átnézhetnék a törvényi szabályozást, egyeztetéseket kezdeményezhetnének a szakszolgálatokkal és így tovább.

De hát ki vagyok én? Miért nekem, nekünk kell ezzel is foglalkozni? WC-papírt és én viszek a kórházba, törvényeket is én szüljek? Micsoda ország ez már?

Kell-e foglalkozni az iskolákban a jelenséggel, és ha igen, hogyan és mikortól?

S.L.
Nagyon is. Színház-pedagógia, szakértők, egyesületek. Nyílt párbeszéd a tanárok és diákok között. Nem tudom, hány éves kortól, mert nem vagyok szakember. De az iskola azért van, hogy mindenről lehessen benn beszélni. Az az iskola, ahol a diákok nem beszélhetik ki a problémáikat, semmire sem jó.

S.Á.
A hatalommal való visszaélésről korábban is lehet foglalkozni gyerekekkel, de a szexuális természetű ügyeket leginkább akkor, amikor ez őket is foglalkoztatja. Az iskola fantasztikus hely volna arra, hogy a gyerekek közösen fedezzék fel az élet szépségeit, és felvértezzék magukat a nehézségek ellen is. Tök patetikus. Azért, mert az iskolában rendszerint nem ez történik.

Most tényleg minek 18 éves kortól választói jogot és nagykorúságot kapni, ha erre az állam egyszerűen nem készít fel minket rendesen.

Futótűzként terjedt el az az előadásuk, illetve annak egy hatperces részlete, amelyben mindketten pucéran mutatkoznak, sőt Lilla már-már pornográf jelentet mutat be. Arra használták fel egyesek, hogy szembeállítsák a zaklatásról szóló mondandójukat, a szabadosságukkal. Talán érdemes lenne elmondani, miről is szólt az a jelenetsor.

S.L.
A Lúzer pontosan arról a kiszolgáltatott emberről szól, aki egy kis apanázsért felajánlja a hatalomnak a lelkét és a testét, prostituálja magát, hogy munkához, szerepekhez jusson. Sajnos egy részletet kiragadva a kontextusából az egész előadás nem érthető, csak arra alkalmas, hogy engem lejárassanak. Sok példát tudnék felsorolni a világ művészetéből, amelyekben a szexualitás, akár a pornográfia is megjelenik, ezek mindig valamilyen jelenség kiemelését szolgálják, jelentésük, formai keretei vannak. A művészet szabad, ezek szakmai kérdések, és nem szabad őket összekavarni a valósággal. Ezek nem jogi és morális kérdések addig, amíg a résztvevők szabad akaratukból, művészi elhivatottságból csinálják, egyenrangú viszonyok között. Ha ez nem így volna, akkor beszélhetnénk problémáról.

Egy negyvenéves színésznő színpadi fellépése és egy 18 éves lány zaklatása között nem lehet egyenlőséget tenni. Aki ezt teszi, az egyszerűen hülye.

Talán jobban elfogadta volna a társadalom, hogy kinyitom a számat, ha Kossuth díjas vagyok, hiszen sok jelentős díjjal bíró magyar művész volt már meztelen színházban, filmben egyaránt. Én büszke vagyok az előadásra, örülök, hogy ilyen sokan megnézték.

S.Á.
Szakmánkban sokat hangoztatják, hogy fontos a szakma védelme, mégis ebben az ügyben is nekünk kell önmagunkat megvédeni. Pedig ez egy jó alkalom volna a művészetről, a színházról eszmét cserélni, és reagálni arra, ami történik.

Néhányan politikai ügyet kreáltak az esetekből, azt akarván bizonyítani, hogy ennek az oldalnak, a liberális gondolatkörnek a jellemzője az abúzusra való hajlam. Mit üzennek az ilyen próbálkozásoknak?

S.L.
Ugyanazt üzenem, amit a sorosozóknak, a libsizőknek, a migránsozóknak, minden demagógnak, minden aljas mismásolónak, minden cinikus relativizálónak, hogy „Puszilják meg!”

Tüntetés Hollywoodban a #MeToo jegyében

0

Tarana Burke, a  #MeToo hashtag kampány elindítója vezette azt a menetet Hollywoodban, amelynek résztvevői a szexuálisan inzultált nők és férfiak áldozatainak védelmében vonultak utcára.

Zömmel nők vettek részt a felvonuláson. Egyikük úgy nyilatkozott a Reutersnak hogy úgy érzi: sok-sok év után végre kezdik komolyan venni az abúzust.

A Weinstein-úgy kirobbanása óta számos neves amerikai művész, politikus ellen álltak ki nyíltan az egykori áldozatai – pontosabban azok, akik áldozatnak tartják magukat. Sok megvádolt be is ismert a vétséget, s van, akinek ez a karrierje végét is jelentette.

Ám mint Tarana Burke Facebook posztjában hangsúlyozta:

Minden egyes Harvey Weinstein-re sokszáz férfi jut a környéken, akik pontosan ugyanazt teszik.

Magyarországra is elért a Weinstein-ügy hulláma: mint a FüHü folyamatosan beszámol róla, (a többi között itt és itt ), nálunk is bukott hasonló zaklatási vádba már művész.

A lágy csikló már kevés

0

Egyre erősödik a világban és Magyarországon is a Weinstein-skandalum. A meetoo mozgalom lavinát indított el, természetesen az ismert személyiségek neve kerül napvilágra, miközben tudjuk: teli van az életünk hétköznapi zaklatókkal.

Sokan hiszik persze, hogy a művészvilág velejáró jelensége a szabadosabb élet, és a szereposztó dívány fogalmát többnyire már természetesnek is tekintik. A botrány azonban sok mindent felszínre hoz, és sokaknak felnyitja a szemét: mi az, ami megengedhető és mi az, ami nem. A most terítékre kerülő történetek alapján még azok is a fejükhöz kapnak, másként: rádöbbennek, hogy szexuális zaklatásnak voltak kitéve, akik természetesnek vették, hogy férfiak, olykor tolakodóan kikezdenek velük. Anna Graham Hunter írónő például most jelentette be, hogy az immár nyolcvan esztendős, kétszeres Oscar-díjas színész, Dustin Hoffmann, milyen módon zaklatta őt, vagy húsz évvel ezelőtt, tizenhét éves korában. Többek között azzal, hogy amikor az írónő azt kérdezte Hoffmanntól, hogy mit enne, az emígyen válaszolt: „kemény tojást és lágy csiklót”. Lássuk be, itthon senkinek nem jutna eszébe egy ilyen „poénkodás” után zaklatást említeni, ám a színész nem magyarázkodott, nem beszélt arról, hogy ártatlan vicc volt, és azt se mondta, hogy nem is történt ilyesmi, legfeljebb az írónő fantáziájában, hanem bocsánatot kért, „nagyon sajnálom, hogy kellemetlen helyzetbe hoztam őt” – mondta.

Nos, itthon Marton László – aki lássuk be némi késéssel kért, nem is teljesen egyértelműen elnézést – zaklatási ügy után itt a másik eset a művészek világából. Illetve nem tudjuk, hogy van-e ténylegesen másik eset, mert itt még nem szólalt meg áldozat, nem szembesülhettünk olyan szereplővel, akit először csak „körberajzoltak”, majd meg is neveztek, mint zaklatót. Sőt, itt messzebb ment a vád, mert az illetőt hírbe hozták férfiakkal, nőkkel, de még fiatalkorúakkal is.

Ne feledjük, Marton Lászlónál először az abúzusnak kitett színésznő, Sárosdi Lilla állt a nyilvánosság elé, s őt követték a többiek, akik mind a rendező áldozatának tekintik magukat, ők akkor mondták el történeteiket, amikor Sárosdi már megnevezte Martont. Az előbb említett esetben azonban egyelőre másként állnak a dolgok: a név – muszáj most ideírnunk: Kerényi Miklós Gáboré – csupán egy facebook oldalon jelent meg, s bár azóta terjed a rendezőről, hogy róla van szó, bizonyosság nincs.  (Itt most tegyük félre Kerényi furcsa reakcióját, arról a fuhu.hu egy másik írásában amúgy is olvashatnak.)  Ami bizonyosság látszik, hogy a Kalmár Péter rendező oldalán felbukkanó Kerényi és Kalmár között korábbi konfliktusok okán kibékíthetetlennek tetsző ellentét van, ez azonban bizonyosan nem elegendő ok arra, hogy bárki bűncselekménnyel vádolja a másikat, vagy helyet adjon olyan bejegyzéseknek, amelyekben ilyen utalások olvashatóak.

Fogalmam sincs Kerényi Miklós Gábor életéről, még kevesebb az életviteléről. Azt azonban tudom, hogy egy ilyen támadás, ha nincs mögé téve konkrétum, akkor is tönkreteheti a bevádolt személyt, ha életében nem követett el soha semmit. Védekeznie kell, bírósághoz fordulni, de a ráfröccsentett sarat nem tudja teljesen lemosni magáról. Nem akarnék arról szavazni, hogy Kerényi elkövethetett-e olyan galád dolgokat, amilyeneket most vele kapcsolatban emlegetnek, de ez aztán biztosan nem szavazás kérdése. Nem a szimpátia, vagy netán a szakmai ellentét alapján lehet feltételezéseket megfogalmazni.  És ezt csak azért fogalmazom ide, mert Kalmár Péter – akit szintén nem ismerek – kényszerpályára állította saját magát: tisztáznia kell a helyzetet. Mindaddig ugyanis, amíg nem szólal mellette meg senki, aki hitelt érdemlően tudja bizonyítani: volt dolga Kerényivel és olyan dolga, ami kimeríti a zaklatás fogalmát, addig Kalmár, akár ő mondta, akár más az ő facebook oldalán, olcsó módon akart fölkapaszkodni egy olyan hullámra, amelyet a Weinstein-ügy indított el. Amennyiben ez nem történik meg, lejáratja és hiteltelenné teszi a meetoo mozgalmat is, azoknak segít, akiknek nem jár a segítség. Vagyis a zaklatóknak. És ebben az esetben bizonyosan kevés lesz egy olyan történet, amelyben az illető hölgy lágy csiklójáról beszélnek…

Marton Lászlónak Kanadában is volt zaklatási ügye

0

Egy ottani színház két éve ezért szakított meg vele minden kapcsolatot.

A Soulpepper Theatre Company ezt írta közleményében:

„Két éve egy hivatalos belső vizsgálat után a Soulpepper megállapította, hogy

Marton szexuális zaklatást követett el,

és ezért a közte és a színház között fennálló kapcsolatot azonnal és véglegesen meg kellett szakítani.”

Vagyis még jóval a Magyarországon Sárosdi Lilla által kirobbantott botrány előtt történt az ügy. 2015 végén nyújtott be panaszt a színház egyik tagja a rendező ellen, majd egy másik áldozat is előkerült.

A színház azonnal vizsgálatot indított, az ott létező zaklatás-ellenes szabályzat, illetve az ilyen esetekre vonatkozó eljárásrend alapján, de még egy külső szakértőt is bevontak. Azt írják, az áldozatok szerették volna megőrizni a névtelenségüket, ezért nem tettek további lépéseket és ezért nem árulnak el részleteket most sem. Martonnal viszont megszakították a kapcsolatot.

A közleményt először észrevevő 444 szerint

Marton László különösen büszke volt külföldi sikereire,

életrajzi könyvében ezekről hosszan beszél. A torontói Soulpeppernél féltucatszor rendezett és az akadémiájukon is tanított.

A zaklatási botrány miatt már a Vígszínházból is kirúgták Martont, akinek már tíz korábbi áldozata szólalt meg.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!