Kezdőlap Címkék Költség

Címke: költség

Volkswagen főnök: “Nem vagyunk versenyképesek”

Thomas Schäfer elnök-vezérigazgató  szót ejtett a magas költségekről és az alacsony termelékenységről egy belső tanácskozáson Wolfsburgban, egyszerűen baj van a versenyképességgel –  a Reuters tudósítója megszerezte a jegyzőkönyvet.

3,6%-ról 6,5%-ra szeretné növelni a profitot a Volkswagen 2026-ra. A furcsa az az egészben, hogy a Volkswagen csoportban maga a Volkswagen teljesít szinte a leggyengébben míg az Audi, a Porsche vagy a Skoda sokkal jobban áll. Emiatt is nagy a nyomás a Volkswagen gyáron, mert a nagy autóipari egyesülésen belül eredményt várnak tőle. Emiatt leépítést terveznek:

”bátraknak és becsületeseknek kell lennünk, és meg kell szüntetnünk a párhuzamosságokat. Ami pedig felesleges ballaszt, azt ki kell dobnunk az eredményes működés érdekében”

– mondta Gunnar Kilian személyzeti vezető. Az igazgatóság már megkezdte a tárgyalásokat a leépítésről a szakszervezettel. Komoly leépítésről van szó, mert a Volkswagennek 10 milliárd euróval kell csökkentenie a költségeket.

Hogy oldják meg a kínos feladatot?

“A demográfia segít” – mondják Wolfsburgban vagyis a gyakorlatban előrehozott nyugdíjazás lehet a mindenki számára elfogadható megoldás. A leépítés még nem elég a 10 millió eurós költség csökkentéshez, még másra is szükség lesz, de ezt egyelőre nem részletezték Wolfsburgban. Szakértők szerint a hagyományos autók fejlesztését és gyártását fejlesztik vissza hiszen 2030-ra ilyet már nem kívánnak piacra dobni Németországban.

Jön az elektromos Golf

Thomas Schäfer elnök-vezérigazgató hangsúlyozta, hogy az áttérés az elektromos autókra sokba kerül, ezért kell spórolni a hagyományos ágazatokban. Jön a kilencedik Volkswagen generáció benne a teljesen elektromos Golffal.

Valaha a Volkswagen Golf piacvezető márka volt az európai autópiacon, de ezek az idők elmúltak, és Wolfsburgban nem váltottak elég gyorsan sebességet. Az ukrajnai háború is betett a Volkswagennek hiszen az energiaválság miatt jóval drágábban működnek a gyárak mint korábban.

Schäfer elnök vezérigazgató már nyáron arról beszélt, hogy megszólalt a vészcsengő: befagyasztották a kiadásokat mondván

“éveken keresztül hagytuk elszállni a költségeket.”

A nagy gondja az az ilyen hagyományos cégeknek, hogy kénytelenek két kutató-fejlesztő részleget fenntartani: az egyik hagyományos belső égésű motorokkal foglalkozik, a másik az elektromosokkal. A Tesla nagy előnye az, hogy csak egyetlenegy kutató-fejlesztő részlege van. A Tesla már a német piacon is fenyegeti a Volkswagen pozícióit, és most már megjelennek a kínai elektromos autók is. Az ötvenes évek végén a Volkswagen volt az első nyugati autógyár, mely a kommunista Kínában üzemet indított, most viszont a kínai elektromos cégek olcsó autóikkal el akarják foglalni az európai piacokat is.

Mátyás éve – Déli kávé Szele Tamással

Idén utoljára kávézgatunk együtt így délben, de ígérem, jövőre visszajövök – ilyenkor, év végén vagy visszatekint az ember, vagy előre, vagy kiválaszt egy jellemző eseményt, amit mindenki ismer és azon elmélkedik – nos, ma egyiket sem tesszük. Kiválasztunk egy olyan eseményt 2018-ból, ami nagyon jellemző, csak senki sem ismeri, vagy legalábbis nagyon kevesen.

Tetszettek tudni például arról, hogy idén Mátyás-emlékév volt?

Én sem.

Illetve, tudtam, hogy kétszeres évforduló van, de magáról az emlékévről csak a záróünnepség alkalmából szereztem tudomást, ráadásul véletlenül. Álmatagon böngésztem a hírek között, mikor elém ugrott a kormányzati közlemény:

„Lezárult a Mátyás király-emlékév

Szentmise, koncert és kiállítás zárta a budapesti Szent István-bazilikában szombaton a Mátyás király-emlékév programsorozatát, amelyet Hunyadi Mátyás születésének 575., uralkodása kezdetének 560. évfordulója alkalmából hirdetett meg 2018-ra a nemzetpolitikai államtitkárság.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a szombati ünnepségen kiemelte: az emlékévekre azért van szükség, mert illő megemlékezni elődeinkről, hőseinkről, kötelességünk, hogy megismertessük őket a következő generációval. Ezen felül „ezek a nagyszerű emberek megérdemlik, hogy megemlékezzünk róluk”, továbbá a ma emberének is szüksége van rá, hogy erőt meríthessen a nemzetépítők munkájából.

„Nagy királyunk szerepe és jelentősége, megítélése az évszázadok során szinte semmit sem változott” – emelte ki. Hozzáfűzte: ezért is öröm, hogy hivatalos és protokollprogramok helyett igazi tartalommal sikerült megtölteni az emlékévet.

Semjén Zsolt felidézte, hogy az egyéves sorozat kínálatában többek között koncertek, kiállítások, színházi programok, tudományos konferenciák, öltözet- és fegyverbemutatók szerepeltek, a Magyar Nemzeti Bank emlékérmét bocsátott ki, de elkészült a Merre járt Mátyás király? című internetes alkalmazás is. „Méltó módon ünnepeltük meg nagy királyunkat” – jelentette ki.” (kormany.hu)

Hát, hogy én ezt kihagytam

Szentmise is, koncert is, kiállítás is, de főleg Semjén-beszéd! Sosem bocsátom meg magamnak. De kihagytam az egész emlékévet is, sokadmagammal. Főleg, mert alig kommunikálták.

Itt szeretném leszögezni, hogy Mátyás királyt történelmünk kulcsfontosságú szereplőjének tartom, és inkább neki legyen emlékéve, mint múltunk számos egyéb alakjának. Szóval elvileg miért is ne lehetne emlékév? Legyen! Csak akkor adjuk meg a módját.

Az 1956-os emlékévet Dózsa László, nemesi előnevén (1942- ), alias Hölgyek Öröme, másként Hegylakó botránya tette tönkre, az Arany-emlékévet a fővédnök személye, mégsem kellett volna Németh Szilárdra bízni, Ady-emlékév jövőre az eddigi jelek alapján nem nagyon lesz, Mátyás király van olyan ismert és népszerű, hogy sikerülhetett volna az emlékéve.

De nem sikerült.

Igen, van honlapja az emlékévnek, megtekinthető, és ezek szerint igen sok kicsiny rendezvényt tartottak ország- és világszerte, sőt, kiállításokat is rendeztek, egészen pontosan 1401 helyszínen 6 vándorkiállítás volt látható. A rendezvénysorozat felelőse Csibi Krisztina volt, civilben a Magyarság Házának igazgatója (ez az épület az ötödik kerületben található, a Zrínyi utca 5 szám alatt, szemben a magyarság más házaival, melyek országszerte, amerre a szem ellát). Valahogy azonban mégis mintha Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár lett volna az ügy totum factuma: legalábbis igen sok alkalommal dicsekedett mintegy mellesleg az emlékévvel.

Hát, bár akár dicsekedjen is, ha jól sikerül, de azért ez minden volt, csak tökéletes nem.

Ezt, kérem, nem kommunikálták megfelelően, nem hirdették, igaz, ami igaz, minden apró esemény fent volt a honlapjukon, visszakövethetően, csakhogy… csakhogy magát a honlapot nem nagyon hirdették. Mármost a jó magyar állampolgárnak vagy eszébe jut beírni a keresőbe, hogy „Mátyás-emlékév”, vagy nem. De inkább nem.

Nem akarom egyértelműen szidni az ügyet, ugyanis valóban voltak rendezvények, csak nagyon érdekesnek találom, hogy nem harsonáztak körülöttük túl sokat, sőt, semennyit sem.

De különben sejtem én, miért nem vertek minden részletet nagydobra.

Az úgy van, kérem, hogy elkezdtem egy kardinális részlet után kutakodni, nevezetesen nagyon érdekelt volna az emlékév költségvetése. Mi került, mennyibe került, milyen megoszlásban adták ki a pénzt. Az ember azt hinné, egy ennyire fontos ügy büdzséje nyilvános.

Hát bizony ennek nyoma sincs sehol. A tíz évvel ezelőtti, 2008-as, szintén Mátyás-emlékév költségvetése megvan, azt Reneszánsz Évnek is nevezték, és négymilliárd forintba került, az átlátható, ha valakit érdekel – de a mostani költségekről egy szó sem esik. Talál az ember Potápit a Várkert Bazárban, Potápit ülve, állva, sétálva, Potápit a vérzivatarban és Potápit derékig gázolva a nemzetpolitikában, de elszámolást vagy csak költségtervezetet bizony sehol.

Került, amennyibe került, nem a mi dolgunk.

Mondjuk azt javasolnám, hogy tartsunk még ilyen emlékéveket, ha lehet, sokat, idén is lehetett volna tartani az évfordulók alapján nem csak Mátyás-évet, de Cseh Tamás évet, Szilágyi Domokos évet és bizony Rejtő-évet is. Mindhárom elég népszerű lett volna, és valószínűleg kevéssé is költséges, főleg a Rejtő-év.

Hát ez az.

Olcsóbb lett volna.

Azért nem tartottak ilyeneket.

Jövőre kormányközeli források szerint Rákóczi-emlékév lesz. Lomnici Zoltán már bejelentette.

Előre szólok, nehogy ez is elsikkadjon.

Rákóczi is fontos, persze – és mennyi pénzbe fog majd kerülni!

Tényleg: mennyibe is?

Na, kérem, ez az, amit valószínűleg sosem fogunk megtudni.

És ez a jellemző.

Saját autót a képviselőknek!

Vagyonbevallások ideje van, ilyenkor közlik velünk, hogyan alakultak választott képviselőink életkörülményei. Fontos ez nekünk választópolgároknak, mert innen tudjuk, miben kell még támogatnunk őket, hogy a mostaninál is magasabb színvonalon képviselhessenek bennünket.

Jár nekünk a képviselői vagyonbevallás, mint egykor a tizenharmadik, havi nyugdíj. Pedig az is csalás volt, az év ugyanis nem tizenhárom, hanem tizenkét hónapból áll.

Messzire kalandoztunk, gyalogos gondolatok közé, pedig autókról fogunk beszélni.

A képviselők és kormánytagok vagyonbevallásából ugyanis kiderül, hogy a legtöbbjüknek nincs saját autója. Mi többi magyar emberek, akik nem vagyunk képviselők, kénytelenek vagyunk saját autót tartani. Nem mindenki, de aki megteheti, és szüksége van rá, vesz magának.

Sok képviselő számára bizonyára nem nyilvánvaló, hogy egy autónak milyen költségei vannak. Először is meg kell vásárolni. (Lopni is lehet, de átlagemberek körében nem ez a normális üzemmenet.) Lehet új az autó, alig használt, vagy sokéves, de ára van mindegyiknek.

Adót is kell fizetni utána. Gépjárműadónak hívják, önmagában, ha semmi más kiadás nem jönne hozzá, nem volna jelentős összeg.

De jön még más kiadás. Casco-t is illik kötni, ha netán ellopnák az autót. Mert van ilyen is, meg baleset is előadódhat. És van persze a kötelező felelősségbiztosítás. Hogyha mi okozunk kárt másnak, akkor ne nekünk kelljen még ezért is a zsebünkbe nyúlnunk.

A parkolási kiadások részletes taglalásától eltekintenék – nyilván még a legkevésbé cizellált gondolkodású képviselő is képes kitalálni, hogy miről van szó. Van, akinek garázst is kell bérelnie, az sem két fillér.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogyha az autó elromlik, akkor meg kell javíttatni. Biztosan vannak, akik nem tudják, mert a vagyonbevallásukban nem szerepel saját autó, de ezért is fizetni kell. És tankolni is muszáj, igaz, csak abban az esetben, ha használjuk az autót.
Álló autóba a jelenleg hatályos szabályozás szerint nem kell benzin, sem gázolaj.

A képviselők, kormánytagok, akiknek nincs autójuk, mentesülnek ezektől a kiadásoktól. Pedig ők is autóval járnak, még senki sem látott minisztert, frakcióvezetőt, parlamenti államtitkárt, mezei honatyát a 4-6-os megállójában várakozni. Trolin utazni, teszem azt.

Nem a saját autójukon járnak, hanem a miénken. Merthogy nekünk, autós magyaroknak nem egy, hanem két autónk van. Az egyik, amelyet mi használunk, a másik, amellyel választott politikusaink furikáznak a mi képviseletünkben. Mindkét autóba mi vesszük a benzint, a gázolajat, mi fizetjük a biztosítást, a szerelőt, az adót.

Ilyen gazdagok vagyunk. Még az is gazdag közülünk, akinek nem telik saját autóra. Neki is van autója, csak nem tud róla. Nem is kell, hogy tudja, milyen márkát vásárolt a képviselőjének, a lényeg, hogy az adóforintjaiból rendesen fizesse a számlát.

Szerény véleményem szerint, az lenne a tisztességes, ha a képviselőknek is kötelező lenne saját autót tartani. Hogy legalább az egyik autónk költségeit fizessék a saját zsebükből!

17 milliárd helyett a duplájába kerül az új debreceni csoda

0

Az LMP szerint jól példázza a közbeszerzések az uniós támogatások felhasználása körüli anomáliákat a debreceni intermodális csomópont kialakítása. A tervek elkészítésekor 17 milliárd forintra becsült beruházás jelen állás szerint 34 milliárdért készülhet el.

Kósa Lajos tárca nélküli miniszter nem sokkal miniszteri kinevezése után már jelezte: az ország legnagyobb fejlesztési programjának,

a Modern Városok Programnak a költsége jóval magasabb lesz az eredetileg tervezett 3400 milliárdnál,

mert az építőipari árak mintegy harminc százalékkal emelkedtek. Az LMP szerint nem csak az építőipari árak drágulásával magyarázhatóak a költségnövekedések. A Debrecenben Mr.  20%-nak nevezett Kósa Lajosnál ezt senki sem tudhatja jobban.

Ezen túlmenőleg vannak olyan projektek is, amelyek közbeszerzési eljárását eredménytelenné kell nyilvánítani forráshiány miatt, majd az új közbeszerzést már nagyobb költségkerettel vagy csökkentett műszaki tartalommal írják ki. Ezzel leginkább a gondosan kiválasztott fővállalkozó kivitelező jár jól.

Az LMP szerint a mindent központosító kormányzás és a rendszerszintű korrupció lebénította az önkormányzatokat, és a helyi közösségek helyett a fideszes nagyurak érdekei érvényesülnek Magyarországon – ez látható a közbeszerzéseknél és az uniós támogatások felhasználásánál is.

Másodpercenként négymillióba kerül a vizes vb imázsfilmje

0

60 másodperces lesz, de 230 millió forintba kerül. Kormányközeli konzorcium készíti, amelynek tagja a vb-n eddig is milliárdokat kereső Kuna Tibor két cége is. Balatonfüreden is nőtt a költség: egy parkoló felújítása 260 millióba került.

Négy nappal a vb után írtak ki közbeszerzést a témában, amelyet a Magyar Nemzet szerint a Nemzeti Kommunikációs Hivatal gyorsan le is bonyolított. Eleve csak három induló vehetett részt rajta, a nyertes végül az a konzorcium lett, amelynek Kuna Tibor két cége, a Trinity International Communications Kft. és a Young and Partners Kft. is a tagja.

A vb-t szervező és a filmet is megrendelő Bp2017 Kft. a lapnak azt mondta,

a tervezett összegből egy darab, egyperces film készül,

amely a világbajnokság öt helyszínét és hat sportágát mutatja majd be. Tévében is online felületeken is bemutatják majd.

Az egyperces film tehát másodpercenként négymillióba kerül – a Magyar Nemzet összehasonlításként felidézi, hogy

a tavaly Oscar-díjat nyert Mindenki című kisfilm percenként mindössze 400 ezerbe került.

Reklámfilmeket tekintve, egy hasonló hosszúságú szpotra jellemzően még a multik is egy nagyságrenddel kevesebbet fordítanak.

A lap szerint az egyetlen magyarázat a költségre az lehet, ha nem csak a film elkészítését fedezi, hanem a kampányt is, ez azonban egyelőre nem derült ki.

Közben Balatonfüreden is drágult a vb, erről szintén a Magyar Nemzet számolt be. Azt írják, hogy már júliusban befejeződtek a munkák, a Közbeszerzési Értesítő azonban csak most számolt be egy balatonfüredi parkoló és egy összekötő út felújításának költségeiről.

A munkát a Swietelsky végezte,

260 millió forintért korszerűsítettek egy parkolót

– ami korábban ingyenes volt, mostantól viszont nyaranta fizetni kell érte.

Ennek a közelében van egyébként az a mélygarázs, amely szintén a vb miatt készült, és amelynek építése az Index szerint egymilliárd forinttal lépte túl az eredeti költségkeretet.

Újabb milliók a vizes vb-re

0

Látszólag szerényebben, másként: kevésbé feltűnően, de újabb milliókat költenek a már több, mint két hete véget ért FINA világbajnokságra. A közterületi reklámokban még nem látható, a kormány által támogatott kerekedelmi rádiókban – melyik nem az?  – már hallható az a hirdetés, amely kifejezetten orbáni ihletésű.

A magyar miniszterelnök nyilatkozott a vizes világbajnokság után, hogy Magyarország bebizonyította: a labdarúgó világbajnokságon kívül bármit képes megrendezni. Már akkor, ezekből a szavakból is érezni lehetett: az esemény lebonyolíását, amely kétségkívül magas színvonalú volt, a  miniszterelnök a kormányzat sikereként akarja elkönyveltetni.

Nos, ez a most hallható hirdetés, már leplezetlenül ezt akarja tudatni a világgal, már persze  magyar világgal: bebizonyítottuk – értsd: a kormány -, hogy milyen fantasztikus képességekkel rendelkezünk; ez a világbajnokság egyértelművé tette nagyszerűségünket.

A hirdetés feladója a vb-t szervező BP2017 kft, illetve a magyar kormány.

Ami azt jelenti, hogy Orbánék eből is politikai hasznot remélnek; nem egy egyszerű sporteseményként kezelik a vb-t, ami még akkor is az, ha történetesen az úszást a legrangosabb, legnézettebb sportágak közé sorolják, hanem annak visszaigazolását akarják láttatni, milyen remek kormányunk van.

Nyugodtan állíthatjuk: teljesen szokatlan húzás ez, a világban általában nem szokás, már csak azért sem, mert az esetleges szervezési kudarcokért sem szokta vállalni a felelősséget egyetlen kormány sem; aligha hihetjük, hogy ha a budapesti vb szervezési kudarccal zárult volna, akkor lemond a kormány.

Mint ahogy azért sem fog lemondni senki, amiért ilyen horribilis összeg – stílszerűen – úszott el a vizes vb-re. Az eddig számítások mintegy 170 milliárdra teszik a költést, ehhez járul most hozzá az újonnan feladott, a ormányt dicsőitő hirdetés. Természetesen az illetékesek nem hajlandóak a tételes elszámolásra, így egyelőre nem tudhatjuk meg, hogy erre az új reklám-folyamra mennyit költöttek el.

Egyes számítások szerint az eddigiek is elérhetik a százmillió forintot, ám egyelőre arra sem kaptunk választ,

milyen felületeken és meddig folytatják az akciót. Mindenestre annyi bizonyos, hogy rekordösszegbe került a veresny, miközben egyelőre azt sem tudni, hogy az új uszoda későbbi üzemeltetését ki fogja vállalni.

Mint ahogy erről beszámoltunk: igazában sem a kormány, sem a főváros, sem pedig a XIII. kerület nem tudja biztosítani azt a közel egymillárd forintot, amely a Duna Aréna fenntartásához feltélenül szükséges. Persze, gondolhatná bárki, mi az az egymillárd a 170-hez képest, és ugyan ki vesz észre újabb százmilliók elköltését, kiváltképp ha azok a kormány nagyszerűségét zengik.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!