Kezdőlap Címkék Keresztény

Címke: keresztény

Kicsiny ügyeink – Kávé Szele Tamással

Kávét kérek, csak úgy egyszerűen, két cukorral – ma nincs egy meghatározott témánk, fecsegjünk csak úgy, bele a vakvilágba, a mi kis ügyeinkről, arról, hogy milyen világban élünk, milyen emberek között, mi magunk is milyenek vagyunk, milyenek lettünk. Hát, hogy is mondjam csak: nem dicsekedhetünk. Ennyi botrány és szamárság a harmincas évek óta nem volt Magyarországon.

Pedig az a szélhámosok aranykora volt, és a magyar svindler-szellem azóta sem halt ki teljesen – valóságos mai Strasznov Ignác lehetett az a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságon egy klasszikus kóklermódszerrel próbálta meg lerázni az érdeklődő Szél Bernadettet. Szél Bernadett a fóti gyermekotthon ügyében érdeklődött a szervnél, amiről tudjuk, hogy idén május végén el kell hagyják a mostani lakói, vagyis az állami gondozott gyermekek – született erről kormányhatározat is:

„A Károlyi István Gyermekközpontban biztosított ellátásokat a jövőben más helyszíneken nyújtja a rászoruló gyermekek számára – tudta meg lapunk. A gyermekeket Kalocsán, Aszódon, Zalaegerszegen és Budapesten helyezik el.

Várhatóan az év első felében bezárja a kapuit a fóti Károlyi István Gyermekközpont, az ott gondozott gyermekeket négy településen helyezik el. Zalaegerszegen és Kalocsán európai uniós forrásból megvalósuló új, korszerű férőhelyek garantálják majd a gyermekotthoni ellátás minőségének javulását. A tárca hangsúlyozta, Zalaegerszegen és Kalocsán a központi speciális gyermekotthon vezetése, szervezete és szakmai irányítása is megújult, így az ombudsman által megállapított korábbi hiányosságok megszűntek. E két helyszín mellett Aszódon és Budapesten helyezik el a most még Fóton gondozott gyermekeket.”

Az ügy roppant korrupciógyanús, ingatlanpanamáról szólnak a hírek, ugyanis a Károlyi-kastélyból szálloda lesz, a gyermekek elhelyezése is több, mint aggályos, mint arról írtunk is volt, hiszen a megjelölt intézmények zsúfoltak, alkalmatlanok… nos, a gyermekek sorsáról próbált érdeklődni Szél Bernadett, mivel az valamivel fontosabb emberi szempontból, mint az ingatlané – érdekes, hogy kormányoldalon ez mintha fordítva lenne.

Nos, roppant figyelemreméltó választ kapott a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság egyik illetékesétől:

„A fóti Károlyi István Gyermekközpontban (továbbiakban: KIGYK) speciális, különleges ellátás igénylő gyermekek illetve kísérő nléküli kiskorúak kitagolásáról a 2122/2017. Kor. határozattal módosított 2063/2016. Korm. határozat rendelkezik.”

Hát, ha rendelkezne, jó lenne – csak az a helyzet, miszerint 2063/2016. iktatószámon kormányhatározat egész egyszerűen nem létezik. 2122/2017. iktatószámon már van egy, de ez nem a fóti gyermekotthonról, hanem a csokhoz adott állami támogatás előkészítéséről szól. És van egy 2063/2017 néven is, csakhogy abban mindössze a civil szervezetek támogatása kapcsán esik szó gyermekekről. Az „illetékes” abból indulhatott ki – valószínűleg kisebb pályán mozgott mostanáig – hogy az ügyfelek úgysem néznek utána a törvényhelyeknek, kormányhatározatoknak, körülbelül tudta, hogy kell kinéznie a számozásnak, és odaírt két varázsigét, hátha az elkergeti a kényelmetlen érdeklődőt.

Nice try, mondja az angol, ügyes próbálkozás, de megbukott. És akkor mi lesz most?

Mi lenne? Semmi. Tévedés történt, melyet senki sem fog korrigálni, és kész. A gyermekeket szétzavarják az arra alkalmatlan intézetekbe és valamelyik NER-lovagnak lesz egy kacsalábon forgó szállodája. Majd ott ad egy sajtótájékoztatót, javasolnám, hogy a gyermekvédelem tárgyában tegye, az lenne az igazi.

Mi meg váltsunk témát.

Tetszettek hallani, mi lesz a Gellért-hegyen? Volt már pár ötlet, ugyanis az, ami most van, vagyis, hogy Szent Gellért szobra legyen ott, ha már ő adta a hegy nevét, reménytelenül logikus, így tehát tarthatatlan állapot: 2010 óta már sok javaslat felmerült, mit kéne odatenni. Szent Gellért még maradhatna, de a Szabadság-szobor is kellemetlenül emlékeztet a szabadság fogalmára… helyette javasoltak már Nemzeti Panteont is (ráadásul, mivel Makovecz Imre tervezte, ennek komoly esélye is volt a megvalósulásra), Szent Koronát, igen nagy méretben, de most eldőlni látszik a kérdés: via ferrata lesz.

Ami annyiban jó, hogy nem teszi tönkre a látványt, lévén a via ferrata tulajdonképpen nem egyéb, mint egy extrém természetjárási forma, amikor  a turisták ösvények helyett a sziklafalakra fúrt létrákon és drótköteleken közlekednek. Még nem alpinizmus, de már nem séta. A magyar állam most háromszáz millió forintot fordítana kis honunkban az ilyen via ferraták építésére, ami sportfinanszírozási szempontból aprópénz: még egy átlagos stadion költségének is csak a harmincada, a Puskás-stadion hatszázszor ennyibe fog kerülni, de azért mégis pénz és nem utolsó sorban a természetet befolyásoló tényező. Időközben már építik is az első, vaslétrákból és drótkötelekből álló via ferratát az eddig óvott Gellért-hegyre – ezt még az állami támogatástól függetlenül, illetve a költségeinek maximum a harminc százalékát állja a kormány. Tulajdonképpen, ahogy az Indexnek Nádasdi Oszkár sziklamászó nyilatkozott:

„Ez nem a természetjárás, hanem a kalandpark alternatívája. A via ferratákat a világban mindenhol több száz méteres sziklákra építik. Magyarország alacsony sziklái nem igazán alkalmasak ilyesmire. Cseszneknél például 15 méter magas falakra építettek utakat.”

Igen, már léteznek ilyenek az országban, csak hát láthatjuk: nem az igaziak. Próbáljunk udvariasan fogalmazni: Magyarországon kissé eltúlzott fogalmak élnek arról, mi is az a hegy… de hagyjuk is ezt, lássuk inkább, hogy fog kinézni a Gellért-hegyen ez a látványosság?

Úgy, hogy a turisták az Erzsébet híddal szemben, a sziklán futó pályán kapaszkodhatnak fel a Gellért-hegy tetejére.

Hát, nem szeretnék ítélkezni, nem is tisztem, sem pro, sem kontra nem látok döntő érvet – annyi igaz, hogy egy gigantikus Szent Koronánál vagy Nemzeti Panteonnál mindenképpen jobb ötlet, és kevesebbet ront a városképen, aztán a többit majd meglátjuk.

És azt tetszettek hallani, hogy mi tiszteletben tartjuk mások kultúráját, ha azok is tiszteletben tartják a miénket?

Nem bolondultam meg, csak eszembe jutott az óriásplakátok szövege:

„Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat!”

Ebből az következne, hogy ha mi megyünk külföldre, ugyanígy teszünk más országokéval.

Vagy nem: a múlt hét egyik extrémnek is nevezhető híre volt, miszerint erősen megkergették a TV2 stábját Sri Lankán, ugyanis az Ázsia Expressz második szériájának forgatása közben a szereplők a feladatuk szerint tradicionális esküvői viseletbe öltöztek. Mármint a férfi szereplők, női ruhába. Ezek után egy közeli templom felé indultak, ám kissé zaklatott tömeg gyűlt köréjük, ordítva, és egyiküket meg is ütötték. Majd a szállodájukat vették ostromzár alá – valahogy sikerült megúszni a nagyobb bajt, de azért érdekes a történet.

Érdekes, mert feltevődik a kérdés, hogy mi történne, ha két matyóhímzett menyasszonyi ruhába öltözött, kopasz ám szakállas arab sejk akarna bemenni a Mátyás-templomba filmforgatás céljából?

Nyilván valami hasonló, csak nálunk nem a tömeg vagy a hívek intézkednének, hanem a karhatalom. De igen nagy volna a felháborodás, és magam előtt látom az Origo vagy a Magyar Nemzet másnapi címlapjait…

Látom, de nem reprodukálom.

Hát, most mi nem tartottuk tiszteletben mások kultúráját. Így jártunk. Megjegyezném, pontos adatok híján azt nem lehet megállapítani, mely vallás templomáról volt szó, de tekintve Sri Lanka lakosságának vallási megoszlását – 70% buddhista, 12% hindu, 10% muszlim és 8% keresztény – nagy az esély arra, hogy buddhista szentéllyel gyűlt meg a stáb baja.

Az jó, hogy komoly kár nem esett senkiben, az viszont gondolkodóba ejti az embert, hogy a forgatócsoport hová indult folytatni a munkát.

Indiába.

Hát, ha ott sem tartják tiszteletben a ráadásul egymás mellett élő vallásokat, kultúrákat, nem ússzák meg egy pofonnal…

Remélem, az indiai kormány kitesz nekik néhány óriásplakátot, miheztartás végett.

De hindi nyelven ám!

Slomó, a szakértő

Lehet, hogy többek számára ismert a vicc, amely szerint Kohn Moszkvában elhatározza, hogy egy élete, egy halála, egyszer személyesen/facebook fölkeresi „a mi nagy Yehudi Menuhinunkat!” Mindenről lemond, egész életében teszi félre a pénzt, csak azért, hogy „a mi nagy Yehudi Menuhinunkat” meglátogathassa Brooklynban. Végül összejön a pénz, beadja az útlevélkérelmét, a KGB hatszázszor lenyomozza, ötezerszer elbeszélgetnek vele, miért akar kimenni az USA-ba, de ő csak azt hajtogatja, hogy semmi másért, csak azért, hogy „a mi nagy Yehudi Menuhinunkat” meglátogathassa. Végül aztán felül a repülőre, megérkezik New Yorkba, beül egy taxiba, s „a mi nagy Yehudi Menuhinunk” lakására viteti magát. Becsönget, s „a mi nagy Yehudi Menuhinunk” nyit ajtót. Kérdően rátekint Kohnra, amire Kohn elragadtatottan azt mondja, hogy én csak azért jöttem Moszkvából, hogy „a mi nagy Yehudi Menuhinunkat” láthassam. Menuhin meghatódik, előveszi a csekkfüzetét, s azt mondja: Kérem, árulja el, mibe került ez magának, s én azonnal visszatérítem az összeget. Nem, nem – mondja Kohn, szó sem lehet róla, én csak azért jöttem, hogy „a mi nagy Yehudi Menuhinunkat” láthassam. Erre Menuhin bevezeti a szalonba, rámutat egy kényelmes fotelre, és azt mondja: Kérem, foglaljon itt helyet, én most előveszem a Stradivarimat, s egyedül csak Önnek fogok hegedülni. Amire Kohn összecsapja a kezét, s boldogan felkiált: Nahát, és a mi nagy Yehudi Menuhinunk még hegedülni is tud!

Ez csak azért jutott eszembe, mert egy barátom elküldött egy március 26-án esedékes programot, amelynek címe: Mit köszönhetünk a keresztény kultúrának? A program szervezője a Századvég: maga G. Fodor Gábor nyitja meg a rendezvényt, rögtön utána fellép a nagy kereszténység-szakértő, Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter, ám a rendezvény fénypontja minden bizonnyal az a kerekasztal-beszélgetés lesz, ahol két jeles kereszténység-kutató szakember, Juhász Hajnalka miniszteri biztos és ifj. Lomnici Zoltán, a Századvég Alapítvány elnökhelyettese, a Civil Összefogás Fórum fő aktivistája társaságában fellép az ugyancsak neves kereszténység-szakértőként ismert és tisztelt Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija.

Persze meglehet, Köves Slomó tévedésből lesz itt, ugyanis ő arra a kerekasztal-beszélgetésre ígérkezett el, amelynek témája, hogy mit köszönhet a kereszténység a zsidóságnak, de az is meglehet, hogy Köves Slomó a fene nagy kapkodásban összekeverte a történeti kronológiát. Mert eddig úgy tudtam, hogy a kereszténység köszönhet sokat a zsidóságnak, például magát Isten kinyilatkoztatott szavát, a Tanach egészét (amely aztán az Ószövetség nevet kapta a keresztségben), a morális parancsolatokat, a történelmi látásmódot és így tovább, de most kiderül, hogy éppen fordítva: a zsidóság köszönhet sokat a kereszténységnek. És ez így is van: kétezer év antijudaizmusát, rendszeresen ismétlődő, kiterjedt pogromokat, vérvádat, az ostyagyalázás és a kútmérgezés vádját, nagyüzemi kényszerkereszteléseket, gettókat és a szent inkvizíciót, avagy a nagypénteki folklorisztikus zsidóveréseket.

Mindenesetre én meg Kohnnal együtt kiáltok fel boldogan: Nahát, és a mi nagy Köves Slomónk még a kereszténységhez is ért!

Trágár és már elmúlt 18

Nagyszerű hely ez az ország, nagyszerű gondolkodókkal, a szellem nagyszerű embereivel, építő, lelket melengető, szubtilis disputákkal, elegáns, mély és lényegre törő eszmecserékkel, dialógusokkal és kontroverziákkal.

Az elmúlt napokban a tömegdemokrácia adta lehetőségeket, távlatokat és parttalan kereteket bölcsen kihasználva, s a demokrácia édes gyümölcséből szakajtva tömegek fejtették ki, hogy akkor most a gimnazista lány beszélhet-e csúnyán, avagy nem beszélhet csúnyán, illendő-e és elfogadható-e úgy beszélni, ahogy, avagy nem illendő, sőt, egyenesen gusztustalan, elutasítandó, közerkölcsöket romboló és pusztító, az ősi szittya-keresztény magyar lelkülettől, mentalitástól és kultúrától nagyon is távoli, avagy éppen az ősi magyaros-hunos-betyáros-lóratermett habitus legőszintébb és legmélyebbről fakadó manifesztációja a smirglis nem-nem-soha, Ugocsa non coronat beszédmód. Érzékeny lelkületű művésznők sikkantották el a hazának, hogy juj és nem és nem és jaj és oh, borzalom, azzal a célzattal, hogy végre a nemzet asztalára kerüljön népünk legmeghatározóbb és legnemzetibb metafizikai sorskérdése: a hangképző szervek igénybevételével lehet-e bazdmegelni, hány éves kortól lehet, hány éves korig nem lehet, szülői felügyelet mellett vagy sem, s ha zöld utat kapna az illetlen beszéd, akkor ez, minden jel szerint, egy újabb Trianonnal érne fel a balsorstól annyit tépett és szaggatott nemzetünk és lélekben tizenötmilliós magyarságunk számára.
Aztán – még mindig a gimnazistánál maradva – véget nem érő filozófiai disputákat eredményezett annak felvetése, hogy a gimnazista lány, a proli szó használatával, átvéve a szót az őt támadó személy lexikai készletéből, marxistának minősül-e, avagy sem, marxista-e a lány tizenéves korosztálya a rendszerváltást követő 29. évben, vagy nem, mert ha igen, erről azok a tanárok tehetnek, akik persze még a marxizmus terminológiájában lubickolva szocializálódtak, ám ha mégsem, akkor mégis miért és hogyan? Netán felismerhetővé vált egy mélylélektani, tudat alatti, spontán és ösztönös, atavisztikus és a teremtéssel egyidejű, esetleg a teremtést már megelőző, preegzisztens, örökké élő és virágzó, intemporális, az ember antropológiai lényegét megképző hiányzó láncszem, a marxizmus (és leninizmus), akár a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem. A vita még nem zárult le, hála az égiek megengedő türelmének, folytatódik még, tisztázandó, ha én nem magamért, ki érettem; ha én csak magamért, mi vagyok én; s ha nem most, hát mikor? Mindenesetre kirajzolódott népünk előtt a jelen legnagyobb kihívása és feladata: tetszünk végre forradalmat csinálni a marxista köntöst öltött gimnazista lányok nemzetrontó pimaszsága ellenében, s közös erőfeszítéssel, megálljt parancsolva, leverve, s eltaposva végre a gyalázatost, a távoli tanyák múlt századi sötétlő ürességébe szemet vakító fényességességet angyali szárnyakkal elvivő-elhordozó, tündöklő demokráciánk (vesd össze Новая экономическая политика) ellen indított galád támadásukat.
Aztán Andy Vajna elhunyta alkalmából is szót kért a szabadon és kedvére nagypolitizáló nagyközönség, hogy megoszthassa az ő népével az ország grandiózus dilemmáját: most akkor szomorkodás, bú és gyász, avagy boldogság, vígság és ünnepnapok. Vagy-vagy, tertium non datur! És persze kijutott az özvegynek is mindenféle szelíd simogatás, találgatás, meg ide-oda adresszált jókívánság, vajh’ mi lészen most vele és belőle és neki és különben is.
Hát így.
Egyébként nem káromkodva, nem ribancozva, nem prolizva, nem marxista terminológiával dobálózva, nem a marxizmus klasszikusainak szókészletében tobzódva, nem proli- és parasztvakítva, nem vulgáris szavakat használva épp most verik szét a magyar tudomány teljes intézményrendszerét, intézeteket és kutatóközpontokat, az egész MTA-t, s vonják a tudományos kutatásokat állami-politikai-miniszteriális felügyelet alá, mert ők mondják meg, mi a tudomány és mi nem, ki a tudós és ki nem, s milyen eredményeket várnak a kutatások befejeztével és mit nem, mi cipelhető be vállainkon a tudomány nemzeti színű panteonjába, s mit kell kivetni onnan, örök szégyenre és kárhozatra, „mert ott áll eleve sírodnál, ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál.”
Hát csak szóltam.

Gábor György

Újabb 10 millió forintos támogatás az iraki üldözött keresztényeknek

0

Egy éven belül második alkalommal szervezett adománygyűjtést a háború után visszatelepülő iraki keresztény családok megsegítésére a Magyarországi Evangélikus Egyház. A februárban átadott 15 millió forint után, Fabiny Tamás elnök-püspök november 11-én újabb 10 millió forintot adott át az Ökumenikus Segélyszervezet iraki segélyprogramjának támogatására.

„A támogatás az egyházon belüli széleskörű összefogás eredményeként valósulhatott meg, melyben a gyülekezetek mellett iskolák és diakóniai intézmények is részt vettek. Márton napon, mikor a negyedik században élő püspök jótéteményeiről szóló legendákról beszélünk, fontos üzenet, hogy egyházként a szavakon túlmutató, gyakorlati segítségnyújtást is gyakorolnunk kell. Ezt példázza most ez az adomány is, mely különösen is nehéz helyzetben élő testvéreinket támogatja. Mikor néhány hónapja Pröhle Gergely országos felügyelővel Irakban személyesen is találkozhattunk a támogatott családokkal, újra megerősödhettünk abban, hogy milyen fontos az a munka, amit az Ökumenikus Segélyszervezet végez Irakban, a Ninive-fennsíkon.” – mondta el az elnök-püspök az adomány jelképes átadásakor, melyre a budapesti Deák téri templomban került sor, az egyház hagyományos Márton napi eseményén.

A támogatásért a Segélyszervezet nevében Gáncs Kristóf, az Ökumenikus Segélyszervezet kommunikációs igazgatója mondott köszönetet, kiemelve, hogy az evangélikus egyház évek óta elkötelezetten támogatja a háború elől elmenekült családokat. Az év elején átadott 15 millió forintból 17 család házának újjáépítését valósította meg a Segélyszervezet, a most összegyűlt adomány pedig lehetőséget ad ennek a segélyprogramnak a folytatására. „Köszönjük az evangélikus egyház vezetőinek elkötelezettségét az iraki üldözött keresztények visszatérésének támogatásában, és köszönjük minden gyülekezetnek és adományozónak, akik részei voltak az összefogásnak!” – mondta Gáncs Kristóf.

Magyarországra jön a pápa

Csak még nem tudni, hogy mikor. Mindenesetre, ez is benne van a pakliban. Meg még sok minden más is. Például az, hogy nem jön. Ötven százalék esély van a látogatásra, mert félig már sikerrel jártunk: Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a Vatikánban tárgyalt Pietro Parolin szentszéki államtitkárral, és a tárgyaláson szó volt a pápa magyarországi látogatásának lehetőségéről.

Most már csak a Vatikán válaszára várunk.

Az MTI tudósításából kimaradt, hogy Semjén Zsolt azzal próbálta a pápa számára vonzóbbá tenni a magyarországi vizitet, hogy közölte a szentszék államtitkárával: Bayer Zsolt derék, liberális, genderben hívő marhának nevezte a pápát. Tájékoztatta arról is, hogy Bayer Zsolt nem más, mint Orbán Viktor miniszterelnök jó barátja, a Fidesz nevű párt 5-ös számú tagkönyvének birtokosa.

Semjén Zsolt elmondta az államtitkárnak, hogy a Fidesz az a párt, amelynek prominensei, köztük a jelenlegi miniszterelnök, a kilencvenes évek első felében „Csuhások, térdre!” bekiabálásokkal zavarták meg az akkori kereszténydemokraták parlamenti felszólalását.

Semjén Zsolt azt is közölte a Vatikán államtitkárával, hogy a magyar kormány elkötelezett a keresztény értékek védelméért. Ennek jól látható megnyilvánulása a hajléktalanok kriminalizálása, amely a legutóbbi időkben odáig fajult, hogy a hajléktalanság bűncselekménynek tekintendő, a törvény ellen vétő, vagyis létező hajléktalanokra elzárás, szerény, ám nekik az életet jelentő cókmókjaikra pedig, tárolási kapacitás hiányában, megsemmisítés vár.

Ugyancsak a tízparancsolat és a keresztényi értékek szellemében viszonyul a magyar kormány a menekültekhez. Akiket nem csupán ellenségnek tekint, de milliárdokat költ arra, hogy ez az ellenségkép a magyar közvéleményben is kialakuljon. Ennek hatása egyre inkább érezhető, vagyis elmondható, hogy a kormány nem a vakvilágba szórja az adófizetők milliárdjait. Számos alkalommal előfordult, hogy a lakosság egyes tagjai rendőrt hívtak migránsnak látszó emberekre, és ez tevékenység még akkor is számottevő, ha kiderült, hogy az illetők nem migránsok, hanem magyar állampolgárok, turisták, önkéntes segítők, vagy éppen ideiglenesen hazánkban állomásozó, nálunk továbbképzésen résztvevő szaúdi rendőrök voltak.

Semjén Zsolt azt is elmondta a szentszéki államtitkárnak, hogy a magyar kormány és a magyar püspöki kar szeretettel várja Ferenc pápát, és nem csupán a személyi biztonságát garantálják, de ígéretet tesznek arra is, hogy itt tartózkodása idején az utcai plakátokon, és a kormányhoz közeli sajtóban szüneteltetik a keresztényi értékekkel ellentétes megnyilvánulásokat, úgymint a szegényekkel és az üldözöttekkel szembeni kíméletlen bánásmódot, valamint az idegenek elleni gyűlöletkeltést.

Ennek fejében csupán annyit kérnek, hogy a pápa magyarországi látogatása idején tartózkodjon a magyar kormányt bíráló, annak kereszténységét megkérdőjelező megfogalmazásoktól, tovább, amennyiben beszédet mond, annak szövegét előre egyeztesse a magyar püspöki kar sajtóosztályával.

Egy zsidó alapítvány keresztényeket ment Jordániában

0

A Halál-völgyből jöttem, Irakból – meséli egy iraki keresztény Ammanban. Az Iszlám állam dzsihád harcosai választás elé állították: megtagadja hitét és áttér az iszlámra, vagy megölik.

Kitartott keresztény hite mellett. Megkínozták, majd kivégző osztag elé került. Aztán csodálatos módon mégis megmenekült: egy keresztény alapítvány megvásárolta az életét az Iszlám államtól. Canon Andrew White tiszteletes, az alapítvány elnöke  jól ismerte Irakot, hiszen korábban 17 éven keresztül az anglikán egyház vikáriusa volt Bagdadban. Alapítványa most az üldözött keresztények megmentéséért küzd. Vele működik együtt Yechiel Eckstein rabbi, Izrael egyik legnagyobb üldözötteket segítő alapítványának feje.

Mi zsidók tudjuk, hogy mit jelent az üldöztetés

– mondta a rabbi az ynetnews izraeli portálnak. Az évi 140 millió dollárból gazdálkodó The Fellowship alapítvány jelentős összegekkel támogatja Canon Andrew White tiszteletes keresztény mentő alapítványát. Így sikerült megmenteni az üldözött keresztény életét a halál völgyben Irakban.

Csakhogy az a 12 ezer iraki keresztény, akit az anglikán tiszteletes szervezete megmentett, a legnagyobb nyomorban él Jordániában. Nem dolgozhatnak, és nem kapnak sem állami sem pedig egyházi szociális támogatást, hiszen nem muzulmánok. Le kell vennem a kipát és nem hangsúlyozzuk, hogy a pénz zsidóktól jön – mondja Eckstein rabbi. Aki legutóbb egy 125 ezer dolláros csekket adott át a 12 ezer iraki kereszténynek, akik Ammanban nyomorognak.

Nemcsak pénzt ad a zsidó alapítvány, hanem aktívan lobbizik azért, hogy az iraki keresztényeket befogadják Amerikába, Kanadába vagy az Európai Unióba

Hollik úr esete a keresztény értékrenddel

Hollik István szerint „a társadalmi nemek tanulmánya nem fér bele a keresztény értékrendbe”. Mindezt a megújult-megrégült Hírt TV-ben nyilatkozta a Fidesz-frakció szóvivője. Nem nyitnánk vitát, Hollik úrnál és pártjánál senki sem tudja jobban, hogy mit is kell értenünk keresztény értékrend alatt.

Ők maguk maguk mondják, hogy ezt ők tudják a legjobban és hinnünk kell nekik. Mást nem is tehetnénk.

Hogy miért nem fér bele a társadalmi nemek kutatása – és nem az, hogy „buzivá” neveljük a fiatalokat – azt a Fidesz szóvivője és párttársai nem szokták részletesebben kifejteni. Ezen persze nem kell megütközni, vannak dolgok, amelyek annyira maguktól értetődők, hogy nem is kell őket megmagyarázni.

Ha Bayer Zsolt, a Fidesz megmondóembere argentin libsinek és derék liberális, genderben hívő marhának nevezi a katolikus egyház fejét, Ferenc pápát, az nyilván belefér a keresztény értékrendbe. Ha nem így volna, Hollik úr már régen bement volna a Hír TV-be, vagy egy másik megszerzett médiájukba, és kifejezte volna a rosszallását.

Van persze még néhány dolog, ami feltehetőleg nem fér a keresztény értékrendbe, és amiről a Fidesz prominensei nemigen szokta nyilatkozni. Például az, hogy illendő-e hívő embernek a másoktól ellopott pénzből hoteleket, földeket, gyárakat, vagy éppen médiát vásárolni. A Tízparancsolat sajnos csak halálos betegségek gyógyítására alkalmas, úgyhogy ebben a tekintetben nem ad semmilyen eligazítást. Van benne ugyan olyan kitétel, hogy ne lopj, de ez csak egy olyan általmos megfogalmazás, ehhez nem kell keresztény értékrendűnek lenni, egyik világvallás és az ateisták sem azt hirdetik, hogy lopni üdvözítő lenne.

Van egy sejtésünk, vagy mondjuk úgy, alapos gyanúnk, hogy Hollik úrnak és társainak nem a gender szakkal van baja. Mint ahogyan a mostanság fellángolt, és az ötvenes évek levegőjét idéző kultúrkampf sem arról szól, hogy Esterházy Péter jobb író-e Döbrentei Kornélnál. A kornánynak ezt nem áll módjában eldönteni, és nem is akarja. Nem erről szól a gender szak körüli vita sem, hanem arról, hogy a Fidesz ezt is a saját hatáskörébe vonná. Ők mondanák meg, hogy ki a jó író, mely tudományok tanítása hasznos a társadalomnak. De nemcsak ezt, hanem azt is, hogy mi a család, ki a jó apa és anya, ki a jó polgár, magyar ember, hazafi.

Mindent ők akarnak jobban tudni és kézben tartani. Nemcsak az anyagi javakat, de azt is, ami az agyakban és a lelkekben van. Bármennyit is papol Hollik úr, nagy összegben fogadnék arra, hogy ez utóbbi nem fog nekik sikerülni.

Miről beszél Orbán Tusványoson?

Már csak néhányat kell aludnunk szombatig, hogy megtudjuk, miről beszél Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke a romániai Tusványoson, a bálványosi szabadegyetem és diáktábor programján. Orbán tusványosi megszólalásai mindig emlékezetesek, gyakran ott mondja el először, amit Magyarországon nem mer, vagy nem akar elmondani.

Egy évvel ezelőtt például arról kérdezték Orbán Viktort, hogy miért nem bánnak keményebben a „Soros-bérencekkel.” Még bánhatunk, válaszolta akkor a miniszterelnök.

Derültség volt, taps. A jelenlévők nyilván maguk elé képzelték, amint Orbánék a mostaninál is keményebben bánnak a Soros-bérencekkel.

Már az egy évvel ezelőtti megszólalás sem volt előzmény nélküli. 2017-ben, húsvét vasárnapján azt mondta Orbán a közrádióban a tüntetőkről, akik szerinte meg nem engedhető mondatokat skandálnak, hogy sok békés keresztény embernek viszket már a tenyere.

Vagyis, a békés keresztény embereket onnan lehet megismerni, hogy fogytán a türelmük és viszket a tenyerük

A magyar nyelvben arra mondják, hogy viszket a tenyere, aki ütni készül, és akiről tudvalevő, hogy meg is van az ereje ahhoz, hogy üssön. Orbán miniszterelnök nem vitatkozik az ellene tüntetőkkel, nem akarja érvekkel megvédeni az álláspontját, hanem fenyeget, és azt vetíti elő, hogyha a tiltakozók nagyon elszemtelenednek, és még a mostaninál is jobban kihúzzák a gyufát, akkor a békés keresztény emberek még arra is képesek lesznek, hogy ne békésen, és ne keresztény emberek módján viselkedjenek.

Esetleg, ha nagyon elfajul a helyzet, és a kormány ellen tüntetők nem fogják vissza magukat, az is előfordulhat, hogy az Orbán miniszterelnök által hivatkozott békés keresztény emberek tevőlegesen is fellépnek azok ellen, akik miatt viszketni kezdett a tenyerük. Kopasz, kigyúrt verőemberek alakját öltik, és ebben a minőségükben megfegyelmezik az Orbán ellen tüntetőket, megtanítják őket kesztyűbe dudálni, azaz, megmutatják nekik, hogy hol a magyarok istene.

Azok, akik 1944-ben gyerekeket, időseket és középkorúakat, nőket és férfiakat lőttek a Dunába, egytől egyig békés, keresztény emberek voltak. Feltehetőleg büntetlen előélettel, makulátlan, négy nagyszülőig igazolható felmenőkkel, és csupán az hozta ki őket a sodrukból, az tette őket elállatiasodott véglénnyé, hogy előzőleg évtizedeken át uszították őket a zsidó származású magyar honfitársaik ellen. Ébren tartották bennük a gyűlöletet, majd idővel parancsot kaptak arra, hogy lőjék a Dunába azokat, akik szeretett vezérüket olyannyira kihozták a béketűréséből, hogy még a tenyere is viszketni kezdett.

Szó sincs arról, hogy Orbán miniszterelnök bárkit is a Dunába lövetne. Csupán arról, hogy nagyon kell vigyázni a szavakkal, mert tudjuk a történelemből, hogy a szavakból lesznek a tettek, a szóból fakad a gyűlölet.

Akinek viszket a tenyere, mosson kezet. Ha még ez sem segít, kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

A nap kérdése

0

A Sajókazán működő Dr. Ámbédkar Iskola 2017-ben befizette a tanulóit, köztük három roma gyereket egy borsodi cserkésztáborba, de amikor kiderült, hogy cigány származású diákokról van szó, azt mondták nekik, hogy „sem származásuk, sem hitük alapján nem illenek a magyar keresztény cserkészek közé.”

This poll is no longer accepting votes

Ön egyetért azzal, hogy a roma gyerekek nem lehetnek keresztény cserkészek?
×

A keresztény kultúra megvédése

A kormány az én kottámból játszik. Igaz, még nem is tudtam az alaptörvényről – nem is tudhattam, mert nem is létezett – amikor sok évvel ezelőtt megírtam, hogy be kellene tiltani a vércsoportokat. Meg a napi középhőmérsékletet. Valamint az emberi butaságot. Mindenki legyen okos, legyen szép. És jó, mindhalálig.

Igaz, ezt viccnek szántam, mert valóságnak akkoriban kicsit durva lett volna.

Aztán megérkeztünk 2018-ba. Amikor is beleírják az alaptörvénybe, hogy a keresztény kultúra védelme minden állami szerv számára kötelező feladat.

Bármit is jelentsen ez.

Mindenki, aki itt él, a keresztény értékeket védi. Akár tud róla, akár nem. Még nem találkoztam olyan emberrel, aki azt mondta volna, hogy magasról tesz a keresztény kultúrára. Olyan politikussal, aki azzal kampányolt volna, hogy fenébe a keresztény kultúrával, védje meg, aki akarja!

Mondjuk, nem ártana tudni, hogy mit kell értenünk keresztény értékek alatt.

Van ugye a tízparancsolat, abban sok minden benne van. Egyedül az nincs benne, amit az Emmi újdonsült minisztere, Kásler Miklós mondott. Hogyha betartanánk a tízparancsolatot, azzal a halálos betegségek háromnegyedét megelőzhetnénk.

Reszkessetek halálos betegségek!

Azt is meg lehet kérdezni, hogyan lehet észrevenni, ha támadják a keresztény kultúrát? Olyan darabokat játszanak egy színházban, ami nem tetszik a regnáló hatalomnak? Valaki olyat mond a tévében, olyat ír egy újságban, amitől valamelyik főembernek rosszkedve lesz?

S ha már mindezeket tisztáztuk – csak vicceltem, mert az ilyen dolgokat csak diktatúrában szokás tisztázni – akkor az a kérdés is felvetődik, hogy egy állami szerv hogyan védje meg a keresztény kultúrát? Mondjuk egy minisztérium. Vagy a NAV. A keresztény kultúrának kedvező adózási rendszert vezet be? A keresztény könyvek áfája egyszámjegyű, a többié kettő, vagy annál is több? Mi az, hogy keresztény könyv? Keresztény ember írta? Keresztény ember olvassa?

Mi van akkor, ha az állami szerv, hiába írták bele a gránitszilárdságú alaptörvény hetedik módosításába, nem védi meg a keresztény kultúrát? Azt mondja, hogy megvédi, aztán mégsem. Mi lesz a büntetése az állami szervnek? Börtönbe juttatják, vagy csak pénzbüntetéssel sújtják?

Talán közelebb visz a fentiek megértéséhez a következő anekdota. (Nem tudom, beletartozik-e a keresztény kultúrába, de tanulságos.)

Élt egyszer e honban egy Kellér Dezső nevű konferanszié, kabarészerző és nem mellesleg számos sláger szövegének írója. Aki, zsidó származása miatt, abban a „megtiszteltetésben” részesült, hogy munkaszolgálatosként szolgálhatta az akkori munkaalapú társadalmat.

Ásás közben az egyik sorstársa felismerte Kellért, és szólt az őket őrző keretlegénynek, hogy ha lehet, vigyázzon erre a kis nagy emberre, ne essék a szükségesnél nagyobb bántódása. Már csak azért is, mert olyan ismert és kedvelt slágerek szövege fűződik ugyanis a nevéhez, mint például a Néha fáj a szívem, de én letagadom, a Jó a kék szemébe nézni, a Nem tudom az életemet hol rontottam én el, vagy a Jaj, de jó a habos sütemény…

A keretlegény odament Kellérhez, egy ideig nézte, majd kifakadt: a krisztusát neki, hát miért nem lehetett ezeknek a daloknak a megírását egy rendes keresztény magyar emberre bízni?

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!