Kezdőlap Címkék Kdnp

Címke: kdnp

Fidesz: Kell az ellenség

0

A bevándorláspárti Soros-hálózat Gyurcsányékkal együtt kampányol a bevándorlást ellenző magyar képviselők ellen – mondta Nacsa Lőrinc, a KDNP frakciószóvivője a kormánypártok véleményét ismertetve kedden Budapesten.

Nacsa Lőrinc újságíróknak kifejtette: kétszáz, a nemzetközi Soros-hálózathoz tartozó szervezet kampányol a magyar emberek által választott Fidesz-KDNP-s európai parlamenti képviselők ellen.

Például meg akarják akadályozni Hidvéghi Balázs megválasztását az EP LIBE bizottságának alelnöki posztjára, sőt, a magyar ellenzéki képviselők is hetek óta a kormánypárti képviselők tisztségei ellen áskálódnak – fogalmazott, hozzátéve: a Soros-szervezetek ezért még levelet is írtak az Európai Néppártnak.

Egészen példátlan és felháborító, amit művelnek – jelentette ki a kormánypárti politikus.

Nacsa Lőrinc rámutatott: a bevándorláspártiak teljesen szembemennek a magyar emberek akaratával, a demokratikus választások eredményével, hiszen az európai parlamenti képviselőink azért lehetnek ott, mert a magyar emberek rájuk szavaztak. A májusi választáson az ellenzéket messze megelőzve a szavazatok 53 százalékát a Fidesz kapta – idézte fel.

Azt mondta, a bevándorláspártiak azért akarják megakadályozni a kormánypárti képviselők kinevezését, mert így akarják elhallgattatni a magyar emberek hangját.

Nem akarják, hogy a Fidesz képviselőin keresztül a magyar emberek hangja felerősödjön az új Európai Parlamentben, és az olyan bizottságokban, mint a LIBE, ami eddig teljesen a Soros-hálózat befolyása alatt állt és a bevándorláspárti javaslatok első számú előkészítője – értékelt Nacsa Lőrinc.

A KDNP-s politikus kijelentette: minél erősebben akarják őket elhallgattatni, annál erősebben fogják hallatni a magyar emberek hangját az EP-ben, és mindent megfognak tenni azért, hogy megállítsák a bevándorláspárti erőket.

(MTI)

A Tranai-rendszer

Gulyás Márton méltán elhíresült dokumentumfilmje óta nincs épeszű ember az országban, aki ne látná: a választási rendszerünk beteg. Nagyon beteg, tán gyógyíthatatlan is. Ilyenkor mondják azt az elégedetlenkedő sajtónak – amit Kocsis Máté már politikai ellenségnek is nevezett a minap – hogy „ha nem tetszik, mondj jobbat”.

Rendben van.

Mondok.

Elég sokat gondolkodtam rajta, hogyan lehetne ezt a rosszul összerakott, választási körzethatárok átrajzolásától, részrehajló számítási rendszertől, kamupártoktól szenvedő eljárást legalább kicsit finomítani, igazságosabbá tenni. Persze azt én sem hiszem, hogy ez az én módszeremet valaha bárhol is be fogják vezetni – de érdemes elgondolkodni rajta.

Nem akarok dicsekedni, távol álljon szerény személyemtől, aki ismer, tudja, hogy úgyszólván sosem járok rózsaszirmokon és babérkoszorúban, de most valóban úgy érzem, figyelemre méltót alkottam. Megtaláltam a megoldást a demokrácia speciálisan magyarországi és általánosan vett, világméretű gondjaira is egyaránt.

Gratulációkat elfogadok, esetleg készpénzt, nemesfém tárgyakat és a tőzsdén kellőképpen magasan jegyzett értékpapírokat is, de ennél többről szó sem lehet.

No jó, akkor térjünk a tárgyra: hogy lehetne ebből a válságban kínlódó világból működő demokráciát csinálni?

Előrebocsátanám, hogy az alapötlet nem tőlem származik, hanem egy szerény, kétkezi cseh tőzsdegurutól, Karel Janecektől, ő már évekkel ezelőtt javasolt valami hasonlót, de New Yorkon kívül sehol sem alkalmazták, igaz, ott legalább sikerrel. Én már továbbfejlesztettem az ötletet és kissé egyszerűsítettem, ahol szükséges volt.

Egyszóval, a varázsszó: negatív voks.

Igen, kérem, negatív. Az országgyűlési választásokon. De az önkormányzatiakon is.

Hű, mondja erre harminckét választási szakértő, de lehet, hogy harminckétezer is van már ezekben a mostani időkben, hogy ez milyen visszaélésekre adna alkalmat!

Nem nagyobbakra, mint a mostani rendszer, és nem is lenne igazságtalanabb, viszont legalább árnyalná a választás eredményét.

Ugyanis most az a helyzet, hogy elégedetlenek vagyunk a kormány politikájával, összetételével és egyáltalában véve mindenével. Különböző mértékben, én például nagyon, mások kicsit, de olyan embert csak egyet ismerek, aki maradéktalanul elégedett volna, és az is szerkesztő az egyik kormánylapnál.

Próbálna meg nem elégedett lenni.

Mármost a mai rendszerben két módon tiltakozhatunk a kormány elhibázott döntései ellen: az egyik a tüntetés, a másik az, ha a választásokon nem rájuk szavazunk. Mondjuk én eddig sem rájuk szavaztam, de más meglehet, hogy igen.

Ha tüntetünk, ránk zúdul a kormánymédia, tornából felmentett, nemileg aberrált, de legalábbis alternatív szexualitású drogosoknak neveznek és a független magyar bíróság közmunkára ítél garázdaság szándéka látszatának előkészítése miatt. Vagy sorosista bérencnek és megtévesztett tömeghisztériásnak bélyegeznek, főleg annak érdekében, hogy a szerintük kevésbé tájékozott szavazórétegeket távol tartsák nézeteink megismerésétől.

Ha viszont választunk, pont azt tesszük, ami a kormány érdeke. Ugyanis a demokratikus választási rendszereknek egy alapvető baja van világszerte, de legfőképpen nálunk: az, hogy igent lehet mondani a voksoláson, nemet nem. Maximum távol maradhat az ember vagy leadhat egy érvénytelen szavazatot. Mármost ez jelen helyzetünkben úgy néz ki, hogy ugye nem tetszik a rendszer. Sebaj, mondaná a Logika, szavazz az ellenjelöltre. Logika barátunk elmegy jeget aszalni, ugyanis nem egy ellenjelölt van, hanem öt-tíz-húsz. A szerencsétlen választó leszavaz listán is, egyéniben is arra, akit a legkevésbé talál ellenszenvesnek, aztán valahogy győz a korábbi kormány. És az ellenzék pártjai kisebbségben jutnak a Parlamentbe.

Rossz a rendszer?

Nagyon, mondják az ellenzékiek, akik pártonként azt állítják, hogy csak ők az igaziak és egyedül üdvözítők, az összes többi párt hamisítvány és bérenc, és az összefogás csak az ő vezetésükkel elképzelhető, de akkor majd győz a nép, mindenki húszéves lesz, magas, szőke és jómódú, valamint az ellenségeinket megeszi a fene.

Mondom: nem egy ellenzéki párt beszél így az összes többiről, hanem mindegyik! Miért is? Mert ha egynek sikerülne valahogy maga alá gyűrni az összes többit, bedarálni, felemészteni őket, akkor a mostani kormányhoz hasonló teljhatalmat kaphatna. Épp ezért akármilyen rossz is a mostani magyar választási törvény, nincs egy olyan ellenzéki politikus sem, aki kiállna ellene, hiszen a saját maga majdani teljhatalmát kockáztatná.

Nem nehéz belátni, hogy ellenzéki összefogás sosem lesz, választási koalíció sem, itt mindenki a maga pecsenyéjét kovácsolja és mindenkinek a saját foga törik bele.

Épp ezt oldaná meg szerény javaslatom. Az igaz, hogy gyökeresen átalakítaná a politikai életet, és megszűnne a választók zsarolása, megszűnne az alkalmatlan ellenjelöltek szándékos állítása, egyáltalán, minden megváltozna – viszont lehetne sokkal demokratikusabb az élet. Persze, ennek a rendszernek is vannak hibái, elsősorban az, hogy ezzel is vissza lehetne élni, de csak valós tömegek támogatása esetén.

Javaslatom lényege tehát a következő: míg mostanáig a magyar választó két szavazatot adhat le, egyet egyéniben, egyet pártlistára, ezen kívül maradhat távol és tartózkodhat, a jövőben az lenne üdvös, ha négy szavazata volna: egy pozitív és egy negatív egyéniben és ugyanígy pártlistán is kétféle, igen és nem. Tehát szavazhatna nem csak arra, hogy kit „akar” megválasztani (nem egyszer megfelelőbb jelölt híján), hanem arra is, kit, kiket nem akar látni sem a politikában. És nem lenne köteles minden voksát felhasználni.

Hogy nézne ki ez a gyakorlatban?

Mondjuk én a főváros nyolcadik kerületében élek, nálunk a világon minden oldal és párt indul. Elmegyek szavazni, megnézem a választékot, ejnye, kritikán aluli, és akkor… beikszelek két NEM-et a Fidesz-KDNP-re egyéniben és a Jobbikra vagy a Mi Hazánkra listán, aztán két igent egyéniben és listán egy nekem rokonszenves ellenzéki pártra. Így sikerült a negatív véleményemet is kinyilvánítanom, igaz, annak is sikerül, aki velem ellenkező nézeteket vall. Mármost tény, hogy kisebb pártokat nagyon jól szervezett nagyobb pártok képesek volnának letörölni ebben a rendszerben a választási térképről, de ehhez az kéne, hogy valóban sok legyen a szavazójuk és azok legyenek nagyon fegyelmezettek. Másfelől viszont olyan, gyávaságból, közömbösségből eddig otthon maradó rétegek is elmennének szavazni, akiket a politika iránti ellenszenv mozgat, tehát átalakulna a végletekig eldurvult politikai élet és mindenki elkezdene viselkedni, hogy ne váljon vállalhatatlanná a dühös választók előtt – akik kicserépszavazhatnák még a listáról is, ha eléggé haragszanak mondjuk a nyugdíjpénztárak, a Liget, a CEU, az MTA, Paks kettő, a belgrádi vasút vagy bármi miatt.

Persze, ezt az ötletet soha és sehol nem fogják bevezetni, annak dacára, hogy a Janecek-kísérlet sikerrel járt New Yorkban: túl jó a módszer.

Nincs politikus, akinek érdekében állna egy igazságos rendszer kialakítása.

Különben nem csak Janecek pedzegette ezt a dolgot (igaz, nagyon másként, 6-4 arányú igen-nem voksolási lehetőséggel, önkormányzati ügyekben).

Hanem Robert Sheckley, a sci-fi mestere is.

Erről szól talán legjobb írása, a Tranai.

Nála a Bolygó Elnökének a nyakában függ egy hatalmas pecsét, ekrazitból, és ha bizonyos mennyiségűnél több választópolgár nemtetszését vívta ki a vezető, melyet rádiójelekkel tudnak közölni, egészen egyszerűen felrobban.

Kiváló megoldás ez is.

Akkor legyen ez a rendszer neve.

Mondom, köszönetnyilvánításokat, készpénzt, értéktárgyakat és nagyobb értékű kötvényeket azért elfogadok, ha valakiben túlteng a hála érzése.

De szobrot nem.

Azt könnyű felrobbantani.

Az azonnali kérdések órájával folytatta hétfői ülését az Országgyűlés

0

Ma a második héten szokásos kérdésekkel és azonnali kérdésekkel zárult az Országgyűlés második heti ülésszaka.

Jobbik: meddig tűri el a Fidesz Pócs Jánost a sorai között?

Csányi Tamás, a Jobbik képviselője azt kérdezte, hogy meddig tűri el sorai között a kormányoldal Pócs János fideszes országgyűlési képviselőt, aki egy, a napokban előkerült videóban – a jobbikos képviselő megfogalmazása szerint – “egy cigány férfi elégetésére tesz kísérletet és többek elégetésére is utal”.  Varga Mihály, miniszterelnök-helyettes azt mondta: nem hivatala és tiszte, hogy a képviselőcsoport nevében válaszoljon, de felhívta a figyelmet arra, hogy a Fidesz-frakció közleményt adott ki, amelyben “nem szerencsésnek” minősítette a videót. Varga Mihály hozzátette: személyesen is osztja ezt a véleményt, és nem tartja szerencsésnek a videó elkészítését.    Csányi Tamás szerint ugyanakkor a kormány munkáját minősíti, hogy ilyen képviselők ülhetnek a parlamentben. Jelezte: a Jobbik feljelentést tesz az ügyben.  Varga Mihály úgy reagált: külön vitát érdemelne, hogy a Jobbik milyen cigány- és kisebbségellenes megnyilvánulásokat tett az elmúlt időszakban. A Jobbik először a saját háza táján söprögessen, utána kérdezzen minket – mondta.

MSZP: mikor tesz valamit a kormány az egészségügyben?

Bangóné Borbély Ildikó (MSZP) azt kérdezte, hogy mikor akar a kormány valamit kezdeni az egészségüggyel, hogy ne haljon meg évente 24 ezer ember azért, mert nem kapja meg a megfelelő orvosi ellátást.    Varga Mihály pénzügyminiszter válaszában cáfolta, hogy a kormány eddig nem tett semmit az egészségügy érdekében, hiszen – sorolta – megduplázódott az egészségügyi költségvetési támogatások aránya, az EU-s források igen jelentős része megy az egészségügyi intézményekhez és jelentős béremelések is történtek az ágazatban.   Bangóné Borbély Ildikó viszonválaszában arra hívta fel a figyelmet, hogy jelenleg 422 helyen hiányzik a háziorvos, 600 ezer ember nem jut hozzá napi szinten a háziorvosi ellátáshoz, a sajtó pedig folyamatosan egészségügyi botrányokkal van tele.    Varga Mihály szerint a béremeléssel a kormány megpróbálja megtartani és idevonzani szakdolgozókat, azonban vannak olyan ágazatok, ahol szakemberhiány van, így az egészségügy, az oktatás, a mezőgazdaság és az építőipar területén.             DK: hány fideszes bűnözőt mentegetnek, hogy nem csatlakoznak az európai ügyészséghez?

Demokratikus Koalíció: hány fideszes bűnözőt menteget a kormány, hogy nem csatlakozik az európai ügyészséghez?

A politikus szerint az utóbbi időszak egyik legkirívóbb botránya Orbán Viktor miniszterelnök vejének ügye. Völner Pál igazságügyi államtitkár arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország mellett Svédország és Lengyelország sem csatlakozott az európai ügyészséghez, és az erről szóló vita során olyan javaslatokat tettek, amelyekkel az európai szervezet felállítása nem sértette volna a tagállamok szuverenitását. Hangsúlyozta: a magyar ügyészség önmagában is képes hatékonyan fellépni, a már meglévő európai szervezetekkel, így az OLAF-fal és az Eurojusttal együttműködve. Gréczy Zsolt viszonválaszában jelezte: a DK nem hagyja annyiban az Elios botrányát, és az európai parlament szakbizottságain keresztül kéri ki majd ki az erre vonatkozó dokumentumokat.  Völner Pál szocialista korrupciós ügyeket, és emiatt elítélt MSZP-s politikusokat sorolt fel, az Elios ügyről szólva pedig kiemelte: az, hogy nem lehet elszámolni egy uniós költséget, még nem jelent bűncselekményt.

LMP: a magyar kormány valóban nemet mondott-e a parkolási maffia megfékezésére?

Csárdi Antal (LMP) Tarlós István főpolgármester egy nyilatkozatára utalva azt kérdezte, hogy a magyar kormány valóban nemet mondott-e a parkolási maffia megfékezésére.  Varga Mihály pénzügyminiszter elmondta: a kormány a parkolóautomaták NAV-hoz való bekötésében látja a probléma megoldását, és erről törvényjavaslatot nyújtottak be az Országgyűlésnek.    A képviselő ismételt kérdésére válaszolva Varga Mihály hozzátette: a kormány egymás után tesz olyan lépéseket, amelyekkel a feketegazdaság lehetőségeit visszaszorítja. A parkolóautomaták adóhivatalhoz való bekötéséről szólva hozzátette: lehet, hogy ez nem old meg minden problémát, de jelentős lépés.

Párbeszéd: mit keres Kásler Miklós a hálószobákban?

Burány Sándor (Párbeszéd) egy olyan orvosi-egészségügyi képzésről kérdezett, amelyet 20 millió forinttal támogatott a szakminisztérium, és amelyben a résztvevőnek vállalniuk kell, hogy nem végeznek mesterséges megtermékenyítést, nem állítanak be fogamzásgátló gyógyszert vagy eszközt, és nem végeznek művi terhesség-megszakítást. Mit keres Kásler miniszter úr a hálószobákban? – tette fel a kérdést.    Varga Mihály válaszában arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormány az elmúlt időszakban 7 milliárd forintot fordított a meddőség kezelésének támogatására és ezt folytatni is a kívánja. Hozzátette: az adott civil szervezet hatáskörébe tartozik, hogy hogyan használja fel a támogatást.     A párbeszédes képviselő a közpénzek elképesztő pazarlásának nevezte a szervezet támogatását, a miniszter viszont azzal érvelt: azt szeretnék elérni, hogy azok a katolikus párok kapjanak segítséget és támogatást, amelyek vallási, katolikus alapon közelítenek ehhez a kérdéshez.

Fidesz: milyen eszközökkel lehet fellépni az MSZP-s korrupciós ügyekkel szemben?

Budai Gyula arról beszélt, hogy az MSZP és a DK tele van korrupciós ügyekkel, és példaként hozta a négyes metrót, a sukorói telekcserét, Czeglédy Csaba több milliárdos kárt okozó költségvetési csalását, illetve Szegedről a Szeviép ügyet. Utóbbiról kiemelte, hogy Botka László (MSZP) polgármester “udvari beszállítójának” vezetőjét a bíróság több évre ítélte. Közlése szerint a volt Szeviép-vezető elmondta, hogy 2010 előtt nagyberuházásnál csak az lehetett fővállalkozó, akinek voltak politikai kapcsolatai, és pénzt csorgatott vissza. Kitért arra is, hogy Ujhelyi István szocialista EP-képviselő házát 30-40 millió forintért újították fel, és cserébe a politikus támogatást ígért a megrendeléseknél.

Budai Gyula azt kérdezte, milyen eszközökkel lehet fellépni az ilyen korrupciós ügyekkel szemben?

Völner Pál az igazságügyi tárca államtitkára szerint a szocialisták nem tanultak a hibáikból és ennyi év után sem találnak olyan jelöltet, aki hitelesen képviseli a baloldali értékeket. Szeged is többet érdemelne – jegyezte meg az államtitkár. Hozzátette: ugyanaz a rendszer működik, mint ami korábban, csak most egy nagyobb városra szorultak vissza, amit Botka László hűbérbirtokként működtet. Utalt arra is, hogy a Szeviép ügyben 443 család károsodott 10 milliárd forint értékben.

Jobbik: a kormány támogatja a párt határozati javaslatát a bevándorlók ügyében?

Jakab Péter arról beszélt, hogy harmadik éve hosszabbítják meg a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet, de ennek okozója valójában a kormány maga. Kitért arra, hogy F. Hasszán hamis okiratok miatt akadt fenn a hatóságoknál, majd idegenrendészeti őrizetbe helyezték, és három hónapig vizsgálták, mire kiderült, hogy az ISIS terroristája. Hozzátette: az elmúlt három évben 86 ezer embert engedett be a kormány mindenféle ellenőrzés nélkül. El tudják képzelni hány terrorista vagy rossz szándékú ember érkezett az országba? – kérdezte, hozzátéve: a migrációval szemben nem konferenciákkal, plakátokkal vagy ráolvasással kell küzdeni. Komoly fellépésre van szükség – jelentette ki a jobbikos politikus, aki utalt pártja határozati javaslatra. Jakab Péter azt kérdezte: támogatja ezt a kormány?
Varga Mihály pénzügyminiszter úgy reagált: fantomszámokkal nem tud vitatkozni.
Szavai szerint a jobbikosok összeadtak tücsköt-bogarat és ebből kreáltak egy számot. Közölte: ebben benne lehetnek azok is, akik védelmet kaptak a magyar államtól. Ugyanakkor ez egyszerűen butaság – tett hozzá.
Varga Mihály feltette a kérdést, hogy a jobbikos képviselő azt kifogásolja tulajdonképpen, hogy elfogtak, letartóztattak egy terroristát, és alaposan megvizsgálták? Ha ezzel baja van, akkor neki a felszólalással van baja – közölte.

KDNP: menyire hiteles a DK-családvédelmi programja?

Nacsa Lőrinc (KDNP) arról beszélt, hogy a baloldal kormányzása idején elvett egyhavi fizetést, megszüntette az egy- és kétgyermekes családok adókedvezményét, csökkentette a gyes idejét, és adóemelések nehezítették a családok életét. A 2010-ben bekövetkezett családbarát fordulat után bevezették és kiterjesztették a családi adórendszert, a családi otthonteremtési programot, a gyed extrát, rezsicsökkentést hajtottak végre, széles rétegben biztosítják az ingyenes gyermekétkeztetést, és a tankönyvet. Több mint duplájára emelték a családokra költött költségvetési forrásokat – sorolta a KDNP-s képviselő. Nacsa Lőrinc rámutatott: a Gyurcsány-párt a balliberális ellenzékkel karöltve ezeknél a szavazásoknál mindig a magyar családok ellen szavazott és most sem akarják támogatni a családvédelmi akciótervet. Kitért arra, hogy Gyurcsány Ferenc a magyar családoknak akar programot hirdetni, sorban a huszonnyolcadikat. Megjegyezte: a korábbi kezdeményezései mind vagy hazugságon alapultak vagy óriási bukások lettek. Mennyire hiteles ezek után a DK családvédelmi programja? – kérdezte.
Rétvári Bence, az Emmi államtitkára közölte: az, hogy mekkora értéket képviselnek Gyurcsány Ferenc szavai, saját maga rögzítette, amikor azt mondta, “hazudtunk reggel, éjjel meg este”. Idézte Gyurcsány Ferenc programjait és rámutatott: egyik sem valósult meg, “ennyi a hitelük”.
Hozzátette: a magyar családok szinte miden évben, amikor baloldali kormányok voltak, vesztettek, valamilyen támogatást elvettek tőlük. Mindenki választhat: a Brüsszel diktálta megszorítások vagy a 2010 utáni időszak, a családtámogatások évről-évre történő, érezhető bővítése.

MSZP: állítsuk meg a légszennyezést!

A szocialista Varga László a légszennyezésre hívta fel a figyelmet, amely mint kiemelte, számtalan daganatos megbetegedésért felelős és számtalan korai halálesetet okoz. E téren a Sajó-völgye a legszennyezettebb – jegyezte meg a szocialista képviselő, aki felhívta a figyelmet a Miskolci Egyetem innovációjára, a szmogkéményre is, illetve egy program elindítására tett javaslatot, Stop Poros néven.
Farkas Sándor, az agrártárca parlamenti államtitkára kiemelt célként jelölte meg a lakosság egészségi állapotának javítását, a népbetegséget okozó tényezők visszaszorítását. Rámutatott: jelentős lépések történtek, számos területen javult a helyzet, de a levegő minőségének alakulásában tőlük független tényezők is szerepet játszanak. Példaként említette az országhatáron túlról érkező légszennyező anyagokat. Azt ígérte, hogy továbbra is minden lehetséges intézkedést megtesznek a levegő minőségének javítása érdekében.

DK: csökken a felsőoktatásban tanulók aránya

Arató Gergely (DK) azt mondta, hogy a felsőoktatásban tanuló diákok aránya a Gyurcsány-kormányok idején az össznépesség négy százalékát tette ki, mára viszont csak három százalékát. A kormány ugyanis bezárja a diákok előtt a felsőoktatás kapuit – fogalmazott.
Rétvári Bence, az Emmi államtitkára azt felelte, hogy az oktatás-nevelésre Magyarországon a GDP 4,9 százalékát fordítják, miközben az EU-s országok átlaga 4,7 százalék.
A Gyurcsány-kormány azt érte el, hogy megduplázta a fiatalok munkanélküliségét és tandíjat akart fizettetni a felsőoktatásba bekerülőkkel, a jelenlegi kabinet azonban két év alatt negyven százalékkal emeli fel a szociális ösztöndíjakat – hangsúlyozta.

Napirend után:

A napirend utáni felszólalások sorát nyitó Rétvári Bence (KDNP) a Kornis Gyula Tervről, a váci és szobi járás fejlesztési programjáról beszélt.
Barcza Attila (Fidesz) arra hívta fel a figyelmet, hogy idén Sopronban rendezik a női kosárlabda Euroliga négyes döntőjét.
Z. Kárpát Dániel (Jobbik) azt mondta, hogy tavaly 111 ezer ember érkezett Magyarországra, közülük több mint hatvanezren munkát akartak vállalni.

Ezt követően Hiller István levezető elnök a parlament ülését bezárta.
A Ház várhatóan jövő hét hétfőn folytatja a munkáját.

A KDNP feltámadása – Déli kávé Szele Tamással

Kérem szépen, nem történt semmi világrengető, ha csak azt nem számítjuk, hogy a KDNP-ből mentőöv lehet Brüsszelben. Úgyhogy beérem egy átlagos duplával is, két cukorral. A néppárti konfliktus és nyilatkozatözön a felfüggesztés kapcsán manapság lassan megszokott is lehetne – de a KDNP alaposan meglep.

Meglep, ugyanis ez a politikai párt megalakulása óta rejtély előttem. Ismertem én mindenféle embert a rendszerváltás idején, fideszest, SZDSZ-est, MSZP-st, MDF-est, kisgazdát, még egy szociáldemokrata ismerősöm is volt, pezsgett a politikai élet, csak éppen eleven KDNP-ssel nem hozott össze soha a sors. Mintha csak kerültek volna engem, vagy nem is léteztek volna. Később, mikor már egy országos napilapnál dolgoztam, sajtótájékoztatókon természetesen láttam kereszténydemokrata politikusokat, beszéltem is velük, ha kellett, bár mondjuk sok értelme ennek sosem volt, de ilyen ez a popszakma – azonban egyszerű, mezei, minden tisztség nélküli, mondhatnánk kétkezi párttagot azóta sem láttam. Úgy voltam vele, hogy biztos van ilyen, kell legyen, hiszen valakik csak szavaznak ezekre a politikusokra is, de ha vannak is ilyen emberek, messze laknak, túl az Üveghegyen, az Óperenciás-tengeren is túl, azért nem találkozom velük.

Vagy tán csak nem vezetnek listát a mezei párttagokról. Mert hiszen ahogy vizsgálódok, egyedül Pest megyében 60-80 fős vezető testülete van a megyei szervezetnek, ami feltételezne jó pár ezer tagot – azt mégsem gondolhatja az ember, hogy a KDNP-ben mindenki vezető valamilyen szinten, mindenki tisztséget visel, és csak egy, egyetlenegy szimpla tagjuk van, egy közlegényük, azt is Nemecsek Ernőnek hívják…

No mindegy, két dologra nem fogunk soha rájönni, az egyik a KDNP taglétszáma, a másik meg, hogy miből is van igazából a kóla. De miért kerül elő ez a párt?

Az Európai Néppárt nem függesztette fel a KDNP-t

Én azt hittem, kicsit bolond vagyok, mikor eszembe jutott, hogy az Európai Néppárt felfüggesztette ugyan a Fideszt, de nem függesztette fel sem kicsit, sem nagyon a KDNP-t. Pedig hát az közjogilag másik párt, külön szervezet: az igaz, hogy mi a sok kampányban, botrányban megfáradva egynek vesszük, meg mindig együtt halljuk a két párt nevét, de azért nem azonosak. Először is azt néztem volt meg, hogy a Fidesz tizenkét uniós képviselője közül hányan képviselői egyben a kereszténydemokratáknak is?

Hát bizony mindegyikük, egytől egyig. Deutschtól Szájerig és Tőkésig. Mondjuk ez utóbbin nem csodálkozom, rajta akkor ámuldoznék, ha teszem azt zöld liberális lenne vagy anarcho-szindikalistának állna, de azon, hogy egy püspök kereszténydemokrata, nincs semmi csodálni való. Azért jó látni ebben az ezerfelé húzó korban ezt a szép összhangot, egyetértést a Fidesz és a KDNP között, nincs egy képviselőjük sem, amelyiket vagy csak az egyikük, vagy csak a másikuk jelölte volna. Két test, egy lélek: ezt a két pártot már csak az ásó, a kapa meg a nagyharang választja el egymástól, meg talán a Manfred Weber.

Mert tekintsük a dolog logikáját.

Ugyebár, a Fideszt felfüggesztették, a képviselői nem szavazhatnak a Néppárt semmilyen ügyében, nem jelölhetnek és nem jelölhetők, sőt, még a rendezvényeken sem vehetnek részt. Cudar sors, de így alakult, ráadásul Orbán Viktor szerint maguk kérték. Ők tudják: de a KDNP-ről nincs szó a felfüggesztésben.

Márpedig nekünk van itt tizenkét képviselőnk akik részint a Fidesz megbízásából, részint azonban a kereszténydemokraták megbízásából kerültek az Európai Parlamentbe, annak is a néppárti frakciójába. Közjogi szempontból nem tilalmas, hogy ugyanabba az emberbe két párt is bizalmát vesse – ha olyan kiváló személyiség, ennek semmi akadálya, ritka eset ugyan Európában, viszont mégsem kizárható. Hogy egyszerre tucatnyi ilyen kiválóságot teremjen egy kis ország, az még ritkább, de lám, megesett. A törvény nem tiltja, az Európai Parlament szabályzata sem, hogy akár tucatnyian is képviseljenek egyszerre két pártot.

No, de a KDNP-nek haja szála sem görbült. Ezt maga Semjén Zsolt is megerősítette, mikor azon a zivataros brüsszeli szerda estén azt nyilatkozta:

„Csigavér, mi maradunk, aztán pedig meglátjuk.”

De ki marad? Hiszen minden képviselőjük egyben fideszes is, kiről beszélhet vajon? Netán úgy gondolja, hogy a fideszesként felfüggesztett képviselők visszatérnek, újjászületnek kereszténydemokrata inkarnációban, és így mégis szavazhatnak? Mert szimpla, kizárólag KDNP-s képviselő az Európai Parlamentben nincs.

Akkor csak úgy veheti, hogy ők a Fidesz mentőöve, második élete.

Ezt megerősíti két friss nyilatkozat is: Deutsch Tamás a még működő Echo TV ma reggeli műsorában olyant mondott, miszerint:

„Az is mutatja, hogy indulatból megfogalmazott és ostoba javaslatról volt szó (a Néppártban), hogy a KDNP felfüggesztése nem került szóba. Európában kevés szorosabb pártegyüttműködés van, mint a Fidesz és a KDNP együttműködése.”

Azt tudjuk, hogy összetartoznak ők, mint borsó meg a héja, de lám, bajban ismerszik meg a jó barát, ilyenkor jön jól a segítség. És mit mondott Hölvényi György, a KDNP (és a Fidesz) uniós képviselője a döntés után, Brüsszelből hazafelé tartva a kdnp.hu-nak?

„Minden kereszténydemokrata politikusnak ez egy nagyon nehéz nap volt, mert az az értékválság, ami a néppárton belül évek óta megvan, kiteljesedett, illetve láthatóvá vált. Egy keresztény–konzervatív kormányzó párt, a Fidesz, Orbán Viktor vezetésével csapott össze a baloldal harciasabb, liberális szárnyával. Az a legfontosabb, hogy nem sikerült a Fideszt kiszorítani, és ez reményt ad a további munkához. Hogy meddig és miként, az nagy kérdés nem csak a Fidesz, de a KDNP számára is. Egyelőre minden változatlan, maradunk, a többit meg majd meglátjuk.”

Ő ugyan még fel is szólalt a Néppárt belvitájában, melynek során magát kifejezetten KDNP-snek állította be – lássuk csak?

„A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjeként egy olyan magyar pártból jövök, amely Kelet-közép Európából az elsők között csatlakozott az Európai Néppárthoz a rendszerváltozás idején. Azóta is ez a pártcsalád határozza meg európai politikánkat. A ’90-es évek elején az Európai Néppártban a legnagyobb feladatunk volt, hogy felszámoljuk a kommunizmus évtizedeinek következményeit a gazdasági és társadalmi életben, és Európa keleti térségében egy hiteles, keresztény értékeken alapuló politikát alakítsunk ki.

A Fidesz csak a ’90-es évek második felében csatlakozott az EPP-hez. Biztosan elmondhatom Önöknek: a Fidesz Orbán Viktor vezetésével beteljesítette az emberek reményét a valódi politikai rendszerváltoztatás kiteljesítésével. A posztkommunista nómenklatúra eltűnését követően az országnak meg kellett találnia saját identitását és szabadságát.

Többen Önök közül ma ennek a rendszerváltó pártnak a kizárását kezdeményezik.”

Hát, azért az mégis más, ha kereszténydemokrata védi a Fideszt, mintha a saját képviselője védené, annak az a dolga – ja, bocsánat a KDNP-snek is az…

De a kérdés továbbra sem oldódott meg

Egy kolléga utánanézett: a Néppártban nincs külön szervezetként jegyezve a két párt, a képviselők neve után egységesen ez áll: „National party: Fidesz-Magyar Polgári Szövetség-Keresztény Demokrata Néppárt”. Némileg helytelenül, mert magyarul a „kereszténydemokrata” egy szó, de soha nagyobb bajunk ne legyen. Kérdés azonban, hogy a felfüggesztés is vonatkozik egységesen mindkét szervezetre, ha már egynek veszik őket? Vagy mégsem? Hiszen nagyon egynek mégsem tekinthetőek – Hölvényi mester is jelezte, hogy a KDNP még a kilencvenes évek elején lépett be a pártcsaládba, a Fidesz meg csak az évtized második felében.

Érdekes dilemma: ki a fideszes, ki a KDNP-s? Emlékezetembe idézi a hetvenes évek egyik legendás sajtócímét egy vidéki napilapból: „Zsákutca-e a hígtrágya?” Ezt a fogós, ravasz kérdést lehetett még ilyen nehéz eldönteni, mint a mi mostani problémánkat.

Másként állna a helyzet, ha a felfüggesztés személyre szólna: de hát a Fidesz politikájának, kampányának szólt, világosan meg is indokolták.

Annyi bizonyos, hogy mély hite van a kereszténydemokratáknak, nagy az ő hitük. Amint Semjén is megmondta volt az ATV-nek:

„A mi célunk az, hogy maradjunk a Néppártban és a Néppárt visszatérjen az alapító atyák értékeihez, ami a keresztény civilizáció és a nemzetek Európájának a gondolata. A jelenlegi helyzetben nagy hit kell a Néppárthoz, de nekünk nagy a hitünk.”

És kétség nélkül hisznek a képviselők feltámadásában is.

Hogy a Néppárt miben hisz, azt még majd meglátjuk: de nem hinném, hogy ez a kifacsart, kettős párttagságra hivatkozó érvelés meghatná őket.

No, amint az első képviselő megpróbál újjászületni, meglátjuk.

De hogy ebből lesz még jogászkodás Brüsszelben, az is bizonyos.

Az Orbán rendszerrel való elégedetlenség egyre erősödik

Bár a pesszimisták biztosak voltak abban, hogy az utcai tüntetések iránti lelkesedést nem lehetett fenntartani, bár az ünnepek miatt a fővárosban a tüntetések között majdnem két hét telt el, és bár az időjárás rossz volt, ismét nagy tömeg gyűlt össze, hogy kifejezze elégedetlenségét az Orbán-rezsimmel. A tömeg lelkes volt, készen áll a harc folytatására.

A korábbiakhoz képest az elmúlt napokban Budapesten kívül más városokban is összegyűltek jelentősnek nevezhető tömegek. Szegeden január 3-án 2000 ember vett részt egy vonulásos tüntetésen; Pécsett, január 1-jén, 1500-ra tehető azok száma akik részt vettek a kormányellenes demonstráción. Mielőtt ezeket a számokat gyengítenénk, szem előtt kell tartanunk, hogy a szegedi és a pécsi lakosság körülbelül 10% -a a főváros népességének. Tehát ezek az arányok meggyőzőek. Talán még inkább lenyűgöző volt Tapolca (16.000 lakos) demonstrációja, ahol 400 ember jelentkezett be. Több mint 500 ember gyűlt össze Szolnokon, Hódmezővásárhelyen és Békéscsabán. Ez az utóbbi három város olyan terület, ahol a Fidesz az elmúlt évtizedben, jelentős erőfölényben van.

A korábban elrejtett elégedetlenség mára mindenki számára látható. Még azok a kommentárok is, akik a múltban azt mondták, hogy nincs remény arra, hogy Orbán Viktor rezsimjét a közeljövőben legyőzhetik, ma sokkal optimistábbnak tűnnek.

A budapesti tüntetésen számtalan beszédet mondtak különböző a szakszervezeti vezetők. Kordás László, a Magyar Szakszervezetek Szövetsége (MASZSZ) elnöke megismételte a szakszervezetek követeléseit, beleértve a „rabszolgatörvény” megszüntetését, a magasabb béreket, a jelenlegi „sztrájkjog” módosítását és a rugalmasabb nyugdíjba vonulás lehetőségét. Ami a szakszervezetek igényeit nyomatékossá tette, az ultimátumuk volt Orbán kormányához. Öt napot adtak a kormánynak, hogy felállítsanak egy delegációt, akik tárgyalhatnak a megoldás feltételeiről szakszervezeti vezetőkkel. Ha a kormány nem tesz eleget a követelésnek, országos figyelmeztető sztrájkot hirdetnek, mely január 19-én kerül megrendezésre. „A munkahelyeket, utakat és hidakat lezárjuk. Az ország működése megbénul, amelyért egyedül Orbán Viktor lesz felelős. ”Lehet, hogy ez nem az Orbán-kormány kedvére lesz, de így vagy úgy a kormánynak reagálnia kell a szakszervezetek igényeire.”

A szakszervezetek jelenléte a tüntetéseken egy bizonyos gravitációt kölcsönöz ezeknek az ellenzéki megmozdulásoknak, de kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a tüntetések sokkal többet jelentenek, mint a munkajog módosítása. Ők Orbán Viktorról és Fideszről szólnak. A tömeg tapsolt a szakszervezetek beszédeire, de a demonstráció valóban akkor éledt fel, amikor a későbbi felszólalók beszéltek a jelenlegi politikai rendszer eltávolításáról és a demokrácia és a köztársaság helyreállításáról.

A civil szervezetek képviselőiként Misetics Bálint és Udvarhelyi Tessza  közös beszéde következett. Fel kell lépni a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen, amelyek „az Orbán-rezsim alapját képezik. „A polgári engedetlenségért, a sztrájkhoz, a köztársasághoz!”

Végül a politikusok következtek. Molnár Csaba a DK-tól egyértelművé tette, hogy a végső cél az egész rendszer elleni küzdelem. Szerinte néhány másik fél, úgy gondolom, itt kifejezetten az LMP-re, és bizonyos mértékig a Jobbikra gondolt, kevésbé elkötelezett az ügyben. Csárdi Antal (LMP) például nem lépne túl a munkajog módosításainak hatályon kívül helyezésére és a szakszervezetek által támasztott egyéb igények megerősítésére. Ráadásul tegnap hallottam, hogy az LMP együttműködése a többi féllel nem teljesen átfogó. Az együttműködés szelektív lesz. Jakab Péter (Jobbik) erőteljes beszédet mondott, amelyben Orbán Viktort nevezte lókereskedőnek, aki piszkos üzletét az országa kárára vezeti, de gondosan elkerülte a rendszerváltás kérdését.

Tóth Bertalan (MSZP) talán a legjelentősebb bejelentést tette, ami arra enged következtetni, hogy most, hogy sikerült egységesíteniük a parlamenti pártok és az utcai emberek közötti egységet, itt az ideje, hogy „egységet hozzunk létre az Európai Parlamentben és a helyi választásokon. ”Ez a javaslat határozott ellenérzést válthat ki, és valószínűleg csupán az októberi önkormányzati választásokon fog megvalósulni. Az elmúlt napokban sokat hallottunk ezekről a tárgyalásokról a különböző pártok vezetőitől.

A Jobbik, az MSZP, a DK, a Momentum, az LMP és a Párbeszéd EP közös pártlistát nyilvánvalóan nehéz elképzelni, még akkor is, ha egy ilyen közös listának sok értelme lenne. Magyarországon, amely az Európai Unióban az egyik legmagasabb választási küszöböt jelenti (5%), hihetetlen számú szavazat veszne el, ha az összes közepes és a kis ellenzéki párt külön-külön futna az EP-választásokon. Megértem, hogy a pártok az EP-választásokat fontos lakmusz tesztnek tekintenék, mivel a választási eredmények bizonyítják pártjuk erősségét. Ha azonban nincs közös lista, akkor az eddigiekben többé-kevésbé elért egység elpárolog, amint megkezdődik az EP-választások kampánya.

Ha a jelenlegi hangulat még néhány hónapig lendületben marad, az egyesült ellenzék meglehetősen gyengítheti a Fidesz és a KDNP jelenlegi 12 tagú képviseleti arányát Magyarország 21-ből fős képviseletében. De az út hosszú és kemény lesz, és vannak olyan figyelmeztető jelek, amelyek a kis pártok, mint az LMP és a Kétfarkú Kutyapárt, nem fognak együttműködni.

Tudom, hogy bizonyos körökben a Kétfarkú Kutyapárt nagyon népszerű, főleg a tagok gonosz humorérzéke miatt. Kovács Gergely azonban az észszerű politika szempontjából veszélyes ember. Egy közelmúltbeli interjúban azt mondta, hogy nem fog együttműködni a meglévő pártokkal, mert úgy véli, hogy addig, amíg léteznek, a Fidesz továbbra is hatalomban marad. Természetesen ez értelmetlen demagógia. Meggyőződése, hogy bár ezek a tüntetések gyengíthetik a Fideszt és az Orbán-kormányt, hosszú távon nem lesznek sikeresek. Ezzel a hozzáállással csak segíti a jelenlegi rendszert. Egyes közvélemény-kutatások szerint ez a „viccpárt” jelentősen csökkenti az ellenzéki pártok szavazatait. Ez a párt már nem vicc; komoly kárt okozhat.

Balogh S. Éva

Túlélhető-e az Orbán-rendszer? – 2018 (szubjektív) legjobbjai

Ha nem figyelünk oda, akkor hamarosan arról olvashatunk, hogy egypárti parlament lesz Magyarországon. A legfrissebb felmérések a tendencia erősödését mutatják; most már nem csak az ország Budapesten kívüli területe, de maga Budapest is behódol a kormánypártnak. A kutatást, tudom, illik óvatosan fogadni, hiszen a Fidesz-barát Nézőpont készítette, de sajnos az időközi választások eredményei nem tehetik optimistává azokat, akik áprilisban még váltásban reménykedtek.

Ma már vannak olyan települések, ahol ellenfél nélkül indul a Fidesz, de legutóbb vasárnap, Pakson is csak egy párt vállalkozott arra, hogy megméresse magát, azt se nagyon lehet nevezni ellenzékinek (Munkáspárt). Ennek megfelelően a Fidesz jelöltje majd’ 95 százalékkal hozta el a helyi képviselői helyet.

A fővárosban, a Nézőpont szerint, szintén megfordult a helyzet; az emberek ma már jobban bíznak Orbán pártjában, mint az ellenzéki erőkben. Nem kellett volna ennek feltétlenül így alakulnia, mondanám, de a mondásnak semmi értelme: valamiért szükségszerű volt, hogy a pártok azt az utat kövessék április 8-a után, amely biztosan a szétesés felé vezet.

De erről később.

Most koncentráljunk arra, hogy vajon merre viszi az országot az egyre erősödő Fidesz. Persze ezzel az erősödéssel is illik óvatosan bánni; az emberek politikai érdeklődése jelentősen csökkent, választási hajlandósága kifejezetten gyenge, ezért aztán ezek az időközi megmérettetések mutathatnának torz képet is. Vigasztalhatnánk magunkat azzal – már azok, akik nem kedvelik ezt a kurzust -, hogy a többség továbbra is a Fidesz ellen van, ami lehet – bizonyos szempontból – igaz, valóban a lakosság többsége nem nevezhető Fidesz-pártinak, csakhogy ez a többség egyelőre senki mellett nem áll, kiváltképp az ellenzéki pártok mellett nem.

Szomorúan mondom: Orbánnak igaza volt, amikor ellenzék-leváltó hangulatról beszélt; ez az érdektelenség pontosan azt mutatja, hogy a felnőtt lakosság senkit nem akar maga fölött látni. Korábban azt írtuk, mondtuk: apátia van, politikai csömör jellemzi az embereket, nem látnak alternatívát, ezért nem is adják oda szavazatukat az ellenoldalnak, ma ennél többet kell mondanunk. Azt, hogy a választók nem azért nem mennek el szavazni, mert nem látnak esélyes ellenjelöltet, hanem mert nem akarnak szavazni. A Fideszt nem szeretik, viszont senki mástól nem kapnak garanciát a biztonságukra. És itt nem pusztán a migránsokkal szembeni védelemre gondolok, nyilván arra is, hanem arra, hogy nincs más formáció, amelyben bízhatnak, hogy megőrzi a státus quo-t. Már ugyanis a Fidesz szinte teljes mértékben leosztotta a lapokat, ki-ki megtalálta a maga túlélési pozícióját, stratégiáját, egész egyszerűen félnek attól, hogy egy új vezetés erre képtelen lenne. Képtelen lenne, mert a Fidesz veresége békétlenséget hozna, olyan békétlenséget, amellyel szemben a többi politikai erő képtelen eredményesen fellépni, másrészt az elmúlt nyolc évben kivívott viszonylagos biztonság – munkahely, pici üzleti lehetőségek – is megtarthatatlanná válnának. És ez a helyzet rosszabb, mint az apátia, még a beletörődésnél is rosszabb; a passzivitás mögött tudatos cselekvés, fogalmazzunk inkább így: tudatos nem cselekvés rejlik. Maradjon minden így; nem támogatom őket – értsd: a Fideszt – a szavazatommal, de nem is megyek velük szemben.

Látja ezt a helyzetet, hogyne látná Orbán Viktor is, és ne legyen kétségünk: ki is fogja használni. Idejekorán meghirdette, hogy szeptembertől jelentős változások lesznek, és ugyan nem árulta el, hogy mikre gondol, de szinte mindenki elhelyezte ezeket a negatív oldalra. Vagyis: olyan lépéseket tervez a miniszterelnök, amelyek még tovább fogják szűkíteni a vele szemben állók mozgásterét, és még erőteljesebb hatalomkoncentrációt hoznak majd magukkal. A miniszterelnök, ha lehet fokozni hatáskörét, még erőteljesebben veszi kézbe az élet összes területét; a politikai, gazdasági és kulturális élet valamennyi szegmensét. Kövér László már szólt róla: újabb törvények szükségesek, olyanok, amelyek ezt a többpártinak látszó demokráciát simán lebontják, és teszik az eddiginél is egypártibbá; a pluralitás fenntartásának látszatával. Az Orbán által kiválasztott gazdasági szereplők hatalma is tovább erősödik és koncentrálódik, miközben az embernek az az érzése, hogy valójában minden a miniszterelnök kezében van. A Tiborcz-Mészáros Lőrinc páros közös piaci szerepvállalása és tőzsdei jelenléte azt mutatja: a korábban felhalmozott, állam által kistafírozott üzletek immár a szabad tőzsdei kereskedés részévé, ezért aztán átláthatóvá váltak; törvényesen gazdagodik, itt a szemünk láttára, az Orbán-család, és Mészáros is korrektül teljesítette azt, amit feladatul kapott. A politikai stabilitás után a miniszterelnök bízhat a gazdaságiban is; az ország elég jó állapotban van ahhoz, hogy a középrétegek féltve őrizzék, a fentebb felvázolt pozíciójukat, az itt-ott felbukkanó elégedetlenséget meg viszonylag könnyen tartja kézben a kormányfő. Nyugodtan tekintgethet egyrészt külföldre, hogy megteremtse ott is a tekintélyét, másrészt az itthoni kulturális életre, hogy a művészetek terén is megszerezze azt az elismerést, amelyre feltétlenül vágyik.

Ami a külföldet illeti: Orbán számára komoly hinterlandot jelent harmadszori kétharmados győzelme, no és persze az a tény, hogy hamarosan Európa-parlamenti választások lesznek; szükség lesz a Fidesz által biztosan szállított képviselői helyekre. Természetesen a kontinens józanabbik fele tart az orbáni populizmus erősödésétől, ugyanakkor a magyar politikus erejét és bátorságát mutatja, hogy ma már szembe mer szállni Európa erős embereivel, Merkellel és Macronnal is. Megteszi, mert támogatói is vannak; a szélsőségesen migránsellenes szereplők, éppen a magyarországi sikerei okán, erős partnert látnak Orbánban. És lássuk be: míg korábban kalandornak, az ország elveszejtőjét láttuk Orbánban, ma már nem mernénk ilyen magabiztossággal kijelenteni, hogy vereségre van ítélve. Nem pusztán azért, mert olasz, osztrák, német, cseh, lengyel partnerei vannak, hanem mert Európa továbbra sem találta meg a menekültválság megoldásának kulcsát. márpedig, mindaddig, amíg ez így van, a félelemkeltés módszere hatékony eszköznek bizonyul. Láthatjuk itthon is: az emberek akkor is félnek, ha egy darab migránst nem látnak az országban. Éppen ezért ezt a kártyát Orbán sosem fogja elengedni, sőt amennyire tudja, szétteríti. Mindezt a nemzeti létünk biztonságának leplébe csomagolva, ami persze teljesen hamis retorika, de működik. Orbánnak sokan elhiszik, hogy Magyarország ma a saját lábán áll, és noha a nemzetközi liberális körök önállótlanná akarják tenni, ő ezt megakadályozza. Feltételezem: ehhez a folyamatos manőverezéshez van szüksége egy erőteljesebb nemzetinek nevezett kultúrára; olyan művészekre, akik alkotásaikkal a magyar modell tükrözésével, megéneklésével, felrajzolásával bizonyítják a rendszer erejét. A kulturális önrendelkezés megteremtése, önmagában teljesen értelmetlen és értelmezhetetlen kifejezés, de arra jó, hogy mögé bújva olyan rendszert teremtsenek, amely a kiválasztott embereket hozza helyzetbe, épp úgy, mint a gazdaság terén. Ebbe azonban, mondják az optimisták, bele fog törni Orbán bicskája; a művészvilágot, az alkotókat nem lehet a totális behódolásra kényszeríteni.

Meglátjuk.

Mint ahogy meglátjuk azt is, hogy az ellenzék meddig zsugorodik még tovább. Ungár Péter új szlogent hirdetett: eddig az összefogás mantrája körül mozgott az összes ellenzékinek nevezett párt;  Ungár hirtelen szakított a korábbi úttal, és az egyéni boldogulás politikáját hirdette meg. Vagyis: innen kezdve, szerinte, csak abban lehet bízni, ha az ellenzéki oldalon is felnő egy erős párt, amit úgy is megfogalmazhatunk: az a párt lesz a Fidesz kihívója, amely képes felfalni a többieket. A módszer ugye ki van próbálva: a Fidesz, Orbán Viktor, éppen ezt az utat járta, szép módszeresen számolta fel a jobboldali pártokat, meghagyva egyet, egy tökéletesen Fideszbe simuló pártot, a KDNP-t, amelynek látszólagos önálló léte az egyház miatt volt lényeges számára. Ungár gondolata, tehát nem lenne rossz, talán a pénze is megvan hozzá, legfeljebb az a karizma hiányzik, amely Orbánban megvolt, megvan. Ráadásul, noha – mint említettük – az ellenzéki pártok „nanosodása” folyamatos, felszámolásuk, még sem megy olyan egyszerűen, mint ahogy a jobboldali formációké ment. (A jelen állapot alapján üzenném Ungárnak: bízza ezt csak rá magukra a pártokra, elvégzik a feladatot, élükön saját csapatával, az LMP-vel.)

Nem kellett volna ennek feltétlenül így alakulnia, térek most vissza egy korábbi állításomhoz. Budapesten az április 8-i választások lényegében ellenzéki sikert hoztak, olyan eredményt, amelyre alapozva el lehetett volna kezdeni az építkezést. Nem ezt tették, és ez az esély – úgy látszik – elúszott. Nem látjuk, hogy mi adódik helyette. Mi, ki lesz az, ami megakadályozza, hogy a totális  Orbán-hatalom épüljön ki, és rögzüljön hosszú évekre. Nem látszik ötlet sem az ellenzéki pártok, de a lényegében térdre kényszerített civil világ részéről sem. Mintha ők is csak a túlélésben bíznának, miközben a Fidesz-világban nekik legfeljebb akkor van helyük, ha behódolnak, az Orbán által rájuk osztott szerepet játsszák el. Ha ezt vállalják – élhetnek, ha nem, az enyészet vár rájuk. Ha vállalják – léteznek. De ha léteznek, akkor meg minek.

Öt hónappal ezelőtt, a kétharmados vereség dacára, optimistábbak voltunk.

Mi vagyunk a jók, ti meg a gonoszok?

A politika világában farkastörvények uralkodnak. Ha nem definiálják a pártok önmagukat, akkor más teszi ezt meg helyettük. Amennyiben a pártok tisztában vannak azzal, hogy kik is ők és mit akarnak, azt is tudják ki van ellenük és ki van mellettük.

 

Az önmeghatározás:

A politikában alapvető fontosságú az önmeghatározás.

A politikai pártok jelzőket aggatnak egymásra és önmagukra is működésük során.

Liberális, konzervatív, zöld, keresztény, multikulturális, hazaáruló, korrupt, haladó és még végeláthatatlan lehetne sorolni a különféle példákat.

Az által, hogy meghatározzuk mik is vagyunk, milyen céljaink és eszméink vannak, következik az, hogy el is különítjük önmagunkat a minket körülvevő környezettől.

A pártok és szavazótáboruk is elkülönül egymástól. A pártok deklaráljak, hogy mely értékekkel, eszmékkel és tevékenységekkel tudnak és akarnak azonosulni. Alapító okiratokat készítenek és lefektetik az alapvető elveket és szabályokat. Ez a mozzanat meghatározó. A kezdetekben lefektetett alapok Démoklész kardjaként ott lebegnek az egyes pártok feje felett.

Azok a választók, akik az egyes pártok által vallott értékek miatt válnak támogatóvá, könnyedén csalódhatnak, elpártolhatnak a párttól, amint az megváltoztatja a bejáratott formulát és más irányokba indul el.

Erre egy ékes példa a Jobbik esete. A Jobbik megalakulásakor még a radikális jobboldal zászlóvivője volt. Ez 2014 után megváltozott. Az addigi jobboldali, nemzeti radikális párt rálépett a néppárttá válás rögös útjára.  A nacionalista eszmék és megnyilvánulások, ha nem is kerültek parkolópályára, érezhetően háttérbe szorultak. A párt több korábban vezető beosztású tagja, akik ismerten radikálisabb nézeteket vallottak, vagy kiléptek a pártból, vagy eltávolították őket.

A néppárti politikára való átállás nem zajlott és napjainkban sem zajlik zökkenőmentesen. A Jobbik korábbi kulcspolitikusai, mint Volner János, Dúró Dóra vagy Toroczkai László már elszivárogtak a pártból. Az új irányvonal megosztotta a Jobbik politikusait és szavazótáborát.

A Jobbik példájából egyértelműen látszik, hogy mekkora változásokat hozhat egy irányváltás a politikai térben.

A Jobbik múltja a radikális megnyilvánulások miatt, jelene pedig a néppárti fordulat miatt nyújt támadási felületet szavazói körében és a többi párt számára.

Hasonló a helyzet az LMP esetében is. Az LMP megalakulása óta vallja, hogy nem hajlandó teljes összefogásra a többi ellenzéki párttal, csak egyes ügyek mentén. A 2018-as országgyűlési választást megelőzően, majd az összes ellenzéki párt kérlelte az LMP-t, hogy fogjanak össze és vegyenek részt az ellenzéki koordinációban. Széll Bernadett ellen a párt etikai bizottsága vizsgálatot is folytatott, mert a párt elnökségének beleegyezése nélkül tárgyalt több ellenzéki politikussal is az összefogás kérdéséről. Ez egy igencsak érdekes és szemléltető jelenség. Amennyiben az LMP összefog más ellenzéki pártokkal is, és nagyobb részt vállal az ellenzéki koordinációban, úgy elárulja saját alapelveit, csökkenti a belé vetett bizalmat és elveszíthette volna hitelét. Amennyiben nem teszi, úgy csökken az esély egy ellenzéki győzelemre és szinte azonnal bűnbak válik a pártból. Az LMP számára ez egy olyan próbatétel volt, melyben nem hozhatott a párt számára előnyös döntést. Csak a rossz és a még rosszabb közül választhatott.  A választást követően valóban sok ellenzéki politikus úgy nyilatkozik, hogy az LMP tehet a Fidesz-KDNP 2/3-os győzelméről.

Az irányváltás tehát támadási felületet biztosít. A politikában kulcsfontosságú szerepe van annak, hogy a politikusoknak sikerül-e elnyerni a választók kegyeit vagy sem. A nagymértékű változások, az alapvető értékek változtatása, mind csökkenthetik a pártba vetett bizalmat, mert a kiszámíthatatlanság érzetét kelthetik.

Az önmeghatározásban lefektetett alapelvek korlátozzák a pártok mozgásterét,

mivel,

ha nem a lefektetett kötött pályán mozognak akkor megkockáztatják, hogy szimpatizánsaik elpártolnak tőlük.

facebook/LMP

Az önmeghatározás másik fontos funkciója, hogy megalapozza a kapcsolati viszonyokat a pártok között.

Ha egy párt például a rendszerváltó pártokkal szemben határozza meg önmagát, mint a Momentum vagy a Jobbik, ezek a pártok nem lesznek hajlandók összefogni sem az MSZP-vel, sem pedig a Fidesz-KDNP-vel, legalábbis papírforma szerint. Amennyiben ez az összefogás mégis megtörténne az adott pártot vagy pártokat erős kritikák érhetik döntésük miatt, ami negatívan érintheti a pártba vetett bizalom szintjét.

A különböző szemléleteket a pártok „jónak vagy rossznak” bélyegezik. Értékítéletet társítanak ezekhez az eszmékhez. Így, ha egy párt nem saját elvei szerint cselekszik, melyeket jónak titulál, akkor értelemszerűen rosszat cselekszik, ha szembemegy saját elveivel. Sőt, nem csupán rosszat cselekszik, de elárulja saját szavazóit is. A pártok tisztában vannak ezzel, ezért is van az, hogy nagyon megfontolják kivel fognak össze.

A 2018-as országgyűlési választásnál is, az ellenzéki összefogás és koordináció egyik legnagyobb gátja (de nem az egyetlen) a pártok szemléletmódbeli összeférhetetlenségéből adódott.

Az ellenzéki pártok akár összefognak akár nem, könnyű kérdőre vonni őket döntésük miatt.

 

Egy feloldhatatlan ellentét:

Ahogyan azt láthatjuk a politikában az önmeghatározás elengedhetetlen. Az önmeghatározás legegyszerűbb és leghatékonyabb módja, ha a pártok ellentétekben gondolkodnak. Az értékek ellentétpárokban történő tálalása leegyszerűsíti a választók számára, hogy eldöntsék mi a jó és a rossz.

Nézzünk meg egy tradicionális, egyben aktuális ellentétet kicsit közelebbről. Ez az ellentét nagyban meghatározza az aktuális hazai, politikai viszonyokat.

 A liberalizmus vs. autokratizmus.

A liberalizmus sokáig a magyar politikai élet és döntéshozatal vezérelve volt.

A rendszerváltást követően mind a politikai teret, mind pedig a gazdasági irányvonalat meghatározó ideológia volt.

A liberalizmus az öngondoskodást, az önálló boldogulást vallja, és feltételezi, hogy az emberek képesek arra, hogy megálljanak a saját lábukon, felelős döntéseket hozzanak. A liberalizmus a jogi egyenlőség megteremtésének kulcsa. A jogi egyenlőség pedig a demokrácia alapja. A népakarat széleskörű kifejeződése nélkül a demokrácia csupán álomkép lenne, semmi több. A legtöbb törvény és jogszabály is ezen egyenlőség mentén tölti be funkcióját.

Adódik a kérdés, hogy akkor mi is a liberalizmus ellenpólusa, ellentéte?

A válasz becsapós.

A közvélekedésben gyakran elhangzik, hogy a liberalizmus ellentéte a konzervativizmus. De ez az állítás nem teljesen állja meg a helyét. A konzervativizmus annyiban valóban ellentétpárja a liberalizmusnak, hogy az egyik tradicionálisan hagyományőrző a másik pedig inkább haladó, és a hagyományoknak kisebb szerepe van a döntéshozatalban.

A liberalizmus elsősorban a szabadság eszméje, úgy annak ellentéte a szabadság korlátozása lenne.

Az eszme, mely ezt a korlátozást hivatott megtestesíteni, az autokratizmus.

A liberalizmus és a demokrácia fogalma összefonódtak. A szabadság és egyenlőség biztosítása miatt, de ettől még a fogalmak nem cserélhetők fel egymással, mert a liberalizmus csupán egy fontos eleme a demokráciának, nem pedig maga a demokrácia.

Amennyiben a demokrácia a sokak uralma úgy az autokrácia a kevesek uralma.

Ez egyszerűen annyit jelent, hogy az élet legtöbb területén nem az egyéni döntések kerülnek a középpontba, hiszen a kevesek (intelligens, és tájékozott politikai vezetők) jobban tudják, hogy mi kell a többségnek, mint a többség maga.

Ez a felfogás abból indul ki, hogy a legtöbb egyén nem képes felelős döntéseket hozni.

Az autokráciákban az állam éppen ezen okból kifolyólag igyekszik minél több jogosítványt magához vonni.


Sok dimenzió helyett csak kettő:

Ez az ellentét napjainkban különösen fontos. Ennek oka, hogy a liberalizmus fogalma a közbeszédben eltorzult, elkorcsosult.

Az ideológiák valódi jelentését feláldozzák az egyszerű és közérthető politikai kommunikáció oltárán.

A Fidesz-KDNP tudatosan társított negatív értékítéletet a liberális jelzőhöz. Ahogyan az ellenzéki pártok társítanak negatív értékítéletet a konzervativizmus eszméjéhez vagy a kormány minden tevékenységéhez.

Ennek következtében a liberális jelző használata, korántsem annyira konzisztens, leíró és magyarázó, mint pár évtizeddel ezelőtt

Sok olyan tevékenységet és politikai pártot nevezünk liberálisnak, amik lehet, hogy köszönőviszonyban sincsenek a liberalizmus valódi céljaival és feladataival. A kormánypárti média az ellenzéket nevezte már kommunistának, liberálisnak és ami a legújabb, az a haladó elnevezés.

A haladó, mint jelző a konzervativizmus ellentétpárja. Egyre nagyobb gyakorisággal találkozunk ezzel az elnevezéssel. Elég, néhány az ellenzékről szóló cikket elolvasni az Origo-n vagy a Pestisrácok.hu oldalán.

Azzal, hogy a kormányoldali média haladónak (liberálisnak) titulál civil szervezeteket, pártokat, véleményformálókat, megerősíti a választókban saját önmeghatározását. Azt, hogy a kormány konzervatív, aki meg nem az, az liberális vagy haladó.

De ugyanez a helyzet a „másik oldalon” is.

Mindent, amit a Fidesz-KDNP csinál, legyen az a politikusok magánéleti kérdése, egy törvény megalkotása és elfogadása, vagy akár egy gyűrött nadrág a miniszterelnökön, minden kritika, utálat és ellenszenv tárgyát képezi.

A legtöbb döntést, és a politikai tér keretein belüli történést, a kritikus sajtó és az ellenzéki pártok úgy élik meg, mintha a diktatúra kiépítéséhez vezető kikövezett, de göröngyösnek nem nevezhető út egyik állomására érkeznénk meg.

Ez a hozzáállás csak megalapozza a további viszálykodást.

Hiszen aki kormánypárti, arról javarészt lepattannak ezek a hírek, vagy el sem jut hozzájuk. Aki pedig a kormány ellen határozza meg önmagát annak ezek a hírek megszokottak és egy bizonyos idő eltelte után semmitmondóvá válnak. (korábbi cikkünk erről)

Mintha két kisgyerek veszekedne a homokozóban és homokkal dobálnák egymást, közben pedig oda-vissza kiabálnak az őket körülvevő gyerekeknek, hogy nekem van igazam és te hazudsz.

A politikai pártokat, civil szervezeteket ma sok esetben azért nevezi a közbeszéd liberálisnak, mert a kormánnyal szemben határozzák meg önmagukat. Ez a vélekedés pedig nagyon messze áll az igazságtól.

Ebből most következne az, hogy aki liberálisnak vallja magát és a kormány ellen van, az valóban liberális? Egyáltalán nem. Ahogyan az sem feltétlenül konzervatív, aki a kormányt pártolja.

Ez a játék a tartalommal, célokkal és megnevezéssel, káros lehet, nem csupán az egyszerű állampolgárokra nézve, de a politikusok hitelét is rontja az állampolgárok szemében.

Ezek az ideológiák nem önmagukban jók vagy rosszak, szépek vagy csúnyák, etikusak vagy etikátlanok. Megítélésük attól függ, hogy ki és milyen értékítéletet társít ezekhez a fogalmakhoz.

Tehát a valóság közel sem annyira egyértelmű.

A világ nem csupán fekete és fehér, csak ha mi annak akarjuk látni vagy más ezt akarja elhitetni velünk.

Iványi: a Felház egyházzá nyilvánítása a cél?

„Semjén Zsolt szándékos tévedésnek nevezhető állításaira felelnem kellett, mert csak egy irányból van tájékozódási lehetősége mindenkinek” – indokolta Iványi Gábor lelkész, miért írt nyílt válaszlevelet a KDNP elnökének legutóbbi, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget élesen támadó, azt visszaélésekkel meggyanúsító megnyilvánulására. A 13 oldalas nyílt levelet („amit jobb lett volna rövidebben megírni de kiömlött belőlem a szó”) lefordítják angolra és németre is, s eljuttatják külföldre, egyebek között az EU-ba. Iványit nem lepné meg, ha az egyházügyi törvény őszre tervezett módosítása Orbán Gáspár Felházának egyházként történő elismertetése lenne a célja.

„Mind hívő ember, reménykedem, hogy valahol meghallgatnak”  válaszolta a lelkész a Független Hírügynökség kérdésére, hogy mit remél a nyílt levéltől. Az írás Semjén Zsoltnak arra az LMP-s képviselői kérdésre („Mikor szüntetik meg végre azt a jogsértést, amit az Iványi Gábor által vezetett Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség ellen immár négy éve folytatnak?) adott válaszára született, amelyben a miniszterelnök-helyettes az Ehtv. alakváltozásait ecseteli, amelyek által – szerinte – „csökkentek a vallási közösségek közötti különbségek”, és amelyben azt állítja, hogy a 2015-ben (részben, úgymond, Iványi Gábor miatt) kudarcba fulladt módosítási kísérlet megteremtette volna Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség egyházi státuszának bírósági regisztrációját. „

Már-már komikus véleményét azzal egészíti ki, hogy a strasbourgi emberi jogi bíróság döntése nyomán részünkre kifizetett állami kárpótlással – szintén szerinte – lezártnak tekinthetik az egyházunkkal folytatott vitájukat”

– olvasható a nyílt levélben, amely azzal is megvádolja az egyházat, hogy „szociális és oktatási intézményeink (többségét – szerinte – 2010-2011 után vettük át) – nyilván a történelmi egyházak gyakorlatából következtetve – fenntartói szerepére csupán az azóta is folyamatosan érkezett „normatíva igénybevétele érdekében” vállalkoztunk” – írja Iványi, aki végül az ő elfogultságáról és realitás érzéke hiányáról elmélkedik, megjegyezve, hogy “Magyarország kétharmados többséggel megválasztott miniszterelnökét és kormányát börtönbe küldeném sátáninak nevezve politikájukat, „a hazánk biztonságát és jövőjét veszélyeztető Soros Györgyöt” ellenben Nobel-békedíjra jelöltem”.

Semjén Zsolt hazugságait félre kell tenni, hiszen még amikor féligazságokat említ, az is csak porhintés” 

– állítja Iványi, aki a nyílt levelében pontról pontra kitér Semjén vádaskodásaira, tényekkel tételesen megcáfolva azokat, megvilágítva az egyes vádpontok hátterét és gyökerét. Megállapítja: „Egy valamire való jogállamban, ahol valóban függetlenek a   bíróságok, megvesztegethetetlen a legfőbb ügyész és bátor az ügyészség, ott nemcsak  az  éppen hatalmon lévők politikai ellenfelei, hanem a hatalmukkal visszaélő és a közvagyont dézsmáló állami/közjogi vezetők is kötelesek a törvény előtt a tetteikről számot adni. Ez a bibliai alapelv is.”

Kérdésünkre, hogy egyházának milyen mozgástere maradt, Iványi kifejtette: a strasbourgi döntés nyomán az állam ugyan kénytelen volt elismerni az egyezménysértés tényét, s valamennyit fizetett is az egyháza számára, ám az alapproblémát nem orvosolta, s

„azon mesterkedik, hogy elkerülje az orvoslást”,

s nem viszik a parlament elé a négy éve húzódó ügyet. „Számunkra nem  marad más hátra, mint hogy az Európai Unióban a Miniszterek Tanácsa elé fordulni, amely egy olyan fórum, amelyen a miniszterlnöknek szóvá teszik, ha valamit nem hajtott végre.

De persze Orbán Viktort nem úgy ismerjük, mint akit zavarna ilyesmi”

– ismerte be Iványi, hozzátéve, hogy neki akkor is mindent meg kell tennie amellett, hogy „imádkozom, s bízom abban, hogy az Örökkévaló nem hagy minket cserben”.

Felvetésünkre, hogy nem gondolkozott-e abban, hogy más érintettek számára is lehetővé tegyék a csatlakozást a nyílt levélhez, Iványi elmondta, hogy ez benne is felvetődött, volt is egyszer korábban egy összefogási kísérlet, akkor pár ezer aláírás össze is gyűlt, de hát ez sem rengeti meg a hatalmat, bár legalább az emberek magukénak érezhetik az ügyet. Azonban – tette hozzá – azt látni kell, hogy a többi érintett közül sokan úgy ítélik meg: lehet, hogy jobb, ha nem kötik össze magukat a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséggel. Hiszen egyrészt az ő egyháza a leginkább érintett, másrészt ők emelték fel a leghangosabban és –határozottabban a szavukat az ügyben.

„S régi magyar reflex, hogy az emberek abban reménykednek, ha jól viselkednek egy idő múlva már nem csak barackot kapnak a fejükre”.

Iványi egy érdekes szempontra is felhívta a figyelmet: napirenden van az egyházügyi törvény módosítása, ami ősszel esedékes. Nagy kérdés, hogy az „merre kanyarog majd” – mutatott rá, hozzátéve:

„kíváncsi vagyok arra, hogyan jelenik meg majd benne a Felház felfutó pozíciója”,

s nagyon érdekelné, hogy mi lesz a sorsa annak a követelménynek, hogy öt évig kell működni ahhoz, hogy egy közösség egyházzá válhasson.  „Nem lepne meg, ha a módosítással erre törekednének” – szögezte le Iványi, aki szerint nem ok nélkül vitte ki Orbán Viktor Erdélybe, Tusnádfürdőre a fiát és mutatkozhatott be ott is Orbán Gáspár mozgalma. Felfedezte ugyanis, hogy a fiatalok megszólításában – amelyben nem remekelnek – ez nagy segítséget jelenthet.

„De ettől még magunkra nézve semmi jóra nem számíthatunk, hiszen, ha nekik jó, az nem feltétlenül jó nekünk.” 

A nap kérdése – miért nyeri sorozatban az időköziket a Fidesz-KDNP?

0

A hétvégén hat helyen is tartottak időközi választást, közülük három helyen indultak pártjelöltek, nagyon alacsony részvétel mellett a Fidesz-KDNP emberei fölényesen nyertek, még ott is, ahol a számottevő ellenzék teljes mellszélességgel kiállt a jelölt mellett.

Szavazzon!

Ön szerint mi az oka annak, hogy a Fidesz tarol az időköziken?

Politikai (H)arcképcsarnok  – X. Semjén Zsolt, a Fidesz Hőse

A KDNP elnöke, miniszterelnök-helyettes, ha tehetné, jegesmedvére is vadászna, és büszkén vállalta magára a Gyurcsány Ferenc elleni karaktergyilkosság elkövetését. Sorozatunk legújabb epizódjában Semjén Zsoltot mutatjuk be.

 

A Szilágyiba járt gimnáziumba, Bayer Zsoltnak volt osztálytársa. Már akkor kitűnt rettenthetetlen bátorságával, és az egypártrendszer iránt érzett engesztelhetetlen utálatával. Maga mondta, hogy az első héten dolgozatot írtak irodalomból, és az volt a kérdés, hogy kivolt Antigoné? Az akkor még igen fiatal Semjén Zsoltnak fogalma sem volt róla, ezért azt írta a papírra: Antigon felesége. Persze, balhé lett belőle, viszont Bayer kolléga elismerését már akkor kivívta magának – a későbbi publicista bemutatkozott, mellé ült, padtársak lettek.

2005 februárjában ezt mondta pártja kongresszusán: „Aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re. Tegyen így az is, aki azt akarja, hogy gyermeke szájába az iskolában marihuánás cigarettát nyomjanak, aki azt szeretné látni, hogy gyermeke extrém szekták szeánszán veri magát a földhöz, vagy aki az eutanázia és az abortusz halálkultúráját képviseli”

Némi szusszanásnyi idő után azzal verte ki sokaknál a biztosítékot, hogy a magyar parlamentben Weisz nénizett és Schwarcz bácsizott: “Jó-e az a magyar zsidóságnak, ha egy rossz politika túszként löki maga elé Schwarcz bácsit és Weisz nénit? Jó-e ez a magyar zsidóságnak?” – kérdezte komolyan.

Egy másik alkalommal, ugyancsak a magyar országgyűlésben, ezzel fordult Gyurcsány Ferenc miniszterelnökhöz: Ön és magyarul beszélő kormánya.

Évekkel később kiérdemelte a Fidesz Hőse kitüntetést. Nem vicc, tényleg így történt: 2006 karácsonyán egy ünnepi koccintás alkalmával adományozta Navracsicsnak és neki ezt a címet Orbán Viktor. Hívő ember, egy interjúban elárulta, hogy mindennap imádkozik Gurcsány Ferencért.

 „Szavazatgyűjtésben a Fidesz dominál, a szellemi forrásvidéket a KDNP biztosítja”, mondta Semjén 2010-ben egy a magyar Narancsnak adott interjúban. Fordítsuk le magyarra: ami nincs meg az egyiknek, (támogatottság) az megvan a másiknak (szellem). Amiben az egyik hiányt szenved (forrásvidék), azt pótolja a másik (szavazatgyűjtés).

„Politikai feladat volt Gyurcsány Ferencet amortizálni. Ez száz százalékosan sikerült”. „Neki abból lett volna politikai haszna, ha Orbán Viktorral tud megmérkőzni. De nem ért el hozzá, mert ott voltunk mi: Navracsics Tibor, és én.”

A plágium-ügy

Üldözik a keresztényeket Európában, és Magyarországon is. Ezt mondta Pálffy István képviselő 2012. novemberében a parlamentben. Pállfy képviselő megrendítő szavait követően Rétvári Bence államtitkár is a keresztények üldöztetését említette a t. Házban. Szerinte összehangolt politikai támadás indult ellenük, amin persze nincs mit csodálkozni, a keresztényeket mindig is üldözték, amióta világ a világ, számkivetettség az osztályrészük.

A keresztények újkori üldözői ezúttal Semjén Zsolt doktoriját és diplomamunkáját találták meg, ezeket illették a plágium vádjával. Maga az érintett nevetségesnek nevezte a vádat, Havasi Bertalan, aki akkoriban a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője volt, úgy nyilatkozott, hogy lezártnak tekintik az ügyet.

Semjén Zsolt, aki számos fontos és felelősségteljes közéleti funkciója mellett az Országos Magyar Vadászati Védegyletnek is elnöke (s ebbéli funkciójában síkra szállt a védett madarak vadászatáért) első körben a teológián megvédett doktorija miatt vált üldözötté – a gyanú szerint dolgozatának mintegy negyven százalékát idegen forrásból merítette. Ráadásul úgy, hogy e forrásokat vagy nem, vagy pontatlanul jelölte meg, mindemellett még német nyelvű irodalomból is merített, ami azért is szignifikáns, mert ezen a nyelven állítólag egyáltalán nem beszél.

Ha ezek után azt gondolnánk, hogy ennyi szenvedés és meghurcoltatás még egy keresztény embernek is sok, sajnálattal közöljük, hogy hősünk hányattatásai ezzel még nem értek véget. A nemtelen támadások tovább folytatódtak, kiderült, hogy Semjén úr egy évvel a doktori sikeres megvédése után az ELTE szociológia tagozatán is beadott egy szakdolgozatot, nagyjából ugyanazt, amit a Pázmány egyetemen már doktoriként elfogadtak. Mindez nem csupán új megvilágításba helyezi a keresztények európai és magyarországi üldöztetését, de arra is rávilágít, hogy Semjén úr univerzális dolgozatot írt: olyat, amely nem csupán teológiai tanulmány, de szociológiai értekezés is egyben.

Ráadásul, és ez már talán több is egyszerű keresztényüldözésnél, kitudódott, hogy a szociológia-dolgozat egyik opponense kifejezetten gyengére értékelte Semjén úr munkáját, nem is javasolta, hogy beadják. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy vannak még jó emberek, akik kinyújtják a kezüket az üldözöttek felé: találtak egy másik opponenst, akinek tetszett a dolgozat, s innentől kezdve már nem volt akadálya, hogy Semjén úr egy évvel korábban teológiai tanulmányként funkcionáló dolgozata szociológiai diplomamunkaként is megállja a helyét.

Vadászjelenetek Svédországban és Kanadában

Semjén Zsoltról régóta tudtuk, hogy szeret vadászni, de a közvélemény egészen 2017-ig mit sem sejtett arról, hogy e vadászatok nem a gemenci erdőben zajlanak, hanem távoli országokban. Például Svédországban, ahol hősünk rénszarvasra vadászott – utóbb kiderült, hogy háziasított példányt sikerült elejtenie – Kanadában bölényre, farkasra, és hogy ne szakadjon meg a hagyomány, rénszarvasra ment.

Forrás: Magyar Nemzet

Alkalmanként 4-5 millió forintba került egy-egy ilyen vadászat, amire Semjén Zsoltnak aligha futja a fizetéséből. Ám nem is ő fizette a számlákat, hanem, legalábbis az első verzió szerint sok rokona van Svédországban, őket látogatta meg a vadászatok alkalmával a miniszterelnök-helyettes. (Kanadai rokonokról mindezidáig nem történt említés.)

Időközben kiderült, mégsem az idegenbe szakadt rokonság, hanem egy Farkas József nevű vállalkozó fizette a számlákat. Utóbbi személy a leginkább utazik, s mint ilyen, számos olyan uniós pénzhez jutott hozzá, melyek elosztásáról a kormány döntött. (Itt jegyeznénk meg, hogy Semjén Zsolt amellett, hogy a KDNP elnöke, Orbán Viktor miniszterelnök helyettese is egyben.)

Sokan felháborodtak a vadászatok hallatán, de végül nem lett nagyobb baj az ügyből. Az ügyeket megszellőztető Népszabadság és Magyar Nemzet– más-más okok és körülmények között – megszűnt. Semjén Zsolt a plágium-ügy után ezt is megúszta, és elképzelhető, hogy a jövőben már nem is derülnek ki róla (sem pedig politikustársairól) újabb turpisságok. Trócsányi László igazságügyi miniszter ugyanis épp a napokban nyújtott be egy, a magánélet védelméről szóló törvénytervezetet, mely, ha életbe lép, gyakorlatilag megakadályozza, hogy a közélet szereplőiről a sajtó bármilyen, számukra kellemetlen tényt közöljön. A bíróságok hatásköre lenne ugyanis megítélni, hogy egy adott cselekmény – például, ha egy ismert politikus helikopterrel utazik lakodalomba, vagy egy másik prominens 800 millió forintos ajándék elfogadására készül – magánéleti tevékenységnek minősül-e. S miután ezzel egyidejűleg a bíróságok átalakítása is zajlik – a renitens bírákat nyugdíjba küldik, hogy helyükre megbízhatóbb emberek kerülhessenek – nem kizárt, hogy Semjén Zsolt kalandjairól a jövőben nem értesülhet a nagyközönség.

Best of Semjén

„Bizonyos SZDSZ-es körök bizonytalan nemi identitásukból csinálnak politikai ideológiát, és ezt akarják ráerőltetni a társadalomra. (…) Nem a Vatikán ragadt le a középkor és az újkor határán, hanem az SZDSZ Szodománál” (Sajtótájékoztató, 2004. augusztus).

„Aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re. Tegyen így az is, aki azt akarja, hogy gyermeke szájába az iskolában marihuánás cigarettát nyomjanak, aki azt szeretné látni, hogy gyermeke extrém szekták szeánszán veri magát a földhöz, vagy aki az eutanázia és az abortusz halálkultúráját képviseli” (Pártkongresszus, 2005. február).

„Elég volt a devianciából, a meleg tisztességből és abból az értékrombolásból, amit az SZDSZ művelt: itt az ideje annak, hogy egyszer s mindenkorra eltűnjenek a magyar politikai életből” (Választási nagygyűlés, 2006. március).

FRISS HÍREK

Mit keresett...

Szerdán sztr...

Orbán és a j...

Megismételt ...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK