Kezdőlap Címkék HVG

Címke: HVG

Visszás??

A hvg.hu-n olvasom: „Bár Fekete-Győr nem fejtette ki hosszasan, a DK kapcsolata valóban visszás a határon túli magyarsággal: tulajdonképpen egyedüliként szeretnék elvenni a szavazójogukat, 2018-ban Gyurcsány Ferenc a kampányban is felhasználta a témát.”

Ezzel a saját, a szerkesztők által írott mondattal zárta a hvg.hu azt az anyagát, amelyben Fekete-Győr András Momentum-elnök egy kijelentésével szembesíti a DK-s Arató Gergely kommentárját. Fekete-Győr a következőt mondta az Azonnalinak adott nyilatkozatában: „Van olyan párt ebben a hatpárti koalícióban (…), a DK, ami nem a legjobb barátja a határon túli magyarságnak. A DK ebben engedett az ötpárti többségnek. (…) Az európaiság és az eurozónához való csatlakozás kérdésében a Jobbik tett gesztust a többség felé.”

Arató viszont a következőt írja erről a Facebook-oldalán: „Sokan kérdeztétek azt, hogy mi igaz Fekete-Győr András állításából, hogy az ellenzéki pártok megegyeztek abban, hogy támogatják a határon túli magyarok szavazati jogát, és erre az ötpárti többség kényszerítette rá a DK-t.

Mivel én vezetem a közös programot előkészítő hatpárti bizottság munkáját, határozottan állíthatom, hogy a közös ellenzéki programalkotó tárgyalásokon nem született ilyen döntés, kicsit csodálkozunk, hogy honnan vette ezt Fekete-Győr András. (…)

Abban is téved Fekete Győr András, hogy a DK nem barátja a határon túli magyaroknak. Továbbra is azt valljuk, hogy a segíteni kell a határon túli magyarokat abban, hogy a szülőföldjükön boldoguljanak, ezt a DK programja is rögzíti. A közös kormányzás alapelveinek a nemzetre vonatkozó szövegére éppen a DK tett javaslatot. A szavazati jog kérdésével ez a közösen elfogadott dokumentum nem foglalkozik.”

Arató Gergelytől eltérően én persze nem tudom, hogy mi és hogyan történt a hat pártnak az alapelvekről szóló tárgyalásain, sőt Fekete-Győrtől eltérően engem nem is tájékoztatott erről senki, csak a közreadott dokumentumot olvastam, és abban valóban nincs szó a határon túliak szavazati jogáról, mint ahogy egyébként az euró bevezetéséről sem.

Engem elsősorban az zavar, hogy a hvg.hu szerkesztősége minősíti „visszásnak” a DK kapcsolatát „a határon túli magyarsággal”, így általában, és nem annak szervezeteivel, illetve Fekete-Győrnek az a véleménye, hogy a DK „nem a legjobb barátja a határon túli magyarságnak”.

Én, aki kezdettől fogva elleneztem, hogy az Orbán-kormányok közjogi köteléket hoztak létre a szomszéd országokban élő magyar személyek és a magyar állam között előbb a státustörvénnyel, majd az állampolgársággal és a szavazati joggal, nem fogadom el, hogy kevésbé lennék barátja a határon túl élő magyaroknak, mint Orbán Viktor vagy Kövér László. Ők a kisebbségben élő magyarokat kihasználják a maguk politikai céljainak tárgyaként, míg én SZDSZ-es képviselőként is annak voltam, és a DK-ban is annak vagyok részese, hogy a magyar állam és a magyar társadalom támogassa anyanyelvű oktatásukat, kulturális életüket, amitől ők egy másik, szomszédos államban is magyarokként élhetnek teljes életet.

Nem fogadom el, hogy valaki a közjogi kötelék helyeslését tekintse a kisebbségben élő magyarokhoz fűződő „barátság” kritériumának.

Tudom, azok a kisebbségi magyar politikusok, akik politikájukat a Fideszéhez kötötték, ezt gondolják, más kisebbségi magyar politikusok azonban nem, s számosan kifejezetten szerencsétlennek tartják ezt, nem is veszik fel a magyar állampolgárságot, nem vesznek részt a magyarországi választásokon, miközben elismerten elkötelezett harcosai a kisebbségi magyar közösségek ügyének.

A Momemtumot létrehozó barátaink azzal a törekvéssel léptek be a politikába, hogy olyan demokrácia legyen Magyarországon is, mint amilyet Nyugaton látunk.

Egyetértek ezzel a törekvéssel, engem is ez vezet a politikában. Abban a nyugati világban, amelyet ők követendő példának tekintenek, mint ahogy én is, vannak kisebb és nagyobb létszámú „határon túli” kisebbségek, szabad nyelvhasználattal, anyanyelvi oktatással és kulturális intézményekkel, de ott nem ismerik az „anyaországhoz” fűződő közjogi köteléket.

Kár, hogy ebben a kérdésben a Fidesz 2004 óta képviselt, a Patrubány Miklós-féle Magyarok Világszövetségétől átvett álláspontját követi az ellenzéki pártok többsége, s nem azt a gyakorlatot helyesli, mely a nyugati demokráciákban általános.

Még mindig Gyurcsány egyenlő Orbán?

Valamiért kimaradt nekem Balavány György május végi reakciója az EP-választás eredményére a hvg.hu-n. Kár, mert Balavány fontos, figyelemre méltó szerző, akitől sok nagyon szép írást olvastam az elmúlt hónapokban az Orbán-rendszerről. Ez az írása azonban alapjaiban téves, és ezt két hónap elteltével sem késő megmutatni.
Balavány azon esik kétségbe, hogy az EP-választás eredménye szerint „a DK a Fidesz egyetlen szóba jöhető kihívójává magasodott” és „újra az a kérdés, hogy Gyurcsány vagy Orbán. Erre bírt redukálódni a stupid magyar közélet”. Balavány ezt azért tartja kétségbeejtőnek, mert szerinte „Gyurcsány a napnál fényesebben bizonyította a kormányzása idején, hogy semmi, mondom: semmi, még egyszer mondom: semmi lényegi különbség nincs közte és Orbán Viktor között.”
Mivel próbálja Balavány alátámasztani ezt az abszurd állítást? Ide kell másolnom írásából egy hosszabb passzust, hogy megcáfolhassam. Íme:
Szokták mondani, hogy „ő azért nem lopott annyit”. Hű, de meg vagyok hatva. Annyit tényleg nem lopott, de nem az a kérdés, hogy mennyit lopott, hanem hogy lopott-e? Mi az hogy, nagyon is. Gyurcsány demokrata volt valaha, egy nyomorult percig is? Lószart, mama. Nem tekintette az ország egyik felét, az ún. jobboldaliakat (Magyarországon nincsenek jobboldaliak, ez csak egy ostoba ellenségcímke) leverendőnek és eltaposandónak? Dehogynem. Vetült rá a konszenzuális politizálásnak akár az árnyéka? Egy percre sem. Tisztogatott, káderpolitikát folytatott és hatalomkoncentrációra törekedett? De mennyire. Démonizált és háborús retorikát alkalmazott? Abszolút. „Le kell verni a jobboldalt, és én megteszem hezitálás nélkül.” A független sajtó és a közszolgálatiság nagy tisztelője volt? Ezzel végképp nem vádolható. Széthullott alatta a magyar egészségügy? Apró darabokra. Rendbe hozta a gazdaságot, vagy súlyosan eladósította az országot? Utóbbi. Hát közérdekű adatokat hamisított-e vajon? Szemrebbenés nélkül. Lekordonozta a Kossuth-teret, korlátozta a gyülekezési szabadságot, vérbe fojtotta az ellene folyó tüntetést?! Bizony ám. Hazudott reggel, éjjel, meg este? Mint a vízfolyás.”

Lássuk a vádakat, pontról-pontra.

Soha senki nem hozott még fel tényt annak alátámasztására, hogy Gyurcsány lopott volna.

Vagyonát azt megelőzően szerezte, hogy beszállt volna a politikába.
Privatizált, vállalkozott, de sem a vállalkozás, sem a privatizáció nem lopás. Amióta politikus, semmivel sem nőtt a vagyona. Szó sincs róla, hogy Gyurcsány élén állt volna a közvagyon elsajátítására irányuló szervezett akciósorozatnak, mint Orbán. Mi több, Gyurcsány miniszterelnökként megpróbált fellépni az MSZP-n belüli korrupcióval szemben, éles ellentétben állt azokkal, akiket azzal szoktunk kapcsolatba hozni, kezdeményezte az összeférhetetlenségi szabályok megszigorítását. (Ezzel kapcsolatban ellenállásra talált az MSZP-frakcióban.)

Nem volna különbség Orbán és Gyurcsány között?

Az őszödi beszéd részleteit Gyurcsány miniszterelnöksége idején tette közzé egy ismeretlen eredetű felvételről a közszolgálati Magyar Rádió. Megtehette? Megtehette, megtette. Mert Gyurcsány miniszterelnöksége idején a közszolgálati Magyar Rádió és Magyar Televízió közszolgálati volt, és a kormánytól, a parlamenti többségtől függetlenül tette, mert tehette a dolgát. Gyurcsányt a baloldalon sokszor bírálják, amiért kormányzása idején nem hozott létre baloldali, az MSZP-től függő, azt szolgáló médiát, ahogy a Fidesz tette. Gyurcsány erre mindig azt válaszolja, hogy nem tehette, mert ahhoz közpénzt kellett volna erre fordítani, vagyis ellopni.

Nem volna különbség Orbán és Gyurcsány között?

Az első Orbán-kormány idején közpénzből hozták létre a jobboldal ikonikus intézményét, a Terror Házát. Sokan gondoltuk és mondtuk is 2002-ben, hogy a Terror Háza költségvetési finanszírozását fokozatosan meg kellene szüntetni. Maradjon fenn, de nem állami intézményként. Ezzel szemben Medgyessy miniszterelnök – Gyurcsány tanácsára, kíséretében Gyurcsánnyal – elment a Terror Házába, megnézte a kiállítást. Fenntartották a költségvetési finanszírozását is. Gyurcsány ott állt Medgyessy „árokbetemetési” próbálkozása mögött. Orbán és pártja egy pillanatra sem hagyta, hogy megpróbálják betemetni az árkokat, az ellenzéki nyolc évben végig fenn akarta tartani a belpolitikai hidegháborút.
Gyurcsány 2007. januárjában Szembenézés című, a Népszabadságban közzétett írásában tett hitet a jobboldallal való együttélés szükségességéről. Természetesen le akarta győzni a jobboldal nagy pártját, a Fideszt, de sohasem akarta a jobboldalt eltaposni, együtt akart vele élni.
Széthullott Gyurcsány alatt a magyar egészségügy? A második Gyurcsány-kormány tette az elmúlt két évtizedben az egyetlen komolyan vehető kísérletet a magyar egészségügy átfogó reformjára, a Fidesz pedig mindent megtette ennek megakadályozására. Ugyanazt tette a Fidesz, amit a Horn-kormány idején a nyugdíjreform ellen próbált tenni, csak akkor a népszerű reformot nem tudta megakadályozni, azért sem, mert akkor a reform mögött állt az egész kormánykoalíció, az egészségügyi reformot viszont sikerült megakadályozni, mert csak a koalíció egy része, az SZDSZ támogatta, és addigra a Fidesz sokkal erősebb lett, mint a nyugdíjreform idején volt. Hogy mi lett a reform megakadályozásának eredménye, azt ma láthatjuk az egészségügy állapotán.
Hazudott, közérdekű adatokat hamisított? Ezek legendák. Ő maga vádolta meg hazugsággal saját kormányát, de ez nem volt igaz, csak retorikai fogás volt az őszödi beszédben. Közérdekű adatok hamisításával a Fidesz vádolta meg, de még soha senki nem mutatta meg, hogy milyen adatot hamisítottak meg Gyurcsány miniszterelnöksége idején. Az állítás egyedüli alapja, hogy

az aktuális hiányadatot nem a 2006-os választás első fordulója előtt, hanem utána tették közzé. Ez nem hamisítás.

A magyar adatszolgáltatás olyan szorosan kapcsolódik az európaihoz, hogy adathamisítás nincs is lehetőség, akkor sem volt.

A 2006. szeptemberi és októberi tüntetésekkel szembeni rendőri fellépés semmivel sem volt durvább, mint erőszakot alkalmazó tüntetőkkel a világ bármely demokráciájában lett volna. Tessék Franciaországra gondolni! Ha hiba történt, az a rendőri fellépés utólagos politikai minősítésében volt tetten érhető.

Az elterejdt, és Balavány által is visszhangzott vádak alaptalanok.
Nekem a DK-ban komoly nézeteltéréseim alakultak ki Gyurcsánnyal, ezért mondtam le immár öt évvel ezelőtt a DK-ban viselt alelnöki tisztségemről. Ezek túlnyomórészt gazdaság- és társadalompolitikai nézetkülönbségek egy szocialista és egy liberális gondolkodású ember között. Nem érintik azonban azt, hogy Gyurcsány demokrata politikus, demokratikus keretek között töltötte be a miniszterelnöki tisztséget, a magyarországi demokrácia helyreállítására törekedve vezet egy ellenzéki pártot, Magyarországot a demokratikus Európa részének tekintette és tekinti.
Elismerem, a győzelem akarása olykor kínos hibákba viszi bele, mint öt évvel ezelőtt egy rasszista gesztusairól ismert polgármester-jelölt támogatása Miskolcon, vagy a tavalyi országgyűlési kampány ukránellenes videoklippje, de ezek a hibák – melyeket utólag el is ismer – nem állnak nála össze rendszerré, nem illeszkednek egy következetes politikai vonalvezetésbe, megmaradnak félrelépésnek.

Párhuzamba állítani őt Orbánnal, aki átgondolt terv alapján felszámolta Magyarországon a demokratikus jogállamot és önkényuralmat épített föl helyette, aki az országot kivezette a demokratikus országok közösségéből, aki politikájának alapjává tette a rasszizmust, súlyos félreértés.

Az Orbán–Gyurcsány párhuzam felújításával nemcsak az a baj, hogy hamis és méltánytalan. Ennél is fontosabb, hogy hibás politikai következtetésre vezet. Balavány írásának végén az alábbi következtetésre jutott: „Ja, és tisztelt momentumosok, kettős kihívás van: nemcsak a Fideszhez, de a másik politikai förmedvényhez képest is hiteles alternatívát kell felmutatni.” Az nyilvánvaló, hogy a Momentum más párt, más politikával, mint a DK, hiszen ha nem így lenne, nem kellett volna vezetőinek új pártot alapítaniuk. Balavány azonban ennél többet kíván, olyasmit, ami ugyanúgy ellentétes a DK, mint a Fidesz politikájával. Az eddigi legjelentősebb kísérlet arra, hogy egy politikai erő egyszerre mutasson fel alternatívát az egykori MSZP–SZDSZ kormányokkal és a Fidesszel szemben is, az LMP volt, és ez a törekvés – leginkább az LMP alapítójánál és legszínvonalasabb politikusánál, Schiffer Andrásnál – vehemens antikapitalizmusba, a létező Nyugattal szembeni ellenérzésekbe, gyanakvásba (és mellesleg a Fidesz nacionalizmusának átvételébe és a Jobbikhoz való közeledésbe) torkollott.
Az egykori MSZP–SZDSZ kormányok politikájával szemben sokféle fenntartása lehet az embernek, de az nem vitatható, hogy Magyarország jövőjét kapitalista gazdasági berendezkedésben, illetve demokratikus jogállamban és a nyugati demokráciákhoz való hasonulásban látták. Gyurcsány miniszterelnöki tevékenysége ennek jegyében telt, és alapjában véve ezt képviseli ellenzéki pártvezetőként is. Aki az LMP-hez hasonlóan egyszerre akar Orbánnal és Gyurcsánnyal szemben alternatívát, az óhatatlanul valamiféle harmadikutas megoldás irányába tolódik. Nagy szerencse, hogy ettől a Momentum nagyon messze áll, a jórészt néhányéves nyugati tanulmányok és munkakezdés után hazatért alapítók többé-kevésbé a mai Nyugat-Európához hasonló viszonyokat szeretnének Magyarországon is, ami semmiképpen nem „alternatívája” Gyurcsány politikájának.

Kettős könyvelés – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, duplát, duplán, dupla cukorral, most pénzekről lesz szó, kelleni fog a tiszta fej. Lehetne szó az uniós választásokról is, de lévén, hogy sem a választópolgárok, sem a politikusok, sem a jelöltek többsége nem hajlandó tudomásul venni, miszerint ez nem magyar országgyűlési választás, és kissé másként is működik, a tétje is más: beszéljünk inkább a pénzügyekről.

Ahhoz ugyanis mindenki ért.

Vagy legalábbis mindenki biztos benne, hogy ért hozzá: nincs olyan magyar ember, aki ne kérné ki magának, ha véletlenül azt állítják, hogy ő nem egy pénzügyi géniusz. Valószínűleg azért is nem vagyunk gazdagabbak, mert itt a Kárpát-medencében nem hagyja egymást érvényesülni ez a sok zseni. Bezzeg, ugye, aki kivándorol, egyből milliomos lesz, tartja a közhit, és ez azért terjedhetett el, mert azokról a kivándoroltakról, akik éheznek és/vagy a hidak alatt laknak, kicsit kevesebb hír érkezik, mint a jól menő üzletemberekről. De maradjunk itthon, a pénzügyi lángelmék honában, lássuk világra szóló sikereinket.

Rögtön a legelső eredmény az, hogy fel kellett függeszteni az informatikai beszerzéseket a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, egy ideig nem vehettek ilyen jellegű eszközöket, szoftvereket, szolgáltatásokat – írja a HVG.

Nocsak, netán csődbe ment az egyetem? Dehogy ment, a könyveléssel minden rendben, sőt. A törvényi szabályozással van baj. Az a helyzet ugyanis, miszerint

„Egy friss jogszabály-módosítás miatt ugyanis már kötelező a Rogán Antal alá betagolt új Digitális Kormányzati Ügynökség portálján keresztül intézni a beszerzéseiket, de a műszaki egyetem kancellárjának tájékoztatása szerint éppen csak maga az elektronikus rendszer nem készült el.”

(HVG)

Tehát a törvény előírja egy olyan rendszer használatát, ami elvben még nincs kész, és míg el nem készül, nem lehet beszerezni semmit a világon. Ennél már csak az lenne izgalmasabb, ha a rendszert fejlesztő cég beszerzései is ennek a törvénynek a hatálya alá esnének és elromlana mondjuk az összes egerük: örök időkig tarthatna ez a mostani, áldatlan állapot, hiszen nem lehetne befejezni sem.

Illetve. Illetve most megnyitva láthatóan fut a portál, nyílik, de ha megvizsgáljuk a rajta olvasható híreket, azt látjuk, hogy 2019. május 11-én indult el. A használatát előíró kormányrendelet szerint viszont 2019. április 18-tól informatikai tárgyú beszerzés csak ilyen módon hajtható végre. Mondjuk a folyamat futtatását hatáskör híján nem állt módomban kipróbálni, lehet, hogy egy félkész portált látunk, a HVG nem szokott a levegőbe beszélni, az is lehet, hogy postamunkában összerakták a sajtóvisszhang hatására, a mostani helyzetről nem mondhatunk ily módon ítéletet, azonban hogy április 18. és május 11. között álltak a beszerzések, az biztos. És gyakorlatilag minden, ennek használatára kötelezett költségvetési szerv ilyen jellegű beszerzése elakadt.

Ez már azt mutatja, hogy értünk mi a pénzhez, lám, milyen fortélyos módon sikerült rávenni a takarékoskodásra a költségvetési szerveket!

De van, amikor viszont nagylelkűen költekezünk, mint egy Csekonics Velencében. Hogy jön ide Velence? Úgy, hogy ideépítjük: a G7 szerint

580 millióból tervezik meg, hogy Velence legyen Budapesten

Egyszer volt szerencsém járni a La Serenissima sikátorait, lagúnáit, nem mondom, gyönyörű város, ha eddig a legdrágább is, amiben jártam: érdekessége, hogy a kávé ötször annyiba kerül, ha leülünk vele, mint amikor állva isszuk meg, a pultnál. Az ám, de ingyen leülni az egész Óvárosban csakis a Szent Márk téren lehet, és ott ül a padokon már az egész világ… szóval, ott még azt is meg kell fizetni, ha több óra sétálás, városnézés után megpihennénk. Ki van ez találva, ha el akarjuk tanulni tőlük, alaposan fel kell kötnünk a gatyánkat. De hol lenne a pesti Velence?

„Kedden jelent meg a Közbeszerzési Értesítőben, hogy a Kiemelt Kormányzati Beruházások Központja (KKBK) április végén aláírta a szerződést az Észak-Csepelre és Dél-Pestre tervezett új városközpont beépítési javaslatának elkészítésére a korábbi tervpályázaton győztes osztrák cégekkel.

A Snohetta Studio Innsbruck és a Besch und Partner nettó 580 millió forintért vázolhatja fel, mi legyen az eredménye a Budapest Déli Városkapu Fejlesztés névre keresztelt projektnek.”

Ha valakinek most az jut eszébe, hogy erre a területre tervezték a hamvába  holt budapesti olimpia sok létesítményét, az nem téved: itt épült volna fel az olimpiai falu és az atlétikai stadion. A falu helyett egyetemistáknak szánt diákváros épülne, 8-12 ezer férőhellyel, a stadion pedig megépül, ha megfeszülünk is, mert szükség lesz rá: hiszen vállaltuk a 2023-as atlétikai világbajnokság megrendezését, attól már nem lehet visszatáncolni. Sajátos Velence, annyit mondhatok – de egyáltalán, mitől Velence?

„A most győztes terv célkitűzése, hogy az új városrész minél szorosabb kapcsolatban legyen a vízzel, egyfajta kis Velencévé téve a negyedet. Kiemelik, hogy a Ráckevei-Dunának szabályozható a vízszintje, és a térségben magasan van a talajvíz, így minden adott ahhoz, hogy az itt lakók és az ide látogatók sokféle módon kapcsolatba kerüljenek a folyóval. A tervezők egy nagyobb csatornaág kialakítását javasolják, amely a Soroksári-Dunától indulva holtágat alkotna a pesti oldalon, így az összes lakó- és kereskedelmi egységnek lehet vízparti kapcsolata.

A csepeli oldalon pedig kisebb csatornaágakat alakítanának ki, így ott is többen élvezhetik a víz közelségét, másrészt a térségben olyan vizes élőhelyeket lehet létrehozni, amelyek természetes tisztító funkciót is ellátnak. (Persze itt könnyen összeütközésbe kerülhet a természet és a pihenés, elég csak a szúnyogokra gondolni.) Ebben a térségben kapna helyet egyebek mellett gördeszkás park, BMX-pálya, mászófal, valamint kajak-kenu klubház és pálya.” (G7)

Nagyon fognak örülni, elsősorban a lakók, másodsorban a lakóknak a szúnyogok. Hogy mennyibe fog kerülni, arról egyelőre elképzelés sincs (az 580 millió csak a tervezés költsége, és láttam már ilyesmiért jóval magasabb árat is), de ha lesz végösszeg, annyit elmondhatunk róla, hogy még annál is sokkal, de sokkal többet fogunk erre a kis Velencére költeni.

No, azt láttuk már, hogy takarékoskodni tudunk, költekezni tudunk, de pénzt keresni tudunk-e?

Tudunk, nem is akárhogyan. Van olyan NER-közeli médiacég, aminek a bevételei 2016 óta 578.3 százalékos növekedést értek el! A Wall Streetről tőzsdecápák fognak elzarándokolni szőrcsuhában a Hűvösvölgyi útra, hogy megtudják ennek a módszerét, ugyanis oda van bejegyezve a Magno Studio Kft., ami ezt a csodálatos eredményt produkálta. De lássuk a cég nyilvános adatait:

Teljes név Magno Studio Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság
Rövidített név Magno Studio Kft.
Ország Magyarország
Település Budapest
Cím 1021 Budapest, Hűvösvölgyi út 64-66.
Web cím
Fő tevékenység 5911. Film-, video-, televízióműsor-gyártás
Alapítás dátuma 2015.11.24
Jegyzett tőke 3 000 000 HUF
Utolsó pénzügyi beszámoló dátuma 2017.12.31
Nettó árbevétel 7 271 579 000 HUF
Nettó árbevétel EUR-ban 23 414 484 EUR
Utolsó létszám adat dátuma 2019.04.05
Utolsó létszám adat 6 fő

Kérem, aki hat fős csapattal ennyi pénzt tud csinálni, az varázsló. Pláne, hogy videókat, filmeket gyártanak, ami ugyan szépen hoz a konyhára, de sokba is kerül, nagy az invesztíciós igénye ennek az iparnak… Jó, de kiknek gyártják, kik a megrendelők? A CÖF, a Polgárok Háza mögött álló Szövetség a Nemzetért Alapítvány, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar és a Miniszterelnöki Kabinetiroda.

Ja, vagy úgy. Így könnyű. Akkor

már az is érthető, hogy a cégnek miért nincs sem honlapja, sem Facebook-oldala, miért minimális a digitális lábnyoma is: nincs szükségük a reklámra, megvan a vevőkörük, nem akarják bővíteni.

Minek is bővítenék? Fentebb a 2017-es adatokat látjuk az akkori 7,2 milliárd forintos bevételt 2018-ban már 14,6 milliárdra növelték így is. Minden hírverés nélkül. Képzelem, mennyit keresnének, ha még reklámoznák is magukat!

De nem fogják. Erről a cégről a hivatalos adatain kívül igazából nem tudunk semmit és ez valószínűleg nem véletlen: amint a hatalmas profitja sem az.

És még mondja valaki, hogy nem vagyunk a pénzügyi zsenik nemzete. Nincs a világnak az a vállalkozása, ami ennyi idő alatt ekkorát nőtt volna.

Hát kérem, így állunk. Takarékoskodunk, költekezünk, vagyonokat keresünk. Dübörög a gazdaság, iramlik a pannon puma.

Csak azt nem értem, ekkora prosperitás mellett miért nincs pénzünk?

Hisztiharc a Facebookal – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, duplát habbal, de cukor nélkül. Ugyanis nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, annyira, de annyira magyar ez a történet, annyira tele van szándékos és véletlen félreértéssel, félremagyarázással, hazugsággal, önzéssel, propagandával és csúsztatással. Dióhéjban: annak kellene a végére járnunk, letiltotta-e a Facebook a Mediaworksöt és ha igen, miért nem?

Szóval, ez egy kis rejtély. Egy kis enigma, aminek a megoldásában kicsit sem segített a Facebook legendás távolságtartása a sajtótól és a Mediaworks sajtóhadjárata a nyilvánosságban. Tulajdonképpen csak most derült ki, hogy mi is történt. De menjünk időrendben.

2019. május 15-én mindenki legnagyobb meglepetésére a következő közlemény jelent meg a kormány egyik oszlopának számító Mediaworks lapjaiban:

Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Facebook.com letiltotta a Mediaworks Hungary Zrt. által kiadott lapok és hírportálok hirdetési fiókjait. Kiadónk hivatalos érdeklődésére, amelyben a tiltás okára kérdeztünk rá, nem érkezett konkrét válasz. Az elmúlt hetekben a Facebook terveiről érkezett hírek alapján azonban nyilvánvaló, hogy az amerikai cég döntésének politikai, ideológiai okai vannak.

Ennek következtében most a közösségi oldalon olyan hírekre és tartalmakra sem tudjuk felhívni olvasóink figyelmét, amelyeknek nincs semmiféle politikai vonatkozásuk. A Facebook döntésének áldozatul esett többek között a Nemzeti Sport, a mindmegette.hu receptoldal, a likebalaton.hu. programmagazin és számos megyei és városi kiadványunk is.

Több milliós olvasótáborunk azon tagjait, akik az elmúlt években a közösségi oldalon is követni kezdték híreinket, arra biztatjuk, hogy a jövőben ne a Facebookon, hanem kizárólag az eredeti internetes címeken keressék tartalmainkat.”

Hát ez meg mi? Aki egy kicsit is ért a közösségi oldalakhoz, azt gyanította,  hogy a Facebook az uniós választási kampány tisztaságára akart így ügyelni (erről volt is szó korábban), mert hát a Mediaworks lapjai, hogy is mondjam csak, mintha kissé elfogultak lennének a kormány irányába. Ezt a feltételezést csak erősítette Szánthó Miklós, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) elnöke aznapi nyilatkozatában:

Tehát igazából a Facebook által is alapelvvé tett politikai korrektség a legnagyobb „fake news”, mert politikai alapon foszt meg embereket a valóságról történő tájékozódástól – fejtette ki az elnök.

Hozzátette: a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány – a Mediaworks tulajdonosaként is – minden eszközzel fel fog lépni a Facebook véleménydiktatúrája ellen, amely a „semlegesség értékességére” hivatkozva kriminalizál politikai álláspontokat.” (Magyar Nemzet)

És a kormánysajtóban is egymást érték a szalagcímek:

„Politikai szereplővé lép elő a cenzúrázó Facebook

ORBÁN VIKTOR MEGÖLÉSÉRE BUZDÍTHATNAK, DE A NEMZETI SPORT NEM HIRDETHET” (Magyar Nemzet)

„Minden eszközzel fellépünk a Facebook véleménydiktatúrája ellen” (Origo)

„A Facebook szereti a gyűlöletkeltést, de utálja a szólásszabadságot” (szintén Origo)

Szóval, beindult a propagandagépezet, csak épp nem azért, amit a nyájas olvasó a kormánylapok címei alapján gondolt. Ugyanis

semmiféle médiumot nem tiltott le a Facebook. Senki sem „fosztotta meg embereket a valóságról történő tájékozódástól”, még akkor sem, ha a kormánysajtó valósága az eredetivel köszönő viszonyban sincs.

Megvonták viszont – tessenek figyelni – a kiemelési, hirdetési jogokat egyes fiókoktól.

Arról van szó, hogy ha én írok valamit, mondjuk ezt a kis dramolettet, és leközli egy online lap, valamint kiteszi a Facebook-oldalára is, a közléskor az oldal kezelője eldöntheti, hogy ajánlja-e ezer-ötezer forint közötti összeg lepengetése ellenében a szélesebb körű közönségnek. Ha a lapnak van erre pénze, akkor ajánlja, így feljebb kerül a hírfolyamban, több emberhez jut el – ez egyszerűen reklám. A sajtó hirdeti így saját magát. És meg lehet határozni, milyen legyen a célközönség, ha meg akarjuk. Na, ennek a jogát korlátozták, vagyis vonták meg május végéig a Mediaworks lapjaitól.

Hát ez nem lenne egy kesergős népballada vagy nemzeti gyász, maximum kellemetlen így, kampány idején. Azonban akkor sem volt világos, hogy mi a tiltás oka, meddig tart, pontosan mely fiókokra vonatkozik: a Facebook szokása szerint hallgatott, mint a sült hal, a Mediaworks és a teljes kormánymédia meg sivalkodott, mint a fürdős ledéréletű hölgyszemélyek. Ha le is vontuk a siralmaikból a kötelező 99 százalékot, ami a propaganda, akkor is az jött ki, hogy bizony pár hirdetés tilos lesz egy ideig.

Tegnap újabb közlemény érkezett a Mediaworkstől:

„Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Facebook hétfőn hajnalra visszaállította a Mediaworks Hungary Zrt. által kiadott lapok és hírportálok egy hete letiltott hirdetési fiókjait.

Kiadónk hivatalos érdeklődésére, amelyben a tiltás okára kérdeztünk rá, továbbra sem érkezett konkrét válasz, ellenben

a cég nevében eljáró alkalmazott a „tévesen” letiltott fiókok miatt okozott „kényelmetlenségért” elnézést kért.

Olvasótáborunk azon tagjait, akik az elmúlt években a közösségi oldalon is követni kezdték híreinket, továbbra is arra biztatjuk, hogy elsősorban ne a Facebookon, hanem az eredeti internetes címeken keressék tartalmainkat.”

Ez sem mond ám teljesen igazat, mint majd látni fogjuk. Azt sugallja, hogy a Facebook tévedett, sőt, bocsánatot is kért, de most már örök a harag a Mediaworks részéről, és nem javasolják a közösségi oldal használatát olvasóiknak. Hát, így is lehet.

Azonban akkor felvetődik, hogy a tiltás oka semmiképp sem lehetett politikai. Hiszen látható változás sem a kormány, sem a médiája álláspontjában nem volt tapasztalható, ezt a vádat ők is sértődötten tagadnák – akkor itt valami más probléma kellett legyen.

A megoldás a mai HVG-ben érkezett, nekik ugyanis – feltételezem, rengeteg munkával – sikerült elérniük a Facebook egyik szóvivőjét. Az írás címe sok mindent megmagyaráz:

„Facebook: A Mediaworks megszegte a szabályzatot, zárolva marad hirdetési fiókja

A cím pontos, de picit megtévesztő. Viszont lássuk a teljes, tökéletes és hivatalos magyarázatot.

„Az egyik hirdetési fiókot felfüggesztettük, mert megsérti a valódi pénzért zajló szerencsejátékokra vonatkozó szabályunkat. Előzetes írásos engedély kell minden olyan reklámhoz, amely valódi pénzben folytatott szerencsejátékot népszerűsít vagy ilyen szolgáltatás nyújt, ide értendő minden valódi pénzben játszott ügyességi játék és lottó, a valódi pénzforgalmat generáló online kaszinó, sportfogadás, bingó és póker.” (HVG)

Tehát az egyik fiókról van szó, nem az összesről, és az az egyik így is marad, mert valóban szabályt szegett. A szóvivő még pontosított is: a MediaWorks kérdéses hirdetési fiókja zár alatt marad, míg a többi szabadon használható. Hát igen, gondolom – nem tudom, csak gondolom – hogy benne maradt a hirdetett tartalomban a Szerencsejáték Zrt. reklámja, és az azért a kormánymédiát eltartó hirdetők közül az egyik legjobban fizető cég… Bár Csermely Péter, a Mediaworks vezérigazgató-helyettese szerint a Nemzeti Sport Online (NSO) egyik évek óta futó szolgáltatását jelölték meg a probléma okának. Az is meglehet, ezen már nem érdemes vitatkozni.

Akkor ez ennyi volt, és kiderült, hogy a politikának semmi köze nincs az ügyhöz. Nem bevándorláspártiak és szuverenisták feszültek egymásnak, nem az uniós választások tisztaságát óvta a közösségi oldal. Üzleti ügyről volt szó csupán.

Csak mondom, hogy egy normális országban mindenki erre gondolt volna először. És nem arra, hogy egy világcég pont a magyar belügyekbe akar avatkozni, mert olyan rettentő fontosak vagyunk, hogy ha mi nem lennénk, passzátszél sem volna, azt is mi fújjuk, a miniszterelnökünk útján, különleges módon. A spanyolviaszt már nem is említem.

A független sajtó épp úgy csak találgatott az ügyben, mint a kormánymédia: jobban mondva, mivel ők állítottak először, mindenki besétált abba a csapdába, hogy nekiállt cáfolni a képtelen szamárságaikat. Mindennek viszont az az oka, hogy a Facebook semmit sem közölt időben senkivel.

Ugyanis üzleti ügynek tekintette az üzleti ügyet.

Valószínűleg ez a normális a világ többi részén.

Csak nálunk nem, nálunk minden politika, a kicsi kutya farkától a szennyvízderítésig és a közösségi oldalakig.

Nem tudom, ki a hülye, a világ vagy mi, de azért sejtem…

Kézirat kávéért, kultúra bagóért – Déli kávé Szele Tamással

Kávét, kisasszony, de gyengét, kérem, amúgy is felment a vérnyomásom: be kell váltanom egy meggondolatlan tegnapi ígéretemet, nem gondoltam volna, hogy ez veszélyes lehet az egészségemre nézve. Azt ígértem ugyanis tegnap ezeken a hasábokon, hogy ha megjelenik a kultúrharc legújabb irányelveit tartalmazó cikk második része, utánanézek a dolognak.

Meg is jelent a HVG-n, utána is néztem, azért ketyegek most… de az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó: lássuk, mit terveznek már megint ezek a fékezhetetlen agyvelejű kultúrmérnökök? Előre megmondom: semmi jót.

Szóval, az történt, hogy a HVG birtokába került egy tervezet, melyet két részletben ismertettek, olyan terjedelmes, és nem kevésbé felháborító. Mielőtt azonban kardot rántunk, nézzük csak meg, pontosan mi is a címe?

„Előterjesztés a kormány részére a Petőfi Irodalmi Múzeum hosszú távú fejlesztési és működési koncepciójáról, valamint az ahhoz 2020 és 2022 közötti időszakban szükséges költségvetési forrásokról”

Akkor ezt a Petőfi Irodalmi Múzeum (a továbbiakban: PIM) mostani vezetése írhatta, éspedig azért, hogy lejmoljon. Állami támogatást. Tehát ez csak egy intézményre kéne vonatkozzon – de tartalmaz országos terveket is, ráadásul már ebben a fázisban támogatja Kásler miniszter, mikor a kormány még nem is tárgyalta a kérdést. Szerintem – majd meglátják – nincs kizárva, hogy bele is írt ezt-azt.

Tehát névleg nem a kulturális élet általános átalakításáról van szó, csak a gyakorlatban mégis de, ugyanis olyan centralizálást kér a PIM, hogy mindennek a közepén ez az intézmény álljon, kis túlzással, ami betű. Kivéve azokat a dolgokat, melyek a KESMA-hoz tartoznak, vagy netán a már kézzelfogható közelségben látszó Sajtókamarához. Bár, vannak átfedések.

Akkor lássuk, tényleg csak vezérszavakban, mit kíván a PIM?

Kívánja, hogy alakuljon „nemzeti jelentőségű irodalmi erőközponttá”, jelentsen ez akármit (a későbbiekben úgyis meglátjuk majd, mit jelent).

Kívánja költségvetésének megemelését – álljunk is meg kicsit a számoknál. 2019-ben a PIM költségvetésére fordított 2,9 milliárd forinthoz képest 2020-ban és 2021-ben is duplájára emelnék a intézményre költött összeget. Hogy mire pontosan mennyit, azt tételesen tartalmazza a táblázatba foglalt részletes költségvetés, ennek összesítése egyértelműen mutatja a változások nagyságrendjét: a felvázolt programra 2020-ban 6,1 milliárd forintot, 2021-ben 5,8 milliárd forintot, 2022-ben pedig 5,4 milliárd forintot irányoznak elő. Ezek szép pénzek, abban viszont nem vagyok bizonyos, hogy elegek lesznek a nagyratörő tervekre – mármint, ha egyáltalán meg akarják valósítani az összeset, ugyanis az előterjesztés inkább úgy néz ki, mint Pistike levele a Mikuláshoz, minden benne van, ami eszébe jutott a szerzőnek, aztán ha lesz belőle villanyvasút, nagyon jó, de ha csak egy pöttyös labda jön össze, az sem baj. Hát lássuk, mit kért a PIM?

Pénzt, persze. De mire?

Először is azt említik, hogy politizálni akarnak. Akarnak is, de kell is nekik, mert az intézmény jövőbeli célja, hogy

„Álljon bele az európai és magyar értékek védelmébe. Generáljon társadalmi vitákat. Provokáljon ki produktív konfliktusokat. A mai nyugati kultúrában a PIM már pusztán létezése okán politikai állásfoglalásnak számít.”

Az első társadalmi vitát már sikerült is generálni ezzel a tervezettel, szóval komolyan gondolják, ha nem is pontosan úgy, ahogy most folyik a vélemények kifejtése róluk – habár azon sem csodálkoznék, ha ők maguk szivárogtatták volna ki az iratot, hogy szóljon minél nagyobbat.

„A PIM-et ki kell mozdítani az elitek klubja berendezkedésből, a horizontját ki kell tágítani, (…) a jövőben minden erejével azon kell lennie, hogy az »író ír írónak« berögzült gyakorlatát felülírja. Jelenleg a PIM-nek a kortárs irodalom jelenére, és ami fontosabb: jövőjére kevés befolyása van. Pedig ambiciózus hozzáállással lehetne az utolsó lépcsőfok a Magyar Művészeti Akadémia-tagság előtt”.

Sokat akar a szarka, de vajon bírja-e a farka?

„Olyan társadalmi programokat kell kezdeményeznie és menedzselnie, amelyek a lehető legszélesebb olvasói kört érik el az egész Kárpát-medencében.”

Ennek a mondatnak nem sok értelme van, ugyanis eddig is a lehető legszélesebb olvasói kört célozta az intézmény, más kérdés, hogy maga az olvasás sajnos nem annyira népszerű, hogy milliók zarándokolnának a betűvetők nyomában. Tehát akkor ezentúl nem úgy lesz, ahogy eddig volt, hanem ugyanúgy.

Itt érdekes rész következik: a PIM rá akarja tenni a kezét a műfordítások piacára, kiadására, a külföldi művek magyarra, magyar művek idegen nyelvre átültetésére, és főként ennek menedzselésére. Irodalmi ügynökségként kívánnak működni, amint látom, körülbelül olyan piaci hozzáállással, mintha mosóport árulnának – nehéz lesz, és ha koncessziót kapnak rá, az ügyetlenségükkel tönkre is tehetik az egész, amúgy sem jó viszonyok között tengődő műfordítói szakmát.

Persze, a kiadóit is, hogyne.

Sőt: a sajtó utánpótlásának a képzésére is fáj a foguk!

Azt írja a sillabusz, hogy ezt a Nemzeti Tehetséggondozó Nonprofit Kft.-re bíznák, melynek

„Célja és feladata jól felkészült, tájékozódni és elvonatkoztatni tudó, kritikus gondolkodású, felelősségteljes, a magyar érdekeket szem előtt tartó újságírók képzése, akik képesek lesznek alakítani, ezáltal jobbá tenni a világot.”

Nem fogtok ti annak örülni, urak. Ugyanis ha ilyen újságírókat fogtok képezni, szó szerint ilyeneket, azok nektek nem lesznek a barátaitok. De persze ezt senki sem veszi túl komolyan: manapság a kormánypárti újságírót nem képzik, hanem kinevezik, a tehetség vagy a szakmai tudás lényegtelen. A sajtószakmának tényleg gondja az elöregedés: képzeljék el, hogy ötvenegy évesen én fiatalnak, de maximum középkorúnak számítok a kollégákhoz képest… kéne utánpótlás, de azt a szakma kéne kinevelje, nem a PIM, kakastejen és hamuban sült pogácsán.

És most jönnek az irodalmi ösztöndíjak, kötelező haknival. Többféle is volna, konkrétan három fajta, vagyis hat (lásd még Weöres Sándor: Három veréb hat szemmel), három az ifjú titánoknak, három az érett titánoknak. Az ösztöndíj kiírásban előre rögzítenének „havi vagy kéthavi kötelező rendezvényi fellépést a PIM-ben”. Így „a PIM rendezvényeire a Móricz Zsigmond ösztöndíjasok az irodalmat, az Örkény István ösztöndíjasok a drámákat (színészekkel, felolvasószínházzal, bemutatókkal), a Babits Mihály ösztöndíjasok a világirodalmat szállítanák”.

Hát még ez sem volna baj, ha ez egy ajánlat lenne a sok közül – de a cél az, hogy csak a PIM legyen, máshová tollforgató ne is fordulhasson. Terveznek még irodalmi karavánokat is – nem tehetek róla, tényleg ez van ideírva! – sőt, irodalmi hajózást is!

„Minden évben a Dunán nekiinduló hajónak köszönhetően a Duna-menti nemzeti kultúrák mutathatnák meg magukat. „Minden nagyobb kikötővárosban megállhatnának, és „kipakoljuk a portékát” egy-két napos villámfesztivált rögtönöznének. Úgy időzítenék, hogy Budapestre a Sziget időszakában kössön ki.”

Elképzelem a jelenetet:

– Maga író?
– Az voltam.
– És miért hagyta abba?
– Tengeribetegség miatt…

Egyúttal az irodalmi szerkesztőségeket és az írószervezeteket is bekvártélyoznák a PIM étkezőjébe, amit közösségi térré alakítanának, „ötvözve a XX. század eleji kávéházi kultúrát, a »kockás abroszos« vendéglőt a manapság divatozó »co-working irodákkal«”.

Sőt, lehetne kávéért kézirattal fizetni.

Hát kérem, az nagyon drága kávé lenne. Budapesten egy átlagos dupla átlagos helyen háromszáz-ötszáz forint, legrosszabb esetben ezer. A sajtóban alkalmazott flekkdíj, ha csak nem rablókkal, csalókkal üzletelünk vagy nem kötöttünk állandó szerződést, körülbelül ötezernél kezdődik, tehát egy gépelt oldal árából nekem öt-tíz kávét kéne kapnom közepes helyen, míg a PIM adna jó esetben egyet. Urak, magas az a haszonkulcs!

A végére hagytam a legszebbet: kétheti lapot is terveznek, Országút címmel – meglehet olyan lapos lesz vagy olyan kátyús, esetleg andalogni fognak rajta a jobbágyok, mint Arany Jánosnál. Mindenképpen, bátor címválasztás. 490 forintért lehetne megvásárolni, és a tervek szerint a 48 oldalas kiadvány 8000 példányban jelenne meg. Emlékszem még a Kerényi-féle Magyar Krónikára, ami egy ideig még meg is jelent – no, ahhoz képest ez még szerény elképzelés. Bár a terveik nem olcsók.

„Az új lap elindítására és csak az idén felmerülő költségeire 374 millió forintot szánnak, a részletes költségvetésen belül kifejezetten bér jellegű kiadásokra 99,5 millió forintot irányoznak elő, de még ezen felül fizetnének ki 50 millió forintot szerzői honoráriumokra. Az egyszeri, induláskor adódó kiadásokat letudva, a 2019. évi támogatást a jövőben már be kell építeni a mindenkori költségvetésbe, ami azt jelenti, hogy a tervek szerint évente 300 millió forintot költhetnének az új folyóiratra.” (HVG)

Ennyiből, urak, tévét lehet csinálni, nem lapot… Ráadásul hogyan is tetszenek gondolni?

„A lapot a legjobb szakemberekből – szerkesztők, cikkírók, gazdasági és marketingszakértők stb. – kiválogatott, professzionális szerkesztőbizottság vezetné. Olyan szakemberekre bíznák, akik tudatában vannak azoknak a nemzetstratégiai feladatoknak, amelyeket egy ilyen lapnak el kell látnia.”

Én még olyan lapot nem láttam – pedig láttam már egy párat! – amit nem a lehetőségekhez képest legjobb szakemberekre akartak volna bízni, más kérdés, hogy ez egy estben sem sikerült az elmúlt harminc évben, legalábbis tapasztalataim szerint.

Már csak egy pont maradt: a Digitális Irodalmi Akadémia helyzete. Ott manapság ingyen és nyilvánosan lehet kiváló kortárs magyar irodalmat olvasni (), most tessék ott böngészni, míg lehet, ugyanis

„A PIM irányítása alá tartozik jelenleg a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA), de mint megállapítják, csekély a társadalmi hasznosulása. Ráadásul egy Magyarország méretű országban a világon jellemzően csak egy művészeti akadémia létezik, nálunk rögtön három, az előbbin túl a Magyar Művészeti Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia. „Ezen állapot felülvizsgálata mindenféleképpen javasolt” – olvasható az előterjesztésben.” (HVG)

Senkit nem zavar, hogy ez egy ingyenes könyvtár, aminek csak a neve akadémia? Nem. Felül fogják vizsgálni, hogy arról koldul, de meg is szűnik, ha jól látom a nemes szándékot.

Kérem, távolról sem teljes ez az áttekintés, rengeteg részlet kimaradt belőle, de egyszerűen képtelenség volna a terveket összefogni ebben a terjedelemben: alapvetően azt kéne eldöntsük, mi akar ez az előterjesztés lenni?

Két dolog lehet. Vagy állami kísérlet a kulturális élet teljes kisajátítására, ami az írott műfajokat illeti, vagy egyszerűen a PIM vezetésének levele a Mikuláshoz, aki aztán hoz majd nekik, ami kifér a költségvetésből, de a teljes listát nem kaphatják meg.

Nekünk meg olyan levelet kéne írni a felsőbb hatalmakhoz, hogy maximum virgácsot meg szenet hozzon nekik – mert itt a mi kultúránk lenne az ajándék.

Egyelőre érdekellentétek is láthatóak a KESMA-val és a szervezés alatt álló Sajtókamarával, sőt, biztos, hogy több befolyásos mufti érdekszférája is sérülne ettől a tervtől – reméljük, nem lesz belőle semmi.

Mert ha lesz, akkor eldobhatjuk az irodalmunkat, költészetünket, drámánkat.

A titkos címlap – Kávé Szele Tamással

Hát kérem, ilyent sem nagyon látott még a világ: titkolni kell a HVG címlapját. Mondjuk igen felesleges dolog sajtótermék eltitkolásával egyáltalán csak megpróbálkozni is, hiszen annak pont a nyilvánosság a lényege, ami megjelent, azt már visszanyomni nem lehet, citromot sem lehet visszalapátolni a lóba – de azért a kormány időről időre megpróbálkozik ezzel.

Most éppen a Mahir vetett véget egy legalább negyven éves hagyománynak, szóval elvileg a kormánynak nincs köze ahhoz, hogy többet nem lehet a HVG-t a hirdetőoszlopokon népszerűsíteni, de hát a kormánynak elvileg nem volt köze a Népszabadság megszűnéséhez sem, a Magyar Nemzet színe változásaihoz sem, a Hír TV átalakulásához sem, de még a Vasárnapi Hírek eltűnéséhez sem: azok mind vagy a tulajdonosok vagy a kezelő cégek ügyei voltak. Amint ez meg most hivatalosan a Mahiré.

De lássuk, mi történt, pontosabban lássuk a HVG-ből, mert mégiscsak ők a legilletékesebbek ebben a történetben.

„Minden előzetes jel nélkül, egy április 12-i keltezésű levélben a Mahir Cityposter Kft. arról értesítette a HVG Kiadó Zrt.-t, hogy azonnali hatállyal felmondja a két cég között fennálló, a HVG hetilap címlapjairól készített plakátok kihelyezéséről szóló, nem felbontható szerződést. Indoklás gyanánt azt magyarázták, hogy a Mahir nem tud teljes mértékben eleget tenni vállalt kötelezettségeinek, nem képes garantálni a teljes darabszám megjelenítését, ezért a szerződés értelmében nem lesz jogosult hirdetési díjra, ez pedig nem szolgálja a cég érdekeit.

Hogy erre a helyhiányra (?) miért éppen most döbbentek rá, és ez mivel áll összefüggésben, azt nem részletezték. Miként érdemben nem tárgyaltak a szerződéses feltételek esetleges újragondolásáról sem, részükről jelen állás szerint ez egy véglegesnek szánt döntés: a HVG-címlapok a jövőben nem jelenhetnek meg az ország különféle pontjain a Mahir oszlopain.

Negyvenéves hagyomány szakad meg ezzel, ezek a plakátok az éppen aktuális hatalomtól függetlenül, kereken negyven éve, a lap 1979-es alapítása óta hetente kikerültek az utcára, és ezzel részévé váltak Magyarország városai, az itt élők életének.

Ezt törölte most el a döntés, amelyet a jelenleg Mészáros Lőrinc ügyvédjéhez köthető cég vezetésében és/vagy tulajdonosi körben és/vagy egy ennél még befolyásosabb szinten meghoztak.

A HVG Kiadó természetesen megpróbál jogi úton érvényt szerezni a megkötött szerződésben foglaltaknak, közben keressük annak a módját, hogy olvasóink ne maradjanak le a hetilap immár ikonikus címlapjának megismeréséről.” (HVG)

Mármost azt illik tudni, hogy a HVG címlapja legenda a magyar sajtó történetében. Külön stáb készítette hajdanában (tudtommal ma is, bár lehet, hogy tévedek), valósággal védjegye volt a lapnak, ugyanis a HVG 1979-es alapítása óta erősen rendszerkritikus orgánum volt. Márpedig akkortájt ez nem is volt olyan nagyon egyszerűen megoldható – ezért kitalálták a figyelemfelkeltő címlapot. Ezek mindig az adott hét egyik fő témáját dolgozzák fel, többnyire ironikus humorral ábrázolva azt. A 80-as években a címlapokon többnyire nem fotók, hanem áthallásos utalásokat tartalmazó grafikák szerepeltek. Ezek a borítók az olvasók humorérzékére kívántak hatni. A megjelenő címlapok fokozatosan lettek egyre abszurdabbak. A rendszerváltás után részben konkrétabbá váltak, részben folytatták a korábbi hagyományt. A legsikeresebb címlapokból húsz évvel ezelőtt válogatáskötet készült (HVG címlaptárlat; 1979–1999, HVG Kiadó Rt.,1999), illetve a Műcsarnokban kiállítás is nyílt belőlük, amely később bejárta az országot, szóval a HVG címlapjainak különös jelentőségük van. Kis túlzással, de elmondható, hogy Európa-szerte ismertek voltak, és minden egyébbel összetéveszthetetlenek.

Mármost ezeket a címlapokat a Mahir útján 1979 óta plakátokon hirdették – nehezen érthető, hogy ha korábban, negyven éven át volt a számukra elég hely, most miért nincs, csak sejteni lehet, hogy járványos hirdetőoszlop-vész tört ki, esetleg kiszáradtak a plakátfák vagy megtámadta őket a reklámszú, és mindegyiket ki kellett vágni, mert más magyarázat nincs.

Természetesen a kormánynak ehhez semmi köze, ez a Mahir és a HVG ügye.

Brutus pedig derék, becsületes férfiú, mint tudjuk.

De az események nem álltak meg: ma délután flashmob keretében mutatták fel a lap munkatársai azt a címlapot, ami már nem kerülhetett ki a plakáthelyekre. Mint a lap felelős szerkesztője, Jakus Ilona nyilatkozta:

„Ezt a sajtószabadság elleni újabb támadásnak tartjuk, miközben már alig van sajtószabadság: a sajtó nagy részét bekebelezték, felvásárolták, bezárták. A sajtószabadság kicsi szigetekbe vonult, szorult vissza, a hirdetési piacot teljes mértékben eltérítették a lakájmédia irányába, és most ezt a csatornát is el akarják zárni. Úgy gondoljuk, hogy ez ellen tiltakoznunk kell. Most mi leszünk az élő hirdetőoszlopok, és megmutatjuk mindenkinek a HVG-plakátokat.”

Nos, hát igen: az adott címlapon Rogán Cecília látható, a „Mázliasszonyok” főcím fölött: ez arra utal, hogy a lapban írás olvasható a NER-vezetők feleségeinek közpénzből tolt üzleteiről.

Az valószínű, hogy erről tudott a hatalom, mert minél nagyobb egy szerkesztőség, annál biztosabb, hogy akad benne olyan kis csacsogó nyelvű emberke, aki információkat szivárogtat ki belőle jó pénzért vagy más előnyökért – de biztosak nem lehetünk benne, lehet az egész véletlen egybeesés is, erre utal a szerződést felmondó levél április 12-i keltezése.

Ja, szóval a kormánynak semmi köze hozzá.

Akkor mutatok még egy hírt, amihez nincs köze a kormánynak.

A tavalyihoz képest 14 hellyel került lejjebb a rangsorban a magyar sajtószabadság a Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi újságíró-szervezet felmérése szerint, és a „problémás országok közé sorolták”. Ezzel a 87. helyet szereztük meg 180 országot rangsoroló listán.

2019-es jelentésük hazánkról szóló részében azt írják: a magyar média tulajdonjogai még tovább koncentrálódtak Orbán Viktor miniszterelnökkel szövetséges oligarchák kezében. Ennek eredményeként a magyar médiakörkép teljesen átalakult az elmúlt években.

„A legfontosabb kritikus sajtótermékeknek be kellett zárniuk, míg a többiek függetlenségét folyamatosan veszélyezteti a kormányhoz közelálló oligarchák jelenléte a vezetőségben, a részvényesek között vagy éppen a pénzügyi intézményekben, melyek finanszírozzák őket” – írták.

Olyan helyezésünk van, ami Bissau-Guinea és Sierra Leone sajtójával helyez minket egy mezőnybe,

de hát csoda ez abban az országban, ahol a HVG-nek nem csak egy címlapját tiltják be, hanem mostantól kezdve az összeset? Illetve: megjelenhet ugyan, de reklámozni tilos.

Természetesen, mint korábban említettem már párszor, a kormánynak ehhez semmi köze. Hivatalosan nincs.

Érdekelne, hogy mihez van egyáltalán köze a kormánynak?

Lassan semmihez.

Magyarországhoz mindenképpen egyre kevesebb.

Kitiltják a HVG-t a hirdetőoszlopokról

0

A Mészáros-érdekeltségűvé lett Mahir Cityposter felmondta a negyven éve fennálló szerződést a HVG aktuális címlapjainak reklámozásáról – tudatta a kiadó. A valaha Simicska-cég szerint nem tudnak eleget tenni a szerződésben vállaltaknak.

A HVG (korábban Heti Világgazdaság) megjelenése óta minden aktuális szám címlapja utcai hirdetőoszlopokon hívja fel a figyelmet az újságra. Ezt a negyven éves szerződést mondta fel azonnali hatállyal a Mahir Cityposter Kft. öt nappal ezelőtt – tudatta a hvg.hu. Mint írják, a Mészáros-birodalomba beszippantott Mahir egyoldalúan és azonnali hatállyal, jogszerűtlenül felmondta a kiadóval kötött szerződést. Semmilyen magyarázatot nem adtak. (A Mahir Cityposter korábban Simicska Lajos tulajdona volt, más vagyonelemekkel együtt került át a Mészáros-birodalomba.)

Nem tudják teljesíteni a szerződést

A hvg.hu közlése szerint minden előzetes jel nélkül egy április 12-i keltezésű levélben a Mahir Cityposter Kft. arról értesítette a HVG Kiadó Zrt.-t, hogy azonnali hatállyal felmondja a két cég között fennálló, a HVG hetilap címlapjairól készített plakátok kihelyezéséről szóló, nem felbontható szerződést.

Indoklás gyanánt azt magyarázták, hogy a Mahir nem tud teljes mértékben eleget tenni vállalt kötelezettségeinek,

nem képes garantálni a teljes darabszám megjelenítését,

ezért a szerződés értelmében nem lesz jogosult hirdetési díjra, ez pedig nem szolgálja a cég érdekeit.

Hogy erre a helyhiányra (?) miért éppen most döbbentek rá, és ez mivel áll összefüggésben, azt nem részletezték. Miként érdemben nem tárgyaltak a szerződéses feltételek esetleges újragondolásáról sem, részükről jelen állás szerint ez véglegesnek szánt döntés: a HVG-címlapok a jövőben nem jelenhetnek meg az ország különféle pontjain a Mahir oszlopain – olvasható a kiadó közleményében.

Negyvenéves hagyomány szakad meg ezzel, ezek a plakátok az éppen aktuális hatalomtól függetlenül, kereken negyven éve,

a lap 1979-es alapítása óta hetente kikerültek az utcákra,

és ezzel részévé váltak Magyarország városai, az itt élők életének.

Ezt törölte most el a döntés, amelyet a jelenleg Mészáros Lőrinc ügyvédjéhez köthető cég vezetésében és/vagy tulajdonosi körben és/vagy egy ennél még befolyásosabb szinten meghoztak.

A HVG Kiadó természetesen megpróbál jogi úton érvényt szerezni a megkötött szerződésben foglaltaknak, közben keressük annak a módját, hogy olvasóik ne maradjanak le a hetilap immár ikonikus címlapjainak megismeréséről.

Bréking nyúz, 2018. november 17. – Tudósítás a másik valóságból

0

Dübörög a libsi cenzúra a Facebookon, amiért a 888 szerzője a homoszexuálisokról mert írni. A HVG-ről kiderült, hogy fake news gyár, mert azt írta, a jegybank túl sok közpénzt fizetett az Eiffel Palace korábbi baráti tulajának. Történelemhamisító, manipulatív, öntudatromboló film a Napszállta, mert azt sugallja, hogy a Monarchia felelős a világháború kitöréséért. A marxistáknak épp ez a céljuk: bűntudatot kelteni a mai magyar nézőben a Monarchia bűneiért.

Libsi cenzúra a Facebookon

A jobboldali véleményt tűzzel-vassal üldöző Facebook-cenzúra ismét lecsapott, ezúttal Horváth Zsófiát, a 888 munkatársát, a Pszicho sorozat arcát tiltotta a Facebook három napra.

“Aki azt gondolja, hogy nincs liberális véleménydiktatúra, vagy nem létezik a jelentgetés kultúrája, az húzza ki a fejét a homokból vagy ahová dugta. A liberális jelentgető az az elkorcsosult alkat, aki azt gondolja, hogy csak ő tudja megítélni, hogy mi a helyes és helytelen, és miközben erkölcsi piedesztálra emeli magát, jó lenne, ha meggondolná, hogy milyen világban akar élni, mert én az ő világában nem akarok. Fel vagyok háborodva, hogy korlátozzák a szólásszabadságomat, ezért jó, hogy van már űrkutatási biztosunk, mert ha megtehetjük, azt kérem, hogy lőjük ki az összes ilyen elkorcsosult liberálist a holdra” – kommentálta Horváth Zsófia a Zuckerberg-kommandó újabb akcióját. (888: Munkatársunkat megbüntette a Facebook, amiért a homoszexuálisokról mert írni)

A HVG bántja Matolcsyékat, tehát fake news gyár

Nagyon akart markolni az egykor vonalas, de tényszerű orgánumból egyre inkább “fake news gyárrá” változó Heti Világgazdaság, amikor a legutóbbi számában a teljes, kormányközelinek bélyegzett építőipari szférát igyekezett egyszerre korruptnak és értéktelen munkát végzőnek beállítani. A nagy erőlködés közben – mivel nem illett a felépített koncepcióba – csupán hárommilliárd forinttal vágták át az olvasóikat, a Magyar Nemzeti Bank jó hírének rovására.

Az Eiffel Palace sokat tárgyalt ügye, a baloldali sajtó egyik gumicsontja, amit eklatáns példának látnak arra vonatkozóan, hogy miként talicskázzák ki a hatalmon lévők a Magyar Nemzeti Bankon keresztül a közpénzeket. Pedig nem. Nem így van, hanem pont ellenkezőleg.

A HVG a jól bevált, több évtizedes gyakorlatot követve ebben az összeállításban sem mulasztja el megemlíteni a lassan már mantraként ismételgetett ítéletet: azt a véleményt, hogy aki annak idején eladta ezt a budapesti exkluzív irodaházat a jegybanknak, a valós értékénél jóval többet kapott érte. Ez az állítás persze eltekint attól a ténytől, hogy hiába rendelkezik egy ingatlan szakmailag alátámasztott értékeléssel, bármikor lehet rendelni egy ellenkező előjelűt is, amennyiben valakinek az érdeke úgy kívánja. A lényeg az üzenet: az MNB indokolatlanul nagy összeghez juttatott egy tűzközeli vállalkozót. (PestiSrácok.hu: Gerő Ernő is büszke lenne a HVG-re, akkorát hazudtak az MNB ingatlanügyéről)

Történelemhamisító, manipulatív, öntudatromboló film a Napszállta

Idén, szeptember 27-én mutatták be az Oscar-díjas Saul fia rendezőjének új filmjét, a Napszálltát. A film mintegy kétmilliárd forintból készült, amelyből az MNF honlapja szerint 1,6 milliárdot a magyar adófizetők pénzéből fizettek. Csak a forgatókönyv 22 millióba került, a gyártás-előkészítés pedig 65 millióba.

A film nem aratott osztatlan sikert a kritikusok körében, de a legrosszabb, amit írtak róla, hogy vontatott, unalmas, zavaros. Mintha csak elfuserált, nem igazán alaposan megírt mozi lenne. Pedig épp ellenkezőleg, egy professzionális munka, amelynek minden képkockája pontosan kiszámított és adagolt méreg a magyar nézőnek. Bejött tehát a számításuk. A film átvert mindenkit a laikus nézőtől a kritikus újságírókig.

A forgatókönyvet a Franciaországban nevelkedett rendező mellett még két francia társszerző írta. Hoppá, az első világháborúban az ellenséghez tartozó franciák írnak filmet az Osztrák–Magyar Monarchia, Magyarország, Budapest és a magyarok felelősségéről? Ez önmagában botrány. A Monarchia felelősségét állítja a világháború kitörése vonatkozásában, és ezt egy történelmileg nem hiteles történettel illusztrálja.

A marxistáknak épp ez a céljuk: bűntudatot kelteni a mai magyar nézőben a Monarchia bűneiért. Pedig az már eldőlt: nem a Monarchia, nem Magyarország és végképp nem Budapest felelős az első világháború kitöréséért. A Monarchia felelőssége is csak részleges, hiszen a „villámháborút” mindenki akarta, az antant a leginkább, amelynek sikerült is az eredeti terve, a közép-európai térséget megosztani, szétverni, destabilizálni gazdaságilag és politikailag. (Magyar Idők: Hamis Napszállta bűntudatkeltéssel)

Hetilap szemle – 2018. május 24.

0

Mit üzen a másik két Budapesten turnézó Trump-nagyágyú, Steve Bannon és Peter Thiel? (Heti Válasz); a kormányalakítás totális érdektelenségbe fulladt (HVG); négy év kényelem milliós fizetéssel, százmilliós frakció- és pártalapítványi támogatással, új csúcsmobillal, állami infrastruktúrával. Nix ugribugri (168 Óra).

Heti Válasz

Trump-sztárok Budapesten: mit keresnek itt az amerikai tabudöntők?

Bátor provokátor vagy egomán pojáca Milo Yiannopoulos, és milyen mondanivalója lehet Magyarországon? Mit üzen a másik két Budapesten turnézó Trump-nagyágyú, Steve Bannon és Peter Thiel?

Egyfelől a „közbeszédet lezüllesztő, pedofil náci pojácának”, másfelől a „píszí dogmát kikezdő, briliáns provokátornak” tartják Milo Yiannopoulost, aki pénteken Magyarországon tart előadást a Schmidt Mária vezette XXI. Század Intézet meghívására. De ki ő valójában? Apai ágon görög–ír, anyai ágon brit zsidó felmenőkkel bír, és mint tavaly kiderült, 13 és 16 éves kora között két idősebb férfi is molesztálta. Az egyetemre már nyíltan homoszexuális, de hívő katolikus fiatalemberként került. Volt cambridge-i magyar iskolatársa lapunknak felidézi: helyét kereső, félszeg fiú volt, aki e két identitását nehezen tudta összeegyeztetni.

Azóta az új angolszász jobboldal kedvenc provokátora lett, bár ténykedését a jobboldalon sem mindenki nézi jó szemmel. A szintén népszerű, fiatal konzervatív megmondóember, Ben Shapiro például rámutat: Milo miatt egy teljes nemzedék nő föl abban a tévhitben, hogy a politikai inkorrektség a sértegetéssel és öncélú trollkodással azonos.

Mit üzenhet hazánkban Milo, valamint volt munkaadója, a szintén Budapesten turnézó Steven Bannon? És miért kap kiütést az amerikai egyetemek látszólagos sokszínűségétől Peter Thiel, a Brain Barra érkező Szilícium-völgyi Trump-támogató?

HVG

Robotok és robotosok

A kormányalakítás totális érdektelenségbe fulladt.

Chikán, Járai, Martonyi, Pokorni, Stumpf – ezek a professzionális szakpolitikusok fémjelezték húsz éve Orbán Viktor első kormányát. Micsoda névsor! Mármint a mából visszatekintve. Annak idején legalább olyan jól csengő ötös volt, mint a hatvanas években a Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi csatársor. Ha nem voltak is legyőzhetetlenek, Európa és a világ labdarúgásának az első vonalába tartoztak. A mostani kormányban nem a csatároknak, hanem a védőknek szán kulcsszerepet a miniszterelnök.

(…) Oroszország előrébb tart, az autokrácia érettebb szakaszában van. Míg Orbán Viktor 2030-ig hatalmon akar maradni, Putyin elhárította azt a kérdést, óhajt-e indulni a 2024-es választásokon. „Azt hiszi, még százéves koromban is itt fogok ülni?” – vágta oda az ezt firtató újságírónak. Igaz, ő közel hétezer napja vezeti Oroszországot, Orbán ennek alig több mint a felét abszolválta. Ott a rendszer már annyira stabil, hogy a polgárok utólag s önként megerősítik Putyin személyi döntéseit – jellemzi Világ rovatunk –, nálunk azonban a civileket még meg kell fegyelmezni.

(Farkas Zoltán szubjektív lapajánlójából)

168 Óra

Ceglédi Zoltán: Hullaszag

Mindenki elcsöndesült. A kormánypárt megkapta, amit akart. Kétharmad, totális győzelem. A migránsveszélyt üvöltő plakáterdő a választás után azonnal el is tűnt. Írjuk már le, hogy amit kormányzati tájékoztatásnak hazudtak, az valójában közpénzes tízmilliárdokból folytatott pártpolitikai kampány volt. Máskülönben most is ugyanúgy kéne harsogni, nem? –írja Ceglédi Zoltán a 168 Órában.

Az ellenzék szintúgy visszahúzta a csápjait. Az elbukó kevesek a kudarc okán, a tutiba beülő vagy abban benne maradó szereplők meg azért, mert megvan a konc, dolgozni már nem kell érte, elvenni sem lehet. Fura is megélni a parlamenti kapukon kívül rekedt mozgalmároknak, hogy akik tegnap még nekik udvaroltak, ugrottak minden csettintésre, hogy hát persze, felszaladunk a színpadodra, aláírjuk a petíciódat, benyújtjuk a törvényjavaslatodat, elmegyünk a haknikörutadra, nos, ezek a szereplők ma köszönik, de épp nem szorulnak rá ilyes akciókra. Négy év kényelem milliós fizetéssel, százmilliós frakció- és pártalapítványi támogatással, új csúcsmobillal, állami infrastruktúrával. Nix ugribugri.

Bréking nyúz, november 10. – Tudósítás a másik valóságból

0

A balliberális elit kulturális kedvencei, kannibál imám, “az írás konkrétan leírja”, észt osztó HVG, Ron Werber boszorkánykonyhája és az érthetetlen nyelven fociról és lányokról beszélő török iskolakerülők…

Origo: Itt a balliberális trükk “Keróék” mentegetésére

„Kétségbeesett akciókkal próbálja menteni a balliberális elit kulturális kedvenceit, a két lebukott zaklatót, Marton Lászlót és Kerényi Miklós Gábort a baloldal. Az ellenzéki propagandaoldal, a HVG “Kerót” mosdató interjúja után Bangóné Borbély Ildikó szocialista parlamenti képviselő a HírTV-ben állt elő egy trükkösnek szánt, de meglehetősen átlátszó nyilatkozattal. … „Már vezetőszáron kellene elvezetni Marton Lászlót és Kerényit”- mondta tettetett felháborodással Bangóné. …

Az MSZP-s politikus ezzel azt sugallja, hogy az egész szimplán rendőrségi ügy, morális ítélkezésnek vagy akár a munkáltatói eljárásnak nincs helye. A szándék nyilvánvaló: ha végül nem indul nyomozás Kerényi és Marton ellen, lehet mondani, hogy valójában teljesen ártatlanok.”

888: Kannibalizmusra szólította fel követőit egy svájci imám

„Egy Franciaországban terrorizmus előkészítéséért letartóztatott svájci állampolgárságú imámról kiderült: követőinek többek között olyan elektronikus üzeneteket küldött, melyekben elfogadottnak állítja be a nem muzulmán emberek megölését és elfogyasztását.

A 27 éves, Al-Bosni nevet viselő imámot 9 másik elkövetővel együtt tartóztatták le a francia hatóságok, miután megfigyelésük alatt bebizonyosodott, hogy radikalizálódtak és terrortámadásra készültek. Sajtóértesülések szerint Al-Bosni nem tartozott a hivatalosan elismert imámok közé, azonban követői között nagy tiszteletnek örvendett.”

Pesti Srácok: Elképesztő: Botkáék titokban több ezer migránst telepítenének Szegedre! Párttársa könyörög: áprilisig várjanak

Döbbenetes levelet írt Szabó Sándor szegedi szocialista országgyűlési képviselő párttársának, Botka László polgármesternek. …

„Azért ugye tudod, hogy a lemondásod óta nehéz helyzetben vagyunk?” – kezdi a baráti hangvételű levelet „Lacinak” a szoci országgyűlési képviselő. Mint írja, az egész baloldalon egyre nehezebb a helyzet és így nehéz lesz nyerni., Közben a Fidesz már Szegeden is erősödik. … Az írás konkrétan leírja, hogy a szocialisták korábbi miniszterelnök-jelöltje megállapodott Martin Schultz-cal arról, hogy Botkák támogatják a menekültek befogadását, aminek az lehet a következménye, hogy Szegeden az üres lakásokba is menekülteket kell költöztetni. Szabó Sándor amúgy azt írja, hogy egyet ért Botkával, és a befogadás mintavárosa lehet majd, csak ne most, mert az neki a képviselőségébe kerülhet. „Tudom, hogy ez neked személyesen is fontos… Igazad van, mi lehetünk a mintaváros, befogadunk sok ezer menekültet. De most rendkívül nagy politikai veszélyt érzek. Arra kérlek, várjunk ezzel áprilisig” – rimánkodik Szabó, féltve maradék esélyét mandátuma megtartására.

Magyar Idők: Sablon

„Nemrég Bécsben járva arra lettem figyelmes, hogy hétköznap, iskola­időben tizenéves fiatalok egy csoportja andalog az egyik bevásárlóközpontban. … Egyre közelebb kerülve hozzájuk, hosszasan hallgatva őket jöttem rá, hogy a német és a török egy érdekes egyvelegét beszélték. Török származású osztrák fiatalok voltak tehát, akik az iskolapad helyett inkább a bevásárlóközpont szellős folyosóit választották aznap, hogy fociról és lányokról beszélgessenek.

Sem az osztrák iskolarendszert, sem a török származású tinédzsereket nem szeretném bírálni … A Bécsben elém táruló kép mégis beleillett abba a sztereotípiába, amelyről helyiek panaszkodtak nekem.

Ezek szerint a második, harmadik generációs törökök inkább érzik magukat töröknek, mint osztráknak.”

Ripost: Sokan köszörülik most a nyelvüket a lebukott magyar újságon

„Sokan köszörülik most joggal a nyelvüket a másokat előszeretettel kioktató, mindig valamiféle képzelt magaslatról az észt osztó HVG-n. Mondhatni többszörösen lyukra futottak, szavahihetőségük alaposan megkérdőjeleződött. …

Hétfőn a történetet, a részletek bármiféle ellenőrzése nélkül, a HVG is közzétette, csakhogy mélyen elhallgatták, hogy lényegében egy privát ügyről van szó, hiszen a HVG kiadóvezetőjével és lányával történt az eset. De ami még kellemetlenebb, a cikkbe “kiszerkesztették”a szerintük önkényeskedő stewardess nevét és Instagramról mentett fényképét.

Ez volt aztán az igazi öngól, hiszen később kiderült, hogy durván mellé-lőttek, ez az utaskísérő aznap egy egészen más repülőn, másik országban dolgozott! Miután szavahihetőségük ismét megkérdőjeleződött, ijedtükben ezt a részt gyorsan törölték is a cikkből…”

Lokál: Aljas kampány része a vakveréses sztori?

„Támadásba lendült az LMP a Weszely Ernőt ért állítólagos inzultussal kapcsolatban. A vak zongoristát ellenzéki médiumok szerint „fideszes nénik tépték meg otthonában”, mert nem töltötte ki a nemzeti konzultációs kérdőívet.

Mint a Lokál is beszámolt róla, ellentmondásokkal teli a vak zongorista megcibálása körüli sztori, amit az Index kürtölt világgá. Simicska médiuma egyik mondatában arról ír, hogy a szomszéd vetett véget az incidensnek, majd a zongoraművész lánya már arról beszélt, hogy a szomszéd nem is látta az esetet. …

A nagyobbik kormánypárt úgy véli, a történetet Ron Werber boszorkánykonyhájában színezték ki.”

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK