A titkos címlap – Kávé Szele Tamással

0
224
media1

Hát kérem, ilyent sem nagyon látott még a világ: titkolni kell a HVG címlapját. Mondjuk igen felesleges dolog sajtótermék eltitkolásával egyáltalán csak megpróbálkozni is, hiszen annak pont a nyilvánosság a lényege, ami megjelent, azt már visszanyomni nem lehet, citromot sem lehet visszalapátolni a lóba – de azért a kormány időről időre megpróbálkozik ezzel.

Most éppen a Mahir vetett véget egy legalább negyven éves hagyománynak, szóval elvileg a kormánynak nincs köze ahhoz, hogy többet nem lehet a HVG-t a hirdetőoszlopokon népszerűsíteni, de hát a kormánynak elvileg nem volt köze a Népszabadság megszűnéséhez sem, a Magyar Nemzet színe változásaihoz sem, a Hír TV átalakulásához sem, de még a Vasárnapi Hírek eltűnéséhez sem: azok mind vagy a tulajdonosok vagy a kezelő cégek ügyei voltak. Amint ez meg most hivatalosan a Mahiré.

De lássuk, mi történt, pontosabban lássuk a HVG-ből, mert mégiscsak ők a legilletékesebbek ebben a történetben.

„Minden előzetes jel nélkül, egy április 12-i keltezésű levélben a Mahir Cityposter Kft. arról értesítette a HVG Kiadó Zrt.-t, hogy azonnali hatállyal felmondja a két cég között fennálló, a HVG hetilap címlapjairól készített plakátok kihelyezéséről szóló, nem felbontható szerződést. Indoklás gyanánt azt magyarázták, hogy a Mahir nem tud teljes mértékben eleget tenni vállalt kötelezettségeinek, nem képes garantálni a teljes darabszám megjelenítését, ezért a szerződés értelmében nem lesz jogosult hirdetési díjra, ez pedig nem szolgálja a cég érdekeit.

Hogy erre a helyhiányra (?) miért éppen most döbbentek rá, és ez mivel áll összefüggésben, azt nem részletezték. Miként érdemben nem tárgyaltak a szerződéses feltételek esetleges újragondolásáról sem, részükről jelen állás szerint ez egy véglegesnek szánt döntés: a HVG-címlapok a jövőben nem jelenhetnek meg az ország különféle pontjain a Mahir oszlopain.

Negyvenéves hagyomány szakad meg ezzel, ezek a plakátok az éppen aktuális hatalomtól függetlenül, kereken negyven éve, a lap 1979-es alapítása óta hetente kikerültek az utcára, és ezzel részévé váltak Magyarország városai, az itt élők életének.

Ezt törölte most el a döntés, amelyet a jelenleg Mészáros Lőrinc ügyvédjéhez köthető cég vezetésében és/vagy tulajdonosi körben és/vagy egy ennél még befolyásosabb szinten meghoztak.

A HVG Kiadó természetesen megpróbál jogi úton érvényt szerezni a megkötött szerződésben foglaltaknak, közben keressük annak a módját, hogy olvasóink ne maradjanak le a hetilap immár ikonikus címlapjának megismeréséről.” (HVG)

Mármost azt illik tudni, hogy a HVG címlapja legenda a magyar sajtó történetében. Külön stáb készítette hajdanában (tudtommal ma is, bár lehet, hogy tévedek), valósággal védjegye volt a lapnak, ugyanis a HVG 1979-es alapítása óta erősen rendszerkritikus orgánum volt. Márpedig akkortájt ez nem is volt olyan nagyon egyszerűen megoldható – ezért kitalálták a figyelemfelkeltő címlapot. Ezek mindig az adott hét egyik fő témáját dolgozzák fel, többnyire ironikus humorral ábrázolva azt. A 80-as években a címlapokon többnyire nem fotók, hanem áthallásos utalásokat tartalmazó grafikák szerepeltek. Ezek a borítók az olvasók humorérzékére kívántak hatni. A megjelenő címlapok fokozatosan lettek egyre abszurdabbak. A rendszerváltás után részben konkrétabbá váltak, részben folytatták a korábbi hagyományt. A legsikeresebb címlapokból húsz évvel ezelőtt válogatáskötet készült (HVG címlaptárlat; 1979–1999, HVG Kiadó Rt.,1999), illetve a Műcsarnokban kiállítás is nyílt belőlük, amely később bejárta az országot, szóval a HVG címlapjainak különös jelentőségük van. Kis túlzással, de elmondható, hogy Európa-szerte ismertek voltak, és minden egyébbel összetéveszthetetlenek.

Mármost ezeket a címlapokat a Mahir útján 1979 óta plakátokon hirdették – nehezen érthető, hogy ha korábban, negyven éven át volt a számukra elég hely, most miért nincs, csak sejteni lehet, hogy járványos hirdetőoszlop-vész tört ki, esetleg kiszáradtak a plakátfák vagy megtámadta őket a reklámszú, és mindegyiket ki kellett vágni, mert más magyarázat nincs.

Természetesen a kormánynak ehhez semmi köze, ez a Mahir és a HVG ügye.

Brutus pedig derék, becsületes férfiú, mint tudjuk.

De az események nem álltak meg: ma délután flashmob keretében mutatták fel a lap munkatársai azt a címlapot, ami már nem kerülhetett ki a plakáthelyekre. Mint a lap felelős szerkesztője, Jakus Ilona nyilatkozta:

„Ezt a sajtószabadság elleni újabb támadásnak tartjuk, miközben már alig van sajtószabadság: a sajtó nagy részét bekebelezték, felvásárolták, bezárták. A sajtószabadság kicsi szigetekbe vonult, szorult vissza, a hirdetési piacot teljes mértékben eltérítették a lakájmédia irányába, és most ezt a csatornát is el akarják zárni. Úgy gondoljuk, hogy ez ellen tiltakoznunk kell. Most mi leszünk az élő hirdetőoszlopok, és megmutatjuk mindenkinek a HVG-plakátokat.”

Nos, hát igen: az adott címlapon Rogán Cecília látható, a „Mázliasszonyok” főcím fölött: ez arra utal, hogy a lapban írás olvasható a NER-vezetők feleségeinek közpénzből tolt üzleteiről.

Az valószínű, hogy erről tudott a hatalom, mert minél nagyobb egy szerkesztőség, annál biztosabb, hogy akad benne olyan kis csacsogó nyelvű emberke, aki információkat szivárogtat ki belőle jó pénzért vagy más előnyökért – de biztosak nem lehetünk benne, lehet az egész véletlen egybeesés is, erre utal a szerződést felmondó levél április 12-i keltezése.

Ja, szóval a kormánynak semmi köze hozzá.

Akkor mutatok még egy hírt, amihez nincs köze a kormánynak.

A tavalyihoz képest 14 hellyel került lejjebb a rangsorban a magyar sajtószabadság a Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi újságíró-szervezet felmérése szerint, és a „problémás országok közé sorolták”. Ezzel a 87. helyet szereztük meg 180 országot rangsoroló listán.

2019-es jelentésük hazánkról szóló részében azt írják: a magyar média tulajdonjogai még tovább koncentrálódtak Orbán Viktor miniszterelnökkel szövetséges oligarchák kezében. Ennek eredményeként a magyar médiakörkép teljesen átalakult az elmúlt években.

„A legfontosabb kritikus sajtótermékeknek be kellett zárniuk, míg a többiek függetlenségét folyamatosan veszélyezteti a kormányhoz közelálló oligarchák jelenléte a vezetőségben, a részvényesek között vagy éppen a pénzügyi intézményekben, melyek finanszírozzák őket” – írták.

Olyan helyezésünk van, ami Bissau-Guinea és Sierra Leone sajtójával helyez minket egy mezőnybe,

de hát csoda ez abban az országban, ahol a HVG-nek nem csak egy címlapját tiltják be, hanem mostantól kezdve az összeset? Illetve: megjelenhet ugyan, de reklámozni tilos.

Természetesen, mint korábban említettem már párszor, a kormánynak ehhez semmi köze. Hivatalosan nincs.

Érdekelne, hogy mihez van egyáltalán köze a kormánynak?

Lassan semmihez.

Magyarországhoz mindenképpen egyre kevesebb.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..