Kezdőlap Címkék Hír TV

Címke: Hír TV

Tévéhangolás

Kérem, a televízió hangolása igen kényes, bonyolult művelet, melynek kézi végzésére utolsó alkalommal 1999-ben mertem vállalkozni, és akkor is sikertelenül – talán nem E. Aisberg 1958-as „Most már értem a televíziót” című ismeretterjesztő kötete alapján kellett volna nekilátnom, és nem Junosztyot kellett volna hangolni. Nekem nem ment, a kormánynak ez is menni fog.

Vagy nem fog, de mondjuk ők nem is csavarhúzóval matatnak a bonyolult készülékben, és még annyira sem készülnek fel, hogy utánaolvassanak, mi az, amit állítgatnak. De miről beszélünk? Lássuk a hírt!

Összenő a Hír TV és az Echo TV

„Miután a Hír TV és az Echo TV is a fideszes Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány kezébe került, elkezdték a két televízió egyes tevékenységeinek és működésének összehangolását” – tudta meg a Magyar Hang.

Minderről január 22-én körlevélben tájékoztatta a Hír TV munkavállalóit Répásy Bálint vezérigazgató. A levél szerint az alapítvány kuratóriuma által kijelölt menedzsment döntött így, a hatékony működés érdekében.

Már keddtől elkezdődik a két társaság hírigazgatóságának együttműködése, ennek első lépése a közös gyártás technikai, műszaki és alkotói feltételeinek kialakítása és a rendszerek tesztelése” – írja a Magyar Hang.

Erről nekem elsőre az jutott eszembe, hogy „addig hangoljátok a tévécskéiteket, fiúk, addig-addig, míg egyszer csak be nem jön rajtuk Moszkva”. De aztán, mélyebben eltöprengve, az is, hogy rendben, először a gyártás kerül egy kézbe, aztán minden, láttam én már médiaterméket elcsatolni, lesz ebből a két adóból egy, méghozzá fél éven belül. Sőt, az is eszembe jutott, amit Omár kalifa mondott az alexandriai könyvtár maradékának felgyújtásakor: „Vagy az van benne, ami a Koránban, és akkor felesleges, vagy más van benne, és akkor káros.” Hát az omári logika is azt mondja: egy adó lesz a kettő, akárki meglássa.

Az, hogy a hírek eddig is egyformák voltak bennük, nem szerkesztési koncepció:

a magyar sajtótermékek kilencven százalékában azért szó szerint egyformák a hírek, mert mindenki az ingyenes MTI-ből szedi őket, az érdemel tapsot, aki nem. És bizony a hírforgalom ily módon kilencven százalékát lefedő MTI már nyolc éve ingyenes… Akkor tud izgalmas lenni, mikor becsúszik egy-egy tévedés vagy elütés a hírbe, akkor egy ország tudja rosszul. (És becsúszik).

Ha az uniformizált sajtó létrehozása a célja a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak (Kesma), akkor sok dolga már nem lesz, az is biztos. De mégis, mi is a céljuk? Erről Varga István, az alapítvány kuratóriumának elnöke beszélt a 24.hu-nak adott interjújában, őt idézzük:

„- A kiegyensúlyozott és hiteles tájékoztatás lenne a legfontosabb. Annak ellenére, hogy az emberek többsége interneten olvassa a híreket, felmérések szerint mégis az újságcikkeknek hisznek jobban. Ezért célja az alapítványnak, hogy védje és megőrizze a nyomtatott sajtót.

– A Magyar Újságíró Szövetség közleményben reagált erre. Azt írták, hogy az alapítvány létrehozására vonatkozó „utólagos szóbeli magyarázat pedig olyan érveket említ (a nyomtatott médiakultúra és a megyei lapok megőrzését), amit egy tévécsatornákat, rádióadókat és online platformokat is tömörítő médiacsoport esetében Európa egyetlen államában sem venne senki komolyan.”

– A magyar újságíró-társadalom megosztott, a MÚOSZ pedig a másik oldalon áll, de nevezhetnénk őket álcivileknek is.”

Álcivileknek?

Akkor viszont azt a javaslatot tenném, hogy a maguk szerint valódi civilek kapjanak állami egyenruhát, hogy lehessen őket megkülönböztetni az álcivilektől. Milyen szép lesz… elképzelek egy egyenruhás Békemenetet. Esetleg adhatnánk nekik fegyvert, kiképzést, kis fegyelmezést és kaszárnyát is, akkor lennének csak igazán civilek!

„Még egyszer: kormánydöntés alapján a nyomtatott médiakultúra megmentése közérdek, ezért az alapítványt nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítette. Így más helyzetbe került.”

Valóban: a lócitrom is más helyzetbe kerül, ha ízlésesen becsomagolom, ráírom, hogy „francia krémes” és ebben a minőségében kezdem árulni. Legfeljebb nagy forgalmam nem lesz belőle, mert másodszor már elég kevés vevő jön majd vissza. És mi a helyzet a tüntetésekkel?

„A közmédia távolról sem tökéletes. Jómagam is úgy gondolom, hogy adásba kellett volna adni a tüntetést. Az ott dolgozóknak le kell vonni a megfelelő konzekvenciákat.”

Hát felvétel készült, azt magam tanúsíthatom: tudósítani jártam a tüntetésen és a saját szememmel láttam a forgatócsoportot, amint az épület tetejéről vették az eseményeket. Bár nem vették túl sokáig, ugyanis reflektorokkal, zseblámpákkal, lézeres mutatókkal elvakították a kamerákat a tüntetők közül néhányan – de így is lehetett legalább húsz perc használható anyaguk, amiből akármilyen hosszú hírt össze lehet vágni.

Nem vágtak.

Nem volt hír – hiszen nem adta ki az MTI.

A tények másodlagosak, az MTI a fontos.

Tovább nem is folytatom, az interjúból így is kiviláglik: rövidesen nem pusztán egységes, de egyforma is lesz az összes alapítványi sajtótermék. Mint egy láda tojás, úgy fog hasonlítani egyik a másikra.

De azért marad majd tere a sajtószabadságnak, kérem, lesz egy terület, amit nem lehet majd uniformizálni.

Az apróhirdetések.

Azok majd mindegyikben el fognak térni, különös tekintettel a házassági híreket és gyászeseteket bejelentőkre.

És tetszik tudni, mikor ér véget ez?

Azon a szép napon, amikor egy gyászesetet minden alapítványi lap az első oldalon hoz majd.

De addig is: hangolják a tévéket.

Moszkva nemsokára bejön.

Bréking (fék)nyúz, 2019. január 22. – Tudósítás a másik valóságból

0

A PestiSrácok.hu megdöntött egy mítoszt, kiderítette, hogy a Soros-egyetem nem is jó egyetem. A Hír TV-ben ifj. Lomniczi Zoltán és Huth Gergely elmagyarázta, hogy a sajtószabadságot az ellenzék és a tüntetők fenyegetik. A Magyar Időkből azt is megtudhatjuk, hogy az ellenzék megkezdte a forradalmi erőszak legitimálását, még a célzott gyilkosságokat nem tartják bűnnek.

A Soros-egyetem nem is jó egyetem, talán nem is egyetem

Amióta a Közép-európai Egyetemmel (KEE) kapcsolatos vita kirobbant, az ellenzéki sajtóban folyamatosan azt olvasni, hogy a kormány el akarja üldözni a legjobb magyarországi egyetemet. Ténynek tekintik, hogy a KEE a legjobb felsőoktatási intézmény hazánkban. Ez is egyike azoknak a meglehetősen megalapozatlan kliséknek, amelyeket sikerült bevezetni a magyar köztudatba, anélkül, hogy valaha is megvizsgálták volna az igazságtartalmukat. Valóban a legjobb lenne Soros György egyeteme? Már önmagában az, ha valaki ilyen kijelentést tesz, hatalmas hozzá nem értésről és pongyolaságról tanúskodik. Nem lehet ugyanis pontosan összehasonlítani a nagy, számos karral rendelkező tudományegyetemeket egy mindössze posztgraduális képzéseket kínáló, elsősorban a humán és társadalomtudományokra fókuszáló intézménnyel. Noha a Közép-európai Egyetemnek tényleg vannak erősségei, olyan szempontok is léteznek, amelyek szerint az intézmény nem kiemelkedő.

A Közép-európai Egyetem (KEE), de nagyon lehatárolt területen működik, publikációs eredményei ezért nem veszik föl a versenyt a legeredményesebb magyar egyetemekével. A legismertebb, úgynevezett Shanghai-listán 2018-ban öt magyar egyetem szerepelt a legjobb ezerben. A KEE nem volt köztük. Egyszer sem sikerült az elmúlt évtizedben Soros György egyetemének bekerülni a legjobbak közé. Az is kérdéses, hogy egyetem-e egyáltalán a Közép-európai Egyetem. (PestiSrácok.hu: Megdőlt egy újabb mítosz: a kanyarban sincs a Soros-egyetem a nemzetközi rangsorban)

A sajtószabadságot nem a magyar kormány, hanem az ellenzék és a tüntetők fenyegetik

A Századvég szakértője, ifj. Lomniczi Zoltán és Huth Gergely a Hír TV esti adásában elmagyarázta, hogy az Echo TV és a Hír TV szerkesztőségét is megfenyegették a tüntetők, ellenzéki képviselők pedig megpróbáltak bohózatot csinálni a műsorkészítésből. Vagyis a sajtószabadságot nem a magyar kormány, hanem az ellenzék és a tüntetők fenyegetik.

Azt is megtudhattuk tőlük, hogy evidens döntést hozott a Központi Nyomozó Főügyészség, többség eddig is úgy gondolta, hogy rendzavarást nem a biztonsági őrök, hanem az ellenzéki képviselők követtek el az MTVA székházánál. (Hír TV: Magyarország élőben)

Az ellenzéki hazaárulók mindent le akarnak rombolni

A múlt év végén kezdődő erőszakos tüntetésekkel és egyéb agresszív, az alapvető emberi normákra fit­tyet hányó akciókkal párhuzamosan az ultraliberális és ultrabaloldali sajtóban is elkezdődött a „forradalmi erőszak” legitimálása.

Az ultrabalos és ultraliberális csoportok, akiket sem történelmi tapasztalat nem pallérozott, sem morális gátlás nem akadályoz, a XX. századi nagy rombolási kísérletek után most először jelentették be, hogy felmondanak minden társadalmi megállapodást. Azzal, hogy az erőszakmentességre vonatkozó rendkívül erős közkívánalomnak is nyilvánvalóan ellene mennek, új fejezetet nyitnak a rendszerváltás utáni történelemben.

Provokálni fognak, mártírokat akarnak gyártani majd, meg akarják bosszulni a rajtuk esett sérelmeket és teljes természetességgel, az ellenzéki sajtó teljes – igaz, még hallgatólagos – támogatásával ki is nyilvánítják, hogy a jobboldaliak elleni célzott gyilkosságokat nem tartják bűnnek, ha a saját torz ideo­lógiai rendszerükben az indokolható. Innen már csak egy lépésre vagyunk az akciótól, a célpontok kijelölésétől.

Az európai parlamenti választások kampányában valószínűleg eldől, hogy Magyarország a széteső nyugati társadalmak egyre inkább az erőszakba beletörődő útját választja-e vagy kikényszerítjük-e a közmegegyezésünk betartását. Magyarország – mint közösség – együtt mozdulva semlegesíti-e az erőszakot hirdető szélsőséges csoportokat, az antifásokkal összefogó náci jobbikosoktól a kamaszokat, fiatalokat a frontvonalba küldő és őket feláldozni bármikor kész ultraliberális poszt-SZDSZ-es, bosszúszomjas csürhéig, vagy tűri, hogy néhány ezer fizetett hazaáruló leromboljon mindent, de tényleg mindent. (Magyar Idők: Hogyan reagáljunk az erőszakra?)

Múltmásító Mária történelmet ír

0

Orbán Viktor a 2010-es választások előtt más országot ígért a magyaroknak. Azt mondta, hogy a választás másnapján olyan országban ébredünk, amelyre rá sem ismerünk majd. Igaza lett: 2010 óta nem Magyarországon, hanem Másországban élünk.

Akkor még csak a jelenről és a jövőről beszélt Orbán, múltról kevés szó esett. Azóta tudjuk, hogy semmi sem változik olyan gyorsan, mint a múlt. Folyamatosan és egyre gyorsabb ütemben, csak kapkodjuk a fejünket, nehogy lemaradjunk néhány brosúrával. Minden megmásítható. Szó, szöveg, történelem, bármi.

6.50 körül különösen érdekes.

A Don kanyarban nem hős magyar katonák vívtak honvédő háborút a hazánkra támadó ellenséggel, hanem az ország akkori vezetésének, főként Horthy Miklós kormányzónak a felelőtlenségéből és cinizmusából következően, szerencsétlen áldozatokat küldtek a sokszoros túlerőben lévő szovjet csapatok ellen a biztos halálba. Határainktól sok ezer kilométernyire, megfelelő fegyver, az életben maradáshoz szükséges felszerelés nélkül.

Mostanában Nagy Imrét, valamint 1956 valódi hőseit tüntetik el a Vértanúk teréről.

A hazaárulóból hős lesz, a barátból gonosz összeesküvő, ellenség, az üldözőből üldözött. A múltmásítók a nemzet kihagyó emlékezetére utaznak. Ha valaki, ők tudják, hogy milyen a magyar ember. Ha megkérdeznék a magyar embert, már arra sem emlékezne, melyik volt az a párt, amelynek képviselői az Antall kormány idején kivonultak a parlamentből, amikor bejelentették a Trianon emléknapot. Hogy kik voltak azok, akik zajos hisztériát csaptak, amikor az akkori kereszténydemokraták valamelyike szólásra emelkedett. Kik voltak azok, akik csuhások és térdre, imához! bekiabálásokkal botránkoztatták meg a többieket.

Ha nem csak mikrofontartó állványokat engednének a Belső Párt tagjainak közelébe, akkor valamelyik valódi újságíró már rég megkérdezte volna ezeket a tisztességtelenségben megőszült, nagyon középkorú hölgyeket és főleg urakat: tessék mondani, hogy is van ez? Mikor méltóztattak kegyelmetek igazat mondani: akkor, vagy most? (A helyes válasz: sem akkor, sem most).

A Belső Párt tagjai korábban mindenről másként gondolkodtak: gazdaságról, kultúráról, versenyről és vallásról, keletről és nyugatról. Talán csak a hatalom és a pénz iránt érzett lojalitásuk nem változott.
Ma tényleg más országban élünk, mint nyolc évvel ezelőtt. Más lett a jelenünk, a jövőnk is megváltozott, a Belső Párt élharcosai jelenleg a múltunk megmásításán munkálkodnak.

Ne legyenek illúzióink: ha rajtuk áll, meglesz az is.

Bréking nyúz, 2018. november 24. – Tudósítás a másik valóságból

0

A Fidesz frakciószóvivője a Hír TV-ben elpanaszolta, Magyarország nem kap választ arra a kérdésre, hogy hány név nélküli bankkártya került a migránsokhoz és azokon mennyi pénz van. Gulyás Gergelytől pedig azt tudhattuk meg, hogy a Soros-Sargentini jelentés az eltérő gondolkodást bünteti. A 888 leleplezte, hogy a baloldali féknyúz lapok a románok iránt rajonganak.

Halász János szerint hatalmas nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek a migránskártyák

Brüsszel önti az uniós állampolgárok pénzét a migránskártyákra, de Magyarország nem kap választ arra a kérdésre, hogy hány darab név nélküli bankkártya került a migránsokhoz és azokon mennyi pénz van – mondta a Fidesz frakciószóvivője.

Halász János szerint hatalmas nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek a migránskártyák, mert terrorcselekményekre is felhasználhatják. A politikus hozzátette: az egyik nyilvános brüsszeli beszámoló szerint csak tavaly 58 millió eurót, vagyis 18 milliárd forintot osztottak szét ilyen módon. Egy másik migránskártya-programba pedig Soros György fizetett be 500 millió dollárt, vagyis 150 milliárd forintot. (Hír TV: A töredékét sem látni, mennyi pénz folyik el a migránskártyákra)

Gulyás Gergely: Magyarország példamutató módon járt el a migráció ügyében

A Miniszterelnökséget vezető miniszter egy csütörtöki konferencián beszélt a migrációs válságról és a Soros-Sargentini jelentésről. Szerinte a jelentés az eltérő gondolkodást bünteti, ráadásul a hazánk elleni bírálatok azért is jogosulatlanok, mert Magyarország volt az egyetlen olyan állam, amely példamutató módon járt el a migráció ügyében.

A migrációs válság kapcsán az unió vezetői a jogtiprás oldalára álltak, az Európai Bizottság leplezetlenül politikai szerepet játszott.

A holland zöldpárti képviselőnő befolyásolni akarja a független magyar igazságszolgáltatást. (Origo: A Soros-Sargentini jelentés az eltérő gondolkodást bünteti)

A baloldali médiumok teli torokból bezzegromániáztak

Pár héttel korábban a hazai baloldali médiumok teli torokból bezzegromániáztak, de mára kiderült, hogy a románok iránti rajongásuk megint alaptalan volt.

A hazai baloldali féknyúz lapok hatalmas kárörömmel még arról írtak, hogy Románia elhúzott mellettünk.

Persze, mindez hazugság volt!

A történelem és a realitás már megint szájon vágta a vágyvezérelt baloldali újságírást, és mára kiderült, hogy a román minimálbér fényévekre van a magyartól, és ráadásul nem is emelik meg.

A román pénzügyminiszter pénteken ugyanis kijelentette, hogy a tervezett emelés elmarad, mert egyrészt a vállalkozásokra óriási terhet ró, másrészt pedig a gazdasági mutatók egyelőre nem indokolják. (888: Csak baloldali médiahekk volt a román béremelés: a valóságban nem történt ilyen)

Bréking nyúz, 2018. november 23. – Tudósítás a másik valóságból

0

Szegény Gruevszkit Soros emberei üldözték, még az élete is veszélyben volt, ezért jogosan kapott menedékjogot. Jeszenszky Zsolt nagyon örül, hogy az apja nem lett tagja Márki-Zay Péter szivárványos alakulatának. A Hír TV-ből megtudhattuk, hogy Botka a szegedi maffia főnöke.

Gruevszki életveszélyben volt, jogosan kapott menedékjogot

Robbantásos merényletet is követtek el Nikola Gruevszki ellen, így a Magyarországon menedékjogot kapott macedón exkormányfő a hazájában folyamatos életveszélyben volt – mondta a Magyar Időknek Cvetin Chilimanov, a macedón hírügynökség újságírója. Szavai szerint a nemzeti szuverenitás mellett kiálló Gruevszki eltávolítása a nyílt társadalmakat hirdető Soros-hálózat érdekében is állt.

A Nikola Gruevszki számára megítélt magyarországi menedékjogot bírálók nem vesznek tudomást arról, hogy a korábbi macedón kormányfő egy önkényuralmi rendszerből menekült el, ahol politikai ellenfelei üldözték, és az élete is veszélyben volt.

A  konzervatív miniszterelnök biztonsága érdekében volt szükség a páncélozott járműre, amelynek megvásárlását a jelenleg hatalmon lévő szociáldemokrata SDSM párt Tank-ügynek nevezett, és igyekezett korrupciós botránynak beállítani. (Magyar Idők: Sorosnak az útjában volt Nikola Gruevszki)

Jeszenszky Zsolt szerint Márki-Zay Péter “Mindenki Magyarországa” szivárványos alakulat

A legutóbbi Szabadfogás adása egy ponton külön kispályás mérkőzéssé változott, amikor a műsorban elsőbálozó Jeszenszky Zsolt lemezlovas, “politikai hobbista” kérdőre vonta Herényi Károlyt, a volt MDF volt frakcióvezetőjét, aki magát örökös konzervatívnak nevezte, mégis szimpatizál Márki-Zay Péter “Mindenki Magyarországa” című szivárványos alakulatával. “Apám minden kijelentése ellenére konzervatív maradt és nagyon örülök neki, hogy a neve nem került oda Mellár Tamás, Lukácsi Katalin és Bod Péter Ákos mellé az alapítók listájára” – vetette oda Jeszenszky, megjegyezve, hogy ebben az édesanyjának igen nagy szerepe van. (PestiSrácok.hu: Jeszenszky Zsolt Herényinek: Örülök, hogy az apám nem állt be Márki-Zayék mellé)

Botka a szegedi maffia főnöke

Szabó Bálint a károsultak képviselőjeként elégedett azzal, hogy letöltendő börtönbüntetést kaptak a Szeviép-ügy vádlottjai, jogászként azonban van hiányérzete – derült ki csütörtök este a Magyarország élőben című műsorban a Hír TV-n.

Szabó Bálint szerint Botka László egykori polgármester, valamint Ujhelyi István MSZP-s politikus tevőlegesen is részt vett Szeged legjelentősebb gazdasági és politikai bűncselekményében.

A károsultak képviselője Botkával kapcsolatban azt mondta, nemcsak köze van ahhoz, hogy 516 alvállalkozó pénze eltűnt, hanem ő a bűncselekmény egyik főszereplője. „Botka a szegedi maffia főnöke” – jelentette ki Szabó.

(Hír TV: Szabó Bálint: Botka László a szegedi maffia főnöke)

Bréking nyúz, augusztus 4. – Tudósítás a másik valóságból

0

Már a lábasainkban, tányérjainkban is a magyarellenes érzelmeket keresi a “nemzeti oldal”, a vega, vegán elszakítja a jobbérzésűek cérnáját. Jaj, a legyőzötteknek! – mondhatnánk a kirúgott Hír TV-sekre keresetlen szavakkal rátámadó cikk kapcsán. A Magyar Időkben Pilhál György  fröcsög azokra, akik másként látják a világot – és Trianont. A nemzeti hírügynökség pedig megmenti a napot, amely ennek köszönhetően nem marad migránsozás nélük. 

888.hu: Majd egy liberális transznemű feminista fogja megmondani nekem, hogy mit egyek?!

Nagy Gábor jegyzi azt a cikket, amely már a magyar étkezési kultúra változását is nemzeti alapon bírálja. A szerző azt írja: „Egy ideig tűrőm (sic!) a „haladók kulturális érzékenyítését”, de a cérna egyszer elszakad. Nálam ez épp most történt.”

Majd így folytatja: „Azt vettem észre mostanság, hogy idehaza, a paprika, a kolbász, a sonka (és még sorolhatnám) birodalmában egyre jobban fut a vega és a vegán szekta lobbija, hobbija. (Kinek hogy tetszik.) Bekapcsolom a tévét, és azt látom, hogy a főzőműsorban minden héten főznek valami vegát, valami vegánt. (Mert a vega és a vegán nézőket is ki kell szolgálni.) Elmegyek egy magyaros étterembe, és kiszúrja a szemem: vega és vegán menü kapható! (Gyerekeknek is!) Most meg hazafele a melóból kinyitom az internetet, és mit dob fel nekem?

Tudom, manapság nagyon menő vegának lenni, és még istenibb, ha valaki vegánnak számít.

És látom azt a kulturális hájpot is, hogy ha mihamarabb beállunk a szektába, annál jobban fognak tisztelni a liberális barátaink.

De ez az egész vegetarianizmus, vegánizmus egy mesterségesen létrehozott valami. Egyszer valakik kitalálták, azóta promózzák, most meg már ott tartunk, hogy „kutatási területnek” is számít.

Pesti srácok: Koldulnak, siránkoznak és szitkozódnak a műsor nélkül maradt exhírtévések

„Méltósággal még továbbállni sem képesek az elmúlt években Hír TV-t bitorló balliberális műsorvezetők, képernyős megmondóemberek. Sorsukért, ami valljuk be, előre borítékolható volt, még csak véletlenül sem a volt kenyéradójukat hibáztatják, aki miután nem hozta az általa remélt jobbikos politikai sikereket, úgy dobta odébb médiabirodalmát és az addig bosszúhadjáratához pitiző kollégákat, mint más a használt zoknit. Az elmúlt időszak egyik legordenárébb műsorának, a Szabadfogásnak szereplői más felület híján a közösségi médiában siránkoznak. A legmesszebb Konok Péter ment, aki elismerte, hogy minden bevétele a Hír TV-től származott, így ezután internetre sem tud előfizetni.

A szakállas libsi most konkrétan azt várja, hogy Simicska helyett ezután a köz tartsa el. Konkrétan koldulni kezdett.

Wahorn András augusztus elsején Gulyás Balázzsal közös élő videóüzenetben jelentkezett az átszabott netes műsor, Szamizdat néven, hol máshol, mint a Magyar Hang Facebook oldalán. Nem véletlenül, hiszen van, aki még a széteső Jobbik és propagandamédiája roncsaiba is kapaszkodik. Ha a jobbikos N1TV már nincs, vagy szünetel – ki tudja, azt cáfolják, hogy megszűnt volna, de a négy dolgozóból három felállt, új videó azóta nem is készült -, így

maradt a Simicska által bezárt Magyar Nemzet utód, az állítólag szintén adományokból összegründolt Magyar Hang.

Puzsérnál sem maradhatott el a nagy összegző, “‘mi lesz most velünk” Facebook poszt. Abban persze biztos, hogy műsora a Sznobjektív megszűnik. Majd puhítva a dolgon, Kálmán Olgához hasonló kijelentéseket tett, miszerint ő sosem törődött “sem a sarokban lévő logó színével és alakjával, sem az előtte meg az utána sugárzott műsor tartalmával”.

Magyar Idők: Nekik tetszett

Ezzel a címmel írt jegyzetet Pilhál György, aki egy idézettel indít „Trianon igazságos és jogos büntetése volt a háborúban vesztes Magyarországnak (…) – írja minapi cikkében bizonyos Ferincz Jenő. – Nem a döntést meghozók a felelősök, hanem az akkori jobboldali politikusok (…), akikre kísértetiesen emlékeztet a mai Fidesz.” A szerző figyelmeztet: a politikai gesztusok, az állampolgárság és a választójog kiterjesztése mérgezi a szomszéd országokkal való jó kapcsolatokat. A cikk a Népszava gyűlöletrovatában jelent meg.

Pár esztendeje Bauer Tamástól is olvastam valami nagyon hasonlót. Ő azt bizonygatta, hogy a trianoni békeszerződés (neki „szerződés”, nekünk diktátum) nem sorstragédiája a magyarságnak, szamárság ilyet állítani. Természetesen ő is belemart az Orbán-kormányba: „A nemzeti összetartozás jelszava nemcsak a kőkemény realitást tagadja, de harcias igénybejelentés is. Az ilyen nyilatkozatok szembeállítják a határon túliakat azzal az állammal, amelyben élnek, megosztja a szomszéd országok magyar közösségeit.”

A Ferinczek, Bauerek mindig provokálnak. Ez létezésük lényege.

Most, hogy újra izmosodik a nemzet, gyakrabban szól a Himnusz, ijedten lépnének a fékre – csakhogy már nem ők ülnek a volánnál. Így aztán csak aggodalmaskodnak. Meg nemzetet árulnak.

M1/ MTI : A migránsok 85-90 százaléka gazdasági bevándorló

Horváth József biztonságpolitikai szakértő a köztelevízióban nyilatkozva leszögezte, hogy a bevándorlóknak csak a 10-15 százaléka valódi menekült. Kifejtette, hogy komoly politikai szándékkal és megfelelő módszerekkel – például adatbázisokkal – ki lehetett volna szűrni, hogy ki mond igazat. Hozzátette, az Európai Unióban különböző vélemények vannak, de a 2019-es európai parlamenti választásokkal el fog dőlni, hogy hol szeretné a társadalom visszakapni a biztonságát, és hol gondolják, hogy a bevándorlás jó.

Nagy kérdés, hogy Európa meddig hajlandó elmenni az önfeladásban” – ezt már Dániával kapcsolatban mondta, amikor beszélt arról, hogy az arcot is eltakaró viselet megtiltása biztonsági kérdés, az öngyilkos merénylőket ugyanis nem lehet azonosítani az öltözék emiatt.

Emellett erkölcsi és politikai alapon is végig kell gondolni ezt a kérdést, mert ha ott engedélyeznék a burkát, azzal elismernék a többi között a többnejűséget és a gyermekekkel kötött házasságot.

A nap kérdés – Merre tovább Kálmán Olga?

0

„Kedves Mindenki! Most még úton, egyik helyről a másikra. Gyertek velem!” – ezzel indította új hivatalos Facebook oldalát Kálmán Olga – szúrta ki a HVG. Az egyelőre nem derült ki, hogy merre. Ön szerint?

Szavazzon!

Hol folytatja Kálmán Olga?

Egy hét – A HírTV-vel üzent a Fidesz a magyaroknak

Ami a héten a Hír TV-vel történt, azzal a kormány azt üzente az ország polgárainak, hogy nem lesz béke az olajfák alatt. A sajtó elleni totális támadás csak a jéghegy csúcsa, senki nem érezheti magát biztonságban, a Nagy Testvér minden pillanatban figyel. Orbánék nem elégszenek meg azzal, amijük van, mostantól mindent akarnak.

Mindent is.

Nemcsak legyőzni akarják az ellenfelet, hanem megsemmisíteni. Meghagyni mutatóba néhány magát szabadnak gondoló kis szigetet, miközben gondosan ügyelnek arra, hogy a sajtó minden szereplője tudatában legyen annak, hogy meddig terjed a szabadsága.

Addig, ameddig Orbán Viktor jónak látja.

Nyílt titok, hogy az ATV, vagy éppen a Népszava kinek a kegyelméből lehet olyan, amilyen. Az ATV majdnem olyan derekasan migránsozik, mint a kormányhoz közeli sajtó, a Népszava pedig kritizál mindent, kivéve Orbán Viktort és családját. Vannak persze valódi független újságok, és internetes portálok, ám ezek vagy lassú halálra vannak ítélve, vagy maradhatnak még valameddig, mert Orbánéknak nem a vélemény fáj, hanem a tények feltárása.

Le lehet írni, hogy a Fidesz ellopja az emberek pénzét, ebből – eddig legalábbis – még nem lett sajtóper. Ha azonban valaki kideríti, hogy Semjén Zsolt sok millió forintért külföldön vadászik, Matolcsy, Rogán, és a többiek jóval fényűzőbben élnek annál, mint amire – amúgy nem szerény – hivatalos jövedelmükből futná, akkor az illető mehet a levesbe. Akkor bezárják a Népszabadságot, a Magyar Nemzetet és áthangolják a Hír TV-t.

Erről szólt az elmúlt hét. Üzenet az újságíróknak és rajtuk keresztül mindenki másnak. Hogy mindenki a Fidesz tenyeréből eszik, és ezt tudnia kell minden egyes sajtómunkásnak. Akik aztán ettől még a mostaninál is frusztráltabbak lesznek, és jóval rosszabbul érzik magukat a bőrükben, mert már hősök sem lehetnek a saját szemükben, csupán a rendszer megalázott kitartottjai.

Így van ez még akkor is, ha a Fidesz nem a saját pénzéből osztogatja a hirdetési pénteket az arra érdemeseknek. Közpénzből megy ez is, merthogy minden pénz valamikor a köznek a pénze volt. Aztán valaki rátette a kezét, azt mondta, hogy einstand, és innentől az a látszat, hogy az övé a pénz. Ha adott belőle valakinek, olybá tűnt, mintha a sajátjából adta volna.

Pedig, egyetlen kormánynak sincsen saját pénze. Nincs külföldi gazdag bácsikája, aki fizetné a költséges létezését és hobbijait – az államnak csak mi vagyunk, adófizető magyar polgárok. Mi adjuk oda neki azt a pénzt, amelyből, ha megérdemeljük, valamennyit visszakapunk.

Erről szól az, ami a héten a Hír TV-vel történt. Ez az, amihez Kocsis Máté frakcióvezető szerint, a Fidesznek semmi köze.

Kálmán Olga helyett Orbán Viktor

Urbán Ágnessel, a Corvinus Egyetem docensével, a Mérték Médiaelemző Műhely kutatójával azon a napon készült interjú, amikor a Hír TV-t szinte statáriális módszerekkel birtokba vették a kormányzathoz közel álló körök. A kutató szerint egyelőre sok remény nincs, folyik a független médiumok szisztematikus felszámolása.

  • A Hír TV sokat tett a nyilvánosságért
  • Az emberek már nem érzékenyek a korrupcióra
  • Ha a magyarokon múlott volna, ma is Kádár Jánosé az ország
  • Orbán további centralizációt akar
  • A plakáttörvényt újra megváltoztatják

 

Majdnem azt mondtam, hogy ennél ideálisabb nap nem is lehetne arra, hogy beszéljünk a magyar médiaviszonyokról, ha éppen nem tartanám szörnyűnek, ami történt…

Mi tagadás, jól sikerült az időzítés…

Szóval azon a napon beszélgetünk, amikor a Hír tv eddig munkatársait elzavarták, a zoom.hu hírigazgatója távozik, a Heti Válsz kiadója vezetője lemond. Mondhatnánk: zajlik az élet, de talán ez még sem az élet. Ön szerint?

Hozzá kell szoknunk, hogy most ez az élet. Hitegethetjük magunkat azzal, hogy éppen csak valamilyen szerencsétlen csillagzat alatt vagyunk, s csak egy rossz napot fogtunk ki, de annyira tendenciózusan, annyira tisztán megyünk ebbe az irányba, hogy nincs min csodálkoznunk.

Mit jelent ez a színtiszta irány?

Egyrészt a független médiumok szisztematikus felszámolása; persze jót lehetne vitatkozni azon, hogy Simicska médiabirodalma tekinthető-e függetlennek.

És tekinthető?

Én azt szoktam mondani, hogy a pártoktól, politikai csoportoktól való függetlenség jelenti a függetlenséget.

Azt nem tudnám megítélni, hogy Simicska Lajos politikailag tényező volt-e az elmúlt években, vagy nem, legfeljebb gondolom, hogy nem igazán. Az azonban bizonyos, hogy az ő médiacégei, és ezen belül a Hír tv, kifejezetten sokat tettek a magyar nyilvánosságért az elmúlt három évben.

Volt egy sor olyan történet, amelyekről nem értesültünk volna, ha nincsenek a Magyar Nemzet írásai, a Hír tv tényfeltáró riportjai.

Mire mentünk azzal, hogy megismertük ezeket a sztorikat?

Azt gondolom, hogy sokra. Nem a választási eredmény szempontjából, de ha érteni akarjuk ezt a kort, és érteni akarjuk, hogy mi történik most velünk, illetve ha majd az utókor érteni akarja, akkor nagyon is fontosak ezek a korrupciós történetek. Ha persze valaki azt várta, hogy ezek a korrupciós ügyek meg fogják buktatni a kormányt, az egészen biztosan keserűen csalódott áprilisban.

Ön várta?

Ennyire direkten nem, de azt hittem, hogy nagyobb lesz a hatás. Úgy véltem, hogy a társadalomnak egy sokkal szélesebb rétege érzékeny a korrupcióra, hogy az emberek igen is utálják azt, ha ellopják a pénzüket, de kiderült, hogy ez nincs így, az emberek nagy részét egyáltalán nem zavarja…

Vajon miért nem?

Van egy kifejezés erre az úgynevezett korrupció vakság; az állampolgárok másként értékeli  különböző politikai oldalak korrupcióját. Ami például a szocialistákra ráégett – a 2010 előtti esetekre utalok -, az szemmel láthatóan nem fog ki a Fideszen. Az is biztos, hogy van egyfajta telítődés, és miután már tizenöt éve beszélünk folyamatosan a korrupcióról, logikus, ha az emberek elveszítették az érdeklődésüket az ilyen ügyek iránt.

Ez az ezek is lopnak, azok is lopnak szindróma?

Igen, így, ezzel intézik el a dolgot. Ráadásul az is benne van ezekben a történetekben, és a média szempontjából szerencsétlen a helyzet, hogy nagyok a nagyságrendek, és bonyolultak a konstrukciók.

Mit ért ez alatt?

Egyszerű példával élek: az, hogy egy nokiás dobozba valaki pármillió forintot elvesz, eltesz, az könnyen vizualizálható esemény. A nagyságrendet is könnyű elképzelni, azt nagyjából mindenki sejti, hogy mekkora egy ilyen doboz, lelki szemeinkkel látjuk a húszezreseket is a dobozban, a jelenetet is el tudjuk képzelni. Az viszont, hogy közbeszerzésekkel machinálnak, és különböző számlákra különböző pénzek vándorolnak, közbeiktatva offshore cégeket, és ezt milliárdos nagyságrendben, bonyolult céghálókon keresztül, ezt nem lehet jól átélni megjeleníteni, és értelmezni. Szemmel láthatóan az újságírók is szenvednek az ilyen ügyekkel,  azzal, hogy elmagyarázzák ezeket a történeteket. Hiába születnek briliáns cikkek a magyar sajtóban, rájuk kell szánni félóra koncentrált olvasást, hogy megértse az ember.

Akkor mennyire tud hatékony lenni a magyar sajtó?

Nemzetközi összehasonlításban is csak azt tudom mondani, hogy a sajtó szerepe nem lehet más, mint a demokratikus nyilvánosság kiszolgálása. A személyes benyomásom azonban az, hogy Magyarországon nagyon sokan elfordultak a közélettől, a politikától, inkább nem is olvasnak ilyen típusú híreket; teljes apátia vett erőt a közönségen, elsősorban azért, mert teljesen reménytelennek látják a helyzetet. Ilyen értelemben speciális helyzetben van a magyar sajtó, olyan közegben kellene elérnie az ingerküszöböt, amikor sokan az esélyt sem adják meg erre, vagyis eleve kizárják a közéleti tartalmakat a médiafogyasztásukból.

Ön szerint meddig tartható fenn ez a médiacentralizáció, amelyet a kormány véghezvitt és visz, illetve a közösségi platformok mennyire képesek ezt ellensúlyozni. Azt is szokták mondani, hogy ahol bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik…

A logikus következménynek annak kellene lenni, hogy ha átbillen a mérleg nyelve az egyik oldalra, akkor egy idő után visszabillenjen. Történelmileg legalább is ez így van. Abban nem vagyok biztos, hogy a közösségi médiától kellene várni ezt az egyensúlyozó szerepet. Legfeljebb egy lassú, alulról építkező folyamat lehet ez. Azt tudjuk, ismert, hogy a vidéki nyilvánosság teljesen eltűnt, felszámolódott, lényegében nincs helyi független média. Az egy izgalmas kérdés, hogy ha az állampolgárok frusztrációja átlendül egy tenni akaró fázisba, akkor elkezdik létrehozni azokat a kis közösségeket – és nem csupán médiára gondolok, hanem helyi civilekre, megerősödő helyi ellenzéki politikai szervezetekre – és általuk beindul az érdeklődés a közélet iránt – ez ugye most egyáltalán nem látszódik -, akkor van esély arra, hogy ezt az egypólusú magyar médiarendszert meg lehessen szüntetni.

Ez most csak a vágyait jelenti, nem?

Jelen pillanatban, igen, ez inkább vágy, egyáltalán nem látszódik ilyen folyamat. Most még egyértelműen a letargia és az apátia időszakát éljük.

Debreczeni József szerint nem kell túlhangsúlyozni a médiafölényt; a rendszerváltás idején szinte száz százalékban a pártállam uralt a sajtót, mégis megbukott a rendszer. Igaza van Debreczeninek?

Azt a legnagyobb jóindulattal sem lehet állítani, hogy a rendszerváltás a magyar társadalomban következett be. Ez egy teljesen egyértelműen kívülről jövő hatás volt. Nem a magyar kommunista rezsim omlott össze, hanem a szovjet rendszer, ezért nem lehet összehasonlítani a két helyzetet.

Ha a mai fejemmel gondolkodom és nézem a történéseket, akkor azt kell hinnem, hogy – amennyiben a magyar társadalmon múlna a dolog -, akkor még ma is az MSZMP, és képletesen Kádár János uralná az országot. A magyar emberek zöme jól elvolt abban a rendszerben és az a stabil két és félmillió most is jól elvan, nem különösebben érdekli, hogy mi történik körülötte. Mondtam már: nem olvassa azokat a híreket,  amelyek a közéletről szólnak.

Miért, mi a magyar ember tipikus médiafogyasztása?

Tipikus ember nem nagyon van, nagyon nagy a különbség aközött, akik aktívan keresi az információt – ez a réteg jellemzően internet felhasználó is, és ők meg is találják az online világában a hírforrásokat – és azok között, akik nem aktív hírkeresők.  Ez a réteg, esetleg megszokásból, megnéz egy esti tévéhíradót, netán jár neki a megyei lap, de alapvetően nem keresi az információkat. Nagyon fontos, és ezért nagyon nehéz arányokról beszélni, hogy az internet felhasználók között is soka a passzív hírfogyasztó. Lehet, hogy egy-egy hírportálra rátévednek, főként, ha valami jelentős információ jutott el hozzájuk, de alapvetően inkább zenét néznek a youtube-n, vagy játszanak, vagy macskás képeket néznek, de semmiképp nem közéleti, politikai tartalmakat fogyasztanak.

A miniszterelnök által Tusnádfürdőn meghirdetett változások mennyire érinthetik a médiát?  Lehet ott még tovább centralizálni, esetleg saját berkeiken belül akarnának központosítani – mert erről is lehet hallani -, vagy inkább a szellemi, kulturális élet centralizációja várható?

Nehéz belelátni Orbán Viktor fejébe, így a válaszom az, hogy fogalmam sincs. Ami a médiát illeti, az egy létező városi pletyka, hogy centralizálni akarja ezt a rendszert. Én még azt is el tudom képzelni, bár biztos információm nincs róla,  hogy vannak olyan médiatermékek, amelyek túl sokat nem tesznek hozzá a propaganda gépezethez, így ezeket leengedik, kikerülnek a portfolióból, vagy egyszerűen megszűnnek. Az viszont egészen biztos, hogy a birodalom megmaradó részét sokkal erősebben fogják centralizálni, illetve kevésbé lesznek párhuzamos kapacitások.

Az állami rádió és televízió ma maximálisan a kormányt szolgálja. Milyen ezeknek a hallgatottsága, nézettsége?

A televíziós csatornák elérése alacsony, még az elmúlt egy évben is jelentős visszaesések voltak. Persze ha egy nagy sportesemény van, akkor megugrik, páratlan években meg visszaesik. Alapvetően azonban kijelenthető, hogy lejtmenetben van a televíziós közönségarány. A rádiók viszont elég jól teljesítenek, amihez az is kellett, hogy a médiatanács legyalulta a rádiós piacot, nagyon kevés helyi független szereplő van. De el lehet mondani, hogy a közszolgálati rádiók elég jól teljesítenek, elég komoly elérésük van.

Nem tudom mérték-e azoknak az egyperces híreknek a hatását, összeállítását, amelyeket a futball világbajnokság idején is sugároztak, és amelyek többségükben a migránsok elleni információkat tartalmazták?

Aki ezekre fogékony, ott nagyon nagy a hatás.

Ha ugyanis az emberben van egyfajta hit, különösen ha a félelemről van szó, és állandóan kapja az ezt megerősítő információt, akkor pszichológus nélkül is kijelenthető, hogy hatni fog rá ez a koncentrált félelemkeltés.

Azok viszont, akik kritikusok az ilyen tartalmakkal szemben, csak azért, mert megnéz néhány futballmeccset, és véletlenül beleszalad ilyen egyperces hírekbe, attól még nem kezd el rettegni a migránsoktól. De én azt állítom, hogy volt ennek az egyperceknek pozitív hatása is: láthattuk mindannyian, hogy mit kapnak azok, akik közmédiát fogyasztanak. Mert enélkül mindenki él a maga kis hírbuborékában, ilyenkor viszont óhatatlanul átlátunk a mások buborékába. Van, aki ilyenkor meglepődik, van aki felháborodik, és van aki elkezdi megérteni, hogy aki ezt hallja reggeltől estig, abban óhatatlanul kialakul a félelem.

Van más országban is ilyen médiarendszer, mint nálunk?

Erre így nem tudok válaszolni, mert egy médiarendszernek nagyon sok összetevője van, a piacmérettől kezdve a nyelvi izoláltságon át az egyes médiaszektorok piacszerkezetig, vagyis ezt így nagyon nehéz megfeleltetni a mi rendszerünknek.  Annyi azonban látszódik, hogy Közép-Kelet-Európában vannak hasonló folyamatok. A lengyeleket tekinthetjük például a médiában is a nagy követőnknek, a lengyel kormányzat próbál hasonló modellt megvalósítani. De a teljes régióban jellemző egy sor dolog, ami Magyarországon már kialakult.

Például?

Az oligarchák szerepe tulajdonosként, és ezzel párhuzamosan a külföldi szakmai befektetők kiszorítása, a közszolgálati média gyengesége, a propagandatartalmak arányának a növekedése, ezen belül a politikai propaganda erősödése és eszközként használása.

Minek van a legnagyobb hatása. Azért is kérdezem, mert tudom, hogy ön külön is foglalkozott a közterületi reklámokkal, amelyek szintén részei a médiának…

A legnagyobb hatása változatlanul a kereskedelmi tévék hírműsorai érik el a legnagyobb hatást, legalább is a két évvel ezelőtti méréseink alapján. És valóban: érdemes nagyon odafigyelni a közterületi hirdetésekre. Ez kifejezetten magyar innováció, hogy ilyen erős szerepet kaptak a közterületi reklámhordozók a politikai marketingben. Ez az ugye, ami elől nem lehet elugrani.

Nem véletlen, hogy olyan fontos volt a kormányzat számára a Simicska-féle óriásplakátok megszerzése…

Igen. Biztos, hogy ez kulcskérdés volt a számukra. Jó eséllyel fogadnék arra, hogy hamarosan változni fog a plakát törvény. Emlékszünk rá, egy évvel ezelőtt hozta az országgyűlés, amellyel mindenféle szempontból kellemetlen helyzetbe hozta az közterületi reklámokkal foglalkozó cégeket, szerintem hamarosan változásokat fogunk tapasztalni ezen a téren, hiszen jelentős portfólióval rendelkeznek Fidesz-közeli cégek.

Mint az ESMA-törvény?

Valahogy úgy, igen. Lesz változás, és most éppen segíteni fogják a plakátcégeket.

Milyen reményt tud megfogalmazni a kutató?

Hát egy ilyen napon különösen nehéz a reményről beszélni. De azt gondolom, hogy minden negatív esemény, ami történik, ráébreszti a társadalom egy szeletét arra, hogy mi és milyen mértékű a probléma. Azok tehát, akik elveszítik a kedvenc lapjaikat, révműsoraikat, azok sokkal tudatosabban fogják keresni azokat a forrásokat, amelyekkel pótolhatják azokat.  Egyszerűen érezni fogják a hiányt és azt, hogy szűkül be folyamatosan a nyilvánosság. Ez hosszútávon egy sokkal tudatosabb médiafogyasztáshoz vezet. Az persze egy másik kérdés, hogy mi marad meg egy-két éven belül, amit még lehet fogyasztani. Az online téren kívül ugyanis már most is alig van fogyasztható tartalom. A beszélgetésünk elején a Hír TV-ről esett szó; ma délután, a hatalomátvételt követően, Kálmán Olga műsorának ismétlése helyén Orbán Viktor tusványosi beszédét adták. Ennél szimbolikusan nem lehetne jelezni a hatalomátvételt, mint hogy Kálmán Olga helyett Orbán Viktor…

A Fidesznek mindene van, egyedül köze nincs semmihez

A Fidesznek nincs köze ahhoz, amit a Hír TV-nél történt, mondta Kocsis Máté, aki a regnáló hatalomhoz visszairányított, megrégült csatorna első vendége volt.

Magunktól is kitalálhattuk volna. Semmihez nincs közük. Ők csak úgy vannak. A lopáshoz sincs közük, a pofátlan vagyonosodáshoz sem. A saját lábon álláshoz.

Minden csak megtörténik velük.

Az például, hogy a Nemzet Gázszerelője álmában is milliókat keres. Ha füvet nyír, vagy teszem azt, pisil, akkor is. Nem tehetnek róla, ők ilyennek születtek. Különös anyagból vannak gyúrva, ha akarnának sem tudnának mások lenni.

Reggel felébrednek, aztán hopp, mire az első kávéjukat megitták, már hozzájuk vágtak egy gyárat. Újságot, hotelt, földet, mikor mi adódik.

Másnap újból felébrednek, akkor meg azon veszik észre magukat, hogy már megint vadászni mentek. Svédországba, Kanadába, néha csak úgy, hazai tájakra.

És ne legyenek illúzióink: ezek minden reggel felébrednek. Olyan még nem volt, hogy átaludták volna, amikor valamit meg lehetett szerezni. Zsíros üzletet a csókosnak, állást a feleségnek, részesedést a gyereknek.

Semmi közük semmihez, csak elviselik, hogy velük mindig történik valami. Nem lehet könnyű, de állják a sarat.

Megkínálják őket egy kereskedelmi tévével, nem ugranak el, hanem beleállnak.

És ahhoz sincs semmi közük, hogy mindezt megtehetik. Hogy úgy alakították a tájékoztatást, hogy az emberek kilencven százaléka ne tudhassa meg, hogy mi van az országban. Hogy nem jönnek a migránsok Magyarországra. Hogy ugyan a GDP valóban nő, de máshol, például a régió többi országában, gyorsabban nő, mint nálunk. Amiből ugye az következik, hogy nálunk is nőhetne jobban.

És tényleg nőnek a keresetek, csak hát az árak még ennél is jobban emelkednek. És nem az elvándorlás állt meg, legföljebb az üteme csökkent valamelyest.

Semmi köze a Fidesznek a megannyi hazugsághoz, mert semmi köze Magyarországhoz. A bíróságokat sem a Fidesz fogja bedarálni, hogy a mostani kormány számára kedvező ítéltelek, szülessenek, ők legföljebb tudomásul veszik, ha a parlament úgy dönt, ahogy.

Nincs közük a kultúrkampfoz, amikor, akárcsak az ötvenes években, ostoba és öntelt munkáslevelezők mondják meg, hogy mi az érték.

A pártlap megírja, hogy írók, alkossatok remekműveket, de a Fidesznek ehhez semmi köze sincsen.

Nincs köze a Fidesznek itt semmihez. Aki mást mond, annak utánajárnak.

FRISS HÍREK

Prága szolid...

„A kultúra n...

Kitették Got...

Tíz ellenzék...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK