Kezdőlap Címkék Fake news

Címke: fake news

Álhírek és álhírek

Kérem, tisztázó jellegű írás következik, ugyanis mindenféle fogalmak keverednek a köztudatban, az álhírekről, a hírhamisításról, a fake newsról… tegyünk rendet, főleg a Spiegel-botrány alkalmából. Mert sokan vannak, akik azt is ki akarják használni, politikai célok érdekében. És még többen, akik nem értik, miről van szó.

Elsőként azt szögezzük le, hogy sajtóban hazudni pedig nem szabad

Azt a legtilosabb.

Viszont nem is mindig a sajtómunkás tehet arról, ha az információi eltérnek a valóságtól, Pár éve, az első komolyabb internetes fake news-botrányok idején láttam egy tudósítás kommentjeit, az írás egy lezuhant repülőgépről szólt. A kedves hozzászóló hazugnak kiáltotta ki a szerzőt, mert az ő – későbbi – információi szerint több halott volt és kevesebb sebesült, mint amennyi a cikkben szerepelt. Hát igen: ugyanis azt leadták mondjuk hétkor, nyolcra meghalt pár súlyos sebesült, változott az arány. Ezt a hozzászóló nem volt hajlandó figyelembe venni, azt állította, félretájékoztatták, még kártérítést is követelt, meg az írás számadatainak állandó pontosítását. Hát, ha annyi ember dolgozna a magyar sajtóban, hogy minden tíz soros hír mellé őrszem jutna…

Ez például tipikus esete volt annak, ami sem nem hazugság, sem nem fake news: a valóság folyamatosan változik, és felülírja az adatainkat. Olyan cikknél lehet ezt számon kérni, amibe fontossága miatt beleírták, hogy „folyamatosan frissül”. Ami nem, az frissül majd holnap.

Amikor a sztárriporter hazudik…

Hazugság volt viszont, méghozzá valódi, amit a Spiegel munkatársa, a nagyon sikeres Claas Relotius művelt. Ráadásul a Spiegel oknyomozásokkal is foglalkozik, és pont ez az a műfaj, amiben tévedni sem illik, nem is szabad. Mi több, Relotiust 2014-ben a CNN az év újságírójának nevezte, Németországban pedig néhány hete az év riporterének választották: pedig manipulálta az adatait. És ezek nem rövid hírek, jegyzetek voltak, hanem nagy költséggel, utazásokkal járó riportok – teljesen érthető, hogy kitört a botrány. Ilyenek a magyar sajtóban már régóta nincsenek is, hiszen kinek van pénze messzi földre utazni, akkor is, ha érdemes lenne? Jó esetben meg lehet csípni egy alapítványi támogatást, és nagyon szoros elszámolással nagyon ritkán lehet némi esély ilyesmire. Bár, manapság már szinte esélytelen.

A Spiegelnél ezeket az utakat – Szíriába, Guantanamóba, az Egyesült Államokba – a cég fizette, érthető is a haragjuk. Kiderült, hogy Relotius legutóbbi hatvan írásából tizennégyben olyan informátorokra hivatkozott, akikkel vagy nem beszélt, vagy nem is léteznek.

A sztárriportert különben egy kollégája leplezte le: Juan Morenonak feltűnt pár hatalmas tévedés egy mexikói riportban, ezek nyomán indult meg az általános vizsgálat. Most Relotius szánja és bánja, amit tett, természetesen távozott székéből és ígéri: segítséget fog kérni. Orvosit, ha van orvos, aki ezen segíteni tud: lényegében véve olyan hazugságok csapdájába esett, amik a cikkek prekoncepcióját erősítettek, és amik azt bizonygatták, amit az olvasók hinni akartak.

Azért is hitték őket el.

De hazugságok voltak. Csúnya ügy ez, nem is illik titkolni. Volt már ilyen, nem egy, nem kettő: a ritkaság benne az, hogy nagy világlapnál esett meg, ahol az információkat ellenőrizni szokás. De hát megesett. Relotius balra el, mi meg lapozhatnánk – ha hagynák.

A Magyar Idők fenyegetőzik

Csak nem hagyják: a Magyar Idők külön jegyzetet szentel az esetnek, hivatkozik a kifejezetten összeesküvés-elméleteket gyártó Udo Ulfknottéra és fenyeget. „Kezdhetnek félni a ballib hírhamisítók” – írja Csépányi Balázs. Hát azért kormányoldalon kicsivel több ok lenne a félelemre hírhamisítás miatt. Én nem mondom, hogy a független sajtó tévedhetetlen, azt sem, hogy kizárólag Grál-lovagok és liliomos szüzek dolgoznak benne, de hírt mifelénk tudatosan nem szokás hamisítani. Tévedés megesik, az sincs kizárva, hogy félreinformálják az embert – ezért kell nagyon vigyázni a „kiszivárogtatott hírekkel”, de azért tudatos, szándékos álhír elfogadott, rendes független lapnál nincs.

Persze, attól függ, minek tekintjük például az álhírlapokat, mert én még sajtónak sem. A Mindenegyben vagy a Nép Hangja nem lap, csak betűhalmaz, köze nincs médiához és nem is sajtómunkások rakják őket össze, hanem a Nép Hangját például egy Manyika nevű akárki. Onnan tudjuk ezt is, hogy egyszer nyitva felejtette a nyilvánosság számára is a szerkesztői felület egy részét, és látszott, hogy ezen a néven van bejelentkezve. Ezek az orgánumok hazudnak bőven, kedvenc eszközük az ismertebb embereknek tulajdonított „nyílt levél”, tele helyesírási hibákkal, logikátlan szamárságokkal, vagy más ismert emberek halálhíre – és az emberek habzsolják őket.

Körülbelül idén kezdték felfedezni ezek a valódi hírhamisítók a magyar belpolitikai életet, amivel részint erősen növelik a forgalmukat (ez a reklámbevételeik miatt fontos), részint mondhatatlan kárt okoznak a valódi sajtónak. Ugyanis kiderült, hogy az olvasóközönség jó részének mindegy, igaz-e egy hír vagy sem – ha egybevág saját politikai nézeteivel. Mikor szembesül azzal, hogy hamis, megrántja a vállát és azt mondja: „De hiszen igaz is lehetne!” és megy tovább, egy másik álhírt terjeszteni.

A valódi lapok valódi munkatársait meg megüti a guta

Nekünk dolgozni kell azért az információért, rohangálni, emberekkel felvenni a kapcsolatot, nem ritkán több száz oldalas törvényeket, jegyzőkönyveket átolvasni, erre fel jön egy Manyika, hazudik egyet és pénzt keres vele. Nem is keveset. Többet, mint mi, az biztos.

Ha ezeket fenyegetné Csépányi mester, még segítenék is neki: de ezekkel épp semmi baja. Baja – elég csak naponta ránézni a kormánymédia címlapjaira – azzal a kevés, még megmaradt független lappal van, ami igazat ír ugyan, sok munka árán, csak neki nem tetszik ez az igazság.

A Manyikákat persze, hogy hagyják hazudozni, egy Origo- vagy Magyar Idők-írást sem láttam még, ami a valódi álhírlapokkal foglalkozott volna, pedig ki sem nagyon lehet kerülni őket, de az fontos nekik, hogy ha az Átlátszó vagy a 444, netán az Index ír valamit, azt azonnal nevezzék fake newsnak.

Pedig igazat írnak: csak nem a kormány igazságát

Félő, nagyon félő, hogy egy tudatos akciót látunk. Az álhírgyárak szabadjára engedésével hiteltelenítenek minden médiumot, és mikor már senkinek sem hisz az olvasó, egyszerűen bevezetik „az elszabadult álhírek miatt” a központi sajtószabályozást és a kötelező kamarai tagságot. Azt meg, hogy ki lehet kamarai tag, ők mondják meg, de aki nem lesz az, nem írhat majd országos terjesztésű sajtótermékbe. És manapság minden online lap országos terjesztésű, hiszen nem lehet földrajzilag korlátozni a világhálót.

Hát ezért jut eszébe a kormánymédiának még a Spiegel botrányáról is az, hogy rettegjen az ellenzéki sajtó.

Pedig hát, tekintve elvesztett sajtópereik és helyreigazításaik számát, nekik volna félnivalójuk: nem is sorolnám az eseteket, nincs rá elég hely.

De tegyünk rendet

Van a karrierizmusból, anyagi haszonért elkövetett hírhamisítás, erről szólt Relotius esete. Nem mentegetjük, nem is lehetne.

Aztán van az iparszerűen elkövetett, rendszeres, üzleti alapú álhírgyártás, ez a Mindenegyben és társai. Ők bizony a körömgomba-reklámokból élnek.

És van a politikai manipuláció, amit a kormánymédia űz, végül is mindegy neki, ha meg is büntetik érte: van pénzük elég.

Aztán van egy negyedik dolog is, amikor ugyanez a hazugságon ezerszer rajtakapott kormánysajtó vádolja hazugsággal a valódit.

Ez az utolsó már nem csak álhír terjesztése, de pofátlanság is.

Bréking nyúz, szeptember 8. – Tudósítás a másik valóságból

0

KIhúzta a gyufát Orbán Viktorhoz intézett nyílt levelével Vekerdy Tamás, akit keresetlen szavakkal illet a Figyelő publicistája. Nem véletlen időzítésként az Orbán számára sorsdöntő európai parlamenti szavazás előtt nekimegy a kormánypárti média Sargentininek éppen úgy, mint Merkelnek. 

Figyelő – Vekerdy Tamás előkerül, avagy „hozzátok a bénát!”

Vekerdy Tamás, aki az átlag napjain a vulgárpszichológia pétergábora, most a hosszú böjt elteltével kilépett a koplalókamrájaból, és a bűntudat, a kárhoztatás felkent antiapostolaként, a nagy mágusok utolsó erejével még egyszer, de nem utoljára szamizdat-evangéliumot imádkozik bele a sötét és végtelen ugarpusztákba.

Vekerdy Tamás nem kevesebbet állít, mint azt az Iványi Gábor nyomorevangélista kijelentései óta közismert spirituális tényt: Orbán Viktor, s vele együtt a magyar nép, mint a sátán szolgája, menthetetlenül a pokolra jut.

Vekerdy sérelmezi a keresztény Magyarország terminust. Mondván, ez túl vagonszagú. Mert a keresztény azt jelenti: nem zsidó. Nem kell ennyire rettegni Tamás bá. Ami keresztény, az bizony zsidó is.

Ha már kereszténység és Jézus, kárhozat és gonoszság, akkor talán érdemes lenne sürgősen ördögűzést tartani Tamás bátyánál. Ide illik az ördöngös gadarénus története. Ebben az esetben nehéz eldönteni, hogy Vekerdy a felszabadított gadarénus, vagy a kétezer vízbefulladt disznó szerepével analóg inkább. Súlyos dilemma.

De annyit segítenék a Vekerdyhez kiérkező exorcistának, hogy ha a rituáléra sor kerül, a ördögök légiójának urát a nevén kell megnevezni, hogy parancsolni tudjanak neki, de most mondom, ne szarozzanak, nevezzék ezt a mesterdémont bátran Kun Bélának.

Origo – Sargentini újabb megdöbbentő akciója Magyarország ellen

A magyar- és Orbán-fóbiás politikus ismét megmutatta, hogy ha meg kell villantania magyarellenességét, akkor eszköztára kiapadhatatlan, fantáziája határtalan. Itt az újabb, minden eddiginél súlyosabb támadás Magyarország ellen.

A holland politikus hisztérikus kampányba kezdett, és Twitterén totális támadást intézett Orbán Viktor és polgári kormánya ellen. Oldalai az elmúlt napokban egy underground Soros-szervezet lakossági fórumára hajazó felületté változtak, annyiban nem meglepő, hogy a holland politikus az amerikai milliárdos politikai és feltehetően gazdasági befolyása alatt áll.

Most pedig minden határt túllépve közösségi oldalain petíciót indított Magyarország és a magyar kormány ellen.

A politikus Twitter- és Facebook-oldalán is megtalálható az üzenet, amely a következőképpen hangzik: „A következő héten az Európai Unió hitelességéről szavaznak az Európai Parlamentben. Itt az ideje, hogy kiálljunk közös értékeinkért, még Magyarországon is. Támogassa Judith-ot, írja alá a petíciót.” Majd a megadott linkre kattintva a petíció szövegét olvashatják el az érdeklődők.

A látványos politikai szerepvállalás azért tűnhet egy kicsit furcsának, mert amikor tavaly májusban Sargentinit felkérték, hogy készítsen különjelentést Magyarországról, az lett volna a dolga, hogy az általa elkészített dokumentum jogi szempontból is megállja a helyét, mindenféle politikai motivációtól mentes legyen, független, mindenre kiterjedő vizsgálat előzze meg.

888.hu – Saját kémfőnöke erősítette meg, hogy Merkel orbitálisat hazudott

A múlt héten Angela Merkel kancellár is reagált arra a videóra, amely az interneten terjedt és amelyen az látható, hogy szélsőségesek Chemnitz belvárosában külföldiekre vadásznak. A kancellár szerint progromok és lázadás zajlik éppen Chemnitzben. Michael Kretschmer, Szászország tartományi miniszterelnöke hamar visszautasította a kijelentést, pénteken pedig Hans-Georg Massen, a belföldi titkosszolgálatok irányítója mondta, hogy szerinte hamis a videó.

A dolgok normális, természetes rendje az lenne, hogy a tudatosan hazugságot terjesztő kancellárt azonnal be kellene támadnia az ellenzéknek.

Ám Merkel ellenzéke még jobban migránspárti, mint ő maga, ennek megfelelően az ellenzéki pártok még a kémfőnököt ítélték el nyilatkozatáért.

Érdemes tudni, hogy Merkelnek korlátlan hozzáférése van azokhoz az adatokhoz, amelyek beérkeznek Maassen hivatalába, tehát a kancellárnak pontosan tudnia kellett, hogy a videó hitelessége megkérdőjelezhető.

A Spiegel a napokban azzal vádolta a jobboldali magyar médiát, hogy „fake news”-t terjeszt Chemnitz-cel kapcsolatban, azonban úgy tűnik, hogy

épp Merkel próbálja megbélyegezni azokat a németeket, akiknek nem tetszik a tömeges migráció és ennek érdekében akár a hazugságok terjesztésétől sem riad vissza.

Felismeri az álhíreket? Tesztelje tudását!

0

Elárasztanak minket mostanában az álhírek, mindenki találkozik velük. Ön vajon felismeri, hogy melyik hír igazi és melyik kitaláció?

Néhány nappal ezelőtt részletesen bemutattuk, milyen jellemzők alapján lehet felismerni az álhíreket. Most viszont arra kérjük Önöket, hogy teszteljék tudásukat: kiválasztottunk néhány, különböző médiumban megjelent hírt – szavazzanak, hogy melyik valódi és melyik hamis. Egy kicsit azért nehezítünk a dolgon: nem írjuk le, melyik hírnek mi volt a forrása, az ugyanis jelentősen megkönnyítené a feladatot.

Tömegesen hagyják ott a német hadsereget a pilóták, hogy így tiltakozzanak az oroszellenes kampány miatt.

This poll is no longer accepting votes

Tárgyal-e külön Trump és Orbán a NATO-csúcson?
×

Rituálisan kivégeztek egy ötéves albínó kislányt Maliban.

This poll is no longer accepting votes

Fordulatot jelent, hogy Orbán keleti veszélynek nevezte Oroszországot?
×

Milliárdos állami szerződést kapott Simicska Lajos cége.

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint ki lesz a világbajnok?
×

Egy EU-párti moldovai politikus 50 évre bérbe adná a fővárost, Kisinyovot Abu-Dhabi hercegének.

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint mi az oka annak, hogy a Fidesz tarol az időköziken?

Holnap, vagyis szerda délben a megfejtéseket is eláruljuk, valamint azt is megmutatjuk, Önök melyiknél mekkora arányban találták el, hogy álhírről vagy valódi hírről van szó.

Tudta? Így ismerheti fel az álhíreket

Egyre nagyobb problémát jelentenek az álhírek, pedig a túlnyomó többségüket nem is lenne olyan nehéz felismerni.

Forrás: Wikimedia Commons

Álhírek régóta léteznek a világban, de nagy hangsúlyt igazából az utóbbi néhány évben kaptak, az egyre erősebb orosz dezinformációs kampányok, a Brexit és Donald Trump választási győzelme után. Hiába akar ellene küzdeni a Facebooktól a Google-ön és különböző egyetemeken át egészen az Európai Unióig (szinte) mindenki,

a „fake news” megállíthatatlanul terjed,

elsősorban a közösségi médiában.

És nem csak ott. Magyarországon ugyanis a kormányközeli média gyakran maga terjeszt álhíreket, akár tudatosan, akár ismerethiány miatt – erről ide kattintva olvashat bővebben.

Mi most azonban segítünk Önöknek, hogy könnyebben felismerjék, ha álhírekkel találkoznak. Ezeket az aspektusokat érdemes mindig megvizsgálni:

Mi az adott információ forrása?

Vagy másképp fogalmazva: hol találkozott a hírrel? Érdemes megnézni az adott weboldal impresszumát: van neki egyáltalán? Mi szerepel benne? Eleve gyanús, ha egy magát híroldalnak evező site-nak nincs impresszuma, nem tüntetik fel, ki írja a cikkeiket, és az is, ha van ugyan valami ehhez hasonló, csak épp a szerzőket nem sorolják fel.

Érdemes megnézni a weboldal címét is, sok álhíroldal ugyanis azzal veri át a gyanútlan olvasókat, hogy egy már ismert, valódi hírportálhoz hasonló nevet vesz fel.

Valódi címe van a cikknek, vagy kattintásvadász?

A nagyon kattintásvadász címek eleve gyanúsak. Ráadásul sokan, sokszor úgy osztanak meg a Facebookon valamit, hogy magát a cikket el se olvassák, csak a címet látva egyből nyomnak is a megfelelő gombra. Egy kutatás szerint 10 emberből hatan így tesznek. Így mindenképp azt tanácsoljuk:

soha, semmit ne osszon meg, amit előtte nem olvasott végig.

Olvasás közben ugyanis az is kiderülhet, hogy a kattintásvadász címnek valójában semmi köze nincs a valódi tartalomhoz.

Ki írta a cikket?

Ha egy-egy oldalon szinte csak olyan cikkek vannak, amelyeket nem vállal névvel a szerzőjük, az is gyanús kell, hogy legyen. Az általános újságírói gyakorlat szerint ugyanis azokat a cikkeket szokás szerző nélkül megjelentetni, amelyek mondjuk egy hírügynökségi hír átvételei, más portálok cikkeinek szemléi stb. Nagyobb munkát igénylő anyagokat az újságírók névvel vállalnak – hiszen büszkék a teljesítményükre.

Forrás: Flickr / Mike MacKenzie

Persze, ha van név, az sem mindig megnyugtató. Érdemes utánanézni, hogy valódi szerzőről van-e szó, akinek máskor is jelentek-e meg már cikkei.

Vannak hivatkozások a cikkben?

Az álhírek sokszor mindenféle hivatkozás nélkül írnak bizonyos eseményekről – az ilyen cikkeket is érdemes mindig fenntartásokkal kezelni. Ha pedig vannak hivatkozások, akkor meg kell nézni, hogy valóban hiteles médiumoktól származnak-e az információk, vagy más álhíroldalaktól, hiszen ezek szeretik egymást körbehivatkozni.

A magyar kormánymédiában például az utóbbi időben gyakran találni arra példát, hogy a hangzatos címmel írt cikkekben az orosz propagandaipar termékeire, vagy

oroszbarát álhíroldalakra hivatkoznak,

ami egyből megkérdőjelezi a valóságtartalmukat.

Ha pedig szakértők szerepelnek a cikkben, akkor két dolognak érdemes utánanézni: egyrészt, hogy valódi, létező szakértőkről van-e szó, másrészt, hogy valóban azt mondták-e, amit a szájukba adtak.

Mikori is a cikk?

A Facebooknak megvan az a sajátossága, hogy nem mutatja, hogy egy-egy cikk mikor íródott. Így aztán mindenki belefutott már olyanba, hogy egy-egy ismerőse újdonságként posztolt olyan írásokat, amelyek valójában hónapokkal, akár évekkel korábban készültek – gyakorlatilag minden hírportálnál tudnak példát mondani az ott dolgozók, hogy egyszer csak azt látták, a közösségi médiában hihetetlenül elkezd pörögni egy régi cikkük.

Erre persze egyszerű a megoldás: meg kell nézni a cikk publikálásának dátumát, akkor egyből kiderül, hogy friss vagy régi.

Mindezeken kívül azt is mindig érdemes megnézni, hogy nem egy viccoldal publikálta-e a cikket (mondjuk a Hírcsárda, vagy az angol nyelvűek közül a The Onion). Az is gyanús kell, hogy legyen, ha egy cikk azt állítja:

„a mainstream média nem hajlandó ezzel foglalkozni”.

Az esetek túlnyomó többségében ugyanis ilyenkor egyszerűen arról van szó, hogy nem igaz az információ. Erre jó példa volt, amikor azt terjedt el, hogy Svédországban a muszlimok miatt be akarják tiltani a karácsonyi dekorációt:

Közzétette: Calımero – 2016. november 21.

Éppen ezért, minden esetben meg kell vizsgálnunk saját magunk gondolatait is: pszichológiai tény ugyanis, hogy mindenki hajlamosabb olyan dolgokat elhinni, amelyek amúgy közelebb állnak a gondolatvilágához.

És persze az is hasznos, ha minél többször kilépünk a Facebook által teremtett buborékból, és nem csak az ottani falunkat használjuk hírforrásként, hanem ellátogatunk különböző híroldalakra is.

Cikkünk a FactCheck.org, a Psychology Today és a BBC anyagainak felhasználásával készült.

Több országban is beavatkozott a Facebook a választásokba

0

Tegnap tartották a Facebook-alapítójának szenátusi meghallgatását, amely során kiderült, hogy közösségi oldalról hamis profilokat töröltek, hogy „megőrizzék egyes országok közelgő választásainak tisztaságát”. Ezek között volt Magyarország is. 

Kedden azért rendelták az Egyesült Államok szenátusa elé Mark Zuckerberget, mert a

a közösségi oldal hanyagságából kifolyólag 87 millió felhasználó adatait szerezték meg. 

Ezeket az információkat a Cambridge Analytica nevű cég amerikai és más politikai szereplőket segítve „politikai fegyverként” használhatta fel, különösen a választások befolyásolására. Szóba került Magyarország is, ahol a választások előtt rengeteg – többnyire hamis – felhasználó fiókot töröltek. Ugyanakkor nem Magyarország volt az egyetlen állam, ahol ezt az új, mesterséges intelligenciára épülő programot bevetették:

Brazíliában, Indiában, Mexikóban és Pakisztánban is. 

Ezekben az országokban szintén 2018-ban lesznekválasztások. 

Mexikóban július 1-jén tartanak parlamenti választásokat. A hatóságok ott nagyon nem vették jó néven a Facebook beavatkozását: nyomozást indítottak ellenük és Cambridge Analyticahoz köthető vállalatok ellen is. Akár több millió dollárnyi bírságot is kiszabhatnak rájuk. Brazíliában szintén hasonló lépésre készülnek. 

India esete különösen érdekes: idén, különböző időpontokban, helyhatósági választásokat tartanak több államban. A világ legnagyobb demokráciájának tartott országában ugyanis bár valóban tisztábbak a választások, mint más afrikai-ázsiai országban, de a fake news-ok így is komoly veszélyt jelentenek. Különösen azért, mert a 2014-ben abszolút többséget szerző Indiai Néppárt (BJP) a mai napig gyakran épít a hamis hírekre. Legtöbbször olyanokat közöl, amelyek a szomszédos muszlim államokról (Pakisztán, Banglades) vagy a hazai muszlim lakosságról szólnak. A szélsőséges hindu nacionalisták pedig szinte csak ezeket a híreket terjesztik a közösségi médiában, és ezek alapján toboroznak híveket a BJP számára. 

Ezért a Facebook már évekkel korábban több kezdeményezést indított, amelyekkel a helyi nyomtatott sajtót felhasználva figyelmeztettek a félrevezető információkra, valamint tanácsokkal látták el az olvasókat, hogy miképp ismerhetik fel a fake news-kat. Már csak azért sem lényegtelen a közösségi oldal beavatkozása, mert a világon itt van a legtöbb Facebook- és Whatsapp-felhasználó, s követő évben akár 520 millió internetező lehet az országban. 

A Fidesz rejtélyes emberéről, Habony Árpádról ír a BuzzFeed

A miniszterelnök mögött álló, a háttérből a szálakat mozgató „rejtélyes emberről”, Habony Árpádról és az eltorzult magyar médiapiacról jelentetett meg hosszú cikket a BuzzFeed. A világ egyik leglátogatottabb portálja, amely elsősorban kattintásvadász sztorijairól és összeállításáról ismert, az utóbbi időben komoly hírszerkesztőséget is kialakított, és a vasárnapi választás kapcsán írt a magyarországi helyzetről.

A BuzzFeed cikke először összefoglalja a kormány által folytatott migrációellenes kampány legfontosabb elemeit, illetve hangsúlyozza, hogy Orbán üzeneteit az állami média, de még elvileg kereskedelmi alapon működő tévétársaságok és online újságok is egy az egyben adják tovább. Kitérnek a kampány vége felé a közösségi médiát elárasztó, veszélyes migránsokat mutató, de sokszor több éves vagy manipulált videókra, amelyekkel az embereket riogatják kamu Facebook-profilokról vagy éppenséggel online hírportálok fizetett hirdetéseiben.

A cikk szerint ezek alapján úgy tűnik, hogy Magyarország az első áldozata azoknak a kihívásoknak, amelyekkel a demokratikus országok világszerte kénytelenek szembesülni: az álhírek terjesztésével, a közösségi média manipulációjával és azzal, hogy ezek hatásos eszközök a xenofóbiát és rasszizmust saját céljaira használó pártok kezei között.

A BuzzFeed ezután az amerikai viszonyokkal veti össze a magyar populizmus működését: az állami média úgy működik, mint a Donald Trumpot támogató Fox News, amely mellé a gazdag Fidesz-szövetségesek összevásárolták a saját médiabirodalmaikat.

Orbánnak még egy saját Steve Bannon-féle figurája is van: Habony Árpád.

(Bannon a altright egyik bástyájának számító Breitbart News vezetője volt, majd Trump stratégiai tanácsadójaként is szolgált a Fehér Házban.)

Forrás: Wikimedia Commons

Orbán Steve Bannonja a BuzzFeed szerint meghatározza a tematikát a Fidesz-párti sajtó számára, de amerikai kollégájához képest nagy különbség, hogy ő maga a háttérben marad, és alig lehet tudni róla valamit. A BuzzFeed leírja, hogy Habony a 2002-es lesújtó választási vereség után lett Orbán kulcsembere, majd az azt követő 15 évben kiépítette a Fidesz saját médiahátországát, illetve eltanulta a negatív kampányolás minden csínját-bínját. Azt sem felejtik el kiemelni, hogy ebben a folyamatban Habony szépen meg is gazdagodott, miközben elvileg semmilyen hivatalos pozíciója nincs se tanácsadóként, se pedig médiatulajdonosként vagy vezetőként.

A BuzzFeed magát a kormányt is megpróbálta megkérdezni Habony szerepéről, de Kovács Zoltán kormányszóvivő elhárította a megkeresést. Annyit megerősített, hogy

Habonynak szerepe van a Fidesszel szimpatizáló média vezetésében több más emberrel együtt,

de hozzátette, hogy ezzel csak korrigálni akarják „a balliberális média kormányellenes elfogultságát”. Kovács szerint Magyarországon nem kevésbé független a média, mint bárhol máshol a világon, hiszen a média mindig érdekek mentén szerveződik.

A BuzzFeed arra is kitér, hogy Habony fényűző életmódja lehet az egyik válasz arra, hogy miért kell a háttérben rejtegetni. Felidézik, hogy egy fideszes politikus, Kósa Lajos is beszélt ilyesmiről egy, a 444 által korábban közzétett hangfelvételen. Maga a BuzzFeed  hiába kereste Habonyt, nem tudták megszólaltatni a cikkben.

Nyilatkozott viszont az MSZP és az LMP korábbi kampánytanácsadója, Ron Werber, aki hangsúlyozta, hogy Orbán már az előtt is előszeretettel élt a fake news eszközével, hogy ez Nyugaton témává vált volna a 2016-os amerikai elnökválasztási kampány következtében.

Werber szerint Orbán Magyarországa az egyik legjobb példája a hírhamisítás működésének,

és a miniszterelnök már két évtizede használja az álhíreket fegyverként.

Habony és Rogán Antal
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

A cikkben megszólaltatják Szél Bernadettet, az LMP miniszterelnök-jelöltjét is, aki arról beszélt, hogy az április 8-ai nem lesz demokratikus választás. Szél szerint majdnem lehetetlen megmutatniuk az igazi értékeiket az ellenzéki pártoknak egy ilyen médiakörnyezetben.

Írnak Arthur Finkelsteinről is, akinek fontos szerepe volt abban, hogy a Fidesz és Orbán kilábaljon a 2002-es csalódásból. Ez olyan sikeres volt, hogy 2010-ben kétharmados többséggel nyertek egy olyan kampány után, amelyben Orbán elkezdte saját kultuszát is kiépíteni. A 2010-est Magyarország első Facebook-választásának nevezik hangsúlyozva, hogy

a Fidesz sokkal hamarabb felmérte a közösségi médiában rejlő erőt, mint ellenfelei.

Fontos volt a videók készítése, és az ezekben közreműködő, később a Fidesz ellen forduló Tomanovics Gergely a BuzzFeednek elmondta, hogy Habony másik projektje már akkor a fizetett kommentelők, a trollok bevetése volt.

A Jobbik feltűnése, illetve Simicska Lajos és sajtóbirodalmának elvesztése arra indította Orbánt és Habonyt, hogy a közösségi médián kívülre terjeszkedve a „hagyományos” csatornákon is befolyást szerezzenek – írja a BuzzFeed. Ez pont a menekültválság csúcsra járásával egy időben történt, ez pedig tökéletes témaként szolgált a frissen kiépülő Fidesz-médiának.

A cikk ezután Gulyás Mártonról ír, aki kormányellenes szerepvállalása miatt szintén Habonyék célkeresztjébe került, és még magánéletével is támadták: a Ripost írta meg, hogy egy „különleges” randioldalra jelentkezett be, miután kiengedték a festékezés miatti előzetes letartóztatásból. A sztorit villámgyorsan átvette az addigra teljes üzemmódra kapcsoló Fidesz-média, amelybe a teljesen átalakított Origo és a frissen elindított 888 is beletartozik. Azt is leírják, hogy állami pénzekből hogyan lehet finanszírozni ezt a Habony-által kialakított és működtetett médiabirodalmat. Miközben Kovács Zoltán a BuzzFeednek azt nyilatkozta, hogy

a magyar média még soha sem volt ennyire „egészséges”.

A gátlástalan hírhamisítás nálunk folyamatos

A magyar választást az oroszok hamis hírek gyártásával és terjesztésével igyekeznek befolyásolni. Jelenleg 200-250 olyan hírportál van, amely álhírek forgalomba hozatalával foglalkozik – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Frész Ferenc információbiztonsággal foglalkozó szakember, aki szerint ilyen álhírekkel a magyar kormány is riogatja a választókat. Ugyanakkor a nyugati hatalmak titkosszolgálata is megpróbál hatással lenni a hazai országgyűlési választásokra. Az amerikai, vagy európai hatalmak elsősorban a kormány elmúlt nyolc évben elkövetett korrupciós bűncselekményeiről gyűjtött ismereteiket hozzák nyilvánosságra. Frész Ferenc, a Cyber Services Zrt. igazgatója szerint azonban a valós tényeket kevesen hiszik el ma Magyarországon; talán, mert kevesen jutnak hozzá.  

 

Az oroszok manipulálták már az amerikai választást, próbáltak az európaira hatást gyakorolni, előfordulhat, hogy a magyar szavazást is igyekeznek befolyásolni?

A magyar választás rendszerét értelmetlen lenne feltörni, mert ilyen módon az eredményt befolyásolni úgysem lehet, hiszen a voksolás nálunk papíron történik, csak az eredményeket közlik elektronikusan. Az Egyesült Államokban viszont az elektorok kiválasztása kifejezetten elektronikus hálózaton keresztül történik, ezért is volt értelme a rendszert valós időben támadni. Ezen kívül felmérések igazolják, hogy az amerikai választók kétharmada a Facebookról tájékozódik, tehát ezen keresztül a választás közben, valós időben tudták befolyásolni a szavazókat. Nálunk viszont mások a tájékozódási szokások, az állampolgárok – elsősorban a vidéken élők – döntően a nyomtatott sajtóból, a köztelevízióból és rádióból, s nem a közösségi médiából tájékozódnak.

Vagyis külföldről nem is lehet a magyar parlamenti választásokba beavatkozni?

De lehet. Elsősorban olyan módon, hogy a kampányban résztvevő versengő erők politikai üzeneteit felerősítik. A választási küzdelemben a Fidesz által leggyakrabban használt kulcsszó a „migráns”, a „stop- Soros”, az „ENSZ”, és természetesen „Brüsszel”. Ezeket a kifejezéseket az orosz kézben lévő portálok vég nélkül szajkózzák, vagyis „rájátszanak” a kormányzat üzeneteire. Ezen túlmenően az orosz internetes oldalak kreálnak is híreket, a legtöbb esetben ezek hazugságok, rémhírek, de lényegében alátámasztják az aktuális magyar kormány idegenellenes felfogását. Ezek a hírek aztán bekerülnek a hazai médiába, eleinte olyan színvonaltalan oldalakon keresztül, mint a 888 vagy a Lokál. De nem egy alkalommal az ellenzéki sajtó is közölte már az oroszok által kitalált álhírt, s végső soron ez felerősíti a kormányzati kommunikációt.

Egyébként pedig

néhány jól megfogalmazott rémhír képes rettegésben tartani a társadalmat.

Ma már tele van a média a migránsok által elkövetett erőszakos bűncselekmények, vagy az általuk elkövetett nemi erőszak, esetleg készülő terrormerényletek híreivel. Ezek a legtöbbször kitalált, de érzékletesen előadott történetek bekerülnek a magyar állami médiába, ezzel tulajdonképpen hitelesítve azok tartalmát. Ez rendkívül veszélyes és a legtöbbször szándékos befolyásolás.

De a közölt hírekről utóbb rendre bebizonyosodik, hogy hazugságok. Ez nem hitelteleníti a közszolgálati médiát?

Kétségtelen, a közölt információkról kiderül, hogy valótlanok, de a hír addigra már félelemben tartja a társadalmat. Az első ijedség után hiába derül ki, hogy hamis volt a közlés, a félelmet már nem lehet kitörölni az emberek agyából. Ráadásul a kormányzat érdekeinek megfelelő álhírek többsége eljut a nagy befolyással rendelkező nyomtatott újságokba is, s akik ebből tájékozódnak, azok ezt készpénznek veszik. Eszükbe sem jut, hogy azokat esetleg a Putyini propagandagépezet gyártotta le, amelynek érdekében áll a hatalmon lévő Orbán-kormány hivatalban tartása. De a paksi beruházás kapcsán is gyakran megjelenik olyan cikk, amely az atomenergia előnyös felhasználását ecseteli, ilyen módon szinte észrevétlen módon manipulálja az emberek agyát a paksi bővítés mellett.

Vagyis az orosz média „baráti, elvtársi” módon csak besegít az állami médiának, illetve a hazai oligarchák által birtokolt televízióknak, rádióknak vagy nyomtatott lapoknak a hamis hírek gyártásába.

Így van, lényegében házhoz szállítják a félrevezető információt elsősorban a vidéken élő nyugdíjasoknak, akik egyébként csak állami médiából és a vidéki nyomtatott lapokból tájékozódnak, tehát az hiszik el, amit ezekből látnak, hallanak, olvasnak. Az általános migránsozás közé simán „befér” az álhír, amihez a képet a mai technikával össze is ollózzák. A korrektebbek ugyan közlik, hogy a „migráns fejbe rúgott egy kislányt” című kép csak illusztráció, de a legtöbb szerkesztőség ezzel sem tölti az időt. A hírhamisítás nálunk gátlástalan és folyamatos, s miután a jelenlegi kormány kommunikációja tartalmilag is hasonló, ezen álhírek kiszűrése szinte lehetetlen.

Van fogalma arról, hogy hány portál gyártja a hamis hírt, ami aztán a vázolt módon bekerül a mainstream médiába?

Közel 200-250 olyan online portált ismerünk, amely hamis hírekkel mérgezi a közéletet.

Ezeket lehet szűrni, van már olyan böngészőbe épített modul, ami figyelmeztet, ha olyan oldalra téved az olvasó, amelyek rémhírek terjesztésével foglalkoznak. De semmit sem lehet tenni, akkor, ha ezek a hazugságok bekerülnek az M1 csatorna műsoraiba, vagy az Origó nevű egykor hiteles portál közli, vagy akár az Index, esetleg a 444, mert néha ez is előfordul. Mindez ugyancsak alátámasztja és hitelesíti a kormány üzeneteit, mert az ilyen információ kiszedhetetlenül bevésődik az emberek tudatába.

Vagyis a kormányzati portálok is gyártják az álhírt?

Megdöbbentő mennyiségben. Legutóbbi kézzelfogható példa az ügyvéd esete, aki kikérte az államra szállt ingatlanok listáját, majd kisvártatva a magyar kormány Facebook oldalán(!) megjelent a hír: azért gyűjtik az elhagyott lakások címlistáját, hogy oda Soros György nevében migránsokat telepítsenek. A közösségi oldalakon való megosztással a kormányhoz lojális olvasók – több százezren – azonnal tovább osztják, még akkor is, ha sejtik, hogy ez nem igaz. Egy ilyen akcióval

a kormány maga is fake news, dezinformáció gyártóvá válik, s elfogadja a létjogosultságát a kampányban.

Biztos benne, hogy az emberek minden elhisznek, vagy szellemi védekezésre képtelenné váltak már?

Még a hivatásos szerkesztők sem mindig tudják megkülönböztetni az álhírt a valóstól, hisz több száz kilométerről aligha lehet megállapítani, hogy a migránsok valóban megerőszakoltak-e valakit, vagy sem. Ezért mindenkinek kötelessége lenne megvizsgálni a forrás hitelességét. Érdemes körülnézni több portálon is, megerősítik-e a történteket, az eset állítólagos helyszínén is közölték-e ugyanezt, vagy sem. De még ez sem könnyű, mert előfordul, hogy egy rémhírkeltő blog írását először átveszi az orosz média, majd ugyanazt a hírt az orosz szerkesztőség amerikai egysége is átveszi, amivel lényegében hitelesíti. Innen már egyenes az útja a magyar szerkesztőségekbe. Aprólékos munkával még így is felfedezhető lehetne a hamisítás, de sem a magyar hírfogyasztó, és sajnos még az újságírók sem rendelkeznek megfelelő nyelvtudással, ami ebben segítene. Ha pedig egy ország be van zárva a saját nyelvébe, akkor bármit meg lehet vele etetni.

Korábban azt mondta, hogy az utóbbi hetekben megjelenő, a magyarországi kormányzati korrupciót leleplező hírt valamelyik külföldi titkosszolgálat, közte az amerikai is nyilvánosságra hozhatta.  Ezt komolyan mondja?

Természetesen, de a szolgálatok által nyilvánosságra hozott hír nem kitalált, hanem hivatalos közlés. Tehát nem fake news, hanem előveszik azokat a hónapok óta gyűjtött információkat, amelyekről eddig nem beszéltek. Úgy próbálják befolyásolni a magyar választásokat, hogy az elmúlt nyolc évben felhalmozódott korrupciós bűncselekményekről szóló ismeretüket nyilvánosságra hozzák.

Úgy gondolja, hogy azok a belpolitikát érintő tények, mint a kormányfő veje, és az Elios lámpaügylete, amelyekből Tiborcz István milliárdokra tett szert, vagy Mészáros hihetetlen milliárdja, Kósa Lajos és a csengeri asszony ezermilliárdja, esetleg Kósa anyukájának 800 milliárdja, vagy disznóhizlaldája érdekli a külföldi országok titkosszolgálatát?

Persze, de azért érdemes azt is észrevenni, hogy a felsoroltak nem kitalációk, hanem tények. Egy részükben már nyomozás is kezdődött, azonban olyan mértékben van tele a magyar média szennyel, hogy ezek az ügyek már relativizálódnak. Normális körülmények között ugyanis bármelyik felrobbantaná a közvéleményt, de miután naponta tíz korrupciós botrány kerül be a köztudatba, súlyuk viszonylagos marad, mert a hírfogyasztók már fásultak.

Vagyis az emberek nem tudnak már különbséget tenni a tények és a kitaláció között?

Pontosan, illetve inkább a rémhírt hiszik el, mert azt a kormánykommunikáció alátámasztja. Ezzel szemben Kósa 1300 milliárdos ügye felfoghatatlanul sok. Valószínű erre mondta Piszkos Fred, amikor egy nagyobb összegről volt szó, hogy mondjon inkább 20 dollárt, mert annyit már láttam.

Csak feltételezhető, hogy az amerikai, vagy az európai titkosszolgálatok leplezhetik a magyar korrupciós ügyeket. De miért is tennék? Ellensúlyozni akarják az orosz befolyást, vagy bele akarnak szólni a magyar belpolitikába?

Azért igyekeznek a nyugati nagyhatalmak befolyásolni a magyar belpolitikát, mert megítélésük szerint a kormányzat oroszbarát külpolitikát folytat. Úgy tekintenek Magyarországra, hogy az a NATO és az Európai Unió tagjaként orosz érdekeket szolgál. Ha az elmúlt nyolc évet megvizsgáljuk, akkor ez sokak szerint bizonyítható, s ezt tükrözi Orbán Viktor rendkívül rossz nemzetközi megítélése is. A külföldi titkosszolgálatok úgy gondolják, hogy mindezen akkor tudnak változtatni, ha a mostani „berendezkedést” megmozdítják, s megpróbálják a kétharmados túlhatalmat gyengíteni.

De ha jól értem, akkor az olvasónak ebben a hírek okozta „zajban” nincs semmiféle segítsége, fogódzója, mert nincs olyan fix pont, amelyben bízni lehetne.

Ez így van, kampány üzemmódban van az ország, minden szereplő, tehát az ellenzék és a kormány is saját nézeteit szajkózza, nincs objektív kapaszkodó. Pedig a mindenkori kormány kötelessége lenne olyan forrásokról gondoskodni, amely segíti a hiteles tájékoztatást. De ez ma nem történik meg Magyarországon.

A kormány már évek óta migránsokkal riogat, miközben nincsenek is gazdasági bevándorlók – illetve csak a hivatalos politika által, pénzért letelepítettek vannak, – a Fidesz pedig lényegében program nélkül kampányol. Ez nem tűnik fel a szavazóknak?

A Fidesz hívei ezt észre sem veszik, a többiek nyilván hiányolják, de ők nem számítanak. Ma minden kocsmában a migránsok ügye van napirenden, ezen vesznek össze az emberek, közben a kórházak működésképtelensége, illetve a rossz iskolarendszer szóba sem kerül. Ez nevezik kampány üzemmódnak. Kampány idején az amerikai nép is külső ellenséget választ, a belpolitikai kérdéseket igyekeznek elkerülni. Ez történik nálunk is, mert olyan mértékű már az őrület a migránsozás, sorosozás, s egyebek miatt, hogy lassan már semmi mással nem foglalkozik az ország. A valós tények pedig nem befolyásolják a választók tisztánlátását.

„A paksi atomerőmű bővítésének kockázatai”

Csak pár nappal Orbán Viktor bécsi tárgyalása után derült ki, hogy a magyar kormányfő és az osztrák kancellár, Sebastian Kurz között jelentős nézetkülönbségek maradtak. Nyugati szomszédunk környezetvédelmi és biztonsági veszélyek miatt is tiltakozik, miközben az Európai Unió bíróságához fordul, hogy a Paksi atomerőmű bővítését megakadályozza. A Független Hírügynökség arra volt kíváncsi, hogy valóban van-e biztonsági kockázata az atomerőműnek. Illetve a Roszatom által eddig épített erőművek színvonaláról, továbbá az ezzel kapcsolatos rémhírekről kérdeztük Ősz Jánost a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem oktatóját.

 

Ön szerint van annak kockázata, hogy az osztrákok az Európai Bíróság elé viszik Paks II. ügyét, s a magyar kormány úgy tűnik, nem függeszti fel, hanem inkább felgyorsítja a bővítést?

Természetesen mindennek van kockázata. De fogalmunk sincs, hogy a fake news korában a híreikből mennyi a valós, a téves, vagy a torzított. Így nehéz bármit kommentálni. Mindenesetre az ön által említett hírből annyi igaz lehet, hogy az osztrákok Paks II. ügyében az Európai Bírósághoz fordulnak. Ezt a lépést a Századvég ifjú kutatója úgy kommentálta, hogy a bécsi kormány azért akarja megakadályozni az atomerőmű bővítését, mert annak áramtermelése versenyképes lesz az ausztriai vízierőművekkel vagy a megújuló villamosenergia-termelő technológiáikkal. Ami természetesen butaság, az állítás olyan mértékű tudáshiányra vall, hogy csodálkozom azon, hogy elhangzott a rádióban. Ámbár a magyar államnak is az az érdeke, hogy ilyen fél-információkkal tájékoztassák az embereket. Kétségtelen, az osztrákok félnek az orosz technológiától, de az atomenergiától is, hisz ők maguk leállították a Zwentendorfi erőművet. Lassan fel is számolják, pedig az nyugati gyártású erőmű volt. De tiltakoztak a csehországi Temelini reaktor ellen is, de bíróság elé vitték a brit Hinkley Pont építését is. Az utóbbit elsősorban a tiltott állami támogatás miatt, de egyelőre bírói döntés ez ügyben még nem született.

Ha az Európai Bíróság úgy dönt, hogy költségvetési forrásból nem lehet atomerőművet építeni, akkor piaci alapon képes működni a Paksi reaktor?

Ezt csak a jövő dönti el. Ha ugyanis jelentősen megnő a társadalom villamos energiával kapcsolatos igénye – s közben kiszáll a termelésből egy sor ma már elavult, fosszilis erőmű – akkor jelentősen fel fog menni a villamosenergia termelői átlagára. Ráadásul a megújuló energia felhasználása érdekében jelentős hálózatkorszerűsítést is végre kell hajtani, ezért úgy gondolom, hogy a mai olcsó villamosenergia-ár nem tartható fenn sokáig.

Tehát azt, hogy a Paks II működtetésében lesz-e állami támogatás, azt a jövő fogja eldönteni. Egészen pontosan az, hogy amikor a reaktor elkezd működni, akkor mennyi lesz a villamosenergia termelői átlagára. Ha ugyanis a paksi áram csak az átlagár felett állítható elő, akkor szükség lesz állami támogatásra, ha viszont az átlag alatti áron tudják adni, akkor nyereségesen tud majd termelni. Ezt ma nagyon nehéz megmondani. Viszont villamos energiára szükség lesz, hisz a gazdaság töretlen fejlődést produkál, s a negyedik generációs ipari forradalomhoz egyébként is sokkal több villany kell. Hiszen az e-mobilitás, a mesterséges intelligenciával kapcsolatos tárgyak tömege, elektromos autók, háztartási gépek gyakorlati alkalmazása mind azt jelzi, hogy az országnak több áramra van szüksége. Az import egyelőre ugyan olcsóbb, de ha nyugaton is sorra zárják majd be az elöregedett, elavult, fosszilis energiával működő erőműveket, akkor a villamosenergia ára jelentős mértékben megnőhet. Meglátjuk majd, hogy a megújulók felhasználása milyen mértékben gyorsul fel, és a tőketörlesztésük után milyen mértékben csökkenti az áram árát.

Meglátjuk, hogy az uniós bíróság engedi-e, hogy állami támogatással működjön az atomerőmű, ami – ha jól értem, egyelőre nem is dönthető el – de azt már látjuk, hogy a paksi bővítésnél használt erőmű prototípusa több helyen csődöt mondott. Voronyezsben például már beüzemelték, majd két hét után leállt az erőmű, utólag azt mondták, hogy a generátor műszaki problémája okozta a bajt. Ez nem hangzik vészjóslóan a szakember számára?

Azt már jó ideje tudjuk, hogy a Roszatom VVER-1000 erőművének leggyengébb pontja a négy gőzfejlesztő. Viszont az jó hír, hogy a paksi bővítésnél már eldőlt, hogy a Generál Electric szállítja a gőzturbinát és segédberendezéseit, amivel jelentősen mérsékelhető a négy gőzfejlesztő meghibásodási kockázata.

Azt tudni kell, hogy az orosz turbinagyártó nem nyugszik bele, hogy kizárták őket az áramfejlesztő turbinák gyártásából. Még lehet jogorvoslat?

Nem, mert ez már eldőlt, kihirdették a végeredményt. Ezért azt mondom, hogy ha a nyugati típusú és színvonalú úgynevezett szekunderkört sikerül megfelelően illeszteni az oroszok VVER-1200 primerköréhez, akkor kielégítő megoldás születhet.

Viszont a Generál Electric egyelőre nem csinál ilyen turbinát?

Ilyen valóban nincs, de hasonló viszont van. Ha ezt valóban jó színvonalon sikerül legyártani és illeszteni, akkor jelentősen csökken annak kockázata, hogy egy hibás műszaki konstrukció épül meg Pakson.

De azt tudjuk, hogy a voronyezsi atomerőmű konstrukciós hibáját valóban kijavították már? Mert állítólag az iparvállalatok tiltakoznak az üzembe helyezés miatt.

Ezt én is olvastam az orosz lapokban, de lehet, hogy ez az említett fake news hírek kategóriájába esik, ugyanis közben folytatják a próbaüzemet és persze termel is a novovoronyezsi erőmű 6. blokkja.

De komoly építési nehézségek merültek fel Szentpétervár mellett is, a Leningrád 2 atomerőmű építése során sorozatos biztonsági és műszaki problémák miatt. Állítólag meghamisították az építési naplókat, megszegik a technológiai fegyelmet. Az elfogadottnál rosszabb minőségű anyagok használatáról is beszélnek. Ez mennyire lehet veszélyes?

Ez nagyon komoly veszélyt jelent. Ha nálunk is hasonló módon építkeznének az oroszok, akkor ennél nagyobb veszélyt atomerőmű építésénél el sem lehet képzelni. Ezek az információk persze informális módon jutnak el a magyar sajtóhoz, a Roszatom hivatalosan cáfolja ezeket a híreket.

A tisztánlátás miatt azoknak az országoknak a nukleáris hatóságai, amelyek VVER-1200 típusú erőművet építenek, azok összefogtak, – köztük van Kína, Finnország, Magyarország, Törökország, India – és kialakítottak egy közös hatósági állásfoglalást, hogy milyen eljárásokat, anyagminőséget, technológiát tudnak elfogadni az oroszok által leszállítandó VVER 1200-as atomerőműnél. Ezek a megfogalmazott követelmények megfelelnek a legjobb nemzetközi standardoknak. Reméljük, hogy a magyar hatóság maximálisan igyekszik majd ezeket az előírásokat betartani, és esetleg kormányzati intencióra nem fog szemet hunyni bizonyos lazaságok felett.

Már csak azért is szükség lehet a szigorra, mert a hírek szerint Fehéroroszországban egyszerűen feldőlt a reaktor.  Az oroszok szerint ugyan legfeljebb elcsúszott, de miután a csernobili katasztrófa a közelben volt, elég ideges légkör alakult ki a térségben. Mit szól hozzá?

Sok a rémhír, a kacsa, a fake news, tudomásom szerint leejtették. Persze azon is nagyon sok múlik, hogy az adott ország hatósága mennyire szigorú az építőkkel szemben. A finnek – akik szintén ilyen erőművet építenek – egyszerűen nem fogadnak el bizonyos anyagminőséget és bizonyos biztonsági berendezéseket az oroszoktól.

Ezen túl még kifogásolták, hogy a Roszatom nem képes határidőre átadni az atomerőmű biztonságos működését garantáló dokumentumokat sem. Ráadásul a finn gazdasági miniszter megfenyegette az oroszokat, hogy ha nem változtatnak a tervezés színvonalán, az egész beruházás kútba eshet. Le lehet állítani egy ilyen építési folyamatot?

Igen, mert egyelőre még csak a tervezés fázisában vannak. Az elmúlt évben a terveket visszadobták az oroszoknak, de nem három-négy hónapra, tehát nem egyszerű hibajavításra, hanem 2018 év végéig. Ami számomra azt jelenti, hogy az egészet újra kell tervezni. Vagyis a finnek nem fogadták el a tervezés biztonsági koncepcióját, amit az oroszok az év végéig javíthatnak még, ellenkező esetben a finnek elállhatnak az egész beruházástól.

Tanár úr, négyből négy szóba kerülő beruházással van valami baj, ez normális dolog az atomerőmű építések esetén is, vagy laikusként van ok az idegeskedésre?

Ha a Roszatom minőségbiztosítási követelményei ide átjönnek, akkor valóban van félnivalónk, mert azok gyengébbek, mint a mienk. Engem nyugtalanít, hogy Paksra akarnak hozni 2500 orosz szakembert, akik persze orosz színvonalon építik majd az atomerőművet.

De úgy látom, hogy a magyar fél is labilis, mert Paks II. vezetőinek többsége 60 évnél idősebb. Tíz év az építési idő, nincs válasz arra, hogy ezek az akkor 70-hez közel járó szakemberek hogyan fogják elindítani majd az üzemeltetést. Az látható, hogy a korábbi üzemeltetők fogalmazzák meg a tervezési elvárásokat, de hogy ezt mennyire jól látják át, azt nem tudom megítélni. Ez kockázat, amit senki nem vitat.

Más koncepcióval, más hozzáállással, az orosz tervek hazai adaptációjával épült a Paks I erőmű, a 70-es években ott éltek a készülő atomerőműben a fiatal, későbbi üzemeltető szakemberek, hogy megtanulják az atomerőmű bonyolult kapcsolását, működését. Így aztán később hazai tudással, számos átalakítással nyugati és orosz berendezések felhasználásával a 20 éves üzemidő hosszabbítást is meg tudták csinálni. De ma nem látom azt a fiatal szakembergárdát, amely felügyeli az atomerőmű építését elsajátítva a későbbi üzemeltetését.

Ferenc pápa: az álhíripar a gonosz műve

0

Az igazság szabaddá tesz – ezzel a címmel tette közzé a pápa a nézeteit a médiáról. A hivatalos állásfoglalás májusban várható a kommunikáció világnapján, de Ferenc pápa ezt megelőzően fontosnak tartotta, hogy elmondja a véleményét a médiáról és benne elsősorban az álhírek felhasználásáról.

„A fake news, melyet elsősorban a közösségi oldalakon terjesztenek, olyan gyorsan terjed, hogy hiába cáfolják később, mégiscsak nagy hatást gyakorol. Ez a gonosz műve” – írta. Ferenc pápa a sátán kígyójához hasonlította az álhírek terjesztőit. Ahhoz a kígyóhoz, amely bűnbe vitte Évát a Biblia szerint.

„Az újságírás hivatás és nemcsak egy állás”

– hangsúlyozza a pápa, aki nagy szerepet tulajdonít a kommunikációnak. Útja az Egyesült Államokban igazi kommunikációs mestermunka volt, és háttérbe szorított például olyan jelentős eseményeket mint Hszi Csin-ping kínai elnök látogatása.

A fake news nagyarányú felhasználása tavaly előtt a választási kampány idején terjedt el az Egyesült Államokban, aztán egyre több országban, például Magyarországon is.

Ferenc pápa egyértelműen arra hívja fel a figyelmet, hogy

„az álhírek tudatos felhasználása konkrét politikai és gazdasági érdekeknek kedvez.”

Ferenc pápa állásfoglalása egyértelmű ebben a vitában: a sajtó szabadsága mellett és az álhírek ellen érvel. Korábban a római katolikus egyház távolról sem volt ilyen elszánt híve a sajtó szabadságának. Ferenc pápa viszont a nyitottság és a transzparencia híve.

A Facebook hatékony módszert talált az orosz propaganda ellen

0

Erről Andy Stone, a népszerű közösségi oldal egyik szóvivője tájékoztatta a sajtót San Franciscóban. A Facebookot a Google-hoz hasonlóan kemény kritika érte a washingtoni kongresszusban amiért lehetővé tették, hogy az orosz titkosszolgálat propagandája akadálytalanul megérkezzen az amerikai polgárokhoz.

A Facebook szerint 29 millió olyan amerikai polgár van, aki orosz hírforrásokból tájékozódik.

Ez még nem olyan sok, de a számuk 126 millióra nő, ha figyelembe vesszük azt, hogy ezeket az orosz forrásokból származó olykor kétes információkat 126 millió ember osztja meg egymással. Vagyis gondosabban kell megválogatni a barátokat és ismerősöket a Facebookon – ez a sajtóértekezlet egyik tanulsága, a New York Times szerint.

A Facebook ahhoz segít majd hozzá a jövő évtől kezdve, hogy minden esetben felhívja a figyelmet:

ez és ez az információ orosz forrásból származik vagyis kétséges, hogy mennyire reális a tartalma.

Az amerikai kémelhárítás biztosra veszi, hogy az orosz titkosszolgálat informatikai háborút folytat a Nyugat ellen. Ennek része volt az is, hogy a tavalyi választási kampány idején megpróbálták befolyásolni az amerikai választókat. Mint ismeretes, az USA emiatt szankciókat vezetett be Oroszország ellen. Mark Zuckerberg, a Facebook alapító-tulajdonosa, aki politikai ambíciókat is táplál, ezért is adta ki a jelszót: a jövőben jelezzék a Facebookon, hogy fake news érkezhetett Oroszországból.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK