This poll is no longer accepting votes
Címke: fa
Áder János, bújj elő!
Aggódom a köztársaság elnökéért. Eltűnt, mintha nem is lenne. Jó volna hinni, hogy nincs baja, és épségben előkerül. Nem történt vele semmi rossz, csak épp elege lett mindenből, és elvonult horgászni, kiszellőztetni a fejét.
Onnan gondolom, hogy nincs sehol, mert nem szólal meg már mióta. Igaz, máskor is csak ritkán szólt, amikor néha mégis, rendre a környezet védelmének fontosságáról, a vizek tisztaságáról beszélt. (A városligeti fák kivágásáról egyszer sem mondott semmit.)
Jó tudom, egy köztársasági elnök nem a mi hétköznapi, földszintes filozófiáink szintjén kell megnyilvánulnia – ő nagy, az átlagember számára beláthatatlan horizontokban gondolkodik.
Amúgy tényleg nem mindegy, hogy mi marad majd a gyerekeinknek, az unokáinknak. Vagy mi marad nekünk, ameddig még itt vagyunk.
De vannak más fontos dolgok is. Ezt is illene tudni egy köztársasági elnöknek.
Mert egy Áder János nevű közembernek jogában áll magasról tenni arra, ami fontos, erkölcsös, vagy hasznos Magyarország számára. Ha ez az Áder János magánember lenne, most nem keresnénk, hogy hol van. Van, ahol van, magánügy.
De ez az Áder János, akiről most beszélünk, Magyarország államfője. És, ebben a minőségében, muszáj volna mondani valamit.
Például, az egész országot behálózó korrupcióról. Amit a nép egyszerű nyelvén lopásnak neveznek. És, államfőként, szólhatna a gyűlöletről is. A milliárdokat felemésztő uszításról, amit közpénzből finanszíroznak.
Beszélnie kellene a hazugságokról. A megmásított múltról, az elhazudott jelenről, az ellopott jövőről. Vagy, teszem azt, arról, hogy padlón az egészségügy, romokban az oktatás.
Az ország lelke nagyon régen volt ennyire rossz állapotban, mint mostanság.
Kellene egy köztársasági elnök, aki nemcsak a Földről és a vizek tisztaságáról tud beszélni, de arról is, hogy mi történt velünk, magyarokkal. Mitől lettünk olyanok, amilyenek néhány évvel ezelőtt nem szerettünk volna lenni.
Áder János! Államfő! Bárhol is vagy, bújj elő!
Együtt: Több fát, kevesebb térkövet!
Az utóbbi években megszaporodtak az értelmetlen fakivágások, a parkok és egyéb közösségi tereink pedig „túltérkövesedtek”. Az Együtt programjában ígéretet tesz arra, hogy csak akkor engedélyezi egy zöld terület beépítését, ha közben új zöldterületet is kialakítanak. A parkjainkra szükségünk van!
A városi zöldterületek védelme az egyik legfontosabb része a környezetvédelemnek. A zöldterületek megszüntetését csak legalább azonos területű̋ zöldterület létrehozása esetén lehetne engedélyezi. Ha kivágnak egy parkot száz fával, akkor máshol ültessen az önkormányzat száz új fát. Persze a zöldterület helye is számít. Ha a város közepén egy park helyére parkolóházat építenek, azt egy város széli műfüves sávval nem lehetne kiváltani. Ha egy néhány bokrot és pár kisebb fát jelentő teret építenek át, akkor azt elég lenne egy hasonlóval pótolni, de egy erdős részt nem lehetne néhány virágládára lecserélni.
Az engedélyezéshez a terület ökológiai értékét is figyelembe kell venni.
Az egész országban figyelni kell arra, hogy senki ne éljen betondzsungelben. Ez nem csupán a városok képét érinti. A városokban élő fák, akár a szállópor mennyiségének negyedét is képesek megkötni, amely a levegő minőségében jelentős javulást hozhat már önmagában is. A levegő minőségének javulása pedig egészségesebb élethez és jobb közérzethez vezet. Különösen fontos a gyerekeknek és az öregeknek, hogy ne veszélyeztessük az egészségüket.
Mindenkinek joga van ahhoz, hogy hozzájuthasson a parkosított, nyugodt és rendezett közösségi terekhez.
Mi nem betonrengeteget akarunk látni városainkban, hanem színeket és életet. Játszótereket, kutyafuttatókat, fákat, virágokat. Egyszerűen mondva: élhetőbb környezetet. A legtöbb magyar városban csak a szökőkutak sokasága várja az arra sosem sétálókat. És nem azzal van a baj, ha egy lerobbant, elhagyott parkot rendbe akarnak tenni, annak mindannyian örülünk, de ha egy parkot lepakolnak térkövekkel, az nem a közösséget szolgálja.
Állampolgárként bíztathatunk bárkit a faültetésekben való részvételre, viszont politikai változás is szükséges. Ma Magyarországon a parkok sorra tűnnek el. A Római-part veszélyben, A Balaton mellett Káptalanfüreden egy egész erdőt tüntettek el Kocsis Máté kedvéért, pusztítják a védett fákat Szigetváron, és a ligetvédők küzdelme is már évek óta húzódik Budapest egyik legnagyobb közparkjáért. Az Együtt Magyarországán egyetlen egy fát sem vághatnak majd ki addig, amíg nem ismert a pontos terv, hogy hogyan kárpótolják a közösséget, mit és hol ültetnek helyette.
Az Együtt szeptember közepén mutatta be választási programját, ahol ez a javaslat is szerepel. A közel ötszáz ígéretünket itt olvashatjátok egy szabad és igazságos Magyarországról, amit együtt valóra váltunk Orbán Viktor leváltása után.
Forrás: Együtt.
Erzsébetvárosi vigasságok
Megyek reggel kutyával, tisztaság mindenütt, amerre lépek. Pedig előző este még zajlott az élet, turisták és helybéliek mulattak itt ezerszámra. Ittak, ettek, szórakoztak.
És reggel semmi szemét. Csak takarítók vannak. Leveleket szednek össze, a bokrokról lehullott virágokat.
Ja, nem itthon voltunk, hanem egy olaszországi üdülőhelyen.
Nálunk az Erzsébetvárosban, a bulinegyedben minden másképp van. Itt az van, hogy megyek le reggel a kutyával, és alig tudom elrángatni szegényt, hogy bele ne másszon valamibe. Üvegszilánkba, emberi ürülékbe, hányásba, eldobott pizzás tasakokba.
Szemét, szemét hátán, amerre a szem ellát.
Nem a bulinegyeddel van baj. Az többnyire hangulatos, ha szabályozottan működne, még jó is lehetne. És jó most is, csak másnap reggel nem jó.
Másnap reggel csak annak jó, aki szereti a koszt. Kevesen vagyunk ilyenek, a legtöbben tisztaságra vágyunk.
Olaszországba kellett eltöltenem egy hetet, hogy rájöjjek: valamikor itt nálunk, a Hétkerben is takarítottak, Persze, takarítanak most is, csak nagyon ritkán. Régebben hetente többször, ma több hetente egyszer.
Időnként, amikor nagyon meleg van, egy közterületes autóból meglocsolják a fémoszlopok tetejére telepített cserepes virágokat. Olyan ez a csúfság, mintha valaminek a paródiája lenne.
Értelmetlen, de valaki kitalálta. Talán pénzt is felmarkolt az ötletért. Ha elültetnek néhány normális fát, ahogy fát ültet az ember ezer éve, azért nem jár jutalom senkinek. Fát mindenki tud ültetni, de fémoszlopok tetejére virágcserepet telepíteni – na, az már kihívás.
Fákról nevezték el a környező utcákat, ám ez csak valami vicc lehet, mert fát nem látni sehol. Akácfa utca, Nyár utca, Kisdiófa, Nagydiófa. Még a Kertész utcába sem jutott fa.
Talán kertész kellene hozzá. Vagy csak hozzáértés. Hozzáállás, jóindulat.
A szemétből indultunk ki. Hogy itt valamikor takarítottak. Lehetne most is, futná rá a beszedett pénzből, a bulinegyed biztosan megtermeli az árát. Jó pénzt kaszál az önkormányzat, már korán reggel össze lehetne szedni a szemetet.
Amit egyébként a legtöbben azért a földre dobnak el, mert nincs hova. Száz méternél is többet kell gyalogolni, amiig az ember talál egy szemetest. Régebben sem volt elég, de sokkal több volt, mint most.
Biztosan van válasz erre is: azért nincs, mert ellopják. Ami fémből van, annak lába kél. El lehet adni, mert van, aki megveszi.
Ilyen egyszerű ez. Mindenre van válasz, és mindenbe bele lehet törődni. Hogy ez így van, és így is marad, mert hát miért is lenne másképp.
A tehetetlenek, töketlenek menedéke a magyarázat.
Magyarázat mindenre van, miközben megoldás kellene.
