Kezdőlap Címkék értelmiség

Címke: értelmiség

CEU és Fudan avagy a magyar elit intellektuális és morális csődje

0

A közép-európai egyetem, a CEU végképp bezár Budapesten – közölte az Akadémiai Dolgozók Fóruma. Szimbolikus lépésről van szó hiszen magyar nyelvű képzés már régóta nem folyik hiszen az Orbán kormány szisztematikusan ellehetetlenítette azt a budapesti egyetemet, amely a világ legszínvonalasabb intézményei közé tartozott.

Az egyetemet Soros György hozta létre, hogy Magyarország és sok más egykori szocialista ország számára szakembereket neveljen a rendszerváltás után. Soros Györgyöt Orbán Viktor, aki korábban Soros ösztöndíjjal tanult Angliában, a nemzet ellenségének nyilvánította, és a CEU-t jogi eszközökkel távozásra késztette. Ma Bécsben működik teljes sikerrel. Budapest elveszített egy jó egyetemet, és Orbán Viktor rendszere bizonyította: retteg a szabad gondolattól! Az ifjú liberális forradalmárból immár illiberális autokrata lett. Magyarország pedig az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb állama.

CEU helyett Fudan

Matolcsy György, aki Orbán Viktorral együtt fedezte fel Kínát még akkor amikor a Fidesz vezér ellenzékben készülődött a hatalomátvételre méghozzá oly formában, hogy azt sose kelljen kiadni a kezéből. A kommunista Kínában modellre lelhetett az egykori antikommunista forradalmár hiszen Pekingben a diktatúra sikeres piacgazdaságot hozott létre, mely világhatalommá tette Kínát. Orbánnak az autokrata rendszer kiépítése sikerült, a versenyképes piacgazdaság sokkal kevésbé.

Matolcsy György a sanghaji Fudan egyetem kommunista párttitkárával állapodott meg arról, hogy Kína egyik legszínvonalasabb egyeteme európai oktatási központját Budapesten hozza létre. Kína három legjobb egyetemét, a Fudant, a Csinghuát – itt végzett Hszi Csin-ping elnök, és a Pejtat európai és amerikai keresztény egyházak alapították a huszadik század elején. A sanghaji Fudant a jezsuita atyák hozták létre. A kulturális forradalom idején – 1966-76 – az egyetemet szétverték, de azóta újjászervezték, és ma már a kínai elit egyetem világszínvonalú oktatási intézménynek számít.

A magyar ellenzék intellektuális és morális színvonalára jellemző, hogy ugyanolyan elánnal támadja a kínai Fudant mint Orbán Viktor a CEU-t. Mindezt egy olyan országban, melynek oktatási rendszere egyre inkább elmarad az európai normáktól. Manapság az oktatás a legjobb befektetésnek számít a világnak azokban az országaiban, ahol az elit nem kizárólag a hatalom megragadására és megtartására törekszik hanem megpróbál valamit tenni is a társadalom érdekében. Magyarországon a szellemi impotenciával küszködő elit retteg a konkurenciától hiszen akkor kiderülne: ő maga siralmas produkciót nyújt. Produkálni az elit vajmi keveset tud, de a vetélytársak megfúrásában igen leleményes. Az eredmény: a CEU eltűnt, a Fudan pedig nem jött meg. Ilyenek a magyar elit sikerei manapság…

A nagy hajó

Amint a régi történetből ismert, valaha egyszer, még a felfedezések korában volt egy kis sziget a távoli óceánon, amelyen bennszülöttek éltek. Vadászgattak, halászgattak, hetente meghallgatták a sámánt, aki elmondta nekik, mi jó, mi rossz, béke volt a szigeten és nyugalom, mert nem tudott róluk senki.

Egyszer azonban a kis öbölbe eltévedt hajó érkezett, amelynek fogytán volt már a vízkészlete. A furán világos bőrű, bozontos arcú emberek kieveztek a partra, és addig mutogattak, amíg a bennszülöttek meg nem értették, hogy víz kell nekik. Hoztak is a patakból vizet a jövevények hordójába, amíg az meg nem telt, azok pedig gálánsan fizettek érte, adtak a helyieknek nagyon mutatós törött zsilettpengéket (a kapitányuk borotválkozott), színes üvegcserepeket, de még egy ollót is, amellyel már nem lehetett ugyan vágni, mert ki volt csorbulva, de rendkívül értékesnek tűnt a helyieknek, ezért kiváló tisztelettel helyezték el a sámán kunyhójában a szent ereklyék közé. Aztán a hajó elment.

A bennszülöttek attól kezdve már nem vadászgattak, nem is halászgattak, sőt nem csináltak semmit azon kívül, hogy kiültek a partra, és várták a nagy hajót, amelyik majd rendkívül fontos dolgokat hoz nekik, úgymint törött zsilettpengéket, színes üvegcserepeket, esetleg még egy ollót is, mert a korábbit a vásott csemeték elcsenték a sámán kunyhójából, hogy játsszanak vele, de a nagy játék közben úgy elveszett, hogy jobban se kell. Ez a parton üldögélős életmód sajnos nem használt a kis közösségnek, így aztán a következő nagy hajó már csak egy kihalt faluhoz érkezett a parton, melynek kunyhóit az enyészet rágta szét. A kutatók megtalálták a zsilettpengéket, az üvegcserepeket, sőt még a csorba ollót is, és némi gondolkodás után arra jutottak, hogy ha az emberek nem csinálnak semmit, csak várják a nagy hajót, akkor ne csodálkozzanak, ha az rosszat tesz nem csak az egyéni egészségnek, de a csapatnak is.

Na, így vagyok én a magyar, médiafelülettel bíró értelmiséggel. A nagyobbik részét jól tartják közpénzen (ők már nem is igazán értelmiségiek, jóval inkább bértollnokok), a másik, lényegesen kisebb része meg ott ül a parton.

Néhánynak maga ácsolta piedesztálja van egy nagy táblával az oldalán, amelyre azt írták, hogy ”Morál” (az értelmiség ismer idegen nyelveket). Szomorúan nézem, ahogy bámulják a vizet, és várják a nagy hajót. Néha elmondják/megírják, hogy minden rossz, és hogy jöhetnének már, mely nagyszerű elmondásokért valamint megírásokért a falulakók úgy-ahogy eltartják őket. Én ugyan csápolok meg ugrándozom, próbálok csinálni valamit, hogy a helyzet szörnyűsége érthető legyen az egyszerűbb embereknek is, és megváltozzon a gondolkodásuk, de az ordítozásom néhány társaméval együtt azonnal elhal a nagy hangzavarban. Mindig rá kell jönnöm, hogy az ellenzéki pártok, nagyobb független lapok meg egyéb ilyen közösségek, teljesen zártak, oda idegennek belépni tilos, tanács meg segítség fölösleges, mert bőven elég az az észmennyiség, amely már belül van nekik (hát hiszen az is szinte szétfeszíti őket, nem igaz?), ezért nincs szükségük magukon kívül senkire. Igaz, a „Minden rossz” meg a „Jöhetnének már” megírásához nem szükséges emeletes tudomány. Kár, hogy ennek a taktikának, sőt stratégiának az eredménye immár 14 éve nulla. Zérus. Semmise.

A helyzet érdekessége, hogy a derék parton üldögélők nem is hiába várják a nagy hajót. Az első 2009-ben érkezett, úgy hívták, hogy LMP, de sajnos törött zsilettpengéken meg színes üvegcserepeken kívül mást nemigen hozott, tekintve, hogy a 2010-es, a 2014-es és a 2018-as választásokon elért eredménye mindhárom esetben egyaránt 4%, és a 2022-es eredményhez sem járulhattak hozzá sokkal többel. Az emberek nem tolongtak, hogy rájuk szavazzanak, pedig a terv szerint annyira Orbán- és egyben Gyurcsánymentes párt, hogy azt már fokozni nem lehet.

A következő nagy hajó egy magányos ember, név szerint Márki-Zay. Ő kívülről érkezett, ugyanis a közvélekedés a közvélekedést irányító értelmiség jóvoltából az volt (még ma is az, sőt félek tőle, sokáig az lesz), hogy a meglévő ellenzéki pártokkal „úgysem lehet”, és ez a közvélekedés el is intézte, hogy MZP legyen a miniszterelnök-jelölt, aki mögé, mást nem tehettek, az Összefogás összes pártja felsorakozott. Ezzel az ideális felállással lett a bukás akkora, mint egy toronyház, illetve hát a kérdés kiemelkedő szakértője szerint olyan FIDESZ győzelem, amely még a Holdról is látszik. Nem óhajtanék ismét visszatérni az új hajó által hozottak törött zsilettpenge/színes üvegcserép hasonlatához, de nem tehetek mást, ugyanis ezúttal sem futotta többre. MZP rutintalanságát tetézte a felfokozott és túlzott önbizalom is, amennyiben egyszerre akarta mind a kormányzó pártokat, mind az ellenzéket leváltani, ami az álmoskönyv szerint nem sok jót jelent, ami a szavazati arányokon világosan látható.

Ekkora pofon után nehéz az újrakezdés az ellenzéknek, pláne, hogy nincs pénz, csak abajgatás, és ha volna, azt is elveszik. Tetézi még a bajt, hogy az ellenzék miniszterelnök jelöltje az amerikai ismerősei révén aránylag sok pénzt szerzett a kampányra, mégpedig 4 milliárd forintnyi dollárt, amely összeg persze eltörpül az MTVA 150 milliárd per év és a Rogán csapat propagandára költött 45 milliárd per év közpénz summái mellett. A 4 milliárd elköltésének eredménye nem lett, viszont fegyvert adott a FIDESZ kezébe, így most mehet a dollárbaloldalazós hazugságcunami akár fénysebességgel is, miközben a majd 200(!) milliárdnyi közpénzből(!) való FIDESZ kampányolásról iszonyúan nagy a kuss. A nép szívesen adja pénzét, hogy abból jól megfizessék azokat, akik programszerűen hülyítik őket.

És most nagy hajóból megérkezett a harmadik. A Magyar Péter nevű, uraságoktól levetett, ám alig használt bárka. Róla tudni kell, hogy semmiféle politikai teljesítménye nincs, programja sincs, csapata sincs, ami tőle reálisan várható az megint csak a törött zsilettpenge – színes üvegcserép kombó, na, talán egy csorba ollóval megfejelve. Ám ha ő jött, akkor ő jött, hajóból válogatni nem lehet. Egyelőre az érdekesség szele dagasztja a vitorláját, amely azonban csalfa tündér, csapongva fúj mindenfelé, és pár nap alatt könnyen megváltozik. Ő is rátett egy lapáttal, beígérve félelmetes bizonyítékokat, mert igaz ugyan, hogy Orbánék simliskedéseinek 98 százaléka látszik, teljesen nyíltan csinálják, az senkit nem érdekel, attól még a választó bőven rászavaz, vagy az ellenzékre nem (ami gyakorlatilag ugyanaz), arra viszont mindenki kíváncsi, mi lehet az a 2 százalék? Juj de izgi, nemde, Józsikám? Hátha kiderül a nagy titok: Orbán nem kísérte át az öreg nénit az úton. Tejézusmária! Hogy közben egy teljes országot tesz tönkre, és még nem is fejezte be, az ki a francot érdekel?

Ez van tisztelt Hölgyek és Urak. Tovább várjuk a nagy hajót.

Nem bízunk sem Orbánban, sem Gyurcsányban, amit könnyen meg lehet érteni, mert Orbánnál látjuk, hogy mit csinál, Gyurcsányról meg tudjuk.

Igaz, hogy csak hazugságokat tudunk róla, de az elég, hogy ne bízzunk benne. A leginkább érdekes, hogy még a nem a NER szolgálatában álló értelmiségiek is csak ezeket a hazugságokat ismerik. Ha valakit érdekel a történet, itt, itt és itt elolvashatja.

Szóval várunk. A nagy várakozásban sajnos a klímaváltozás okán előbb-utóbb elsüllyed a sziget, közben az Orbán kormány és a cselédség folyamatosan rugdossa éppen azokat, akik kívülről jövő nagy hajóként (neve Brüsszel, színe tarka) segíthetnének rajtunk, de mi ezt nem hagyjuk nekik.

Főleg az értelmiség tétlensége dühítő, hiszen pont ők azok, akiket az a költő, valami Petőfi, ha jól tudom, lángoszlopoknak nevezett ki. Ők lennének hivatottak elintézni, hogy a szellem napvilága ragyogjon minden ház ablakán, ám a szellem napvilága helyett a FIDESZ rezsicsökkentés ragyogja be a házakat, de főleg a házakban lakó választók arcát, mert nem világosítja föl őket senki. Hacsak nem arról, hogy az ellenzék is ócska. Ez a Gyurcsányról „tudottakkal” együtt elég is a permanensen ismétlődő Orbán kétharmadokhoz.

Sic itur ad olympia Budapest. Orbán mennybemenetele. Nem kéne mégis tenni valamit?

Tudósítás

Mint az várható volt, a NER urai nem hagyták, mert nem hagyhatták annyiban. Az óriások közül ezúttal G.O. lett a kinevezett illetékes, hogy a Nemzeti Oldalról porrá zúzza  azt az ellenzéki tüntetést, melyet a szervezőknek volt képük ott megtartani, ahol anno egy ifjú hérosz űzte-hajtotta az ideiglenesen nálunk tartózkodó szovjet csapatokat. Utánuk kiabálva űzte, hátha meghallják még hazafelé menet.

A címből ítélve Újságíró a sajátjainak írta cikkét, mert a NER-en belül is vannak, akiknek nem tetszik az ominózus kegyelem. Azt kéri tőlük, ne egymásra fogják a bűn támogatását, hiszen az igazi bűnös a NER-en kívül található.

Elsőnek az ellenzék a cél. Újságíró ki is jelenti róluk, hogy politikusnak teljességgel alkalmatlanok, mert „… átengedték a Hősök terét meghatározatlan identitású és szándékú alakoknak, úgynevezett influenszereknek.” Ezzel a kijelentéssel sajnos több baj is van. Először is a mondott influenszerek abszolút meghatározott identitással, azaz én-azonossággal bírnak. Újságíró nagy felbuzdulásában gondolhatott talán a nemi identitásra, de ahhoz egyrészt semmi köze, másrészt az szintén mindig stabil – ha ellentmondásban van a külső kinézet és az agy parancsa, akkor is. Ezen alakok szándéka meg aztán végképp egyértelmű, felrázni a népet a veszélyes bűnözőket segítők ellen. Sikerült is nekik.

Botor szöveg. Úgy tűnik belőle, Újságírónak fogalma sincs, ki az az influenszer, és arról sem, hogy mennyivel több embert tud megmozgatni, mint az ellenzéki pártok. A latin-magyar szótárt javasolnám, de az angol-magyar is megfelel. A szervezők szándékának homályosságáról való további delirálás még meg is rémíti az embert, mert az egy ekkora potentát esetében komoly problémát jelez.

Újságíró a tüntetés címével folytatja, amelyről ki is jelenti rögtön, hogy szépen hangzik. Nem tudom, ki hogy van vele, nekem az „Odakint most szörnyek járnak, és az állam a legnagyobb szörny” szöveg sokkal inkább csúnyán hangzik, mint szépen, sőt nagyon csúnyán, hiszen az állam iszonyatos erőfölényben van velem/velünk szemben, pláne kétharmad esetén, és ha az állam még szörny is, pláne a legnagyobb, nekünk, a brancson kívülieknek annyi. Ahogy a mellékelt ábra mutatja is. Lehet persze, hogy Újságírónak ez benne a szép.

A tüntetés címét tekintve az állam rengeteg szörnytulajdonságából jelenleg a pedofilia térnyerése a téma, amely sokkal jobban zavarja hazánk népét, mint akár az infláció, melyet mi fizetünk most, akár az ország adósságállománya, melyet majd az utódaink később. Az ilyen piti ügyek miatt tömeggyűlést nem is szervez senki.

Újságíró megsajnálja a szomorú tekintetű ezreket, akikre hatással volt a hívó szó, és feltételezi, hogy szegények nem is tudják, kik azok „valójában”, akik ide hívták őket. Újságíró szerint ők „szajkózzák a hangzatos lózungokat mosolygós, bűbájos” álarcot viselve.

Egy korábbi momentumos aktivista, egy nemrég még szélsőbaloldali utcai provokátorként kétes hírnevet szerző amerikai zsoldos, és megannyi szélsőségesen kormányellenes megmondóember, akiknek jelentős hányada vállaltan LMBTQ-propagandista.”

Ők tehát az álarcosok. Igaz ugyan, hogy a tüntetés egy konkrét témát kijelölve szerveződött, azaz tökmindegy, kik a szervezők, az a fontos, amit mondanak, viszont az Újságíró nagyon hozzászokott már, hogy elég bedobni egy nevet (Gyurcsány, Pressman, stb.), vagy egy jelzőt (bérenc, fióka), és a megcélzott hallgatóság, mint a viccbeli bolondokházában, ahol csak a viccek sorszámát kell bemondani, azonnal tudja, mit kell gondolnia. Újságíró ezért írta le a szörnyűségeket, hogy momentumos (húha!), provokátor (azannya!), zsoldos (még ilyet!), kormányellenes (hát annál borzasztóbb nincs is!), sőt megmondóember (tejóisten!). Ebből minden világos, remélem, tetszik érteni.

A „vállaltan LMBTQ propagandista” persze botorság, lévén a témához nincs köze, de ezt Újságíró is észreveszi, és helyesbíti is: „Utóbbival nincs semmi probléma, ha felnőttek között tobzódnak”, hogy aztán némi jövőbe látással mutassa be, hogy mégiscsak problémája van:

„…a gyermekeinkért való kiállás hitelességét picit árnyalja az a tény, hogy nekik nincs és soha nem is lesz senkijük, akit a szörnyetegnek hazudott politikai ellenfeleik bármiben is fenyegetni tudnának.”

Újságíró szerint tehát „picit árnyalja”, hogy a fent nevezett, immár hiteltelen influenszereknek nincsen gyerekük (ezzel nem vitatkozunk), és soha nem is lesz. Tényleg? Hát ezt meg honnét tetszik tudni? Ránézésre? Vagy gondos pszichiátriai vizsgálatok alapján? Esetleg mert ezek a szörnyalakok „LMBTQ propagandisták”? Netán a megszokott hazugság? A nagyközönség várja válaszát. Reméljük, nem kell sokáig várnia!

Ahelyett, hogy a gyermekvédelmi törvényt a pedofília és a homoszexualitás összemosásával vádolnák…” írja aztán G.O. dörgedelmesen, miközben halvány fogalma sincs róla, hogy ez nem vád, hanem valóság, ugyanis a kiskorúak elleni szexuális bűncselekményekről is szóló, gyermekvédelmi törvénybe illesztettek két paragrafust, melyek közül a szélesebb tartományú arról szól, hogy 18 éven aluliakkal törvényileg tilos közölni, hogy létezik szex, létezik homoszex, és van „a születési nemtől eltérő” nemi identitás. Mintha azok is bűncselekmények lennének, és ha valaki felvilágosítja a kiskorút, akkor ezzel bűnre bíztatja, mert ezekről értesülvén biztos kedvet kap átoperáltatni magát, vagy egyéb módon szexualizálni. Nem véletlen hát az EU méltatlankodása.

Az írás vége igazán hatásos:

„Igen, ők valóban ki akarják venni a pedofíliát a legaljasabb bűnök sorából, egyszerű szexuális szokássá próbálják minősíttetni a sok közül, és már óvodás korban szexualizálni akarják gyermekeinket. Ők az igazi szörnyetegek. Mellesleg ezek érdekeit szolgálta tegnap a többezres tömeg. Ne egymásra fogjuk, őket nevezzük meg!”

Így tudják meg a NER hívők végre, hogy az ellenzék, ha rajta múlna, engedélyezné a pedofíliát. Mit engedélyezné, bevezetné! Már az óvodától, ahogy írva lett. Hát mi ehhez képest egy még csak nem is pedofil, hanem a főnöke pedofil cselekményeit hathatósan elősegítő, és évek hosszú során keresztül lehetővé tévő beosztott szabadon engedése? Na, ki tehát az igazi pedofil szörnyeteg? Ugye hogy a Gyurcsány, nem igaz?

Ilyeneket olvasva az ember mindig elcsodálkozik, hogy valóban lehetséges a szegény mimagyarok ennyire ostobának nézése? Ilyenek a honfitársaim? Több millióan? Tényleg?

A fentiek alapján ismételten azt javasolnám, hogy ha várjuk is, az ún. „igazi”, azaz abszolút hibátlan politikus nemzedék felnövését (nekünk az a minimum, lásd a független sajtó naponta írt reménykedő cikkeit!), azt ne tétlenül várjuk, ahogy 14 éve már! Azaz mégse Orbán, hanem inkább az ellenzék regnálása mellett. Tudom, hogy a magyar értelmiség lusta, meg semmi köze hozzá, meg a néppel ellentétben simán kibírja anyagilag a NER-t, de ennyit azért tényleg megtehetne. Saját utódjai érdekében is.

Na és? Ki a francot érdekel?

Magyarország gazdasági téren az Ország Tíz Legjobb Éve (O.V. szíves közlése nyomán), a bőven áramló EU pénzek, és a 10 évig tartó világgazdasági konjunktúra ellenére ma Bulgáriával versenyez az utolsó előtti helyért. A többiek sikeresen elhagytak minket.

Na és? Ki a francot érdekel?

Magyarország az EU legkorruptabb országa.

Na és? Ki a francot érdekel?

„Magyarország jelenleg, azaz 14 éves(!) Orbán regnálás után ugyanott tart GDP arányos államadósságban és pont ugyanaz a minősítése az S&P hitelminősítőnél, mint a 2010-es kormányváltáskor, azaz az „országeladósító baloldal” legrosszabb korszakában, a világválság kellős közepén. Egy különbséggel: ma már nincs meg az akkor még meglévő, 2700 milliárdos MANYUP vagyon, mert az Orbán alatt valahogy kézen-közön eltűnt.”

Na és? Ki a francot érdekel?

Magyarországon kevesebbet költenek GDP arányosan az egészségügyre, mint amennyit a „zemútnyócévesek”, az egészségügy a végét járja, ezért, hogy még valahogy működni tudjon, rendőri felügyelet alá kellett helyezni.”

Na és? Ki a francot érdekel?

Magyarországon kevesebbet költenek GDP arányosan az oktatásügyre, mint amennyit a zemútnyócévesek költöttek, az oktatásügy a végét járja, ezért, hogy még valahogy működni tudjon, rendőri felügyelet alá kellett helyezni.

Na és? Ki a francot érdekel?

„Magyarországon főként a kormány osztogatása miatt Európa rekorder infláció volt (azaz mi kezeltük a legrosszabbul), amely csak azért csökkent le az elfogadható érték közelébe, mert az átlagembereknek elfogyott a pénze (a kiskereskedelmi forgalom több mint 7 %-kal csökkent), és már nincs hová emelni tovább az árakat. Ez a helyzet rossz a lakosságnak, és tönkreteszi a kisboltokat.”

Na és? Ki a francot érdekel?

„Magyarországon a regnálók kiszolgálói:

  • az ügyészség,
  • az Alkotmánybíróság,
  • az Állami Számvevőszék,
  • a Nemzeti Adó- és Vámhivatal,
  • a Közbeszerzési Hatóság,
  • az Egyenlő Bánásmód Hatóság,
  • a Gazdasági Versenyhivatal,
  • a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság,
  • a Nemzeti Választási Iroda,
  • az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala,
  • a médiahatóság,
  • a köztársasági elnök,

(az igazságszolgáltatás – egyelőre – ingadozik)

Ha ezek Orbánt szolgálják semlegesség helyett, akkor ráuszíthatók az ellenzékre? Persze. Rá is uszítják őket.

Na és? Ki a francot érdekel?

„Magyarországon a polgárok által adóként befizetett közpénz eltulajdonítása nagyüzemi módszerekkel, sokszáz milliárd forintos értékben, az államvezetés hathatós beavatkozásával és irányításával folyik. Kedvezményezettek: az Orbán féle államvezetés rokonai, barátai és üzletfelei.”

Na és? Ki a francot érdekel?

„Magyarországnak sikerült elérnie, hogy rossz viszonyba kerüljön az összes szövetségesével, ami egyrészt gazdaságilag hátrányos, de egyéb szempontokból is az.”

Na és? Ki a francot érdekel?

„Novák Katalin köztársasági elnök úgy döntött, hogy a pápalátogatásra(?) hivatkozva kegyelmet ad a terrorvádak(!) miatt jogerősen 6 év börtönre ítélt Budaházy Györgynek és társainak.”

Na és? Ki a francot érdekel?

Szabadon engedtünk mi már életfogytiglanra ítélt baltás gyilkost, meg több mint ezer embercsempészt, hogy mindig legyen munkája határőrségünknek, egynéhánnyal több vagy kevesebb nehézfiú mit se számít… a pápa különben is a terrorizmus nagy híve, ahogy rebesgetik, ezért volt Budaházy a legjobb választás. Legközelebb azért szerezzetek neki egy fehér lovat meg egy ellentengernagyi uniformist a labanc császártól kapott kitüntetésekkel… bár állítólag fehér ló nincs is, csak szürke, de így azért diadalmasabb lenne a börtönből való távozása, mint szegényes öltözékben azon a koszlott barnán.

„Novák Katalin köztársasági elnök úgy döntött, hogy kegyelmet ad egy gyermek-kényszerítés miatt elítélt igazgatóhelyettesnek, aki a szexuálisan pedofil bűnöző főnökét próbálta menteni.”

Na, ez már döfi! Szegény felbujtó (aki, mint már tudjuk, Balog Zoltán református püspök), szegény Varga és szegény Novák, ők joggal gondolhatták úgy, hogy ez a kis apró kegyelem a fenti, az országra nézve szörnyű tények mellett tényleg a francot sem fogja érdekelni, oszt mégis mi lett belőle? A jobboldali védőnek bekiabáltak a kispadról, hogy adja haza, az megzavarodott, rosszul találta el a labdát, a kapus elcsúszott, róla az ellenfél támadója elé pattant a kaputól két méterre, elhibázhatatlanul, és a támadó be is passzolta. A félelmetes fölényben lévő, a bajnokságot tengernyi pénzzel uraló, de saját játékosai miatt mégis leventególt kapó csapat játékosai és drukkerei azóta siránkoznak, őrjöngenek, gyurcsányoznak, szidják a hibázásukat kihasználó ellenfelet (amilyen hülyék, azt hiszik, azt tiltják a szabályok, mert mindegyik szabályt ők hozzák kétharmaddal), a földhöz verik magukat dühükben és bánatukban, iszonyatos ökörségeket beszélnek, és persze terelnek meg hazudoznak is, de így sem jobb nekik. A Mester természetesen azonnal lecserélte a hibázókat, illetve hát „ők kérték a cserét” (hehe). Főleg azért cserélte le őket, hogy senki még csak véletlenül se gondolhasson arra, a Mestert kellett volna lecserélni, aki beállította ezt a két szerencsétlent a csapatba. Már régen le kellett volna. De még milyen nagyon régen. Főleg fentebb leírt pontok miatt, azaz az ország elemi üdve érdekében.

Nagyon nehéz ám eltalálni, mi az, ami érdekli a francot. A franc általában csak úgy üldögél, közömbösen bámulja a semmit, a körötte való villámcsapkodást, de akár a földrengéseket is egy mukk nélkül viseli el, ám egyszer csak jön egy jelentéktelen ember, aki még bűnözőnek is csak segéd, és nem ám az, hogy nem ítélik el (mert elitélték), hanem a kegyelem rántja ki a francot a közömbös semmittevésből, és rögtön olyan forgószelet rendez, hogy még a despotizmus mocsara is felkavarodik.

Mondhatjuk tehát, hogy a franc száz százalékban érzelmi lény, melyet a racionális indokok nem késztetnek semmire. Annál inkább az elemi ösztön! Az aztán hatásos! Na, ezt kell tudni mindenkinek, aki beszáll a politikába. Ha az ország jó része kukázni fog (egy kisebbik része már ma is azt teszi), és az ismételten módosított Alaptörvény szerint kötelezően tisztelegni kell nekik majd minden Bentley-nek és Ferrarinak, amelyik a kuka mellett elhalad (a narancsszínűeknél le is kell térdelni), attól Orbán következő kétharmadát a kukázó és tisztelgő magyarok még biztos megszavazzák, de ha a szexről lenne szó és fiatalokról (<18), akár csak áttételesen, az addig csendben turkáló tömegek azonnal megragadják a kezük ügyébe eső első dinnyehéjat, és egy emberként állnak csatasorba. Na, ilyenkor kell nagyon észnél lenni Orbánéknak, hogy leszereljék az indulatvihart. A szóba jöhető fegyverek:

  • A másik is! (hiába nem mentség semmire)
  • A másik még inkább! (hiába, hogy nem igaz)
  • Mi nemesen viseljük a vereséget, ők meg nem! (ez meg aztán pláne semmi, de akkor is hatásos)
  • Ők a rohadékok, és ha mi lennénk azok, akkor is ők! (szimpla hazudozás, de hat)

És mint látható, Orbánék mindezt be is vetik. Mivel pedig övék a majdnem totális médiauralom, nem kétséges, hogy a racionalitást messze elkerülve ez is sikerülni fog nekik.

Tisztelt magyar értelmiség! Nem lehetne mégis tenni valamit Orbán leváltása érdekében? Például abbahagyni az arra való hivatkozást, hogy az értelmiségnek semmi köze az ország állapotához, mert az kizárólag a pártok dolga.

Jó, jó, persze, tudom, hogy nem lehet. Csak nem szoktam feladni.

Tanárok és fizetések

Hát itt van megint. A téma. A tanárok fizetése. És megy ám a szöveg éjjel nappal meg persze minden hullámhosszon, hogy ez az EU hibája, mert ha az EU nem ad pénzt, illetve… khm… „továbbra is visszatartja, ami nekünk jár” (ebből főleg a „jár” a röhejes, mert azt a pénzt az EU önként adja nekünk), akkor sajnos, tárja szét kezét az illetékes, szegény tanárok nem kapnak fizetésemelést.

Azon persze csodálkozunk páran, hogy a gonosz Gyurcsány, aki mindenkit sanyargatott, hogyan tudott az oktatásra több pénzt fordítani GDP arányban egykoron, mint Orbánék ma, holott az EU erre egy árva fityinget sem adott Gyurcsányéknak.

Németországban is sokkal jobb a tanári fizetés, még relatíve is, pedig ők nettó befizetők, azaz nem hogy kapnának az EU-tól pénzt, hanem még adnak is neki, és mégis. Mindez ellenére. Ezek szerint csak nálunk létezik az az erősen negatív kicsengésű jelenség, hogy az ország saját pénzéből nem tudja fizetni a tanárait. Ahhoz külföldről plusz pénz kell neki. Legalábbis ezt hazudozzák a regnálók hazudozói, akik közé azon az oldalon szinte mindenki beletartozik.

A tanári fizetést tekintve vannak, akik állandóan azzal zargatják a jónépet, hogy az értelmiség különböző fajtái közül (kártékony, hasznos, futottak még kategória) a tanárokat kellene a leginkább megfizetni, mert akkor a legjobbak választják a tanárságot, és így a jövőt biztosító fiatalság maximális felkészítéssel érkezik ki az életbe, hogy megkezdje gyarapító és jobbító munkásságát mindannyiunk üdvére és hasznára.

Vannak persze, akik nem így gondolják. Ezek általában politikusok, azaz ne várjunk tőlük sokat észbelileg, így aztán a tanároké a legalacsonyabb értelmiségi fizetés azzal a mindent elsöprő indokkal, hogy hosszú a nyári szünet. Ebből következően tanárnak csak azok mennek, akik sehova máshová nem jók, ráadásul lusták, mert azt hiszik, hogy a kéthónapos pihenő révén ott majd nem kell sokat dolgozni.

A fenti két csoportból az elsőbe a társadalom legnagyobb elméi tartoznak. A másodikat nem minősíteném, talán csak annyit, hogy a megnyilvánulásaikat tekintve valószínűleg mind utálták az iskolát, és ma is büszkék arra, hogy majdnem megbuktak matekból. A probléma sajnos az, hogy kellemetlen módon az utóbbiak kezében van a hatalom, és ők állapítják meg a tanári fizetéseket is, ha pedig emiatt lenne némi renitenskedés, rendőri felügyelet alá helyezik a teljes oktatási rendszert. Meg is tették, ahogy kitalálva lett, így aztán az ott dolgozók csak egyet tehetnek: „Igenis, értettem törzsőrmester úr!

Az állam által meghatározott fizetések megállapításhoz az kell, hogy a megállapító fel tudja mérni a helyzetet, és racionális alapon tudjon dönteni. Az sem árt, ha vannak információi, és azokat helyesen értékeli. Ez utóbbi nálunk sajnos nehézségekbe ütközik, lásd például a miniszterelnök (a magyar miniszterelnökről van szó) helyzetértékelését, amelyről magam is írtam már, de nem lehet elégszer ismételni, hogy minden olvasó lássa, mekkora ismeretanyaggal és észbeli képességgel bírnak azok, akik döntenek:

Orbán szerint „…a sikeres felzárkózás három legismertebb példája Dél-Korea, Finnország és Írország esete. Ezek a példák nemcsak azt mutatják, hogy lehetséges belépni a fejlett országok csoportjába, de azt is, hogy nem csak egy kizárólagos úton. Dél-Korea az iparfejlesztésre, Finnország a gazdasági szerkezetváltásra, Írország pedig a tőkebeáramlásra fókuszált”.

A magyar miniszterelnök sajnos nem tudja, és még sajnálatosabban nem mondták meg neki, hogy egészen véletlenül pont ebben a három országban kiemelkedően jó az oktatás, az ottani diákok ragyogóan szerepelnek a felméréseken, és ezek hárman kifejezetten arra fókuszáltak, amiről a mi miniszterelnökünknek fogalma sincs. A tanítás minőségére. A felzárkózásuk okainak 90 százaléka ebből származik.

Az persze magától értetődik, hogy a „munkaalapú” társadalmat építgetők inkább szalagmunkásokban gondolkodnak, mint egyetemi tanárokban és a saját, őket szolgaian kiszolgáló „értelmiséget” az általuk alapított, jól kistafírozott és az előírt, rigorózusan betartandó elveket a hallgatók agyába beégetni képes intézményben (Matthias Corvinus Collegium) vagy intézményekben (+ Pázmány Péter Katolikus Egyetem) állítják elő. Az a sokak számára szomorú tény, hogy ebből sohasem lesz tudás alapú társadalom, egyáltalán nem érdekli őket. Attól még hatalmon maradnak, sőt ez az egyik feltétele a hatalmon maradásuknak, ezért, ha ők maradnak hatalmon, biztosan ezt a politikát fogják folytatni. Következmény: továbbra is távcsővel nézhetjük Ausztria hátát az akkugyárainkkal, amelyek energiaellátását orosz gázzal üzemeltetett erőművekből biztosítjuk. Jóban is kell lennünk Putyinnal, Erdogánnal, de még a bolgárokkal is, nehogy elzárják a gázcsapot, mert akkor nekünk végünk. A diverzifikácó nyilván hiányzott a kormányzók szótárából, mikor még volt erre pénz, és meg lehetett volna valósítani. De az a pénz sajnos másra kellett. Ma már tudjuk, mire.

A számokat illetően:

  • ha az idén év végére érvényes tanári bruttó átlagfizetést 500 000 forintban határozzuk meg, és figyelembe vesszük az inflációt, akkor Orbánék 13 éves regnálása alatt a tanári átlagfizetés 64 százalékkal nőtt. Ez évi kb. 3,9 százalék növekedés, ami azért nagyobb, mint a nyugdíjak növekedése, a nyugdíjak ugyanis csak az infláció mértékével növekedtek, vagyis nem növekedtek 13 év alatt semmit. Természetesen mondható, hogy a 13. havi nyugdíj azért csak valami (egyszeri 8,3 % plusz), ám sajnos ez sem annyira plusz, hanem sokkal inkább a Gyurcsány által végig fizetett 13. havi Orbán általi ellopásának a 10 év utáni abbahagyása. Ebből következően mondható, hogy a tanárok ugyan rosszabbul jártak, mint a többi értelmiségi, de jobban, mint a nyugdíjasok! Azaz a nyugdíjasoknál nem járt rosszabbul senki. Még a tanárok sem!
  • Magyarországon 75 ezer pedagógus dolgozik az általános iskolákban, több mint 33 ezren a technikumokban, gimnáziumokban és szakgimnáziumokban, majdnem 31 ezren az óvodákban. Ez összesen 139 000 fő. Ha átlagban mindegyiknek 40 %-kal emelnénk a bérét (az 500 000 forintos átlagfizetés így plusz 200 000 forinttal 700 000 forintra nőne), akkor az évi 333 milliárd forint plusz kiadást jelentene a költségvetésnek.
  • A magyar költségvetés éves főösszege kb. 39 000 milliárd forint, azaz a szükséges pénz ennek 0,8 százaléka. Nem mondhatni, hogy nagyon megrengetné a költségvetést.
  • A kormány januártól a tanároknak 10 % béremelést ígér. Ez évente a költségvetés 0,2 %-a, és az EU által most felszabadított, kb. 10 milliárd EUR = 3800 milliárd HUF összegből 45 évig lenne fizethető. Nem valami nagyvonalúak.
  • A Vodafone-ért a kormány által kifizetett 660 milliárdból két évig lehetne azt a 40 %-os tanári béremelést fizetni.
  • A Budapest Belgrád vasútvonal árából (eredetileg 750, de ma már inkább 800 milliárd forint) majdnem két és fél évig.
  • A kormány által megvenni óhajtott Liszt Ferenc repülőtér árát mostanában 1440 milliárd forintra becsülik. Erről inkább ne is mondjunk semmit.

A fentiek alapján megállapítható, hogy továbbra is nagy erővel folyik a hazudozás és a ködösítés annak érdekében, hogy a nép elfogadja, miszerint a pedagógus béremelést a gonosz Brüsszel, az ott áskálódó ellenzéki küldöttek akadályozzák. Az igazságnak olyan sok, érvekkel dolgozó hirdetője nincs, ezért az embereknek ismét csak (már megint!) érzelmek alapján kell dönteni.

Akkor pedig a FIDESZ győz. Ki hitte volna, emberek?

Jelzők zűrzavarában – Diplomáciai jegyzet

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy valótlan tartalmát – merthogy ezen a nívón nem az akadémiákon zajlanak a viták, hanem a kocsmákban. S ha ez így van, akkor sok minden sejthető, sőt elmondható nem csak Orbán eredendő szándékairól, de arról az »értelmiségi« körről is, mely – a produkció végén – ovációk közepette vetette magát Orbán Viktor lábai elé.” – ezzel az antrée-val kezdi Diplomáciai jegyzetét Ara-Kovács Attila.

Úgy tűnik, egy-egy újabb „hegyibeszéd” elmondásához Orbán Viktornak már túl szűknek bizonyul Tusnádfűrdő, vagy kevésnek az évi egy alkalom. Legutóbb a populizmus „legjobb” hagyományainak jegyében fogalmazta meg az általa vélt szöges ellentétet a keresztényi és a liberális szabadságfelfogás között. A Fidesz politikai kommunikációjában ennyi számít újnak, az alkalmazott módszerek viszont maradtak a régiek. Összekapcsolni néhány nem mindennapi fogalmat, majd úgy értelmezni őket, hogy az kellőképpen igazodjon az aluljáró-filozófiák szokványos színvonalához. Vagyis, amint azt Karinthy örökbecsű módon megkomponálta:

„Nincsen benne semmi, ámde / az legalább érthető.”

Orbán most azt szeretné elhitetni népével, hogy a mögöttük álló másfél évszázadban a nyugati társadalmak megfeledkeztek a keresztényiségről, helyette mindenütt a liberalizmust emelték piedesztálra. A hajdani népi-, majd szocialista demokráciák fosztójelzőihez így emeltetett fel pár éve az illiberalizmus fogalma, most pedig a liberalizmus szabadsága helyébe annak – a fideszes propagandagépezet által vizionált – keresztény ellenpárja.

Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg mindennek valós vagy valótlan tartalmát – merthogy ezen a nívón nem az akadémiákon zajlanak a viták, hanem a kocsmákban, legjobb esetben a kávéházak lazább óráiban. S ha ez így van, akkor sok minden sejthető, sőt elmondható nem csak Orbán eredendő szándékairól, melyek jegyében megosztani kívánta kusza gondolatait hallgatóságával, hanem arról az „értelmiségi” körről is, mely – a produkció végén – ovációk közepette vetette magát Orbán Viktor lábai elé.

Annyit persze érdemes megjegyezni, immáron Orbán Viktor fejtegetéseitől teljességgel függetlenül: a kereszténység eszmetörténetének legkiválóbb ismerői számára nem kétséges, az elmúlt kétezer esztendőben egységes keresztényi szabadságeszme sohasem létezett.

Voltak értelmezések, melyeket különféle keresztény irányzatok elfogadtak vagy vitattak. Érthető módon a legélesebb ellentétek akkor mutatkoztak, amikor a reformáció szembefordult a hagyományos katolicizmussal, ám az azt követő humanizmus végül megállapodott egy olyan szabadság-felfogásban, mely megalapozta először a felvilágosodást, majd pedig annak örökösét, magát a liberalizmust.

Már ennyiből is látszik, a keresztény és a liberális szabadságfogalom nem, hogy ellentétes lenne, de ez utóbbit értelemszerűen az előbbi szülte. Az sem véletlen, hogy a demokratikus társadalmakban intézményesülten létező szabadság, és ehhez kapcsolódóan az emberi jogok, csak ott létezhetnek, ahol hasonló folyamatok lezajlottak, nem feltétlenül keresztényi, de minden esetben felvilágosult és liberális jelleggel.

Minden olyan próbálkozás, mely kijátszani akarja a keresztényit a liberálissal, s a liberálist a keresztényivel szemben, egyértelmű és agresszív kísérletnek bizonyul, hogy a jelzők zűrzavarában maga a szabadság végképp semmivé váljon.

A fogalmak felhígítása – vagy relativizálása – így vezet el az eszmék s végül az értékek teljes pusztulásához. George Orwell klasszikus regénye mutatta meg a legjobban, hogyan semmisül meg a szabadság, ha azt önfeladásként fogalmazzák újra. És a tudás, ha abból kitiltják a kételyt.

Orbán üzenete ez esetben sem rejtett mást, mint öt évvel ezelőtt Tusványoson: akkor a liberalizmus szellemét tiltotta ki a Fidesz táborából, s ezzel megerősítette bennük a demokrácia elutasításának vágyát; most pedig a szabadságot.

Világos beszéd, ha nincs is benne rendszer – sőt légyege az, hogy ne rendet teremtsen a hívő fejekbe, hanem épp a bizonytalanság káoszát.

Jobboldali vagy konzervatív? Vita a disznóólban

A válaszonline.hu-n zajlott egy – eddig – rövid vita döntően Körösényi András és Karácsony András között, mindketten jeles társadalomtudósok. Stephen Leacock nyomán – aki így kezdte az egyik regényét: „Történetünk kezdetén Skócia északnyugati partjainál vad vihar tombolt. Történetünk szempontjából ennek ugyan csekély jelentõsége van, mert történetünk nem Skócia északnyugati, hanem Anglia délkeleti partjainál játszódik, de azért ott is eléggé rossz idő volt” -, szóval ez a poszt csak súrolja a vitát, mert mindössze a lényegével foglalkozik, a sok felvonultatott egyéb bölcsességével (és tévedésével) nem.

Mi is a különbség konzervativizmus és jobboldaliság között? (Egyik helyére sem szabad a kormánypropagandát gondolni, mert ez teljesen instrumentális. Ma jobboldalinak látszik, miközben nemzeti szocialista, de ha nem is ez, holnapután már gyökeresen más lehet. Ne legyünk méltatlanok a tárgyalt problémához azzal, hogy Orbán környezetét akárcsak egy lapon említjük vele.)

Nos, meghatározó különbség, hogy a konzervativizmus minden körülmények között a premodern gyökerű erkölcsi rendre apellál akár ennek keresztény, akár a nyugati hagyományban tetten érhető értelmében. Az, hogy mit takar ez az erkölcsi rend pontosan, másodlagos. A lényeg a hierarchikus rend iránti vágy, amely valaminek a revitalizációjában, romantikus vágyában, rekonstrukciójában, konzervációjában ölt testet, tehát személyes gyakorlat, életmód, etika. A jobboldaliság ezzel szemben ízig-vérig modern, sőt (az előbbivel értelemszerűen ellentétben) demokratikus és (megint az előbbivel ellentétben) tömegvezetési (ma értsd, politikai) álláspont.

A további (szekundér) különbségek innen erednek. Az is, ahogy a konzervativizmus a politikában egyre inkább liberálissá vált (oka ennek a demokráciától, a populizmustól és az egalitarizmustól, nota bene a parlagiságtól való viszolygása), és az is, ahogy a jobboldaliság és a nácizmus közötti határ – a tömegvezetés és az identitáspolitika ismételt egymásra találásának „hála” – praktikusan elmosódott mára.

Nem akarok erről többet írni, mert eleve rühellem, ahogy – miközben az ország egyre inkább egy disznóólra emlékeztet akár a rend, akár a beadott táplálék szempontjából – úgy teszünk, mintha ideje volna az emelkedett vitáknak. Pláne azok között – e sorok íróját is beleértve -, akik valaha voltak vagy még most is „orbánisták” (gondolták bár akkor magukat egyszerű szociellenes konzervatív européernek), tehát többé-kevésbé mind felelősek azért, ami itt történik. Mindenki felelős persze, de az uralkodó – javarészt opportunista és kollaboráns – elit tagjait kivált ne ünnepeljük azért, hogy batiszt szalvétával törölgetik a könnycseppet egymás szeméből, mikor az árnyékszéknek kellene nekiállniuk, szóval ez a vita, már megbocsássanak a résztvevők, ótvaros ízléstelenség. A véleményem nem értelmiség- meg szellemellenes hisztéria, hanem éppenségel az értelmiség és a szellem integritásának számonkérése (amennyiben ez nem idegenedhet el teljesen a gyakorlattól, az élettől, és nem oldódhat fel irreleváns szalonhazugságokban).

Hogy világos legyek: a konzervatív úgy él, hogy ne kelljen a jobboldaliságra még csak gondolnia sem. A konzervatív olyan, hogy hazája a magasban van, ha ez mond még valamit.

A nap kérdése: ki veti meg jobban a másikat?

0

A kritikusan gondolkodó értelmiség köreiből nem ritkán hallani olyan véleményeket, amelyekből azt a következtetést lehet levonni, hogy nem csak nem értenek egyet Orbán Viktor politikájával, hanem meg is vetik őt. Ugyanez fordítva is igaz: a miniszterelnök szájából ugyan ritkábban, az ő nézeteit visszhangzó propagandamédiából annál gyakrabban hallani az értelmiség megvetéséről árulkodó kijelentéseket.

Szavazzon!

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint ki veti meg jobban a másikat?
×

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK