Kezdőlap Címkék Ellenzék

Címke: ellenzék

Mi a bajom az ellenzéki pártokkal?

Nem tartom a magyarországi ellenzéket bírálhatatlannak, de nagyon ritkán hallok észszerű, megalapozott kritikát. Még az ún. „baloldali” médiában is legtöbbször csak kesergés, vagy hőbörgés zajlik. Különösen fájó az ezekben megszólaló hivatásosok tájékozatlansága, felkészületlensége. De ne kenjünk rá semmit az újságírókra – rendben.

Elöljáróban: az alábbiakat mindig elmondom a magam köreiben – nemritkán heves ellenkezést, bár inkább csak méla csendet kiváltva.

Akkor nézzük. Nagy hibának tartom, hogy a baloldal évtizedek óta képtelen a közbeszéd fontos kérdéseit meghatározni. Nemcsak ellenzékben – az MSZP-SZDSZ kormányok idején is folyamatosan védekeztek. 2010 előtt pl. naponta többször lehetett látni a mai külügyért, amint feltűrt gatyában áll egy lavór vízben, arról szónokolva mintegy 15 fős hallgatóságának, hogy a 300 forintos benzinár nyomorba dönti az országot. Ezt minden közcsatorna minden híradójában megismételték, miközben 20 másodperc jutott az akkori pénzügyminiszternek arra, hogy elmondja: meghaladta a 110 dollárt egy hordó olaj ára. (Ma kb. 395 forint egy liter benzin, a Brent olaj hordója meg most érte el a 80 dollárt, de 2016-ban a 40 dollárt sem érte el. Nem lennék meglepve, ha kemény megszorítások jönnének.)

Tökéletesen feleslegesnek tartom, hogy a jelenlegi kormányfő minden rezdülésére ugorjon az ellenzék, de tudom, hogy a „nép” ezt szereti hallani, és ha nem lenne minden híradásban valami Ovi szemétség, rögtön felzúgna a kórus: Persze, az ellenzék gyáva, lefizették…

Teljesen lényegtelen, hogy az első szolga meg az udvartartása mennyiért kanalazza a legjobb magyar étterem levesét. Őket minősíti: magára valamit adó ember megfizeti árán, amit megvesz. Ez csak egy piti potyalesés.

Azt kellene valahogy felfogni – és nemcsak az ellenzéki politikusoknak –, hogy a kormányoldalon szakértők hada számol, mér folyamatosan. 2-2,5 millió szavazat elég a kétharmadhoz ennél több ritkán jön össze nekik – csak nagy migráncsozások idején. Ütik is rendesen a migráncslovat, egészen a nevetségességig. Azért nyergelnek át fokozatosan Soros személyére, mert a migráncsozás kezd kifújni. Nem érdekli őket, hogy az ellenzék mit mond – már ezért is fölösleges változatos módokon szidni az udvartartást. Évek hosszú során pontosan felmérték a szavazók összetételét: hány férfi-nő, városi-vidéki, milyen iskolai végzettséggel várható az urnáknál. Mik azok a hívószavak, amikre ugranak. Pl: „Az egészség nem üzlet!” Vagy: „Vissza kell adni a munka (tanárok, orvosok, mikor ki, mi) becsületét!” Ezekkel nagy biztonsággal el lehet érni azt a két és félmillió szavazót, a többi meg kit érdekel.

Úgy látom, a következő kampány a generációk összeugrasztásáról szól majd:

egyre nagyobb számban lesznek a választók között, akik már a rendszerváltás után születtek. Nekik már nem mond semmit az ingyen bérbe vehető tanácsi lakás olcsó bérért, meg a biztos munkahely, egy életre szóló szakmával.

Mint minden személyi kultuszra épülő szervezet, a kormányoldal pártjai is nagyon fegyelmezettek: ha a vezér kiadja a hívószavakat, senki nem merészel mást mondani. (Még az a szerencsétlen, akit az MTVA-tól a mikrofon elé löktek, zavarában a bevándorlókat is belekeverte a szövegébe.)

Egy politikai pártban (mindegyikben) tökmindegy, hogy milyen okos vagy, vagy szép. (Ez utóbbi tán nem: a nőktől igenis elvárják, hogy valahogy kinézzen, a férfinak elég, ha „egy fokkal szebb az ördögnél”.) Ott egyetlen teljesítmény számít: hány szavazót tudsz hozni. Lázárt még meghagyta volna a posztján, hiszen elég jól elboldogult a „kormányinfókkal”. Egy ideig talán azt is elnézte volna neki, hogy jobban tud beszélni. De elvesztette Hódmezővásárhelyt. Be is húzta a farkát rendesen: szaladt gyorsan rendet tenni – sikerült is, hiszen a parlamenti helyet már visszahozta. Merthogy megmondták neki, kiknek beszéljen miről és hogyan – ő ezt fegyelmezetten teljesítette. Pont úgy, ahogy az MLM értékesítési rendszerekben is a dealerek szájába rágják, milyen szavakkal kell dicsérni a fogpasztát vagy a kelesztőtálat.

A demokratikus pártokban ez nem ilyen egyszerű

Már a programok is hónapokig készülnek – nem is bíbelődik ilyesmivel a Fidesz-KDNP – úgyse olvassa senki. Már pedig, aki érdeklődik a politika iránt, nem árt, ha előtte tájékozódik a politikai szereplők szándékai felől.

Gyakori a vád: hosszúak a programok, sok az általánosság bennük. Naná, hogy hosszúak: a programkészítésbe sokan beszállnak, hiszen az MSZP-nél meg a DK-nál még a helyi szervezetekben is megtárgyalják ezeket. Mindenki szeretné, ha a maga városa, választókerülete, szakterülete feltétlen bekerülne. Legutóbb felajánlottam – egyszer élőszóban, egyszer e-mailben -, hogy a 117 oldalas, egyébként nagyon alapos Sokak Magyarországa című programból szerkesztek egy kb. 15 oldalas változatot, ami a kevésbé …hm türelmesek számára is emészthető. Még csak választ sem kaptam – de lehet, hogy szerencsémre. Ki tudja, kinek a lábára léptem volna, ha nyom nélkül kihúzom veretes általánosságait?

Hiányolom a demokratikus pártokból a politikai innovációt

Azt, hogy engedelmesen ballagnak a hatalmon lévők járszalagján, és nem hagyják a fenébe az egészet, törnek egészen más úton.

Mondok két példát is. Az egyik a budapesti főpolgármester választás. Eddig soha, semmilyen bojkottal nem értettem egyet – igenis, ne bújjanak el se az országgyűlési választáson, se a parlamentből az ellenzéki pártok. De most nem jelöltem volna senkit a tisztségre: jókat röhögtem volna, ahogy Tarlós birkózik az ordító egérrel – vagyis a Puzsér nevűvel. De nem dobom a darálóba az egyik legpotensebb politikust, a párbeszédes Karácsony Gergelyt. (Sőt, Horváth Csaba is többet érdemelne ennél.) Méghozzá azért nem, mert a mai kurzus már jelentősen fölszámolta az önkormányzatiságot: nincs kétségem, ha ellenzéki lesz a főpolgármester, a Budapest-törvény maradékát is kiherélik. 22-ig mindenképpen csak csicskáztatják, ahogy Tarlóst is. Végül még a választók is őt szidják majd, hogy nem sikerült a fővárosból Kánaánt varázsolnia.

Ha meg veszít, akkor a nyakába varrják az ellenzék összes baját: ugye megmondtam, hogy egy gyenge alak??? Olyan meccsbe nem megyek bele, amiben akár győzök, akár vesztek – csak károm származik belőle. Viszont teljes erővel nyomom a kerületi vezetőket: a mai három mellé simán be lehetne hozni még hatot. Akkor aztán meg lehetne szorongatni a fővárosi közgyűlésben a főpolgit. A kerületekben meg lehetne a bázist építeni.

Elnézést, hogy a vidékről nem beszélek, nem ismerem annyira a helyzetet: csak azt tudom, hogy 18-ban a 158 vidéki választókerületből 3-ban (azaz három db!) tudott ellenzéki nyerni.

A másik ügy az európai parlamenti választások

A közkedvelt „ellenzéki” rádióban sikerült két órán keresztül úgy beszélgetni erről, hogy egyetlen szót nem ejtett senki arról: mivégre is az EP választás, mit szeretnénk és hogyan az Európai Unióban? Csak rágták a közöslista-különlista nevű gumicsontot. Hogy külön listák esetén elveszik x db szavazat, mert a Momentum, meg a kétfarkú kutyák elviszik, akár két mandátum is bukhat stb., stb. De ha minden ellenzéki egy listán indulna, verhető az uralmon lévő párt.

Könyörgöm: az Ovi pártnak változatlanul alig van kevesebb (úgy emlékszem 2% a különbség) szavazója, mint az összes ellenzéki pártnak összesen. Ráadásul megint előjött, hogy a Jobbikot is be kell venni az összefogásba. Na, ennek van egy „apró” akadálya, ahogy már tavaly is volt: a Jobbiknak ugyanis esze ágában sincs egy listán szerepelni a demokratikus pártokkal. Ahogy szerintem az LMP is változatlanul távol marad – ha májusban lesz még egyáltalán LMP. Szinte biztos vagyok abban, hogy a Momentum meg a Kétfarkú Kutyapárt is inkább önállóan méretné meg magát: nagy fegyvertény lenne számukra, ha az 5 százalékot elérve küldhetnének egy képviselőt Strasbourgba.

Persze lehet szidni – főként a szocikat, meg a dk-sokat, hogy: ”mer önzők, nem akarnak másnak helyet engedni”. Tudomást sem véve arról, hogy más a valóság. Különben is, már a hócipőm van tele ezzel az „összefogással”. Amikor 30 évvel ezelőtt elfogadtuk a rendszerváltást, sokszínű, pluralista politikai életet is akartunk, nem azt, hogy ha nem egy, akkor két karámba legyünk beterelve. Persze, ez nem jelenti, hogy ellenségem, aki másként látja a hazám ügyeit, egy-egy kérdésben akár az együttműködés is hasznos lehet. (A magyar jobboldalt pont az „egy a zászló, egy a tábor”-ral végezte ki a jelenlegi kormányfő masinériája.)

De gondolkozzunk már: mi a legfontosabb kérdés, ami ma az Európai Unió előtt áll?

Az, hogy továbbhalad a föderáció felé, ezzel egy egységes, erős államot teremtve az európai népek számára. Vagy megmarad a „nemzetek Európájának”, ami garancia arra, hogy az erősebb nemzetek majd megmondják, mi legyen, a kicsik, szegények meg majd egymás kárára marakodnak a nekik vetett koncon.

Akkor szavazzak arra a listára, amivel tán egy jobbikos képviselőt juttatok az EP-be? Annak a Jobbiknak egy tagját, amelyik – jó most épp nem éget nyilvánosan csillagos kék lobogót -, de minden ízében elzárkózó, valamiféle sose volt magyar szupremációról vizionál?

Na, ezt kéne világossá tenni minden fórumon, ahol csak lehet. Az ún. „ellenzéki” sajtó erre egyre kevésbé alkalmas.

Nagyjából ennyi a kifogásom az ellenzéki pártokkal – azzal is, amelyiket támogatom. Az, hogy minden lényegtelen ügyön rágódnak, nem mondják azt, amit fontosnak tartanak, akkor is, ha nem ezt kérdezik tőlük a hivatásos nyilvánosságban.

Rátesi Margit

Bréking (fék)nyúz, 2019. január 29. – Tudósítás a másik valóságból

0

A Fidesz szerint a bevándorláspárti erők próbálják az Európai Unió határait minél átjárhatóbbá tenni, a magyar utcai megmozdulások viszont gyakorlatilag elhaltak, mert az egész az ellenzék hazugságára épült. Azt is megtudhatjuk a Médianéző igazgatójától, hogy botránypolitizálásba menekültek az ellenzéki képviselők. Az Origo pedig közli velünk, hogy lebuktatta magát a Soros-egyetem.

Hidvégh: Soros politikai programja a határok megnyitása

A Fidesz kommunikációs igazgatója szerint amíg máshol az illegális határátlépés az egyik legsúlyosabb bűncselekmény, addig a bevándorláspárti erők próbálják az Európai Unió határait minél átjárhatóbbá tenni.

Hidvéghi Balázs az M1 aktuális csatornán hangsúlyozta, ez egy politikai program, amely mögött Soros György áll.

Az Európa és a határok megvédése mellett határozottan kiálló politikusokat és pártokat a legsúlyosabb, legdurvább támadások érik – vélekedett.

Beszélt arról, hogy hétfőn levelet küldött többek között a holland zöldpárti Judith Sargentininek, Ska Keller német képviselőasszonynak, Anna Gomes portugál képviselőnek és Malin Björk svéd képviselőnek, amelyben arra kéri őket, hogy fogadják be országukba a röszkei tömegzavargás résztvevőjeként terrorcselekmény miatt elítélt Ahmed H.-t, ha már kampányoltak érte.

Az Ahmed H.-ért korábban kampányoló brüsszeli képviselők pártolják a kvótát, a migrációs javaslatcsomagot. Szerintük a migrációra épülő Európa a jövő, és azok az országok, akik ezt nem támogatják, nem demokratikusak, valamint a jogállammal is problémáik vannak – tette hozzá Hidvéghi Balázs.

Kitért arra is, az ellenzéktől a parlament tavaszi ülésszakában is várhatóak a tavaly év végihez hasonló akciók, az utcai megmozdulások viszont gyakorlatilag elhaltak, mert az egész az ellenzék hazugságára épült.

Kiemelte, a törvények mindenkire egyaránt vonatkoznak, ezért a törvénysértés vagy a hatalommal való visszaélés következményeket von majd maga után. (MTI: Hidvéghi: a bevándorláspárti erők minél átjárhatóbb határokat szeretnének)

Botránypolitizálásba menekültek az ellenzéki képviselők

A Médianéző igazgatója szerint az elmúlt időszakban „botránypolitizálásba” menekültek az ellenzéki képviselők, ezek után pedig kérdéses, képesek-e szélesebb tömegeket megszólítani az európai parlamenti választáson.

Boros Bánk Levente az M1 aktuális csatornán azt mondta, az ellenzék politikai szempontból mozgalmas tavaszt helyezett kilátásba, sztrájkokat és tüntetéseket ígértek, annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban bebizonyosodott, nem tudnak tömegeket mozgósítani.

Hozzátette: az ígért összefogást a többi között az ellenzéki képviselők között kialakult népszerűségi verseny akadályozza, élén a független képviselőkkel, míg a pártok érdeke az lenne, hogy minél több helyet foglaljanak el az európai parlamentben és később az önkormányzati választások során.

A baloldali pártok hétfőn megkezdődött főpolgármester-jelölti előválasztásának legnagyobb kérdése az, hogy a szavazók hogyan értékelik majd az egymással nem kompatibilis pártok összefogását – fogalmazott Boros Bánk Levente. (MTI: Médianéző: „botránypolitizálásba” menekültek az ellenzéki képviselők)

Nem üldözték el Soros György egyetemét

Az ellenzéki fake news média hetekig attól volt hangos, hogy a kormány elüldözte Soros György egyetemét Magyarországról. Ha ez igaz lenne, az egyetem biztos nem hirdetné magát a 2-es metró vonalán.

Mindössze az amerikai akkreditációjú képzéseit viszik Bécsbe, miután Magyarországon nem jogosultak tengerentúli diplomák kiadására.

A Soros-egyetemmel kapcsolatban már 1993 óta folyt jogi vita, a helyzet tisztázását végül a 2017-es felsőoktatási törvény rendezte. A jogszabály szerint ugyanis a hazánkban működő külföldi felsőoktatási intézmények csak akkor adhatnak ki külföldi diplomát, ha a származási országukban is működnek, és ott székhellyel rendelkeznek. (Magyar Idők, Origo: Lebuktatta magát a Soros-egyetem)

Az ellenzéki közvélemény nem tud szembenézni a rezsimmel és máig rabja az illúzióinak

Az Orbán-rezsim dinamikus diktatúra, amelyben a hatalmi eszközök megválogatását az alkotmányozó többség megtartásának érdeke vezérli.

A sajtó, ahogy az ellenzéki pártok, a bíróságok vagy egyáltalán az emberi jogok, tehát a formális demokrácia intézményrendszere, de az adó- és családpolitika, az oktatás- és külpolitika stb. is mind ebből a szempontból értelmezendők. Viszont ha ebből a szempontból értelmezzük őket, világos, hogy a rezsimet választáson nem lehet legyőzni a nagyhatalmi kontextus most elképzelhetetlen megváltozása nélkül.

Az ellenzéki bábozás és a jól kalibrált, orbánilag gondozott pártrendszerbe vetett illúzió, amelyet láthatóan nem tud elereszteni a közvélemény, az ellenzéki pártok pedig táplálják az „előválasztásokkal”, a TV-kben tett magas röptű fecsegéssel és „utolsó csepp” demonstrációkkal, a rezsim életének szerves része, és tartanak addig, amíg ez hozzájárul a kétharmadhoz, de minimálisan nem veszélyezteti a robusztus (a hatékony ellenzékiséget gátló) többséget.

A „hibrid rezsim” vagy a „kompetitív autoritarianizmus” rendszertani kifejezéseket megtévesztőnek tartom, nemcsak mert azt sejtetik, a politikai versenynek bármi értelme van (holott nincs: ami versenynek látszik, az az ellenállás erejének folyamatos szondázása és elterelése), hanem mert állandósult formákat sugallnak, pedig az orbánizmus lényege a dinamikus változás, a formák applikációja a végső cél, az ellenőrizhetetlen hatalom érdekében. Ez azonban azt jelenti, még messze nem tartunk a végén, és ha majd egyszer tartósan erősödik a nyomás a rezsimen – ami be fog következni a versenyképtelensége, élősködése és az extraktív természetéből következő forrásfelélése miatt – akkor máig még nem alkalmazott eszközökhöz fog nyúlni.

Konszolidálódni nem tud, ennek megfelelően folyamatosan radikalizálódik az eszközök alkalmazásában. Szerintem véres vége lesz.

Összefogás?

Egyre jobban elmérgesedik a vita a baloldali értelmiségen belül arról, hogy szabad-e összefogni a Jobbikkal. És persze a Jobbikban is vitát generált, hogy lehet-e egy színpadon állni Gyurcsánnyal. Most akkor legyen-e összellenzéki összefogás, vagy ne legyen?

Szerintem azonban mindkét válasz hibás, az is, hogy legyen, meg az is, hogy semmiképpen ne legyen. Ugyanis maga a kérdés is hibás. Nem az a jó kérdés, hogy lehet-e összellenzéki összefogás, hanem az, hogy

mikor legyen, és mikor nem lehet?

Arra kézenfekvő a válasz, hogy mikor nem lehet: normális viszonyok között soha.

A két irányzat ideológiája, erkölcsi, politikai felfogása ugyanis annyira távol áll egymástól, hogy ez teljesen elképzelhetetlen. Nem lehetnek például koalíciós partnerek egy kormányban, normálisan működő demokráciában fel sem merülhet, hogy választási szövetséget alkossanak.

Viszont lehet olyan vészhelyzet, amikor szükség van egy ideiglenes összefogásra.

Nálunk most éppen ilyen vészhelyzet van: rohanunk a diktatúrába!

Az Orbán-rendszer megdöntéséhez ugyanis szükség van mindenkire, aki ebben érdekelt és hajlandó ebben részt venni. Különösen igaz ez az egyes irányzatok szavazóbázisára, amelyek nem is állnak olyan távol egymástól, mint a politikusok.

Az összefogás ideiglenes jellege szerintem úgy értendő, hogy a rendszerváltás kiharcolásáig kötelező, utána viszont már nem lehet szó közös kormányzásról. Úgy vélem, hogy az Orbán-kormány bukását követően egy ideiglenes szakértői kormányra van szükség, amely elvégzi a legsürgősebb feladatokat (pl. az egészségügy rendbetételének elindítása, a nyugdíjak rendezése, a családi pótlék és a minimálbér emelése, korrupcióellenes ügyészség felállítása, csatlakozás az európai ügyészséghez, pénzlenyúlásért indított beruházások leállítása stb.), majd a választási törvény módosítása, rendbetétele után új választást ír ki.

A rendszerváltást és az ideiglenes kormány fent felsorolt intézkedéseit (kormányon kívülről) az összes mai ellenzéki párt támogathatja. Aztán az új választáson, ami arányos, az egyéni körzetekben ismét kétfordulós lesz, már külön indulhatnak. Akkor már vége lesz az összefogásnak.

Hát, remélem ez belátható időn belül be is következik…

Bréking (fék)nyúz, 2019. január 25. – Tudósítás a másik valóságból

0

A Nézőpont Intézet elemzője elmagyarázta, hogy az ellenzék hatalomtechnikai érdekből akar összefogni, de ezzel csak rontja a saját esélyeit. A PestiSrácok.hu tudatja velünk, hogy Bajnai, a castingkirály comingoutolt. A Magyar Idők pedig leleplezte, hogy Nagy Blanka szándékosan trágárkodott.

Az ellenzék csak rontja a saját esélyeit az összefogással

A Nézőpont Intézet elemzője szerint kizárólag „hatalomtechnikai dimenzióban” értelmezhető az EP-választásra kilátásba helyezett ellenzéki összefogás.

Tóth Erik az M1 aktuális csatornán pénteken azt mondta, értékalapú összefogás nincs az ellenzéken belül, hiszen jelenlegi egyetlen céljuk az, hogy a májusi EP-választásokon több mandátumot szerezzenek a Fidesz és a KDNP pártszövetségénél.

Az intézet legfrissebb kutatására hivatkozva azt mondta, a szavazói lemorzsolódás miatt az ellenzéki pártok közös lista esetén kevesebb mandátumot szereznének, mintha külön indulnának. A felmérések alapján a baloldali szavazók egyharmada, illetve a Jobbik szimpatizánsainak 20 százaléka nem szavazna egy teljes körű ellenzéki összefogásra – tette hozzá.

Tóth Erik úgy véli, a szavazói visszakozás elsődleges oka, hogy az ellenzéki összefogásban olyan politikusok is bekerültek, mint Gyurcsány Ferenc, akinek társadalmi elutasítottsága kiemelkedően magas, 73 százalékos. (MTI: Nézőpont Intézet: kizárólag „hatalomtechnikai dimenzióban” értelmezhető az ellenzéki összefogás)

Bajnai a fővárosban kampányol

Bajnai Gordon, aki maga is sok tapasztalatot szerzett az ellenzéki castingok terén, egy Karácsony Gergely Facebook oldalán közzétett videóban áll ki a zuglói polgármester mellett.

Libás Bajnai a kampányvideóban elmondja, hogy mostanában azt érzi, sokan nem hisznek a változásban, pedig az igenis lehetséges. A változások – mint az számos példa mutatja – legtöbbször a fővárosokban indulnak. Magyarországon is a legutóbbi választásokon a képviselői helyek kétharmadát ellenzéki jelöltek vitték el.

Budapest tehát változást akar – vonja le a következtetést Magyarország utolsó “baloldali” miniszterelnöke, aki soha egyetlen választáson sem győzedelmeskedett. Nem is lett volna neki egyszerű, minekutána három évig miniszterként asszisztált Gyurcsány ámokfutásához, majd pedig olyan megszorító csomagot vezetett be miniszterelnökként, amilyenre a hírhedt Bokros-csomag óta nem volt példa. (PestiSrácok.hu: Bajnai, a castingkirály comingoutolt – Karácsonyt támogatja a baloldal egykori üdvöskéje)

Nagy Blanka tudatos, előre átgondolt trágárkodása

A ballibek ifjú reménysége, a kecskeméti tüncin elhangzott trágár, mocskolódó szövegéről elhíresült Nagy Blanka nem túl kreatív. Egy videó tanúsága szerint gyakorlatilag szóról-szóra ugyanazt a minősíthetetlen mondatot december 20-án már elsütötte egy korábbi tüntetésen Kiskunfélegyházán, mindössze a trágárság alanyát módosította (vagy módosíttatták vele) a később elhangzott, ominózus médiát bejárt beszédében.

Trágárka a korábbi tüncin, Kiskunfélegyházán még Lezsák Sándort „méltatta” ugyanazzal az obszcén szöveggel, amivel később a köztársasági elnököt.  Az a mentegető teória tehát megdőlt, hogy a forradalmi hevületben kicsúszott trágárságról van csupán szó.

És, hogy kerek legyen a történet. A kiskunfélegyházi videó másik szereplője Horváth Tamás, a helyi MSZP elnök, akinek a felesége Trágárka egyik tanára a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnáziumban. A feleség pedig – tanár létére – radikálisabb politikai bejegyzéseket oszt meg nyilvános közösségi oldalán, mint férje. Blankának volt tehát kitől tanulnia. (Magyar Idők: Egy nagyon csúnya történet margójára)

Az ellenzéki szavazók közös listát akarnak az EP választáson

Az ellenzéki szavazók 71 százaléka szerint a baloldali ellenzéki erőknek törekedniük kell arra, hogy a következő választásokra egységesek legyenek. 11 százalékponttal nőtt a baloldali együttműködést szívesen látók aránya – derült ki a Publicus Intézet által a Népszava megbízásából december 9-16 között, 1009 fő megkérdezésével készített közvélemény-kutatásból.

A megkérdezettek több mint fele hallott a közös ellenzéki EP lista indításának gondolatáról. A megkérdezettek több mint fele, az ellenzéki szavazók 80 százaléka egyetért a közös ellenzéki EP lista kezdeményezésével (leginkább a Jobbik szavazók – 88 százalék), és ugyanennyien gondolják azt is, hogy sikeres lenne. Amennyiben a pártok egy közös listán indulnak, 4 százalékponttal csökken a bizonytalanok aránya a külön induláshoz képest, az egyes pártok szavazói szavaznának rá, és összességében több szavazatot szerezne az ellenzék. Ám a megoldás a Fidesz szavazókat is mobilizálja.

Mindezen eredmények alátámasztják a Publicus három hete végzett modellezését, miszerint az ellenzék számára összességében eggyel vagy kettővel több mandátumot jelenthetne a közös ellenzéki EP lista.

A háromnegyed évvel ezelőtt, a választások után készített kutatásunkhoz képest 11 százalékponttal nőtt a baloldali együttműködést szívesen látók aránya. Egyedül a Fidesz szavazók körében csökkent (7 százalékponttal), ám ezt ellensúlyozta, hogy az összes többi párt és a bizonytalanok körében is növekedett (10-20 százalékponttal).

A Publicus Intézet felmérése szerint a választók 67 százaléka gondolja úgy, hogy az ellenzéknek teljes egységben (tehát a balpártoknak a Jobbikkal vállvetve) kellene ráfordulnia az európai parlamenti választásra.

Bréking (fék)nyúz, 2019. január 22. – Tudósítás a másik valóságból

0

A PestiSrácok.hu megdöntött egy mítoszt, kiderítette, hogy a Soros-egyetem nem is jó egyetem. A Hír TV-ben ifj. Lomniczi Zoltán és Huth Gergely elmagyarázta, hogy a sajtószabadságot az ellenzék és a tüntetők fenyegetik. A Magyar Időkből azt is megtudhatjuk, hogy az ellenzék megkezdte a forradalmi erőszak legitimálását, még a célzott gyilkosságokat nem tartják bűnnek.

A Soros-egyetem nem is jó egyetem, talán nem is egyetem

Amióta a Közép-európai Egyetemmel (KEE) kapcsolatos vita kirobbant, az ellenzéki sajtóban folyamatosan azt olvasni, hogy a kormány el akarja üldözni a legjobb magyarországi egyetemet. Ténynek tekintik, hogy a KEE a legjobb felsőoktatási intézmény hazánkban. Ez is egyike azoknak a meglehetősen megalapozatlan kliséknek, amelyeket sikerült bevezetni a magyar köztudatba, anélkül, hogy valaha is megvizsgálták volna az igazságtartalmukat. Valóban a legjobb lenne Soros György egyeteme? Már önmagában az, ha valaki ilyen kijelentést tesz, hatalmas hozzá nem értésről és pongyolaságról tanúskodik. Nem lehet ugyanis pontosan összehasonlítani a nagy, számos karral rendelkező tudományegyetemeket egy mindössze posztgraduális képzéseket kínáló, elsősorban a humán és társadalomtudományokra fókuszáló intézménnyel. Noha a Közép-európai Egyetemnek tényleg vannak erősségei, olyan szempontok is léteznek, amelyek szerint az intézmény nem kiemelkedő.

A Közép-európai Egyetem (KEE), de nagyon lehatárolt területen működik, publikációs eredményei ezért nem veszik föl a versenyt a legeredményesebb magyar egyetemekével. A legismertebb, úgynevezett Shanghai-listán 2018-ban öt magyar egyetem szerepelt a legjobb ezerben. A KEE nem volt köztük. Egyszer sem sikerült az elmúlt évtizedben Soros György egyetemének bekerülni a legjobbak közé. Az is kérdéses, hogy egyetem-e egyáltalán a Közép-európai Egyetem. (PestiSrácok.hu: Megdőlt egy újabb mítosz: a kanyarban sincs a Soros-egyetem a nemzetközi rangsorban)

A sajtószabadságot nem a magyar kormány, hanem az ellenzék és a tüntetők fenyegetik

A Századvég szakértője, ifj. Lomniczi Zoltán és Huth Gergely a Hír TV esti adásában elmagyarázta, hogy az Echo TV és a Hír TV szerkesztőségét is megfenyegették a tüntetők, ellenzéki képviselők pedig megpróbáltak bohózatot csinálni a műsorkészítésből. Vagyis a sajtószabadságot nem a magyar kormány, hanem az ellenzék és a tüntetők fenyegetik.

Azt is megtudhattuk tőlük, hogy evidens döntést hozott a Központi Nyomozó Főügyészség, többség eddig is úgy gondolta, hogy rendzavarást nem a biztonsági őrök, hanem az ellenzéki képviselők követtek el az MTVA székházánál. (Hír TV: Magyarország élőben)

Az ellenzéki hazaárulók mindent le akarnak rombolni

A múlt év végén kezdődő erőszakos tüntetésekkel és egyéb agresszív, az alapvető emberi normákra fit­tyet hányó akciókkal párhuzamosan az ultraliberális és ultrabaloldali sajtóban is elkezdődött a „forradalmi erőszak” legitimálása.

Az ultrabalos és ultraliberális csoportok, akiket sem történelmi tapasztalat nem pallérozott, sem morális gátlás nem akadályoz, a XX. századi nagy rombolási kísérletek után most először jelentették be, hogy felmondanak minden társadalmi megállapodást. Azzal, hogy az erőszakmentességre vonatkozó rendkívül erős közkívánalomnak is nyilvánvalóan ellene mennek, új fejezetet nyitnak a rendszerváltás utáni történelemben.

Provokálni fognak, mártírokat akarnak gyártani majd, meg akarják bosszulni a rajtuk esett sérelmeket és teljes természetességgel, az ellenzéki sajtó teljes – igaz, még hallgatólagos – támogatásával ki is nyilvánítják, hogy a jobboldaliak elleni célzott gyilkosságokat nem tartják bűnnek, ha a saját torz ideo­lógiai rendszerükben az indokolható. Innen már csak egy lépésre vagyunk az akciótól, a célpontok kijelölésétől.

Az európai parlamenti választások kampányában valószínűleg eldől, hogy Magyarország a széteső nyugati társadalmak egyre inkább az erőszakba beletörődő útját választja-e vagy kikényszerítjük-e a közmegegyezésünk betartását. Magyarország – mint közösség – együtt mozdulva semlegesíti-e az erőszakot hirdető szélsőséges csoportokat, az antifásokkal összefogó náci jobbikosoktól a kamaszokat, fiatalokat a frontvonalba küldő és őket feláldozni bármikor kész ultraliberális poszt-SZDSZ-es, bosszúszomjas csürhéig, vagy tűri, hogy néhány ezer fizetett hazaáruló leromboljon mindent, de tényleg mindent. (Magyar Idők: Hogyan reagáljunk az erőszakra?)

Bréking (fék)nyúz, 2019. január 18. – Tudósítás a másik valóságból

0

Kubatov Gábor végre felvilágosított minket: az összes ellenzéki párt Soros zsebében van. A Magyar Hírlapból megtudhatjuk, hogy a munkások nem akarnak sztrájkolni. A Magyar Idő meg lerántja a leplet a kormányt bíráló közgazdászokról.

Az összes ellenzéki párt Soros zsebében van, hiszen különböző szervezeteken keresztül ő pénzeli mindnyájukat

A legfontosabb kérdés, hogy a bevándorláspárti erők, vagy pedig a bevándorlásellenesek kerülnek többségbe. Nehéz dolgunk van, hiszen a Soros-frakció mindenre képes, minden eszközt be fog vetni azért, nehogy a bevándorlásellenes erők győzzenek – minderről Kubatov Gábor beszélt az Origónak.

A Fidesz alelnöke kijelentette: a mostani ellenzéki főpolgármester-jelölti előválasztás egy gigantikus roncsderbi. Bukott, levitézlett politikusok próbálják kritizálni azt a budapesti városvezetést, amely a kisujjával többet tett kilenc év alatt a fővárosért, mint a Demszky-féle társaság húsz év alatt. Szólt arról is, hogy az önkormányzati választáson megkerülhetetlen kérdés lesz újra, hogy mely városok akarnak majd befogadni migránsokat, és melyek nem. „Én legjobban Tarlós Istvánt sajnálom, hogy ilyen méltatlan ellenfelekkel kell vitáznia” – mondta Kubatov. (Origo: Kubatov Gábor: Az összes ellenzéki párt Soros zsebében van)

A munkások nem akarnak sztrájkolni

Miközben a szakszervezetek azt ismételgetik, hogy a galádul megszigorított sztrájktörvény miatt nem képesek átütő erejű munkabeszüntetést szervezni, a valóság az, hogy alapvetően nem a jogszabályok gátolják a tiltakozó akciókat.

Hanem maguk a munkások, akiknek jelentős része igenis érzi a béremelkedést, tapasztalja az életszínvonal növekedését, ha pedig elégedetlen, akkor saját sikertelenségéért nem a kormányt okolja – bár ez egyesek számára kézenfekvő megoldás. De ha mégis lázadozik, akkor sincs annyira elkeseredve, hogy együtt vonuljon az ajtóspecialista Kunhalmi Ágnessel vagy magával Gyurcsány Ferenccel – akiről egész biztosan nem a gyülekezési szabadság jut először az eszébe – vagy éppen az elhíresült molinójukra „SZRTÁJK”-ot pingáló fiatalokkal. (Magyar Hírlap: Korompay Csilla: Sztrájk és kávé)

Sok a balliberális áltudós

Ott tartunk, hogy környezetemben egyre többen vonják kétségbe a közgazdaságtan tudományos jellegét azon szakértők miatt, akik életükben még egy adatot sem találtak el a magyar gazdaságról szóló előrejelzéseikben. Különösen igaz az ezotériába hajló okoskodás olyan időszakokra, amikor nemzeti kormány próbálja kirángatni a balliberálisok által előidézett csődhelyzetből az országot.

Közölték, hogy Orbán Viktor és Matolcsy György elképzelései eleve megvalósíthatatlanok. Ehhez képest ma az a helyzet, hogy közel nyolcszázezer új munkahely létesült a beígért egymillióból, a béljósoknak folyamatosan felfelé kell korrigálniuk növekedési számaikat, alig van infláció, és kiveszett a politikai szótárból a megszorítás kifejezés. Mit mondanak erre a rettenetesen nagy eszű gazdasági szakértők? Senki ne gondolja, hogy a tények megzavarják tudományos éleslátásukat. Most az a mantra, hogy jó, jó, de mindez csak és kizárólag az uniós forrásoknak köszönhető, és egyébként is fenntarthatatlan.

Az pedig, hogy a jelenlegi kormányt vádolják amiatt, mert még a régió­ban is le vagyunk maradva bizonyos mutatók tekintetében, a cinizmus és az aljasság minősített esete. Nem a közgazdaságtan áltudomány tehát, csak sok a balliberális áltudós. (Magyar Idők: Tudományos béljóslás)

Mit csinálna a rezsimre tényleg veszélyes ellenzék?

A néhány héten át tartó ellenzéki megmozdulásoknak három újdonsága volt: a némi jó szándékkal országosnak is mondható rádiusza, az ellenzéki pártok (illetve egyes pártok egyes politikusainak) közös fellépése és a hármas – pártos-, civil és szakszervezeti – ereje.

Az, hogy ez a három újdonság megjelenhetett kizárólag az egyik témának, a „rabszolgatörvénynek” volt köszönhető, ennek pedig az adta az erejét, hogy (pl. szemben a Momentum többi négy pontjával) nemcsak az urbánus értelmiség és a politikus középosztály nyelvén érthető, hanem megértette mindenki lakóhelytől, társadalmi státustól, pártállástól (meg minden mástól) függetlenül és egy pillanatra – ha lehet hinni a közvélemény kutatásoknak – olyan milliókat helyezett szembe a kormánnyal, akik eddig vagy a Fideszre szavaztak, vagy passzívak voltak.

Ez Orbán leváltásának az útja. Nem számít, hogy a „rabszolgatörvény” keltette egység és a konkrét ügy hordereje mára el is múlt (pl. a kormány megtagadta a tárgyalást is a szakszervezetekkel, a tervbe vett „általános” sztrájk tolódik, a politikusoknak meg maradt a TV épületének újbóli célbavétele és hasonló szomorú ötletek), a tanulsága – ha van egy csöpp eszük egy-két ellenzéki párt vezetőinek – világos kell hogy legyen mindenkinek. Amíg az ellenzéki tortán osztozkodnak a pártok, addig legfeljebb kiszorítás és generációcsere útján lesz változás, és akkor is csak – nézzük mandátumarányosan – az ellenzéki egyharmadon belül. (És akkor még nem vettem számításba, hogy a Jobbik vezetését megszerezheti magának egy jóval Fidesz-barátabb irányzat is.) Elképzelhető még a külpolitikai helyzet radikális megváltozása jelentette progresszív-eurofil felhajtóerő, de erre várni nem épp kreatív viselkedés az ellenzéktől – amellett, hogy egyelőre a kanyarban sincs ilyesmi.

Az ellenzéknek a vidéket kellene megszerveznie

Az ellenzéknek, ha tényleg komolyan venné magát és az ország helyzetét, a vidéket kellene megszerveznie és a Fidesz mögül abszolút offline módon kiszerveznie a tömegbázisát, de legalább rászerveznie arra. Meg-, ki- és rászervezni vidéken, a falvakban és a kisvárosokban. A politikai szervezés előtt közösségszervezéssel, nem hangosan, pártlogókkal, hanem a mélyben, hatékonyan, a félős emberekhez alkalmazkodva, okosan.

Vannak olyan módszerek, amelyek viszonylag hatékonyak, a feladat egyáltalán nem lehetetlen, és ahogy a csapnivaló kormányzás nyomán romlik az ország állapota, egyre kevésbé lesz az. De oda kell menni. Ott kell tölteni a TV stúdiókra szánt idő nagy részét, fel kell adni nemcsak az értelmetlen fecsegést, de az egymás meggyőzésének teljesen felesleges igényét is. Mindig maradnak, akik továbbra is egymásnak akarnak majd bábozni és képtelenek szabadulni a balos közéleti értelmiség halálos öleléséből, de aki változást akar, annak a választók, az ország népe felé kell fordulnia. Pojácákból emberek és a nemzet megmentőivé kell válni, még ha lehetetlennek is tűnik ez a legtöbb politikust elnézve. Nincs más út.

A szervezés annál is inkább szükséges és lehetséges, hogy a magyar vidéket a mai formájában a kommunista párt szervezte meg a hatvanas években, azóta legfeljebb csak beszédzavarosabbá vált, de nem lett más. Polgárosodás híján, közösségek és közbizalom híján, emberi és családi kapcsolatoknak majdnem híján a Fidesz-propaganda úgy hatolt be a vidéki milliók életébe, mint kés a vajba és azóta ontja a hazugságait, kelti a félelmeket és kiszolgáltatja az embereket a saját jövőképük árnyoldalainak, miközben a Fidesz középsúlyú potentátjai jószerivel lábon megveszik a vidék gazdasági bázisát (a földet, az erdőket), a közmunkával, a CSOK-kal, az oktatás lezüllesztésével immobilissá teszik az emberek legkülönbözőbb rétegeit, a tehetségeket és a dacosakat pedig elüldözik Nyugatra, végeredményben lassú halálra ítélve a magyar falvakat és kisvárosokat.

A Fideszt alkalmas módszerrel a saját hátországában kell ellehetetleníteni

Kíváncsi vagyok, mikor néznek szembe az ellenzék pártjai az itt leírtakkal – amelyek nem mellesleg távolról sem újdonságok – és veszik komolyan, hogy új szavazókat nem fognak nyerni a már invesztált másfél milliós törzsközönségből, még ha kényelmesebb volna is ez a csoda. Arccal a vidék felé, mondanám, ha nem lenne kellőképpen lejáratva ez. Retorikailag mármint. A vidék szervezése sok munkát, sok időt, sok gondolatot kíván – és a pökhendiség feladását. Magyarország megértésének igényét, kvázi. Vajon menne-e?

Bréking (fék)nyúz, 2019. január 12. – Tudósítás a másik valóságból

0

A Magyar Időkből megtudhatjuk, hogy Soros György kézivezérli az Európai Bizottságot. Az Origo pedig azt írta meg, hogy a Momentum a kampánystábnak osztogatta a pénzt. Az is kiderült, az ellenzéknek annyi a választási programja, hogy O1G.

Soros rendszeresen egyeztet az uniós vezetőkkel

Azt, hogy az Európai Unió főbb döntéshozói, valamint testületei milyen szinten kerültek a Soros-hálózat szorításába, jól mutatta, hogy 2017 október 19-én az EP belügyi, állampolgári és igazságügyi szakbizottsága (LIBE) elfogadta azt a javaslatot, amely úgy reformálja meg az uniós menekültügyi és menedékkérelmezői rendszert, hogy felülírja az addig alapvetőnek számító uniós elvet.

Jean-Claude Juncker, Frans Timmermans, Emanuel Macron vagy éppen a migrációs biztos, Dimitris Avramopoulos is szerepel Soros György személyes találkozóiról készült feljegyzésekben. Az, hogy miről egyeztetett velük, egyelőre csak sejthető, konkrétumokat nem árulnak el a találkozókról. Azonban az jól látható, hogy nem csupán a milliárdos tőzsdespekuláns, hanem alapítványainak munkatársai is rendszeresen találkoztak az európai vezető elit tagjaival, a nyilvánosan elérhető adatok szerint leginkább „ismeretlen témában”.

Egy finn portál szerint Soros többször is egyeztetett Jyrki Katainen finn, illetve Vera Jourová cseh biztossal is. A lap felidézte, Soros lobbiszervezetének munkatársai saját bevallásuk szerint szinte heti rendszerességgel találkoznak az Európai Bizottság tagjaival vagy munkatársaival. (Magyar Idők: Husz alkalommal találkozott Soros az uniós vezetőivel)

A Momentum a kampánystábnak osztogatta a pénzt

Vége a titkolózásnak, a Momentum sok huzavona és sumákolás után végre közzétette a részletes kampányköltéseiről készült beszámolóját. Na persze nem önszántából. Erre azért kényszerült a viccpárt, mivel az Állami Számvevőszék kezdeményezte a Momentum költségvetési támogatásainak a felfüggesztését, mert az nem teljesítette a számvevőszéki törvényben előírt közreműködési kötelezettségét, és az ÁSZ nem ismerhette meg az utóbb közzétett részletes adatokat.

Néhány napja aztán nagy duzzogva, de közzétették a részletes beszámolót, amelyből jó néhány érdekesség is kiderült. Így például az, hogy a fiúknak, lányoknak sikerült a rendelkezésre álló 508 millió forintból több mint 140 milliót különböző, főként közösségi médiás hirdetésekre elkölteniük. (Furcsa az arány is, ráadásul valamennyi számnál, adatnál lényeges, hogy nem egy valódi, hanem egy alig létező, mikropártról van szó.) De arra is fény derült a dokumentumból, hogy a kampánystáb egy-egy tagja 790 ezer Ft-ot keresett márciusban átlagosan, és hasonlóan bőkezűek voltak a kampánycsapat tagjaival. (Origo: Bőkezűen osztogatta a pénzt a Momentum a kampánystábnak)

Az ellenzéknek annyi a választási programja, hogy O1G

Most tehát ott tart a komplett ellenzék és nyalonc sajtója, hogy O1G. Ez a választási programjuk, ezt kínálják az országnak. E csodás mozaikszót ők nem az „Orbán egy géniusz” értelemben használják, mint a józan többség, hanem simicskásan. Egy szétcsúszott oligarcha viszkigőzös szavait tűzik zászlajukra, ezt skandálva gyújtják föl a nemzet karácsonyfáját, a gyerekek szánkóit, dobálják a rendőröket. S közben azt képzelik – mert nemcsak erkölcsük, agyuk sincs –, ez az új csodafegyver. Fenéket! Pont oda jutnak, ahová az ötletgazda: az árokba, húgyfoltos felöltőben.

Soros egyik üzenőfüzete (444) azt írta, hogy egy férfit állítólag azért nem vettek föl patkányirtónak(!), mert a Facebook-profilján kint volt az O1G-embléma. A magam részéről nem értem, hol itt a probléma. Aki ilyen emblémával pózol (vagy ilyen gagyi hírekkel tömi tele a lapját), az nyilvánvalóan gyengeelméjű. Namármost ki a búbánat akar egy gyengeelméjűt alkalmazni a cégénél (a 444-et leszámítva)? Na ugye!

Az a helyzet, hogy ez az egész szedett-vedett ellenzék Szkinhed Roytól a Füstbombás Fegyőrön és a Diktafonos Pókemberen át a Vörösfejűig menthetetlenül, végleg és visszavonhatatlanul beleőrült a folytonos vereségekbe, a saját tehetségtelenségébe és a kilátástalanságba. Süt belőlük a gyűlölet, a fóbia, ami kiölte azt a kevéske józan eszüket is, ami volt. Így hát föl sem fogják, hogy az O1G-vel nem a hatalomhoz vagy a magyar emberek szívéhez kerülnek közelebb, hanem az árok mélyéhez, ahol már várja őket a Lajos. (PestiSrácok.hu: Lábon lőtte magát az ellenzék az agyalágyult O1G-kampánnyal)

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!