Kezdőlap Címkék Ellenzék

Címke: ellenzék

Rendkívüli

Rendkívüli ülést tartott tegnap az Országgyűlés. Azaz nem tartott. Nem tartott, mert a fideszes képviselők szokás szerint nem jöttek el. Ahogy 2010 óta soha nem jönnek el az ellenzék által kezdeményezett rendkívüli ülésre. Magát a rendkívüli ülést Kövér László a házszabály előírásai szerint összehívja, és ezzel látszólag eleget tesz az alkotmányos előírásnak.

A fideszes (ezen természetesen a KDNP-snek tekintett fideszes képviselők is értendők) képviselők nem jelennek meg, ezért a napirend előtti felszólalások után nem tudják megszavazni a napirendet, és ezért az ülést napirend híján nem lehet megtartani. Ezzel kapcsolatban három dolgot kell leszögezni.
Az első: a fideszes képviselőknek ez az eljárása alkotmányellenes. Igaz, ennek a szónak ma igazából nincs értelme, hiszen Magyarországnak 2012. január elseje óta nincs alkotmánya.

Alkotmánynak azt nevezzük, ami egyrészt megköti a hatalmat gyakorlók kezét, másrészt a különféle politikai erők valamiféle, hosszú távra szóló konszenzusát fejezi ki a társadalmi berendezkedés alapvető kérdéseiben.

Orbán Viktor egy párti alaptörvénye semmiféle konszenzust nem fejez ki, és semmiben nem köti meg a hatalmat gyakorlók kezét.
Mégis: miközben a parlament működését, az ott tárgyalt javaslatok körét és a döntéseket, alapvetően a többség szabja meg (és ez rendben is van, a parlamentarizmushoz hozzá tartozik), a köztársasági alkotmány számos rendelkezését átvevő alaptörvény és házszabály egyfajta rekvizitumként tartalmazza a parlamenti kisebbségnek azt az előjogát, hogy hogy – a többség egyetértése nélkül is – vizsgálóbizottságokat, parlamenti vitanapokat és rendkívüli üléseket kezdeményezzen általa fontosnak tartott ügyekben akkor is, ha a többség azokat nem tartja fontosnak, napirendre veendőknek. A parlamenti vitanapokat a Fidesz nem szokta megakadályozni, azokat megtartják, viszont a kisebbség által kezdeményezett vizsgálóbizottságok megalakítását és a rendkívüli ülések magtartását a Fidesz távolmaradásával megakadályozza.

Sem az ellenzéki pártok, sem a független média nem kezeli ezt az alkotmányellenes viselkedést súlyának megfelelően. Most sem tette.

A második: az ellenzéki pártok megint elrontották a dolgot. Az ügy, amiben a DK, megkapva a kezdeményezéshez a többi ellenzéki párt támogatását is, a rendkívüli ülést kezdeményezte, korántsem egyszerű, a kezdeményezés korántsem volt magától értetődő, még ha tulajdonképpen helyes is. Azt akarták az ülésen megbeszélni, hogy Orbán miniszterelnök miért fogadta el Brüsszelben az Európai Tanács határozatait a költségvetésről és az „Új Generáció” helyreállítási programról, miközben az Országgyűlés többsége határozatban kötötte ki, hogy milyen feltételek teljesülése esetén teheti ezt meg, és ezek a feltételek vitathatatlanul nem teljesültek.

Csakhogy a DK és néhány további ellenzéki párt (nem mind) az elfogadott határozatokat alapjában véve helyesli, az Országgyűlés fideszes többsége által kikötött feltételeket viszont nem helyeselte.

A DK és vele az ellenzéki pártok többsége tehát nyilvánvalóan helyesli, hogy Orbán miniszterelnök nem élt a kilátásba helyezett vétóval. Akkor mit is akarnak számon kérni? Tudom, azt, hogy Orbán miniszterelnök nem azt tette, amit saját parlamenti képviselői az ő kívánságára tőle elvártak.
Mármost ha a DK és a hozzá csatlakozott ellenzékiek ennyire bonyolult politikai kezdeményezést tesznek, akkor a napirend előtti felszólalásokban rendelkezésükre álló öt-öt percben arról kell meggyőzniük a rájuk figyelő közönséget, hogy e kezdeményezésük helyes, a miniszterelnök eljárása pedig – szemben végső döntésével, a brüsszeli határozatok elfogadásával – helytelen, tisztességtelen, továbbá az őt támogató fideszes képviselők viselkedése – nevezetesen az, hogy előbb megszavazzák neki a feltételeket, majd szemet hunynak afölött, hogy azok teljesülése nélkül is elfogadta a határozatokat – elvtelen, tisztességtelen, gyáva.

De nem ezt tették, hanem másról beszéltek.

Mindjárt az elején a Párbeszéd képviselője csak a Balatonról, maga Gyurcsány Ferenc három más dologról: a tragikusan elhunyt Bogdán Lászlóról, a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításáról és az Index ügyéről. Mindhárom állítása helytálló volt, szokás szerint kitűnően, meggyőzően adta elő azokat, jó volt a „züllött kormány” mint keret – csak éppen azt nem tette világosabbá, hogy miért is kezdeményezett rendkívüli ülést a DK, és mit gondol a Fidesz viselkedéséről.
Hasonlóképpen eklektikus volt az MSZP elnökének és a Jobbik nevében felszólaló képviselőnek öt perces beszéde is. Így együttesen csak még jobban megnehezítették, hogy a rájuk figyelők megértsék, hogy miért züllött ebben a dologban a Fidesz, s miért van vele szemben nekik igazuk.
A harmadik dolog, amiről az elszabotált rendkívüli ülés kapcsán beszélni érdemes, az eddig nem említett ötödik ellenzéki felszólalás.

Ungár Péter az LMP nevében nem másról, mint a tárgyról beszélt, a brüsszeli EU-csúcsról, az ott elfogadott határozatokról, és ez önmagában dicséretes.

Világosan, érthetően adta elő a maga álláspontját mint pártjának álláspontját. Ez azonban gyökeresen ellentétes volt azzal, amit a brüsszeli EU-csúcs ügyében legalábbis a DK, az MSZP, az Országgyűlésben nem jelenlevő Momentum és az egyetlen képviselővel jelenlevő Liberális Párt képvisel.
Ungár szerint a brüsszeli határozatok s az azokkal kapcsolatos magyar álláspont Merkel kancellár és Orbán miniszterelnök szövetségét, az ő közös álláspontjukat jelenítik meg, merthogy a mai EU, a mai Németország és az orbáni magyar állam érdekei közösek, megjelenítik a német autóipar, a magyar kormány (és a lengyel szénipar) közös érdekeit, szemben a népek, köztük a magyar nép érdekeivel.
Ez az EU a tőke Európáját jelenti, szemben az emberek Európájával, hirdette Ungár.
(Ugyanezt mondta el az előző rendkívüli ülésen is, amikor a fideszes többség a feltételeket szavazta meg Orbánnak, s azt megelőzően napirend előtt is.) Ungár felfogásában az Európai Unió a maga jelenlegi képében nem szövetséges, hanem ellenfél. Ungár számára Merkel nem a demokratikus Európa vezető politikusa, akinek támogatására a magyar demokraták számíthatnak, hanem a tőke Európájának vezetője, akivel ő és pártja szemben áll, aki ellen harcolni kell. Az Orbán-rendszernek és a német tőkének ez a szövetsége megjelent a jobbikos szónok szövegében is, s bizony megjelenik időnként a Párbeszéd és az MSZP egyes politikusainak egyes megszólalásaiban is. Nos,

ha az ellenzéki pártok ennyire különbözőképpen, egymással ellentétesen értelmezik Magyarországnak az európai politikában elfoglalt helyét, ami kétségkívül a magyar politika egyik alapkérdése az előttünk álló évtizedekben, akkor nem tudom, hogyan képzelik azt, hogy valamikor majd együtt kormányoznak.

A DK, a Momentum és – azt hiszem – az MSZP is a szorosabb európai integráció híve, határozottan az euró bevezetése mellett áll. Az LMP és a Jobbik szemben áll ezzel. Ezekben a kérdésekben – és persze nemcsak ezekben – ugyanazt képviselik, mint a Fidesz.

Én a magam részéről nem tudok elképzelni olyan közös kormányprogramot, amelyet a jelenlegi ellenzék egésze őszintén el tud fogadni.

Orbán csak háttérzaj – mondta a holland kormányfő

Orbán diadalittasan ünnepel. Hogy mit ünnepel azt nem igazán tudni, győzelmi tűztáncát csak és kizárólag a “nemzeti büszkeségének megőrzését” ünnepelhette, de ez az a világraszóló siker, amely kizárólag a 93 ezer négyzetkilométeren belül érvényes, ráadásul ott is csak a polgárok mintegy fele érzi magáénak a kormányfő sikerét.

“A tárgyalások sikere azt mutatja, ha összefogunk, semmilyen ellenfél sem győzedelmeskedhet fölöttünk.” – mondta Orbán a lengyel kormányfővel tartott közös sajtótájékoztatóján.

Nézzük ezeket a győzelmeket, hiszen honszerető szívem ezerrel dobogott, ha másért nem, hát azért, hogy az országgyűlési 113 hősének határozata győzelemre vezesse Miniszterelnökünket. (Különös tekintettel a nagy hármas – Kövér, Simicskó, Kocsis – irányt mutató tervezetére.)

“Le kell állítani 7-es cikkely szerinti eljárást a magyar kormány ellen még az uniós költségvetés elfogadása előtt”

Nem teljesült. Ilyenről szó sincs az elfogadott szövegben és azt a hazugságot, hogy ezt Merkel megígérte Orbánnak, a német kormányszóvivő már cáfolta. A költségvetést a Tanács a maga részéről elfogadta, a 7-es cikkely szerinti eljárás pedig tovább folyik.

“Nem lehet az uniós pénzek lehívását jogállami feltételekhez kötni”.

Nem teljesült. A határozat 22-es és 23-as pontja kimondja, hogy tiszteletben kell tartani a jogállami alapelveket (és az uniós alapszerződésében foglalt alapelveket is). Aki ezt nem teszi azzal szemben az Európai Bizottság javaslata alapján eljárás indul és a Tanács minősített többséggel dönthet a támogatás megvonásáról. Vagyis a 27 tagállamból 15-nek a támogatása kell ehhez, ami ma bőven megvan. Azt sem érte el Orbán, hogy ebben vétójog lehessen (a lengyel miniszterelnök reggel ugyan ezt hazudta egy nyilatkozatában, de attól még nem igaz).

Hogy ne csak a kommentár tagadja a dicshimnusz cáfolatát nézzük az egyezmény szövegének idevonatkozó 22. és 23 pontjának fordítását. Itt található a teljes dokumentum.

22. Az Unió pénzügyi érdekeit az uniós szerződésekbe beépített általános elvekkel, különösen az EUSz. 2. cikkének értékeivel összhangban kell védeni.
Az Európai Tanács hangsúlyozza az Unió pénzügyi érdekeinek védelmének fontosságát.
Az Európai Tanács hangsúlyozza a jogállamiság tiszteletben tartásának fontosságát.

23. Ezen háttér alapján bevezetik a költségvetés és a Next Generation EU védelmére vonatkozó feltételrendszert. Ezzel összefüggésben a Bizottság intézkedéseket javasol a jogsértések esetére, amelyeket a Tanács minősített többséggel fogad el.

 “A szegények nem kaphatnak kevesebbet a gazdagoknál”.

Nem teljesült. Mivel a gazdasági helyreállítás nem arról szól, hogy általában ki a gazdagabb, hanem hogy kit mennyire ütött meg a vírus okozta gazdasági válság, ezért ezt a feltételt nyilván elvetették. A költségvetésből a tervekhez képest 10 tagállam kapott plusz pénzt (közte pl. a lengyelek, csehek és bolgárok), Orbán egyetlen plusz fityinget sem ért el Magyarországnak.

“ politizáló civil szervetek nem kaphatnak uniós pénzt”.

Nem teljesült. A végleges, elfogadott dokumentum nem törölte az ilyen támogatásokat.

Orbánnak meg kellett szavaznia egy olyan döntést, amelyben egyetlen feltétele, igénye sem teljesült. Ezzel szemben egyéb törekvései sem teljesültek.

A számok változtak, de nem abba az irányba

A kemény ellenállást tanúsító fukar négyes elérte: a 750 milliárd eurós válságkezelő alapból csak 390 milliárd lesz vissza nem térítendő támogatás és 360 milliárd kölcsön. Eredetileg 500+250 volt a megosztás. Az EU hétéves költségvetését változatlanul szavazták meg.

Ja, majd elfelejtettem Orbán sikereként elújságolni, hogy

az eredeti tervekhez képest plusz pénzt csak Lengyelország és Csehország kapott a V4-ek közül, Magyarország egyetlen kialkudott eurót sem kap. 

Mit kaptak a hollandok?

“Ha nem lesz megállapodás, akkor ezért elsősorban a kormányfő holland lesz a felelős”- mondta Orbán Viktor menet közben Rutte miniszterelnökre utalva. Hollandia kormányfője, a fukar négyes vezetőjeként elszántan bírálta a magyar kormány törekvéseit a jogállamiság leépítésére. Végeredményben Hollandia szép summát harcolt ki magának a csúcson: Európa legnagyobb kikötőjének a bevételeiből ezentúl jóval kevesebbet kell befizetnie az EU közös kasszájába!

Pontosan a fentiek miatt nyilatkozhatta a holland kormányfő:

Orbán csak háttérzaj

Ön kit választana az ellenzék miniszterelnök jelöltjének? – Döntő

Mindenütt azt hallani, hogy az ellenzék, ha nem is nyilvánosan, de már a 2022-es választásra készülve tárgyalásokat folytat. Segítsünk nekik.

Ön kit választana az ellenzék miniszterelnök jelöltjének?

Önök választottak

Amikor nem egészen huszonnégy órája feltettük Önöknek a kérdést  kit választanának az ellenzék miniszterelnök jelöltjének még nem sejtettük, hogy ekkora érdeklődést és visszhangot váltunk ki az általunk megnevezett tizenöt jelölttel.

Kialakult a mai végeredmény. Elsősorban a szavazók száma ért minket váratlanul.  A 37413 voks  önmagában is azt mutatta, hogy igenis még a nyári holtidőben is foglalkoztatja Önöket  a kérdés: ki lesz az a személy aki az ellenzéket sikerre viheti a 2022-es parlamenti választáson. A nap folyamán többször változott a  sorrend, volt olyan aki félidőben még vezetett és végül a mezőny harmadik harmadában végzett, de olyan is aki szinte a semmiből  lett dobogós.

Nem szeretnénk megjegyzést fűzni az eredményhez, de a nagy érdeklődés okán és persze a tisztább kép kialakítása miatt a mai első három helyen végző jelölteket összeengedjük azzal a két leginkább hiányolt személlyel akiket a nap folyamán többen is hiányoltak a listáról.

Tehát ma este 22 órától lehet szavazni a mai szavazás során első három helyen végző személyre, plusz két a listából kimaradt, de hiányolt jelöltre.

Először a mai végeredmény:

Karácsony Gergely 30,46%
Dobrev Klára         20,26%
Donáth Anna         18,06%
Márki Zay Péter         8,31%
Gyurcsány Ferenc      6,90%
Szél Bernadett           5,47%
Bajnai Gordon            3,48%
Jakab Péter                3,39%
Ujhelyi István             1,44%
A listán szereplő többi személy nem érte el az egy százalékot.

Tehát a most induló szavazásom  az első három helyen végzett személy mellett két új név is szerepel: Baranyi Krisztina és Surányi György.

Köszönjük a részvételt és várjuk Önöket a most induló szavazáson.

Lassú főzés receptje

A társadalom ingerküszöbével való machinálás a politikusok eszköztárának hatékony módszere és előszeretettel alkalmazzák is. A kérdés az, hogy mindenre érdemes e rácsodálkozni vagy csak arra ami valóban újdonság.

Az ingerküszöb és a politikai kommunikáció

A társadalom, ahogyan minden egyén, rendelkezik egy ingerküszöbbel. Az egyének és társadalom ingerküszöbét politikai értelemben alakítják a politikai vezetők, véleményformálók és a különböző politikai indíttatású cselekvések, történések.

Amennyiben magát a fogalmat szeretnénk leírni, az valahogy így hangozna: Az ingerküszöb az a minimális erősségű inger, ami valamilyen reakciót vált ki.

Ez annyit jelent politikai értelemben, hogy az egyén és a társadalom egy politikai jellegű történést követően, foglalkozik e, az adott történéssel vagy sem.

Az ingerküszöb kifejezés gyakran felsejlik a közbeszédben, főleg a Fidesz-KDNP kormányzása kapcsán napjainkban. Ez egyáltalán nem véletlen, hiszen a kormány rendkívüli hatékonysággal képes formálni a közgondolkodást és a közbeszédet, ami nagy kihatással van az egyének és a társadalom ingerküszöbére is.

Amennyiben a társadalom, politikai értelemben vett ingerküszöbe alacsony úgy a kisebb hírek, történések, könnyedén felkavarhatják az állóvizet. Például egy korrupciós botrány nyilvánosság elé kerülése képes lehetne megrázni a társadalmat, tüntetések egész sorozatát válthatná ki, rengeteg részvevővel. Egy megosztó politikai beszéd, egy megosztó törvény vagy annak tervezetének nyilvánosságra kerülése is nagy kavarodást okozna.

Egy ellenkező esetben, amikor is a társadalom ingerküszöbe magas, úgy a kisebb-nagyobb politikai botrányok, határon belüli vagy azon túli fenyegetések, mind megszokottá válnak és beépülnek a társadalom, politikáról alkotott képébe.  Erre egy nagyon egyszerű de nagyszerű példa az a közkedvelt állítás, miszerint minden politikus korrupt és lopja az adófizetők pénzét, párt és párt között pedig csupán annyi a különbség, hogy az egyik kevesebbet míg a másik többet lop.

Vagy akár példaként lehet említeni a bevándorlási hullám okozta aggodalmat, mely 2015 óta a hazai közbeszéd szerves részévé vált, de ide sorolható még a Jobbik által itthon meghonosított, cigánybűnözés kifejezés elterjedése és hétköznapivá válása, ami napjainkban egyre kevésbé veri ki a biztosítékot az embereknél.

Mire jó az ingerküszöb kitolása?

Röviden politikai haszonszerzés céljából érdemes kitolni a társadalom ingerküszöbét.

A politikai vezetők többnyire tisztában vannak azzal, hogy hol húzódnak azok a határok, melyek átlépése felháborodáshoz vezet a társadalmon belül.

Az egyes társadalmi csoportok eltérő ingerekre reagálnak eltérő intenzitással. A kormányzat saját szakmai háttérstábja folyamatosan figyeli a társadalmi viszonyokat és a várható társadalmi reakciókat valamennyi intézkedésre vonatkozóan.

A CEU-t nehéz helyzetbe hozó felsőoktatási törvény például egy olyan intézkedés, melynek kiszámítható politikai és társadalmi következményei voltak és vannak. A Fidesz-KDNP valószínűleg előre számított arra, hogy milyen társadalmi reakció érkezik a törvény hírére és milyen társadalmi csoportokat fog megmozgatni.

Emlékezhetünk arra, hogy a CEU ügyéért a tüntetők százezrével vonultak utcára Budapesten és több nagyvárosban is demonstrációk voltak, mint Szegeden vagy Miskolcon. Ebből arra lehetne következtetni, hogy a Fidesz-KDNP valamit nagyon elszámolt és nem várt méreteket öltött a felháborodás. Azonban fontos megnézni, hogy a CEU ügye elsősorban a budapesti értelmiséget és fiatalokat mozgatta meg.

A 2018-as választások tanulságaiból kivehető, hogy a Fidesz-KDNP szavazótábora elsősorban nem Budapesten koncentrálódik, sokkal inkább vidéken. Így alapvetően nem ütött akkorát a téma a Budapesten kívüli településeken. Ezzel együtt kijelenthető, hogy a Fidesz-KDNP a választás közeledtével sokkal inkább arra rendezkedett be, hogy saját szavazótáborát bebiztosítsa és nem arra, hogy újabb és újabb társadalmi csoportokat szólítson meg.

Saját szavazótábora számára a CEU ügy nem a prioritási lista élén szerepelt és tökéletesen illeszkedett a Soros György ellen indított háborús retorikába.

Felmerülhet a kérdés tehát, hogy mi haszna volt ebből az egészből a Fidesz-KDNP-nek. A válasz az, hogy megosztotta az ellenzéket abban az értelemben, hogy a legtöbb ellenzéki párt saját témájává kívánta tenni a CEU ügyét és a Jobbik-ot is fejvakarásra kényszerítette.

Az ingerküszöb kitolásának eszköze: A média

A jelenleg működő rendszerben a kormány saját médiabirodalommal rendelkezik. Ezen médiabirodalom lehetővé teszi a kormány számára, hogy könnyedén és nagy hatékonysági fokkal képes formálni a hazai közbeszédet. A Fidesz-KDNP saját szavazótáborának ingerküszöbét is elsősorban a média különféle csatornáin keresztül képes kitolni és alaktani.

Tradicionálisan a politikai ellenzék kezében lévő médiáról nem igen beszélhetünk. Ezzel együtt kormánykritikus sajtó jelen van és erőteljesen ellenőrzi a kormányzat tevékenységét. Az ellenzéki politikusok is rendszerint a független médiában jelennek meg,adnak interjúkat és fejtik ki véleményük közéleti,politikai kérdésekben.

Az ellenzék a Fidesz-KDNP legtöbb intézkedését negatívan fogadja, legyen az bármilyen területen végzett tevékenység.

A legtöbb intézkedés, törvény, lapbezárás, korrupciós ügyleteknél az ellenzék és a független sajtó sok esetben a demokrácia végét, halálát véli felfedezni, mely egy idő után rettentően általánosító vélekedéssé válik.

Az általános vélekedés pedig súlytalanná teszi a konkrét esetek társadalomra gyakorolt hatását.

Így ott tartunk, hogy a kormányt rossz színben feltüntető hírek a Fidesz-KDNP szavazótáborának ingerküszöbét a legtöbb esetben nem érik el vagy nem jut el hozzájuk. Az ellenzéki szavazók ingerküszöbe pedig alapvetően alacsony, hiszen szinte bármilyen kormányzati tevékenységet negatívnak bélyegez.

A sajtó felelőssége igencsak nagy, hiszen amennyiben nagy rendszerességgel hoznak le korrupciós és kormányt látszólag semmiségek miatt kritizáló írásokat és híreket,

az emberek egyre inkább hozzászoknak és megtanulnak velük élni a helyett, hogy felháborodnának újra és újra.

A negatív tevékenységek egész sorozata a közgondolkodás részévé válik, ennek következtében egyre kevesebb emberből képes bárminemű érzelmet kiváltani.

Az ellenzéki pártok kommunikációja így a legtöbb esetben a helyett, hogy feltüzelné a kormánykritikus indulatokat, csak annyi hatást ér el, hogy kitolja saját szavazótáborának ingerküszöbét.

Ezzel nem azt mondom, hogy nem kell megjeleníteni kormánykritikus híreket és véleményeket, csupán azt, hogyha ezt a tevékenységet a politikai racionalitást mellőzve végzi a társadalom egy része, azzal pont azt valósítják meg, ami ellen küzdenek.

Egy önbeteljesítő jóslatként az állandó negatív hozzáállás révén, a valódi problémák és a társadalmat valóban negatívan érintő történések, intézkedések jelentősége elveszik.

Ennek következtében a kormány tudatában van annak, hogy tevékenysége nem fog akkora port kavarni a társadalomban, így egyre merészebb és bátrabb lépéseket tehet saját politikai céljainak elérése érdekében.

Mivel az ingerküszöb lassú és fokozatos kitolása zajlik, az a bizonyos pohár nem fog egyhamar betelni! A pohár űrtartalma egyre nő és a benne felhalmozódott indulatok és felháborodás mértéke pedig állandó marad.

Életünkre kiható kormányzati cselekvés és a korrekciós folyamat

Amennyiben valamilyen politikai tevékenység megüti a társadalom egy jelentős részének ingerküszöbét akkor egyfajta korrekciós mechanizmus indul be a kormányzat részéről.

Általában azok a kormányzati törekvések és cselekvések ütik meg a társadalom jelentősebb részeinek ingerküszöbét, melyek közvetlenül érintik őket. Ilyen témák lehetnek az internet, az üzemanyagok ára, a bolti élelmiszer árának drasztikusabb növekedése, bércsökkentés vagy a bérek emelése és egyéb létszükségleti kérdések.

Forrás: Wikimedia

Ezt a folyamatot könnyű tetten érni, például a netadó elleni felháborodás esetében. Az internetadó törvénytervezetének napvilágra kerülése és Varga Mihály adatforgalomhoz kötött adóról tett nyilatkozata párját ritkító társadalmi felháborodást keltett még 2014. október hónap végén. Több százezres tömeg vett részt a tüntetéssorozatban, mely nem csupán Budapesten zajlott, hanem az ország egész területén.

Erre válaszul a kormány visszakozott, először nemzeti konzultációban kérdezte meg az állampolgárokat az internetadó kérdéséről majd 2016-ban már az internet-használat általános forgalmi adójának 27%-ról 18%-ra való csökkentését jelentették be. Ezzel sikerült megzabolázni a további bizonytalanságot és a kormány ellen táplált heves indulatokat. A netadó problémája pedig meg is lett oldva a kormányzat részéről, az ellenzék elvesztett egy jól megfogható a kormányt rossz színben feltüntető témát.

Az ellenzék számára ez a korrekciós tevékenység, melyet a kormány végez, nagyon nagy nehézséget okoz.

Mivel amint előkerül egy népszerű kormány kritizálására lehetőséget adó téma, röviddel utána tárgytalanná is válik. Ilyen volt a netadó esete, vagy a vasárnapi boltzárral kapcsolatos népszavazás esete is.

Ciklikusság

Ha megnézzük a nagyobb társadalmi felbolydulást keltett intézkedéseket, mint például a CEU-ért a civil törvény ellen szervezett megmozdulásokat melyek 2017. áprilisában voltak jellemzőek, vagy a netadó ellen szervezett demonstrációkat, melyek 2014. októberében történtek, azt láthatjuk, hogy tudatosan olyan időpontokban törtek ki ezek a botrányok és kerültek elfogadásra a vitatott intézkedések, amik távol esnek a választás időpontjától. Ezek az ügyek tulajdonképpen a társadalom politikai eredetű feszültségeinek levezetésére rendkívül alkalmasak.

A tüntetéssorozatok kiüresednek és vesztenek népszerűségükből az idő múlásával.

Így a társadalom kitombolhatta magát úgy, hogy a probléma valamilyen módon el lett sikálva és pár hónap múlva az emberek már alig tudják felidézni a történtek miértjét.

Mindez hatalom technikai racionalitás következménye. A választói emlékezet rövid távú. A fontosabb politikai eseményeket az átlagos választó pár hónap után elfelejti vagy nehezen képes felidézni. Ugyan ezen logika mentén történik a választásokat közvetlenül megelőző pozitívnak megítélt kormányzati tevékenység is. Így például az Erzsébet-utalványok kiosztása vagy a téli rezsicsökkentés, ami 2018. márciusában és áprilisában a választást megelőzően uralta a közvéleményt.

A hit és a hívő

Fontos kiemelni, hogy a pártokhoz való érzelmi kötődés és viszonyulás nagyon erőteljesen jelen van a magyar társadalomban. Ez azért fontos, mert az érzelmi alapú kötődést racionális érvekkel nagyon nehéz megbontani.

A pártokba vetett hit, a pozitív és negatív érzelmek gyakran felülírják a racionalitást, mind ellenzéki, mind pedig a kormánypárti oldalon.

Ez olyan lenne hétköznapi példával élve, mintha egy mélyen vallásos, hívő embert akarnánk meggyőzni arról, hogy így rossz meg úgy rossz az, amiben hisz. A racionális érvek egy ilyen esetben nem sokat segítenének, például, ha azt állítanánk, hogy Mózes nem is választotta ketté a Vörös tengert vagy, hogy Jézus Krisztus nem is támadt fel, megfeszítése után.

Összességében elmondható, hogy a társadalom ingerküszöbének tudatos kitolása zajlik úgy, hogy a témákat beemelik a közbeszédbe a politikai erők és a sajtó egyaránt.

A magas ingerküszöb a legtöbb esetben a Fidesz-KDNP-nek kedvez, mivel így a kormányzását ért kritikák egy jelentős része súlytalanná válik.

Saját szavazótáborát nagyon hatékonyan fogja egybe a Fidesz-KDNP, így a kormánykritikus vélemények nincsenek nagy kihatással szavazótábora hűségére.

Mai kérdés – Ön kit választana az ellenzék miniszterelnök jelöltjének?

Mindenütt azt hallani, hogy az ellenzék, ha nem is nyilvánosan, de már a 2022-es választásra készülve tárgyalásokat folytat. Segítsünk nekik.

Ön kit választana az ellenzék miniszterelnök jelöltjének?

Járványkezelésre jeles?

Az ATV népszerű műsorvezetője őszintén meglepődik, amikor a nézők 86 százaléka arra szavaz, hogy nem védekezett jól a kormány a járvány ellen, és csak 14 százalékuk szerint védekezett jól. Ő úgy gondolta, hogy nem voltak rosszak a számok, sikeres volt a védekezés.

Biztosan hallotta, ahogy hétfőn napirend előtt Szijjártó Péter kifejtette, hogy az ország jelesre teljesített. Mi mást mondott volna? Netán a Szijjártóra reagáló ellenzéki felszólalókat már nem hallotta?
Attól tartok, hogy ha hallotta is, nem tudták meggyőzni őt arról, hogy a járvány kezelése nem volt olyan tökéletes, mint ahogy azt Szijjártó állította. Ha csak őket hallottam volna, engem sem győztek volna meg.
Ami magát a koronavírus-járvány kezelését illeti, két súlyos dolgot lehet és kellene is felróni a kormánynak.
Az egyik az, hogy a járvány első hónapjában

a központi kormány nem látta el védőfelszereléssel sem a háziorvosokat, sem a szociális intézmények dolgozóit, és nem volt elegendő teszt sem.

Ez az, ami miatt sok egészségügyi dolgozót és szociális gondozót is elért a fertőzés, ezért alakulhatott ki súlyos helyzet idősotthonokban.
A másik pedig tíz év fideszes kormányzásának legnagyobb gazembersége, a kórházi „ágyfelszabadítás”. Az előbbiről egyetlen ellenzéki felszólaló sem beszélt, a másodikról az öt ellenzéki felszólalóból csak egy, a szocialista Tóth Bertalan, ő is csak egy rövid félmondattal.
Beszéltek minden másról: külpolitikáról – a párbeszédes Tordai Bence ennek szentelte egész felszólalását –, a digitális oktatás nehézségeiről, a Belgrád–Budapest vasútvonalról, népszerűsítették a különféle csoportoknak több pénzt szorgalmazó költségvetési javaslataikat, az LMP-s Keresztes László Lóránt megdicsérte a kormányt, amiért kemény az ukránokkal szemben az oktatási törvény ügyében, magyarázták, hogy miről szól tulajdonképpen a felhatalmazási törvény. Csak éppen arra nem tettek erőfeszítést, hogy arról győzzék meg azt, aki hallgatja őket, hogy miért nem érdemel jelest a kormány járványügyben, hogy miért terhelik abban a kormányt rendkívüli mulasztások.
Megint elmondta Szijjártó, amit Gulyástól Kocsison át mindkét Orbánig minden fideszes politikus mond állandóan: a baloldalra nem lehet számítani, a járvány ügyében is csak akadályozták a munkát, a vírus oldalán álltak.

Egyetlen ellenzéki felszólaló sem mondott egyetlen mondatot sem arról, hogy a rendelőintézetekben és az alapellátásban dolgozó orvosok és nővérek számára az önkormányzatok szerezték be és osztották ki az első maszkokat és egyéb védőfelszereléseket, ők juttattak maszkokat a lakosságnak, ők gondoskodnak az idősek ellátásáról, ők osztanak rendkívüli segélyeket a jövedelem nélkül maradóknak, mert ezekben az ügyekben a kormányra nem lehetett számítani.

Az ugyanis, hogy számíthatnak-e az emberek az ellenzéki pártokra, nem azon múlik, hogy hogyan szavaznak frakcióik a parlamentben, hanem azon, hogy mit tesznek az általuk vezetett önkormányzatok. Nem tudnak erről az ellenzéki országgyűlési képviselők?
Amíg ez nem megy, addig ne csodálkozzunk, hogy ezen a járványon is a Fidesz nyer.

Tájkép csata előtt

Ha Orbán Viktor lennék elégedetten csettintenék  a közvélemény- kutatók mostanság publikált adatai láttán. Bevált minden előzetes számítás és még a vírus sem volt képes “beleköpni a levesbe”. A Fidesz megerősödve az ellenzék jelentősen meggyengülve néz az elkövetkezendő majdnem két év elé, mígnem újabb országgyűlési választásokat kell tartani.

A tavaly őszi önkormányzati választások részleges, de el nem hanyagolható mértékű győzelme ellenére az ellenzék egésze siralmas állapotban van. Milyen hatalom az, ahol pénz, paripa, fegyver nélkül úgy kell békét építeni, hogy közben készülni kell a következő háborúra? Pontosan lehetett tudni, hogy az önkormányzati választások után egyre szűkülő lehetőségek mellett kellene bizonyítani az ellenzéki választók számára, hogy érdemes volt az árral szemben szavazniuk, mert jobb és élhetőbb környezetben élhetik hétköznapjaikat. Sőt, mindez önmagában még kevés a boldogsághoz: meg kell győzni az addig nem ellenzékre szavazókat is, hogy megéri őket választani.

Nézzük csak

Az ellenzék legerősebb pártja a DK csak azon az áron volt képes ezt elérni, hogy  szavazatokat tudott átkonvertálni az MSZP-től, vagyis ezzel nem nőtt az ellenzéki szavazók száma csak pártot váltott. Naponta tíz tiltakozó közlemény és átok a NEResek fejére kevésnek tűnik ahhoz, hogy befolyásukat növelni, szavazótáborukat gyarapítani tudják. Ahogy mára már igencsak elkelne egy új program is a korábban készített 360 pont helyébe. A “Mi európai magyarok” unós-untalan ismételgetése elkoptatta az igazából soha nem tisztázott tartalmat. Ráadásul a nyugati demokráciákhoz és az Egyesült Európához való tartozás nem a párt hibájából némiképpen megfakult elsősorban az Unió problémamegoldó képességének hiánya miatt.

A párt növekedésének vörös vonala még mindig Gyurcsány személye.

Ellenzéke nem csak a kormánypártok soraiban kereshető, hanem a vele szövetségre lépőkében is. A politikus pártelnök, volt miniszterelnök minden ellenséges felhang nélkül maga a politikai paradoxon. Felesége, Dobrev Klára minden olyan képességgel rendelkezik amely a modern baloldali politika hazai vezetőjévé teheti, hátterében férjével a hazai baloldali palettán felülmúlhatatlan páros lehetnek. Brüsszelben az elvi politizálás mellett megtanulhatja  a politikai kompromisszumkészség tudományát is.

Az sem ártana, ha kevésbé doktriner, mondhatni liberálisabb attitűd felé orientálódna, mert csak így lesz lehetősége a nyugdíjas szavazók pártját kibővíteni a fiatalabb korosztályokkal. 

A Jobbik lassan a néppártosodás útján hal hősi halált. Hiába, rögös az út a szélsőjobbos, erősen rasszista, néhol antiszemita imidzset demokratikus és néppárti  köntösbe öltöztetni. Simicska visszavonulása nem csak a pénzt vitte el a konyháról, de a főszakács is lelépett, látva hogy nem lesz a továbbiakban pénz minőségi alapanyagok beszerzésére.

Vona, biztos apanázzsal a háta mögött elkezdte formálni magáról a nagy Gondolkodó szobrát, csak hát mint tudjuk Auguste Rodin nem születik minden nap, és számos komoly jövőbe látó megesküszik rá Vona személyében nem jött el hozzánk az új Mester.

Igazságtalan lenne, ha nem emelnénk ki Jakab Péter pártelnök szónoki képességét, viszont azt is hozzá kell tenni, hogy tudhatjuk:

 eredményes egyszemélyi vezetéshez nem romboláson, hanem építkezésen keresztül vezet olyan út, amely egyre több szavazóban mutatkozik meg, nem pedig a közös csónakban evezők fogyatkozó számában.

A demokratikus építkezés valahogy nem a szélsőjobb világa, nehéz feladat a farkast báránybőrbe bújtatni méghozzá úgy, hogy azok a farkasokból lett bárányok balgán bólogassanak.

Lassan eldőlni látszik: nem igazán Lehet Más a Politika. Legalábbis nem úgy, ahogyan azt a párt elképzeli. Nehezen veszik tudomásul, hogy még egy zöldre festett lobogó sem elég ehhez! A politika credoja helyett egyre kevesebben hajlandók komolyan venni csupán a jelszavakat belső tartalom nélkül.

Először kellene a tartalom, ahhoz a forma és utána jöhet csak az amfora.

*(Bocsánat a fiatalabbaktól, akik nem élvezhették már azt a szállóigévé nemesült reklámot miszerint: Tartalomhoz a forma: AMFORA. Az Amfora egy szépművészeti tárgyakat forgalmazó bolthálózat volt.) Ungár Péter nagy utat tett meg a 2018-as országgyűlési választások óta, vajon számára az LMP politikai tévútja követendő, avagy megtalálja helyét egy másik párt jövőt ígérő struktúrájában?

A pártélet benjáminja, a Momentum Mozgalom választási sikerei után lassan elsajátítja azt a politikai gondolkodást  amely a jelentős pártokká válás eléréséhez elengedhetetlen. Az ellenzék baloldala árulást és ezer halált szórt fejükre amiért a joggal kedvelt Donáth Anna helyett egy politikai kaméleonként, sőt korára való tekintettel politikai pedofilként aposztrofált Körömi Attilát választották az elnökségbe. Pedig ha a balos polgár megpróbálna nem csak a mételytől félő hívőként gondolkodni, akkor rájöhetne, hogy

a Momentum csak egészséges választ adott arra a helyzetre ami a Jobbiktól most leszakadó, de a baloldalt és a Fideszt csípőből elutasító választók, vagy éppen a jelenleg pártot nem találók nagy számát próbálja akoljába begyűjteni!

Nekik van erre a legnagyobb esélyük, mert politikájuk elsődleges célja nem más, mint a Fideszt leváltani akarók legnagyobb közösségévé válni. Továbbmenve, az egyetlen közösség amit a Fidesztől leszakadó értelmiség is fel tudhat vállalni. Jó úton haladnak. A fanyalgóknak csak annyit: ha Heller Ágnesnak nem volt büdös a Vona vezetésű Jobbikra – kényszerből ugyan – de partnerként tekinteni a Fidesz leváltása érdekében, akkor a Momentum sem lehet annyira finnyás, hogy ne éljen a lehetőséggel.

A Párbeszéd az a párt, amelynek a legrosszabb, de egyetlen fennmaradást kínáló lépése volt amikor szövetségre lépett az MSZP-vel, sőt ezáltal taglétszámát tekintve túlreprezentált lett az országgyűlésben.

Mára világcsúcsot döngethet politikai befolyásával, már ha a párt tagjainak és szimpatizánsainak létszámát veszem alapul. Lassan lepereg róluk az MSZP-ről rájuk fröccsenő sár, kevés közösséget vállalnak velük, sokkal inkább beolvadnak a közös ellenzék masszájába.

Az MSZP, az egykori kormánypárt, később legnagyobb ellenzéki párt ma haláltusáját vívja. Szavazóik számát valahol a bejutási küszöb fölött mérik, de nem sokkal.  Az utóbbi években szépen lassan elveszítette infrastruktúráját és hátországát. Választói ma már igazából csak a nagy öregek és a zavarosban halászók, akik még megélnek valahogy a párt nemlétező farvízén. Pontosabban ez a farvíz ma már leginkább a Fidesz farvize. Puch László kiválásával ugyan azt hihette volna a külső szemlélő, hogy a valaha szebb napokat látott együttműködés is elveszik, de nem. Botka kiválása világossá tette, hogy alig maradt legény ezen a vidéken. Már aki képes lehet ezt a pártot  bármiféle jövőbe vezetni. Persze azt Botka sem bizonyította, hogy alkalmas lenne  a vezetésre, sőt.. Szanyi kapitány távozásával csak egy színfolt tűnt el, érték aligha. Feltörekvő nemzedék a láthatáron sincsen  miként  markáns egyéniség sem. A jelenlegi elnökkel pusztán azt lehetett elérni, hogy csónakjuk  a víz felszínén maradt, evezőjük azonban egy sem. Eltűnt az infrastruktúra, csökkent a tagság és a választók száma, szétesőben nemcsak a párt, hanem lassan annak az illúziója is, hogy ebből még valaha szín lehet a pártok palettáján.

Ha minden így marad a pártot a nem távoli jövőben
“békévé oldja az emlékezés”.

Elnökválasztás előtt áll az MSZP. Tavaly óta húzzák-halasztják a kongresszust. Haladékot adott a vírus is, mostanra azonban elodázhatatlanná vált mivel, hogy – stílusos maradjak – rendezni végre közös dolgaikat lenne munkájuk nem is kevés. Hacsak nem a nulla felé konvergálás a cél. Feltétlenül lélegeztetőgépre van szükségük. Már csak az a kérdés melyik típusú lélegeztetőre csatlakoznak: amelyik közös csatornán keresztül juttat friss levegőt a fuldoklónak, vagy külön, önálló géptől remélik az életben maradást.

A májusra tervezett tisztújító kongresszus új időpontja valamikor őszre tehető.

Nagy választék nem lehet az elnökségre aspirálók között. Egy karizma ellen beoltott  pártelnök, nyakában a színtelen szagtalan frakcióval; talán Újhelyi István jöhetne számításba, habár mint választási kampányfőnök igencsak leszerepelt, az pedig nem túl jó ajánlólevél az elnöki aspiráció szempontjából. Végezetül a mostanság nem véletlenül aktivizálódó Mesterházy Attila is bejelentkezett az elnöki székre. Mesterházy kiváló szervező és erőskezű vezető volt, igaz belőle is hiányzik a politikai éleslátás, és többször bizonyította nehezen viselne el egy Gyurcsány vezette DK-t domináns erőnek.

Ez utóbbi tulajdonsága Orbán Viktor Fideszének kapóra jöhet, merthogy arrafelé jobban szeretik az erősen fragmentált ellenzéket, mint a töredezettségmentesítettet! 

Kimondatlan érdeke  nem csak életben tartani az MSZP-t, de felerősíteni is, megakadályozva az egységes baloldali alternatívát és jelen állás szerint ezzel biztosíthatják maguknak a következő országgyűlésben akár az újabb kétharmados többséget is. 

Mostanság a Fidesz média által nagydobra vert Kórozs féle videón csámcsog minden médium, és nem is olyan furcsa módon ennek élharcosa az egyre inkább NER kompatibilissé váló ATV napestig ismételgette az MSZP újabb baklövését, hogy minden szoci szavazó pártjának megmaradása zálogaként új messiásért kiáltson. Erre szokták mondani, hogy minek nekem ellenség, ha ilyen barátaim vannak. Pedig ellenségből sem szenvednek hiányt.

Az összehangolt Fidesz támadást és Mesterházy antrée-ját  a lelkes konteó-gyártók rögtön fideszes ármánynak vagy Mesterházy árulásának vélték. Egyelőre mindenki gondol amit akar.

E sorok írójának fülébe cseng, amit Puch László a Népszavával kapcsolatban Rangos Katalinnak mondott: választhattam, vagy elfogadom a kormányzat reklámját az újságban vagy nincsen újság. Így jár a Népszavával együtt maga a párt is. Mára ott tart az MSZP, hogy a baloldal elárulása fennmaradásának egyetlen útja.
Béke poraira.

A DK nem megy el és tiltakozik

A kormány a mai napra hétpárti egyeztetést hívott össze a pártok finanszírozásáról. A DK nem szeretne biodíszletként a egyeztetésen  részt venni. Ugyanakkor tiltakozik a szerinte meghamisított KSH adatok ellen.

A kormány a felhatalmazási törvény előtt is egyeztetésre hívta a pártokat, és fogadkozott, hogy a teljhatalomnak lesz időkorlátja, nem akarnak korlátlan időre szóló felhatalmazást Orbán Viktornak. Tudjuk, hogy utána mi történt. Most azt kéri tőlünk, hogy játsszuk el, hogy velünk itt bármiről egyeztetnek.

Orbán Viktor azok után, hogy egyeztetés nélkül tűzte ki az érettségit a járvány csúcsával egy időre, egyeztetés nélkül dobta ki a betegeket tömegesen a kórházainkból, egyeztetés nélkül csinálta meg Európa legkisebb és leghatástalanabb mentőcsomagját.

A Demokratikus Koalíció nem megy el a mai, pártfinanszírozásról szóló álegyeztetésre.

Nem leszünk biodíszlet, pontosan tudjuk, hogy ahogy mindenről, úgy a pártok finanszírozásáról is a teljhatalommal kormányzó Orbán Viktor fog dönteni. Tekintve, hogy a DK állami támogatásának egyik felét a kormány, a másikat a szintén fideszes Állami Számvevőszék már elvette, velünk egyébként sem lenne miről egyeztetni. Szomorúan látjuk, hogy Orbán Viktor továbbra sem a járvány és a válság ellen, hanem az ellenzék ellen harcol, és teljhatalmának köszönhetően továbbra is bármit megtehet.

Kutatóintézetek 300 ezerre teszik míg a KSH 56 ezerről beszél

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint egy hónap alatt 56 ezer magyar vesztette el az állását a koronavírus-járvány okozta válság következtében. Ez még akkor is brutálisan magas szám, ha valószínűleg köszönőviszonyban sincsen a valósággal, hiszen más kutatóintézetek az új munkanélküliek számát már 300 ezerre teszik. Mindez pedig azért, mert a kormányzat a naponta előadott hurráoptimista sikerpropaganda és az Európai Uniótól érkező segítség elhazudása mellett a kisujját sem mozdítja a munkahelyek megmentéséért és a bajbajutott családok megsegítéséért.

Úgy látszik, Orbán a válság közepén is a jól bevált receptet követi: a haveroknak és a focira ömlenek a milliárdok, míg a magyaroknak semmi sem jut.

A Demokratikus Koalíció felháborítónak tartja, hogy amíg a NER-oligarchák a válság közepén is vígan hízhatnak tovább, addig az ici-pici orbáni mentőcsomagból szinte egy fillér sem jut a munkájukat elvesztőknek, és a válság miatt tönkremenő családoknak. Az új munkanélküliek brutális száma ismét csak azt bizonyítja, hogy ez a kormány nem tudja, és nem is akarja kezelni a válságot.

A kutyámat sem!

Csak szólok  Müller Cecília országos tisztifőorvos asszonynak, hogy kutyám egészségét nemigen bíznám rá még ilyen vírusterhes  időkben sem. Igaz, alig van olyan kormánytag akire ugyanezt ne mondhatnám el élükön a katonásdit játszó miniszterelnökkel.

Már mindenki elfelejtette Cecília asszonynak, hogy februárban nyugodt szívvel jelentette ki a vírus nem tud hazánkban kárt tenni. Azóta Szent Johannaként a küzd a hazánkban kárt tenni nem tudó járvány ellen. Naponta sok-százezren hallgatjuk az Operatív Törzs egyenruhásai között megbújó asszonyság sületlenségeit. Nem sorolom fel mindet, megtették azt már sokan. Sírni kellene rajta, de Kárpátokba szorult népünk inkább csak röhögni tud szerencsétlenségén ahogy megpróbál néhány értelmes mondatot kisajtolni magából. Nemigen sikerül.

Egyet mégis szeretnék megemlíteni. Azt amelyiket napok múltán sem sikerült megemésztenem. “Nincs az a teszt, ami a járvány terjedését meggátolja” – mondta Müller Cecília. Nincs? Tényleg nincs?

Azt még félkegyelműségem is tudja, hogy a sorozatos tesztelés közvetlenül valóban nem gyógyít meg senkit, de rengeteg ember további fertőződését megakadályozhatja, mert a fertőzöttekben hetekig tünet nélkül lappangó vírus akaratlanul is számtalan emberre átterjed. Ha csak egy kicsit is jobb lettem volna matematikából ki tudnám számolni, hogyan hatványozódik ezáltal a fertőzöttek száma! Ja, hogy ez Önnek ez nem számít? Az sem számít ugye, hogy a vírusfertőzésen akár tudtukon kívül is átestek tesztelése lehetővé tenné az igazán munkaképes populáció bevetését a gazdaságban vagy a járvány elleni védekezésben, arról már nem is beszélve, hogy

a tőlük levett vérplazmával a súlyos betegek gyógyítását is elő lehetne segíteni.

(Ha ez nem lenne elegendő indok az anyagi érdekeltség iránt fogékony kormány számára, “az ötös számú vágóhíd”, akarom mondani az ötös számú párttagkönyv tulajdonosának közeli hozzátartozója  állítólag érdekelt a közszájon forgó vérplazma bizniszben…) Ez nagyobb üzletnek ígérkezik ilyen járványterhes időkben mint kedvenc futsal bajnokunk  biznisze, aki

képes volt az USA-ban ragadt honfitársainkat fejenként nyolcszáz dollárért, háromszori leszállás mellett hazamenekíteni, amikor 450 dollárért Bécsig hozathatta volna őket a Delta légitársaság menetrendszerű és üresen tátongó járatain.

Ő mégis nyert ezen a ráfizetésen, ha mást nem is politikai hasznot feltétlenül.

Figyelmébe ajánlanám az Operatív Törzs elmebajnokainak, hogy ez most nem a Nagyfőnök 2022-es újraválasztása érdekében tett kommunikációs hadjárat, hanem kivételesen egy valós ellenséggel vívott harc, amelyet csak a fertőzöttek és az elhunytak számában megmutatkozó ellenséggel szemben kell megvívni.

Vegyék észre, hogy a még január végén és februárban is a migránsok elleni szellemharcot vívó kormányfő egyszer csak rájött, hogy visszaszállhat fejére a 2006-ban kisded politikai érdekek miatt megtorpedózott, de valójában életképes és strukturálisan is megújulást ígérő egészségügyi reform kivégezése. Rájött, hogy a kommunikáció ez egyszer nem segít a láthatatlan, de valóságos ellenséggel vívott harcban csakhogy a másfél évtizednyi késlekedést nem lehet néhány hét, de néhány hónap alatt sem bepótolni.

Azóta másról sem szólnak a dicső bejelentések, mint hogy ennyi meg annyi maszkot, lélegeztetőgépet, hoznak Kínából a bérelt repülőgépek. Az már más kérdés, hogy a katonásdit játszó  vezérlőtábornok plecsnikkel teleaggatott tisztekre bízta szakértők helyett az irányítást, így fordulhatott elő, hogy a pillanatnyi elmezavarukból és szakmai hivatástudatukból itthon maradt egészségügyi dolgozók különös veszélynek tették ki magukat még akkor is, amikor a leszálló repülőgépeket majdnem katonai tiszteletadás mellett kormánymédiás kameratenger fogadta a reptéren. Csakhogy az egészségügyisek számtalan helyen napokkal később sem láttak semmit azokból a védőfelszerelésekből. Meg is van az eredménye, közel kilencven egészségügyi dolgozó van karanténban. Egymásra mutogatás helyett mivel igazolható, hogy

egy idősotthonba a lezárt kapuk mellett is bejutott a vírus, és amikor több beteg egyértelmű tüneteket mutatott még napokig nem teszteltek le mindenkit!

Meg is van az eredménye: eddig öt halott és száznál több fertőzött. Mindezt aközben, hogy Cecilia asszony mosolygó arccal mondja a kamerákba, minden rendben és az előzetes tervek szerint megy! Gratulálok.

Az ellenzék meg csak áll “de” büszkén a vártán.

Vég nélkül gyártják követeléseiket, azzal sem törődve, hogy nap nap után beleszaladnak jól irányzott politikai pofonokba. Nem véletlen, hogy egyre inkább földbe döngölik őket. Joggal tiltakoznak a demokrácia felszámolása ellen, de a járvány paravánja mögé bújva senkit sem érdeklő tiltakozásaikat, követeléseiket küldözgetik a médiának, miközben a kormány úgy hagy rájuk a járvány leküzdésére lakossági feladatokat, hogy nemhogy pénzt nem ad a plusz költségekre, de még jelentős adóbevételt is elvon tőlük.

Széttárt kezekkel közlik nem tudnak mit tenni ellene semmit.

Csodálkoznak majd amikor a cselekvés elmaradásáért rájuk hull majd a népharag, amit csak felerősít a kormánysajtó.   Még ilyen militáns közegben is meg lehet és meg is kell  tagadni az utasításokat, ha tudván tudják végrehajtásukkal végzetes katasztrófákat idézhetnek, idéznek elő.  Persze ez esetben az ellentmondás felelősségét is vállalni kellene arra pedig ez az ellenzéki garnitúra úgy látszik nem képes. A világ még az őket sújtó járvány ellenére is hangosabban  tiltakozik az magyarországi rendeletek ellen, mint a hazai ellenzék. Azt is mondhatnám rájuk: puhapöcsűek.

A Fidesz ismét jól számolt: a puhapöcsök hangja még sajátjaik mindegyikéhez sem ér el, míg az ő kommunikációs diadalmenetüknek százalékban is mérhető hozadéka van.

Az se befolyásol semmit, hogy Matolcsy látnoki képességekkel megáldott kincstárkezelő szerint az idén 3%-os gazdasági növekedés várható, addig természetesen csakis határon kívüli (Bloomberg) használatra Varga úr bevallja, az idén recesszióra számít a kormány.

A Vezérlőtábornok is teszi a dolgát: teljes harci védőöltözetben valamelyik kórház intenzív osztályára látogat melyről minden híradó számára színes, szagos anyag készül.  Vízen ugyan nem jár, de lesz olyan orgánum, mely terjeszteni fogja, hogy a meglátogatottak hány százalékkal nagyobb arányban gyógyultak meg, mint akiknek nem jutott ebből a kiváltságból.

Végezetül nyugodjon le mindenki a kormány tervez, a vírus végez. És majd lesz valami.

De a kutyámat nem bíznám egyikükre sem!

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK