A mai napon hivatalossá vált, hogy Puzsér Róbert lesz az LMP budapesti főpolgármester-jelöltje, miután 26-an igennel szavaztak a kongresszusból 1 tartózkodás és 6 nem mellett.
Gratulálok Ungár Péternek, hogy a Fidesz kétharmadért folytatott ádáz és győztes csatája után biztosítja “felfedezettjével” Tarlós számára a főpolgármesterséghez vezető utat!
Az LMP és Puzsér megérdemlik egymást, de a Budapestiek ennél sokkal többet érdemelnének!
A levélírók szerint „ a CEU kitaszítása magyar emberek életét dúlja fel és megfosztja a következő generációkat, hogy saját hazájukban, a régió legjobb egyetemén tanuljanak. 2017 áprilisa óta az egyetem jövője bizonytalan, ami sok száz magyar család mindennapjait sújtja.”
„Meg kell hallani az emberek hangját” — idézik Orbán Viktor szavait. „Nem kérünk mást, mint hogy a Miniszterelnök úr érvényesítse ezt az elvet a mi ügyünkben is. Vessen véget a romboló bizonytalanságnak életünkben! Hallja meg a hangunkat! A CEU költözésének komoly tétje szorul háttérbe: a költözés hazaszerető magyar emberek életét, egzisztenciáját fenyegeti. A CEU nem egy gyártósor, költözése nem logisztikai probléma. Súlyos következményei vannak számunkra, a CEU magyar állampolgárai számára. Erről azonban keveset hallunk 2017 áprilisa óta. Szeretnénk a Miniszterelnök úr figyelmét felhívni: a CEU csuklóztatása emigrációra kényszeríthet magyarokat.”
Az alábbiakban a miniszterelnökhöz írott levelekből idézünk.
„Korrekt szerződésünk, versenyképes fizetésünk van. Miután visszatértem GYES-ről segítettek megkönnyíteni ezt. Jövő tavasszal ismét szülési szabadságra megyek és már csak remélni tudom, hogy lesz hova visszajönnöm dolgozni.”
„Vidékről érkező roma vagyok, a CEU lehetőséget adott számomra, hogy hátrányos helyzetből egy nemzetközi egyetemre kerülhessek…”
„Azért jöttem haza, hogy három gyermekemet itthon, magyarként nevelhessem. Ha a CEU Bécsbe költözik, akkor mit mondok a gyerekeimnek? Miért? Miért nem ölelhetik meg az apjukat hétköznap esténként, amikor Bécsben kell lennem, hogy tanítsak?” – teszi fel a nyomasztó kérdést a Miniszterelnöknek küldött levelében egy édesapa, a CEU oktatója, Zawadowski Ádám, magyar állampolgár.
„A régió egyik legkiválóbb egyetemén kutathatok, nem kell lemondanom arról, hogy itthon legyek a családommal (amely ugye Ön szerint is fontos) és a barátaimmal. Itthon vásároltunk lakást, itthon szeretnék férjhez menni és családot alapítani” – üzeni Orbán Viktornak Fischer Paula, a CEU Kognitív Tudományi Tanszékének doktori hallgatója, magyar állampolgár. Sokakkal együtt ő is azt kéri levelében a Miniszterelnök Úrtól: írja alá az államközi megállapodást, ahogyan ezt már New York állam oktatási kormányzata megtette. Biztosítsa a CEU megszokott működését évi több mint 300 magyar hallgatónak, ahogyan Paula fogalmaz — itthon.
„A CEU és a Közép-európai Egyetem szimbiózisban él. Nem lehet az egyiket elűzni, és a másikat megtartani. Ha Ön nem írja alá a régóta kitárgyalt, az asztalán heverő megállapodást New York állammal, akkor nemcsak a CEU-t üldözi el Magyarországról, de ellehetetleníti a KEE-t is” – állítja Kertész János magyar állampolgár, aki munkatársaival új tudományos műhelyt épített fel Budapesten, a CEU-n: a világ első olyan tanszékét, amelynek nevében szerepel a hálózattudomány. A tanszéken dolgozó Barabási Albert-László az, aki az MTA-s Lovász Lászlóval és a prágai Károly Egyetem kutatójával közösen elnyerte az ERC Synergy pályázati támogatását, 9,8 millió euró értékben. Ebből is látszik, hogy a CEU ezer szállal kötődik a magyar tudományos élethez is.
„Erdélyi magyarként többször is szembesültem azzal, hogy a környezetem szívesebben látna inkább kinn, mint bent. A CEU segített kialakítani a valahova tartozás érzését, befogadott, és egy olyan helyet biztosított, ahol a munkát jelentős tudás, szakértelem és fejlődni akarás jellemzi. Most, ebben a válságos időben úgy érzem, hogy elveszítem azt a helyet, ami be- és elfogadott” – írja keserűen Savos Iulia, a CEU munkatársa, magyar állampolgár.
„A már évek óta tartó bizonytalanság sok, a CEU-n oktató és dolgozó honfitársunk életét keseríti meg. Sokuk számára ez az intézmény nem csak a tudományos életük fontos helyszíne, hanem megélhetésünk forrása is.” – egészíti ki tárgyilagosan Iulia gondolatait Taba Szabolcs magyar állampolgár, szintén a CEU munkatársa a Miniszterelnöknek küldött levelében.
A levelek közzétételére létrehozott honlap: https://halldmegahangunk.tumblr.com/
Kósa Lajos nagyon tudhat valamit, mert ilyen kvalitásokkal, mint amilyenekkel majdhogynem napi rendszerességgel elkápráztatja a nyilvánosságot, még mindig a politika élvonalában lehet. Most legutóbb például azt tudta mondani a Népszavában, hogy a CEU nem fog Bécsbe költözni, mert nem is akar, ugyanis az egyetem tudja, hogy Budapest jobb hely, mint Bécs.
Hogy ez utóbbit Kósa honnan tudja, nem tudhatjuk. Talán Lázár János emlékezetes bécsi videójából tájékozódott, amiből megtudhattuk, hogy Bécsben fehér ember már ki sem mer menni utcára, mert ellepték a várost a bevándorlók, mindenkii fél, bedeszkázzák az ajtókat és az ablakokat, annyira rettegnek a bécsi emberek, hogy az Budapestig elhallatszik.
De nem csak azt tudja Kósa, hogy Budapest jobb hely Bécsnél, hanem azt is, hogy a CEU csak mórikálja magát, magyarul, játssza az eszét, miközben esze ágában sincs Bécsbe költözni, csak fut még egy kört.
Ha Kósa Lajos ezt tényleg tudja valahonnan, akkor az baj. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a kormány valószínűleg az utolsó pillanatban – mondjuk november 30-án pénteken – mégiscsak aláírja a CEU budapesti működését biztosító egyezményt. Vagyis, a kormány csak szórakozik a CEU-val, és nem utolsósorban a magyar emberekkel, különös tekintettel a fiatalokra, akiknek nem mindegy, hogy Magyarországon milyen feltételek között zajlik az oktatás.
Sokkal valószínűbb persze, hogy Kósa Lajos nem tud semmit arról, hogy a CEU Budapesten maradna. Csak blöfföl, mert e tárgyban is akart valami maradandót mondani. Mellébeszél, mint amikor a kupakok áfáját magyarázta el az
újságíróknak, és amit mond, az ugyaannyira érthető, mint amikor hutuk és tuszik helyett stüszikről tartott emlékezetes kiselőadást.
Ezzel az utóbbi megjegyzéssel Tarlós azt kívánta hangsúlyozni, hogy bár 15 pontos megállapodást írt alá Orbán Viktor miniszterelnökkel a főváros és a kormány együttműködéséről, önállósága megmaradt, és az ő megkerülésével nem dönthet fontos kérdésekben a kormány.
Az LMP-nek más a véleménye erről. Határozott meggyőződésük, hogy nem az aluljárókat kell lezárni, hanem a hajléktalanok lakhatását megoldani és a munkavállalást elősegíteni. A hajléktalanokat nem büntetni kell, hanem a hajléktalanságból kivezető utakat kell biztosítani. Tudomásul kell venni, hogy a fővárosi hajléktalan-ellátás jelenlegi formái nem nyújtanak tartós megoldást, erre jellegükből adódóan nem alkalmasak. Ezért haladéktalanul hatályon kívül kell helyezni az életvitelszerű közterületi tartózkodás tilalmához kapcsolódó jogszabályokat.
Ráadásul az aluljárók lezárásának megoldásával azoknak is aránytalan hátrányokat és nehézségeket okoznak, akikkel egyébiránt a legkevesebbet foglalkoznak, pedig állítólag a hajléktalanság kriminalizálása pont az ő érdekükben történik: a városlakóknak, a budapestieknek.
A Párbeszéd szerint az aluljárók éjszakai lezárására tervezett 100 millió forintot inkább lakhatásra kellene fordítani, és a téli krízisidőszakban meg kellene nyitni például az Országházat a hajléktalanok számára éjszakára. V. Naszályi Márta, a párt fővárosi képviselője szerint a Fővárosi Önkormányzat ezzel „gyakorlatilag biztos fagyhalálba” kényszeríti hajlék nélküli embereket.
Szerinte az Emberi Erőforrások Minisztériumának közlése ellenére nagyjából 2-3 ezer férőhely hiányzik a hajléktalanokat ellátó rendszerből, ezért nem a kormány budai Várba költöztetésének kellene nemzetgazdasági okból kiemelt feladatnak lennie, hanem annak, hogy minden magyar embernek méltó lakhatást biztosítsanak, és „ezt diktálná emberségünk is”. Példaként említette, hogy a paksi bővítésre szánt 4 ezer milliárd forintból 800 ezer kollégiumi férőhelyet és 200 ezer bérlakást lehetne építeni, az aluljárók éjszakai lezárására szánt pénzből pedig akár száz hajléktalannak is lehetne egy évig piaci áron lakást bérelni.
Ahogy Párizsban megnyitották a középületeket, például a városházát a téli krízisidőszakban a hajléktalanok előtt, úgy a Párbeszéd szerint a Parlamentet és a Városházát is meg lehetne nyitni a téli krízisidőszakban éjszaka a hajlék nélküli, rászoruló emberek számára.
Mirkóczki Ádám (Jobbik) szerint jogellenesen érkezett Magyarországra a hazájában jogerősen elítélt Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnök. Mint mondta, úgy tűnik, a magyar kormány feladta menekültellenes politikáját és befogad egy menekültet, aki nem politikai, vallási okokból, vagy háború elől, hanem az igazság, börtönbüntetés elől menekül.
Vitatta azt a kormányzati álláspontot, hogy jogi kérdésről lenne szó, mondván, ha valóban az lenne, akkor ennek az embernek útlevél hiányában a tranzitzónában lenne a helye. Országukban megbukott diktátorok menekülnek így egymástól egymásig, mondta, majd azt firtatta, milyen szerepet játszottak az ügyben a magyar hatóságok.
Orbán Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára szerint a volt macedón miniszterelnök menedékjog iránti kérelmet nyújtott be, annak elbírálása folyamatban van. A 2007-es menedékjogi törvény 71/A. paragrafusának 7. bekezdése tette lehetővé, hogy a volt kormányfő kérelmét ne tranzitzónában nyújtsa be. Az államtitkár hozzátette: ez a rendelkezés arról szól, hogy különleges bánásmódot igénylő személyek esetén a határon lefolytatott eljárás szabályai nem alkalmazhatóak.
Hangsúlyozta: sem a magyar állam, sem a magyar hatóságok nem segítették Nikola Gruevszkit a Macedóniából való kijutásban.
Arató Gergely (DK) a Gruevszki-ügy kapcsán több kérdést is megfogalmazott. Többek közt azt, hogy miként jöhetett be az országba útlevél nélkül az elítélt volt macedón miniszterelnök; miért nem a tranzitzónába került; az elítélt bűnöző valóban Orbán Viktor egyik ingatlanjában vendégeskedett-e, vagy esetleg megkapta az előzőleg befogadott, körözött bűnöző Pharaon házát a kormányfő szomszédságában. Az egy ilyen vendégház nemzetközileg körözött bűnözőknek és terroristáknak?
Miért nem fogták el a menekülő volt miniszterelnököt, hogy megkezdődjön a kiutasítási eljárása? Volt Gruevszkinek letelepedési kötvénye? Ki az a magyar kormányban, aki embercsempészetben vett részt? A Fidesz regisztráltatta magát bevándorlást támogató szervezetként? Befizette a különadót? Putyin ezt parancsba adta?
Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára szerint kérdéseknek álcázott politikai állítások hangzottak el. Megerősítette, hogy a magyar állam nem segítette Nikola Gruevszkit a Macedóniából való kijutásban; a magyar hatóságok jogszerűen tették lehetővé, hogy menedékjogi kérelmét a bevándorlási hivatal budapesti központjában nyújtsa be, illetve ott hallgassák meg. Nikola Gruevszki jogszerűen tartózkodik Magyarországon, mondta.
Csárdi Antal (LMP) Budapest egyesítésének 145. évfordulója kapcsán úgy értékelt: a főváros és a kormány közötti szerződéssel Budapest a kabinet gyámsága alá, jobbágysorba került. Ezt igazolja a létrejövő fejlesztési tanács – tette hozzá. Szerinte a főváros adóssága újratermelődött, a fővárosi közszolgáltatóknak nincs pénze fejlesztésre.
Orbán Balázs válaszában közölte, együttműködésben tud az ország fejlődni, a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa pedig a szakmai szervezetek segítségével kidolgozza Budapest 10 éves városfejlesztési tervét. Elmondta, 2010 óta Budapesten 2100 milliárd forintnyi fejlesztés történt, az elmúlt nyolc év a megvalósult fejlesztések története, szemben az azt megelőző nyolccal.
Deutsch Tamás most a bécsi Kuriernek arra a hírére reagált a maga sajátos módján, hogy a lap értesülése szerint Soros György Sebastian Kurz osztrák kancellárral tárgyalt, s megbeszélésük fő tárgya az egyetem Bécsbe költözése volt.
Ilyen nagyvonalúak vagyunk mi, magyarok. Van egy minden tekintetben értékes egyetemünk, de mi annak örülünk, ha mások örülnek. Most például az oasztrákok, akik ingyen és bérmentve kapnak egy jól működő, gazdasági és táradalmi hasznot hozó felsőoktatási intézményt.
Deutsch Tamás örökbecsű szavaival élve: Ennyi.
Budapest ma óriási fejlődés kapujában áll, a következő évtizedben a város történetének legsikeresebb korszakát élheti meg. Ezt mondta Orbán Viktor a főváros napján tartott budapesti ünnepségen, ahol aláírták a főváros és a kormány együttműködéséről szóló, 15 pontból álló megállapodást.
„Körülbelül ezermilliárd forintot jelent a fővárosnak a megállapodás, a 3-as metró felújítására is ad 80 milliárd forintot a kormány” – ezt meg Tarlós István főpolgármester tette hozzá.
A fenti mondatokból nem az következik, hogy mi történik Budapesttel az elkövetkező években, hanem az, hogy egy évvel a főpolgármester-választás előtt már elkezdődött a kampány. Fűt, fát ígér budapestieknek a miniszterelnök, persze, abban az esetben, ha Tarlós Istvánt választják jövő ősszel főpolgármesternek. Ha nem, akkor bármi lehet.
Még az is, ami 1998-ban megtörtént. Akkor nyáron alakult meg Orbán Viktor első kormánya, és a választási matematika úgy hozta, hogy ugyanannak az évnek az őszén önkormányzati választások is voltak. Utóbbiakon a Fidesz nem szerepelt jól, Budapesten, számos nagyvárosban, és sok kisebb településen is az ellenzék jelöltjei győztek.
Budapest ezzel kimondatlanul ugyan, de nem titkoltan, bűnös várossá vált Orbán és a kormány szemében. Ezt a fővárosiak nem sok idő elteltével a saját bőrükön is tapasztalhatták. Az Orbán-kormány leállította a 4-es metró építését – ezt, mint tudjuk, csak jóval később fejezték be. Ugyancsak leállították a Nemzeti Színház Erzsébet téren elkezdett építését, helyette egy gödör maradt, amely aztán előbb szimbólummá, majd a budapesti és az idelátogató külföldi fiatalok kedvelt alternatív szórakozóhelyévé vált.
Most meg azt halljuk Budapest születésnapján, hogy a főváros hatalmas fejlődés előtt áll. Nem biztatás, hanem fenyegetés van ebben a kijelentésben, a mondatnak ugyanis van egy második, igaz, ki nem mondott fele. A teljes mondat valójában így hangzana: Budapest jelentős fejlődés előtt áll, abban az esetben, ha ti budapestiek, jól döntötök, vagyis, a Fidesz emberét, Tarlós Istvánt választjátok főpolgármesternek, különben megnézhetitek magatokat.
A budapestiek nem buták, nem könnyű őket átverni, ráadásul emlékeznek arra, hogy mi történt 1998 után szeretett városukkal. És Tarlós Istvánt is jól ismerik, tudják, hogy úgy tesz, mintha szeretné Budapestet, és harcolna a fővárosért, miközben nem Budapestet szereti, hanem a Fideszt és Orbánt, és azért harcol, hogy ne derüljön ki, hogy ő nem Budapestet, hanem a Fideszt és Orbánt szereti.
Orbán (és a Fidesz) nem szereti Budapestet, bűnös városnak tartják, ha tehetnék, sóval hintenék be a helyét, stadiont építenének inkább, legelőt, szántót, saját lábat, szotyiköpködőt.
Orbán és a Fidesz valójában lenézik Tarlóst, és röhögnek a kínlódásán, de úgy tesznek, mintha kedvelnék, mert számukra még mindig Tarlós a legkevésbé rossz megoldás, ugyanis, ha más volna a főpolgármester, nem lenne képes olyan jól képviselni Budapesten Orbán és a Fidesz érdekeit, mint Tarlós.
Az, hogy előválasztáson döntsék el, hogy ki legyen jövő ősszel a regnáló főpolgármester, Tarlós István kihívója, nem jó ötlet. Jó ötlet lehetne, mert van, ahol bevált és hosszú idő óta működik, de nem itt és nem most. Az alábbiakban megpróbálom összegezni, mi szól mellette, és mi az ellen, hogy egy előválasztásnak nevezett procedúra során válasszák ki Tarlós főpolgármester ellenzéki kihívóját.
Abból kell kiindulni, hogy Budapesten az ellenzéknek van esélye Tarlóssal és a Fidesszel szemben. A budapestiek nagyobb része nem kedveli a Fideszt és a kormánypárt fővárosi helytartóját, Tarlós főpolgármestert. Aki az elmúlt időszakban számtalanszor igyekezett bizonygatni, hogy ő, ha kell, Budapest érdekében még a miniszterelnöknek is nekimegy, ám végül mindig kibújt a szög a zsákból.
Tarlós ellen tehát van valódi esély, különösen abban az esetben, ha tényleg csak egyetlen ellenzéki jelölt indul vele szemben. Ez biztosan nem fog megvalósulni, az LMP és a Jobbik minden bizonnyal Puzsér Róbert személyében saját versenyzőt küld a ringbe. Olyan jelöltet, aki maga mondta, hogy nem tartja magát esélyesnek Tarlóssal szemben. Puzsér nem akar főpolgármester lenni, csak főpolgármester-jelölt. Puzsér tehát nagy valószínűséggel el fog indulni a főpolgármesteri székért – vele kapcsolatban csak az kérdés, hogy egy másik ellenzéki jelölt fogja jobban legyőzni, vagy a jelenlegi főpolgármester, a Fidesz támogatásával induló Tarlós István.
Az előválasztás demokratikus intézmény, mert szinte minden a választók szemei előtt játszódik. Ily módon erősíti a választók bizalmát, lám, nekem is van beleszólásom, nemcsak az urnák előtt, de már most is számít a véleményem.
További előny, hogy a választók megismerhetik a jelölt-jelöltek programját. Már persze azok, akiket ez érdekel közülük. A legtöbb ember ugyanis nem programokra, hanem személyekre, vagy pártszimpátia alapján szokott szavazni. Ettől még persze a programok fontosak, olyannyira, hogy szükséges, de nem elégséges minimumnak tekinthetők.
Az előválasztás azt is erősíti a választókban, hogy itt nem mutyi, hanem valódi verseny van. Persze, ez csak azok számára szempont, akik fontosnak tartják a közélet tisztaságát, és nem legyintenek automatikusan, hogy a politika úgyis mocskos dolog, nem lehet, és ezért nem is szokták tisztességesen csinálni.
Az előválasztás legnagyobb előnye, hogy elvileg, ha nem feltétlenül a legjobb, de a legesélyesebb jelölt szállhat szembe a Fidesz emberével, Tarlós főpolgármesterrel. Olyan embert lehet ily módon találni, akire a szavazók viszonylag nagy százaléka voksol majd, esélye van tehát leváltani a jelenlegi városvezetőt.
Az előválasztásnak számos hátránya is van, vélhetően jóval több, mint amennyi haszon származik belőle. Az egymásnak feszülő pártok és emberek azt a látszatot kelthetik a sokévnyi veszekedős közélettől megundorodott polgárokban, hogy na, ezek már megint egymásnak esnek. Vagy, ha nem is veszekszenek, vitatkoznak.
De inkább veszekszenek. Mert az előválasztás arról is szól, hogy mindegyik jelölt győzni akar. Nemcsak Tarlóst szeretné legyőzni a végén, de előtte még a sajátjait, vagyis, az ellenzéki riválisokat.
Nyilván, de legalábbis remélhetőleg, lesznek olyanok, akik az előválasztás során visszafogják magukat, és csakis a szakmai részre koncentrálnak. Hogy mit kezdenének Budapesttel, hogyan tennék szebbé, jobbá, gazdagabbá. Magyarul: élhetőbbé. Mások azonban, akik ettől eltérő személyiségek, óhatatlanul is ellenfeleik személyével foglalkoznak. A múltbeli bűnök felemelgetésével, a politikai bakikkal, esetleges árulásokkal – széles a skála.
A végén a győztes – még csak az előválasztás győzteséről beszélünk – sem örülhet felhőtlenül annak, hogy nyert. Lehet, hogy több szavazatot kapott, mint ellenfelei, de közben súlyos sebeket is kapott, mindenféle rendű és rangú mocskolódások formájában. Vagyis, azok a választók, akik még ingadoznak a Fidesz és az ellenzék jelöltje között, egy sor negatív információt szereznek arról, akire végül szavazniuk kellene. Ez sokakat elbizonytalaníthat, és távol tarthat a szavazástól, miközben Tarlósról csak az ellenzék megmaradt sajtója és igen korlátozott propagandaeszközei fognak kritikus véleményeket közölni.
Már ez is elég nyomós indok az előválasztás ellen, de van még valami, ami talán még ennél is többet nyom a latban. A Fidesz, magyar viszonyok között korlátlannak mondható anyagi erőforrásai révén bármilyen célra, gyakorlatilag bármennyi pénzt képes mozgósítani. Kormánypárti segítők ezreit állíthatja csatasorba annak érdekében, hogy meghekkelje, megtrollkodja az előválasztást, vagyis, hogy egy olyan jelölt győzelmét segítse elő, aki esélytelen, vagy csak kevéssé esélyes Tarlóssal szemben. Végső soron még azt is el lehet képzelni, hogy megfelelő anyagiak bevonásával akár egy ma még teljesen ismeretlen jelöltet is „kinevezhetnek” Tarlós főpolgármester kihívójának. Elég ehhez néhány milliárd forint, és máris olyan jelölt áll a jelenleg főpolgármesterrel szemben, aki nem az ellenzéki szavazók, hanem a Fidesz bizalmát élvezi, és az ő érdekeiket képviseli.
Szerintem ez mindennél nagyobb érv az előválasztás ellen. Persze, meg lehet írni a korlátozott lehetőségekkel bíró nem kormánypárti médiumokban, hogy az illető jelölt valójában nem az ellenzék jelöltje, a közvélemény befolyásolására azonban a kormánynak jóval több lehetősége van, mit az ellenzéknek.
Jelenlegi állás szerint a két ünnep között kezdődik – ennél szerencsétlenebb időpontot nehéz lett volna találni – majd januárban folytatódik a regisztráció az előválasztásra. Ez utóbbi is igen necces időpont, az emberek többsége ilyenkor még a karácsonyt és a szilvesztert igyekszik kiheverni, nyalogatják a sebeiket, jó esetben várják, hogy tavasz legyen.
Szerintem nem az előválasztás a megoldás ahhoz, hogy Tarlós főpolgármesternek hiteles, komolyan vehető, a győzelem esélyével induló ellenfele legyen. Az LMP-vel és a Jobbikkal ebben az esetben nem kell, mert nem lehet számolni – nekik már megvan a jelöltjük és várhatóan nem fognak közösködni a baloldali ellenzéki pártokkaL Utóbbiak ezért azzal tennék a legtöbbet Tarlós és a Fidesz legyőzéséért, ha a januárt azzal töltenék, hogy egymással tárgyalnának egy jó, esélyes jelöltről. Bár talán szokatlan számukra, de nagyon zárt ajtók mögött, úgy, hogy ezekről a megbeszélésekről egyetlen szó, egyetlen hang se szivárogjon ki. Senki se nyilatkozzon, súgjon senkinek, egészen addig, míg fel nem száll a fehér füst. Ha lesznek találgatások a sajtóban, ezekre nem kell semmit reagálni.
Tudom, ez nehéz, gyakorlatilag lehetetlen. Pedig ez a feladat: hogy január végén, vagy február elején egyetlen jelöltet mutassanak be a közvéleménynek, mondván: ő lesz az ellenzéki pártok jelöltje Tarlós főpolgármesterrel szemben.
Bízni kell az ellenzéki szavazók okosságában és értékítéletében. Döntő többségük megérti, hogy miért kell az így kiválasztott jelölt mellé állni.
Az itt leírtak szigorúan az én magánvéleményemet tükrözik. Lehet vele és velem vitatkozni.
„A kormány tiszteletben tartja a CEU döntését és az oktatás szabadsága alapján ők oda mennek, ahova szeretnének”. Ezt Varga Judit EU-kapcsolatokért felelős államtitkár mondta az InfoRádió Aréna című műsorában
A kormány tehát nem gátolja meg, hogy a CEU elköltözzön Magyarországról. Nem húz fel kerítést az osztrák határra, hogy megakadályozza az egyetem elköltözését, nem fenyegeti meg az oktatókat és hallgatókat, hogyha a CEU Bécsben működik tovább, akkor visszamenőlegesen beleírja az alaptörvénybe, hogy ez bűncselekmény. Nem hullajt krokodilkönnyeket a kormány a CEU-ért, és nem is próbálja megakadályozni a távozását.
Aki ilyet mond, esetünkben Varga Judit államtitkár, az vagy gátlástalan gazember, vagy nem értette meg, hogy mi a feladata. Neki ugyanis azon kellene dolgoznia, mert ezért kapja a fizetését, hogy a magyar tudás minél korszerűbb és versenyképesebb legyen, hogy oktatásunk híre a világban ne romoljon tovább, hanem lehetőség szerint javuljon valamelyest. Ehhez képest Varga államtitkár rosszul gazdálkodik a rábízott javakkal, amikor hagyja, hogy egy nemzetközi hírű egyetem a jövőben ne a magyar embereknek hozzon dicsőséget, hanem az osztrákoknak termeljen pénzben is kifejezhető hasznot.
Persze, nem gondoljuk, hogy Varga államtitkár a saját ujjából szopta ezt a cinikus, pökhendi, lekezelő és ebből kifolyólag jelentős mértékben visszataszító kijelentést. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy Orbán Viktor tudta és beleegyezése nélkül ebben az országban egyetlen miniszter, vagy államtitkár sem mer dönteni semmiben, a CEU elüldözése ügyében pedig biztosak lehetünk abban, hogy igen magas helyről jött az ukáz.
Bár a döntés nem az övé, Varga Judit államtitkár ezzel együtt bizonyosan bűnrészesnek tekinthető. Nemcsak a már – CEU-ként – említett vagyon hűtlen kezelése miatt, hanem mert rossz ügy szolgálatába szegődött. Varga államtitkár egy olyan rendszernek lett a kiszolgálója, amely nem érdekelt a művelt emberfők képzésében, és azon dolgozik, hogy a magyar emberek minél nagyobb számban maradjanak iskolázatlanok, tájékozatlanok. Számtalanszor bebizonyosodott már a történelemben, hogy a tájékozatlan, tanulatlan embert sokkal könnyebb manipulálni, mint azt, akinek konkrét ismeretei vannak a világról. Aki semmit sem tud, vagy épphogy csak valamit, azzal bármilyen hazugságot el lehet hitetni, lehet őt riogatni Sorossal, Sargentinivel, a migránsokkal.
Akinek az az érdeke, hogy a tudás csak kevesek kiváltsága legyen, és a magyar emberek minél nagyobb számban alulinformált zombiként éljék le az életüket, az a magyar emberek ellen cselekszik, vagyis, hazaáruló.
Néhány évvel ezelőtt a legtöbb magyar azt sem tudta, hogy létezik a Közép-Európai Egyetem, a CEU, amely magyar és amerikai diplomát ad az oda beiratkozó hallgatóknak. Maga a kormány tette fel a politikai térképre a CEU-t azzal, hogy mintegy negyedszázados működése után hirtelen rájött, hogy az egyetem papírjai nincsenek rendben, s működése nem felel meg a hatályos magyar törvényeknek.
Az egyetem amint tehette, intézkedett, hogy megfeleljen minden előírásnak. – nem mellesleg, ezeknek korábban is megfelelt, ám a magyar kormány utólag változtatott a működéshez szükséges követelményeken. Ám az ügy még így sem oldódott meg, mert Orbán Viktor kormánya nem hajlandó aláírni az amerikaiakkal már jó ideje előkészített szerződést. Indokot nem mondanak, az ezzel kapcsolatos kérdésekre homályos, semmitmondó utalásokkal válaszolnak. Az egyetem működik, így az egyik válasz, míg a másik így hangzik: a törvények mindenkire vonatkoznak.
Michael Ignatieff, a CEU rektora csütörtökön sajtótájékoztatón jelentette be, amit már egy ideje sejteni lehetett: a CEU elköltözik Bécsbe. Hogy ez kinek jó – mármint az osztrákokat leszámítva, akik ingyen és bérmentve kapnak tőlünk egy nagyszerű egyetemet – nem tudni. Néhány hónappal ezelőtt nagy vihart kavart, amikor az új amerikai nagykövet, David B. Cornstein Orbán Viktorral történő találkozása után úgy nyilatkozott: Magyarországon sajtó- és szólásszabadság van, az emberek pedig, akikkel találkozott, elégedettek és boldogok. A CEU jövőjével kapcsolatban többször is kijelentette, hogy mennyire fontos neki és az amerikai kormánynak, és reményét fejezte ki, hogy minden akadály elhárul a további magyarországi működés elől.
Az máig nem világos, hogy Orbán Viktornak – mert hát nyilvánvaló, hogy az ő tudta nélkül kormányzati döntés nem születik ebben az országban – miért érdeke, hogy egy nemzetközi hírű, jól működő egyetem elköltözzön Magyarországról. Túl azon, hogy Orbánék nem túlzottan lelkesednek a tudásért, ezt látjuk a többi magyarországi egyetem, valamint az MTA-hoz való hozzáállásban, de önmagában ez nem indokolja, hogy egy jó nevű és sikeres egyetemet elüldözzenek az országból.
Sokáig azt lehetett gondolni – és ez még ma sincs másként – hogy a CEU adu ász Orbán kezében. A magyar miniszterelnök ugyanis emberemlékezet óta pedálozik, hogy valamelyik amerikai elnök fogadja őt, ám az amerikaiak, akiknek több okuk is van nem kedvelni őt, idáig nem tették meg neki ezt a szívességet. Donald Trump megválasztásával felcsillant egy reménysugár Orbán számára, hiszen az elnök mind politikájában, mind habitusában sokban hasonlít hozzá, ám egyelőre kevés jele látszik annak hogy Trump hajlandó lenn fogadni Orbánt.
A CEU tehát megkezdte a költözést Bécsbe, de még nem intett végleg búcsút Budapestnek. Mint mondják, a magyar főváros az otthonuk, ezért adnak még egy bő hónapot Orbán Viktornak és kormányának, hogy aláírja az amerikaiakkal az egyetem működését biztosító megállapodást. A labda tehát, ahogyan eddig is, a magyar kormány, illetve Orbán Viktor térfelén pattog. Hogy a magyar miniszterelnök mit lép, nem tudni. Lehet, hogy még reménykedik abban, hogy Trump hajlandó lesz találkozni vele, de az sem kizárt, hogy lemondott már erről.
Utóbbi esetben a CEU magyarországi sorsa megpecsételődött. Ha így lesz, annak nem az egyetem, és nem az amerikaiak, hanem a magyar emberek lesznek a valódi vesztesei.
