Kezdőlap Címkék Budapest

Címke: Budapest

Rakpart – (a Budapest sorozatból)

Idilli képpel indít az énbudapestem újságnak a nagy tervről, azaz a rakpartokba való életlehelésről szóló írása. A kép az idősb Antall József (alsó) rakpartot ábrázolja kb. a Széchenyi (fölső) rakpart 4. szám magasságától, a tekintet észak felé irányul, a távolban a Margit híd, a rakparton növényzet, padok és sétáló emberek.

Ahol jelenleg fák és bokrok vannak, ott a képen széles, kövezett sétaút látható, ahol pedig most az autóforgalom zajlik, ott növényzet, azaz sétálás, biciklizés és labdázás számára használhatatlan terület. A képpel kapcsolatban a következők mondhatók:

  • Az autómentes tér láthatóan a felső rakpart oldalfaláig tart. Autóknak itt már nincs helye.
  • Biciklisáv sincs, azaz legfeljebb a sétaúton lehetne kerékpározni, ami erősen ellenjavallt.
  • A régi fákat a kép szerint kiirtották, az újonnan ültetettek nagyságából meg nem az átépítés utáni helyzet látszik, hanem az, milyen lesz a rakpart 20 év múlva.
  • A labdázás nem javasolt, mert a sétaúton mászkálókat meg a padon ülőket eltalálhatja, sőt, akár a vízbe is eshet, és nem ajánlatos az utána ereszkedés.
  • Kisgyereket jobb, ha nem visznek oda, ugyanis a dunai oldal meredek partfalán nincs korlát. Ez természetesen nem akkora gond, mert a terveket engedélyező hatóság (ha nem lenne korlát) azonnal előírja majd a biztonság érdekében.
  • A kép láthatóan egy májusi vasárnapot ábrázol, mikor kellemes az idő. Minden más időpontban és más időjárási körülmények között az itt pihenni és/vagy szórakozni vágyó emberek száma nem valami sok. Az autók persze novemberi esős éjszakán is mennének erre – ha tudnának, de a képet nézve egyértelmű, hogy már nem tudnak.

Mint a lap írja:

Az Újjáéledő Rakpart 2030: sok lesz benne a vízpart, a sport, a szórakozás, azt kell eladni, hogy világörökségi környezetben, csodás panoráma mellett fenntarthatóbb és zöldebb módon legyen élvezhető… A főváros célja az, ami egyszer már a rakpart sajátja volt: legyen mindenkié… Ahogy Karácsony Gergely főpolgármester is kiemelte a sajtótájékoztatón, a Duna a város természetes főutcája, annak mentén és révén jött létre, mégis a belvárosi rész a legkevésbé hozzáférhető, hiszen jelenleg csak a közlekedést szolgálja.

Mindezekből egyértelműen tudható, hogy az átalakítás az autóforgalom rovására történne (azaz nem lesz mindenkié), mégpedig olyan végleges változattal, amely gyakorlatilag eltünteti, vagy legfeljebb szervízúttá degradálja a „természetes főutcát”, amely így természetes főutca jellegét elvesztve promenáddá alakul, mégpedig a promenádoknál szokásos kihasználási óraszámmal: esőben, sötétben, munkaidőben, télen és kánikulában a promenád nem üzemel.

A várható eredmény:

  • Az autósoknak csak nagyon kis része fog tömegközlekedésre váltani. Inkább kerülőutat választ, ami vagy a Kis- vagy a Nagykörút, megnövelve ott az autók számát, csökkentve az átlagsebességet, felturbózva a benzinfogyasztást, a levegőszennyezést, és fokozva az összes arra járó autós idegrendszeri kopását.
  • Mivel a rakparti utak Budapest legjobban szellőztetett útjai a szennyezés a kerülőutakon hosszabban megmarad, aminek a lakosság tüdeje látja kárát.
  • A hobbikerékpárosoknak, akik nem mennek sehová, csak kerékpároznának egy jót, biztosan sokkal jobban tetszik a mostani helyzet, mikor hétvégeken, mikor ők is ráérnek, üres, széles és aszfaltozott út áll rendelkezésre, nem pedig egy ligetes sétányon kell kerékpározniuk a gyalogosok és gyerekek között, vagy egy keskeny, felfestett kerékpársávon, melyet nem tisztel és nem is vesz figyelembe egyetlen gyalogos sem.
  • A gyerekeknek a sétány nem jelent semmit. Ott ők csak unatkoznak, esetleg ha ismerős gyereket is lehoznak a szülei, együtt tudnak szaladgálni. A nagyobbakat pláne nem érdekli sem a panoráma, sem a séta, sem a szabadban üldögélés. Kivéve persze okostelefonnal, de ahhoz meg nem kell panoráma, bőven elég a telefon, és üldögélni otthon is lehet, de például a Mekiben szintúgy.
  • A távoli kerületek lakosai nagyon ritkán fognak idejönni, legfeljebb megnézik egyszer. Ha ugyan.

A fentiek alapján egyértelmű, hogy kevés ember érdekében sokaknak okozna hátrányt, ha a tervek megvalósulnának. Az időtényezőt is figyelembe véve még rosszabb a helyzet, mivel az a kevés ember is csak néha használná a partszakaszt (évszak, napszak, időjárás függvényében). Lehet ugyan mindenféle programokkal operálni a nép odacsábítása érdekében, de azok Budapesten sokkal nagyobb és minden szempontból kedvezőbb helyen (például a ma gyakorlatilag kihasználatlan Népligetben) is megrendezhetők, azaz csak azért, hogy igazolják a rakpart átépítésének hasznos voltát, eléggé erőltetettnek látszik. Sajnos néha kevesebb az észszerű megfontolás, mint a „Nekem tetszik”, a „Tőlem ezt várják el”, a „Már beleéltem magam” és az „A mostani állapot bántja a szememet” elvek használata.

Szigorúan érvek alapján az alábbiakat lehet megállapítani:

  • a pesti rakpart a budaival együtt a város egyik forgalmas főutcája, mely az autósoknak a városon való aránylag gyors áthaladást biztosítja (a Duna felől és a Duna felé nincs keresztező forgalom). Ez az útvonal a két belső, a rakpartnál lényegesen rosszabbul szellőző körúttal csak komoly hátrányok árán helyettesíthető: többlet benzinfogyasztás, zaj, idegrendszeri károsodás és szennyezőanyag kibocsátás várható, ezért előnyös, ha marad a jelenlegi állapot, azaz az autóút mai formájában. Ráadásul ez a legolcsóbb megoldás is.
  • A hobbikerékpárosoknak és a gyerekkerékpárosoknak sokkal jobb, ha nem szüntetik meg a jelenlegi széles, aszfaltozott útvonalat, amelyet tavaszi, nyári és őszi autómentes hétvégeken jobban használhatnak, mintha a rakparti sétány mellett, viszonylag szűk kerékpárúton közlekednének szép sorban, és ritka előzési lehetőséggel, azaz a leglassabb által meghatározott sebességgel.
  • A rakpart jelenleg gyalogosan teljes hosszában végigjárható. Ebből a tájépítők kreativitását igénybe véve némi növényzettel meg autóparkolók megszüntetésével kellemes, sőt a hosszát tekintve sportos sétaútvonalat lehet csinálni, a szélesebb részeken akár padokkal felszerelve. Az, hogy mellettük megmarad az autóforgalom, hátrány ugyan, de nem elviselhetetlen, és ha tavaszi, őszi vagy nyári hétvégén jönnek (ahogy kb. 99 százalékuk), akkor nem lesz a közelükben autó.
  • Az idősb Antall József rakparton a most is rendelkezésre álló területet a jelenlegi növényzet felhasználásával keskeny parkká célszerű átalakítani. A Gróf Széchenyi István rendezvényhajótól északra lévő pontonkikötő helyett a Dunára egy kb. 220 m hosszú, 50 m széles pontont lehetne telepíteni (kb. az Arany János és Steindl utca között), amelyhez hajók is kiköthetnek, és amelyre játszótér, ligetes rész és megfelelő méretű vendéglátóipari egységek is ráépíthetők. Utóbbiakat ugyancsak rendezvények helyszíneként vagy általános étteremként lehet használni, de a játszótér és park felé néző részük büfé, fagylaltozó és egyéb kiszolgáló egység befogadására is alkalmas lehet.
  • A Jane Haining rakpart mentén sok hajókikötő üzemel. Itt az autóközlekedés mellett ez az alsó rakpart fő funkciója. A változatlanul megmaradó autóút és a part széle közötti sávot úgy kell átalakítani, és növényzettel ellátni, mint ahogy az a MAHART kikötőtől északra és délre történt. Az átalakításhoz a parkolókat meg kell szüntetni. A villamos viadukt maradjon csak viadukt, a zajos, sínek alatti helyiségekbe ne telepedjen be semmi, a vendéglátóipari egységek a felső rakparton (Belgrád rakpart és Duna korzó) bőven kaptak és még kaphatnak is helyet (a Hotel Intercontinental-tól a Március 15. térig), ahol a sétáló rész található. A felső rakparti vendéglátó kapacitás erre a partszakaszra bőven elegendő, ahogy a felső rakpart sétatér jellege is, az alsó rakpartot nem kell erre a célra pluszként igénybe venni. Különösen nem az autóközlekedés megszüntetésének indokaként.
  • A Belgrád rakpartról a kikötőt ki kell költöztetni. Kényelmetlen, szűk, közel a forgalom, nem egy világváros turistafogadó terepe. A kiköltöztetés után a parti út lesüllyeszthető az Erzsébet hídtól északra és a Szabadság hídtól délre lévő szintre, a villamossín és a lesüllyesztett út között felszabaduló tér pedig (20-30 m * 280 m) akár parkká, akár rendezvényekre alkalmas területté alakítható ki. Az út lesüllyesztése a pesti rakpartok legdrágább átalakítási munkája, ha nincs rá pénz, a kikötő elköltöztetése (= a kikötő autó és buszforgalmának megszüntetése) akkor is sokat javít az ottani közlekedésen.
  • A nagy hajók ideális kikötési helye a Bálna és a Nehru park előtti, autóközlekedéstől aránylag távol fekvő, de autóval mégis könnyen megközelíthető part. Itt több kikötőhely létesíthető, köztük egy határátkelő is a nem az EU-ból érkező hajóknak. A turisták hajóval egy csendes parkba érkeznek, ahol egy információs és jegyárusító központ fogadja őket, és irányítja vagy a Bálna mellett várakozó buszukhoz, vagy a Zsil utcai megállóhoz, ahonnan a 2. villamossal juthatnak be a belvárosba.
  • A Petőfi híd és a Rákóczi híd közötti parti szakasznak a kerékpárúttal is ellátott Gizella sétány a növényzet feldúsítása és padok telepítése után sétaútnak tökéletesen megfelel. A HÉV magas sövénnyel jól eltakarható. A ma már rutinszerűen hangzó, „A HÉV-et a föld alá kell vinni” szövegek tipikusan „A mostani állapot bántja a szememet” elv megnyilvánulásai, amelynek alkalmazásával rengeteg pénzt lehet elkölteni egy-két, csak évszázadonként arra járó nagyember „esztétikai igényének” kielégítése érdekében. A repülőtérnek még nincs egyvágányos összekötése a 3. metróval, a 4. metró északi fele a Szilas pihenőhelyig plusz az ottani P&R parkoló még nincs megépítve, akkor pedig az ilyen „szépség” projektek csak a pénzt viszik el a sokkal fontosabb építkezések elől. A HÉV szerelvények ma már feltétlenül szükséges cseréjével a zajcsökkentés és az esztétikai élmény a pálya elásása nélkül is fokozható.
  • Sokszor hallani a HÉV-ek továbbvezetéséről is, egészen a Kálvin térig, amely nyilván azt célozná, hogy a déli HÉV-ekkel érkezők közvetlenül érjék el a 3. metrót. Jelenleg sajnos szegény ráckeveieknek át kell szállniuk a 2. villamosra, majd a Fővám téren egy másikra, hogy a Kálvin térig jussanak el. A csepeliek dolga egyszerűbb, ők a 6. vagy a 4. villamossal a Boráros tértől két megállónyira érhetik el a 3. metrót az Üllői útnál. Akik persze nem a 3. metrót akarják elérni, hanem például a kisföldalattit vagy a 2. metrót, azok úgyis leszállnak, és a 2. villamossal mennek tovább, akár megépítjük a Kálvin térig az alagutat, akár nem. A fentiekből jól látható a „Nekem tetszik” elv alkalmazása, amely rengeteg pénz elköltése árán spórolna meg egy vagy két átszállást párezer embernek. Ha már minden sokkal fontosabb megépült, akkor javasolható. Addig nem célszerű rá pénzt költeni.
  • Ha a főváros vízparti fejlesztést akar, ott van a Margitsziget a 4 km hosszú, teljesen autómentes és teljesen kihasználatlan partjával, vagy Pest északi Dunapartja, ahová a város által majd megépítendő, vízparti, „Ifj. Antall József rekreációs, szórakoztató és kiránduló központ”-ba a Jane Haining rakpartról indulhatnának óránként hajójáratok. Igazán nem mondható, hogy nincs vizes fejlesztési lehetőség Budapesten, ha valaki ezt szeretné. A fejlesztést viszont úgy kell megoldani, hogy a lehető legtöbben járjanak jól. A rakpart projekt ismeretében ezen elv használata kevéssé látszik, de reménykedjünk, hogy előbb- utóbb utat tör magának.

Jótanács: ha valakinek azon gondolata támad, hogy a fenti elképzelést a városvezetés elé viszi, legyen óvatos a bemutatás körülményeinek megválasztásával, mert ha a „Köszönjük, Emese” effektus bekövetkezik, fölöslegessé lesz minden további ismertetés.

Karácsony

A nagybetűs Karácsony a legszebb ünnepünk. Nem csoda, hatalmas előnye van sok többivel szemben: a Karácsony az embereké, az államnak ehhez nincs köze.

Na persze állama válogatja, létezik pár olyan állam, amelyik az égadta világon mindenbe bele akar szólni, akár még a nagybetűs Karácsonyba is. Konkrétan persze nem az állam forszírozza a beleszólást, hanem az államot képviselő Vezetés vagy autokrata államokban maga az egyszemélyi  Vezető, amelyik/aki nem szeretné átadni a hatalmat a következő választáson, ezért egyre több területet és az azokon működő eszközrendszert próbál a hatáskörébe vonni, hogy ezzel is biztosítsa magának a minél szélesebb körű befolyást az ellenzék totális tönkretétele érdekében.

Tipikus példa az ilyen széles körű befolyásra a hajdanvolt szocialista országok garmadája, ahol a világháborút követő szovjet megszállás után kötelezően vettek mindent állami tulajdonba. Ezekben az esetekben

az ellenzék totális tönkretétele, már a kezdetekben megvalósult, méghozzá fizikailag, az állami tulajdonba vétel csak a kisgömböc mindent elnyelési vágya volt.

Később ezek az országok olyan tehetetlenül botladoztak gazdaságilag, hogy rossz volt nézni. Pláne annak, aki ott lakott. Oka egyszerű, a vállalatvezetések nem a piacnak voltak felelősek, hanem a minisztériumnak, amely tetszés szerint váltott le és nevezett ki bárkit kizárólag lojalitásos alapon, aminél jobb tenyészágy a kontraszelekciónak nem is kell, meg nem is létezik. Hogy a minisztérium is teljesen kontraszelektált lett az magától értetődik.

Rendkívül érdekes módon ma is van olyan állam, ahol a fentebb leírt katasztrofális tapasztalatok ellenére a Vezetés, illetve hát személyesen a helyi Vezető a szocialistának csúfolt technikát követi, és igyekszik a legtöbb területet hatáskörébe vonni, ráadásul azonnal idegrohamot kap, ha egy részegység kicsúszik a kezéből. Szomorú módon a nálunk regnáló, a kártékony dacot („Akkor meghosszabbítjuk Bicskéig!”), a saját célok győzelemre viteléért akár az egész ország feláldozására való hajlandóságot („EU pénz nélkül is lehet élni!”) és a narcisztikus személyi kultuszt („Hálaima a hatvanadik születésnapján”) egybeötvöző Vezető hadjáratot indított Karácsony ellen. Félreértés ne essék, jelen esetben nem a Karácsony nevű ünnepet akarja leküzdeni, hanem Budapest főpolgármesterét, aki politikailag nyúlta le az ő embere elől az ország legfrekventáltabb városát, ahol maga is lakik, uralkodik, és mutogat. Mármint az erkélyéről. A látványt. A vendégeinek. Ahogy egy király. Vagy mint hajdan Kormányzó úr ő főméltósága.

Egyelőre sajnos csak a Klastrom az övé, de ha az erre a célra kitalált Liget projekt befejeződik, és a Nemzeti Galéria ki lesz a Palotából paterolva, számára a helyzet rögtön megjavul.

A miniszterelnök szokott mázlijának köszönhetően a Karácsony Gergely féle városlenyúlás csak politikai. A városvezetésnek gazdasági hatalma nincs, a „kormány” bármikor megtilthatja neki bármelyik meglévő adó beszedését, egy új adó kivetését, a kölcsönfelvételt, kötelezheti új feladatok ellátására, elvonhatja az állami támogatást, mind nagyobb összegek befizetését írhatja elő a legvadabb indokokkal, magyarán azt csinál, amit akar, és ez ellen a főpolgármester nem tehet semmit. A „kormány” nem szeretné, hogy Karácsony még egyszer nyerjen (meg aztán a bosszú is édes, ugyebár), ezért igyekszik ellehetetleníteni Budapestet. Egyre több az állami elvonás meg az állami támogatás megtagadása, ami azt eredményezi, hogy a városvezetés a feladatait pénz híján előbb-utóbb nem fogja tudni teljesíteni. A közlekedés leáll, az FKF egyre kevésbé hatékony, a körzeti rendelők bezárnak, amire aztán lehet mondogatni, hogy íme, itten látható, hogy a Karácsony vezette ballibsik mennyire dilettánsok! És persze mondogatják is a NER huszárok habzó vagy sírásra görbült szájjal, szorgosan.

A megfojtást a „kormány” fokozatosan végzi, mert így nem lóg ki a lóláb. Rendkívül visszatetsző taktika, ám a magyarországi vakhitűek számát tekintve – ahogyan eddig is – még akár be is jöhet.

Ennek révén látják úgy az egyszerűbb emberek, hogy a „kormány” részéről nincs itt semmi agresszió, mégis állandóan sír a Karácsony, nyilván csak trükközik, hogy a tehetségtelenségét palástolja. Mikor pedig fideszék hozzáteszik, hogy, „Még beruházások sincsenek”, abból a fentiek ismeretében tényleg az következik, hogy vagy az hülye, aki mondja, vagy azokat nézi hülyének, akiknek mondja. Mert teheti.

Megjegyzés:

a „kormány” azért van idézőjelbe téve, mert a kormány kies hazánkban a miniszterelnökkel egyenlő.

A többek csak pofozógépek, akiket néha elzavar Brüsszelbe, ki tudja, minek, itthon szétvereti velük a gazdaságot az oktatást, az egészségügyet, vagy amit akar, aztán péntekenként elmondja a teljesen független MTVA-ban, hogy mindez jó. Hogy miért vagy mire, azt az interjú során nem kérdezi tőle senki.

Na de ez még nem minden. A fentieken felül adománygyűjtési botrány is van. Miniszterelnökünk jellemző tulajdonsága, hogy nem fárad bele a füllentésekbe soha (lásd például a „Hol a pénz EU?” című monodrámáját), így aztán, kihasználva a választók tájékozatlanságát és adatfeldolgozási képességének korlátos mivoltát, valamint az ellenzéki pártok azon tulajdonságát, hogy egymás ellen is folyik a harc (ott sem mindenki akadémikus), folyamatosan napirenden tartják a botrányt. A napirenden tartás nagy valószínűséggel (= 100 %) az önkormányzati választásig folytatódni fog.

Alapismeretek a botrányhoz:

  • Magyarországon az adománygyűjtés nem tilos.
  • Ahhoz, hogy ki adott és mennyit, még az adománygyűjtőnek sincs köze, ha például az adakozó a kilétét titokban akarja tartani. Ha tehát az adománygyűjtő erről nem tud nyilatkozni, semmit sem jelent. Egyébként nem is köteles.
  • Az adományok összege és átadásának módja tetszőleges.
  • A 99 Mozgalom által összegyűjtött összeg kb. 500 millió forint. A kisebb összegeket természetesen mikroadomány gyűjtő ládákba dobták az emberek. Az is egyértelmű, hogy ha egy vagy több (sok) üzletember nagyobb összeggel akarná támogatni Karácsonyt, az sem utalja át (akkor ugyanis követhető, hogy kinek utalt, mert a P. Sanya bácsi bármikor utána nézhet), hanem kiveszi a pénzt a bankból, és ugyan nem a gyűjtőládába dobja (ahhoz túl nagy összeg), de személyesen adja át napéldául Perjés Gábor úrnak. Így a támogatásának nem marad nyoma, retorzió a regnálók részéről az adományozót nem érheti. Mert bizony érné, ha kiderülne!
  • Az összegek egy része akkor érkezett be, mikor Karácsony már visszalépett az előválasztástól. Ez a „Na és akkor mi van?” tipikus esete, ugyanis a 99 Mozgalom célja, hogy felhívja a figyelmet a társadalmi egyenlőtlenségekre és azok káros hatásaira. A mozgalom azt szeretné elérni, hogy a hatalom és a gazdasági erőforrások eloszlása ne csak a kiválasztott kevesek javára változzon, ebből következően Karácsony támogatása csak egy alárendelt mellékcél, és az eredeti célra bármikor adakozhat bárki, teljesen függetlenül attól, hogy Karácsonnyal épp mi van.

A fentiekből látható, hogy botrányról szó sincs. A legkisebbről sem. Az „Adjon számot!”, „Magyarázza meg!”, „Ismerje be!”, meg egyéb ökörségek hangsúlyozása ezen nem változtat egy fikarcnyit sem, ugyanis nincs miről, és nincs mit. A legnagyobb hülyeség annak szőrözése, hogy ki, mikor és miről tudott, mert erről semmiféle beszámolási kötelezettsége sincsen senkinek.

Az, hogy regnálóék éjt nappallá téve kavarják a botrányt, a híveknek szól, akik zabálják is az eléjük szórt tápot, mondván, „Teatyaúristen, Józsi, nézd, a Karácsonynak egy feje van, és két füle, hát nem rettenetes skandalum?”

Hogy is szokták erre mondani? Innen szép a nyerni Budapest!

Putyin háborúja Amerikával – tárgyalni Ukrajnáról

Az orosz elnök szerint Ukrajna mellékes hadszíntér, az igazi háború Oroszország és a Nyugat között zajlik.

Putyin szerint Biden elnöknek rá kellene szólnia Zelenszkij ukrán elnökre, hogy üljön tárgyalóasztalhoz az orosz elnökkel. Zelenszkij kijelentette: miután Oroszország magához csatolta Ukrajna négy kormányzóságát, ezért Putyinnal nincs miről tárgyalni.

Érdekes módon az ukrajnai háborúról csak igen keveset beszélt Putyin a Valdaj tanácskozáson – számolt be Stier Gábor magyar újságíró, aki évek óta meghívott vendég ezen az összejövetelen, ahol bizalmas körben Putyin viszonylag nyíltan felvázolja az elképzeléseit.

Gondolt-e arra Putyin elnök, hogy nyolc hónappal az orosz csapatok megindítása után így állnak majd a dolgok Ukrajnában? – kérdezte a magyar újságíró, de Putyin nem válaszolt. Okkal. Az orosz elnök villámháborút tervezett, és most nyolc hónap elteltével patthelyzetbe került Ukrajnában.

Tervezi-e Oroszország Odessza elfoglalását? A jövőben ukrán vagy orosz vízummal lehet majd felkeresni a kikötőt, melyet Nagy Katalin cárnő alapított?

Erre a kérdésre sem válaszolt Putyin elnök. Ebből is látszik, hogy jelen pillanatban nagy a zűrzavar a moszkvai elitben, ahol mind többen tartják egyértelműen kudarcnak Putyin agresszióját Ukrajna ellen.

Putyin-Trump-Orbán

Mindhárman Kissinger egykori amerikai külügyminiszter elképzelését hangoztatják: közvetlen amerikai-orosz tárgyalások kellenek az ukrajnai konfliktus rendezéséhez. 30 baloldali demokrata honatya és honanya is ezt kérte Biden elnöktől. Ez az elképzelés tehát nem kizárólag republikánus ötlet az USA-ban sem. A demokrata politikusok visszavonták ugyan javaslatukat, de az kiderült Washingtonban mind többen gondolkodnak a közvetlen tárgyalásokra Moszkvával. Biden elnök legutóbb úgy nyilatkozott, hogy a G20 csúcstalálkozón nem kíván találkozni Putyin elnökkel. Az amerikai diplomácia megpróbálta megakadályozni Putyin részvételét a G20 tanácskozáson, de sem a vendéglátó sem pedig az ázsiai, afrikai, latin-amerikai résztvevők nem támogatták ezt az ötletet.

Az Egyesült Államokban november elején választásokat tartanak. Ha megerősödnek az ellenzéki republikánusok, akkor blokkolhatják Biden elnök sok elképzelését. Erre számít Donald Trump, aki újra az USA elnöke szeretne lenni, és ebben reménykedik Orbán Viktor, aki kifejezetten tart a demokrata adminisztrációtól. A budapesti amerikai nagykövetség nemrég videóban hívta fel a magyar kormány figyelmét a szövetségesi hűségre. A NATO mind kevésbé tolerálja Orbán Viktor “különleges kapcsolatát “ Vlagyimir Putyinnal. A CIA Budapesten is kutakodik, hogy megtudja: miért is alakult ki “megbonthatatlan barátság” az egykori KGB alezredes és Orbán Viktor között hiszen a magyar politikus azzal kezdte pályafutását, hogy követelte a szovjet csapatok kivonását Magyarországról.

ELKÉSETT NEM

Karácsony Gergely főpolgármester bejelentette, hogy mivel a megállapodásban elvállalt diákváros a FUDAN-beruházás miatt nem tud megvalósulni, visszavonja támogatását az atlétikai világbajnokság megrendezésétől, amihez a ferencvárosi Duna-parton az atlétikai stadion épül.

A hvg.hu szerint az egyszer megadott támogatás visszavonására a fővárosnak nincs lehetősége. Nem tudom, ebben mi az igazság. Akár így van, akár úgy, szerintem ez a nem elkésett. Eleve nemet kellett volna mondani. Meg sem kellett volna kötni az alkut a kormánnyal, amely szerint a kormány a költségvetésből 50 milliárd forintot ad a fővárosi kerületek egészségügyi fejlesztéseire, megépül a Ferencvárosban a diákváros, és az atlétikai stadion a világbajnokság után a helyiek sportját is szolgálja.

A diákváros a kormány beruházása abból a célból, hogy a majdani olimpiához legyen olimpiai falu.

A FUDAN-beruházás miatt az olimpiai falu egy része a FUDAN diákszállója lesz, ennyi a változás. Az épületek mindenképpen megépülnek. Annak a megállapodás szerint 50 milliárd forintnak jó részét a koronavírus-járványra hivatkozva már el is vette a budapesti önkormányzatoktól.

Azt gondolom, hogy ezt a kompromisszumot eleve nem kellett volna megkötni.

Mint tudjuk, az atlétikai stadion azért kell Orbánnak – akárcsak a már álló kézilabda-stadion – hogy Budapest kész legyen az olimpiára. A fővárosnak és kerületeinek közvetlen érdeke volt a kormány által nyújtott ellentétel, az országnak, a magyar adófizető polgároknak azonban nem volt érdeke, hogy Orbán az atlétikai stadiont is megépítse olimpiai álmának megvalósulásához, és ehhez – mint korábban a vizes VB-t – atlétikai VB-t is rendezzen.

A fővárosi és kerületi polgármesterek e minőségükben érdekeltek voltak az alkuban, felelős magyar állampolgárokként azonban nem kellett volna belemenniük.

Az atléták és más sportkedvelők most tiltakoznak Karácsony bejelentett szándéka miatt. Nincs igazuk. Az élsportolók tiszteletre méltó tevékenységet folytatnak, keményen készülnek, edzenek, versenyeznek, ami az állam, az adófizetők jelentős támogatásával történik. Az, hogy a világversenyeket Magyarországon rendezzék, és ehhez százmilliárdos beruházásokat finanszírozzon az állam, ehhez képest plusz.

Én nem emlékszem, hogy különösebben fellendült volna a magyar úszósport vagy vízilabda attól, hogy legutóbb Budapesten tartották a vizes VB-t.

A sportolóknak nincs igaza: a szokásos állami finanszírozást elvárhatják (a labdarúgás itt külön kérdés, ott az is vitatható és vitatandó), azt a pluszt, amit e beruházások állami finanszírozása jelent.

Andy Landy mosolyalbuma – Csak nézünk, mint a moziban!

A több százmilliós költségvetésű filmeket forgatnak Budapesten a Lionsgate Films, MGM, Paramount TV, Sony, Marvel, Netflix és az Amazon Studios stábjával.

AL

 

Odamondó, avagy a hírek fonákja – 1.

Néhány nap fejben megírt kommentjeit szedtem csokorba. Senki ne öleljen keblére, mert megígérem folytatom az odamondást.

Egy vereség sok tanulsággal

“Hadházy Ákos bizonyítékokat  mutatott be az általa csalással vádolt
jobbikos Bíró László ügyében.”

Az október 11-én tartott időközi választások előtt az ellenzék hat pártja közös nyilatkozatban állt ki a bűnbánó  “horogkeresztény”, rasszista Bíró László mellett. Bíró nem mellesleg másodikként ért célba azon a versenyen, ahol tul’képpen ketten indultak, vagyis a BAZ megyei 6. számú választókörzet megüresedett képviselői helyéért.

Hogy a Jobbik hallgat, azt megértem. Jakab Péter megtanulhatja, hogy nem elég nagyképű, igaz, jól hangzó kijelentéseket tenni: “Felmossuk velük a padlót”.
Szerényebben elvtársak, szerényebben!

Az Összefogásban részt vevő többi párt kiállása, főleg a keresztényi megbocsátásra hivatkozva azonban, legalább annyira visszatetsző, mint a Fidesz álkereszténysége!

A pártok – különböző módon – maguk javára konvertálták győzelemmé a vereséget. Majdnem nyertünk, sőt ha több szavazatot kaptunk volna akkor nem is majdnem…, de vereségünkkel bizonyítottuk, hogy 2022-ben mi nyerünk!

Legyen, kívánom, áldásom rátok.

Viszont mit gondoljon az a polgár, aki még emlékszik a 2018-as fiaskóra? Akkor is leírtam és most megismétlem, az MSZP és a DK kiállása a rasszista felhangokat megütő korábbi rendőrkapitány jelöltsége mellett sokkal nagyobb kárt okozott, mint az adott választás elveszítése! Az MSZP-től nem vártam mea culpát, de Gyurcsány megtette később és ennek ellenére most ismételten belevezette magát egy a korábbinál is egyértelműbb kínos helyzetbe. Nem véletlenül veti a DK-s Bauer Tamás  – a párt örökös lelkiismerete – szemére a pártvezetésnek, hogy elvtelenül lehet, de nem szabad politizálni! Innen kezdve kiabálhatnak mindent a Fideszre csak éppen az joggal visszahull a  DK fejére. Tudni kellett volna, hogy akkor is sokat veszítenek, ha Bíró nyert volna, legfőképpen a megkérdőjelezhetetlen tisztességüket, ráadásul a Fidesznek a kétharmados többséghez ott van a Mi Hazánk-os képviselők támogatása, melyre bizton számíthatnak!

Más…

Ugyan a hatpárti összefogás közleményben kiállt a közös jelölt ártatlansága mellett Hadházy Ákos bizonyítékokkal szolgált Bíró bűnösségét illetően. Viszont sokkal tisztességesebb lett volna a választópolgárokkal szemben, ha mindezt még a választás előtt teszi meg!

Hogy ez nem lett volna taktikus lépés politikailag, az lehet, de hitelességén nem esett volna csorba!

Joggal kérdezhetjük: mi van, ha Bíró nyer, akkor maradt volna a hallgatás? 2018-ban Szél Bernadettel együtt sejtetni engedték, hogy a maguk részéről akarnák az ellenzéki erők koordinációját. Off the record. Csak hát azzal nem sokat ért sem a sajtó, de maga az ellenzék sem pedig egyértelműen megakadályozták volna a Fidesz kétharmados többségét a parlamentben!

Pelust és cumit a fővárosnak

“A mindenkori kormánynak támogatnia kell Budapestet, de az is igaz, hogy nem gyámkodhat felette – mondta Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkára a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában.”

Jajj, kedves Fürjes Tenyérbemászó Balázs, felhívnám a figyelmét arra, hogy Budapestnek nem gyámkodásra van szüksége – főleg nem a Fidesz kőbölcsőjére – hanem arra a pénzre amit első körben oda sem adtak a városnak, második körben ugyan megkaptak, de vissza is vették!

Ha dicsérni nem tudsz legalább hallgass!

“A bringasáv-ügyben Karácsonyt még az őt amúgy rendesen támogató MSZP budapesti elnöke is kritizálta őt, a DK pedig kifejezetten aktívan szervezkedett ellene” 

Tessék mondani miért olyan rettenetes dolog, ha egy életszerűtlen (mondhatnám hülyeségnek is)  rendeletet megkritizál valaki? Ki az isten fog a körúton télen imát mondani Karácsony Gergelynek azért, hogy az amúgy is túlzsúfolt Nagykörúton a korábbi harminc perc helyett ötven percig tart átjutni, miközben állítólag szemléletünket  terelik helyes útra, csak éppen telente egyetlenegy kerékpáros sem kerekezik a Nagykörúton, sem Budapest más utcáin!

Akinek még negyedik vonalból sincsenek a Fideszen kívüli tervei

“– Hiszen 2017-ben épp Orbán Viktor számolt be arról, hogy az akkori fejlesztési miniszterrel hogyan beszélte át, ki nyerjen a nagy projekteken!”

– Az is a függetlenségről szól. Van 3-4 szektor, ahol tartósan magyar többség kell az ország függetlenségéhez. Ilyen a pénzügy, az energetika, az élelmiszer-kiskereskedelem, de a média is. Az emberek ezektől függnek leginkább: kitől veszik az áramot, kitől a pénzt és kitől a kenyeret.” 

Magyarul:

…Van 3-4 szektor, ahol feltétlen magyar többség kell a polgárok tartós függőségének biztosításához (NER). Ilyen a pénzügy, az energetika, az élelmiszer-kiskereskedelem, de a média is. Az emberek ezektől függnek leginkább: kitől veszik az áramot, kitől a pénzt és kitől a kenyeret.

Az egyébként valóban nagyszerű interjú másik gyönyörű gondolata:

“– A nemzeti függetlenséget szeretem. Tehát: korlátozni kellett a dohányzást.”

Értem, korlátozni kell szabad akaratomat ahhoz, hogy függetlenné váljak magamtól…világos. Van még tovább is a nagyívű eszmefuttatás:

Ez volt az egyik cél. Sikerült. Csökken a hagyományos cigaretták eladása. 25 év múlva nem is lesz már ilyen szerintem. Múló divat a cigaretta, de ma még 2,5 millió ember szívja. Ha ez így van, azt kellett elérni, hogy ne a külföldi nagyáruházban vegye, hanem az ötezer magyar trafikos egyikénél. 

Tehát, ha én a nikotin lassú mérgét választom öngyiloklásom eszközének, akkor legalább  ötezer (Fidesz) trafikos gazdagodjon meg belőle. A cigaretta forgalma Lázár állításával ellentétben nem azért csökken, mert a dohánybevétel a holdudvar kezében összpontosul, hanem mert az ára (helyesen) olyan magas, hogy az átlag magyar keresetekből kevesebbeknek jut ma rá, mint korábban! A többlet meg Ön szerint jó helyen van néhány ezer fidesz-szavazónál, sokkal jobb helyen, mintsem mondjuk  az egészségügy évente keletkező adósságállományát fizetnénk ki belőle, merthogy azt mi úgyis mi adózó polgárok kifizetjük nagy közösből. Ugye? A hülyének is megéri!

Nézzük tovább a gyöngyszemeket

“– Magyar egyenlő „az én holdudvarom”?

– Magyar egyenlő magyar. Az erőforrások nemzeti kézben léte erény, a gyerekbetegségeken pedig át kell esni, a rendszer majd kinövi őket.”

Pontosan. Kinőjük, méghozzá úgy ahogy az interjú során Lázár többször is hangoztatja „A Fidesznél csak a Fidesz a jobb”.

Karácsonynapló – 2020. június. 11.

Van abban némi arcpirító, hogy egy ilyen antiszociális kormány papol Budapestnek szolidaritásról. Mert Budapest Európa talán legszolidárisabb városa. Minden Budapesten megtermelt 100 forintból 97 a központi költségvetésbe kerül. Nem ismerünk még egy olyan európai nagyvárost, amelyet ilyen mértékben sújt az adóelvonás. A budapesti autótulajdonosok által befizetett gépjármű- és a jövedéki adóból immár egy fillér sem marad a városban az utak felújítására. Budapest működteti az ország legnagyobb közösségi közlekedési rendszerét – amin sokkal többen utaznak, mint a MÁV és a Volánbusz járatain együttvéve -, és bár az európai nagyvárosok szinte mindegyikében az állam és a város fele-fele arányban fizeti a közlekedés költségeit, Budapest tízszer többet tesz a bele, mint a magyar kormány. Sorolhatnám még. Budapest és a budapestiek szolidárisak, itt az ideje, hogy Budapesttel és a budapestiekkel is szolidárisak legyünk.
Ha a kormány valóban azt gondolja, hogy fizessenek a gazdagok, akkor ne a válság által legjobban sújtott Budapestet sarcolja, hanem javaslom, kezdje az adóztatást Mészáros Lőrinccel és a többi NER-lovaggal – ahelyett, hogy őket tömné tovább többek között az önkormányzatoktól elvont pénzekből.

Kín szülte humor

Karácsony Gergely Facebook oldalán olvasható  bejegyzés szerint tegnap este is kaptak a budapestiek egy meglepetést a kormánypárti képviselőktől.

Az idei költségvetéshez tervezett kormánypárti bizottsági módosító már idén elvenne majd 12 milliárdot a várostól. Ezt fejelnék meg jövőre a még súlyosabb sarccal, a Budapest-adóval. Az idei váratlan megszorítás nagyságrendileg a Lánchídra félretett pénznek felel meg…

A kormánynak Budapesthez és a budapestiekhez való viszonyához a – ha jól emlékszem – talán Alfonzónak tulajdonított anekdota illik, aki, miután a munkaszolgálatban puskatussal ütötte a kápó, állítólag annyit mondott: ezek vagy nem szeretnek minket, vagy csak nem tudják kimutatni.

Reggeli vírusjelentés – 2020. május 05. kedd

Magyarországon 3065 regisztrált megbetegedést és 12 újabb halálesetet jelentettek, így összesen 363-re nőtt az új koronavírus halálos áldozatainak a száma. A hajnali összesítés alapján az új megbetegedettek a világban 76 ezerrel növekedtek, azaz 3.587.155 igazolt megbetegedést regisztráltak. 

Budapesten regisztrálták a fertőzöttek majdnem 50%-át, összesen 1503 fertőzöttet tartanak nyilván. A főváros után Pest megye (402 fertőzött), és Fejér megye (306 fertőzött)  a legfertőzöttebb gócpont.

Az Egyesült Államokban  több mint 1.180 ezer fertőzöttet tartanak nyilván, Spanyolországban majdnem 218 ezer koronavírusos emberről tudtak, Olaszországban pedig 211 ezer, míg a franciáknál 169 ezer, a németeknél 166 ezer, Nagy Britanniában pedig 191 ezer, Oroszországban pedig 145 ezer fölé emelkedett a számuk.

  • 3065-re nőtt Magyarországon a beazonosított fertőzöttek és az elhunytak száma 363-ra emelkedett 
  • A ma reggeli  járvány világhelyzet: igazoltan fertőzöttek: 3.587.155 elhunytak: 251.645  felgyógyultak: 1.165.641

BFK és Vitézy: mi lehet ebből?

Mostanság sűrűn lehetett olvasni és hallani a médiában, hogy Fürjes Balázs fővárosi beruházásokért felelős kormánybiztos tiszteli és kedveli Vitézy Dávidot, aki iránt hasonlóan érez Karácsony Gergely főpolgármester is. Némi felületességgel úgy is mondhatnánk, hogy ők hárman kedvelik és tisztelik egymást, ami önmagában természetesen magánügy.

Zavart okozhat viszont, hogy megbízóik a mai közéletben nagyon nem egy platformon vannak, de fogadjuk el, hogy ez egy kis ország, az emberi kapcsolatok és szimpátiák szerencsésen átnyúlnak a politikai frontok felett stb.

Az is unikális még, hogy a jelenlegi politikai helyzetben a hírek szerint a BKK-s múltú Vitézy Dávidot a BKK vezetésére is kérte volna főváros, de ő valahogy éppen a másik táborban kötött ki. Elgondolkodtató, hogy ha valaki jó szakember (a másik két személy legalábbis annak tarja Vitézyt) és elkötelezett híve Budapest fejlesztésének az vajon miért nem magában Budapesten találja meg a megfelelő kihívást, ahol is a legtöbbet tehetné magáért a városért.

Nem lehet vitás ugyanis, hogy

Budapestet elsősorban Budapestnek kell fejleszteni, még ha nyilván vannak is a kormánnyal közösen intézendő projektek.

Az viszont több mint szokatlan ebben a helyzetben, hogy a munka megkezdése előtt dicsérik agyba főbe egymást leendő együttműködők, mert általában ezzel a felek megvárják a közös munka eredményességét.

Nem árt ugyanis a visszafogottság több ok miatt sem. Egyrészt bizonyára mindenkiben van elhivatottság, de kiugróan nagy tapasztalat és szakmai múlt (önhibájukon kívül és fiatal koruk miatt) a 3 szereplő közül kettő mögött nem áll, a harmadik mögött már valamivel több.
Másrészt máris látszanak azok területek, ahol szerelem ide vagy oda az urak között csúnya civódás lesz (Biodróm, Lánchíd, Szuperkórház, Vasúti felújítások,stb.)
Nem utolsó sorban pedig a korábbi korokhoz hasonlóan az elmúlt évtized budapesti fejlesztései sem voltak mentesek hibás és botrányos fejezetektől és jó volna a múltbeli esztelen pénzszórásnak és hűtlen kezelésnek véget vetni.

Bárki is állt az ügy mögött, az elektronikus budapesti közlekedési jegyek rendszerének kifejlesztésére 2014-ben pld. éppen a BKK akkori vezetője Vitézy Dávid írta alá a szerződést a Scheidt&Bachmann céggel a kivitelezésről 28 milliárd forintos áron. A szerződés szerinti átadás 2017-ben lett volna.

Az aláírás pillanatában borítékolható volt a projekt bukása, de az ott megjelent népes gyülekezetben sem volt senki aki lefogta volna az aláíró kezet. A szerződés aláírása több ok miatt is súlyos hiba volt. Egyrészt Budapest lakossága és átutazó forgalma jó részének informatikai affinitása nem volt még elég “magas” egy ilyen rendszer napi használatához. Másrészt és főleg ez volt a nagyobb baj,

súlyos hiba volt olyan cégnek odaadni ezt a fejlesztést, amelyiknek nem hogy működő referenciája nem volt, de még csak nem is csinált ilyen rendszert soha.

Ez nagy hibának számít ilyen napi szinten nagyon sok ember mozgását regisztráló rendszert csak évek óta élesben működő rendszereket szállító cégekkel lehetett volna megcsináltatni. Jobb híján pedig várni kellett volna egy ilyen komplex rendszer bevezetésének megcélzásával és elsőre csak egyszerű részfolyamatokat kellett volna 1-2 milliárd forintért modernizálni.

Anno hivatkoztak az EBRD nyomására is a nyertes kiválasztásával kapcsolatban, de nehezen hihető, hogy az EBRD olyan cég mellett tudott volna eredményesen lobbizni a hitelnyújtás fejében amelyik még életében nem csinált ilyen munkát.

Voltak ráadásul referenciával rendelkező cégek is a pályázók között, igaz drágábban. De ez önmagában nem lehetett volna gond, mert ilyenkor a referencia alapfeltétel és a jó mindig drágább.

A legdrágább általában a rossz, a bóvli ahogy esetünk is példa erre.

Ha meggyőződésből írta alá Vitézy a szerződést akkor az bizony szakmai hiba volt, ha pedig politikai nyomásra akkor meg kérdéses lehet a szakmai elhivatottsága és állóképessége hasonló helyzetekben.

Szokásos módon a kezdeti 26 milliárd-ról közben már 58 milliárd forintra felhízott projekt ma sem működik és a végét sem lehet látni (átadás 2017 lett volna), mint ahogy azt sem tudjuk pontosan hány milliárd forint kárt okozott már eddig a követhetetlen rendszerfejlesztés a magyar adófizetőknek.

Az emlékekben kutatva az is előjön, hogy annak idején

a BKK létrehozásának igazán kimutatható előnye nem volt és tevékenysége számtalan, a közös munkára bénítóan ható személyi ellentétet, szakmai feszültséget okozott a BKK, a BKV és a főváros vezetése között.

De ne veszítsük el az arányérzetünket, máshol voltak a legnagyobb budapesti beruházások eltűnt pénzei, a napi botrányokkal terhelt tengeri kígyóként tekergő metró ügyek, a koncepcionálisan, szakmailag, esztétikailag és beárazásában is igencsak megosztó Liget projekt, a megdrágult Puskás stadion ügye, a valójában soha meg nem indokolt Szuperkórház még egyenlőre csak tervbe vett ügye, stb…

Ezekre csupán azért hivatkozunk most, mert jó és az élet rendje, hogy jönnek az ifjú törökök, de az eddigi példák azt mutatják, hogy Budapesten aztán tényleg csak nyugtával lehet dicsérni a napot vagy ha jobban tetszik, ne igyunk előre a medve bőrére.

A BFK( Budapesti Fejlesztési Központ ) nevű új kormányzati intézmény kinevezendő vezetője Vitézy Dávid (és a mostanában váratlanul kioktatóan és fellengzősen üzengető kollégai) saját szavai szerint tele van ötletekkel, tervekkel. Hogy ezek a sajátjai vagy a kormány vágyai azt még nem tudhatjuk, de végül is ez mindegy lenne, ha hasznos dolgok születhetnének.

Logikus és életszerű is, hogy a kormány mindig is bekapcsolódott Budapest fejlesztésébe .
Bárminemű kioktatás azért sem szerencsés, mert noha aktuálisan a kormány kezében van a forrás és a jog, de a probléma elsősorban Budapesté és az itt élőké. Vonatkozik ez a közlekedésre éppúgy mint a különböző kulturális, kormányzati , tudományos, stb. funkciókra megtervezett és felépített ingatlanokra. Nem az számít például elsősorban egy budapesti teleknél, hogy ki a tulajdonosa hanem az, hogy azzal mit akar kezdeni, mit akar oda építeni, az hogyan szolgálja egyben Budapest érdekeit is, beleillik-e a városképbe, stb…

Budapestnek, de más városnak is bizony minimálisan vétó joga kell, hogy legyen ezekben a kérdésekben.

Amúgy se menjen a napra az akinek vaj van a fején. Sok fővárosi beruházás ára emelkedett minimum a kétszeresére, de épült finoman szólva is nem esztétikus uszoda is Budapesten az elmúlt évben háromszor annyiért amennyiért egy sokkal szebb nyíregyházi uszoda épül éppen most. Csak itt van 5 milliárd forint különbség. Ezek ugyebár adófizetői pénzek, mint ahogyan az egész országot felháborító közpénzből fizetett focista bérek is.

Ha ez utóbbiból is levesszük azt az 5 milliárd forintot amivel Budapest a tao-n keresztül hozzájárul ezekhez a fizetésekhez akkor máris van 10 milliárd forint talált pénz és például így meglenne a Lánchíd felújítás vagy bármi más.

Egyszerű ez csak akarni kell.

A Biodrom projekt is iskolapéldája nemcsak a főváros de az összes együttműködésben érintett fél dilettantizmusának, a hozzá nem értő tervezésnek, a félremenedzselésnek, az ellenőrzés nélkül folyósított közpénzeknek. Óriási hiány keletkezett, 250%-os felár van már most, a környezet rendbetételének plusz munkáival való magyarázkodás nevetséges.

Egy 16 milliárd forintra tervezett projektnél 40 milliárd felárat generálni igazi Hungarikum.

Az is kérdéses, hogy egyáltalán érdemes-e befejezni, lehet-e majd működtetni fizikailag, anyagilag… Nem akarnék én most ezeken lovagolni, de úgy tanácsos ha mindenki elsősorban a saját portája előtt sepreget.

A BFK új vezetőjének első megnyilatkozásai ábrándokat sem mellőző nagy elszántságot mutatnak. Nyilván nem kell kőbe vésett dolgoknak felfogni az ilyen első megnyilatkozásokat, de vannak olyan részletek, amelyek konkrétak és tényleg fontos ügyek.

Ami látszik elsőre is az teljes vasút felé fordulás, ami korszerű alapállás, persze nem mindegy a mikéntje. Arról van szó, hogy a személygépkocsi forgalom csökkentése úgy általában természetesen kívánatos és méltán divatos dolog, de a nemzetközi tapasztalatok szerint is csak akkor hatékony, ha a tömegközlekedés minőségben, gyorsaságban egyéb előnyökben  megfelelő alternatívát, vonzerőt kínál a gépkocsihoz képest, ehhez pedig minőség, praktikus megoldások és persze sok pénz kell.
Ráadásul párhuzamosan még a meglévő személygépkocsi közlekedés fejlesztésére is rengeteg pénz kellene Budapesten, például minimum

30-50 parkolóházat és sok új P+R parkolót kellene építeni.

Illúzió lenne azt gondolni ugyanis, hogy magunk mögött hagyhatjuk a személygépkocsikat a városi és a távolsági közlekedésben. Magam nem örülök annak, hogy a jelen állás szerint nem épült meg a parkolóház a Liszt Ferenc reptéren. Furcsán hangzik némelyek érvelése, hogy milyen jó lesz a kiásott gödör majd a vasútnak.

Természetesen jó lenne valamilyen kötöttpályás transzfer a reptérre, de a parkolóházat nem lehet megúszni, az alap. Nem is értem a hatóság ez irányú állítólagos elutasítását arra hivatkozva, hogy hasonló funkciójú épület van már a közelben több is. Hol? Egy parkolóház nem lehet nagy távolságra egy reptér központi épületétől, végül is az utasoknál többnyire nagyobb csomagok vannak. Itt a kényelem és a praktikusság messze meghatározóbb szempont, mint a szokványos hétköznapi városi út esetében. Biztos, hogy az áhított 3 vagy több gyerekes család sem fog felmálházva 1-2 km-t bukdácsolni a fél reptéren át, hogy célba érjen.

Apropó a gödör!

Az építő cég, a KÉSZ Építő Zrt. az információk alapján építési engedély nélkül kezdett hozzá a parkolóház építéséhez, ásta ki a gödröt a terminálok elé, ezzel megkeserítette sok millió utas életét. Gyanítom, hogy ehhez onnan volt bátorsága hogy az illetékes hatóságok is elnézőek voltak vele szemben, amúgy el sem kezdhette volna az építkezést.

Kik a felelősek az így kialakult helyzetért és mekkora kárt okozott ez az adófizetőknek?

A kapkodás és az átgondolatlanság mindig is jellemző volt a reptér fejlesztésére. A reptéri taxi forgalom kérdését 20 éve sem sikerült mind mai napig megoldani és évtizedek óta irdatlan pénzekért csupán csak tervek, koncepciók készülnek egy nem túl bonyolult probléma megoldására, a reptér kötött pályás gyors és praktikus elérésére. Még az a hajmeresztő dolog is bekövetkezett néhány éve, hogy valaki(k) kitalálta, hogy álljon meg a vonat útközben a reptérnél és az utasok soklépcsős felüljárón (amelynek a liftje évek óta nem működik) küzdjék át magukat a terminálok irányába, mint egy túlélő showban.

Sínek ide vagy oda továbbra is sokan (minimum 50%) akarják majd indokoltan gépkocsival elérni a repteret mind Budapestről, mind vidékről. Teszem azt például vidékről egy 3-4 tagú család bőröndökkel, gyerekkocsival nem feltétlenül a vonatot fogja választani, főleg, hogy a menetidő most is és még jó ideig kiszámíthatatlan lesz. Ha nem lesz biztosítva a reptér kényelmes megközelíthetősége gépkocsival is akkor az veszíthet a vonzerejéből és jöhet fel tovább Bécs, Kolozsvár, Nagyvárad, Debrecen, Kassa.

Bécs különösen veszélyes Budapestre mert kiépítettségében, praktikus megoldásaiban, minőségben az egész bécsi reptér úgy ahogy van egyszerűen egy más nívót képvisel. Nem csak az épületek, terminálok úgy jók ahogy vannak, de jól megtervezett és kiépített a megközelíthetősége is. Magyarország nagy részéről is könnyebb és olcsóbb megközelíteni, mint a Liszt Ferenc repteret.

Visszatérve, valószínű, hogy könnyebb lenne meglévő parkolóház mellé, alá, fölé kötött pályát fektetni, mint egy 6-8 emeletes hatalmas épületet ide oda rakosgatni.

Akár a megoldás is lehetne egy központi fekvésű parkolóház rendszer mellé, alá bevezetni a MÁV egy szükség szerinti hosszúságú S-banh leágazását, amit a magyar MÁV is meg tud csinálni és nincsen semmi szükség a kínai CRRC teljesen külön pályás és részben magasvasútjára. Amúgy sem bíznák ilyen érzékeny munkát kínai cégre, akkor inkább egy tapasztalt német vagy francia cég jöjjön. A koncessziós alapú, ingyenesként beajánlott kínai ajánlatok közismerten olyan tipikus csapdák, amiket előszeretettel alkalmaz az ázsiai ország, de egyre kevesebben dőlnek be neki.

Még ennél is fontosabb szakmai fenntartás lehet a kínaiak által ajánlott megoldással szemben az, hogy az egy olyan zárt rendszer amely nem engedné meg más vasúti járatok becsatlakoztatását a rendszerbe (például bécsi reptérre már egyre több vasút érkezik még külföldről is!)

Bár kell némi bátorság és optimizmus elhinni, de az ország vasúthálózatát, ha korlátozottan is, de valahogy rá lehetne vezetni egy közvetlenül reptér előtti ilyen-olyan megállóra.

Vannak még jó magyar mérnökök, vonjanak be a munkába minél többet közülük, fiatalokat is.

Érdemes megnézni egy rövid kitérő erejéig, hogy konkrétan mi is a megoldandó probléma a Liszt Ferenc repülőrét megközelíthetőségében. Ma óránként átlagosan 2500 utas éri el illetve hagyja el a repteret és ez 10 múlva sem lesz 5000-nél több.

A jóval nagyobb forgalmú ( 31 millió fő/év) bécsi reptéren a várossal összekötő szépen megépített, esztétikus, vonzó, reális áron szállító kétfajta S-bahn naponta hozzávetőlegesen 30 ezer főt szállít ami a napi nem tranzit forgalom 40%-a. Ebből nyugodtan következtethetünk arra, hogy nálunk is elegendő volna ilyen arányt, azaz 1250-2500 fő/ utas/óra vonatigényt megcélozni. Most 1250 fő/óra, 10 év múlva pedig 2500 fő/óra. Ez azért nem olyan dráma, most ez elenyésző forgalom a budapesti tömegközlekedés számaihoz képest, de nyilván jó lenne megoldást találni rá a jövőbeli növekedés miatt is.

Ha elemezzük a mai reptérre jutási árakat akkor azt látjuk, hogy 3000-3500 Ft/út volna reális ár egy direkt és gyors vasúti kapcsolaton (félő, hogy drágábban már nem lenne vonzó és versenyképes családoknak, 3-4 fős társaságoknak egy 12 000 forintos taxihoz képest).

Ilyen árral számolva messze nyereségesebben lenne működtethető egy rövidebb leágazás a vasútról mint a drága üzemeltetésű 4-es Metro.

Nem mennék most tovább a számokba részletesen, de egy 100 milliárd forintos beruházás 15 év alatt anyagilag is megtérülhetne, 200 milliárdos már nem biztos.

Ugyanakkor, ha muszáj van másik megoldás is! Ismétlem nem azt preferálnám, csak ha muszáj. Nos, ezt az utasforgalmat 200 db 8-10 személyes kisbusz is könnyedén és utasokat is begyűjtve le tudja bonyolítani 3500-4000 Ft/fő áron szemben a mostani teljesen képtelen 8000-9000 Ft-os szóló illetve 11 000 Ft-os páros hiéna árakkal amik inkább taxi felé lökik az utasokat. Ezen buszok beszerzési költsége nem volna több mint 4-5 milliárd forint, ami lehet plusz 4-5 milliárd is abban az esetben, ha kialakítunk 3-4 kis gyűjtőterminált is Budapest területén. Figyelemre méltó kuriózumkén említem csak a New York-i Washington Bridgednél lévő Port Authority nagy termináljára rászerveződött főleg spanyol anyanyelvűek által működtetett mini busz rendszert, amelyik Manhattanen kívülre a Teterboro reptér illetve Passaic, Hackensack, Paterson és egyéb települések felé (errefelé nem mennek subway-k) és visszafele szállítja fillérekért az embereket éjjel-nappal.

Vannak tehát elvileg más megoldások is, ezért fontos, hogy amit kötött pályában választunk az minőségben, praktikusságban és gazdaságosságban is jó legyen.

Ahol csak lehet ott nyilván minden irányba fejleszteni kell az elővárosi vonatot vagy más kötött pályás közlekedést és ebben vannak is már eredmények a pályafelújítások és az új korszerű vonatok beszerzését tekintve. Ugyanakkor butaság volna azt gondolni, hogy majd lassan elsorvad a személygépkocsik forgalma az érintett útvonalakon.

Logikus törekvés az agglomerációban élők összegyűjtése, vasutakra rávezetése minden környezetkímélő közlekedési eszköz, bicikli, stb. segítségével, de sajnos még a budapesti közvetlen agglomerációban is szép számmal vannak olyan elhanyagolt, töredezett, hepehupás, padkátlan fő utak, amelyeken esős időben vagy este veszélyes közlekedni, azaz még az utakat is rendbe kellene hozni.

A rozsdaövezetek vasúti bekötés miatt vonzó lakókerületekké válása egy hipotézis lehet csak, erre egyáltalán nincsen garancia egy olyan csökkenő lélekszámú ország fővárosában, amely terjeszkedési irányait még sok egyéb szempont befolyásolja.

A HÉV közlekedés korszerűsítése nagy és fontos feladat, a legnagyobb ami most az asztalon fekszik. A kocsik lecserélésétől, a vágányok felújításától kezdve egészen a vasúti és metró közlekedésbe történő beintegrálásig számtalan elképzelés van már nagyjából 200-600 milliárd forint közötti áron a konkrét tervtől függően.

Maguknak a kocsiknak a lecserélése és a peronok, sínek felújítása is sok éves és több száz milliárdos munka miközben valljuk be a tömegközlekedési problémák megoldásában a korszerűsítésen kívül – de ezt tényleg meg kell csinálni – ez önmagában nem volna nagy előrelépés.

Ahhoz ugyanis így vagy úgy integrálni kellene még egy-két HÉV vonalat a metróhoz, vasúthoz, de itt meg is állok, mert annyi elképzelés van és annyit lehetne erről beszélni, hogy ennek itt most nincsen helye.

Halkan jegyzem meg egyébként hogy szerte a világban kiválóan működnek ennél régebbi kocsik is fejlett országok nagyvárosaiban, mást ne mondjak a New York-i metrónak több mint 50 éves kocsijai is vannak, ettől függetlenül jogos igénynek tűnik a HÉV kocsik cseréje.
Valóban izgalmasabb és fajsúlyos kérdés közlekedésfejlesztési szempontból a csepeli és ráckevei HÉV logikusnak tűnő bevitele a Kálvin térre ,esetleg tovább is .
A szentendrei HÉV felújítással egybekötött részleges föld alá vitele a III. kerületben akkor is értelmes célnak tűnik ha a várható összege lényegesen több lesz mint amennyire most becsülik (ez most 10-15 milliárd forint).

Az már nyilván alapos megfontolást igényel, hogy a szentendrei HÉV-nek közvetlen leágaztatása a Nyugati Pályaudvar és a Kálvin tér felé megéri-e az árát? Végül is egy Kálvin térig vagy pláne Astoriáig bevezetett csepeli HÉV is lehetővé teszi, hogy megteremtődjön a kötött pályás kapcsolat észak és dél között.

Jó volna pontosan tudni hogy mi indokolná a 2 HÉV közvetlen összekapcsolását, ha van egyáltalán ilyen cél?

Hosszasan lehetne beszélni a még szükséges villamos, busz és fogaskerekű cserékről, felújításokról és ezek sok tízmilliárd forintos vonzatáról is.

Jó volna az esetlegesen elhamarkodott személyes döntések előtt több konkrétumot tudni a szintén jól hangzó Városliget teljes autómentesítéséről, a Népliget megújításáról is.

A célok és a víziók általában mindig jók, az ördög a részletekben rejtőzködik.

Az BFK új vezetője 100 napot ígért arra, hogy a konkrét lépéseket számon lehessen rajta kérni. Én adnék több időt és kérnék sok kooperációt is tőle erre, mert nem mindegy, hogy az eddig megismerhető sok álomból hány projekt és milyen irányba indul el, fontos és drága ügyekről van szó! Sajnos vannak bőséges példáink a múltból arra, hogy lettek előre megjósolható módon tíz és százmilliárdok kidobva az ablakon.

Gondos kezek építik 150 éve ezt a várost, nem lego kocka ez, hogy csak úgy lehessen játszadozni vele.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK