Kezdőlap Címkék Atv

Címke: atv

Bombera nagy napjai

Reménynek talán kevés a jövőre nézve, de azért jó tudni, hogy maradtak még szakmai alapon működő újságírók a magyar sajtóban. Nem mindenkit üldöztek el és nem mindenkinek vették el a kedvét ettől a szakmától. Talán nem ártunk Bombera Krisztinának, ha leírjuk, hogy néhány napon belül kétszer is nagyot alakított.

Egyszer még hétfőn, amikor az MSZP alelnökétől, Szakács Lászlótól próbálta megtudni, hogyan fognak a szocialisták szavazni a Sargentini-jelentésről. Semmitmondó mellébeszélés volt a válasz. Hogy hát ők egyetértenek azzal, ami a jelentésben van, de a kormánypárti média hazaárulónak fogja őket nevezni, ezért még csak most fogják eldönteni. Meg aztán, különben is, vagy így, vagy úgy, de ha nem jön közbe semmi, akkor szinte majdnem biztos, hogy valahogy.

Szürreális volt az egész. (Azóta sikerült a szocialistáknak eldönteniük a kérdést, és bejelentették, hogy képviselőik megszavazzák a Sargentini-jelentést.)

Bombera másik nagy alakítását ma reggel láthattuk az ATV-n. Halász János, a Fidesz szóvivője volt a vendég, tőle igyekezett megtudni a riporter, hogy mi lesz a CEU sorsa, aláírja-e és mikor a magyar kormány az egyetem, működését garantáló megállapodást. Mindezt annak kapcsán kérdezte a riporter a szóvőtől, hogy David B. Cornstein Budapestre akkreditált amerikai nagykövet még a strasbourgi vita előtt találkozott Orbán Viktorral, és a megbeszélés után azt mondta: a CEU működni fog tovább.

Már csak a szerződést kell a magyar kormánynak aláírnia, hogy mindenki megnyugodjon. Erről kérdezte Bombera Halászt, ám a szóvivő mellébeszélt, hadovált. Bombera többször visszakérdezett, mire a szóvivő arról beszélt, hogy a törvények mindenkire vonatkoznak, azokat mindenkinek be kell tartania. Egyetlen épkézláb, tisztességes választ nem sikerült kihúzni belőle, de Bombera becsületére legyen mondva, nem adta fel.

Mondhatni nem nagy történetek ezek, normális körülmények között alapvetés volna. Ám nálunk régóta nincsenek normális viszonyok, ezért az újságírónak álcázott mikrofonállványok világában Bombera Krisztina teljesítménye előtt kalapot kell emelni.

Szocialisták: színtelen, szagtalan, szúrósszagú, gáz

Színtelen, szagtalan, szúrósszagú gáz. Így írta le annak idején kémia tanárnőnk a gimnáziumban az ammónia nevű gázt. Nevettünk rajta, és egymás között sokszor felemlegettük a botlását: hiszen valami vagy szagtalan, vagy szúrósszagú.

Ez jutott az eszembe, amikor Tóth Bertalant hallgattam ma reggel az ATV reggeli Start című műsorában. Rengeteg okosságot hallottunk, csupa olyan dolgot, amelyek mindnyájunknak fontosak. Otthonápolásról, kilakoltatásról, egészségügyről, oktatásról.

Elhallgattuk volna napestig a szocialisták elnökét. De nem hallgattuk, mert annyira azért nem volt érdekes. Fontos volt ugyan, amiről beszélt, ám a stílus, a hangvétel, meg úgy általában a megfogalmazás kapcsán az jutott az ember eszébe: hogyan lesz ebből őszre, vagy bármikor máskor olyan ellenzék, amitől Orbán Viktornak és kormányának félnie kell?

Hogyan fognak tömegeket az utcára vinni, vagy ami még ennél is fontosabb: négy év múlva a szavazófülékbe.

Lehet sorolni a mindnyájunk által ismert problémákat, hibákat és bűnöket, sőt, kell is. De ez csak arra elegendő, hogy maradjon minden úgy, ahogyan most van. Aki változtatni akar azon, ami most van, annak a mondandójához a stílust és a módszereket is meg kell találni.

Ha másképp nem tudják mondani, akkor mindez a nagyközönség számára színtelen, szagtalan, de nem szúrósszagú. Csupán gáz.

A nap kérdés – Merre tovább Kálmán Olga?

0

„Kedves Mindenki! Most még úton, egyik helyről a másikra. Gyertek velem!” – ezzel indította új hivatalos Facebook oldalát Kálmán Olga – szúrta ki a HVG. Az egyelőre nem derült ki, hogy merre. Ön szerint?

Szavazzon!

This poll is no longer accepting votes

Hol folytatja Kálmán Olga?

Bréking nyúz, május 3. – Tudósítás a másik valóságból

0

Az Origo nevét nem vállaló munkatársának egy napi néhány ezres látogatottságú, kérdéses hitelességű oldal is forrásnak számít, ha Sorost szidja, a Ripost tovább görgeti a Heti Napló munkatársainak chatelését, hihetetlen választási „csalást” leplezett le a Pesti Srácok, az ellenzéket szidja a Figyelő és a 888 – ma is megnéztük, mi újság az alternatív valóságban.

Az Origo egy ismeretlen, francia nyelvű oldalra hivatkozva sorosozik egy jót

„A portál cikkének már a bevezetőjében felsorolja: az Apple elutasította App-jüket az iPhone-ra. A Google bezárta YouTube oldalaikat. Az Adsense és a Facebook, amelyek látogatóik 40 százalékát kezelte, most a Dreuz cikkeinek hatvan százalékát blokkolja.

Hírlevelüket sokan soha nem kapják meg.

Vagyis, mint írják, „a Dreuz súlyosan a »sokszínűséget« védő gondolatdiktátorok begyében van”.

És most mi történik? Jön az Európai Bizottság, amely egyrészt új intézkedéseket akar foganatosítani az online dezinformáció és „álhírek” („fake news”) ellen, beleértve egy uniós szintű „viselkedési szabályzat” létrehozását a félretájékoztatásról, másrészt független hálózatot kíván szervezni a tények ellenőrzésére. (…)

A Dreuz végül azt írja, Soros az egész Nyugatot destabilizálni akarja mozgalmaival és az általa fizetett tüntetésekkel. Mint amilyen az Occupy Wall Street, a tel-avivi sátrak, a nők washingtoni menete, a Los Indignados Spanyolországban és Soros lobbitevékenysége az európai határok megnyitásáért afrikai és muzulmán migránsok előtt.

Mindenesetre Brüsszel tervei szerint voltaképpen Soros alapítványa cenzúrázhatja a bevándorlással foglalkozó híreket.”

A Ripost tovább csámcsog a Heti Napló chatbotrányán

„A Ripost úgy értesült, hogy az ATV tulajdonosi körét nagyon kellemetlenül érintette, hogy a Heti Napló stábja ilyen brutális stílusban értekezik egymással. Úgy tudjuk, hogy Német Sándor „meglepve és megrökönyödve” értesült a vállalhatatlanul alpári beszélgetéssorozatról, amit ráadásul maguk a résztvevők „dobtak piacra”, ki tudja milyen érdekektől vezéreltetve.

Aki kinyitotta „Pandora szelencéjét”, talán fel sem fogta, hogy mit tesz. Hiszen egy hírműsor készítői számára a nyilvánosság előtt vállalhatatlan az a perverz stílus és tartalom, amivel a Heti Napló stábjának tagjai egymás között kommunikálnak. Szánalmassá és nevetségessé válnak mindannyian. Ráadásul a kínosan perverz beszélgetés a hírműsor szakmai fórumán zajlott, ahol témákat, határidőket, az adás körüli teendőket is megbeszélték.”

A Pesti Srácok egészen döbbenetes választási „csalást” vett észre

„Bár az ellenzéki pártok részéről visszatérő vádaskodás, hogy az április 8-i választás során visszaélések történtek, a PestiSrácok.hu megtudta, a valóban súlyos jogtalanságot a Fidesz kárára követték el. Az ellenzéki tagokkal kiegészült Nemzeti Választási Bizottság, majd a Kúria ugyanis több mint ötezer határon túli szavazatot érvénytelenített arra hivatkozva, hogy azokat saját címzésű és nem előre gyártott borítékban adták postára. Holott a választási eljárási törvényben egyetlen szó sem esik a borítékok elvárt formájáról, kinézetéről. A törvénytelenségen legalább egy fideszes képviselői hely elúszhatott, a kormánypárt most az Alkotmánybíróságtól vár elégtételt.”

A Figyelő nevét szintén nem vállaló szerzője Hadházy Ákosba száll bele

„Nem veszi fel a mandátumát Hadházy Ákos, vagy nem most, hanem később, maga se tudja pontosan. Imponáló erény ez a fajta magabiztosság egy politikusnál. Vigyem a zászlót, ne vigyem? – merengett a forradalmár, míg átrobogott rajta a történelem. (…)

A nem legitim Országgyűlésben nem találja a helyét az ideológiai köpönyegváltásról elhíresült politikus. Lehet a bukásból valamiféle mártíromságot farigcsálni, olyan hamis állításokkal, mint hogy nem legitim a harmadjára is kétharmados fideszes többséggel felálló országgyűlés.

Lehet úgy játszani, mintha a demokratikus politizálásnak a színtere nem a demokratikusan megválasztott parlament, csak akkor nem kell politikusi álmokat dédelgetni. Ha hiányzik a kudarctűrés és a kitartás képessége, akkor érdemes újra elgondolkodni a pályamódosításon. Mert ez a hezitáló, a valóságot és a tényeket figyelmen kívül hagyó ámokfutás sok mindenre nem lesz elég.”

A 888 továbbra sem elégedett az ellenzékkel

„Isten lássa lelkem, tényleg nem kapnék ideg-összeroppanást, ha létezne Magyarországon tisztességes ellenzék. Amolyan igazi.

Olyan, amelyik nem külföldről kapja a pénzt, a paripát, no meg a fegyvert. Olyan, amelyik nem akarja kirekeszteni az ország másik felét, amelyik nem hazudozik mindenről, amelyik nem viselkedik pont úgy, mint egy duzzogó, ökölbe szorított kézzel hisztiző négyéves, aki az összes kibújt tejfogát csikorgatva, kipirult arccal, feldúltan mérgelődik a játszótér homokozójának egyik kevéssé frekventált sarkában amiatt, mert egy konkurens gyerek elvette tőle a lapátját.”

Bréking nyúz, május 2. – Tudósítás a másik valóságból

0

Súlyosan pornográf politikai csetelés az ATV-ben, az újságírószakma lábbal tiprása a balliberális kálmánolgasággal és a Soros-expressz működése a szerdai brékingben.

Pornóbotrányba keveredett a Ripost szerint Sváby András és az ATV, és még Soros György anyja is érintett a dologban

„Kínos, vállalhatatlan helyzetbe került az ATV Heti Napló című műsora. Ismeretlen tettesek lemásolták, kifotózták és körbeküldték a bulvármédiában a műsorvezető Sváby András és kollégái, képernyős riporterek „szakmai” levelezését, amikor is egy Soros Györggyel és édesanyjával kapcsolatos hír kapcsán elszabadult a pokol. A nyilvánosságra került szövegben repkednek a bazmegek és a hard pornó világába tartozó szaftos kifejezések, arról például, hogy Soros György édesanyja „fogazós típus-e,” és hogy vajon az anya és fiú szex után szóba jöhetett-e némi kannibalizmus(!) is.

A műsor riporterei és munkatársai után sokadik hozzászólóként, a producer Hajdú Péter is csatlakozott Svábyék súlyosan pornográf politikai chateléséhez, bár hozzájuk képest ő legfeljebb poénkodott egyet, sőt csitítani próbálta az egyre durvuló perverz beszólásokat. …

Egyértelműen a hazug kettős beszéd bizonyítéka mindez, hiszen a Heti Napló műsorvezetői és riporterei hivatalos megnyilvánulásaikban egész másfajta arcot mutatnak, valamiféle tárgyilagosságot erőltetve magukra. Hogy aztán, ha maguk között vannak, durván elszabaduljanak, szexuális aberrációkba bonyolódjanak – különösen, ha Soros György neve kerül szóba…” (Ripost: A Heti Napló pornóbotránya: Nyilvánosságra hozták a pornográf chatelést)

Új kifejezést talált a sorosozásra az Origo

„A hétvégén egy nagy csoport migráns érkezett a mexikói-amerikai határhoz, a CBS amerikai tévéhálózat számolt be róla. …

A migránsok a mexikói határnál várakoznak. Az ilyen meneteket 2010 óta emberjogi szervezetek állítják össze, hogy a migrációs problémára tereljék a figyelmet. Az amerikai World News Daily hírportál meg is nevezi a mostani illegális migránsmenet szervezőjét „Határkaraván? Inkább nevezzük Soros-expressznek!” címmel megjelent cikkében. A washingtoni jelentés kifejti, a „jól szervezett, karaván-szerű inváziót” anyagilag nem egy nagyobb szervezet támogatja, hanem elsősorban Soros György.

A szervezést közvetlenül egy Pueblo sin Fronteras („Emberek Határok Nélkül”) csoport szervezi, de azt a CARA rövidítéssel jelzett koalíció által összefogott NGO-k támogatják. A CARA első számú finanszírozója Soros György, tudta meg a World News Daily, amely azt is jelenti, hogy a migránsok szombaton már át is léptek a határon.” (Origo: Határkaraván? Inkább nevezzük Soros-expressznek!)

Mindent elmond a 888 szerint az ellenzéki politizálásról az idei május 1-je

„Galló Béla politológus tűpontos látleletet adott az ellenzék jelenlegi állapotáról.

Galló Béla az M1 Ma Reggel című műsorában vette górcső alá az ellenzék jelenlegi helyzetét. Kiemelte a május elseji majálist, hiszen hagyományosan ez a hazai baloldal legnagyobb rendezvénye, a 2018-as választási vereség azonban az idei visszafogott ünneplésen is meglátszott. …

A csendes május elseje azt mutatja, hogy az ellenzéki pártok még mindig a választási vereséget dolgozzák fel. Galló Béla hozzátette: a választások óta egy hónap sem telt el és minden ellenzéki párt a „saját egérútját keresi”, továbbá a civilek „fenyegetése” is nyomja őket.

A jelenlegi ellenzéki politizálásról a politológus azt mondta: az a zűrzavar folytatása.” (888: “A zűrzavar folytatása az, ami az ellenzéki oldalon folyik”)

A kálmánolgákban látja az újságírószakma megcsúfolását a Magyar Idők

„Először is, amit Kálmán Olga és az őt követő kálmánolgák művelnek, az nem újságírás, hanem politikai tevékenység. …

Az Olga-műsor egyszerre vallató- és gyóntatószék, de a feloldozás, a buksi megsimogatásának helyszíne is. Olyan hely, ahol az igaz balliberális politikus és közéleti szereplő megpihenhet, és olyan jól érezheti magát, mint anyja ölében a gyermek.

De komolyra fordítva a szót: Kálmán Olga, illetve az ellenzéki médiumokban zajló kálmán­olgaság rendkívül káros jelenség. …

Egyfelől a kálmánolgaság lábbal tiporja az újságírószakma olyan etikai alapkövetelményeit, mint a pártatlanság, az objektivitás és a tárgyilagosság – minden olyan követelményt, amelyet az újságíró-iskolák bevezető óráin a hallgatók fejébe vernek. Most mondanám azt, hogy a kálmánolgaság nagyon távol áll a BBC és a CNN magas szakmai színvonalától, de ezt inkább úgy kell pontosítani, hogy nagyon távol áll az egykori – és sajnos nem a mai – BBC és CNN szakmai színvonalától. Mindez azért káros és kártékony, mert nagyon rossz példával szolgál a politikai újságírással kacérkodó fiatalok számára.

Másfelől a kálmánolgaság az újságírás, a sajtó- és a médiatársadalomban, közéletben, politikában elfoglalt helyét is végtelenül torz irányba mozdítja el. A sajtó és a média ideáltipikus esetben közvetítő a civil társadalom, az állampolgárok és a politika, a hatalom között; demokráciákban természetes módon az állampolgárok oldalán áll, s a mindenkori kormányzat tevékenységét a hiteles tájékoztatás révén ellenőrzi.” (Magyar Idők: A Kálmán Olga-jelenség)

Ma nem antiszemitizmus van, hanem antimigránsizmus

A magyar autoriter politika halálos ellenségnek tekinti az ellenzéket –  nyilatkozta Radnóti Sándor Széchenyi-díjas esztéta, irodalom-kritikus a Független Hírügynökségnek. És bár a migránsozás lényegében a zsidózást helyettesíti – ezért mondja, hogy nem antiszemitizmus van Magyarországon, hanem antimigránsizmus -, mégis helytelennek tartja, ha minden szélsőséges politikát Hitlerre redukálunk. Orbán politikáját nem azonosítja a fasizmussal, hiszen szabadon beszélünk, írunk. És noha  a Fidesz sok szélsőséges gondolatot átvett a Jobbiktól, egyelőre nem gondolná helyesnek, ha a demokratikus ellenzék szövetséget kötne a Jobbikkal. A jövő vasárnapi választásokkal kapcsolatban azt mondja Radnóti: az lenne a jó, ha a Fidesz megalázó győzelmet aratna…

 

Másfél évvel ezelőtt nyilatkoztad azt az atv-ben, hogy ennek az orbáni hatalomnak szüksége van az ellenségképre, és ezt csak azért említem meg, mert Ungváry Rudolf a minap éppen erről beszélt, hozzátéve, hogy Orbánnál Soros György helyettesíti a zsidót. Te eddig nem jutottál, de beszéltél arról, hogy erősödni fog az ellenségkép-gyártás.

Természetesen: Magyarországon a zsidót, a kapitalistát, Szlovákiában, Romániában a magyart képviseli Soros, mint azt lehet látni és olvasni. Mindenképpen azt, aki nem mi vagyunk, az idegent; ebben az értelemben a migráns is a zsidót képviseli. Ma nem antiszemitizmus van, hanem antimigránsizmus. Ma már láthatunk olyan feliratokat, különböző ákom-bákomokkal felrajzolva, hogy migráns go home, miközben lényegében egyetlen migránst nem látnak, így aztán nincs kinek hazamennie, de a propaganda, látjuk, hihetetlenül hatásos és erős. Ezt különben abból is lehet látni, hogy egyetlen ellenzéki párt sem mer fellépni Orbán menekült-politikája ellen, mert az egyenlő lenne a politikai öngyilkossággal.  Ami az ellenségképet illeti: Karl Schmitt német filozófusnak, Hitler olthatatlan hívének volt az elmélete, hogy

a politika tulajdonképpen nem más, mint az ellenség meghatározása, az ellenség kijelölése, ki a barát és ki az ellenség, a politika nem más, mint egy ellenségfelismerő rendszer.

Karl Schmitt azt sem habozott kijelenteni, hogy itt halálos ellenségről van szó, akit el kell pusztítani. Ez lényegében teljesen leírja a magyar autoriter politikai propagandát, amely halálos ellenségnek tekinti az ellenzéket, ami a kampányban abban mutatkozik meg, hogy azt hangoztatják: ha nem mi jövünk, ezek, Magyarország ellen fellépve telehordják migránsokkal az országunkat.

Autoriternek fogalmaztad meg ezt a rendszert, miközben egy náci gondolkodóra hivatkoztál…

Hát igen, ez egy bonyolult kérdés. Van egy másik, egyáltalán nem náci gondolkodó, Leo Strauss, akinek van egy híres kifejezése, a reductio ad Hitlerum, s joggal helytelennek tartja, ha minden szélsőséges politikát Hitlerre redukálunk. Én nem azonosítom Orbán politikáját a fasizmussal. Nyilvánvalóan vannak fasisztoid vonásai, hiszen szélsőjobboldali politika, vannak analógiák, de itt ülünk a kávéházban és szabadon beszélünk, és nem kell vigyáznom a hangomra, nem kell óvatosnak lennem, tehát ez nem egy fasiszta rendszer.

Ahhoz, hogy azzá váljon, tovább kell fokozni az ellenségkép gyártást?

Igen, a szavak helyett tetteknek is kell következniük, olyan tetteknek, amelynél az, aki egy kávéházban beszélgetve ilyen témát hoz szóba, számíthat arra, hogy az asztalba be van építve egy lehallgató készülék, és arra is számíthat, ha kiteszi a lábát a kávéházból, akkor letartoztatják. Ilyen veszély márpedig nincsen.

Az a fenyegetés, ami március 15-én elhangzott Orbán Viktortól, az nem ilyen fenyegetés?

Nem, az nem ilyen. Találgatja mindenki, hogy a régi barátnak szóló üzenet volt, vagy csak egy általános, mozgósító felhívás. A börtönök nincsenek tele politikai foglyokkal.

Ezek szerint úgy látod, hogy az ellenségkép-gyártás ellenére ez egy élhető ország, és az alkotó számára nyugodtak a körülmények?

Sajnálattal azt kell mondanom, hogy a középosztály számára élhető ország. Ugyanakkor nagyon nagy a leszakadt réteg, sokan ezt harminc százalék fölé teszik, számukra evidensen nem élhető ez az ország, és az is világos az alkuban, hogy igaza van annak, aki azt mondja, ezeket Orbán otthagyja az út szélén. Ez tökéletesen így van. Ezzel a réteggel nincs semmi elgondolás, időnként kapnak valamicske borravalónak számító juttatást, ami viszont számukra hatalmas pénznek tűnik, és ezért úgy érzik érdemes hallgatni, netán rájuk is szavazni.

Az említett interjúban beszéltél arról is, hogy az értelmiségnek egyfajta felelőssége. Mi a felelőssége ma az értelmiségnek?

Végiggondolni, és értelmezni a helyzetet. Azt viszont egyáltalán nem gondolom, hogy az értelmiségnek feladata lenne tanácsot adni a politikának. Igaz, nem mindig ez volt a véleményem, de ma már egyetértek azokkal, akik úgy vélik, hogy az értelmiség közvetlenül ne akarja befolyásolni a politikát, a politikai aktoroknak ne adjon tanácsokat, amelyeket – a tekintélyével alátámasztva – szinte kötelezőnek tekint.  Négy évvel ezelőtt én is benne voltam egy társaságban, amely nyomást gyakorolt a politika egyik szereplőjére, hogy kössön szövetséget egy másikkal, mégpedig azért, hogy létrejöjjön az összefogás. Egyszer – ma is azt hiszem –, meg kellett ezt próbálni, az értelmiség tanácsára vagy anélkül, amikor még nem volt olyan mélyen beépülve a „nemzeti együttműködés rendszere”, és Orbán még csak négy éve uralkodott. Ma már senkinek sem adnék konkrét politikai tanácsot.

De miért nem?

Azért, mert ugyan a politikust és a nem feltétlenül pártpolitikai értelemben vett politikai aktivistát is értelmiséginek tekintem, de ő az egész életét erre szánja, és ezért felelősséget is vállal. Én írom a magam, politikailag nem feltétlenül értelmezhető elméleti műveit, vagy irodalomkritikáit, és nem helyes, hogy egyszer-egyszer kilépve belőle beleszólok mások dolgába. Természetesen elmondom, leírom a véleményemet, ha megkérdeznek, azt is megmondom, kire fogok szavazni, mint egy közéleti értelmiségi, s ebből le lehet vonni következtetéseket, de recepteket nem adok.

Ma már nem is írnál semmiféle petíciót? Csak azért kérdezem, mert arról is nyilatkoztál korábban, hogy ha ilyet tesznek eléd, az kötelesség-szerűen aláírod.

A petíció értelmiségi feladat. Tiltakozni bizonyos dolgok ellen, azt meg kell tenni, így tehát ezt továbbra is tartom.  Az ilyen aláírás nem tartozik abba a közvetlen nyomásgyakorlásba, mint amikor egy író azt mondja egy politikusnak, hogy ne te legyél a vezető, hanem valaki más, vagy amikor egy filozófus barátom arról beszél, hogy a Jobbikot is el kell fogadni partnernek. Nem adnék ilyen tanácsot.

Nem gondolod, hogy jó az ötlet, vagy inkább mert félsz ezt kimondani?

Nem félek, hiszen éppen most válaszoltam a Magyar Narancs körkérdésre, amiben ezt a kérdést firtatják.

És?

Fele-fele a megítélés. Aki úgy kezdi a válaszát, hogy nehéz kérdés, arról  már tudom, hogy végén odajut: meg kell kötni ezt a kompromisszumot. Aki rögtön azzal kezdi, hogy nem – ilyen Ludassy Mária, Iványi Gábor, Nádas Péter, Hajós András és én, azok határozottan ellenzik ezt a szövetséget. De a konkrét politikai következtetést a politikusoknak, illetve a választó népnek kell meghoznia.

Akkor te nem osztod azt a véleményt, hogy a Fidesz, alias Orbán Viktor lényegében minden szélsőséges gondolatot átvett a Jobbiktól?

De, ezt gondolom, és kétségtelenül olyan helyzet alakult ki, amikor a Jobbiknak döntenie kell, hogy vagy fut a pénze után – ezt is megteszi különben, hiszen ő az egyetlen párt, amelyik azt mondja, hogy Orbán menekült-politikája helyes, és azért az, mert ez a mi  politikánk, amelyet ellopott a Fidesz tőlünk -, vagy, más tekintetben, megy a közép felé. Hosszútávon nem zárom ki, hogy egy valaha szélsőjobboldali pártból demokratikus párt váljon, de ma nem ez a helyzet.

Amikor a szélsőjobbról és a Fideszről beszélünk, akkor arról is beszélünk, hogy mindez hova tarthat, ha a Fidesz marad hatalmon?

Az egyik lehetséges út az, hogy folyamatosan és fokozatosan radikalizálódik a helyzet, és eljutunk egy Putyin-Erdogan féle irányba; reductio ad Putyinum, reductio ad Erdoganum. Ezt nem hiszem. A másik lehetséges szcenárió az volna, hogy kompromisszumot kötnek a társadalom nem rájuk szavazó többségével, ezt sem hiszem. Azt gondolom, hogy marad az, ami ebben az elmúlt nyolc évben kialakult, a hideg polgárháború, a látens hadiállapot. Bizonyos posztokat még, amelyekre szükségük van, a következő négy évben meg fognak szerezni; ilyen lesz az önkormányzatok államosítása, a bíróságok teljes bedarálása, ugyanakkor érdekük az is – mint ahogy nagyon sok autoriter rendszer így működik –, hogy a demokratikus felszínt megőrizzék. Ez azt jelenti, hogy a szabad választást megtartják, mint a demokratikus rendszer egyetlen maradékát, természetesen úgy, hogy kiaknázzák a nem fair előnyöket, s a választáshoz elengedhetetlenül szükséges információkat a sajtó elsöprő többségének kézbentartásával blokkolják. Azt hiszem a pangás állapota fog bekövetkezni, ami nem lesz sokkal rosszabb, de semmiképpen nem lesz jobb.

Mivel magyarázod azt, hogy miközben szinte szőnyegbombázás szerűen érték a Fideszt a különböző botrányos ügyeinek kiteregetései, mégsem rendült meg a tábora?

Erre csak általánosságokat tudok mondani, a társadalom végtelen apátiáját. A leszakadottaknak, a több, mint harminc százaléknak a teljes politikai inaktivitása az egyik oldalon, a középosztály láthatóan jobb életfeltételei, mint négy, vagy nyolc évvel ezelőtt, amely, még ha lelkiismeret-furdalása is van a leszakadó rétegek miatt, akkor is lehetőségeket teremt a számára, Mindez politikai közömbösségbe, vagy politikai apátiába torkollik. Ez persze egy cinikus következtetéshez vezet bennünket, ahhoz ugyanis, hogy még a legmegveszekedettebb Fidesz-hívő is tudja, hogy a pártjának vezetői lopnak, csak éppen azt mondják, hogy mindenki lop, ilyen a politika, ezt tudomásul kell venni, ha leváltanánk őket, jönne a következő, az még éhesebb lenne, még inkább lopna, és így tovább. A politikai cinizmus a válaszom a kérdésedre.

Jól érzem azt, hogy némiképp te is rezignáltabb vagy a korábbi önmagadhoz képest?

Nézd, egzisztenciális okai is vannak ennek, a Kádár-korszak idején volt egy kedves mondásom, aminek az eredetét nem tudom, de a történet így szól: a Horthy-korszakban egy kommunista perben, valakit életfogytiglanra ítéltek, az utolsó szó jogán azt mondta: csak az a kérdés, kinek az élete fogytáig. Akkoriban, harminc-negyven éves koromban ezt bízvást mondhattam, most azonban már kevésbé. Ettől is vagyok némiképp rezignáltabb. Nagyon nem szeretném persze a szememet az Orbán-kormányzás idején lehunyni, nagyon jó lenne, ha láthatnám a bukásukat és a pusztulásukat, de erre semmilyen garanciát nem látok.

A hetven év fölöttiség, ami ennyire megvisel?

Csak ennyiben. Matematika ez, semmi több. Azaz kisebb az esély, hogy egy hosszú távra berendezkedő autokráciát túlélek, mint negyven éves koromban.

Meddig működhet ez az autokrácia?

Van Marczali Henriknek egy általam kedvelt mondata, amit sokszor szoktam idézni, aki a török világról írta, hogy ezek a tarthatatlan állapotok százötven évig tartottak. A világ persze ebben az értelemben is felgyorsult, s ha optimista akarok lenni, akkor azt látom, hogy csökken a Fidesz támogatottsága, csökken a lelkesültség, a Fidesz-hívekben is növekszik az apátia, az ő várakozásaiknak sem felelt meg ez a rendszer, zavarba kerülnek a nemzetközi lelepleződésektől, nem kellemes érzés, hogy a világ homlokán negatív értelemben táncol Magyarország, a legrosszabb példák közé tartozik Európában, miközben az emberek szeretnek büszkék lenni a hazájukra. Mindez együtt, belső bizonytalanságot okoz. Ezért, ha azt a kérdést tennéd fel nekem, hogy mi lenne az optimista várakozásom a hamarosan esedékes választásokra, akkor azt mondanám, hogy egy magalázó győzelmét tartanám valószínűnek és reménytelinek, amely mind számunkra, mindazoknak, akik résztvesznek a dologban, mutatja azt, hogy nincs már az az erő, amiben korábban hittek.

A Fidesz megalázó vereségéről beszélsz, nem?

Nem, a Fidesz olyan győzelméről, amely egyben meg is alázná. Se nem kétharmad, se nem abszolút győzelem. Ezt tartanám egy olyan jelnek, amely reményeket táplálna az emberekben.

Ez ma az optimizmus, a megalázó győzelem?

Igen, ez lenne az optimális szcenárió

De ez a megalázó győzelem is azt jelentené, hogy megmarad még ez a befelé forduló politika.

Igen, marad ez a bezárkózás a nemzeti hagyományokba (amelyek ismeretéből persze általános iskolában is megbuknának), az onnan ki nem tekintés, a sérelmi politika, az örök sértődékenység, az örök frusztráció. Ezt különben tökélyre vitte az orbáni kormányzás. Orbán abban rendkívül tehetséges, hogy megérezte ezt a lehetőséget, megérezte a magyar társadalomban ezt a lehetőséget, rájátszott legrosszabb vonásaira, kibányászta a legrosszabb ösztönöket, amelyek az emberekben vannak, és ezért van az, hogy ma menekültek nélküli menekült-gyűlölet van Magyarországon. Azért még hadd beszéljek azon reményeimről is, amelyek talán valamiféle ellensúlyt kínálnának. Jó lenne, ami persze csak reményem, ha bejutna a Parlamentbe a három kispárt, az Együtt, mint baloldali liberális, a Momentum, mint jobboldali liberális, az LMP pedig mint baloldali zöldpárt. És az is jó lenne, ha Karácsony Gergelynek sikerülne majd az a vállalkozása, amelyre valóban van esélye, azt gondolom ugyanis, hogy valódi sansza lenne jövőre megszerezni a főpolgármesteri címet.

Az írói munkádban most már teljesen kizárod a politikát?

Annyiban nem, hogy ha megkérdeznek, válaszolok, mint most neked. Ezt egy értelmiségi feladatnak tartom, hogy a kérdésekre válaszoljak. És azt is gondolom, hogy az irodalomkritikáimban beszivárog az aktuálpolitika is.

Úgy tudom, mostanáig Bécsben, egy könyvtárban dolgoztál, egy nagy könyvön munkálkodsz.

Látod, annak semmi köze a politikához, a tájról szól, a táj filozófiájáról, mióta van, mert ez is egy történelmi képződmény, hogy mióta érzékeljük tájként, ha kinézünk, és hegyeket-völgyeket látunk. Ezekkel a kérdésekkel fogom eltölteni a következő éveket.

És akkor ez nem tájkép csata előtt…

Remélem, hogy nem.

A Klubrádióban sem lesz választási reklám

Lényegében megerősítette a Független Hírügynökség értesülését a Klubrádió vezetője, hogy a csatorna nem fog választási hirdetéseket közölni. Idén, meglepetésre, az RTL Klub sorompóba állt, a TV2 viszont elzárkózik a reklámok közlésétől.

“Nem vágyaik netovábbja” – ezzel reagált a Független Hírügynökség kérdésére Arató András, a Klubrádió vezérigazgatója. Vagyis az, hogy ingyen közöljenek választási hirdetéseket a kampány idején. Arató szerint ez piaci termék, amiért azonban nem kérhetnek pénzt. Ezt a szabályt 2013-ban a Fidesz saját maga érdekében vezette be – mondta Arató, hozzátéve: 2010-ben még jelentős bevételük volt a kampányhirdetésekből. Formális döntést valószínűleg nem hoznak, amely párt megkeresi őket, annak válaszolni fognak.

Eddig két nagy médium közölte, hogy beszáll a reklámok közlésébe:

az RTL Klub és az ATV.

A HírTV és a TV2 csoport viszont elutasította a lehetőséget. (Az RTL online felületén emellett pénz ellenében is mód lesz hirdetni. Az ATV ugyancsak kinyitotta online felületét, ahogyan a zoom.hu is fogadja a reklámokat.)

Az RTL döntése meglepő volt, mert korábban a nagy kereskedelmi tévék egyaránt távol tartották a politikai hirdetéseket a képernyőről. Ezeket ugyanis a törvényes reklámidő terhére sugározhatják ingyen, ráadásul a nézők szemében – a tapasztalatok szerint – riasztó a tömény politika.

Az öt éve megváltozott szabály értelmében az országos állami csatornáknak (M1, Duna, Kossuth Rádió) kötelező a politikai reklámok közlése kampány idején, s azonos terjedelemben minden olyan párt számára, amely országos listát tud állítani. A kereskedelmi média szabadon dönthet, de ha igent mond, pénzt nem kérhet a szpotokért, s naponta háromszor kell leadniuk ezeket, mindösszesen 470 perc terjedelemben.

Figyelembe véve az országos médiaviszonyokat, az RTL Klub döntése azt jelenti, hogy az ellenzéki pártok kampánybeli megjelenése

lényeges felülreprezentáltságot tesz lehetővé

számukra a “normál” képernyős szereplés idejében és tartalmában egyaránt (a nyomtatott sajtóról már nem is beszélve). A TV2-ben és az állami csatornákon például, noha nem lesznek kampányvideók, a kormány Soros-reklámjai (tájékoztatásnak nevezve) folyamatosan futnak.

A médiumoknak február 17-ig kell bejelenteniük, ha kívánnak kampányhirdetéseket közölni.

Az Atv-seknek nincs körömgombájuk

„Az jön be hozzám, akit én hívok, és azt kérdezek, amit akarok” – nyilatkozta Rónai Egon, az Atv műsorvezetője a Független Hírügynökségnek. Elmondta: a csatorna vezetése nem kíván változtatni a műsorstruktúrán a választások után sem, marad tehát a hétköznapokon a politika és a közélet, hétvégén pedig a szórakoztatás. Az Egyenes beszéd műsorvezetője szerint a beszélgetéseiből az derül ki, hogy az ellenzék elfelejtett hinni magában. A kormányzati hirdetésekkel kapcsolatban, amelyek miatt a legtöbb támadás éri a televíziót, azt mondja: körömgomba elleni szert is hirdetnek, pedig nincs egyik munkatársuknak sem ilyen baja.

 

Nemrégiben egy olyan írás jelent meg az egyik internetes hírportálon, amely arról szól, miként adta el magát az Atv a Fidesznek. A cikk kevéssé törődött a tartalommal, vagyis azt, hogy az állítás visszaigazolható-e a műsorokon, rajtatok műsorvezetőkön keresztül… Mindenesetre a facebook tanúsága szerint a csatorna munkatársai nagyon a szívükre vették. Most akkor mi van?

Nem akarom túlokoskodni…De azt gondolom, hogy ha van egy csalódott közönség, amely igyekszik okokat találni az elkeseredettségre, a rossz politikai helyzetre, akkor azt nagyon könnyű felkapni, nagyra fújni, összeesküvés elméleteket, konteókat gyártani. Saját összeesküvés elméletünkkel kell igazolni a saját állításainkat.

Szerintem az egy nagyon komoly problémája az ellenzéknek, hogy elfelejtett hinni önmagában az elmúlt években, miáltal a közönségének sincs meg az a magabiztossága, ami megvolt korábban; nincs meg az az összetartó erő, ami megvan a másik oldalon.

Ezért, ismétlem, magyarázatokat próbál találni a csalódottságára. Ha megnézed a Fórum című műsorunkat, ott a betelefonálók többsége nem a kormánnyal, vagy a Fidesszel foglalkozik, hanem az ellenzékkel. Ugyanez vonatkozik azon politikusok többségére, akik bejönnek hozzám; ők is saját magukkal, az ellenzék problémáival foglalkoznak. Erre most az Atv nagyon jó terep, mert gyakorlatilag az egyetlen olyan felület, amely mögött nem áll párt vagy kormány, hanem teljesen függetlenül működik.

Pont ezt vitatják kollégák, vagyis azt, hogy az Atv független lenne; a kormányzat igenis befolyásolja a csatorna működését, mégpedig a hirdetéseken keresztül.

Lehet, hogy nem szellemesen, de azt írtam erre a vádra a facebookra, hogy az Atv munkatársainak nincs körömgombája, mégis hirdetjük a körömgomba elleni szereket. Az tehát, hogy a kormányzati kommunikáció egy része – és korántsem az egésze – helyet kap egy televízióban, az nem jelenti azt, hogy az mindjárt a kormány televíziója, az azt jelenti csupán, hogy hirdetéseket fogad be az Atv. Ez egy kereskedelmi televízió. De még azt is hozzá kell tennem, hogy nem vagyok feljogosítva arra, hogy az Atv nevében beszéljek, csak a saját nevemben tudok.

Ez igaz, de mégiscsak te vagy az Atv egyik vezető arca. Ezért hiába fogalmazol élesen a műsorodban, teszed fel azokat a kérdéseket, amelyeket fel kell tenni, és azok alapján cseppet sem vagy kormánypártisággal vádolható, mégis rád sütik a bélyeget…

Kezdjük az egészet elölről. Hagyjuk a fenébe azt, hogy miért gondolják a kollégák azt, amit és koncentráljunk arra, ami a lényeg.

Hozzám tényleg az jön be az adásba, akit én akarok, akit én meghívok, akivel beszélgetni akarok, akiről megállapodok a szerkesztővel. Én azt kérdezek, amit akarok, és soha, de soha nem fordult elő az, hogy valakit az akaratom ellenére gyömöszöltek volna bele az adásba, vagy valakit, akit meghívtam, letiltották volna. Soha nem volt ilyen.

Ha kormánypárti, ha ellenzéki politikus jön, soha nem mondja meg senki, hogy mi az a kérdés, amit nem vagy igen… Szerinted így néz ki egy kormánypárti, Fidesz által bedarált televízió? Nekem olyan kollégáim vannak ebben a tévében, akikért tűzbe rakom a kezem. Ilyet ritkán mond ki az ember, mert ebben a szakmában láttunk már karón varjút.

Mutasd csak nincs megégve a kezed?

Nincs, nézd csak meg… Például egy Somos, egy Bombera, egy Schwajda Gergő a híradó élén, Simon Andris, Holló Márta – ezek az emberek baromi tisztességes újságírók, és a többiek is, akiket most nem soroltam fel. Mindannyian a legjobb tudásuk szerint, a legkorrektebb teljesítményt teszik le az asztalra. És senki munkája nincs korlátozva. Mondj nekem még egy helyet ebben a nyomorúságos médiapiaci helyzetben, ahol ezt nagyon magabiztosan ki tudod jelenteni. Hogy azt csinálsz, amit akarsz. Én ezt az Egyenes beszéd kapcsán ki tudom jelenteni.

Beszéltél arról, hogy mi olvasható ki a vendégeidről a megnyilatkozásaik alapján. Most azt kérdezem tőled, hogy mit szűrsz le azokból a percekből, amikor még nem vagytok adásban, és – úgymond – bemelegítő beszélgetést folytattok?

Az ellenzéki közönség jelentős része azt gondolja, hogy a kormánypárti politikusok szinte nem is emberek, miközben nagyon is hétköznapi dolgokat tudok meg róluk, vagyis ebből a szempontból üdítő felismerés, hogy ugyanolyan örömök, vagy bánatok érik őket, mint mindannyiunkat, csak, amikor megszólal az adásban, akkor ragaszkodik már ahhoz az állásponthoz, amit a pártja és ő maga is képvisel. Ami a másik oldalt illeti: pontosan annyira meggyötörtek a helyzettől, mint a híveik. Szóval azért az gyorsan kiderül ám, hogy ki van éppen nyeregben, és ül le velem szemben nagy magabiztossággal, és kérdi na mi van, a másik pedig indítja úgy az informális beszélgetést, hogy hallottad…? Ég és föld… És ilyen is lesz a beszélgetés; az ő attitűdje határozza meg, hiába próbálok rajta fordítani a kérdéseimmel. Tehát, amikor azt látja a néző, hogy ott ül velem szemben egy kicsit meggyötört ellenzéki politikus, ő úgy ül velem szemben civilként is.

Azt tapasztalom, hogy szívesen készítesz olyan portrét, mint például a Húzósban, amely, ha nem is lélektani elemzés, de mégis az embert mutatja be, és ez az egyik éned, a másik a valaha volt sportrajongó. A kérdésem az, hogy lett-e harmadik éned, a politikai érdeklődő?

Hogyne, engem mindig is foglalkoztatott a politika. Ez nem egy felvett szerep, amit a helyzet hozott, hanem csak megtalált az Atv. De persze számomra most is az ember a fontos a politikusból, sokkal kevésbé az közlemény izgalmasabb számomra megtudni, hogy miként éli meg emberileg Széll Bernadett, hogy Németh Szilárd ki akarja tiltani őt a nemzetbiztonsági bizottság üléséről, mint a jogi érvek.

Nem azt tapasztalod, hogy épp az embert ölik ki a politikából?

Pont ezért érdekes, hogy mi maradt meg az emberből. Hét éve, amikor az Atv-hez kerületem, ugyanígy igyekeztem, ezzel a felfogással beszélgetni a riportalanyaimmal. Széll Bernadettel is találkoztam, akkor került be a parlamentbe, és elmesélte, hogy van két gyereke, férje, miként él a család. Azért beszélek erről, mert ma sokkal nehezebb ilyen dolgokat megtudni a politikusokról, sokkal zártabbak, mint akkoriban voltak. Ma mindenki bezárkózik egy kicsit és fél egy kicsit, elkezdte eltartani magától az emberi dolgokat. Ez engem nagyon zavar, mert a választók az emberre szavaznak. Arra, akiben hisznek.  Márpedig nem a lózungoktól kell valakiben hinni, hanem az emberi tulajdonságai alapján. Hogy kimondhassa: ez lesz az én jelöltem, mert megbízható, engem fog képviselni, emberként érzi az én gondjaimat, bajaimat, látja a világ folyását. Szóval meg kell győzni a választót, hogy ember maradt és nem csak politikus.

Te mit változtál a hét éve alatt?

Biztosan tudatosabb lettem, akkoriban sokkal jobban hagytam magam érzelmileg vezetni, mint ahogy most hagyom, mert annak idején sokszor nem jutottam a beszélgetés végére, mármint a mondandó lényegéig, márpedig a beszélgetést le kell zárni. Ha a lényeg vagy lényeges dolgok a levegőben maradnak, akkor az nem egy jó beszélgetés. Ebben biztos változtam, sokkal tudatosabb megyek előre a beszélgetéseimben. De te nem erre voltál kíváncsi.

Erre is. Meg arra is, hogy az ismertség mennyire torzított a személyiségeden?

Remélem, hogy semmit. Sokkal büszkébb voltam arra, amikor – ez 1991 környékén történt -, hogy két fiatal az utcán, hallva a hangomat, utánam szaladt, mert megismertek. A hangom alapján. Ez a Danubius rádió fénykorában történt, akkor ugye ott dolgoztam. Na, ez az ismertség. Az, hogy a tévében látják a fejem és megismernek, ez tök jól esik. Szokták kérdezni, nem fáraszt-e? Engem nem. Szóval azt hiszem nem változtam meg. Tudod, a család meg a gyerekek nagyon rendben tudják az embert tartani.

És mi lesz a választások után? Merthogy azzal is támadják az Atv-t, hogy április után átalakul, inkább a szórakoztatást tekinti majd feladatának… Szóval április 9-én már énekelni fogsz, vagy…

Szerintem Egyenes beszédet vezetek. A televízió vezetése következetesen azt képviseli, hogy a csatorna nem változik. Hétköznap politikai, közéleti műsorokat sugároz, hétvégén szórakoztat. Így dolgozunk, és nyugodtan dolgozunk.

Hol látod magad tíz év múlva?

Érdekes, mert nekem az életem nagyjából tízévente változott. Most hét éve dolgozom itt, de nem gondolnám, hogy tíznél véget kell érnie. Ha a néző elvisel tíz év múlva, én szívesen csinálom ezt tíz év múlva is. Azért, mert

az Egyenes beszéd minden este egy új fejezetet jelent. Látok benne a magam számára estéről estére feladatot, kihívást.

És azt is gondolom, hogy ez a fajta műsor, illetve az Atv-nek ez a fajta berendezkedése időt álló. Ami működik, abba nem kell belenyúlni.

Ezek szerint a karrierről te nem úgy gondolkodsz, hogy valamilyen titulust kellene szerezned…

Voltam én már minden; három rádiónak tulajdonosa, voltam a Danubius Rádió igazgatója, voltam televíziónak programigazgatója, vezettem reklámügynökséget, annyi titulusom volt már. Az, hogy most az Egyenes beszéd műsorvezetője vagyok, nagyon jó titulus. Ez a vezető közéleti műsor ma a piacon.

Választás ’18: Csütörtökig nyilatkozni kell

Csütörtökön jár le az a határidő, amíg az online portáloknak nyilatkozniuk kell, hogy befogadnak-e politikai hirdetéseket, a televízióknak erre hosszabb idejük van. A közszolgálati   médiaszolgáltatóknak a törvény szerint kötelező biztosítani valamennyi arra jogosult pártnak felületet, míg a kereskedelmi orgánumok szabadon dönthetnek arról, hogy vállalják-e ezt a feladatot, vagy nem.

 

A jelöltbejelentési határidőig – amely a vonatkozó igazságügyi miniszteri rendelet szerint az országgyűlési választást megelőző harmincnegyedik nap, az idén március ötödike – nincs semmiféle szabályozás a kampányra, ez a „szabad rablás időszaka”: ennek a győztese az a párt, amelynek van pénze, energiája, és képes kihasználni az állami monopolhelyzetet. A korlátozó szabályok a határidő után lépnek be.

Azt már Polyák Gábor médiajogász közölte a Független Hírügynökséggel, hogy a közszolgálati sajtónak egyenlő mértékben kell ingyenesen biztosítani a pártoknak a felületet. Erre a közszolgálat kötelezett, ugyanakkor a kereskedelmi médiumok csak ingyen tehetik ezt meg – közölte.

Egyébként az ide vonatkozó törvényi előírás azt tartalmazza: a médiumoknak a listát állító pártok számára egyenlő feltételeket kell kínálniuk.

A Független Hírügynökség elsőként az ATV vezérigazgatóját kérdezte, van-e már döntésük ebben a kérdésben. Németh Szilárd elmondta, hogy a csütörtöki határidőre leadták jelzésüket, azt tudniillik, hogy az atv.hu áll a pártok rendelkezésére, le fogja adni a hirdetéseiket.

„A tévénkről még nincs végleges döntésünk, de szinte biztosra veszem,  hogy ott is hasonlóan fogunk eljárni”

– nyilatkozta a vezérigazgató.

A zoom.hu-nál arról tájékoztattak bennünket, hogy a hírportál szintén  befogadja a pártok hirdetéseit – az Európa párti és a hazai törvényeket tiszteletben tartó párthirdetéseket természetesen vállaljuk, hiszen országgyűlési választásokról van szó – nyilatkozta a FüHü-nek Murányi András hírigazgató. Hozzátette: olyan hirdetéseket közölnek, amelyek a választás jogegyenlőségét és tisztaságát szolgálja. Az olyan kormányzati vagy akár pártközleményeknek, hirdetéseknek a zoom.hu nem ad teret, amelyek sértik a portál elveit, függetlenségét, vagy szorosan nem sorolhatók az országgyűlési választások érdekeihez, mint például a Soros-hirdetések.

Ugyanakkor terjed az a hír is a szakmában, hogy ha egy média úgy dönt,  vállalja a kampány reklámanyagainak a közlését, akkor ugyan kötelező minden listát állítani képes formációt egyformán befogadni, mégis, ha az ellenzéki hirdetésnek is otthont ad, akkor NAV-vizsgálatra is   számíthat.

 

A kormánypártok egyébként – a zoom.hu értesülései szerint amelyet utóbb cáfoltak – lefoglalták a plakátfelületek jelentős részét, így pedig de facto kiszorítanak mindenkit a piacról. Ez ráadásul a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. Törvény 2. Paragrafusában rögzített alapelvek egyikével is szembemegy, amely szerint a választási eljárás szabályainak alkalmazása során érvényre kell juttatni az esélyegyenlőséget a jelöltek és a jelölő szervezetek között.

Nagy Bandó levelet írt Bayernak, és bocsánatot kért Orbántól

0

A humorista a Facebookon írt nyílt levelet Bayer Zsoltnak. Sajnálja, hogy megbántotta a miniszterelnököt, és nem zárja ki, hogy visszatér az irodalomhoz, mert az tiszta, és nem olyan átláthatatlan, mint a politika.

Nemrégiben nagy vihart kavart Nagy Bandó András szereplése az ATV Egyenes beszéd című műsorában. Pontosabban a beszélgetésnek az a része verte ki a biztosítékot sokaknál, amely miatt a műsorvezető Rónai Egon még az adásban elhatárolódott. A beszélgetésnek ezt a részét az ATV sem tette föl a honlapjára.

Nagy Bandó András az ominózus műsorban szokása szerint a közéletet ostorozta, nem utolsósorban az általa korábban bevallottan kedvelt és szavazatával kétszer is támogatott Fideszt. Rónai Egonnal beszélgetve Nagy Bandó egy kórházi dolgozóra elbeszélésére hivatkozva azt mondta, tudja, hogy melyik kórházban szokták ellátni a miniszterelnök feleségének sérüléseit, amelyeket a férje okozott.

Bayer publicisztikát írt az elhangzottakról, melyben sok más mellett azt írta a humoristáról, hogy elment az esze.

Erre válaszolt mostani posztjában Nagy Bandó. Mint írja, sokan állították meg az adás után, hogy elmondják, mennyire egyetértenek azzal, amit elmondott, mert az ország helyzete őket is bántja.

Ezzel együtt, így

Nagy Bandó, már bánja, hogy megbántotta a miniszterelnököt.

Mint mondta, hezitált, hogy mondja-e a műsorban, amit végül kimondott a miniszterelnökről és feleségéről. A humorista most úgy fogalmazott: a jövőben lehet, hogy „menekülök a közélet zavaros vizeiről, mert úgy láttam, hogy a lényeg láthatatlan, amit látok, az pedig ingerlően zavaros. Lehet, ezután pláne ezt az utat választom, és az irodalomnál maradok, lehorgonyozva egy tiszta, a politikánál sokkal tisztább közegben.”

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK