Kezdőlap Címkék Atv

Címke: atv

No comment

Tegnap este az Egyenes Beszédben Dobrev Klára elmondta, hogy az adással egyidőben is ülésezik az Országos Előválasztási Bizottság, melynek döntéséig nem fogja elitélni, sem visszahívni Ráczné, Földi Juditot, akit a Párbeszéd-Mszp beadványban vádolt meg az etikai bizottságnál, mely szerint   a képviselő jelölt offshore-cég tulajdonosa.

Az ellenzéki előválasztást felügyelő Országos Előválasztási Bizottság “2021. szeptember hó 27. napján 22/ET/2021 számú határozatában megállapítja, hogy a Tóth Bertalan által írt etikai beadványt Ráczné Földi Judit álláspontját megvizsgálva elutasította”.

A hamis offshore-vád tehát elbukott. A Földi Judit által a Bizottságnak benyújtott közjegyző által hitelesített hivatalos dokumentumok kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Földi Judit soha nem volt offshore-cég tulajdonosa.

Különösen fontos, hogy a hat párt egy-egy delegáltjából álló Bizottságnak csak két tagja, az eredeti beadvány benyújtók – Karácsony Gergely és Tóth Bertalan pártjának képviselői – támogatták a DK-s képviselőjelölt elmarasztalását. Vagyis csak a vádlók szavaztak igennel az általuk megfogalmazott vádakra.

Akik a demokrácia legalapvetőbb szabályát figyelmen kívül hagyva még a vizsgálat előtt, a tények ismerete nélkül Földi Judit visszaléptetését követelték, a DK szerint bocsánatkéréssel tartoznak. Különösen vonatkozik ez a hamis vádakat visszatérően nagy nyilvánosság előtt megfogalmazó Karácsony Gergelyre és Tóth Bertalanra.

Székesfehérváron is az ellenzéki szavazók bizalmából és nem etikai beadványokkal kívánjuk legyőzni az MSZP-Párbeszéd jelöltjét.

KOMÁROMI UDVARIAS

Néhány napja Barkóczi Balázs, a DK szóvivője, egyben képviselőjelölt-jelöltje a biztosan nyerhető rákospalotai választókerületben, volt az ATV reggeli műsorában a kétszereplős első blokk egyik szereplője. (A másik a jobbikos Rig Lajos, ami külön érdekessé teszi a továbbiakat.)

Az ATV műsorvezetői ebben a blokkban rendszeresen arra kérdeznek rá, amiről a meghívottak maguk is szívesen beszélnek, például mert a megelőző napokban maguk is sajtótájékoztatót tartottak. Így történt ezúttal is, Barkóczi pedig készségesen beszélt:

„A saját választókerületemben, XV. kerületben és Újpesten 14-ben bezárták az Árpád-kórházat, 15-ben megszüntették a Károlyi-kórházban, Újpesten az aktív betegellátást. Most Déri Tibor polgármester úr javaslatára és a körzet országgyűlési képviselőinek és polgármestereinek támogatásával van egy megvalósíthatósági előtanulmány egy új újpesti kórházra, 15 milliárd forintba kerülne. Most a héten Varju László kollégámmal és szintén Klárával tartottunk egy sajtótájékoztatót. Lesz új kórháza, aktív ellátást biztosító kórháza Újpestnek. 15 milliárd forint, ezt szeretném hangsúlyozni. Miközben a hazug közmédiára évente 100 milliárd forintot költünk, miközben a Pénzügyminisztérium költöztetése 22 milliárd forintba kerül, itt 180 ezer ember a két kerületben és másfélmillió ember az agglomerációban nem jut normális aktív ellátáshoz.”

A műsorvezető közbekérdezett: „Ez egy centrumkórház lenne, vagy kis kórház? Ez a nagy kérdés.

Tegnap is elhangzott itt Komáromi Zoltánnal, hogy egyetértenek abban, hogy centrumkórházakra van szükség. Ennek viszont ára az, hogy kisebb területeken kénytelenek megszüntetni bizonyos szolgáltatásokat.”

A válasz: „Nincs megszervezve ott az egészségügyi ellátás. Ez az aktív betegállomány, ez a másfélmillió ember két kórház között oszlik el, az Uzsoki és Honvéd kórház között. Ebből a Honvéd kórház a végtelenségig leterhelt Honvéd kórházra jut nagyobb rész, úgy, hogy nyáron már láttuk, hogy ott is bizonyos osztályoknak hónapokra be kellett zárnia.”

A műsorvezetőt ez nem elégíti ki, és megismétli a kérdést: „Centrumkórháznak szánják vagy kisebb kórháznak?’’

Mire a szóvivő:

„Centrumkórháznak mindenféleképpen. Egymillió-nyolcszázezer ember egészségéről van szó.”

Az ember kíváncsi lesz, hogy vajon mit mondott az előző napi adásban Komáromi Zoltán, a neves háziorvos, aki jelenleg a DK szakpolitikusa, az előválasztáson képviselőjelölt-jelöltje, akit ugyanerről kérdezett a műsorvezető:

„Egy tegnapi bejelentésre szeretném, hogyha reagálna. Azt jelentették be a DK képviseletében, hogy Észak-Pestnek is lehet végre saját kórháza. Ez a DK terve. Milyen kórházi struktúraváltást képzelnek el? Centrumkórházakat, kisebb kórházakat? Mert ez egy picit egymással szembe megy.”

Íme a válasz: „Az a helyzet, hogy ha nézzük az orvosokat, abból talán van egy garnitúrányi orvosunk, szakorvosunk, hogy ellássuk a betegeket. Szakdolgozókból már sokkal nagyobb a hiány. Ott majdnem nyolc-kilencezer szakképzett, tehát nem az utcáról fölvett segédnővér, hanem szakképesített nővér, ápoló, mentőápoló hiányzik a rendszerből.

Ezt csak úgy lehet megoldani, hogy ha egy kis centralizációt csinálunk, tehát azokban a kórházakban, ahova oda tudom tenni a sürgős ellátást igényló betegségekből a nagyobb műtétet igénylő beavatkozásokat…”

Mire a műsorvezető: „Ezt mondja a kormány is.”

„Igen, de ezt csinálni kéne, nem beszélni róla, Hány kapavágás történt Rogán Antal bejelentése óta a dél-budai kórházban … egyetlen egy se. És ezzel párhuzamosan gondolkodni kéne, hogy ha építünk egy nagy kórházat, honnan lesz ott szakember. Ez azt jelenti, hogy a többi kórházból oda kell átvezényelni szakembereket, hogy ez a konstrukció működjön. Akkor mi lesz azokkal a kórházakkal?”

Hozzá kell tenni:

Komáromi a Partizán által szervezett választókerületi jelöltvitában elmondta: a dél-pesti centrumkórházat nem a kormány által elképzelt zöldmezős beruházásként, hanem a Szent Imre-kórház bővítésével kellene létrehozni, ahogy azt a kórházat korábban vezető jelenlegi újbudai DK-s polgármester, László Imre is javasolta.

A DK orvos-politikusai tehát egyetértenek. A nem orvosból lett DK-s politikusok, az egymással szomszédos észak-pesti kerületekben induló Barkóczi és Varju azonban az ellenkezőjével kampányol: szerintük újra kórházat kellene nyitni Újpesten. Itt kerülhet szóba a jobbikos Rig Lajos, aki Barkóczi mellett ült az ATV stúdiójában, és aki 2015-ben mentőtiszti múlttal egy időközi választást nyert meg a tapolcai központú választókerületben, és kampányának középpontjában az állt, hogy újra nyissák meg a tapolcai kórházban a bezárt szülészetet.

Amióta az eszemet tudom, mindig azt hallom az egészségügyi szakemberektől, hogy Magyarországon túl sok a kórház, ésszerűen körülbelül feleennyit lenne szabad fenntartani. Nemcsak azért, hogy kevesebbe kerüljön a fekvőbeteg-ellátás – bár ez sem ördögtől való szempont –, hanem azért is, és talán ez a fontosabb, mert

ha kevesebb, de nagyobb, több kezelést, több műtétet végző kórházban látják el a betegeket, az orvosok és szakdolgozók nagyobb rutint szereznek a műtétek elvégzésében, az egyéb kezelésekben, és több beteget fognak sikeresen meggyógyítani.

Ezt mutatja minden összehasonlító statisztika a kórházak működéséről szerte a világon. A felelős egészségpolitikusok ezért mindenütt erre törekednek. Magyarországon a Horn-kormány, Kökény Mihály minisztersége idején is erre törekedtek, ezt próbálta folytatni a második Gyurcsány-kormány idején Molnár Lajos, az ellenzék pedig tiltakozott, hiszen az emberek jobban szeretik, ha lakóhelyük közelében látják el őket illetve családtagjukat, akit meglátogatnának a kórházban. Érthető szempont ez, csakhogy fontosabb ennél az, hogy kevesebbe kerüljön az ellátás, és még inkább az, hogy nagy rutint szerzett orvosok és szakszemélyzet lássa el a betegeket.

Tudják ezt az Orbán-kormányt szolgáló egészségügyi vezetők is, ezért szép csendben ők is arra törekednek, amit az MSZP–SZDSZ kormányok szakemberei nyíltan megmondtak az embereknek. Így zárhatták be Tapolcán a szülészetet, így zárták be a rossz állapotban levő kicsiny újpesti kórházakat (illetve szüntették meg bennük az aktív ellátást).

Nincs a mindenkori ellenzékiek számára hálásabb téma a kórházak „védelménél”, így védték annak idején a fővárosi önkormányzat döntésével szemben a csepeli kórházat (hogy ne kelljen a csepelieknek a szomszédos pesti kerületekbe menni kórházba), így szervezett Dávid Ibolya az MDF-ben élőláncot a pincehelyi kórház védelmében a Horn-kormány idején, ezt a logikát követte 2015-ös tapolcai kampányában a jobbikos Rig Lajos, és ezt követi most Barkóczi és Varju is Újpesten és Rákospalotán, követve Déri Tibor momentumos polgármester kezdeményezését. Komáromi Zoltán pedig udvariasan nem mondja ki, hogy az ilyen kampány felelőtlen demagógia, csak szelíden mondja azokat az érveket, amelyeket felelős egészségpolitikusként mondania kell.

Orbán aktuális prognózisa

„Orbán Viktor szerint szerdán-csütörtökön 4 millió beoltottnál megnyitják a beltéri szolgáltatások széles körét azok számára, akiknek van védettségi igazolványuk. Ön egyetért ezzel?” – kérdezte nézőitől az ATV.

Az a tapasztalat, hogy az ATV effajta kérdéseire válaszolók többé-kevésbé az ellenzéki közvéleményt reprezentálják. A kérdésre az ATV-nek válaszolók 57 százaléka mondott igent, vagyis 57 százalékuk egyetértett Orbánnal. 43 százalék pedig nemet mondott. Nagyon fontos adat ez.

Két hónappal ezelőtt jöttem rá és írtam meg ezen az oldalon, hogy az oltási kampánnyal Orbán megtalálta a 2022-es választási győzelem kulcsát. Miközben a járvány terjedésének mutatói, elsősorban az elhalálozások, a kórházban levők, lélegeztetőgépen levők adatai, ha javulnak is valamelyest, még mindig aggasztóak,

Orbán egy ideje csak a fokozatos nyitásról beszél, és a nyitást a beoltottak számához köti, nem a fertőzések alakulásához.

A fokozatos nyitás azt jelenti, hogy hétről-hétre arról beszélhet a kormánypropaganda, és vele együtt az egész média, hogy éppen mit nyitnak meg, hova lehet bemenni, ha valakinek van védettségi igazolványa, vagyis pártunk és kormányunk beoltotta és adott neki védettségi igazolványt. Pártunknak és kormányunknak köszönhetjük, hogy hozzájutottunk az oltáshoz (már csak azért is, mert a kínai és orosz vakcina behozatalával jött létre az a helyzet, hogy ilyen sokan jutottak már hozzá az oltáshoz Magyarországon), és persze az oltási igazolványt is pártunktól és kormányunktól kapjuk. Nemcsak a kormánymédia, de a független média is az Orbán-kormánynak, a Fidesznek kampányol, amikor nagy terjedelemben ismerteti a nyitási menetrendet, de még akkor is, amikor arról kérdezi interjúalanyait, hogy helyes dolog-e előnyöket adni a védettségi igazolvánnyal rendelkezőknek.

A kampány eredménye: az ellenzéki választók, akiket az ATV válaszolói elég jól reprezentálnak, 57 százalékban egyetértenek Orbánnal. Miben is? Abban az ügyben, amely jelenleg vitathatatlanul a legerőteljesebben érinti meg az embereket, amely a legfontosabb minden politikai ügy közül.

A Fidesz januárban állt egyfajta mélyponton a közvéleménykutatásokban, februártól folyamatosan erősödik. (Lásd erről a legújabb Závecz-kutatást.) A járvány és a kormány által irányított védekezés a jövő évi választásokig hátralevő időben minden mással szemben az első számú kérdés marad. Jelenleg tehát – lássuk be – a Fidesz nyerésre áll. A hatpárti választási szövetség arra lehet elegendő, hogy a Fidesz elveszítse a kétharmados többségét

Hullarablás ATV módra

Akkor most képzeljük el azt a helyzetet, hogy kétszer szabálytalanul, a startpisztoly eldördülése előtt kiugrom a startvonalról a 100 m-es síkfutás olimpiai döntőjében, amiért – a szabályok szellemében teljes joggal – kizárnak a további versenyből, ám én ezt követően azt kérvényezem, hogy ideiglenesen, mondjuk fél évre viszont adják nekem az olimpiai aranyérmet, s mindazt, ami vele jár. És bár „ideiglenesen”, de megkapom.

Szóval: elképzelhető?

Súlyos kényszerképzet fennállása esetén minden további nélkül, továbbá akkor, ha az olimpiai játékokat Magyarország rendezi, s a 100 m-es síkfutás döntőjének lebonyolítója a Médiatanács.

Történt ugyanis, hogy a Klubrádiótól (meggyőződésem szerint törvénytelenül) elvett frekvenciát, vagyis az aranyérmet „ideiglenesen” az a Spirit FM kapja meg, amelyet szabálytalanságért?, formailag vagy tartalmilag hibás pályázatáért?, a pályázat szakszerűtlenségéért, nívótlanságáért?, valamilyen összeférhetetlenségért?, ki tudja, miért, mindenesetre a nagyérdemű Médiatanács kizárt a pályázatból.

Most viszont a Médiatanács bejelentette, hogy a Spirit FM kérésére május 3. és október 29. között, nincs akadálya annak, hogy „ideiglenesen”, azaz „átmeneti időre” birtokba vehessék a frekvenciát”, s azt megkaphassa az ATV-csoporthoz tartozó Spirit FM.

Két eset lehetséges: az egyik az, hogy az ATV-csoport törvényesnek tartja a Médiatanács Klubrádióval szembeni eljárását, s ezért ül be minden skrupulus nélkül a helyébe. Ha így van, azt az ATV-csoportnak – félreértéseket elkerülendő – érdemes és szükséges lenne nyíltan deklarálnia, mondjuk az ATV legnézettebb műsorában.

A másik lehetőség, hogy az ATV-csoport nem tesz eleget ama – minimális – elvárásnak, amit jobb helyeken erkölcsi kötelességként szokás emlegetni. Ugyanis az adott helyzetben, amikor ráadásul még perek folynak a Médiatanács döntésével szemben annak jogszerűségét eldöntendő, vagyis amikor még – alaphangon fogalmazva – nem derült ki megnyugtatóan, hogy törvényes vagy törvénytelen volt-e az eljárás (szerintem az utóbbi, de nem vagyok én bíróság), nem ülök be másnak a helyébe, kiváltképp, hogy maradtak még súlyosnak tűnő kérdések.

Ez így semmi más, mint vagy hullarablás, ám úgy, hogy közben még a tiszteletre méltó megboldogult, azaz a Klubrádió teljes testi mivoltában itt jár-kel közöttünk; vagy azokra az időkre emlékeztető eljárás, amikor az elhurcoltak vagyonára lehetett pályázni (és persze pályáztak is, lakásra, eszcájgra, képekre, szőnyegekre, télikabátra, mindenre, ami csak vihető volt); vagy markecolás (az ellehetetlenített állapotba juttatott alany kifosztása), de akár így, akár úgy, nagyvonalú alibi biztosítása részben a Fidesz, részben a Médiatanács számára, amely utóbbinak legfőbb célja (kár itt minden mellébeszélés, csűrés-csavarás), hogy

a Klubrádió legyen minél inkább visszaszorítva a választások előtt.

Nem a politikusoknak üzenem, nekik szakmai kötelességük, hanem az ATV-be még mindig bejáró megmondó embereknek: ha nem volna meg Julien Benda Az írástudók árulása c. könyve Babits Mihály kiváló esszéjével egy kötetbe rendezve, antikváriumban beszerezhető.

Gábor György

Ki velük?

Lázár János már néhány hónapja meghirdette egy interjúban, hogy ki kell szorítani a kiskereskedelemből a multikat, protekcionizmusra van szükség. Most ezt Nagy István földművelésügyi miniszter ismételte meg: szerinte „olyan mértékű nyereség képződik a szektorban, majd hagyja el ezt követően az országot, amit nem lehet annyiban hagyni”, és részük van a magas élelmiszerárakban is.

Csak hogy mindenki tudja, hogy miről van szó: a magyarok leginkább a Tescoban, az Auchanban, az Aldiban, a Lidlben, a Pennyben, a Sparban szerzik be az élelmiszert és napi cikkeket, a műszaki cikkek piacán a MediaMarkt a piacvezető, az építőanyagokat és barkácsárut ma leginkább az OBI, a Praktiker, a Bauhaus árulja.

Amikor 2010-ben megalakult a második Orbán-kormány, Orbán meghirdette a külföldi tőke kiszorítását

a bankrendszerből, az energetikából, a médiából és a kiskereskedelemből. Tíz év elteltével elégedetten állapította meg, hogy három területen sikerült a dolog: a bankrendszerben sikerült ötven százalék alá szorítani a külföldi tulajdont, az energetikából eltűnt a külföldi tőke, mindent visszavásároltak, és a médiában is radikálisan csökkent a külföldi tulajdon.

Jobb lett ettől a magyaroknak?

Attól biztos nem, hogy a magán-nyugdíjpénztárak államosításával szerzett pénz jelentős részét adósságcsökkentés helyett a külföldi tulajdonba került közműcégek visszavásárlásra költötték, és adóbevételekből is rengeteget költöttek erre.

A bankok „nemzeti” tulajdonba vétele lehetővé tette a fideszes nagyvállalkozók kétes üzleteinek finanszírozását, a bankolás azonban nem lett olcsóbb, sőt a tranzakciós illetéktől drágult.

Az energetika nemzeti kézbe vételétől sem lett olcsóbb az áram, a gáz, a híres-neves „rezsicsökkentés” egyszeri kampányakció volt, de amikor a világpiacon zuhantak az árak, Magyarországon nem csökkentek a tarifák. A külföldi médiatulajdonosok kivásárlása független lapok eltűnéséhez vezetett.

Vajon jó lenne nekünk, ha a kiskereskedelemben is sikerülne visszaszorítani a külföldieket?

Talán még emlékszünk, az élelmiszerek kiskereskedelméből először az egykori Csemege boltjait megvásárló Szuper nevű hálózatot és a kisebb boltokat megszerző belga Profit sikerült elkergetni, a boltokat nagyrészt a CBA, kisebb részben a Coop vette át, állami bankhitelekből. A bevezetőben felsorolt nagy multicégek nem a korábbi szocialista kiskereskedelem boltjait vették át, hanem zöldmezős beruházásokkal bővítették a magyar kiskereskedelem kapacitásait, így jöttek létre az új barkácsáruházak, így a Penny, a Lidl, az Aldi, a Spar, illetve a Tesco és Auchan, korábban a Cora hálózata.

Olyan áruválaszték és kereskedelmi kultúra jelent meg az országban, amelyért korábban legalább a Bécs melletti Shopping City Südig kellett utazni a magyaroknak.

A bútorpiacon megjelent az IKEA, majd a KIKA. Csak a rend kedvéért: ugyanez történt a többi volt szocialista országban, Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban, Horvátországban vagy Romániában is. Minden magyar vásárló tudja, hogy összehasonlíthatatlanul gazdagabb választékot, jobb minőséget, olcsóbb árakat talál e hálózatok boltjaiban.

Dolgozóik pedig a kemény munkáért cserébe magasabb fizetéseket kapnak, mint korábban az állami kiskereskedelemben.

Az Orbán-rendszer persze mindent maga szeret ellenőrizni, kézben tartani, és zavarja, ha bármi olyasmi van jelen az országban, ami független az akaratától, amiből nem ő és kliensei gazdagodnak.

Az a gondolat, hogy a termelők és kereskedők versenyében a jobb teljesítmény dönt, és ennek a fogyasztó az első számú haszonélvezője, teljesen idegen tőlük.

Ez eddig evidencia, nincs benne semmi meglepő, tudtuk eddig is. Csakhogy az elmúlt napokban az derült ki, hogy nemcsak a Fidesztől, de az ellenzéktől is idegen ez. Már Lázár korábbi kijelentésére sem mondtak semmit az ellenzéki pártok, most pedig a földművelésügyi miniszter nyilatkozatára sem.

Amikor pedig az ATV-ben a műsorvezető azzal indította a beszélgetést Varju Lászlóval, hogy „az volt az érvelése korábban Lázár Jánosnak, és most az agrárminiszternek is, hogy egy ilyen változtatás, a nagyobb magyar arány például jót tenne abban, hogy az áringadozás is kivédhetőbb lenne, mert a piac így egyszerűbben lenne szabályozható, és a multik így nem vinnék ki a pénzt. Ennek első hallásra sok magyar örülne:

akkor olcsóbban tudnánk vásárolni, ha a magyar tulajdon lenne többségben”,

az ellenzék vezető gazdaságpolitikusa, a költségvetési bizottság elnöke így válaszolt: „Természetesen. De ugye azért ennek az interjúnak sok vonatkozása van. Én hadd kezdjem onnét, hogy úgy látom, hogy a jobboldal igen jelentős lelkiismeret-furdalással küzd, és szeretnének valamit tenni a faluért. Én ezt megértem, sőt támogatom is őket abban, hogy ilyenre sor kerüljön. Hiszen az elmúlt tíz évben nem tettek semmit érte. Sőt, ha azt mondom, harminc évvel ezelőtt a jobboldal tette tönkre a falvakat, és az elmúlt tíz évi teljesítményük után pedig valamire szükség van. Hogy az-e a legjobb, amire egyébként Lázár János készül, ami mögött én nem annyira, hogy azt mondjam, az aggodalmat látom, hanem inkább az irigységet, mert arra a forrásra, arra a jövedelemre is szemet vetettek a fideszesek, amit másoknál látnak”.

Ennyi. Az, hogy mi a jó a fogyasztónak, milyen szerepe van a versenynek abban, hogy megfizethető áron jusson jó minőséghez és gazdag választékhoz – elvégre a kiskereskedelemben ez a kérdés –, a válaszban, bármeddig idézném is, elő sem kerül.

A fideszes törekvés határozott elutasítása helyett „természetesen”, meg „ez-e a legjobb”. Merthogy a magyar ellenzék gondolkodásából és retorikájából a gazdaságpolitikai gondolkodás teljesen kiszorult, csak politikai verekedésben tudnak gondolkodni. Ha pedig mégis gazdasági kérdések kerülnek szóba, akkor az ellenzékiek ugyanolyan protekcionisták, ugyanolyan piac- és versenyellenesek, mint a Fidesz, ugyanúgy támadják a külföldi tőke jelenlétét.

Vona az ATV-ben

Vona Gábor a Jobbik elnökeként még bent sem volt a Parlamentben, még csak készültünk a 2020-es sorsdöntő választásra, amikor Vona megjelent a Napkeltében, és meghirdette az új irredentizmust: azt szeretné, ha valamikor „minden magyar egy hazában élne”.

Amikor pártjával bejutott a parlamentbe, a Magyar Gárda egyenruhájában tette le a képviselői esküt. Vezette a Jobbik cigányokat megfélemlítő, a kistelepülési cigányellenességet meglovagoló és legitimáló kampányát. Miután ezen az alapon elért egy középpárti szintet, választói bázisának bővítésére elindította az úgy nevezett néppártosodást.

Azzal hitegette támogatóit, hogy ő és pártja győzi le Orbánt és a Fideszt. Annyit ért el, hogy a Jobbik lett a legnagyobb ellenzéki párt. Ezután lemondott pártelnökségéről, nem vette át parlamenti mandátumát, sőt kilépett a Jobbikból. Ha most eltekintünk attól, hogy milyen szörnyűséges politikát képviselve sikerült Vonának a Jobbikot legnagyobb ellenzéki párttá tenni, akár még rokonszenvesnek is tekinthetjük Vona visszavonulását.

Azóta Vona független közszereplő.

Ezt meg azt ír, közzétesz, alapítványt működtet. Időnként meghívják az ATV Startba, a Nap hírébe, ahol az ellenzéki pártok politikusai láthatóan maguk közé tartozóként kezelik őt, olykor még az Egyenes Beszédben is.

Most tovább lépett előre: az Ötben szerepelt, Hont András helyén ülve, a „négy igazán okos ember” egyikeként. Sőt, a szerkesztő az adás egyik témájává tette Vona „online népszavazását” arról, hogy szavazhassanak levélben a külföldön munkát vállaló, ott élő magyarok ugyanúgy, mint a „határon túliak”.

Ez az az elképzelés, amit az ellenzéki pártok valamennyien képviselnek, beletették a 2018-as választás előtt elfogadott közös választójogi tervezetükbe is, tehát Vona kezdeményezésében semmi új nincs, ő itt

önmagának mint volt és leendő politikusnak folytat imázskampányt az ellenzékiek ötletének kisajátításával.

Más ATV-műsorban is szó volt már erről, most is ő maga adhatta elő egy fölöttébb előkelő társaság tagjaként.

Hogy ő ezt csinálja, az az ő dolga, majd kellő időben elfelejtődik. De miért csinálja ezt az ATV? Amennyire én tudom, Vona mostani szerepét azzal magyarázza, hogy elege lett a pártpolitikából, mást csinál. Nem áll ezzel egyedül, például Schiffer András is kiszállt az LMP-ből, ügyvédként él, de időnként véleményt mond a politikáról, az ATV-ben is. Schiffernél a dolog hiteles, ő tisztázta a viszonyát politikusi múltjához, és világos az eszmei, politikai alapállás is, amelynek alapján elmondja véleményét. Vonát azonban

úgy hívják el rendszeresen az ATV-be, és úgy udvarolják körül a műsorvezetők egyfajta haza bölcseként, hogy sosem kérdeznek rá, hogy mit gondol ma arról, amit a Jobbik elnökeként, parlamenti frakcióvezetőjeként nyolc éven át művelt.

Nem tudok róla, hogy Vona úgy tisztázta volna viszonyát ahhoz a gyalázathoz, amit a magyar politikában tett, ahogyan egykor mondjuk Hegedűs András, Rákosi korábbi miniszterelnöke, majd fontos szociológus és rendszerkritikus megtette.

Hogyan szerepeltetheti őt így az ATV?

Nem Vonától veszem ezt rossz néven, ő a felkínált lehetőséggel él, hanem az ATV-től, amely ezt így felkínálja.

Az döntési kérdés egy csatornánál, hogy beenged-e műsoraiba náci, szélsőjobboldali politikusokat. A német közmédia évtizedeken át – a választási estéket kivéve, amikor muszáj volt – ezt nem tette, a Bundestagba bejutott AfD politikusait azonban most már beengedi. Az ATV az 2014-es választási kampányig nem hívta meg a Jobbik politikusait, akkor bírói döntés kötelezte erre, és azóta rendszeresen meghívta őket már azt megelőzően is, hogy a többi ellenzéki párt partnerként fogadta el őket. Meghívják a stúdióba Toroczkai Lászlót és Dúró Dórát is a Mi hazánktól. De ők akkor – akár az AfD politikusai a német közmédiában, akár a Jobbik vagy a Mi hazánk politikusai az ATV-ben – nyíltan mint szélsőjobboldaliak vannak ott a képernyőn.

De Vonáról a néző nem tudhatja, hogy mint kicsoda mondja, amit mond, és nem is kell neki ezt a stúdióban tisztáznia.

ÖT

Hallgatom az ATV-ben az Öt című, egyébként kedvemre való műsort, ahol négy fiatalember mond többnyire okos dolgokat az egykori Heti Hetes ülésrendjében.

Éppen Puzsér Róbert beszél. Leírom néhány mondatát.

„A döntő kérdés, hogy vajon hogy lehet az, hogy most megjelent egy ilyen mérés, hogy Magyarországon 85 százalék bizalmatlan az oltással szemben, és nem oltatná be magát. Amerikában ez nagyjából 50 százalék. Az Európai Unióban is, Nyugat-Európában ez 30 százalék körül van. És erre a kérdésre, erre valahogy nem keresi a választ az elit. A helyzet az, hogy ez mi, hogy ennek mi az oka. Évtizedek óta hazudnak az embereknek. Politikusok, médiamunkások, tudósok, az úgy nevezett szakértők, a teljes elit eljátszotta a társadalmak bizalmát.”

Meggyőző gondolatsor. Egyetlen baj van vele. Átkapcsolok a ZDF-re, ahol friss közvéleménykutatást ismertetnek, amely szerint a németek 67 százaléka oltatná be magát, összesen 10 százalék mond nemet, a többiek nem tudják.(A magukat beoltatni akarók aránya az előző felmérés óta növekedett.) Angela Merkelről senki sem gondolja azt, hogy ne mondana igazat. Mostanában sokat szerepelnek a német tévében a virológusok és epidemiológusok, és róluk sem gondolja senki, hogy ne mondanának igazat. A miniszterekről sem, az újságírókról sem – csak a szélsőjobboldali hőbörgők beszélnek Lügenpresséről, hazugságsajtóról, más nem. Ezért lehet a 67 meg a 10 százalék. Mellesleg

a korlátozó intézkedéseket is a nagy többség elfogadja, helyesli.

A szélsőjobb felívelésének vége, a demokratikus pártok dominanciája a német politikában stabilizálódott. Egyszerűen nem igaz Puzsér állítása, miszerint „a teljes elit eljátszotta az emberek bizalmát”.

Nem tudok svédül, hollandul, finnül, nem követem az ottani eseményeket, de az a gyanúm, hogy Puzsér állítása az észak-európai és a Benelux államokra sem igaz. Ott sem hazudnak jellemzően sem a politikusok, sem a szakemberek. Tény, hogy Trump az amerikai, Johnson meg a brit politikába behozta a gátlástalan hazudozást, de ez korántsem általános a nyugati világban. Puzsérral sem három beszélgetőtársa, sem a műsorvezető nem vitatkozott. Vajon ők is azt gondolják, hogy a közszereplők mindenütt csak hazudnak? Nem is engedhetik meg maguknak, mert

a szabad média azonnal leleplezné a hazugságot.

Soros miért nem hallgat?

Orbán Viktor megvétózza az Unió költségvetését és az Új Generáció újraindítási programot. Azért azt, mert az uniós támogatást jogállamisági feltételekhez kötő határozatot nem tudja, mert ahhoz elég a minősített többség, és az bőven megvan, hiszen a lengyel és a magyar kormányt kivéve minden kormány elfogadja. Soros György erre ír egy cikket, és abban arra szólítja fel az Unió vezetőit, hogy ne engedjenek Orbánnak.

Az ATV Nap híre című műsorában meg is róják ezért Sorost. A műsorvezető, Simon András azzal indít, hogy „Soros megint orbánozott”.

Idézi is Sorost:

„Orbán egy bonyolult kleptokratikus rendszert épített ki Magyarországon, hogy csupaszra rabolja azt.”

Majd így folytatja, a beszélgetés egyik részvevőjét idézve: „Balázs említette, hogy az a narratíva, hogy Soros szövögeti a hálóját. Ez most nem olaj a tűzre? Orbán Viktor évek óta mondogatja, hogy Soros befolyásolja, ő mozgatja a szálakat az Unióban, és tessék.”

Mire Pulai András, a Publicus Intézet vezetője egyet is ért: „Ezt akartam mondani, csak nem kérdő mondatban. Ha valaki adhat kommunikációs tanácsokat Soros Györgynek, az biztos nem én vagyok, de hogyha valaki adhat, érdemes azt megfontolnia, hogy nem biztos, hogy ilyen cikkekkel érdemes támadnia Orbán Viktort, mert míg ő ír egy cikket, és azután hátradől a székében, addig Orbán Viktor tizenötmillió plakátot kinyomtat és kiteszi a falra…”
Simon: „Merthogy tökéletesen alátámasztja Orbán Viktort.”
Pulai: „Egyébként visszaigazolja azt a percepciót, amit kialakított. Itt nyilvánvalóan alternatív valóságok harcolnak, csak jelen pillanatban az a helyzet, hogy a Soros György által relatíve pontosan leírt valóság, az megütközik a Fidesz-szavazók és a bizonytalan szavazók jó részének a perceptált, felfogott, érzékelt valóságával, ezt a Fidesz már totálisan eltorzította, és Soros György nem tudja felvenni ezzel a versenyt, az a helyzet, itthon legalábbis nem.”

Szóval, e két derék közéleti szereplő szerint Soros jobban teszi, ha befogja a száját.

Elvégre, ha kimondja az igazságot, és ezzel orientálja azokat, akik szerte a világon odafigyelnek rá, csak „olajat önt a tűzre”, és igazolja Orbán és propagandahadserege gyalázatos hazugságát, miszerint mindazok, akik akár a külvilágban, akár itthon bírálni merészelik az Orbán-rezsimet, sőt tevőlegesen fel is lépnek ellene Európában, nem saját demokratikus értékrendjükből következően teszik ezt, hanem Soros intenciójára, Soros által pénzelve.

Az, hogy mi mindent tett Soros György a demokratikus Magyarországért, mi mindent tett a szabadságért, a nyílt társadalomért az egykori szocialista országokban, amivel kiváltotta az új önkényurak haragját, e derék közéleti szereplőknek eszébe sem jut, sosem beszélnek róla. Az Országgyűlésben ülő, állítólag a demokrácia mellett elkötelezett közéleti szereplőknek sem jut ez eszébe, legalábbis egyetlen esetről sem lehet tudni, amikor a Fidesz által folyamatosan szidalmazott Soros kimagasló szerepét szóba hozták volna ott.

Nem, ők mindannyian csak azt tudják, hogy Soros egy kilencvenéves bácsi, és értetlenkednek, hogy miért támadja és rágalmazza őt Magyarország önkényura, hasonlóan a régió többi önkényurához.

Mert gyávák ahhoz, hogy kiálljanak mellette a rágalmakkal szemben.

Az ATV műsorvezetője és szereplője pedig azt várná el Sorostól, hogy maga is alkalmazkodjon a nálunk uralkodó gyávasághoz.
Nem szégyellik magukat?

Rágalom balról

Valamilyen ismeretlen okból Havas Szófia, az MSZP egészségpolitikusa, egykor a János Kórház orvosigazgatója jelenik meg az ATV Startban, az első blokkban, ahol mindig két pártpolitikus válaszol aktuális kérdésekre.

Eddig a dolog rendben is lenne: ő is elindul az MSZP tisztújításán női társelnök-jelöltként, történetesen Kunhalmi Ágnessel szemben. Szóba kerül, hogy az egészségügyi ellátásért nemcsak az előre tervezhető kezelések estében kell fizetnie annak, akinek nincs rendben az egészségbiztosítása, hanem sürgős esetben, mondjuk egy közlekedési baleset esetén is.

Erről Havas Szófiának, aki következetes baloldali alternatívaként lép fel a tisztújításon, az jut eszébe, hogy „2007 körül ez volt a politikai vitának és később a koalíciós válságnak is a témája,, a fizetős, magánbiztosítós egészségügy megalapítása, kialakítása”, értsd: az SZDSZ az egészségbiztosítás privatizációjával fizetőssé akarta tenni az orvosi ellátást, a szocialisták viszont erre nem voltak hajlandók.

Ez így nem igaz, ez rágalom. A második Gyurcsány-kormány több dolgot is elindított az egészségügyben. Egyfelől bevezették a vizitdíjat és kórházi napidíjat, mégpedig az MSZP pozícióban levő egészségpolitikusainak kezdeményezésére. (Havas Szófia nem volt akkor pozícióban.)
Másfelől az SZDSZ – és személy szerint Molnár Lajos miniszter – programja szerint több, egymással versengő magánbiztosítóra bízták volna az egészségbiztosítást. Ezek a biztosítók vásárolták volna meg szolgáltatóktól – orvosoktól, kórházaktól – a náluk biztosított magánszemélyek számára az ellátást. Tehát a biztosítók fizettek volna azért, és nem a biztosítottak. A biztosítottaknak, az egészségügyi ellátás fogyasztóinak ugyanúgy nem kellett volna fizetniük, mint a reformot megelőzően.
A vizitdíj mint co-payment bevezetésének, amire 2007-ben valóban sor került, ehhez semmi köze. Co-payment egyébként mindig is volt Magyarországon mint a gyógyszerek térítési díja, ami lényegesen nagyobb teher, mint a vizitdíj és kórházi napidíj lett volna.
A Fidesz annak idején azzal vádolta a szocialistákat és szabad demokratákat, hogy „fizetőssé teszik az egészségügyet”, és ezt a vádat „fizetőssé tették volna…” formában mindmáig ismételgetik. Ebben a formában ez éppen a biztosítási reformra vonatkozik. A Fidesztől nem is várunk mást. Nagy kár, hogy ezt a hamis állítást, melyet nyugodtan nevezhetünk rágalomnak is, MSZP-s politikustól halljuk az ATV-ben.

A színművészeti-csata magva

Közel egy hónapja, augusztus 11-én L. Simon László fideszes képviselő, korábbi kulturális államtitkár járt az ATV stúdiójában, az Egyenes Beszédben, és a következőképpen magyarázta a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül kialakult konfliktust:

„Lehet a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetésének más a véleménye, vezethetné más irányba, vihetné más irányba az átalakítást, de nincsenek ebben a helyzetben jelen pillanatban. (…) Az a lényeg, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetésének más a koncepciója, mint a kormány koncepciója. Nem lehet egyszerre két irányba haladni. A kormánynak az volt az elképzelése, hogy alapítványi struktúrában szervezi át az egyetemeket.”

Azért idézem föl L. Simonnak ezeket a mondatait, mert az azóta eltelt hetekben a műsorvezető A nap híre adásaiban, ahol többnyire ellenzéki politikusdokkal és független lapok újságíróival beszélget, újra meg újra feltette a kérdést: vajon nincs-e igaza L. Simonnak abban, hogy a nagy választói felhatalmazással rendelkező kormány megteheti, hogy a maga elképzelései szerint alakítja át a felsőoktatást, és annak részeként a Színművészetit is. Mint ahogy a választói felhatalmazással azt is megteheti, hogy másokat nevez ki a színházak vagy az egyetemek élére. Kérdésére egyik megkérdezett ellenzéki politikustól sem kapott választ. Pedig van rá válasz.

Demokráciában a mindenkori kormány és parlamenti többség az ország kormányzására és törvények alkotására kap felhatalmazást a választóktól és nem többre.

Sok olyan szférája van a társadalom életének, amelyre a kormány illetve a parlamenti többség felhatalmazása nem terjed ki. Pártállamban más a helyzet. Rákosi Mátyás mondta egykor: „Ebben az országban mindenért mi, kommunisták vagyunk felelősek.” Merthogy mindenről ők dönthettek, és döntöttek is.

Amikor több mint ötven éve elvégeztem a Közgazdasági Egyetemet, professzorom, aki történetesen az egyetem rektora volt, oda akart venni tanársegédnek a tanszékére, de nem tehette, mert a pártbizottság ezt nem fogadta el. (Nem voltam politikailag megbízható.) Az egyetemnek annyi autonómiája sem volt, hogy felvehessen egy tanársegédet, vagy meghatározhassa a politikai gazdaságtan tananyagát – mindenhez a minisztérium illetve a pártközpont jóváhagyása kellett. Monolit politikai rendszerben éltünk.

Azután 1990-ben, az új magyar demokrácia részeként, a plurális berendezkedés logikájának megfelelően létrejött az egyetemi autonómia, ugyanúgy, mint a köztestületként önállósult MTA és sok más független intézmény, és alkotmányban rögzítették a tudomány szabadságát, törvényben az Akadémia és az egyetemek autonómiáját.

E szerint a kormánynak illetve a parlamenti többségnek nincs hatásköre az Akadémiánál folyó kutatás illetve az egyetemeken folyó oktatás tartalmának meghatározására.

Akkor sem, ha mind az Akadémiát, mind az egyetemeket jórészt az állami költségvetésből finanszírozzák, hiszen a költségvetés sem a kormányé, hanem az államé, az országé.

Logikus, hogy ezzel szemben Orbán, aki az 1989-90-ben létrejött liberális demokrácia felszámolására vállalkozott, s „illiberális államot” épít a helyébe, nemcsak a politikai rendszer független intézményeit (Alkotmánybíróság, ombudsmanok, Számvevőszék, bíróságok) hajtja a maga uralma alá, de az olyan politikán kívüli intézményeknél is erre törekszik, mint az Akadémia vagy az egyetemek. Ugyanúgy logikus ez, mint hogy nem tűri meg az országban a CEU-t és fel akarja számolni a jogvédő szervezeteket.

Ahogy a monolitikus felépítésű pártállamban nem voltak független intézmények, ne legyenek a hasonlóképpen monolitikus fideszes pártállamban sem. Ha értenék az ellenzéki politikusok a plurális demokrácia és a monolitikus felépítésű pártállam közötti különbséget, akkor megadhatták volna a választ a műsorvezetőnek, hogy amit L. Simon mond, az demokráciában elfogadhatatlan.

Erről, az államtól, a kormánytól való szabadságról szól a Színművészeti Egyetem tanárainak és diákjainak megejtő szépségű szabadságharca.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK