Kezdőlap Címkék Atv

Címke: atv

Ki velük?

Lázár János már néhány hónapja meghirdette egy interjúban, hogy ki kell szorítani a kiskereskedelemből a multikat, protekcionizmusra van szükség. Most ezt Nagy István földművelésügyi miniszter ismételte meg: szerinte „olyan mértékű nyereség képződik a szektorban, majd hagyja el ezt követően az országot, amit nem lehet annyiban hagyni”, és részük van a magas élelmiszerárakban is.

Csak hogy mindenki tudja, hogy miről van szó: a magyarok leginkább a Tescoban, az Auchanban, az Aldiban, a Lidlben, a Pennyben, a Sparban szerzik be az élelmiszert és napi cikkeket, a műszaki cikkek piacán a MediaMarkt a piacvezető, az építőanyagokat és barkácsárut ma leginkább az OBI, a Praktiker, a Bauhaus árulja.

Amikor 2010-ben megalakult a második Orbán-kormány, Orbán meghirdette a külföldi tőke kiszorítását

a bankrendszerből, az energetikából, a médiából és a kiskereskedelemből. Tíz év elteltével elégedetten állapította meg, hogy három területen sikerült a dolog: a bankrendszerben sikerült ötven százalék alá szorítani a külföldi tulajdont, az energetikából eltűnt a külföldi tőke, mindent visszavásároltak, és a médiában is radikálisan csökkent a külföldi tulajdon.

Jobb lett ettől a magyaroknak?

Attól biztos nem, hogy a magán-nyugdíjpénztárak államosításával szerzett pénz jelentős részét adósságcsökkentés helyett a külföldi tulajdonba került közműcégek visszavásárlásra költötték, és adóbevételekből is rengeteget költöttek erre.

A bankok „nemzeti” tulajdonba vétele lehetővé tette a fideszes nagyvállalkozók kétes üzleteinek finanszírozását, a bankolás azonban nem lett olcsóbb, sőt a tranzakciós illetéktől drágult.

Az energetika nemzeti kézbe vételétől sem lett olcsóbb az áram, a gáz, a híres-neves „rezsicsökkentés” egyszeri kampányakció volt, de amikor a világpiacon zuhantak az árak, Magyarországon nem csökkentek a tarifák. A külföldi médiatulajdonosok kivásárlása független lapok eltűnéséhez vezetett.

Vajon jó lenne nekünk, ha a kiskereskedelemben is sikerülne visszaszorítani a külföldieket?

Talán még emlékszünk, az élelmiszerek kiskereskedelméből először az egykori Csemege boltjait megvásárló Szuper nevű hálózatot és a kisebb boltokat megszerző belga Profit sikerült elkergetni, a boltokat nagyrészt a CBA, kisebb részben a Coop vette át, állami bankhitelekből. A bevezetőben felsorolt nagy multicégek nem a korábbi szocialista kiskereskedelem boltjait vették át, hanem zöldmezős beruházásokkal bővítették a magyar kiskereskedelem kapacitásait, így jöttek létre az új barkácsáruházak, így a Penny, a Lidl, az Aldi, a Spar, illetve a Tesco és Auchan, korábban a Cora hálózata.

Olyan áruválaszték és kereskedelmi kultúra jelent meg az országban, amelyért korábban legalább a Bécs melletti Shopping City Südig kellett utazni a magyaroknak.

A bútorpiacon megjelent az IKEA, majd a KIKA. Csak a rend kedvéért: ugyanez történt a többi volt szocialista országban, Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban, Horvátországban vagy Romániában is. Minden magyar vásárló tudja, hogy összehasonlíthatatlanul gazdagabb választékot, jobb minőséget, olcsóbb árakat talál e hálózatok boltjaiban.

Dolgozóik pedig a kemény munkáért cserébe magasabb fizetéseket kapnak, mint korábban az állami kiskereskedelemben.

Az Orbán-rendszer persze mindent maga szeret ellenőrizni, kézben tartani, és zavarja, ha bármi olyasmi van jelen az országban, ami független az akaratától, amiből nem ő és kliensei gazdagodnak.

Az a gondolat, hogy a termelők és kereskedők versenyében a jobb teljesítmény dönt, és ennek a fogyasztó az első számú haszonélvezője, teljesen idegen tőlük.

Ez eddig evidencia, nincs benne semmi meglepő, tudtuk eddig is. Csakhogy az elmúlt napokban az derült ki, hogy nemcsak a Fidesztől, de az ellenzéktől is idegen ez. Már Lázár korábbi kijelentésére sem mondtak semmit az ellenzéki pártok, most pedig a földművelésügyi miniszter nyilatkozatára sem.

Amikor pedig az ATV-ben a műsorvezető azzal indította a beszélgetést Varju Lászlóval, hogy „az volt az érvelése korábban Lázár Jánosnak, és most az agrárminiszternek is, hogy egy ilyen változtatás, a nagyobb magyar arány például jót tenne abban, hogy az áringadozás is kivédhetőbb lenne, mert a piac így egyszerűbben lenne szabályozható, és a multik így nem vinnék ki a pénzt. Ennek első hallásra sok magyar örülne:

akkor olcsóbban tudnánk vásárolni, ha a magyar tulajdon lenne többségben”,

az ellenzék vezető gazdaságpolitikusa, a költségvetési bizottság elnöke így válaszolt: „Természetesen. De ugye azért ennek az interjúnak sok vonatkozása van. Én hadd kezdjem onnét, hogy úgy látom, hogy a jobboldal igen jelentős lelkiismeret-furdalással küzd, és szeretnének valamit tenni a faluért. Én ezt megértem, sőt támogatom is őket abban, hogy ilyenre sor kerüljön. Hiszen az elmúlt tíz évben nem tettek semmit érte. Sőt, ha azt mondom, harminc évvel ezelőtt a jobboldal tette tönkre a falvakat, és az elmúlt tíz évi teljesítményük után pedig valamire szükség van. Hogy az-e a legjobb, amire egyébként Lázár János készül, ami mögött én nem annyira, hogy azt mondjam, az aggodalmat látom, hanem inkább az irigységet, mert arra a forrásra, arra a jövedelemre is szemet vetettek a fideszesek, amit másoknál látnak”.

Ennyi. Az, hogy mi a jó a fogyasztónak, milyen szerepe van a versenynek abban, hogy megfizethető áron jusson jó minőséghez és gazdag választékhoz – elvégre a kiskereskedelemben ez a kérdés –, a válaszban, bármeddig idézném is, elő sem kerül.

A fideszes törekvés határozott elutasítása helyett „természetesen”, meg „ez-e a legjobb”. Merthogy a magyar ellenzék gondolkodásából és retorikájából a gazdaságpolitikai gondolkodás teljesen kiszorult, csak politikai verekedésben tudnak gondolkodni. Ha pedig mégis gazdasági kérdések kerülnek szóba, akkor az ellenzékiek ugyanolyan protekcionisták, ugyanolyan piac- és versenyellenesek, mint a Fidesz, ugyanúgy támadják a külföldi tőke jelenlétét.

Vona az ATV-ben

Vona Gábor a Jobbik elnökeként még bent sem volt a Parlamentben, még csak készültünk a 2020-es sorsdöntő választásra, amikor Vona megjelent a Napkeltében, és meghirdette az új irredentizmust: azt szeretné, ha valamikor „minden magyar egy hazában élne”.

Amikor pártjával bejutott a parlamentbe, a Magyar Gárda egyenruhájában tette le a képviselői esküt. Vezette a Jobbik cigányokat megfélemlítő, a kistelepülési cigányellenességet meglovagoló és legitimáló kampányát. Miután ezen az alapon elért egy középpárti szintet, választói bázisának bővítésére elindította az úgy nevezett néppártosodást.

Azzal hitegette támogatóit, hogy ő és pártja győzi le Orbánt és a Fideszt. Annyit ért el, hogy a Jobbik lett a legnagyobb ellenzéki párt. Ezután lemondott pártelnökségéről, nem vette át parlamenti mandátumát, sőt kilépett a Jobbikból. Ha most eltekintünk attól, hogy milyen szörnyűséges politikát képviselve sikerült Vonának a Jobbikot legnagyobb ellenzéki párttá tenni, akár még rokonszenvesnek is tekinthetjük Vona visszavonulását.

Azóta Vona független közszereplő.

Ezt meg azt ír, közzétesz, alapítványt működtet. Időnként meghívják az ATV Startba, a Nap hírébe, ahol az ellenzéki pártok politikusai láthatóan maguk közé tartozóként kezelik őt, olykor még az Egyenes Beszédben is.

Most tovább lépett előre: az Ötben szerepelt, Hont András helyén ülve, a „négy igazán okos ember” egyikeként. Sőt, a szerkesztő az adás egyik témájává tette Vona „online népszavazását” arról, hogy szavazhassanak levélben a külföldön munkát vállaló, ott élő magyarok ugyanúgy, mint a „határon túliak”.

Ez az az elképzelés, amit az ellenzéki pártok valamennyien képviselnek, beletették a 2018-as választás előtt elfogadott közös választójogi tervezetükbe is, tehát Vona kezdeményezésében semmi új nincs, ő itt

önmagának mint volt és leendő politikusnak folytat imázskampányt az ellenzékiek ötletének kisajátításával.

Más ATV-műsorban is szó volt már erről, most is ő maga adhatta elő egy fölöttébb előkelő társaság tagjaként.

Hogy ő ezt csinálja, az az ő dolga, majd kellő időben elfelejtődik. De miért csinálja ezt az ATV? Amennyire én tudom, Vona mostani szerepét azzal magyarázza, hogy elege lett a pártpolitikából, mást csinál. Nem áll ezzel egyedül, például Schiffer András is kiszállt az LMP-ből, ügyvédként él, de időnként véleményt mond a politikáról, az ATV-ben is. Schiffernél a dolog hiteles, ő tisztázta a viszonyát politikusi múltjához, és világos az eszmei, politikai alapállás is, amelynek alapján elmondja véleményét. Vonát azonban

úgy hívják el rendszeresen az ATV-be, és úgy udvarolják körül a műsorvezetők egyfajta haza bölcseként, hogy sosem kérdeznek rá, hogy mit gondol ma arról, amit a Jobbik elnökeként, parlamenti frakcióvezetőjeként nyolc éven át művelt.

Nem tudok róla, hogy Vona úgy tisztázta volna viszonyát ahhoz a gyalázathoz, amit a magyar politikában tett, ahogyan egykor mondjuk Hegedűs András, Rákosi korábbi miniszterelnöke, majd fontos szociológus és rendszerkritikus megtette.

Hogyan szerepeltetheti őt így az ATV?

Nem Vonától veszem ezt rossz néven, ő a felkínált lehetőséggel él, hanem az ATV-től, amely ezt így felkínálja.

Az döntési kérdés egy csatornánál, hogy beenged-e műsoraiba náci, szélsőjobboldali politikusokat. A német közmédia évtizedeken át – a választási estéket kivéve, amikor muszáj volt – ezt nem tette, a Bundestagba bejutott AfD politikusait azonban most már beengedi. Az ATV az 2014-es választási kampányig nem hívta meg a Jobbik politikusait, akkor bírói döntés kötelezte erre, és azóta rendszeresen meghívta őket már azt megelőzően is, hogy a többi ellenzéki párt partnerként fogadta el őket. Meghívják a stúdióba Toroczkai Lászlót és Dúró Dórát is a Mi hazánktól. De ők akkor – akár az AfD politikusai a német közmédiában, akár a Jobbik vagy a Mi hazánk politikusai az ATV-ben – nyíltan mint szélsőjobboldaliak vannak ott a képernyőn.

De Vonáról a néző nem tudhatja, hogy mint kicsoda mondja, amit mond, és nem is kell neki ezt a stúdióban tisztáznia.

ÖT

Hallgatom az ATV-ben az Öt című, egyébként kedvemre való műsort, ahol négy fiatalember mond többnyire okos dolgokat az egykori Heti Hetes ülésrendjében.

Éppen Puzsér Róbert beszél. Leírom néhány mondatát.

„A döntő kérdés, hogy vajon hogy lehet az, hogy most megjelent egy ilyen mérés, hogy Magyarországon 85 százalék bizalmatlan az oltással szemben, és nem oltatná be magát. Amerikában ez nagyjából 50 százalék. Az Európai Unióban is, Nyugat-Európában ez 30 százalék körül van. És erre a kérdésre, erre valahogy nem keresi a választ az elit. A helyzet az, hogy ez mi, hogy ennek mi az oka. Évtizedek óta hazudnak az embereknek. Politikusok, médiamunkások, tudósok, az úgy nevezett szakértők, a teljes elit eljátszotta a társadalmak bizalmát.”

Meggyőző gondolatsor. Egyetlen baj van vele. Átkapcsolok a ZDF-re, ahol friss közvéleménykutatást ismertetnek, amely szerint a németek 67 százaléka oltatná be magát, összesen 10 százalék mond nemet, a többiek nem tudják.(A magukat beoltatni akarók aránya az előző felmérés óta növekedett.) Angela Merkelről senki sem gondolja azt, hogy ne mondana igazat. Mostanában sokat szerepelnek a német tévében a virológusok és epidemiológusok, és róluk sem gondolja senki, hogy ne mondanának igazat. A miniszterekről sem, az újságírókról sem – csak a szélsőjobboldali hőbörgők beszélnek Lügenpresséről, hazugságsajtóról, más nem. Ezért lehet a 67 meg a 10 százalék. Mellesleg

a korlátozó intézkedéseket is a nagy többség elfogadja, helyesli.

A szélsőjobb felívelésének vége, a demokratikus pártok dominanciája a német politikában stabilizálódott. Egyszerűen nem igaz Puzsér állítása, miszerint „a teljes elit eljátszotta az emberek bizalmát”.

Nem tudok svédül, hollandul, finnül, nem követem az ottani eseményeket, de az a gyanúm, hogy Puzsér állítása az észak-európai és a Benelux államokra sem igaz. Ott sem hazudnak jellemzően sem a politikusok, sem a szakemberek. Tény, hogy Trump az amerikai, Johnson meg a brit politikába behozta a gátlástalan hazudozást, de ez korántsem általános a nyugati világban. Puzsérral sem három beszélgetőtársa, sem a műsorvezető nem vitatkozott. Vajon ők is azt gondolják, hogy a közszereplők mindenütt csak hazudnak? Nem is engedhetik meg maguknak, mert

a szabad média azonnal leleplezné a hazugságot.

Soros miért nem hallgat?

Orbán Viktor megvétózza az Unió költségvetését és az Új Generáció újraindítási programot. Azért azt, mert az uniós támogatást jogállamisági feltételekhez kötő határozatot nem tudja, mert ahhoz elég a minősített többség, és az bőven megvan, hiszen a lengyel és a magyar kormányt kivéve minden kormány elfogadja. Soros György erre ír egy cikket, és abban arra szólítja fel az Unió vezetőit, hogy ne engedjenek Orbánnak.

Az ATV Nap híre című műsorában meg is róják ezért Sorost. A műsorvezető, Simon András azzal indít, hogy „Soros megint orbánozott”.

Idézi is Sorost:

„Orbán egy bonyolult kleptokratikus rendszert épített ki Magyarországon, hogy csupaszra rabolja azt.”

Majd így folytatja, a beszélgetés egyik részvevőjét idézve: „Balázs említette, hogy az a narratíva, hogy Soros szövögeti a hálóját. Ez most nem olaj a tűzre? Orbán Viktor évek óta mondogatja, hogy Soros befolyásolja, ő mozgatja a szálakat az Unióban, és tessék.”

Mire Pulai András, a Publicus Intézet vezetője egyet is ért: „Ezt akartam mondani, csak nem kérdő mondatban. Ha valaki adhat kommunikációs tanácsokat Soros Györgynek, az biztos nem én vagyok, de hogyha valaki adhat, érdemes azt megfontolnia, hogy nem biztos, hogy ilyen cikkekkel érdemes támadnia Orbán Viktort, mert míg ő ír egy cikket, és azután hátradől a székében, addig Orbán Viktor tizenötmillió plakátot kinyomtat és kiteszi a falra…”
Simon: „Merthogy tökéletesen alátámasztja Orbán Viktort.”
Pulai: „Egyébként visszaigazolja azt a percepciót, amit kialakított. Itt nyilvánvalóan alternatív valóságok harcolnak, csak jelen pillanatban az a helyzet, hogy a Soros György által relatíve pontosan leírt valóság, az megütközik a Fidesz-szavazók és a bizonytalan szavazók jó részének a perceptált, felfogott, érzékelt valóságával, ezt a Fidesz már totálisan eltorzította, és Soros György nem tudja felvenni ezzel a versenyt, az a helyzet, itthon legalábbis nem.”

Szóval, e két derék közéleti szereplő szerint Soros jobban teszi, ha befogja a száját.

Elvégre, ha kimondja az igazságot, és ezzel orientálja azokat, akik szerte a világon odafigyelnek rá, csak „olajat önt a tűzre”, és igazolja Orbán és propagandahadserege gyalázatos hazugságát, miszerint mindazok, akik akár a külvilágban, akár itthon bírálni merészelik az Orbán-rezsimet, sőt tevőlegesen fel is lépnek ellene Európában, nem saját demokratikus értékrendjükből következően teszik ezt, hanem Soros intenciójára, Soros által pénzelve.

Az, hogy mi mindent tett Soros György a demokratikus Magyarországért, mi mindent tett a szabadságért, a nyílt társadalomért az egykori szocialista országokban, amivel kiváltotta az új önkényurak haragját, e derék közéleti szereplőknek eszébe sem jut, sosem beszélnek róla. Az Országgyűlésben ülő, állítólag a demokrácia mellett elkötelezett közéleti szereplőknek sem jut ez eszébe, legalábbis egyetlen esetről sem lehet tudni, amikor a Fidesz által folyamatosan szidalmazott Soros kimagasló szerepét szóba hozták volna ott.

Nem, ők mindannyian csak azt tudják, hogy Soros egy kilencvenéves bácsi, és értetlenkednek, hogy miért támadja és rágalmazza őt Magyarország önkényura, hasonlóan a régió többi önkényurához.

Mert gyávák ahhoz, hogy kiálljanak mellette a rágalmakkal szemben.

Az ATV műsorvezetője és szereplője pedig azt várná el Sorostól, hogy maga is alkalmazkodjon a nálunk uralkodó gyávasághoz.
Nem szégyellik magukat?

Rágalom balról

Valamilyen ismeretlen okból Havas Szófia, az MSZP egészségpolitikusa, egykor a János Kórház orvosigazgatója jelenik meg az ATV Startban, az első blokkban, ahol mindig két pártpolitikus válaszol aktuális kérdésekre.

Eddig a dolog rendben is lenne: ő is elindul az MSZP tisztújításán női társelnök-jelöltként, történetesen Kunhalmi Ágnessel szemben. Szóba kerül, hogy az egészségügyi ellátásért nemcsak az előre tervezhető kezelések estében kell fizetnie annak, akinek nincs rendben az egészségbiztosítása, hanem sürgős esetben, mondjuk egy közlekedési baleset esetén is.

Erről Havas Szófiának, aki következetes baloldali alternatívaként lép fel a tisztújításon, az jut eszébe, hogy „2007 körül ez volt a politikai vitának és később a koalíciós válságnak is a témája,, a fizetős, magánbiztosítós egészségügy megalapítása, kialakítása”, értsd: az SZDSZ az egészségbiztosítás privatizációjával fizetőssé akarta tenni az orvosi ellátást, a szocialisták viszont erre nem voltak hajlandók.

Ez így nem igaz, ez rágalom. A második Gyurcsány-kormány több dolgot is elindított az egészségügyben. Egyfelől bevezették a vizitdíjat és kórházi napidíjat, mégpedig az MSZP pozícióban levő egészségpolitikusainak kezdeményezésére. (Havas Szófia nem volt akkor pozícióban.)
Másfelől az SZDSZ – és személy szerint Molnár Lajos miniszter – programja szerint több, egymással versengő magánbiztosítóra bízták volna az egészségbiztosítást. Ezek a biztosítók vásárolták volna meg szolgáltatóktól – orvosoktól, kórházaktól – a náluk biztosított magánszemélyek számára az ellátást. Tehát a biztosítók fizettek volna azért, és nem a biztosítottak. A biztosítottaknak, az egészségügyi ellátás fogyasztóinak ugyanúgy nem kellett volna fizetniük, mint a reformot megelőzően.
A vizitdíj mint co-payment bevezetésének, amire 2007-ben valóban sor került, ehhez semmi köze. Co-payment egyébként mindig is volt Magyarországon mint a gyógyszerek térítési díja, ami lényegesen nagyobb teher, mint a vizitdíj és kórházi napidíj lett volna.
A Fidesz annak idején azzal vádolta a szocialistákat és szabad demokratákat, hogy „fizetőssé teszik az egészségügyet”, és ezt a vádat „fizetőssé tették volna…” formában mindmáig ismételgetik. Ebben a formában ez éppen a biztosítási reformra vonatkozik. A Fidesztől nem is várunk mást. Nagy kár, hogy ezt a hamis állítást, melyet nyugodtan nevezhetünk rágalomnak is, MSZP-s politikustól halljuk az ATV-ben.

A színművészeti-csata magva

Közel egy hónapja, augusztus 11-én L. Simon László fideszes képviselő, korábbi kulturális államtitkár járt az ATV stúdiójában, az Egyenes Beszédben, és a következőképpen magyarázta a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül kialakult konfliktust:

„Lehet a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetésének más a véleménye, vezethetné más irányba, vihetné más irányba az átalakítást, de nincsenek ebben a helyzetben jelen pillanatban. (…) Az a lényeg, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetésének más a koncepciója, mint a kormány koncepciója. Nem lehet egyszerre két irányba haladni. A kormánynak az volt az elképzelése, hogy alapítványi struktúrában szervezi át az egyetemeket.”

Azért idézem föl L. Simonnak ezeket a mondatait, mert az azóta eltelt hetekben a műsorvezető A nap híre adásaiban, ahol többnyire ellenzéki politikusdokkal és független lapok újságíróival beszélget, újra meg újra feltette a kérdést: vajon nincs-e igaza L. Simonnak abban, hogy a nagy választói felhatalmazással rendelkező kormány megteheti, hogy a maga elképzelései szerint alakítja át a felsőoktatást, és annak részeként a Színművészetit is. Mint ahogy a választói felhatalmazással azt is megteheti, hogy másokat nevez ki a színházak vagy az egyetemek élére. Kérdésére egyik megkérdezett ellenzéki politikustól sem kapott választ. Pedig van rá válasz.

Demokráciában a mindenkori kormány és parlamenti többség az ország kormányzására és törvények alkotására kap felhatalmazást a választóktól és nem többre.

Sok olyan szférája van a társadalom életének, amelyre a kormány illetve a parlamenti többség felhatalmazása nem terjed ki. Pártállamban más a helyzet. Rákosi Mátyás mondta egykor: „Ebben az országban mindenért mi, kommunisták vagyunk felelősek.” Merthogy mindenről ők dönthettek, és döntöttek is.

Amikor több mint ötven éve elvégeztem a Közgazdasági Egyetemet, professzorom, aki történetesen az egyetem rektora volt, oda akart venni tanársegédnek a tanszékére, de nem tehette, mert a pártbizottság ezt nem fogadta el. (Nem voltam politikailag megbízható.) Az egyetemnek annyi autonómiája sem volt, hogy felvehessen egy tanársegédet, vagy meghatározhassa a politikai gazdaságtan tananyagát – mindenhez a minisztérium illetve a pártközpont jóváhagyása kellett. Monolit politikai rendszerben éltünk.

Azután 1990-ben, az új magyar demokrácia részeként, a plurális berendezkedés logikájának megfelelően létrejött az egyetemi autonómia, ugyanúgy, mint a köztestületként önállósult MTA és sok más független intézmény, és alkotmányban rögzítették a tudomány szabadságát, törvényben az Akadémia és az egyetemek autonómiáját.

E szerint a kormánynak illetve a parlamenti többségnek nincs hatásköre az Akadémiánál folyó kutatás illetve az egyetemeken folyó oktatás tartalmának meghatározására.

Akkor sem, ha mind az Akadémiát, mind az egyetemeket jórészt az állami költségvetésből finanszírozzák, hiszen a költségvetés sem a kormányé, hanem az államé, az országé.

Logikus, hogy ezzel szemben Orbán, aki az 1989-90-ben létrejött liberális demokrácia felszámolására vállalkozott, s „illiberális államot” épít a helyébe, nemcsak a politikai rendszer független intézményeit (Alkotmánybíróság, ombudsmanok, Számvevőszék, bíróságok) hajtja a maga uralma alá, de az olyan politikán kívüli intézményeknél is erre törekszik, mint az Akadémia vagy az egyetemek. Ugyanúgy logikus ez, mint hogy nem tűri meg az országban a CEU-t és fel akarja számolni a jogvédő szervezeteket.

Ahogy a monolitikus felépítésű pártállamban nem voltak független intézmények, ne legyenek a hasonlóképpen monolitikus fideszes pártállamban sem. Ha értenék az ellenzéki politikusok a plurális demokrácia és a monolitikus felépítésű pártállam közötti különbséget, akkor megadhatták volna a választ a műsorvezetőnek, hogy amit L. Simon mond, az demokráciában elfogadhatatlan.

Erről, az államtól, a kormánytól való szabadságról szól a Színművészeti Egyetem tanárainak és diákjainak megejtő szépségű szabadságharca.

Apró epizód az ATV-ben

Szóba került A nap híre című beszélgetős műsorban augusztus 3-án, hogy egy fideszes képviselő halála miatt formailag megszűnt a kétharmados többség.

A DK-s képviselő megjegyezte: „Ne legyen illúziónk, mert ezt gyakran hallom: legyen teljesen világos, a kétharmados szavazásokon a Mi Hazánk az elmúlt egy évben minden alkalommal, vagy majdnem minden alkalommal együtt szavazott a Fidesszel. Tehát

 megvan a Fidesznek a kétharmada: a másik fasiszta párt támogatja a parlamentben a Fideszt.”

Mire a műsorvezető közbeszól:
Mielőtt továbbmennénk, azt le kell szögeznem, hogy parlamenti pártot fasisztának minősíteni, az képviselő úr magánvéleménye.”
A beszélgetés egy másik részvevője csatlakozik: „Igen, ettől én is elhatárolódom.”
Nekem is le kell szögeznem valamit. A műsorvezető csacsiságot mondott. Persze, a képviselő úr magánvéleményt mondott, mint a műsor minden meghívottja. A kérdés nem ez, hanem az, hogy igaza van-e. Hogy fasiszta párt-e a Fidesz, annak semmi köze ahhoz, hogy bejutott a parlamentbe. Egykor az NSDAP is szabad választáson bejutott a német parlamentbe. Meg a Nyilaskeresztes Párt is bejutott választáson a magyar Országgyűlésbe.

Az, hogy fasiszta párt-e a Fidesz, az ideológiáján, a működési módján, sőt, kormánypárt lévén a hatalomgyakorlási módján mérhető le.

Az ideológiája kirekesztő nacionalizmus, a rasszizmus elemeivel dúsítva, működési módja a vezérelv, hatalomgyakorlásának mikéntjét a hatalom tartós monopolizálására, a demokratikus intézmények felszámolására irányuló törekvés jellemzi. Ezen az alapon nehezen lenne cáfolható Ungváry Rudolf jellemzése a Fideszről mint politikai erőről, illetve az Orbán-rendszerről, nevezetesen hogy azt „fasisztoid mutációként” írta le A láthatatlan valóság című alapművében.
És hasonlóképpen nehéz vitatni a DK-s képviselő megjegyzését is, ha nem is olyan szakszerűen fogalmazott, mint könyvében Ungváry. Kár, hogy ő maga nem vállalkozott rá, hogy érdemben vitassa a műsorvezető közbevetését.
Eszembe jut, hogy én annak idején szerencsére megtettem. A Szabadság téri emlékmű kapcsán 2014. április 18-án, az országgyűlési választások elvesztése után jegyeztem meg az Egyenes Beszédben, hogy Magyarországon két szélsőjobboldali párt van, a Fidesz és a Jobbik.
Amikor ezt Kálmán Olga nem fogadta el, érveket hoztam fel a Fidesz szélsőjobboldali mivolta mellett. Mert a nézőknek jár, hogy ezt a fontos kérdést, ha már felmerül, érdemben megvitassuk a tévéstúdióban.

Miben hisz Vujity Tvrtko és miben nem?

Én sosem hittem a jobboldali meg baloldali újságírásban, mert szerintem ez így rémálom.” Vujity Tvrtko jegyezte meg ezt így, elvi alapon a mai ATV Startban.

Miközben az MSZP-s Szakács László azt kifogásolja, hogy a kormánytöbbség az üzemanyagárak adótartalmát emeli, és ezért is drágul a benzin, miközben a válságban az emberek elvesztették jövedelmük egy részét.

Vujity szerint más lapokat kinyitva azt olvassuk, hogy miközben az emberek a válságban elvesztették jövedelmük egy részét, a fővárosi önkormányzat a parkolási díjakat emeli. Nem értek egyet azzal sem, ahogy Szakács képviselő lovagolja meg az üzemanyagárak emelkedése miatti elégedetlenséget, és azzal sem, ahogy a kormányközeli sajtó a parkolási díjak ügyében támadja a fővárosi önkormányzatot.

Ezúttal azonban nem ez foglalkoztat, hanem Vujity Tvrtko elvi éllel tett megállapítása.

Ő magát újságírónak tekinti, s talán tudja, hogy az újságírásnak ugyanúgy műfaja az általa a Startban művelt interjú, mint a kommentár, a publicisztika. Ezekben a műfajokban az újságíró a véleményét ismerteti az olvasóval, hallgatóval, nézővel. Talán arról is hallott már, hogy, mondjuk, a Guardianben másképp kommentálnak egy eseményt, mint a Timesban, a Frankfurter Allgemeine Zeitungban másképp, mint a Süddeutsche Zeitungban, a Monde-ban másképp, mint a Figaroban. Vagy, hogy egy hozzá talán közelebb álló példát mondjak – hiszen ő járatosabb Amerikában, mint Nyugat-Európában –, az amerikai Fox Newsban másképp, mint a CNN-en.

Sőt, nemcsak másképpen kommentálják az eseményeket, de másképpen is kérdeznek róluk.

Mert az újságírónak is van véleménye, és az olvasónak is van. Az olvasó, a rádióhallgató és a tévénéző rendszerint abból a hírforrásból tájékozódik, amely egészében véve a neki elfogadható módon kezeli a híreket, az eseményeket, mert így könnyebben tudja azokat a maga gondolkodásához igazítva értelmezni, mintha egy nagyon más világképet követő médiumból tájékozódna. Olyan dolog ez, mint hogy könnyebben értem meg a híreket egy magyar újságból, rádióból, televízióból, vagy akár egy általam jól beszélt nyelven kiadott újságból, működő rádióból, televízióból, mint egy számomra idegen nyelvűből.

Lehetséges, hogy a médiafogyasztásnak ezt az alapvető sajátosságát Vujity Tvrtko nem ismeri?

Vagy csak úgy tesz, mintha nem ismerné?

Járványkezelésre jeles?

Az ATV népszerű műsorvezetője őszintén meglepődik, amikor a nézők 86 százaléka arra szavaz, hogy nem védekezett jól a kormány a járvány ellen, és csak 14 százalékuk szerint védekezett jól. Ő úgy gondolta, hogy nem voltak rosszak a számok, sikeres volt a védekezés.

Biztosan hallotta, ahogy hétfőn napirend előtt Szijjártó Péter kifejtette, hogy az ország jelesre teljesített. Mi mást mondott volna? Netán a Szijjártóra reagáló ellenzéki felszólalókat már nem hallotta?
Attól tartok, hogy ha hallotta is, nem tudták meggyőzni őt arról, hogy a járvány kezelése nem volt olyan tökéletes, mint ahogy azt Szijjártó állította. Ha csak őket hallottam volna, engem sem győztek volna meg.
Ami magát a koronavírus-járvány kezelését illeti, két súlyos dolgot lehet és kellene is felróni a kormánynak.
Az egyik az, hogy a járvány első hónapjában

a központi kormány nem látta el védőfelszereléssel sem a háziorvosokat, sem a szociális intézmények dolgozóit, és nem volt elegendő teszt sem.

Ez az, ami miatt sok egészségügyi dolgozót és szociális gondozót is elért a fertőzés, ezért alakulhatott ki súlyos helyzet idősotthonokban.
A másik pedig tíz év fideszes kormányzásának legnagyobb gazembersége, a kórházi „ágyfelszabadítás”. Az előbbiről egyetlen ellenzéki felszólaló sem beszélt, a másodikról az öt ellenzéki felszólalóból csak egy, a szocialista Tóth Bertalan, ő is csak egy rövid félmondattal.
Beszéltek minden másról: külpolitikáról – a párbeszédes Tordai Bence ennek szentelte egész felszólalását –, a digitális oktatás nehézségeiről, a Belgrád–Budapest vasútvonalról, népszerűsítették a különféle csoportoknak több pénzt szorgalmazó költségvetési javaslataikat, az LMP-s Keresztes László Lóránt megdicsérte a kormányt, amiért kemény az ukránokkal szemben az oktatási törvény ügyében, magyarázták, hogy miről szól tulajdonképpen a felhatalmazási törvény. Csak éppen arra nem tettek erőfeszítést, hogy arról győzzék meg azt, aki hallgatja őket, hogy miért nem érdemel jelest a kormány járványügyben, hogy miért terhelik abban a kormányt rendkívüli mulasztások.
Megint elmondta Szijjártó, amit Gulyástól Kocsison át mindkét Orbánig minden fideszes politikus mond állandóan: a baloldalra nem lehet számítani, a járvány ügyében is csak akadályozták a munkát, a vírus oldalán álltak.

Egyetlen ellenzéki felszólaló sem mondott egyetlen mondatot sem arról, hogy a rendelőintézetekben és az alapellátásban dolgozó orvosok és nővérek számára az önkormányzatok szerezték be és osztották ki az első maszkokat és egyéb védőfelszereléseket, ők juttattak maszkokat a lakosságnak, ők gondoskodnak az idősek ellátásáról, ők osztanak rendkívüli segélyeket a jövedelem nélkül maradóknak, mert ezekben az ügyekben a kormányra nem lehetett számítani.

Az ugyanis, hogy számíthatnak-e az emberek az ellenzéki pártokra, nem azon múlik, hogy hogyan szavaznak frakcióik a parlamentben, hanem azon, hogy mit tesznek az általuk vezetett önkormányzatok. Nem tudnak erről az ellenzéki országgyűlési képviselők?
Amíg ez nem megy, addig ne csodálkozzunk, hogy ezen a járványon is a Fidesz nyer.

Vujity Tvrtko államtitkárt kérdez

A sztárriporter Vujity Tvrtko keményen szokta kérdezni az ellenzéki politikusokat. Csak őket, mert az ATV reggeli műsorában csak elvétve mennek el a kormányoldal emberei, s ha olykor-olykor el is mennek, sosem Vujity Tvrtkóval ülnek szembe, így nem tudhatjuk, őket is tudja-e harcosan kérdezni. Ezért is voltam kíváncsi, amikor néhány napja kiderült, hogy Menczer Tamás külügyi államtitkárral ő fog beszélgetni.

Az elmúlt héten többször is elégedetlenkedett azzal, hogy milyen élesek a viták a kormánypárti és ellenzéki politikusok között, miközben a járvány elleni védekezésben szerinte össze kellene fogniuk. Már a Start bevezetőjében némi gúnyolódással fűszerezve vezette fel a témát, így:
Én magam végignéztem a népjóléti bizottság ülését. Ez volt az az ülés, ahol ellenzéki és kormánypárti képviselők szívélyesen barátkoztak, meg is ölelték egymást, kávéval kínálták, együtt pogácsáztak … sem, tehát ez nem történt meg, viszont elhangzott a szégyellje magát, ez felháborító, tönkretették az országot, ócska politikai hangulatkeltés. Kíváncsi voltam én, aki néztem ezt az adást, és az én adófizetői forintomból van ez az egész finanszírozva, hogy biztos jó-e ez például a járványügyi védekezésben.”

Amikor leült Menczerrel szemben, hagyta, hogy az államtitkár a szokásos módon részletesen elmesélje, hogy mennyi védőfelszerelést hoznak be, és kérdésre azt is elmondja, hogy annak csak két százalékát adjuk tovább más országokba, majd a végén rátért a beharangozott témára:

Utolsó fél percünk van. Engedje meg nekem, hogy egy személyes megjegyzést tegyek. Én néztem a népjóléti bizottság ülését. Annak a vitának Ön is részese volt. Láttam a szavakat például a Demokratikus Koalíció képviselőjétől, és az Ön válaszát is láttam. Repkedtek a szégyellje magát, felháborító, újra szégyellje magát szavak, és én adófizető állampolgárként úgy éreztem, hogy nézem, és ezt én finanszírozom.
Egy ilyen járványügyben hogy gondolja, nem lenne jobb valamilyen módon összefogni. És nyilván mindig a másik oldal a hibás, de nem lenne jobb példát mutatni a politikusoknak?”
Menczer válasza így hangzott: „Ne haragudjon, Ön rossz embernek címzi a kérdését. Ezt a kérdést a Demokratikus Koalíció képviselőjének kell föltenni, aki megtámadta azt a tiszti főorvost, aki hónapok óta irányítja a védekezést, és reggeltől estig dolgozik. Rossz helyre címzi a kérdést.”
Vujity pedig nem kérdezett vissza, hanem megnyugodva zárta le a dolgot: „Én pedig biztosíthatom Önt, hogy egyáltalán nem haragszom.

Pedig lett volna miért visszakérdeznie.

Az ATV felvételéből tudjuk, hogy mit is mondott a két szereplő. Varga Zoltántól, a népjóléti bizottság DK-s tagjától a következőt rögzítette a kamera:

Tisztelt Tiszti Főorvosnő! Én szeretném figyelmeztetni, hogy Ön egy olyan útra lépett, amikor szemmel láthatóan Ön most próbálja kiszolgálni a politikát.”

A képviselő szavaiban semmilyen durvaság vagy akár illetlenség nincs, szabatosan megfogalmaz egy olyan bírálatot, amely – ha figyelembe vesszük, ahogy a tiszti főorvos a Pesti úti idősotthon ügyében valóban részt vett egy nyilvánvalóan politikai célzatú kampányban – megalapozottnak tűnik. Semmivel sem ment túl azon, ami egy ellenzéki képviselő feladata egy többpárti parlamentben. És mit válaszolt az államtitkár? Lássuk ismét, amit a kamera rögzített:

Ön egy szégyen. Ön, ha egy napig csinálná csak azt, amit a főorvos asszony hónapok óta, végelgyengülésben térden járva könyörögne irgalomért.”

Ez bizony érdemi válasz helyett durva sértegetés. Saját elmondása szerint Vujity Tvrtko is látta a felvételt, akkor pedig vissza kellett volna erre kérdeznie, de nem tette. (Hogy nem volt idő visszakérdezni, az nem érv, hiszen ő osztja be az interjú idejét.)

Jól láthatóan kiszolgálta a kormányoldalt: az államtitkár hosszasan beszélhetett arról, amiről beszélni akart, és nem kérdezett vissza az elfogadhatatlan válaszra.

Két megjegyzés kívánkozik a végére.
Az egyik: ahogy az országgyűlési képviselők munkáját az adófizető állampolgárok fizetik, köztük Vujity Tvrtko, úgy az ő munkáját mint az ATV műsorvezetőjéét mi, tévénézők fizetjük, amikor a kábelhálózatoknak a műsorokért fizetünk.
A másik megjegyzésem az ellenzék feladatára vonatkozik. Elterjedt hiedelem, sokszor halljuk ellenzéki politikusoktól is, hogy a járvány idején mindenkinek össze kell fognia, nincs itt az ideje annak, hogy az ellenzék a kormányt bírálja. Ez félreértés. Összefogniuk azoknak kell, akik cselekvő pozícióban vannak. A kormánynak és az önkormányzatoknak, köztük az ellenzéki vezetésűeknek is valóban össze kell fogniuk, és úgy tűnik, az ellenzéki pártok által vezetett önkormányzatok erre törekednek. A kormány mintha kevésbé igyekezne összefogni az ellenzéki vezetésű önkormányzatokkal, amire éppen a Pesti úti idősotthon ügye az egyik legjobb példa.

Ami viszont a parlamenti ellenzék képviselőit, frakcióit illeti, nekik nem feladatuk valamiféle összefogás, hiszen nincsenek cselekvő helyzetben. Nekik arra van módjuk, hogy helyeseljenek, ha a kormány helyesen cselekszik, ugyanakkor kötelességük bírálni, ha helytelenül.

Nekem úgy tűnik, hogy ezt teszik.
Nekünk, választóknak jár az, hogy az ellenzéki képviselők mindig, a járvány idején is véleményt alkossanak a kormány tevékenységéről és ismertessék azt velünk, legyen az akár pozitív, akár negatív vélemény. Ha a politikai újságíró ezt kifogásolja, akkor nem érti, hogy mi az ellenzék dolga.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK