Kezdőlap Szerzők Írta Kardos Ernő

Kardos Ernő

147 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Magyarország életveszélyben?

Magyarországon évente 23 ezer ember gyógyítható betegségben hal meg, amivel vezetjük a világranglistát.  Pedig a magyar társadalom létfontosságúnak tartja az egészségügyi rendszert, mégis tudomásul veszi, hogy a kórházi ágyak lerobbantak, a szobák piszkosak, az ellátás színvonala időnként gyalázatos, s persze csak hálapénzzel vehető igénybe.  Bár egy felmérés szerint a választók az egészséget tartják az egyik legfőbb értéknek, mégis zokszó nélkül elfogadják, hogy a kórházak, rendelők fejlesztése helyett a kormány stadionokat épít. Az Együtt, újabban pedig az MSZP egészségpolitikusa, aki közreműködött a párt programjának megalkotásában. Komáromi Zoltán szerint az Orbán kormány azért meri elhanyagolni az egészségügyet, mert azért valójában mégsem büntetik a szavazók.

 

Szenzációként tálalták a kormány kezében lévő lapok, hogy december elején emelt fizetést kapnak az egészségügyben dolgozók. Mondja, miért mindig év végén emelik a béreket?

Azért, mert így év közben – amikor egyébként a működésképtelen egészségügyről szólnak a hírek – ezerszer el tudják mondani, hogy béremelés lesz, béremelés lesz… Ezzel azt a képzetet kívánják fenntartani, hogy azonnal javul a helyzet. Miközben folyamatosan romlik. Ez a trükk ráadásul nagyon olcsó is, hisz azt sugallja, hogy egész évben nőnek a fizetések, miközben csak egyetlen hónapban, december elején kell többet fizetni. Ez a politikai kész átverés show része.

Ugyanakkor jól hangzik, hogy a szakorvosok, kórházi szakgyógyszerészek fizetése bruttó százezer forinttal nő, az egészségügyi szakdolgozók, tehát a nővérek pedig 12 százalékkal kapnak többet. Mire elég ez?

Semmire. Tekintélyes közgazdászok egybehangzó állítása szerint alacsony a béremelés mértéke, ráadásul el is késett. Ezzel a felzárkóztatási programmal a lecsengőben lévő kivándorlási hullámot már lassítani sem, megfordítani pedig végképp nem lehet.

A diplomások egyszer valóban kaptak 107 ezer forintot, ami nettó 77 ezernek felel meg. Ez szép összeg, de az ágazatban majdnem nyolc éve nem volt semmiféle béremelés. Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor viszont megalázóan alacsony az emelés. De ezt az összeget is csak az állami intézményekben dolgozó közalkalmazottak kapják meg. A kisvárosi rendelőintézetek dolgozói – akik megbízási szerződéssel dolgoznak, kimaradtak a bérrendezésből, emiatt ők rövid úton otthagyják majd a munkahelyüket. Emiatt a vidék szakorvos nélkül maradhat, amire extrém példa is van; Csongrád megye egyik kisvárosában 30 ezer lakosra egyetlen szemész jut, aki heti két alkalommal Szegedről jár át. Egy ilyen méretű város ellátáshoz legalább 3-4 szemész kellene. Bár az optikusok üzleti alapon megcsinálják a látásélesség vizsgálatot, de a szemorvosok legfontosabb feladata a szív-és érrendszeri betegek szemfenék-vizsgálata, amivel életeket lehetne megmenteni.

Az egészségügyben dolgozók bérének emelését már 2010-ben el kellett volna kezdeni, hogy 6-7 ezer orvos, illetve 12 ezer ápolónő ne hagyja el az országot. Ráadásul Magyarországról az a korosztály menekült külföldre, akinek a tudására a frissen végzettek képzéséhez szükség lenne. Tehát a kivándoroltak nélkül nem csak a gyógyítás, hanem az orvosképzés is padlóra kerül. Aki pedig már 5-6 éve külföldre szerződött, s családját is kivette, azt nagyon nehéz lesz visszacsábítani. Ezek a szakemberek ugyanis egész Európában megállják a helyüket, elismerik és rendesen megfizetik a szaktudásukat. Hazahívásukhoz a magasabb bér már kevés lesz, szükséges hozzá egy átlátható, korszerű egészségügyi rendszer, amitől most nagyon távol kerültünk.

A béremelést a már egy évvel ezelőtt kezdődött bérfelzárkóztatási program is tartalmazza, de a garantált bérminimumot még ma sem éri el az egészségügyben fizetett bérek jó része. Miért vannak állandó lemaradásban?

Az alacsony egészségügyi bérek miatt olyan ágazati bérfelzárkóztatásra lenne szükség, amely jelentősen meghaladja az országos minimálbér, illetve a bérminimum éves emelését.  De ez természetesen nem így történik!

Ennek következménye az a helyzet, hogy a pályakezdő ápolónőnek – aki iskola után belép a kórházba – épp akkora bért kötelesek adni, mint a 15-20 éve ott dolgozó nővérnek, akik az elmúlt években nem kaptak fizetésemelést. Természetesen ez iszonyú munkahelyi feszültséggel jár, amit a szaktárca idéz elő, holott erre a stratégiai hibára már felhívtuk a figyelmet.

Ugyanez a helyzet az egészségügyben dolgozó egyéb alkalmazottakkal is, az adminisztrátorok, sofőrök, villanyszerelők bére az utóbbi években egyetlen fillérrel nem emelkedett, s most sem fog.  Ez ma már a gyógyító intézmények működését is veszélyeztetheti. Ha ugyanis a villanyszerelő, vagy karbantartó – aki a versenyszférában dupláját keresi, mint a kórházban – nem végzi el a feladatát, akkor lebénul a kórház működése. Ezért a gyógyítástól csoportosítanak át pénzt, hogy a szakmunkások ne menjenek el a kórházakból.

Bérfelzárkóztatásról csak akkor beszélhetnénk, ha a kötelező bérek kifizetésén túl jelentősebb összeget, legalább 400 milliárdot adnának az egészségügyben dolgozók fizetésének rendezésére. Csak akkor érnénk el az élet más területén dolgozók fizetését, de miután ez elmarad, a halgazdasági dolgozókkal együtt mi keresünk a legrosszabbul Magyarországon. Ez a társadalom megbecsülése.

Van valamilyen magyarázat arra, hogy az egészségügy érdekvédelme nem tud magasabb béreket kiharcolni?

Az elmúlt évek egészségügyi vezetése hiába dolgozott ki életképes terveket az ágazat megújítására, azt a kormányzat végül leseperte az asztalról. Ebből következően világos, hogy a Fidesz politikusai, beleértve a kormányfőt is, azt gondolják, hogy a kórházak, rendelők fejlesztése nem hoz túl nagy politikai hasznot. Talán ezért ambicionálják inkább a stadionépítést, amelynek tényleg nincs semmi haszna, de legalább Orbán Viktor jól szórakozik. Az egészségügyi államtitkár fogyóeszköznek számít az Orbán-kormányban. Ónodi- Szűcs Zoltán államtitkárról, aki korábban teljesen rálátott az egészségügyre, kinevezése előtt sokan azt gondolták, hogy komoly változásokat kezdeményezhet, de reformelképzeléseiből egyet sem tudott végigvinni, mert a legfelsőbb politikai vezetőktől nem kapott zöld utat.

Komolyan mondja, hogy nem hoz politikai hasznot az, hogy a betegeket meggyógyítják?

Ez a kormány feltételezése, pedig 100 milliárddal, és nagyobb szervezettséggel a jelenlegi állapotokon is lehetne javítani; működőképesek lehetnének a rendelők, csökkenthetők lennének a várólisták. Ez még politikai hasznot is hozhatna, de ezt a mai kormányzat nem látja be. Pedig a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a hazai választók az egészségügy rendbetételével kezdenék el a hazai reformok sorát.

Az egészségügyi dolgozók szakszervezete az éves bértárgyalást sztrájktárgyalásnak nevezi. Ön is úgy érzi, hogy sztrájkhelyzet van az egészségügyben?

Az egészségügyi szakszervezet, és az orvosi kamara csak néhány ember megélhetését, nem pedig az ágazatban dolgozók érdekeit szolgálja. Cser Ágnes csak azért vizionálja a nem létező sztrájkhelyzetet, hogy tárgyalási pozícióját fenntartsa az egészségügyi kormányzattal. Az általa elért eredmény viszont siralmas. Ha valaki mégis bírálni merészeli a szakszervezeti elnök asszonyt, akkor azt azonnal feljelenti, vagy etikai vizsgálatot kezdeményez ellene. Miközben egyre több beteget kellene meggyógyítani, egyre rosszabb körülmények között. A megélhetési vezetők leváltására azonban sajnos ma szinte semmi esély sincs, pedig a tagság is issza ennek a levét.

Komáromi Zoltán. MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely

Miközben rengeteg pénz költenek egészségügyre, a napi hírek rozsdás ágyakról, fertőzésekről, orvoshiányról szónak. Ez a szenzációéhes sajtó vagy az egészségügy bűne?

Korábban nagyon jelentős összeget kiszedtek az egészségügy költségvetéséből, amit lassan visszacsorgat ugyan a kormányzat, de csak töredéke kerül vissza annak, amit korábban elspórolt.

Kétségtelen, dübörög a propaganda, hogy az elmúlt tíz évben 600 milliárdot vissza is adtak. Elfelejtették azonban hozzátenni, hogy mindez uniós forrásból származik, ráadásul többségében betonra, tetőre, térkövekre, csövekre, és parkosításra költötték, s nem pedig gyógyításra.

Ha a hiánycikknek számító műszerekre is szántak pénzt, azt a legtöbbször csak egy műszakban működtetik, mert a berendezések kezeléséhez a legtöbb helyen már nincs szakember.

Az orvoshiányról drámai számok kerülnek nyilvánosságra, ilyen például, hogy néhány év múlva közel egymillió embernek nem lesz körzeti orvosa. Helytálló adat ez?

Már jelen pillanatban is majdnem elérjük ezt a számot, hisz 750 ezer embernek ma csak úgy van háziorvosa, hogy közel 400 praxis nincs betöltve. Ezekhez 400 ezer ember tartozik, akiknek az egészségét heti 2×2 órában helyettesítő, azaz utazó orvos látja el, aki az időt egyébként saját betegeitől veszi el. Ez a helyzet sajnos rohamosan romlik majd, mert az 1500 háziorvos zöme betöltötte már a 70 évet. Viccből szoktam mondani, hogy a végére három körzeti orvos marad; egy a fővárosban, egy az alföldi régióban, egy pedig a dunántúliban. Akkor is lesz háziorvosi rendszer, csak hosszú lesz a várólista.

A generációváltást, s vele családorvos szerepének átalakítását már korábban el kellett volna kezdeni. Az elmúlt tíz évben ugyanis olyan műszerek, gyógyszerek kerültek forgalomba, amelyek növelik a családorvos gyógyító lehetőségeit, bizonyos szerepek átalakultak, pl. a panaszmentes, jó állapotban lévő cukorbetegek gondozását már nővérekre is rá lehetne bízni, nem kell hozzá szakorvos. Nem szükséges tehát a betegeknek nem kell midig kórházba járni. De az új helyzetre, a megoldást jelentő praxisközösségek kialakítására fel kellett volna már készülni, s ez még nagyon sok pénzbe sem kerül, viszont csökkenti a nyomást a szakrendelőkben, kórházakban.

Napi hír az, hogy a sürgősségi osztályon 10-12 órát kell várakozni, mert 400 orvos helyett 140 dolgozik ezeken az osztályokon. Ez is csak anyagi kérdés?

Nincs elég orvos, hiába lenne rá pénz. A szakemberek már külföldön dolgoznak. Illetve a sürgősségi ellátás előtt hiányzik az alapellátás. Nem mindegy, hogy vakbélgyulladása van valakinek, vagy epegörcse. Az előbbit műteni kell, az utóbbira elég egy injekció.  Ennek eldöntése egyszerű orvosi feladat lenne, de a körzeti orvos hiába utalja be a betegét a szakorvoshoz, ha ott csak három hét múlva kap időpontot. Így aztán a teljes betegforgalom rázúdul a sürgősségi osztályokra. Ezért is van 12 órás várakozási idő.

Miközben a magyarok az egészségügy helyzetét tekintik a legfontosabb jövőbeli tényezőnek, Csehországban és a környező országokban lényegében ugyanakkora összegből lényegesen magasabb színvonalú ellátást tudnak biztosítani. Hogyan?

Szakemberekre bízták az egészségügy minisztériumot. Nem pedig pártkatonákra.

De ha jól értem, nálunk is szakemberek dolgoznak az államtitkárságon, csak épp nincs befolyásuk az egészségügyre.

Valóban, a legtöbb országban belátták, hogy az emberek egészség politikai ügy, választásokat is képes eldönteni. A mi politikusaink azonban még nem járnak itt.

Elég drámaian hangzik, hogy a magyar állampolgár 4 évvel rövidebb ideig él, mint európai társai. Egy itthon dolgozó munkás pedig várhatóan 12 évvel hamarabb hal meg, mint egy diplomás. Ez a helyzet romolhat még?

Persze, de nem ez a legszörnyűbb.

Magyarországon hal meg az OECD országok közül a legtöbb ember olyan betegségben, amely egyébként gyógyítható lenne.

A statisztika szerint 100 ezer lakos közül, a 25 és 65 éves korosztályból 411 ember veszti el az életét. Összesen 23 ezer ember hal meg úgy, hogy gyógyítható lenne. Ez a szám máshol a miénknek negyede, harmada.

A közelmúltban tíz ellenzéki párt igyekezett összeállítani egy egészségügyi koncepciót. Aláírtak egy megállapodást, vállalva, hogy bármelyik erő kerül kormányra, programjában szerepelteti a közös programot.

A mai kormánypártok el sem jöttek az egyeztetésre, de megjelent a Jobbik és a DK képviselője is, mert komolyan vették, hogy a nemzetnek szüksége van egy közös egészségügyi programra. Az alapelveket elfogadtuk, s vállaltuk, hogy bárki is kerül kormányra, azokat megvalósítja. Szükség van egészségügyi minisztériumra, a társadalombiztosítás önállóságára, szolidaritásra, valamint a hálapénz megszüntetésére. S persze ennek menetrendjét is megfogalmaztuk. Az ellenzéki pártok közül bármelyik kerül hatalomra, akkor egy működőképes, átlátható egészségügyi szervezet jöhet létre, ami mindenekelőtt a társadalom, a betegek érdeke.

Orbán Viktor is rács mögött találhatja magát…!

„Azt remélem, hogy a választáson résztvevő pártok nem lesznek annyira finnyásak, hogy a hatalomváltást megakadályozzák” – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek a Jobbik alelnöke, aki szerint tudomásul kell venni, hogy a nemzeti érdeket másokkal együtt kell képviselni. Z. Kárpát Dániel arról is beszél, hogy ha kormányra kerülnek, akkor Orbán Viktor mellett Simicska Lajos is számíthat elszámoltatásra. Végül az interjúban szóba kerül az is, hogy Vona Gábor miniszterelnök-jelölti vitára hívta ki Orbán Viktort, aki csak annyit válaszolt a kihívónak, hogy „megfontoljuk” a lehetőséget.

 

Gondolja, hogy lesz majd miniszterelnök-jelölti vita Orbán Viktor és Vona Gábor között azután, hogy a Jobbik elnöke „kiégett despotának” nevezte a kormányfőt?

Ma inkább arra fogadnék, hogy a miniszterelnök úr egyszerűen nem meri felvállalni a szópárbajt, s talán riválisait sem akarja a „maga szintjére” emelni. Pedig annak idején harciasan fellépett a jelölti vita érdekében a balliberális ellenfeleivel szemben, akik viszont férfiasan kiálltak ellene.  Ezt a bátorságot akkor is el kell ismerni, ha azokkal a baloldali politikusokkal szinte semmiben sem értek egyet.

Talán azért is jöhetett létre a vita, mert az ifjú Orbán előtte nem sértegette ellenfeleit, nem gondolja?

Sajnos ma már nemcsak Orbán viselkedik kiégett despotaként, hanem az egész Fideszes „B közép” is.

Gondoljon bele, a heti azonnali kérdések órájának csúcsa az volt, hogy a miniszterelnök elfelejtette feltenni a mikrofont, elsütött egy poént, amit a nem a környezetében ülők nem is hallhattak, de a hívek azonnal röhögni, tapsolni kezdtek, ahogy „szerviliséknél” ezt elvárják. 

Ezek után Orbán felcsíptette a mikrofont, majd megismételte a viccet, s az eddig is nevetgélő képviselők meglepetést mímelve kirobbanó tapssal, hangos nevetéssel jutalmazták a vezért, ahogy azt elvárják tőlük. Na, ezt a szervilis hatalmat akarjuk mi leváltani, azt reméljük, a félelmet, az uram-bátyám stílust felváltja majd az építkezés időszaka.

A kormány leváltásához nem elég az a támogatás, amit ma a Jobbik magáénak tudhat. Ezt érzékelve választás utáni esetleges együttműködést ajánlottak az LMP és a Momentum vezetőinek, tehát a XXI. századi pártoknak. Ezzel egyetértett?

Természetesen, hisz részt vettem a folyamatban. Viszont azt tudnia kell, hogy a Jobbik egyedül készül megnyerni a választásokat, úgy érezzük, hogy erre minden esélyünk megvan.

Úgy gondoljuk ugyanis, hogy Orbán Viktor kormányzása annyi ellenérzést vált ki a választókból, hogy a kampány hajrájában a ma még bizonytalanok majd tömegesen kezdenek támogatni bennünket.

Tehát arra számítunk, hogy a választási győzelemhez nem lesz szükség együttműködési kényszerre. A kormányzáshoz azonban, ha választást nyerünk, mégsincs meg 51 %, szükség lehet együttműködő partnerekre, akikkel bizonyos ügyek mentén szeretnénk együttműködni.

Viszont a választási együttműködés lehetőségét az LMP és a Momentum vissza is utasította.

Nézze, megértem a vehemens reagálást, hiszen a két párt egyelőre a parlamenti küszöb átugrásával van elfoglalva. Egyelőre tehát hitelességi küzdelmet folytatnak annak érdekében, hogy szélesebb választói rétegek támogatását is megszerezzék. Ezt a célt jobban elérhetnék, ha a választási programok ismertetésével lennének elfoglalva. Több XXI. századi pártnak ugyanis már van programja, szemben a Fidesz nevű alakulattal.

A Momentum elnöke egyenesen azt válaszolta az együttműködési ajánlatra, hogy a memóriájába nagyon mélyen beleégett az EU zászló égetése, a cigányozás, és a zsidózás. Mások nem mondják ugyanezt?

Én nem találkozom ilyennel. Sajnálom, ha egy pártvezető saját érzelmeit vetíti ki pártjának politikai mozgására. Nyilván a Momentumnak is, mint minden fiatal szervezetnek meg kell tanulni, hogy adott esetben lehet együttműködni más politikai erővel, ha az a nemzet javát szolgálja.

Akkor itt sokféle együttműködés lehetséges.

Egyedül Gyurcsány Ferenccel és a XX. század pártjaival, a Fidesszel és az MSZP-vel nem képzelhető el semmiféle együttműködés. Egyébként pedig azt remélem, hogy a választáson résztvevő pártok nem lesznek annyira finnyásak, hogy a hatalomváltást megakadályozzák, hiszen Magyarország helyzete egyáltalán nem rózsás.  Úgy vettem észre a heti több alkalommal megtartott választási gyűléseinken, hogy ha a változás lehetőségéről van szó, akkor a szavazók tudomásul veszik a különböző politikai erők együttműködési kényszerének lehetőségét.  Ugyanis

nem biztos, hogy Magyarország még négy évet kibír a Fidesz uralom alatt.

Vona Gábor azt mondta, hogy kész bocsánatot kérni a zsidóságtól, és a cigányságtól, ezzel ön is így van?

Nem. Nézze, nem vagyok hajlandó állandóan visszatekingetni. Ha ezt tenném, akkor ma is azon filozofálhatnánk, hogy a Fidesz miért vonult ki annak idején a Trianon megemlékezésekről, vagy mit keresett a liberális internacionáléban. Esetleg tépelődhetnénk Orbán Viktor büszkén vállalt Soros ösztöndíjáról is. Nincs a múltnak olyan pontja, ami előtt ne történt volna valami, amin civakodni lehet.

Miután az ország nehéz helyzetben van, ezért ma csak a jövővel szabad foglalkozni.

Korrektúra alatt áll a Jobbik 2018-as választási programja, amelyben egyetlen olyan mondat sem található – ahogy a korábbiakban sem volt – amely kirekesztene bárkit, bőrszíne, vallása, származása vagy bármilyen ismérve alapján.

Ez a válaszom.

Az nagy kérdés, hogy a választók elhiszik-e azt, hogy a Jobbik megváltozott, vagy szükség lenne négy újabb ellenzékben töltött évre, hogy elfogadják a fordulatot?

Azt tapasztalom, hogy több százezres, vagy akár milliós választói tábort már egyáltalán nem érdekli a pártok ideológiája, az izmusok, vagy épp a politikusok becsípődései. Ma már életlehetőséget keresnek az emberek a saját hazájukban; a munka, a bérlakás, a panel program, a meglévő ingatlan felújítása, az európai bér érdekli az embereket. Nyilván azt a politikai erőt fogják keresni, amely ezekre az igényekre hihető tervet fogalmaz meg.

Nem érzékeli, hogy akik a korábbi, radikális Jobbikot szerették, a változás után elpártolnak?

Nézze, politológus műhelyekben ez lehet vitatéma, de miután szervezeteink száma nő, a tagság bővül, ráadásul a szimpatizánsok tábora is gyarapodik, a kérdést nem érzem indokoltnak. Persze a Habony média rendre beszámol vidéki szervezetek feloszlatásáról, de ez nem igaz, hisz erről rajtuk kívül senki más nem tud.

Ön az egyik témafelelőse a Jobbik devizahitel-károsultakat segítő programjának. Egy évtized távolából lehet-e még valamit tenni a vesztesekért, azon kívül, hogy a kilakoltatást leállítják?

Ha nem hinnék ebben, akkor nem is foglalkoznék ezzel a problémával.  A szerződések megvannak, az aláírás időpontja szintén, s az árfolyamok ugyancsak visszakereshetőek. Tehát semmilyen akadálya nincs annak, hogy a felvételkori árfolyamon számolják ki a tartozást. Ennek eddig egy akadálya volt, hogy az embereket kisemmiző bankok nem szeretnék ezt a döntést meghozni, és a kormány velük egyezett meg.

A mai kormány is radikális bankellenes politikát folytatott, de aztán nem akarták a bankrendszert megborítani, mert abba az ország is belerokkanna.

Úgy is mondhatnám, hogy a bankok lepaktáltak a jelenlegi kormánnyal, de számításaim szerint az utóbbi évek nyereségéből, vagy a tartalékokból kigazdálkodhatnák a döntés anyagi következményeit. Tehát

…a bankrendszert sem rengetné meg, ha visszaadnák az emberek elrabolt pénzét.

Egy ilyen interjúnak a szavatossági ideje nem túl hosszú, hisz így a kampány elején minden párt taktikázik még a szövetségesek megválasztásával is. Már a baloldali pártvezetők között is felmerül, hogy a Fidesz leváltása érdekében szükség lesz önökkel együttműködni. Ön ezt el tudja képzelni?

Jó ügyekért bárkivel hajlandóak vagyunk együttműködni, ha valaki például az alapvető élelmiszerek áfa tartalmát csökkentené, azt természetesen támogatnánk, még akkor is, ha a kormánypártok javaslataira kéne szavazni, de akkor is, ha ellenzékiére.

Végül is nem a Balkánon élünk – bár velünk szemben már ott is ez a divat – a nemzeti érdeket másokkal együtt kell képviselni. Bár nehéz komolyan venni olyan politikai erőt, amely fél évvel a választások előtt azt sem tudja megmondani, hogy milyen szövetségi rendszerben indul.

Ezt persze még önök sem tudják, ezt épp az előbb tisztáztuk.

Azzal kezdtük, hogy a Jobbik jelöltje mindenhol egyedül próbálja megnyerni az adott választókörzetet.

Tehát még csak nem is egyeztetnek a többiekkel?

Választási együttműködést senkivel nem kötünk. Az már más kérdés, hogy a választások után mi történik. Nyilván a szavazókon is múlik, hogyan alakul a forgatókönyv.

Van olyan lépés, amit a szövetség keresés, vagy együttműködés keresés közben semmiképp nem fogadnak el, inkább maradjon Orbán Viktor?

Nézze, az bizonyos, hogy a XX. század pártjaival nem lehet rendszert váltani.

Arra készülnek?

Igen, hisz korábban elsikkasztották.

Tehát a baloldallal akkor sem, ha marad Orbán Viktor?

A kérdés nem vetődik fel. A hatalomért sem lehet mindent feláldozni.

Végül is nekünk nem Orbán leváltása a fő célunk, mindez csak eszköz a hazai változások megindításához.

A Jobbik múltja, és a történelmi tapasztalatok miatt sokak félhetnek ettől a változástól. Mindenesetre, ha kormányra kerülnek, akkor jön az elszámoltatás, s ha jól tudom, Orbán Viktorral kezdik. A facebook oldalára kitett képen rács mögött látni a miniszterelnököt. Illetve elszámoltatnák még Mészárost és társait is. Nem túlzás ez?

Az lenne túlzás, ha 27 évvel a „módszerváltás” után nem jönne egy politikai erő, amely elhozza ezt a változást. Magyarországnak rengeteg energiája ment kárba a gyáva, a szervilis kormányok miatt, ezért mi semmiféle csicska-tempót nem vagyunk hajlandóak felvenni. Viszont hajlandóak vagyunk üzenni a piacnak, hogy a magyarsággal szemben olyan merényletet, mint a devizahitel volt, többé már nem lehet elkövetni.

A devizahitel bevezetése valóban a Fidesz kormány műve, de a többiek sem szüntették meg. Ezért büntetnék Orbánt?

Még a miniszterelnök is rács mögött találhatja magát, abban az esetben, ha tisztességtelen útra lép – ezzel maga Vona Gábor szembesítette őt az azonnali kérdések óráján.

Ha a miniszterelnök viselt dolgait alaposan fel akarják tárni, akkor Simicska Lajos meggazdagodása után is kutatni kell. Elszámoltatják őt is?

Nézze, egy tisztességes elszámoltatási folyamatban nincsenek kivételek. Ráadásul

Magyarországon törvények előtti egyenlőség van, szeretném, ha a gyakorlatban is így lenne, szent tehenekkel nem lehet rendszerváltást csinálni.

Arra készülnek?

Ne gondoljon vérengzésre, tisztességes, törvényeknek alávetett elszámoltatási folyamatot tervezünk.

Mi történik, ha a mentorukat rács mögé teszi a bíróság?

Simicska Lajos nem a mentorunk.

Nem?

Nem. Mentornak szellemi vezért tekintek, aki például a program írásában is részt vesz. Mivel ezt a Jobbikban jelen pillanatban én koordinálom, nyugodtam mondom, hogy terveinkbe senki nem szólhat bele.

Egyelőre az igazságtétel problémájával nem kell foglalkozniuk, ellenben azzal igen, hogy a Kovács Béla kémkedési ügyét a kampány közepén tárgyalja majd a bíróság. Az orosz kapcsolat, illetve a kémkedés gyanúja befolyásolhatja majd a közvéleményt. Előfordulhat, hogy a Jobbikot kikiálthatják nemzetárulónak?

Szeretem a sci-fit, könyvtárnyira való van otthon. Kovács Béla ügyében az a meggyőződésem, hogy a Fidesz-KDNP jobban tudta volna manipulálni az eseményeket, ha tényleg lenne valami a háttérben. Akkor a büntetőeljárást már lefolytatták volna. Lássa be: kémek nem rohangálhatnak évekig, ha a hatóságok szerint tényleg kémek, s arra bizonyítékok is vannak. Tehát a helyzet megoldása roppant egyszerű: az, amivel állítólag vádolják Kovács Bélát – ugye a vád egy része is titkos – az egyszerűen nem állja meg a helyét. Itt egyszerű lejárató kampányról lehet szó.  Ugyanakkor a Fidesz a témát alkalmasnak tartja arra, hogy az országban zajló hihetetlen mértékű korrupcióról elterelje a figyelmet,

Gondolom, van sejtésük, hogy a Fidesz médiagépezet célpontjává válhat a Jobbik. S persze önöknek is van azért gyenge pontjuk, hogy fogják ezeket a támadásokat kivédeni? Megvédi önöket a Simicska média?

Nyilvánvaló, hogy mi saját magunkat védjük meg. Eddig 80 vesztes sajtóper jelzi a Habony-média túlkapásait, és nettó hazugságait. Nagyon nagy baj lenne, ha egy pártot egy médiabirodalomnak kellene megvédeni. Megtesszük azt, amit a Fidesz soha: minden településre eljutunk, aláírásokat gyűjtünk a bérunió mellett; ezek a személyes kapcsolatok pedig sokkal erősebbek, mint a televíziós lejárató kampányok. De mi álljuk a sarat…

Magyarország csak sötét folt maradna Európa térképén

Nem a kiszivárogtatás szándékával hozta nyilvánosságra az MSZP és a Demokratikus Koalíció egyezségéről szóló hírt Kovács László. A szocialista párt korábbi elnöke exkluzív interjút adott a Független Hírügynökségnek, melyben egyértelművé tette, hogy a megállapodásról szóló hírt magától a pártelnöktől, Molnár Gyulától kapta. Az egykori külügyminiszter arról is beszélt, hogy ha az ellenzék kerül hatalomra, akkor megváltozik a külpolitika iránya. Amire azért is szükség van, mert ha Orbán Viktor szövetségi politikája folytatódna, akkor kisodródnánk az unióból, és Magyarország csak egy sötét folt maradna Európa térképén.

 

A szocialista párt korábbi elnökeit is bevonták a Demokratikus Koalícióval folytatott tárgyalásba, mert a jelöltállításról eddig nem sikerült megegyezni. Önt nem hívták?

Tőlem nem kértek segítséget, pedig felajánlottam. Mindenesetre úgy tűnik, pártom jelenlegi vezetése eddig valóban nem tudta megkötni a kívánt egyezséget. Pedig szerintem létkérdés lenne, hogy a jelenlegi kormánnyal szembenálló demokratikus ellenzék széles összefogással győzelmet arasson. Képes legyen leváltani a jelenlegi kormányt, mert az már nagyon sokat ártott már Magyarországnak. Ebben a munkában szívesen rész is vennék, de a jelek szerint nem tartanak rá igényt.

Talán azért nem hívták, mert ön kiszivárogtatta, hogy a két párt vezetői már meg is egyeztek a képviselő-jelöltek arányáról, miközben azt a hírt később cáfolták. Lehet ez az ok?

Aligha. Miután nincs tisztségem a mai szocialista pártban, ezért egy rádiós szereplésem előtt tájékozódás céljából felhívtam Molnár Gyulát, a párt elnökét. Azt az információt kaptam, hogy a jelek szerint sikerül megállapodni, de nem a korábban tervezett arányról.

Korábban ugye az ön pártja azt javasolta, hogy a 106 egyéni körzet 70 százalékban legyen a Magyar Szocialista Párt, 30 százalékban pedig a Demokratikus Koalíció jelöltje.

Valóban, de a pártelnök azt mondta, hogy a jelek szerint a szocialista párt számára még vállalható, 60:40 százalékos arányban sikerül megállapodni. Ez azt jelentené, hogy 62 képviselőjelöltet indítana a szocialista párt, 44 főt pedig a partner. Igaz, azt nem említette Molnár Gyula, hogy már pecsét is lenne a megállapodáson, pusztán annyit, hogy nagyjából ez az egyezség várható.

Ezt aztán ön nyilvánosságra hozta, ebből lett a helyesbítés?

Ahogy említettem, egy rádióműsor szerkesztője hívott, s persze erre is rákérdeztek. Az általam elmondottakat később valóban cáfolták, de nekem azóta már mások is megerősítették, hogy lényegében ez a megállapodás született meg. Azt gondolom, hogy néhány százalékon nem múlhat a baloldal legerősebb pártjainak az összefogása, ami – reményeim szerint – kiegészülhet a többi demokratikus párt széles összefogásával is. Ebben az esetben az egyezségre törekvő pártoknak a kisebbek javára le kell mondania néhány helyről. Csak így lehet az Orbán rezsimet leváltani.

Ön személy szerint támogatná, hogy egykori külügyminiszter kollégája, Balázs Péter legyen az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje?

Feltétlen támogatnám. Jó szakember, komoly nemzetközi kapcsolatokkal, és ami még előny: egetlen pártnak sem tagja, tehát nincs szoros pártkötöttsége, ami egy ilyen típusú összefogásban nagyon előnyös. A jelenlegi helyzetben az ő jelölését tartom a legjobb megoldásnak.

Nagy vita van most arról, hogy lehet-e a választáson, illetve az azt követő kormányzásban együttműködni a Jobbikkal. Önnek mi erről a véleménye?

Az Orbán-kormány leváltásához elengedhetetlennek tartom valamennyi demokratikus ellenzéki párt összefogását. A pár éve durva, antiszemita, cigányellenes, és az uniót támadó Jobbikot azonban nem tartom demokratikus pártnak. Vona Gábor állítása szerint pártja jelentős átalakuláson ment keresztül, ennek alátámasztására közölte, hogy három, szélsőséges nézeteket valló alelnököt eltávolított a pártból. A változás hitelességét viszont megkérdőjelezi, hogy a náluk is radikálisabb nézeteket valló Toroczkay Lászlót felkérte alelnöknek.

A kibontakozó választási kampányban a külpolitikáról kevés szó esik, pedig bármelyik oldal nyer, sorsdöntő lehet ennek az útnak a kijelölése. Folytatja az ország kelet felé kacsingató külpolitikáját, vagy inkább nyugat lenne a követendő irány?

Valóban kevés szó esik a külpolitikáról, elsősorban azért, mert a politikusok azt gondolják, hogy „Mari nénit és Józsi bácsit” nem érdekli ezt a téma. Pedig az egész ország, különösen a fiatalok életét befolyásolja az ország szövetségi rendszerének megválasztása. Úgy gondolom, hogy a politikusok feladata nem a közvéleménynek tetsző nézetek hangoztatása, hanem annak helyes irányba történő befolyásolása is.

A Fidesz kormány külpolitikájának alapvetése a keleti és a déli nyitás. Hatalomváltás esetén ezt az irányt folytatnák, vagy változtatnának?

Minden kapcsolat fontos, de nem abban az értelemben, ahogy a mai kormány gondolja. Amikor Brüsszelből 2010-ben hazatértem, a külügyi bizottság alelnöke lettem. Döbbenten hallgattam, hogy az egyik nagyköveti értekezleten Orbán Viktor kifejtette: „a nyugat hanyatlik, kialudt a fáklyája, keletről fúj a szél”. Egy évvel később a miniszterelnök meghirdette a keleti nyitás politikáját, majd példaként kezdte emlegetni Putyin Oroszországát, Erdogan Törökországát, Aliyev Azerbajdzsánját, és Nazarbayev Kazahsztánját jelölte meg. Orbán szerint ezek az országok sokkal hatékonyabbak, mint a nyugati liberális demokráciák. Talán az ellenzékkel való radikális leszámolás hatékonysága tetszett meg a kormányfőnek, hisz Putyin legkomolyabban vehető politikai ellenfelét a Moszkva folyó partján lőtték szitává.

A Krími beavatkozás miatt az egész világ gazdasági embergót vezetett be Oroszországgal szemben, miközben Magyarország folyamatosan közeledik és üzletel a Putyin vezette hatalommal. Lehet ennek súlyos következménye, akár az Európai Unión, akár a NATO-n belül?

Már most is érzékelhető az országunk elszigetelődése. A nemzetközi szervezetekben ugyanis csökkent a magyar kormánnyal szembeni bizalom. Kapcsolataim révén időnként hallok olyan véleményeket, hogy a szövetségesek már rég elhallgatják Magyarország elől a legfontosabb katonai, illetve gazdasági titkokat.

Gondolja, hogy ha az ellenzéki erők győznének a választáson, akkor az orosz befolyás csökkenthető lenne?  

Az orosz befolyást mindenképp csökkenteni kell. Hazánk területén igen aktív az orosz hírszerzés, amely az elfogadhatónál nagyobb figyelemmel szemléli a Magyarországon történő eseményeket. Sőt, időnként nemcsak szemlélői, de alakítói is a politikánknak. Elég, ha arra gondolunk, hogy olyan orosz hírcsatornák működnek az ország területén, amelyek álhírekkel próbálják átmosni az emberek agyát. Ezt egyébként megteszik a fejlett nyugati országokban is, de nálunk érzékelhetően nagy a manipulációs tevékenység. Ezt azonnal le kellene állítani, saját, jól felfogott érdekünkben, meg azért is, hogy a nyugati közösség bizalma újra megerősödjön velünk irántunk.

Esetleg a paksi bővítést is le lehetne mondani?

Jelen pillanatban az ország vezetése szinte államtitokként kezeli az évszázad legdrágább beruházását, a paksi bővítést. Az ellenzék győzelme esetén a titkok feloldhatók, s legalább szakmai vitát lehetne folytatni arról, hogy a technológia fejlődése, illetve a zöldenergia megjelenése mellett szükség van-e az ország évtizedes eladósítására, vagy az atomerőmű csak a kormányhoz közeli körök korrupciót étvágyát elégíti ki. Az gondolom, hogy van mód a szerződés módosítására, esetleg az erőmű bizonyos elemeitől el lehetne tekinteni.

Mit szól ahhoz a döntéshez, hogy Trump külügyminisztériuma 200 millió forintot kíván adni a magyarországi vidéki sajtó támogatására. Ez a barátság jele, vagy egyfajta hadüzenet?

Semmiképp nem a barátság jele. Hadüzenetnek ugyan nem mondanám, de komoly figyelmeztetés. Holott a pénz nagysága nem túl nagy, de nem kizárt, hogy újabb lépések jönnek. Az sem véletlen, hogy Orbán Viktor 2001 szeptember 11. után, amikor a parlamentben válasz nélkül hagyta Csurka Istvánnak azt a kijelentését, hogy a New York és Washington elleni támadással „csak azt kapja, amit megérdemelt”. Azóta számos próbálkozás ellenére sem kapott meghívást a Fehér Házba.

Önnek mi a véleménye a mai magyar külpolitika stílusáról, Szijjártó Péter időnként arrogáns fellépésértől?

A magyar külpolitika tartalmát, irányait és stílusát Orbán Viktor állandósult harci kedve határozza meg.  Ilyen körülmények között a külügyminiszternek két lehetősége van: vagy végrehajtja, amit a kormányfő elvár tőle, vagy leköszön.

A mai külpolitika a keleti, sőt a déli nyitás szorgalmazza, amibe az azeri baltás gyilkos kiadatása is belefért, illetve nálunk grasszált az FBI által körözött Faraon is, akit a kormányfő csak professzornak szólított. Hozott ez a külpolitika valamit a konyhára?

Semmit, történelmi károkat okozott Magyarország megítélésében. Évtizedekbe telhet, hogy visszaszerezzük korábbi megbecsülésünket.

Az Európai Unió létrejötte a térségben kialakuló konfliktusok rendezése érdekében is különösen fontos. Viszont Orbán Viktor a kompromisszumok helyett folyamatosan háborút folytat az unióval. Gondolja, hogy ezzel kizárja az országot a közösségből?

Orbán Viktor Kötcsei beszéde, a „centrális politikai erőtér” célként történő megfogalmazása a konfliktusok sorozatát rejtette magában. Hivatalba lépése után pedig a demokratikus jogállam lebontásával szembe került az európai integrációval. Azóta is folyamatosan támadást intéz az Európai Unió intézményei és politikája ellen. Az elmúlt hatvan év alatt nem volt példa arra, hogy egy tagállam kormányfője és kormánya ilyen tudatosan rombolja az európai integrációt. Orbán Viktor politikáját csak Lengyelország vezetése követi.

Ha igaz, akkor elkezdődött a lengyel szavazati jog felfüggesztéséről szóló eljárás, amelyet egyébként Magyarország ellen akartak először alkalmazni. Kérdés, hogy két ország szavazati jogának a felfüggesztése is előfordulhat?

Szinte biztos vagyok abban, hogy ezt tervezik. Miután a magyarok után a lengyelek is az uniós normák ellen fordultak, ellenük elindítják a legszigorúbb eljárást, melynek a végén fel is függeszthetik a lengyelek szavazati jogát.  Miután azonban Orbán ezt a büntetést szolidaritásból megvétózhatná – hogy ezt megakadályozzák – információim szerint eljárást indíthatnak Magyarország ellen is, tehát a mi uniós jogosultságaikat is felfüggeszthetik.  Az unió vezetői nyilván meg akarják akadályozni a már elindult bomlási folyamat terjedését. Vagyis szerintem Orbán Viktor jelen pillanatban a tűzzel játszik.

Az némi reménnyel töltheti el hazánk európai uniós tagságának híveit, hogy Orbán Viktor Brüsszelben nem olyan nagyfiú, mint ahogy itthon eljátssza. Véleményem szerint belpolitikai okból, hatalmának fenntartása érdekében kezd el olyan harcokat, amelyekre semmi oka. Lásd: Soros terv, ami nem létezik, de mint Don Quijote, eljátssza a küzdelmet a látomások ellen.

Nyilván hallotta, hogy az uniós pénzek költését szigorúan ellenőrzik majd a következő hónapokban. Ez azt jelenti, hogy közben leállhatnak strukturális alapok kifizetései?

Igen, ez elképzelhető, de nem ez az egyetlen kár, amivel számolni kell. Ha ugyanis Magyarország uniós tagsága bizonytalanná válik, vagy megszűnik, akkor hazánk elveszíti korábbi jelentőségét. Emlékeztetek arra, hogy az európai közösséget elhagyó Egyesült Királyság sem lesz ugyan a meghatározó politikai és gazdasági tényező, mint a Brexit előtt volt. Vannak olyan vélemények, hogy Nagybritannia ma már csak egy sziget az Atlanti Óceánban.   Épp ezért mondom: ha Magyarország kisodródna az unióból, akkor csak egy sötét folt maradna Európa térképén.

A Fidesz kormány saját szavazóinak is hazudik

Hazaárulás alapos gyanúja miatt feljelentést tesz az eddig ismeretlen Demokratikus Nemzeti Néppárt (DNP) több európai uniós képviselő ellen. Az ügyészséghez forduló törpepárt szerint Szanyi Tibor, (MSZP), Niedermüller Péter (DK), Molnár Csaba (DK), valamint Jávor Benedek (Párbeszéd) „bűne” az, hogy az Európai Parlamentben éltek szavazati jogukkal, elfogadtak egy javaslatot, amely kapcsolatba hozható a kötelező elosztási kvótával. Érdekes módon a DNP nem kezdeményezett eljárást azok ellen a Fideszes képviselők ellen, akik ugyancsak megszavazták a migrációt érintő előterjesztést. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Molnár Csaba, a Demokrata Koalíció képviselője szerint nem lenne meglepő, ha a feljelentést tevő kispárt, a DNP a Fidesz zsoldjában állna.

 

Mit szól ahhoz, hogy önt, és valamennyi ellenzéki uniós képviselőt hazaárulás miatt feljelentette egy eddig teljesen ismeretlen kispárt, ugyanis pár napja önök valamennyien megszavaztak egy uniós javaslatot?

Boldogan lennék az ügy vádlottja, hisz a közelmúltban készült Euro barométeres kutatás szerint a magyar választópolgárok kétharmada azt szeretné, ha a migrációs költségeket az európai intézmények fizetnék, s nem pedig a magyar költségvetés. Mi pont ezt a javaslatot támogattuk. Az általunk megszavazott tervezet értelmében rövidesen meg is kezdődhet a terhek átvállalásának folyamata az unió által. Ezt akartuk, ezt támogattuk. Szerintem nehéz úgy hazaárulónak lenni, ha az emberek kétharmadának véleményét képviseljük, fogadtatjuk el.

Tehát kimondható az, hogy az a tervezett korrekciós mechanizmus, amely a menekültek későbbi elosztását hivatott szolgálni, az nem tekinthető kötelező kvótának?

Nem a kötelező kvóta, semmi köze nincs hozzá. De még csak ahhoz sincs, amit a Fidesz felső korlát nélküli kvótának nevez. Sem tartalmilag, sem formailag nincs ehhez köze.  Ugyanis semmilyen döntés nem született, mindössze azt fogadta el az európai parlament, hogy a témáról kezdődjenek tárgyalások a tagállami kormányokkal. Tehát mindössze egy folyamatot elindító határozat született, a végső döntést – mint az unióban minden döntést – az Európai Parlament, illetve az Európai Tanács, vagyis az európai állam és kormányfők mondják ki.

Vagyis az elvetemült kormányzati propagandával szemben nem létezik „Brüsszel”, de még „Európai Bizottság” sem, amivel Orbán aljas módon fenyegeti a magyarokat. Ezzel szemben az európai jog úgy születik, hogy arról mindene esetben szavaznak a tagállamok is. Orbánnak mindenhol lehetősége van elmondani a véleményét, képviselni az álláspontját és szavazni is.

Ön azt mondja, hogy nincs döntés a felső korlát nélküli kvótáról sem. Itthon a kormánypárti propaganda viszont azt dübörgi, hogy az európai parlament elfogadta a „kötelező kvótát”. Mi ebből az igaz?

Egyetlen szó, egyetlen betűnyi igazság sincs benne. Migrációs ügyben a Fidesz folyamatosan hazudik. A kormányzó pártok taktikája szerint Brüsszel és Strasbourg, vagyis általában az európai intézmények jó messze vannak, ezért aztán könnyű a saját szavazókat félrevezetni. Ugye emlékeznek rá, hogy Orbán Viktor az elmúlt év második felében népszavazást kezdeményezett a kötelező kvóták ellen, de még az év első felében, az Európa Tanács ülésén megszavazta a kötelező kvótákat. Egészen elképesztő, hisz Brüsszelben megszavazta, majd hónapokon keresztül megpróbálta azt tagadni. Persze szembesítettük az igazsággal, az Európa Tanács elnöke, Donald Tusk kérésemre írásban megerősítette, hogy egyhangú döntés született, vagyis a tanácsban Orbán Viktor is megszavazta a kötelező kvótákat. Itthon persze a kormánysajtó hónapokig tagadta, hogy a miniszterelnök voksával fogadták el. Amikor ennek bizonyítékát megszereztem akkor elhallgattak, most is ezt történik. Gondoljunk bele, mennyire arcátlan dolog: a Fidesz itthon népszavazást kezdeményezett az ellen, amit az unióban Orbán Viktor támogatott!  Ebből az következik, hogy a mai kormány mindenben hazudik, minden áron megpróbál bennünket átverni, leginkább saját híveit vezeti az orránál fogva. Orbán valójában egy igazi kis politikai törpe. Itthon veri a mellét, nagyfiúnak mutatja magát, Brüsszelben pedig igazi kis senkiként csúszik-mászik a többiek előtt. Mindig ezt csinálja.

Ön azt mondja, hogy mindössze egy folyamatot elindító határozat született, szó sincs újabb migrációs döntésről. Ha így van, akkor elvileg a Fidesz képviselői is megszavazhatták a javaslatot. Ez történt?

Nézze, az Európai Parlament nagyon nagy többséggel fogadta el az eljárást megindító határozatot. A bal- és a jobboldali frakciók között teljes volt az egyetértés. A mérsékelt pártok, köztük a kereszténydemokraták, a szociáldemokraták, a liberálisok, a zöldek megszavazták. A javaslat ellen csak a szélsőjobboldal, tehát a nácik szavaztak, és velük tartottak a magyar Fidesz képviselők. Néhányan talán közülük is támogatta az előterjesztést, de gondolom véletlenül.

A strasbourgi döntés mennyire van összhangban az uniós joganyaggal, illetve a Genfi menekültügyi egyezménnyel?

Nézze az a határozat, ami egyetlen mondatból áll: „kezdjük el tárgyalni a tanáccsal”, az nem sérthet egyetlen egyezményt sem. Tudja, az a probléma, hogy ezt az egész cáfolatot csak nagyon bonyolultan lehet elmagyarázni, ezért nehéz követni, miközben a Fidesznek elég azt az ordenáré hazugságot harsogni, hogy „megszavazták a kötelező kvótát”. Mondanak egy könnyen érthető hazugságot, amit nekem muszáj cáfolnom a bonyolult igazsággal. Ezzel élnek vissza.

Visszatérve a feljelentésre, amely önöket hazaárulásért akarja az igazságszolgáltatás kezére adni.  Ön szerint mennyire vehető ez komolyan?

Az igazság az, hogy az engem állítólag feljelentő párt nevét soha életemben nem hallottam. Egy dolgot viszont tudok. Van ma Magyarországon egy legfőbb ügyész, Polt Péternek hívják, akinek kétféle dolga van. Egyrészt koncepciós pereket indítani az ellenzéki politikusokkal szemben, másrészt elfedni a kormánypárti politikusok valódi bűncselekményeit.

Egyébként az uniós parlament gyakorlatában előfordult már, hogy valakit azért állítottak nemzeti bíróság elé, mert képviselőként élt a szavazati jogával?

Ne vicceljen már uram! Ez elő nem fordulhat. De egy pillanatig nem csodálkoznék, ha Magyarországon Polt Péter, Orbán Viktor szolgálatában megpróbálna eljárást indítani ellenünk. És nagyon büszke lennék, ha ez megtörténne. Képviseltem a magyar emberek kétharmadának a véleményét, és ha engem ezért meg akarnak támadni, akkor boldog leszek.

Az viszont igaz, hogy önöket nem a Fidesz jelentette fel, hanem egy törpepárt, amelynek létezéséről eddig kevesen tudtak. Viszont ön a Fidesz bosszújáról beszél, gondolja, hogy a feljelentő párt mögött a Fidesz van, csak nem merték vállalni, hogy több uniós magyar képviselőt feljelentenek?

Tudja, a Fidesz környékén annyi kamupárt, annyi álcivil egyesület, van, hogy egyáltalán nem csodálkoznék, ha a bennünket hazaárulásért feljelentő párt is a Fidesz zsoldjában működne.

A Fidesz úgy szokta csinálni, hogy minden hazugságuk rejt egy pici igazságot, de a mostani gyakorlatuk eltér ettől, mert ebben az állításban egy morzsa igazság sincsen. Amikor azt állítják, hogy döntöttük kötelező kvótáról felső korlát nélküli kvótáról abban a mondatban szemernyi igazság sincs. A Fidesz hazugságainak nincsenek már korlátai ebben az országban. Egy olyan országban, ahol a társadalomnak még működik az immunrendszere a hazugságokkal szemben ott Orbán Viktort első nap kiröhögnék, a második nap leváltanák. Ez persze nem történt meg Magyarország.

Képviselő úr, tudja, hogy ha hazaárulásért büntetnék önöket, annak 15-20 év börtön a büntethetősége?

Magyarországon az igazságszolgáltatás jelentős része már a Fidesz kezében van, de bíróságok nagy része még őrzi a függetlenségét. Nyilván, azért nem a kormányzó pártok jöttek elő ezzel az iszonyatos blődséggel, mert ennek nagy bukás lesz a vége. Inkább felbéreltek erre valami kamupártot. De ez most mindegy. Úgy szavaztam, ahogy a magyarok kétharmada tőlem kérte. Én biztosan nem árultam el, sőt, én képviseltem a hazát.

„Kiraboltam harminc bankot, zsákmányoltam 100 milliót, leültem 13 évet!”

Újra rivaldafénybe kerül a „Viszkis rabló”, aki a 90-es évek legismertebb sorozatrablója volt Magyarországon. A közeljövőben megjelenik Ambrus Attila bankrablásairól, illetve a Gyorskocsi utcából történő páratlan szökéséről szóló riportkönyv, ami arról is szól, hogy a bűnöző hogyan csinált bohócot az őt üldöző rendőrökből. Ezen kívül rövidesen a hazai filmszínházak is bemutatják az Ambrus Attila egész életét bemutató játékfilmet. Elfogása után a bankrabló az ország legszigorúbb börtönében raboskodott, miközben leérettségizett, diplomát szerzett és kitanulta a keramikus mesterséget. Tevékenységét már bűnöző korában is társadalmi érdeklődés, valamint az a nehezen érthető rokonszenv kísérte, ami mindeddig a tudományos kutatók számára is megfejthetetlen titoknak bizonyult.

 

Amikor a súlyos börtönbüntetés letöltése után szabadultál, akkor gondoltad, hogy az életedet könyvek, milliárdos játékfilm dolgozza majd fel, illetve televíziós műsor sztárja is leszel?

Dehogy gondoltam. Bár bent a sitten a nevelők – de még rabtársaim – is megjósolták, hogy jól megélek majd az életem addigi történetéből; a rablások, a szökés, a világjárás igaz meséjéből. Szavukat sem hittem, hisz az ország legszigorúbb börtönében sínylődtem, fogalmam se lehetett, hogy mi van a börtön falain kívül. Eközben a börtönőrök gyakran megfordultak a szabad életben, tapasztalhatták, hogy a súlyos ítélet ellenére a társadalom továbbra sem gyűlöl, inkább megőriztem az emberekben addig kialakult rokonszenvet és érdeklődést. Ezért mondhatták, hogy ha szabad leszek, nem kell majd nekem a kerámiával bajlódnom. Elég, ha valamelyik világcégnek eladom a sztorimat, de nekem ez olyan mesebeszédnek tűnt.

A börtönben készített kerámiáid közben egyre kelendőbbek lettek, információim szerint még a kormányzatnak is szállítottál dísztárgyakat. Igaz?

Igen, szerettem az agyagot, lekötött, az ábrándozás helyett a valóságot mindig jobban kedveltem. Közben tanultam, érettségiztem, diplomát is szereztem, edzettem, dolgoztam. Akkoriban a börtönben azt gondoltam, hogy bűnözőként nagyon megosztom majd a társadalmat, amiből 13 évre kivontak, pusztán abban reménykedtem, hogy mire szabadulok, addigra teljesen elfelejtenek.

Pedig már akkoriban is úgy hírlett, hogy egy hollywoodi film készül a történetedből. Nem hittél ebben?

Hitegetett egy Dobray György nevű filmrendező, de neki arra sem volt elég ereje, hogy a fenekét kitörölje. A nevemben ugyan elpattintott hetven milliót, összehozott két, vagy három szánalmas forgatókönyvet, amiből persze egyetlen filmkocka sem készült el.  Persze az eltapsolt pénzből nekem egyetlen sem fillér sem jutott. Dobray csak felhasznált és kihasznált engem, ahogy sokan mások.

Hat év alatt összesen 30 bankot raboltál ki, büntetésed 13 év lett, amit 2012. év elején letöltöttél.  Egy hideg hajnalon kerültél szabadlábra. Milyen életre számítottál akkor, amikor kiléptél a börtön kapuján?

Mielőtt kijöttem, volt bennem félsz, rideg és kilátástalan volt minden. De amikor kinyitották előttem a vaskaput, vagy negyven újságíró várt, villogtak a vakuk, peregtek a kérdések. Úgy éreztem magam, mint egy szuper krimiben, de nem hittem a szememnek. Ma már tudom, hogy ez a hajcihő csak részben szólt nekem. Nagyon sok újságíró azért jött, mert a rólam frissen készített fényképekkel el tudták adni az újságot. Egyszerűen használtak, ahogy a mai napig felhasznál a média, s ha már nem lesz irántam érdeklődés, akkor eldobnak, mint valami rongyot.

Szörnyű volt a börtönben töltött 13 év?

Voltak nehéz idők, amelyek nem számítanak életem kellemes élményei közé. De miután lélekben – ha nem is volt egyszerű – elfogadtam a kirívóan magas büntetést, utána már igyekeztem tevékeny életet élni, szakmát tanultam, főiskolára jártam, fekvőtámaszokat nyomtam. Életben akartam maradni. Bár valóban az ország legszigorúbb börtönében tartottak fogva, de Sátoraljaújhely mégsem a Gulag, még csak nem is az amerikai „supermax” börtön, amelyet gyilkosoknak, terroristáknak tartanak fenn néhány emelet mélységben, ahol az elítéltek soha nem látják meg a napfényt. Ennél én kedvezőbb helyzetben voltam, de szó sincs arról, hogy üdülés lett volna. Amikor már átláttam a börtön kialakult rendjét, azonnal át akartam alakítani, persze kudarcot vallottam. Voltak nehéz napjaim, amelyekről azonban már nem beszélek.

A súlyos ítéletet, majd a börtönben eltöltött évek nyomorát volt nehezebb érzelmileg feldogozni, vagy a hirtelen jött zajos sikert, ami most körülvesz?

Nyilván ez utóbbi egyszerűbbnek látszik, de nehogy azt hidd, hogy a sikert könnyű megélni. Látszólag lazának maradni, szellemeskedni, fotókhoz jópofát vágni, dedikálni – akkor is, ha nincs kedved hozzá – az bizony csak látszólag könnyű feladat.  Persze a börtön ennél sokkal nehezebb volt, de már ott is igyekeztem megfelelni az elvárásoknak, ahogy ma sem lógok ki a sorból. Korábban minden normát felrúgtam, nem voltam egy „fasza” gyerek, hanem bűnöző. De menet közben úgy döntöttem, hogy ennek vége, változtatni fogok. Az akaraterő és az élet által nyújtott szerencse átsegített a legnehezebb akadályokon.

Mivel magyarázod, hogy bűnözőként – hátad mögött több tucat bankrablással, elrabolt milliókkal – nemcsak az országos hírnevet, de az állampolgárok rokonszenvét is kivívtad, s megtartottad?

Nézd, ezt komoly tudósok is kutatták, nincs biztos megfejtés. Azt gondolom, talán magyarázat lehet, hogy a rablásokhoz ugyan álcáztam magam, egyébként pedig mindig a valódi arcomat mutattam. Nem hazudoztam, felvállaltam a tetteimet, leültem a büntetésemet, szóval elvittem a balhét. Ezt érezhetik az emberek. Ugyanezt nem mondhatják el magukról az ország vezetői, akik nálam sokkal többet rabolnak, de ezt ők következmények nélkül tehetik. Ma nem divat a tetteket vállalni, talán emiatt is hiányoznak a közéletből a hiteles figurák. Ez a megfejtésem.

Szabadulásod után segített neked valaki, van olyan társadalmi mechanizmus, amely a bűnözőnek segít becsületes életet élni, s beilleszkedni a társadalomba?

Csak a barátaim segítettek, akik a börtön ideje alatt is bíztak bennem, nélkülük nem ment volna.

Rövidesen nyilatkozol a börtönrádiónak. Tudod, hogy mit akarsz üzenni azoknak, akik még mindig bent vannak?

Csak annyit, hogy találják meg önmagukat, meg a munkát, amit szeretnek. Ez segíthet. Minden más út visszavezet a börtönbe.

Az igaz, hogy a bűnözők társadalmi beilleszkedéséről még egyetemi kurzust is tartasz?

Ez így túlzás! Néha elmesélem az egyetemistáknak az általam megélt mélységeket. Ezen kívül a fiatal jogászoknak előadom azokat az ötleteimet, amelyek segíthetné a bűnözőket a könnyebb társadalmi beilleszkedésében. Ma ugyanis a társadalom azt az utat egyengeti, amely visszavezet a dutyiba. Más okítást nem tartok, még véletlenül sem hirdetek gyorstalpaló tanfolyamot kezdő bankrablók számára.

Tényleg meg tudod magyarázni, hogy neked hogyan sikerült visszatalálni a becsületes útra, miközben a szabadulók jelentős része visszaesővé válik? Mindössze erős elhatározás kérdése lenne?

Nézd, nem akartam csalódást okozni a barátaimnak, akik mindvégig kitartottak mellettem. Illetve nem szerettem volna azt sem, ha apámnak igaza lesz, aki azt jósolta ugyanis, hogy a börtönben fogok megrohadni. Ezt majd „odaát” tudatom vele.

Rablásaid 100 milliós hasznot hoztak hat év alatt, de érzésem szerint még mindig ez hozza a megélhetést, hisz a film, a könyv, a tévés szereplés még mindig ennek köszönhető. Vagy már a kerámia is hoz hasznot?

Persze a könyv, a film hoz nekem pénzt, de ma már inkább a kerámiából, tehát munkából élek, s abból is akarok. De szerintem az én személyes történetemet nem azért kedvelik, mert kiraboltam harminc bankot, s zsákmányoltam 100 millió forintot. Sokszor kérdeznek a gyerekkoromról, a nyomorról, Erdélyről, a menekülésemről, s persze a bankrablásokról is. Az egyik banki pénztáros – akinek gyűlölnie kellene, mert megijesztettem – amikor találkoztunk megölelt, persze azért vannak, akik a pokolba kívántak.

A közelmúltban megjelent könyvben azt mondod, hogy megosztó személy vagy, nem pedig biodíszlet, mint az emberek többsége. Sokan megsértődtek ezen, hisz aki nem rabló, az biodíszlet?

Néha mondok csacsiságot is, vagy félreértik a mondanivalómat. Nem arra gondoltam, hogy aki nem rabol, az rossz ember. Elsősorban arról akartam beszélni, hogy én mindenekelőtt a saját életemet élem, s ebbe belefér az is, hogy időnként rossz döntéseket hozok. De képes vagyok megváltozni, képes vagyok bocsánatot kérni, ez többször meg is tettem. Viszont kerülöm azokat, akik önmaguk felett elvesztik az irányítást. Kontroll nélkül csak sodródnak, mások befolyása alatt, biodíszletként élnek. Ahelyett, hogy kézbe vennék az életüket, de őket sem bántom, csak sajnálom.

A polgárháború rossz vicc lenne…

„Magyarország derűsödik”- ezt az alcímet adta új műsorának a napokban 70. születésnapját ünneplő Nagy Bandó András, aki a nyilvánosság előtt évek óta alig szólalt meg, de most, az ünnepinek szánt előadóestjén felidézte a cseppet sem vidám „emút70évet”, az időnként szomorú „emútnyócévet”, illetve az örömtelen „emúthétévet”, s ezen kívül dühös hangú publicisztikával is felhívja a figyelmet a hatalom visszaéléseire.

  

Tényleg komolyan gondolod, hogy sok a jókedvű, vidám ember ebben az országban?

Ami itthon történik az nevetséges, és egyáltalán nem vidám. Inkább Móricz novellájának anyafigurája juthat eszünkbe. A történetben szereplő édesanya végül a koldustól kap egy krajcárt, hogy a szappanra való pénz meglegyen, de addigra már bezár a bolt. Amikor a hetedik krajcárt a koldustól kapják meg, már keservesen nevet, és vért köhög föl. Ezt az elfúló, fájdalmas nevetést hallom ma sok helyen az országban. Természetesen ezt a hangulatot szeretném műsoraimmal vidám, önfeledt kacagássá átalakítani.

Az elkeseredésben érzel már dühöt is?

Inkább értetlenséget, tehetetlenséget. „A miért hagytuk, hogy így legyen” érzése terjed, hiszen régóta megfogalmazódott már a felismerés, hogy a fejünk fölött dőlnek el a dolgok.

Rólunk döntenek, nélkülünk. Teszi ezt a diktatórikus hatalom annak biztos tudatában, hogy ma már szinte senki nem képes ellenállni, megszűnt a társadalom védekező mechanizmusa.

Sajnos így áll a helyzet Orbán Viktor Magyarországán. Az utca tele van a kormányzat által kihelyezett plakátokkal, hogy dühös indulatot keltve megállítsa a hozzánk érkező menekülteket. Ugyanakkor a kormányfőnek szava sincs arra a menekültáradatra, amely a legjobb szakembereinkkel húz el az országból. Pedig ezt a kivándorlást kellett volna időben megállítani. Aki teheti, a jobb fizetés, a nyugodt, kiszámítható jövő érdekében már rég elhagyta az országot, s vissza sem fordul.

Azon például jól szórakoztál, hogy nagykőrösi fellépésedtől a helyi hatalom trükkös aktivistája távol akart tartani?

Kínomban röhögtem az egészen. Ugyanis azt írta nekem ez a „szarkeverő”, hogy ha elmegyek hozzájuk Nagykőrösre, akkor Jobbikos figurák, ellenséges fogadtatásában lesz részem. Tehát jobb, ha lemondom az előadást, amelyre egyébként a helyi civil szervezet kért fel. Alaposan utánanéztem, de egy szó sem volt igaz az egészből, barátsággal vártak, s távol állt tőlük a rendzavarás szándéka. A fellépésem sikeres volt, a hajam szála sem görbült meg. Érdekesség: Vágó István ugyanezt a levelet kapta meg, de ott már DK aktivistának mondta magát a delikvens.

Tehát a neked, meg a Vágónak írt levél szövege szinte azonos. Ugyanaz a helyi kormányhoz közeli aktivista írta…

Pontosan ezért nevettem, persze kínomban. A napnál világosabb, hogy a Fidesz ma annyira fél, hogy minden ellenzéki hangot el akar hallgattatni, s távol tartani a várostól. Miközben Nagykőrös egy csendes, unalmas kisváros, ahol megállt az idő.

Ma minden a politikáról szól, olyannyira, hogy vidéki körutad egyik állomásán egy garantáltan „politikamentes műsort” rendeltek tőled. Ez is politika?

Ma a Fidesz és a félelem uralkodik az országban, s persze Soltvadkerten is, ahol egy egész napot töltöttem. A meghívóm is félt, hiszen a település narancssárga színű, de az előítéletek miatt én is szorongtam, így hát elkerültem a politikát. Az interaktív verses-dalos gyermekműsoromban igyekeztem a helyi gyerekeknek először a magyar nyelv szeretetéről, az olvasás gyönyörűségéről beszélni. A később megtartott szavalóversenyen alsó tagozatosok mondták a verseimet. Zsűriztem is a produkciójukat, és azt se bántam, hogy a tüneményes versmondók látták rajtam a meghatottságot. Végül este egy felnőtteknek szóló produkcióval szórakoztattam az ott megjelent száz-százhúsz embert. A meghívóm jelezte, hogy a tüntetően távolmaradók később már sajnálták, hogy nem jöttek el.

Gondolod, hogy oldódott a „másként gondolkodókkal szembeni gyűlölet?

Feltétlen, de ha meghallgattak volna, akkor kiderülhetett volna számukra is, hogy egyformán vagyok kritikus a jobb-, és baloldallal,

van mondanivalóm Orbánról is, és Gyurcsányról is, de mindig az érdekel, aki a pályán focizik, és nem az, aki a cserepadon ül.

Akkor a megrendelés értelmében nem is politizáltál?

Nézd, akik eljöttek az előadásomra, megtapasztalhatták, hogy én a hülyeség, az ostobaság és a gazemberség pártsemleges kritikus ellenzéke vagyok, nem pedig az ellenzéki pártok egyik politikusa.

Azért korábban Hódmezővásárhelyen elindultál az LMP színeiben Lázár János ellen. Vagy erre már nem is emlékszel?

Független jelöltként indultam, az LMP támogatásával, de nem voltam, és nem lettem a párt tagja. Tudtam, hogy le nem győzhetem Lázár Jánost, de nem is ez volt a cél, csupán az, hogy több figyelmet kapjon Schiffer pártja, épp a jelenlétem miatt. Idén is lehettem volna független jelölt, hívtak, de végül nemet mondtam. Mindig is Ludas Matyi aspektusból, tehát a kisember szemszögéből fogalmaztam meg a kritikámat, ezért maradok inkább magán morgolódó…

Előfordult veled az átkosban, hogy a fellépéseid, vagy a rádiókabaré felvétele előtt azt kérték, hogy ne szidd a rendszert, vagy ne politizálj?

Ha így lett volna, akkor sokan elhagytuk volna a pályát a francba. Nyíltan persze az egypártrendszert és a szovjet csapatok „ideiglenes” magyarországi tartózkodását a Rádiókabaréban nem bírálhattuk, legalábbis az adásba kerülés esélyével. A sorok között természetesen ezekkel is foglalkoztunk, tehettük, hisz a hallgatók megtanultak a sorok között olvasni. Elég volt cinkosan összekacsintani a közönséggel, s elkezdeni egy kétértelmű mondatot, a közönség azt befejezte magában. Az önálló estjeim mindegyike tele volt rendszerkritikus poénokkal, amelyeknek jó része még ma is aktuális, de nem mindenhol lehetne elmondani.

A diktatúra idején könnyebb volt megnevettetni az embereket, mint ma a illiberális demokráciában?

Ha a letűnt rendszerben bementem egy hatalmas sportcsarnokba, akkor tudtam, hogy mindenki egyet akart: az oroszok menjenek haza a francba, szűnjön meg az egypártrendszer, legyen végre demokrácia.

Ma nem érzem a közös akaratot, amely minden magyart összefogna. Ma az emberek legfeljebb azt akarják, hogy dögöljön meg a másik párt vezére, s bukjon meg a kormány, vagy az ellenzék.

Pedig sokkal jobb lenne, ha a jó Magyarországért küzdés ügye egyben tartana bennünket. Ehhez persze olyan kormány kéne, amely nemcsak a saját fanatikusainak és oligarcháinak, hanem minden magyarnak jót akar. Ehelyett ma a félelem az úr, s bizonyos helyeken még viccelni sem lehet a kormánnyal, akkor sem, ha több döntésük és cselekedetük kínosan abszurd, szürreális és nevetséges.

Ezért írtad valahol, hogy az Orbán rendszer nem is Kádár, hanem Rákosi rezsimjéhez hasonlít?

A felsoroltak közül minden rendszerben éltem, van tapasztalatom, talán ez az egyetlen előnye, hogy már hetven éves vagyok. A rendszerváltás óta most, először újra azt látom, hogy egy olyan rezsim alakult ki, amely merev ideológiára épül. Szinte követhetetlen, majdhogynem „egyházi” hierarchia alakult ki a kormánypártban, és az államvezetésében. Nyilvánvaló az is, hogy mindent ellep a korrupció, nevetséges, hogy Orbán veje, Tiborcz István – ez a kis tacskó – az ország egyik leggazdagabb embere lett. Pedig ott van Pécs, a szar lámpáival, éjszaka nem lehet az utcán látni, amiért „áldják” Tiborczot a pécsiek.   De említhetném Debrecent, ahol Kósa Lajost csak úgy hívták, hogy „mínusz 30 százalék”.

A hangodban az elkeseredettséget és a dühöt érzem, nem pedig a csipkelődő humort.

Nehéz akkor viccelődni, amikor az újságban azt olvasod, hogy a lengyel kormány politikája elleni tiltakozásul – ami nagyon hasonlít a mienkre – Varsóban, október 19-én felgyújtotta magát egy férfi.  Elkeserítő, ha a XXI. században csak az ilyen, „öngyilkossági kísérletnek” nem nevezhető figyelemfölkeltésben bízva lehet tiltakozni egy országvesztő politika ellen. Hisz ma a lengyel kormány éppúgy átlép a demokrácia szabályain, mint a magyar kormány, magához öleli az alkotmánybíróságot, és kérdőjelessé teszi a bírói függetlenséget. Kaczynszki lényegében Orbán Viktor nyomában jár.

Emberek között járva érzékeled, hogy az emberek rosszkedvűek, kevesebb vicc születik, amin aztán röhögni lehet?

A nép ajkán a mai napig születnek viccek, de egyre többnek témája a diktatúra, az önkény, a félelem. Hallottam már frissített Sztálin és Rákosi élcet, melyekben Orbán volt a „főhős”. Ezeket fiatalok is terjesztik, akik az „az eredetit” nem is ismerhetik. Viszont a hatalomnak kötelessége lenne felismerni, hogy a miniszterelnök, Orbán Viktor a diktátorokról szóló sutkák főszereplője lett. Ami egyébként dermesztő.

Ehhez képest én tárgyszerűen, de a humor eszközeit használom kormánybírálatra. Persze nem azt mondom, hogy kímélem Lázárt, Kósát, Szijjártót, nem beszélve „rezsi Szilárdról”. Amikor a szolnoki polgármester lekurvázta a nyugdíjas asszonyokat, akkor jelentős önuralomra volt szükségem. És nézd meg: ma is ő a polgármester. De amikor ezeket az urakat bírálom, akkor soha nem utcai harcos módjára. Elég, ha ők úgy viselkednek.

A közönséged egyáltalán tudja-e, hogy miről beszélsz? Hiszen a vidéki lapok kormánykézbe kerülése után bizonyos hírek el sem jutnak a kisvárosokba. Ezt érzékeled?

Rossz hírem van a kormány számára: akik az előadásaimra eljönnek, azok szinte valamennyi botrányról szóló hírt jól ismerik. Tehát még maradt a tájékozódásnak valamennyi lehetősége az országban. Persze vannak agymosott emberek, elsősorban a falun élők, akik bármeddig hülyíthetőek. Remélem persze, hogy azzal tele lesz a média, ha ez az egész aljasságra épülő rendszer összedől.

Korábban azt ígérted, hogy lemondod majd a Mészáros Lőrincz féle megyei újságot. Megtetted?

Megjött a számla, de eszemben sincs megújítani az előfizetést. Sokan vagyunk így, ugyanis a lapból már lehetetlen tájékozódni. Talán majd a választások után… Bár azt olvasom, hogy ha az ellenzék nem kétharmaddal nyer, akkor hiába szerzi meg az egyszeri többséget, kormányra kerülve könnyen megbukhat, hisz a legfontosabb intézmények a Fidesz irányítása alatt maradnak.

Talán erre gondolt Kornai János is, amikor azt írta, hogy az Orbán rezsim szinte leválthatatlan.

Remélem, Orbán nem várja meg, amíg előjön az első ember-fáklya, amit követhet a tűz. Ezt nem kéne megvárni.

Borzalmas lenne, ha a magyarokat továbbra is egymás ellen uszítanák, s eljutnánk egy polgárháború peremére. Az bizony nagyon rossz „vicc” lenne.

„Simicska haragja szétzúzza majd az Orbán-körüli mítoszt”

„Havas Henrik könyvet ír Vona Gáborról!” – a hírt a Jobbik vezetője jelentette be a közelmúltban, amit a Független Hírügynökségnek nyilatkozó média-szakember meg is erősített. Havas elsősorban azért kezdett a portré megírásába, mert érdekelte az az út, amelyet Vona megtett a szélsőjobbtól a politikai élet centruma felé. Az interjúkötetből kiderül, hogy a Jobbik hatalomra készülő pártelnöke koalíciós kormányt tervez, de számít arra is, hogy Simicska haragja lesújt Orbán Viktorra, és a pörölycsapás szétzúzza majd az Orbán-körüli mítoszt. 

Kicsit furcsa, hogy a könyv megjelenéséről nem a szerző, hanem az írás főszereplője, a Jobbik elnöke beszél először. Ez van a sajtótervben?

Ne viccelj, sajtóterv természetesen nem készült. Egyelőre még az sem dőlt el, hogy ha a könyv valóban megjelenik, akkor a bemutatót hol tartjuk. Mindenesetre Vona a közelmúltban felhívott, mondta, hogy egy nagyobb lapinterjúra készül, és tervei szerint bejelenti az interjúkötet hírét. Nekem nem volt ellene kifogásom, eddig én senkinek nem beszéltem erről a könyvről, pedig már hónapok óta keményen dolgozunk rajta. Elkészült a végleges szöveg.

Te vagy tehát a szerző, de a könyv néhány fejezetét, köztük a bevezetőt, Vona Gábor írta. Ezeket megtöltötte a Jobbik programjával, pedig én komoly szellemi párviadalra készültem. Hisz vannak aggályok…

Természetesen minden kérdést feltettem, amit fel kellett tenni. Ez alapvető, de néha meghagytam monológokat.

Igen, éreztem, hogy a Jobbik programját szabadon ismerteti az elnök, lényegében közbevetés, kérdés nélkül.

Bizonyos összefüggések megértése érdekében szükség volt erre, hisz javítottam az élő beszéd esetlegességeit. De a beszélgetést természetesen én irányítottam, a kötetet én szerkesztettem.

De nem voltál nagyon szigorú az elnök úrhoz…

Nem is akartam. Engem érdekelt Vona Gábor, kíváncsi voltam arra, amit ő csak „lelki útnak” nevez. Elindult valahonnan, és tart valahová.

Belelapoztam a kötetbe, de nehéz eldönteni, hogy ki a könyv központi figurája? A radikális demokráciatagadó, uniós zászlót égető, rasszista hírében álló párt vezetője, vagy a politika centrumába igyekvő, programját szalonképessé formálni akaró, uniós elveket való politikus, aki már nem is buzizik?

A könyv középpontjában az élet újratervezésének esélye, a politikus változásának lehetősége áll. Ha mondjuk egykor élt újságíró kollégánk 1944 márciusában, a német megszállás idején interjút kért volna Bajcsy-Zsilinszky Endrétől, tőle is megkérdezhette volna: hogyan jutott el az antiszemita, szélsőjobboldali gondolattól az antifasiszta eszmékig? Kevesen tudják, hogy Bajcsy-Zsilinszky azon kevés egykori szélsőséges fajvédők közé tartozott, aki később szembefordult a nemzetiszocializmussal, és fegyverrel várta az őt letartóztatni akaró Gestapo embereit. Erről az iszonyúan nagy szemléletváltozásról csak egy egész életút ismeretében lehet hitelesen beszélni.

Csak nem azt akarod mondani, hogy Vona Gábor személyében korunk Bajcsy-Zsilinszky Endréjével csináltál interjút?

Dehogy is, nem használnék ilyen nagy ívű történelmi párhuzamokat, bár a könyv írásakor tényleg beugrott a gondolat. Bajcsy-Zsilinszky nyilván más korban élt, de ő is eltávolodott a saját maga által képviselt pusztító eszméktől.

Te, aki a rendszerváltás előtt is a politika frontvonalában dolgozó újságíró voltál, láttál olyan közéleti szereplőt, aki ilyen hatalmas váltást produkált volna?

Mesélhetnék azért, a legtöbben persze rossz irányba indultak. Szűrös, Pozsgay, de felidézhetném azt is, hogy a „liberalizmus mocsarából” hogyan jutott el Orbán Viktor a „nemzeti gondolatig”. És persze tovább. Ma már a keresztény Európa védelme érdekében Dugovics Titusz módjára a legmagasabb hegyoromról is levetné magát a magyar kormányfő. Persze ezek csak lózungok Orbánnál a szavak és tettek nincsenek szinkronban. Ezt ő maga mondja.

Viszont a könyvemből egy olyan politikust ismerhetnek majd meg Vona Gábor személyében, aki rátévedt egy olyan útra, amely szükségszerűen vezette el oda, hogy ma már a lehetséges kormányváltó párt, a Jobbik elnökeként politizál. Nem akarom lelőni e könyv lényegét, de annyit elmondhatok: egykor összejött néhány egyetemista, akik jobboldali elkötelezettségűek voltak, és a hozzájuk gondolatban közel álló nemzeti oldalról hívtak vendégeket, a kisgazdáktól a MIÉP-ig. Kiderült, hogy egyik sem felelt meg nekik.

Persze, mert senki nem volt számukra elég radikális. Ezért hozták létre a szélsőséges, akkor rendszertagadó pártot, amelyről most könyvet írsz.

A történethez hozzátartozik, hogy 2006-ban radikalizálódott a társaság, részben a megalázott és bosszúszomjas rendőrség miatt, no meg a töketlen szocialista kormányzat, illetve a Fidesz kétarcúsága elvezetett oda, hogy Vona teret akart adni az anarchista, neofasiszta csoportoknak. Ebben segített a Magyar Gárda, amely – Vona szerint – az együvé tartozást jelentette.

Ha már történelmi figurákat emlegettél, akkoriban Gömböshöz, Szálasihoz hasonlították Vonát, ami nem épp hízelgő számára.

Ezt mondtam neki én is, de nem érdekli. Egyik kedvenc filozófusa, Julius Evola közel állt Mussolinihoz, igen szélsőséges gondolatai voltak. Amit ettől az úriembertől értékesnek tart, az az, hogy nem nemzetben kell gondolkodni, hanem államban, amelynek élén egy olyan spirituális vezető áll, aki képes odaállítani az embereket a közös eszmék, és az ősöktől örökölt értékek mellé.

Ez a spirituális vezető lenne ő, mármint Vona?

Igen.

De ilyen spirituális vezető már van, úgy hívják, hogy Orbán Viktor.

Őt egy elfáradt, kiégett figurának tartja. Vona egyébként arra számít, hogy Simicska haragja lesújt Orbánra, és az a pörölycsapás szétzúzza az Orbán-körüli mítoszt. Ha ez bekövetkezik – miután a baloldal mára felszámolta magát – akkor a Jobbik lesz az egyik szervezet, amely szerinte kormányra kerülhet.

Vona egyébként a könyvben nem cáfolja, hogy koalíciós kormányzásra készül. Elsősorban az LMP jöhet szóba partnerként, esetleg a Momentum.

Illetve azokra a szakértőkre is számít, – lehetnek azok a fideszesek is – akik a tudásukat hajlandóak az ország jövőjének megváltoztatása érdekében felajánlani. Akik szívesen részt vesznek az újratervezésben.

Ez a könyv címe is, Újratervezés!

Egyébként ez egy jó cím, kifejező, hisz amennyiben rossz irányba indultunk, tehát, ha van jobb, ha van gyorsabb, ha van célravezetőbb, akkor érdemes változtatni, amit a GPS navigáció menet közben is képes megmutatni. Vona azt mondja, hogy az újratervezés érdekében bárkivel képes összeállni. Arra már nem emlékszem, hogy benne maradt-e a könyvben, de nekem azt mondja: akár Szél Bernadett is lehetne az ő külügyminisztere.

Érezted azt, hogy a könyv megjelenése számodra némi kockázatot rejthet, hisz Havas Henrik segít szalonképessé tenni az egykori szélsőséges politikust, illetve az ő átváltozását?

Kétségtelen, vannak, akik attól tartanak, hogy a könyvvel legitimálom Vona Gábort, ami hülyeség. Nem feltételezem, hogy ha valakiről írok egy könyvet, akkor az illetőt ezzel hitelesítem. Ez a könyv legfeljebb abban segít, hogy a választó tájékozódjon. Ez a cél. Ebből a könyvből kiderül, hogy Vona Gábor vagy egy képmutató gazember, aki hazudik, hogy a választást megnyerje, vagy pedig egy olyan ember, aki megjárta a saját útját a radikalizmustól, tehát a szélsőjobbtól, a néppárti elnökségig.

Az a kérdés, hogy a választó elhiszi-e, hogy az út, amit Vona megtett, valóban visszafordíthatatlan. A könyv megírása után te elhiszed?

Én igen, de szerintem a többség azért szavaz majd rá, mert nincs más. Ne felejtsd el, a választók 60 százaléka változást akar, köztük vagyok én is. Ha megnézed a választékot, akkor megerősítheted, hogy jobb híján szavaznak majd rá.

Ha hatalomra kerülve újból szélsőjobboldali irányba fordulna, nem okoz majd neked lelkiismeret furdalást, hisz azért mégis a Jobbik vezetőjét népszerűsíted!?

De ha Szél Bernadett a külügyminiszter, Mellár Tamás a pénzügyminiszter, Bod Péter Ákos a nemzeti bank elnöke, akkor nem lehet radikalizálódni…

Kérdés, hogy ez lesz-e.

Ez a célja! Koalíció és a szakmai kormányzás. Adhatja az Együtt is az egészségügyi minisztert. Kétségtelen, a Fidesz-elittel Vona is le akar számolni, és ha a bíróság úgy dönt, akkor csapatostól mennek a börtönbe. Tehát a most még a háttérben dolgozó szakemberekre is szükség lesz, de persze ez nem az én dolgom.

Viszont hiába gondolkodik a Jobbik elnöke koalícióban, ha saját szavazói, akik továbbra is rasszisták vagy antiszemiták, esetleg zászlót akarnak égetni, azok nem szavaznak rá. Nincs ilyen veszély?

Amikor a hanuka üdvözlet után a vecsési alapszervezet fellázadt, és kivált a Jobbikból, Vona elnevette magát, és azt mondta: annál jobbat nem tehet a Fidesz, mint hogy a radikálisokat elszipkázza, legalább nem kell őket elküldeni. Egyébként a könyv érdekes része, amikor egy éve a párt alelnökeit elküldte. Öt perc alatt leváltotta őket.

Szerinted azt érzi Vona Gábor, hogy nélküle nem lehet Orbán Viktort leváltani?

Azt érezheti, hogy a kormányváltás előfeltétele a Simicska által beígért atombomba.

Erről konkrétan beszél a könyvben?

Hogy létezhet atombomba, arra csak következtetek, mert vannak hordozók, amik fenntartása sokba kerülhet. A Hír TV, a Magyar Nemzet, a Lánchíd Rádió, és a plakáthelyek komoly pénzeket emésztenek fel.

Azt sajnos nem sikerült kihúznom Vonából, hogy van-e kapcsolata Simicskával, vagy nincs.

A Jobbik néppárttá válásához szükségesek voltak a vizslakölykök, akikkel Vona Gábor korábban fotóztatta magát. A jövőben pedig Havas Henrikkel együtt dedikálhat. Ez neki szavazókat jelent, neked pedig sikert?

Nyilván lesz egy könyvbemutató, közös dedikálások is lehetnek, ez elképzelhető. De azt világosan megmondtam, hogy semmilyen kampányrendezvényen nem veszek részt. Megírtam az utószóban, hogy bárki bármit mond, nem lettem hirtelen jobbikos. Végül is nekem mindegy, hogy ki lesz a miniszterelnök, Szél Bernadett vagy Karácsony Gergely, csak a jelenlegi kurzus ne folytassa.

Szóval nem a Jobbik választási sikere hajt, inkább valamiféle újságírói teljesítmény, esetleg pusztán anyagi megfontolásból írtál portrét Vona Gáborról?

Azt nem állítom, hogy a pénz nem érdekel, bár anyagi problémáim régóta nincsenek. A dicsőség sem izgat már, hisz mindent elértem, amit valaha szerettem volna. Halálosan komolyan mondom, hogy engem csak a munka érdekel. Emlékszem, hogy egyszer hat-nyolc hónapot töltöttem az ápoltak között a Lipótmezőn. Volt már a praxisomban narkós, kurva, életfogytos. Iszonyúan megrendítő volt, amikor egy heroinistával beszéltem, aki a Lipótmező belgyógyászának a lánya, és aki albán meg csecsen drogdílerek kurvája lett. Tíz éve tiszta volt már, amikor elmondta nekem, hogy milyen poklokon ment keresztül az életben maradásáért. Élveztem azt is, hogy most megjelent a dolgozószobámban egy ember, aki pártelnök, és akinek meggyőződése, hogy Magyarország miniszterelnöke lesz. Érdekelnek ezek a dolgok.

A könyv te ötleted volt, vagy Vona Gáboré? Esetleg Simicskáé?

Az enyém.

A bevétel pedig?

Az enyém, magánkiadásban jelenik meg a könyv.

Simicska nem is támogatta?

Nem, de nagyon szeretnék vele beszélni. Meg akarom tudni, hogy mennyiért rakja ki a könyv plakátjait. Ugyanis mint mondtam, saját kiadásban jelenik meg a Vonáról szóló könyv.

Biztos vagyok benne, hogy a Jobbik segít majd, hisz a párt ezernél is több plakáthelyet vett Simicska Lajostól…

Jó, akkor megkeresem majd Vonát…!

Farkas Flóri, a király

Az ügyészség nyomozást folytat a Farkas Flórián által vezetett, majd megszüntetett Híd a munka világába program ügyében. Pedig néhány napja a kormány nevében Balog Zoltán emberminiszter még botránymentes vezetőként ünnepelte a roma politikust. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Lakatos Oszkár, az Országos Roma Önkormányzat képviselője – nem mellesleg a Lungo Drom alelnöke – úgy látja, hogy a miniszterelnök cigányügyi tanácsadójának, Farkas Flóriánnak a bűnügyét a hatóságok három éve altatják. Szerinte a bíróságok könnyen a vádlottak padjára ültetnék Balog Zoltánt is, mert szabálytalanul utalhatott milliárdokat a roma szervezetnek, amely aztán a pénzt törvénysértő módon költötte el. 

Az ma már tény, hogy több ügyben is nyomoznak Farkas Flórián ellen. Holott egy hete még Balog miniszter botránymentes vezetőnek nevezve a kezét szorongatta. Ön is hallott a nyomozásokról?

Persze, több ügyben én jelentettem fel, s jártam el a kihallgatásokra. Balogh miniszter úr tehát téved vagy hazudik, amikor botránymentes vezetőnek nevezi Farkas Flóriánt.

Egyebek mellett nagy értékű csalás, illetve közokirat-hamisítás gyanúja is felmerült vele kapcsolatban. Csak az unió által finanszírozott Híd a Munka Világába program 1.6 milliárdja lényegében nyom nélkül eltűnt a kezei között.

Ha ez így van, akkor a Lungo Drom alelnökeként nem kellett volna elmennie a szervezet születésnapi bulijára, hogy mindezt elmondja?

Azért nem mentem el, mert meg se hívtak, s be sem engedtek volna az összejövetelre. Ez nyílt titok volt.

Nem kellett volna mégis kipróbálni, mielőtt ezt állítja?

Nézze, senki nem mehetett be, aki nem feltétlen és odaadó híve Farkas Flóriánnak.  A szolnoki születésnapi rendezvényen csak olyan emberek vettek részt – ezt felvételről láttam -, akik számomra teljesen ismeretlenek voltak. Pedig a cigány szervezet minden tagját ismerem, hisz 25 évvel ezelőtt léptem be a Lungo Drom tagjai közé, s 16 éve elnökségi tag, és alelnök is vagyok.

Lakatos Oszkár
MTI Fotó: Balogh Zoltán

Még mindig?

Papíron biztos, hisz hivatalosan nem volt tisztújítás, de nem lennék meglepődve, ha ennek ellenére leváltottak volna már az alelnökségről.

Nincs egyedül, többen erre panaszkodtak.

Farkas Flóriántól minden kitelik.

Tehát önök helyett olyan embereket csődítettek az eseményre, akik nem is tagjai a szervezetnek?

Mire odaértek, már beléptették őket, hisz a tagsági nyilatkozat aláírása legfeljebb néhány másodperc. Valóságos utazó cirkusz működhetett aznap, a környező településekről, de az ország távolabbi részéből is buszoztatták a romákat. Fejenként négyezer forint napidíjat kaptak, nagy evés-ivás volt aznap, s persze óriási cirkusz.

Visszatérve Farkas Flórián csalási ügyére, önt feljelentőként meghallgatták már?

Már vagy hússzor kihallgattak az ügyészségen.

De tudomásom szerint közben vizsgálódik az adóhivatal, és a rendőrség is.  Én ugyan név szerint Farkas Flóriánt jelentettem fel, de a hatóságok eddig ismeretlen tettes ellen nyomoznak. Pedig Flóri bűnössége a napnál is világosabb.

Ráadásul korábban Balogh miniszter is megvizsgáltatta a történteket, s 15 oldalon leíratta, hogy Farkas és társai hol követtek el törvénytelenségeket.

Érthetetlen, hogy ezt a miniszter mára elfelejtette, vagy csak úgy csinál, mintha nem emlékezne. Talán parancsba kapta a miniszterelnöktől.

Kicsit zavaros az ügy, hisz részben a roma önkormányzat, részben pedig egy erre a célra létrejött szövetkezet intézte az Út a munka világába program ügyeit.

Ha megvizsgálja, akkor mindegyik mögött Farkas Flórián áll sötét üzelmeivel. Az Út a Munka Világába program eredetileg romák ezreinek adott volna kenyeret. Eleinte 4 milliárdot szántak szakképzésre, munkahelyteremtésre, de már másfél milliárd elköltése után le kellett állítani projektet, mert nyilvánvaló csalásokra derült fény. A beígért tanulmányok nem készültek el, miközben

tízmilliókkal túlszámláztak, méregdrága budai irodát béreltek százmilliókért, tízmilliós gépkocsi- és számítógépparkot tartottak fenn. Mindezért Farkas Flórián a felelős. Ezt megállapította a Balog Zoltán vezette minisztérium, de nem tettek büntető feljelentést.

Inkább vissza akarták fizettetni az eltékozolt pénzt az Országos Roma Önkormányzattal, amelynek hátterében Farkas Flóriánt kell keresni.

Ha jól tudom, az Országos Roma Önkormányzat – aminek a Lungo Drom csak egy tagja – bele is rokkant az elherdált pénz visszafizetésébe. Csődbe ment a szervezet?

Fizetni nem tud, az tuti. Nyelvi vitákat lehet folytatni, hogy fizetésképtelenné vált, vagy csődbe ment, de a lényegen nem változtat.

Visszafizették?

Nem fizették vissza, a kormány egy idő után – hogy egy bűnözőt megvédjen – átvállalta az eltűnt másfél milliárd visszafizetését. De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a magyar állam törvénytelenül adott pénzt az Országos Roma Önkormányzatnak, mert a szervezet nem felelt meg a pályázati feltételeknek. Vagyis azt állítom, hogy Farkas Flóriánnak az összes pénzt törvénytelenül utalta át a magyar állam. Balog Zoltán tehát szerintem legalább olyan bűnös – ha nem nagyobb – a pénzek elköltésért, mert eleve át sem utalhatta volna a pénzt.

De ha ez így van, akkor a nyomozók miért nem találják meg a bűnösöket?

Úgy érzem, nem is akarják ezt az ügyet megoldani. Ugyanis elsősorban a miniszter, Balogh Zoltán, aztán a miniszterelnöki biztos, Farkas Flórián felelősségét kéne megállapítani. Hisz egyetlen fillért sem lehetett volna törvényesen átutalni a roma önkormányzatnak, tehát az ügyben az emberi erőforrás miniszter nyakig sáros.

Pedig Lázár János is azt mondta, hogy nincs védett személy, minden bűnös elnyeri büntetését. Ez feljelentőként nem nyugtatja meg?

Egyáltalán nem. Lázár ugyanis először valóban azt mondta, hogy aki bűnös, az megy a lecsóba, egy idő után viszont már azt állította, hogy cigány származása miatt támadják Farkast. Szóval Lázár is beszél össze-vissza.

A lényeg, hogy a kormány azért tartja három éve nyomozati szakaszban az ügyeket, mert fél a bírói ítéletektől.

Másfél milliárdot bűnös módon elköltöttek ugyan, de még csak gyanúsítottja sincs az ügyészségnek, nemhogy vádat emeltek volna a tettesek ellen.

A Híd a munka világába programon kívül is vannak szabálytalanságok a roma önkormányzatnál?

15-20 ügyet vizsgáltunk, 7-8 esetben törvénytelenséget követtek el. Komoly okirat megsemmisítésekre került sor, az elnök szabálytalanul vette fel a fizetését, 11 milliárd forint felhasználása vitatható.

Újabban az is hír, hogy több százezres fizetésekkel szeretnék befogni azoknak a szemtanúknak a száját, akik ezekről a jogsértésekről tudnak.  Önt is megkörnyékezték?

Tudják, hogy nem vagyok megvesztegethető.  A romaönkormányzat korrumpálható tagjait a Balog Zoltán-féle minisztérium hivatala, a Szociális Gyermekvédelmi Felügyelet alkalmazza. Van, aki, csak 200 ezret kap, de van, aki félmilliót tesz zsebre.

Ha valaki több jogsértésről tud, magasabb a bére?

Úgy tudom, hogy a végzettség dönt. Az első néhány hónapban még dolgozni sem kellett.  A Varga-féle Nemzetgazdasági Minisztérium is elkezdett hasonlót, ott szavazatvásárlás, illetve vesztegetés ügyben nyomoznak. De annak hátterében is Farkas Flóri áll.

Ha valóban ilyen sok vaj van a Farkas Flórián fején, akkor mi értelme volt a Lungo Drom születésnapját megtartani?

Farkas Flórián az erejét fitogtatta, miközben Balog miniszter kontrázott neki! Megállapodást kötöttek, mely gyakorlatilag arra jó, hogy a kormány tovább pénzeli a Lungo Dromot. A hatalom tehát olyan ember zsebébe tömi a pénzt, aki ellen büntető eljárások vannak.

Gondolja, hogy cserébe a cigányság a Fideszre szavaz?

Nagyvárosokban alig, de a kistelepüléseken talán, mert ott a kormányzati propagandát semmi nem ellensúlyozza. Ott már a cigányok is félnek a migránsoktól, pedig életükben sem láttak egyet sem. Félni viszont félnek tőlük.

Ha valóban olyan súlyos és egyértelmű Farkas Flórián bűnössége, akkor ön szerint miért nem emeltek már vádat ellene?

Mint mondtam, a jelenlegi kormány nem akarja, hogy bírósági szakaszba kerüljenek az esetek, mert onnan már nem tudják befolyásolni. Ezért utaztatják az ügyet a különböző fővárosi és vidéki nyomozó hivatalok között. Azt is mondhatnám, hogy „altatják az ügyet”, vizsgálják a rendőrkapitányságokon, s az ügyészségen, esetleg az adóhivatalnál. Húzzák az időt. Beszéltem olyan nyomozószázadossal, aki négyszemközt elismerte, hogy a roma önkormányzat összes ügyét figyeli a politika, „hetente jelenteniük kell a „főnököknek”, hol tartanak a nyomozásban. Vagyis nem az igazságszolgáltatás, hanem a politika a ludas. Úgy látom, amíg a politika beavatkozik az igazságszolgáltatás dolgába, addig nem lesz törvényes rend Magyarországon.

Négymillió ember utcára kerülhet

Magyarországon majdnem egymillió végrehajtási eljárás indult, ami négymillió ember kilakoltatásával végződhet. A megdöbbentő adat a devizahitel-károsultak érdekében kezdeményezett politikai vitanapon hangzott el a parlamentben. A vitanap előtt tüntetés is volt az országház előtt, a devizahitel áldozatai kértek maguknak emberséges, s főleg jogszerű elbánást. Köztük volt Szabó József, a Hiteles Mozgalom vezetője.

Tudja, hogy a devizahitel-károsultak tüntetéséről az állam által működtetett, nemzetinek nevezett távirati iroda, a közszolgálatinak tartott televízió és a kormány rádiója még csak be sem számolt?

Nem tudtam, de nem lep meg. Megmozdulásinkról máskor sem adnak hírt.

De a nemzeti válogatott barátságos focimeccséről közben négy hír is megjelent. 

Gondolom, nem csodálkozik ezen.

Mégiscsak egymillió ember nyomora miatt tüntetnek. Ez nem igazi nemzeti ügy?

A kormány nem szívesen szembesül vele. De nem csak a politika kerüli a témát.  Amikor az első bírói döntések megszülettek a devizakárosultak ügyében, akkor zsúfolásig megtelt a Kúria nagyterme. Ma viszont a bíróság még csak nem is hozza nyilvánosságra, ha devizahitelek ügyében döntéseket hoz.

Szóval a sajtó mellett a bíróság is titoktartás fogadott?

Úgy tűnik. Pedig a Kúriának törvény is előírja, hogy a jogerős ítéleteit – határidőn belül – fel kéne töltenie a bíróságok honlapjára.

A vitanapot megelőző tüntetésen látott kormánypárti politikusokat?

Egyet sem. De mi azért kötelességünknek érezzük, hogy felhívjuk a politikusok figyelmét sok ezer társunk tragédiájára. Jelezni akarjuk, hogy bár őket nem érdekli a sorsunk, mi figyelünk rájuk.

Nemcsak a tüntetést nem láthatták az országban, de még devizahitelesekről kialakult parlamenti vitát sem közvetítették. Tudta?

Igen, sőt, a tüntetés után mint érdekvédőként többen nem jutottak be az országházba. Sorstársaink azért telefonon beszámoltak a vita részleteiről, a foszlányok tehát eljutottak az utcára.

Érti, hogy ez kinek jó?

Csak találgatni tudok. Viszont az meg tény, hogy ma 900 ezer banki szerződésből eredő végrehajtás van Magyarországon. Ez az adat borzasztóan sok ember nyomoráról szól, bár a kormánypárt szerint egy családnak több végrehajtási ügye is lehet. Mindenesetre sokkal lényegtelenebb témákról rendre beszámol a kormányzati sajtó, nem is említem a nemzeti konzultációkat.

Tudjuk, a cél az, hogy amiről a média beszél, az van, amiről nem beszél, az nincs!

A magyar parlament tehát lényegében a nyilvánosság kizárásával vitatta meg ezt a nemzeti ügyet. Ennek ellenére azt talán az utcára telefonon kijutó hírfoszlányokból is tudja, hogy a politikusok egymásra kenték a devizahitelezés felelősségét. A szocialisták be sem mentek a terembe, a Fidesz pedig a korábbi kormányokat okolta mindenért. Ön azért tudja, kié a felelősség?

Persze, ezt mindenki tudja. Varga Mihály és a Fidesz nélkül nem lett volna Magyarországon devizahitel, amit 2001-től folyósítanak. A szocialista kormányzat pedig 2004-ben kiterjesztette a lakásvásárlásokra is. Pedig a svájci jegybank még időben figyelmeztette is a hazai pénzügyi vezetőket az árfolyamkockázatra, illetve arra, hogy ennek veszélyére fel kell hívni az állampolgárok figyelmét. Hiába.

A kormány felelőssége mellett az ellenzéké is vizsgálható, mert mindenki jelezhette volna a kölcsön veszélyét?

Természetesen. Hatalomra kerülve 2013-ban Orbán Viktor ultimátumot adott a bankoknak, hogy rendezzék a devizahiteles problémát. Ellenkező esetben a kormányzat tesz rendet. A vége az lett, hogy az addig bankellenes kormányfő és a pénzintézetek vezetői megállapodtak. Ennek része volt a kölcsönök forintosítása. Viszont a paktumban a bankszövetség azt kérte, hogy a kormány akadályozza meg, hogy a károsultak pereljék a bankjukat. Az üzletet megkötötték, ennek isszuk most a levét.

Vagyis úgy érzi, hogy a bíróságokat befolyásolta a kormányzat?

Így igaz, a miniszterelnök ugyanis „megrendelte” a Kúriától az első jogegységi határozatot, amelyre alapozva születtek a devizahiteles törvények. Mi pedig hiába fordultunk az alkotmánybírósághoz, hiába érzetük úgy, hogy sérültek a jogaink, akkor már késő volt. Csapádba estünk.

Ugyanakkor a kormány bevezette a végtörlesztést, az árfolyamgátat, s persze a forintosítást, és az eszközkezelőt. Tehát kísérletet tettek a helyzet megoldására. Ezek semmit nem segítettek?

A végtörlesztés leginkább a tehetőseknek jelenthetett megoldást, a többség kimaradt ebből a lehetőségből. Pedig a mentőakció úgy indult, hogy mindenki „végtörleszthet” kedvezményes árfolyammal.

Akik a banki kartell miatt nem tudtak szabadulni a devizakölcsöntől, szinte semmilyen támogatást nem kaptak. Akik viszont az árfolyamgátat választották, nemrég szembesültek vele, hogy csak elodázták a problémát.

A kormány azt állította, hogy senkit nem hagynak az út szélén, ezért a kilakoltatásokat felfüggesztik, s befagyasztják az árverezést is. Gondolja, hogy ez a megoldás irányába tett lépés, vagy inkább a közelgő választásoktól félnek?

A kormány azért függesztette fel a kilakoltatást, mert ősszel már hűvös van, s tavasszal pedig még hideg. De az elmúlt években is fáztak az utcára került emberek, csakhogy akkor nem közeledett a választás. Nyilván nem akartak olyan címlapokat közvetlenül a választások előtt, amelyek az utcára kipakolt embereket mutatják.

Korábban voltak emiatt emberi, családi tragédiák?

Elég sok. Vannak, akik öngyilkosok lettek, mások külföldre menekültek.

Van egységes elképzelés arra, hogy az emberek százezreit megnyomorító devizahitelezés problémáit hogyan lehetne ma megoldani?  

A tüntetésen is láthatta, hogy nagyon sok egyesület alakult a károsultak védelmére. Mindenki dolgozott ki megoldási javaslatokat, amelyek lényege, hogy a szegényeknek, a rászorulóknak is segítsen a kormány. Évek óta küldjük javaslatainkat a politikusoknak, valamint többször írtunk a köztársasági elnöknek is.

Válasz?

Nincs érdemi válasz!

A devizahiteles vitából az derült ki, hogy pénz még lenne a megoldásra, hisz a Magyar Nemzeti Bank jól keresett a devizahitelezésen. A jegybank közel 150- 200 milliárdos nyereségét szét lehetne osztani a rászoruló családok között?

Ezt a parlamentnek kéne eldönteni, de erre ma kevés a hajlandóság. Ráadásul a politikai elit fel sem ismeri a valóságos problémát. Hiszen a bankok tisztességtelen szerződésein túl gond az is, hogy tíz év után sincs Magyarországon pénzügyi fogyasztóvédelem. A rossz tájékoztatás után, mérlegelés nélkül, egyen-válaszokkal utasítják el az adósok beadványait. Ezen kívül – ahogy említettem – nem működik megfelelően a bírói kar, nincs tehát lehetőségünk az igazunk megtalálására.

A közeljövőben európai bíróság is dönthet arról, hogy ha a banki kockázatra nem hívták fel az ügyfél figyelmét, akkor semmis lehet a szerződés. Ez segít a magyar helyzeten?

Tudjuk, hogy több beadvány is az európai bíróság asztalán hever, tehát valamikor biztosan lesz döntés. De a már elkészült dokumentumokat mi nem ismerhetjük meg, mert a Kúria, illetve Handó Tünde nem engedi nyilvánosságra hozni. Kértük továbbá a magyar bírságokat, illetve a kormányzatot, hogy a devizaügyben megfogalmazott álláspontjukat, amelyeket már az unió bírósága elé tártak, hozzák nyilvánosságra. Nem adják ki, mert titkos.

Vagyis közel 15 év után még mindig zavaros a helyzet, az együttműködés helyett politikai sárdobálás van, közben az áldozatok száma nem csökken, hanem folyamatosan nő. Amíg a parlamentben elhangzik egy ellenzéki kérdés, s a miniszter megengedheti magának, hogy végtelenül cinikus választ adjon rá, addig hiába tartanak itt vitát a banki károsultak ügyének a megoldásáról, vagy bármiről, addig ez a politikai elit képtelen megoldani bármit.

„Az elemzőknek gőzük sincs, hogy mi van ebben az országban!”

„Ha az ellenzéki pártok a kormány megbuktatása helyett egymás szavazóinak elcsábítására törekszenek, akkor annak súlyos választási vereség lesz a következménye” – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek a Magyar Progresszív Mozgalom megalapítója. Tarjányi Péter szerint a Fidesz márpedig megbuktatható, s az Orbán rezsim emberei – a főügyésszel, Polt Péterrel az élen – elzavarhatóvá válnak. A demokrácia visszaállításához nincs szükség kétharmados győzelemre, elég lenne az egyszerű többség. A Fidesz leváltásához nélkülözhetetlen viszont a demokratikus ellenzék együttműködése.  

Úgy tűnik, jól halad a mozgalmuk, Balázs Péter alkalmas jelöltnek tűnik, aki akár az ellenzék miniszterelnöke is lehet. Elégedett?

Nem is találkoztam Balázs Péterrel, nem is ismerem személyesen, néha ugyan összefutunk különböző televíziós stúdiók előterében. Valamiért a sajtó próbál engem királycsináló szerepre kényszeríteni, pedig erről szó sincs.

Szóval nem ön, illetve a Magyar Progresszív Mozgalom lenne az a „nemzeti holdudvar”, amely a hírek szerint megtalálta őt. De egyébként jó jelöltnek tartja?

Igen, kitűnő jelölt. Balázs Péter rendelkezik azzal a felkészültséggel és tudással, amely ma szükséges az egyre mélyebb politikai árkok betemetésére, s egy normális ország létrehozására.

Ha ön ennyire elismeri a képességeit, akkor akár a mozgalma is jelölhette volna?

Valóban, de nem ez történt.

Nem arról van szó, hogy egy „névtelen nemzeti kör”, mint jelölő szervezet Tarjányi Péter baloldali, liberális mozgalmával szemben mindenki számára elfogadhatóbb?

Nézze, erről ma már nem érdemes beszélni, semmi jelentősége. Lényeg, hogy van egy jelölt.

Van „b”, vagy „c” tervük, vagyis igaz a Surányi György, vagy a Farkas Ádám jelöltségéről szóló hír, amelyről a hvg.hu írt? Esetleg beállnak a Párbeszéd jelöltje, Karácsony Gergely mögé?

A jelöltről most tárgyalni kell, nem újabbakat keresni. Sokkal fontosabb, hogy az ország ma már nyugalomra vágyik, elege van a Fidesz és a Jobbik által keltett szinte polgárháborús hangulatból. A mozgalmunk legfőbb feladata, hogy a parlament ellenzéki pártjait lebeszéljük az egymás elleni acsarkodásról, a konfliktusok élezéséről, s a biztos bukással járó úgynevezett kétarcú politizálásról.

Az ellenzéki politikusok ugyanis csak látszatra, szavakban törekednek a kormány megbuktatására, valójában egymás ellen vívnak elkeseredett pozícióharcot.

De ezzel a helyezkedéssel csak a saját táboruktól, nem pedig a kormánytöbbségtől csábítanak el szavazókat.  Ebben a harcban pedig csak elbukni lehet.  Pedig a rezsim leváltható. Az ország többsége ugyanis változást akar.  És ha a kormányt leváltani akaró tömeghangulat, illetve a szétforgácsolódott baloldal cselekvése a továbbiakban már egymást erősíti, akkor az ellenzéki pártok nem egymással versengenek, hanem a NER megbuktatásáért küzdenek. Ez a siker záloga! Ezt a felismerést szeretnénk terjeszteni.

Persze az nagy kérdés, hogy az ellenzék többségében baloldali programjával elhódíthatóak-e a jobboldali tábor szavazói?

Vannak problémák, amelyek megoldása nem világnézet függő. Az bármely oldal számára szerencsétlen megoldás, amit egyébként Botka László tett:

meghirdetett egy ellenzéki programot, amitől még aznap elhatárolódni kényszerült minden lehetséges szövetségese, mert saját értékei alapján nem tehetett mást.

Ez kifejezetten ártott az együttműködésnek.

De ideológiától függetlenül kezelni kell a Brexit következményeit, hiszen napnál világosabb, hogy a britek távozása az unióból nagyon hátrányosan érinti majd a kint dolgozó vendégmunkásokat, köztük a magyarokat is. Amikor Botka Lacit a probléma megoldásáról kérdezték, akkor azt mondta, hogy majd „hazahozzuk őket”. Pedig a vendégmunkások facebookon olvasható üzeneteikből is tudható, hogy ez számukra nem megoldás. Tehát a szocialista jelölt olyan módszert javasolt, ami az érintetteket biztos nem viszi el a szavazófülkéhez.

A külhoni szavazás lehetősége már inkább értékfüggő. Tudjuk, Gyurcsány Ferenc amellett kezdett kampányolni, hogy csak a Magyarországon élő állampolgár vehessen részt a választáson, aki az adót is itt fizeti. Ezzel a programmal a keményebb üzenetekre váró baloldali szavazót kétség kívül meg is nyerheti a pártelnök.  Viszont a Fidesz szavazóiból egyet sem hoz el. Pedig az elégedetlen jobboldali szavazatok megszerzése nélkül nem erősödik az ellenzék.  Gyurcsány Ferenc ezt figyelmen kívül hagyja, pusztán az érdekli, hogy a szocialista párttól elcsábítson szavazót. Vagyis ez sem a kormányváltásról szól. Csak arról, hogy a Demokrata Koalíció tábora nagyobb legyen, mégpedig a többi párt rovására. Ami nem növeli a kormányváltás esélyét, hisz a kiábrándult jobboldaliakat kéne elsősorban megnyerni, nélkülük ugyanis nincs választási győzelem.

Lényegében ezt mondja Balázs Péter is, aki szerint olyan jelölt kell, aki az összes ellenzéki párt, bizalmát élvezi, s a cselekvését is képes koordinálni. Továbbá a jobbközép tömegeket is meg tudja szólítani. Ezt kéne megérteni minden kormányváltásban reménykedő párt vezetőjének és persze jó, ha ezt a szavazók is látják.

Miután Botka László másként gondolkodott, s ráadásul stratégiájával eredményeket sem ért el, amiatt puccsolták meg őt?

Szó sincs puccsról, Botka László hozott egy döntést. Távozása a kormányváltás szempontjából jó döntésnek bizonyult, hisz az ellenzék néhány hét alatt több ügyben is előrelépett.  Mi, a Magyar Progresszív Mozgalom tagjai nagyon fontosnak tartjuk, hogy legyen közös jelölt, szülessen meg egy mindenki számára vállalható program, s legyen folyamatos egyeztetés a pártok között.

Ön korábban azt nyilatkozta, hogy az MSZP egy olyan hatalmi harcokkal terhelt massza, amelytől a közeljövőben nem várhatóak épkézláb döntések. Most mégis határozott döntéseket vár?

Igen, mert változott a véleményem, szerintem a szocialista párt kezdi összekapni magát.

Úgy látja, hogy nincs politikai maffia az ellenzék és a szocialisták körül?

Nincs ilyen. Érdekkörök vannak, melyek a politika centrumának mozgását igyekeznek befolyásolni.

Állandó pletykák tárgya, hogy kormányoldal pénzel egyes baloldali politikusokat, akiknek a „bomlasztás” a feladatuk, ezért valójában nyerni sem akarnak. Nem hallott erről?

Hallottam, de nem hiszek a szóbeszédeknek.  A belső ellenzék megsemmisítése legfeljebb évtizedekkel ezelőtt, az „átkosban” volt divat a baloldali pártokban. A kudarcos vezető árulót kiáltott, s így igyekezett kibújni a felelősség alól.

Ma ez már meglehetősen ódivatú lenne, s szerintem az elmúlt hónapban a szocialisták egymással szembeálló hatalmi centrumai letették a fegyvert, s szervezettebbek, döntésképesebbek. Azt is megtanulták, hogy kizárólagos hatalomra nem lehet törni, mert ha sikerül, akkor csak a romokon tudnak uralkodni, aminek semmi értelme.

Ehhez képest a DK elnöke Gyurcsány Ferenc sietve bejelentette, hogy nem kívánnak a szocialistákkal közös listán indulni, de közös miniszterelnököt sem akarnak. Most akkor mi van?

A tárgyalások egyelőre csak elkezdődtek, de nem értek véget. A káros pozícióharc következményeit csak lassan ismerik fel.

Ha az ellenzék minden pártja elfogadná közös jelöltnek Balázs Pétert, vagy bárki mást, akkor a következő lépés egy választási párt megalakítása lehetne, amely közös programmal indul?

Igen, ennek előfeltétele, hogy az egész ellenzék valóban képes legyen csapatban gondolkodni. Különben nem tud majd az egyéni jelöltek, s listák összeállításában megegyezni. Ezen kívül kell egy közös választási program is, amely segít a mozgósításban.

Tarjányi Péter
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

A legfontosabb, hogy kormányváltás legyen, s persze kétharmaddal, hogy gyorsabban visszaállítható legyen a demokrácia, a fékek és ellensúlyok rendszere.

Ehhez viszont a Jobbik politikusai is kellenek, de van, aki ellenzi.

Én is azt szeretném, ha a szélsőségesek visszaszorulnának. Elég ránézni Európa térképére: sorra erősödnek a szélsőjobboldali pártok, ami anyagi erőforráshoz is juttatja a populistákat. Ha a hazai erőtérben megerősödnek, akkor középtávon ez lehet veszélyesebb is, mint a Fidesz túlhatalma.

Ez érdekes, mert a Fidesz ma a Jobbiknál szélsőségesebbnek tűnik.  Az egykori uszító párt ma középre tart!

Csak szavakban. Akárhogy is, baljós árnyak jönnek elő, az elmúlt száz év kezd kísértetni, ezért erre a folyamatra nagyon oda kell figyelni. Amerikában több vezető elemzővel találkoztam, s egyöntetű a vélemény, hogy középtávon, tehát pár éven belül – főleg ha valamelyik országban egy szélsőséges párt hatalomra kerül -, akkor még annál is veszélyesebb helyzet alakulhat ki, mint amiben most vagyunk. A szélsőjobb irányába eltolódó Európa még tetszene is Oroszországnak. Ezt néhány évtizede láthattuk már működés közben is, s bénultan állt egész Európa.

Szóval a centrumba igyekvő Jobbikat elutasítja?

Szerintem van a jobboldalon egy óriási tömeg, amely kiábrándult már Orbán Viktor kormányzásából, velük kéne foglalkozni.

Egyébként azt látom, hogy a mai közvélemény-kutatási adatok köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, ahogy a politikai elemzők is elvesztették valóság érzékelésének képességét.

Gőzük sincs arról, hogy mi van az országban.

Viszont ha nincs meg az ellenzék kétharmados győzelme, akkor kormányozni szinte lehetetlen, hisz az egész állam intézményhálózatát – az ügyészségtől, az alkotmánybíróságon át a számvevőszékig – a Fidesz tartja kézben. Egy új kormánynak milyen esély jut?

Nézze, amikor 2002-ben, az első kormányzása után megbukott a Fidesz, akkor az általa addig szigorúan kézben tartott szervezetrendszer napok alatt, kártyavárként omlott össze az államigazgatásban. Ezt közvetlenül megtapasztaltam, mert akkoriban az intézmények átvilágításával foglalkoztam.

De a kétharmados törvények meghozatalához, tehát az ügyészség vezetőjének menesztéséhez viszont biztosan kell a minősített többség. Nem gondolja?

Fogadjunk, hogy a főügyész eltávolítása egy kormány számára nem lehet megoldhatatlan feladat!  Európában igenis van lehetőség a változásra, ha azt egy választott kormány akarja. Ha az ellenzék megnyeri a választást, tehát ha megkapják a felhatalmazást a változtatásra, akkor azt végre is lehet hajtani. Ehhez semmi kétség nem férhet!

A mozgalomból egyelőre Bodnár Zoltán jogász, Lattmann Tamás nemzetközi jogász, s persze Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő ismerős, vannak még többen?

Természetesen, szakemberek, jogászok, közgazdászok, s néhányan pénzzel is támogatnak bennünket. Mi hárman vállaljuk a nyilvánosságot is.

Minden párt szóba áll a Magyar Progresszív Mozgalom vezetőivel? Miért teszik, hisz semmi nem kötelez erre senkit!

Természetesen minden politikussal, szakértővel tárgyalunk, de ezek nem formalizált beszélgetések. Itt csak a racionális érveknek van súlya. Érzik, hogy abban a pillanatban, ahogy megjelentünk, változást hoztunk. Mi vagyunk a vihar, megjelenésünk után felgyorsultak a folyamatok, tisztábban látunk. Tisztábban lát a választó, mert kirajzolódtak azok körvonalai is, akik nem akarnak kormányváltás. Őket természetesen megbünteti a szavazó.

Mi történik, ha az erőfeszítések ellenére kudarccal jár a kezdeményezésük?

Ha egybekovácsolódik az ellenzék, de a győzelem elmarad, akkor teljesen más Magyarország lesz 2018 után. Egy a mainál is rosszabb, nehezen élhető országban fogunk ébredni. A tét tehát nagy.

De már a következő két hónapban kiderül, hogy a képes-e, akar-e az ellenzék a győzelem érdekében összedolgozni. Ha nem lesz együttműködés, akkor csak nagyon rossz eredmény születhet a választáson, mert a szavazók keményen büntetni fogják a demokratikus ellenzéket. Ha ez a forgatókönyv megvalósul, akkor adok önnek egy újabb interjút, s elmondom, hogy kinek, vagy kiknek a felelőssége az ellenzék totális kudarca!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!