„Simicska haragja szétzúzza majd az Orbán-körüli mítoszt”

0
19052

„Havas Henrik könyvet ír Vona Gáborról!” – a hírt a Jobbik vezetője jelentette be a közelmúltban, amit a Független Hírügynökségnek nyilatkozó média-szakember meg is erősített. Havas elsősorban azért kezdett a portré megírásába, mert érdekelte az az út, amelyet Vona megtett a szélsőjobbtól a politikai élet centruma felé. Az interjúkötetből kiderül, hogy a Jobbik hatalomra készülő pártelnöke koalíciós kormányt tervez, de számít arra is, hogy Simicska haragja lesújt Orbán Viktorra, és a pörölycsapás szétzúzza majd az Orbán-körüli mítoszt. 

Kicsit furcsa, hogy a könyv megjelenéséről nem a szerző, hanem az írás főszereplője, a Jobbik elnöke beszél először. Ez van a sajtótervben?

Ne viccelj, sajtóterv természetesen nem készült. Egyelőre még az sem dőlt el, hogy ha a könyv valóban megjelenik, akkor a bemutatót hol tartjuk. Mindenesetre Vona a közelmúltban felhívott, mondta, hogy egy nagyobb lapinterjúra készül, és tervei szerint bejelenti az interjúkötet hírét. Nekem nem volt ellene kifogásom, eddig én senkinek nem beszéltem erről a könyvről, pedig már hónapok óta keményen dolgozunk rajta. Elkészült a végleges szöveg.

Te vagy tehát a szerző, de a könyv néhány fejezetét, köztük a bevezetőt, Vona Gábor írta. Ezeket megtöltötte a Jobbik programjával, pedig én komoly szellemi párviadalra készültem. Hisz vannak aggályok…

Természetesen minden kérdést feltettem, amit fel kellett tenni. Ez alapvető, de néha meghagytam monológokat.

Igen, éreztem, hogy a Jobbik programját szabadon ismerteti az elnök, lényegében közbevetés, kérdés nélkül.

Bizonyos összefüggések megértése érdekében szükség volt erre, hisz javítottam az élő beszéd esetlegességeit. De a beszélgetést természetesen én irányítottam, a kötetet én szerkesztettem.

De nem voltál nagyon szigorú az elnök úrhoz…

Nem is akartam. Engem érdekelt Vona Gábor, kíváncsi voltam arra, amit ő csak „lelki útnak” nevez. Elindult valahonnan, és tart valahová.

Belelapoztam a kötetbe, de nehéz eldönteni, hogy ki a könyv központi figurája? A radikális demokráciatagadó, uniós zászlót égető, rasszista hírében álló párt vezetője, vagy a politika centrumába igyekvő, programját szalonképessé formálni akaró, uniós elveket való politikus, aki már nem is buzizik?

A könyv középpontjában az élet újratervezésének esélye, a politikus változásának lehetősége áll. Ha mondjuk egykor élt újságíró kollégánk 1944 márciusában, a német megszállás idején interjút kért volna Bajcsy-Zsilinszky Endrétől, tőle is megkérdezhette volna: hogyan jutott el az antiszemita, szélsőjobboldali gondolattól az antifasiszta eszmékig? Kevesen tudják, hogy Bajcsy-Zsilinszky azon kevés egykori szélsőséges fajvédők közé tartozott, aki később szembefordult a nemzetiszocializmussal, és fegyverrel várta az őt letartóztatni akaró Gestapo embereit. Erről az iszonyúan nagy szemléletváltozásról csak egy egész életút ismeretében lehet hitelesen beszélni.

Csak nem azt akarod mondani, hogy Vona Gábor személyében korunk Bajcsy-Zsilinszky Endréjével csináltál interjút?

Dehogy is, nem használnék ilyen nagy ívű történelmi párhuzamokat, bár a könyv írásakor tényleg beugrott a gondolat. Bajcsy-Zsilinszky nyilván más korban élt, de ő is eltávolodott a saját maga által képviselt pusztító eszméktől.

Te, aki a rendszerváltás előtt is a politika frontvonalában dolgozó újságíró voltál, láttál olyan közéleti szereplőt, aki ilyen hatalmas váltást produkált volna?

Mesélhetnék azért, a legtöbben persze rossz irányba indultak. Szűrös, Pozsgay, de felidézhetném azt is, hogy a „liberalizmus mocsarából” hogyan jutott el Orbán Viktor a „nemzeti gondolatig”. És persze tovább. Ma már a keresztény Európa védelme érdekében Dugovics Titusz módjára a legmagasabb hegyoromról is levetné magát a magyar kormányfő. Persze ezek csak lózungok Orbánnál a szavak és tettek nincsenek szinkronban. Ezt ő maga mondja.

Viszont a könyvemből egy olyan politikust ismerhetnek majd meg Vona Gábor személyében, aki rátévedt egy olyan útra, amely szükségszerűen vezette el oda, hogy ma már a lehetséges kormányváltó párt, a Jobbik elnökeként politizál. Nem akarom lelőni e könyv lényegét, de annyit elmondhatok: egykor összejött néhány egyetemista, akik jobboldali elkötelezettségűek voltak, és a hozzájuk gondolatban közel álló nemzeti oldalról hívtak vendégeket, a kisgazdáktól a MIÉP-ig. Kiderült, hogy egyik sem felelt meg nekik.

Persze, mert senki nem volt számukra elég radikális. Ezért hozták létre a szélsőséges, akkor rendszertagadó pártot, amelyről most könyvet írsz.

A történethez hozzátartozik, hogy 2006-ban radikalizálódott a társaság, részben a megalázott és bosszúszomjas rendőrség miatt, no meg a töketlen szocialista kormányzat, illetve a Fidesz kétarcúsága elvezetett oda, hogy Vona teret akart adni az anarchista, neofasiszta csoportoknak. Ebben segített a Magyar Gárda, amely – Vona szerint – az együvé tartozást jelentette.

Ha már történelmi figurákat emlegettél, akkoriban Gömböshöz, Szálasihoz hasonlították Vonát, ami nem épp hízelgő számára.

Ezt mondtam neki én is, de nem érdekli. Egyik kedvenc filozófusa, Julius Evola közel állt Mussolinihoz, igen szélsőséges gondolatai voltak. Amit ettől az úriembertől értékesnek tart, az az, hogy nem nemzetben kell gondolkodni, hanem államban, amelynek élén egy olyan spirituális vezető áll, aki képes odaállítani az embereket a közös eszmék, és az ősöktől örökölt értékek mellé.

Ez a spirituális vezető lenne ő, mármint Vona?

Igen.

De ilyen spirituális vezető már van, úgy hívják, hogy Orbán Viktor.

Őt egy elfáradt, kiégett figurának tartja. Vona egyébként arra számít, hogy Simicska haragja lesújt Orbánra, és az a pörölycsapás szétzúzza az Orbán-körüli mítoszt. Ha ez bekövetkezik – miután a baloldal mára felszámolta magát – akkor a Jobbik lesz az egyik szervezet, amely szerinte kormányra kerülhet.

Vona egyébként a könyvben nem cáfolja, hogy koalíciós kormányzásra készül. Elsősorban az LMP jöhet szóba partnerként, esetleg a Momentum.

Illetve azokra a szakértőkre is számít, – lehetnek azok a fideszesek is – akik a tudásukat hajlandóak az ország jövőjének megváltoztatása érdekében felajánlani. Akik szívesen részt vesznek az újratervezésben.

Ez a könyv címe is, Újratervezés!

Egyébként ez egy jó cím, kifejező, hisz amennyiben rossz irányba indultunk, tehát, ha van jobb, ha van gyorsabb, ha van célravezetőbb, akkor érdemes változtatni, amit a GPS navigáció menet közben is képes megmutatni. Vona azt mondja, hogy az újratervezés érdekében bárkivel képes összeállni. Arra már nem emlékszem, hogy benne maradt-e a könyvben, de nekem azt mondja: akár Szél Bernadett is lehetne az ő külügyminisztere.

Érezted azt, hogy a könyv megjelenése számodra némi kockázatot rejthet, hisz Havas Henrik segít szalonképessé tenni az egykori szélsőséges politikust, illetve az ő átváltozását?

Kétségtelen, vannak, akik attól tartanak, hogy a könyvvel legitimálom Vona Gábort, ami hülyeség. Nem feltételezem, hogy ha valakiről írok egy könyvet, akkor az illetőt ezzel hitelesítem. Ez a könyv legfeljebb abban segít, hogy a választó tájékozódjon. Ez a cél. Ebből a könyvből kiderül, hogy Vona Gábor vagy egy képmutató gazember, aki hazudik, hogy a választást megnyerje, vagy pedig egy olyan ember, aki megjárta a saját útját a radikalizmustól, tehát a szélsőjobbtól, a néppárti elnökségig.

Az a kérdés, hogy a választó elhiszi-e, hogy az út, amit Vona megtett, valóban visszafordíthatatlan. A könyv megírása után te elhiszed?

Én igen, de szerintem a többség azért szavaz majd rá, mert nincs más. Ne felejtsd el, a választók 60 százaléka változást akar, köztük vagyok én is. Ha megnézed a választékot, akkor megerősítheted, hogy jobb híján szavaznak majd rá.

Ha hatalomra kerülve újból szélsőjobboldali irányba fordulna, nem okoz majd neked lelkiismeret furdalást, hisz azért mégis a Jobbik vezetőjét népszerűsíted!?

De ha Szél Bernadett a külügyminiszter, Mellár Tamás a pénzügyminiszter, Bod Péter Ákos a nemzeti bank elnöke, akkor nem lehet radikalizálódni…

Kérdés, hogy ez lesz-e.

Ez a célja! Koalíció és a szakmai kormányzás. Adhatja az Együtt is az egészségügyi minisztert. Kétségtelen, a Fidesz-elittel Vona is le akar számolni, és ha a bíróság úgy dönt, akkor csapatostól mennek a börtönbe. Tehát a most még a háttérben dolgozó szakemberekre is szükség lesz, de persze ez nem az én dolgom.

Viszont hiába gondolkodik a Jobbik elnöke koalícióban, ha saját szavazói, akik továbbra is rasszisták vagy antiszemiták, esetleg zászlót akarnak égetni, azok nem szavaznak rá. Nincs ilyen veszély?

Amikor a hanuka üdvözlet után a vecsési alapszervezet fellázadt, és kivált a Jobbikból, Vona elnevette magát, és azt mondta: annál jobbat nem tehet a Fidesz, mint hogy a radikálisokat elszipkázza, legalább nem kell őket elküldeni. Egyébként a könyv érdekes része, amikor egy éve a párt alelnökeit elküldte. Öt perc alatt leváltotta őket.

Szerinted azt érzi Vona Gábor, hogy nélküle nem lehet Orbán Viktort leváltani?

Azt érezheti, hogy a kormányváltás előfeltétele a Simicska által beígért atombomba.

Erről konkrétan beszél a könyvben?

Hogy létezhet atombomba, arra csak következtetek, mert vannak hordozók, amik fenntartása sokba kerülhet. A Hír TV, a Magyar Nemzet, a Lánchíd Rádió, és a plakáthelyek komoly pénzeket emésztenek fel.

Azt sajnos nem sikerült kihúznom Vonából, hogy van-e kapcsolata Simicskával, vagy nincs.

A Jobbik néppárttá válásához szükségesek voltak a vizslakölykök, akikkel Vona Gábor korábban fotóztatta magát. A jövőben pedig Havas Henrikkel együtt dedikálhat. Ez neki szavazókat jelent, neked pedig sikert?

Nyilván lesz egy könyvbemutató, közös dedikálások is lehetnek, ez elképzelhető. De azt világosan megmondtam, hogy semmilyen kampányrendezvényen nem veszek részt. Megírtam az utószóban, hogy bárki bármit mond, nem lettem hirtelen jobbikos. Végül is nekem mindegy, hogy ki lesz a miniszterelnök, Szél Bernadett vagy Karácsony Gergely, csak a jelenlegi kurzus ne folytassa.

Szóval nem a Jobbik választási sikere hajt, inkább valamiféle újságírói teljesítmény, esetleg pusztán anyagi megfontolásból írtál portrét Vona Gáborról?

Azt nem állítom, hogy a pénz nem érdekel, bár anyagi problémáim régóta nincsenek. A dicsőség sem izgat már, hisz mindent elértem, amit valaha szerettem volna. Halálosan komolyan mondom, hogy engem csak a munka érdekel. Emlékszem, hogy egyszer hat-nyolc hónapot töltöttem az ápoltak között a Lipótmezőn. Volt már a praxisomban narkós, kurva, életfogytos. Iszonyúan megrendítő volt, amikor egy heroinistával beszéltem, aki a Lipótmező belgyógyászának a lánya, és aki albán meg csecsen drogdílerek kurvája lett. Tíz éve tiszta volt már, amikor elmondta nekem, hogy milyen poklokon ment keresztül az életben maradásáért. Élveztem azt is, hogy most megjelent a dolgozószobámban egy ember, aki pártelnök, és akinek meggyőződése, hogy Magyarország miniszterelnöke lesz. Érdekelnek ezek a dolgok.

A könyv te ötleted volt, vagy Vona Gáboré? Esetleg Simicskáé?

Az enyém.

A bevétel pedig?

Az enyém, magánkiadásban jelenik meg a könyv.

Simicska nem is támogatta?

Nem, de nagyon szeretnék vele beszélni. Meg akarom tudni, hogy mennyiért rakja ki a könyv plakátjait. Ugyanis mint mondtam, saját kiadásban jelenik meg a Vonáról szóló könyv.

Biztos vagyok benne, hogy a Jobbik segít majd, hisz a párt ezernél is több plakáthelyet vett Simicska Lajostól…

Jó, akkor megkeresem majd Vonát…!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .