Kezdőlap Szerzők Írta Föld S. Péter

Föld S. Péter

689 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Tarlós megszakít

„Ha a fővárosi közgyűlés politikai vitafórummá alakul át, meg fogom szakítani az üléseket.” Ezt mondta tegnap Tarlós István főpolgármester.

Gagyog, s ragyog.

Hogy mi politikai vita, és mi nem az, ő mondja meg.

Itt tart ma Magyarország idejutott ez az egykor szebb napokat látott ország. Igaza lett Kövér Lászlónak, amikor nem sokkal a 2010-es választások előtt mondta: olyan lesz ez az ország, hogy rá sem ismerünk.

Mi folyamatosan benne éltünk az elmúlt hét évben, ezért csak kevesen vesszük észre a változást. Ha látnánk, milyen lett ez az ország, úgy lennénk vele, mint egy régen látott ismerőssel. Hogy megöregedett, mondjuk magunkban arra, akivel már régóta nem találkoztunk. (Ő is ezt gondolja rólunk.)

Rá sem ismernénk Magyarországra, ha nem mi élnénk benne.

Tarlós például ilyet nem mondhatott volna hét évvel ezelőtt. Egy akkori Tarlósnak ekkora taplóság eszébe sem juthatott volna. Akinek ilyen eszébe jutott, az nem lehetett főpolgármester, legföljebb a kocsmákban, vagy a lelátókon randalírozó csürhe. Esetleg a fakocka helyettese a 3-as metrón.

Ma már fel sem kapjuk a fejünket, ha ilyet hallunk. Még csak fel sem idegesítjük magunkat.

Semmi sem tart örökké, elmúlik ez is. Egyszer, majd, valamikor. Hogy addig mi lesz, nem tudjuk. De holnap is elmegyünk dolgozni, bemegyünk a boltba, és veszünk ezt-azt, ami kell.

Tarlós pedig, megszakítja az üléseket.

Mindenki alkalmas egy feladatra.

Orbán tűzoltó lesz?

A Népszava vette észre a fotót, mi meg most jól tovább gondoljuk. Orbán Viktor oldalán jelent meg a mellékelt kép, ami, ahogyan az szabad szemmel is jól kivehető, egy tűzoltóautót ábrázol.

Szöveg nincs hozzá, így csak találgatni lehet, hogy került a fotó a miniszterelnök oldalára.

Gondolhatnánk, hogy ez egy marketing-fogás, a kép majd idővel kiegészül, újabb és újabb részletek válnak ismertté.

Volt már hasonló megoldás. Akkor Orbán egyedül ült egy rózsaszín kanapén. Aztán mellé került Anikó asszony, majd sorra a gyerekek. (Ha jól emlékszem, a miniszterelnök Gáspár fia nem szerepelt egyik képen sem.)

Tehát, marketingfogás. Vagy nem az, hanem véletlen.

Orbán, vagy aki kezeli az oldalt, félrenyúlt. Nem tűzoltó autót akart föltenni a Facebookra, hanem egy égő házat.

Egy égő várost, egy égő országot.

Merthogy Orbán forró őszt ígért. Zavargásokat, utcai megmozdulásokat.

Láttunk már ilyet Magyarországon, 11 évvel ezelőtt, 2006-ban. Nem lehet bizonyítani – bár bizonyára lehetne – hogy ki állt az akkori utcai zavargások mögött. Legyen elég annyi, hogy azok, akiknek ez érdekükben állt.

Jelenleg itt tartunk. A nyár utolsó napja van, holnap már  ősz, mi meg nézzük ezt a tűzoltóautót. Elindul-e valaha, és ha igen, merre?

Bulinegyed: Élni, és élni hagyni

Talán ez az egyetlen olyan ügy ma Magyarországon, ahol a frontvonalak nem a megszokott törésvonal mentén húzódnak. A budapesti Erzsébetvárosban található bulinegyed nem úgy osztja meg az embereket, hogy az egyik oldalon a kormány támogatói, a másikon pedig ellenzői vannak. Nem jobb- és baloldali emberek állnak egymással szemben, hanem azok, akik a bulinegyedből, illetve a bulinegyedben élnek.

Pontosabban, élnének, ha ez számukra lehetővé válna. Legalábbis ezt mondják azok, akik szerdán délután a Kéthly Anna téren gyülekeztek, hogy onnan rövid várakozás után tiltakozásul az erzsébetvárosi önkormányzat elé vonuljanak.

Előző nap, ahogyan erről a FüHü is beszámolt, a vendáglátósok jelentek meg ugyanitt, ők a tervezett szigorítások miatt vonultak az utcára.

Érvekben és ellenérvekben nincs hiány.

A külföldi bédekkerekben is megtalálható bulinegyed egyfelől számos embernek ad munkát, sok turistát vonz Budapestre, és nem utolsósorban, évente mintegy 6,6 milliárd forinttal gazdagítja az államháztartást. Az itt dolgozó vendéglátósok mindemellett azzal is érvelnek, hogy az itteni lakások értéke nemhogy csökkent volna a bulinegyed miatt, de éppenséggel emelkedett, hiszen számos házban hostelekként használják a lakásokat, amelyeket ily módon jól el lehet adni.

A másik oldal szerint az érvelés tetszetős ugyan, de csúsztatást tartalmaz. Az itt lakó emberek ugyanis nem azért élnek itt, hogy a lakásukat adott esetben értékesítsék. hanem azért, mert sokan közülük ide születtek, vannak, akiknek már a szülei is itt jártak iskolába, és eszük ágában sincs elköltözni a számukra megszokott, boltokkal jól ellátott, belvároshoz közelinek számító környékről.

A hetedik kerület belső részein lakó arra panaszkodnak, hogy a sokezer itt mulató ember zajától nem tudnak aludni. Állandó a zaj és a füst, de a leginkább az zavaró, hogy különösen reggelente, elviselhetetlen a kosz és a szemét.

Emberi ürülék és hányástermék fogadja azokat, akik reggelente munkába, vagy iskolába indulnak.

A szerdai tüntetést szervező Élhető Erzsébetváros civil szervezet egyik alapvető követlése, hogy az önkormányzat vonja vissza azt a 2013-as, szerintük csendrendeletnek csúfolt határozatát, mely a szórakozóhelyek számára reggel 6 óráig engedélyezi a nyitva tartást.

Lenne megoldás az érdekek összehangolására, és ez talán már körvonalazódik valamelyest. Az önkormányzat szeptember közepére rendkívüli testületi ülést hív össze az ügyben, ahol áttekintik a helyzetet, és a lehetséges megoldásokat.

Ígéretük szerint

százmilliós értékben vásárolnak takarítógépeket, és rendszeressé teszik az eddig elhanyagolt utcák és terek takarítását.

A szerda délutáni tüntetésen jelentős sajtóérdeklődés, valamint rendőri készültség mellett mintegy 200-an vettek részt. A megmozdulás Simon és Garfunkel mára már örökérvényűnek számító dalával, a Csend hangjaival kezdődött.

Az ideiglenesen hazánkban állomásozó Putyin visszatér

Még szinte el sem ment, máris itt lesz megint. Sajtóhírek szerint Vlagyimir Putyin 2018. elején ismét Magyarországra jön.

Olyan ez neki, mintha hazajárna. Olyan ez nekünk, mintha neki a hazánk járna.

Megtekinti a távoli gyarmatot, elbeszélget az intézővel, meggyőződik arról, hogy rendben mennek-e a dolgok.

A dolgok amúgy rendben mennek, mert az intéző jól végzi a dolgát. Elvégzi a rábízott feladatot, lebontja a jogállamot, megtapossa a demokráciát, gyengíti Európát. Ha minden jól megy, nem sok idő múlva kiérdemel egy orosz nyelvű Kiváló Dolgozó jelvényt.

Putyin legutóbb, néhány nappal ezelőtt a budapesti dzsudó világbajnokság megnyitója apropóján érkezett Budapestre. Merthogy a gazda kedveli a dzsudót, maga is nyolcdanos mester, nem mellesleg a nemzetközi szövetség tiszteletbeli elnöke.

Ehhez képest lekéste a megnyitót, elkezdték nélküle. Megvárhatták volna, mert mégiscsak furcsa, hogy egy világverseny megnyitójával nem képesek két órát várni.

Meg még azért is jött, hogy átvegye a Debreceni Egyetem díszpolgári címét.

Előbb úgy volt, hogy Debrecenben kapja meg a kitüntetést, aztán, idő hiányában, Budapesten. Végül Budapesten sem vett át semit, a hivatalos indoklás szerint ezért kell visszajönnie 2018. elején. Nagyon akarja ezt a díszpolgári címet, még egy ilyen fárasztó utazást is megér neki.

Már amennyiben ideje engedi, és nem marad le megint a plecsniről.

Addigra egyébként, a hivatalos bejelentés szerint, elkezdődhet Paks2 építése. Talán az alapkövet is ő teszi majd le, a mi népünk nagy vezetőjével vállvetve.

Nem ezért jön, a díszpolgárság utáni vágy hajtja mihozzánk, de ha már itt jár, miért ne tegyen le egy alapkövet. Mi az neki, sportos alkat, akárhány alapkövet le tud tenni.

Az intézőnek addig még persze sok dolga akad. Az Európai Unió akadékoskodik, és a magyarok sem díjazzák az új atomerőmű gondolatát. Meg kell velük kedveltetni, bármi áron. Ez lesz a feladat, ki van már adva a kommunikációs csapatnak.

Felhívnak majd mindenkit telefonon. Időst, fiatalt, kismamát, nagymamát.

És persze, megy a hülyítés ezerrel.

„Egy ismerősöm szerette az atonerőműveket, és másnap négyese volt a lottón. Most már bánja, hogy nem korábban kedvelte meg ezeket a szemre is szép szerkezeteket, mert akkor biztosan ötöse lett volna”.

„Egy másik ismerősöm tüntetett az atomerőművek ellen, és három nappal később elcsúszott a lépcsőn. Eltört két bordája, valamint a szemüvege. Tudja, milyen sokba kerül ma egy új szemüveg?”

Nem olyan nagy ügy ez, csak telefon kell hozzá, és néhány lelkes csapattag.

Meg egy töketlen, saját magával viaskodó ellenzék, valamint egy balga nép, amelyik mindezt zokszó nélkül eltűri.

Németh Szilárd írta Handóék bugyiarculati kézikönyvét?

Németh Szilárd interjút adott a Magyar Hírlapnak, és sok más bölcsesség mellett kijelentette, hogy a 444. újságírói Soros ügynökei.

Hogy ezt honnan vette a Fidesz alelnöke, nem derült ki az interjúból. Talán nem is kell tudnunk, legyen elég annyi, hogy vannak az életnek nagy, alapvető igazságai, amelyek, nyilván nem véletlenül, rejtve maradnak a kívülállók szemei elől.

Németh Szilárd azt mond, amit akar, és a Magyra Hírlapban is megjelentek már ennél nagyobb ostobaságok.

Inkább az lenne a kérdés, hogy a

Fidesz, amely Németh Szilárdot alelnökként foglalkoztatja, szintén ezt gondolja-e a 44 újságíróiról.

Én személyesen nem ismerem a 444 újságíróit, de valami azt súgja, hogy nem Soros ügynökei. Ez persze nem jelent semmit, nyilván ezért sem közli a Magyar Hírlap az én véleményemet, ha lenne jelentősége, akkor bizonyára már tőlem is kértek volna interjút.

Szóval, jó lenne tudni, már csak azért is, mert jövőre választ az ország, hogy a Fidesz is valóban annyira korlátolt, mint Németh Szilárd. Vagy inkább arról van szó, s megvallom, én erre tippelek, hogy a Fidesznek, mint pártnak nem az a véleménye erről, mint Németh Szilárdnak, de hagyják, hadd játssza a saját kis hülye játékait, addig sem okoz más, még a mostaninál is nagyobb kárt.

Egyébként nem lenne olyan nagy baj, ha a 444, vagy akár a Magyar Hírlap újságírói Soros György ügynökei lennének. Soros György ugyanis egy nyílt, demokratikus társadalom mellett te le a voksát, nem most, hanem még akkor, amikor Németh Szilárd még az óvodában leste, hogy milyen színű bugyit hordanak a lányok a szoknyájuk alatt.

Amivel, sok más kisfiúval együtt, jócskán megelőzte a korát, merthogy akkor még sehol sem volt Handó Tünde és a magas hivatala által nyolcmillió forintért megrendelt arculati kézikönyv. Mely kézikönyv amúgy akkora baromság, hogy akár Németh Szilárd is írhatta volna.

A hülyeség természetrajza

Egy évvel ezelőtt a Kétfarkú Kutya Párt azzal viccelődött, hogy a Fővárosi Vízművek bármikor LSD-t keverhetne az ivóvízbe. A vízművek tiltakozott, jogi lépésekkel fenyegetett, a kétfarkúak röhögtek, a publicisták pedig veretes cikkeket írtak arról, hogy a humor gyilkos dolog, nem véletlen, hogy a politikusok úgy félnek tőle, mint ördög a tömjénfüsttől.

Mari néni a 6-os villamoson megkérdezte a vele utazó barátnőjét, hogy tényleg tesznek-e LSD-t a vízbe? A barátnő még nem halott erről. De egy kalapos úr, aki tőlük néhány méterre állt, igen.

– Elnézést, hogy belehallgattam a beszélgetésükben nem szándékosan történt – mondta. – Szóval, én úgy tudom, hogy nem LSD-t tesznek bele, mert az nagyon drága. Hanem marihuánát.

– Miért tesznek bele marihuánát? – kérdezte Mari néni.

– Azt én nem tudom, keziccsókolom – válaszolta a kalapos. – Biztosan okuk van rá. A sógorom szerint, aki a vasasoknál szakszervezeti ember volt, és mint ilyen sok mindent hallott, azt mondta, hogy a migránsok miatt van minden.

– Hogy jönnek ide a mígránsok? – kérdezte Mari néni barátnője.

– Azt én nem tudom, keziccsókolom – válaszolta a kalapos, akinek a sógora vasesztergályosként vonult nyugdíjba. – Azt hiszem, a legtöbben gyalog, de vannak, akiket a Soros repülőgépen hozat.

– Ki az a Boros?

Ezt már egy újabb utastárs kérdezte, aki idáig némán hallgatta a beszélgetést.
Legyintettek: mit mondjanak egy ilyennek, aki még azt is rosszul tudja, amit nem tud.

Másnap az ellenzéki pártok követelni kezdték, hogy a kormány ne titkolózzon tovább, valljon szint, és mondja meg, hogy valójában mennyi a fővárosi ivóvíz LSD-tartalma. És, mint mondták, arra is kíváncsiak volnának a magyar emberek, hogy igazak-e azok a hírek, miszerint, a fővárosi kísérlet csak első a sorban, hamarosan a többi nagyváros is sorra kerül.

A kormány részéről nem érkezett reagálás. Egyedül Lázár János válaszolt a szokásos kormányinfón: mint mondta, a kormány jelenleg nem tervezi, hogy LSD-t tegyenek a fővárosiak ivóvízébe. Bár, lenne rá igény, tette hozzá viccelődve.

A mellette álló Kovács Zoltán kormánysóvivő szolgálatkészen nevetett.

Már az LSD-t is sajnálja az emberektől a kormány. Ezzel az ironikus címmel jelent meg az egyik bulvárlap.

Közben Rogán Antal hivatala közleményben cáfolta, hogy a leletepedési kötvények révén olyanok is jöhettek Magyarországra, akik LSD-vel akarják vegyíteni a magyar ivóvizeket. Ez teljes képtelenség, közölte a miniszter hivatala.

Németh Szilárd is megszólalt, de nem mondott semmit.

Az egyik kereskedelmi televízióban egy sámánkutató azt fejtegette, hogy a régi magyarok is ismerték már az LSD hatóanyagát, női és férfi bajok kezelésére, valamint alkalmanként élvezeti cikként is használták. Ő természetesen tudja a szer nevét, de nem hajlandó a nyilvánosság előtt megnevezni, mert nem kívánja reklámozni.

A katasztrófavédelem honlapján azt közölte, hogy Röszke közelében elfogtak négy migránst, akik közül az egyik alaposan gyanúsítható azzal, hogy LSD-t akart keverni Orbán Viktor ivóvizébe. A közlemény egy félóra elteltével lekerült a honlapról, de addigra már elterjedt, hogy a miniszterelnök titokban kábítószerrel él.

Semjén Zsolt felszólította a pápát, hogy a bevándorlók mellett az LSD-vel megmérgezett miniszerelnökök érdekében is emelje fel a szavát.
Áder János államfő ezúttal sem szólalt meg, mint hasonló alkalmakkor mindig, horgászni ment.

A Facebookon egy Öntsünk tiszta vizet a nyílt kártyák közé elnevezésű csoport azt követelte, hogy a kormány valljon szint: tényleg LSD-vel szennyezik a magyar emberek ivóvizét, s demonstrációt szerveztek a Fővárosi Vízművek szélháza elé.

A tüntetésre több tízezren jelentkeztek, de a helyszínen csak néhány kivezényelt rendőr jelent meg.

Orbán Viktor a Putyin-látogatás kulisszatitkairól

– Miniszterelnök úr, igaz, hogy Ön kezdeményezte Putyin budapesti látogatását?

– Igen, valóban én hívtam meg Magyarországra.

– Elmondaná nekünk, hogyan történt a meghívás?

– Egyik reggel felhívott, hogy idejönne néhány órára.

– Mire Ön?

– Mondtam neki, hogy most nem alkalmas az időpont, mert nagyon el vagyok foglalva.

– Erre Putyin?

– Erre Putyin azt mondta, hogy szerinte ez a mostani időpont nagyon alkalmas.

– Meggyőzte Önt?

– Igen. Engem érvekkel mindig meg lehet győzni.

– Elmondaná miniszterelnök úr, hogy miért jött Putyin Budapestre?

– Szereti a dzsudót, ő a szövetség tiszteletbeli elnöke.

– És ezért utazott Budapestre?

– Ja. Illetve, da.

– Megtudhatnánk, hogy milyen nyelven beszélgettek?

– Ő oroszul beszélt, én magyarul bólogattam.

– Mindenben egyetértettek?

– Ezt azért nem mondanám. Mikor befejezte, hogy mit vár el tőlünk Paks ügyében, közöltem vele, hogy mi erős és büszke európai nép vagyunk.

– Mire Putyin?

– Közölte velem, hogy ezt ő leszarja.

– Mire Ön?

– Nézze, a politika időnként arról szól, hogy engedni kell a tárgyalópartnernek.

 – Vagyis?

– Tudomásul vettem, hogy le vagyok szarva.

V & V

– Szép ez a város, Viktor.

– Örülök, hogy tetszik, Vlagyimir.

– És mondd csak Viktor galambocskám, emberek is laknak Budapesten?

– Hogyne laknának, Vlagyimir. Majdnem kétmillióan.

– Egyet sem láttam közülük, Viktor.

– Kiürítettük a környező utcákat, Vlagyimir. Még a csatornafedeleket is lehegesztettük.

– A csatornafedeleket? Már mér’?

– A biztonság kedvéért, Vlagyimir.

– Ti ennyire nem bíztok bennem, Viktor? Azt hiszitek, hogy kárt teszek az emberekben és ellopom a csatornafedeleket?

 

Hollandia – országismertető

Államformája: Operettország. (Deutsch Tamás szíves közlése.)

Közjogi méltóságok: Áder János több halat fogott, mint a holland királynő.

Kulturális élet: A hollandok több ügyes, de valójában nem túl színvonalas festőt adtak a világnak, Rembrandt például kevésbé volt jelentős művész, mint Németh Szilárd, míg Van Gogh ecsetkezelése jócskán Semjén Zsolt szellemi nagysága mögött kullog.

Irodalmi élet: elhanyagolható, a legismertebb holland vers egy ismeretlen költő Petőfi-átirata. Az Augusztus végén című költeményt számos nyelvre próbáltak már lefordítani, de egyik kísérlet sem járt sikerrel. Egyedül magyar fordítása van, amely így hangzik: Még nyílnak a völgyben a holland virágok, /De már nem sokáig, mert úgy kiirtom mindet, mintha fák volnának a Városligetben.

Tudományos élet: Hollandiában nincs tudományos élet, az utolsó filozófusuk Spinoza volt, ám az ő munkássága is jelentősen eltörpül Kósa Lajos tudományos teljesítménye mögött.

Életszínvonal: Hollandiában nagyon alacsony az életszínvonal, a most távozó budapesti holland nagykövetnek például sokkal kisebb háza van, mint Szijjártó Péter magyar külügyminiszternek.

Földrajz: Hollandia jóval alacsonyabb, mint Magyarország, a folyók rövidebbek, a tavak sekélyebbek és a völgyek is kevésbé mélyek, mint nálunk.

Városok: Hollandia fővárosa Trianon.

Beszélt nyelvek: a hollandok semmilyen nyelven nem beszélnek, ily módon sem egymással, sem más népekkel nem képesek kommunikálni. Egyetlen ismert nyelvjárásuk a kokain, amely nem beszélt, hanem holt nyelv, és már olyan régen kihalt, hogy írásos formája nem is létezik, ezért szájhagyomány útján terjed.

Sportélet. A holland futball csapnivalóan gyenge, a magyar válogatott sokkal jobb, mint a holland nemzeti tizenegy. Kivéve, amikor egymás ellen játszanak, mert akkor a hollandok nyernek 8-1-re.

Társadalom: Hollandiában a bíróságokon dolgozó nők hetente csak négy bugyit viselnek, szemben a magyarokkal, akiket heti öt bugyi viselésére kötelez az arculati kézikönyv.

Ha már a sztár is fél, akkor nagy baj van

Stohl Andrással közöl nagyinterjút a Magyar Narancs. Szó esik ebben az ilyenkor szokásos dolgokról:  szerepekről, magánéletről, pénzről. És még valamiről, amiről színészek, sztárok csak igen ritkán beszélnek. Arról, hogy milyen mostanában Stohl András közérzete. Nem szakmailag a színházban, vagy odahaza, a magánéletben. Hanem ott, hogy mi is élünk: Magyarországon.

Stohl Andrásnak nem jó a közérzete. Irigyli is Schilling Árpádot, amiért neki van bátorsága – ahogy Stohl fogalmaz – kiabálni.

Stohlnak elmondása szerint nincs ehhez bátorsága, és nagyon nem szereti ezt a helyzetet. Azt, hogy elültették benne a félelmet. Benne, akinek, mint mondja, az az imázsa, hogy férfias, macsó, szókimondó. Nincs jóban emiatt magával, nem tud megbékélni azzal, hogy vele ezt megcsinálták.

„A közérzetem afelé visz, hogy

előbb-utóbb én is kimegyek az utcára.

Egyszerűen nem értem, hogy amikor nap, mint nap egyre több dolog derül ki a politikusok és a barátaik ügyeiről, hogyan lehetséges, hogy minden csak két-három napig téma, aztán elfelejtjük, mint egy bulvárhírt.”

Elmondja még, hogy az Alföldi Róbert rendezte Hegedűs a háztetőn musical producerét, Rosta Máriát több vidéki városból is felhívták, hogy

nem hajlandók olyan cikket közölni, amelyikben Alföldi Róbert neve szerepel.

Milyen világ ez már, kérdezi az interjú végén Stohl.

Stohl András néhány hete a fuhu.hu-nak adott interjúban is azt mondta: nem mennek jó irányba a dolgok.

Milyen világ ez már? Ahol van újság, amelynek kiadója megengedheti magának, hogy Magyarország egyik legismertebb művészének a nevét ne írhassák le az újságjában.

Milyen alapon? Milyen jogon?

Önmagában már ez is megérne egy misét. De

van az ügynek más vetülete is.

Olyan, amely csak látszólag nem kötődik ahhoz, hogy Stohl András miként érzi magát ebben a Fidesz által nekünk álmodott szép új világban.

Akik olvassák a FüHü cikkeit, igen gyakran egy más lapokban is előforduló mondatrésszel is találkoznak. „X-hez közeli forrásaink szerint.”

Nem arról van szó, hogy az újságíró a hasára ütött, és a saját feltevését információként tálalja az olvasónak. Amikor a FüHü, vagy gyakran a Magyar Narancs azt írja egy információ forrásaként, hogy az valakihez közeli körökből származik, akkor az olvasó biztos lehet benne, hogy e mögött adatközlőként konkrét emberek állnak. Nevük van, arcuk, személyiségük. Életük is van ezeknek az embereknek, családjuk és munkahelyük.

Ez utóbbit pedig nagyon nem szeretnék elveszíteni. És

ez nem gyávaság a részükről, hanem a valóság ismerete.

Ilyen világban élünk, ilyen világot teremtettek nekünk azok, akik mertek nagyot álmodni.

Persze, mi, többiek is benne vagyunk. Mert hagytuk, hogy ilyenné tegyék Magyarországot. Olyan hellyé, ahol az ország egyik legismertebb színésze kénytelen bevallani, hogy fél.

Aztán persze mégis elmondja a véleményét. Mert aki azt mondja, hogy olyan országban él, ahol tart attól, hogy elmondja, amit gondol, az sokat elmondott a közállapotokról.

Az idősebbek még emlékeznek azokra a kínos telefonbeszélgetésekre, amikor az egyik fél azt mondta másiknak: ez nem telefontéma. Már ma sem mondunk el mindet telefonon, és a helyzet nem javul, csak rosszabb lesz.

Milyen világ ez már, kérdezhetnénk Stohl András nyomán.

Kérdésben a válasz.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!