Kezdőlap Szerzők Írta Föld S. Péter

Föld S. Péter

689 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Közérdekű magánvélemény arról, miért nem jó az előválasztás az ellenzéknek

Az, hogy előválasztáson döntsék el, hogy ki legyen jövő ősszel a regnáló főpolgármester, Tarlós István kihívója, nem jó ötlet. Jó ötlet lehetne, mert van, ahol bevált és hosszú idő óta működik, de nem itt és nem most. Az alábbiakban megpróbálom összegezni, mi szól mellette, és mi az ellen, hogy egy előválasztásnak nevezett procedúra során válasszák ki Tarlós főpolgármester ellenzéki kihívóját.

Abból kell kiindulni, hogy Budapesten az ellenzéknek van esélye Tarlóssal és a Fidesszel szemben. A budapestiek nagyobb része nem kedveli a Fideszt és a kormánypárt fővárosi helytartóját, Tarlós főpolgármestert. Aki az elmúlt időszakban számtalanszor igyekezett bizonygatni, hogy ő, ha kell, Budapest érdekében még a miniszterelnöknek is nekimegy, ám végül mindig kibújt a szög a zsákból.

Tarlós ellen tehát van valódi esély, különösen abban az esetben, ha tényleg csak egyetlen ellenzéki jelölt indul vele szemben. Ez biztosan nem fog megvalósulni, az LMP és a Jobbik minden bizonnyal Puzsér Róbert személyében saját versenyzőt küld a ringbe. Olyan jelöltet, aki maga mondta, hogy nem tartja magát esélyesnek Tarlóssal szemben. Puzsér nem akar főpolgármester lenni, csak főpolgármester-jelölt. Puzsér tehát nagy valószínűséggel el fog indulni a főpolgármesteri székért – vele kapcsolatban csak az kérdés, hogy egy másik ellenzéki jelölt fogja jobban legyőzni, vagy a jelenlegi főpolgármester, a Fidesz támogatásával induló Tarlós István.

Az előválasztás előnyei

Az előválasztás demokratikus intézmény, mert szinte minden a választók szemei előtt játszódik. Ily módon erősíti a választók bizalmát, lám, nekem is van beleszólásom, nemcsak az urnák előtt, de már most is számít a véleményem.

További előny, hogy a választók megismerhetik a jelölt-jelöltek programját. Már persze azok, akiket ez érdekel közülük. A legtöbb ember ugyanis nem programokra, hanem személyekre, vagy pártszimpátia alapján szokott szavazni. Ettől még persze a programok fontosak, olyannyira, hogy szükséges, de nem elégséges minimumnak tekinthetők.

Az előválasztás azt is erősíti a választókban, hogy itt nem mutyi, hanem valódi verseny van. Persze, ez csak azok számára szempont, akik fontosnak tartják a közélet tisztaságát, és nem legyintenek automatikusan, hogy a politika úgyis mocskos dolog, nem lehet, és ezért nem is szokták tisztességesen csinálni.

Az előválasztás legnagyobb előnye, hogy elvileg, ha nem feltétlenül a legjobb, de a legesélyesebb jelölt szállhat szembe a Fidesz emberével, Tarlós főpolgármesterrel. Olyan embert lehet ily módon találni, akire a szavazók viszonylag nagy százaléka voksol majd, esélye van tehát leváltani a jelenlegi városvezetőt.

Az előválasztás hátrányai

Az előválasztásnak számos hátránya is van, vélhetően jóval több, mint amennyi haszon származik belőle. Az egymásnak feszülő pártok és emberek azt a látszatot kelthetik a sokévnyi veszekedős közélettől megundorodott polgárokban, hogy na, ezek már megint egymásnak esnek. Vagy, ha nem is veszekszenek, vitatkoznak.

De inkább veszekszenek. Mert az előválasztás arról is szól, hogy mindegyik jelölt győzni akar. Nemcsak Tarlóst szeretné legyőzni a végén, de előtte még a sajátjait, vagyis, az ellenzéki riválisokat.

Nyilván, de legalábbis remélhetőleg, lesznek olyanok, akik az előválasztás során visszafogják magukat, és csakis a szakmai részre koncentrálnak. Hogy mit kezdenének Budapesttel, hogyan tennék szebbé, jobbá, gazdagabbá. Magyarul: élhetőbbé. Mások azonban, akik ettől eltérő személyiségek, óhatatlanul is ellenfeleik személyével foglalkoznak. A múltbeli bűnök felemelgetésével, a politikai bakikkal, esetleges árulásokkal – széles a skála.

A végén a győztes – még csak az előválasztás győzteséről beszélünk – sem örülhet felhőtlenül annak, hogy nyert. Lehet, hogy több szavazatot kapott, mint ellenfelei, de közben súlyos sebeket is kapott, mindenféle rendű és rangú mocskolódások formájában. Vagyis, azok a választók, akik még ingadoznak a Fidesz és az ellenzék jelöltje között, egy sor negatív információt szereznek arról, akire végül szavazniuk kellene. Ez sokakat elbizonytalaníthat, és távol tarthat a szavazástól, miközben Tarlósról csak az ellenzék megmaradt sajtója és igen korlátozott propagandaeszközei fognak kritikus véleményeket közölni.

Már ez is elég nyomós indok az előválasztás ellen, de van még valami, ami talán még ennél is többet nyom a latban. A Fidesz, magyar viszonyok között korlátlannak mondható anyagi erőforrásai révén bármilyen célra, gyakorlatilag bármennyi pénzt képes mozgósítani. Kormánypárti segítők ezreit állíthatja csatasorba annak érdekében, hogy meghekkelje, megtrollkodja az előválasztást, vagyis, hogy egy olyan jelölt győzelmét segítse elő, aki esélytelen, vagy csak kevéssé esélyes Tarlóssal szemben. Végső soron még azt is el lehet képzelni, hogy megfelelő anyagiak bevonásával akár egy ma még teljesen ismeretlen jelöltet is „kinevezhetnek” Tarlós főpolgármester kihívójának. Elég ehhez néhány milliárd forint, és máris olyan jelölt áll a jelenleg főpolgármesterrel szemben, aki nem az ellenzéki szavazók, hanem a Fidesz bizalmát élvezi, és az ő érdekeiket képviseli.

Szerintem ez mindennél nagyobb érv az előválasztás ellen. Persze, meg lehet írni a korlátozott lehetőségekkel bíró nem kormánypárti médiumokban, hogy az illető jelölt valójában nem az ellenzék jelöltje, a közvélemény befolyásolására azonban a kormánynak jóval több lehetősége van, mit az ellenzéknek.

Jelenlegi állás szerint a két ünnep között kezdődik – ennél szerencsétlenebb időpontot nehéz lett volna találni – majd januárban folytatódik a regisztráció az előválasztásra. Ez utóbbi is igen necces időpont, az emberek többsége ilyenkor még a karácsonyt és a szilvesztert igyekszik kiheverni, nyalogatják a sebeiket, jó esetben várják, hogy tavasz legyen.

Mi a megoldás?

Szerintem nem az előválasztás a megoldás ahhoz, hogy Tarlós főpolgármesternek hiteles, komolyan vehető, a győzelem esélyével induló ellenfele legyen. Az LMP-vel és a Jobbikkal ebben az esetben nem kell, mert nem lehet számolni – nekik már megvan a jelöltjük és várhatóan nem fognak közösködni a baloldali ellenzéki pártokkaL Utóbbiak ezért azzal tennék a legtöbbet Tarlós és a Fidesz legyőzéséért, ha a januárt azzal töltenék, hogy egymással tárgyalnának egy jó, esélyes jelöltről. Bár talán szokatlan számukra, de nagyon zárt ajtók mögött, úgy, hogy ezekről a megbeszélésekről egyetlen szó, egyetlen hang se szivárogjon ki. Senki se nyilatkozzon, súgjon senkinek, egészen addig, míg fel nem száll a fehér füst. Ha lesznek találgatások a sajtóban, ezekre nem kell semmit reagálni.

Tudom, ez nehéz, gyakorlatilag lehetetlen. Pedig ez a feladat: hogy január végén, vagy február elején egyetlen jelöltet mutassanak be a közvéleménynek, mondván: ő lesz az ellenzéki pártok jelöltje Tarlós főpolgármesterrel szemben.

Bízni kell az ellenzéki szavazók okosságában és értékítéletében. Döntő többségük megérti, hogy miért kell az így kiválasztott jelölt mellé állni.

Az itt leírtak szigorúan az én magánvéleményemet tükrözik. Lehet vele és velem vitatkozni.

Megvan, hol bujkál Gruevszki

Most már, hogy két napja áll a bál, és mindenki Nikola Gruevszkit keresi, elárulhatom, hogy nálunk bujkál, a mi lakásunkban. Nem tudom, hogy került ide, de egyszer csak ott állt az ajtóban a volt macedón miniszterelnök. Azt mondta, hogy éhes és szomjas, emellett fázik, és mindenből nagyon elege van. Megkérdezte, hogy nem húzhatná meg magát néhány napra nálunk.

Először nem akartuk befogadni, kinek hiányzik a lakásából egy volt macedón miniszterelnök, de aztán, bevallom, megszántam. Különösen, mikor elmondta, hogy a hazájában üldözik a Soros-hordák, egyetlen nyugodt perce sincs tőlük.

Mondtam neki, úgy hallottam, hogy valami Mercedest vetetett a belügyminiszterével 600 ezer euróért, mire azt válaszolta, hogy ez nem igaz. Olyan őszinte tekintettel nézett rá, hogy el kellett hinnem, hogy nem igaz – ha igaz lenne, hogy bűnöző és gazember, biztosan megmondta volna azt is. Azért még megkérdeztem, nem akar-e Orbán Viktor valamelyik házában bujkálni, tágasabb mint a mi lakásunk, és az ellátás is jobb, mint nálunk, de elhárította azzal, hogy ott már laknak nők, jelesül Róza és Flóra, mit keresne ő közöttük.

Ekkor néztem meg alaposabban, mondjuk, előbb is feltűnhetett volna, hogy női ruhában van. Meg is kérdeztem, hogy talán gender szakos volt valamelyik macedón egyetemen, de csak sejtelmesen mosolygott és nem mondott semmit. Ebből arra következtettem, hogy komoly oka lehet annak, hogy női ruhába öltözött, talán azt akarta, hogy Orbán Viktor kezet csókoljon neki, mert a magyar miniszterelnökről köztudott, hogyha meglát egy női kezet, azonnal kisztihandolni támad kedve.

Próbálkoztam még Szijjártó Péterrel, mondtam a Gruevszkinek, hogy a külügyminiszternek is szép nagy házikója van. Fotót is tudok mutatni róla, 167 millió forintba került a dunakeszi kulipintyó, de ez a fejétől a talpáig becsületes ember, aki nemrégiben még Macedónia miniszterelnöke volt, összevonta a szemöldökét, alig tudtam megnyugtatni, hogy szó sincs korrupcióról, a Szijjártónak a szülei egy dolgos élet megfeszített munkájának a verejtékével kapargatták össze a rá valót, hogy külügyminiszterként dolgozó fiacskájuknak legyen hol fogadnia a jeles külföldi vendégeket.

Láttam a Gruevszkin, hogy megnyugodott, de ezzel együtt visszautasította az ajánlatot. Nem menne Dunakeszire, mondta, jó lesz neki nálunk is, csak néhány napról lenne szó, utána eltűnik, mint a kámfor, még nem tudja, hogy hova megy, de nem fog sokáig alkalmatlankodni.

Így hát befogadtam a lakásomba ezt a Gruevszkit, nem volt mögötte semmi sanda szándék, tényleg megsajnáltam, annyira szerencsétlenül nézett ki, ha tényleg keresik az urak, nálam megtalálják.

Varga Misi és a hozamvadász spekulánsok

„Az utolsó 48 órában tömeges volt a szerződéskötés. Ebből is látszik, hogy sok esetben nem lakáscélú, hanem spekulatív volt az igénybevétel, hozamvadász szempontok érvényesültek. Amikor sokan, tömegesen próbálnak egy 30 százalékos állami támogatást igénybe venni, akkor azt nem feltétlenül lakásfelújításra akarták felhasználni…”

Ezt nyilatkozta Varga Mihály pénzügyminiszter, ami egyfelől már csak azért is nehezen értelmezhető, mert a lakástakarék szerződések által biztosított kedvezményeket csak lakással kapcsolatos tevékenységekre lehet felhasználni. Ha egy 82 éves, aktív korában védőnőként dolgozó sertésteleptulajdonos néni gépkocsit akar lízingelni belőle, az illető bank beint neki. Ugyanígy, ha valaki magánrepülőgépen szeretne utazgatni, azt sem engedélyezik. Jó esetben udvariasan elmagyarázzák neki, hogy a lakástakarék nem arra való, hanem arra, hogy lakással kapcsolatos tevékenységet finanszírozzanak belőle. Úgymint vásárlást, felújítást, bővítést.

Talán egyesek számára furcsa és szokatlan, de egykor volt, bűncselekmény miatt elítélt miniszterelnököt sem lehet ezen a lakástakarék szerződések révén kapott kedvezményekből hazánkba menekíteni, zöld határon, útlevél nélkül, női ruhába bújtatva az illetőt – ha valaki ilyennel próbálkozna, figyelmeztetnék, hogy ez törvénytelen, és felszólítják, hogy a továbbiakban tartózkodjék hasonló cselekmények elkövetésétől.

Varga Mihály eddig a mértékadó fideszesek közé volt sorolható,

olyannyira, hogy még a Fidesz politikai ellenfelei közül is sokan Varga Misiként említették. Szakértelmét, józan ítélőkészségét elismerték, és méltányolták azt, hogy nem állt be a kánonba képtelenségeket kiabálni, vagyis, összességében sokak szemében vállalható szakembernek tűnt.

Ez a mostani megszólalása némi zavart okoz ebben a megítélésben, nem tudjuk hova tenni, mert nem is lehet. Aki spekulációt kiált, ott, ahol nincs, arról az emberről azt is feltételezhetjük, hogy más helyzetekben, ahol tényleg spekulálnak – például a forint árfolyamát tudatosan befolyásolva tesznek szert extra nyereségre – ott az illető mélyen hallgat.

Varga Mihály ezzel a mostani megszólalásával kiírta magát a komolyan vehető pénzügyi emberek táborából. Persze, van még lehetősége, hogy visszavonja ezt az állítását, és megkövesse azokat, akiket azért nevezett hozamvadász spekulánsoknak, mert élni szerettek volna az állam által biztosított törvényes és kedvező lehetőséggel.

Budapesten bújtatják Orbán bűnöző barátját

Kedden késő délután Szijjártó Péter még sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta (akarta), hogy Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnök Budapesten bujkál. Folyamatban lévő menekültügyben nem adhat felvilágosítást, tette hozzá a magyar külügyminiszter.

Magyarra fordítva: a hír tehát igaz. Úgy van, ahogyan a korrupcióért két év börtönre ítélt volt macedón elnök a Facebookon írta: Budapesten van és politikai menedékjogot kért.

Nikola Gruevszki nemrég még Macedónia miniszterelnöke volt, de pártja elveszítette a választást, ráadásul egy hangfelvételről az is kiderült, hogy még kormányfőként arra utasította a belügyminisztert, hogy – jogellenesen – szerezzen a számára egy 600 ezer eurós Mercedest. Miután erre fény derült, nyomozás indult, melynek végén a volt miniszterelnököt két év börtönre ítélték. November 8-án kellett volna bevonulnia a büntetésvégrehajtási intézetbe, ám ő ehelyett, ki tudja, hogyan, Magyarországra szökött. Hogy miként sikerült átjutnia az igen szigorúan őrzött határon, kik segítették az illegális határátlépésben – egyszer talán erre is fény derül. Repülőn nem jöhetett, mert az útlevelét bevonták a macedón hatóságok, valószínűbb, hogy a zöld határon érkezhetett, embercsempészek, vagy mások segítségével.

Nikola Gruevszki, ha nem Orbán barátja lenne, hanem egyszerű, csóró menedékkérő, most a tranzitzónában várakozna, mostoha körülmények között, zord határrendészek társaságában. Nikola Gruevszki azonban Orbán Viktor magyar miniszterelnök politikai szövetségese volt, Orbán kampányolt is az érdekében a macedón választáson – igaz, sikertelenül, mert Gruevszki és pártja megbuktak, a volt miniszterelnököt pedig elítélték.

Már ez is igen necces, de legalább ennyire izgalmas, hogy Nikola Gruevszki miért épp a magyar kormánytól vár segítséget. Miért gondolja egy köztörvényes bűnért elítélt ember, hogy nálunk majd szépen elrendezik az ügyét, nem kell felelnie semmiért, mert politikai menedékjogot adnak neki. Miben reménykedik, amikor hivatalosan semmiben sem reménykedhet. Nem egy halálos ítélet elől menekült hozzánk, de még csak nem is életfogytig börtön vár rá. Ráadásul hazája, Macedónia, a hivatalos besorolás szerint biztonságos országnak számít, mint ahogyan a velünk szomszédos Szerbia is az, oda is visszatoloncolhatnák a magyar hatóságok.

Miből gondolhatja Nikola Gruevszki, hogy nálunk menedékjogot kap? Miért nem Romániát választotta, Bulgáriát, vagy valamelyik más, hazájához közeli országot. Lehet, azért, mert nem bízik abban, hogy ezekben az országokban az ő szempontjából kedvezően bírálják el a kérelmét. Egyedül Magyarországban bízhat, mert a miénk jó ideje olyan ország, ahol gyakorlatilag bármi megtörténhet. Az is például, hogy egy politikai ellenlábast vádemelés nélkül több mint egy éve börtönben tartanak, a zárkájában tartott könyvek száma, majd a borostája miatt vegzálják, miközben a miniszterelnök veje ellen – hiába a 13 milliárd forintos károkozás – a Nemzeti Nyomozó Iroda megszünteti a nyomozást.

Ez az az ország, ahol a miniszterelnök kötélbarátjának magánrepülőgépén utazik kedvenc futballcsapata meccseire, egy miniszter helikopteren megy lakodalomba, egy másik – volt – miniszter 80 éves, aktív korában védőnőként dolgozó mamája gondol egyet, és sertéstelepet vásárol, majd a malacok mellé méregdrága, márkás autókat lízingel.

Ilyen hely lett Magyarország. Ahol ugyan gyűlölik a menekülteket, ám ha az illetőnek van pénze és a csókosok számára milliókat fialó letelepedési kötvényt vásárol, akkor szabadon mozoghat és üzletelhet Magyarországon, valamint a magyar kormány által rendre szidalmazott Európai Unió területén.

Ez egy olyan ország, ahol semmi sem az, aminek látszik. A bűnt nem üldözik, hanem pártolják, az elesetteket, a szegényeket nem segítik, hanem ócsárolják. Ebben az országban igyekszik oltalomra lelni a korrupcióban vétkes volt macedón miniszterelnök – Orbán Viktor barátja, harcostársa és szövetségese. Hivatalosan ugyan semmi sem indokolja, hogy a kérelmét pozitívan bírálják el a magyar hatóságok, de a meccs messze nincs lefutva. Láttunk mi már karón varjút, vagyis az is benne van a pakliban, hogyha másként nem megy, Gruevszki magas rangú magyar barátai megcsinálják majd okosba.

Orbán: Már a miniszterelnök sem mondhatja el a véleményét?

– Miniszterelnök úr, köszönjük, hogy fogadott bennünket.

– A sajtó előtt mindig nyitva áll az ajtóm. A magyar emberek tájékoztatása mindennél fontosabb.

. Nem bánja, ha néhány, hogy úgy mondjam, keményebb kérdés is felteszünk?

– El is várom. Mi másról kellene beszélnünk, mint arról, ami az embereket érdekli.

– Köszönjük. Tehát az első kérdés: mit szól hozzá miniszterelnök úr, hogy ilyen szép az idő?

– Magyarország nemzetközileg egyre jobban elszigetelődik. A demokratikus országok vezetői szóba sem állnak velünk, csak néhány diktát…

– De miniszterelnök úr…

– Ami pedig a hazánkat fenyegető mingránsokat illeti: nincsenek ilyenek. Mi találtuk ki a Habonnyal az egészet…

– Látom, miniszterelnök úr vicces kedvében van. Ironizálni tetszik…

– Eszem ágában sincs viccelődni. Szomorú, ha egy ország miniszterelnöke idáig süllyed. Hogy gyűlöletet szít mások ellen. Ellenséget keres, ott is, ahol nincs. Milliárdokat költ uszító kampányra, propagandára, ahelyett, hogy az ország valós problémáival foglalkozna.

– Itt valami félreértés lehet. Miniszterelnök úr, az Ön sajtósa egészen más választ küldött nekem erre a kérdésre… De evezzünk más vizekre.

– Evezzünk. Először egy bohócot jelöltem köztársasági elnöknek…

– Schmitt Pálra méltóztatik gondolni?

– Igen. Találtam egy bohócot, akinek a múltja és a jelene is vállalhatatlan. Nagyon szórakoztató volt, gyakran megnevettetett.

– Ön szórakozott a köztársasági elnökön?

– Plagi bácsin? Igen. Ha tudná, milyen fárasztó egy kormányt vezetni. Hát még egy országot. Nagyon stresszes. Kell valami, hogy az ember kieressze a feszkót. Ha tudná, mennyit röhögtünk a Szijjártóval ezen a Schmitten…

– Szijjártóval?

– Persze. A Peticicán pedig a Lázárral együtt röhögtünk. Hogy mekkora nagy bazi házat vett magának Dunakeszin 167 millióért. Azt mondta, hogy a szülei egy élet verejtékes munkája…Kifeküdtem a röhögéstől…A Lázáron meg a Rogánnal röhögtünk. A londoni luxusútja… Milyen hülyén nézett ki, amikor magyarázkodott. Hát, az tényleg egy jó történet volt.

– Önök, miniszterelnök úr, Rogán Antallal együtt szórakoztak egy másik miniszter rovására?

– Várjon, még nincs vége… van egy papírzsebkendője, könnybe lábadt a szemem a röhögéstől… Szóval, a Rogánon pedig a Matolcsyval szórakoztunk. Hogy hetente nőtt egy szobával a lakása…Aztán az a helikopteres történet. Hát, ezt nem tényleg nem lehet kibírni… De a legviccesebb a Semjén volt. Egy törpepárt fősenkije, aki Svédországban háziasított rénszarvasra vadászik… Bocs, hátba tudna verni néhányszor? … Ha rossz napom van, mindig erre gondolok, és minden bajom elfelejtem.

Miniszterelnök úr, jól van? Ne hozassak egy pohár vizet?

– Egy pálinkát mondjuk, azt felhajtanék, ha lenne hozzá szotyola…

– Miniszterelnök úr, ezt a beszélgetést nem adhatjuk adásba.

– Nem? Én eddig úgy hittem, hogy Magyarországon sajtószabadság van. Milyen ország az, ahol már a miniszterelnök sem mondhatja el a véleményét?

Velünk van a baj, választókkal

Minden politikus és politikai párt azt mondja, hogy a nemzetet fogja szolgálni. Felvirágoztatja az országot, lakóinak életét jobbá teszi. Soha még senki nem állt elő olyan programmal, hogy szavazzanak rá, mert ő majd tönkre teszi az országot. Lebontja a jogállamot, növeli a korrupciót, padlóra küldi az egészségügyet, az oktatást.

Senki nem azt ígéri, hogy megválasztása esetén lopni fog és csalni. Helyzetbe hozza családtagjait, rokonait és üzletfeleit, és a nemzet javait, szétosztja a csókosok között.

És a dolog azért működik, mert mindig lesznek elegen, akik elhiszik, hogy a jelölt tényleg a nemzetet fogja szolgálni. Felvirágoztatja az országot, lakóinak életét jobbá teszi. Eszükbe sem jut, hogy akire szavaznak, tönkre fogja tenni az országot. Lebontja a jogállamot, növeli a korrupciót, padlóra küldi az egészségügyet, az oktatást. Lopni fog és csalni, családtagjait, rokonait és üzletfeleit hozza helyzetbe, az ország javait pedig szétosztja a csókosok között.

Az emberek rendre megszavazzák azokat, akikben aztán csalódnak. Lehet, le kellene váltani az embereket és olyanokat választani helyettük, akik nem azokra szavaznak, akik tönkre teszik az országot. Lebontják a jogállamot, növelik a korrupciót, padlóra küldik az egészségügyet, az oktatást. Lopnak és csalnak, helyzetbe hozzák családtagjaikat, rokonaikat és üzletfeleiket, az ország javait pedig szétosztják a csókosok között.

Vagyis, velünk van a baj, emberekkel. Ha nem olyanokat választanánk, akik tönkre teszik az országot, lebontják a jogállamot, növelik a korrupciót, padlóra küldik az egészségügyet, az oktatást, mindemellett lopnak és csalnak, családtagjaikat, rokonaikat és üzletfeleiket hozzák helyzetbe, az ország javait pedig szétosztják a csókosok között, jobb lenne az életünk.

Tessék minket leváltani!

Sorostalanság

Még mindig és már megint Soros a soros. Nincs jobb, mert nála hatásosabban senkivel sem lehet ijesztgetni a magyarokat. Talán még a migránsok rúghatnának labdába, de hát, mint tudjuk, mögöttük is Soros áll. Ő pénzeli a migránsokat, utaztatja az Orbán-kormány ellen tüntető magyarokat repülőgéppel. Egy közel 90 éves, magyar-amerikai milliárdos az első számú közellenség, akinek egyébként az a legfőbb bűne, hogy a Fidesz jelenlegi vezetőit ösztöndíjakkal segítette, taníttatta. Tegye próbára tájékozottságát az  alábbi teszttel, amely csupán egy szerény adalék, mondhatni, a jéghegy csúcsa.

 

  1. Melyik magyar politikus volt 1988 áprilisától a Soros Alapítvány pénzéből gründolt Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa? Ki volt az, aki 1989 szeptemberétől az alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Pembroke College-ben az angol liberális filozófia történetét tanulmányozta?
    Orbán Viktor (1), Andy Vajna (2), L. I. Brezsnyev (X).
  2. Melyik magyar politikus tanult Soros-ösztöndíjjal tanult az Oxfordi Egyetemen 1986–87-ben?
    Kun Béla (1), Szájer József (2), Angela Merkel (X).
  3. Ki az a volt külügyi államtitkár, aki 1988–89-ben ösztöndíjasként politikaelméletet hallgatott az oxfordi St. Antony’s College-ban?
    Barack Obama (1), Németh Zsolt (2), Rákosi Mátyás (X).
  4. Orbán melyik korábbi főtanácsadója nyert hároméves kutatási ösztöndíjat a Soros Alapítványtól, hogy a magyar zsidóság XX. századi történelmét tanulmányozza ­1985-ben?
    Schmidt Mária (1), Schmitt Pál (2), Recep Tayyip Erdoğan (X).
  5. Ki az a jelenlegi parlamenti házelnök, aki 1987–1988 között Soros-ösztöndíjjal kutathatta a közép-európai társadalmi mozgalmakat?
    Nicolae Ceaușescu (1), Kövér László (2), Kim Dzsong Un (X).
  6. Melyik magyar politikus volt hallgatója annak a részben Magyarországon, részben Angliában működő 6 hónapos menedzseriskolának, amelyet kifejezetten a Fidesz és az SZDSZ ifjú reménységei számára szerveztek?
    Gerő Ernő (1), Deutsch Tamás (2), Benjamin Netanjahu (X).
  7. Melyik magyar kormányszóvivő tanult 1994 és 1995 között Soros-ösztöndíjjal Oxfordban a The Queen’s College-ban?
    Kovács Zoltán (1), Kósa Lajos mamája (2), Todor Zsivkov (X).

A helyes megfejtőket kisorsoljuk.

„Minek nekünk az öreg zsidó akkor?”

Meg szoktam védeni Orbán Viktort. Ismerőseim, barátaim közül ugyanis sokan azt állítják, hogy Orbán antiszemita. Vitatkozom velük, mert szerintem ez nem igaz.

Úgy gondolom, és már hosszú évek óta ez a véleményem, hogy Orbán rosszabb annál, mintha antiszemita lenne. Orbán populista, ami ebben az esetben – pontosabban, az ő esetében – azt jelenti, hogy számára a hatalom mindennél fontosabb, ennek megszerzése és megtartása érdekében bárkivel képes alkalmi szövetségeket kötni.

Adott esetben szélsőségesekkel, kirekesztőkkel, antiszemitákkal is.

Mindennek csak látszólag mond ellent, hogy a miniszterelnök időnként „lenyilatkozza”, hogy Magyarországon zéró tolerancia van az antiszemitizmussal szemben, hogy nálunk él Közép-Európa legnagyobb zsidó közössége, ráadásul minden más országnál nagyobb biztonságban.

Ez azonban csak az egyik oldal, a mérleg másik serpenyőjében ott a kormányzati hátszéllel erősített Horthy-kultusz, a Szabadság téri emlékmű és a Sorsok Háza körüli történelemhamisítás. Nem beszélve a milliárdokba kerülő és mindmáig tartó Soros elleni kampányról. Nemrég még a zsidó származású magyar-amerikai milliárdos fotójával volt tele az ország számos plakáthelye, s bár a hivatalos cél nem az volt, hogy Soros zsidó voltát hangoztassák, „mellékszálként” ez is jól funkcionált, mert mindenki tudta, hogy miről van szó.

Egy nyári Fidesz frakcióülésen Gulyás Gergely állítólag feltette a kérdést: ha nem ártott a Fidesznek, amikor a vizes világbajnokság idején eltűntek a Sorost ábrázoló és őt kritizáló plakátok az utcákról, akkor a vb után, amikor elmentek a külföldi sportolók és szurkolók, miért kell újrakezdeni a kampányt ellene? „Minek nekünk az öreg zsidó akkor?” – kérdezte Gulyás. Mire Orbán: „Mi is gondolkoztunk ezen elvtárs, de augusztus van és semmi nem jutott eszünkbe helyette, marad a Soros”.

Mindez alátámasztja, amit az elején írtunk: hogy Orbán és a Fidesz, valamint az általuk fémjelzett kormány nem utálja, csak használja Sorost, és az antiszemita kártyát. Ráadásul úgy, hogy közben mossák kezeiket: ők soha egyetlen szóval nem utaltak Soros zsidó származására, arról pedig, hogy ki mit gondol róla, ők tényleg nem tehetnek. Magyarországon szólásszabadság van, és mindenki azt, gondol, amit akar.

Sunyi és alattomos hozzáállás ez, nem kell különösebben okosnak lenni ennek belátásához.

De van ennek a történetnek egy másik olvasata is. Amíg a Fidesznek volt egy Simicskája, aki – stílszerűen szólva – Orbán pártjának éceszgébereként is funkcionált, addig csak úgy sorjáztak az ötletek. Nem mondanánk, hogy ezek tisztességes, korrekt ötletek voltak, épp ellenkezőleg – de a Fidesz szempontjából igen hasznosnak bizonyultak. Amióta nincs Simicska, az elvtársak nem tudnak újat kitalálni a gyűlölet fokozására. Maradnak a migránsok és mögöttük Soros, őt lehet felelőssé tenni minden gonoszságért, a magyarság elleni támadásokért. Ő akarja tönkre tenni a keresztény kultúrát, valamint egykori, őt és sorstársait megtagadó hazáját.

„Minek az öreg zsidó akkor?” A kérdés nem jó, mert így kellett volna föltenni: „Meddig használjuk még az öreg zsidót akkor?” Ebben az esetben a válasz is más lett volna: „Addig elvtárs, ameddig nem találunk helyette mást, akit gyűlölni lehet”.

Ez történt a héten – Nyomozás hiányában megszűnt a bűncselekmény

Most nem arról írnánk, ami nagyot szólt a héten. Vagyis, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást az OLAF jelentés kapcsán az Elios-szal és a cég volt tulajdonosával, Tiborcz Istvánnal szemben. Nem erről írnánk, mert bár sokakat felháborított, írtunk már erről az elmúlt napokban eleget, Itt, és itt. Ja, meg itt is.

Kiderítették, hogy nem történt bűncselekmény. Igaz, a siófoki polgármestert meg sem kérdezték, pedig ő, ahogy hírét vette a nyomozásnak, összekészítette az anyagokat, őriztette, nehogy (saját) lába keljen valamelyik dokumentumnak, hogyha majd jönnek a nyomozók, átadhassa nekik hiánytalanul az összeset.

De nem jöttek a nyomozók, mert ők már mindenki másnál hamarabb tudták, hogy nem történt bűncselekmény. Akkor meg ugye, minek nyomozni.

Nem szabad felelőtlenül szórni az adófizetők pénzét, márpedig egy alapos, mindenre kiterjedő nyomozás sok pénzbe kerül, mely összeget más hasznos célra is lehetne költeni. Stadionra például, vagy, teszem azt, magánrepülőgépre.. Ugye, emlékszünk még, mit mondott Áder János, amikor elősz9r államfővé választották? Azt mondta: száz jó törvényből százat aláír, száz rosszból százat visszaküld. Arról meg már tényleg nem ő tehet, hogy szinte kizárólag jó törvényeket toltak elé aláírásra.

Polt Péter is így lehet, bár ő nem mondta, hogy száz bűncselekményből százat kinyomoz, de ahol nem történt bűncselekmény, ott lezárják a nyomozást, vagy el sem kezdik.

Egyébként pedig idézzük Lánczi Andrást, Orbán Viktor egyik kedvenc ideológusát, aki azt mondta, hogy amit az emberek korrupciónak gondolnak, az Orbánék kormányzásának a lényege. Vagyis, akik ma a kormány intézkedéseit kritizálják, fordítva ülnek a lovon. Azt hiszik, hogy a lopás bűn, miközben csak akkor az, ha csak kevesen lopnak. Attól kezdve, hogy a lopás mindennapos gyakorlattá válik, többé már nem bűn, hanem ujjgyakorlat.

Az is ezen a héten történt, hogy az Alkotmánybíróság kimondta:

jogellenesen vették el a rokkantnyugdíjasok járandóságát. Tudtuk ezt persze nélkülük is, nem kellett ehhez tanult embernek, mi több, alkotmánybírónak lenni, de így mégis sokkal jobb, hogy mostantól jogászilag is ki lett mondva. Igaz, akiket érint, kenhetik a hajukra.

Mindez csak azért érdekes, mert szintén a héten derült ki a közvélemény-kutatásokból, hogy a magyar lakosság több mint hatvan százaléka a Fideszre szavazna. Ez nyilván úgy lehet, hogy a megkárosított rokkantnyugdíjasok és a meg nem segített devizahitelesek közül is sokan a Fidesszel szimpatizálnak. Mert bár elvették tőlük, ami nekik járt, és az ígéret ellenére ott hagyták őket az út szélén, legalább megvédték őket a migránsoktól.

Akiknek persze eszük ágában sincs idejönni hozzánk. Aki még mindig nem érti az összefüggéseket, annak ingyen és bérmentve eláruljuk: ezt hívják politikának.

Meglepően kemény kérdésekkel izzasztották meg Orbánt a közrádióban

Miniszterelnök úr, tudom, hogy kemény a kérdés, amit most fölteszek Önnek, de remélem, nem érti félre, ezért, ha megengedi, és persze, csak akkor, ha nem sértem meg, tehát akkor most venném magamnak a bátorságot, mert a magyar embereket ugyanis érdekli…

– Kérdezzen nyugodtan, bátran, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, nekünk nincs takargatni valónk.

– Szóval, elnézést, ha elsőre barátságtalannak látszik a kérdés, tényleg igyekszem udvariasan fogalmazni, de azért Ön is beláthatja, hogy nem megkerülhető, amiről kérdezni szeretnék. Szóval: Önök tényleg annyira fantasztikusan zseniálisak, mint amilyennek én látom, vagy még ennél is sokkal nagyszerűbbek?

– Az a helyzet, hogy blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, erre a kérdésre akkor tudnék kimerítően…

– Ezek szerint Ön is ugyanúgy gondolja, ahogyan én, vagy esetleg még nálamnál is jóval alaposabban és szakszerűbben?

– Ami az elmúlt időszakot illeti, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, s most elsősorban a bevándorláspártiakra gondolok,  blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, nem utolsó sorban Brüsszelre és az Európai Unióra…

– Ezt értem, miniszterelnök úr, és nem is szeretnék vitába szállni Önnel. Inkább arra kérném, adjon nekünk eligazítást a jövőre nézve, hogy eloszlassa a jelennel kapcsolatos kételyeimet, amelyek persze nem az én kételyeim, mert én csak a mások kételyeit fogalmazom meg, és öntöm szalonképes formába. Az emberek ugyanis, ezt bizonyára Ön is tudja, nem mindig olyan árnyaltan, mondhatni, artikuláltan fogalmaznak Önökkel kapcsolatban, mint én. Szóval, csak azt akartam megkérdezni, hogy ha már most minden olyan jó, mint amilyen, milyen lesz majd akkor, amikor nem olyan lesz, mint most, hanem még a mostaninál is sokkal jobb? Vagy ilyet még korai lenne kérdezni?

– Nem korai, és tekintettel arra, hogy blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, bizonyos szempontból…

– Köszönöm, ez tényleg őszinte szembenézés volt. És tényleg elnézést, ha netán keményebb voltam a kelleténél. De, Ön nyilván tudja, nekünk nem csak az a dolgunk, hogy pártatlanok legyünk és kiegyensúlyozottak, de mindemellett még kérdeznünk is kell időnként. Nem azért, mintha kellemetlenkedni akarnánk, épp ellenkezőleg, de tetszik tudni, ez egy ilyen szakma, hogy nekünk, a sajtó robotosainak, úgy kell tennünk, mintha érdekelne bennünket az, amit Ön mondani méltóztatik. Úgyhogy, köszönöm, hogy minden igényt kielégítően válaszolt a kérdéseimre, s még egyszer, elnézést, de tényleg, és nagyon kérem, ne vegye zokon, ha netán túlságosan is bátorkodtam.

– Ugyan már, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, tényleg élveztem a kérdéseit. Legalább láthatják a nézők, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, hogy mi nem térünk ki a problémák elől, nem menekülünk a felelősségtől…

– Akkor megnyugodtam, és ha nem bánja, lenne még egy utolsó utáni kérdésem. Én tudom, amit Ön is tud, és velünk együtt még sokan, és remélem, egyre többen, mármint azt, hogy minden nagyon jó. De, és ezt most csak kérdezem, nehogy azt tessék hinni, hogy állítom, tehát, ha minden annyira jó, mint amennyire, de az is lehet, hogy még annál is sokkal jobb, akkor mitől van az, hogy mégsem érezzük, hogy nekünk milyen nagyon jó. Nem rólam van szó, mert nekem most nagyon jó, el nem mondhatom, hogy mennyire, itt ülni, szemben Önnel. Persze csak képletesen, dehogy ülök én szembe Önnel, ez csak egy kifejezés, remélem, nem tetszik félreérteni, én, nyilván tudja, én mindig maga mellett ülök. De azért mégis megkérdezném, biztosan nem neheztel meg rám ezért, mert gondolom, nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy itt valami új és nagyszerű dolog van készülőben, ami talán már meg is született.

– Valóban, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, bár a helyzet ennél azért bonyolultabb, s ha lenne rá idő…

– Sajnos most nincs, mert a műsoridőnknek a végéhez értünk. Legközelebb remélem, még a mostaninál is kellemesebb körülmények között beszélgethetünk. És remélem, meg tudja nekem bocsátani, hogy néha talán túlságosan is kibújt belőlem a bennem bujkáló kisördög. De tudja, mi újságírók, különösen itt a közszolgálatban, már csak ilyenek vagyunk: kíváncsiak, néha egy kicsit szemtelenek, de azért alapvetően mindig jót akarunk.

– Blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!