Kezdőlap Szerzők Írta Föld S. Péter

Föld S. Péter

689 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Rezsiforradalom

Petőfi már megjött a rezsicsökkentésből, leült a törzsasztalához, és kért egy unikumot, de az akkor még nem volt feltalálva.

– Oszt mi újság a sógoroknál? – évődött vele Vasvári, aki szintén márciusi ifjú volt.

– Nem Bécsben voltam – válaszolta a költő, aki nem értette a viccet. Pontosabban: értette, de nem szerette. –  A labancokhoz majd a Lázár megy valamikor, amikor mi már nem leszünk. Ott fog forgatni, turbános törököket, koszban és talpig életveszélyben.

– Vásárhelyen vizitáltam. Vizeltem volna, de nem mertem, mert túlságosan világos volt.

Elkomorultak erre mind. Ha a Kossuth nevű nem tartja bennük a lelket, ki tudja, mi történik.

Ekkor érkezett Jókai.

-Soros már csak hatvan kilométerre van Pesttől – mondta – Migránsokat hoz Afrikából és a Közel-Keletről.

Jót nevettek ezen, tudták, úgy hülyeség, ahogy van.

-Nincs is Közel-Kelet. A Kelet távol van – próbálkozott Kossuth.

Igyekeztek lazának látszani, miközben komoly gondok gyötörték őket. Forradalmat akartak csinálni, de nem tudták, hogyan kell. Gondban is voltak emiatt, még egyikük sem csinált soha forradalmat. Jókai kivételével, de utóbb kiderült, hogy nem forradalom volt az, hanem a később róla elnevezett bableves.

Hogyan fogjanak hozzá a forradalomhoz? Kit kell majd kiszabadítani, és honnan?

– Táncsicsot – mondta Petőfi, de lehurrogták.

– Örököltem egy nagyobb összeget – próbálta feldobni a hangulatot Vasvári. – Vagyis, hát nem én, hanem egy német nő. Aki csengeri illetőségű és üzleti kapcsolatban áll a baráti körömmel.

Néztek rá, mint borjú az újkapura.

-Megmagyaráznád? – kérdezte Jókai pikírten.

-Nem.

Petőfi elővette az Erzsébet utalványait, azokat számolgatta.

-Megyek fel Budára, van ott valami vásár, talán jó lesz ez a sok papír valamire.

Így is lett volna, ha nem szólal meg hirtelen Jókai.

Akkor én most megírnám a rezsiforradalom kiáltványát. Az lesz a címe, hogy Áram és forradalom.

-És a gáz? A gáz hol marad?

Ezt már Jókai és Vasvári mondták szinte egyszerre. Mert hát tényleg. A világpiacon megy lefelé az ára, csak a kancellária tartja magasan.

-Hideg volt a tél – jutott eszébe Kossuthnak a mentőötlet – Ezért lesz a téli rezsicsökkentés.

-Nem volt hideg a tél – mondta Petőfi. – Sőt, néhány nap kivételével kifejezetten enyhe volt.

-Nem nyitok vitát Pelikán elvtárs – mondta egy hang, de elküldték az anyjába. – Virág elvtárs, te egy másik történetben szerepelsz. Légy szíves, írd ki magad ebből a történetből.

Aztán a forradalom is kitört valahogy. Nem volt annyira jó, meg nem is tartott sokáig, de lehetett neki örülni, mert a miénk volt az is.

Egyedül Petőfi nem nyugodhatott. Migránsnak érezte magát, mert eredetileg Petrovicsnak hívták.

-Ilyen névvel akár a Puskás Akadémiában is játszhatnál – mondta neki viccelve Jókai.

Ilyen volt mindig ez a Mór, ha csak módjában állt, tréfált. Amikor Petőfi megírta az Akasszátok fel a királyokat! című versét, ez a tréfás kedvű Móric átírta, így: Akasszátok fel a kabátokat!

Pedig ennek még annyi értelme sem volt, mint a téli rezsicsökkentésnek.

Így maradt a 12 pont, az se volt piskóta.

-Követeljük a sajtó szabadságát! – mondta Petőfi.

A cenzúrabizottság erre aztán gyorsan rányomta a pecsétjét, hogy engedélyezi a követelést. Még mindig jobb, mintha pénzt kértek volna az ifjak.

Hát így volt a nagy rezsiforradalom.

Nem az országnak használnak, hanem az országot használják

Ha eddig nem lett volna világos, akkor most még az Elios által telepített lámpák gyér fényénél is az kell, hogy legyen. Mármint, hogy a hatalmon lévők nem az országnak kívánnak használni, hanem az országot használják.

Néhány napos hír, hogy Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke feleségével egy 400 milliós villában lakik. A villa nem az övé, hanem a fia cége tulajdonában van, tőle bérlik Matolcsyék. A jegybankelnök fiának, Matolcsy Ádámnak a cége, egy másik Matolcsy-rokon bankjáról kapott hitelt arra, hogy megvásárolja azt a villát, amelyet aztán apjának bérbe adott.

Amikor néhány évvel ezelőtt Andy Vajna megszerezte a TV2-t, az Eximbanktól kapott hitelt a megvásárlásához. A csatorna amúgy veszteséges volt, de Vajnát ez csöppet sem zavarta, hiszen tudta, hogy a hitelből kifizetett vételár busásan megtérül neki. ha máshonnan nem, hát az államtól kapott hirdetési bevételekből.

A képlet itt is ugyanaz: végy egy veszteséges televíziót, szerezz hozzá kedvező kamatozású hitelt, majd reménykedj abban – nem minden alap nélkül természetesen -, hogy az állam majd segít neked a hitel visszafizetésében.

Hasonlóan történt ez Garancsi István esetében is, aki a Kopaszi-gátnál szerzett meg egy területet. Orbán Viktor miniszterelnök jó barátja lakásokat épít a területen, ami bizonyára igen jól jövedelmező üzletnek bizonyul, hiszen ezzel egyidőben törvény született arról, hogy az állam – amúgy nagyon helyesen – támogatja az otthonteremtést. Vagyis, feltehető, hogy sok új lakásra lesz igény, amiből az is következik, hogy nem lesz nehéz a Garancsiék által épített lakásokat jó áron értékesíteni.

Így segít egy jogszabály a vállalkozón. És akkor ott van Tiborcz István, a miniszterelnök veje, aki az Elios nevű volt cégével korszerűsíthette számos magyarországi település közvilágítását. Az Elios egyik embere már a pályázat kiírásánál is ott lehetett, nem csoda, ha Orbán Viktor vejének a cége nyerte el a megrendeléseket.

A vadászatot kedvelő miniszterelnökhelyettes vadászni jár Svédországba. Az alkalmanként 4-5 millió forintba kerülő kiruccanást egy magyarországi nagyvállalkozó fizeti. Ez a nagyvállalkozó, akinek a többi között hoteljei is vannak, az elmúlt években több mint 500 millió forintnyi támogatást kapott uniós pénzből, és ebbe a büdzsébe az is belefér, hogy évente néhány millióval támogassa a miniszterelnökhelyettes rokonlátogatással egybekötött vadászatait.

Kósa Lajos mostani ügyéről még nem lehet biztosan tudni, mi a valódi mozgatórúgó. A helyzet óránként változik, az látszik a legkevésbé valószínűnek, hogy Kósa – bármennyire is így kívánják beállítani – hiszékenységének köszönhetően csalás áldozata lett.

Ezért írhattuk a cikk elején, hogy a hatalom mai urai lényegében használják az országot. A törvényeket, jogszabályokat a pénzforrásokat mind úgy igazítják, hogy azok számukra minél kedvezőbbek legyenek. Úgy tesznek, mintha itt minden az övék lenne, ha éhesek, benyúlnak a hűtőbe, ha esőt jósol a meteorológia, magukhoz vesznek az előszobából egy esernyőt.

Mindig minden törvényes, hiszen a törvényeket is úgy alakítják, hogy semmi se lehessen törvénytelen.

Jegesmaci

„A helyzet az, hogy soha életemben nem volt se alkalmam, se lehetőségem, se módom arra, hogy jegesmedvét ejtsek el. De ha bárki meghívna egy jegesmedvére, az az igazság, azért az inspirálna. Úgyhogy ha el tudják intézni, akkor egyetlen pont lesz, ami hálával fog kötni a Hír TV-hez, ha egy jegesmedve-vadászatot elintéz nekem.”

Ezt mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, aki a jelek szerint cseppet sem restelkedik, amiért kiderült, hogy helikopterrel ment rénszarvasra vadászni.

Annyi szép állat van még a világon, amit el lehetne pusztítani! Elefánt, zsiráf, víziló. Ezek a vadak sajnálatos módon egytől egyig kimaradtak Semjén Zsolt látóköréből, mert őt az inspirálja, ha elejthet egy jegesmedvét.

Mely állatból egyre kevesebb van. Csökken az életterük, olvadnak a jégtáblák, kevesebb az ennivaló.

És akkor még ott van a jegesmedvéknek Semjén Zsolt is.

Ha rénszarvasra helikopterrel volt muszáj vadászni, akkor ez a jegesmedvékre sokszorosan igaz. A jegesmedve ugyanis többnyire olyan helyen él, amely még a rénszarvasok lakóhelyénél is nehezebben megközelíthető.

Semjén úr pedig köztudottan nem szeret, vagy nem tud gyalogolni.

Úgyhogy marad az megoldásként, hogy a lelövésre kijelölt jegesmedve látogasson el Semjén Zsolt élőhelyére. Talán technikailag nehezen megoldható, de bizonyára nem lehetetlen.

Esetleg állatkertben próbálkozhatna miniszterelnök-helyettes úr. Ott van elefánt és oroszlán is. Ha ezekhez hozzávesszük a jegesmedvét, akkor Semjén Zsolt néhány lövéssel egyszerre több vadat is elejthet.

3 in 1.

Lajos úr bankol

Legyünk egyszer mi is demagógok! Megérdemlik az urak. Ezerháromszázmilliárd forint ugyanis nagyon sok pénz. Akkora összeg, hogy egy átlagos magyar ember fel sem tudja fogni.

Pedig létezik, olyannyira, hogy Kósa Lajos minisztert, állítása szerint legalábbis, egy német hölgy bízta meg az összeg kezelésével.

Most, hogy az urak totálisan hülyének néznek bennünket, magyar polgárokat, mi is megengedhetjük magunknak, hogy egy kicsit – de tényleg csak egy kicsit és távolról sem annyira, amennyire ők megérdemelnék – demagógok legyünk.

Kérdezzük meg, hogy ennyi pénzből – még egyszer: ezerháromszáz milliárd forintról van szó – mi mindent lehetne vásárolni. Nem helikopterre, yachtra, budai villára  gondolunk, hanem olyan dolgokra, amelyektől a magyar embereknek jobb lehetne az életük.

Tegyük fel a kérdést: hány röntgen készüléket, CT-t, MRI-t, életmentő készüléket vásárolhatnánk ebből a pénzből?

Mennyivel emelhetnénk a legalacsonyabb nyugdíjakat, hogy akik egy életen át dolgoztak, idős korukat elviselhető körülménye között tölthessék?

Hány kiló kenyeret vásárolhatnánk a mélyszegénységben élőknek, hány mázsa tűzifa jutna minden egyes hideg háztartásba, hány gyereknek jutna egy pohár tej?

Hány tehetséges fiatal tanulhatna ennyi pénzből?

Kérdezzünk bátran, Kósa Lajos és társai bizonyára szívesen válaszolnak a kérdéseinkre.

A Fidesz 17 pillanata – 8. Tolvajok Orbán Ráhel lakodalmán

Orbán Ráhel nem mondható szerencsésnek. Bár Tiborcz Istvánnal megfogta az isten lábát, és sok más fiatal párral ellentétben a saját lábukon állnak, vagyis, nincsenek anyagi gondjaik, a miniszterelnök lányát üldözi a balszerencse. Épp a napokban derült ki, hogy tavaly Párizsban kirabolták, 2013-ban pedig – erről szól sorozatunk mostani fejezete – a lakodalmán a mobiltelefonját lopták el. Vagy a mobiltelefonjait. Vagy a papája mobilját.

2013 júniusában a Tiborcz család birtokán, Tükröspusztán tartotta lakodalmát Orbán Ráhel, a miniszterelnök lánya, és Tiborcz István, akit addig kevéssé ismert a közvélemény. Igaz, Tiborcz István mostanra – az Élios tevékenységét bíráló OLAF-jelentés jóvoltából – ismert figurája lett a magyarországi közéletnek. Olyannyira, hogy egy friss közvélemény-kutatás szerint a magyar emberek a most 32 éves fiatalembert a harmadik legkorruptabb magyarnak tartják.

Sok magas rangú vendég volt a meghívottak között a tükröspusztai tanyán,  a család mellett főként a Fidesz holdudvarához tartozó politikusok és hírességek, de valószínűleg a régi barátok és iskolatársak közül is többen hivatalosak voltak a nagy eseményre.

Az első hírek szerint Orbán Ráhel telefonja tűnt el a lakodalom forgatagában.  Mindezt az egyik felszolgáló mondta el a sajtónak, miután nem tetszett neki, hogy DNS-minta adására akarják kényszeríteni. Az, hogy a nyomozók első körben valóban az alkalmazottak körében vizsgálódtak, valamennyire érthető, hiszen a vendégeket olyan minden gyanú fölött álló személyeknek gondolták, akik nem lopnak telefonokat.

Már ez sem volt semmi hír, meg is indultak a találgatások, mi minden lehetett azon a telefonon. Mert már az is kínos lett volna, ha egy ilyen esetekben szokásos, pajkos leánybúcsú pikáns képei és videói kerülnének ismeretlenek kezébe. De voltak, akik a pajzánságnál is nagyobb, politikai pikantériát sejtettek az ügy mögött.

Hogy mi és hogyan történt, valójában ma sem tudjuk pontosan. Más hírek szerint ugyanis nem egy, hanem két telefon tűnt el, a DNS-mintára pedig azért repült rá a rendőrség, mert az egyik telefon tokján nem csak a tulajdonos, hanem egy ismeretlen személy DNS-mintáját is rögzítették. Erről pedig azt feltételezték, hogy a tolvajé. Ezért kértek minden tanúként meghallgatott embertől, összesen 26 személytől DNS-mintát, holott azt csak indokolt esetben lehet alkalmazni.

Ami pedig a politikai pikantériát illeti: egy újabb, meg nem erősített, de nem is cáfolt verzió szerint csak egy telefont loptak el, de az nem Ráhelé volt, hanem a papájáé. Ami, ha igaz, még durvább történet lenne. Már csak azért is, mert a miniszterelnök telefonját a biztonsági protokoll szerint soha nem szabad őrizetlenül hagyni. Ha ő maga esetleg ki is rakta az asztalra, kellett (volna) hogy legyenek olyan emberek, akik éberen figyelnek.

Mindez azért is lényeges, mert nagyjából a telefon(ok) ellopása körüli időszakban erősödött fel Vlagyimir Putyin és az oroszok nyomulása Magyarország felé. Ekkoriban jöttek az első hírek Paks 2-ről, és ebben az időben váltak rendszeressé Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin találkozásai. Többen összefüggést sejtettek az oroszokkal történő, nem feltétlenül önkéntes alapon nyugvó barátság és a telefonok eltűnése között, és e sejtésekben az is megfogalmazódott, hogy Orbán Viktort esetleg valamivel zsarolhatják az oroszok.

Ekkoriban történt az a furcsa eset is, amikor Orbán Viktor Svájcban tanuló lányát látogatta meg, majd hazafelé nem repülőgéppel hanem vonattal utazott, s útját rövid időre megszakította Zürichben. Mindez persze a konkrét tényállás ismerete nélkül elsősorban az összeesküvés-elméletek kedvelői számára lehet igazi csemege, ám az biztos, hogy ezeket a konteókat erősíti az a mindenre kiterjedő és több mint 12 millió forintot felemésztő nyomozás is, amely a lakodalomban eltűnt telefon megtalálása körül zajlott.

A nyomozás viszont a hatalmas anyagi ráfordítás ellenére sem lett eredményes, és a rendőrség két év elteltével megszüntette az eljárást.

A cikksorozat ezt megelőző fejezetei az alábbi linkeken olvashatók.

A Fidesz 17 pillanata – 7. A Quaestor-botrány

A Fidesz 17 pillanata – 6. Du ju szpík tolmács?

Semjén svédországi vadászata, avagy egy kreatív „üzleti modell” az állam meglopására

Mára kiderült, amit eddig csak sejtettünk. Jelesül az, hogy Semjén Zsolt alkalmanként 4-5 millió forintra taksált svédországi vadászatait nem az ott élő rokonok fizették, hanem valaki más. Ezt a valakit, amint azt a Magyar Nemzet megtudta, Farkas Józsefnek hívják, az ő érdekeltségébe tartozik több magyarországi hotel is. Érdekeltségei – különösen 2010 után – számos állami megbízáshoz jutottak, és több mint 530 millió forintnyi európai uniós forrást is elnyertek.

Farkas József a lap megkeresésére tagadta, hogy vadászaton vett volna részt a miniszterelnök-helyettessel Svédországban, ám fényképek is vannak, amelyeken ő szerepel.

Semjén Zsolt svédországi vadászatainak története nemcsak azért vérlázító, mert semmi köze a vadászathoz, és valójában céllövés védtelen állatokra, azért is, mert egy olyan „üzleti modell”, amelynek egyetlen célja, hogy kifosszák az államot és annak polgárait.

Ez a „modell” más, korábbi „projektek” esetében is működött.

2016 első napjaiban derült ki, hogy Garancsi István cége megvásárolta a budapesti Kopaszi-gátat. Garancsi István a Videoton elnöke, Orbán Viktor jó barátja, ahogyan a miniszterelnök fogalmazta egy interjúban: kötél-barátja. A kötélbarátság a hegymászásból jött kifejezés, s azt jelképezi, hogy a kötél két végén lévők egymásra vannak utalva. Ha valamelyik hibázik, akkor mindketten odavesznek, ha viszont jól teljesítenek, akkor mindketten feljutnak a csúcsra.

Garancsi István Kopaszi-gát projektjére az Eximbank adott 16 milliárd forint hitelt. (Ez a pénzintézet, amint az a nevéből is következik, eredetileg az export- és importügyletek hitelezésére jött létre, ám Garancsi úr esetében úgy gondolták, hogy a projekt beillik a profiljukba.)

A Garancsi úr által az Eximbank segítségével megvásárolt Kopaszi-gáton a tervek szerint lakásokat épülnek. E lakások iránt nyilván nagy a kereslet, mert nem sokkal azelőtt, hogy Garancsi úr megvásárolta volna a Kopaszi-gátat, kiderült, hogy az állam tízmillió forint vissza nem térítendő támogatást – valamint tízmillió forint kedvezményes kamatozású kölcsönt – ad a három gyereket nevelő, vagy annyit vállaló családoknak. Sok lakás fog tehát épülni, és sokat lehet majd haszonnal eladni. Garancsi úr a nyereségből visszafizeti a hitelt, és még neki is marad valamennyi.

Hasonló történet főszereplője Andy Vajna milliárdos kaszinótulajdonos, civilben a magyar filmipar megújításáért felelős kormánybiztos, aki néhány évvel ezelőtt úgy döntött, hogy – az Eximbantól kapott 6,7 milliárdos hitel segítségével – megveszi a TV2-t. A TV2 megszerzése látszólag nem volt nagy üzlet, mert az egykori „csigatévé” akkor már évek óta milliárdos veszteséget termelt a tulajdonosainak.

Ám a jó financiális szimatáról ismert filmmogul pénzt szagolt az ügyben. Nem kicsit, nagyot. És nem is kellett csalódnia, mert amióta hozzá került a tévé, a kormány telenyomta állami hirdetésekkel. Az államtól – azaz, az adófizetőktől – kapott pénzből Vajna úr visszafizeti az Eximbanknak a kölcsönként fölvett milliárdokat, és látszólag mindenki jól járt.

Ebben áll a nagy mutatvány: egyik zsebünkből kiveszik a pénzünket, és nem teszik bele a másik zsebünkbe. Nagyon egyszerű képlet ez, nincs benne semmi trükk, egyszerűen hülyének néznek bennünket.

Ezt a modellt egyébként annak idején Simicska Lajos találta ki, és bár a Fidesz agya azóta szakított barátjával, Orbán Viktor miniszterelnökkel, az általa kreált rendszert a kormányzópárt azóta is sikerrel működteti. Ennek egyik példája a napokban napvilágra került Semjén-Farkas projekt, ami a fentiekhez hasonló elvek alapján működik: az állam – a magyar és az uniós adófizetők pénzéből – jól teletömi a miniszterelnök-helyettes barátjának a zsebét, aki hálából befizeti magas beosztású barátját és sajátmagát egy rokoni látogatásnak álcázott luxusvadászatra.

Ez a magyar csoda, ahol mindenki jól jár – kivéve a magyar állam, és azok a magyar állampolgárok (a lakosság döntő többsége), akik kimaradtak az üzletből.

A király beszéde március idusán

A Független Hírügynökség megszerezte Orbán Viktor március 15-i beszédét. A szöveg annyira tartalmas, hogy helyszűke miatt csak a rövidített változatát tudjuk közölni. A miniszterelnök a teljes szöveget a március 15-i nemzeti ünnepen olvassa fel.

Tisztelt ünneplők, barátaim, békemenet!

Engedjék meg, engedjétek meg, hogy mint a vőlegény a nászéjszakán, én is rögtön a lényegre térjek. Nem véletlen, hogy ma ilyen szép napos idő van, (ömlik az eső – a megfelelő aláhúzandó). Az időjárás is velünk van (ellenünk van – a megfelelő aláhúzandó.)

Bármilyen is ma az idő, ez sem tántoríthat el bennünket attól, hogy tovább menjünk a magunk által kijelölt úton. Bárhová is vezet ez az út, ez a mi utunk.

Ellenfeleink, akik számosan vannak, (fütty, bekiabálások: abcúg Brüsszel, dögöjjé’ meg Soros a bérenceiddel együtt!), azt mondják, hogy maffiakormány vezeti ma Magyarországot. Hogy mi ellopjuk azt, ami a magyar embereké.

Nézzetek mélyen a szemembe és válaszoljatok: úgy nézek én ki, mint aki ellopja azt, ami a tiétek? Már mondom is a választ: inkább rendes magyar emberek lopják el a ti pénzeteket, mintsem jöttment idegenek. (Fütty, bekiabálások: nem leszünk bevándorlóország!)

Neveket nem mondok, mert adatvédelem is van a világon. Ezért csupán jelezném: inkább egy magyar gázszerelő zsebébe vándoroljon a ti sok milliárd forintotok, mint Soros György valamelyik ügynökéhez! Inkább a klubtulajdonos haverom tegye el a lóvét, mintsem migráncsosokra költsük. De ugyanitt említhetném, ugyancsak név említése nélkül, a saját lábán álló vejemet. (Zene: Ugye, Elios még, ugye Elios még…)

Náluk sokkal jobb helyen van a ti pénzetek, mintha idegeneknél volna! Az ENSZ-nél, teszem azt. (Hatalmas fütty. Bekiabálás: vesszen az ENSZ!)

Azt mondják az ellenfeleink, hogy félünk. Nem merünk szembe nézni az emberekkel, csak a számunkra kedves újságíróknak nyilatkozunk. Alákérdező mikrofonállványoknak. Meg hogy listák vannak a királyi televízióban arról, hogy ki lehet meghívni valamelyik műsorba, és kit nem.

Nincsenek ilyen listák. Lista nélkül is tudja minden újságírónk, hogy mi a dolga. Az a dolga, amit elvárunk tőle. Hogy olyan ember ne szólaljon meg, aki nem tudja lelkesíteni a magyar embereket. Mert nektek olyan emberre nincs szükségetek, aki nem azt mondja nektek, mint amit ti hallani szeretnétek.

Ugye, hogy ti is azt akarjátok hallani, amit hallani szeretnétek? És ugye, hogy nem azt, amit nem? (Fütty, bekiabálás: kurva anyját nekik mind. Ki a cicilekkel a közéletből!)

Ennyit szerettem volna mondani a sajtó szabadságáról. És akkor még valami: azt mondják az ellenfeleink, hogy engem, most is, amikor itt nektek beszélek, bértapsolók vesznek körül. Olyan emberek, akik pénzért, mondjuk meg nyíltan, órabérért tapsolnak.

Igen, barátaim, ez az igazság. Köszönöm, nektek, hogy itt vagytok. (Bértaps.) Ha a maffiabaloldal vezetné ezt az országot, ezek az emberek most ingyen tapsolnának. Szomorúan mennének haza a családjukhoz, üres zsebüket mutatva, hogy ma sem kerestek semmit. Miért baj az, ha mi pénzt adunk az embereknek? Miért baj az, hogy ha már annyit elvettünk tőlük, akkor abból valamennyit vissza is adunk nekik?

Ezek a bértapsolók kivétel nélkül magyar emberek. Tudom, mert leellenőriztük őket. Tetőtől talpig magyarok. Így hát elmondhatjuk, hogy magyar zsebekbe vándorolnak a ti adóforintjaitok, a pénzetekből magyar családoknak lesz megélhetés, magyar gyerekek szeme fog csillogni, amikor apukájuk, vagy anyukájuk ajándékot vesz nekik. Ha meg elisszák, magyar kocsmáros jár jól.

Végezetül, hogy valami forradalmit is mondjak. Mert ugye mégis csak a forradalomra emlékezünk ezen a napon. Amikor, ha csak rövid időre is, de leráztuk a rabigát. Hadd idézzem nektek a lánglelkű magyar költőt, Petrovics Sándort: Helló röfik!

Most pedig mindenki menjen haza! És ne pisiljetek Hódmezővásárhelyen az utcán, mert ott nagyon világos van. Ne látogassátok meg Svédországban a rokonaitokat, mert vadászat lesz a vége! (Bekiabálások, nem lehet érteni, hogy mit kiabálnak.)

Tessék? Hogy tudnék-e mondani valami biztatót is?  Már mondom is: Hajrá Magyarország!

Vallomás a vadászatról

Ezúttal nem Semjén Zsolt svédországi kalandozásairól lesz szó. Már csak azért sem, mert már tudjuk, hogy Orbán Viktor helyettese nem vadászni jár Svédországba, hanem rokonokat látogatni.

Csak közben útba esik néhány rénszarvas is. És a helikopter azért kell, mert a tundrák mocsarasak, gyalog, gépkocsival nem lehet megközelíteni a leterített vadat.

Ezért muszáj a tetemet helikopterrel elszállítani, ez ott előírás.

Meg azért is szükség van a légieszközre, mert Semjén úr nem szeret/nem tud gyalogolni. Erről nincs közelebbi információnk, nincs is közünk hozzá, főleg, ha netán az van mögötte, hogy Semjén úr beteg, és nem bírja a két lábon járást. Ezért van, hogy néha lovat adnak alája, máskor meg helikoptert.

De tényleg nem erről szeretnék beszélni. És nem is arról, hogy Kósa Lajos már megint mennyire okos volt. Azt mondta, hogy egy ilyen helikopterezés nem is olyan drága, mint gondolnánk. Jól megvédte ezzel Semjént, most már mindenki tudja, hogyha rokonai élnek Svédországban, nyugodtan látogassa meg őket, őket, ha véletlenül útba esik egy vadászat, nem fog elfáradni, mert van helikopter, és még a pénztárcája sem sínyli meg különösebben, mert nem drága.

Kósa Lajos már Rogán Antalt is megvédte másfél évvel ezelőtt, amikor a miniszter úr helikopterrel hajtott a felesége barátnőjének lakodalmába. Akkor is azt mondta Kósa úr, hogy ez nem annyira drága dolog, aki középosztályhoz tartozik, megengedheti magának.

Azóta figyelem a középosztályt, de rendre azt tapasztalom, hogy gyalog járnak, tömegközlekedéssel, vagy autóval. A helikopter még nem vált az életük részévé.

Mondom, nem Semjénről akarok beszélni, hanem a vadászatról. Pontosabban a vadászokról, akik ellen még véletlenül sem kívánnék hangulatot kelteni. Meggyőződésem ugyanis, hogy rengeteg rendes, tisztességes ember van közöttük, feltevésem szerint ugyanolyan arányban normálisak, mint a nehézgépkezelők, a kazánkovácsok, vagy épp a fűnyírók.

A vadászokról azt mondják, hogy szeretik a természetet. És az állatokat is szeretik, emellett még tisztelik is őket. Még holtukban sem lógatják le a tetemüket nyakuknál fogva egy helikopterről, mert az embertelen és gyomorforgató.

És azt is tudom, hogy a vadászatnak célja van. Biológiai egyensúly, fajtamegóvás, vagyis, a gyérítés, a selejtesnek mondott vadak kilövése. Mondjuk, vannak, akikben ez utóbbi rossz emlékeket idéz, de most nem a náci haláltáborokban elpusztítottakról van szó, hanem a vadászokról.

Meg persze a természetről, amit ők szeretnek.

Én is szeretem a természetet. Középiskolás koromban négy évig hivatalosan is természetjáró voltam Volt igazolványom, és havonta legalább két, de inkább három hétvégét kirándulással töltöttünk.

A matek-fizika tanárunk szerettette meg velünk a kirándulást, neki köszönhetjük, hogy még az iskolai érettségi előtt bejárhattuk az ország szinte valamennyi szegletét. Ezért van, hogyha valamelyik híradóban egy sokak számára ismeretlen település nevét hallom, nekem és egykori osztálytársaimnak emlékünk is fűződik a névhez.

Mi úgy is tudtuk szeretni a természetet, hogy akárcsak egyetlen állatban is kárt tettünk volna. Sőt, a növényeket is óvtuk, csak lehullott levelet vettünk föl a földről, fákról soha nem téptünk le egyet sem.

És persze gyalogoltunk, volt, hogy egy nap húsz kilométernél is többet.

Persze, nekünk könnyű volt, hiába meresztettük a szemünket, sehol tundra, sehol egy helikopter. Meg hát a kísértést sem kellett legyőznünk, hiszen nem volt fegyver a kezünkben.

Alföldi Róbert zalaegerszegi látlelete Orbániáról

A Független Hírügynökség oldalán is olvasható Alföldi Róbert írása, amelyben a színész-rendező ismerteti Zalaegerszegről való kitiltásának történetét. A történet elejét korábban mi is leírtuk: Alföldi Róbert március 22-re szóló meghívását az 1848-as forradalomra való emlékezésre hivatkozva lemondták.

Utóbb egy magánemberekből álló civil csoport jelentkezett, hogy meghívnák a városba Alföldit. Beszélgetnének, jól éreznék magukat – úgy, ahogyan egy szabad ország szabad emberei között szokás.

Nem politikáról beszélnének, hanem kultúráról, valamint minden másról, ami fontos, vagy érdekes. Aztán kiderült, hogy ezt sem lehet. Zalaegerszegen – figyelem: nem kis faluról beszélünk, hanem megyei jogú városról – egyetlen olyan terem sem akadt, melyet bérbe adtak volna a beszélgetésre.

A tulajdonosok félnek.

Félnek azoktól, akiknek őket kellene képviselniük, de nem ezt teszik, hanem félelmet keltenek, fenyegetnek. Sunyi módon ráadásul, mert az ukázok sehol nincsenek leírva. Nincs benne az újságban, nem tették ki a polgármesteri hivatal faliújságjára. Csak szóltak, hogy Alföldi nem kell. Ha bérbe adod a termed, bajod lesz belőle. Nem lesz munkád, a feleségedet is kirúgják a munkahelyéről, nem veszik fel a gyerekedet az óvodába.

Alföldi méltósággal, európai módon kezeli a történteket. Nem vádol senkit, ám írása így is vádirat.

Magyarok közt egy európai. Nem jó ezt így leírni, hiszen mi is magyarok vagyunk. Itt születtünk, ez a hazánk, magyar az anyanyelvünk, magyarul álmodunk, mérgelődünk, szeretünk.

A zalaegerszegi hatalmasságok nem Alföldi Róbertnek és nem (csak) a zalaegerszegieknek ártottak ezzel a szánalmas és sunyi kitiltással. Magyarországnak ártanak a hatalom fura urai.

Aki árt az országnak, hazaáruló. Amit tesz, büntetendő.

Semjén menni Svédbe, vadászni helikopter

Ma tudtuk meg, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke évente jár Svédországba vadászni. 4-5 millió forintba kerül egy ilyen kiruccanás, rénszarvasra mennek az urak, helikopterről lövik az állatokat.

Semjén Zsolt nyilván sejti, hogy ennek idehaza nem lenne túlságosan jó az akusztikája. Ügyel is arra, hogy odakint ne találkozzon magyarokkal, ezért a társaság tagjai egy hotel mind a 40 szobáját lefoglalják.

Most nem azon akadnánk fenn, hogy micsoda urizálás ez a helikopteres izé. Amúgy ugyanolyan, mint amikor Rogán Antal helikopterrel ment a felesége barátnőjének a lakodalmára. Utóbb persze ezt nagyon megbánta a Tóni, főleg akkor, amikor kiderült. Mondta is a feleségének, a Cilinek, amikor hazament, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy helikopterrel megyünk lakodalomba, legközelebb, ha lesz ilyen, más megoldást keresünk.

Amíg Semjén Zsolt eldönti, hogy szégyelli-e magát, amiért helikopterről irtja az állatokat, elmondanám, hogy mit gondolok a valódi vadászatról.

A valódi vadászat abból áll, hogy az ember megpróbál túljárni az állat eszén. Igyekszik ügyesebbnek lenni nála, gyorsabbnak, erősebbnek. A valódi vadász kimegy az erdőbe, és megpróbálja csendben, észrevétlenül becserkészni a vadat. Akinek egyébként esze ágában sincs bántani őt – még soha nem hallottunk olyat, hogy néhány szarvas, vagy vaddisznó összeállt, és elindultak emberre vadászni. Rénszarvasok sem szoktak ilyet, fácánok még annyira sem.

Amikor hajtók vannak, akik felverik a védtelen vadat, az nem vadászat, hanem gyilkosság. Kiterelnek egy csomó állatot a nyílt mezőre, olyan terepre, ahol ezek az állatok természetes életvitelükből kifolyólag csak időlegesen szoktak előfordulni. Amikor ott lőnek rájuk, az nem vadászat, hanem olyan, mint a vásári mutatványosnál a céllövölde. Ahol hurkapálcikát kell ellőni egy puskával, hogy leessen egy plüssfigura, vagy valamilyen más baromság, amit aztán a gyereknek oda lehet adni, és ettől a gyerek büszke lesz a papájára.

Semjén Zsoltra nem vagyunk büszkék. És nemcsak azért nem, mert rénszarvast vagy bármilyen más állatot helikopterről lekaszabolni gazemberség.

Ami még baj ezzel a gusztustalansággal, hogy az urak azt gondolják, ez nekik jár. Ezért kerültek a hatalomba, hogy senki ne kérdezhesse meg őket erről, ne kérhessék számon rajtuk, hogy mit tesznek.

Most majd jön a mantra, hogy Semjén Zsolt a saját zsebéből fizette ezeket a vadászatokat. Ha ez így lesz, jó, ha tudjuk, hogy ez a pénz is tőlünk van.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!