Rezsiforradalom

0
1017

Petőfi már megjött a rezsicsökkentésből, leült a törzsasztalához, és kért egy unikumot, de az akkor még nem volt feltalálva.

– Oszt mi újság a sógoroknál? – évődött vele Vasvári, aki szintén márciusi ifjú volt.

– Nem Bécsben voltam – válaszolta a költő, aki nem értette a viccet. Pontosabban: értette, de nem szerette. –  A labancokhoz majd a Lázár megy valamikor, amikor mi már nem leszünk. Ott fog forgatni, turbános törököket, koszban és talpig életveszélyben.

– Vásárhelyen vizitáltam. Vizeltem volna, de nem mertem, mert túlságosan világos volt.

Elkomorultak erre mind. Ha a Kossuth nevű nem tartja bennük a lelket, ki tudja, mi történik.

Ekkor érkezett Jókai.

-Soros már csak hatvan kilométerre van Pesttől – mondta – Migránsokat hoz Afrikából és a Közel-Keletről.

Jót nevettek ezen, tudták, úgy hülyeség, ahogy van.

-Nincs is Közel-Kelet. A Kelet távol van – próbálkozott Kossuth.

Igyekeztek lazának látszani, miközben komoly gondok gyötörték őket. Forradalmat akartak csinálni, de nem tudták, hogyan kell. Gondban is voltak emiatt, még egyikük sem csinált soha forradalmat. Jókai kivételével, de utóbb kiderült, hogy nem forradalom volt az, hanem a később róla elnevezett bableves.

Hogyan fogjanak hozzá a forradalomhoz? Kit kell majd kiszabadítani, és honnan?

– Táncsicsot – mondta Petőfi, de lehurrogták.

– Örököltem egy nagyobb összeget – próbálta feldobni a hangulatot Vasvári. – Vagyis, hát nem én, hanem egy német nő. Aki csengeri illetőségű és üzleti kapcsolatban áll a baráti körömmel.

Néztek rá, mint borjú az újkapura.

-Megmagyaráznád? – kérdezte Jókai pikírten.

-Nem.

Petőfi elővette az Erzsébet utalványait, azokat számolgatta.

-Megyek fel Budára, van ott valami vásár, talán jó lesz ez a sok papír valamire.

Így is lett volna, ha nem szólal meg hirtelen Jókai.

Akkor én most megírnám a rezsiforradalom kiáltványát. Az lesz a címe, hogy Áram és forradalom.

-És a gáz? A gáz hol marad?

Ezt már Jókai és Vasvári mondták szinte egyszerre. Mert hát tényleg. A világpiacon megy lefelé az ára, csak a kancellária tartja magasan.

-Hideg volt a tél – jutott eszébe Kossuthnak a mentőötlet – Ezért lesz a téli rezsicsökkentés.

-Nem volt hideg a tél – mondta Petőfi. – Sőt, néhány nap kivételével kifejezetten enyhe volt.

-Nem nyitok vitát Pelikán elvtárs – mondta egy hang, de elküldték az anyjába. – Virág elvtárs, te egy másik történetben szerepelsz. Légy szíves, írd ki magad ebből a történetből.

Aztán a forradalom is kitört valahogy. Nem volt annyira jó, meg nem is tartott sokáig, de lehetett neki örülni, mert a miénk volt az is.

Egyedül Petőfi nem nyugodhatott. Migránsnak érezte magát, mert eredetileg Petrovicsnak hívták.

-Ilyen névvel akár a Puskás Akadémiában is játszhatnál – mondta neki viccelve Jókai.

Ilyen volt mindig ez a Mór, ha csak módjában állt, tréfált. Amikor Petőfi megírta az Akasszátok fel a királyokat! című versét, ez a tréfás kedvű Móric átírta, így: Akasszátok fel a kabátokat!

Pedig ennek még annyi értelme sem volt, mint a téli rezsicsökkentésnek.

Így maradt a 12 pont, az se volt piskóta.

-Követeljük a sajtó szabadságát! – mondta Petőfi.

A cenzúrabizottság erre aztán gyorsan rányomta a pecsétjét, hogy engedélyezi a követelést. Még mindig jobb, mintha pénzt kértek volna az ifjak.

Hát így volt a nagy rezsiforradalom.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .