Kezdőlap Szerzők Írta Falusi Tamas

Falusi Tamas

190 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Botrány

  • Én, Besenyő István, aki vagyok, azért jöttem önökhöz, hogy elmondjam, mi hülyeség, mi nem. Most megtudják, hazamennek, és onnantól tudják.

De milyen igaza van már megint! Kilenc!

A helyzet az, hogy magam is effélével próbálkozom, mint Besenyő úr, csak kicsit másképp, meg máshol, mivel szerintem is az lenne jó, ha amit írok, azt sokan elolvasnák, aztán onnantól tudnák, amit tudni kell. Akik ugyanis tudnak, azok csak nehezen átverhetők. A nemtudás viszont elősegíti a kóklerek működését, és az az országra nézve nem szerencsés folyamat.

Ezért a megértés érdekében igyekszem érvekkel alátámasztani a magyarázatot, kevésbé ismert információkkal megvilágítani az éppen aktuális eseményeket, ám hogy aztán onnantól tudja-e aki elolvasta, az persze kérdés. Nem kicsi. Senkivel nem kötelező egyetérteni, és (Marx szerint) mindenben kételkedni kell, azaz lehet, hogy vannak más érvek is, meg más információk, melyekről én nem tudok, és sikerül megcáfolni a magyarázatot, de nekem az is nagy öröm, ha a gondolkodásig eljut az olvasó, még ha az eredmény a szerzőre nézvést negatív lenne is. Sokkal jobb érzés a cáfolat, mintha a magyarázatot nem értené valaki.

Olvasom a hálón a történéseket. Szeretek tájékozódni, és nem válogatok, így bukkantam rá a Borsban az alábbi írásra:

„botrány

Szentkirályi Alexandra: Karácsonyék kitiltanák az autók kétharmadát

Keményen odaszólt.

A Klímaügynökség új vezetője, Karácsony Gergely régi barátja azt mondta egy interjúban, hogy azon dolgozik, hogy a 10 évnél idősebb autókat kitiltsák a városból.  Jelenleg 440 ezer 10 évnél régebbi budapesti autó jár a főváros utcáin a Belügyminisztérium adatai szerint. Ez az összes budapesti autó 61 százaléka. Ennyit tiltana ki bizonyos kerületekből a Klímaügynökség új vezetője, Ámon Ada, aki egyébként korábbi MSZP-s árnyékminiszter. Mindez természetesen régi balos tempóban, az érintettek megkérdezése nélkül történne.

Ez őrület! Ezért is kell változás Budapesten! – írja Szentkirályi Alexandra.”

Azóta meg kellett állapítsam, a fideszes kampányrészleg ezt a kemény odaszólással övezett botrányt minden lapjában megjelentette, a Magyar Nemzettől kezdve a vidéki lapokig, a Ripost-tól a vg-n keresztül a Demokratáig, így hát akit érdekelt, az tájékozódhatott a legeslegújabb botrányról, mégpedig bőségesen.

A botrány (latinos neve: skandalum) olyan cselekmény vagy esemény, amelynek során sérülnek a társadalmi együttélés írott vagy íratlan szabályai.” Ilyen botrány például az adó, amikor egyes emberek úgynevezett „törvényt” alkotva annak alapján elveszik más emberek kemény munkával megkeresett pénzét… illetve bocs, az nem botrány, hanem a jogállam része. Ennél fogva a főpolgármester-jelölt asszony által a városvezetésnek felrótt autó kitiltási cselekmény sem botrány, és aki mégis annak hívná, az pont olyan hülye, mint az adott lapnál a főszerkesztő, aki az ilyesmit átengedi – mondaná az ember, ha nem tudná, hogy ez a szöveg a hívőknek szól. Elég, ha ők benyelik, hogy ez botrány, attól a főszerkesztő még lehet okos (legalábbis nem kötelező hülyének lennie). A hívők rácsapnak rögtön, és sokáig elvannak vele.

Nehezen találtam meg azt az Ámon interjút, amelyre Szentkirályi utalt a „kemény odaszólásában” (ez aztán a vídia, mi?), ugyanis az említett újságok közül egyik sem adja meg az interjú elérhetőségét. Végül sok munkával utána keresve kiderült, hogy Ámon Ada reagált Szentkirályi vagdalkozására, amiből megtudható a forrás is:

„Nemrég az Euronews és a Radiocafé podcastjében beszélgettünk városi klíma- és környezetvédelemről… Tényleg beszéltem arról, hogy más városokban már vannak alacsony kibocsátású, autómentes zónák, és mi is tervezünk ilyeneket. A tervezés egyelőre csak gondolkodási szinten van…

Ebből ugyan a forrás kiderül, de az rejtély, hogy a láthatóan túledzett jelölt (minden napra egy csapás) honnan vette az öreg autók városból való kitiltását, még ha utóbb „a várost” „bizonyos kerületekre” módosítja is.

A helyzet erősen hasonlít arra, mikor például a szülők azt tervezik, pár év elteltével, például 2027 vagy 2028 augusztusában, na, esetleg szeptemberében elutaznak családostul a Riviérára. A tervet meghallván a szomszédasszony azonnal sikítozni kezd, hogy ez kiszúrás a gyerekekkel, akik inkább ifjúsági táborba mennének, ezért most azonnal hívja a családsegítőket, mert az ilyen szülőt le kell váltani, és ő azt is tudja, mert ismeri ám a szülőket, mint a rossz pénzt, hogy nem fogják ezt az utazást a gyerekekkel megbeszélni, hanem berántják őket a kocsiba, és huss, ami szerinte szemét dolog! Rendkívül szemét!

Ki ne hívna ezek után mentőt a naccságához, tessen mondani?

A főpolgármester-jelölt asszonyhoz természetesen nem hívnak mentőt, mert ezeket a… khm… „kemény odaszólásokat” egyrészt más találja ki, másrészt nem kifejezetten akadémikusoknak mondja, ezért a kemény odaszólások szellemi szintje akármilyen lehet, mindegyiknek lesz vevője biztosan. Napéldául:

Ha Karácsony Gergelynek le kellene érettségiznie városvezetésből, akkor elégtelen bizonyítványt kapna, csakis dumából és mellébeszélésből kapna jeles osztályzatot – mondta a Fidesz–KDNP főpolgármester-jelöltje az Origónak adott interjújában.”

Aztán:

„Szerintem, ha le kell csavarni egy befőttesüveg tetejét, akkor is inkább szól a feleségének.”

És még:

„Látjuk, hogy a főpolgármester férfi létére kislányokat megszégyenítő módon tud nyafogni. Ha siránkozásért járna az elismerés, ő már életműdíjas lenne.”

A fentebbi kijelentésekben az idiótaságukon túlmenően az az érdekes, hogy Szentkirályi mintha hangsúlyozná Karácsony feminin alkatát, meg a saját maszkulinságát (naná, hiszen a férje Szalay-Bobrovniczky Kristóf, derék magyar katonaember, sőt hadügyminiszter, mint tudható, akihez nem is illene egy pislogató szende). Ezzel szemben a NER egyik alapvetése, hogy a kinézet determinálja szexust, amelynek alapján a férfi férfi, a nő meg nő, és minden más elképzelésnek kuss. Mivel ön hites NER tag, óvatosan megkérdezném, nem lesz ebből az összekavarásból baja, kedves Alexandra?

Ha valaki megkérdezné, hogy miért foglalkozom egyáltalán ilyen… izékkel, a válaszom egyszerűen annyi, hogy ez a hölgy, aki effélékkel operál „kampány” gyanánt, Budapest egyik főpolgármester-jelöltje, méghozzá az országosan legerősebb párté, és ha Magyar Péter jól teszi a dolgát, Szentkirályi Alexandra akár még a főpolgármesterünk is lehet. Mivel én is tudom, hogy mi lenne abból (=> az utolsó komoly bástya is elesett), megpróbálom bemutatni a veszélyt, amely nem kicsi.

Sajnos túl sokan dolgoznak a tényleges ellenzék ellen, és ebben a csapatban a magyar nemfideszes értelmiség bőségesen megtalálható, azaz ha nem akarjuk Orbánnak csak úgy odaadni Budapestet, minden erővel fel kell hívni a figyelmet arra, kik azok, akik Karácsony győzelmét veszélyeztetik. Szentkirályi minden jelenlegi katonás csapkodása és vagdalkozása ellenére egy percig sem lenne főpolgármester, és sokkal kevesebbet tudna tenni Orbán parancsai ellenében, mint Karácsony Gyurcsány ellen, a hölgy ugyanis tényleg csak egy gyönge báb, pedig az alkalmasságát a NER propaganda minden eszközzel és pénzt nem kímélve próbálja lenyomni a szavazók torkán.

Nagyon remélem, hogy a választópolgárok nagy része a szavazáskor már tudni fogja, mi hülyeség, mi nem. Még felsorolnék néhány helyet, ahol további magyarázatok találhatók:

itt, itt, itt, itt, itt vagy akár itt is, de még sok helyen.

Mert ha a választópolgárok jól tájékozottak, nem fognak megszavazni semmiféle hülyeséget. Bármit is mond bármelyik jelölt.

Az országnak az lenne jó.

Kampány

A rendszer kiválóan működik. Egyesek NER-nek hívják, mások ócska tolvajbandának, de ez már jóideje nem érdekel senkit, úgy megszokták a népek, akár beázott pinceszintet, amelynek nedves légkörében minden elrohad. A „kiváló működés” sajnos csak keveseknek jött be személyesen. Azoknak, akik a vezérlik. A kilencedikről természetesen. Nekik viszont nagyon, jó levegő, szép kilátás, korláttalan hatalom.

Mint a játékvonat. Övék az irányítópultja, minden váltó, minden sorompó, minden szemafor, és persze ők választják ki a mozdonyvezetőket, akik oda viszik a szerelvényt a tömegekkel, ahová mondják nekik. Így van ez a kalauzokkal is, akik annyiért adják a menetjegyet, amennyit a központ megszabott, de minden állomáson kapnak néhány kis papírt, amelyre rá van írva, hogy melyik utasnak kell többet fizetni, és mennyivel, valamint hogy melyik utazhat ingyen akár a végállomásig. A szisztéma a „Mi kutyánk kölyke” versus „Az ő kutyájuk kölyke” alapon válogat, az első osztályú vagon kezd már dugig lenni a megfelelő kutyák ingyen utazó kölykeivel, akiknek magától értetődőn biztosítják minden állomáson és megállóhelyen a VIP várót meg az ingyenbüfét. Ahogy a futballista férjeknek is, persze csak addig, míg a regnálóknál csapattag a nej (a bukás utáni időszakra B tervet kell készíteni). A rendszer a kedvezményezetteknek jól bevált, mivel azonban vannak vesztesek (hajh, de mennyien!), arra kell számítani, hogy azok egyszer tesznek valamit. Valami nemkívánatost. Mert nem akarják folytatni így tovább.

Na, álljunk már meg egy pillanatra! És ha nem akarják, akkor mi van? Coki már, kistesó! Illetve hát koki… na meg saller, mert az lesz belőle nektek, ha ugrándoztok itt! A saller az, amit a Főnök nem csak itthon, hanem – amint tudjuk tőle – Brüsszelben is osztogat. Az utóbbi időkben nem annyira, de az a híveknek semmit nem jelent – a lényeg az, hogy ott is ő a Sztár. A büfében meg a folyosón, ahová ki szokták küldeni. Itthon még inkább, győzelme kétharmados, korlátja semmi, mások tanácsára véletlenül sem szorul. Mária országában úgy mennek a dolgok, ahogy a Jóisten akarja, és hogy az akaratát ki tolmácsolja a népnek, az sem kérdés már egy ideje. A sorrend  2010. óta változatlan, Mózes, Jézus, Viktor, mint ez köztudott.

Nem is lett volna gond soha, ha az elhelyezkedésünk nem annyira nyugati. A Nagy Keletieket vizsgálva, lehetnek ugyan arrafelé látszatválasztások, de a Király, a Cár, a Bölcs Vezető mindhalálig uralkodik. Kína csak egy kicsit másabb ezeknél, ott a hatalom Hszi Csin-ping kezében összpontosul, aki három fontos szervezetet vezet: a Kommunista Párt és a Központi Bizottság főtitkára, a Kínai Népköztársaság elnöke, valamint a Központi Katonai Bizottság elnöke. Eredetileg csak két ciklus állt rendelkezésre a főtitkár-elnök-főparancsnokoknak, de ő ezt 2018-ban gondosan eltörölte. Jelenleg harmadik ciklusát tölti, és így tovább, és így tovább, határ a csillagos ég helyett a temető.

Nálunk sajnos nem ez a helyzet. Ennél sokkal rosszabb, mármint szegény regnálókra nézvést, ráadásul a hülye elődök még csatlakoztak is a hülye Nyugathoz, mert szükségünk van arra a hülye pénzükre, így aztán a kétharmaddal sok mindent meg lehet úszni, csak egyet nem: a szabályos választásokat. Ennyire nyugatra nincs olyan, hogy negligálom vagy elcsalom, azt csak egyszer lehet, aztán vége, és nincs tovább, mert már a magyar gondolkodás is túlságosan nyugati, így aztán érzékenyebb annál, hogysem ezt a durva lépést következmények nélkül elviselné. A kipcsákok ebből a szempontból sokkal szerencsésebb népség, Árpádéknak nem kellett volna idáig jönnie. Mindez persze a besenyők műve, miattuk hagytuk el Etelközt, pedig milyen jól ellettünk volna ott, mint szocialista tagköztársaság. Ó, az a moszkvai sikk!

A választások közvetlen manipulálása nálunk tehát tabu, a kétharmadot másképpen kell elintézni. A másképp elintézésnek kiforrott technikája van. Úgy hívják, hogy propaganda. Ez egy speciális műfaj, nincs köze a racionalitáshoz, nincs köze a tényekhez, nincs köze az erkölcshöz, ebből következően a lélek legmélyebb bugyrában rejtőző ősi ösztönökre játszik, amelyekről azt hittük, hogy a bizalom, barátság, béke légkörében már rég felejtős valamik, amikor egyszer csak jön egy patkány, sötét vackában lapulva a sajátjai életével sem törődve mások életére tör, és ezt megint csak mások simán kihasználják sajátjaik hülyítésére.

R összehívta az agytrösztöt. Jómaga nem volt jelen, az új kastély báltermének nemesfa-tükör burkolását személyesen kellett kontrollálnia. K-nak és H-nak egyéb dolga volt, az ülést így Z, a bölcs öreg nyitotta meg.

Az asztal végén ott ült az ifjú F, akiről mindenki tudta, hogy éppúgy valakinek a valakije, mint a többi, de hogy kinek, azt még R sem. Egyszer kapott egy papírt a kolostorból, amelyre F nevét írta valaki, R azonnal intézkedett a felvételét illetően. Csak ennyi volt. F-nek természetesen nem hiányzott a feladathoz szükséges képesítése sem, az Egyesült Államok valamelyik távoli egyetemén hallgatott ballisztika-liturgiát, ebből főleg az utóbbi volt hasznos neki, ismerte az összes imádati rendet, ami a NER-ben azért nagy előny.

Mindenki a papírját nézegette. Végül Z hátradőlt a székben.

  • Na, kérem! – kezdte korához illő higgadtsággal. – Itt van ez a jól sikerült plakátunk, melyen az árulók pincérmezben szolgálják ki Brüsszelt, miközben vigyorognak a szemetek.

A „szemetek” szót külön hangsúlyozta ki, mert B figyel! Ezt persze mindenki tudta, B nem szikrázó és/vagy briliáns ötletei miatt lett az agytröszt tagja. Jegyzetelt is szorgalmasan, ő az, aki nem hiányzik soha.

F-nek hirtelen az jutott eszébe, vajon mi a különbség Brüsszel kiszolgálása és a Brüsszellel való egyetértés között? Hiszen, ha a plakáton szereplő ellenzékiek egyetértenek von der Leyennel, akkor ők nem is pincérek, sőt egyáltalán nem, és kiszolgálásról sincs szó, ott ülnek ők is az EU asztalánál a többi egyetértővel együtt, miközben szegény Főnök kint kóricál a folyosón. Ettől a gondolattól annyira megijedt, hogy késpengévé szorította össze a száját, nehogy kijöjjön rajta valami.

  • Mint az mindannyiunk előtt ismert – folytatta Z -, csoportunk óriásai alkalmazták a Főnök jelszavát, és azt írták a plakátra zseniálisan, hogy no migration, no gender, no war… persze magyarul, hogy a főpolgármester úr is értse…

Halk kuncogás futott végig a termen. Válogatott társaság volt, még a tökhülyék is tudtak angolul. Z elégedetten nyugtázta a visszajelzést, aztán ismét a tárgyra tért.

  • A kérés a főnökség részéről az, hogy mivel a szöveg így túl hosszú, azaz a híveinknek feldolgozhatatlan, válasszuk ki a legütősebbet a három érv közül, és abból kreáljunk szlogent…

Be sem fejezte még, mikor Zs közbevágott.

  • Legyen a gender! Ahogy a homokosság, a pedofília is jól összekeverhető vele, így mindenki látni fogja, minden ellen küzdünk, ami szex! Gyermekeink biztonsága mindenekfölött!
  • Hülyeség! – kiáltotta L. – A migráns a lényeg! Csadorban jár, elveszi a munkát, és mind robbantgató!
  • Gender!
  • Migráns!
  • Hülyeség!

Ekkor lépett be K. Mindenki meglepődött, úgy tudták, Mallorcán van. Csak nem romlott el a gép?

  • A Főnök szólt, hogy mi a pálya, és kérte, hogy vegyek részt a tanácskozáson én is, biztos, ami biztos alapon. Mire jutottatok?
  • Nem tudunk dönteni – mondta megkönnyebbülve Z. Mostantól másé a felelősség, nyugodtan aludhat az éjjel. Esetleg megnéz előtte még egy filmet is.
  • Miben nem tudtok dönteni?
  • Gender vagy migráns. That is the question.
  • Shocking! – sziszegte K, ami a saját fordítása szerint azt jelentette, a jó illatos kéjhölgy édesanyját mindenkinek, aki nem ő. – Hát nem értitek? Ilyen esetekben a legerősebb ösztönt kell megcélozni! Az életösztönt, ostobák! Arra pedig a háború veszélyes.
  • De olyan már volt – morgott Zs, aki szerette az újdonságokat.
  • És? Nem nyertünk vele? Győzelmünk nem látszott volna még a Holdról is? De látszott! Igaz? Az új jelszó tehát: Csak a béke! Csak a FIDESZ! Majd írjátok meg a jegyzőkönyvet a Központnak… sok hülye – morgott még kifelé menet.

Az ifjú F azon gondolkodott, ha ez ilyen egyszerű, miért ne lehetne miniszterelnök akár maga is! Most már ismeri a technikát, Gy-től persze azonnal el kell határolódni, de az könnyen megy neki, hiszen az egész család fideszes. Utána jöhetnek az ösztönök. Úgy döntött, hazafelé menet felugrik a Várba, megnézi a Klastromot. Vagy inkább a Palota? De nem. Most még nem. Csak semmi kapkodás. Lépésről lépésre, ahogy tanították Amerikában. Lehet, hogy mégis megérte? Nem lenne rossz…

Szedelődzködött a társaság. Ő is felállt.

  • Illetve még egy kérdés. Tud valaki a Várban egy nekünk fenntartott parkolót?

Lehet, hogy nem így történt. De akár történhetett volna.

A törvényszerűség

Ami Magyarral történt, nem csoda, ugyanis csodák nincsenek. Elvileg megtörténhetett volna akár Pávalaky Krisztián Edével is a harmadik kerületből, ha ő valami érdekességet tud felmutatni, amely megragadja az embereket, és a nagy machinátorok tudnak rá építeni, de neki nem volt ilyen, így aztán Magyar lett a kedvezményezett, akinek még a neve is jól cseng kies hazánkban. Nemde?

Közelebbről vizsgálva a dolgot, az új Messiásnak különleges képessége nincs. Mint tudjuk, jogász, azaz a politikában nemhogy rutinnal, de képesítéssel se bír, olyan emberek, akik a tömeggyűlésen el tudják mondani a szokott FIDESZ ellenes és gyurcsányozós szövegeket, százával szaladgálnak mindenfelé (az utóbbiban pl. Donáth Anna tehetségesebb), szóval semmi különös. Így aztán érthetetlen, hogy történhetett.

Ha elgondolkodunk a dolgon, nem is lesz olyan érthetetlen. Egyrészt a parton üldögélve való várakozás a nagy hajóra, amelyik majd a törött zsilettpengéket és a színes üvegcserepeket hozza, kezdett a magyar, nemfideszes értelmiség agyára menni. Néha ugyan elbizonytalanodom abban, hogy a fizetését onnan kapó, fideszes értelmiség, pl. Bayer az-e, de ezt most inkább hagyjuk. Van fontosabb dolog.

Visszatérve a nemfideszes magyar értelmiségre, nagyon dühítette őket, hogy a létező ellenzék (amelyet pont ők tettek 2006-tól máig tartó hosszú, szívós munkával annyira népszerűtlenné, hiteltelenné, satöbbivé, hogy nem győzhetett Orbán ellen) nem győz Orbán ellen, így aztán a Messiásra várás immár 14 éve egyre erősödik.

Ma már mindegy, hogy kicsoda (persze a tényleges, létező ellenzéken kívül, és Gyurcsány aztán semmiképpen, hiába Dobrev!), csak jöjjön valaki!

Hogy ki választotta ki Magyart, azt nem tudom. Vannak magyar oligarchák, akik nincsenek jóban a regnálókkal, meg korábbi politikai szereplők, akik visszamentek a gazdaságba, de azért még figyelik a politikát. Ezek a hazai erők, akiknek nem csak hogy nem tetszik az orbáni ámokfutás, de pénzük is van bőségesen, és én úgy gondolom, folyamatosan szondázzák a terepet, ki lenne az „új ellenzék” vezetőjeként a legalkalmasabb. A korábbi kísérletek (LMP, Momentum), láthatóan hamvukba holtak, hiába teljesítették a kettős követelményt, a „No Gyurcsány, no FIDESZ”-t, viszont most jött egy váratlan botrány, sőt egy szereplő is, aki a botrányhoz az ellenzékiséget illetően pozitívan kapcsolódik, azaz automatikusan a FIDESZ ellentéte, így az új erőt ezáltal fel tudná építeni. Zöld, liberális vagy pláne baloldali természetesen nem lehet, mert azokat már kipróbáltuk, és a választóknál egyik sem jött be, tehát csak egy lehetőség maradt: ún. becsületes fideszesnek kell lennie (if any). Magyar ennek a feltételnek első kinézetre megfelel. A fentiek szerint jelenleg a végső próbálkozás folyik kies hazánkban a NER megdöntésére, mert a teljes összefogást kivéve több változat már nem áll rendelkezésre.

Az új jelölt kétségtelen előnye, hogy közvetlen kapcsolatban, sőt haragban volt az egyik boszorkánnyal, aki a súlyos eset bűnelkövetője, ezért az egyszerűbb gondolkodásúaknak, azaz a többségnek egyértelmű, hogy a gonosz boszival ellenséges, derék Péter a jó oldalon áll. A szépen dokumentált családi veszekedések azt mutatják, hogy még küzdött is a Rosszal, de a küzdelemben alulmaradt, a bűntényt nem sikerült megakadályoznia.

Magyar láthatóan készült a zord időkre, mivel tudta, hogy ha a felesége már nem valaki arrafelé, akkor ő is úgy tűnik el a palettáról, mint a sicc, ezért készített egy „kompromittáló” anyagot, hogy azzal tudjon zsarolni, hogyha kell. Ez egy második előny, mert így sokan azt hiszik, hogy van még valamije, amivel a FIDESZ politikailag tönkretehető. Az eddig történtekből persze jól látható, hogy nincs, és amit eddig sikerült bemutatnia, az sem valami sok, viszont a nem fideszes választókban ott él a remény, hogy mégis, és ha majd a mi Péterünk vesztésre áll, előhúzza az aduászt. Ezt a reményt fönn kell tartani, ezért folyik az erről szóló semmitmondó sumákolás. A hiteseknek javasolható a Simicska-példa tanulmányozása, akit Orbán úgy taposott el, mint egy bogarat a „terhelő bizonyítékaival” együtt, természetesen.

Az magátók értetődik, hogy a zsaroló anyagot Magyar nem a FIDESZ leváltás céljából készítette, hanem hogy legyen miből élnie, ha már nem lesz futballista férj, vagy valaki megkérte szépen, húzzon ki a feleségéből olyan mondatokat, amelyek révén ennek a valakinek később haszna lehet. Az előbbi a sokkal valószínűbb.

A Messiás várás ma már olyan erős, hogy Magyar korábbi zsíros állásait, azaz az általa ma már szidott rendszer évekig tartó könnyed kihasználását, és az egyrészt árulás jellegű, másrészt önző célból elkövetett hangfelvételes húzást mindenki elnézi neki, pedig a története nagyon hasonlít a hajdani Rózsaszín párduc rajzfilm sorozat egyik jelenetére, mikor RP zuhan lefelé kis házában a hegytetőről, ám az utolsó pillanatban elegánsan kilép az ajtón a szilárd talajra, miközben a becsapódó ház mellette miszlikekre zúzódik szét.

A fentiek alapján megállapítható, hogy Magyar mindazon tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek az üstökösként való feltűnéséhez szükségesek, azaz jó szemmel és a magyar politika állandó figyelésével lett kiválasztható, ehhez csak némi (némi?) pénzt és szervező erőt kellett csatolni, és akkor már kész is vagyunk. Ha pedig elkezdenek írni róla, akkor egy idő után mindenki elkezd írni róla, és a terv szerint megindul a mindennapjainkba való beépülésének folyamata. Hogy kié a pénz és a szervező erő, azt nem tudom, de vannak jelöltjeim. Magyaré nem, az biztos, esetleg a Partizán csatorna körül érdemes kutakodni. Aki elkezdené, annak azt üzenem, vigyázzon magára, a vis maior az vis maior.

És akkor a végeredmény. A közvélemény kutatásokból jól látszik, hogy Magyar pártja a FIDESZ-nek egyedül nem ellenfele. Jelenleg csak kb. fele annyi szavazót tudhat maga mögött, mint amennyi szavazója a FIDESZ-nek van, azaz ő sem váltja meg a világot. További szavazók csatlakozása nem várható, mindent kihasználva a csúcs maximum 25 – 27 százalék lehet, ami a FIDESZ minimum 40 – 42 százalékának legyőzéséhez egyedül kevés. A FIDESZ-től, a bizonytalanoktól és a DK-tól több szavazatot elvenni nem lehet, a többi párt szavazótábora meg elfogyott. Reménykedni természetesen szabad, a Messiások ebből élnek, de a remélt végeredmény valószínűsége igen csekély.

Ebből következően a szokásos helyzet várható: a megosztott (immár gyakorlatilag csak két részből álló) ellenzék döntő vereséget szenved, mert az egyéni indulóknál szinte mindenütt a FIDESZ győz, így hiába ér el a teljes ellenzék döntetlent a listán, kevés ahhoz, hogy akár a kétharmadot megakadályozza. Összefogással természetesen lehetne segíteni a dolgon, de a TISZA párt vezetője mindent megtesz annak érdekében, hogy még csak köszönő viszonyban se legyenek. Ennek eklatáns példája a „Galambokkal nem sakkozom” kitétel, amit a Dobrevvel való vitáról mondott, azaz gyakorlatilag lehülyézte női ellenfelét, még szerencse, hogy a fakanállal nem példálózott. Ez ugyan jól illik a Magyarról eddig tudottakhoz (lásd: Jelenetek egy házasságból, női és férfiúi szerepek), de nem szerencsés egy Európa nyugati feléhez csatlakozott országban regnálni óhajtó miniszterelnök jelölt esetében. Még a végén kinézik a klubból.

Összefoglalásként mondható, Magyar annyira jól jön a FIDESZ-nek, hogy… az csak na (majdnem azt írtam, hogy „felveti a gyanút”, affenébe is!). Ami a legfontosabb: Orbán hatalmát a legkevésbé sem veszélyezteti.

Magyar révén az ellenzéknek kb. a szavazóbázis felét birtokló része egyértelműen kivonta magát az összefogásnak még csak a halvány esélye alól is, akkor pedig Orbán halálbiztosan nyer.

Őt csak az ellenzék teljes (teljes!) összefogásával lehet legyőzni, olyan meg Magyarnak köszönhetően most már egy jó ideig nem lesz, még ha ez ellenzéki térfélen mindenki más összefogna is. Szintén hasznos Orbánéknak, hogy jelenleg egy komoly tényező szidja a DK-t és szövetségeseit legalább annyira, mint a FIDESZ maga, és a baloldal szavazói ezt már komolyan veszik, hiszen Magyar kritikájában nincs önérdek ugyebár (dehogy nincs!). Amit viszont Magyar a FIDESZ-re mond, az az unalomig ismert mindenki előtt, ettől a fideszes szavazó meg se rezzen, a FIDESZ-nek tehát nem árt. Legkevésbé sem.

Rogánéknak egyre kell vigyázniuk: ne lehetetlenítsék el Magyart, és akkor minden bukfencük, botrányuk és kudarcuk ellenére a tönkretett, meglopott, minden jogától megfosztott ország fele a FIDESZ-re fog szavazni megint. Az ötöde a DK-ra (ez eddig nem új), negyede a TISZÁ-ra (ez viszont igen), a többi meg maradványszavazóként a törpepártokra, ezzel egyrészt a FIDESZ kétharmada, másrészt a TISZA második helyezése biztos. Ha pedig hozzávesszük, hogy egy ekkora pártból, mint amekkora Magyar pártja lesz, hányan tudnak jól megélni, már ott is vagyunk. Hangfelvételt persze nem árt csinálni sohasem.

Jó lesz ez így. Már annyira megszoktuk a békát itt fölöttünk, a kék ég mindenkinek kiszúrná a szemét, és az nagyon kellemetlen, ugyebár. Csak azokat sajnálom, akik láthatóan pirosló arccal és zászlólobogtató hittel úgy gyűltek össze a főtereken, hogy most majd megforgatják az egész világot! De legalábbis Magyarországot. Sajnálom és irigylem őket, utóbbit azért, mert ők most örülnek, nekem meg már ma rosszkedvem van, és ahogy nézem, holnap is az lesz.

De úgy kell az ilyeneknek, nem igaz?

Fejlesztés

Citius, altius, fortius! – A mottó először Henri Didennek, a sportrajongó domonkos prédikátornak jutott eszébe. Barátja, Coubertin tőle vette át, hogy javaslatára később a modern kori olimpiák jelszava legyen, mely hendiatris a báró szerint az erkölcsi szépség programját képviseli.

A gondolat mindenki számára érthető, az ember vele született agresszivitását és vetélkedési ösztönét ne a rengeteg kárt okozó háborúkban, hanem a sportpályákon élje ki, ahol nincs sem halott, sem anyagi kár, sőt még tömegszórakoztatásra is alkalmas.

Nagyon szomorú, hogy ezt a szép törekvést a tömeggyilkos pszichopaták egyáltalán nem értik. Szerintük a sport egy piszlicsáré hülyeség, hiszen ott nem lehet rakétázni, nem lehet elfoglalni semmit, nem omlanak le házak lakóikkal együtt, nem gyilkolhatnak szabadon, az a töppedt kis érem meg kit érdekel, ha egy országra vetett szemet az ember. Száz gáttal vagy négyszáz vegyessel nem lehet bekerülni a történelemkönyv „Futottak még” lapjaira sem, nemhogy Országgyarapító Nagy Katalin mellé, ahogy azt a tömeggyilkos elgondolta volt. A pszichopaták sportjának hátránya, hogy győzelem esetén a győztes egy kivéreztetett, általa rommá lőtt, lélekben megtört, és csak a győztes iránti gyűlöletet ismerő országot kap jutalmul, az ár pedig, amit fizet érte, saját országának gazdasági tönkretétele, valamint a saját honfitársai között testben és lélekben végzett pusztítás, amelynek a kára felmérhetetlen. Mindez egy darab ember dicsvágya miatt, aki biztos távolságban ülve, pezsgő és kaviár mellől ad parancsot a gyilkolásra. Néhány más országban azt sikoltozzák a többieknek, adják már oda neki azt az országot, hogy béke legyen végre! A sikoltozók azt hiszik, hogy ha odaadják, akkor majd nyugton marad, és béke lesz. Sok hülye.

Gyorsabban, magasabbra, erősebben! A fejlődés a világ jelszava, és nem csak a sportban az. Mindennek fejlődni, ami pedig magától nem képes erre, azt fejleszteni kell. A politikai pártok is elvileg abban versenyeznek, ki tud a választóknak jobb, szebb, gazdagabb, azaz fejlettebb hazát biztosítani, és aki nem képes arra, hogy ezt elhitesse velük, annak annyi a választásokon.

A lényeg tehát nem a fejlődés, hanem annak elhitetése. Az ellenzéknek ebben a versenyben legfeljebb a múltbeli tevékenységére való hivatkozás áll rendelkezésére, a regnálók viszont konkrétan megítélhetők, hiszen nekik az elmúlt időszakban volt lehetőségük fejleszteni. A primitív gondolkodású népek természetesen csak azt nézik, volt-e fejlesztés, vagy nem, a több szempontot is figyelembe venni képes, „bonyolult” gondolkodású egyének persze a körülményeket is vizsgálni szokták. Ők vannak kevesebben. Sokkal.

Nézzünk két példát a helyzet jobb megértéséhez. Az egyik legyen, mondjuk, Orbán Viktor, derék miniszterelnökünk, aki 14 éve uralkodik rajtunk. Vigyázat, ez nem szarkazmus, hanem tény, ugyanis aki Magyarországon a kétharmadot eléri, korlátlan hatalmat kap a nép felett, csinálhat, amit akar, azt pedig uralkodásnak hívják.

Ha az eltelt időszakot vizsgáljuk, és primitív agyunk van, akkor mondható, hogy határozottan volt fejlődés, azaz Orbán jól tette a dolgát. Bonyolultabb agyműködés esetén kissé más a helyzet, ugyanis:

  • A hozzánk hasonló helyzetből induló országokban nagyobb volt a fejlődés, mint nálunk, így most már nem Csehország az ellenfél, hanem Bulgária, ugyanis már Románia is lehagyott minket. Jelenleg Bulgáriával küzdünk az utolsó előtti helyért. Érdekes lett volna ugyanez Gyurcsány korszakában, de akkor még sokkal jobban álltunk.
  • Az eltelt időszak alatt, noha sok pénzt kaptunk az EU-tól felzárkózásra, többek között energetikai fejlesztésre is (összesen a jelenlegi éves GDP 60 százaléka!), nem sikerült magunkat komolyan függetleníteni, ezért kötelező jóban lennünk Oroszországgal is, ahonnan a gáz jön, és Törökországgal is, melyen a gázvezeték áthalad. Ezek a gazsulálások Putyinnak és Erdogánnak szükségesek az új gázerőműveinkhez.
  • A magyar egészségügyet és oktatást rendőri felügyelet alá kellett helyezni, hogy valahogy működjön, mert mindkettőt annyira kivéreztették Orbánék anyagilag, hogy a parancsokkal való működtetés abbahagyása esetén azonnal összeomlanának.
  • A nyugdíjakat nem növelték, csak „az értékét őrizték meg”, magyarán egy fillért sem kellett költeniük nyugdíjemelésre (az infláció növekedésével az adóbevétel is nő). Ez alól kivétel, hogy a Gyurcsány által végig fizetett 13. havi nyugdíj ellopását 10 év után a választástól félve abbahagyták (emelés tíz év után: 8,3 %). Ezen „értékmegőrzés”-t sikerült valami nagy dologként eladni a nyugdíjasoknak. Azt hogy elfogadták és belenyugodtak, az ő érdekükben inkább nem kommentálnám.
  • Az országot Orbán a barátokkal és szövetségesekkel való hosszas és keserves küzdelem révén szigetelte el a demokratikus Európától, így aztán a Brüsszel által nekünk megítélt felzárkóztatási pénzek folyósítását leállították, azaz jelenleg nem tudják segíteni az ország fejlődését. Igaz, eddig sem nagyon segítették, mert Orbánék a pénzt nem értelmes, azaz a jövőben hasznot hozó fejlesztésekre költötték, hanem a tulajdonos (98 %-ban valamiképpen az állam, azaz az adófizetők) által fenntartandó, a jövőben további pénzt igénylő beruházásokra, amelyekből csak a kivitelező, haveri cégek gazdagodtak.
  • Tudásalapú társadalom helyett munkaalapú társadalom lettünk, innováció helyett mások által kitalált gyártószalag, Orbánék által kistafírozott, azaz tehetségtelen, de nagyon nemzeti oligarchák, akik egyet tudnak, várni az állami megrendelést. Most már mesterségesen kell etetni őket megrendelésekkel, mert anélkül összeomlanak.
  • A népet a kormány tudatlanságban próbálja tartani, és ez egy részénél sikerül is, ami elég az újabb kétharmadhoz, így a fenti negatív folyamatok Magyarországra a kormány jóvoltából továbbra is jellemzőek lesznek. Amíg világ a világ. Nemde?

Mondható, hogy ha valaki minderről tud, és mégis azt mondja, Orbánék regnálása az ország fejlődését tekintve hasznos volt, arról rögtön tudható, hogy nem az ország hasznáról beszél, hanem a sajátjáról. A fideszes felső tízezer… bár van az nyolcvanezer is. Ha nem több. Ahogy az tisztán látható, ma már a kurták is erősen kaparnak, akár egészen alsó szinteken.

A másik példa Budapest. A 2019-es önkormányzati választáson Orbán Tarlós mellett kampányolva 1000 milliárdos fejlesztésekről beszélt. Volt abban minden marhaság, amit csak Vitézyék kitaláltak, drágábbnál drágább, de annál kevesebb hasznot hozó projektekkel, amely szép tervek Karácsony győzelmével azonnal elhaláloztak (hálisten), helyettük érkezett a COVID, aztán a putyini őrület, és mindezt megfejelte Orbán Budapest elvesztésén érzett folytonos haragja meg az ebből következő bosszú.

Az egyértelműen mondható, hogy Karácsony nem sok mindent fejlesztett a városon, különösen az Orbán által (persze Tarlósnak) belengetett 1000 milliárdhoz képest. Ott volt a 3 metró felújítás befejezése, a Lánchíd, a Blaha Lujza tér, ezeken kívül csupa apróság, így aztán most támadják is keményen amiatt, hogy ő aztán nem fejlesztett semmit. A primitívebb agyak ezt simán elkönyvelik, mert fogalmuk sincs arról, hogy:

  • a fejlesztésekhez pénz kell. A pénzt adók révén lehet a bevétellel bíró emberektől és a bevétellel bíró szervezetektől összeszedni, mind az állam, mind az önkormányzatok így jutnak hozzá a működésükhöz szükséges összegekhez. Mivel az önkormányzatokat az állam gyakorlatilag 100 %-os mértékben a markában tartja, mert mindent megtilthat a fővárosnak a hitelfelvételtől kezdve bármilyen adó kivetését (ahogy meg is tette többször), Budapest maximum a parkolási díjjal meg a tömegközlekedés jegybevételeivel tudnak némi pluszpénzhez jutni, de az nem valami sok.
  • Az állami költségvetés főösszege 38 000 milliárd, a fővárosé meg 449 milliárd, azaz az államinak az 1,18 százaléka. Ebből több minden következik. Az egyik az, hogy az összegekből látható, komolyan csak a kormány tudna fejleszteni Budapesten, de nem fejleszt. Semmit sem fejleszt. Még azt a 6 milliárdot sem adta oda, amit a Lánchíd felújításához megígért, azaz nem csak bosszúálló, de kicsinyes is. A másik, hogy az ország GDP-jének 37 százalékát Budapest termeli meg (11 százalékát meg Pest megye, amely gyakorlatilag szintén Budapest), de az adók révén bejövő összegekből még másfél százalékot sem kap, mert annak a döntő részét a kormány fölözi le. A harmadik, hogy ilyen arányok esetén még külön „szolidaritási” adót is kivetni a fővárosra, mondván, hogy a főváros gazdag, az már a vérlázító pofátlanságok kategóriájába tartozik. De a kormány csak vigyorog, és a nép nem rúgja úgy fenéken, hogy nyolcat bucskázzon a latrináig, hanem szomorú sóhajtozással nyugszik bele kiszolgáltatott helyzetébe, miközben bután néz maga elé, és várja a Messiást, aki majd helyette intézkedni fog.

A fejlesztés tehát nem egyszerű dolog. Jelenleg a kormány nagy bajban van, mivel pénz nincs, még a legkisebb fejlesztésre sem, ezért kénytelen befektetőkkel tárgyalni, és bármilyen hülyeségbe beleegyezni, csak jöjjenek és fejlesszenek (Dubai Rákosrendezőn), vagy hitelben gondolkodva kínaiakkal kínai hitelből építeni a Liszt Ferencre (metró helyett!) járó vasutat, ugyancsak kínaiakkal ugyancsak kínai hitelből a Belgrád-Budapest vasútvonalat, oroszokkal orosz hitelből Paks II-t, hogy legalább valami látszata legyen a fejlesztésnek, mert a lerohasztásokon kívül olyan sok minden nem történt minálunk az elmúlt 14 év alatt.

Gyakorlatilag semmise. A rövid ideig és kevesek által használt sportlétesítményeket ugyanis nem tekintem komoly fejlesztésnek. Azok az ország lerohasztásának eszközei, mert nem hozzák a pénzt, hanem hosszú éveken és évtizedeken át csak viszik. És az a pénz nem Orbán Viktor pénze ám, hanem az enyém. Is. Többek között.

Ráindulás

„Álomvilágban élek, írta Troppauer Hümér”. Hajdan Rejtő Jenő, ma Rejtő után magam is ugyanezt írnám a budapesti CPAC konferencia szövege hallatán. De aztán hamar letettem róla.

Az index ugyanis azt közölte olvasóival, hogy nem csak a Magyar Kétfarkú Kutyapárt lép fel három budapesti kerületben saját polgármester jelöltekkel, hanem példáját követve Magyar Péter pártja a TISZA is, és utóbbi ebből két kerületben a regnáló és ott újra pályázó, ellenzéki (DK) polgármesterekre indítja rá jelöltjeit. A fentiekből rögtön rá kellett jöjjek, hogy bár hazánk az Európát elöntő liberális óceánban az egyetlen megmaradt konzervatív sziget, ám nálunk jelenleg mégsem a mi kedves szigetünket mások által követhetetlen észjárással Európából kifele navigáló kipcsák Troppauer a legérdekesebb. Sajnos. Van nagyobb baj is.

Az önkormányzati választásokat illetően az MKKP-ról már írtam, mégpedig nem is olyan régen, ahogyan Magyar Péterről is. Azt szinte mindenki tudja, hogy a Kutyapártot nem érdekli sem az ellenzék, sem Orbán, mert tökmindegy neki, hogy ki kormányoz, amíg ő simán és kacagva ellébecol a farvizen, de azt, hogy Magyar Pétert sem érdekli az ügy, komoly meglepetés nekem.

A Kutyapártnak láthatóan az az alapelve, hogy azt csinál, amit jónak lát, és ebben sem a politika, sem a hatalmi viszonyok, sem hazánk demokratáknak kívánatos fejlődési/változási iránya nem befolyásolja. Ez a „Lesz, ami lesz” politizálás, amely pillanatnyi egyéni vagy kiscsoportos érdekek, elképzelések, illetve inkább ötletek mentén működik. A Kutyapárt pártként remekül üzemel, a FIDESZ-t nem zavarja, így aztán különösebb zargatásban, meghurcoltatásban, NAV, ÁSZ, Ügyészség rájuk uszításában, karaktergyilkosságokban, ellenük kitalált plakátcunamikban nem részesül, azt mondanak, amit akarnak, azt csinálnak, amit akarnak, bajuk nem volt, és nem is lesz belőle, sőt a saját (szigorúan szubjektív) elképzelésem szerint a FIDESZ néha még segít is nekik. Másképp nem tudnám például mire vélni Kovács Gergely elsöprő győzelmét a hegyvidéki előválasztáson, mert egynéhány fideszes szavazó segítsége nélkül nem hiszem, hogy ő nyer, pláne nem, hogy így.

Ennek révén a FIDESZ úgy rúgott egyet a többi ellenzéki pártba, hogy közben ott se volt. Annak érdekében, hogy legyen egy kis további csavar a dologban, a Kutyapárt előzetesen megegyezett a Momentummal a hegyvidéki választási körzetek elosztásáról, a DK-val viszont nem, így aztán ott most mindenki dühös mindenkire, a FIDESZ meg röhög a markába, hogy milyen jól kiszúrt velük. Ha a DK-t vagy a Momentumot segíti győzelemhez (bár őket nem is kellett volna), nincs ilyen, a Kutyapárt viszont náluk sokkal érzelmibb alkat és/vagy szertelenebb, így aztán sikerrel kavarta meg a dolgokat. Pláne, hogy ők sem szeretik Gyurcsányt, ami alapvetés minden ellenzéki és minden kormánypártnál, mert anélkül a magyar politikába beszállni nem lehet. Ez az új pártok szükséges jellemvonása, melyet a pástra lépve azonnal deklarálni kell, különben senki nem veszi őket komolyan.

Az újként és váratlanul színtérre toppanó Magyar jól tudja ezt. A TISZA Párt elnöke nemrég egy pécsi tüntetésen azt mondta a 2010 előtti időkről, hogy

voltak politikusbűnözők, akik loptak, csaltak, hazudtak, néha még emberek szemét is kilőtték”,

ezzel a magyar politikai életbe való belépés első számú kötelezettségének eleget is tett. Az persze nem kérdés, hogy ezzel egyben népszerűvé akarta magát tenni a DK szavazóinak kivételével az összes magyar szavazó előtt (összekötve a kötelezőt a hasznossal), és a hazai értelmiség is megnyugodhat. Péter az ő emberük.

Ami a belépő szöveg tartalmi részét illeti, valóban voltak 2010. előtt politikusbűnözők. Ott van például a székház ügy. 1993 májusában kiderült, hogy az MDF és a Fidesz közösen mutyiztak el egy értékes irodaépületet, s közben még olyan törvényt is alkottak, amely ebből az eladásból több pénzhez segítette őket. Hogy a bűnösöknek hajuk szála sem görbült, az csak természetes.

Az ellenoldalon, a Tocsik ügyben voltak elítéltek, de nem politikusok. A jogásznő magánokirat-hamisításért 400 ezer forint pénzbüntetést kapott, Szokai Imrét, az ÁPV Rt. elnökét pedig hanyag kezelés miatt egy év hat hónap, két év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték.

Ott van továbbá a Simicska féle trükkös… illetve miket is beszélek, szóval ott van Josip Tot és Kaya Ibrahim, akiknek Schlecht Csaba sok Fideszhez köthető céget adott el, melyek sok köztartozást halmoztak fel. A Kaya Ibrahimhoz és a  Josip Tothoz került cégek végül anélkül váltak kámforrá, hogy egy vasat is fizettek volna az államnak. Bár 1998 októberében indult nyomozás, a rendőrség 2001. szeptember 11-én vádemelési javaslat nélkül lezárta az ügyet. Miniszterelnök Orbán Viktor.

Hogy a másik oldal politikusairól is essen szó, ott van Hagyó, akit azért ítéltek pénzbüntetésre, mert telefonon sürgette a vállalkozó kifizetését, és ezt a bíróság gyanúsnak találta, ott van Tátrai és Császy, akik azért kaptak több éves börtönbüntetést, mert az ő három szakértőjük szerint a Velencei tavi susnyás ötször ér többet, mint a Budapest melletti almás, viszont a bíróság az ügyészség által hozott negyedik szakértőnek hitt, aki szerint huszonötször, ott van Zuschlag, aki tényleg lopott, őt azonnal kizárták az MSZP-ből, és nem védték meg a börtöntől, valamint ott van Simon Gábor is, akire minden erőlködés ellenére máig nem tudtak rábizonyítani semmit, de még mindig nyakán érezheti a hurkot. A többi baloldali politikust a büntetőpereik során fölmentették.

A fentiek alapján elmondható, hogy 2010. előtt csak a baloldali politikusok ügye jutott el a bíróságig, még akkor is, mikor Gyurcsány volt a miniszterelnök, aki nem védett meg senkit semmitől. A FIDESZ kétszer is büntetlenül megúszta (plusz az MDF egyszer), azaz nem az a kérdés, hogy voltak-e 2010. előtt politikusbűnözők, hanem hogy a bűn elkövetése után mi történt velük. Egyébként magam gonosz ember vagyok, és a futballista/igazságügyminiszteri férjek zsíros álláshoz juttatását is a nép ellen elkövetett lopásnak meg csalásnak tartom, amire nem mentség, hogy a FIDESZ lopott már korábban is, mégpedig 2010. előtt, aztán 2010. után, vagyis folyamatosan. A baloldaliak által okozott károkat összeszámolva csak egyedül Tiborczhoz képest, aki lazán és büntetlenül sétálhatott el 13 milliárddal, sehol sincsenek. Nemhogy a fasorban, hanem sehol.

A lopáson és csaláson túllépve a hazugságot illetően vannak, akik állandóan hazudnak. „A TAO nem közpénz”, „A cafeteriához nem nyúlunk”, „Havonta minden háztartást 181 000 forinttal támogatok”, Ne azt nézzék, amit mondok, hanem amit csinálok” (= hazudtam és még fogok is) jellegű hazugságokat baloldali politikus sohasem mondott. Még Gyurcsány sem. 2010. előtt sem, és azóta sem. Ez a FIDESZ miniszterelnöki privilégiuma. Igaz, Gyurcsány nem mondta meg, hogy a választás után azonnal megszorítások lesznek, pont úgy, ahogy Antall nem mondta, hogy mindent elad, és mégis gödörbe kerülünk, ahogy Horn sem mondta, hogy jön a Bokros csomag, és ahogy Orbán sem mondta, hogy lenyúl 2700 milliárdot, amelynek leánykori neve MANYUP, de utóbbi három esetében ezt sohasem kérték rajtuk számon, ahogy a hazugságokat sem. Kizárólag Gyurcsány a kivételezett, pedig ő a népnek sohasem hazudott.

A szemkilövést illetően:

A gumilövedékek használatát nem a baloldali kormányok rendszeresítették a rendőrségnél. Az „1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről” értelmében:

  1. § (3) E törvény alkalmazása szempontjából nem minősül lőfegyverhasználatnak a rendfenntartás céljára rendszeresített gumilövedék, a pirotechnikai eszköz, a könnygázgránát, az elfogó háló lőfegyverrel vagy az e célra szolgáló egyéb kilövő eszközzel történő célba juttatása.

Magyar könnyen fecseghet arról, hogy 2010. előtt történt a szemkilövés, mivel a gumilövedéket a Gyurcsány kormány 2009-ben betiltotta, anélkül meg könnyű nem kilőni senki szemét, nemdebár? Pláne ha azóta az esedékes ellenzék által felheccelt, Molotov koktélt és utcaköveket dobáló, sok rendőrt megsebesítő tömeggel a rendőrség még véletlenül sem találkozott.

Magyarral az országnak szerencséje van, mert ő szigorúan követi a Gyurcsány kormány korábbi stratégiáját, valamint Dobrev elképzeléseit, amennyiben bejelentette: „A választás másnapján a propagandaminisztériumot kidobjuk abból a csodálatos épületből, és ott lesz az egészségügyi vagy az oktatási minisztérium”, így elvileg csatlakozhatna is hozzájuk, mert akkor jóval nagyobb esélye lenne az ellenzéknek, csak az a baj, hogy ő galambokkal nem szeret sakkozni. Valószínűleg speciális tükre van, amelyben sasnak látja magát.

Ezért inkább ráindul Dobrevékre. Legyen a megosztottság még nagyobb, ne nyerjenek se azok, se ő, de főleg az ellenzék ne! Hajrá Fidesz! Vagy lehet ebből más következtetést levonni? Magyar is beállt a sorba. Nincs mese.

Többet írni nem érdemes. A dühöngésben nincsen semmi racionalitás.

Az EU meg a pénz

Mint tudjuk: „Az 1960-as évek óta az Európai Unió tagországai közös pénzügyi forrást képeznek olyan beruházások támogatására, amik jobbá tehetik az európai polgárok életét. Ma már ide tartozik a gazdasági növekedés támogatása és a munkahelyteremtés, a környezetvédelem, az EU régiói közötti gazdasági fejlettségbeli különbségek csökkentése, a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem… 2020-ban Magyarország 1,5 milliárd euróval járult hozzá az EU teljes, 160 milliárd eurós bevételéhez, ami a Magyarországon megtermelt jövedelem mintegy 1%-a. Ugyanebben az évben az EU a következő összegekkel támogatta Magyarországot:

  • 4,4 milliárd euróval az okos és befogadó növekedést, azaz a felzárkóztatást,
  • 1,7 milliárd euróval a fenntartható növekedést, a természeti erőforrásokat.”

A különbség 4,6 milliárd euró (kb. 1817 milliárd HUF) Magyarország javára.

A fentiekhez három megjegyzés tartozik. Az egyik, hogy mivel a nálunk tevékenykedő, európai uniós székhelyű multik hazautalják a hasznot, derék miniszterelnökünk azt hiszi (régebben többször mondta is, és lehet, hogy máig nem világosította fel senki), az EU-tól kapott támogatás nekünk „jár”. Ez úgy hülyeség, ahogy van, mert a gyárak nem kiviszik, hanem behozzák pénzt. Ha eladnak például Bécsben egy nálunk gyártott AUDI-t, mondjuk, 10 millió forintnak megfelelő összegért, amelynek az importhányada 6,5 millió, a munkások itteni bére, a helyi szolgáltatásokért (energia, víz, stb.) fizetett összeg, és az adó összesen 2,5 millió, az AUDI által kitalicskázott haszon meg 1 millió, akkor a cég nem kivitt egymilliót, hanem behozott az országba 2,5 millió forintot, amely nélküle nem lenne itt. Kíváncsi vagyok, hogy ha ezen az alapon a nagyeszű Orbán Viktor felhívná Hszi Csin pinget, küldjön már ide pár láda jüant, mert az akkugyáraik kitalicskázott haszna miatt az jár nekünk, milyen választ kapna.

A másik megjegyzés, hogy az adatok azért 2020-ból valók, mert az EU azóta nem nagyon utal. Nem tetszik neki, hogy Orbán a kétharmadát gátlástalanul kihasználva a teljes országot birtokba vette, és bármit megtehet. Az az EU szerint az nem érv, hogy senkit nem visz el a rendőrség, ha szidja a miniszterelnököt, mert az az ország nem tekinthető demokráciának, ahol az ellenzéknek se pénze, se médiája, se egyéb lehetősége nincs már, hogy magát megmutassa, azaz a pártok egyenlő feltételekkel folytatott, becsületes versenyéről nem beszélhetünk. A kormánypárt a teljes állami költségvetés felett szabadon diszponál, arról nem is beszélve, hogy kontroll és korlátok nélkül adóztathat bármit és bárkit, az állami szervezetekkel tetszése szerint büntettethet meg bárkit bármiért, illetve mentesíthet bármilyen bűn alól, valamint az adófizetők pénzéből fönntartott  állami médiával és az állami propagandaszervezettel azokat karaktergyilkolhatja le, akiket csak akar.

A harmadik megjegyzés, hogy Pártunk és Kormányunk (a kettő ugyanaz, ami demokráciákban elképzelhetetlen, utoljára Kádár alatt volt divat) azzal eteti a népet, hogy például a tanárok fizetésemelésére neki nincs pénze (lásd még az oktatásügy mellett: egészségügy, szociális ügyek, mert azokra sincs), ezért a szerencsétlen tanárok helyzetéért az EU felelős, mert „mondvacsinált indokokkal” nem küldi nekünk pénzt. Ennek az „érvelésnek” főleg a primitívsége érdekes. A kitalálói abban bíznak, a választó van olyan ostoba, hogy elhiszi, nem az országnak kell kigazdálkodni a saját tanárai fizetésemelését, hanem az egy szövetség feladata, amelynek mi is tagjai vagyunk. Hiszen azért lettünk tagok, hogy fizessék a tanárainkat, nem? Érdekes, hogy például Németország, amely nettó befizető, sohasem várta el Magyarországtól, hogy biztosítsa a németországi tanárok fizetésemelését.

A szomorú helyzet az, hogy az EU jelenleg nem ad pénzt. Ezen egyrészt az EU változtathatna, amennyiben saját jószántából ismét folyósítja, másrészt mi, ha teljesítjük az EU által előírt követelményeket. Az EU többség láthatóan nagyon begorombult már, azaz nekünk kellene a feltételeket teljesíteni, viszont miniszterelnök úr azt a család érintettsége, illetve érinthetetlensége miatt nem vállalhatja. Ezzel a patthelyzet kialakult, pénz addig, amíg Orbánék regnálnak, nuku. Vagy nyema. Esetleg nyista. Kinek mi tetszik jobban. A Sargentini féle jelentés jelenleg hat éves, azóta sem csináltunk semmit a hitegetésen kívül, ugyanakkor Orbán helyzete itthon stabilnak látszik, pár évünk még lesz így EU-s segítség nélkül, ezért a repülőterek megvásárlásához és az újabb stadionok építéséhez a pénzt nekünk kell előteremteni. A kérdés egyedül az, hogy adónöveléssel vagy hitelfelvétellel. Én az utóbbira voksolok, mert Orbán szerint ki a francot érdekelnek az unokák? Majd visszafizetik valahogy, oszt annyi.

A fentiek alapján könnyen belátható, tökmindegy, hogy az a 7 darab ellenzéki képviselő mit csinál Brüsszelben, mi mellett, vagy mi ellen lobbiznak, ez gyakorlatilag semmit sem jelent, mert a 720 tagú Európa Parlament dönt, (vis maior). Érdekesség még, hogy kétszer annyi a fideszes képviselő, mint az ellenzéki, nem is értem, milyen szavazásról fecsegnek.

Az egy helyes törekvés, hogy minél több pénzt kell kivonni a kormány hatásköréből, és  közvetlenül a felhasználónak juttatni, mert akkor például Tiborcz úr esetében neki személyesen kellett volna visszafizetni a 13 milliárd forintos EU támogatást, nem pedig trükkösen a mi adónkból, ahogy a miniszterelnök úr sikeresen „elintézte” volt. Hülyeség tehát az ellenzéki pártok lobbitevékenységét kárhoztatni, hiszen ők nem az országnak, hanem a kormánynak juttatott pénz visszatartásáért lobbiznak.

Magyar úr, országunk legújabb reménysége másképp látja a dolgokat:

Nem hiszek abban az ellenzéki narratívában, hogy ők Brüsszelből várják a megoldást, hogy Brüsszel fogja helyettük Orbán Viktort leváltani. Nem hiszek abban, hogy tehet olyat egy magyar EP-képviselő, hogy megszavaz olyan állásfoglalásokat, amikkel lehet, hogy belerúg Orbán Viktorba, ezzel egyébként belpolitikai értelemben mindig jót tesznek neki, de elérik azt is, hogy az uniós intézményekben arra az álláspontra jussanak, hogy fel kell függeszteni az uniós pénzeket. Ezzel nem csak Tiborcz Istvánba rúgnak bele, belerúgnak az egész magyar kis- és középvállalkozói szektorba, a magyar gazdákba, a szociális és egészségügyi intézményeinkbe”.

Értékelve Magyar úr fenti álláspontját, mondható, hogy az ellenzéknek valóban nem Brüsszelből kell várnia a megoldást, mert, ha a teljes magyar „nemfideszes” (ún. „semleges”) média segít, és a teljes ellenzék összefog, Orbán legyőzhető. Ebből jelenleg két feltétel nem teljesül: az első és a második.

2022-ben volt remény, mert a másodikat az ellenzék összehozta, de MZP dilettantizmusa és a „nemfideszes” sajtó kifejezetten nemsegítő magatartása miatt hatalmas bukás lett a vége. Az utóbbiak valahogy hónapokon keresztül elfelejtették megírni, hogy Magyarország NATO tag, tehát akárki is a miniszterelnök (akárki!), ha a NATO kéri, küld katonát, és ha nem kéri, akkor nem küld. Orbán szerencséje az, hogy a népnek fogalma sem volt arról, ez nem szabad választás kérdése, és hogy azért lehet a miniszterelnök ilyen diadalmasan békepárti, mert a NATO nem kérte katonák küldését. Hogy a nép miért nem tudta ezt, lásd feljebb.

Az első feltétel ma már nem teljesíthető. Az LMP, az MKKP és a TISZA párt (utóbbi véletlenül Magyar úr pártja), senkivel sem akar összefogni, ebből következően ők vagy egyedül győzhetnek, vagy sehogy. Az erőviszonyokat látva a sehogynak van messze a legnagyobb valószínűsége, azaz gyakorlatilag 100 %. A többiek ugyan összefognának (persze azért a Momentum sem egy halálbiztos összefogó), de az kevés. Orbán marad. Kösz, tisztelt magányosok.

Az, hogy a 7 darab ellenzéki képviselő hová szavaz, tökmindegy. Ha a pénzküldés ellen szavaznak is, ezzel Magyar úr véleményével ellentétben nem rúgnak bele senkibe, mert a pénzt fölényes EU parlamenti szavazással nem kapjuk meg. Az, hogy Orbánnak a pénz visszatartása segít itthon politikailag, annyiban igaz, hogy lehet rá hivatkozni (gonosz EU és ellenzék, pfúj!), annyiban viszont ront a helyzetén, hogy nincs miből a választáskor osztogatni.

A Tiborczba való belerúgás ma már nem igaz, ő ugyanis rég túl van azon a vagyoni szinten, ahol még EU-s pénzre kéne ácsingóznia, és mivel az ismeretségi de főleg az ismertségi köre mindenkinél jobb, nem is kell nagy kereskedőnek lennie, hogy megfelelő adásvételekkel (magyarországi viszonylatban) a csillagos égig növelje a vagyonát.

A magyar kis- és középvállalkozói szektor, meg a magyar gazdák lehet, hogy a pénzvisszatartás miatt rosszul járnak, de közülük főleg azok, akik mindig nyertek az EU-s pályázatokon, az viszont, hogy a magyar szociális és egészségügyi intézmények nemigen kaptak ebből a pénzből, egyértelműen mondható.

Ez van. Sajnos. Orbán marad.

Levél Szentkirályi Alexandra főpolgármester jelöltnek

Tisztelt Asszonyom!

Olvasom a NER lapokban, hogy milyen keményen be tetszett szólni Karácsony úrnak! Úgy gondolom, nem véletlenül, egyrészt nyilván nagyon fölbosszantotta ez a sötét alak, aki nem átall önnel szemben pályázni a főpolgármesteri székre, másrészt a parancs az parancs, jöttek, közölték, hogy mit kell, értettem, leléphet, kész.

Karácsony, mint az a facebook oldalán olvasható az alábbi bejegyzést tette közzé:

„Nagy megtiszteltetés, hogy a Városházán fogadhattam Jan Lipavský cseh külügyminisztert, a cseh kalózpárt politikusát. Elmondtam, hogy Budapest városdiplomáciai törekvéseinek egyik fő pillére a Szabad Városok Szövetsége, amit épp Prága kalózpárti főpolgármesterével, valamint Pozsony és Varsó polgármesterével hoztunk létre még
2019-ben, és amely azóta a világ egyik legfontosabb városi szövetségévé nőtte ki magát. Egyetértettünk abban is, hogy ma az ukrán nép ugyanazt a harcot vívja, mint amit a magyarok 1956-ban és a csehek 1968-ban.

Az európai béke hosszú távú biztosítéka egy erős és független Ukrajna, és a legkevésbé sem egy erőszakos Oroszország.”

Erre érkezett az ön reakciója, amelyet a cselédsajtó összes kitartottja lelkesen ismertetett:

Tisztelt Karácsony Gergely!

Őszintén érdekel, hogy vajon milyen nyelven folyt a tárgyalás, és mégis milyen békéről beszéltek? Azt is elmondta neki, hogy ön szerint háborúban állunk Oroszországgal, és hogy önök fegyvereket küldenének a háborúba?

A fentiekből látható, hogy önnek már napi rutin a keménykedés, csak az ismeretanyag hiányzik sajnálatosan… persze nem az ön ismeretanyaga, hanem azon fideszes agitprop csapaté, akik átküldték a cetlit, hogy mit kell beszólni Karácsonynak. Romlik a színvonal, erősen romlik, igaz, régen sem volt ütős. Erről természetesen nem ön tehet, mert pontosan azt tette, ami a dolga, ennél több már nem kívánható. Megkap, elolvas, bemásol, elküld, lepihen.

Nagyon kellemetlen lehet, hogy ez az ostoba bagázs rossz fényt vet önre, ezért néhány megjegyzést tennék, melyeket figyelembe véve az ily malőrök elkerülhetők. Az elkerülés hasznos lehet, úgy tán még a harmadik hely is elcsíphető a nemes versengésben, melyhez önnek komoly segítség a FIDESZ évenkénti 200 milliárdja (MTVA 150 milliárd, Rogán 45 milliárd, cselédsajtó állami hirdetéssel való támogatása 5 milliárd). A magyar adófizetők pénzéből összekuporgatott összegecske propagandasajtóban való felhasználása tetszőleges, akár az ön népszerűsítésére is fordítható, ami azért nagy előny. Ennek nagyságához képest a dollárbaloldal egyszeri 4 (azaz négy) milliárdja bakfitty, a Szuverenitásvédelmi Hivatal meg különösen röhejes, politológus elnökével együtt, melyből csak a Hivatal ellenzéki pártokra való ráuszítása, meg az ötmilliós elnöki fizetés komoly.

A fentebb jelzett megjegyzéseim:

  • Ha a feladatot én kapom, először persze örültünk volna a vendégemmel együtt, hogy sikerült összehozni azt, amit az ön Főnökének sikerült szétvernie. Eggyel magasabb szinten persze, ahogy egy Főnökhöz illik is. Visegrádi Négyeknek hívták azt az alakulatot, amelynek Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország volt a tagja, és hatásos szövetség lehetett volna tán még az Ősgonosszal szemben is (a titulust egy ideje Brüsszel vette ár Sorostól), ám mivel a Főnök körkörösen osztja a sallert meg a kokit, mindenkivel csak harcolni tud, a szövetség Orbán hatására aránylag gyorsan szétesett. Így működik a magyaros antigravitáció.

Karácsony Orbánnal ellentétben képes kompromisszumokra is, neki az ottani főpolgármesterekkel sikerült összehozni Varsó, Prága Pozsony és Budapest részvételével a Szabad Városok Szövetségét. Ez a szövetség igencsak bánthatja a Főnök a szemét, merthogy:

„Az aláírók egyrészt hitet tesznek a liberális demokrácia, a pluralizmus, a nyitottság és a kulturális sokszínűség értékeinek védelme mellett térségünkben. Másodszor, tekintettel a városainkat érő közös kihívásokra, a Szövetség tagjai közösen lobbiznak az EU-ban zöldítési, fenntarthatósági célú közvetlen városi forrásokért. Végül, de nem utolsósorban, a Szövetség tagjai szakpolitikai együttműködést folytatnak pl. a fenntartható várostervezés, a klímavédelem, a társadalmi befogadás, az igazságos lakhatás vagy a digitalizáció területén.”

Budapestnek az EU-tól érkező közvetlen források nagyon fontosak, mert a Főnök költségvetési téren régóta fojtogatja, és hogy a nép számára ez a fojtogatás normálisnak tűnjön, annyit hazudozik Varga pénzügyminiszter úrral együtt, hogy nézni is tereh. Igaz persze, hogy ha az istenek meg az ufók együttes és rendkívül erőteljes beavatkozása folytán valahogy mégis ön lenne a befutó, a Főnök megkapná Budapestet, és akkor a várost elöntené a pénz, ugyanis Orbán remekül elvan önmagával ott a tükör mindkét oldalán

  • A tárgyalási nyelv iránti élénk érdeklődést tekintve nem gond rájönni arra, hogy ön, illetve hát az agitprop osztály ezzel akarja nevetségessé tenni Karácsonyt („Még angolul se tud!”), de bármifajta nyílt levél esetén erősen javallt először gondolkodni, aztán írni, nehogy hülyeség legyen, amely miatt később szégyenkezhetünk.

A kiindulási tények:

1./ Karácsony köztudottan csak magyarul beszél.

2./ Lipavský nem tud magyarul. Ebből következően a beszélgetésnél egy tolmács volt jelen, azaz a beszélgetés mindenki által kitalálhatóan cseh és magyar nyelven zajlott. Az ön „Őszintén érdekel” szövegéből viszont úgy tűnik, nem sikerült rájönnie. A fentiek alapján mondható, hogy a kiröhögtetési akció sikeres, az egyik röhejes alak a fideszes agitprop osztály munkatársa, aki nem fogalmaz valami jól, a másik viszont sajnos ön, aki a hibát nem vette észre, és vállalta a közzétételével, hogy ostobának láthassa a nép.

Megjegyzendő még, hogy a nagyobb embercsoportok gond nélkül tudnak tolmácsot megfizetni, azaz a főpolgármesterkedéshez nem szükséges nyelvtudás.

  • A következő kérdése, illetve kérdései Karácsonyhoz: „Azt is elmondta neki, hogy ön szerint háborúban állunk Oroszországgal, és hogy önök fegyvereket küldenének a háborúba?

Önnek, mint fideszesnek, természetesen fogalma sem lehet arról (de még ha lenne is, tilos), hogy Putyin Ukrajna megtámadásával a teljes demokratikus világot támadta meg, azaz abszolút jogos azon meghatározás, hogy ezzel Magyarországot is.

Az ön Főnöke nem így látja, és ebben a teljes FIDESZ követi (igaz, hol van már a demokratikus Magyarország!). Érdekes lenne annak elgondolása, hogy mikor az I. világháború végén a románok bevonultak Budapestre, és Orbán lett volna a magyar miniszterelnök, vajon mit szól ahhoz, ha – tegyük föl – a szerb miniszterelnök békét hirdet, mondván, most már mindenki tegye le a fegyvert, és maradjon minden úgy, ahogy van, azaz ismerjék el a románok fennhatóságát Budapest felett. Még az akkori Brüsszel, azaz az Antant sem tett ilyet.

Egyébként igen, a demokratikus oldal szállít fegyvereket, és szomorúan kell megállapítanom, hogy önnek halvány dunsztja sincs az európai politikai helyzetről, ami azért egy magasabb posztra pályázó politikusra nézve igencsak tekintélyromboló. Mint a lapokból tudjuk, „Csehország Ukrajna négy-öt legnagyobb hadianyag szállítója közé tartozik”, és „Kelet-Csehországban létesül Ukrajna fegyver- és lőszerellátásának központja”, azaz Karácsonynak semmit sem kellett a fegyverszállításokról elmondani, mert tudja azt a tárgyalópartner jól, lévén maga is részese. Inkább amiatt kellett mentegetőznie, hogy Magyarország nem szállít a csehekhez hasonlóan fegyvert Ukrajnába, azaz mintha kilógna a demokratikus államok sorából. Javaslom a menőbb lapok olvasgatását, hogy ne tűnjön eltévedt dilettánsnak a nagy forgatagban.

Zárásképpen meg kell jegyeznem, hogy a szavazók legprimitívebb életösztönére alapozott háborúpárti-békepárti hablaty, mármint hogy ki ez, és ki az, ráadásul kéjesen emlékezve arra, hogy Orbánnak egyszer már bejött (lásd 2022.), a legócskább és legundorítópp politikai „trükk” mindazok közül, ami csak elképzelhető. Csodálkozom, hogy mégis használni tetszik. Vagy ön is csak azon engedelmes asszonyok sorába lépett, akik parancsot teljesítenek, és ha kell, a balhét viszik el?

Hogy a fentiek ismeretében kik lesznek azok a szerencsétlenek, akik majd önre szavaznak, arra magam is kíváncsi vagyok.

Az ugyanis hatalmas rejtély, hogy vajon milyen alapon? Csak mert az illető fideszes?

Konteo

„Brüsszellel ellentétben Budapest tárt karokkal fogadja a nemzeti konzervatívokat. Budapesten gyűlnek össze a világ konzervatív erői (CPAC Hungary).

A téma kapcsán a Hír TV vendége volt Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója, aki azt is bejelentette, hogy újabb komoly külföldi politikusok csatlakoznak a rendezvényhez. Magyarország jogállam, Magyarország demokrácia, ahol mindenkinek joga van a véleménye kinyilvánítására – így válaszolt Kovács István arra a kérdésre, hogy a CPAC Hungary szervezői számítanak-e a brüsszeli NatCon konferencián történt hasonló ellenállásra. Azok a konzervatív erők, akik Brüsszelben nem gyűlhetnek össze, Budapest tárt karokkal fogadja őket (…) az ellendrukkerek is elmondhatják a véleményüket, ez egy ilyen ország – tette hozzá.”

Az Alapjogokért Központ budapesti székhelyű, 2013 óta működő jogi elemző- és kutatóintézet. A Központ „a nemzeti identitás és szuverenitás, valamint a keresztény társadalmi hagyományok megőrzését tartja elsőrendű feladatának a 21. század felfokozott, a jog területére is kiható globalizációs és integrációs folyamatai, technológiai változásai közepette”. Bizony! A céljuk ily nemes.

Az AK-t létrehozó magyar kormány szerint tehát ezek az alapjogok. Ebből következően az intézet azt kutatja, és azt elemzi, hogy Magyarország a nemzetközi trenddel mit sem törődve hogyan maradhat mindenféleképpen vallásos nemzetállam, ha fene fenét eszik, vagy ha (ami még rosszabb) Brüsszel letiltja a pénzt, akkor is! A munka eredményeképpen közli a kormánnyal, a cél eléréséhez milyen törvények kellenek, majd kormány ennek megfelelően intézkedik, és már kész is! Úgy néz ki viszont a helyzet, hogy ezt a kormány magától is tudja, azaz az intézmény számos magyar társához hasonlóan inkább kifizető-, mint munkahelyként működik.

A fentebbi alapjogokkal meghatározott konzervativizmus nemzetközileg nem valami sikeres, a budapesti rendezvényen felszólalók pozíciójából legalábbis ez látható. A szónokok:

Geert Wilders, a holland Szabadságpárt elnöke;
Fabrice Leggeri, a Frontex korábbi igazgatója;
Janez Jansa, Szlovénia volt miniszterelnöke
Markwayne Mullin, Oklahoma állam szenátora;
Rick Santorum, volt Republikánus elnökjelölt; valamint
Santiago Abascal, a spanyol Vox elnöke.

Hozzájuk csatlakozik még Mateusz Morawiecki, korábbi lengyel miniszterelnök és hazánk jó barátja, a dél-amerikai politika csillaga és/vagy nagyágyúja (by Magyar Nemzet), ifjabb Bolsonaro, brazil politikus, ügyvéd és (még ráadásul) szövetségi rendőrtiszt (is). A rendezvény főszónoka természetesen Orbán Viktor lesz, mint a legmagasabb rangú résztvevő: az egyetlen regnáló miniszterelnök. A többiek leginkább a volt, korábbi és valahai jelzőkkel illusztrálhatók, a levitézlettet azért nem írom ide, mert az nálunk már régóta foglalt, és a kimondáskor  mindenki tudja, amit mindenkinek tudni kell.

Szóval, itt nálunk könnyedén, nyugodtan, a legkisebb zavarás nélkül megtartható a konferencia. Nem úgy, mint egy hete Brüsszelben. Igaz, Kovács István stratégiai igazgató kövér hülyeséget beszélt, mikor azt mondta, Budapest tárt karokkal fogadja a konferenciát, mert a baloldali városvezetést tekintve erről szó sincs, de hogy Karácsony nem fog nekik egy szalmaszálat sem keresztbe tenni, az biztosra vehető. Mehettek volna konzervatívék a sokkal barátibb Debrecenbe, hogy miért mégis Budapestre jönnek, azt ne találgassuk, mert úgysem tudnánk biztosakat mondani.

A budapesti konferenciát nem sokkal előzte meg a brüsszeli. NatCon után rögtön CPAC. A nemzeti konzervatív csapat láthatóan szeret összegyülekezni, igaz, jól szét vannak szórva a nagyvilágban, ezért szükséges egymást sűrűn kontrollálni, megvannak-e még egyáltalán, és mi lenne alkalmasabb erre, mint egy konferencia?

A korábbi konferenciához a helyválasztás célzatos. A brüsszeli kígyófészekben tanyázik a nemzeti konzervatív erők legfőbb ellenségének számító Európai Unió, amelynek Parlamentjében csak úgy nyüzsögnek a globalista, liberálista, individualista, vallástalan gendernépek, így aztán a konferencia helyszínének kiválasztása nem a véletlen műve volt. Be akarták bizonyítani az elfajzott Nyugatnak, fennen lobog még a konzervatív zászló, szólnak a harangok mindenfelé, áll még a hősi, illiberális fészek széles Duna partján, élén Kolostorlakó Jámbor Viktor királlyal, aki kénytelen onnan lenézni népét, ha már a Csomolungma nem Budapesten van, a Gellérthegyen meg semmi kastély, csak egy lerobbant Citadella.

A fentebb említett brüsszeli demonstráció nehezen akart a konzervatív erőknek összejönni. Mint ismeretes, csak sokára találtak helyszínt, mert előzőleg több helyről is eltanácsolták őket, de végül sikerült nekik. A Saint-Josse-ten-Noode kerületben, a Claridge nevű rendezvényhelyszínen el is kezdődött a konferencia, ám két órával a rendezvény kezdete után a rendőrök kivonultak, és közölték a szervezőkkel, hogy a konferenciát meg kell szakítani. Emir Kir, Saint-Josse-ten-Noode polgármestere közzétett üzenetében azt írta: “Polgármesteri végzését adtam ki az Nemzeti Konzervativizmus Konferencia betiltására a közbiztonság garantálása érdekében”. A Saint-Josse-ten-Noode nevű kerületeiben “nem látják szívesen a szélsőjobboldalt” – jelentette ki a polgármester.

Ha ez az Emir Kir nevű, egy jócskán törökök lakta kerületben polgármesterkedő, szintén török származású valaki tényleg baloldali, ahogy mondják, akkor ennél nagyobb öngólt nem is rúghatott. Innentől kezdve ugyanis az összes nemzeti, az összes konzervatív és az összes vallásos ország, közösség, és egyén egy olyan fegyvert kapott a kezébe, amellyel tetszése szerinti mértékben, frekvenciával és intenzitással ütheti a liberális, zöld, nyugatos világot összes résztvevőjével együtt, és mindenhez tökhülyék üvöltözhetik a másik oldalról, hogy „a libsik” sokkal rosszabbak, mint a nevében nemzeti konzervatív, valójában vallásos szélsőjobb, mert nem csak rendetlenséget hoznak magukkal, hanem még erőszakot is. „Mi legalább csak erőszakosak vagyunk„ mondhatják a NatCon meg a CPAC konferencia résztvevői teljes joggal, és a másik oldalról senki nem szólhat egy szót sem, mert hiába tudjuk, hogy a Saint-Josse-ten-Noode Brüsszelnek csak egy kerülete 1,14 km², területen és 23 557 fő lakossággal (2006. – lásd), világgá lehet kürtölni, hogy a konferenciát „Brüsszel” tiltotta le. Hiába állította helyre a belga bíróság meg a brüsszeli főpolgármester már másnap a szólásszabadság rendjét, ami egyszer már betiltottak, az be lett tiltva, punktum!

Az eseményre több magyarázat kínálkozik:

  • A kerületi polgármester magától tökhülye, mert ezt az elemi felháborodást akkor is előre kellett volna látnia, ha csak minimális esze van.
  • A kerületi polgármestert megvezették. Ehhez is szükséges, hogy tökhülye legyen, és ne lássa előre a betiltás következményeit, de nem magától jutott eszébe, hanem valakik sugalmazták neki, hogy „nagy tüntetések várhatók”, ha nem tiltja be a konferenciát.
  • A kerületi polgármestert lefizették. Ehhez nem szükséges hülyének lennie.

Ilyen esetben, még ha utáljuk, és primitív dolognak tartjuk is az az összeesküvés elméleteket (konteo – conspirating theory), azért csak hihetetlen a sztori annyira, hogy megmozdul az emberben a kisördög. A Brüsszel, mint helyszín már eleve trükkös, nyilván nem véletlen, mert például London ebből a szempontból rosszabb lett volna, a közvetlenül utána következő Budapest kontrasztja pedig bemutatja, hogy micsoda különbség van az Európai Unió és Magyarország között, mely utóbbiban a szabadság annyival nagyobb a brüsszeli „szabadságnál” (amely nem is az!), hogy csak na! „Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű”, csiripeli a magyar veréb felháborodottan, és sajnos joggal, ahogy most áll a helyzet.

Esetünkben minden annyira klappol, és minden annyira a nemzeti konzervatívok kezére játszik, hogy az már gyanús. Persze semmit sem tudunk biztosan, főleg az okoz bizonytalanságot, hogy volt-e annyi ész és szervezési rutin a nemzeti konzervatívokban, hogy ezt a hadműveletet (polgármester lefizetés inkluzíve) végre tudják hajtani. Azt javaslom, a kérdést mindenki döntse el maga.

Az, hogy Brüsszelnek vagy az EU-nak a betiltáshoz bármi köze lenne, természetesen ordas hazugság, de hogy nemzeti konzervatívék gátlástalanul kihasználják a jónép erre vonatkozó ismerethiányát, az messziről üvölt mindenfelé. Próbáljuk meg helyette ésszel kezelni, azaz átlátva az orbáni szitán.

Ha kérhetem.

Acsarkodás

Azt írja az újság, hogy: „Budaváron indul a Kutyapárt is: Nánásiné, Abonyi Gyöngyi épp a két fél acsarkodása helyett kínálna alternatívát.”

A „két fél” természetesen a FIDESZ és a baloldal, melyek állandóan acsarkodnak, mint az nyilatkozva lett.

A Fidelitas korábbi elnöke, a volt országgyűlési képviselő Böröcz László, és az elmúlt másfél évben testületi többség híján részben ellehetetlenült polgármester, V. Naszályi Márta között zajlik a harc az I. kerületi polgármesterségért. A fideszes többség ott akadályozza V. Naszályit, ahol tudja, több dologgal is vádolják, miközben szerintük a kerületben mindent ellepett a szemét. V. Naszályi viszont büszke az eredményeikre, szerinte a Fidesznek az fáj, hogy elzárták az I. kerületi pénzcsapjaikat.

Az MKKP színeiben induló Nánásiné, Abonyi Gyöngyi választóknak kínált alternatívája eszerint az, hogy ő nem acsarkodik. Hogy hogyan csinálja, érdektelen, teljesen mindegy, hogy azért nem, mert nem olyan típus, vagy hatalmas akaraterejével nyomja el a benne felbuzgó acsarkodást, lényeg a mentesség.

Ezért indul rá a Kutyapárt jelöltje V. Naszályira, hogy szegény választópolgárnak ne kelljen mindig a szemét acsarkodók közül választani.

Azért ez rendes dolog tőlük, nem?

Az alternatívás korszak emlékeim szerint 2009. elején az LMP-vel indult, amely párt már a nevével is jelezte, hogy ő aztán egyik sem, amennyiben szerintük lehet más a politika, mint az állandó veszekedés meg vitatkozás, ami nem vezet jóra. Szereztek is a 2010-es választáson 4 százalékot, vagyis a magyar nép sajnos nem értékelte az alternatívát, és derék értelmisége vezetésével sokkal inkább azt próbálta mindenáron elintézni, hogy az azelőtti, az akkori, a mostani és a kettő közötti időszak folyamatosan legutáltabb politikusa soha többé ne jusson semmiféle hatalomhoz. Kerül, amibe kerül, nem érdekes, sziszegte a magyar nép.

Sajnos sikerült neki. Túlságosan is.

Így aztán immár tizennégy éve folyik az acsarkodás, mely politikai játszmához egyre több, úgynevezett „nem acsarkodó” párt csatlakozik. Az újak mindegyike rögtön azzal kezdi, hogy nem kér semelyik meglévő pártból sem, ezáltal, minthogy a FIDESZ van hatalmon, rögtön az ellenzéki térfélre pozicionálja magát, mégpedig összefogásra alkalmatlanul. A FIDESZ ellenségeinek immár se szeri, se száma, ahogy szaporodnak, úgy csökken az egy pártra jutó szavazatmennyiség, és ha ez így megy tovább, záros határidőn belül egy hangyacsapat fogja körbeszaladgálni az elefántot, amelyik bármit csinálhat, annak rá nézve semmiféle negatív hatása nincs. Így aztán tovább

hozhatja minden választáskor a szavazásra jogosultak egyharmadának voksával a szokvány kétharmadot.

De legalább nem a Gyurcsány, sóhajtják a népek a./ kivándorlás közben, b./ reménytelenül bámulva maguk elé, c./ kardjaikba dőlve vagy d./ éhen haldokolva.

Ja. Nem a Gyurcsány. Az is valami.

A konkrétumokat illetően a kutyapárt politikusai nagyon visszafogottak, mint például Nánásiné, Abonyi Gyöngyi is. Tisztában vannak vele, hogy így magányosan a siker leghalványabb reménye nélkül indulnak el, de azért elindulnak. Talán jót tesz nekik lelkileg, vagy valami egyéb pozitív hatása van a testre, mindenesetre az ellenzék szavazótábora még jobban megoszlik, mint eddig, és így

hiába van az ellenzéknek összesítve több szavazója, a relatíve legnagyobb szavazótáborral bíró párt fog győzni, ezzel az „egyharmaddal kétharmadot” jelenség matematikailag is igazolható.

Úgy hallani, az MKKP az I. kerület mellett a III. és a VII. kerületben is indít saját polgármester jelöltet az ott jelenleg regnáló és a mostani választáson is esélyes ellenzéki polgármester ellen, nyilván az ellenzéki összefogás még nagyobb dicsőségére (hátha így a fideszes jelölt nyer). Valószínűleg ezzel akarják bizonyítani, hogy ők már mennyire népszerűek, és mennyire nem akarnak összefogni senkivel.

A legnagyobb botrányt az MKKP környékén a hegyvidéki előválasztás kavarta, ahol az MKKP vezetője, Kovács Gergely hatalmas fölénnyel győzött. A hatalmas fölény azt jelenti, hogy ő kapta az összes választásra jogosult szavazatainak 8 százalékát, a másik két jelölt meg 3 – 3 százalékot. Ez összesen 14 %. A 8 % kb. a párt közvéleménykutatások szerinti népszerűségével azonos. Miután a legutóbbi választáson, azaz 2019-ben a választópolgárok 60 százaléka vett részt, és ebből 60 százalékot Pokorny, a fideszes jelölt kapott, könnyen kiszámítható, hogy Élő Norbertre, az ellenzéki jelöltre 40 százalék, az összes választópolgárt tekintve 24 százalék szavazott. Az előválasztási szavazók számából is látható, hogy az előválasztás mekkora jelentőséggel bír a pártok népszerűségét illetően. Csak az a kérdés, ki hogyan mozgósítja a szavazóit.

Az előválasztás lezajlott, a polgármester jelölt így Kovács Gergely lett, amit senki nem kérdőjelezett meg, és nem is indít ellene másik ellenzéki jelöltet senki (ahogy pedig maga az MKKP teszi az I., a III. és a VII. kerületben). A DK problémája az, hogy Kovács Gergelyék az előválasztás arányait alkalmazzák a képviselői helyekre is, azaz a 14 db kerületből szerintük 8 db illeti az MKKP-t, 2 db a Momentumot, 2 db meg a DK-t, amelyről a Momentummal meg is egyeztek, de a DK-val nem. A Momentum jelenlegi keserves helyzetét illetően a felosztást simán elfogadta, a DK viszont kért még valamit. Azt kérték, hogy mivel a nekik kiosztott két egyéni kerület alapján (ami túl kevés) nem lehet kompenzációs listájuk, a Kutyapárt kompenzációs listáján lehessen rajta Élő Norbert, az öt évvel ezelőtti vesztes. Erre Kovácsék mutattak egy kövér fityiszt, mire a DK úgy döntött, hogy a minden kutyapárti kerületben indít saját jelöltet (összesen nyolc választókerület).

A független újságok természetesen azonnal elkezdtek őrjöngeni. („Tuggyukk ám, ki a bűnös!”). Mindegyik megírta, hogy mekkora piszokság, amit a DK művel, hiszen megegyeztek a Kutyapárttal meg a Momentummal is!

A helyzet sajnos az, hogy nem egyeztek meg, mert az, hogy „tudhatott volna róla a DK, ha nagyon figyel”, nem azonos a megegyezéssel.

Én úgy gondolom, az MKKP, ha már más kerületekben nem egészen úri módon viselkedik az ellenzékkel (mondhatni, igencsak ellenkezőleg), legalább itt lehetett volna nagyvonalú, mivel az nem kérdés, hogy az előválasztási DK:MKKP = 2:8 népszerűségi arány a Kutyapártra nézve igazságtalanul kedvező. Ebből következően legalább egy helyet hagyhattak volna a DK-nak a saját kompenzációs listájukon a nyolc induló jelöltjük mellett. De nem. Még csak azt sem.

A nagy tanulság ismét csak az, hogy az előválasztás is fontos. Ennek ékes példája a 2021-es, mikor annak eredményeképpen nem Dobrev, hanem Márki-Zay lett a miniszterelnök jelölt, aki soha nem látott mértékű vereségbe vezette az összefogott ellenzéki sereget. A DK ezek szerint nem tanult belőle, és nem mozgósította saját szavazóit most sem, inkább egyszerűen beállt Farkas Csaba, a momentumos jelölt mögé, amiről sok DK-s szavazó nem is tudott.

Most már persze bánhatja a DK, mert Farkas kövér vereséget szenvedett (a Kutyapárt szavazói – esetleg néhány fideszessel együtt – fegyelmezetten leszavaztak, a többi ellenzéki szavazó meg oda se ment). Ezután a DK már nem tud jót lépni, mert ha nem indítanak jelölteket a kutyapárti jelöltek ellen, az veszteség, hiszen a hoppon maradtakat a következő választásig a pártnak kell eltartani, ha viszont indítanak, az ország egyik fele hörögni, a másik fele gúnyolódni fog. Az utóbbi eset a sokkal kellemetlenebb (ismerhetnék már a független sajtót), ezért ha én döntenék, a nem indulást választanám, akkor én leszek az úrifiú, és nyugodtan szidhatok másokat, viszont a DK nem én vagyok, és esetükben inkább az indulásra tippelnék, ha megkérdezné valaki. Merthogy szerintem az lesz.

Kár.

Elnémulás

– Karácsony Gergely elnémulva reagált budapesti terveimre. Én is elnémulnék a főpolgármester úr helyében, ha ilyen csapnivaló 4,5 év állna mögöttem városvezetőként – mondta Szentkirályi Alexandra, a Fidesz-KDNP főpolgármester-jelöltje.

Ilyen szöveg olvastán az ember azonnal felkapja a fejét. Egyrészt azért, mert íme, a jelölt asszonynak tervei, sőt Tervei vannak (bizony!), másrészt azért, hogy vajon mik lehetnek azon tervek, amelyek ilyen döbbenetes hatást okoznak, mármint a regnáló főpolgármester elnémulva reagálását. Ez pont olyan megdöbbentő, mint az ordibálva csöndben maradás vagy a hasmánt kézenállás, azaz nem lehetett kis munka mindezt kitalálni! Vajon ki állíthatta össze? Nyilván országunk legjobbjai, gondolok itt Deutsch Tamásra, Németh Szilárdra, Wintermantel Zsoltra, sőt… te jó Isten… tán még a miniszterelnök úr is besegített, mert ennyi nagyágyúhoz szükséges ám a józanész! Ami, mint tudjuk, csakis neki van!

Utána nézve mondhatom, hogy nem csalódtam. Egyrészt szédületes Tervek, másrészt mind felkiáltójeles, ráadásul pontokba szedve láthatók, mely pontok beteljesedésével a város végre bizton fellélegezhet.

Kezdjük talán az első nagy fellélegzéssel.

  • Kiszabadítjuk Budapestet Gyurcsány fogságából!

A jelölt asszony nem habozott soká, rögtön egy konkrétummal indít, amelyből megtudhatjuk, Budapest jelenleg Gyurcsány fogságában van. A logika egyértelmű, a gyurcsányfióka Karácsony „Gyurcsány embereit” alkalmazta, ami aztán végképp tűrhetetlen. A kiszabadítás, azaz az ő gyors kirúgásukat követvén Orbán fogságában sokkal kedvezőbb lesz minden budapesti helyzete… illetve bocs, nem az övék, hanem az orbánfiókáké, mert nagyon kell már a hely, a pénz meg a megfelelő pozíció Nyuszi rokonainak, barátainak és üzletfeleinek. Ez egy különösen pozitív fejlemény lenne Budapesten, hiszen például Putyin országában nincsenek ám renitens városok navalnijfiókákkal, sőt már Navalnijok sincsenek, így aztán semmi sem zavarja a demokrácia olajozott működését. Az ilyes működés az „önként és dalolva” viselkedési móddal jellemezhető. Ezt szeretné Orbán is elérni, az ősi kipcsák elv szerint.

  • Véget vetünk a városházi korrupciónak!

Utána nézve hamar kideríthetjük, hogy korrupcióra utaló jel, azaz számottevő vagyona a városvezetésben csak Mártha Imrének, a Budapesti Közművek vezérigazgatójának van, akit Orbán nevezett ki első jelentősebb beosztásába 2001-ben, ahol az állami felsővezetésben négy kormány alatt is dolgozott. 2011-ben ment át a magánszektorba, ahol hat éven át az Invitel Távközlési Csoportot vezette operatív főigazgatóként nyilván fillérekért, 2017-2021 között pedig a Vodafone Magyarország Alapítvány elnökeként nyomorgott, hogy aztán 2021-től ismét közszolgálatba lépve a Fővárosi Közművek vezérigazgatójaként jól összekorrumpálhassa magát. Mint tudjuk, szédületes, nyolcmilliós prémiumot is kapott, nyilván a budapestiek ilyetén kifosztása révén vette az 500 000 dolláros floridai nyaralót (~200 millió HUF). Igaza van Szentkirályinak, itt már akkora a korrupció, hogy a vezetők a prémiumfeladatok elvégzéséért még prémiumot is kapnak, amit ráadásul a FIDESZ frakció is megszavaz, mégpedig Wintermantel Zsolt vezetésével. Elképesztő és persze tűrhetetlen is! Wintermantelt ki kell rúgni, mégpedig minél hamarabb. Lehetőleg frakcióstul, ezzel a Mártha féle prémiumos korrupció magszüntethető.

  • Felszámoljuk a pazarló budapesti bürokráciát!

De még milyen nagyszerű lépés! Pfúj, pazarló bürokrácia! Meg is írta korábban az újság, hogy Karácsony csak úgy szórja a pénzt a Városházán, ugyanis a személyi kiadások 2019-ben, az áldott emlékű Tarlós idejében havonta 357 554 344 forintot tettek ki, ami aztán a teszetoszán gonosz vagy gonoszul teszetosza Karácsony regnálása alatt 2023-ra 547 743 194 forintra nőtt. Ez több mint 60 %-os emelkedés! Bizony! Kár, hogy a derék origo elfelejtette megemlíteni az inflációt. Sajnos, az eltelt évek alatt volt ilyesmi is (~67 %), azaz a bürokratikus kiadások reálértéke a Városházán nem nőtt, hanem csökkent, következésképpen Szentkirályi ezen Terve csak egy kövér blöff. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Gyurcsány embereinek kirúgása után érkező Orbán emberek jövedelmi igénye jóval nagyobb, mint a kirúgottaké, akkor könnyen belátható, hogy a polgármester váltás inkább szolgálná a FIDESZ fiókákat, mint a budapestiek érdekét.

  • Megszüntetjük a közlekedési káoszt!

Hát az jó lenne. Azt kellene elintézni kedves Alexandra, hogy mindenki, aki autóba ül, háztól-házig folyamatos zöldhullámban vezethessen, és a célállomáson üres, ingyenes parkoló várja, így automatikusan megszűnne a káosz, elhagyhatók lennének a drága tömegközlekedési beruházások, és olcsóbbodhatnának a taxi tarifák. Tudom, hogy nem egyszerű a megszüntetése, pláne, hogyha nincs, de az ön képességeivel biztos menni fog, hiszen ide is leírta nagyszabású Tervét! Úgy megszüntetik majd, mint a sicc! Ha van, ha nincs, érdektelen! Csivo zse bolje, nem igaz?

  • Tisztaságot és rendet teremtünk a városban!

Azon töprengek, a tisztaság itt vajon mit jelent? Minden hajléktalan kap egy seprűt, amellyel aztán tisztán tartja az aluljárót meg a teret? Nem lenne rossz ötlet, mert a hajléktalanok pont ott vannak, ahol a tömeg, vagyis a koszkeletkezés, de nem bízom benne, hogy vállalnák a dolgot… hacsak nem fizetnének nekik. Tudván viszont, hogy mennyi pénz kell a FIDESZ fiókáknak, nem hiszek benne, hogy maradna pénz ilyesmire. Egyébként Budapest tisztaságával komolyabb baj nincsen, vagyis ez a tisztaság „teremtés” csak üres szlogen. De mit is várhatnánk a hölgytől, tessék mondani?

Van aztán még a rendteremtés. Olyan sok lehetőséget nemigen tudnék mondani, na, talán a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság Pintér alá szervezése. Abból lehetne valami. Az oktatás meg az egészségügy már úgyis ott van, aminek nagy előnye, hogy rendőrileg nem prémiummal csábítják, hanem paranccsal kényszerítik a beosztottakat. Ha az is megvan, akkor már csak a kultúra rendőrség alá szervezését várom, és akkor végre ott is meg fog szűnni az undorító öncélúság meg a „szórakoztatás”, és megkezdődhet a rendről, meg a fegyelemről szóló darabok előadása. Aztán ugyanez zenés változatban, valamint a festészet és szobrászat porondjain is. Azt a liberális, indivindu mindenit!

  • Otthonossá és élhetővé tesszük Budapestet!

Fotelt és tévét minden parkba, emberek! Bevezetjük a pizsamás templombajárást, hol is nem padok, hanem ágyak várják az érdeklődőket, és az elhangzott szentbeszéd után ébresztőóra érdes hangja szól. Vasárnapi ebéd a Blahán, utána alagútlátogatás metróval. A kandeláberek otthoni állólámpaszerűségre való átalakítása, és a budapesti elhalálozások teljeskörű betiltása, hogy a város remek élhetősége még nyilvánvalóbb legyen. Aki a vesztét érzi, annak az azonnali vidékre költözése kötelező. Az otthonosságot és élhetőséget illető további ötleteket a Nagy Pályázat keretében várjuk. Az első díjat nem adjuk ki. A másodikat sem. Majd hülyék lennénk kiadni! Nekünk is kell a pénz.

  • Újra naggyá tesszük a nemzet fővárosát!

– Make America great again – mondotta Trump. Fentiek szerint a Szentkirályi féle Terven érződik némi plágium, de ezt vállalni kell, mert ezen Terv kellően és elegendően bombasztikus, populista, semmitmondó és rövid (a tömeggyűlésen felállított pódium mikrofonjába való kiabálás feltétele), így aztán jól is használható. A gondolkodási szükséglet hozzá minimális, illetve nulla, így aztán minden választópolgár könnyedén tudja appercipiálni, és világosan látszik belőle, hogy a FIDESZ főpolgármester jelölt nagyasszonya pontosan mit akar. Legalábbis a beavatottak számára látszik. Sapienti sat, mint köztudott. A nemzet fővárosa eddig Gyurcsány miatt kicsi volt, de ennek ezennel vége! A részletek kidolgozása később, a lényeg az, hogy mind szavazzatok a FIDESZ lánglelkű és lángeszű jelöltjére, Orbán Viktorra… jó, jó, a FIDESZ győzelme esetén Szentkirályi lesz ugyan a főpolgármester, de igazából azért mégiscsak Orbán. Érthető?

Nem csodálom, hogy ettől a Mestertervtől kikészült Karácsony. Én is csak nehezen bírtam abbahagyni a röhögést.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK