Kezdőlap Szerzők Írta Falusi Tamas

Falusi Tamas

90 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Infláció

Falusi Tamas
-
0
Infláció

A matematika komoly tudomány. Az emberiség csak a számolás alapján sok bonyolult összefüggést talált ki, azok révén ismert adatok birtokában ismeretlen adatokat lehet kiszámolni, melyekkel a jövő például a mérnöki tudományokban megjósolható.

Nem is merne az ember anélkül terveket készíteni, hiszen ha nem úgy működne bármi, ahogy ő kiszámolta, akkor teljesen fölösleges volt az igyekezet, és csak a vakszerencsében bízhatunk, hátha az erőműből nem mérgesgáz jön ki, hanem villany.

A tudományokra jellemző, hogy minél több benne az ember, annál kevesebb a matematika, ugyanis az ember bonyolultsága annyira véletlenszerűvé teszi a folyamatokat, hogy az már képletekkel nem követhető, azaz a jóslás ezekkel egyre bizonytalanabb. Ebből következően a filozófiában van a legkevesebb. A közgazdaság kb. középtájon helyezkedik el.

A közgazdászok általában növekedéssel meg csökkenéssel számolnak, és ha valami így számolódik, akkor először meg kell határozni, hogy „mihez képest” nő vagy csökken az a valami, aztán attól kezdve azt hívják bázisnak. Az infláció esetében kétfajta számítás is van, az egyik a havi infláció, azaz mennyit változtak az árak a múlt hónaphoz képest, a másik az éves, amikor minden hónapban megadják, hogy az egy év alatti, azaz például januárban az előző év januári áraihoz képest mekkora az emelkedés.

Konkrét adatokat használva idén januárban Magyarországon a 2022 decemberi árakhoz mért januári (= havi) emelkedés 2,3 % volt, az egy évvel korábbi, azaz 2022 januári árakhoz képest (= éves) 25,4 %. Az árak növekedése vagy csökkenése sok tényezőtől függ. A legobjektívebb összehasonlító vizsgálat egyértelműen az, mikor diagramban ábrázoljuk, hogy a teljesen hasonló körülmények között élő népek esetében konkrétan mekkora a mért infláció, ennek révén ugyanis nagy bizonyossággal megállapítható, hogy ki kezelte jól a pénzromlást okozó tényezőket, és ki kezelte rosszul, ugyanis az előbbinél, bár van, de alacsony az infláció mértéke, utóbbinál viszont magas.

Az alábbi lapon van egy ábra, mely az inflációt négy országban hasonlítja össze. Ezek: Szlovákia, Csehország, Lengyelország és Magyarország. Az országok hasonló politikai és gazdasági folyamatokon keresztül jutottak el mai helyzetükig, fejlettségük és földrajzi adottságaik is szinte azonosak, lévén egy tömbben Európa közepén, azaz mindenféle összehasonlításra kiválóan alkalmasak.

Az ábrából látható, hogy a 2022 februárjában a háború miatt emelkedni kezdő inflációt a négyből három országnak már a múlt év nyarára sikerült megfognia, és pár hónapos stagnálás után idén februártól az infláció náluk már komolyan csökkenni kezd. Az egyetlen kivétel Magyarország, ahol az infláció értéke meredeken emelkedik egészen 2023 januárig (26,2 %), még márciusban is nagyon nagy (25,6 %), és csak ez után kezd csökkenésbe, de még a szeptemberi magyar infláció (12,2 %) is 3 – 4 % kal magasabb, mint az összehasonlításban szereplő másik három országé.

A fentiek alapján mondható, hogy a főképp háború okozta inflációt Magyarország messze a legrosszabbul kezelte, és miután a négy országban az összes körülmény azonos, az EU tagságtól kezdve a szankciókon át az időjárásig, a magyar kormánynak a hatalmas bukás magyarázatára semmiféle érve nincs, mert nem is lehet. Finoman szólvást „nagyon elhibázták” az infláció kezelését. Az EU többi államával összehasonlítva még ennél is rosszabb Magyarország infláció „kezelése”, de az már magától értetődik, ott ugyanis értelmes emberek alkotják a kormányokat. Hogy ez a nyugati államoknál tapasztalható kiválóság (például az infláció esetében is) hogyan hozható össze a FIDESZ és holdudvara által állandóan hangoztatott egyrészt hanyatló, másrészt nyugati, harmadrészt globálgenderista jellegükkel, az rejtély. Tán csak a minden titkok tudói (Schmidt Mária, Bayer, Menczer, Gulyás, Orbán Balázs, stb.) képesek megmagyarázni, és persze magyarázzák is, de hogy közben nem hempereg az ország a röhögéstől, azon csak csodálkozni lehet.

Ez persze még semmi. A FIDESZ félelmetes észjárására jellemző, hogy még a kifejezetten káros nagy inflációból is hasznot próbál húzni. Ezen haszonhúzás egyrészt annak hangoztatása, hogy a kormány addig fojtogatta és ütlegelte hősiesen az általa nyakon ragadott inflációt, mégpedig fejszével (az egyes számú magyar street fighter szíves közlése), hogy az, íme, most októberre kénytelen volt benézni 10 % alá, a KSH által mért érték ugyanis 9,9 %. Magyarán csökkent, méghozzá a 25 – 26 %-hoz képest hatalmas mértékben, ami az egyszerű embereknek félelmetes teljesítmény, mert nem tudják, hogy ez továbbra is árnövekedést jelent, csak mostantól 10 pofont kap a pénztárcájuk a bolti áraktól a korábbi 26 pofon helyett. Azt sem tudják persze, hogy a korábbi 26 pofon is a mi kormányunk jóvoltából lett annyi, mert ez a többi EU tagállamban kevesebb. Néhol sokkal. Azt már nem is érdemes szóba hozni, hogy az MNB inflációs célja 2 – 4 %, amellyel a 10 % egyelőre nem nagyon korrelál.

További haszonhúzási próbálkozás az az ájult tisztelet, amellyel a haveri lapok egy félelmetes jóstehetség előtt hajlonganak:

„Nincs mese, Orbán Viktor merész jóslata valóra válik”

Aki nem ismerné a merész jóslatot, a magyar miniszterelnök még tavaly októberben nyilatkozta, hogy 2023. végére a kormány egy számjegyűre csökkenti az inflációt, és íme, mint látható, már októberben elértük a 10 % alatti értéket.

Szóval a kormány.

Tavaly októberben a magyar infláció 21,9 % volt, a lengyel 16,4 %, a cseh 15,5 % és a szlovák 14,5 %. Orbánnak könnyű volt a jóslás, a nagyon magas magyar infláció gyorsan ürítette a pénztárcákat, és mivel a magyar miniszterelnök tudta, hogy a nyugdíjasoknál csak szinten tartás folyik, a reálbérek viszont csökkennek (hogyne tudta volna, mindkettőt ő intézte el), a vásárlóerő előbb-utóbb elfogy. A várt helyzet be is következett, a kiskereskedelmi forgalom volumene a január-szeptemberi időszakban 7,3 %-kal csökkent az előző év azonos időszakához viszonyítva, így az infláció is csökkenni kezdett (az infláció akkor csökken, ha már nincs kereslet), a kereskedők kénytelenek lettek többször beszerzési ár alatt adni a termékeket, aminek következtében egy idő után vagy tönkre mennek, vagy nem. Egy csomó kicsi tényleg tönkremegy (lehet nézegetni a mostanában lehúzott redőnyöket), a nagyok viszont általában megmaradnak, mert ők, ha veszteségekkel is, de kibírják valahogy. A műtét sikerült, a beteg meghalt, az emberek pénze elfogyott, a kereskedők rosszul jártak (ki kicsit, ki nagyon), viszont a kormánynak sikerült kisujjmozdítás nélkül elintézni, hogy Orbánnak legyen igaza. Azért kisujjmozdítás nélkül, mert a kormány által emlegetett nagyerejű fejszecsapások, mint például a kötelező akciózás, az árkereső meg az ársapka, gyakorlatilag nulla hatással bír az árszintre (a kereskedők a többi áru árát megnövelik), az a szomorúan avitt „ötlet” meg, hogy a nagy kereskedő cégek harácsolása miatt magasak az árak, ezért sűrű ellenőrzéssel kell őket az árcsökkentésre rászorítani, még a szocialista időkből itt maradt szerencsétlenkedés, amit nem szabad komolyan venni.

Megjegyzendő, hogy az is hozzájárult az infláció csökkenéséhez, hogy a múlt év végi inflációs adatok már akkor nagyon magasak voltak, tehát az ezeket bázisként használó hányados már csak matematikailag is kisebb kell legyen, hiszen nem volt közgazdasági indoka, hogy az árak ebben az évben is 25 %-kal nőjenek. Sajnos ez már magasabb tudomány, a FIDESZ érdekében nem is ragozzuk tovább.

Érdekességképpen megemlíthető, hogy a miniszterelnök tud ám mondani még félelmetesebbeket is. Például sokáig hangoztatta, hogy ő a rezsicsökkentés révén minden családot havi 180.000 forinttal támogat. Ha ezt kiszámoljuk, arra jutunk, hogy a rezsitámogatás minden évben 5184 milliárd forintba kerül az államnak, amitől már legalább hatszor simán tönkrement volna. Néhányan kíváncsian, sokan szomorúan várjuk az újabb, a matematikát a közgazdaságtannal ötvöző megnyilatkozást.

Hátha egyszer végre nem a kárunkra, hanem a hasznunkra lesz.

Precedens

Falusi Tamas
-
0
Precedens

Dúlnak a háborúk. Emlékszem egy régebbiről tanultakra, mikor még az nem is volt, de a német Vezér és Kancellár több minden bekebelezése után épp a Szudéta vidékre tartott igényt.

Az angol miniszterelnök négyoldalú tárgyalást javasolt, ezt Münchenben meg is tartották, ahonnan, megegyezve a Szudéta vidék Németországhoz csatolásáról, megnyugodva ment haza, hogy még a repülőtérről közölhesse Nagy Britannia népével:

„Hosszú időre szóló, becsületes békét hoztam.”

Dúlnak a háborúk.

A békeangyal szerepében tetszelgő Chamberlain-nél azonban volt a Parlamentben egy okosabb ember, aki azt mondta neki: „Ön háború és becstelenség között választhatott. A becstelenséget választotta, és megkapja a háborút.” Elég hamar kiderült, hogy Churchill-nek van igaza.

A helyzet feltűnően hasonlít arra, mikor Putyin annektálta a Krím félszigetet, és ennek nem lett különösebb hatása a nagyvilágban. Ez az a helyzet, amelyben egy igazi agresszor vérszemet kap. „Ha ezt megtehetem következmények nélkül, akkor nyilván azt is”, gondolja magában, és lecsap. Churchill megmondta volna, hogy ez lesz, ha megéri a 148. születésnapját. De nem érte meg. Így aztán megkaptuk a háborút.

Meglepő módon van egy olyan miniszterelnök Európában, aki igazat ad Putyinnak. Sőt, nem csak igazat, hanem ha rajta múlna, területet is, pedig az agresszor etetése tilos, ahogy a fönti példákból látható. Jó, persze, az adott miniszterelnöknek pávatánc közben beszorult a lába a Kelet-Nyugat közötti résbe, és most próbál kiszabadulni. A nagyobb veszély keletről fenyegeti, az ottani vezérék ugyanis kőkemény egoisták (Orbán önmagával találkozott többszörös kiadásban), és mivel Magyarország energiaellátása nagyon nagy százalékban tőlük függ, a gazsulálási kötelezettségünk feléjük adott. Pénz nélkül ugyanis el lehet lenni (bank van dögivel, majd adnak hitelt), de fűtés és villany nélkül ma már nem. Sőt, más mód is van a pénzszerzésre: építtetünk a kínaiakkal kínai hitelből a kínaiak hasznára és használatára vasutat, akkor bejön egy nagy összeg a hazai vasútépítő  oligarcháknak, a felvett kínai hitelt az unokák majd visszafizetik, a GDP meg bármikor növelhető olyan gyárakkal, amelyeket szintén új haverjaink, a kínaiak hoznak az otthon kifejlesztett gyártmánnyal együtt, amely általában akkumulátor, és még munkás kezeket sem igényelnek, csak vizet, meg energiát. Igaz, abból sokat. Az építés befejezése után persze már nem sok hasznunk van belőle (addig is csak Mészároséknak), de az is valami. Más lehetőségünk az iparfejlesztésre nincs. Amikor azt kellett volna, az Orbán kormány zsíros megrendelésekkel a Mészárosokat fejlesztette, továbbá fenyegetéssel, törvényekkel (mikor hogy) állami tulajdonba vont dolgokat, amelyek egy részét aztán szétosztotta a haveroknak, akik nem annyira Fordok meg Edisonok, mint inkább Garancsik meg Szijj Lászlók. Ezért tartunk most ott, ahol.

Még szerencse, hogy Orbán, bár úgy néz ki, mintha Putyinnak kötelezte volna el magát, azért az EU szavazáskor az EU irányvonalát szokta követni. Az EU irányvonala a churchilli gondolatra épül: ha engedünk a pszichopata tömeggyilkosoknak, kivétel nélkül mindig megkapjuk a háborút. Ha sohasem engedünk, azaz nem teremtünk precedenst, és keményen visszavágunk egészen a győzelemig, a potenciális tömeggyilkosok a tapasztalatok alapján kockázatosnak látják majd a fegyveres kalandot, és nem fognak bele. Ez a győzelemig tartó visszavágás a feltétele annak, hogy a Földről eltűnjön a háború. Pszichopaták sajnos mindig lesznek, és a nemzetállamok is még sokáig fönnmaradnak, azaz az agresszoroknak lesz mire hivatkozniuk, hogy háborúba hívják, illetve küldjék az alattvalókat. Csak a végleges vereség állíthatja meg őket, azaz az eredmény nélküli befejezés. Amíg van a háborúnak számukra bármiféle dicsőséges vagy politikai haszna, addig folyton-folyvást háborúzni fognak – na persze nem ők, hanem a hangzatos szavakkal halálba hajszolt nemzettestvéreik. Az anyagi haszon nem érdekli őket, mert általában az egész ország az övék ott, ahol „miniszterelnökök” vagy „államelnökök”.

A normális világ tudja, hogy háborújuk célja egyrészt a területszerzés, másrészt ennek révén a dicsőség, amely az országgyarapítók jussa, és Putyinnak abból még semmi nem jutott. Hogy aztán azt hazudja, amit, az már természetes, mert az igazi indokot nem mondhatja ki! Abban lehet vita, hogy Putyin olvassa Nógrádit, vagy az hallgatja őt, de az egyértelmű, hogy a legfontosabb érvük szerint Ukrajna provokálta szegény oroszokat. Kihívóan viselkedett, villogtatta fogsorát, tán még hadonászó mozdulatokat is tett, és mindennek a tetejébe nem volt hajlandó oroszbarát, hajbókoló kormányt választani. Majd hülye lett volna – ismeri már a cárokat (Miklós, Sztálin, Putyin, satöbbi), mindent elvisznek, csak a halottakat meg a gondot hagyják itt a népnek. Ezért Ukrajna inkább a Nyugat felé orientálódott. Több sem kellett a Kreml fősivalkodóinak, akik jajjaj, itt a NATO, itt a NATO, jajjaj kiáltásokkal adták tudtára mindenkinek, hogy a fenyegetés immár elviselhetetlen, szegény oroszoknak valamit tenni kell, így aztán tisztán elővigyázatosságból megtámadtak egy semleges, nem NATO tag országot. Rögtön a fővárossal kezdték, de az nem volt valami jó ötlet.

A támadással Putyin a következőket érte el:

  • A világ elkönyvelte Oroszországot, mint agresszort, amely egy, a XXI. században szinte már elképzelhetetlen tömeggyilkosságot indított el (az összes háború az). Mostantól kezdve minden szempontból megbízhatatlannak fogják tartani, hiszen sokáig hatalmon tartotta a pszichopata Putyint.
  • Putyin csapatai harcban állnak. Folyamatos a veszteség mind emberben, mind technikában, ugyanakkor a háború a civil lakosságot sem kíméli. Telnek a kórházak meg a temetők.
  • Az elfoglalt rész semmiféle hasznot nem hajt Oroszországnak, létesítményei részben megsemmisültek, részben nem üzemelnek.
  • A hirtelen háborús területre került ukrajnai oroszok, akiket állítólag meg akart védeni, elvesztették normál életüket, sokan a javaikat is, és majd ha vége, Putyin ugyan aranykanállal eteti majd őket, hiszen „minden miattuk történt”, de a tragédia sokáig fogja az ottaniakat nyomasztani.
  • Félelmetes összegekbe kerül az újjáépítés. Sajnos Ukrajna részéről is.
  • A szankciók miatt Oroszország nem kap modern eszközöket ipari működéséhez, kénytelen alacsonyabb műszaki színvonalon gyártani, vagy nem gyártani.
  • Energetikai piaca Európában gyakorlatilag megszűnt, és mivel az orosz olaj és gáz kiváltása sikeres, a háború után sem fogja visszakapni.
  • A terület, amelyet egyáltalán nyerhet, talán gazdaságilag fontos, de Oroszország méreteihez és ipari teljesítményéhez képest csekély, ezért a háború az országgyarapítás dicsőségével csak nagyon halvány módon igazolható.
  • A NATO a határai mellett és közelében bővült, Finnország és Svédország belép.
  • Akárhogy végződik a háború, Ukrajna ezek után biztosan NATO tag lesz, mert a támadás bebizonyította, hogy Ukrajnának van félnivalója, nem Oroszországnak.
  • Oroszország gátlástalan, őrült vezetőjéről látszik, hogy még mindig a hidegháború korszakában él, amelynek mindenáron való, forszírozott szembenállását KGB-sként volt alkalma megtanulni.

Sokat használt az orosz népnek, az aztán mondható.

Terjednek arról szóbeszédek, hogy Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke csak akkor fogja megszavazni az Ukrajnának szánt EU segélyt, ha az ország megkapja a neki ítélt EU-s pénz legalább egy részét. Zsarol, zsarol, hát istenem, egyrészt ilyen, másrészt csinál már itthon ennél különbeket is. Német szakértők ugyanakkor arról írnak, rendkívül kockázatos lenne, ha Brüsszel a külpolitikai cselekvőképességet a jogállam rovására állítaná helyre, mert, mint fentebb láttuk, precedenst teremteni mindig veszélyes. Más EU államokban is vannak Orbán Viktorok. Igaz, azok mind okosabb országok, mert egyiküknél sem miniszterelnök a helyi egóbajnok.

Ebből következően Magyarország csak abban reménykedhet, hogy Orbán, noha ez nem korrelál „A fekete lovag mindig győz” alapállásával, beadja a derekát, mert ha nem előbb-utóbb az EU megunja, és akkor hamar kívül találhatjuk magunkat.

Sajnos az EU-n kívüli élet egy elég mély gödör, amely a briteknél is látszik, de egy kicsi, nagymértékben export-import függő, az EU államokkal százezer kereskedelmi és ipari szállal fonódó állam esetében maga a katasztrófa. Na és, mormogja a fekete lovag, kit érdekel? Legfeljebb visszavonulok Hatvanpusztára, szerető családi körbe. Lehet győzni úgy is, a zsákmányt begyűjtve pihenni ki a fáradalmakat.

Hát ja. Már eddig is sokat használt a magyar népnek, az aztán mondható, de ez lesz rajt a korona.

Újságírás

Falusi Tamas
-
0
Újságírás

Azt írja az újság (Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Mandiner, Metropol, SZON, FEOL, BEOL, SZOLJON, VAOL, satöbbi), hogy „Karácsony elzárná a vizet a főváros környéki településeken élők előtt.

Levélben fenyegette meg a kormányt, hogy a Fővárosi Vízművek nem tesz eleget a szerződésben rögzített vízátadási kötelezettségének, ha az állam nem fizet magasabb díjat a vállalatnak. A főpolgármester tizenkét agglomerációs település vízellátását használná fel politikai zsarolásra, hogy pénzhez juttassa a csőd szélén egyensúlyozó fővárost. Pedig volt pénz Budapesten: Karácsonyék alig négy év alatt 214 milliárdos vagyont éltek fel.

Szenvedélyes szöveg, melyből megtudható, gyermekek, anyák, nagymamák élete forog veszélyben, mert a főpolgármester az életet adó vizet megtagadná tőlük. Karácsony tehát egy szörnyeteg. Minimum. Ráadásul a kormányt fenyegeti (nem lennék Orbán helyében!).

Az újságból sajnos nem derül ki, hogy ki írta a cikket, ugyanis Szerző neve a hírt elsőnek leközlő lapnál (MN) az, hogy „MUNKATÁRSUNKTÓL”. Nem adta a nevét. Meg tudom érteni.

A kissé szenvedélyes szöveg után következzenek a tények. Ezúttal csak a szikár tények, sunyi utalások és mellékvágányra terelések nélkül. Tehát:

  • Mint az ismeretes, a kormány 2012 decemberétől rezsicsökkentést vezetett be. Akkori forintárfolyam: 1 EUR = 293 HUF, jelenlegi árfolyam 1 EUR = 380 HUF. Infláció a bevezetés óta: 90,6 %. A vízdíj jelenleg a kormány jóvoltából ugyanakkora, mint 2012 decemberében volt. Mivel mind a forint árfolyamért, mind az inflációért a kormány a felelős, a víz drágulását döntő részben a 2012. óta folyamatosan regnáló Orbán kormány okozta.
  • A Budapest környéki települések egy részét a Fővárosi Vízművek látja el vízzel, a helyi vízszolgáltatás az ottani önkormányzat feladata. A főváros egy ideje erre a tevékenységére ráfizet, ugyanis a víz az önköltségi ára magasabb, mint az eladási ára. Az önkormányzatok viszont nem akarnak többet fizetni, mert akkor ők lesznek veszteségesek, és nagyon bíznak abban (lévén az önkormányzatok fideszes vezetésűek és többségűek), hogy majd a kormány elintézi, ne kelljen többet fizetniük.
  • A kormány az általa 2012-ben előírt vízdíjat nem akarja emelni, mondván, nem támogatja, hogy „a zemberek” többet fizessenek. Érdekesség, hogy a gázárnál nem voltak ilyen skrupulusai, azt ugyanis adott fogyasztáson felül jócskán megemelte, igaz a magyarországi gázszolgáltatás teljes egészében a kormány kezében van, és azt nem szeretné, ha a saját vállalata veszteséges lenne. Az ellenzéki önkormányzatok viszont – főleg Budapest – ott direkt jó, ha veszteségesek. A helyzet attól függően változik, hogy a miniszterelnök úr erős keze védőn borul a zemberek pénztárcájára, vagy nyúlkál benne. Hogy mikor melyik, azt a kristálytiszta önzés határozza meg, amelynél nem számít az állítólag nekik oly fontos haza, nemzet, humanitás, csak az „Én”.
  • A főpolgármester azzal érvel, hogy a zemberek alacsony vízdíja nyugodtan megmaradhatna, és még a szolgáltatónak is volna annyi haszna, hogy legalább a minimálisan szükséges karbantartásokat el tudja végezni, mégpedig veszteség nélkül, ha a vállalkozások, különösen a sok ivóvizet fogyasztó gyárak és üzemek megfizetnék a vízszolgáltatás tényleges díját, de erre az érvre a kormány nem mozgatta a füle botját sem.

Következtetés: a kormány véleménye szerint Budapestnek buknia kell! Ha magyarok lakják, ha nem! A Lánchíd hatmilliárdját sem adtuk oda, akkor meg mit akarnak?

A fentiekből a következő tulajdonságok láthatók tisztán és torzulásmentesen: a már korábban is említett önzés, a kicsinyesség, a pofátlanság, és a bosszúállási hajlam. Kellemetlen egyveleg.

És akkor most lássuk, hogy a cikkíró… illetve hát a Miniszterelnöki Kabinetiroda fogalmazványa mivel érvel, mivel próbálja mentegetni a kormány elképesztő viselkedését.

  • Ötletbörze

A cikk ezen alcím alatt azt sorolja fel, hogy melyek az általa „megszorításnak és pénzszerzési ötletnek” nevezett, a főváros pénzügyi egyensúlyát szolgáló intézkedések. Elsőnek itt van az „adófizetés megtagadása” (külön elemzést érdemelne), második a jelen írásban elemzett vízdíjemelési szándék, a harmadik pedig a megvalósult BKK jegyáremelés. Az elsőnek meg a harmadiknak nincs sok köze ahhoz, hogy a mai vízdíj már nem fedezi az önköltséget, Szerző sokkal inkább azt akarja az olvasó tudomására hozni, hogy ez a levél nem a vízdíjról szól, hanem csak egy kétségbeesett kapálózás, mert Karácsony, miután a kormány korlátlan hatalma birtokában pénzügyileg kétszer hátba, egyszer meg fejbe lőtte, már csak megszorításokkal és szegény kormány kizsebelésével próbálkozhat háromezer akadályon, ahol a kormány távja kétszáz, elektromos biciklivel, és hátbalövés nélkül.

  • Elillanó vagyon

„Érdemes felidézni – kezdi a derék cikkíró a főpolgármester újbóli lebuktatását –, hogy  Karácsonyék milyen anyagi helyzetben vették át a főváros irányítását 2019-ben. Akkor a hivatalos dokumentumok szerint Budapest 214 milliárd forinttal rendelkezett: rövid lejáratú államkötvényben 82 milliárd, hosszú lejáratúban 77 milliárd, pénzeszközállományban 48 milliárd, továbbá a főváros intézményeinél hétmilliárd forint volt.

Azt sajnos Szerző elfelejtette megemlíteni, hogy a kormány mostanáig 227 milliárdot vont el a fővárostól, amely „feledékenység” már az elhallgatással történő hazudozás minősített esete. Mivel pedig 227 nagyobb, mint 214, igazából nem érdemes felidézni semmit, ugyanis abból rögtön kiderül a kormány simliskedése.

  • Azért vannak a jó barátok…

Itt Szerzőnek azzal van baja, és ezt a borzalmas érzést igyekszik az olvasóba is betáplálni, hogy Karácsony jegyárat emel, szegény embereket sarcolva meg, miközben prémiumokat osztogat a haveroknak. Hogy ez mekkora hülyeség, az bővebben itt lett kifejtve, (https://fuhu.hu/kontraszt/). Többet nem érdemes foglalkozni vele, mivel a témához semmi köze sincs.

  • Az intelmek hatása

Szerző megállapítja, hogy a Karácsony levél Gyurcsány elvárásaiba simul bele, azaz a FIDESZ-szel való küzdelembe beleviszi a várost. A derék skribler úgy gondolja, nem azért kell a pénz az Orbán által a végletekig legatyásított városnak, hogy a kötelező feladatait teljesíteni tudja, hanem mert Gyurcsány elvárja tőle.

Szegény nem vette észre, hogy ez a levél pont, hogy nem támadás, hanem egyezkedés, és hogy Karácsony az, aki a békés rendezésre tesz kísérletet. Az ajánlatát az észbelileg nem valami magas szinten álló miniszterelnök persze úgysem fogja elfogadni, holott így fillérekért szerezhetne jópontokat magának Budapesten. Igaz, már annyiszor választotta a butábbik, egyben kártékonyabb megoldást, hogy ez a plusz egy nem fog feltűnni senkinek, de még ha több esze is lenne, a kicsinyes bosszú mindenáron való véghezvitele nála bármit fölülír.

Íme, kéremszépen, így sanyargatja a gonosz Karácsony az embereket. Hát még ha az ellenzék lenne hatalmon, amitól a Jóisten óvja kedves mindannyiunkat, mert annyira elszoktunk az ilyesmitől, hogy még a végén kárt tehetne bennünk! Az meg aztán a vég! A zavart elme mindenre képes!

Willkommenskultur

Falusi Tamas
-
0
Willkommenskultur

Mint az ismeretes, a német szó a vendég fogadásának kultúráját jelenti. A fogadás milyenségébe belejátszanak a fogadó szokásai, hagyományai, pillanatnyi helyzete és érzései, ezt módosítja az érkező viselkedése, valamint az ő már itt lévő rokonainak, nemzettársainak, egyéb hozzá hasonlóknak a korábbi és mostani magatartása is.

Illetve mégsem. A Willkommen ugyanis már eleve egy szívélyes üdvözlés, azaz a magam is azt akartam, hogy gyere kifejezése, hasonlít a welcome-hoz, azaz jól jöttél és jó, hogy jöttél, tehát a vendég biztos lehet benne, a Willkommenskultur-t valló egyedek, közösségek, országok, szívesen látják, mert az ő kultúrájuk szerves tartozéka a vendégek örömteli fogadása. Akár ők hívták, akár csak úgy, magától jött az illető.

Az örömteli fogadás kötelező folyománya a jóltartás. Szó se róla, a migrációt tekintve az érkezők abszolút döntő többsége ezért jön. Otthon ugyanis nem tartották jól, még az is lehet, hogy neki kellett volna jóltartani másokat, mely helyzetet hamar meg tud unni az ember. Ez így van a fogadó ország esetén is, a fene tartaná jól a migránsokat, ha nem lennének az eltartásukat indokoló más okok is. Ezek a más okok az Európai Uniót és környékét illetően két személyhez fűződnek: az egyik Angela Merkel, a nagyhatalmú Bundeskanzlerin, a másik Soros György, alias G.S., a pénzes filantróp. Utóbbi szerepe kissé becsapós, mert a migránssimogatást illetően csak nálunk fújták föl jelentősnek, ténylegesen sehol sem az.

Merkel egyszer, még valamikor 2015-ben részt vett egy iskolafórumon, ahol találkozott egy palesztin kislánnyal. A kislány jól tudott németül, a négy év alatt, amióta ott volt, kiválóan beilleszkedett osztálytársai közé, de elmondta, hogy családjával együtt nagyon fél a kitoloncolástól, mert itt vannak a barátai, az iskolája, mit csináljon ő otthon, ha hazaküldik. A kancellárasszony közölte vele, hogy sajnos nem lehet mindenkit befogadni, mert nagyon sok palesztin él menekülttáborokban, mire a kislány elsírta magát. Egy európai kultúrában nevelkedett nő esetében, még ha fizikus és kancellár is, ez a találkozás az érzelmeit tekintve döntő esemény lehetett. Attól kezdve Németország sokkal engedékenyebben viselkedett, ami Magyarországot kivéve nagy hatással volt az EU országaira is. A német gazdaság számára szükséges munkaerőnél jóval többet fogadtak be, és hogy a kislány családjára vonatkozó rendeletet (vagy törvényt) úgy módosították, hogy ne kelljen őket kiutasítani, magától értetődik. Attól kezdve a migrációt illetően a Mutti jelenség irányította Európát, és a „Ha így kicsivel rosszabb is nekünk, de legalább jót cselekszünk” elv lett mérvadó. Ehhez a sajtó nagymértékben járult hozzá, erősítve ezt a felfogást a nép között.

Soros a Nagy Terv-vel szinte kizárólag Magyarországon vált ismertté. Ez egy javaslat volt, több pontba szedve azt, hogy mit kell tenni a hirtelen megnövekedett migrációs nyomás levezetése érdekében Európának. Az első javaslatban (2015.) évi 1 millió migráns szervezett betelepítésével számol, a másodikban (2016.) ezt csökkenti évi 300.000 főre.

A két javaslattal kapcsolatban megemlítendő, hogy a pontjaikból semmi nem valósult meg, azaz aki még ma is azt szajkózza, hogy Soros hatással, pláne „nagy” hatással van az EP-re, sőt az EU-ra, ne induljon szellemi vetélkedőn, mert abból csak baja lesz.

Soros egyébként úgy gondolta, hogy a tervezett és szervezetten megvalósított, azaz legalizált betelepítés elveszi a kedvét az illegális migránsoknak, mert akkor azokból egyet sem engednek be, így teljesen fölösleges idejönniük. Evvel egyidőben felkopik az álluk az embercsempészeknek, megszűnnek a tragédiák, a küzdelmek a határokon meg a tengeri katasztrófák, és az EU a megfelelő szervezés révén pont olyan pótlólagos munkaerőt kap, amilyenre tényleg szüksége van. A szemét tőzsdecápa még hozzátette, hogy minden betelepülőt oda kell irányítani, ahol szívesen látják, és ahová maga is menni akar, mert ez a migráció sine qua non-ja. Ettől az ésszerű és végrehajtható javaslattól egy Igazi Nemzetállam azonnal agygörcsöt kap, mert nem fogja föl sem egészben, sem részleteiben, és miután ezek latinul sem tudnak, néhány ilyen állam makacskodása révén úgy lett a Soros terv az EU-ban elsöpörve, hogy jobban se kell.

Soros természetesen bőkezűen támogatja a segítő, a mentő és a jogsegélyt nyújtó szervezeteket, ami ugyan teljesen független a migránsoktól, ám mivel ők is részesülnek belőle, Európa egyik része nagyon utálja az öreget.

Ma ott tartunk, hogy miután az egész világ tudja, Európa szívesen fogadja az illegális határátlépőket (kivéve a gyevi bíró, aki nem szívesen), kontrollálatlan és tömeges emberáradat zúdul a kontinensre, melyben jól megférnek a potenciális terroristák éppúgy, mint az ingyenélést remélők és a bűnözők is. A már ideérkezettek értesítik barátaikat, rokonaikat és üzletfeleiket, hogy itt jó, mire elindulnak azok is, és ha már itt vannak, miután minden pénzüket odaadták az embercsempészeknek, semmilyen más lehetőségük nincs, mint a mindenáron való bejutás – akár az életük árán is. Egy szerb vagy marokkói menekülttáborban nem élhetnek halálukig.

Rendkívül nehéz és hosszadalmas munka lesz, amíg ezt a helyzetet Európa meg tudja változtatni. Egy Európai Egyesült Államoknak persze könnyű lenne (szakértők kidolgozzák, EP megszavazza a szükséges pénzzel együtt, kész, már indulhatnak is a tárgyalások a potenciális migránskibocsátó államokkal), ám miután a virtigli nemzetállam nem hátrál egy tapodtat sem, vétózni fog, zsarolni fog, és semmilyen kompromisszumos javaslatba nem fog belemenni, hogy otthon verhesse a mellét, ő ugyan nem enged a nemzet érdekéből, ezért a jelenlegi EU esetében az egyeztetéshez szükséges időtartamot meg kell szorozni tízzel. Ha ugyan csak annyival. Ez nem lenne baj, ha a migráció egy jövőbeli esemény lenne, de sajnos nem, itt van a nyakunkon, és amíg a belső tárgyalások, egyeztetések, régi javaslat elvetések és új javaslat kidolgozások tartanak, addig is kezdeni kell vele valamit.

A legegyszerűbb és legértelmesebb az lenne, ha az EU vezetése önhatalmúlag megkezdené a tárgyalásokat a migránsokat kitermelő államokkal, és első lépésként mindegyik médiájában fizetett hirdetéseken tudatná, hogy mostantól csak azok kaphatnak bebocsátást, akik még hazájukban jelentkeztek valamelyik EU állam nagykövetségén, ott beadták az áttelepülési igényüket, és a pozitív elbírálásáról értesítést kaptak. Az EU nem enged be rajtuk kívül senki mást. Közben azokkal, akik valahogy már bejutottak, a szokásos eljárást folytatja le. Ez jó is lenne, de mi legyen azokkal, akik már ostromolják a határokat? Ráadásul a Willkommenskultur tudatában ostromolják, amely mintegy szóbeli ígéret nekik, azaz a helyzet nem egyszerű.

Optimális eset lenne, ha a tárgyalások után a minden állam megegyezésével született, így nyilván sok kompromisszumot tartalmazó javaslat mindenféle akadékoskodás nélkül megy át a szükséges fórumok rostáján, így hamar megszavaznák. Orbán most szorult helyzetben van, mert a konkrét pénz miatt jóban kell lennie az EU-val, a várt olcsó hitel miatt jóban kell lennie Kínával, és a gáz miatt jóban kell lennie Putyinnal, meg Erdogannal, ugyanakkor az itthoni, „A brüsszeli sárkánnyal küzdő Szent György” imázst is meg kell tartani, hogy a szavazók szemében a Nemzeti Hős jelleg nehogy töpörödjön bármennyit is. Viszont Orbánt az EU politikusok már ismerik, tudják, hogy amit mond, annak a döntő része handabanda (az itthon mondottaknak a száz százaléka az), remélhetjük hát, hogy a magyar miniszterelnök leszerelésével vagy sarokba szorításával valamilyen módon sikerül az EU-nak az ukrán és a migráns kérdést is megoldania (mindkettőhöz sok pluszpénz kell, amelyet a tagállamok fizetnek majd be, miután megszavazták).

Az a sokat hirdetett magyarországi kormányálláspont, hogy a kerítéssel tulajdonképpen nem is magunkat védjük, hanem az EU-t, ezért egyrészt tessenek hálásaknak lenni, másrészt fizessék ki nekünk, azért hülyeség (illetve inkább a hazai jónép átverése), mert ha tényleg az EU-t és nem magunkat akartuk volna védeni, akkor a kerítést az osztrák és a szlovák határokon kellett volna megépíteni, nem pedig a déli határok mentén. Azzal viszont, ahogy most van, ugyan magunkon kívül az EU-t is védjük, azaz a saját védelmünknek van egy mellékterméke is, ám ez egyrészt nem a mi érdemünk, hanem a földrajzé, másrészt nem került egy fillérünkbe sem. Ezért javasolható, hogy értelmesebb emberekből álló társaságban inkább ne dicsekedjünk vele, mert hasonló lenne ahhoz a dicsekedéshez, mely szerint mi védtük meg a töröktől Európát, holott nem mi védtük meg, hanem az akciórádiusz. Már ha valaki tudja, mi az. Perjés Géza tudta.

Érdekesség a témát illetően, hogy az osztrákok a tőlünk érkező migránsáradatra panaszkodnak, a szlovákok meg lezárják a migránsok elől a szlovák-magyar határt, mert ezek szerint kerítés ide vagy oda, a migránsok elleni védekezésünk kifejezetten bukás. És nem kicsi. Lásd még a szabadon engedett csempészeket.

További tény Magyarországot, illetve természetesen a magyar kormányt illetően, hogy a migránsok által legjobban elárasztott EU tagtársakon nem akarunk segíteni. Ahogy nézem, ez nem annyira rosszindulat, hanem egy tévedés eredménye, Orbán ugyanis már korábban is azt hitte, és most is azt hiszi, hogy ha az EU „elosztja” a migránsokat a tagállamok között, akkor azoknak nem csak a kérelmét kell elbírálni, és addig ellátni őket, amíg a határozat meg nem születik, hanem pozitív elbírálás esetén erőszakkal biztosítani, hogy itt, Magyarországon telepedjenek le. Nehezen elképzelhető, hogy egy miniszterelnök egy ilyen sületlenségben higgyen, de Orbán köztudottan vallásos ember, azaz az ő esetében még ez az abszurditás is elképzelhető. Hál’isten az elbírálás és az eljárás ideje alatti eltartás pénzzel megváltható, így szegény miniszterelnök úr, némi pénz feláldozással kimenekülhet az elképzelt veszélyből. A feláldozás nem nagy ügy, azt a pénzt úgyis mi adjuk neki.

Érdekes lenne még megtudni, hogy a letelepedési kötvényt vásárlók közül, akiket mi uszítottunk Európára, miközben fideszes potentátjaink közül néhányan elképesztő módon megszedték magukat, hányan maradtak itt.

Befejezésképpen egy kérdés: mi van Európa legnagyobb mecsetjével, melyet Orbán tervezett felépíteni? Természetesen Budapesten. 2015-ben. Egy mecsetet. Ki hitte volna, emberek?

Hajléktalanok – (a Budapest sorozatból)

Falusi Tamas
-
0
Hajléktalanok – (a Budapest sorozatból)

A “hajléktalan” tulajdonképpen furcsa kifejezés. Azt jelenti, hogy XXI. század Európájában vannak még olyanok, akiknek nincs hol lakni.

Az persze nem tagadható, hogy egyrészt a bajt nagy százalékban önmaguk okozták, másrészt a közösség (állam) igyekszik segíteni azzal, hogy hajléktalan tömegszállásokat hoz létre, ahol ezek az emberek éjszakára meghúzhatják magukat (a lényeg a meghúzhatáson van, a szállás lakhelynek alkalmatlan, de még csak pihenőhelynek is az).

A hajléktalanság azzal jár, hogy az ember nem tud munkát vállalni, azaz véglegesen a társadalom peremére szorul, mert állandó bevétel nélkül csak valamilyen adományokból, azaz koldulásból tud egyáltalán megélni (ha ugyan). A hajléktalanok a társadalom legszerencsétlenebbjei.

A hajléktalanság döntően a városban található életforma, mert ott van egyáltalán lehetőség létfenntartásra, ezért a hajléktalanok a városok „színfoltjai”. Ilyen helyzetnek egy mai, viszonylag nagy tőkeerővel bíró közösségben elméletileg nem szabadna megtörténnie, mert nem csak a hajléktalanoknak rossz, hanem a város többi lakójának is. Aki pedig erőből akarja megoldani, hogy “ne legyenek hajléktalanok”, illetve nézzen ki úgy a város, mintha nem lennének, az a humanitást illetően nagyon csúnya képet fest magáról. Persze a jelenlegi vezetésnek a hajléktalanok kriminalizálása csak ujjgyakorlat, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy sikerült már kriminalizálni az oktatást a belügyhöz rendeléssel, az egészségügyet a belügyhöz rendeléssel, és ha így megy tovább a külügyön kívül minden a belügyhöz fog tartozni, mert minden szakág annyira lerohad, hogy már csak rendőri felügyelettel működik.

Mint olyan ember, aki állandó lakóhellyel bír, nem tudom, milyenek a hajléktalanszállások, csak azt tudom, hogy a hajléktalanok nem szeretnek oda bemenni (egymástól való lopás? Egyéb atrocitás? Szesztilalom?). Inkább alszanak az utcán, vállalva annak minden ódiumát. A karitatív szervezetek végeztek felméréseket, és ezeket a felméréseket, valamint a karitatív szervezetek tagjainak tanácsadását igénybe véve kellene elkezdeni gondolkodni a probléma megoldásán. Szerintem ugyanis szégyen, hogy itt Budapesten és ma, a XXI. században létezzen még az a meghatározás, hogy „hajléktalan”.

Úgy vélem, a hajléktalanok egy része visszahozható a társadalomba, de ennek elsőrendű feltétele, hogy otthonuk legyen, éspedig nem egy olyan szűk tömegszálláson (3 – 5 m2/fő), ahová este bemennek, reggel meg kizavarják őket, hogy aztán napközben „lakjanak” ott, ahol akarnak … illetve ahol tudnak.

Az emberek nagy részének van szerető családja, amelyik képes segíteni őket, ha bajba kerülnek, például befogadással, viszont ezeknek az embereknek nincsen segítségük, ráadásul a hajléktalanságukból következtetve, azaz hogy nekik kellett elhagyni az otthont, a legtöbbje valószínűleg gyámoltalan és/vagy a családjával rossz viszonyban lévő ember, akinek az utcán lakáson kívül elfogytak a lehetőségei.

Úgy gondolom, hogy Budapestet példának véve (valószínűleg a döntő részük itt él) lehetnek a fővárosban párezren. Mivel ez nem akkora szám, hogy kezelhetetlen legyen, érdemes elgondolkodni rajta, hogy lehetne részükre a tényleges lakhatást biztosítani.

A normál, állami vagy fővárosi tulajdonban lévő. egyedi lakások túl értékesek ahhoz, hogy azokat odaadják egy hajléktalannak, akinek a bevétele messze nem akkora, hogy fönn tudná tartani, ráadásul a hajléktalanok életvitele sem mindig olyan, hogy a ház többi lakója simán elfogadja a beköltöztetést. Valószínűleg még akkor se fogadja el, ha olyan. Ezért javasolható, hogy speciális házak épüljenek egy, de akár két személy (vannak köztük párok is) számára is alkalmas „hajléktalan lakásokkal”. Ha ezt szegregációnak minősíti valaki, azt vállalni kell.

Az ilyen lakásokból álló házak elosztva a külső kerületekben épülnének, de olyan helyen, ahonnan a városba való bejutás lehetséges. Egy lakás kb. 18 m2 alapterületű lenne vizesblokkal együtt, minimalista berendezéssel, természetesen fűthető és zárható kivitelben, ahová ténylegesen haza lehet menni, emeletenként egy-egy közös mosókonyhával. A rezsit, ha a hajléktalannak nincs állása, az állam fizetné, ha van neki, az állam csak segít. A házban megfelelően szakképzett személyzet (az állam által fizetett dolgozók és karitatív szervezetek tagjai) segítené egyrészt az egymást támogató, a környezetüket tisztán tartó és a békés együttélést preferáló lakóközösség kiépítését, másrészt a visszailleszkedést a normál polgári környezetbe, ha az adott hajléktalan alkalmas erre. A helyi foglalkoztatás is megszervezhető, mely elsősorban a ház megfelelően tiszta és működőképes állapotban tartását irányozná elő, és ezért szerény fizetést is kapnának az ezt elvégző ottlakók. A házban (pl. a pincében vagy célszerű melléképületben) valamilyen kisüzem is létrehozható, amelyben hasznos termelő tevékenységet lehet folytatni azoknak, akik a cégeknél normál munkaerőként már nem jöhetnek számításba, mert képtelenek lennének valahová naponta eljárni, és ott folyamatosan célirányos tevékenységet végezni. Hogy mit termeljenek vagy gyártsanak, annak kitalálásával fantáziadús és a gazdaságban jártas személyeket kellene megbízni, a megfelelő szakmai vitát lefolytatni, és a végeredményt figyelembe véve kialakítani a szükséges rendszert. Természetesen lennének olyanok is, akik, ha a lakhatásuk biztosított (és így már az), cégeknél vagy kisvállalkozóknál tudnának munkát vállalni.

Egy ilyen házban korlátozott számban kicsivel nagyobb lakások is kialakíthatók azok számára, akik még nem hajléktalanok, de valamilyen váratlan okból épp elvesztik az otthonukat. Így ahelyett, hogy megindítanánk őket a tényleges hajléktalansághoz vezető úton, az állam és a főváros együtt tud segíteni a nagy bajba került ember- és honfitársainkon (akik pl. kilakoltatással kell szembenézzenek), mert van hozzá eszköze. Ennek híján a televízióban ugyan be lehet mutatni közülük egy-kettőnek a szerencsétlen sorsát, így a bemutatottak (de csak ők!) a megsajnálás indukálta közadakozásból valami segítséghez hozzájutnak, ám ez nem általános és nem végleges megoldás.

A problémás (együttélésre alkalmatlan) hajléktalanok részére megmaradnának a jelenlegi szállások, melyeket valamilyen gondozóhellyé kell átalakítani.

Az erre az elképzelésre vonatkozó tanulmánytervek elkészítése nem túl költséges (egy tanulmányterv elkészítése az adott projekt megvalósításához képest mindig filléres holmi), ezért még ha jelenleg olyan is a helyzet, hogy nem lesz belőle semmi, a tanulmánytervet akkor is érdemes elkészíttetni, hogy bármikor elővehető legyen, ha kell.

Az ilyen házak kiépítése (Budapestet véve példának) összesen 5000 darab lakással és lakásonként 10 millióval számolva 50 milliárd HUF. A jelenleg regnálók által a hobbijuk (sportlétesítmények + TAO), a haszonszerzésük (pl. állami tender) és a propagandájuk (pl. állami média) céljára évente elszórt  „közkiadások” néha elképesztő mértékéhez hasonlítva, valamint tekintve, hogy az ilyen házak megépítése csak egyszeri kiadás 40 – 50 évre (a hajléktalanok “újratermelődésével” ugyan számolni kell, de elhalálozás révén fogynak is), ez nem valami nagy összeg. Igaz, a rendeletalkotás, vagy egy, a hajléktalanságot büntető törvény összehozása lényegesen olcsóbb (a képviselő úgyis bejár néha a munkahelyére, és nála egy gombnyomással több vagy kevesebb gyakorlatilag ingyenbe van a regnálóknak), de ennek a kérdésnek a végleges megoldása az egész társadalom számára lenne hasznos.

A lakók segítése (mentális karbantartás, életviteli tanácsadás) az állam által fizetett és a karitatív szervezetek által biztosított, vegyes személyzettel történne. Ennek és a házak rezsijének a költsége úgy évi pár milliárdra becsülhető, ami az éves állami költségvetés elhanyagolható része. Az nagyon fontos, hogy az állami erőszakot prezentáló „Hajléktalanház főnökség” vezérigazgatóval, csúcstitkársággal meg altitkárságokkal és kisfőnökök vezette osztályokkal nincs, és nem is szabad, hogy legyen. Az állam által fizetett segítők tényleg segítők és nem parancsnokok, a karitatív szervezetek tagjaival nem kell foglalkozni, mert ezt ők maguktól is tudják.

Sajnos meglehetősen biztos vagyok benne, hogy a jelenleg regnálók erre a tervre nem vevők. Inkább megszavaztatják a Parlament sok kormánypárti harcosával hogy a hajléktalanság bűnözés, azaz a felszámolásához nem kell más, csak a rendőrség, és azt bevetve, mintegy varázsütésre megszűnik ez a „bűn”. Nyilván a keresztény kurzusnak ez a legjobban megfelelő intézkedés.

Sokasodás

Falusi Tamas
-
0
Sokasodás

„Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a Földet.”

A hozzájuk tartozó nőket Isten nem áldotta meg, és nem is szólította föl semmire. Nyilván elvannak áldás nélkül is, a szaporodás és sokasodás tudatos kezelése meg nem az ő reszortjuk ugyebár. Az komoly dolog, nem lehet rábízni bárkire. Ott van nekik a kihordás, a szülés meg a fölnevelés, mit is akarhatnának még?

Mondott persze az Úr Noénak ezen kívül még sok minden mást is, például, hogy:

„Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.”

Ebből következik, hogy az emberélet isteni természetű, az istenképű embert bántani tilos, az élet mindenképpen megőrzendő, és ha egy istenképű leszúrna egy másik istenképűt, akkor a gyilkost egy harmadik istenképűnek kell leszúrnia, hogy az isteni rend helyreálljon. Ezzel az Úr legalizálta a háborúkat, és még azt is lehetővé tette, hogy a nemzetállam egyházi potentátjai áldják meg a leendő tömeggyilkosokat és fegyvereiket, hiszen ők nem is tömeggyilkosok, hanem csak az isteni parancsot követik. A vérbosszú ugyanis egyértelműen az, ott nincs mese, nem ám megvárjuk, hogy a gyilkos majd pokolra jut, hanem azonnal cselekedni kell (lásd: Gáza).

A saját képre teremtés és a szaporodási parancs gyanakvóbb elmék esetében felveti annak lehetőségét, hogy mi itten valami földönkívüliek génbankja lennénk, akik istent játszottak akkoron, hogy jól átverjenek minket ezzel a sokasodással meg szaporodással, de ezt egyelőre hagyjuk, mert ha azok is vagyunk, az idegenek rég elfeledkeztek rólunk, és nem jönnek vissza friss génekért, mivel kihaltak már egy ideje. A civilizációk élettartama rövid, az okostelefon egy idő után érdekesebb lesz, mint a szex (ezt a felmérések bizonyítják), a gyerek teherré válik, hiszen tőlünk rabol időt, így aztán legfeljebb pár tízezer év jut egy civilizációra, utána vége. Az időtartama azért ennyi, mert el kell jutni az ősembertől odáig, hogy az okostelefont feltalálja valaki. Mikor az már megvan, felgyorsul minden piszkosul.

Érdekességképpen megemlíthető, hogy Enrico Fermi, az atommáglya atyja nagyon csodálkozott azon, hogy az idegenek nincsenek itt, ugyanis a Tejútrendszerben valószínűsített sokmilliárd életre alkalmas bolygó ismeretében azt várta, hogy ha csak minden századikon alakul ki élet, akkor is itt kéne nyüzsögni nekik. Ám a valóságban nem nyüzsög itt egy se. Az ellentmondás Fermi azon tévedéséből következik, hogy ő a civilizációk élettartamát gyakorlatilag végtelennek hitte, viszont ha az tízezer években mérhető, két civilizáció találkozása, azaz időbeli egybeesésük a 13 milliárd év alatt teljesen valószínűtlen, így hiába lennének térben nagyon közel egymáshoz, nem találkozhatnak sohasem. Szerintem jól van ez így. Az egymással kakaskodó, viaskodó, sőt az egymás lakosságát válogatás nélkül és tömegesen likvidáló nemzetállamok is rengeteg bajt okoznak, hát még az idegenek mennyit okoznának, mert ha idáig el tudnak jönni tőlük, a miénknél jobb a fegyverzetük.

A Föld, mint az köztudott, egy 12.000 km átmérőjű kőzetbolygó, amely elég nagynak tűnik, de ha figyelembe vesszük, hogy az Úr Noé családján keresztül az emberiség kénye-kedvére adta a teljes növény- és állatvilágot, ehhez az emberiség önerőből hozzácsapta még a komplett ásványkészletet, majd ezek révén és ennek birtokában az isteni parancsot követve 8 milliárdra szaporodott, gyorsan kiderül, hogy kicsike kis bolygócska ez.

A határt pár évtizede elértük, a nekünk ma még kedvező klíma gyorsulva kezd felborulni, a szemét terjed már a tengerekben is, a nagy embersűrűség miatt a járványok hatalmas erőre kapnak, ami egyáltalán nem előny, sőt hátránynak mondható, mert a járvány miatti emberveszteség a létszámhoz képest minimális, a fogyasztás viszont ugrásszerűen nő (betegellátás, készülékek, műszerek, gyógyszerek, speciális élelmiszerek, valamint az egészségesek mindenféle módon való védekezése). Nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy ha nem csinálunk valamit, az ember számára romló körülmények fogják elintézni az emberiség létszámcsökkenését, de az nem lesz kellemes senkinek.

A „romló körülmények” azt jelenti, hogy egy emberre kevesebb jut vízből, az élelmiszerből, a tiszta levegőből, melegebb lesz a bolygó, Afrika élhetetlenné válik (a migránsai tömegesen hagyják ott a földrészt), a sivatagok északabbra lesznek, például Európában is, sokkal gyakoribbá válnak a hőségnapok, a tornádók, a cunamik és egyéb forgószelek, a satöbbiről nem is beszélve – ahogy ezt már sokan és sok helyen megírták. A létszám drasztikus növekedését, így a klímaváltozást teljes együttműködéssel megakadályozhattuk volna, ha úgy száz éve nekifogunk, de amíg vannak nemzetállamok, közös célról nem beszélhetünk. és száz éve nagyon is voltak nemzetállamok. Mondhatni, hatványzottan. Az együttműködés zavarait illetően lásd például a nemzetállamok alkotta EU-t. Ott is csak apró célokat lehet kitűzni, a nagyokat mindig elgáncsolja valaki.

Az egyértelmű, hogy ha már elég fejlettek vagyunk, azaz mind több a szabadidőnk, a szórakozási lehetőségünk és a pénzünk, hogy ezt megfizessük, akkor a mindenkinél ott lévő okostelefonok már dolgoznak a létszámcsökkentésen, így aztán minél fejlettebb egy ország, a születésszám annál alacsonyabb. Sok helyen kisebb már, mint amekkora a jelenlegi létszám fenntartásához szükséges. Ebből következően az emberiség szaporodásának saját maga általi, önként és dalolva való visszafogása automatikus, azért nem kell tennünk semmit, az egyetlen probléma a sebesség, ami jelenleg még nagyon alacsony. Ráadásul a Föld néhány országa nem elég fejlett a létszámcsökkenéshez, és a fejletteknél is úgy néz ki, hogy a klíma az emberi élhetőség szempontjából az egy főre jutó fogyasztás növekedése miatt gyorsabban romlik, mint ahogy a létszám csökkenéséből adódó kevesebb ember általi fogyasztás javítja.

Az emberiség létszámcsökkentése nem fokozható (mégse vagyunk tömeggyilkosok… illetve igen, de azért mégse), ezért a klímaváltozáson kell technikai módszerekkel javítani. Sajnos a nemzetállamok miatt az emberiség egységes célra való összefogása nem lehetséges, így a teljes Földet tekintve csak egyes zónák és területek dolgoznak a közös cél érdekében, például az Európai Unió. Ha nem sikerül, és a klíma tovább melegszik, akkor elszabadulhat az erőszak, a harc a területért, a vízért, mivel pedig a nemzetállamok könnyen felpiszkálhatók, a pusztítás világszerte hatalmas lesz, mintegy megfejelve a klíma által okozott, már úgyis komoly megélhetési nehézségeket, és a Föld ténylegesen a civilizáció utáni korszakban játszódó Hollywood-i filmek látványára fog hasonlítani elállatiasodott hordákkal és erőszakkal, ami belefér.

A fentiek alapján mondható, hogy jó lenne némi, illetve hát drasztikus  létszámcsökkenés, mert akkor kevesebb ember ökológiai lábnyoma terhelné a Földet, magyarán: 8 milliárdan vagyunk tisztelt embertársaim, azt a sokasodást meg szaporodást ne erőltessük már annyira!

Ezt a racionális megfontolást két irányzat nem fogadja el. Az egyik a vallás, amely szerint az Úr parancsát kell követni, ha beledöglünk is a nagy életvédelembe (se tabletta, se egyéb védekező eszköz, se abortusz, se öngyilkosság, se eutanázia, mert mindegyik tilos!), kérdezném is tisztelettel, hogy az Úr, a Megváltó meg a Szentlélek egytől-egyig tényleg ezt akarja? Ők mondták? Ez biztos?

A másik néhány nemzetállam vezetésének bornírt elképzelése arról, ha nagyobb létszámú lenne a nemzet, jobb lenne neki. Ezek a vezetők erőltetik is az új honpolgárok születését mindent bevetve hozzá, de ennek kevés értelme van. Nagyon lassú a folyamat, és még csak nem is sikeres, mert hiába minden, úgyis fogy tovább a nép. Az erőlködés csak a pénzt viszi.

Van azért kivétel. Hiába ésszerűtlen és a fő szempontból sikertelen az ilyen próbálkozás, egy esetben mégiscsak érthető: ha valahol, teszem föl, egy különösen balszerencsés országban a teljes nyugdíjpénztári tőke a sors kifürkészhetetlen akaratából eltűnt vagy megsemmisült. Ott ugyanis tényleg előfordulhat az, hogy a lakosság elöregedése miatt a dolgozók a nyugdíjasokat egy idő múlva nem tudják majd eltartani. Az ilyen helyen az emberek nem maguknak gyűjtik a pénzt aktív korukban, melyet majd nyugdíjasként igénybe vesznek, hanem amig dolgoznak, ők tartják el a nyugdíjas korosztályt, aztán, mikor nyugdíjba mennek, várják, hogy eltartsák őket (felosztó-kirovó rendszer).

Különösen igaz ez akkor, ha a társadalom munkaalapú, mert a tudásalapú társadalmakban az idősek tudnak dolgozni akár nyolcvan éves korukig is (azaz a nyugdíj korhatára gond nélkül emelhető), de szalag mellett, villáskulccsal nem menne nekik. Ezért kell ott minden áron, azaz sok pénzt beletömve forszírozni a gyermekvállalást, amely pénz jól jönne máshol. Hja, kérem, mondhatják a kárörvendők, jobban kellett volna vigyázni a MANYUP tőkére, és betartani a Selmeczi féle csatakiáltást: „Megvédjük a nyugdíjakat!”

Bocsánat, MANYUP-ot tetszett mondani? Meg Selmeczit? Ezek konkrét nevek? Tehát igen? Akkor ezek szerint tényleg van ilyen szerencsétlen ország, ahol az ellenzék, valami Gyurcsány nevű miniszterelnökkel az élen gyűjtötte össze a MANYUP tőke döntő hányadát, az új regnálók meg azt szépen zsebre tették. Mind a 2700 milliárdot. Ezért most itt a baj.

Van még lejjebb, tessen mondani?

Hagyomány -„Magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk!”

Falusi Tamas
-
0
Hagyomány -„Magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk!”

Kövér közhely kies hazánkban, hogy aki sikerre vágyik, és nincs egy épkézláb gondolata sem, annak gyurcsányozni kell. A gyurcsányozás hagyományos népi játék, azért mondom népinek, mert a gyurcsányozók a nép legfejlettebb képességét, azaz a zsigeri utálkozását akarják politikai haszonra váltani.

Mondhatjuk azt, hogy csúnya dolog a választók érzelmeire célozni, a 21. században, pláne így, helyette sokkal inkább az okos, értelmes dolgokat kellene előtérbe vonnunk, ám a politikai tapasztalat az, hogy ha politikus az ember, okossággal meg értelmességgel nem sokra jut. Legbiztosabb tehát az emócióra apellálás. Főleg a zsigeri. Ebből következően mind a gyurcsányozás, mind a politikusok által előszeretettel használt érzelmi csapda ma már a hungarikumok csoportjába tartozik.

Az érzelmi csapdát illetően ott van például a rezsicsökkentés. A regnálók szempontjából hatalmas ötlet, a rendelet megfogalmazásán kívül nem kerül semmibe, a költségeket a szolgáltató viseli, a nép meg hálálkodva hajlong, hiszen „kevesebbet kell fizetnie”. Az intézkedés valódi eredményei:

  • A szolgáltatóktól elveszi azt a pénzt, amely karbantartásra és fejlesztésre kellene. Ebből következően nagy a veszteség, főleg az ivóvíz esetén, több az üzemzavar, mint normál karbantartás mellett lenne (nincs villany, nincs gáz, nincs víz egy ideig), a szolgáltatás minőségi szintje is alacsonyabb (nyomásingadozás), a hálózatok állapota egyre növekvő mértékben romlik.
  • Az olcsó ár miatt kevésbé takarékosak az emberek, azaz többet fogyaszt az ország gázból, vízből, villanyból, mint amennyit a tényleges, piaci ár esetén fogyasztana.
  • A legtöbb támogatást a legnagyobb fogyasztók kapják, a legkevesebbet pedig azok, akik alig fogyasztanak. Akinél nincs bevezetve a víz, a gáz, a villany, az semmit, pedig az állami gázszolgáltató rezsicsökkentés miatti veszteségeit ő is fizeti az ÁFÁ-val.

A fentiek alapján mondható, hogy a rezsicsökkentés nem csak pazarló és igazságtalan, de a jövőt is felzabálja a szolgáltatói rendszerek biztosra vehető lerohadása révén, amelynek egyre növekvő gondját Orbán az unokáinkra lőcsöli. Ennél messze jobb lenne, ha a szolgáltatások piaci alapon működnének, és az állam csak azt támogatná, aki rászorul, de a jelenleg regnálók az ország gazdasági és erkölcsi gödörbe vezetése (bár inkább lökése) mellett, a folyamatos lopásokon, csalásokon és hazudozáson túlmenően további két dolgot is elintéztek: az egyik, hogy a legtöbb támogatást mindig a gazdagok kapják, a másik, hogy ők legyenek azok a gazdagok. Az általuk módosított adórendszer ezt a törekvést tükrözi.

Emlékezhetünk ez ügyben arra is, hogy fideszék 2011-ben az egyösszegű, rögzített árfolyamos devizahitel törlesztés lehetővé tételével hogyan mentették ki a gazdagokat, akiknek volt elég pénzük egyösszegben fizetni, a forintromlás okozta bajból, melyet főleg az új regnálók idéztek elő (Kósa és Szijjártó országcsődről beszélt). A rögzített árfolyam 180 HUF/CHF, a tényleges meg 240 HUF/CHF volt. A gazdag devizahitelesek dörzsölték a tenyereiket (minden frankon 60 forint nyereség), a bankok buktak úgy 250 milliárdot, a szegényebbek fizették tovább a törlesztőt, a legszegényebbek meg, akiknek nem tellett soha nemhogy devizahitelre, de semmilyen hitelre sem, szokás szerint ebből a támogatásból sem kaptak semmit.

A keményen igazságtalan intézkedéseknek jó kis eredménye lett: a gazdagok újabb haszna, és az írástudók további makacs hallgatása. A csöndből következően a regnálóknak ma már semmiféle korlátja nincs, és ezt ők hajde tudják! Ha mást nem is.

Orbánék a politikát tekintve egy tömbbe zártak össze. Hol van már az MDF meg a Kisgazdapárt, melyeket Orbán úgy tiport el, hogy nyomuk sem maradt, és ugyan a KDNP önálló pártnak van feltüntetve, de az inkább kacagtató, mint komoly kijelentés.

Az ellenzék ezzel szemben erősen megosztott, és állandóan osztódik tovább, így aztán pártból akad rengeteg, minden sértődött, magát potentátnak valló ember alapít magának egyet, és még olyan párt is van, amelynek bevallott célja a hülyéskedés és semmi más. Így aztán a többi minipárttal együtt ők is Orbán szekértolói, akik csökkentik az ellenzék úgysem valami nagy esélyét a győzelemre. Ha tisztában vannak vele, ha nem. Nem mondanám, hogy mindenre köpnek, de az eredménye az.

Az ellenzék olyan, amilyen, nincs jobb, és nem is lesz, azaz ha valaki le akarná Orbánt váltani, mindenképp hozzájuk kell fordulnia. Vigyázat, néhány ellenzéki pártnak nem az ország felemelkedése és jóléte a célja, hanem az egyéni haszon. Azokkal nehéz lesz összefogni.

Az ellenzék legnagyobb pártja a DK. Kifejezetten ostobának kell lennie annak, aki úgy gondolja, hogy a DK nélkül Orbán leváltható. Persze mondhatjuk azt is, hogy a DK jöhet, de Gyurcsány nélkül, viszont a „kifejezetten ostoba” kijelentés az efféléket hangoztatókra is vonatkozik, ez ugyanis Gyurcsány saját pártja, azaz ha ő távozik onnan, távoznak a szavazói is, akik egyértelműen hozzá kötődnek.

Aki gyurcsánymentes ellenzéket akar, más országban kell próbálkoznia.

Volt már ilyen. Például Schiffer és az LMP (meg lehet nézni, hol tartanak most), vagy Botka gyurcsánytalanított MSZP-je (sajnos az MSZP népszerűsége ezzel a gyurcsánynélküliséggel erősen csökkent, ezért Botka programját a kitalálójával együtt együtt annullálni kellett), és ilyen volt Márki-Zay próbálkozása, aki nem csak Orbánt, hanem egyben az ellenzéket is le akarta váltani (a saját ügyetlensége csak az egyik oka volt a Holdról is látható bukásnak).

Jelenleg a DK mellett van még több párt, amelyekre szavazni lehet, ha az ember ellenzéki, de nem akarja Gyurcsányt. Egyáltalán nem mondható, hogy nincs választék, még az ínyenceknek is jut belőlük egynehány. Ha tényleg csak Gyurcsány lenne az ok, rég létezne negyven százalékos ellenzéki párt, de sajnos a második Momentum is csak fele annyi szavazóval bír, mint a DK, azaz ezek a pártok láthatóan nem jelentenek alternatívát az Orbánt Gyurcsány nélkül megbuktatni akaróknak. Valahogy nem özönlenek a népek odafelé, ahol ezek a pártok kínálják az árujukat. Nem tudni, hogy miért, de tény. Valami nem tetszik rajtuk (vagy bennük) a népnek, hiába a „Se Orbán, se Gyurcsány” jelszó, azaz az elméleti, ideális állapot.

A fentiekből egyértelmű, hogy Gyurcsány és pártja nélkül nincsen Orbán buktatás. Aki őket támadja, az vagy nem akar kormányváltást, vagy egyéb, egyéni célja van. Persze okként az ostoba sértődöttség sem zárható ki teljesen.

Az egyéb cél bármi lehet. Például a DK ravasz támadója, teszem fel, egy momentumos, mondjuk, nem is akárki azt szeretné, hogy a jövőre megrendezésre kerülő EP választásokon a pártjának egy helyett két EP képviselőjét válassza meg a nép. Ezért durvul el, nem drága neki, hogy a DK-nak hárommal, az ellenzéknek meg kettővel kevesebb képviselője legyen, a FIDESZ-nek viszont kettővel több. Nem érdekli az sem, hogy ezzel a durva támadással gyakorlatilag megfojtotta a leendő Összefogást, és piros szőnyeget terített Orbán újabb 2026-os kétharmada elé. Elfogadható neki az is, hogy azért az egy plusz EP képviselőért cserébe elinduljon a marakodás az ellenzéki pártok között, ami 20 évre fogja szétzilálni az Orbánt leváltani képes ellenzék pártjait. Az ország és jövője odavetve Orbán elé, szép, tervszerű, kidolgozott támadás, a szpíkerek ujjonganak, a bírók sípja néma, nincsen kifogása senkinek. Eggyel több momentumos Brüsszelben! Hát nem nagyszerű? Ott egye a fene a sok nyugdíjast, tanárt, egészségügyi dolgozót, meg az Orbán brancson és a Momentumon kívül mindenki mást, akár az országot is! Hiszen győztünk… nem igaz? Plusz egy képviselő! Nekünk! Az mindent megér!

Kösz. És persze grat.

A konkrétumokat illetően sajnos annak, amit Donáth mond, az egyik fele hazugság vagy hozzá nem értés (mindenki maga döntse el), a többi nevetséges érv. Még a javító jóindulat (érted haragszom, nem ellened) sem feltételezhető, mert akkor, ha nem tetszik neki valami, elmegy Gyurcsányékhoz, és ott mondja el. Az is lehet, persze, hogy a DK-nak ugyan három képviselővel kevesebbje lesz, de abból nem kettőt kap a FIDESZ, és egyet a Momentum, hanem mindhármat a FIDESZ. Sajnos ez is benne van a pakliban, tisztelt asszonyom. Ha mégis bejönne az elképzelése, nagyon kíváncsi vagyok, ki lesz az a plusz egy momentumos, akivel megoszthatja brüsszeli szürke hétköznapjait.

Akárhogy nézem, ez így csak egy ócska, váratlan hátba szúrás, egyrészt hazug, másrészt mondvacsinált ürügyekkel a remélt, filléres haszonért, sőt még az is lehet, hogy ezzel a Momentum a komplett ellenzékkel meg az országgal együtt önmagát is tönkretette. Ahogy az őszödi beszéd kicsempészője Gyurcsány mellett magát, a pártját és az országot is. Harminc évre legalább. Bár ez nem egészen így van, őt ugyanis várta a FIDESZ-nél egy jó kis zsíros állás… de inkább hagyjuk ezt.

Tovább ragozni fölösleges. Így mennek a dolgok Hungáriában.

Értelmezés

Falusi Tamas
-
0
Értelmezés

PISA felméréseken szokott ilyen lenni. A tanuló nekilát átrágni magát a szövegen, vajon mit rejtenek a mondatok, szavak, a sokaknak néha túl zavaros betűhalmaz. Hátha talál benne valamit, és akkor azért pont jár.

Viszont ez nem a PISA. Ezúttal magasabb a szint, főleg beosztásilag, ráadásul a szónok igencsak népszerű, sokszor kap hatalmas tapsot, ahogy Veszprémben is. Sokkal jobban kell hát felkötni a felkötendőt, hogy az általa mondottak vakamiféle értelmet nyerjenek.

  • „A veszprémi tanárt (Brusznyai) a kommunisták nem azért végezték ki, mert bűnös volt, hanem éppen azért, mert ártatlan, sorsa igazi magyar sors, a mi sorsunk”.

A mi sorsunk tehát az, hogy ártatlanul végeznek ki, de legalábbis büntetnek minket, éspedig pont azért, mert ártatlanok vagyunk. És itt nem kommunista magyarokról meg nemkommunista magyarokról van szó, ugyanis „a mi sorsunk” az minden magyar sorsát jelenti, tehát maga az ország az áldozat. Távlatosan kell hát érteni a mondatot. Sajnos történelmünkön távlatosan végigtekintve nem mondható, hogy olyan ártatlanok lettünk volna, se a kalandozásoknak hívott rablóhadjáratainkat, se az első világháború agresszorságát, se a másodikban Hitler szövetségeseként játszott szerepünket illetően (egyébként megfizettünk mind a háromért). A tatároknak meg a törököknek sajnos „útba estünk”, az osztrákoknak meg ölébe hullottunk, de ez nem magyar specialitás, mert más népekkel is megtörtént ugyanez. Meg kell állapítsuk, hogy a mondottaknak a közös busongás nagymagyar érzésének felszításán kívül sok értelme vagy igazságtartalma nincs.

  • „A magyar ugyanis lovagias nép, néha túlságosan is. Ezért fordul elő velünk újra és újra, hogy azok törnek ellenünk, akiket korábban megmentettünk, vagy védjük őket.”

Úgy látszik, ismét a magyar népről, nemzetről van szó, azaz történelmi eseményeket kell felidézni. A lovagias népet illetően valóban így van, ugyanúgy lovagiasak vagyunk, mint a szintén civilizált németek, franciák, olaszok, horribile dictu, svédek, na meg a többi (a civilizációnak része a lovagiasság), de hogy túlságosan is, az nem egészen világos. Akkor is megmentünk vagy védünk valakit, ha előtte többször ellenünk tört?
Megmenteni persze eddig még nem mentettünk meg senkit, általában magunkat sem sikerül, a mások megvédése meg annyi, hogy mindig magunkat próbáljuk védeni, például a kerítéssel, és ha ezzel egyben őket is, azt, mint az eredeti céltól független, járulékos eredményt lovagias tettnek betudni úri körökben nem szokás. A tatároktól nem védtünk meg senkit, mert vereséget szenvedtünk tőlük Muhinál, még szerencse, hogy egy rövid idő után maguktól hazamentek, a törököktől sem mi védtük meg a Nyugatot, hanem az akciórádiusz, egyéb esetekben (pl. világháborúk) az agresszorok szövetségese voltunk, vagy maga az agresszor, azaz tőlünk kellett másokat védeni. Na, talán azt lehet mondani, hogy a törökök tényleg ellenünk törtek, és mi ennek ellenére védjük őket a svédek NATO csatlakozásának akadályozásával, mert az a törökökre nézvést Erdogan szerint veszélyes. Viszont hogy kit vagy kiket „mentettünk meg” valamikor és egyáltalán, pláne azok közül, akik most ellenünk törnek, az egyelőre kérdés. Nem kicsi. Valaki megkérdezhetné már a szónokot.

  • „Ma is az elsők és egyetlenek vagyunk, akik vissza akarják tartani az európai népeket attól, hogy önként dalolva meneteljenek bele egy újabb, még nagyobb háborúba. Köszönetet azonban soha, gáncsot, baráti tüzet gyakorta kaptunk.”

Ezek szerint Orbán a korábbi elképzelésével ellentétben már úgy gondolja, Oroszország veszít, és Putyin akkor végső kétségbeesésében előveszi az atombombát (= még nagyobb háború), jobb hát, ha odaadjuk neki, amit akar. Aztán, ha majd mást is akar, azt is adjuk oda neki, hogy megússzuk a még nagyobb háborút. És ez az odaadogatósdi igy megy a La Manche csatornáig, esetleg még tovább, ha ránk lenne bízva a dolog. De a Nyugat szerencséjére nincs. Saját dolgaiban ő intézkedik, és ha a csapos közbeszólna, rá se ránt.

A fenti tudást, egyben váteszkénti jövőbelátást abszolút jószívűen, sőt ingyen és bérmentve adtuk az európai népeknek, de ők ahelyett, hogy megköszönték volna, gáncsoltak minket, és lőttek ránk, de leginkább nem adták oda a pénzt a rohadékok. Ezért most önzetlen, baráti figyelmeztetésként ismét belengetjük a vétót. Addig nem adjuk hozzájárulásunkat az EU Ukrajnát segítő programjához, amíg nincs lóvé. Állítólag ez zsarolás, de mi ezt a szót mi nem ismerjük, mert szerintünk tisztán jóindulatú figyelemfelkeltés, ahogy az a lovagias, sőt túlságosan lovagias népekhez illik is! Nehogy már parasztnak nézzenek minket!

  • Magyarország ugyanis úgy szabadult ki a szovjetek megszállása alól, és úgy váltotta le a kommunistákat, hogy itt nem volt polgárháború, és elkerültük Magyarország gazdasági és politikai összeomlását… Itt még soha nem kellett előre hozott választásokat tartani, ráadásul mi vagyunk a legbiztonságosabb és legstabilabb ország egész Európában”

A szónok nyilván nem hallott még róla, hogy Jugoszláviát kivéve sehol sem volt polgárháború, ezt olyan nagy dicsőségnek beállítani kissé hencegésszerű. Politikailag az előző rendszer összeomlott, az új fölépült (ahogy másutt), az meg, hogy elkerültük a gazdasági összeomlást Bokrosnak és Surányinak köszönhető, plusz Hornnak, aki erre a célra kinevezte őket. Az „előrehozott választás” azt jelenti, hogy senkinek sincs túlhatalma, működik a váltógazdaság, azaz demokrácia, azaz jobb, ha van ilyen, a „legstabilabb” meg azt, hogy ott viszont valószínűleg diktatúra van, azaz jobb, ha nincs akkora stabilitás. A „legbiztonságosabb” jelző nyilván nem a nyugdíjasok, egészségügyi dolgozók, tanítók, tanárok életminőségére vonatkozik (azt inkább ne is feszegessük), hanem jóval inkább a kerítésre, amelynek jelentősége az ezres nagyságrendben szabadon engedett embercsempészeknek köszönhetően mintha zuhant volna némileg.

  • „Innen nézve olyan, mintha a nyugatiak számára a szabadság menekülést jelentene – szabadulj meg önmagadtól, nődd ki a múltadat, válts nemet, válts nemzetet, válts identitást, cseréld ki az összes alkatrészedet és rakd össze magad a legújabb divat szerint és akkor szabad leszel. Mi Magyarországon éppen az ellenkezőjére vágytunk: hogy végre azok lehessünk, akik akartunk.”

Ha valaki annyira ostoba, hogy képtelen fölfogni, a Nyugat a szabadságot nem divatként értelmezi, azzal nehéz mit kezdeni. Egy étteremben mindenki azt rendel, amit akar (Nyugat), a kifőzdében viszont menü van (Magyarország), és ha valaki nem szereti, akkor sem kap mást. Nem válthat nemet, nem válthat semmit, pont olyannak kell lennie, ahogy a vallás és Orbán Viktor azt a születési kinézete alapján meghatározta. Egyesek képtelenek fölfogni, hogy a Nyugat sohasem azt mondja, hogy válts nemet, hanem azt, hogy válthatsz nemet, ha úgy jobb neked, és ezért se jogi, se társadalmi hátrányt nem fogsz elszenvedni (ez a lényeg). Ha neked az nem lenne jobb, akkor nem kell váltanod. Egyértelmű, hogy csak azok fognak váltani, akiknek tényleg úgy jobb, azaz senki sem vált, aki nem olyan. Aki ezt nem hiszi, próbálja ki magán a nemet váltani, meleggé lenni, stb. gondolatot, megtenné-e „divatból”, vagy nem.

Az, hogy miért lett ide pluszként beszúrva a „múlt kinövése”, a „nemzetváltás”, meg „az ember önmagától való megszabadulása”, amelyek egyikénél-másikánál az sem teljesen világos, hogy mit jelentenek, annak megválaszolásához már a Pszichiátriai Intézet legjobb munkatársainak szoros együttműködése kell. Persze, ha ez a sok hülyeség csak hatásvadászat a „Mimagyarokbezzeg!” szellemében, azaz egyszerű propaganda az agyilag gyengébb választópolgárokat célozva meg, akkor nem szóltam egy szót sem. Akkor nagyon is érthető.

  • „Ha Moszkva fütyült, úgy kellett táncolni, de ha Brüsszel fütyül is, mi nem táncolunk, ha nem akarunk. Az elvtársi kioktatás azonban változatlan, csak most kondicionalitási eljárásnak hívják. Nem a tankok gurulnak be keletről, hanem a dollárok gurulnak be nyugatról, ugyanazokhoz”

Érdekes elképzelés, hogy ha például egy hetyke magyar(kodó) legény, aki a családja jóvoltából a White’s club tagja, elugrik a St James street-re bedobni egy Jameson-t, de közben fölteszi a lószaros csizmáját a damasztra, akkor neki csak ne mondják, hogy ebben a klubban azt nem szabad, mert ő ugyan nem táncol úgy, ahogy a klub fütyül! Pláne nem kér a klubtársi kioktatásból! Így aztán a lószaros csizmák egy ideje már folyamatosan ott állnak az asztalon, egyre több van belőlük, és mindet a hetyke magyar(kodó) legény hagyta ott, melléjük pökve természetesen a felháborodás miatt, mert nem akarják neki ingyen adni a whiskey-t, amíg nem veszi le a csizmás lábát az asztalról. Hát micsoda dolog ez kérem, már megint az ártatlan magyarokat bántják, de nem ám a csizmák miatt, már hogy is gondolhatna arra bárki, hanem mert magyarok, és mert ártatlanok. Azt, hogy a szónok magát a teljes országgal azonosítja, sajnos megteheti. Lásd: 4 * 2/3.

Karácsony leginkább azért mondott le Márki-Zay javára az előválasztáson, mert az utóbbinak jó kapcsolatai vannak nyugaton, és így majd tud támogatást szerezni a kampányra (az ellenzéknek nincs egy vasa sem, a FIDESZ-nek meg a teljes magyar GDP áll rendelkezésére). Márki-Zay tudott is mindenféle amerikásoktól úgy 10 millió dollárt, melyhez Brüsszelnek vagy Washingtonnak magától értetődőn nincs köze, ilyen pimf összeggel nem is foglalkozik arrafelé senki. A FIDESZ ugyan azt hazudozza, hogy van, de ismerjük már a jómadarakat, ezzel a dollárbaloldalozással a saját közpénzjobboldal mivoltukról akarják a figyelmet elterelni, mivel a fideszes pártszócsőként üzemelő, általuk lenyúlt MTVA, a Rogán féle propagandaszervezet és az egyéb NER lapok meg szervezetek kb. 550 millió dollárnak megfelelő összeget kapnak a FIDESZ népszerűsítésére és az ellenzék besározására, azaz ötvenötször annyit vett el a magyar néptől, mint Márki-Zay kapott magánszemélyek saját pénzéből. Hogy ez az adójából lenyúlt közpénz, azon már sajnos nem lepődik meg a nép. Túlságosan megszokta.

Az „ugyanazokhoz” kitétel egyértelműen azt jelenti, hogy a szónok szerint az ellenzék ugyanolyan, mint Kádár, Biszku, Apró meg a többiek. Inkább nem is kommentálnám. Csúnyákat kéne mondani.

  • „Brüsszel szerencsére azért még nem Moszkva: utóbbi tragédia volt, míg Brüsszel csak egy rosszul sikerült kortárs paródia.”

Brüsszel talányos jellemzésének megfejtését a filozófusokra bíznám. Másoknak esélye sincs. Lehet, hogy nekik sem, sőt valószínű.

A többit nem érdemes ragozni, mert túlságosan közhelyes, azt meg, hogy a szónokból a sértődöttséggel vegyes hozzá nem értés vagy a számító ravaszság beszél, mindenki döntse el maga.

Biodóm

Falusi Tamas
-
0
Biodóm

2018-ban Európa legjobb szabadidős épületének választották a Fővárosi Állat- és Növénykert legjelentősebb fejlesztését, a Pannon Park Biodómot az International Property Awards nemzetközi ingatlanszakmai díjátadón.”

És akkor most jöjjön egy magyar mese. Senkinek nem kell megijedni, nemhogy két királyfi nem lesz benne, de egy sem, inkább csak azért írom ide, mert hátha igaz Dúró Dóra rendkívül logikus elképzelése, miszerint ha bárki hall vagy olvas valamiről esetleg meglátja azt a valamit, rögtön kedvet kap hozzá (ilyen például a hasoncsúszás, vagy a kelkáposzta főzelék, esetleg jelentkezés egy nagy pofonért), és akkor remélhető, hogy sokan ezt olvasva kedvet kapnak a Biodóm befejezéséhez. De ne is ragozzuk tovább, hagyjuk az elvont tudományt a Dúró féle szakemberekre, olvassunk inkább mesét.

Az Ökördűlő a 19. század elején egy erdős-ligetes terület volt mocsaras tóval, abban két szigettel, órányi gyalogútra a várostól. A terület 1805-ben került Pest városához. Fokozatosan beültették fákkal, a mocsaras tavat is rendbe hozták. A környéket a század elejétől kezdték felkeresni az emberek, akiket az aktuális eseményekre ideérkező, Pestről 1808-ban kitiltott mutatványosok szórakoztattak. Az így kialakuló vurstli az 1950-es államosításáig működött, onnantól Vidám park néven futott tovább egészen 2013-ig, mikor tulajdonosa, a budapesti városvezetés úgy döntött, nem finanszírozza tovább a veszteséget, amely négy év alatt vagy egymilliárd forintot tett ki, holott az igény szerint üzleti vállalkozásként kellett volna működnie.

A határozathoz persze kellett az állatkerti vezetésnek, de leginkább Persányi főigazgatónak áldozatos lobbitevékenysége is, aki úgy gondolta, a Vidám park területe pont jó lesz a Fővárosi Állat- és Növénykert fejlesztéséhez, mert ott megvalósulhatnak azon nagyívű elképzelések, melyeken a vezetés már régóta gondolkodott. Persányi elképzelése szerint a Pannon Park projekt az egész átvett területre kiterjed, fő látványossága pedig a Biodóm, az organikus hajlatokból kialakított, 1,7 hektár alapterületű, többkupolás épület, mely Európában a hasonlók közt a legnagyobb, és amelyben vízi látványosságok is lesznek. A főigazgató a beruházási költséget 2013-ban 12 – 15 milliárdra becsülte, mert a 2011-ben átadott lipcsei Gondwanaland 1,65 hektáros fedett csarnoka 66,8 millió euróból, azaz az akkori 1 EUR = 280 HUF árfolyamon 18 milliárd forintnak megfelelő összegért épült fel Németországban, Magyarországon meg minden olcsóbb, mint az köztudott.

A fővárosi közgyűlés 2014-ben fogadta el a Pannon Park projekt előterjesztését, amiben nettó 15,7 milliárdos összeg szerepelt. A projekt lebonyolítását az ajánlatkéréstől a szerződéskötésen át, a tervezéstől a kivitelezésig és a számlák rendezéséig az Állatkert, mint ötletgazda saját kérésére kapta meg. A budapesti önkormányzat meg szó nélkül odaadta neki.

A kormány 2015-ben az állatkert fejlesztéséhez 25 milliárd forint támogatásról döntött. A beruházás befejezésének tervezett dátuma 2019.

A 2016-ban kiírt közbeszerzési eljárás az első körben eredménytelenül zárult. Ketten pályáztak, de nettó 20,8 milliárd forintért egyikük sem vállalta el. Az állatkert ezután hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásban kereste a kivitelezőt, aminek az eredményét 2017 augusztusában tették közzé. Ahogy korábban, most is csak a STRABAG-MML Kft. és a Market-Vilati páros pályázott a munkára. A tender nyertese a Market-Vilati duó lett nettó 32,7 milliárdos ajánlattal. Tulajdonosa Garancsi István magyar üzletember, a székesfehérvári Fehérvár FC labdarúgóklub tulajdonosa és elnöke, a Market Építő Zrt., az Ok Bau és az LVC Diamond Játékkaszinó Üzemeltető Kft. tulajdonosa, a NAV online pénztárgépeihez SIM-kártyát szállító Mobil Adat Kft. többségi tulajdonosa, és a Magyar Természetjáró Szövetség elnöke. A Vilati a Market egyik leányvállalata.

2017 júniusában a Pannon Park megvalósítására a kormány egy könnyed mozdulattal még 18,7 milliárd forint állami támogatást hagyott jóvá, így az állatkert már 43,7 milliárd forintból gazdálkodhatott. 2018 decemberében az építkezést a Kásler–Pintér–Tarlós-trió és a sajtó is meglátogatta. A potentátok elégedetten vették tudomásul, hogy a Pannon Park két év csúszással ugyan, és a tervezett összeg majd háromszorosáért, de 2020–2021 telén megnyílik a nagyközönség előtt.

Az állatkert igazgatója még 2019 júniusában aláírásával jegyezte a 44 milliárdos összköltséget, de Tarlós István volt főpolgármester szerint nem sokkal ezután Persányi minden indoklás nélkül terjesztett be további húszmilliárdos többletigényt a Közfejlesztések Tanácsa elé (új összköltség 64 milliárd), ám ezt a pluszpénzt már nem kapta meg. A projekt leáll.

2019 októberében önkormányzati választás, melyet Tarlós elveszít. Megkezdődik az új, immár ellenzéki városvezetés és a kormány közötti harc, amelynek a Pannon projektet illetően alaptézise, hogy a kormány szerint ő minden kötelezettségét teljesítette, többletpénzt egy vasat sem ad. Az Állatkert a főváros tulajdona, ha akar ott valamit, fizesse meg.

Persányi 2020 februárjában lemond

Az új városvezetés az Enviroduna Beruházás Előkészítő Kft-vel jelentést készíttet a projekt állásáról, a teendőkről és a várható többletköltségekről, mely jelentés 2020 szeptemberére készül el. A még szükséges összeg 16,5 milliárd, melyből 6 milliárd nem lekötötten rendelkezésre áll, a Hermina Garázsra szánt 5,7 milliárd ide átirányítható, tehát kb. 5 milliárdra van szükség a fővárostól. Akkor már tombolt a COVID, jöttek a megszorítások, egyre élesedett a küzdelem a főváros és a kormány között, és nem csak Biodóm, hanem idősotthon, Blaha, Lánchíd és egyéb témákban is.

Ma pedig, a fenti folyamat végén, immár 11 év elteltével, nagyon sok pénz elköltése után van nekünk egy gyakorlatilag használhatatlan épületünk a Városligetben, melyet viszont a mi adónkból fenn kell tartani. Ezt unta meg most a budapesti önkormányzat, kijelentve, hogy nincs köze hozzá (a projekt tényleg az Orbán-Tarlós-Persányi trió műve), és felajánlotta az államnak a befejezetlen létesítményt fűtse ő.

Az állam az ajánlatot természetesen nem fogadta el.

Itt a vége, fuss el véle, jóéjszakát, gyerekek. (Ilyen egy tipikusan magyar mese)

Aki még ébren van, annak pár kérdés:

  • Hogy lehet az, hogy Tarlós-féle városvezetés egy ekkora projektet szó nélkül Persányiékra bíz, akik nem beruházók, hanem Állatkert üzemeltetők?

Tarlós ugyan arra hivatkozik, hogy Persányi miniszter volt, mégpedig Gyurcsány minisztere (megjelenik a Gyurcsány szál), és azt is mondja, hogy Persányi külön „lebonyolító részleget” szervezett a projekthez (ki hitte volna?), de hogy se beszámolási kötelezettség a városvezetés felé, sem a projekt időszakos pl. féléves, éves átvizsgáltatása szakemberekkel, az nem annyira Persányi beruházáshoz nem értő mivoltát mutatja (persze azt is), hanem főleg Tarlós vezetői dilettantizmusát.

  • Hogy lehet az, hogy Tarlósék nem fogtak gyanút, mikor a tervezett összegért senki nem vállalta az építést?
  • Hogy történt az, hogy mikor ezt jelzik a kormánynak, az szó nélkül ad még 18,7 milliárdot, hogy Garancsi ajánlata elfogadható legyen?
  • Mi okozta a költségek újabb 20 milliárdos emelését 2019-ben?
  • Vajon megkapta volna a projekt ezt az újabb többletösszeget, ha Tarlós marad a polgármester?
  • A tető fényáteresztő részét alkotó, forradalmi megoldású teflonpárnák állítólag 14 °C alatti hőmérsékleten tönkremennek. Kérdés: hogyan fordulhat az elő, hogy Magyarországon, ahol az éves középhőmérséklet 10 °C, olyan tervet készítenek és fogadnak el, amelynél egy fedésre alkalmazott kültéri elem 14 °C alatt tönkremegy? Az alacsony hőmérséklet nem csak abból következhet, hogy valaki leállítja a fűtést, hanem abból is, hogy a fűtés kimarad, aminek tengernyi kezelői/műszaki oka lehet, hiába fizetne a főváros, és próbálnának fűteni! Ekkora tervezési szarvashiba még zsákfalvakban sem fordulhat elő (magyarán: sehol!), nemhogy egy európai fővárosban! Az ember reménykedik, hogy tévedés, valaki, aki nem ért hozzá, félreértett valamit, és ezért azt hangoztatja, de ezt tessék bizonyossá tenni, mert ha jól olvastam a 6 millió forintba kerülő elemekből 964 darab van, azaz 5,8 milliárd forint sorsa forog kockán.

A mese egyébként tanulságos. Látványosan mutatja be, hogy hogyan mennek a dolgok egy projektnél, ha a kormány szerint a városvezetés nem magyar, hanem ellenség. A Tarlós korszakban alkalmazott „nektek van pénz dögivel”, és a Karácsony korszakban alkalmazott „nektek egy vasat sem” módszerek kormány általi megfelelő váltogatása arra utal, hogy nincs józanság, nincs megértés, és nincs kegyelem.

Tarlós állandóan hangoztatott, „kasszában hagyott” 200 milliárdjára Karácsony válasza, hogy az eddig elvonások 225 milliárd kárt okoztak a fővárosnak, azaz érthető, ha a fővárosi vezetés nyűgös minden újabb rálőcsölt kiadás miatt.

Lehet jobb lenne az országnak megtanulni úgy választani, hogy nem csak jó egészségügyi ellátásunk és jó oktatásunk lehessen, hanem még Biodómunk is.

Gazsula

Falusi Tamas
-
0
Gazsula

Végigtekintve hős vérünktől ázott, egyre növekvő számú csatatereinken, hát… nem könnyű a helyzet, tisztelt polgártársaim. Arról, hogy ez hogy történhetett, a népet kellene megkérdezni, melynek választópolgárai immár 13 éve szavazzák meg négyévente miniszterelnöknek azt a derék utcai harcost, aki minket mára ide juttatott. Kétharmaddal természetesen.

Népünk bizalma töretlen miniszterelnökünkben, úgy tűnik sokaknak, nem fogy el soha, ezért aztán nem is dolgoznak a megingatásán, inkább kívülről szemlélik a történteket. Páholy? Vagy inkább zsűriasztal? A harcból kivonulók kritikai érzékének fejlettségét véve figyelembe az utóbbira saccolok, de oly mindegy, hogy micsoda. Lényeg az, hogy a szemlélődők  (legmagasabb rendű életforma – biosz theórétikosz) nem segítenek a népnek se információkkal se magyarázatokkal, az meg csak úgy magától soha nem jut el a megértésig.

A fentiek szerint ez egy önerősítő folyamat, a nép nem kap segítséget az értelmiségtől, hiszen az értelmiség szerint Orbánt úgysem lehet leváltani, ezért aztán a nép nem is váltja le, ami megerősíti az értelmiséget abban a hitében, hogy Orbánt úgysem lehet leváltani, így nem segít a népnek, amely ezért nem váltja le Orbánt, estébé, estébé, in aeternum, ámen.

A tétlenséget a tétlenkedők „A másik sem lenne jobb!” mondattal magyarázzák.

Vannak ugyan magányos küzdők, de inkább röhejesek, mint hatékonyak, mert aki nem azt mondja, hogy Orbán nagyon rossz, de a másik sem lenne jobb, hanem azt, hogy hogy a másik sokkal jobb lenne, és ha mind dolgoznánk rajta, még le is tudnánk Orbánt váltani, az a butuska golyhó önként lép ki a magyar fősodorból oda, ahol a semmi van. Illetve ahol semmi sincs. Kis kapálózó pont a nagy űrben, szörnyen kacagtató látvány bárkinek.

Miniszterelnökünk a családjában, a katonaságnál meg a létező szocializmusban tanulta az életet, ahol röpködtek a sallerok, kokik és egyéb büntetések. Ott jött rá az élet nagy titkára is, mikor azt mondta, „Akit nem lehet nevelni, azt időnként idomítani kell. Ha nincs más eszköz, hát meg kell verni.” Ez persze nem azt jelentette, amit mondott, hanem azt, hogy az élet tele van idomításokkal, és ő nem idomított, hanem idomár akar lenni. Mindenütt. Az idomár ugyanis (apa, őrmester, párttitkár) nem csak üti az idomítottat, hanem, és ez a lényeg benne, maga határozza meg a szabályokat, amelyek szerint idomít. A verés így mindig jogos. Legjobb, ha a piramis csúcsára kapaszkodva idomár az ember, akkor fölötte csak a Jóisten lehet, mivel pedig ő már régóta nem szól bele semmibe, a csúcsidomár azt csinál, amit akar. Ha rá hivatkozva, akkor úgy.

A fentiek alapján Orbán életcélja az idomárság. Mindent annak rendel alá, a pénz egyáltalán nem érdekli (jó, persze, engem sem érdekelne, ha mindig ötször annyi lenne, mint amennyi kell), és mivel kies hazánkban idomárként sokra vitte, például Budapest főpolgármesterébe akkor rúg bele, amikor csak akar, úgy gondolta, az lehet majd nemzetközi téren is. Az EU ásza és megújítója, tutimegmondó embere, aki az igazság mellett sallereket és kokikat oszt.

Nem jött be. Az arrafelé dívó komoly szövetségi rendszerekben erősen irritáló, hogy kies hazánk a jajdenagyonsok történelmi bántás miatt többletjogokat követeljen, ott nem alapszabály, hogy a magyar érdek mindent felülír, továbbá lehet ugyan állandóan vétóval fenyegetőzni, de azt előbb-utóbb megunják a többiek.

A szövetségek többi tagja egyébként nem az idomítás alá- és fölérendeltségi technikájában hisz, hanem az egyenlő partneri win-win megállapodásokban, azaz te is engedsz egy kicsit meg én is engedek, így végül mindketten jól járunk. Orbán az engedésben gyengeséget lát, ezért feszíti tovább a húrt, itthon ugyanis hozzászokott, hogy ezt is megteheti, meg még ezt is, no de ezt már nem… de mégis, sőt, azt is… de amazt már nem fogják tűrni, az már túl sok… és mégsem az! Csöndben vannak az alattvalók. Hát akkor, gondolja, menjünk még tovább, csináljuk külföldön ugyanezt.

Meg is teszi. Nem lenne baj, ha önjárók lennénk, azaz ha nem onnan kapnánk a pénzt, meg a katonai védelmet. De onnan kapjuk. Ráadásul az ottani vezetők, akikkel Orbán folytonosan kekeckedik, rutinos politikusok, akik nem az Orbánék által lenyúlt MTVA-t nézik, és nem a NER lapokat olvassák, így aztán a húr már elszakadt egy ideje, de a miniszterelnök csak mostanában kezdi észrevenni.

Mivel alapállása az, hogy minden meccs addig tart, amíg ő meg nem nyeri, nem keseredik el semmitől. 6:0 oda? Na és? Majd holnap kiegyenlítünk és nyerünk. Vagy ha nem holnap, akkor a jövő héten, de 2036-ban biztosan. Már csak azt kell megérni és akkor minden jó lesz. Értitek? Sanyikám, vannak itt páran, akik nem akarják érteni. Magyarázd már el nekik! Úgy határozottan, hogy megértsék… később majd emeljük a rendőrségi béreket. Hogy mikor, Sanyi? 2036-ig biztosan. Már csak azt kell megérni.

Evvel a „majd csak nyerünk egyszer” elgondolással az a baj, hogy a néppel szemben a magyar belvidéken ő már régóta nyertes, korlátja semmi, pénze rengeteg, ezért nem érdekli, ha az ország éppen vesztésre áll (ami a nemzet kevésbé tehetős tagjainak keserves dolog), így a taktikáját akkor sem adja fel. Na de most ám beütött a krach.

Az orosz agresszióval a helyzet  megváltozott: kezd Orbánra veszélyessé válni. Drága gáz, az orosz is, infláció, kényszerintézkedések, EU pénz sehol. Amint ez már mindenkinek látható, az ország pénzhiánya komoly méreteket ölt, mert Orbán ahelyett, hogy szó nélkül teljesítené az EU 28 pontból álló feltételrendszerét, és besöpörné a nekünk megítélt igencsak tekintélyes összeget, „Szuverenitás! Szuverenitás!” sikolyok közepette folytonosan próbálkozik, hátha ismét sikeres a pávatánc. Ahogy a Mutti idején. De nem.

A másik nagy gond az energia, mert amíg tartott a bőség, nem tettünk sok mindent annak érdekében, hogy egyrészt kevesebb gázt fogyasszunk, másrészt az ne csak orosz gáz legyen, és hiába derült ki a Roszatomról, hogy elfogadható időn belül nem képes Paks II-höz engedélyezésre alkalmas dokumentációt összehozni, mégis ragaszkodtunk hozzá tűzön-vízen át. Ma már Paksnál nincsen visszaút, a gáznál meg nem nagyon igyekszünk, mivel ránk (a szidott Brüsszel jóvoltából) gáz szankció nem vonatkozik. Jön is az orosz gáz rendesen.

Orbán a bőség idejében túl stabilnak látta diktátori helyzetét, az EU-val való konfrontációt tekintve elment a falig. Most lenne jó onnan visszajönni, de arcvesztés nélkül immár nem lehet. Ezért másfelé próbálkozunk. Illetve próbálkozik. Simicska ledarálása óta ő az egyszemélyes Magyarország. Bizony.

Ezért kellett személyesen lépnie, ugyanis az általa feltőkésített magyar oligarchák külföldön legföljebb focicsapatba tudnak beruházni, de az nem valami nagy üzlet, amelyből idefelé dől a lé, sőt igencsak ellenkezőleg, lásd a tizenakárhány nem magyar csapat költségvetését, ráadásul azokat sem tőkéseink támogatják, hanem mi, a befizetett adónkkal, amelyről nem mi döntünk, hanem az idomár.

Orbán először Kipcsákiában próbálkozott. Kevés sikerrel, szegények azok, maguknak is kevés a pénzük, magyar termékekért nem tudnak sokat fizetni, sajnos. Együttműködési megállapodásból van ugyan ládaszám, de azzal sokra nem megyünk. Utána Kína következett. Ők persze jönnek nagyon szívesen, imádják az EU-n belüli gyártást, hozzák a terméket, a gyárat, a munkásokat, de annyival nagyobbak és erősebbek, hogy sok kívánságunk a gyárakkal kapcsolatban nem lehet. Azért a GDP-t így is növelik, egyetlen probléma, hogy leginkább olyan gyárakat hoznak, melyet más EU tagok nem látnának szívesen. Azoknak nagy a víz meg az energiaigényük, de más jelenleg nincsen, ezt kell elfogadni. Paks II. erősen csúszik, és mert magunknak sem elég a villany, plusz kell a gyáraknak is, nagy gáztüzelésű erőműveket kell építenünk (1 GW +1,6 GW). Ezekhez sok gáz szükségeltetik, és az honnan is jönne máshonnan, mint Oroszországból. Szomorú módon Törökországon át.

Kína más módon is segít nekünk. Mivel a nagyra nőtt Mészáros birodalmat most már megrendelésekkel folyamatosan etetni kell, hogy ne dőljön össze, megépíti nekünk a Budapest-Belgrád vasútvonalat. Saját maga hitelezi is. Az országnak sosem hozza be az árát, csak Kína hasznára fog üzemelni, de Orbán úgy gondolja, jó lesz átmenetileg (az építés alatt a GDP nő, Mészárosnak meg egy olyan üzlet, amilyet egyedül úgysem tud szerezni), a hitelt meg majd visszafizetik az unokák.

Ez van. Nincs mese. Ezért a gazsulálás Putyinnak, Hszi Csin pingnek meg Erdogánnak. Kötelezően és folyamatosan. Ha kiosztanak pár kokit neki, Orbán akkor sem hagyhatja abba, mert ezúttal más az idomár. Várja nagyon Trump visszatértét, mert akkor onnan leesne egy kis pénz, meg tán folyékony gáz is egy jó adag, és a gazsulálásokra nem lenne szükség annyira. Nagyon nem illik egy államférfihoz.

Egyben mindenki biztos lehet: nekünk, magyaroknak Orbán rokonait, barátait és üzletfeleit kivéve mindenképpen rossz lesz… hacsak le nem váltjuk őt az ellenzékre, amely sohasem pávatáncolt, és nincs is náluk tervbe véve.

Még idomárjuk sincs nekik.

123...92. oldal a 9-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség