Kezdőlap Szerzők Írta Falusi Tamas

Falusi Tamas

207 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Az utolsó szalmaszál

Azt hiszem, kevesen tudják, hogy ha miniszterelnökök lennének egy olyan országban,

  • amelynek kormánya rég eljátszotta annak esélyét, hogy pénzt kapjon a szövetségeseitől, ezért a költségvetése rendkívül keserves helyzetbe került, mert a gazdasága önmagától kevésre képes,
  • amelynek az S&P Global Ratings hitelminősítőnél a jelenlegi vezető pártok 14 évnyi „sikeres” regnálásának eredményeképpen ma pontosan ugyanaz a befektetési fokozata (BBB-), mint 2010-ben, mikor a miniszterelnök úrék szerint a legvadabb csődhelyzetben voltunk, melyet a „zelmúltnyócévesek idéztek elő”,
  • amelyben már másfél éve csökkennek a beruházások, és csak olyan cégeket sikerül idecsalogatni, amelyeket máshol nem fogadnak (nemhogy szívesen nem, de egyáltalán nem), mert túlságosan energia és vízigényesek,
  • amely jóléti szinten nemhogy nem közelített az utóbbi 14 évben a Nyugathoz, de még saját régiójában is majdnem osztályutolsóvá vált,
  • amelyben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az ország teljhatalmú ura által „kiépített” hazai oligarcha réteg nem agilis, innovatív, külföldön is sikeres és saját lábon megálló cégek tulajdonosaiból áll, hanem csakis állami megrendeléseken és koncessziókon élősködő, külföldön legföljebb gyengébb labdarúgó együttesek felvásárlását felmutató, rokoni és haveri banda, melynek cégeit állandóan etetni kell állami megrendelésekkel, különben összecsuklanak,
  • amelyben az oktatást és az egészségügyet rendőri felügyelet alá kellett helyezni, hogy egyáltalán működjenek, mert pénz az nincs, és már csak parancsszóra megy a verkli valahogyan még,
  • amelyben szociális támogatási rendszer ma már egyáltalán nem létezik, azaz ebben az országban a „pusztuljon a férgese” elv érvényesül. Ez különösen a nyugdíjas réteget és a szegényebb családokat érinti (nesze neked családvédelem!), ugyanis a „munkaalapú társadalom” építése közben mindazok, akik nem dolgoznak, gondolkodás nélkül az út szélén vannak hagyva,
  • amelyben az összes intézkedésre jogosult állami szerv a miniszterelnök utasításai szerint működik, azaz az ellenzékre bármikor bármelyik ráuszítható, és gyakorlatilag mindenütt tarol a kontraszelekció,

hogyan lehetne a választáson ismét győzelemre vezetni a regnálók csapatát… illetve konglomerátumát. Ez ugyanis nem egy, a közös cél érdekében együttműködő csapat, hanem a haszonlesők laza gyülekezete, akik egyrészt megértették az (orbáni) idők szavát, másrész elég vastag a bőr a képükön. A kérdés azért is nehéz, mert a fenti pontok kizárólag a gazdaságra vonatkoznak, az élet egyéb területeiről jobbnak láttam, ha nem írok (pedig lenne mit).

Tovább nehezíti a dolgot M.P., az Üstökös. A regnáló párt közvetlen Orbán alatti, felsőbb vezetői rétege egyre inkább kezdi észrevenni, hogy az ország jobb jövője nem Keleten van, hanem Nyugaton, és mivel a jelenlegi miniszterelnökünkkel egyre kevésbé lehetséges a visszatagozódás a NATO-ba meg az EU-ba, jelenleg az ő bőrére megy a játék, amelyben kulcsszerepe van az Üstökösnek. Előbb-utóbb várható egy olyan választási eredmény, amely után a FIDESZ számára a kormányzás csak egy FIDESZ-TISZA koalícióval lehetséges, mert csak 30 százalékot ért el, mely koalícióban a 30 százalékra zuhanásért felelős Orbánnak már nincs helye. Persze Magyarnak sem, de ő majd lemond, ahogy jelezte is. És akkor előretörhet az L., R., Cs. csapat, esetleg P-vel kiegészítve. Hogy ki lesz a miniszterelnök, azt nem tudom. Nagy harc várható, abban biztos vagyok.

Orbán helyzete a pedofil ügy és Magyar színpadra lépése után hasonlít az elöl oroszlán, hátul krokodil, balra a szakadék, jobbra meg a mindent elnyelő mocsár szituációra, és ha nem győz júniusban meggyőző fölénnyel (azaz bizonyítva, hogy csak vele!), nem sok jövőt jósolok neki.

Na de van még egy utolsó szalmaszál! A háború! A fuldokló nem tehet mást, teljes erejével ebbe kapaszkodik, mely kétségbeesett kapaszkodás a szokott primitívségű plakátokban, meg a miniszterelnöktől szokatlan kortesbeszédekben mutatkozik:

„A baloldal Magyarországon nem ura saját magának. Más uralkodik fölötte. Mert ezeket pénzelik, onnan van az erőforrásuk, és az igazság az, hogy fölsejlik Soros Györgynek az alakja is, és mindannyian tudjuk, hogy aki a pénzt adja, az rendeli a zenét. A kampány vége felé már mindenki próbálja letagadni, hogy ő nem háborúpárti, nem, nem, nem, mert békét akar ő is, de mindannyian tudjuk, hogy nem is ők döntik el, mi lesz az álláspontjuk. Tudják, hogy az ország nagy többsége békepárti, ezért el akarják titkolni, hogy ők valójában a háború pártján állnak, és visszautasítják az erre vonatkozó kijelentéseinket. De az igazság az, hogy akik pénzelik őket, azok mind háborúpártiak. Mert a háborúban nem csak veszteség van, nem csak szenvedés van, hanem azon lehet nyerni is. És ma bizony a fegyveripar, az úgynevezett nagy kockázati tőkealapok, hazánk fia, Soros György ennek nagymestere, ezek rengeteg pénzt tettek Ukrajnába és az ukrajnai háborúba, és a pénzüket nem csak vissza akarják kapni, hanem meg is akarják forgatni. Iszonyatos erők vannak a háború mellett, és a magyar baloldal sajnos ennek a hálózatnak a része.”

Hát akkor lássuk:

  • A baloldal fölött tényleg más uralkodik (persze a jobboldal fölött is). Orbán Viktor a neve. Akkor uszítja rá a NAV-ot, az ÁSZ-t, az SzH-t, az ügyészséget meg a többi fizetett szervezetet az ellenzékre, amikor csak akarja, és annyi pénzt vesz el Gyurcsányéktól, amennyit csak akar. A mi adónkból működtetett médiabirodalmával és palkátdömpingjével azt hazudik a népnek, amit jónak lát. Azaz az ellenzék mögött úgy sejlik föl Soros helyett Orbán kerekded alakja, hogy csak na – már ha kilátszik mögüle egyáltalán.
  • A politikai baloldalnak nem külföldről van erőforrása, sőt onnan semmi sincsen neki, hiszen most már külön hivatal őrködik azon, hogy ne is legyen. Eközben Orbánnak a magyar költségvetés teljes 38 000 000 000 000 HUF összege rendelkezésére áll, és arra költi, amire akarja. Ha a saját pártjára, akkor arra. Punktum.
  • Ha valaki úgy gondolja, hogy a baloldalt valaki lefizette, hogy háborúpártiak legyenek, akkor vagy ő hülye, vagy azokat nézi hülyének, akiknek mondja. Nem. A baloldal magától háborúpárti, mert tisztában van vele, hogy Putyin nem Ukrajnát, hanem a békés egymás mellett élést és a demokráciát támadta meg, melyek közül mindkettőt meg kell védeni. Nem véletlen, hogy Orbán keletre vágyik, hiszen Nyugaton mindenki szembejön vele a békesztrádán, még a nagy haver, Giorgia Meloni is. Keleten Orbán simán odaadná Tajvant Kínának, Dél-Koreát meg Észak-Koreának, mondván, hogy akkor béke lesz – egy darabig. Amíg sorra nem kerül Vietnam, Japán, Indonézia, stb. Sajnos a miniszterelnök úr sohasem fogja megérteni, hogy Oroszország a békés egymás mellett élést lehetővé tevő status quo-t borította fel (számos nemzetközi egyezményt megszegve!), annyi esze ugyanis, hogy ezt fölfogja, nincs neki. Korábban azt gondoltam, tudja ő, csak azért mondja, mert minket tart átverhető hülyének, ma már viszont ezt másképp gondolom. Ahogy kinéz a fejéből, azt mutatja, hogy ezeket nem csak mondja, hiszi is.
  • Hiába tagadja a miniszterelnök, a baloldal is békepárti, csak nem úgy, mint ő, aki feltétel nélkül az. Ő úgy gondolja, béke mindenáron, ha mind beledöglünk, akkor is. Orbánnak fogalma sincs arról, hogy az agresszornak adott bármilyen engedmény egy újabb háború melegágya, ugyanis aki egy háborút már elindított, és sikerrel fejezte be, az nem fog nyugodni soha többé, és csak a totális vereség győzi meg. Így történt Napóleon és Hitler esetében is. Nagy Sándornak szerencséje volt, mert előbb meghalt, minthogy a teljes összeomlást megláthatta volna. Hogy akkor mindenkinek kivétel nélkül rosszabb lesz majd, mint a hódító háborúk megindítása előtt, és kezdhetnek mindent elölről, az csak természetes.
  • Említettem már, hogy a magyar baloldalt nem pénzeli senki (nincs is pénzük semmire – se plakátra, se médiára, se jólfizetett influenszer csapatra, de még közepes szervezetre sincs), de most ismételnem kell, mert Orbán is újból ezt sulykolja a hallgatóiba, kiegészítve azzal, hogy a támogatók háborúpártiak. Utóbbiban igaza van, ahogy abban szintén, hogy a háborúban nyerni is lehet. Kb. úgy, mint ahogy a szalmakalap meg a napernyőgyártók nyerészkednek az ember okozta klímaváltozáson. Az, hogy a nyugati államok ezért háborúpártiak, épületes ökörség, hiszen ők az adófizetőik pénzét fordítják fegyvervásárlásra, amely fegyvereket aztán Ukrajnának adnak, hogy egy részét szétlőjék az oroszok. A kockázati tőkealapok emlegetése végképp értelmetlen, látszik, hogy szegény szónoknak sok fogalma sincsen, hogy az hogyan működik. Nagy szerencse, hogy a hallgatóságának annyi se. A médiumok valószínűleg tudják, de a NER-hez tartozók csak szolgaian közlik a „beszédet”, a függetleneknél meg nagy a kuss.
  • Az utolsó mondatával nagyon egyetértek:

„Iszonyatos erők vannak a háború mellett, és a magyar baloldal sajnos ennek a hálózatnak a része.”

Csak nem sajnos, hanem hálaisten. Nagyon helyesen.

Véletlen

Mint tudjuk, a véletlen (amely általában esemény) mindig úgy következik be, hogy nem ismerjük az összes okot, amelyek közrejátszottak a bekövetkezésében. Az ismerethiány miatt logikusan nem tudjuk megindokolni a történteket, ezért vezettük be a véletlen fogalmát. A véletlen sokszor nagyon hasznos, mert olyankor történik egy olyasmi, amikor és aminek szerintünk történnie kell.

Mint azt mindannyian olvashattuk, a Magyar Nemzet tollforgatójának 2024 májusában véletlenül eszébe jutott egy öt évvel ezelőtt történt eset. Idáig magában tartogatta, nem írt róla semmit, egy hang sem hagyta el a torkát, csak gyűlt benne a feszültség, egyre gyűlt, ám most egyszer csak hopp, hajnalban arra ébredt, hogy a Karácsony főpolgármester jelölti kampányát külföldről finanszírozták! Hát mi dolog ez kérem, ugyebár? Nem is várt tovább, úgy döntött, francba az omertával, öt év elég volt a hallgatásból, billentyűzetet ragadott, és hipp-hopp, már kész is volt az írás, melyben bemutatja az aljas gaztettet egy másik gaztettel együtt, amelyre később térünk rá. A lényeg a lényeg, korrupció lengi körül a Lánchíd… ja, bocs, azt is, de az nem ez, az egy másik. Illetve egy harmadik. Itt külföldi finanszírozásos körüllengésről van szó. Ezen túlmenően Karácsony még háromszor nem kísért át öreg néniket a forgalmas úton, kétszer nem adta át a helyét terhes anyáknak, de legfőbb bűne az, hogy indul a főpolgármester választáson. Ez egy rendkívül udvariatlan viselkedés szegény Alexandrával szemben, aki már alig győzi a sárdobálást Karácsonyra. Félő, hogy a hölgy ki fog készülni fizikailag, mocskos lesz a szoknyája meg a keze, akár ki is röhöghetik, sőt egyéb szörnyűségeket is el kell szenvednie Karácsony miatt, de ez a rettenetes ember csak indul, csak indul, és csak indul! Ellene! Oh! Irgalom atyja ne hagyj el!

A fenti borzalmakon túllépve mondható, hogy érdekes korban élünk. Ilyenkor választás előtt valahogy – isten tudja, milyen okból – megszaporodnak a véletlenek. 2019-ben ezt a körüllengést nem írta meg senki, szegény Tarlóst úgy hagyta ott a katyvaszban a Magyar Nemzet meg a többi NER-hez tartozó újságnak álcázott valami, hogy máig nem tudott kikapaszkodni belőle, pedig ha mindezt megírják Karácsonyról, Tarlós akár nyerhetett is volna.

Na de most végre a NER bértollnokainak véletlenül eszébe jutott, így aztán keményen lecsaptak, vagy keményen beszóltak, esetleg keményen helyére tették a gonosz főpolgármestert (nem kívánt törlendő). Íme:

„Egy eredetileg autókölcsönzéssel foglalkozó cég rejtélyes külföldi megbízásból szerzett 112 millió forintjából finanszírozhatták Karácsony Gergely 2019-es főpolgármester-jelölti kampányát.”

A „finanszírozhatták” kifejezés feltételes módja jelzi, hogy az újságíró és az újság nem akar magának bonyodalmakat, hosszú sajtópereket helyreigazításokkal, ezért leírja ugyan, hogy Karácsony egy ócska bűnöző, akit leghelyesebb lenne azonnal tömlöcbe vetni nehéz vasban életfogytiglanra, de azért kicsit zárójelesen írja, mert hátha mégsem, ugyebár. Tisztára olyan, mintha azt írnák, hogy „Olyan hírek jutottak el hozzánk, hogy Orbán a mi adónkból hülyít minket”. Az orbáni ténykedés így fogalmazva szintén nem konkrétum, hanem csak egy körüllengés, bár a rogáni pártpropagandára a mi adóforintjainkból biztosított éves 45 milliárd tényét(!), a pártmédiummá süllyesztett MTVA ugyanezen forrásból származó éves 140 milliárdjának tényét(!), valamint a NER lapokban szintén a mi adónkból fizetett állami hirdetések tömegének tényét(!) tekintve mintha a megállapítás az egyszerű körüllengésnél több lenne.

A Magyar Nemzet lelkesen és rutinos-homályosan írta meg, hogy „Íme a bizonyítékok”, mely bizonyítékok sajnos nem a bűncselekményt bizonyítják, hanem csak a pénz átutalásokat és befizetéseket (azokat sem mind), amelyekből a bűncselekményt illetőleg nem derül ki semmi.

A lap által leírt pénzfolyam:

  • A Mrávik által tulajdonolt Bakony Rental Kft. tanácsadásért kap külföldről 112,5 millió forintot. Hogy mikor, az a cikkbe integrált homályos másolatból (vajon miért homályos?) nem látható.
  • Mrávik a cég bevételéből felvesz osztalékelőlegként 84 millió forintot. Hogy mikor? „Még az októberi önkormányzati választások előtt”. Még előtte. Aha.
  • „ …amiből információnk szerint 75 millió forint egy a Városházán jelenleg is tanácsadóként dolgozó munkatárs segítségével Perjés Gáborhoz került.

Kissé érthetetlen lépés, hiszen Mrávik, élettársa, Tordai, ezen keresztül Karácsony és ennélfogva Perjés is jól ismerik egymást, tehát felmerül a kérdés, Mrávik miért nem adta oda Perjésnek közvetlenül, vagy Tordain keresztül a pénzt? Minek kellett ehhez egy „munkatárs”, aki ráadásul névtelen? Mikor bűnözik az ember, hacsak nem hülye, még véletlenül sem von be senkit a bűnelkövetésbe, ha nincs rá szükség. Hamisan cseng az újság „információnk szerint” kitétele is, azaz erre láthatóan nincsen bizonyíték.

  • „Perjés a Tordai Csaba élettársától közvetítő útján szeptember 17-én kapott külföldi eredetű pénzösszegből időről időre elosztva többmilliós összegeket fizetett be a Mibu bankszámlájára…”

Érdekes, hogy itt pontos dátum szerepel. Szeptember 17. A névtelen közvetítő nyilván gondos ember, és feljegyezte a dátumot a noteszébe, amelyet megküldött a Magyar Nemzetnek is.

  • „A rendelkezésünkre álló dokumentumok és bankszámlakivonatok szerint például szeptember 25-én 7 millió forint, október 2-án, 8-án és 11-én egyaránt 8-8 millió forint készpénzes befizetés érkezett az egyesület OTP Bankban vezetett számlájára, míg október 9-én 3 milliót fizettek be.”

Ez összesen 34 millió, igaz a lap nagy ravaszul odaírta, hogy „például”, hátha ezzel megeteti az olvasóit azzal, Perjés nem is lopott el a 75 millióból 41 milliót, hanem azt is befizette. Különösen meglepő, hogy Perjés az átvétel után csak jóval később fizetgetett, miközben a választás október 13-án volt, azaz például a 11-én befizetett 8 millióval Karácsony már sokra nem ment.

Na, kérem, hát így lesz néhány öt évvel ezelőtti pénzmozgás rutinos összekombinálásából bűntény (brávó NER!), ami tulajdonképpen nem is az, hiszen egy magyar cég a saját bevételéből támogatta néhány áttételen keresztül Karácsony kampányát. Annak pontos magyarázatát, hogy hogyan lesz a derék Magyar Nemzet által konkrétan leírt 112 millióból saját maga által is elismert 34 millió, egy újabb tényfeltáró cikktől várjuk. A 70 százalékos ellopás még a NER adatokat ismerve is sok.

Szegény Budait sajnálom ugyan, mert mint a Párt ökle most is ő kapta a feladatot, hogy jelentse föl Karácsonyt. A feljelentésből persze nem lesz semmi, ám egy ilyen vizsgálat jól jön a FIDESZ-nek a kampányidőszakban, el lehet húzni, lehet sokat írni róla, és mivel a magyar társadalom nem csupa akadémikusból áll, nem a társadalom röhög az erőlködésen, hanem Orbán a markába.

Tisztelt független sajtó! Ellencikkre nem telik?

Világháború

Az ember, ismervén az I. és a II. világháború történéseit, az egyes emberek mély, belső lényéből hamar előtörő ordas mivoltát, valamint látván Hirosima és Nagaszaki képeit, nagyon pontosan el tudja képzelni, hogy mi történhet a következő világháborúban.

A világháború komoly dolog, azzal nem illik viccelődni. Érdekes viszont, hogy fenyegetődzni vele szabad.

Az utóbbi nem valami ártatlan dolog, a katasztrófa belengetése ugyanis atavisztikus félelmet kelt óriási tömegekben, így rengeteg embernél a komfortérzet halálfélelem miatti drasztikus romlását okozza, az ebből következő  idegi és a vele járó fizikai károsodásról nem is beszélve. Ez a félelem a tömegek jóérzését romboló hatásán túlmenően egyesek számára nagyon hasznos lehet, ezért a gerjesztése nekik előny. Sajnos, sőt nagyon sajnos a „Falra festik az ördögöt” hatás is megjelenik a fenyegetődzéssel, az ez által kiváltott kellemetlen jelenséget „Megelőző csapás”-nak hívják, így a világháború nem csak haszonszerzés, hanem vezetői ijedtség miatt is kitörhet, méghozzá könnyedén. Hogy ennek ellenére egyesek nem bírják abbahagyni az ijesztgetést, azt inkább nem minősíteném.

2023. márc. 31.

„A 3. világháború  reális veszély ebben a pillanatban – mondta Orbán Viktor a Kossuth Rádióban. A miniszterelnök a Jó reggelt, Magyarország című műsorban úgy fogalmazott: a háború egyre brutálisabb és véresebb, egyre több az áldozat mindkét oldalon, ennek ellenére Európa nagy része továbbra is háborúpárti álláspontot képvisel. A kormányfő hangsúlyozta: a magyar emberekre nézve az ukrajnai háború veszélyes és aggasztó.”

A fentiek szerint Orbán már több mint egy éve azt szerette volna, ha Európa odadobja Ukrajnát Oroszországnak, mert ha nem, és Európa nagy része továbbra is háborúpárti, akkor kitörhet a 3. világháború. Egyébként az ukrajnai háború nem csak a magyar emberek számára veszélyes és aggasztó, hanem mindenkire (igen, az agresszorra is), de a nemzetállam már csak ilyen. Mindig a nemzetállam fegyverkezik, mindig az indít háborút, és mindig az foglalkozik csak saját magával.

2023. augusztus 30.

„Nem egyszerű félreértés, hanem hazugság az, hogy jelenleg Ukrajna nyerésre áll a háborúban, lehetetlen, hogy legyőzzék az oroszokat – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Tucker Carlson amerikai riporternek adott interjúban. A kormányfő szerint nagyon veszélyes pillanatban vagyunk, a harmadik világháború az ajtónkon kopogtat.”

Ezt olvasva érthető, hogy a NER lapok miért drukkolnak annyira az oroszoknak: nehogy már az legyen, hogy amit a Főnök lehetetlennek mondott, mégis bekövetkezik! A legjobb, ha Ukrajna kapitulál, és akkor Orbán újból Besenyő Istvánná válik, azaz már megint igaza van. Kilenc! Ezért Orbán mindent meg is tesz. – Ott egye meg a fene, mondogathatja, féljenek csak, ha az kell nekem! – amely kijelentésben a félők definíció alatt a magyar lakosság döntő többsége értendő.

2024. április 21.

„Ez egy háborús örvény, amely a mélybe ránthatja Európát. Brüsszel a tűzzel játszik. Amit csinál, az maga az istenkísértés. A világháborúkat az elején sohasem hívják világháborúnak. Harmadik balkáni háború, Molotov–Ribbentrop-paktum, Lengyelország felosztása, és a vége aztán kétszer is világháború lett – összegezte a kormányfő.”

A kormányfői fenyegetés a világháborúval láthatóan folyamatos.

2024. május 11.

„A miniszterelnök kampánykörútján kijelentette, hogy június 9-e talán az utolsó lehetőség, amikor még visszafordulhatunk egy harmadik nagy háború felé vezető útról.”

Tehát, Orbán szerint, ha Mari néni és Józsi bácsi június 9-én jó helyre teszi az ikszet, akkor nem lesz atomvilágháború, melyben majd mindenki meghal, viszont ha rossz helyre, akkor lesz (másutt Európában sehol sem várható, hogy a többség Orbánnak „jó” helyre teszi). Persze van még egy aprócska feltétele a háború elmaradásának, ugyanis Trumpnak Amerikában szintén nyernie kell, és akkor az Egyesült Államok meg Magyarország együtt rohan át dübörögve a Béke hídján, hogy megmentsék Mari nénit, Józsi bácsit meg Mr és Mrs Smith-t a világháborútól. Habonyék pontosan tudják, a választó legerősebb ösztöne az életösztön, mindig arra kell játszani.

Én úgy gondolom, a 3. világháború nem fog kitörni. Ha ugyanis az orosz patkány, azaz a tömeggyilkos pszichopata agresszor a sarokba szorul (= közel jár a kiűzetéshez Ukrajnából), maga ugyan elindítaná a rakétákat (a hiúsága fontosabb már, mint az élete), de ez a patkány környezetében túl sok embernek túl nagy károkat okozna (a háborúnak nem lenne győztese, csak halottjai). Ezért még mielőtt elindíthatná, a közvetlen környezete el fogja venni tőle az aktatáskát, és ha ő már ott maradt táska nélkül, elvitetik vele a komplett ukrán balhét is, azaz a putyinizmus ettől még nem bukik meg, csak a vezetője. A Nyugatnak hálisten több esze van annál, hogy vérgőzös debileket odaengedjenek a táska közelébe, rájuk a higgadtságot tekintve bizton számíthatunk.

Természetesen lehet, hogy tévedek, de bízom az emberek életösztönében, ahogy Orbán is, viszont ő ezzel nem megnyugtatni akarja az embereket, hanem az életösztönt kihasználva idegesíteni, hogy féljenek, melynek következtében ő majd megnyeri a választást.

Ez a háborúpártizós taktika egyszer már nagyon bejött a miniszterelnök úrnak, nyilván ezért próbálkozik másodszor is vele. A fideszes propagandacsapat nagy valószínűséggel úgy gondolja, „Brüsszelben” az olajágas galambozással Orbán ugyan nem megy semmire (még Giorgia Meloni is háborúpárti), de ott is azt kell mutatnia, ha kell, akár a folyosón is, mert itthon sokat számít a választásnál a békepártiság.

Ez a békepártiság nagyon hasonlít ahhoz, mikor a rabló megpróbálja kitépni az öregasszony kezéből a táskáját, és az arra járó Orbán segítés helyett odaszól:

– Engedje már el azt a nyomorult táskát, nénike! Én békepárti vagyok, nem akarok itten verekedést, abból mindenkinek csak baja lesz, ha meg segítenék, és odaadnám magának a gázsprayt, maga kifújná belőle az összes gázt, és akkor vehetek egy másikat. A francnak hiányzik újabb kiadás, mikor itt van apám Hatvanpusztája meg a vejem kastélyai! Különben is a család a családi konzultáción úgy döntött, hogy nem adunk magának fegyvert, anyó, mert még megsérülhet a rabló úr, akitől mi a tűzifát vesszük! Na, érti már? Magának ugyan nem lesz táskája, de mindenki más jól jár, köztük én is, és csak az a fontos, mert a mi államunk nemzetállam, amely személy szerint én vagyok, mindenki más magasról le van, ugyebár. Megsúgom magának, a röhej az, hogy a saját nemzetállamom polgárai is magasról vannak le, de ők ezt nem tudják, és azt hiszik, hogy ami az én érdekem, az az ő érdekük is. Az én érdekem egyértelmű: el kell hitetnem velük, hogy állandóan harcolok a többiekkel az ő érdekükért, mert ez a választási győzelmeim kulcsa. Ezért mindig más állásponton kell lennem, mint a többinek, mindig kell ellenség, hogy az otthoniak láthassák a harcot. Nekik persze az volna jó, ha nem harcolnék, hanem megegyeznék, mert úgy lenne pénz meg minden, de akkor a népszerűségem azonnal odavan, mert a harcon kívül, semmihez sem értek, minden máshoz dilettáns vagyok. Hogy miért döntök akkor mindenben mégis én? Mert így vezettem be… rossz az országlakóknak, persze, hogy rossz, de nekem jó, és akkor így helyes… most meg mit jön azzal, hogy ha a rablónak egyszerűen odaadja a táskáját, akkor vérszemet kap, és másokat is ki fog rabolni! Akkor ki fog, és kész. Azt a táskát is odaadatjuk neki a másik öregasszonnyal. A rablónak is élni kell valamiből, mert rajtam kívül már senki sem vesz tőle tűzifát. Vili?

Rendelő. A beteg a falhoz ugrik, rászorítja a fülét, aztán odainti a doktort, hogy ő is tegye ugyanazt.

  • Hallja, doktor úr?
  • Nem hallok semmit.
  • Na, tessék, kérem! És ez így megy 14 éve.

Pontosan.

Levelek

Uram!

Örömmel vettem, hogy végre valakinek feltűnt Magyar Péter nem csak Messiás, hanem üstökös jellege is (én már írtam róla, de engem… khm… nem nagyon olvas senki). Ön nagyon helyesen látja, hogy egy ilyen kirobbanás a szürke tömegből igencsak hosszas előkészületet, valamint sok-sok pénzt igényel, ehhez én még pluszként hozzátenném azt a bizonyára nem kicsi influenszer hálózatot is, amely összehozta a jelölt rendkívül széles körű ismertségét. Anélkül nem figyelne rá a kutya se.

Ez azt jelenti, hogy az új erőt kitalálók, egyben szervezők

  • vagy már jóideje előre előkészítették a terepet, és várták, hogy egyszer csak felbukkan egy alkalmas személy,
  • vagy már Magyar is megvolt nekik régen (a telefonfelvétel amelyet ő készített, valami ilyesmire utal), és csak az alkalmas pillanatra vártak,
  • vagy az alkalmas pillanatot is a szervezők hozták össze a kegyelmi kérvény benyújtásának ösztönzésével, majd a kegyelmet adók célzott lebuktatásával. Ebben az esetben Magyar mellett nagy valószínűséggel a kegyelmet forszírozó Balog püspök is az ő emberük.

A jelenlegi ellenzéknek nincs pénze, és nagyon kellemetlen nekik a TISZA párt feltűnése, mert erősen csökkenti a választási esélyüket, ebből következően a Magyar Pétert felszínre emelő csapat vagy fideszes, vagy külföldi.

Utóbbi esetben a kilétüket illetően van sok érv és legalább ugyanannyi ellenérv is, úgy hogy inkább nem nyilatkozom, de nem is lényeges, mert ennek az esélye nagyon kicsi, főleg a szervezést illetően, azaz ide magyar gárda kell.

Arra, hogy ez a kigondoló és megszervező gárda fideszes, sok tény utal. Nyilván egy Orbán nélküli, de jobboldali kormányt akarnak hatalomra juttatni, és ha Magyar 2026-ben nyer, vagy második legnagyobb lesz úgy, hogy a FIDESZ 50 %-nál kevesebbet kap, a választás után eltűnik, hogy a kigondoló/szervezők vehessék át a hatalmat egy FIDESZ-TISZA koalícióval, amelyben Orbán már nincsen benne. A koalíciós kormányzásnak van messze a legnagyobb esélye. Az is egyértelmű, hogy semmiféle közösködés sem lehetséges a mostani ellenzékkel (Magyar mindent megtesz, hogy annyira megsértse őket, ami már bármifajta szövetség létrejöttét lehetetlenné teszi). Érdektelen, hogy honnan jönnek Magyar szavazói, csak jöjjenek. Ahhoz, hogy az akció sikeres legyen, persze kell(enek) még valaki(k), aki(k) a pénzt adja(adják).

Erről a Magyart felfuttató szervezetről nyilván csak a fideszesek nagyon kis része tud. A többiek támadják is szegény Pétert piszkosul, ezzel lesz hiteles a látvány, mert azt, hogy ez egy belső akció, nem neszelheti meg a Főnök és belső köre!

A palotaforradalomnak (azaz fideszesek buktatják meg a kényelmetlenné vált és a pártra nézvést immár inkább hátrányos, mint előnyös Főnököt) elég nagy az esélye. Személyeket itt sem említenék, elég a sapienti sat. A dolog érdekessége, hogy Oroszországban hasonló helyzet alakulhat ki, és ha Putyin túl messzire menne, azaz az őt körülvevő, hithű és/vagy haszonleső banda azt látná, hogy már az ő életük is veszélyben forog (>> III. világháború), pillanatok alatt megjelenne egy ottani Pjotr Pavlovics Russzkij, aki kitépné a cár kezéből a hatalmat – ha ugyan Putyin nem esik ki előtte egy ablakon.

Abban természetesen biztos vagyok, hogy erről az igencsak lehetséges forgatókönyvről a 2026-os választásokig rajtam kívül senki nem fog írni egy szót sem, félek is tőle, hogy a jelenlegi ellenzék a „Magyar Péter hatás” következtében a választás után gyakorlatilag eltűnik. Ezzel a demokratikus, tényleg Európa barát, baloldali kormányzás utolsó esélye is a gödörben végzi, ami nem szerencsés az ország lakóinak döntő többségét tekintve. Ezt megakadályozandó egy felvilágosító akció kellene, de annak gyakorlatilag nincs esélye, még egy fikarcnyi sem. A Magyar feltűnése óta a létező ellenzéken való gúnyolódásból a független lapokban egyre több olvasható, de ez valahogy, isten tudja mely rejtélyes okból nem az ellenzéknek segít. Sőt, ellenkezőleg. Ki hitte volna, emberek? Pedig függetlenék biztos azt hiszik, hogy jót tesznek vele.

A magyar értelmiségben tehát nem bízhatunk, mivel most is képtelen fölismerni az adott helyzetet. 2006-ban sem sikerült neki, ahogy 2010-ben sem, 2022-ben meg pláne. Lásd a FIDESZ Holdról is látható „békepárti” győzelmét.

Üdvözletem.

 

X Úr!

Önnel ellentétben én úgy gondolom, hogy Magyar Pétert nem a vakvéletlen vetette partra kies hazánk politikai partjain.

Szerintem ő egy gondos kiválasztás eredménye, ugyanis abban, hogy bármilyen helyzetet tekintve a legalkalmasabb pillanatban a legalkalmasabb személy bukkanjon a felszínre, majd törjön magasba, ráadásul teljes fegyverzetben, egyáltalán nem hiszek. Ahhoz egy olyan csillag-együttállás kell, amilyen nem létezik… illetve hát elméletileg létezhet, de a rendkívül kicsi valószínűség miatt az már a lehetetlenségek kategóriája.

Ami rögtön látszik: a kiválasztók mindenre ügyeltek, így Magyar a következő feltételek mindegyikének megfelel:

  • Van szónoki tehetsége.
  • Korábban FIDESZ kedvezményezett volt, a neje bukása óta már nem az, így hitelesen alakíthatja a FIDESZ ellenségévé váló, az erkölcsi követelményekre hirtelen ráébredő megvilágosodottat. Úgy világosodott meg, ahogy Orbán besötétedett.
  • Kihasználta a lehetőségeket, azaz erkölcsileg nem áll ugyan a kívánt szinten, de jogilag nem bűnöző, így szabadon szidhatja a tényleges tolvajokat.
  • Sokan remélik, hogy belső ember lévén olyanokat tud, amelyek Orbán bukását eredményezik, így sok ún. „racionális gondolkodású” szavazónál is ő lehet a nyerő. Ténylegesen persze nem tud olyanokat, de ez nem is érdekes, a fő dolog a szavazók hite.
  • Esztétikailag a Főnöknél kedvezőbb látványt nyújt, ami főleg a hölgyek esetében pozitívum.
  • Hallgat másokra, ami az egyre inkább korlátlan hatalmú, mindenben egyedül döntő Főnökkel szemben nagy előny.
  • Hajlandó visszavonulni.
  • Gyurcsányellenes (a legfontosabb!)

Ezekből következően kiválóan alkalmas arra a szerepre, amire szánták: a 2026-os választás megnyerése, aztán a FIDESZ-szel való koalíció megkötése után eltűnés a politika színpadáról. Ezt persze maga is tudja, sőt el is fogadta, ahogy az eltűnést már említette is.

Miután a FIDESZ potentátjai már kellőképpen megszedték magukat, lehetőség nyílik az ország számára visszatérni a normál, Európához kötődő életvitelhez, amely csak Orbán nélkül képzelhető el. Természetesen úgy, hogy azért a FIDESZ az ország vezető ereje maradhasson, például a TISZA párttal koalícióban, akit Magyar Péter lemondása után majd egy Semjén-kategóriájú pártelnök vezet. Hobbija is lesz, abban biztos vagyok, az majd lefoglalja az idejét. Vadászunk már van, horgászunk már volt, ezért a bélyeggyűjtésre saccolok.

Az Európához való visszatérésre az Orbán vezette FIDESZ egyre kevésbé alkalmas, ami azt mutatja: eljött az idő. A FIDESZ-nek változtatni kell. Annak kitalálását, hogy 2026 után ki lesz majd a miniszterelnök, inkább önre bíznám. Nyilván sokkal bennfentesebb nálam. Sok szerencsét a találgatáshoz.

Üdvözlettem.

Szövegértés

A magyar politika furcsa egy valami. Itt van például a derék, a sárdobálást tekintve túlmozgásos hölgy, volt szóvivő, aki feladatául kapta Karácsony mindenáron való besározását, és olyan lelkesen végzi a feladatot, mintha nem jutna el a tudatáig, hogy miket mond. Én azért lesütném a szemem, mikor a közös képviselő megbízásából és költségén azt mesélem nagy hangon a házban lakóknak, hogy a szomszéd veri a gyerekét, miközben nem is. Éreznék némi szégyent. Persze ez én vagyok, a mások meg mások. Ahogy köztudott.

Az, hogy a hölgy ilyen nyílt tekintettel, lobogó hittel és szent meggyőződéssel állítja, amiket állít, több dolgot jelenthet:

  • Nem tudja, hogy ténylegesen mi a helyzet. Azt, hogy mit kell mondania, előző nap kapja meg egy cetlin (szóvivőként is így volt, nem véletlenül őt választották a feladatra).
  • Mindenáron győzni akar, és szerinte a cél szentesíti az eszközt, ugyanis az a szent cél, hogy fideszes legyen a főpolgármester, minden eszközt engedélyez, bármi legyen is az. Fico-t például lelőtte egy nyomorult elmebeteg, és mi ugyan itt még nem tartunk, de a verbális gátlástalanság már-már félelmetes.
  • Nem értelmileg, hanem érzelmileg kell meggyőznie a választókat, akik a hosszas magyarázatot úgysem értenék, azaz nem annyira a gondolkodók szavazatára épít, hanem sokkal inkább a hívőkére, azok meg elhiszik, amit mond, ha mellébeszélés, ha nem. Ráadásul boldogan.

Szentkirályi Alexandra (nem vagyok én olyan bugris, hogy Szalay-Bobrovniczkynét írjak, ahogy egyesek Gyurcsánynét) nem szeret sokat fecsegni. Szigorúan a lényegre koncentrál, nehogy a hallgatóság belezavarodjon. Így volt ez a múltkorában is, mikor kijelentette, hogy „szerintem rémálom mind a két ember”. Remélem, az olvasónak nem kellett azon sokat gondolkodni, kik is ezek a rémálmok.

Határozott, egyenes közlés, bár sajnálatos módon némi logikai bukfenc csak került bele, mert a hölgy fő mantrája szerint Karácsony nem is létezik, hiszen ő tulajdonképpen Gyurcsány, de hogy akkor a főpolgármester-jelölt asszony miért beszél két emberről, az rejtély. Vagy váratlan agybicsaklás. Esetleg szokott agybicsaklás. Lehet választani.

Magam is írtam már arról, hogy főpolgármester-jelölt asszony kijelentette:

A Klímaügynökség új vezetője (Ámon Ada), Karácsony Gergely régi barátja azt mondta egy interjúban, hogy azon dolgozik, hogy a 10 évnél idősebb autókat kitiltsák a városból.

Karácsony kontrázott:

  • sem én, sem egyetlenegy kollégám nem mondott ehhez hasonlót…”

Szentkirályi rekontra; idézet egy Ámon Ada interjúból:

Riporter:

  • Az átlagautó biztos, hogy 10 év fölött van. Ezzel önök nem tudnak mit csinálni egy főosztályon.

Ámon Ada:

  • Kijelölünk zero emission zónákat, vagy alacsony kibocsátási zónákat. Dolgozunk egyébként ilyesmin is a BKK-val… Ezt a kérdést úgy fogjuk kezelni… hogyha folyamatosan… az autós közlekedésnek a terepét a területét szűkítjük, illetve drágítjuk.

A fenti szövegekben három ponttal jelöltem a FIDESZ propaganda osztály általi vágásokat, azaz ezek környezetükből kiragadott szövegrészek. Nekem lesülne a képemről a bőr, ha valakit hazudozással vádolnék, és az általam(!) összevágott szöveggel igazolnám az állításomat. Úri népek társaságában ilyen nincs, vagy a teljes szöveget közreadják, vagy semmit, na de hol van arrafelé úri társaság, tessen mondani? Úgy gondolom, azért mi legyünk úriemberek, és tételezzük fel, hogy a fideszék által beidézett szöveg szó szerint úgy értelmezhető, ahogy van, nincs benne semmi félrevezetés. Vizsgáljuk meg így, hogy mit jelent.

  • Az interjúban a riporter nem kérdez, hanem állít. Mivel a szöveg előtte hiányzik, ebből nem tudjuk, hogy mi a téma, de IQ 85,3 fölött mindenki rájön, hogy a környezetszennyezésről lehet szó, amely egy városban kardinális kérdés, lévén, hogy a szűk helyeken zajló nagy forgalom miatt magas kipufogógáz koncentráció sok betegségnek és sok, a vártnál korábbi halálnak az okozója.
  • Normál városokban sokat tesznek azért, hogy a koncentráció csökkenjen. Ámon Ada teljes szövege erről szól. Szentkirályi a törekvést őrületnek nevezi, azaz neki fontosabb, hogy mindenhová bármikor bármilyen autóval lehessen menni, minthogy kevesebben legyenek betegek, és kevesebben haljanak meg.
  • A konkrétumokat illetően: a riporter beszél 10 évesnél öregebb autókról, Ámon Ada nem, és a város szó egyetlenegyszer sem hangzik el, magyarán Szentkirályi vádjából („Karácsony Gergely régi barátja azt mondta egy interjúban, hogy azon dolgozik, hogy a 10 évnél idősebb autókat kitiltsák a városból.”) csak ez a kettő hazugság, a 10 évnél idősebb autó, meg a város. Hogy Ámon Ada dolgozik a környezetszennyezés csökkentésén, az viszont stimmel. Merthogy az a dolga.
  • A Low Emission Zone meg a Zero Emission Zone régóta ismert lehetősége a városvezetéseknek arra, hogy a fokozottan szennyezett helyeken csökkentsék a környezetterhelést. A londoniról (https://tfl.gov.uk/modes/driving/low-emission-zone) például ez tudható:

The Low Emission Zone (LEZ) operates to encourage the most polluting heavy diesel vehicles driving in London to become cleaner”, azaz az angolul nem tudók érdekében: „Az alacsony kibocsátású zóna (LEZ) azért működik, hogy a Londonban közlekedő, leginkább szennyező nehéz dízeljárműveket arra ösztönözze, hogy tisztábbakká váljanak.” Ha az adott jármű megfelel az alacsony károsanyag-kibocsátású zóna (LEZ) szabványainak, nem kell fizetnie a díjat, így elérhető, hogy a szállító cégek vagy fizetnek, vagy  nem hajtanak be a zónába (valószínűleg egyik sem tetszik nekik), vagy kicserélik/feljavítják a járműveiket olyanra, amelyik után nem kell fizetni a díjat.

  • Mint azt Ámon Ada mondotta volt, a BKK-val dolgoznak ilyeneken. Számomra igencsak meglepő, hogy vádjai alapján Szentkirályi nem ismeri sem a LEZ, sem az ULEZ célját és jelentőségét, valamint azzal sincs tisztában, hogy a BKK nem kompetens sem a 10 évnél idősebb, sem a 10 évnél fiatalabb járművek közlekedtetésében. A buszok esetében viszont annál inkább, azaz a Ámon Adának a BKK-val való munkája valószínűleg azt célozza, hogy a nagy szennyezőanyag terhelésű városrészekben leginkább alacsony emissziójú, sőt lehetőleg elektromos buszok járjanak. Hogy a 10 évnél idősebb autót a főpolgármester-jelölt asszonynak hogyan sikerült idekevernie, az sajnos nagyon szomorú előjel arra nézvést, hogy mit fog csinálni, ha véletlenül főpolgármester lesz.
  • – „Ezt a kérdést úgy fogjuk kezelni… hogyha folyamatosan… az autós közlekedésnek a terepét a területét szűkítjük, illetve drágítjuk.” – mondja még Ámon Ada, ami Szentkirályi nagyhangú kijelentése szerint a hazugság fokozása. Érdekes módon ebben sincs szó az autók életkoráról meg a városból való kitiltásról, hanem csak területszűkítésről és drágításról. A területszűkítésre eklatáns példa a Lánchíd, ami egy helyes lépés a városvezetés részéről, az pedig, hogy előbb-utóbb egyes belső városrészekben lesz behajtási díj a nagy szennyezőknek, senki előtt nem titok, és ha a Városháza a bevezetését a tömegközlekedés fejlesztésével együtt csinálja, nagyon is üdvözlendő dolog. Hogy ez hogyan jelenti „a hazugság fokozását” azt a jelölttől kell megkérdezni.

Végigtekintve a fentieken szomorúan kell megállapítanunk, hogy a főpolgármesteri versenybe fideszék egy szegény dilettánst is beneveztek, aki láthatóan a FIDESZ propagandaosztály szóvivője, mert nagyon hangosan, majdhogynem kiabálva hirdeti az osztály által összeirkált marhaságokat. A mi egyetlen szerencsénk, hogy neki van a legkevesebb esélye nyerni. Azt hiszem, neki is.

Ahogy a régi sláger mondja:

„Legyen esze, mérsékelje magááát, Ez a buta vérmérséklet megááárt.”

Szellemi szint

Odaszúr, beszól, kioszt, és persze mindig „keményen”, bármelyik minősítést választja is szerkesztőm, amikor jellemezni akarja a Valaki (= nem akárki) által a saját közösségi oldalán írtakat. Ezekről az egyéni véleményekről fontos ember esetében a lapok kötelezően beszámolnak.

A fontos embereknek nem kell az írásaikkal házalniuk, csak kiteszik a közösségi oldalukra, és máris felkapja a sajtó, ami azért nagy előny. Szerencsés még, ha egyrészt van mondanivaló, másrészt nem hülyeség, amit írtak, de az ilyen kettős csoda ritkán jön össze, viszont, mint tudjuk, a szóban forgó irományokat a közösségi oldal tulajdonos Valakik nem akadémikusoknak írják, hanem a választóknak. Ott meg egészen más az IQ követelmény, mint egy székfoglalón.

Olvasom például a Magyar Nemzetben, hogy „Kubatov keményen kiosztotta Karácsonyt”, a mandineren, hogy „Menczer Tamás keményen odaszúrt Magyar Péternek”, a Demokratában, hogy „Orbán Balázs keményen kiosztotta az Egyesült Államok budapesti diplomatáját”, és ugyancsak a mandineren, hogy „Keményen beszólt Szentkirályi Alexandra Karácsony Gergelynek”. Ezekből világosan látható, hogy tele vagyunk igazi street fighterekkel, akik vállalják az ezer veszélyt, és bátran nekimennek az ellenségnek. Kard ki kard, az angyalát neki!

Jó-jó, a bátorsággal nincs gond, az kell is hőseinknek, hiszen minálunk az ellenzék bármikor lecsaphat rájuk, mert Gyurcsány kezében van a rendőrség, az ügyészség, a NAV, az ÁSZ, az SZH, a Médiatanács… illetve hát nem egészen, mert ezek Orbán kezében vannak, na de keménykedőéknek akkor is bátoraknak kell lenniük, mert idegen terepen küzdenek… azaz hát azt sem, mert tüzetesebben megszemlélve a saját Facebook oldalukon, fideszes lájkolóik védelmében fecsegnek valamit. Általában hülyeségeket. Megállapítható tehát, hogy ezek a keménykedők olyasmiket írogatnak, amelyekhez nem is kell bátorság, mert nem komoly ellenfél lejáratására, hanem csak az összes fegyverétől, a médiájától és a pénzétől megfosztott ellenzék szidalmazására használatosak, némi terelés-hazugság kombinációval megfejelve. A tehetetlen ellenféllel való harcot a katonai kézikönyvek különösen ajánlják. Biztos győzelem.

Ha megtekintjük például Kubatov úr művét, mellyel, mint az MN írja, „keményen kiosztja Karácsonyt”, a következő szöveggel találkozhatunk:

Karácsony Gergellyel az a legnagyobb probléma, hogy azt sem tudja, mi történik a Városházán. Miközben a főpolgármester tejbetökként mosolyog, Gyurcsány jól ismert emberei kilopják alóla a Városházát.

Ezért is kell változás Budapesten!

Úgy látszik, ez a stílus felel meg a leginkább a fideszes törzsszavazónak. Ütős, népies, Gyurcsány is benne van (naná!), a szörnyű bűncselekmény konkrétan megnevezve, Karácsony ledebilezése meg maga a fő mondanivaló. Ennek révén lehet jól összekacsintani a fideszes Mari nénivel meg a fideszes Józsi bácsival a tejbetökleves fölött, hogy Né’ csak, micsinát má’ megin’ a Gyurcsány! Szavazz a Szent királyra!

A szöveg primitívségéből adódón a szájról szájra sor legvégén álló szavazókat közvetlenül célozza meg. Ők nem olvasnak, csak hallanak valamit néha, főleg a televízióból, és ha már hallanak, gondolja a Párt csúcspropagandistája, ez legyen az, ne a pedofil botrány. A szöveg rövid, meg is értik, és a FIDESZ-t tekintve jó irányba hat.

Nagyon lényeges, hogy elolvasás után gondolkodni rajta nem szabad. Ha az ember mégis megteszi, akkor kezdődik a baj.

Itt van mindjárt „a legnagyobb probléma”, mely Kubatov úr szerint az, hogy Karácsony nem tudja, mi történik a Városházán. Ezzel kapcsolatosan élénken emlékszem arra, hogy nemrég a NER lapok (gyakorlatilag az összes) mekkora patáliát csaptak a BKK és a BKV felsőbb vezetőinek prémiuma miatt, megírván azt, micsoda szemétség budapesti jegyáremelésen gondolkodni, mikor a vezetők év végén összesen 65 millió forintnyi prémiumot vehetnek fel! A rohadékok, de főleg a Gyurcsány, gondolja egyhangúan Mari néni meg Józsi bácsi, és még jobban ragaszkodik a jóságos Orbán Viktorhoz, aki annyira önzetlen, hogy még sohasem vett fel prémiumot. Hatvanpusztát például az angyalok építették.

Sajnos ezzel a NER-es patáliacsapással több gond is akadt. Az egyik az, hogy a minden vezetőnek összesítve kifizetett prémium (65 millió) a BKK éves költségének (200 milliárd) a 0,03 százaléka. Ha megkapják a vezetők, a budapesti közlekedés csak attól nem lesz se érezhetően jobb, se érezhetően rosszabb, azaz bármi fajta fölösleges hülyeség. A másik, hogy a vezetőknek nem ránézésre osztják a prémiumot, hanem prémiumfeladat van kiírva a számukra, és csak ha teljesítik, akkor jön a prémium. Úgy beszélik, és ezt a budapesti FIDESZ frakció sem cáfolta, hogy a vezetők a feladatokat teljesítették, akkor pedig a prémium jár. A harmadik, hogy ezt a prémiumfeladat kiírást Wintermantel Zsolt, a FIDESZ fővárosi frakcióvezetője a frakciótagokkal meg az összegekkel együtt megszavazta.

A fentiek alapján nem Karácsony nem tudja, hogy mi történik a Városházán, hanem a fideszes képviselők nem tudják, élükön Wintermantel frakcióvezető úrral. Még azt sem, hogy saját maguk mit cselekszenek, mikor az előterjesztést megszavazzák. Persze előfordulhat, hogy tudják, ám gondosan eltitkolták a többi fideszes elől, de ez sem vet rájuk valami jó fényt, még annyira sem, hogy a tejbetökös arckifejezésüknek élénkebb árnyalatot adna.

A mondat második fele konkrét. Aszerint kilopják Karácsony alól a Városházát. Hogy ezt Kubatov úr honnan veszi, azt nem köti az orrunkra. Ha Karácsony beperelné, persze egyértelműen úgy védekezne, ő nem is konkrét lopásra gondolt, hanem csak arra, hogy a Városházán dolgozó rosszemberek felveszik a fizetésüket, és ezzel a budapesti költségvetés helyzete romlik. A főpropagandista úrnál persze kevesen tudják jobban, hogy a közpénz milyen hamar elveszti közpénz jellegét, hogy magántulajdonú földbirtokokká, kastélyszerű ingatlanokká, jachtokká változzon, mert a FIDESZ vezetés jellemzője, hogy az állami ellenőrzést a közpénz felett az általuk sok-sok évre kinevezett és jól megfizetett főügyész, ÁSZ elnök, NAV elnök meg egyéb elnökök végzik. Így aztán a fideszesekről mindig kiderül, hogy egytől-egyig ártatlanok, és az ún. „botrányos ügyek” minden esetben az ellenzék tagjainál sűrűsödnek össze. Ezen szokásos eljárás alapján próbálja most Kubatov úr a fideszes viselkedésmódot a budapesti városvezetésre ráoktrojálva besározni Karácsonyt („Ha mi lopunk, akkor a választó elhiszi, hogy Karácsonyék is lopnak. Csak mondani kell nekik.”)

Kubatov úr a lopásról ugyan csak általánosságban beszél, hogy bármikor ki tudjon mosakodni, azt viszont szívesen elárulja, kik a tolvajok: „Gyurcsány jól ismert emberei”. Ilyenkor az olvasó vigyorogni kezd, hiszen ki lenne más? Azt csak a fokozottan ostobák gondolhatják, hogy Karácsony a fideszesek közül fog munkatársakat választani, hogy szabotáljanak, rágalmazzanak, akadályozzanak meg besúgjanak, azaz jól kiszúrjanak vele. Karácsony természetesen a sajátjai közül választ, ami abszolút érthető, és az, hogy közülük néhány találkozott már Gyurcsánnyal (azaz kubatovi megfogalmazásban Gyurcsány jól ismert embere), statisztikailag teljesen normális.

Egyébként úgy beszélik, hogy a Városházához teljesen hasonlóan az állami szervezetek környékén is jól ismert emberek nyüzsögnek, de ott nem Gyurcsány, hanem „Orbán jól ismert emberei”, és ezek az állam által alkalmazott orbánista akárkik összességében a sokezerszeresét szippantják föl az államtól annak, amennyit „Gyurcsány jól ismert emberei” a Városházán. Ha ugyan nem sokmilliószorosát.

A Magyar Nemzet a témát tekintve különösen szorgoskodott. Össze is szedte Gyurcsány jól ismert embereit, akik a lap szerint tizenheten vannak, és bár sajnálatos módon ebből három Bajnai embere, ha Bajnai is Gyurcsány, ahogy Kubatovék szerint nemsokára mindenki Gyurcsány lesz, beleértve Karácsonyt, Borkait, Zelenszkijt, Bident meg Sorost (na, talán Putyin meg Hszi még tartják magukat), akkor a tizenhét stimmel. Mivel a Városházán kb. 950 fő dolgozik, megállapíthatjuk, hogy a gonosz Gyurcsány félelmetes tempót diktálva 5 év alatt 17/950*100 = 1,8 százalékban foglalta el a Városházát, és ha ez így megy tovább, 10 – 12 év múlva tán még az 5 százalék is meglesz neki.

Döbbenet!

Napersze, nem a DK „hatalomátvétele” a Városházán, mert az 1,8 százalék tényszerűen bakfitty, hiába hazudozik erről éjt nappallá téve szegény Szentkirályi (diktálják neki, hogy mit hazudozzon), hanem annak a szellemi szintnek az alacsonysága döbbenetes, amelynek használatával a FIDESZ a választókkal kommunikál. Ezt akarják megetetni velünk? Hát minden magyart hülyének néznek? Vagy tényleg ennyire hülyék vagyunk, és ezért tehetik? A négyszer kétharmad szomorú ténye a választ tekintve óvatosságra int… nagyon nagy óvatosságra…

Sajnos.

Tisztelet

Hszi csin-ping látogatásáról Orbán Viktor azt nyilatkozta a kínai TV-nek, hogy:

„Közös bennünk az is, hogy mi nem akarjuk megmondani másoknak, hogyan éljék az életüket, elfogadjuk a kulturális különbségeket és ezt várjuk mástól is. A kínaiak ebben a tiszteletben példát mutatnak másoknak is”

Mint azt a Főnöktől tudjuk, benne és Hsziben az is közös még, hogy mind a ketten Keletről jönnek (Hszi tényleg, Orbán meg kulturálisan, mivel kipcsák vérből már egy negyed csepp sincs egyik magyarban sem), és mind a ketten faluról. Így aztán keletiként könnyen megegyeznek, hogy az abszolút teljhatalmat illetően nincsen abban semmi rossz (azt csak a hülye, szőrözős, nyugati demokraták szajkózzák), a falusi származás révén meg nincs köztük népi-urbánus ellentét, ami hülye vitákra ingerelné a feleket. Főleg az urbánusok részéről (átkozott liberális banda! Lásd: például Budapest).

Szóval hasonlítanak. „Egy brancs maguk”, mondanák az aktuális börtönőrök itt is, meg Kínában is, ha nem létezne az a teljhatalom se itt se ott.

Orbán meg Hszi a munka alapú meg a tudás alapú társadalmak elosztását illetően is nagyon egyetértenek, amennyiben Kínában az utóbbi működik, nálunk meg az előbbi. Ez a tökéletes összedolgozás kulcsa, ők tudás alapúan kitalálják otthon, hogy az akkumulátort hogyan kell gyártani, aztán idehozzák nekünk a gyárat, mi meg a két dolgos kezünkkel úgy megépítjük nekik azt a nyomorult akkut, mint a sicc. Munkaalapúan, természetesen.

Jó ez így. Na, talán az okozhat némi zavart, hogy ez az együttműködés nem segíti Orbán régi álmának, az oligarchikus jellegű, hatékony, magyar tőkésosztálynak a kiépítését, mert a hazai tőkésosztály előbb-utóbb csak kínaiakból fog állni. Az oligarchikus jellegű, hatékony magyar tőkésosztály kiépítésének érdekében 14 éve megkezdett kísérlet hazánkban még ma is folyik. Ezen tőkésosztály Orbán haverjaiból és családtagjaiból áll, jellemzője, hogy csak itthon hatékony, amennyiben minden államilag finanszírozott, vagy EU pénzt is tartalmazó pályázatot elnyer, amellett persze a Magyar Állam által kiírt koncessziókat is, külföldön viszont a környező országok kisebb focicsapatainak szponzorálásán túlmenően sokra nem jutott. Az meg sajnos inkább viszi a pénzt, mint hozza, a fene vigye el! Hátránya még ezen hazai oligarcha tömörülésnek, hogy most már túl nagyok, és állami megbízásokkal kell állandóan etetni őket, nehogy összedűljenek.

Ezen túlmenően az is kellemetlen még, hogy a hasznot ezek a szemetek nem hagyják itt nekünk, hanem kitalicskázzák az országból… illetve bocs, az „ezek a szemetek” kifejezés kizárólag az EU-s, vadkapitalista, másokat nem tisztelő multikra vonatkozik. A derék kínai multikra nem. A haszon kínai kitalicskázása Orbánnak nagyon dühítő lehet, ugyanis korábban azt mondta, az EU pénzeket mi nem a fejlettebb (nettó befizető) EU tagállamok jóindulatából, hazánk felzárkóztatására kapjuk, hanem az jár nekünk, mert az EU-ból érkezett multik kitalicskázzák innen a hasznot! Érdekes lett volna, ha Orbán megemlítette volna Hszi-nek, hogy várja Kínától a nagy pénzt a kínai akkumulátorgyárak kitalicskázott hasznának ellentételeként, de nem hiszem, hogy ez megtörtént, mert Orbán ugyan maga szerint mások által követhetetlen észjárású (azaz a normálistól eltérő), ám annyira azért még ő sem abnor… khm… követhetetlen, hogy ezt a tárgyaláson megkockáztatta volna. Csak az EU-val keménykedik, de az sem jött be sajnos, mert azok most meg nem adják a pénzt.

Ami a miniszterelnöki szövegben érdekes, az az elegáns visszafogottság. Ő ugyan nem akarja másoknak megmondani, hogy hogyan éljenek! De nem ám! Csak a magyaroknak. Nekik viszont nagyon, és ha azt mondja, hogy így éljenek, akkor az úgy is lesz! Vili? Ha nem úgy élnek, akkor Orbán tesz róla, hogy mégis úgy éljenek, ahogy ő elgondolta volt, mégpedig törvényekkel, adókkal, a pénz megvonással, rendőri felügyelet alá helyezéssel (oktatás, egészségügy), a svájci indexálás eltörlésével, rendeleti kormányzással, satöbbi. Irány az ora et labora elv, a biblikusan szűzies (leginkább tudatlan) életmód, elsősorban az ifjúságnál, úgy könnyebb dolguk van a pedofiloknak, valamint a pénz megvetésének tanítása, mármint hogy minek az a népnek, sokkal jobb helyen van Orbánéknál, mert ők tudják, kinek kell adni belőle, és kinek nem. Mivel szentek, akikhez sokan imádkoznak, a kézhajlás iránya érthető.

Mint tudjuk, a miniszterelnök úr korábban Ausztria szintjét célozta be, éljenek úgy a magyarok, ahogy a sógorék, de mikor hatalomra került, már azt gondolta, nem lesz az jó, mert az osztrák egy tudás alapú társadalom, ami neki nem smakkol annyira, meg aztán abban az esetben nem stadionokat kellett volna építeni, ugyanis azok nem hozzák a pénzt, hanem viszik. Ezért az Orbán akaratából és közreműködésével, plusz 14 évi szívós munkával elért életszínvonal tekintetében úgy élünk most, mint a bolgárok. Dobrev örülhet neki. Teljes rejtély, hogy miért nem örül mégsem.

Ami miatt szegény miniszterelnök urat naponta rázza ki a hideg, az az, hogy lévén Magyarország NATO és EU tag, ezen szövetségekben nem mindig az ő akarata érvényesül. Az pedig megengedhetetlen. Kína esetében például ilyen nincs, Hszinek nem kell állandóan a háborúpártiakkal küzdeni, hiszen ő maga is háborúpárti, lásd Oroszország fejlett technológiával való támogatása, plusz a Tajvan melletti hadgyakorlatok. A mi szövetségeseink ráadásul nagy erkölcscsőszök, nem tetszik nekik, hogy nálunk egy párt kezében van a politika, a gazdaság, az állami (elvileg semleges) szervezetek összessége, az államelnök, az AB, az ügyészség, a Kúria, a média döntő része, közte a teljes, propagandasajtóvá silányult közmédia, és mindezeket fideszék az állami költségvetésből fizetik, amely 38 000 milliárdnyi teljes összegében bármifajta célra rendelkezésükre áll. A közpénzjobboldal sokszázmilliárdos lovagjai (és még ők beszélnek dollárbaloldalról, hát nem röhej?).

A fenti felsorolásból egy tétel hiányzik, mégpedig az EU pénzek, amely összegről korábban éppúgy Orbán rendelkezett, mint mindenről, is, de mostanában nem utalják, és ez Magyarország gazdasági egyensúlyát sajnálatosan megrendítette. A hitelminősítőknél pont ott állunk, ahol a szörnyű, országcsőddel sújtott, 2010-es kormányváltáskor álltunk, és az államadósság sem sokkal kisebb. 14 év kormányzási eredménye. Ahogy D.T. mondaná, ennyi.

A fentiek alapján teljesen érthetetlen, hogy a szövetségeseinknek mi bajuk van velünk. Az Uniót illetően: ha egy társasház egyik lakásában verik a gyereket, az a szülők dolga, nem a társasházé! A gyerek a szülő tulajdona, ahogy a magyar nép Orbáné. Punktum. Csak ne sírjon hangosan, mert bizony ez a baj a magyar ellenzékkel, ők ugyanis rendkívül hazaáruló módon hangosan sírnak, a hülye Brüsszel meg hisz nekik. A NATO még rosszabb, ugyanis háborúpárti. Ami aztán mindennek a teteje. Illetve az alja. A mi célunk egyszerű: sorsára hagyni az áldozatot, oszt annyi. Kedves NATO, mi nem érthető?

Visszatérvén a nyilatkozatra, nagy dolog ám ez a nem beleszólás. Mi (= Orbán Viktor miniszterelnök úr) sohasem szólunk bele a szövetségeseink (EU, NATO)  országainak a dolgaiba, még véletlenül sem beszélünk arról, hogy szerintünk Franciaországban és Svédországban milyen a migránshelyzet, pláne nem beszél erről a kormány, az alkalmazottjai, s pártfunkcik, a párttagok, és különösen nem írnak és beszélnek erről a pártmédiák (MTVA inkluzíve), mert mi tiszteletben tarjuk mások magánéletét! A legeslegmélyebb tiszteletben. Ugye?

Ezen mélységes tiszteletet ismerve nagyon meglepő, hogy az EU és a NATO sztrádáin közlekedve, valahogy mégis mindig az a helyzet, hogy Magyarország egyedül hajtja a helyes irányban a lovasszekeret, miközben az összes elektromos autó rosszfelé közlekedik, ugyanis mindegyik szembejön velünk. Ami pedig a legborzasztóbb, hogy meggyőzni sem lehet őket arról, hogy az ő irányuk rossz. Makacsul kitartanak.

Még szerencse, hogy mi tudjuk, illetve hát a miniszterelnök úr tudja egyedül, hogy merre van az előre. Igaz, a lovak nem tudják néha, de arra való az ostor, ugyebár! Magyarország arra megy, nem hátra! Az pedig, hogy minden adat azt mutatja, mégiscsak hátramegy, az adatok baja! Egyébként nekik is kuss!

Ha kérhetem.

Botrány

  • Én, Besenyő István, aki vagyok, azért jöttem önökhöz, hogy elmondjam, mi hülyeség, mi nem. Most megtudják, hazamennek, és onnantól tudják.

De milyen igaza van már megint! Kilenc!

A helyzet az, hogy magam is effélével próbálkozom, mint Besenyő úr, csak kicsit másképp, meg máshol, mivel szerintem is az lenne jó, ha amit írok, azt sokan elolvasnák, aztán onnantól tudnák, amit tudni kell. Akik ugyanis tudnak, azok csak nehezen átverhetők. A nemtudás viszont elősegíti a kóklerek működését, és az az országra nézve nem szerencsés folyamat.

Ezért a megértés érdekében igyekszem érvekkel alátámasztani a magyarázatot, kevésbé ismert információkkal megvilágítani az éppen aktuális eseményeket, ám hogy aztán onnantól tudja-e aki elolvasta, az persze kérdés. Nem kicsi. Senkivel nem kötelező egyetérteni, és (Marx szerint) mindenben kételkedni kell, azaz lehet, hogy vannak más érvek is, meg más információk, melyekről én nem tudok, és sikerül megcáfolni a magyarázatot, de nekem az is nagy öröm, ha a gondolkodásig eljut az olvasó, még ha az eredmény a szerzőre nézvést negatív lenne is. Sokkal jobb érzés a cáfolat, mintha a magyarázatot nem értené valaki.

Olvasom a hálón a történéseket. Szeretek tájékozódni, és nem válogatok, így bukkantam rá a Borsban az alábbi írásra:

„botrány

Szentkirályi Alexandra: Karácsonyék kitiltanák az autók kétharmadát

Keményen odaszólt.

A Klímaügynökség új vezetője, Karácsony Gergely régi barátja azt mondta egy interjúban, hogy azon dolgozik, hogy a 10 évnél idősebb autókat kitiltsák a városból.  Jelenleg 440 ezer 10 évnél régebbi budapesti autó jár a főváros utcáin a Belügyminisztérium adatai szerint. Ez az összes budapesti autó 61 százaléka. Ennyit tiltana ki bizonyos kerületekből a Klímaügynökség új vezetője, Ámon Ada, aki egyébként korábbi MSZP-s árnyékminiszter. Mindez természetesen régi balos tempóban, az érintettek megkérdezése nélkül történne.

Ez őrület! Ezért is kell változás Budapesten! – írja Szentkirályi Alexandra.”

Azóta meg kellett állapítsam, a fideszes kampányrészleg ezt a kemény odaszólással övezett botrányt minden lapjában megjelentette, a Magyar Nemzettől kezdve a vidéki lapokig, a Ripost-tól a vg-n keresztül a Demokratáig, így hát akit érdekelt, az tájékozódhatott a legeslegújabb botrányról, mégpedig bőségesen.

A botrány (latinos neve: skandalum) olyan cselekmény vagy esemény, amelynek során sérülnek a társadalmi együttélés írott vagy íratlan szabályai.” Ilyen botrány például az adó, amikor egyes emberek úgynevezett „törvényt” alkotva annak alapján elveszik más emberek kemény munkával megkeresett pénzét… illetve bocs, az nem botrány, hanem a jogállam része. Ennél fogva a főpolgármester-jelölt asszony által a városvezetésnek felrótt autó kitiltási cselekmény sem botrány, és aki mégis annak hívná, az pont olyan hülye, mint az adott lapnál a főszerkesztő, aki az ilyesmit átengedi – mondaná az ember, ha nem tudná, hogy ez a szöveg a hívőknek szól. Elég, ha ők benyelik, hogy ez botrány, attól a főszerkesztő még lehet okos (legalábbis nem kötelező hülyének lennie). A hívők rácsapnak rögtön, és sokáig elvannak vele.

Nehezen találtam meg azt az Ámon interjút, amelyre Szentkirályi utalt a „kemény odaszólásában” (ez aztán a vídia, mi?), ugyanis az említett újságok közül egyik sem adja meg az interjú elérhetőségét. Végül sok munkával utána keresve kiderült, hogy Ámon Ada reagált Szentkirályi vagdalkozására, amiből megtudható a forrás is:

„Nemrég az Euronews és a Radiocafé podcastjében beszélgettünk városi klíma- és környezetvédelemről… Tényleg beszéltem arról, hogy más városokban már vannak alacsony kibocsátású, autómentes zónák, és mi is tervezünk ilyeneket. A tervezés egyelőre csak gondolkodási szinten van…

Ebből ugyan a forrás kiderül, de az rejtély, hogy a láthatóan túledzett jelölt (minden napra egy csapás) honnan vette az öreg autók városból való kitiltását, még ha utóbb „a várost” „bizonyos kerületekre” módosítja is.

A helyzet erősen hasonlít arra, mikor például a szülők azt tervezik, pár év elteltével, például 2027 vagy 2028 augusztusában, na, esetleg szeptemberében elutaznak családostul a Riviérára. A tervet meghallván a szomszédasszony azonnal sikítozni kezd, hogy ez kiszúrás a gyerekekkel, akik inkább ifjúsági táborba mennének, ezért most azonnal hívja a családsegítőket, mert az ilyen szülőt le kell váltani, és ő azt is tudja, mert ismeri ám a szülőket, mint a rossz pénzt, hogy nem fogják ezt az utazást a gyerekekkel megbeszélni, hanem berántják őket a kocsiba, és huss, ami szerinte szemét dolog! Rendkívül szemét!

Ki ne hívna ezek után mentőt a naccságához, tessen mondani?

A főpolgármester-jelölt asszonyhoz természetesen nem hívnak mentőt, mert ezeket a… khm… „kemény odaszólásokat” egyrészt más találja ki, másrészt nem kifejezetten akadémikusoknak mondja, ezért a kemény odaszólások szellemi szintje akármilyen lehet, mindegyiknek lesz vevője biztosan. Napéldául:

Ha Karácsony Gergelynek le kellene érettségiznie városvezetésből, akkor elégtelen bizonyítványt kapna, csakis dumából és mellébeszélésből kapna jeles osztályzatot – mondta a Fidesz–KDNP főpolgármester-jelöltje az Origónak adott interjújában.”

Aztán:

„Szerintem, ha le kell csavarni egy befőttesüveg tetejét, akkor is inkább szól a feleségének.”

És még:

„Látjuk, hogy a főpolgármester férfi létére kislányokat megszégyenítő módon tud nyafogni. Ha siránkozásért járna az elismerés, ő már életműdíjas lenne.”

A fentebbi kijelentésekben az idiótaságukon túlmenően az az érdekes, hogy Szentkirályi mintha hangsúlyozná Karácsony feminin alkatát, meg a saját maszkulinságát (naná, hiszen a férje Szalay-Bobrovniczky Kristóf, derék magyar katonaember, sőt hadügyminiszter, mint tudható, akihez nem is illene egy pislogató szende). Ezzel szemben a NER egyik alapvetése, hogy a kinézet determinálja szexust, amelynek alapján a férfi férfi, a nő meg nő, és minden más elképzelésnek kuss. Mivel ön hites NER tag, óvatosan megkérdezném, nem lesz ebből az összekavarásból baja, kedves Alexandra?

Ha valaki megkérdezné, hogy miért foglalkozom egyáltalán ilyen… izékkel, a válaszom egyszerűen annyi, hogy ez a hölgy, aki effélékkel operál „kampány” gyanánt, Budapest egyik főpolgármester-jelöltje, méghozzá az országosan legerősebb párté, és ha Magyar Péter jól teszi a dolgát, Szentkirályi Alexandra akár még a főpolgármesterünk is lehet. Mivel én is tudom, hogy mi lenne abból (=> az utolsó komoly bástya is elesett), megpróbálom bemutatni a veszélyt, amely nem kicsi.

Sajnos túl sokan dolgoznak a tényleges ellenzék ellen, és ebben a csapatban a magyar nemfideszes értelmiség bőségesen megtalálható, azaz ha nem akarjuk Orbánnak csak úgy odaadni Budapestet, minden erővel fel kell hívni a figyelmet arra, kik azok, akik Karácsony győzelmét veszélyeztetik. Szentkirályi minden jelenlegi katonás csapkodása és vagdalkozása ellenére egy percig sem lenne főpolgármester, és sokkal kevesebbet tudna tenni Orbán parancsai ellenében, mint Karácsony Gyurcsány ellen, a hölgy ugyanis tényleg csak egy gyönge báb, pedig az alkalmasságát a NER propaganda minden eszközzel és pénzt nem kímélve próbálja lenyomni a szavazók torkán.

Nagyon remélem, hogy a választópolgárok nagy része a szavazáskor már tudni fogja, mi hülyeség, mi nem. Még felsorolnék néhány helyet, ahol további magyarázatok találhatók:

itt, itt, itt, itt, itt vagy akár itt is, de még sok helyen.

Mert ha a választópolgárok jól tájékozottak, nem fognak megszavazni semmiféle hülyeséget. Bármit is mond bármelyik jelölt.

Az országnak az lenne jó.

Kampány

A rendszer kiválóan működik. Egyesek NER-nek hívják, mások ócska tolvajbandának, de ez már jóideje nem érdekel senkit, úgy megszokták a népek, akár beázott pinceszintet, amelynek nedves légkörében minden elrohad. A „kiváló működés” sajnos csak keveseknek jött be személyesen. Azoknak, akik a vezérlik. A kilencedikről természetesen. Nekik viszont nagyon, jó levegő, szép kilátás, korláttalan hatalom.

Mint a játékvonat. Övék az irányítópultja, minden váltó, minden sorompó, minden szemafor, és persze ők választják ki a mozdonyvezetőket, akik oda viszik a szerelvényt a tömegekkel, ahová mondják nekik. Így van ez a kalauzokkal is, akik annyiért adják a menetjegyet, amennyit a központ megszabott, de minden állomáson kapnak néhány kis papírt, amelyre rá van írva, hogy melyik utasnak kell többet fizetni, és mennyivel, valamint hogy melyik utazhat ingyen akár a végállomásig. A szisztéma a „Mi kutyánk kölyke” versus „Az ő kutyájuk kölyke” alapon válogat, az első osztályú vagon kezd már dugig lenni a megfelelő kutyák ingyen utazó kölykeivel, akiknek magától értetődőn biztosítják minden állomáson és megállóhelyen a VIP várót meg az ingyenbüfét. Ahogy a futballista férjeknek is, persze csak addig, míg a regnálóknál csapattag a nej (a bukás utáni időszakra B tervet kell készíteni). A rendszer a kedvezményezetteknek jól bevált, mivel azonban vannak vesztesek (hajh, de mennyien!), arra kell számítani, hogy azok egyszer tesznek valamit. Valami nemkívánatost. Mert nem akarják folytatni így tovább.

Na, álljunk már meg egy pillanatra! És ha nem akarják, akkor mi van? Coki már, kistesó! Illetve hát koki… na meg saller, mert az lesz belőle nektek, ha ugrándoztok itt! A saller az, amit a Főnök nem csak itthon, hanem – amint tudjuk tőle – Brüsszelben is osztogat. Az utóbbi időkben nem annyira, de az a híveknek semmit nem jelent – a lényeg az, hogy ott is ő a Sztár. A büfében meg a folyosón, ahová ki szokták küldeni. Itthon még inkább, győzelme kétharmados, korlátja semmi, mások tanácsára véletlenül sem szorul. Mária országában úgy mennek a dolgok, ahogy a Jóisten akarja, és hogy az akaratát ki tolmácsolja a népnek, az sem kérdés már egy ideje. A sorrend  2010. óta változatlan, Mózes, Jézus, Viktor, mint ez köztudott.

Nem is lett volna gond soha, ha az elhelyezkedésünk nem annyira nyugati. A Nagy Keletieket vizsgálva, lehetnek ugyan arrafelé látszatválasztások, de a Király, a Cár, a Bölcs Vezető mindhalálig uralkodik. Kína csak egy kicsit másabb ezeknél, ott a hatalom Hszi Csin-ping kezében összpontosul, aki három fontos szervezetet vezet: a Kommunista Párt és a Központi Bizottság főtitkára, a Kínai Népköztársaság elnöke, valamint a Központi Katonai Bizottság elnöke. Eredetileg csak két ciklus állt rendelkezésre a főtitkár-elnök-főparancsnokoknak, de ő ezt 2018-ban gondosan eltörölte. Jelenleg harmadik ciklusát tölti, és így tovább, és így tovább, határ a csillagos ég helyett a temető.

Nálunk sajnos nem ez a helyzet. Ennél sokkal rosszabb, mármint szegény regnálókra nézvést, ráadásul a hülye elődök még csatlakoztak is a hülye Nyugathoz, mert szükségünk van arra a hülye pénzükre, így aztán a kétharmaddal sok mindent meg lehet úszni, csak egyet nem: a szabályos választásokat. Ennyire nyugatra nincs olyan, hogy negligálom vagy elcsalom, azt csak egyszer lehet, aztán vége, és nincs tovább, mert már a magyar gondolkodás is túlságosan nyugati, így aztán érzékenyebb annál, hogysem ezt a durva lépést következmények nélkül elviselné. A kipcsákok ebből a szempontból sokkal szerencsésebb népség, Árpádéknak nem kellett volna idáig jönnie. Mindez persze a besenyők műve, miattuk hagytuk el Etelközt, pedig milyen jól ellettünk volna ott, mint szocialista tagköztársaság. Ó, az a moszkvai sikk!

A választások közvetlen manipulálása nálunk tehát tabu, a kétharmadot másképpen kell elintézni. A másképp elintézésnek kiforrott technikája van. Úgy hívják, hogy propaganda. Ez egy speciális műfaj, nincs köze a racionalitáshoz, nincs köze a tényekhez, nincs köze az erkölcshöz, ebből következően a lélek legmélyebb bugyrában rejtőző ősi ösztönökre játszik, amelyekről azt hittük, hogy a bizalom, barátság, béke légkörében már rég felejtős valamik, amikor egyszer csak jön egy patkány, sötét vackában lapulva a sajátjai életével sem törődve mások életére tör, és ezt megint csak mások simán kihasználják sajátjaik hülyítésére.

R összehívta az agytrösztöt. Jómaga nem volt jelen, az új kastély báltermének nemesfa-tükör burkolását személyesen kellett kontrollálnia. K-nak és H-nak egyéb dolga volt, az ülést így Z, a bölcs öreg nyitotta meg.

Az asztal végén ott ült az ifjú F, akiről mindenki tudta, hogy éppúgy valakinek a valakije, mint a többi, de hogy kinek, azt még R sem. Egyszer kapott egy papírt a kolostorból, amelyre F nevét írta valaki, R azonnal intézkedett a felvételét illetően. Csak ennyi volt. F-nek természetesen nem hiányzott a feladathoz szükséges képesítése sem, az Egyesült Államok valamelyik távoli egyetemén hallgatott ballisztika-liturgiát, ebből főleg az utóbbi volt hasznos neki, ismerte az összes imádati rendet, ami a NER-ben azért nagy előny.

Mindenki a papírját nézegette. Végül Z hátradőlt a székben.

  • Na, kérem! – kezdte korához illő higgadtsággal. – Itt van ez a jól sikerült plakátunk, melyen az árulók pincérmezben szolgálják ki Brüsszelt, miközben vigyorognak a szemetek.

A „szemetek” szót külön hangsúlyozta ki, mert B figyel! Ezt persze mindenki tudta, B nem szikrázó és/vagy briliáns ötletei miatt lett az agytröszt tagja. Jegyzetelt is szorgalmasan, ő az, aki nem hiányzik soha.

F-nek hirtelen az jutott eszébe, vajon mi a különbség Brüsszel kiszolgálása és a Brüsszellel való egyetértés között? Hiszen, ha a plakáton szereplő ellenzékiek egyetértenek von der Leyennel, akkor ők nem is pincérek, sőt egyáltalán nem, és kiszolgálásról sincs szó, ott ülnek ők is az EU asztalánál a többi egyetértővel együtt, miközben szegény Főnök kint kóricál a folyosón. Ettől a gondolattól annyira megijedt, hogy késpengévé szorította össze a száját, nehogy kijöjjön rajta valami.

  • Mint az mindannyiunk előtt ismert – folytatta Z -, csoportunk óriásai alkalmazták a Főnök jelszavát, és azt írták a plakátra zseniálisan, hogy no migration, no gender, no war… persze magyarul, hogy a főpolgármester úr is értse…

Halk kuncogás futott végig a termen. Válogatott társaság volt, még a tökhülyék is tudtak angolul. Z elégedetten nyugtázta a visszajelzést, aztán ismét a tárgyra tért.

  • A kérés a főnökség részéről az, hogy mivel a szöveg így túl hosszú, azaz a híveinknek feldolgozhatatlan, válasszuk ki a legütősebbet a három érv közül, és abból kreáljunk szlogent…

Be sem fejezte még, mikor Zs közbevágott.

  • Legyen a gender! Ahogy a homokosság, a pedofília is jól összekeverhető vele, így mindenki látni fogja, minden ellen küzdünk, ami szex! Gyermekeink biztonsága mindenekfölött!
  • Hülyeség! – kiáltotta L. – A migráns a lényeg! Csadorban jár, elveszi a munkát, és mind robbantgató!
  • Gender!
  • Migráns!
  • Hülyeség!

Ekkor lépett be K. Mindenki meglepődött, úgy tudták, Mallorcán van. Csak nem romlott el a gép?

  • A Főnök szólt, hogy mi a pálya, és kérte, hogy vegyek részt a tanácskozáson én is, biztos, ami biztos alapon. Mire jutottatok?
  • Nem tudunk dönteni – mondta megkönnyebbülve Z. Mostantól másé a felelősség, nyugodtan aludhat az éjjel. Esetleg megnéz előtte még egy filmet is.
  • Miben nem tudtok dönteni?
  • Gender vagy migráns. That is the question.
  • Shocking! – sziszegte K, ami a saját fordítása szerint azt jelentette, a jó illatos kéjhölgy édesanyját mindenkinek, aki nem ő. – Hát nem értitek? Ilyen esetekben a legerősebb ösztönt kell megcélozni! Az életösztönt, ostobák! Arra pedig a háború veszélyes.
  • De olyan már volt – morgott Zs, aki szerette az újdonságokat.
  • És? Nem nyertünk vele? Győzelmünk nem látszott volna még a Holdról is? De látszott! Igaz? Az új jelszó tehát: Csak a béke! Csak a FIDESZ! Majd írjátok meg a jegyzőkönyvet a Központnak… sok hülye – morgott még kifelé menet.

Az ifjú F azon gondolkodott, ha ez ilyen egyszerű, miért ne lehetne miniszterelnök akár maga is! Most már ismeri a technikát, Gy-től persze azonnal el kell határolódni, de az könnyen megy neki, hiszen az egész család fideszes. Utána jöhetnek az ösztönök. Úgy döntött, hazafelé menet felugrik a Várba, megnézi a Klastromot. Vagy inkább a Palota? De nem. Most még nem. Csak semmi kapkodás. Lépésről lépésre, ahogy tanították Amerikában. Lehet, hogy mégis megérte? Nem lenne rossz…

Szedelődzködött a társaság. Ő is felállt.

  • Illetve még egy kérdés. Tud valaki a Várban egy nekünk fenntartott parkolót?

Lehet, hogy nem így történt. De akár történhetett volna.

A törvényszerűség

Ami Magyarral történt, nem csoda, ugyanis csodák nincsenek. Elvileg megtörténhetett volna akár Pávalaky Krisztián Edével is a harmadik kerületből, ha ő valami érdekességet tud felmutatni, amely megragadja az embereket, és a nagy machinátorok tudnak rá építeni, de neki nem volt ilyen, így aztán Magyar lett a kedvezményezett, akinek még a neve is jól cseng kies hazánkban. Nemde?

Közelebbről vizsgálva a dolgot, az új Messiásnak különleges képessége nincs. Mint tudjuk, jogász, azaz a politikában nemhogy rutinnal, de képesítéssel se bír, olyan emberek, akik a tömeggyűlésen el tudják mondani a szokott FIDESZ ellenes és gyurcsányozós szövegeket, százával szaladgálnak mindenfelé (az utóbbiban pl. Donáth Anna tehetségesebb), szóval semmi különös. Így aztán érthetetlen, hogy történhetett.

Ha elgondolkodunk a dolgon, nem is lesz olyan érthetetlen. Egyrészt a parton üldögélve való várakozás a nagy hajóra, amelyik majd a törött zsilettpengéket és a színes üvegcserepeket hozza, kezdett a magyar, nemfideszes értelmiség agyára menni. Néha ugyan elbizonytalanodom abban, hogy a fizetését onnan kapó, fideszes értelmiség, pl. Bayer az-e, de ezt most inkább hagyjuk. Van fontosabb dolog.

Visszatérve a nemfideszes magyar értelmiségre, nagyon dühítette őket, hogy a létező ellenzék (amelyet pont ők tettek 2006-tól máig tartó hosszú, szívós munkával annyira népszerűtlenné, hiteltelenné, satöbbivé, hogy nem győzhetett Orbán ellen) nem győz Orbán ellen, így aztán a Messiásra várás immár 14 éve egyre erősödik.

Ma már mindegy, hogy kicsoda (persze a tényleges, létező ellenzéken kívül, és Gyurcsány aztán semmiképpen, hiába Dobrev!), csak jöjjön valaki!

Hogy ki választotta ki Magyart, azt nem tudom. Vannak magyar oligarchák, akik nincsenek jóban a regnálókkal, meg korábbi politikai szereplők, akik visszamentek a gazdaságba, de azért még figyelik a politikát. Ezek a hazai erők, akiknek nem csak hogy nem tetszik az orbáni ámokfutás, de pénzük is van bőségesen, és én úgy gondolom, folyamatosan szondázzák a terepet, ki lenne az „új ellenzék” vezetőjeként a legalkalmasabb. A korábbi kísérletek (LMP, Momentum), láthatóan hamvukba holtak, hiába teljesítették a kettős követelményt, a „No Gyurcsány, no FIDESZ”-t, viszont most jött egy váratlan botrány, sőt egy szereplő is, aki a botrányhoz az ellenzékiséget illetően pozitívan kapcsolódik, azaz automatikusan a FIDESZ ellentéte, így az új erőt ezáltal fel tudná építeni. Zöld, liberális vagy pláne baloldali természetesen nem lehet, mert azokat már kipróbáltuk, és a választóknál egyik sem jött be, tehát csak egy lehetőség maradt: ún. becsületes fideszesnek kell lennie (if any). Magyar ennek a feltételnek első kinézetre megfelel. A fentiek szerint jelenleg a végső próbálkozás folyik kies hazánkban a NER megdöntésére, mert a teljes összefogást kivéve több változat már nem áll rendelkezésre.

Az új jelölt kétségtelen előnye, hogy közvetlen kapcsolatban, sőt haragban volt az egyik boszorkánnyal, aki a súlyos eset bűnelkövetője, ezért az egyszerűbb gondolkodásúaknak, azaz a többségnek egyértelmű, hogy a gonosz boszival ellenséges, derék Péter a jó oldalon áll. A szépen dokumentált családi veszekedések azt mutatják, hogy még küzdött is a Rosszal, de a küzdelemben alulmaradt, a bűntényt nem sikerült megakadályoznia.

Magyar láthatóan készült a zord időkre, mivel tudta, hogy ha a felesége már nem valaki arrafelé, akkor ő is úgy tűnik el a palettáról, mint a sicc, ezért készített egy „kompromittáló” anyagot, hogy azzal tudjon zsarolni, hogyha kell. Ez egy második előny, mert így sokan azt hiszik, hogy van még valamije, amivel a FIDESZ politikailag tönkretehető. Az eddig történtekből persze jól látható, hogy nincs, és amit eddig sikerült bemutatnia, az sem valami sok, viszont a nem fideszes választókban ott él a remény, hogy mégis, és ha majd a mi Péterünk vesztésre áll, előhúzza az aduászt. Ezt a reményt fönn kell tartani, ezért folyik az erről szóló semmitmondó sumákolás. A hiteseknek javasolható a Simicska-példa tanulmányozása, akit Orbán úgy taposott el, mint egy bogarat a „terhelő bizonyítékaival” együtt, természetesen.

Az magátók értetődik, hogy a zsaroló anyagot Magyar nem a FIDESZ leváltás céljából készítette, hanem hogy legyen miből élnie, ha már nem lesz futballista férj, vagy valaki megkérte szépen, húzzon ki a feleségéből olyan mondatokat, amelyek révén ennek a valakinek később haszna lehet. Az előbbi a sokkal valószínűbb.

A Messiás várás ma már olyan erős, hogy Magyar korábbi zsíros állásait, azaz az általa ma már szidott rendszer évekig tartó könnyed kihasználását, és az egyrészt árulás jellegű, másrészt önző célból elkövetett hangfelvételes húzást mindenki elnézi neki, pedig a története nagyon hasonlít a hajdani Rózsaszín párduc rajzfilm sorozat egyik jelenetére, mikor RP zuhan lefelé kis házában a hegytetőről, ám az utolsó pillanatban elegánsan kilép az ajtón a szilárd talajra, miközben a becsapódó ház mellette miszlikekre zúzódik szét.

A fentiek alapján megállapítható, hogy Magyar mindazon tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek az üstökösként való feltűnéséhez szükségesek, azaz jó szemmel és a magyar politika állandó figyelésével lett kiválasztható, ehhez csak némi (némi?) pénzt és szervező erőt kellett csatolni, és akkor már kész is vagyunk. Ha pedig elkezdenek írni róla, akkor egy idő után mindenki elkezd írni róla, és a terv szerint megindul a mindennapjainkba való beépülésének folyamata. Hogy kié a pénz és a szervező erő, azt nem tudom, de vannak jelöltjeim. Magyaré nem, az biztos, esetleg a Partizán csatorna körül érdemes kutakodni. Aki elkezdené, annak azt üzenem, vigyázzon magára, a vis maior az vis maior.

És akkor a végeredmény. A közvélemény kutatásokból jól látszik, hogy Magyar pártja a FIDESZ-nek egyedül nem ellenfele. Jelenleg csak kb. fele annyi szavazót tudhat maga mögött, mint amennyi szavazója a FIDESZ-nek van, azaz ő sem váltja meg a világot. További szavazók csatlakozása nem várható, mindent kihasználva a csúcs maximum 25 – 27 százalék lehet, ami a FIDESZ minimum 40 – 42 százalékának legyőzéséhez egyedül kevés. A FIDESZ-től, a bizonytalanoktól és a DK-tól több szavazatot elvenni nem lehet, a többi párt szavazótábora meg elfogyott. Reménykedni természetesen szabad, a Messiások ebből élnek, de a remélt végeredmény valószínűsége igen csekély.

Ebből következően a szokásos helyzet várható: a megosztott (immár gyakorlatilag csak két részből álló) ellenzék döntő vereséget szenved, mert az egyéni indulóknál szinte mindenütt a FIDESZ győz, így hiába ér el a teljes ellenzék döntetlent a listán, kevés ahhoz, hogy akár a kétharmadot megakadályozza. Összefogással természetesen lehetne segíteni a dolgon, de a TISZA párt vezetője mindent megtesz annak érdekében, hogy még csak köszönő viszonyban se legyenek. Ennek eklatáns példája a „Galambokkal nem sakkozom” kitétel, amit a Dobrevvel való vitáról mondott, azaz gyakorlatilag lehülyézte női ellenfelét, még szerencse, hogy a fakanállal nem példálózott. Ez ugyan jól illik a Magyarról eddig tudottakhoz (lásd: Jelenetek egy házasságból, női és férfiúi szerepek), de nem szerencsés egy Európa nyugati feléhez csatlakozott országban regnálni óhajtó miniszterelnök jelölt esetében. Még a végén kinézik a klubból.

Összefoglalásként mondható, Magyar annyira jól jön a FIDESZ-nek, hogy… az csak na (majdnem azt írtam, hogy „felveti a gyanút”, affenébe is!). Ami a legfontosabb: Orbán hatalmát a legkevésbé sem veszélyezteti.

Magyar révén az ellenzéknek kb. a szavazóbázis felét birtokló része egyértelműen kivonta magát az összefogásnak még csak a halvány esélye alól is, akkor pedig Orbán halálbiztosan nyer.

Őt csak az ellenzék teljes (teljes!) összefogásával lehet legyőzni, olyan meg Magyarnak köszönhetően most már egy jó ideig nem lesz, még ha ez ellenzéki térfélen mindenki más összefogna is. Szintén hasznos Orbánéknak, hogy jelenleg egy komoly tényező szidja a DK-t és szövetségeseit legalább annyira, mint a FIDESZ maga, és a baloldal szavazói ezt már komolyan veszik, hiszen Magyar kritikájában nincs önérdek ugyebár (dehogy nincs!). Amit viszont Magyar a FIDESZ-re mond, az az unalomig ismert mindenki előtt, ettől a fideszes szavazó meg se rezzen, a FIDESZ-nek tehát nem árt. Legkevésbé sem.

Rogánéknak egyre kell vigyázniuk: ne lehetetlenítsék el Magyart, és akkor minden bukfencük, botrányuk és kudarcuk ellenére a tönkretett, meglopott, minden jogától megfosztott ország fele a FIDESZ-re fog szavazni megint. Az ötöde a DK-ra (ez eddig nem új), negyede a TISZÁ-ra (ez viszont igen), a többi meg maradványszavazóként a törpepártokra, ezzel egyrészt a FIDESZ kétharmada, másrészt a TISZA második helyezése biztos. Ha pedig hozzávesszük, hogy egy ekkora pártból, mint amekkora Magyar pártja lesz, hányan tudnak jól megélni, már ott is vagyunk. Hangfelvételt persze nem árt csinálni sohasem.

Jó lesz ez így. Már annyira megszoktuk a békát itt fölöttünk, a kék ég mindenkinek kiszúrná a szemét, és az nagyon kellemetlen, ugyebár. Csak azokat sajnálom, akik láthatóan pirosló arccal és zászlólobogtató hittel úgy gyűltek össze a főtereken, hogy most majd megforgatják az egész világot! De legalábbis Magyarországot. Sajnálom és irigylem őket, utóbbit azért, mert ők most örülnek, nekem meg már ma rosszkedvem van, és ahogy nézem, holnap is az lesz.

De úgy kell az ilyeneknek, nem igaz?

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK