Miután Ottawa elfogadhatatlannak minősítette Washington utolsó pillanatban előterjesztett követeléseit. Mark Carney kanadai miniszterelnök szerint az Egyesült Államok és Kanada kereskedelmi tárgyalásai nemcsak gazdaságilag lenne hátrányos, hanem Kanada önálló kereskedelempolitikáját és szuverenitását is veszélyeztette volna. A konfliktus vámháborúvá szélesedhet, ebből következőleg Kanada egyre kiszélesedő kapcsolatokat keres az Európai Unióval.
A hetek óta tartó intenzívvé váló megbeszélések hirtelen megszakadtak mivel az amerikai-kanadai kereskedelmi tárgyalásokon a kanadai fél szerint az amerikai fél az utolsó pillanatban olyan feltételekkel állt elő, amelyek nemcsak igazságtalanok, gazdaságtalanok hanem kétségessé tették, hogy a megállapodás tartós megállapodást jelentene.
Carney miniszterelnök úgy fogalmazott:
Kanada jóhiszemű erőfeszítéseire rossz ajánlat érkezett válaszul.
Ottawa álláspontja szerint Washington követelései olyan hatalmi nyomásgyakorlást jelentenének, melyek lehetővé tennék, megakadályozzák Kanadát más államokkal való önálló kereskedelmi megállapodás megkötését.
A miniszterelnök szerint mindez már szuverenitását fenyegette.
Egymást hibáztatják a tárgyalások kudarcáért
Az amerikai fél természetesen másként értékeli a fejleményeket. Jamieson Greer amerikai kereskedelmi képviselő szerint Kanada változtatott a korábban kialkudott feltételeken. Washington szerint olyan egyezséget rúgott fel Ottawa, amely mindenki másnál kedvezőbb feltételeket biztosított volna más jelentős exportőröknél.
Pete Hoekstra, az Egyesült Államok kanadai nagykövete szintén Kanada felelősségét hangsúlyozta. Tagadta, hogy az amerikai tárgyalók a francia nyelv vagy a kanadai kultúra védelmének korlátozását követelték volna. Azt is vitatta, hogy Washington a jelenlegi észak-amerikai szabadkereskedelmi szabályokon túl bele akart volna szólni Kanada más országokkal, például Kínával kialakított kereskedelmi kapcsolataiba.
Ilyen módon süketek párbeszédévé vált a tárgyalás, a felek egymást hibáztatják.
Ötvenszázalékos vámok és kanadai megtorlás
A tárgyalások összeomlásával életbe léphetnek az új, akár 50 százalékos amerikai vámok, amelyek az amerikai kormány számításai szerint mintegy 20 milliárd dollár értékű kanadai exportot érinthetnek. Az intézkedések többek között autóipari termékekre, acélra, alumíniumra, tejtermékekre és alkoholtartalmú italokra is kiterjedhetnek.
Kanada válaszlépésként hasonló értékű amerikai termékekre vethet ki megtorló vámokat. Carney szerint ezek célja a kanadai munkavállalók és vállalkozások védelmére hozott válaszlépések.
Több kanadai tartomány már korábban eltávolította az amerikai borokat és szeszes italokat az állami értékesítési rendszerből, Washington pedig ennek megszüntetését kérte. Az Egyesült Államok emellett az amerikai autókat sújtó kanadai ellenintézkedések visszavonását és az amerikai tejtermékek könnyebb piacra jutását is szorgalmazta.
A elképzelések alapján az amerikai ajánlat nem törölte volna el teljesen az addigi terheket, de az acélra és az alumíniumra kivetett vámokat részben 50-ről 25 százalékra, az autóipari tarifákat pedig 25-ről 15 százalékra mérsékelte volna. Mindez csak korlátozott mennyiségű kanadai árura vonatkozott volna.
A kanadai autóipar szereplői szerint még ezek a csökkentett vámok is veszteségessé tehették volna a termelést, és veszélybe sodorhatták volna az ország összeszerelő üzemeit.
Mindkét gazdaság megszenvedheti a konfliktust
Az erősebb kutya érvényesülése itt is jelen van. Az Egyesült Államok jóval nagyobb a kanadai gazdaságnál A kanadai kivitel mintegy háromnegyede az amerikai piacra kerül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy elhúzódó vámháború kizárólag Kanadának okozna komoly károkat. Annál is inkább mivel gazdaságilag a két állam az elmúlt évtizedekben szorosan összekapcsolódott. Az amerikai autóipari ellátási láncok jelentős része átnyúlik a határon, ezért az alkatrészek és alapanyagok drágulása amerikai gyárakat is nehéz helyzetbe hozhatja. Arról nem is beszélve, hogy az Egyesült Államok nagy mennyiségű kanadai kőolajat, faanyagot és villamos energiát vásárol. A kanadai nehézolaj az Egyesült Államok középnyugati finomítóinak fontos. Az olaj műszaki adottságai miatt nem tudnák gyorsan más forrásból pótolni ezt a fajta importot. New York és New England energiaellátásában pedig időszakosan jelentős szerepet játszik a kanadai vízerőművekből származó villamos energia.
Candace Laing, a Kanadai Kereskedelmi Kamara vezetője szerint a konfliktus csapást mérhet az egész észak-amerikai versenyképességre. Az amerikai fogyasztók magasabb árakkal számolhatnának, a kanadai vállalkozások jelentős piacvesztéssel, és beruházások elmaradásával ezzel együtt munkahelyek megszűnésével járhatnának.
Carney mögött felsorakozott a kanadai közvélemény
A kemény fellépésnek Kanadában jelentős politikai támogatottsága van. Egy felmérés szerint a válaszadók 56 százaléka ellenzi, hogy Ottawa további kereskedelmi engedményeket tegyen az Egyesült Államoknak.
Carney döntését Doug Ford, Ontario miniszterelnöke is támogatta. Ez különösen fontos, mert a legnépesebb kanadai tartomány az ország autóiparának központja. Ford szerint Kanada szuverenitásának és gazdasági biztonságának megvédése érdekében minden lehetséges válaszlépést meg kell tenni.
Az amerikai nyomás a kanadai belpolitikát is átrendezte. Trump vámfenyegetései és Kanadát az Egyesült Államok 51. tagállamaként emlegető kijelentései erősítették a nemzeti összetartást, és növelték Carney politikai támogatottságát. A miniszterelnök ezért belpolitikai szempontból is nehezen fogadhatna el egy olyan megállapodást, amelyet a közvélemény a kanadai önrendelkezés feladásának tekintene.
Kanada Európa felé fordul
Az Egyesült Államokkal kialakult vita közepette Kanada igyekszik függetleníteni az amerikai piactól. Carney ennek egyik fő eszközét az Európai Unióval kialakított gazdasági és biztonsági kapcsolatok elmélyítésében látja.
A kanadai miniszterelnök meghívást kapott, hogy felszólaljon az Európai Parlamentben Strasbourgban, és részt vegyen Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének unió helyzetéről szóló beszédén. Bár a meghívások még a mostani kereskedelmi feszültség kiéleződése előtt születtek, időzítésük új politikai jelentőséget kapott.
Kanada és az EU már korábban megkezdte együttműködésének bővítését. A gazdasági kapcsolatok mellett a biztonság- és védelempolitika is egyre hangsúlyosabb terület. Ottawa számára az európai piacok és partnerségek erősítése nem pusztán diplomáciai nyitás, hanem hosszú távú gazdasági védekezés az Egyesült Államok kiszámíthatatlan kereskedelempolitikájával szemben.
A következő időszak kulcskérdése az lesz, hogy sikerül-e újraindítani az amerikai-kanadai tárgyalásokat. Washington jelezte, hogy erre elvileg nyitott, de az amerikai fél szerint nehéz lesz visszatérni a korábban elért ponthoz. Ottawa közben arra készül, hogy a vámháború rövid távú költségeit vállalva hosszabb távon önállóbb és több irányban kapcsolódó gazdaságot építsen.
