Az olimpiás aláírásgyűjtés után nagy reménnyel vetették bele magukat a politikába a Momentum tagjai, több látványos akciójuk is volt, igaz, köztük olyan is, amelyet szinte mindenki elítélt. Főleg a fiatalok között lettek népszerűek, a kampányban aktívak voltak, a végén több jelöltjük visszalépett az esélyes ellenzéki jelölt javára. A parlamentbe nem sikerült bejutniuk, de olyan eredményt értek el, amire lehet építkezni a jövőben. Sorozatunkban az ellenzéki pártok elmúlt egy évét mutatjuk be.
A Momentum Mozgalom tavaly januárban vált igazán ismertté, amikor aláírásgyűjtést kezdtek, hogy legyen népszavazás arról, hogy Budapest pályázzon-e az olimpia megrendezésére. A gyűjtést több párt is támogatta, és végül a szükségesnél majdnem kétszer több, több mint 266 ezer aláírást adtak le. Ezután a kormány úgy döntött, hogy még a népszavazás kiírása előtt visszalép a pályázattól.
Néhány héttel később, március elején a mozgalom közgyűlése megszavazta, hogy párttá alakulnak.
Céljuk az volt, hogy a választáson minden egyéni körzetben jelöltet tudjanak állítani.
Áprilisban pedig azt is bejelentették, hogy két újabb népszavazást kezdeményeznek, az egyiket a CEU ügyében, a másikat pedig azért, hogy kettőnél többször senkit ne lehessen miniszterelnöknek választani. A Kúria mindkét kezdeményezést elutasította.
A párt egyre aktívabb lett, elkezdték átragasztani a kormány „Állítsuk meg Brüsszelt”-plakátjait, május elsején pedig tízezres tüntetést szerveztek „Európához tartozunk” jelszóval. A közvélemény-kutatók is elkezdték mérni őket, 2-3%-on álltak.
Így aztán a Fidesznél is úgy ítélhették meg, hogy a párt veszélyt jelenthet, valószínűleg leginkább azért, mert támogatóik között rengeteg a fiatal. Ezért
a kormánypropaganda hadjáratot indított a Momentum ellen,
sorra jelentek meg a lejárató írások a pártról és vezetőiről. Erre válaszul a párt elnöke, Fekete-Győr András néhány társával bement az Origo szerkesztőségébe és ott számon kérte a cikkek íróját. Ezt az akciót szinte egyöntetűen elítélte többek között a TASZ és a többi médium, a kormánnyal kritikus sajtótermékek is elfogadhatatlannak nevezték.
A szervezeten belül elkezdtek megjelenni az első repedések is: augusztusban elnökségi tagok mondtak le, idén tavasszal pedig olyan hírek szivárogtak ki, hogy nem felhőtlen a viszony a pártvezetés tagjai között. Ezt aztán az érintettek tagadták.
Közben a párt hozzálátott a vidéki szervezetek létrehozásához, tavaly októberben pedig bemutatta országos programját. Ebben többek között kétkulcsos szjáról, csökkenő áfáról, a munkát terhelő járulék eltörléséről, egészségügyi béremelésről, társadalombiztosítási alapcsomagról írtak:
a programban főleg baloldali és centrista elemek voltak,
emellett azt is írták, hogy meghagynák a határkerítést, felmondanák Paks II-t, a Fideszhez kötődő oligarchákat pedig kizárnák a közbeszerzésekből.
A párt végül a 106 körzetből 97-ben tudott jelöltet állítani.
A kampány kezdetével a Momentumon is nőtt a nyomás, hogy vegyenek részt az ellenzéki együttműködésben, vagy legalább a koordinációban. Előbbit a párt egyértelműen elutasította, utóbbiról Fekete-Győr András január elején egy, a Független Hírügynökségnek adott interjúban azt mondta:
nem utasítják el, hogy egy-egy körzetben visszalépjenek a legesélyesebb ellenzéki jelölt javára.
A pártelnök akkor arról is beszélt, hogy ők már 2022-re készülnek, de bíznak a Fidesz-vereségében. Pár nappal később pedig az is kiderült, hogy a Momentum nem állít miniszterelnök-jelöltet.
Azt, hogy hajlandóak együttműködni a többi ellenzéki párttal, később is többször megerősítették. Ehhez viszont feltételeket szabtak: legyen hiteles, legyen esélye a győzelemre és hogy az egymás javára történő visszalépés kölcsönös legyen.
Az ellenzéki tárgyalások végül nem sok eredményt hoztak, néhány momentumos jelölt azonban így, egyoldalúan is visszalépett. Előbb Csepelen Szabó Szabolcs javára, majd Fekete-Győr azt jelentette be, hogy ő maga is visszalép Budapesten V. Naszályi Márta javára (aki aztán az LMP-s Csárdi Antal javára lépett vissza). Végül
két nappal a választás előtt újabb visszalépéseket jelentettek be,
visszaléptek a DK-s Oláh Lajos és Ráczné Földi Judit, a jobbikos Kiss Attila és Mirkóczki Ádám, az együttes Vajda Zoltán, valamint az LMP társelnöke, Szél Bernadett javára. Vagyis a pártnak összesen 89 jelöltje maradt.
A kampányban aktívan részt vett a párt, főleg az interneten, emellett létrehoztak egy telekocsi appot, hogy segítsék a külföldön szavazó magyarokat, és feljelentéseik nyomán többször is megbüntették a Fideszt a plakátjaik miatt.
A választáson végül a Momentum 175 229 listás szavazatot kapott,
a 3,08%-os eredmény nem volt elég ahhoz, hogy bejussanak a parlamentbe.
Bár a parlamentbe jutás nem sikerült, az eredmény mindenképp biztató a párt számára a jövőre nézve. Egyrészt azért, mert, mint kiderült, főleg a fiatalok körében népszerűek, de nagyon sokan voksoltak rájuk a külföldre költözött magyarok között is.
A párt szerint a választás után rengetegen jelentkeztek náluk aktivistának, és azt is bejelentették, hogy országjárásra indulnak. Az is egyértelmű volt, hogy
a Momentum használta ki legjobban a kormányellenes tömegtüntetéseket:
egyrészt nagyon látványos volt a jelenlétük, rengeteg aktivistával, lufival, és még a pártprogram egyoldalas zanzáját is osztogatták, másrészt új alakulatként a tüntetők ellenzék elleni dühe a pártok közül őket érintette a legkevésbé.
Az, hogy ebből mennyire tudnak majd építkezni, legkorábban jövőre derülhet ki, az Európai Parlament-i választáson.
A cikksorozat többi része az alábbi linkeken olvasható:
Ellenzék: Hogy volt, hogy lesz?
https://fuhu.hu/a-neppartosodastol-a-partszakadasig/
https://fuhu.hu/a-nolimpiatol-a-3-szazalekig-ez-volt-a-momentum-bo-egy-eve/
https://fuhu.hu/a-parbeszed-utja-a-sulytalansagbol-a-megmaradasig/
https://fuhu.hu/a-dk-es-a-valasztas-meseje/