Kezdőlap Címkék Fekete-Győr András

Címke: Fekete-Győr András

A Momentumtól sem fogadom el

A március 9-i Európa Napon jelentette be Fekete-Győr András, hogy az ellenzéki pártszövetség közös választási listájára a Momentum két külföldön élő magyart is felvetet: a Londonban élő Csillag Tamást, aki a Momentum londoni közösségének tagja, illetve a sepsiszentgyörgyi Tomos Endrét. Ez az a kérdés, amiben a legmélyebb az egyet nem értés köztem és a Momentum között.

Sok mindenben értünk egyet, évekkel ezelőtt – kéretlenül – alapos véleményt írtam vaskos programjukról, a legtöbb részt kifejezetten helyeseltem, és kevés helyen fogalmaztam meg kifogásokat, melyek közül a határon túli magyarokkal kapcsolatos álláspontjuk volt a legfontosabb.

Három évtizede, amikor kialakult az új magyar demokrácia, konszenzussal került a köztársasági alkotmányba, hogy a magyar állam „felelősséget érez” a határon túli magyarokért, és konszenzus volt abban is, hogy a magyar államnak sokrétű kulturális és oktatási támogatással kell hozzájárulnia ahhoz, hogy magyarként élhessenek teljes életet szülőföldjükön, a határ túloldalán, és hogy mindennapos kapcsolatban állhassanak az anyaországgal.

Azt azonban, hogy közjogi értelemben a magyar állam polgárai legyenek etnikai alapon, akkoriban az Antall József vezette MDF sem tudta elképzelni, nem is beszélve a magát még liberálisnak vélő,

a Trianon-évfordulón a házelnök Szabad György elrendelte parlamenti felállás miatt az ülésteremből kivonuló, Orbán és Kövér vezette Fidesz-frakcióról.

Amikor tíz évvel később, 2010 nyarán az MSZP-frakció nagy többsége megszavazta az Országgyűlésben a kettős állampolgárságról szóló Orbán-féle törvényt, ezt bizonyára inkább gyávaságból, mint meggyőződésből tette. Mire azonban létrejött a Momentum, az ebben is 180 fokos fordulatot végrehajtó Fidesznek már sikerült olyan helyzetet teremtenie a hazai politikai közgondolkodásban, hogy a politikába bekapcsolódó fiatalok számára magától értetődő lett annak magukévá tétele, hogy a magyarság nemcsak kulturális összetartozást jelent, de közjogi-politikai közösséget is, és ebből következően a budapesti parlamentben is képviseletet kell adni a „külhoni” magyaroknak.

Nemcsak választójogot, ahogy a Fidesz bevezette és az MSZP is elfogadta, de azt is, hogy olyanok képviseljék őket a budapesti Országgyűlés tagjaiként, akik maguk sem Magyarországon élnek,

hanem kisebbségben a szomszéd országok valamelyikében, illetve vendégmunkásként, bevándorlóként bárhol másutt a világban.

Márpedig ez nem helyénvaló. A népszuverenitás elvéből az következik, hogy a törvényhozó hatalom összetételének és ezáltal

a kormányzás irányának meghatározásában azoknak legyen szavuk, akik a parlament által hozott törvények hatálya alatt, a kormányzás által meghatározott körülmények között élnek, tehát Magyarország lakosainak.

Ezért tartom ma is helyesnek, hogy a 2010-ig érvényes törvény a választójogot magyarországi lakóhelyhez kötötte. Sőt, nemcsak az nem indokolt, hogy más országokban élők részt vegyenek a magyar törvényhozás megválasztásában, de az sem, hogy etnikai illetve történeti indokok alapján állampolgárságot kapjanak a más országokban élők. Aki Székelyföldön született, és ott is – mondjuk Sepsiszentgyörgyön – él, dolgozik, tanul és állami juttatásokban részesül, az noha ugyanazon a nyelven beszél, ugyanazokat az írókat olvassa, ugyanazokat a történelmi személyiségeket tiszteli (legalább nagyobb részben), mint mi Magyarországon, nem indokolt, hogy a magyar költségvetés elosztásáról illetve a Magyarországon élők különféle jogairól és kötelezettségeiről szavazzon az országházi ülésteremben.

Tudom, hogy amikor az ellenzéki pártok a 2018-as választás előtt közös választójogi törvénytervezetben egyeztek meg, az is tartalmazta ezt a megoldást, és ezt törvényjavaslatként is benyújtotta akkor az Országgyűlésben, de ebben a DK olyannyira fenntartotta különvéleményét, hogy ezt még a frakció számára készített módosító indítványban is megfogalmaztam a soha napirendre nem vett törvényavaslathoz.

Miért ragaszkodom ennyire a letelepedés nélküli kettős állampolgárság s az ehhez kötött választójog elutasításához?

Nem a praktikus következménye miatt, nevezetesen, hogy ez többletszavazatokat jelent a Fidesz számára. Ha egyszer majd eljutunk oda, hogy a magyar társadalom többsége meg akarja dönteni az Orbán-rendszert, a szomszéd országokban és másutt élő kettős állampolgárok kisebbségének a Fideszre leadott szavazatai nem fogják ezt megakadályozni. (Kisebbségének szavazatai, hiszen többségük jó ízléssel nem él a felkínált választójoggal.)

Más okból gondolom így én is, és sokan mások is, akik ugyanígy látják ezt. Az alapkérdés, hogy a politikai közösséget nem etnikai, nem vérségi, hanem polgári alapon értelmezzük: az állam polgárai alapesetben azok, akik a határai között élnek, s ezen csak a házasodás illetve a kiköltözés esetén szabad, és mindig csak egyes személyek tekintetében eltérni. Ez a nemzetközi norma, s a határváltoztatások folyományaként más államok határai közé került nemzetiségek problémáját a demokratikus világban kisebbségi jogokkal és nem kettős állampolgársággal kezelik.

Ahol ilyesfajta (és nem költözés vagy házasodás folyományaként létrejövő) kettős állampolgárságot vezetnek be (mint egyes balkáni országokban illetve az Orosz Föderáció peremvidékein), ott ez a kialakult határok megkérdőjelezésének kifejezése, korábbi vagy tervezett fegyveres konfliktusok hírnöke.

Aki – mint a Momentum – nyugati és nem keleti mintákat követő Magyarországot szeretne, annak, ha következetes akar lenni, le kell mondania a politikai közösség és az annak képviseletét ellátó parlament etnikai alapú értelmezéséről.

Akik kivándorolnak az országból, de állampolgárként kapcsolatban maradnak a magyar állammal, azok választójoga a nemzetközi gyakorlattal összhangban maradjon meg, de aki külföldön él, az nem tudja ellátni az országgyűlési képviselő munkáját. Nem tartom ezért jó ötletnek külföldre költözöttek jelölését sem a listára.

Visszás??

A hvg.hu-n olvasom: „Bár Fekete-Győr nem fejtette ki hosszasan, a DK kapcsolata valóban visszás a határon túli magyarsággal: tulajdonképpen egyedüliként szeretnék elvenni a szavazójogukat, 2018-ban Gyurcsány Ferenc a kampányban is felhasználta a témát.”

Ezzel a saját, a szerkesztők által írott mondattal zárta a hvg.hu azt az anyagát, amelyben Fekete-Győr András Momentum-elnök egy kijelentésével szembesíti a DK-s Arató Gergely kommentárját. Fekete-Győr a következőt mondta az Azonnalinak adott nyilatkozatában: „Van olyan párt ebben a hatpárti koalícióban (…), a DK, ami nem a legjobb barátja a határon túli magyarságnak. A DK ebben engedett az ötpárti többségnek. (…) Az európaiság és az eurozónához való csatlakozás kérdésében a Jobbik tett gesztust a többség felé.”

Arató viszont a következőt írja erről a Facebook-oldalán: „Sokan kérdeztétek azt, hogy mi igaz Fekete-Győr András állításából, hogy az ellenzéki pártok megegyeztek abban, hogy támogatják a határon túli magyarok szavazati jogát, és erre az ötpárti többség kényszerítette rá a DK-t.

Mivel én vezetem a közös programot előkészítő hatpárti bizottság munkáját, határozottan állíthatom, hogy a közös ellenzéki programalkotó tárgyalásokon nem született ilyen döntés, kicsit csodálkozunk, hogy honnan vette ezt Fekete-Győr András. (…)

Abban is téved Fekete Győr András, hogy a DK nem barátja a határon túli magyaroknak. Továbbra is azt valljuk, hogy a segíteni kell a határon túli magyarokat abban, hogy a szülőföldjükön boldoguljanak, ezt a DK programja is rögzíti. A közös kormányzás alapelveinek a nemzetre vonatkozó szövegére éppen a DK tett javaslatot. A szavazati jog kérdésével ez a közösen elfogadott dokumentum nem foglalkozik.”

Arató Gergelytől eltérően én persze nem tudom, hogy mi és hogyan történt a hat pártnak az alapelvekről szóló tárgyalásain, sőt Fekete-Győrtől eltérően engem nem is tájékoztatott erről senki, csak a közreadott dokumentumot olvastam, és abban valóban nincs szó a határon túliak szavazati jogáról, mint ahogy egyébként az euró bevezetéséről sem.

Engem elsősorban az zavar, hogy a hvg.hu szerkesztősége minősíti „visszásnak” a DK kapcsolatát „a határon túli magyarsággal”, így általában, és nem annak szervezeteivel, illetve Fekete-Győrnek az a véleménye, hogy a DK „nem a legjobb barátja a határon túli magyarságnak”.

Én, aki kezdettől fogva elleneztem, hogy az Orbán-kormányok közjogi köteléket hoztak létre a szomszéd országokban élő magyar személyek és a magyar állam között előbb a státustörvénnyel, majd az állampolgársággal és a szavazati joggal, nem fogadom el, hogy kevésbé lennék barátja a határon túl élő magyaroknak, mint Orbán Viktor vagy Kövér László. Ők a kisebbségben élő magyarokat kihasználják a maguk politikai céljainak tárgyaként, míg én SZDSZ-es képviselőként is annak voltam, és a DK-ban is annak vagyok részese, hogy a magyar állam és a magyar társadalom támogassa anyanyelvű oktatásukat, kulturális életüket, amitől ők egy másik, szomszédos államban is magyarokként élhetnek teljes életet.

Nem fogadom el, hogy valaki a közjogi kötelék helyeslését tekintse a kisebbségben élő magyarokhoz fűződő „barátság” kritériumának.

Tudom, azok a kisebbségi magyar politikusok, akik politikájukat a Fideszéhez kötötték, ezt gondolják, más kisebbségi magyar politikusok azonban nem, s számosan kifejezetten szerencsétlennek tartják ezt, nem is veszik fel a magyar állampolgárságot, nem vesznek részt a magyarországi választásokon, miközben elismerten elkötelezett harcosai a kisebbségi magyar közösségek ügyének.

A Momemtumot létrehozó barátaink azzal a törekvéssel léptek be a politikába, hogy olyan demokrácia legyen Magyarországon is, mint amilyet Nyugaton látunk.

Egyetértek ezzel a törekvéssel, engem is ez vezet a politikában. Abban a nyugati világban, amelyet ők követendő példának tekintenek, mint ahogy én is, vannak kisebb és nagyobb létszámú „határon túli” kisebbségek, szabad nyelvhasználattal, anyanyelvi oktatással és kulturális intézményekkel, de ott nem ismerik az „anyaországhoz” fűződő közjogi köteléket.

Kár, hogy ebben a kérdésben a Fidesz 2004 óta képviselt, a Patrubány Miklós-féle Magyarok Világszövetségétől átvett álláspontját követi az ellenzéki pártok többsége, s nem azt a gyakorlatot helyesli, mely a nyugati demokráciákban általános.

Kár volt

Amikor az unokám oltást kap, pontosan tudja, hogy utána kap egy szép matricát a doktor bácsitól. Így csinálja minden okos doktor bácsi. Egy kisgyereknek nem kell tudnia, hogy érdemes vállalni a fájdalmas szúrást. Egy kisgyereknek nem. Egy felnőtt embernek viszont igen.

Ha egy kormány, vagy akár egy ellenzéki politikus felnőttnek tekinti, felnőttként kezeli az ország polgárait, akkor nem juthat eszébe, hogy bármiképpen megjutalmazza a felnőtt embereket azért, hogy hagyják magukat beoltani. Tudom, az Orbán vagy Trump féle politikusok nem tekintik felnőttnek a választókat, és mindenféle zöldséggel etetik őket. A demokrata politikusok ezt nem tehetik. Az oltás elsősorban magának az egyénnek érdeke, de a társadalom egészének is. Felnőtt embert százezer forintos jutalommal ösztönözni arra, hogy oltassa be magát, képtelen gondolat.

Van rá pénz, mondja Fekete-Győr András, és arra hivatkozik, hogy mennyit költ a kormány a Belgrád-Budapest vasútvonalra, és hogy mennyi pénzt kapunk az Uniótól az újjáépítési program keretében. A „van rá pénz” mondatot nap, mint nap halljuk ellenzéki politikus barátainktól, amikor különféle követeléseiket a kormánnyal szemben előadják.

Akármennyi pénzt szór el a kormány helytelen célokra, ez nem érv arra, hogy felelős politikusnak ne kelljen minden forint javasolt elköltésével kapcsolatban megvizsgálnia: tényleg helyes-e ennek a költésnek az érdekében adót szedni, hitelt felvenni. Mert amit az Unió az újjáépítési program keretében úgymond ingyen ad nekünk, azt is valahol valaki befizeti adóban, illetve felvesz rá hitelt, amit vissza kell fizetni valahol valaki adójából. A pénzteremtés akkor és annyiban nem jár kockázattal, ha vannak kihasználatlan és ugyanakkor piacképes termékeket gyártó kapacitások a gazdaságban, amelyeket a pénzteremtő hitelekkel kihasználhatóvá tesznek. De ha a pénzteremtés túllép ezen a mértéken, akkor baj lesz belőle.

Azt hallom politikusoktól, hogy megdőlt az a korábbi közgazdasági hiedelem, hogy nincs ingyenleves. A jegybankok teremthetnek pénzt, amit el lehet költeni. Igen, de utána azt valahol valakinek vissza kell fizetni. A meggondolatlan hitelpénz-kibocsátásból lett a 2008-as pénzügyi világválság. A pénzteremtésnek van kockázata, és csak akkor nem okoz bajt, ha elég gyors gazdasági növekedés biztosít fedezetet a bővülő hitelkibocsátásra.

Az is hamis érv, hogy az ajándékpénzt majd elköltik, és abból is fogyasztás lesz, és az termelést és foglalkoztatást generál. Ez vagy így lesz, vagy nem. Ha például külföldön költik el az ajándékpénzt, akkor a mi országunkban nem generál termelést és foglalkoztatást.

Ne legyen félreértés: amikor a legtöbb európai ország átvállalja a járvány miatt leállásra kényszerülő vállalkozások bérkifizetéseinek 70-80 százalékát, akkor helyesen jár el, és az Orbán-kormány helytelenül teszi, hogy nem csinálja ezt. Ez is pénzkibocsátás adósságból, amit a jelenlegi különleges helyzet indokol.

Fekete-Győr ötlete azonban más. Nem munkahelyek átmentését szolgálja, mint a Kurzarbeit-típusú bérátvállalás, hanem az oltás elfogadásának jutalmazását. Hangzatos ötlet, de helytelen. Lejáratja a Momentumot és magát Fekete-Győrt. Kár volt. Sokan sokat várunk a Momentumtól, kár szertefoszlatni a reményeinket.

Meg vagyok sértve

Igen, sért, ahogy Fekete-Győr András – miután előzőleg a fejtetőre állított Gyurcsány-plakáttal fényképeztette magát a Balatonőszöd táblánál – elégedetten bejelentette, hogy Gyurcsány Ferenc azt közölte vele, hogy nem kíván a 2022-ben alakuló új kormány tagja lenni. (Nem volt ebben semmi meglepő, hiszen Gyurcsány ezt már a 2018-as választás előtt is mondta.)

Ezt követően pedig Márki-Zay Péter fejezte ki örömét, hogy Fekete-Győr szerint Gyurcsány ezt mondta, mert szerinte ez nagyban javította az ellenzék győzelmi esélyeit. Senkinek nem kell ugyanis attól félnie, hogy ha az ellenzéki jelöltekre szavaz, azzal Gyurcsányt „hozza vissza”.
Igen, sért, és nemcsak azért, mert a DK tagja vagyok. Persze, azért is.

Nem tudok róla, hogy bárki mással kapcsolatban akár Fekete-Győr, akár Márki-Zay arról elmélkedne, hogy ne legyen szerepe a feltételezett 2022-es kormányban. Se rasszista jobbikosokkall, se euroszkeptikus LMP-sekkel kapcsolatban.

Ami mármost a jobbikosokat illeti, Jakab Péter pártelnök az Egyenes Beszédben nyilatkozott elégedetten Gyurcsány kijelentéséről a következőképpen:
Én ezen a pártelnöki találkozón azt is világossá tettem, hogy a Jobbik csak egy olyan kormánynak lesz a tagja 2022 után, amelyik vállalja, hogy egy olyan Magyarországért fog küzdeni, amely jobb, mint az elmúlt harminc év valamennyi kormányzata alatti Magyarország. Ez azt jelenti, hogy ennek a kormánynak deklaráltan vállalnia kell, hogy úgy váltja le az Orbán-rendszert, hogy közben nem hozza vissza a 2010 előtti világot. Magyarán, ennek a kormánynak történelmi felelőssége lesz vállalni azt, hogy véget vet a lopásnak, a korrupciónak, és annak a tolvaj politikának, ami harminc év alatt Magyarországot Európa szegényházává tette. És, bocsánat, ebből a szempontból egyébként nagyon konstruktív, és gesztusértékű az, hogy Gyurcsány Ferenc valóban bejelentette, hogy nem lesz a kormány tagja.”
Nos, engem, aki abból az elmúlt harminc évből abban a húsz évben, amikor az utóbbi tíztől eltérően demokrácia volt Magyarországon, nyolc évig országgyűlési képviselő voltam, és összeférhetetlenségi törvényt sikerült kiharcolnom, és pártfinanszírozási törvényt is benyújtottam az Országgyűlésben, és

támogattam, amikor miniszterelnökként Gyurcsány próbálkozott az összeférhetetlenségi törvény szigorításával, merthogy ő saját pártjával szemben is fellépett a közélet megtisztításáért, bizony sért, ha őt hozzák összefüggésbe azzal, ami abban a húsz évben rossz volt, és hallgatnak arról, amit ez ellen tett.

A „harminc év” szóhasználattal a demokratikus húsz és az önkényuralmi tíz év összemosását pedig hamisításnak tartom.
Persze nem az a fontos, hogy engem ez sért. Az a fontos, hogy nem értek egyet ezekkel a ki- és bejelentésekkel. Azért nem értek egyet, mert azt tekintik a fő kérdésnek, hogy Gyurcsány benne lesz-e a feltételezett 2022-es kormányban, vagy sem, és nem azt, hogy mi lesz a feltételezett 2022-es kormány programja, mit fog kezdeni az országgal. A hat ellenzéki párt amellett, hogy megegyezett abban, hogy 106 választókerületben egy-egy közös jelöltet állít, megegyezett abban is, hogy közös választási programjuk lesz.

Vajon mi lesz ebben a közös programban, és mi nem lesz benne?

Aki ezt az oldalt olvassa, azt aligha lepem meg azzal, hogy én egyelőre nem tudom ezt a közös programot elképzelni. Nem tudom elképzelni, hogy hogyan lehet olyan programot készíteni, amelyben a határozottan Európa-párti DK és Momentum az euroszkeptikus LMP-vel és Jobbikkal meg tud egyezni. Hacsak olyan közös programban nem egyeznek meg, amelyben félreteszik ezeket az alapkérdéseket, és ugyanakkor mindenkinek mindent megígérnek, és amelynek alapján biztosan nem lehet az országot kormányozni. Tartok tőle, hogy valami ilyesmi történik.
Gyurcsány maga tett rendet ezekkel a ki- és bejelentésekkel kapcsolatban. Idézem, amit a Facebookon írt:

Nem elég győzni. Utána sikeresen kormányozni kell. A sikeres kormányzásnak sok feltétele van. Az egyik, hogy a kormány mögött erős, egységes, felelős frakciók, pártok álljanak. Tapasztaltam, hogy mihez vezet ennek hiánya.

Azt szeretném, ha az európai demokraták sikeres kormányt alakítanának és vezetnének a következő választás után. Abban látom dolgomat, hogy a Demokratikus Koalíció pártként és frakcióként erős, stabil hátországot teremtsen egy ilyen kormánynak. Vezetni szeretném ezt a pártot, és frakciónkat.”
Nem mindenben értek egyet mostanában Gyurcsánnyal, de ebben nagyon. Mármint abban, hogy egy feltételezett választási siker esetén (hogy ez a feltételezés mennyire megalapozott, azt most félreteszem) az az igazi kérdés, hogy hogyan lehet utána kormányozni. Hogyan tud kormányozni egy olyan pártszövetség, amelyben ennyire különböző politikai felfogások vannak jelen. Én is eltöltöttem négy évet egy parlamenti kormánytöbbség egyik országgyűlési képviselőjeként, és tudom, milyen nehéz volt a koalíciós együttműködés, holott az MSZP-t és az SZDSZ-t nem választotta el olyan világnézeti szakadék, mint az elképzelt 2022-es koalíció részvevőit.

Ahhoz, hogy ez a dolog egyáltalán működhessen, nélkülözhetetlen a DK-elnök Gyurcsány meghatározó szerepe.

Ahhoz, amit Gyurcsánytól idéztem, hozzá kell tenni még valamit. Ha netán az ellenzéki szövetség megnyerné a választást, nemcsak kormányozni kellene, hanem a demokratikus rendszert is újjá kellene építeni. Én nem látom, hogy az újjáépítendő demokratikus rendszer alapkérdéseit illetően ez az egyetértés meglenne. A DK-sok – maga Gyurcsány is – „európai demokratákként” szeretik jellemezni az ellenzéket, mások – legtöbbször az MSZP-s Kunhalmi Ágnes – szívesen beszélnek „köztársaságpárti” ellenzékről. Vajon beleértik-e ebbe az LMP-t, amely – a nagy nyugat-európai zöld pártoktól eltérően – szemben áll az Európai Unió fejlődési irányával, amelyet a DK és a Momentum támogat, vagy azt a Jobbikot, amely számos tekintetben ma is megkérdőjelezi a második világháború utáni Európa legfontosabb jogállami normáit, ahogy a Fidesz is? Még egy mondatot idézek Jakab Péter Jobbik-elnök interjújából: „A belpesti kávéházakban lehet, hogy az a fontos, hogy legyen szivárványos lobogó egy városházán, de általában akkor, amikor hónapról-hónapra nő a munkanélküliek száma, és egzisztenciák kerülnek veszélybe, és jön a tanévkezdés, és az ember azt sem tudja, hogy miből vásárolja meg a tanszereket, akkor a legkevésbé sem az foglalkoztatja az embereket, hogy most egy városházán van-e szivárványos lobogó, avagy sem.

Akik elvitatják a melegek igényét a jogegyenlőségre, akik nem ismerik el, hogy a fogvatartottaknak is vannak emberi jogaik, akik ellenségnek tekintik a menekülteket, azokat aligha lehet beleérteni a „köztársaságpárti ellenzékbe”, az „európai demokraták” közé, s azokkal nehéz lenne együtt újjáépíteni a jogállamot.

Vidéken a legerősebb ellenzék

A Momentum Mozgalom október 19-20-án tartott önkormányzati kongresszust a párt első megválasztott polgármestereinek és képviselőinek Várgesztesen.

 

Fekete-Győr András, a párt elnöke értékelte az elmúlt két választást és a Momentum erősödését is:

A Momentum számára az EP-választások tétje a túlélés volt, de túlélés helyett az ország harmadik legerősebb pártjává váltunk. Az önkormányzati választás tétje pedig az volt, hogy képesek vagyunk-e hosszú távra berendezkedni Magyarország politikai életében. Ez sikerült: a Momentum visszavonhatatlanul országos politikai közösséggé vált. Ezt mutatja az is, hogy a vidék Magyarországa az ellenzéki pártok közül a Momentumot támogatta a legtöbb szavazattal.

A következő időszak önkormányzati munkájáról

Magyarország számtalan települése október 13-án kapott egy esélyt arra, hogy helyben a politika végre a becsületről, az alázatról, a tisztességről szóljon. A Momentum polgármesterei és képviselői éppen ezért az átláthatóság őrei lesznek, a korrupcióval szemben pedig zéró toleranciát kell tanúsítaniuk, pártszínektől függetlenül.

“Baranyi Krisztina korrupcióellenes munkájának példája álljon előttetek, amikor önkormányzati képviselőként, alpolgármesterként közszolgálatot vállaltok” – emelte ki a pártelnök a megválasztott IX. kerületi polgármester munkásságát, aki egy kerekasztal-beszélgetés keretében szintén részt vett az eseményen.

A  klímavédelemről

“A mi generációnk felelőssége a Földünk, a környezetünk védelme. Minket a klímaváltozás napról napra, óráról órára, percről percre jobban érint. Ezért arra kérek minden momentumos képviselőt és polgármestert, hogy minden önkormányzatban, ahol csak lehet, vállalják a helyi környezet védelmével járó felelősséget. Hiszen nálunk jobban senki nem érzi át, hogy a jövőnk a tét.”

A 2022-es választásokról

9 éves letargia után a változást akaró emberek most először nézhetnek reménnyel a jövőbe. 30 évvel a rendszerváltás után megkaptuk a lehetőséget, hogy azt 2022-ben ténylegesen be is fejezzük – ebben pedig a Momentum-generációnak, vagyis a rendszerváltás környékén született nemzedéknek kell élen járnia.

De korai még a 2022-es együttműködés formáját kitalálni, mert először az önkormányzatokban kell  bizonyítanunk. 2022-ben csak akkor van esélyünk a győzelemre, ha minden figyelmünket és erőnket a főváros, a felszabadított megyei jogú és nagyobb városok kormányzására, felvirágoztatására, megtisztítására fordítjuk.

2022-ben az lesz a feladatunk, hogy a magyar államot, a magyar médiát és a magyar gazdaságot megszabadítsuk a Fidesztől – ehhez pedig először a helyi önkormányzatokat, a helyi médiát és a helyi gazdaságot kell felszabadítanunk.

Kis győzelem is győzelem

A Momentum Mozgalom nevében Fekete-Győr András kifogással élt a kőbányai Választási Bizottságnál, mivel 2019. szeptember 2-án a helyi Fekete István Általános iskolában Dr. Mátrai Gábor jelenlegi fideszes önkormányzati képviselő és Molnár Róbert, fideszes képviselőjelölt részt vettek a tanévnyitón és beszédet is mondtak a gyerekeknek. 

Dr. Mátrai Gábor az eseményről Facebook bejegyzést is írt, amelyben tájékoztatta az Újhegyieket, hogy látogatást tett az általános iskolában, ahol is beszédben bátorította a gyermekeket tanulásra, sok sikert kívánva nekik. Azzal, hogy Mátrai és Molnár tanítási időben, iskolai ünnepség keretén belül találkozott iskolás gyerekekkel, a hivatalos önkormányzati választás kampány ideje alatt és erről Facebook posztot is megjelentetett, tehát kampányolásra használta fel a gyerekeket, megsértette a köznevelési törvény pártpolitizálást tiltó rendelkezését.

Ezt a kifogást a Kőbányai Helyi Választási Iroda befogadta, majd határozatában megjelölte, hogy dr. Mátrai Gábor valóban megsértette a törvényt, mivel az eseményről készített Facebook posztban nem úgy hivatkozott magára, mint az iskola intézményi tanácsának az elnöke, hanem mint önkormányzati képviselő. Ezzel pedig a választókat befolyásoló, kampányban felhasználható tartalmat hozott létre.

Tehát gyakorlatilag megvalósította a politikai pedofília fogalmát.

Molnár Róbert tevékenységét a benyújtott kifogás alapján nem marasztalták el, mivel abban nem szerepelt semmilyen nyilvános bizonyítéka annak, hogy akár beszédében, akár későbbi kommunikációjában képviselőjelölti mivoltát emelte volna ki.

A Választási Bizottság kötelezte dr. Mátrai Gábort, hogy mellőzzön minden további ilyen jellegű jogsértést és távolítsa el a Facebook oldaláról a bejegyzést a mellé feltöltött képekkel együtt – ez utóbbi meg is történt.

Tüntetés miatt börtönbe zárhatnak ellenzéki politikusokat?

Nem csak Észak-Koreában, hanem itt nálunk is. A jelek szerint újabb fontos lépést tehet a hatalom az illiberális diktatúra kiépítésében. Az ügyészség most a Momentum elnökét fenyegeti egytől öt évig terjedő börtönbüntetéssel.

Fekete-Győr Andrást hivatalos személy elleni erőszakkal vádolják és már ki is hallgatták, amiért állítólag füstbombát dobott tavaly december 13-án a Kossuth Lajos téren, a Parlament főlépcsőjénél az épület védelmére felsorakozott rendőrökre egy tüntetésen.

Ezzel a hatóság szerint akadályozta a rendőri intézkedést, mivel a füst a sorfalban lévő rendőrök látását és légzését zavarta. Fekete-Győr András a gyanúsítás ellen panasszal élt, vallomást nem tett.

A Központi Nyomozó Főügyészség közleménye szerint a gyanúsításban megjelölt bűncselekmény büntetési tétele egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.

Fekete-Győr András januárban azt nyilatkozta:

“az a politikai rendszer, ami nem hajlandó tárgyalni, ami csak az erő nyelvén ért, az ne lepődjön meg, ha az emberek visszatámadnak. A felelősség azokat terheli, akik a rendőrsorfal mögé bújva belekényszerítik az embereket abba, hogy csak elzavarni lehessen őket. A felelősség tehát Orbán Viktort és kormányát terheli az utcai ellenállás minden pillanatáért.”

Azt is hangsúlyozta, hogy a tüntetésen egy veszélytelen, játékboltban kapható füstképzőt dobott el, miután a rendőrök felszólítás nélkül lőtték a könnygázt fiatalok és idősek arcába.

“Természetesen semmilyen olyan eszközt nem használtam, ami sérülést tudna okozni. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem akartam senkinek sem ártani, a rendőrökért is tüntettem. Politikai véleményt nyilvánítottam ki, sok ezer emberrel közösen.”

Fekete-Győr András ma a Facebook-oldalán ezt írta:

“….a decemberi rabszolgatörvény elleni tüntetésen valóban a rendőrsorfal mögé dobtam egy játékboltban kapható, ártalmatlan füstszórót, ami szerintük néhány rendőrt akadályozhatott a tisztán látásban. Sérülés természetesen nem történt. Emiatt hivatalos személy elleni erőszakkal gyanúsítanak, amit egytől öt évig terjedő börtönbüntetéssel büntethetnek.

Az Ügyészség akkor azonban félrenéz, amikor az EU-s pénzeket ellopják, 50 milliós Mercedeseket, vadászházakat, milliárdos luxusjachtokat vesznek belőle.”

Szóval most Fekete-Győr András a soros, pár napja meg Gulyás Mártont zárták egy hétvégére fogdába. Őt is bűncselekménnyel vádolják, mert tüntetni mert a Városliget lerombolása ellen.

Az ezek szerint teljesen rendben van, ha a hatóság könnygázzal és vízágyúval oszlat tüntetőket, ha az MTVA-székház biztonsági őrei parlamenti képviselőket vernek és dobnak ki, a tüntetők viszont már azért is büntethetők, ha lelépnek a járdáról.

Momentum: LMP, Jobbik – egyelőre nem

Nem a liberálisokat, hanem az Európa-pártiakat választotta a Momentum, amikor belépett a Verhofstadt-féle pártcsaládba – mondta Fekete-Győr András. A Momentum egyelőre nem működik együtt az LMP-vel és a Jobbikkal. A Stop Orbán autós plakát úton van Magyarországra.

Délután lépi át az osztrák-magyar határt az a furgonra szerelt mozgóplakát, amely Guy Verhofstadt, az európai liberális pártcsalád (ALDE) vezetője szervezésében hívja fel a figyelmet a magyarországi korrupcióra.

A mozgóplakát délután érkezik Felcsútra, Orbán Viktor házához és a stadionhoz, majd bejárnak vele sok hazai települést, végül hétfőn visszakerül Ausztriába. A plakát a

„Kezdetben csak a pénzünkre utazott, most Európa egysége a tét”

feliratot hirdeti.

A volt belga miniszterelnök által készíttetett mobil plakátot a Momentum hozza Magyarországra. Az a párt, amely egy hete belépett az ALDE-ba. Ezzel a Momentum nem a liberálisokat, hanem az Európa-pártiakat választotta – mondta a Független Hírügynökségnek Fekete-Győr András. Guy Verhofstadt a leghangosabban áll ki Magyarország mellett – fűzte hozzá.

Fekete-Győr, Verhofstadt, Cseh Katalin, Berg Dániel. Forrás: Facebook

Jövő májusban soha nem látott téttel járó európai parlamenti választás lesz, amelyben

a gyenge, széthúzó Európát és az erős, összetartó Európát akarók

csapnak össze, s ebben az ALDE, valamint Emmanuel Macron francia elnök jelenleg pártcsoporton kívüli erője képviseli az utóbbiakat – fogalmazott Fekete-Győr.

A Momentum vezetője is átalakulást vár az EP-választás nyomán, de éppen fordítottját annak, amiben a Fidesz reménykedik. ő abban bízik, hogy a Néppártból és a szocialista pártcsaládból is lesznek kilépők, akik csatlakoznak az ALDE-hoz, vagy utóbbival közösen alakul egy új Európa-párti erőcsoport.

A Momentum belépése az ALDE-ba hatással lesz az itthoni együttműködésekre is. Hónapokkal ezelőtt a „XXI. századi pártok” összefogását szorgalmazták az LMP-ben és a Momentumban is, nem zárva ki a közösködést a Jobbikkal se.

Ennek most, úgy tűnik, vége. Fekete-Győr is úgy fogalmaz, hogy a Hadházy Ákos és Szél Bernadett kilépése utáni LMP-ről

„mi se tudjuk, eszik vagy isszák, egyelőre nincs miről beszélni”.

Aggodalommal figyelik, mi zajlik Ungár Péter és Schmidt Mária körül. Az LMP-t elhagyott két korábbi vezetővel viszont kitűnő a kapcsolatuk.

A Jobbikot is nehéz hová tenniük,

turulból szélkakassá válni nem politikai orientáció

– fogalmaz Fekete-Győr. Nem tudjuk, mi a véleményük jogállamról, demokráciáról – mondta.

A jövőről a pártelnök azt mondta, hogy az EP-választáson egyedül indul a Momentum, az őszi önkormányzati választáson viszont bárkivel kész együttműködni leváltani a Fideszt.

A Momentum is demonstrál, de nem ad szónokot

2

A Momentum Elnöksége azért döntött amellett, hogy szónokot nem delegál, de résztvevőként jelen lesz a vasárnapi ellenzéki tüntetésen, mert súlyosan rontja a megmozdulás hitelességét és csökkenti a résztvevők számát, hogy pártpolitikai rendezvény lett belőle. Fekete-Győr András a Független Hírügynökségnek azt is elmondta, lehetett volna több tízezres demonstráció is, így azonban csak egy-kétezer ember megy majd el.

 „Mi is felmentünk volna a színpadra, ha egy olyan megmozdulást szerveztek volna, amelyen minden párt, valamint az elmúlt hónapokban országos ismertségre szert tett hiteles civil politikusok el tudnák mondai a véleményüket Európáról” – szögezte le portálunknak a pártelnök. Kérdésünkre olyan személyek nevét sorolta, mint Márki-Zay Péter, Hadházy Ákos vagy Homonnay Gergely.

Ebben az esetben nem baloldali (párt)tüntetés lenne, s nem egy-két ezren vennének részt rajta, hanem több tízezren. Az emberek ugyanis nem szeretik a pártpolitikát. Kérdésünkre, hogy nem tartanak-e attól, hogy ismét az ellenzéki együttműködés kerékkötőjeként fogják őket feltüntetni amiatt, hogy nem adnak szónokot a megmozdulásra, leszögezte:

az ügy a  fontos, annak pedig sokat árt, hogy pártrendezvény lesz a tüntetésből.

Pedig a demonstrációt kiváltó ügy pártokon felül áll, egyik párt sem sajátíthatja ki. Éppen ezért a Momentum vezetői – akik egyébként csütörtökön sokat beszélgettek politikától független szereplőkkel –  nem szerettek volna maguk is demonstrációt szervezni, mondta a pártelnök. Tárgyaltak a tüntetés szervezőivel is, de végül a fenti álláspontot alakították ki.

Vasárnap egy három párti – MSZP, Párbeszéd, DK –  közös tüntetés lesz a Bem József téren. Az időpont 16 óra.

Trump, Fekete-Győr, Vona, meg a többiek

Próbálok megbarátkozni a XXI. századi pártok kifejezéssel, de egyelőre sehogy sem megy. Nem tudom kitől származik az ötlet, valamikor még az április 8-i választások előtt hangzott el, talán az LMP részéről, de ez egyáltalán nem biztos. Aztán az idő valahogy kivégezte ezt a terminus technikust, legalább is ezt hittem. De mostanság újra felbukkant, most viszont határozottan az LMP részéről.

Annyi magyarázattal persze tartozom, hogy elmondjam, mi a bajom a XXI. századi pártok frazeológiájával, miért akadok fenn pont ezen. Annyi minden érthetetlen és értelmetlen dolog történik a magyar politikai életben, ebben akár lehetne is valamennyi ráció.  De nincs. A bajom egyébként éppen a meghatározás kirekesztő jellegével van; valójában nem összegyűjteni akarja az azonos gondolati hullámhosszon, vagy az egymáshoz ideológiailag közel álló pártokat, hanem kizárni akar. Kizárni azokat, akik – szerintük – így, vagy úgy alkalmatlanok az partnerségre. Az LMP – most nem megyünk bele ismét a párt mozgásának értelmezésébe, megfejtésébe -, megalakulása óta a magányos formációt deklarálta, nem akart hasonulni sem a Fideszhez, sem az akkor még nagy MSZP-hez sem, abban a hitben élt, hogy az öko-párt jelleg nem csak arra lesz elegendő, hogy becsússzon a parlamentbe, hanem képes lesz nagy és erős formációvá válni. Nem tudott. Még akkor sem, ha ma előszeretettel hangsúlyozzák a párt prominensei, hogy az ellenzékből ők voltak az egyetlenek, akik növelni tudták szavazóik táborát.

Nem szívesen venném el ezt az örömet az LMP-től; fontos, hogy a kudarcban is megtaláljuk a továbblépés lehetőségét.  Az LMP azonban nem találta meg, sőt azóta olyan híreket produkál önmagáról, amelyek egyre lejjebb viszik a népszerűségét. A belső háborúk okozta deficit hozhatta elő újra a XXI. századi kifejezést, pontosan annak felmérése, hogy egyedül nem lesznek képesek feljebb kapaszkodni, pedig már közeledik az EP, de főként a jövő őszi önkormányzati választás. Vagyis: partnerre van szükség, hiába mondatott ki annak idején – kongresszusi szinten -, hogy ők márpedig nem kérnek a partnerekből, bárki is akarna hozzájuk dörgölőzni. Így kerültek elő az e századi pártok, de ugye nem teljes mértékben. Mert ebbe a kategóriába tartozna a Demokratikus Koalíció, de Gyurcsány sehogy sem fér bele az elképzelésekbe, és persze ide sorolandó a Párbeszéd is, de az viszont éppen az LMP-ből szakadt ki, ráadásul Karácsony más szempontból is szakadárnak számít; odaadta nevét, testét az MSZP-nek.

Maradt még a Jobbik és a Momentum. Hogy miért pont ez a kettő, azt ne tőlem kérdezzék; nehéz őket egy kaptafára felhúzni; az egyik parlamenti párt, a másik nem, az egyik még cipeli magéval a szélsőjobb billogot, a másikról meg nem tudunk biztosat mondani. Vagyis a Momentumot ma változatlanul nem tudjuk pontosan meghatározni, hol is áll ideológiailag. Egy biztos: ellenzéki pártként határozza meg önmagát, amit azért fontos tudni, mert elnöke a Fideszből indult, és sokan nem tudják – nem tudjuk -, hogy ténylegesen el is távolodott tőle, vagy – netán – ma is rendelkezik szabad vegyértékekkel a kormánypárt felé.

Jómagam a Momentum mibenlétéről rendelkezem a legkevesebb információval; azt a markáns, akciókész pártot, amely alapján még a parlamenti küszöb felett csapatként tételeztem, elsodorta az idő. A Momentum is, fiatal kora ellenér – vagy ha így tetszik: XXI: századi léte dacára – átélt már néhány válságot, választott magának régi-új vezetőt, és egyelőre keresi az utat, merre van esélye a növekedésre. Képviselő azt mondják: az ősszel indulnak be igazán, de hogy ez mit jelent, arról nincsenek hírek. Korábban, úgy tűnt, a Fidesz pici óvó tekintetű figyelmet fordít a fiatalokra, hiszen Fekete Győrben többen is Orbán Viktor stílusát és utódát vélték felfedezni, azóta azonban a Momentum elnökéből elillant a kihívó szerep, így aztán a Fidesz sem tartotta fontosnak, még egy könnyű karaktergyilkosságra sem.

Hogy az LMP, a Momentum XXI. századi létén kívül mit lát még a Momentumban, azt nem tudjuk. A társelnök Keresztes László Lóránt szerint folynak a tárgyalások, csak éppen a Momentum részéről nem érkezett megerősítés. Így aztán nem tudjuk, hogy valóban folynak-e megbeszélések a színfalak mögött, vagy sem, de talán nem is a lényeg. Sokkal inkább az, hogy mit keres a Momentum a Jobbik mellett. Mert igaz ugyan, hogy nem tudtuk igazában sehova besorolni őket, azt azonban biztonsággal állítottuk volna, hogy a Jobbikhoz nem sodródhat a Momentum. Sem karakterében, sem az eddig megismert mozgalmaik, illetve az elhangzott szerepléseik alapján nem gondoltuk volna ezt a két pártot összeilleszthetőnek.

Az LMP folyamatosan beszél erről az új konstrukcióról, a Jobbik is hamarosan – a látszat szerint – megnyitja kapuit, a Momentum azonban hallgat. Hozzánk legalább is nem jutottak el a homályt eloszlató hírek. Egy biztos: amennyit tudunk a Momentumról, azok alapján nehezen elképzelhető ez a frigy. A politika azonban nem a mi elképzeléseink szerint zajlik, a rendszerváltás óta sok olyan dolog történt, amit nem csak mi, maguk a későbbi szereplők is kizártak a lehetőségek közül. Legyünk tehát óvatosak a jövendölésben, és még akkor is legyünk azok, ha – ma így látszik – ebből az összefogásból a Momentum semmilyen profitot nem könyvelhetne el. Nem, hiszen egyelőre mind a két partner – a Jobbik, az LMP – csak mínuszokat gyűjtött a választások óta, ráadásul a Jobbik változatlanul cipeli magán azokat a kérdőjeleket, amelyeket a Vona-féle irányváltás vetett fel.

Szóval meglehet: a Jobbik, az LMP és a Momentum is XXI. századi párt. És akkor? Mondhatnám: na és?

Trump is a XXI. században lett az Egyesült Államok elnöke.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK