Kezdőlap Címkék Momentum

Címke: momentum

Miféle előválasztás

Sosem értettem egyet az előválasztás ötletével. Amikor még volt Népszabadság, ezt meg is írtam benne. Azért nem tetszett, mert az előválasztást egy párt politikusai közötti belső versengésre találták ki, és ami nálunk folyik, az nem ez. Ebből mindenféle zavar következhet.

Kétségtelen, hogy ettől még lehet előnye is a dolognak, és szemlátomást van is. Már a 2019-es önkormányzati választáson is egyfajta lendületet adott az ellenzéki kampánynak az előválasztás, és ez bizonyára hozzájárult mind Karácsony Gergely, mint Baranyi Krisztina győzelméhez, és az ellenzéki szövetség összeszokásához.

Pár napja érdekes vitát láttam az ATV A nap híre címűműsorában. (Hol másutt?) A miniszterelnök-jelöltekről volt szó, és az egyik meghívott, Kerpel Fronius Gábor momentumos főpolgármester-helyettes szóvá tette: „… amit én hiányolok Jakab Péternek a mondataiból azok mellett a valóban karcos állásfoglalások mellett, amiket tesz, az pontosan az, amit a Momentum miniszterelnök-jelöltje ennek az előválasztási kampánynak a lényegeként fogalmazott meg, hogy beszéljünk arról, hogy mi történik itt majd ebben az országban 2022-ben. És Jakab Péter erről nem beszél. Soha, egyetlen kijelentést nem tesz arról, hogy mit is tenne a Jobbik ezzel az országgal 2022 után. ”Teljesen igaza van.

A Jobbik részéről jelen levő Brenner Koloman azzal válaszolt erre, hogy közös lesz a program, és ők nem állnak elő külön programmal.

Bizony, a Momentum és személy szerint Fekete-Győr András az előválasztást kezdettől fogva nem személyek, hanem politikák közötti választásként kezeli. Aki valaha is figyelemmel kísérte a klasszikus példát, az amerikai elnökválasztást megelőző előválasztást, az tudja, hogy

az amerikai előválasztás teljesen a politikák közötti választásról szól. Így van ez másutt is, mint Franciaországban vagy Olaszországban, amikor néha valamelyik párt vagy pártszövetség előválasztást tart. Ahány induló, annyiféle politikai álláspont.

Nálunk viszont a legtöbbször úgy fogalmazzák meg az előválasztás célját, hogy azt a jelöltet keresik, akinek a legnagyobb esélye van a Fidesszel szemben, és kerülik azt, hogy a jelöltek közötti politikai különbségekről, politikai irányokról beszéljenek.

Maguk a jelöltek többnyire kifejezetten kerülik saját pártjuk politikájának azokat az elemeit, amelyekkel más pártok szavazói nem értenek egyet. Kivételnek számít, hogy Fekete-Győr felveti az eurót, a különféle családmodellek egyenjogúságát – amibe Jakab Péter rögtön bele is kötött –, és más olyan politikai gondolatokat, amelyeket más pártok nem osztanak. Ő azért indult el miniszterelnök-jelölt-jelöltként, hogy a Momentumnak ezeket a politika törekvéseit az ellenzéki szavazótábor egészével elfogadtassa. Szerintem neki van igaza: ez az előválasztás politikai funkciója, ha kicsit is komolyan vesszük. Elvégre nem szépségversenyről, hanem politikai versenyről volna szó.

Az elmúlt hetek, napok sokunk számára váratlan fejleménye, hogy számos jelölt, akit a pártok már nyilvánosan bejelentettek, visszalépést jelent be, mégpedig nemcsak úgy általában, hanem egy másik párt jelöltjének javára.

Fura dolog ez. Korábban azzal érveltek az előválasztás ötlete mellett, hogy így majd a választók döntik el, hogy ki legyen a közös jelölt, és nem „füstös szobákban” a pártvezetők. Amikor én kezdettől fogva idegenkedtem az előválasztás ötletétől, az egyik aggályom éppen az volt, hogy ez nem fog menni,

a pártok nem engedhetik meg maguknak, hogy a választókra bízzák az egyes pártok jelöltjei közötti arányokat. Azért nem, mert a majdani parlamentben érvényesíteni akarják a köztük levő támogatottsági arányokat, ami nem kifogásolható.

Úgy tűnik most, hogy valóban nem engedik meg, és ezekkel a kölcsönös visszaléptetésekkel igyekeznek megszabni azokat. Persze a legtöbb választókerületben így is marad még választási lehetőség, és bizonyosan végig megmarad a miniszterelnök-jelöltek szintjén.

Egy dolog azonban sehogy sem fér a fejembe. A visszalépések valaki más javára történnek, többnyire valaki harmadikkal szemben, és végül is kölcsönösek lesznek két-két párt között.

Azt gondolná az ember, hogy a politikailag egymáshoz közelebb álló pártok léptetnek vissza jelölteket egymás javára, a tőlük távolabb álló jelöltekkel szemben. Kétfordulós választási rendszerekben, amilyen a francia vagy amilyen 2010 előtt a magyar rendszer volt, így szokott ez történni.

Franciaországban egykor a baloldalon belül voltak kölcsönös visszalépések a szocialisták és kommunisták között, nálunk az MSZP és az SZDSZ illetve a Fidesz és a Kisgazdapárt jelöltjei léptek vissza egymás javára a második forduló előtt. Az MSZP és az SZDSZ jelöltjei a Fidesszel szemben léptek vissza egymás javára, a Fidesz és a Kisgazdapárt jelöltjei az MSZP–SZDSZ-szel szemben. Ha ez így szokás, és így logikus, akkor magyarázza meg nekem valaki, hogy miért egymás javára lépnek vissza sokfelé

a DK és a Jobbik jelöltjei? A DK most már a Jobbikot érzi magához legközelebb a pártszövetség pártjai közül? A Jobbik pedig a DK-t?

Kivel szemben? A Momentummal, a Párbeszéddel szemben? Erre az nem válasz, hogy mások javára is előfordul visszalépés. A kérdés az, hogy egyáltalán hogyan fordulhat elő ilyen visszalépés.

Korábban még arról volt szó, hogy a Fidesszel szemben a Jobbikkal is össze kell fogni. Engem ugyan nem sikerült erről meggyőzni, de az Orbán-rendszerrel szemben állók nagy többsége elfogadja ezt. De hogy

a Momentummal vagy a Párbeszéddel szemben is a Jobbikkal kell összefogni, ez nekem nem fér a fejembe.

Nem diszkriminizáció

A Momentum EP-képviselői, Cseh Katalin és Donáth Anna a Fidesz képviselőihez hasonlóan nemmel szavaztak az Európai Parlamentben a schengeni övezeten belüli szabad utazást lehetővé tevő „zöld útlevél” előterjesztésére. Az elfogadott határozat szerint ugyanis a szabad utazást csak azok számára teszi kötelezően lehetővé, akiket az Európai Gyógyszerhatóság által jóváhagyott vakcinával oltottak be. Ők ezt a Sinopharmmal és Szputnyikkal beoltott magyarok diszkriminációjának tekintik. Szerintem ez tévedés: nincs szó diszkriminációról.

Az Unió tagországai azzal védik polgáraikat a fertőzés behurcolásától, hogy a beutazóknak PCR-tesztet illetve karantént írnak elő. Ezt váltja ki az olyan oltás, amelynek hatásos voltáról a tagországok meg lehetnek győződve, mert az illetékes európai hatóság azt megvizsgálta és jóváhagyta.

Vannak német és osztrák állampolgárok, akik nem győzték kivárni, amíg hazájukban megkapják az oltást, és ezért elutaztak Oroszországba illetve Szerbiába, és ott olttatták be magukat Szputnyikkal. Nekik saját országukban is tesztet kell készíttetniük, ha boltokban akarnak vásárolni illetve étterembe, színházba vagy moziba mennek. Ugyanúgy nem mentesülnek ez alól, mint a magyarok, akiket Szputnyikkal oltottak be.

Ha eltérően kezelik azt, aki a szabály szerint jár el, illetve aki nem, az nem diszkrimináció.

Az Orbán-kormány tette ki a magyarok egy részét ennek a kellemetlenségnek. Ezt kell elmagyarázni a magyaroknak: ne az EU-országokra nehezteljenek, hanem az Orbán-kormányra.

A Momentum EP-képviselői azt is mondják, hogy a magyar kormány bírja rá kínai partnerét, hogy nyújtsa be a Sinopharm vakcinát az Európai Gyógyszerügynökséghez. (Az oroszokat pedig arra kellene rábírni, hogy teljes és megbízható dokumentációt nyújtsanak be oda.)

Ezzel csak az a baj, hogy a Sinopharm és a Szputnyik behozatala nem a kínaiaknak illetve oroszoknak volt fontos, hanem az Orbán-kormánynak.

Ahhoz kellett nekik, hogy megvalósítsák azt a kampányötletet, hogy e vakcinák behozatalával gyorsabban tudják beoltani az oltásra hajlamos magyarokat, mint az Unió többi tagországa, ez ügyben is lehet csepülni Brüsszelt, magasztalni önmagukat, és demonstrálni a magyar választók előtt, hogy a leleményes kormánynak köszönhetik, hogy másfél-két hónappal előbb lesznek beoltva és előbb szabadulhatnak a korlátozásoktól, mint más tagországok lakói.

A kormány azonban nincs abban a pozícióban, hogy bármit megköveteljen az orosz illetve kínai vakcinaszállítóktól, amit a megállapodástól nem kívánt meg.

Korábban a kormány miniszterei, államtitkárai azzal hitegették önmagukat és bennünket is, hogy majd más tagállamok is rendelnek Szputnyikot, és azt gondolhattuk, hogy akkor a jóváhagyás is meglesz. Csakhogy ma már látható, hogy mire meglenne, a jóváhagyott nyugati vakcinákból is lesz elegendő, és a jóváhagyás rajtunk kívül senkinek nem lesz sürgős. Van rá esély, hogy a dologban az utazni vágyó magyarok húzzák a rövidebbet. Hacsak nem Mongóliába, Grúziába, Bahreinbe vagy Észak-Macedóniába készülnek a nyáron. Azt Szijjártó már elintézte.

Mi a baj a Momentum előválasztási kampányával?

Azt olvasom a hvg-ben, hogy a többi pártnak nem tetszik a Momentum előválasztási kampánya. Nem tetszik nekik, hogy a Momentum előreszaladt a jelölt-jelöltek bejelentésével – kiváltképp azzal, hogy Hadházy Ákost indítják Zuglóban, ahol a jelenlegi képviselő Tóth Csaba ellenfele lesz –, és Fekete–Győr András miniszterelnök-jelölti programot is hirdetett. Szerintem pedig a Momentum pont azt csinálja, amit egy előválasztáson csinálni kell.

Az előválasztás kezdeményezői sokat hivatkoznak a nemzetközi példákra. Egyéni választókerületi képviselőjelölteknél én nem tudok Európában előválasztásról, több aspiráns közül a helyi pártszervezetek tagjai szoktak választani. Az amerikai elnökjelöltek kiválasztása az előválasztás klasszikus példája. Emellett én a német szociáldemokraták esetében emlékszem a kancellárjelölt pártszavazással történő kiválasztására 1994-ben, az olasz baloldal 2005-ben a miniszterelnök-jelöltjét, a francia jobboldal 2016-ben az elnökjelöltjét választották ki így egy-egy alkalommal.

A klasszikus amerikai gyakorlatban az elnökjelölt kiválasztása éles párton belüli küzdelmet jelent, vastagon politikai tartalommal: a két nagy párt különböző szárnyai szállnak szembe egymással.

A demokratáknál Hillary Clintonnak és Joe Bidennak is a végén Bernie Sanderssel, a balszárny képviselőjével kellett kemény harcot vívnia. Igaz, a német szociáldemokratáknál a kancellárjelölti előválasztás egyetlen példájának nem volt politikai tartalma, és a francia jobboldalnál is sokkal kevésbé, mint ami az amerikai hagyomány. (Az olasz esetben különböző baloldali pártok, irányok jelöltjei versenyeztek.)

Az tehát, hogy a Momentum Fekete-Győr András programhirdetésével politikai programok versenyévé teszi a miniszterelnök-jelölti előválasztást, és feltehetően a Momentum Fekete-Győr által meghirdetett programját fogják képviselni jelölt-jelöltjeik az egyéni választókerületi előválasztáson, semmi mást nem jelent, mint hogy a momentumosok komolyan veszik az előválasztást.

Arra törekszenek, hogy az általuk helyesnek tartott politikának minél nagyobb súlya legyen a Fidesszel szemben álló oldalon, legyen az akár egy majdani kormánykoalíció, akár a következő ciklus parlamenti ellenzéke.

Más kérdés, hogy egyetért-e az ember a Fekete-Győr által meghirdetett programelemekkel. Van köztük, mégpedig nagyon fontos, amivel a magam részéről lelkesen egyetértek, mint például múlt vasárnapi programbeszédének kiinduló állítása, melyre a végén is visszatért: hogy

az új Magyarország nyugati ország legyen, nyugati piacgazdasággal, nyugati szabadságokkal, nyugatias oktatással, nyugatias egészségüggyel.

Hogyne értenék velük egyet – miközben az LMP ma első számú, leginkább komolyan vehető politikusa, Ungár Péter határozottan elutasítja ezt. Ebből az alapállásból szinte magától értetődően következik, hogy a Momentum kiáll az euró bevezetése mellett (azért csak „szinte”, mert a szintén nyugatias Csehországban ma konszenzus van az euró elutasításában), és természetesen ezt is üdvözlöm. Ungár ezt is vitatja, mint az LMP-sek általában, míg a Jobbik, amennyire ez megítélhető, megosztott ebben.

Hasonlóképpen következik ebből az alapállásból

az Európai Ügyészséghez való csatlakozás képviselete, amiben viszont tudtommal az egész ellenzék egyetért.

Nagyon egyetértek még egy kulcsfontosságú állításával: azzal, amit a családfelfogásról mondott – ez is a mai nyugati világ nyitott, toleráns családfelfogása, a melegek házasságkötésének és közös gyermeknevelésének elfogadása. Ezt még nem támadta meg senki az ellenzékből, de kíváncsi lennék, mit gondolnak erről a Jobbikban.

Elhangzottak ugyanakkor olyan ötletek is Fekete-Győr miniszterelnöki programhirdetésében, amelyeket nemhogy támogatni nem tudok, de még komolyan venni se nagyon.

Ilyen a négynapos munkahét ötlete:

ki hihet abban, hogy 2030-ra ennyire csökkentett heti munkaidővel fognak annyit keresni az emberek Magyarországon, hogy abból tisztességesen meg lehessen élni?

Csak Matolcsy mondogat olyanokat, hogy ilyen távon utolérjük Ausztriát, márpedig ott sincs négynapos munkahét. Felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben nincs is egyéni nyugdíjszámla, de ha lenne is, hogyan lehetne az azon felhalmozott pénzből valamikor 35 éves életkor és a nyugdíjkorhatár között levenni akkora összeget, hogy abból hónapokra felhagyhasson az ember a kereső tevékenységével? A nyugdíjkassza tíz, húsz vagy harminc év múlva sem tesz majd lehetővé akkora öregségi nyugdíjakat, hogy abból idő előtt el lehessen venni jelentős összeget egy „alkotószabadság” vagy egy világkörüli utazás finanszírozására.

A „Magyarország-részvény” ötlete nem megvalósíthatatlan, csak értelmetlen:

állami vállalatokat csak olyan szektorokban értelmes dolog fenntartania a Fidesz utáni Magyarországnak, ahol nem a profit és ezáltal osztalék biztosítása a tevékenység célja.

Egy normális részvénytársaság kerülhet olyan helyzetbe, hogy egyáltalán nem fizet osztalékot, és nem lenne kívánatos, hogy egy állami vállalat vezetésére olyan nyomás nehezedjék a „részvényesek” milliói részéről, hogy mindenképpen fizessen osztalékot, mégpedig minél többet.

Az egészségüggyel kapcsolatban a brit és osztrák példa követését javasolta, ami pedig egyszerre nem megy: Nagy-Britanniában állami egészségügy van, amelynek teljesítményével többnyire elégedetlenek a britek, Ausztriában viszont biztosítási alapú egészségügy, még ha nem is annyira versenyelvű, mint a német vagy a holland.

Szóval, vannak komoly bajaim is a Momentum előválasztási programjával, de az mindenképpen örvendetes, hogy politikai tartalmat ad az előválasztásnak, politikai karaktert ad a miniszterelnökjelölt-jelölt mellett választókerületi jelölt-jelöltjeik fellépésének is.

Ne gondolja senki, hogy csak a Momentum lép fel így. A Momentum teszi ezt másoknál nyíltabbá, ami azért is van így, mert a Momentum nincs jelen az Országgyűlésben, és nem tudja saját nézeteit parlamenti megszólalásokban, törvényjavaslatokban, interpellációkban stb. terjeszteni, mint az előválasztás többi részvevője.

Aki figyeli a parlamenti ellenzéki pártok effajta fellépéseit, az pontosan tudja, hogy azok is folyamatosan a maguk programjavaslatait adják elő. Az MSZP például azt, hogy a nyugdíjemelés a következő ciklusban végig egységes összegű legyen, a Párbeszéd számon kéri – nemcsak a Fidesztől, de ellenzéki versenytársaitól is – az alapjövedelmet, az LMP pedig mind a határon túli pártpolitika kérdésében, mind az euró bevezetésével illetve általában az uniós politikával kapcsolatban a Fidesszel megegyező módon támadja a DK-t és a Momentumot.

Íme, kiderül, hogy

a hat ellenzéki párt álláspontja nemcsak másodlagos részkérdésekben, de alapvető kérdésekben is lehet eltérő. Miért is ne szólhatna erről az előválasztás?

És ahhoz mit szóljunk, hogy a Momentum Hadházy Ákost állítja jelölt-jelöltnek Zuglóban, ahol ma az MSZP-s Tóth Csaba a képviselő? Hónapokig tartott, amíg a hat párt meg tudott egyezni abban, hogy minden egyéni választókerületben tartsanak előválasztást. Leginkább a Momentum akarta ezt, legkevésbé az MSZP, amely szerette volna, hogy a jelenlegi képviselőknek ne kelljen versenyezniük az újraindulásért. Végül mindenki elfogadta, hogy kelljen.

A DK például a jelenlegi képviselők közül Burány Sándorral, Csárdi Antallal, Hiller Istvánnal, Hiszékeny Dezsővel, Kálló Gergellyel, Kunhalmi Ágnessel, Mellár Tamással, Molnár Gyulával és Szabó Szabolccsal szemben is állít jelölt-jelöltet az előválasztáson.

Csak Óbudán Szabó Tímeával szemben, Zuglóban Tóth Csabával szemben és Szegeden Szabó Sándorral szemben nem indít senkit a dolgok mai állása szerint. Még ismert országos politikust is elindít pozícióban levő képviselővel szemben: Arató Gergely hívja ki az előválasztáson Burány Sándort. Akkor miért ne indíthatná el a Momentum Tóth Csabával szemben Hadházy Ákost?

Tudom én persze, hogy mi a különbség. Hadházy indulásának Tóth Csabával szemben markáns politikai tartalma van: az MSZP-s képviselőt kapcsolatba hozzák – hadd fogalmazzak óvatosan – tisztázatlan folyamatokkal a zuglói politikában, Hadházy pedig a közélet tisztaságáért folytatott harc ellenzéki „védőszentje”, ahogy Fekete-Győr a jelölt-jelölés bejelentésekor fogalmazott.

Ez is velejár azzal, hogy a Momentum – ugyanolyan nyíltan, mint az LMP – markáns politikai tartalmat ad az előválasztásnak. Jól teszi. (Az LMP is.) Szerintem a Momentum előválasztási kampányával nincs semmi baj. Legfeljebb azzal van néhány ponton baj, legalábbis szerintem, amit mond. De ez is rendjén van.

Ha segíteni nem tud, legalább ne ártson

Orbán vonja vissza törvényjavaslatait jelentették ki az ellenzéki pártok közös nyilatkozatukban, melyet néhány perce tettek ki honlapjaikra. 

Orbán Viktor retteg attól, hogy 2022-ben elveszíti a választást, miközben továbbra is embertelen, aljas kormányzást folytat. Ezt üzenték a kormánypárt keddi intézkedései, amelynek során a fideszes és az úgynevezett kereszténydemokrata képviselők remegő kézzel megírt alkotmánymódosítás keretében tettek ismételt lépéseket a közpénzek ellopása, valamint a közpénzekkel kitömött cégek, alapítványok bebetonozása és elrejtése érdekében. Tették mindezt a koronavírus-járvány kellős közepén, amikor a válság megfékezésére, a lehető legtöbb ember megmentésére és megvédésére kellene koncentrálni. Egyszerűbben: miközben feltehetően magyar emberek százai halnak meg Orbánék súlyos, történelmi késlekedései, átjachtozott hónapjai miatt, a miniszterelnök és csapata magyar emberek további adómilliárdjait játssza át a kastélyokkal, hajókkal, repülőkkel már amúgy is kitömött oligarcháknak, bebiztosítva őket a 2022-es vereségre.

Orbán kétségbeesett lépéseinek sorába illeszkedik az is, hogy – tökéletesen demokráciaellenes módon – egyeztetés nélkül, másfél évvel az országgyűlési választások előtt benyújtotta a választási törvény módosítását szolgáló javaslatot. Ez is csak azt mutatja, hogy Orbán már a saját maga által, saját magának írt választási rendszerben sem érzi biztonságban magát. Utóbbira minden oka megvan, mert veszíteni is fog – ezt Orbán is beismerte az ominózus törvényjavaslatokkal.

Ha valamikor, most kiváltképpen igaz: Orbán Viktor végképp méltatlanná vált hivatalára. Követeljük, hogy vonja vissza a vonatkozó törvényjavaslatokat, továbbá töltse lopás és ügyeskedés nélkül a hátralévő hivatali időt. Hogy minisztereit és államtitkárait idézzük: Ha a világjárvány idején segíteni nem tud, legalább ne ártson.

DK
Jobbik
LMP
Momentum
MSZP
Párbeszéd

Orbán Viktor bejelentett

 Ha összefogunk, és mindannyian betartjuk a szabályokat, akkor nem lesz szükség további intézkedésekre.”

  • A szórakozóhelyeket bezárják.
  • Éjfél és reggel 5 között kijárási korlátozást léptetnek életbe, ami azt jelenti, hogy éjfélig mindenkinek haza kell érnie.
  • Rendezvényeken, sportrendezvényeken, mozikban, színházakban csak minden harmadik széken lehet ülni, és a maszk használata kivétel nélkül kötelező.
  • A hatóságok minden rendezvényt ellenőrizni fognak, ha kell, pénzbírságot szabnak ki, és azokat a helyeket, ahol nem tartják be a szabályokat, azonnal be fogják zárni.
  • A tömegközlekedésen a zsúfoltság mérséklése érdekében a csúcsforgalomban járatsűrítést rendelt el a kormány, és újra ingyenes lesz a parkolás.

Aljasság és felelőtlenség a köbön! – ezekkel a szavakkal kommentálta Orbán bejelentését Szabó Tímea, a Párbeszéd parlamenti frakciójának vezetője

Orbán Viktor nem csak felelőtlen, de aljas is. Valódi intézkedést nem hoz, az emberek egészségét és megélhetését nem védi meg, de az ellenzéki városokba újra belerúg, és ismét elveszi a bevételeiket…
Orbán továbbra is tízezrek életét teszi kockára a hatalom- és focimániájával. A Párbeszéd követeli a felelős döntéseket. Populista vezér helyett legalább most az egyszer viselkedjen a miniszterelnök valódi államférfiként.

Nesze semmi, fogd meg jól! – reagált Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke azonnal reagált Orbán bejelentésére

Amit ma Orbán bejelentett, az alapján úgy tűnik, mintha nem tudná, hogy mi van ebben az országban. Teljes képtelenség, hogy nincs egy szava az iskolákról, tanárokról, diákokról, orvosokról és ápolókról, és legfőképpen a tömeges és ingyenes tesztelésről.
Mint ahogy az elveszített munkahelyekről, vagy a tönkremenő vállalkozásokról sincs. Valójában a kormány nem tesz semmit, nem tesz új erőfeszítést, nem mozgósít új erőforrásokat…
Ez a kormány alibizik, és ezzel emberkísérletet folytat. Vigyázzunk magunkra, ha már a kormány nem vigyáz ránk!

Amit a miniszterelnök bejelentett, az egy lufi. Látszólag nagy, de belül üres. – Tóth Bertalan, az Mszp társelnöke így kommentálta a bejelentést

Ez édeskevés, miniszterelnök úr!
Most nem büntetni kell, hanem életeket kell menteni, és megélhetést biztosítani azoknak, akiknek nincs már tartalékuk!
A korlátozó intézkedések mellé segítséget kell nyújtania a kormánynak azok számára, akik a korlátozásokat megszenvedik.
A Fidesz nem biztosít elegendő forrást a védekezéshez, sem az egészségügynek, sem az önkormányzatoknak, sem a cégeknek, sem az embereknek! A kormány tehetetlenül nézi, hogy összeomlik körülötte a maga építette légvár!
A következmények beláthatatlanok!

Orbán mai bejelentése egyszerre volt semmitmondó és nagyot mondó – Jakab Péter, a Jobbik elnöke szokásos éles stílusában reagált

Az például kiderült, hogy már megint világelsők vagyunk valamiben. Lélegeztetőgépekben. Jó lenne abban világelsőnek lenni, hogy nálunk van rá a legkevésbé szükség. Ehhez képest a halottak száma már közelíti a kétezret. Mit is mondott nemrég a miniszterelnök
Idézem „Aki elkapja a betegséget, meg fogjuk gyógyítani.” Hát persze. Nagyotmondással nem lehet se gyógyítani, se válságot kezelni, mint ahogy semmitmondással sem…
A semmit kommunikálni ugyanis sok pénzbe kerül. A válságkezelés is drága, csak az legalább megtérül. Munkahelyekben, bérekben, megmentett életekben. Ehelyett ma is csak üres fecsegést kaptunk.

A miniszterelnök által kedden este bejelentett lépéseknél sokkal többet vártunk – jelentette ki Schmuck Erzsébet, az LMP társelnöke

Csalódást okozott, megkésett és erőtlen volt a beszéde. A rendkívüli jogrend meghosszabbítását támogatjuk, hiszen valóban gyors intézkedésekre van szükség. Azok azonban eddig sajnálatos módon elmaradtak, a kormány most sem hozott érdemi döntéseket és nem fogadta meg még a saját járványügyi szakértőinek a tanácsait sem.
Sokkal szigorúbb intézkedésekre lenne szükség, hogy elkerüljük a még ennél is nagyobb krízist, de a kormány továbbra is késlekedik.

Ez nem válságkezelés, hanem alibikormányzás! – jelent meg a Momentum Facebook oldalán

Miközben Szlovákiában a teljes lakosságot letesztelték, Ausztriában pedig az állam átvállalja a bajba jutott vállalkozások bérköltségeit, mi ingyenes parkolással, rendkívüli jogrenddel és focimeccsel védekezünk a járvány és gazdasági hatásai ellen.
Most, hogy a kormány elől ismét elhárulnak a demokratikus akadályok, és ismét jön a rendkívüli jogrend, végre el is kezdődhetne a járványhelyzet kezelése: A veszélyeztetett munkakörben dolgozók, pl. tanárok, egészségügyi dolgozók tesztelése, a csőd szélére jutott vállalkozások megmentése, a munka nélkül maradt családok megsegítése.

Elviselhetetlenül sokan szoronganak ma Magyarországon! – Dobrev Klára így reagált a miniszterelnök tegnapi bejelentésére

Vannak, akik a szüleikért vagy a nagyszüleikért aggódnak. Mások gyerekeikért, krónikus beteg családtagokért. Tanárok, bolti eladók, szociális dolgozók, munkások és ügyintézők nagy számban szorongva mennek mindennap dolgozni, mert nem tudhatják, mikor éri el őket is a vírus…
És ott van a miniszterelnök, aki mindebből semmit sem ért. A kormány látványkormányzásba menekül, valójában magára hagyja az embereket, elárulja Magyarországot. Alkalmatlanságból vagy cinizmusból árulja el hazáját, nem az én feladatom eldönteni. Azt azonban tudom, hogy Magyarországnak most tisztességes, felelős, a néppel együttérző kormányzásra lenne szüksége!

Gulyás, Keresztes, Ungár hazaárulóz

Gulyás Gergely miniszter szokásos csütörtöki sajtótájékoztatóján egy kormánypárti újságírói kérdésre mondta a következőket:

„Ez annak bizonyítéka, hogy a magyar baloldal úgy gondolja, hogy a magyarokkal szemben románokat érdemes támogatni, vagy pedig úgy gondolja, ami talán még aggasztóbb, hogy a magyar nemzetiségi érdekek védelmére a román pártok az alkalmasabbak, vagy pedig számukra ez semmit nem számít.

Úgy gondolom, hogy ha nem koptatták volna el az elmúlt években a magyar politika mindkét térfelén a hazaárulás fogalmát, akkor itt indokolt lenne használni, de miután elkoptatták, ezért maradjunk abban, hogy a Momentum számára a magyar és román közötti választás esetén egyértelműen a román a választandó.”

Miről van szó, mire kérdezett rá az újságíró?

Fekete Győr András, a Momentum elnöke a romániai önkormányzati választás előtt egy rövid, egy mondatos videofelvételen arra kérte a magyar nemzetiségű választókat, hogy szavazzanak az USR, a romániai liberális párt jelöltjeire.

Ugyanúgy, ahogyan korábban, a romániai államfő-választás előtt Dan Barnának, az USR elnökének kampánygyűlésén beszélt, vagy ahogyan Donáth Anna Szlovákiában vett részt a Progresszív Szlovákia párt kampányában.

Vajon elfogadható-e, hogy a Momentum a szomszéd országok választási kampányaiban ottani liberális pártok jelöltjeit támogatja a magyar párt(ok) jelöltjeivel szemben?

A magyar nyilvánosságban a szomszéd országok belpolitikájának szinte egyetlen kérdéséről esik szó, a magyar kisebbségek helyzetéről. Ha eltekintünk attól, hogy a románok, szlovákok, szerbek, ukránok között is vannak demokraták és a demokrácia ellenfelei, vannak a kormányzati korrupció építői és vannak, akik harcot folytatnak ez ellen, vannak jobboldaliak és baloldaliak, akkor ez akár jogos is lehet. De ettől nem lehet eltekinteni. A román, szlovák, szerb vagy ukrán politika sem csupán arról szól, hogy mi történik a magyar kisebbséggel, hanem arról is, hogy európai demokrácia van vagy keleties önkényuralom, hogy felelős gazdaságpolitika folyik vagy felelőtlen kalandorpolitika, hogy a társadalmi különbségek nevelését vagy mérséklését szolgálja-e a kormányzás, hogy integrációbarát vagy protekcionista-e a politika.

Erősít egy magyar politikai pártot, ha a közeli országokban a hozzá hasonló politikai erők nyernek teret.

Ha a rendszerváltás óta a magyar pártok a Fidesztől a szocialistákig meghívták választási kampányaikba európai testvérpártjaik politikusait, miért ne támogathatnák a magyar pártok is a hozzájuk hasonló felfogású pártokat a szomszédos országokban?

A szomszéd országokban kisebbségekben élő magyarok jóléte, szabadsága is függ attól, hogy a többségi népesség politikai pártjai közül melyek erősödnek.

Mindamellett adottság, hogy a kisebbségben élő magyarok számára a rendszerváltást követő szabad helyzetben annyira fontos volt kisebbségi jogaik biztosítása, hogy önálló pártot, pártokat szerveztek, és többségük e kisebbségi pártokban politizál, illetve rájuk adja szavazatát. Noha az induláskor Szlovákiában még a politikai megosztottság szerint több magyar párt szerveződött, a választási törvény kikényszerítette ezek egyesülését, Romániában pedig eleve a magyar kisebbség egységpártjaként jött létre az RMDSZ. A további években a többségi politikához való viszony eltérő megítélése mentén jöttek létre egymással versengő magyar pártok Romániában is, Szlovákiában is, Szerbiában is.

Míg az RMDSZ Domokos Géza és Markó Béla elnöksége idején igyekezett minden politikai irányt befogadni a baloldaltól a kereszténydemokratákig és a liberálisokig, magyarországi pártkapcsolataiban pedig

Markó kifejezésével az „egyenlő közelség” elvét követte, Kelemen Hunor elnökségével a Fideszhez kötődik,

s a 2018-as magyarországi választási kampány idején látványosan utasította el az MSZP–Párbeszéd kapcsolatkeresését.

Ebben a helyzetben kell a demokrácia mellett elkötelezett magyarországi pártoknak mérlegelni, hogy miképpen egyeztetik a hasonló politikát képviselő többségi pártokkal való együttműködés, illetve a magyar kisebbségi pártok támogatásának szempontjait.

A kisebbségben élő magyarság szempontjából is fontos az együttműködés azokkal a többségi pártokkal – miként a Progresszív Szlovákia vagy az USR – amelyek nyitottak a magyar kisebbség jogérvényesítésére.

Ezért helyeselhető a Momentum politikusainak fellépése a szomszéd országok választási kampányaiban.

Gulyás miniszter hazaárulási vádja pedig szégyenletes.

Az igazat megvallva engem nem lep meg, hogy az LMP két vezető politikusa, Keresztes László Lóránt frakcióvezető és Ungár Péter, az elnökség titkára közleményben támadta meg a Momentum elnökét, s ha más szavakkal is, de ugyanazzal vádolja, mint az Orbán-kormány minisztere:

Elítéljük, hogy a Momentum továbbra is román párt mellett kampányol Erdélyben. A Momentum rendszeresen elfelejti, hogy Romániában nagy számban élnek magyarok és miután a romániai elnökválasztáson a magyar jelölttel, Kelemen Hunorral szemben román elnökjelöltet támogatott, most újra a magyarok elleni szavazásra buzdít.

A romániai belpolitika elmúlt 30 évének tapasztalata azt bizonyítja, ahol nincs magyar érdekképviselet önkormányzati, megyei szinteken, ott még kevésbé érvényesülnek a kisebbségi jogok. Ezeket a jogokat román pártok sosem fogják magukénak érezni és tenni érte. Ezért különösen elítélendő a Momentum elnökének újbóli magyar nemzet elleni cselekedete.”

Nem lep meg ez a közlemény, mert a nemzeti kérdés az egyik olyan politikai ügy (nem az egyetlen), amelyben az LMP parlamentbe jutása óta ugyanazt képviseli, mint a Fidesz, és mellesleg a Jobbik is. Ezért sem tudom elképzelni, hogy hogyan állapodhatnak meg önfeladás nélkül közös programban a jelenlegi ellenzéki pártok, és hogyan kormányozhatnának együtt.

Nem jár Eu-s forrás a melegellenes lengyel településeknek!

Cseh Katalin a Momentum EP-képviselője, a Renew Europe frakció alelnöke, Facebook bejegyzésében bátor lépésnek minősítette, hogy az Európai Bizottság jogállamiság megsértése okán megtagadta uniós források kifizetését!  Nem jó előjel ez az Orbán kormány számára.

“Múlt héten hatalmas lépésre szánta el magát az Európai Bizottság. Az alapvető jogok védelmében megtagadta az uniós forrásokat azoktól a lengyel településekről, akik magukat “LMBT-mentes övezetté” nyilvánították.

A lengyel települések “melegmentes” zónái az európai történelmünk legsötétebb fejezeteit idézik, és mindannyian érezzük: egyszerűen nem maradhatnak következmények nélkül.

Ahogy Didier Reynders igazságügyi biztos fogalmazott: “Semmilyen formában nem megengedhető a diszkrimináció az EU-ban.”

A Fidesz-szövetséges lengyel szélsőjobb és a magyar kormánypropaganda a “lengyel hagyományos értékek”, sőt, a családok elleni támadásként ostorozza a lépést.

Tisztázzunk valamit. A homofóbia nem egy hagyományos érték. Egyszerűbben fogalmazva: a homofóbia nem érték. A gyűlölet nem védi a családokat. Épp ellenkezőleg, szétszakítja őket. A uszítás céltáblái valódi emberek, akik nap mint nap szenvednek tőle.

Az Európai Unió pedig egy értékközösség. Alapköve, hogy minden állampolgárnak joga van az emberi méltósághoz tekintet nélkül arra, hogy hol él vagy kit szeret. A Bizottságtól végre egy bátor, határozott lépést láttunk afelé, hogy ennek érvényt is szerezzünk.

A Momentumban régóta képviseljük: az EU-s pénz feltétele az EU-s értékek tiszteletben tartása. Szavak helyett végre tettekre van szükség a többi alapértékünk, például a demokrácia vagy a médiapluralizmus védelmében is.”

Rendkívüli

Rendkívüli ülést tartott tegnap az Országgyűlés. Azaz nem tartott. Nem tartott, mert a fideszes képviselők szokás szerint nem jöttek el. Ahogy 2010 óta soha nem jönnek el az ellenzék által kezdeményezett rendkívüli ülésre. Magát a rendkívüli ülést Kövér László a házszabály előírásai szerint összehívja, és ezzel látszólag eleget tesz az alkotmányos előírásnak.

A fideszes (ezen természetesen a KDNP-snek tekintett fideszes képviselők is értendők) képviselők nem jelennek meg, ezért a napirend előtti felszólalások után nem tudják megszavazni a napirendet, és ezért az ülést napirend híján nem lehet megtartani. Ezzel kapcsolatban három dolgot kell leszögezni.
Az első: a fideszes képviselőknek ez az eljárása alkotmányellenes. Igaz, ennek a szónak ma igazából nincs értelme, hiszen Magyarországnak 2012. január elseje óta nincs alkotmánya.

Alkotmánynak azt nevezzük, ami egyrészt megköti a hatalmat gyakorlók kezét, másrészt a különféle politikai erők valamiféle, hosszú távra szóló konszenzusát fejezi ki a társadalmi berendezkedés alapvető kérdéseiben.

Orbán Viktor egy párti alaptörvénye semmiféle konszenzust nem fejez ki, és semmiben nem köti meg a hatalmat gyakorlók kezét.
Mégis: miközben a parlament működését, az ott tárgyalt javaslatok körét és a döntéseket, alapvetően a többség szabja meg (és ez rendben is van, a parlamentarizmushoz hozzá tartozik), a köztársasági alkotmány számos rendelkezését átvevő alaptörvény és házszabály egyfajta rekvizitumként tartalmazza a parlamenti kisebbségnek azt az előjogát, hogy hogy – a többség egyetértése nélkül is – vizsgálóbizottságokat, parlamenti vitanapokat és rendkívüli üléseket kezdeményezzen általa fontosnak tartott ügyekben akkor is, ha a többség azokat nem tartja fontosnak, napirendre veendőknek. A parlamenti vitanapokat a Fidesz nem szokta megakadályozni, azokat megtartják, viszont a kisebbség által kezdeményezett vizsgálóbizottságok megalakítását és a rendkívüli ülések magtartását a Fidesz távolmaradásával megakadályozza.

Sem az ellenzéki pártok, sem a független média nem kezeli ezt az alkotmányellenes viselkedést súlyának megfelelően. Most sem tette.

A második: az ellenzéki pártok megint elrontották a dolgot. Az ügy, amiben a DK, megkapva a kezdeményezéshez a többi ellenzéki párt támogatását is, a rendkívüli ülést kezdeményezte, korántsem egyszerű, a kezdeményezés korántsem volt magától értetődő, még ha tulajdonképpen helyes is. Azt akarták az ülésen megbeszélni, hogy Orbán miniszterelnök miért fogadta el Brüsszelben az Európai Tanács határozatait a költségvetésről és az „Új Generáció” helyreállítási programról, miközben az Országgyűlés többsége határozatban kötötte ki, hogy milyen feltételek teljesülése esetén teheti ezt meg, és ezek a feltételek vitathatatlanul nem teljesültek.

Csakhogy a DK és néhány további ellenzéki párt (nem mind) az elfogadott határozatokat alapjában véve helyesli, az Országgyűlés fideszes többsége által kikötött feltételeket viszont nem helyeselte.

A DK és vele az ellenzéki pártok többsége tehát nyilvánvalóan helyesli, hogy Orbán miniszterelnök nem élt a kilátásba helyezett vétóval. Akkor mit is akarnak számon kérni? Tudom, azt, hogy Orbán miniszterelnök nem azt tette, amit saját parlamenti képviselői az ő kívánságára tőle elvártak.
Mármost ha a DK és a hozzá csatlakozott ellenzékiek ennyire bonyolult politikai kezdeményezést tesznek, akkor a napirend előtti felszólalásokban rendelkezésükre álló öt-öt percben arról kell meggyőzniük a rájuk figyelő közönséget, hogy e kezdeményezésük helyes, a miniszterelnök eljárása pedig – szemben végső döntésével, a brüsszeli határozatok elfogadásával – helytelen, tisztességtelen, továbbá az őt támogató fideszes képviselők viselkedése – nevezetesen az, hogy előbb megszavazzák neki a feltételeket, majd szemet hunynak afölött, hogy azok teljesülése nélkül is elfogadta a határozatokat – elvtelen, tisztességtelen, gyáva.

De nem ezt tették, hanem másról beszéltek.

Mindjárt az elején a Párbeszéd képviselője csak a Balatonról, maga Gyurcsány Ferenc három más dologról: a tragikusan elhunyt Bogdán Lászlóról, a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításáról és az Index ügyéről. Mindhárom állítása helytálló volt, szokás szerint kitűnően, meggyőzően adta elő azokat, jó volt a „züllött kormány” mint keret – csak éppen azt nem tette világosabbá, hogy miért is kezdeményezett rendkívüli ülést a DK, és mit gondol a Fidesz viselkedéséről.
Hasonlóképpen eklektikus volt az MSZP elnökének és a Jobbik nevében felszólaló képviselőnek öt perces beszéde is. Így együttesen csak még jobban megnehezítették, hogy a rájuk figyelők megértsék, hogy miért züllött ebben a dologban a Fidesz, s miért van vele szemben nekik igazuk.
A harmadik dolog, amiről az elszabotált rendkívüli ülés kapcsán beszélni érdemes, az eddig nem említett ötödik ellenzéki felszólalás.

Ungár Péter az LMP nevében nem másról, mint a tárgyról beszélt, a brüsszeli EU-csúcsról, az ott elfogadott határozatokról, és ez önmagában dicséretes.

Világosan, érthetően adta elő a maga álláspontját mint pártjának álláspontját. Ez azonban gyökeresen ellentétes volt azzal, amit a brüsszeli EU-csúcs ügyében legalábbis a DK, az MSZP, az Országgyűlésben nem jelenlevő Momentum és az egyetlen képviselővel jelenlevő Liberális Párt képvisel.
Ungár szerint a brüsszeli határozatok s az azokkal kapcsolatos magyar álláspont Merkel kancellár és Orbán miniszterelnök szövetségét, az ő közös álláspontjukat jelenítik meg, merthogy a mai EU, a mai Németország és az orbáni magyar állam érdekei közösek, megjelenítik a német autóipar, a magyar kormány (és a lengyel szénipar) közös érdekeit, szemben a népek, köztük a magyar nép érdekeivel.
Ez az EU a tőke Európáját jelenti, szemben az emberek Európájával, hirdette Ungár.
(Ugyanezt mondta el az előző rendkívüli ülésen is, amikor a fideszes többség a feltételeket szavazta meg Orbánnak, s azt megelőzően napirend előtt is.) Ungár felfogásában az Európai Unió a maga jelenlegi képében nem szövetséges, hanem ellenfél. Ungár számára Merkel nem a demokratikus Európa vezető politikusa, akinek támogatására a magyar demokraták számíthatnak, hanem a tőke Európájának vezetője, akivel ő és pártja szemben áll, aki ellen harcolni kell. Az Orbán-rendszernek és a német tőkének ez a szövetsége megjelent a jobbikos szónok szövegében is, s bizony megjelenik időnként a Párbeszéd és az MSZP egyes politikusainak egyes megszólalásaiban is. Nos,

ha az ellenzéki pártok ennyire különbözőképpen, egymással ellentétesen értelmezik Magyarországnak az európai politikában elfoglalt helyét, ami kétségkívül a magyar politika egyik alapkérdése az előttünk álló évtizedekben, akkor nem tudom, hogyan képzelik azt, hogy valamikor majd együtt kormányoznak.

A DK, a Momentum és – azt hiszem – az MSZP is a szorosabb európai integráció híve, határozottan az euró bevezetése mellett áll. Az LMP és a Jobbik szemben áll ezzel. Ezekben a kérdésekben – és persze nemcsak ezekben – ugyanazt képviselik, mint a Fidesz.

Én a magam részéről nem tudok elképzelni olyan közös kormányprogramot, amelyet a jelenlegi ellenzék egésze őszintén el tud fogadni.

A Te országod, a Te pénzed!

Kedd éjszaka a Momentum aktivistái országszerte több helyen is kijavították a nemzeti konzultációs plakátokat. A “Te országod, a Te hangod” kampányszlogen helyett “A Te országod, a Te pénzed.” javítás került a plakátokra.

“Propaganda helyett valódi segítséget!” matricák kerültek számos plakátra országszerte. Budapest több pontján, de például Veszprémben, Szegeden, Gyulán és Szombathelyen is helyesbítették a propaganda üzeneteket…

” Miközben százezrek veszítették el munkájukat, a kormány az emberek megsegítése helyett a közpénzek lenyúlására, a saját emberei zsebének kitömésére és propagandára használja a járványt” – olvasható a párt Facebook-oldalán. A párt arra buzdítja a polgárokat, hogy a kihelyezett pultjaiknál adják le a konzultációs íveket.

A magyar állampolgárok pénzét ne propaganda konzultációkra, NER-oligarchákra és a kihasználatlan stadionokra és vasútra költsék, hanem például:

  • 100000 forintos minimumjövedelemre,
  • megduplázott családi pótlékra,
  • egészségügyi és szociális dolgozók fizetésének emelésére,
  • a digitális oktatás feltételeinek megteremtésére,
  • a hazai kis- és középvállalkozások támogatására.

Fehérnemű nélkül

A héten – sokak, köztük a Momentum, tiltakozása ellenére – megtartották az érettségik első vizsganapjait. Ezekben a napokban számos külhoni magyar diák is visszaült az iskolapadba, hogy eddigi életének egyik legnagyobb megmérettetésén legyen túl.

Április 30-án a kormányzat tájékoztatójában még azt állította, hogy az érettségizők érvényes úti okmánnyal, diákigazolvánnyal, iskolai igazolással, az utazás célját tartalmazó nyilatkozattal vagy érettségi behívóval mindkét irányban átléphetik a román-magyar országhatárt, és mentesülnek a karantén alól.

Ehhez képes a Romániában élő de magyar középiskolában érettségiző diákok az érettségiről hazafelé, a román-magyar határon szembesültek azzal, hogy ha hazatérnek otthonukba, a román hatóságok azonnal 14 napos karanténba kényszerítik őket, így érettségi nélkül zárhatják az évet.

Ennek következtében ezek a diákok kiszolgáltatottan, az érettségi időpontok között Magyarország jogi határain belül ragadva, nem egy esetben váltóruha nélkül kénytelenek az érettségi időszakot végigcsinálni. Ezek a diákok elveszítik a lehetőségét nem csak annak, hogy az egyes érettségi időpontok között az otthonukban pihenhessenek, de a további tárgyakra való felkészüléshez szükséges tananyagaik nélkül, a szülői támogatás kényszerű mellőzésével kénytelenek életük egyik legnagyobb és legmeghatározóbb kihívásán teljesíteni.

Emiatt a Momentum három politikusa: Sebők Éva a párt Békés megyei elnöke, Berg Dániel a párt elnökségi tagja és Dukán András Ferenc oktatáspolitikus egy közös levélben fordulnak Szijjártó Péter külügyminiszterhez. Az alábbi kérdésekre várják a választ a miniszter úrtól:

  • Volt-e írásos megállapodás a romániai fél és a magyar szervek között ebben a kérdésben?
  • Amennyiben volt írásos megállapodás, és azt a román hatóságok felrúgták, történt-e az ügyben diplomáciai lépés? Ha nem volt írásos megállapodás, akkor mi alapján történt a kezdeti, téves információk megosztása hivatalosnak tűnő magyar felületeken, például az Oktatási Hivatal honlapján?
  • Milyen segítséget nyújt a magyar állam ezeknek a diákoknak ebben a nehéz időben?
  • Tervez a Külügyminisztérium rendkívüli egyeztetéseket kezdeményezni a román féllel az ügy feloldása, a magyar diákok érdekeinek képviselete végett?
  • Indul-e belső vizsgálat a Külügyminisztériumban, illetve az Oktatási Hivatalnál, hogy kinek, kiknek a hibájából jött létre ez a káosz, és milyen intézkedéseket kell megtenni annak érdekében, hogy ez a jövőben ne következhessen be?

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK