Kezdőlap Címkék Mediaworks

Címke: mediaworks

Hisztiharc a Facebookal – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, duplát habbal, de cukor nélkül. Ugyanis nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, annyira, de annyira magyar ez a történet, annyira tele van szándékos és véletlen félreértéssel, félremagyarázással, hazugsággal, önzéssel, propagandával és csúsztatással. Dióhéjban: annak kellene a végére járnunk, letiltotta-e a Facebook a Mediaworksöt és ha igen, miért nem?

Szóval, ez egy kis rejtély. Egy kis enigma, aminek a megoldásában kicsit sem segített a Facebook legendás távolságtartása a sajtótól és a Mediaworks sajtóhadjárata a nyilvánosságban. Tulajdonképpen csak most derült ki, hogy mi is történt. De menjünk időrendben.

2019. május 15-én mindenki legnagyobb meglepetésére a következő közlemény jelent meg a kormány egyik oszlopának számító Mediaworks lapjaiban:

Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Facebook.com letiltotta a Mediaworks Hungary Zrt. által kiadott lapok és hírportálok hirdetési fiókjait. Kiadónk hivatalos érdeklődésére, amelyben a tiltás okára kérdeztünk rá, nem érkezett konkrét válasz. Az elmúlt hetekben a Facebook terveiről érkezett hírek alapján azonban nyilvánvaló, hogy az amerikai cég döntésének politikai, ideológiai okai vannak.

Ennek következtében most a közösségi oldalon olyan hírekre és tartalmakra sem tudjuk felhívni olvasóink figyelmét, amelyeknek nincs semmiféle politikai vonatkozásuk. A Facebook döntésének áldozatul esett többek között a Nemzeti Sport, a mindmegette.hu receptoldal, a likebalaton.hu. programmagazin és számos megyei és városi kiadványunk is.

Több milliós olvasótáborunk azon tagjait, akik az elmúlt években a közösségi oldalon is követni kezdték híreinket, arra biztatjuk, hogy a jövőben ne a Facebookon, hanem kizárólag az eredeti internetes címeken keressék tartalmainkat.”

Hát ez meg mi? Aki egy kicsit is ért a közösségi oldalakhoz, azt gyanította,  hogy a Facebook az uniós választási kampány tisztaságára akart így ügyelni (erről volt is szó korábban), mert hát a Mediaworks lapjai, hogy is mondjam csak, mintha kissé elfogultak lennének a kormány irányába. Ezt a feltételezést csak erősítette Szánthó Miklós, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) elnöke aznapi nyilatkozatában:

Tehát igazából a Facebook által is alapelvvé tett politikai korrektség a legnagyobb „fake news”, mert politikai alapon foszt meg embereket a valóságról történő tájékozódástól – fejtette ki az elnök.

Hozzátette: a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány – a Mediaworks tulajdonosaként is – minden eszközzel fel fog lépni a Facebook véleménydiktatúrája ellen, amely a „semlegesség értékességére” hivatkozva kriminalizál politikai álláspontokat.” (Magyar Nemzet)

És a kormánysajtóban is egymást érték a szalagcímek:

„Politikai szereplővé lép elő a cenzúrázó Facebook

ORBÁN VIKTOR MEGÖLÉSÉRE BUZDÍTHATNAK, DE A NEMZETI SPORT NEM HIRDETHET” (Magyar Nemzet)

„Minden eszközzel fellépünk a Facebook véleménydiktatúrája ellen” (Origo)

„A Facebook szereti a gyűlöletkeltést, de utálja a szólásszabadságot” (szintén Origo)

Szóval, beindult a propagandagépezet, csak épp nem azért, amit a nyájas olvasó a kormánylapok címei alapján gondolt. Ugyanis

semmiféle médiumot nem tiltott le a Facebook. Senki sem „fosztotta meg embereket a valóságról történő tájékozódástól”, még akkor sem, ha a kormánysajtó valósága az eredetivel köszönő viszonyban sincs.

Megvonták viszont – tessenek figyelni – a kiemelési, hirdetési jogokat egyes fiókoktól.

Arról van szó, hogy ha én írok valamit, mondjuk ezt a kis dramolettet, és leközli egy online lap, valamint kiteszi a Facebook-oldalára is, a közléskor az oldal kezelője eldöntheti, hogy ajánlja-e ezer-ötezer forint közötti összeg lepengetése ellenében a szélesebb körű közönségnek. Ha a lapnak van erre pénze, akkor ajánlja, így feljebb kerül a hírfolyamban, több emberhez jut el – ez egyszerűen reklám. A sajtó hirdeti így saját magát. És meg lehet határozni, milyen legyen a célközönség, ha meg akarjuk. Na, ennek a jogát korlátozták, vagyis vonták meg május végéig a Mediaworks lapjaitól.

Hát ez nem lenne egy kesergős népballada vagy nemzeti gyász, maximum kellemetlen így, kampány idején. Azonban akkor sem volt világos, hogy mi a tiltás oka, meddig tart, pontosan mely fiókokra vonatkozik: a Facebook szokása szerint hallgatott, mint a sült hal, a Mediaworks és a teljes kormánymédia meg sivalkodott, mint a fürdős ledéréletű hölgyszemélyek. Ha le is vontuk a siralmaikból a kötelező 99 százalékot, ami a propaganda, akkor is az jött ki, hogy bizony pár hirdetés tilos lesz egy ideig.

Tegnap újabb közlemény érkezett a Mediaworkstől:

„Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Facebook hétfőn hajnalra visszaállította a Mediaworks Hungary Zrt. által kiadott lapok és hírportálok egy hete letiltott hirdetési fiókjait.

Kiadónk hivatalos érdeklődésére, amelyben a tiltás okára kérdeztünk rá, továbbra sem érkezett konkrét válasz, ellenben

a cég nevében eljáró alkalmazott a „tévesen” letiltott fiókok miatt okozott „kényelmetlenségért” elnézést kért.

Olvasótáborunk azon tagjait, akik az elmúlt években a közösségi oldalon is követni kezdték híreinket, továbbra is arra biztatjuk, hogy elsősorban ne a Facebookon, hanem az eredeti internetes címeken keressék tartalmainkat.”

Ez sem mond ám teljesen igazat, mint majd látni fogjuk. Azt sugallja, hogy a Facebook tévedett, sőt, bocsánatot is kért, de most már örök a harag a Mediaworks részéről, és nem javasolják a közösségi oldal használatát olvasóiknak. Hát, így is lehet.

Azonban akkor felvetődik, hogy a tiltás oka semmiképp sem lehetett politikai. Hiszen látható változás sem a kormány, sem a médiája álláspontjában nem volt tapasztalható, ezt a vádat ők is sértődötten tagadnák – akkor itt valami más probléma kellett legyen.

A megoldás a mai HVG-ben érkezett, nekik ugyanis – feltételezem, rengeteg munkával – sikerült elérniük a Facebook egyik szóvivőjét. Az írás címe sok mindent megmagyaráz:

„Facebook: A Mediaworks megszegte a szabályzatot, zárolva marad hirdetési fiókja

A cím pontos, de picit megtévesztő. Viszont lássuk a teljes, tökéletes és hivatalos magyarázatot.

„Az egyik hirdetési fiókot felfüggesztettük, mert megsérti a valódi pénzért zajló szerencsejátékokra vonatkozó szabályunkat. Előzetes írásos engedély kell minden olyan reklámhoz, amely valódi pénzben folytatott szerencsejátékot népszerűsít vagy ilyen szolgáltatás nyújt, ide értendő minden valódi pénzben játszott ügyességi játék és lottó, a valódi pénzforgalmat generáló online kaszinó, sportfogadás, bingó és póker.” (HVG)

Tehát az egyik fiókról van szó, nem az összesről, és az az egyik így is marad, mert valóban szabályt szegett. A szóvivő még pontosított is: a MediaWorks kérdéses hirdetési fiókja zár alatt marad, míg a többi szabadon használható. Hát igen, gondolom – nem tudom, csak gondolom – hogy benne maradt a hirdetett tartalomban a Szerencsejáték Zrt. reklámja, és az azért a kormánymédiát eltartó hirdetők közül az egyik legjobban fizető cég… Bár Csermely Péter, a Mediaworks vezérigazgató-helyettese szerint a Nemzeti Sport Online (NSO) egyik évek óta futó szolgáltatását jelölték meg a probléma okának. Az is meglehet, ezen már nem érdemes vitatkozni.

Akkor ez ennyi volt, és kiderült, hogy a politikának semmi köze nincs az ügyhöz. Nem bevándorláspártiak és szuverenisták feszültek egymásnak, nem az uniós választások tisztaságát óvta a közösségi oldal. Üzleti ügyről volt szó csupán.

Csak mondom, hogy egy normális országban mindenki erre gondolt volna először. És nem arra, hogy egy világcég pont a magyar belügyekbe akar avatkozni, mert olyan rettentő fontosak vagyunk, hogy ha mi nem lennénk, passzátszél sem volna, azt is mi fújjuk, a miniszterelnökünk útján, különleges módon. A spanyolviaszt már nem is említem.

A független sajtó épp úgy csak találgatott az ügyben, mint a kormánymédia: jobban mondva, mivel ők állítottak először, mindenki besétált abba a csapdába, hogy nekiállt cáfolni a képtelen szamárságaikat. Mindennek viszont az az oka, hogy a Facebook semmit sem közölt időben senkivel.

Ugyanis üzleti ügynek tekintette az üzleti ügyet.

Valószínűleg ez a normális a világ többi részén.

Csak nálunk nem, nálunk minden politika, a kicsi kutya farkától a szennyvízderítésig és a közösségi oldalakig.

Nem tudom, ki a hülye, a világ vagy mi, de azért sejtem…

Kapott-e Heinrich Pecina közbeszerzési ajánlatot a Népszabadság megszerzéséért cserébe?

A botrányos ibizai videó miatt hétvégén lemondott osztrák alkancellár, Heinz-Christian Strache a felvételen beszél Heinrich Pecináról is, aki Magyarországon sem ismeretlen, illetve arra is utalást tesz, hogy az üzletember különböző közbeszerzéseket nyert el a magyar kormánytól.

Pecina 2016-ban bezárta a Népszabadságot, majd nem sokkal később a vidéki lapok nagy részét kiadó Mediaworksöt pedig eladta Mészáros Lőrincnek. Az általa felvásárolt további vidéki lapok is kormánypropaganda üzemmódba álltak át.

A Demokratikus Koalíció írásbeli kérdést nyújt be a kormánynak: kapott-e Heinrich Pecina közbeszerzési ajánlatot a Népszabadság megszerzéséért cserébe? Mi, európai magyarok nem fogjuk tovább tűrni, hogy korrupt gazemberek kezében legyen az irányítás, és ők irányítsák agymosó propagandájukkal a magyar közvéleményt. Továbbra is dolgozunk az Európai Egyesült Államok és az Európai Ügyészség tervének megvalósításának tervén, hogy ne menekülhessenek el azok, akik trükközéssel és csalással akarják irányítani az országot.

Orbán is lebukott, nem csak Strache

Orbán Viktor kedvenc osztrák politikusa, Heinz-Christian Strache nemcsak saját magát buktatta le korrupciós-oligarchás megbeszéléseivel, hanem az Orbán-kormányt is.

Strache magyar mintára állíttatta volna a Szabadságpárt szolgálatába Ausztria legnagyobb bulvárlapját. Az állítólagos Putyin-közeli oligarchanővel folytatott egyeztetésén a következőt mondta az osztrák alkancellár: „Heinrich Pecina egy olyan befektető, aki az elmúlt 15 évben minden magyar lapot megvett és előkészített Orbánnak”. Ismert, Pecina több országos kiadású újságot is felvásárolt, 2016-ban bezárta a Népszabadságot, a megyei lapok nagy részét kiadó Mediaworksöt pedig eladta Mészáros Lőrincnek. Teljesen elfogadhatatlan, hogy Orbán Viktor diktatúráját hozza fel példaként egy korrupt, oroszbarát politikus.

Figyelembe véve azokat az információkat is, miszerint Orbán Viktor titkos megbeszéléseken orosz segítséggel szeretett volna hozzájutni a jelenleg is ellenzéki hangvételű RTL Klubhoz, a Jobbik ezúton szólítja föl a miniszterelnököt és a Fideszt, hogy valljon színt, és adjon egyértelmű választ a következő kérdésekre: Az oroszok strómanja-e Heinrich Pecina, akivel Orbán Viktor miniszterelnök maga is tárgyalt? Miről tárgyalt a kormányfő Pecinával? Mit ajánlott Orbán az oroszoknak a segítségért cserébe? Van-e köze mindehhez annak, hogy a Paksi Atomerőmű fejlesztését orosz vállalat nyerte el tisztázatlan körülmények között? Az évek óta formálódó Orbán-Strache-Salvini tengely az orosz előretörést készítette-e elő Európában azzal a céllal, hogy az Európai Uniót meggyengítse? Előkerülhet-e a mostanihoz hasonló kompromittáló felvétel Orbán Viktorról, vagy a közvetlen környezetébe tartozókról is? Végül pedig, miért tartják célravezetőnek egy orosz érdekeket kiszolgáló tekintélyuralmi rezsim kiépítését Magyarországon?

Szét kell cseszni a fejüket – így ünnepelte Bayer a Népszabadság bezárását

Két évvel ezelőtt Bayer Zsolt azt írta a Magyar Hírlapban, hogy a Népszabadsággal a „Kádár-rendszer egyik legutolsó, legaljasabb műhelye tűnik el talán örökre”, a most bezárt újság olvasóit pedig rohadt, tetves komcsiknak nevezte, akiknek majd „szét kell cseszni” a fejét.

Azt nem részletezte Bayer, hogy ő maga miért volt valamikor kilenc hónapon át a Népszabadság munkatársa. Nyilván azért, mert megtévesztették, és pisztolyt szegeztek a tarkójának. Vagy belülről bomlasztott, ahogyan az ilyenre utólag emlékezni szoktak.

Együttérzés helyett Bayer úgy tett, mintha nem tudta volna, hogy a Népszabadságnál emberek dolgoztak. Újságírók, családos emberek, akiknek attól az októberi naptól kezdve még az addiginál is nagyobb bizonytalanság jutott osztályrészül.

Fotó: Facebook

Persze, nem csupán a Népszabadság munkatársairól volt szó. Sőt, főként nem róluk. A Népszabadság eltüntetésével a nyilvánosság szenvedett vereséget. A tájékozódáshoz való jog, a demokrácia sínylette meg ezt a gazemberséget.

Rogán Antal újból utazhat helikopteren, ha kedve úgy tartja, akár parasztfiúként is urizálhat, mert a Népszabadság bezárásával eggyel kevesebb hely lett, ahol ezt meg lehetett írni. Matolcsy Görgy is gond nélkül kistafírozhatja – később feleségül vett – kedvesét, valamint annak családját, a magyar emberek a Népszabadságból már nem szereznek erről tudomást. És Mészáros Lőrinc is kedvére gyarapíthatja a vagyonát, számolatlanul és ellenőrizetlenül, mert már a látszatra sem kell adnia, Garancsi István, a miniszterelnök kötélbarátja is gazdagodhat, látástól vakulásig, Orbán Viktor magánrepkedéseiről nem is beszélve. A Fidesz-kormány szétlophatja az országot, már csak néhány lapot és internetes portált kell elhallgattatni, és a magyar emberek ezt sem fogják megtudni a sajtóból.

Egyszer persze majd biztosan feltűnik nekik, hogy nem maradt semmijük, mert amijük volt, azt a hatalmasok zsebre vágták. Akkor majd nagyon mérgesek lesznek a magyar emberek. Talán még az is az eszükbe jut, hogy hatvankét évvel ezelőtt volt egy forradalom. És akkor majd Bayer Zsoltnak sem lesz jó lenni.

Sajátságos logika dönthet a TV2-ről (is)

0

„A Gazdasági Versenyhivatal feladata fellépni a piaci, a Médiahatóságnak pedig a véleménymonopólium ellen, így jogállami működés mellett fel sem merülhetne, hogy egy kézbe kerüljön két országos televízióscsatorna, illetve a mérhető olvasottsággal rendelkező megyei lapok teljes portfoliója”  mondta a FüHü-nek a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke. A Népszava tegnap írta meg, hogy információi szerint ilyen lehetőséget fontolgat a hatalom. A Gazdasági  Versenyhivatal – egyelőre legalábbis – semmitmondó választ adott megkeresésünkre.

Ha a Népszava értesülései helytállók az egyelőre terv szintjén létező elképzelésekről, akkor akár már nyáron jelentős átrendeződések lehetnek a Fideszhez tartozó médiabirodalomban. Hírek szerint ugyanis Orbán Viktor nem elégedett a TV2-vel, s felpörgetné a hatalmi- és gazdasági médiakoncentrációt. Több forgatókönyv létezik, az egyik szerint Mészáros Lőrinchez kerülhet a jelenleg Andy Vajna érdekeltségébe tartozó TV2 és a két megyei napilap, a Kisalföld és a Délmagyarország. Egy másik elképzelés szerint egy-egy cégbe szerveznék át az összes kormányközeli nyomtatott lapot, a rádiócsatornákat és a televíziókat is, hogy „átláthatóbb legyen a rendszer működése.

Fotó: Flickr.

Hargitai Miklós az esetleges fúzió kapcsán portálunknak úgy vélekedett, hogy

jelenleg Magyarországon alapvetően nem a jogszabályok, hanem valamilyen más logika mentén születnek a verseny- és médiahatósági döntések az ilyen fúziós ügyekben.

Példaként említette, hogy amikor a Népszabadságot is tulajdonló Ringier egyesülni akart az Axel Springerrel – ahogy egyébként az európai piacon mindenütt ez a felállás –, akkor a Gazdasági Versenyhivatal öt éven át vizsgálta az ügyet, s kemény feltételeket szabott, közte a portfoliók szétválasztását, amely egy részének értékesítéséből jött egyébként létre utóbb a MédiaWorks. Ugyanakkor amikor Mészáros Lőrinc szándékozott felvásárolni még a második legnagyobb megyei lapokat birtokló Pannon Lapok Társaságát is, akkor egy hónap alatt lezavarva engedélyezte a  tranzakciót.

A Gazdasági versenyhivatal portálunk kérdésére tegnap úgy nyilatkozott, hogy hozzájuk nem érkezett bejelentés a Népszava által megírt tranzakciókkal kapcsolatban. Elvi jellegű kérdésünkre pedig úgy reagáltak: „meghatározott összefonódással kapcsolatos konkrét kérdések vonatkozásában a GVH elméleti síkon nem foglal állást tekintettel arra, hogy nem tudni, egy esetleges piacvizsgálatnak – amelyhez jelenleg sem adatokkal, sem információkkal nem rendelkezünk – milyen eredményei lehetnek”.

Hargitai Miklóstól éppen azért rákérdeztünk, hogy a MÚOSZ lépne-e, ha a fúziós tervek igaznak bizonyulnának. Az újságírók szövetségének az elnöke azt mondta, hogy ők maguk is kezdeményezhetnek verseny- és médiahatósági vizsgálatot. Magánvéleményként azonban hozzáfűzte:

a két hatóságnak hivatalból, magától kellene észrevennie és vizsgálatot indítani, ha  hogy ilyen ügy kézzel fogható közelségbe kerül. Ám, ha maguktól nem vizsgálódnának a MÚOSZ megfutná a szükséges köröket.

A Fidesz 17. pillanata – 11. Volt egyszer egy Népszabadság

2016. október 8-án a Népszabadság előfizetői és azok, akik árusoknál vásárolták az újságot, még hozzájutottak a napilaphoz, ám akik az interneten keresték a cikkeket, csak egy közleményt találtak a megszokott oldalon. A Népszabadságot kiadó Mediaworks azt közölte az olvasókkal, hogy „a kiadó Mediaworks szombattól felfüggeszti a Népszabadság nyomtatott és internetes formában történő kiadását a lap új koncepciójának kialakításáig, illetve megvalósításáig azért, hogy valamennyi érintett ezen kiemelt feladatra tudjon koncentrálni.”

A Mediaworks tájékoztatása szerint „az érintett területekhez rendelt munkavállalókat felmentik a munkavégzés alól, a szerződéses partnerek szolgáltatásait pedig időlegesen felfüggesztik. Az előfizetőknek a Népszabadság helyett más kiadványukat, illetve az előfizetésből a felfüggesztés idejére eső rész visszafizetését ajánlja fel a kiadó.”

Az újságírókat megdöbbentette a hír. Murányi András főszerkesztő első nyilatkozatában ugyan azt mondta, hogy a cél, hogy a lap továbbra is megjelenjen, ám aki csak kicsit is ért a szakmához, és járt már szerkesztőség közelében, az tudta, hogy

a lap megjelenésének felfüggesztése csak egy hivatalos kifejezés a bezárásra.

A  lap munkatársai szombat reggel már a levelezőrendszert sem tudták megnyitni, és a Népszabadság Online sem volt elérhető. Volt olyan újságíró, aki szombat reggel már levelet is talált a postaládájában: ebben közölték vele, hogy megszüntetik a munkaviszonyát. A felmondóleveleket mindenkinek motoros futárral küldték ki, a legtöbbjüket arról tájékoztattál, hogy felmentik őket a munkavégzés alól, alapfizetést kapnak.

Sokan az első percekben azt hitték, hogy csak a cég költözése miatt álltak le a szerverek. A szerkesztőség ugyanis épp azon a hétvégén költözött volna az Corvin negyedben lévő Futó utcai épületből a Bécsi úti székházba – oda, ahol egyszer más működött a Népszabadság. A munkatársak ennek megfelelően összecsomagolták, és dobozokba tették a holmijukat, de a régi-új helyre már nem tudtak bejutni.

Az ügy tartalmi előzménye, hogy 2016-tól a Népszabadság a korábbiaknál is több, a hatalom számára kínos kérdéssel foglalkozott.

Ők írták meg elsőként a Magyar Nemzeti Bank alapítványaival kapcsolatos visszásságokat, Rogán Antal helikopteres utazását, Matolcsy György szeretőjének az ügyét. Az utolsó csepp a pohárban az lehetett, amikor a lap több cikke is azzal foglalkozott, hogy Matolcsy jegybankelnök a bankszövetség elnökének – aki egyúttal az egyik nagy banknak is vezetője – várbéli lakását bérli.

A lap bezárásának délelőttjén a Népszabadság Facebook-oldalán az alábbi üzenet jelent meg: „Kedves követőink! A Népszabadság szerkesztősége a nyilvánossággal egy időben értesült róla, hogy a lapot azonnali hatállyal bezárták. Első gondolatunk, hogy ez puccs. Hamarosan jelentkezünk.”

Murányi András főszerkesztő délután sajtótájékoztatón jelentette be, hogy céljuk, hogy a Népszabadság továbbra is megjelenjen, ezért új kiadót keresnének a Népszabadságnak.

2016. december 13-án a Mediaworks újra elérhetővé tette a Népszabadság online változatát, a honlapjukon olvasható közlemény szerint „a kiadó döntése értelmében a Nol.hu – tekintettel sajtótörténeti értékére – a továbbiakban ingyenes, bárki számára hozzáférhető archívumként üzemel majd.”

Vagyis, a Nol.hu-n olvasható üzenet  szerint „A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.”

A Népszabadság bezárása után több szimpátia tüntetés is volt, a pártok is értékelték az új helyzetet.

Az ellenzéki pártokat felháborította a lap bezárása, míg a Fidesz részéről Németh Szilárd azt mondta, hogy épp itt az ideje, hogy bezárják ezt a lapot.

A Népszabadság bezárása egy előre eltervelt akció volt. A történet kulcsszereplője a Mediaworks nevű cég, illetve annak tulajdonosa, egy osztrák üzletember, Heinrich Pecina. A Mediaworks létrejöttét, azaz a korábbi két legnagyobb magyar médiavállalat, a Ringier és az Axel Springer fúzióját 2014-ben a Gazdasági Versenyhivatal azzal a feltétellel engedélyezte, hogy egy nagyobb médiacsomagot ki kellett szervezniük a közös portfóliójukból. Így kerültek egyes lapok Heinrich Pecina osztrák befektető cégéhez, a Vienna Capital Partnershez.

Az ügy lényege, hogy a Fidesz az osztrák milliárdos segítségével kormányközeli kézbe juttattak több megyei lapot, s nem mellesleg, közösen megszüntették a kormány számára egyre kellemetlenebb Népszabadságot.

Pecináról korábban a magyar olvasó nem sokat hallott, pedig régi motoros volt a szakmában. Igaz, nem a sajtószakmában működött, hanem pénzügyi befektetőként volt ismert, gyakran vett és adott el cégeket. 2001-ben például a kazincbarcikai BorsodChemet adta el egy kínai befektetőnek. 2004-ben a szerb Blic napilapot vette meg egy német kiadótól, majd hamarosan eladta a svájci Ringier cégnek.

2016 nyarán egy bíróság bűnösnek nyilvánította a Hypo Alpe Adria-ügyben, ahol cégét egy 4,3 millió eurós vitatott tanácsadói számla kiállításával gyanúsították.

Ez a makulátlannak nem mondható múlt még érdekesebbé tette, hogy 2018. január végén, amikor Orbán Viktor az osztrák kancellár meghívására Bécsbe látogatott, kiderült, hogy a magyar miniszterelnök már egy nappal korábban elutazott az osztrák fővárosba, hogy Heinrich Pecinával, a Népszabadság sorsát megpecsételő üzletemberrel találkozzon. Pecina ekkor már nem volt a Népszabadságot bezáró és számos megyei napilapot birtokló Mediaworks tulajdonosa – a céget ugyanis időközben a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Opimusnak.

Hogy Orbán Viktor miről tárgyalt a rovott múltú üzletemberrel, nem tudjuk, egyedül annyi biztos, hogy a találkozó tényét Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke is megerősítette.

A sorozat két utolsó része itt olvasható:

A német megszállás emlékműve

Rogán Antal és más mesés férfiak helikopterrel

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK