Jakab Pétert megint elhallgattatta napirend előtti felszólalása közben Kövér László házelnök. Feltehetően megint nagyösszegű pénzbüntetést szab majd ki rá. Sokan kommentálták az eseményt úgy, hogy Jakabnak tett ezzel szívességet, hiszen azt demonstrálta, hogy a Fidesz leginkább Jakabtól tart. Hogyan vélekedjünk Jakab akciósorozatáról?
Ami engem illet, nekem nehéz megbarátkozni Jakab sorozatos akcióival. Én ugyanis mást gondolok a parlamentről, mint ő és sokan azok közül, akik ma ott ülnek. Számomra a parlament az volt, amikor magam is képviselő voltam, ahol az ember érvelő gondolatmenetekkel igyekszik meggyőzni álláspontjának helyességéről a jelenlevőket, de különösen a közönséget: azokat, akik rádión, televízión követik a parlamenti ülésen elhangzottakat. A meggyőző parlamenti beszéd megerősíti a saját párt híveit és esetleg elgondolkoztatja más pártok, a szembenálló politikai erő képviselőit és követőit.
A mai parlamentben is vannak még nyomai az effajta képviselői munkának, ha nem is ez a jellemző.
Ugyanakkor a mai parlamentben más a feladat: akik önkényuralomnak tartjuk az Orbán-rendszert, azoknak a parlament plenáris ülésén is azt kell demonstrálniuk, hogy az ország jelenlegi uraival, akik a parlamentnek is urai, nincs is miről beszélni, annyira nincs és nem lehet köztünk közös nevező. Ilyesmit demonstrált például a maga táblás akcióival néhányszor Hadházy Ákos, és azzal nagyon egyetértettem, és ilyesmit demonstrált a krumplis akcióval, és azzal is, hogy egy héttel ezelőtt ficsúroknak nevezte a Fidesz politikusait, Jakab is. Mint az engesztelhetetlen szembenállás demonstrációit el tudom ezt fogadni.
A mait azonban elhibázottnak tartom. A Fidesz képviselőit lehet ficsúrozni, visszaéléseiket helyes a nevükön nevezni, ahogy Jakab sokszor teszi, a miniszterelnököt is lehet krumplival megajándékozni. Ezek a politikai szembenállás olyan kifejezései, melyeket a politikai ellenfélnek, adott esetben a többségnek el kell viselnie.
Csakhogy az ülésvezető elnök (és nem személy szerint Kövér, hanem a mindenkori ülésvezető elnök) bírálatát a demokratikus parlament demokratikus házszabálya is tiltotta 2010 előtt, és tilos ez a nyugati demokráciák parlamentjeiben is.
Jakab itt nem a fideszes önkénnyel fordult szembe, hanem azzal, ami a mai házszabályban még a demokrácia maradványa. Azt a benyomást keltette, hogy
nem tud különbséget tenni a fideszes önkény és a demokratikus szabály között.
Ez pedig hiba, ezen a ponton az ülésvezető elnöknek az egykori demokratikus parlamentben is joga volt elvenni a szót a felszólalótól.
De csak arra volt joga. A milliós büntetéseket már a Fidesz találta ki és vezette be egyoldalúan a magyar parlament gyakorlatába.
Súlyos hibának tartom, hogy az ellenzéki képviselők egyáltalán jelen vannak, amikor az Országgyűlés ezekről a büntetésekről szavaz, és ezzel legitimálják Kövér büntetéseit. Kezdettől fogva nem lenne szabad ebben részt venniük.
A házelnöknek pártatlannak kell lennie, itt pedig azt látjuk, hogy a többség által delegált elnök rendszeresen a kisebbséghez tartozó képviselőket büntetgeti hatalmas összegekkel.
Ha valaki olyan stílust használ a parlamentben, amely mások szerint sérti a parlament méltóságát, azt verbálisan lehet elítélni, meg lehet az illetőt szégyeníteni, elérni, hogy az illető a választók szemében is megszégyenüljön, de pénzzel, tiszteltdíj-elvonással büntetni nem szabad. Szerintem
ez súlyosan sérti a képviselők függetlenségét, és ezzel magát a demokráciát.
Hogy ez ma így folyik, az annak kifejezése, hogy a parlament nem a kormányoldali többség és az ellenzéki kisebbség partneri együttműködésének színtere, ahogy egy demokráciában annak lennie kellene (és 1990 és 1994 között még így is volt, azután a Fidesz lépésről-lépésre megakadályozta, hogy így legyen), hanem a többség, a kormányoldal egyoldalú ellenőrzése alatt áll.
