Kezdőlap Címkék Jakab Péter

Címke: Jakab Péter

Előválasztás 2021. – Eredményhírdetés folyamatosan

Kövesse az előválasztás eredményeit folyamatosan a FüHü oldaláról:

  • Borsod-Abaúj-Zemplén 4: Üveges Gábor (Jobbik)
  • Pest 8: Jószai Teodóra (DK)
  • Tolna 3: Bencze János (Jobbik)
  • Pest 2 Szél Bernadett (Momentum)
  • Pest 3 Buzinkay Györgyé (Momentum)
  • Borsod-Abaúj-Zemplén 4: Üveges Gábor
  • Somogy 3: Steinmetz Ádám (Jobbik)
  • Mostanáig 20 egyéni körzet eredményét jelentették be, kilencet a DK nyert, hármat az MSZP, kettőt-kettőt a Párbeszéd, az LMP, a Momentum és a Jobbik.
  • Fejér megye 2: Fazakas Attila (Jobbik)
  • Bács-Kiskun megye 3: Magóné Tóth Gyöngyi Mária (DK)
  • Bács-Kiskun megye 2: Bodrozsán Alexandra (Momentum)
  • Szabolcs-Szatmár-Bereg 5: Földi István (Jobbik)
  • Szabolcs-Szatmár-Bereg 4: Sápi Mónika (MMM)
  • Nógrád megye 1: Godó Beatrix (DK-Jobbik)
  • Győr-Moson-Sopron 1: Jancsó Zita (DK)
  • Fejér megye 1: Márton Roland (Mszp)
  • Borsod-Abaúj-Zemplén megye 7: Sermer Ádám (DK)
  • Dorosz Dávid nyert Pest megye 5-ben (Párbeszéd)
  • Csongrád-Csanád 1: Szabó Sándor (Mszp)
  • Pest megye 11. számú Jánosi-Lesi Ágota (DK)
  • Pest 10: Gér Mihály (Párbeszéd)
  • Bács-Kiskun 4: Kis-Szeniczey Kálmán (LMP)
  • 20 óráig tizenhat körzetben hirdettek részeredményt. A miniszterelnök-jelöltségért folyó versenyben a jelenlegi sorrend: Dobrev Klára, Karácsony Gergely, Márki-Zay Péter
  • A nehézkes szavazatszámlálás miatt akár csütörtökig is csúszik az végeredmény közzététele. Részeredmények délutánra várhatók.
  • Egy mindenkiért, mindenki Dobrev Klára ellen. Mindenkét jelölt visszalépne a másik javára a második fordulóban azért, hogy ne Dobrev legyen Orbán kihívója.
  • Egyelőre a 106 egyéni választókerületében induló képviselőjelöltekesélyeiről szakértői véleményt nem hallottunk.
  • Megkezdődtek az esélylatolgatások, a szakértők a legkülönbözőbb variációs lehetőségeket is elképzelhetőnek tartják. Szóval, senki nem tud semmit.
  • A második forduló harmadik résztvevője kérdéses. Jakab vagy a a jól hajrázó Márki Zay lehet a befutó.
  • Ha Dobrev Klára nem szerzi meg a szavazatok több, mint ötven százalékát a második fordulóban felborulhat a mostani eredmény.
  • Az előzetes jelzések szerint Dobrev Klára biztosan nyeri a miniszterelnök-jelölti verseny első fordulóját.
  • Kezdik összesíteni az ellenzéki előválasztáson leadott szavazatokat, az eredményeket az Országos Előválasztási Bizottság folyamatosan közli. a miniszterelnök-jelölti választás eredményhiretése este 7 órára várható.

  • Tegnap este véget ért Magyarország első országos előválasztásának első fordulója. A sorbanállási szabályok alkalmazásával 21.15-kor regisztrálta a rendszer az utolsó online szavazatot. 633.811-en vettek részt az előválasztáson.

Andy Landy mosolyalbuma – Jakab és az ő Viktóriája

Azt mondom Önnek miniszterelnök úr, hogy …így a vége felé Ön is fogja kicsit vissza magát, mert a börtönben még Orbán Viktorból is lehet Orbán Viktória.” 

Jakab Péter a nem kicsit túltolta a népszerűség-hajhászás biciklijét, és olyan vaskosan homofób kijelentést tett, mintha pártja nem járta volna meg a damaszkuszi utat. Vagy ha azon az úton is jár, a végére még biztosan nem ért!

AL

Politika, depolitizálva

„A miniszterelnöki előválasztás első fordulója leginkább egy szimpátiaszavazás lesz”, mondja az egyik politológus, Böcskei Balázs. Rákontráz a másik, Pulai András: „A jelöltek karaktere az egyik legfontosabb tényező, hiszen a fontos kérdésekben nagyjából ugyanazt gondolják az ellenzéki jelöltek.” És valóban.

A mintaként emlegetett amerikai elnökválasztáson, vagy az olykor-olykor Olaszországban, Franciaországban egy-egy nagy pártban vagy pártszövetségben tartott előválasztáson az előválasztás tétje politikai: a miniszterelnök- illetve elnökjelöltségért versenybe szálló jelöltek eltérő politikai irányokat képviselnek az adott párt vagy pártszövetség széles platformján belül. Ugye emlékszünk még a szocialista Bernie Sanders éles politikai harcára a demokrata előválasztáson öt éve Hillary Clintonnal, tavaly pedig Joe Bidennel szemben?

Amikor a DK-tól a Momentumon át a Jobbikig terjed az előválasztáson induló jelöltek politikai palettája, azt hihetnénk, hogy az előválasztási kampány tele lesz politikával: az ellenzéki választók elé tárják a politikai étlapot, hogy azután választhassanak: baloldali, liberális, zöld vagy szélsőjobboldali politikával akarják-e inkább leváltani az Orbán-féle kormányzást.

De nem, a választóknak csalódniuk kell: az előválasztáson indulókat elindító pártok mindent megtesznek azért, hogy az előválasztásnak ne legyen politikai tartalma.

Ami megkülönbözteti őket egymástól, arról beszélnek a legkevesebbet. Mindössze két választókerületben lesz az előválasztásnak markáns vállaltan politikai tartalma: Zuglóban, ahol a Momentum azért indítja Hadházy Ákost az MSZP-s Tóth Csabával szemben, hogy a választók ne csak a személyről mondhassanak véleményt, de az MSZP-ben jelen levő mutyizós irányzatról is. A másik ilyen választókerület talán a szerencsi-tiszaújvárosi, ahol a jobbikos Bíró Lászlóval szemben indít jelöltet az MSZP, és akit további ellenzéki pártok is támogatnak. A miniszterelnök-jelölti pozícióért jó eséllyel versenybe szállók azonban egyáltalán nem politikai alapon jellemzik önmagukat: Jakab Péter a durvaságig menő keménység, Dobrev Klára a szakértelem és európai kapcsolatok, nomeg szintén a keménység, Karácsony Gergely az ország „újraegyesítése” érdekében a másik oldal iránti nyitottság képviselőjeként jellemzi önmagát. Jó, ő azért hozzáteszi, hogy ő zöld és baloldali, a Jobbiknál időnként elmondják, hogy ők az egyedüli jobboldali párt az összefogásban, Dobrev Klára azonban nem baloldaliként vagy szocialistaként számít a választók szavazataira. Fekete-Győr András sem politikai, hanem jobbára életkori jellemzést ad magáról. sosem mondja magát liberálisnak vagy konzervatív-liberálisnak.

Gondolom, azért így járnak el a pártok illetve politikusaik, ideértve a választókerületi egyéni jelölt-jelölteket is, mert azt gondolják: így szerezhetnek szavazatokat az ellenzéki választók minél szélesebb köréből.

Ebben akar még igazuk is lehet. Van ennek azonban egy kellemetlen mellékhatása. Arról van szó, hogy először a magukat politológusnak tartók, utána a média, végül pedig a választók felejtik el, hogy a választások, illetve általában a politika a politikáról, az ország előtt álló problémák kezelésének különböző lehetőségeiről szól. Vannak politikai irányzatok, amelyek Magyarország gazdasági és életszínvonalbeli lemaradásán protekcionizmussal, a külföldi tőke és a külföldi áruk beáramlásának korlátozásával, mások azok bebocsátásával, ide vonzásával, a modern technika fokozott importjával és a hazai termelékenység és versenyképesség ezen alapuló emelésével igyekeznének segíteni. A különféle kisebbségek és a többség között kialakuló feszültségeket egyes politikai szervezetek a kisebbségek elkülönítésével, elszigetelésével, ezt megalapozó megbélyegzésével kezelnék, más politikai irányzatok ezzel szemben a kisebbségek integrációjával, emancipációjával.

A szomszéd országokkal a nemzeti kérdésben fennálló feszültségeket, a kisebbségben élő magyarok hátrányos helyzetét egyes pártok és politikusok az örökölt konfliktusok ébren tartásával, a kisebbségben élő magyaroknak a magyar államhoz kötésével, az ottani többséggel való szembeállításával, mások a szomszéd népekkel való történelmi megbékéléssel, egymás kultúrájának és történelemképének megismerésével és megértésével kívánják kezelni.

Ezeket és a hasonló különbségeket derék politológusaink alkalmasint nem tekintik fontos kérdéseknek, holott nem kis részben ezeken múlik az ország jövője.

Ahogy az előválasztási versengést a pártok, a politikai elemzők és a média depolitizálják, az csak arra jó, hogy a választók figyelmét is eltereljék ezekről a sorsdöntő politikai kérdésekről. Arra jó, hogy azok a politikusok, azok a pártok se beszéljenek róluk, amelyek eddig politikai identitásuk fontos részének tekintették az ezekre adott válaszukat. Így elmosódik a pártok identitása, amelynek alapján mindeddig híveik támogatására számíthattak.

Andy Landy mosolyalbuma – Ficsúrok a perzsavásáron

A Jobbik elnöke, frakcióvezetője, miniszterelnök-jelöltje hétfőn napirend előtt nevezte ficsúrnak azokat a fideszes képviselőket a parlamentben, akik közpénzből rázzák a rongyot.

AL

Kövér Lászlót is így nevezte, mert ő is 135 millióért vett közpénzből 8 szőnyeget a Parlamentbe a válság alatt.

 

AL
AL
AL

Foszlányaim… VII.

0

Számomra Jakab Péter a paraszt prolit játssza parlamenti megszólalásaiban, ami pont ugyanolyan populista kommunikációs fogás, mint amit a Fidesz populistái nap, mint nap tesznek.

Népszerűséghajhászas féligazságokból. Igaz, ezt hatásosan, sőt hatékonyan csinálja. Ettől azonban még nem lesz politikus, nem csak a szükséges tudás, műveltség, széleslátókörűség és az éleslátás előre tervezési képessége hiányzik belőle, hanem a hallgatni tudás bölcsessége is, márpedig enélkül csupán egy törekvő populista marad…aki, ha miniszterelnök-jelöltté avanzsál hát mentse meg az ellenzéket a Mindenható. És szavazzon rá ő.

Jakab Péter

Jakab Pétert megint elhallgattatta napirend előtti felszólalása közben Kövér László házelnök. Feltehetően megint nagyösszegű pénzbüntetést szab majd ki rá. Sokan kommentálták az eseményt úgy, hogy Jakabnak tett ezzel szívességet, hiszen azt demonstrálta, hogy a Fidesz leginkább Jakabtól tart. Hogyan vélekedjünk Jakab akciósorozatáról?

Ami engem illet, nekem nehéz megbarátkozni Jakab sorozatos akcióival. Én ugyanis mást gondolok a parlamentről, mint ő és sokan azok közül, akik ma ott ülnek. Számomra a parlament az volt, amikor magam is képviselő voltam, ahol az ember érvelő gondolatmenetekkel igyekszik meggyőzni álláspontjának helyességéről a jelenlevőket, de különösen a közönséget: azokat, akik rádión, televízión követik a parlamenti ülésen elhangzottakat. A meggyőző parlamenti beszéd megerősíti a saját párt híveit és esetleg elgondolkoztatja más pártok, a szembenálló politikai erő képviselőit és követőit.

A mai parlamentben is vannak még nyomai az effajta képviselői munkának, ha nem is ez a jellemző.

Ugyanakkor a mai parlamentben más a feladat: akik önkényuralomnak tartjuk az Orbán-rendszert, azoknak a parlament plenáris ülésén is azt kell demonstrálniuk, hogy az ország jelenlegi uraival, akik a parlamentnek is urai, nincs is miről beszélni, annyira nincs és nem lehet köztünk közös nevező. Ilyesmit demonstrált például a maga táblás akcióival néhányszor Hadházy Ákos, és azzal nagyon egyetértettem, és ilyesmit demonstrált a krumplis akcióval, és azzal is, hogy egy héttel ezelőtt ficsúroknak nevezte a Fidesz politikusait, Jakab is. Mint az engesztelhetetlen szembenállás demonstrációit el tudom ezt fogadni.

A mait azonban elhibázottnak tartom. A Fidesz képviselőit lehet ficsúrozni, visszaéléseiket helyes a nevükön nevezni, ahogy Jakab sokszor teszi, a miniszterelnököt is lehet krumplival megajándékozni. Ezek a politikai szembenállás olyan kifejezései, melyeket a politikai ellenfélnek, adott esetben a többségnek el kell viselnie.

Csakhogy az ülésvezető elnök (és nem személy szerint Kövér, hanem a mindenkori ülésvezető elnök) bírálatát a demokratikus parlament demokratikus házszabálya is tiltotta 2010 előtt, és tilos ez a nyugati demokráciák parlamentjeiben is.

Jakab itt nem a fideszes önkénnyel fordult szembe, hanem azzal, ami a mai házszabályban még a demokrácia maradványa. Azt a benyomást keltette, hogy

nem tud különbséget tenni a fideszes önkény és a demokratikus szabály között.

Ez pedig hiba, ezen a ponton az ülésvezető elnöknek az egykori demokratikus parlamentben is joga volt elvenni a szót a felszólalótól.

De csak arra volt joga. A milliós büntetéseket már a Fidesz találta ki és vezette be egyoldalúan a magyar parlament gyakorlatába.

Súlyos hibának tartom, hogy az ellenzéki képviselők egyáltalán jelen vannak, amikor az Országgyűlés ezekről a büntetésekről szavaz, és ezzel legitimálják Kövér büntetéseit. Kezdettől fogva nem lenne szabad ebben részt venniük.

A házelnöknek pártatlannak kell lennie, itt pedig azt látjuk, hogy a többség által delegált elnök rendszeresen a kisebbséghez tartozó képviselőket büntetgeti hatalmas összegekkel.

Ha valaki olyan stílust használ a parlamentben, amely mások szerint sérti a parlament méltóságát, azt verbálisan lehet elítélni, meg lehet az illetőt szégyeníteni, elérni, hogy az illető a választók szemében is megszégyenüljön, de pénzzel, tiszteltdíj-elvonással büntetni nem szabad. Szerintem

ez súlyosan sérti a képviselők függetlenségét, és ezzel magát a demokráciát.

Hogy ez ma így folyik, az annak kifejezése, hogy a parlament nem a kormányoldali többség és az ellenzéki kisebbség partneri együttműködésének színtere, ahogy egy demokráciában annak lennie kellene (és 1990 és 1994 között még így is volt, azután a Fidesz lépésről-lépésre megakadályozta, hogy így legyen), hanem a többség, a kormányoldal egyoldalú ellenőrzése alatt áll.

Jakab Péter, az ellenzék közös miniszterelnök jelöltje?

Ha nem tévedek, már a harmadik közvéleménykutató – ezúttal a Medián – állapítja meg, hogy az öt bejelentett illetve várható ellenzéki miniszterelnök-jelölt közül ma Jakab Péternek legnagyobb a támogatottsága az ellenzéki választók (a Medián meghatározásával: kormányváltást akaró választók) között.

Persze, a DK még nem jelentette be hivatalosan Dobrev Klára jelöltségét, Karácsony Gergely pedig talán még nem is döntötte el, hogy elinduljon-e. Ha ők ketten is elindítják kampányukat, még változhat a helyzet. Mindamellett jelenleg ezt mutatják a kutatások, és a baloldali és liberális választóknak szembe kell nézniük azzal, hogy egy Jakab Péter vezette listára kell szavazniuk.

Baj ez? Épp most hallom a Klubrádióban, hogy valamennyi jelölt,  köztük Jakab is jobb, mint Orbán Viktor. Biztosan jobb?

Annyiban biztosan, hogy a hatpárti szövetség győzelme a Fidesszel szemben azt jelentené, hogy megbukik Orbán Viktor önkényuralmi rendszere. Legalábbis kérdésessé válik, hogy folytatható-e a közpénzek elsajátításának mindannyiunkat felháborító évtizedes gyakorlata. A győztesek Jakab vezetésével kísérletet tennének a többpárti demokrácia, a sajtószabadság helyreállítására, az oligarchia-rendszer felszámolására.

Van azonban a dolognak másik oldala is.

Jakab Péter a számára nagy népszerűséget hozó parlamenti beszédekben az Orbán-rendszert és személy szerint Orbán miniszterelnököt támadja élesen.

Hangsúlyosan és plasztikusan beszél a fideszes csúcselit gazdagsága, a gazdagságot fitogtató életvitele és az elszegényedő tömegek helyzete közötti kontrasztról. Arról viszont, hogy milyennek képzeli az Orbán utáni Magyarországot, egyetlen szót sem szól.

Viszonylag ritkán egy-egy sajtótájékoztatón mond egy-egy mondatot vagy interjúkban ad egy-egy választ, amelyből erről is megtudhatunk fontos dolgokat.

Amikor a hat szövetkező párt elnökei néhány hónapja sajtótájékoztatón ismertették majdani közös kormányzásuk alapelveit, megosztva egymás között a különböző témákat,

Jakab – elsőként beszélve – azzal kezdte, hogy az új kormány majd tizenötmillió magyar kormánya lesz.

Vagyis egy Jakab vezette kormány folytatná az Orbán-kormány „nemzetpolitikáját”, a magyar kisebbségek ügyének a nyugati demokráciákétól eltérő, a magyar állam fennhatóságát a határon túl élőkre kiterjesztő kezelését.

Amikor Jakabot egyes jobbikos politikusoknak a melegekkel szembeni kijelentéseiről kérdezték, Jakab válasza az volt, hogy a megélhetését nehezen biztosító vidéki embereknek nem az a fontos, hogy lehessen Budapesten szivárványszínű zászló alatt felvonulni.

A Momentum előválasztási programjának a családdal kapcsolatos állításaira válaszul azt nyilatkozta, hogy nem tudja elképzelni, hogy „egy gyereknek három apja legyen”. A mondat persze a hármas számmal karakíroz, de Jakab ezzel a mondattal azt üzeni:

ugyanúgy nem fogadja el családként a meleg párok együttélését gyerekekkel, mint a Fidesz, vagyis egy Jakab vezette kormány folytatná az Orbán-kormány homofób politikáját.

Amióta a menekültkérdés a magyar politika egyik központi kérdése, a Jobbik sosem azért tett szemrehányást az Orbán-kormánynak, hogy embertelenül bánik a menedékkérőkkel, hanem azért, hogy egyeseket – köztük a letelepedési kötvények vásárlóit – egyáltalán beengedi az országba.

A Jobbik – személy szerint Jakab is – megszavazta azt az alaptörvény-módosítást, amely lehetővé teszi, hogy a magyar állam semmibe vegye a nemzetközi menekültügyi szabályokat (és amely a hajléktalanokkal szembeni embertelen bánásmódot is „alkotmányossá” tette).

Egy Jakab vezette kormány eszerint az Orbán-kormány menekültpolitikáját folytatná, továbbra is blokkolná az EU közös menekültpolitikáját.

Nem folytatom. Említhetném még, hogy a Jobbik vezető gazdaságpolitikusa nem híve az euró bevezetésének, és ugyanazt a multiellenes, bankellenes álláspontot ismételgeti felszólalásaiban, mint amit ellenzékben a Fidesz hangoztatott, és ami mai kormányzásában is megjelenik, de ezekről Jakabot még nem kérdezték, s ő nem nyilatkozott róluk.

Annyit azonban hozzá kell tennem az elmondottakhoz, hogy miközben a Jobbik újabban hitet tesz az Európai Unió mellett, a felsorolt állásfoglalások azt mutatják, hogy az európai normákat Jakab nem tekinti követendőnek.

Ha tehát Jakab Péter lenne a hatpárti szövetség közös miniszterelnök-jelöltje, az azt jelentené, hogy a magyar politikában nincs már olyan politikai erő – Jakab mögé állva immár a „legeurópaibb párt” sem –, amely magáénak tekinti a jogegyenlőségnek, az emberi jogok tiszteletének, az államok közötti kapcsolatoknak a nyugati világban a második világháború óta érvényesnek tekintett normáit, vagyis Magyarország Orbán után is szemben állna a nyugati liberális demokráciák világával.

Eddig legalább az Orbánnal szembenálló ellenzék egy része kitartott a magyar progresszió hagyományai, a köztársasági elvek, a nyugati orientáció mellett, ha azonban a Jobbik elvei határozzák meg a hatpárti szövetség politikai irányát – és Jakab miniszterelnök-jelöltsége ezt jelentené –, akkor ez is megszűnik.

Ebből a szempontból – a demokratikus, nyugatias politikai alternatíva eltűnése miatt – már nem mondható, hogy Jakab miniszterelnöksége jobb lenne Orbán uralmánál.

Bocsánatot kérni

Példátlan dolog történt tegnapelőtt, tegnap és ma Berlinben. Tegnapelőtt délután – a szokásos módon – megtartotta szokásos konferenciáját a tartományi miniszterelnökökkel a szövetségi kormány: Merkel kancellár, Scholz pénzügyminiszter, alkancellár, Spahn egészségügyi miniszter. A téma: a további járványügyi intézkedések.

A járvány kezdete, tavaly március óta rendszeresen ebben a körben döntenek a járványügyi intézkedésekről, aminek az az oka, hogy a korlátozó intézkedések – kijárási korlátozások, iskolabezárások – tartományi hatáskörbe tartoznak, a tartományokhoz tartozik a korlátozások betartását ellenőrző rendőrség. Három hete még a fokozatos nyitásról állapodtak meg azzal, hogy az egyes városokban, járásokban kimutatott fertőzöttséghez igazítják az esetleges enyhítést illetve szigorítást. Azután a járványhelyzet – a brit mutáció terjedése miatt – újra exponenciális módon romlott, és emiatt most újra szigorításról kellett tárgyalni. A szokásostól eltérően nem sikerült estére befejezni a tanácskozást: este, majd éjszaka szüntetet rendeltek el, és csak hajnalra jutottak dűlőre. Már az esti híradásokból megtudhattuk:

felmerült, hogy a húsvéti ünnepekre teljes lezárást rendelnek el, mégpedig nem három, hanem öt napra: csütörtöktől hétfőig minden leáll azzal, hogy csak szombaton nyitnak ki az élelmiszerüzletek. A tanácskozáson ezt tegnap, kedden hajnalban el is határozták.

Ma, szerdán délben azután váratlanul rövid sajtótájékoztatót tartott Merkel kancellár, és bejelentette: délelőtt rendkívüli egyeztetést tartott a tartományi miniszterelnökökkel és a parlamenti pártok frakcióvezetőivel, mivel úgy kellett döntenie: a húsvéti öt napos leállás elmarad, mert nem megvalósítható. Nem állhatnak le ilyen prompt módon a szállítások, nem rövidíthető le így az élelmiszerboltok nyitva tartása stb.

Merkel elismerte, hogy hiba történt, ami tovább növeli a bizonytalanságot az országban, és hozzátette: ő maga követte el a hibát, amiért mindenkitől bocsánatot kér.

A többi, a hét elején elhatározott intézkedés érvényben marad.

Ezt követően a szászországi és a baden-württembergi miniszterelnök olyan nyilatkozatot tett, hogy a hibás döntés a kancellár és a tartományi miniszterelnökök közös hibája volt, együttesen felelősek a hibáért. (A szászországi miniszterelnök CDU-s, a baden-württembergi viszont az ellenzéki zöldekhez tartozik.)

Az ellenzéki pártok többsége elismeréssel fogadta Merkel lépését, csak a Balpárt és a szélsőjobboldali AfD vetette fel, hogy a kancellár kérjen bizalmi szavazást a Bundestagban, s csak az AfD ütött meg élesen elutasító hangot. A sajtó elég élesen bírálja a Merkel-kormány járványkezelését, miközben a húsvéti leállás visszavonását elismerően fogadják.

A történet önmagában is érdekes, de számunkra különösen tanulságos.

Hallottunk olyat a járvány kezdete óta, hogy a kormány bármiben elismerte volna, hogy hibázott?

Elismerte-e valaki is, hogy hiba volt a tisztiorvosi szolgálat felszámolása még a harmadik Orbán-kormány, Lázár János minisztersége idején? Merthogy a tesztelés, a fertőzöttek nyomon követése éppen a tisztiorvosi hálózat feladata lett volna, és nem a rendőrségé. Elismerte-e valaki, hogy hiba volt a tizenhatezer lélegeztetőgép beszerzése?

Kért-e valaki bocsánatot az erre elfecsérelt százmilliárdokért?

Elismerte-e valaki, hogy hiba volt augusztus végén arra helyezni a hangsúlyt, hogy „Magyarországnak működnie kell”, és egészen november elejéig tartózkodni érdemi korlátozások bevezetésétől, noha azt még a kormány egyes tanácsadói is, mint Jakab Ferenc pécsi virológus, is sürgették?

Kért-e bocsánatot bárki, amiért Magyarországon még nézők előtt rendeztek labdarúgó kupamérkőzéseket akkor, amikor sehol máshol a civilizált világban?

Elismerték-e, hogy hiba volt a nyitásról hirdetni „nemzeti konzultációt” akkor, amikor már számolni lehetett a harmadik hullám indulásával?

Amikor az ellenzék arra figyelmeztet, hogy a lakosságarányos Covid-halálozások száma Magyarországon a legmagasabbak közé tartozik a világon, Gulyás miniszter a parlamentben azzal válaszol, hogy a Covid miatti többlethalálozás százalékos aránya alacsonyabb nálunk, mint sok nyugati országban. Ez ugyan igaz, de ez azért van így, mert nálunk a járvány előtt is jóval magasabb volt a halálozások népességhez viszonyított aránya, mint a fejlettebb országokban. Ezért lehet az abszolút számban magasabb többlethalálozás százalékosan magasabb. Ez

a statisztikai játék mutatja: hogyan menekül a kormány a súlyos helyzet miatti felelősségétől.

Mindannyian tudjuk, hogy sem Orbán, sem más fideszes politikus nem ismert el semmilyen hibát, folyamatosan a járvánnyal szembeni sikeres védekezéssel dicsekednek. Tudjuk, ehhez vagyunk szokva. Itt be is fejezhetném, de sajnos hozzá kell tennem valamit.

Nemcsak a kormány hibázott a járvány ügyében. Nemcsak Orbán kezdett el akkor beszélni a nyitásról, amikor a harmadik hullámmal kellett számolni. Nem,

ezt ellenzékiek kezdték: először Ujhelyi István MSZP-s EP-képviselő állt elő azzal, hogy nyitni kell, mert a turisztikai szektor nem viseli már el a korlátozásokat, azután a Momentum politikusai folytatták, majd Jakab Péter dörögte a parlamentben, hogy „adják vissza az életünket”.

Még szerencse, hogy a DK és a Párbeszéd nem szállt be ebbe. Az előbbieknek el kellene ismerniük, hogy ezek hibás kezdeményezések voltak, ellenzékben is lehet hibázni. Angela Merkelről vegyenek példát, ne Orbán Viktorról.

Ami összeköt 2.

Nagyon nem értett velem ma délután a Klubrádióban Bolgár György, a betelefonáló néhány hallgató és a Facebook-oldalon a legtöbb hozzászóló sem, amiért tegnapi jegyzetemben azt mondtam: a hat ellenzéki párt szövetsége annak alapján, amit tegnapi nyilatkozatuk aláírásakor a pártelnökök szóban elmondtak, nem számíthat a szavazatomra.

Horváth Gyuri barátom szerint nem kellett volna első indulatból ilyet mondanom, és meg kellett volna néznem az aláírt szöveget is, amelyet nekem nem sikerült az interneten megtalálnom. Szerinte azt a szöveget a DK is nyugodtan aláírhatta. Hála neki, most már én is megismerhettem az aláírt szöveget, de ez megerősít a véleményemben. Az a DK, amelynek alapításában részt vettem, és amelynek két és fél évig, 2014 közepéig alelnöke voltam, nem írhatta volna alá ezt a közös nyilatkozatot. A tegnapi jegyzetben és ma a Klubrádióban a nyilatkozat két eleméről beszéltem, most az írott szöveg ismeretében visszatérek ezekre és kiegészítem egy harmadikkal.

Jakab Péter az aláíráskor valóban olyasmit mondott, amikor a majdani kormányt „nem hat párt, hanem tizenötmillió magyar kormányának” nevezte, ami az írásos nyilatkozat szövegében így nem szerepel.

Ez a fogalmazás ugyanis azt jelenti, hogy a magyar állam kiterjeszti a maga illetékességét a szomszéd országokban élő magyarokra. Ez megfelel a Fidesz gyakorlatának (amely élvezi a Jobbik és az LMP támogatását), miszerint a 2010 óta született országgyűlési és kormányzati döntésekkel megtörtént a „közjogi nemzetegyesítés”. Ugyanakkor ez ellentétes a nemzetközi joggal, sérti a szomszéd országok szuverenitását, és a DK korábban nem is fogadta el. Jakab ezzel a mondattal kétségtelenül túlment az írott szövegen (szemben a többi megszólaló pártelnökkel, akik tartották magukat ahhoz). A Jobbik elnöke ezzel oly mértékben volt inkorrekt, hogy ez kérdésessé teszi, hogy helyes volt-e vele ilyen szövetségkötésben megegyezni.
Hozzáteszem: az írott szöveg sajnos lehetőséget kínált erre az inkorrektségre, ami már a partnerek felelőssége. Az „Önmagával békében élő nemzet” című pontban az első mondat így hangzik:

„Valljuk, hogy a magyar nemzet része Magyarország minden polgára, és mindazok, akiket bárhol is éljenek, saját választásuk, kultúrájuk, anyanyelvük köt a nemzet többi részéhez.”

Ez a mondat elkeni, hogy vajon közjogi vagy kulturális értelemben beszél valaki magyar nemzetről, holott ez perdöntő. A továbbiakban a szöveg a kormány feladatává teszi egyebek mellett, hogy „a külhoni magyarokat az általuk meghatározott célok mentén szolgálja”. Csakhogy a „külhoni magyaroknak” nincs egységes álláspontja a célokról: nagyon mást gondolt azokról például Patrubány Miklós és mást Markó Béla, és a Fidesz 2004-től Patrubányét tekintette a „külhoni magyarok” által meghatározott célnak. Én a kérdésben azt tartom ma is helyesnek, amit Gyurcsány Ferenccel és 1428578 választóval (ez az összes választó 18 százaléka volt) együtt 2014-ben helyesnek tartottunk, és elfogadhatatlannak tartom a Jobbik elnökének álláspontját, az írott szöveget pedig zavaróan kétértelműnek, ami egy ilyen dokumentumban nem elfogadható.

Könnyebb a helyzet a második ügyben, hiszen az LMP nevében az aláíráskor beszélő Schmuck Erzsébet szavai megfeleltek annak, ami az írott szövegben a „Jövőbe tekintő kormányzás” cím alatt olvasható:

„A migráció kihívását csak a kiváltó okok, köztük a klímaválság okozta katasztrófák és az erőszakos konfliktusok megszüntetésével lehet kezelni.

Ebben számítunk az európai együttműködésre, de a bevándorlással kapcsolatos döntéseket továbbra is csak a nemzeti kormányok hozhatják meg. Megvédjük a határainkat, fellépünk az illegális migráció, és az embercsempészet, emberkereskedelem minden formája ellen.

”Erre írtam, hogy ezt Szijjártó Péter is mondhatta volna, ez a Fidesz 2015 óta hirdetett álláspontja, amelyet a Jobbik és az LMP is elfogad.

A magyar határra érkező menedékkérőket illegális bevándorlóknak bélyegzik, és nem engedik be őket az országba. A Gyurcsány Ferenc vezette DK ezt nem fogadta el, én ma is elfogadhatatlannak tartom. Ez került a hat párt közös nyilatkozatába, és a DK ma úgy tesz, mintha maga is mindig így gondolkodott volna. Holott jól tudjuk: ha a klímaválságot tekintjük a migráció okának, azon csak több évtizedes távlatban lehet változtatni, az „erőszakos konfliktusok     megszüntetésére” egész Európa sem képes (még a Donyeck-medencében sem, nem is beszélve a Közel-Keletről vagy Afrikáról, ahonnan a legtöbb menedékkérő érkezik Európába). Európának és így Magyarországnak is szembe kell néznie a menekültkérdéssel, és egy majdani kormánynak is abban kell döntenie: részt vesz majd az Európai Unió közös menekültpolitikájában, ami korábban a DK és talán az MSZP álláspontja is volt. Vagy szembeszegül azzal, ahogy az Orbán-kormány következetesen teszi, és amit a közös nyilatkozat szerint a majdani kormány is tenne.

Fenntartom: ezt baloldaliként és liberálisként elfogadhatatlannak tartom.

Az írott szöveget elolvasva a szóban hallottakhoz képest is feltűnőbb, hogy mennyire nem tudom közgazdászként, gazdaságpolitikusként komolyan venni, amit „Igazságos gazdaság” alcím alatt tartalmaz a hatpárti nyilatkozat. Évek óta érzékelhető: az Orbán-kormány ellenzékének mintha nem lenne gazdaságpolitikai elképzelése. Az igazságosság a jövedelempolitika és szociálpolitika kategóriája, ahol valóban van mit szembeszegezni az Orbán-rendszer tíz éve követett gyakorlatával, sőt elveivel (ahogy azt a Gondoskodó társadalom cím alatt olvashatjuk, s amit korrekt módon foglalt össze az aláíráskor Szabó Tímea).

A gazdaságpolitikának viszont nem valamiféle igazságosság, hanem a hatékonyság és versenyképesség a mércéje.

Magyarország hosszú ideje egyre hátrébb szorul a nemzetközi versenyképességi összehasonlításokban, s nem tudni arról, miként fordítaná meg ezt a tartós tendenciát az ellenzék. Nem segít az eligazodásban az olyan fogalmazás, hogy „Bevonjuk a felső tízezret és a nagyvállalatokat a méltányos közteherviselésbe, támogatjuk a szolidáris gazdaság térnyerését, a gazdaság demokratizálását, a szociális partnerek bevonását a döntésekbe.” A „nagyvállalatok bevonása a méltányos közteherviselésbe” Orbán Viktor formulája még 2010-ből, a gazdaságnak ártó különadók ideológiájául szolgált. Az adórendszer további átpolitizálására készülne a hat ellenzéki párt?

A munkaügyi törvények olyan alakítása, hogy „azok mindig a gyengébb fél, a dolgozók biztonságát erősítsék”, jól hangzó ígéret, de kormányon senki sem valósítja meg sem Magyarországon, sem másutt.

„Tisztességes munkáért tisztességes bér, tisztességgel ledolgozott életért tisztességes nyugdíj jár: a magyar bérszínvonalnak meg kell közelítenie a nyugat-európai szintet.” Vonzóak az ilyen, manapság a legtöbb ellenzéki párttól hallható ígéretek, de aki komolyan gondol kormányzásra, az nem tehet úgy, mintha a bérek és nyugdíjak színvonala függetleníthető lenne az ország gazdasági teljesítményétől. Szóval, a szöveget olvasva ezzel az elejétől végig megalapozatlan ponttal is alapvető bajaim vannak.

Talán Horváth Gyuri is elfogadja: nem első indulatból, hanem alapos megfontolás alapján írtam és mondtam, amit írtam és mondtam. Nem tudok erre szavazni.

Magyarországnak az elmúlt két évtized hanyatlása után nem az Orbán-kormánynál jobb és tisztességesebb, hanem

jó és tisztességes kormányra lenne szüksége, és ez a nyilatkozat nem ígér ilyet.

Nekem pedig nem a bólogatás a dolgom, és még csak nem is a hallgatás, hanem hogy minderre időben felhívjam azok figyelmét, akik szeretik átgondolni az ország dolgait.

Ami összeköt

Gondolom, sokan lelkesednek azért, hogy a hat ellenzéki párt elnökei ma aláírtak egy közös nyilatkozatot a majdani közös kormányzás legfontosabb sarokpontjairól. Magát az aláírt dokumentumot nem láttam sehol az interneten, így abból kell kiindulnom, amit a hat párt vezetői a közös nyilatkozat aláírásakor mint közös álláspontot elmondtak.

Ezúttal is elhangzott, amit hónapok óta mindig hallok, hogy nem azt keressük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt.

Jakab Péter kezdte a rövid megszólalásokat, és néhány mondatának végén a következő szerepelt: „Mi nem hat párt, hanem tizenöt millió magyar kormánya leszünk.”

Ez a formula eredetileg Antall József kormányprogramot ismertető parlamenti beszédében jelent meg, amikor „tizenötmillió magyar miniszterelnökének” mondta magát, azzal a közbeszúrt szóval, hogy „lélekben”. Én magam és még sokan mások az országban a kiegészítéssel együtt sem fogadtuk el akkor azt a formulát, az Orbán-kormány viszont a „jogi nemzetegyesítés”, valamint a gazdasági és szociális nemzetegyesítés politikájával valósággá tette. Azok politikai utódai, akik harminc éve még hevesen tiltakoztak e formula ellen, ma már jórészt elfogadják. Én akkor sem fogadtam el, és ma sem fogadom el.

Tudomásom szerint a Romániában élő közel másfél millió magyar politikai szervezete, az RMDSZ most megint – miként az elmúlt harminc év nagyobb részében – miniszterekkel és államtitkárokkal vesz részt a bukaresti kormánykoalícióban.

Ha nem tévedek, a VMSZ is részese a jelenlegi szerbiai kormánykoalíciónak. Szlovákiai magyar párt a tavalyi választáson nem jutott be a pozsonyi parlamentbe, de korábban évtizedeken át ültek magyar miniszterek a szlovák kormánykoalíciókban. Nekik biztosan nem az elképzelt új budapesti kormány lesz a kormányuk.

Néhány napja Barkóczi Balázs, a DK szóvivője fogalmazott úgy az ATV reggeli műsorában, hogy a Jobbik „nemzeti ethosza” is része az ellenzéki pártszövetség közös világképének. Nem meglepő, hiszen Gyurcsány Ferenc az Egyenes Beszédben mondta el, hogy sok év után „most már érti”, hogy milyen „őszinte lelkiség” van abban a magyarságfelfogásban, amely „a ,nemzetinek’ hívott jobboldal hozzájárulása” az ő, és nyilván az egész pártszövetség közös gondolkodásához. Így alighanem jó lelkiismerettel fogalmazhatta meg a Jobbik elnöke a szövetkező ellenzék közös elveként a „tizenötmillió magyar kormánya” formulát. Ezt is azokhoz az elemekhez sorolhatta, „ami összeköt”.

Ezek szerint az elképzelt új budapesti kormány – függetlenül attól, hogy Jakab Péter, Márki-Zay Péter, Dobrev Klára vagy valami más vezeti majd – ugyanúgy nacionalista kormány lesz, mint az Orbán-kormány.

Schmuck Erzsébet, az LMP társelnöke szintén a közös elvek között adta elő a következőt: „A migrációs válságnál az igazi, mély okokat kell kezelni. A klímaváltozást és az ökológiai válság megfékezését, és az erőszakos konfliktusoknak a megszüntetését. Ebben számítunk az európai együttműködésre, de a bevándorlást a nemzeti kormányok kezében kívánjuk tartani. Fellépünk az illegális migráció, fellépünk az embercsempészet és az emberkereskedelem minden formája ellen.” Menedékkérőkről nem tud, csak illegális bevándorlókról. Ezt így akár Szijjártó Péter is mondhatta volna.

Ezek szerint az elképzelt új budapesti kormány – függetlenül attól, hogy Jakab Péter, Márki-Zay Péter, Dobrev Klára vagy valaki más vezeti majd – ugyanúgy idegenellenes kormány lesz, ugyanúgy szemben áll majd a „brüsszeli bürokraták” humanizmusával, mint az Orbán-kormány.
Az én szavazatomra nem számíthat.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK