Most már nálunk is igazán riasztóak a számok. A szerda reggel jelentett 48 halálesetben ugyan valószínűleg van áthúzódás is az előző napról, de a trend egyértelműen azt mutatja, hogy nálunk is rohamosan terjed a fertőzés.
„Együtt újra sikerülni fog”
– hirdetik országszerte a kormányplakátok, és a csehországi, belgiumi, franciaországi számokra hivatkozva mondták a propagandisták, hogy bezzeg nálunk ellenőrzés alatt van a járvány.
Szeptember óta érezzük, hogy nem így van, és most már a kórházban ápoltak, a lélegeztetőgépen levők és a halottak száma olyan mértékben emelkedik, hogy láthatjuk: nincs az országnak olyan szerencséje, mint a tavaszi első hullám idején.
Amit látunk, az az Orbán-kormány negyedik melléfogásának is következménye.
Az első melléfogás az volt, hogy az Orbán-kormány tíz évig elhanyagolta az esetleges járványra való készültséget, az államszervezet átalakítása során felszámolta a tisztiorvosi szolgálatot és elküldte az ott dolgozó szakemberek egy részét, nem töltötte fel a védőeszköz-készleteket, és emiatt a járvány kezdetén az orvosok, az ápolók, a szociális dolgozók sem rendelkeztek elemi védőfelszerelésekkel.
A második, súlyos melléfogás a kórházi ágyaknak a miniszterelnök utasítására elrendelt tömeges „felszabadítása” volt húsvétkor.
Ma sem tudjuk, hogy hány, de minden bizonnyal több ezer embert küldtek haza néhány nap alatt a kórházakból, akik között bizonyosan voltak kórházi ápolásra nem szorulók is, de volt legalábbis sok száz olyan beteg is, akinek állapotát, sok esetben életét kockáztatták ezzel.
A harmadik melléfogás a több ezer lélegeztetőgép felesleges beszerzése volt a tavaszi hónapokban, amelyekhez nem volt és nem lehetett hozzáértő szakszemélyzet, s amelyekre nem volt és ilyen mennyiségben még a járvány várható súlyosbodása esetén sem lesz szükség.
Azért érdemes felsorolni ezt a három súlyos melléfogást, mert jól mutatják: milyen hibákat okoz az önkényuralmi hatalomgyakorlás egy olyan területen, a járvány kezelésében, ahol a politikai döntéshozóknak a hozzáértő szakemberek általi kontrollja és a kormányhatalom intézkedéseinek folyamatos nyilvános vitatása elősegíthetné a hibák elkerülését. Ilyen kontrollmechanizmusok nálunk nem működnek, és a járványkezelésben tapasztalt melléfogások könnyebben érhetők tetten akár néhány hónap elteltével, mint a gazdaság- és társadalompolitika más területein, ahol a következmények csak évek, olyankor évtizedek elteltével láthatók.
A nyár folyamán Orbán minden bizonnyal úgy döntött, hogy az őszre várt második hullám esetén a tavaszitól eltérő stratégiát alkalmaz: elkerülendő az újabb gazdasági visszaesést, nem törekszik a társadalmi érintkezéseknek (kontaktusoknak) a tavaszihoz hasonló csökkentésére, nem zárják be az oktatási intézményeket, nem térnek rá sokfelé távmunkára, nem alkalmaznak kijárási korlátozást, nem zárják be a vendéglátóhelyeket, a szálláshelyeket.
Erről szól a kormány jelszava, miszerint az országnak továbbra is működnie kell. Orbán hozzátette:
„Mindenkit, aki elkapja ezt a betegséget, meggyógyítunk”.
Azt feltételezte, hogy a tavasz óta végrehajtott eszközbeszerzésekkel, a kórházhálózat fejlesztésével a minden bizonnyal sokasodó fertőzés és megbetegedés kezelhető. Nem tudjuk, mennyire merték a kormány szakemberei figyelmeztetni az e politikából következő kockázatokra, veszélyekre, bár néhány figyelmeztetés nyilvánosságra is került.
Az önkényuralmi rendszer vezetője azonban szemlátomást elnyomta a szakembereket, leverte az aggodalmakat, és ragaszkodik az önkényes döntéshez. Ezt nevezem negyedik melléfogásnak. Félő, hogy ennek sokkal súlyosabb következményei lesznek megbetegedésekben, halálozásban, mint a korábbi melléfogásoknak egy szerencsésebb helyzetben.
Ahogy Európa számos országában, nálunk is újra rá fog kényszerülni a kormány durvább korlátozásokra is, de hetekkel később, mint azt demokratikus politikai rendszerben, a kormányzati döntések folyamatos nyilvános ellenőrzése esetén történhetett volna.
