Kettőzött erővel kell dolgozni, ez a tanulság. Ezt mondta Orbán Viktor a Fidesz a hódmezővásárhelyi vereség kapcsán.
Lefordítjuk újbeszélről magyarra: kétszer annyit kell helikopterezni, eliosozni, mint eddig.
Még több Habony, Mészáros, Garancsi.
Még, még, még, ennyi nem elég.
Ha tovább támadják a Fideszt, meghosszabbítjuk Bicskéig. Ha még akkor is támadják, akkor Lovasberényig.
Kettőzött erővel kell dolgozni. Merthogy, bizonyos értelemben, és bizonyos körökben, az a munka, hogy elveszik a közösből, ami szerintük nekik jár.
A magyarok lopásnak hívják az ilyet.
2014-ben azt mondták, hogy folytatjuk. És tényleg folytatták: mindent úgy csináltak, mint korábban.
Hazárdnak rendületlenül.
Isten, haza, csalás.
Még ideológia is kerítődött hozzá: inkább mi lopjuk szét az országot, mint holmi jött-ment idegenek. Amúgy meg, méltóztassanak körülnézni, megvan itt minden.
Látszik Pestről a Halászbástya? Budáról az Országház? Magasról nézvést az ország?
Na ugye!
A Gellérthegy is a helyén van, nem vitte el senki.
A Balaton is egyben, igaz, jórészt a vejé, meg a Lölőé.
De inkább náluk legyen, mint másoknál.
Ezért kell a hátralévő időben még a mostaninál is intenzívebben. Amíg még lehet. Kettőzött erővel. Ki tudja, mennyi van még hátra, meddig lehet még venni a közösből. Szorít az idő, kétszer gyorsabban kell törvényeket hozni. Hogy minden törvényes legyen, az is, ami eddig törvénytelen volt.
A lopás például törvénytelen, kivéve, ha közérdeket szolgál. Ha nem mi lopunk, ellopja más. És mi sokkal szebben, stílusosabban lopunk, mint azok, akik csak most kezdik tanulni a fortélyokat.
Ez a tanulság barátaim. Ezért veszítettünk Vásárhelyen.
Vesztünkre esküdtek ádáz hatalmak.
Kétszer annyi stadion kell, háromszor annyi kisvasút, négyszer annyi letelepedési kötvény.
És olyan békemenet lesz március 15-én, hogy a faltól kapjuk a másikat.
