Az onkológia már ma is munkaerőhiánnyal küzd, 2050-re pedig akár 100 millió orvos és ápoló hiányozhat világszerte a rákellátásból. A daganatos esetek száma gyorsan nő az öregedő társadalmak miatt, miközben a diagnosztika és az ápolás kapacitásai nem tartanak lépést — ez nemcsak egészségügyi, hanem súlyos gazdasági kockázat is.
Egy friss, az Egyesült Államok legnagyobb onkológiai kongresszusára készült jelentés szerint naponta több mint 100 ezer új rákos megbetegedést regisztrálnak világszerte, és a teher tovább nő: 2050-ig átlagosan 21 százalékos esetszám-emelkedéssel számolnak. A humánerőforrás-krízis ezzel párhuzamosan súlyosbodik: globálisan akár 16 millió diagnosztikai szakorvos és mintegy 65 millió ápoló hiányozhat a rákellátásból, összesen közel 100 millió szakember. Mark Lawler professzor, a jelentés társszerzője szerint ez „vészcsengő”:
ha nem történik érdemi beavatkozás, 2050-ben 18,5 millió rákos haláleset következhet be.
A késői vagy elmaradó diagnózis kritikus tényezője a halálozásnak. Szubszaharai Afrikában az esetek több mint 60 százalékában nem jutnak időben diagnózishoz a betegek, ami drámaian rontja a túlélési esélyeket. A fejlett országokban ugyanakkor a szervezett szűrések és a nagyobb ellátási kapacitások miatt 2050-re a rákbetegek túlélési esélye átlagosan 60 százalék körül alakulhat — a földrajzi egyenlőtlenségek így tovább mélyülhetnek, ha nem zárul az ellátási rés.
A jelentés gazdasági érveket is felvonultat a gyors kapacitásbővítés és rendszerfejlesztés mellett. Számításaik szerint 2030 és 2050 között akár 170 millió rákos megbetegedés előzhető meg vagy kerülhető el hatékony megelőzéssel, szűréssel és hozzáférhető kezeléssel; ennek becsült társadalmi–gazdasági haszna mintegy 120 ezer milliárd dollár. A befektetés tehát makroszinten bőven megtérülhet — csakhogy az öregedő társadalmak növekvő egészségügyi és szociális kiadásai egyszerre terhelik a költségvetéseket és a nyugdíjrendszereket. Sok ország döntéshozói így kényes egyensúlykeresésre kényszerülnek: miként finanszírozható a szükséges ellátásbővítés úgy, hogy közben a jóléti rendszerek stabilitása is fennmaradjon.
„A rák az időskor betegsége” — fogalmaz Peter Kingham professzor, a tanulmány másik társszerzője. Mivel a várható élettartam világszerte nő, pusztán demográfiai okokból is több daganatos megbetegedés várható.
Paradox módon ez az orvostudomány sikere: tovább élünk, de ezzel együtt nő a rákkal való találkozás valószínűsége is.
A kihívásra adható válasz kulcsa a személyzeti hiány gyors és rendszerszintű kezelése — a diagnosztika és az ápolás kapacitásainak bővítése, a képzés és megtartás felgyorsítása, valamint a korai felismerést és a hozzáférést javító programok erősítése. Ha ezek nem valósulnak meg, a növekvő esetszám és a szűkülő munkaerőolló egyszerre rontja majd a túlélést és növeli a gazdasági veszteséget.
